Bicepszerősítő jógagyakorlatok 2. rész

Mindenki szereti a szép bicepszeket, felsőtestet. Nos, itt a folytatás, és a lányoknak sem kell félniük, ezektől a gyakorlatoktól nem lesz akkora pajszerük, mint Stallonénak. Óra után persze igény szerint ki lehet hívni szkanderpartira a fiúkat.

Nos, az első öt gyakorlat után végezzük a következőket:

6. Pascsimóttánászana: Hajoljunk előre nyújtott, összezárt lábakkal, és fogjuk meg a talpakat két oldalról. A hátunkat ne görbítsük, viszont a vállakat és a könyököket húzzuk szét kétoldalra, amennyire tudjuk. Nézzünk a lábujjakra, és a könyököket a levegőben tartva húzzuk a talpunkat magunk felé teljes erőből. A széles hátizmokkal is dolgozhatunk. Nagyon fontos, hogy a láb megfelelően tartson ellen, vagyis a négyfejű combizmot feszítsük meg, hogy a térd ne hajoljon be, illetve a sípcsont feletti izmot is feszítsük a lábfej teljes visszafeszítése érdekében.

7. Úrdhva-mukha-pascsimóttánászana: Esetleg végezzünk egy púrvóttánászanát kontrapózként, majd az ülőcsontokon egyensúlyozva ismét fogjuk meg a talpunkat vagy a sarkunkat két oldalról, és a térdeket kiegyenesítve húzzuk a fejünket és a mellkast a lábainkhoz. Nézzünk felfelé, a lábujjakra, a lábfejeket lehet spicceltetni. A mellkast folyamatosan emeljük felfelé a karok segítségével. A könyököket ismét vigyük be a vádlik mögé. A póz tulajdonképpen a pádahasztászana megfordítása 180 fokkal. A kép nem teljesen pontos, mert nem fogja a sarkát.

8. Szarvángászana-változat: Menjünk fel gyertyába, és a könyököket helyezzük minél közelebb, vállszélességben a hátunk mögé. Támasszuk be az alsó bordáknál a tenyerünket, majd eresszük hátra a testünket 45 fokban a könyökök fölé. Fontos, hogy a test teljesen egyenes legyen, ne íveljen hátra, és ne is törjön meg derékban. Ekkor kapja a bicepsz a legnagyobb terhelést.

9. Dandászana bordásfalon: a következő két gyakorlathoz kell egy bordásfal vagy legalább egy húzódzkodásra alkalmas rúd. Lógjunk a rúdon, és emeljük fel a lábakat vízszintesig. Aktiváljuk a bandhát, és lélegezzünk mélyeket.

10. Halászana bordásfalon: Lógjuk a bordásfalon vagy a rúdon fejjel lefelé, a test függőleges. Lassan eresszük le a lábunkat a fejünk irányába, de ügyeljünk arra, hogy a hátunk függőleges maradjon. A bordásfal esetében a keresztcsontot tartsuk a falnak nyomva. Egyenes térd, spiccel a lábfej.

11. Ékapáda-szétubandhászana: Feküdjünk hanyatt, és hajlítsuk be a lábunkat. Fogjuk meg két kézzel a jobb bokánkat, majd a balt kinyújtva emeljük fel a levegőbe. A comb megfeszítésével íveltessük a gerincet, a vállak és a tarkó lent maradnak. A talpunkat húzzuk minél közelebb a tarkóhoz, és a könyöküket nyissuk két oldalra. Ismételjük meg bal lábbal is. Ha hajlékony a hátunk és a vállunk, akkor még több haladó változatban lehet végezni a gyakorlatot.

12. Úrdhva-vadzsrászana. Jobb híján így neveztem el ezt a pózt, ami nagyon jó csípőnyitó és levezető is egyben. Feküdjünk hanyatt, és nyissuk szét a lábakat vállszélességűre. Hajlítsuk be a térdünket, és fogjuk meg a sarkunkat. A könyököket dugjuk ki a combhajlatok fölött, a felkarokat fektessük a combok hátsó oldalára. Próbáljuk mag a kezünkkel lefelé húzni a lábakat, és a két térdet letenni a földre a törzs két oldalán, miközben a fejünk és a keresztcsontunk a földön marad.

Vége van, savászana.

Bicepszerősítő jógagyakorlatok 1. rész

A jóga célja nem elsősorban az izmok erősítése, bár Patandzsali azt mondja, hogy az ászanák gyakorlása által a test gyémántkeménységűvé válik. Mindazonáltal az erő és a hajlékonyság egyaránt fontos elemek, és a két tulajdonságot harmóniába kell hozni az ászana-gyakorlás során. Aki nagyon hajlékony, de nem elég erős, annak az utóbbira kell fektetnie a hangsúlyt, míg azoknak, akik nagy izomerővel rendelkeznek, de nem elég hajlékonyak, a nyújtó gyakorlatokra és a mentális belelazulásra kell jobban koncentrálniuk.

Azt se feledjük el, hogy a jóga az egy eszköz, vagy inkább eszköztár, aminek segítségével szinte minden célt hatékonyan el lehet érni, anélkül, hogy más téren egyensúlyzavart idéznénk elő. Ezért tartom én a jógát önmagában teljes értékű mozgási (és spirituális) rendszernek, és ugyanakkor remek kiegészítőnek más sportágak kedvelői számára is. A következő gyakorlatok példát adnak arra, hogy akár egy kiválasztott izomcsoportot is erősíthetünk tudatosan a megfelelően összeválogatott és esetenként némileg módosított jógagyakorlatok segítségével.

Ugyanakkor ez némi előgyakorlat is az Iron Yoga órához, amelyet jövő év márciusától szeretnék tartani, és ahol főleg az erőgyakorlatokon lesz a hangsúly. A következő gyakorlatokat tartsuk ki 10-20 légzésig, de először csak addig, amíg maximális erőkifejtéssel tudjuk őket végezni.

1. Natarádzsászana: Ez a póz a Virabhadrászana egyik változata. Álljunk olyan széles terpeszbe, mint a Praszárita-pádóttánához szoktunk, és fordítsuk ki oldalra mindkét lábfejünket, amennyire lehet. Utána hajlítsuk a térdeket, amíg a comb nem lesz vízszintes, a lábszárak maradnak függőlegesek. Nyissuk a combokat oldalra, törekedjünk a 180 fokos szögre. Ez már önmagában komoly kihívás és nagyon jó combizom-erősítő gyakorlat. A karokat emeljük a fejünk fölé, a tenyereket tegyük össze, majd hajlítsuk be a könyököt, úgy, hogy az alkarok a fejünk fölött legyenek vízszintesen. A könyököket szintén ynissuk 180 fokra. Nyomjuk össze a tenyereket maximális erővel. Az egész testet próbáljuk egy síkba hozni. B változat: a tenyereket a mellkas előtt nyomjuk össze, úgy, hogy az ujjak az állunkhoz érjenek.

2. Csaturanga dandászana-változat: Helyezzünk el a földön két jógatéglát egymáson, vagy néhány könyvet. A két tenyerünket nyomjuk neki két oldalról, mintha egy golyót fognánk. Először támaszkodjunk a térdünkön, majd nyújtsuk ki a lábunkat, ha tudjuk, és a tenyereken, valamint a lábujjakon támaszkodjunk. A legtöbb bicepsz-erősítő gyakorlat a mellizmot is erősíti, mivel az szinergistaként viselkedik a karok közelítése esetén.

3. Pádahasztászana: A klasszikus pádahasztászana végrehajtásához álljunk összetett lábakkal, kissé hajlítsuk be a térdünket, hajoljunk előre, és az összes ujjunkat dugjuk be a sarkunk alá. A kisujjak hátul összeérnek. A hasunkat rés nélkül hajtsuk rá a combokra, és a könyökünket vigyük hátra a vádlik mögé. Miután stabilizáltuk a pózt, a combizmok megfeszítése által nyomjuk teljes erőből felfelé az ülőcsontokat, miközben a kezünkkel teljes erőből húzzuk felfelé a talpunkat. Az izometriás gyakorlatok, amikor két, ellentétes irányba ható erőt létrehozva, mozdulatlanul feszítjük az izmokat, nagyon hatékonyak, mert anélkül erősítik meg az izmokat, hogy megrövidítenék őket, vagyis az ízületek mozgási tartománya megmarad. Emellett több izomt tudunk egyszerre erősíteni, és elméletileg nincs határa a terhelés fokozásának, mivel egymásnak feszülnek az izmok, és nem bizonyos mértékű gravitációs erőt kell leküzdeniük.

4. Dhanurászana: az első talajgyakorlat. Feküdjünk hasra, hajlítsuk a térdet és belülről fogjuk meg a két bokánkat vagy lábszárunkat. Belégzésre zárjuk össze és nyújtsuk a térdeket, miközben a karjainkkal fölfelé és kifelé húzzuk a lábakat. A karizmok terhelése akkor lesz maximális, ha a combok összeszorítására, valamint a karok nyitására (mint a pillangó-úszásnál) koncentrálunk egyszerre.

5. Sasankászana: A hátrahajlítás után egyrészt hasznos kontrapóz a nyúlpóz, másrészt szintén nagyon jó karizom-erősítő. Térdeljünk le, tegyük le a rüsztöt a földre, majd az állunkat a mellkashoz szorítva tegyük le a fejtetőt a földre. A térdeket érintsük a homlokunkhoz, és íveltessük az egész gerincet, miközben a tenyerünkkel a két sarkunkat húzzuk a fejünk irányába. A könyökünket ás a vállunkat húzzuk szét minél jobban oldalra. Az elülső combizmokat megfeszítve tudjuk növelni az ívet. A hasunkat húzzuk befelé, és a gátat is. Az összes gyakorlat hatékonysága növekszik, ha tudatosan alkalmazzuk a bandhákat.

Folytatás holnap.

Szilveszteri Full Moon Yoga Party

Mindenkit szeretettel várunk december 31-én, csütörtökön az Atma Center Buda szilveszteri partyján. Délelőtt tíztől István Agni-jógát fog tartani (amúgy hétfőtől szerdáig minden óra meg lesz tartva az órarend szerint), utána én fogok egy Kontakt-jóga órát tartani déltől. Négyig mindenki egy kicsit kifújhatja magát, és utána indul a party!

Bekészítettünk néhány izgalmas jógás filmet, amit majd kivetítőn lehet nézni. Közben persze lehet beszélgetni és falatozni is. A buli ingyenes lesz, de azért készülünk egy pár vegetáriánus finomsággal, és hozni is lehet, ha akartok, nem csak ételt, hanem italt is. Az ételek legyenek tojás- és húsmentesek, az italok pedig alkoholmentesek.

Kiderült, hogy István és Fecó korábban DJ-kedtek, és most kapva kaptak a jógás buli lehetőségén, úgyhogy vérpezsdítő zenéikkel fognak majd transzba ringatni bennünket, és aki akar, az persze táncolhat is, vagy éppen begyakorolhat néhány extrém ászanát. Ha sikerül petárdákat szerezni, akkor még egy kis tűzijátékot is rendezünk a Dunaparton.

Este 11-től István vezetésével ismét lehet csinálni 108 napüdvözletet, amire egyesek már egészen rákaptak, és karma-égető hatást is tulajdonítanak neki. Szóval lehet égetni a karmát, és átnapüdvözölni 2010-be, és ha van kedvetek, akkor még utána is lehet folytatni a bulit. Pénteken úgysem lesz jógaóra, mindenki kipihenheti magát, és utána szombattól indul az új év, és folytatódnak a jógaórák.

Szóval találkozunk az órákon, és a bulin! Aki szeretne jönni a szilveszteri bulira, az jelezze Priyatamának (Fecónak) abstruth(kukac)gmail.com vagy 06304310816. És mellé egy Bboy Junior videó, mert ugye a táncparketten is lehet a vinyászákat gyakorolni!

Hardcore gyakorlás

Nem tudtam jobb kifejezéssel jellemezni a tegnapi Agni-jóga órát. Miután pénteken megcsináltam a 2-es sorozatot a Mysore órán, szombaton tízre értem oda, és részt vettem az Agni-órán. Majdnem húszan gyűltünk össze a szünidei jógázásra, megvolt a 36 fok és a 60%-os páratartalom. Izzadtam is rendesen, az óra végére a Mysore szőnyegem már nem volt képes magában tartani a lecsöpögő izzadságot, és már a padlószőnyegbe kezdte továbbadni.

Hát nem tudom, ki hogy van vele, de engem az Agni-jóga óra jobban megviselt, mint a pénteki 2-es vagy akár a vasárnapi 3-as sorozat. A pózokat ugye 21 légzásig kell kitartani, amihez persze egy rendszeresen Astangát gyakorló nincs hozzászokva, így kb tíz-tizenöt légzés után kiesek a pózból, és újra fel kell venni, vagy éppen elkezdem húzni az időt (homloktörlés, vízivás, Mysore-szőnyeg igazgatás stb.). Én igazából már a légzőgyakorlatnál el szoktam fáradni, legalábbis a vállam. Úgy néz ki, ez egy gyenge pontom, sokat kell még erősíteni rá.

Utána jön az Ardhacsandrászana, vagyis az oldalra- meg a hátrahajlítás. Szerintem ezek is eléggé intenzív gyakorlatok, ha az ember rendesen belemegy, és nyújtja az izmokat. Az álló gyakorlatoknál a térdeket rendesen kell használni, plusz az egyensúlyozás sem egyszerű dolog. A legtöbb gyakorlatnál legalább egyszer vagy kétszer meg kellett állnom, hogy végig tudjam csinálni. Plusz Liza 21 légzése nekem általában legalább 35 volt, de óra végén meggyőződtem róla, hogy normálisan számolt, mert másfél óra alatt végeztünk. Ezek szerint az én légzásem szapora.

Szóval erőnlétileg van mit dolgozni rajta, plusz a légzésen is. Amikor tartom az órát, maximum 5 légzésig szoktam mutatni a pózokat, és utána igazítok. Az Astangában szintén nincsenek hosszú kitartások, és így az ember nem szokja meg azt az erőnlétet, ami egy Agni-óra rendes végigcsinálásához kell. Legalább egy-két hét napi rendszeres gyakorlás kellene hozzá, hogy megszokjam.

Annál a pár álló gyakorlatnál, ahol nem kell egyszerre mindent feszíteni, kihasználtam az időt a pihenésre, bevallom őszintén, lógtam egy kicsit. Ha mindegyiket teljes erőből csináltam volna (ami a cél ugye), akkor szerintem meg is haltam volna. A talajgyakorlatok elején lehet egy kicsit lazulni. Savászana, alap, jólesik 21 légzésig, pávanamuktászana is OK, még a gyertya meg az eke sem olyan megerőltető, de utána a hátrahajlító gyakorlatsor az már döfi!

A dhanurászanánál István bebújik a lábad közé, megfogja a bokádat meg a csuklódat, és a levegőbe felemelve hintáztatni kezd. Ez nekem bejön, én is szoktam emelgetni az embereket, csak összezárt térdekkel. A veszély abban rejlik, ha a delikvens nem markolja elég határozottan a bokáját, és szétcsúszik.

A salabhászanánál (sáskapóz, Astanga 3. sorozat) nem árt, ha valaki feljebb húzza a lábamat, de ha túl hirtelen teszi, akkor halálfélelmem támad, mert tudat alatt attól tartok, hogy eltöri a derekamat. Lehet, hogy ez az évekkel ezelőtti sérülésemből származik, amikor a bengáli öbölben alám kapott egy hullám és átfordított, miközben megroppantotta a hátamat. Utána évekig fájt, és senki nem tudta helyrerakni az elmozdult csigolyát. Csak a jóga segített, de úgy látszik, a tudatalatti félelem bennem maradt, és persze távolról sem hajlik olyan jól a hátam, amennyire szeretném.

István most a féllábas sáskapóznál talált meg, ráült a hátamra, és a két kezével elkezdte maga felé húzni a lábamat. Egyrészt ettől nem kaptam levegőt, mert összenyomta a bordakosaramat, másrészt túl hirtelen húzta, és beállt a páni félelem. Mivel nyögni nem nagyon tudtam, az aikidós módszert választottam, háromszor "lekopogtam" az ászanát a kezemmel, és ekkor végre engedett a szorításából.

Óra végén jól beleájultam a relaxációba, még miután vége lett, akkor is vagy tíz percig tartott, míg összeszedtem magam. Gondoltam, vasárnapra kipihenem magam, és bepróbálkozom egy 3. sorozattal.

Vasárnap reggel fél 8 körül értem oda, egyedül gyakoroltam. Az előző két nap valamelyikén kicsit meghúzódhatott a hátam jobb oldalán egy harántirányú izom, ezt most éreztem már a napüdvözleteknél is. Végignyomtam az álló gyakorlatokat, közben néha-néha elkalandoztak a gondolataim. Belekezdtem a sorozatba, mér az első gyakorlatoknál éreztem, hogy nem vagyok csúcsformában. Mindegy, most már csináljuk végig, ha elkezdtük.

A két féloldalas kartámasz (Vaszisthászana és Visvámitrászana) után elkezdődtek a láb-a-fej-mögött pózok, de ma szinte kivételesen kötött volt a hamstringem és a csípőm is. Mindegy, valahogy végigcsináltam, nem mondanám elfogadhatónak. Ilyenkor az ember csak a benyomásnak dolgozik, illetve próbál elkülönülni az eredménytől, az ászana külső megjelenésétől, és a saját korlátaival ismerkedik, amelyek ez alkalommal jóval beljebb voltak a szokottnál. A gödör mélyével is meg kell ismerkedni, mert ehhez képest az ember értékelni tudja, ha máskor jobban megy.

És ez a ciklikusság nem csak heti, havi, éves periódusokban ismétlődik, de meglehet, hogy öregkorunkra már nem leszünk olyan virgoncak, mint most, és elégedettnek kell lennünk a kevésbé látványos ászana-gyakorlással is. Az összes többiben (pránájáma, bandha, dristi stb.) az öregkor nem korlát, bár ott is tapasztalhatunk hullámhegyeket és völgyeket.

A kartámaszok a kedvenceim, de ismát szembesültem vele, hogy gyenge a vállam, és korábban sokkal jobban ki tudtam tartani pl. az ékapáda-bakászanát. nem baj, az a lényeg, hogy nem szabad kiesni a gyakorlásból. Az úrdhva-dandászanában például kíváncsi vagyok, hogy mikor fogom tudni billenés nélkül leereszteni a lábamat a fejem mögött a földre, illetve visszahozni onnan fejenállásba. A sáskában is van még mit fejlődni, a Gandha-bhérundászanáról, illetve a rádzsakapótászanáról nem is beszélve. A natarádzsászanánál és az ékapáda-rádzsakapótászanánál azzal is szembesültem (amit már tudtam), hogy a vállam is túl kötött, dolgozni kell rajta.

Egy haszna azonban biztosan volt a gyakorlásnak, hogy a gyakorlatok sorrendjét már nagyjából tudom, így Indiában mér papír nélkül is gyakorolhatom majd. Hétfőtől szerdáig ismét órarend szerint zajlanak az órák, remélem jönni is fognak rájuk.

Agniszára krijá

Az Agniszára krijá a kapálabhátihoz, vagyis a koponyatisztító légzéshez hasonló gyakorlat, amelyet Dev Kapil speciális módon tanított nekünk. A képen látható módon hanyatt kell feküdni, és a tenyereinket összekulcsolt ujjakkal helyezzünk a köldökünkre.

Emeljük fel a fejünket és a vállainkat, valamint a lábunkat emeljük a földtől 5 cm-es magasságba. Végezzünk hatvan erőteljes, gyors kilégzést, mindegyiknél behúzva a hasunkat. A pózból következően az ember általában megfeszíti a hosszanti hasizmot, viszont ez akadályozza a has behúzását, amit a mélyebben fekvő, harántcsíkolt hasizmokkal végzünk. Következésképpen a gyakorlat nagyon jól erősíti az uddíjána bandhát.

Az Agni-jóga órán közvetlenül savászana előtt szoktuk végezni, és utána nagyon jól el lehet lazulni. Dev tanított még egy másik dolgot is, ez pedig a csandrabhédana pránájáma. Én eddig a szúrjabhédana pránájámát ismertem. Ha a váltott orrlyukas légzés már megy, akkor a belégzést a jobb, a kilégzést a bal orrlyukon végezve erősíthetjük a nap-vezetékben áramló energiát, ezáltal felmelegítve a testet.

Ebből következőleg azt gondoltam, hogy a csadrabhédana ennek a fordítottja lehet, vagyis bal orrlyukon be, jobbon ki. Ennek gyakorlását valamiért nem javasolja a szakirodalom, lehet, hogy hajlamosít a letargiára, melankóliára. Amit Dev mutatott, annál azonban a belégzést és a kilégzést is a bal orrlyukon keresztül kell megvalósítani. Ez a gyakorlat állítólag hűsíti a testet, és ha melegben jógázunk, akkor utána érdemes huszat csinálni belőle. Nekem általában csak akkor megy, ha éppen a bal orrlyukam szelel jobban.

Még egy dolog volt, amire felhívta a figyelmet, hogy a csaturangába a legtöbben túl mélyen megyünk bele. A mellkasunkat általában majdnem a földig eresztjük, míg valójában az alkarnak függőlegesnek kellene lennie, a felkarnak vízszintesnek, a könyöknek a törzs mellett, és a törzsnek is a felkarral egy vonalban. Ehhez a könyöknek pontosan a tenyér, jobban mondva a csukló fölött kellene lennie. Ez sokkal nehezebb, főleg, ha a mélyebb változatot szoktuk meg, és sokkal jobban erősíti a mély hátizmokat.

Karácsonyi jóga

István nemeslelkű felajánlása alapján az ünnepnapok alatt is vannak jógaórák az Atma Centerben. A 24-ei Mysore Ashtangára készültem menni, de végül is győzött a karácsonyi készülődés, az utolsó ajándékok megvásárlása, karácsonyfa-díszítés és egyéb tevékenységek a családi körben.

25-ére azonban már felkerekedtem, hogy lenyomok egy 2-es szériát az Atmában. Odafelé menet találkoztam Lizával és Katával, ők is az órára jöttek (bár nem voltak tisztában vele, hogy Mysore óra lesz). Befutott még Szabi és Dani, és így öten nyomtuk az órát, István vezetése alatt. Mint kiderült, a 24-ei órán is öten voltak. Szombaton és vasárnap is készülök menni, akkor Agni lesz, kíváncsi vagyok, hányan jönnek.

Óra előtt egy kicsit bemelegítettem, mert azért egy nap kihagyás után nem szokott olyan könnyen menni a 2. sorozat. Végül is egész jól sikerült bemelegedni a napüdvözletek alatt, végig viszonylag mélyen tudtam lélegezni. A kézenállásokat most nem erőltettem annyira, bár az utóbbi időben próbálok rákoncentrálni a rendes vinyászákra, és erősíteni a vállamat. A jó vinyászához nem csak erős váll, kar meg hátizom kell, hanem jó bandha is, illetve laza csípő, hogy a lábaidat megfelelően magad alá tudd szedni. A kézenállásos vinyászáknál meg egyensúly is kell, ha abból akarsz leereszkedni például a bakászanába vagy a tittibhászanába.

Jövő évi terveim közé tartozik az, hogy ezeket a vinyászákat komolyabban begyakorlom. Egyébként erre főleg az első sorozatban van lehetőség, mert a másodikban, illetve harmadikban inkább az ászanák nehezek, mint a vinyászák. Mindenesetre végignyomtam a kettes sorozatot, néhány póznál odahívtam Istvánt segíteni, például a Málászanánál, a Pásászanánál és a Dvipada-sírsászanánál. A hátrahajlítások közepes mértékben mentek, a Kapótászanánál például nem értem el a kezeimmel a lábujjaimat. Sebaj, lesz ez még jobb is.

István kedvenc pózai a gericcsavaró Maricsjászanák, a Baddhakónászana és az Upavista-kónászana, amelyekbe mindenkit módszeresen és a végletekig belevitt. Én közben nyomtam a pávát és társait, és érdekes módon, bár különböző sorozatokat gyakoroltunk, és a társaságból hárman még az elsőnek sem tudták a sorrendjét, szinte pontosan egyszerre végeztünk és egyszerre feküdtünk savászanában, síri csendben. Karácsony lévén még a kinti autók zaja is kevesebb volt, én a végén a saját szuszogásomra (vagy horkolásomra?) zökkentem ki a kábulatból. Akkor kezdtek mocorogni a többiek is.

Mielőtt ezt a bejegyzést megírtam volna, Asszem blogja alapján kalandoztam el én is az Ashtanga Vinyasa Krama blogra, amit egy 46 éves brit jógi ír. Érdekes eset, mert az emberünk két éve Astangázik, teljesen egyedül, könyvek és videók alapján otthon, és egész jól nyomja már a kettes sorozatot is. Ugyanakkor, a blogjába beleolvasva arra gondoltam, hogy mekkora mértékű küzdelem lehet minden nap rávenni magad a gyakorlásra, anélkül, hogy meglenne a szanga, vagyis a hozzád hasonlóan jógafüggők társasága.

Szerintem ha valaki megteheti, hogy eljön órára, az ne fossza meg magát a lehetőségtől, mert sokkal kevesebbet kell az elméjével küszködnie, és a tanár segítségével sokkal gyorsabban tud fejlődni. Nekem szerencsém volt ilyen szempontból, ha mondhatom, mert sok jó tanárom volt eddig, és bár nem tölthettem velük éveket, inkább csak napokat, esetleg heteket, de nagyon sokat profitáltam a tanításukból. Emellett lehetőségem maradt a kísérletezésre és a saját stílusom kialakítására, amellett, hogy próbálom hűen átadni azt, amit a tanáraimtól tanultam.

Meglehet, hogy egyedül gyakorolva sok dologra sokkal több kísérletezés után jöttem volna rá, bár kétségtelenül a gyakorlás a legjobb tanítómester. Ugyanakkor azt is látom, hogy azok, akik sokat gyakorolnak egymagukban, vagy egy tanárhoz jártak csak egész életükben, bizonyos dolgokat elfogadnak úgy, ahogyan meg tudják csinálni, és akkor eleve megszűnik a lehetősége annak, hogy tovább fejlődjenek a gyakorlásuknak abban az aspektusában. Láttam például pár embert, aki évekig úgy csinálta a vinyászát, hogy keresztezett lábbal leült, és utána nyújtotta ki. Eszébe se jutott volna, hogy összekösse a két mozdulatot, és anélkül nyújtsa ki a lábát, hogy a földhöz érintené. Arról nem is beszélve, hogy megtanuljon egyszer kinyújtott lábbal előreugrani, illetve hátramenetkor felmenni kézenállásba.

Nekem a jövő évi terveim között szerepel egy pár vinyásza, lehet hogy több is:

1. Kézenállásból Bakászanába
2. Bakászanából kézenállásba
3. Kézenállásból Tittibhászanába
4. Tittibhászanából kézenállásba
5. Kézenállásból láb nélküli fekvőtámaszba (Planchénak hívják ezt a figurát)
6. Csakrászanából kézenállásba.

Ez utóbbihoz még igencsak hiányzik a vállerőm, mert ehhez fejenállásból vagy gyertyából fel kellene tudni nyomni magam a kézenállásba. Nem baj, jövőre fejlesztem. Éljen az Iron yoga!

Uddzsájí pránájáma

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:

"Az uddzsájí pránájáma a légzés megnyújtásának folyamata, és ily módon az életerő kiterjesztéséé is. Ahhoz, hogy gyakoroljuk, kissé össze kell húzni a gégét - a légcső felső végét - azáltal, hogy részlegesen befedjük a gégefővel. A gégefő akkor fedi be a légcsövet, amikor vizet iszunk, és kinyílik, amikor lélegzünk. Azáltal, hogy félig bezárjuk a gégefőt, megnyújtjuk a légzést és halk, susogó hangot hozunk létre, amire az egész gyakorlás során koncentrálunk.

A létrehozott hang olyan, mintha a mellkas közepéről jönne, és nem a torokból. A hangszálak nem vesznek részt a képzésében, mert ez erőltetéshez vezetne: a hangnak olyannak kell lennie, mint a szél zúgása, vagy a hullámok hangja, és minden zöngés hangot ki kell iktatni belőle.

A légzés hangjára való koncentráció többféle célt szolgál. Először és elsődlegesen ez egy pratjáhára-technika. A pratjáhára, vagyis a jóga ötödik tagja azt jelenti, hogy "visszavonjuk az érzékeinket a külvilágtól", vagy még egyszerűbben - "befelé fordulás". Ezt később részletesen megtárgyaljuk. Egyelőre elég azt is megjegyezni, hogy a saját hangodra figyelve befelé tudod fordítani a figyelmedet, és elkülönülsz a külső hangoktól. Ez elősegíti a meditációt.

Ezen kívül a légzés hangja szinte mindenre megtanít bennünket, amit tudnunk kell a pózhoz fűződő attitűdünkről. Időnként a légzés hangja erőltetett, ziháló, rövid, agresszív, sekélyes, felszínes vagy gyors. Ha visszaállítjuk az ideális, lágy, kellemes hangot, akkor ezáltal elkezdjük kijavítani a negatív vagy akadályozó hozzáállást.


Az Uddzsájí gyakorlásához üljünk egyenes háttal, de kényelmes ülőhelyzetben. Kezdjük el folyamatosan képezni az Uddzsájí hangot, anélkül, hogy megszakadna a légzések között. A légzés egész időtartama alatt, a belégzés és a kilégzés közben is próbáljuk egyenletessé tenni a hangot. minden egyes légzést hosszabbítsunk meg és mélyítsük el. Lélegezzünk be egyenletesen a bordakosárba.

Egyidejűleg lélegezzünk bele a tüdő oldalsó, elülső, hátulsó és végül felsőrészébe. A bordakosárnak lágy pulzáló mozgást kell produkálnia, ami azt jelenti, hogy a belső bordaközi izmok belégzés közben ellazulnak, engedve a bordakosarat szabadon kiterjedni, ahogy lélegzünk.

A mi kultúrán hajlamos kizárólag a hasi légzésre koncentrálni, ami nem csak rossz tartást eredményez, hanem a bordakosár merevségéhez is vezet. Ez annak köszönhető, hogy a bordaközi izmok tétlenkednek, ami pedig megakadályozza a vér és az életerő beáramlását a mellkasba, és utat nyit a koronaér-betegségeknek és a szív-tüdő rendszer gyengeségeinek. A "púpos" kinézet a hosszanti hasizmok (amit kockahasnak szoktak nevezni) ellazulásának köszönhető. Ez a görnyedt tartás puhává teszi a hasat, és a hasi légzést segíti elő."

Az utolsó pontban némileg eltér a véleményem. A hasi, vagy rekeszizom-légzés szerintem igenis nagyon fontos mind a légzés elmélyítése, mind a bandhák tudatos alkalmazása és a légzéssel való összehangolása szempontjából. A legtöbb ember nem képes arra, hogy tudatosan használja a rekeszizmát légzés közben. Amire itt Maehle gondol, az talán az ösztönös hasi légzés lehet, amit például savászanában végzett relaxáció vagy alvás közben végzünk. Ilyenkor a has puha, a bordaközi izmok ellazultak, és a légzást a rekeszizom minimális mozgatásával valósítjuk meg.

Ezzel szemben a mély hasi légzés, vagyis a rekeszizom maximális kiterjesztése lefelé belégzéskor és felfelé húzása kilégzéskor szerintem a belépő a tudatos és mély légzéshez. Eleinte természetesen a hasat el kell lazítani belégzéskor, mivel a lefelé mozduló rekeszizom maga előtt tolja az emésztőszerveket, és kitolja a hasfalat. Bizonyos gyakorlás után azonban az ember ténylegesen képessé válik arra, hogy megtartsa az Uddíjána bandhát belégzés közben is, és ekkor a hasfal tonizált állapotban van végig, és a medencecsont és az alsó bordák közötti távolság növelésével valóban megakadályozható a görnyedt tartás.

A légzés ilyenkor valamivel jobban koncentrálódik a bordakosárra, és innen próbáljuk minden irányban növelni a tüdő terjedelmét, ahogy Maehle is mondja. Éppen ezért praktikus szempontból az Uddzsájít bordaközi légzésnek nevezném, és nem felejtkeznék meg a rekeszizom mozgásának tudatosításáról, ami például az előrehajlító gyakorlatok, illetve az eke és hasonló pózok esetén nélkülözhetetlen, ha fenn akarjuk tartani a mély és egyenletes légzést.

A bandhák jelentősége

Swami Buddhananda könyve alapján további bejegyzéseket is szeretnék írni a bandhákról. A könyv bevezetőjében Sankarácsárja Jóga-tárávalíját idézi, ami egyébként tényleg figyelemre méltó mű. Nekem Desikachar fordításában van meg, és szeretnék még majd a jövőben részletesebben foglalkozni vele. A Jóga-tárávalí 29 versben összefoglalja az egész jóga- és tantra-filozófiát. Az első vers szerintem minden Astanga-gyakorlónak ismerős: vandé gurúnám csaranáravindé… Igen, innen vette Pattabhi Jois a kezdő imát, amelyben a guruknak ajánlunk tiszteletet.

Swami Buddhananda az 5., 6. És 8. Verseket idézi a könyvében, mivel ezek a bandhákról szólnak. Mivel a szanszkritjuk is nagyon szép, azt is idézem a fordítás mellett:

dzsálandharodjána-múla-bandhán
dzsalpanti kanthódarapájumúlát
bandhatrajé’szmin paricsíjamáné
bandhah kutó dáruna-kála-pását

“Ha rendszeresen gyakoroljuk a három bandhát – a dzsálandhára, uddíjána és múla bandhát – akkor a torok, a gyomor és az alhas megtisztul. Ha ez megtörténik, akkor miért kéne félnünk a haláltól?”

Desikachar a magyarázatban hozzáteszi, hogy a legtöbb szöveg szerint a pránájáma gyakorlása a bandhák nélkül tulajdonképpen hiábavaló, ugyanis a pránájáma célja a prána bejuttatása a központi vezetékbe (szusúmnába), és ehhez a Múla bandha nyitja meg a kaput. Desikachar úgy tárgyalja a Kundalinít, mint egy szennyeződést vagy akadályt, amelyet ki kell tisztítani, el kell távolítani, hogy a lélek evolúciója be tudjon következni.

Nos, ezzel sok szerző, vagy gyakorló vitatkozna talán, én azonban szintén hajlamos vagyok a Kundalinít egy anyagi energiának tekinteni (nevezzük a teremtés ősnemző energiájának), amelyet felébresztése után felhasználunk arra, hogy a lelket kiemelje az azt befedő rétegek közül, de a végső tökéletesség elérésekor már megszűnik a szerepe. Talán ez lehet az oka annak, hogy Patandzsali nem is nagyon említi a Jóga-szútrában, csak a későbbi, a jóga-filozófiára építkező tantrikus szerzők írásaiban jelenik meg.

Visszatérve a versre: a három bandha megtisztítja a torok, gyomor és alhas (kismedence) szerveit és idegfonatait, valamint energetikai szinten megnyitja az ott elhelyezkedő granthikat (energetikai blokkokat). Ebben az esetben a gyakorló egészséges marad, és nem kell félnie az idő előtti haláltól. Persze ez nem azt jelenti, hogy a bandhákat gyakorló jógi nem kényszerül előbb-utóbb a teste elhagyására, de mivel a tudata a felszabadult állapot felé halad, és elvágta a karma csomóit, nem fél a haláltól, és tudatosan fel tud készülni rá.

A paricsíjamáné szó azt jelenti, hogy “fokozatosan”. Ha nem tartjuk be a fokozatosságot és nem gyakorlunk rendszeresen és körültekintően, akkor a bandhák helytelen végrehajtása komoly betegségekhez is vezethet, hiszen nagyon erőteljes technikákról van szó. Én azt szoktam javasolni, hogy ha légzésvisszatartással gyakoroljuk a bandhákat, akkor a torokzárat napi 10-15 alkalommal, a másik kettőt pedig napi 7 alkalommal gyakoroljuk.

Bikram-jóga - a könyv

Idei Mysore-i túránk során beportyáztunk az összes fellelhető jógás könyvesboltba, és jó szokásunkhoz híven összevásároltunk minden könyvet, ami érdekes lehet. Sok mindenre rábukkanhat az ember, még amerikai kiadású könyvekre, is, és jóval olcsóbban, mint az újhazában. Szóval kezembe akadt Bikram Choudury "Bikram Yoga" című könyve, melyet potom 500 rúpiáért a magamévá is tettem.

A címlap szerint "A Hot jóga guruja megmutatja az utat a ragyogó egészség és a személyes beteljesülés felé". Nos, lássuk, mit mond a "jóga fenegyereke", ahogy ő is sokszor nevezi magát, mivel roppant büszke szókimondó, egó-alázó megnyilvánulásaira. Sokan azért nem szeretik, mert nagyon sok pénzt keresett eddig a jógával, és amikor jogdíjat kezdett el szedni a Bikram's Beginning Yoga Class 26 gyakorlata után, akkor még az idősebb tanítványai közül is sokan ellene fordultak.

Már a könyv elején megjegyzi, hogy ő inkább szpíker, mint író, és ezért a köszönetnyilvánításokban utal rá, hogy a könyvet valójában Craig Villani írta, az ő ötletei alapján. Aki még nem járt Bikram-jóga órán, annak tudnia kell azt, hogy az óraadó tanárnak egy kb. fix szöveget kell végigmondania, ami nekem meg is van. Ez a szöveg Bikram eredeti jóga CD-je alapján lett összeállítva, és a tanár tulajdonképpen végigreppeli, vagy végigüvölti az órát (ha a vérmérséklete Bikraméhoz hasonló), mint egy kiképzőtiszt az újoncok alaki gyakorlatát.

Az előírás szerint, a tanár nem mutatja az ászanákat, és nem is igazít, csak szövegel. Ezért egyesek, akik Bikramról jönnek hozzánk, meglepődnek azon, hogy itt sokkal több segítséget kapnak, illetve nem üvöltenek 90 percen keresztül a fülükbe. Helyette inkább belenyomják őket a pózba. Persze lehet, hogy az amerikaiak szeretik a kiképző-hangulatot, de az már érdekes, hogy mostanában az órákon Bikram totál nem odavaló poénokat lök meg egyéb hasonló sztárallűröket produkál. Szerintem az órán befelé kell figyelni, és a tanár hangjának megnyugtatónak kell lennie, mintha belülről szólna, nem pedig magára vonnia a figyelmet.

Visszatérve a könyvre - végigolvastam, és bár évek óta oktatom ezeket a pózokat (néhány másikkal kiegészítve), túl sok újat nem mondott a könyv. Amit másképpen oktattam, mint ő, abban megnyugodtam, hogy nem tárgyi tévedésről volt szó, hanem tényleg úgy találom jobbnak, ahogy én oktatom. Egy kis filozófiát meg erkölcsi tanítást is belekever a könyvébe, hogy forradalminak hangozzék, de azért nem konfrontálja élesen az amerikai értékrendet.

Helyenként eldicsekszik vele, hogy hány Rolls-Royce-a meg Rolex órája van, és kiemeli, hogy ő ettől még sokkal többet érdemelne, mert milyen jót tesz az amerikai társadalommal, amely bizony már a végzetes katasztrófa felé sodródik. Nekem a legérdekesebb rész a gyermekkoráról és az életéről szóló leírás volt. Amint szokásos, a guruja, Bishnu Charan Ghosh rendkívül szigorú és fanatikus ember volt. Nyolcvannégy ászanát kellett megtanulniuk, és azt minden nap meg kellett csinálniuk, addig nem mehettek sehová. Plusz még Bikram súlyemelő is volt ugye, úgyhogy vagy napi 8 órát edzett.

A családtörténete tipikus kalkuttai gettó-történet. Nem csoda, hogy ha valaki ilyen háttérből felküzdi magát hollywood-i sztár-jógaoktatónak, akkor értékeli a Rolexet meg a Bentley-t. Azt, hogy tényleg oktatta-e Richard Nixon-t meg Indira Gandhit, nem tudom, de jól hangzik. Ja, és szokásos módon kell egy csodával határos gyógyulás is az élettörténetébe, amit a jógának köszönhet.

Nos, a sztori úgy szól, hogy súlyzósás közepette baleset érte, és lezúzta a térdét. Amikor a kórházból mankóstul visszatért a mesteréhez, akkor az odahívott két badibildert, akik beerőltették a lábát lótuszba, amitől majd elájult, de végülis meggyógyult. Nos, ez kicsit meredeken hangzik. Térdszalag-szakadásos embernél az utolsó dolog volna a lótusz, amit erőltetnék. Mindenesetre azt elismerem, hogy ha valaki pontosan az előírás szerint hajtja végre a 26 gyakorlatot (ami nálam 30), akkor az nagyon jó terápiás hatással van a térdsérülésekre, míg az Astanga esetében (főleg az egyes sorozatnál) bizony vigyázni kell a térdekre, ha érzékenyek.

A diétára külön kitér, bár nem lehet érteni, hogy mit akar kihozni belőle, mert az amerikai hamburger-zabáló étrendet is ugyanúgy cáfolja, mint a nyersevést. Végül hozzáteszi, hogy ő azért szereti a szalonnába csavart hot dogot, és néha szokott is enni, mert végülis a mennyiséggel kell vigyázni. Ez volt az egyik csúcs, ami nálam kiverte a biztosítékot. A másik szimpatikus kijelentése az, hogy őrajta kívül minden jógaoktató csaló, mert becsapja az embereket, és nem hiteles jógát oktat. Csak egy jóga van, a hatha-jóga, és az ilyen dolgok, mint a vinyásza, puszta kitalációk.

Hát nem tudom, nekem is bejönnek a Bikramos ászanák, és szerintem hasznosak is, de azért pár év után továbbléptem, és szerintem az Astanga egy jó folytatás. Nálunk is sokan kezdik Agnival, és amikor egy kicsit belejöttek, kipróbálják az Astangát. Persze a meleg az OK, de nekem max 36 fok, annál több szerintem nem kell, meg káros is. A másik érdekes dolog az, hogy a korai tanítványainak megtanította mind a 84 ászanát, amit a gurujától tanult, mostanában viszont csak a "lebutított" 26-os sorozatot tanítja még a két hónapos ( és 10 500 dolláros) Teacher Training kurzuson is. Pedig vannak cifra dolgok a 84-ben! Lehet, hogy egyszer csinálunk egy Classic 84 workshopot.

Szóval érdemes elolvasni a könyvet, ha vevők vagytok egy hollywood-i sikertörténetre, de azért ajánlom, hogy mellé olvassátok el az Autobiography of a Yogi című könyvet is kiegyensúlyozásképpen. Szeretem a bengáliakat, nem elveszett emberek! És a végére egy videólink is Bikramról.

Kamal nem kímél

Rishikesh-i emlékirataim mostani epizódja Astangás kalandjainkról fog szólni. Már majdnem egy hete voltunk ott a jógatáborban, és reggelenként Swamiji jógaórájára mentünk, délutánonként pedig vagy kirándultunk, vagy lazultunk éppen valahol. Rishikesh jóga-világközpontnak számít, és éppen ezért már komoly turistaipar szakosodott a jógás közönségre éttermek, ájurvédikus masszázs-szalonok, jógakönyveket és cd-ket árusító boltok formájában. Az egyik ilyen CD-boltban nem csak temérdek meditációs zene és jógafilm között lehetett válogatni, hanem internet-café is volt. Éppen beültünk egy kicsit emailezni, amikor felfedeztünk egy falragaszt: "Ashtanga yoga classes at Tattvaa Yogashala". Nos, felhívtuk a számot, és Kamal jelentkezett, azt mondta, másnap reggel hétkor szeretettel vár.

A Lakshman-jhulánál laktunk, ami a fentebb fekvő híd. Ötkor kelés, hatkor indulás az egész csapatnak. Felkaptatunk a kanyargós úton, felzargatjuk az egyik álmos motoros riksást a riksa-végállomáson. Megalkudunk, irány a Ram-jhula (a lenti híd). A hídon gyalog kelünk át, a reggeli felkelő nap sugarai tükröződnek a Gangesz kékes vízén. A folyót kétoldalt övező hegyekről éppen akkor száll fel a pára, a zarándokok lassan útra kelnek a Himalája szent helyei felé. Időnként elered az eső, mivel már elkezdődött a monszun.

Fél hatkor érünk oda a Gangesz partján fekvő jógasálához, ami kb. akkora, mint az Atma Buda Mysore-terme, csak egy kicsit keskenyebb és sötétebb. Sehol senki, úgyhogy beülünk az utca szemközti oldalán lévő kis asramba, ahonnan a Hare Krisna éneklése szűrődik ki. Három fogatlan szádhu nyomja a harmóniumot, a dobot meg a cintányért, fékezhetetlen lelkesedéssel. Itt Indiában, ha valaki a Hare Krisnát énekli, akkor azt teljes meggyőződéssel és mély átéléssel teszi, mintha semmi más dolga nem lenne az életben. Persze az aghóri szádhuk is ugyanezzel a természetességgel pöfékelik a hasist az agyagpipájukban.

Megérkezik Kamal, max 25 év körüli, hosszú hajú, cingár gyerek, némileg Michael Jackson-ra hasonlít. Benyomulunk a sálába. Öltöző nincs, Kamal is akkor szokott átöltözni, amikor a csapatot lefekteti ráhangoló savászanába az elején. A csapat java részét mi alkotjuk, és még egy pár amerikai meg inneni-onnani külföldi. Látszik, hogy az Astanga nem a helyiek kenyere, inkább a turista jógik indulnak rá.

Kamal az eddigi egyetlen Astanga oktató (túl vagyok már vagy ötön-haton), aki egyszerre vezeti az órát, mutatja a gyakorlatokat, és közben igazít is, mindezt hihetetlen energiával és magától értetődő lendülettel, jókedvvel. A legtöbbet eddig az oktatás terén tőle tanultam. Végignyomjuk az órát, mindenki izzad, mint a ló. Bogyó persze nem szakítja meg magát, az idő 80 százalékában heverészik, vagy fotózgat. Szerencsére egy-két órát fel is vett kamerára, ez jó anyag a tanulmányozásra.

Az első körben majdnem az egész nyolcfős csapat ott volt, utána lassan kikoptak egy hét alatt, már csak a kemény mag maradt a végére (István, Heni, Bogyó meg én). Persze minél kevesebben voltunk, annál több igazítást kaptunk, Kamal látszólag nem foglalkozott vele, hogy tele van-e a sála vagy nem. A végén relaxáció, Kamal sajátos magas, nőies hangján énekel: "Relaaaax your bodiiiiiiiiiii, Relaaaaaax your miiiiiiiiiind"

Jó alapos órák voltak, azt hiszem, egyszer és mindenkorra megszerettem az Astangát. Némelyik órára eljött valami helyi rokona, egy kb. nyolcéves puhos kisfiú, aki a Karan névre hallgatott. Kamal próbálta őt is ösztökélni, hogy csinálja az ászanákat, de persze a java részét elkummantotta. Azért amikor rávette magát egy-egy Upavista kónászanára vagy hídra, a felnőtteket meghazudtoló lazasággal adta elő. Volt egy mexikói lány is, balett-táncosnő. Nagyon durván kente a pádángusthászanákat meg úgy nagyjából mindent. A többiek jöttek, mentek. Egy hét után mi is búcsút intettünk Kamalnak, mondván, hogy mindenképpen jövünk még, s meg is hívjuk Magyarországra. Ha minden igaz, 2010-ben ez meg is valósul.

István még járt hozzá egy pár hónapig, Mysore-ra készülvén. Kamalnál nagyon jól meg lehetett tanulni a sorozatot, mert bizony ha valaki nem tudja, az Mysore órán sokat fog szenvedni, mire összeáll neki a kép. Remélem, én is újra eljutok Rishikesh-be a sálájában gyakorolni. A Gangesz-parton fürdőző zarándokok zaja annyira természetesen beleivódik a tudatodba, miközben Kamal éneklő hangját hallgatod. Óra után egyből belecsobbanhatsz a Gangeszbe, és már fel is frissültél. Felejthetetlen élmény.

Ünnepi jógaórák, szilveszteri buli

Ünnepek között, sőt, ünnepek alatt sem áll meg a jógaláz. A karácsonyi jógabérlet-akció olyan jól sikerült, hogy el is fogytak a bérletek, de ne csüggedjen senki, mert továbbra is lehet jönni a 2009-es árakon év végéig és 2010-ben is, vagyis nem emelünk árat! Az ünnepnapok alatt is lesznek jógaórák, István töretlen lelkesedésének köszönhetően. A következő időpontokban lehet jönni:

December 23-ig minden óra meg lesz tartva.
December 24 csütörtök 10.00: Mysore Ashtanga (Atma Buda, István)
December 25 péntek 10.00: Mysore Ashtanga (Atma Buda, István)
December 26 szombat 10.00: Agni-jóga (Atma Buda, István)
December 27 vasárnap 10.00: Agni-jóga (Atma Buda, István)
December 28-30-ig minden óra meg lesz tartva (kivéve a hétfői Wellyogát)

Évzáró szilveszteri program - december 31 csütörtök:

10.00: Agni-jóga (István)
12.00: Kontakt-jóga/Akro -jóga (Gauranga Das)
16.00: Atma Center évzáró buli (Atma Buda), filmvetítés, zene, lazulás, vegetáriánus finomságok (lehet hozni is, de csak tojás- és alkoholmentes dolgokat.)
23.00: 108 Napüdvözlet (István)

Január 1: zárva vagyunk.
Január 2-től minden óra meg lesz tartva.

A szilveszteri bulira mindenkit szeretettel várunk, az órákra is, meg a délutáni programra is. Arra kérünk benneteket, hogy ha szeretnétek jönni, akkor jelezzétek emailben vagy telefonon Priyatama Dasnak (a Fecónak): abstruth(kukac)gmail.com vagy 06304310816. Reméljük jó lesz a hangulat, és sokan maradnak az éjféli 108 napüdvözletre, ugyanis idén a szilveszter egybeesik a teliholddal, és István eltökélt, hogy "átnapüdvözölteti" a társaságot 2010-be. Feltéve, hogy a déli kontakt-jógát túlélitek (azért megpróbáljuk viszonylag könnyebb és kevésbé veszélyes elemekből összeállítani, mint például ami a képen látható ;-D)

Január elsején mindenki kap egy pihenőnapot (illetve otthon lehet jógázni, ha valaki nem bír magával), és utána indulnak az órák a rendes órarend szerint. Az egyetlen változás (István csípőnyitó órája mellett, amiből még január 5-én is lesz egy), hogy a csütörtöki Wellyoga ezen túl fél 6 helyett 6-kor kezdődik, hogy minél többen oda tudjanak érni munka után.

Szóval keep bending, és mindenkinek kellemes, lehetőleg húsmentes ünnepeket kívánunk, illetve jógában gazdag új évet 2010-re. Ígérjük, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy erre a lehető legtöbb alkalmat biztosítsuk nektek a jövő évben is. Ezzel a kis karácsonyi hangulatú jóga-videóval szeretnék mindenkinek kellemes ünnepeket kívánni, valamint azt, hogy ne hagyjátok kihűlni a matracotokat!

Swami Satyananda Saraswati (1923-2009)

Swami Satyananda Saraswati korunk egyik nagy jógamestere volt, és Swami Sivananda után tulajdonképpen a második guru volt, aki közérthetően és a hagyományokhoz hűen angol nyelvű könyvekbe foglalta a jóga tudományát. Ugyanakkor megalapította a Bihar School of Yoga-t, amelyik nemzetközi szervezetként igen magas szinten képzi a hatha- és krija-jóga gyakorlóit és oktatóit. Magyarországi szervezetük is van.

Swami Satyananda 1923-ban született az Uttar Pradesh-i Almorah-ban. 1943-ban találkozott gurujával, Sivananda Saraswatival Rishikesh-ben, és elfogadta tőle a Dashnami szannyásza rendet. Ez Sankarácsárja vonalának hagyománya, ahol a szannyászík (lemondott szerzetesek) tíz különböző név egyikét viselik. Satyananda 12 éven keresztül szolgálta a guruja misszióját.

1955-ben elindult Rishikesh-ből, és zarándokló szerzetesként bejárta Indiát, hogy felmérje a modern társadalom állapotát. 1956-ben létrehozta az International Yoga Fellowship Movement-et, 1963-ban pedig a Bihar School of Yoga-t. Ezen kívül 1984-ben megalapította a Sivananda Math-ot, egy szociális és jótékonysági intézményt a társadalom gyenge, hátrányos helyzetű rétegeinek megsegítése érdekében, valamint a Yoga Research Foundation, amely a jóga módszereinek tudományos kutatásával foglalkozik.

Swami Satyananda több, mint 80 sikerkönyvet írt a jógával kapcsolatban, sok ezer lelki gyakorló lelki vezetője, és számos jógacentrum szellemi atyja Indián balül és a világ más részein.

1988-ben visszavonult a missziós tevékenységtől, és Rikhiába költözött, ahol haláláig paramahamsa szannyászíként élt, és magasabb szintű spirituális és védikus szádhanákat gyakorolt. Eddig a rövid életrajz. Találtam még egy érdekes könyvet (vagy esszét) Swami Satyanandától, amelynek címe: The Bhakti Age. Ebben azt jósolja, hogy a 21. században a Bhakti fog az emberek életének és tudatának a középpontjába kerülni, még a többi jógairányzat közül is ez fog elsőbbséget élvezni, illetve a tudomány is a Bhakti és Isten tanulmányozása felé fog fordulni. Nos hát, szép jövőkép, így legyen...

Jóga-szútra - az akadályok és legyőzésük

Elérkezett az idei utolsó Jóga-szútra óra időpontja is. Reggel szerencsére sikerült jó korán felkelnem, így nagyjából meg is tudtam írni a Power Point bemutatót, aminek itt van a pdf-változata. A januári előadással be is fejezzük az első fejezetet, és akkor megpróbálok összedobni egy olvasható fordítást azok számára, akit érdekel, némi rövid magyarázatokkal ellátva.

Természetesen a nyaktól felfelé és nyaktól lefelé jógázók aránya továbbra is egy a húszhoz, így az esti órára hárman voltak kíváncsiak. Csak abban reménykedhetem, hogy az mp3-ban közreadott változatoknak most vagy a jövőben nagyobb lesz a kereslete, mert ki tudja, hogy lesz-e lehetőségem még egyszer ilyen részletességgel elmondani ezeket a dolgokat.

Érdekes, hogy a jógaoktatói tanfolyamokon általában szokott lenni filozófia, és én meglehetősen praktikus megközelítésből próbálom előadni a dolgokat. Vagy ott is csak azért ülik végig a leendő jógatanárok, mert kötelező? Mi is tervezünk ősztől indítani egy jógaoktatói képzést, ahol nagyjából a 84 klasszikus ászana, azon belül az Agni-jóga sorozat, egy kis pránájáma, természetesen az igazítások, valamint a Jóga-szútra filozófia, illetve anatómia és élettan lesznek a témák.

Szóval délben gyakoroltam a 2. sorozatot, egész jól kezdek kijönni a betegséggel egybeeső gödörből, lassan kezd megjönni az erőnlétem. Persze még messze vagyok az áhítottól, de majd jövőre jobban ráfekszünk az erőnléti dolgokra. Utána tartottam egy Astangát négy főnek, majd egy Agnit tizenegynek, és azután jött az előadás. Itt a hanganyaga, hallgassátok szeretettel. Ja és mellékelek egy jó kis képet, amit az interneten találtam: Mátrix Óm. Ha ki akarsz szabadulni a Mátrixból, vibráld az Ómot mindig.

Mi a bandha?

A bandha szanszkrit kifejezés a következő jelentésekkel bír: “megkötni, csomót kötni, leláncolni, összekapcsolni, bilincs, béklyó, elkapni, fogva tartani, rögzíteni, visszatartani, megállítani, bezárni, átirányítani, eltorlaszolni, kontrollálni.”

Mindezek a szavak valamilyen szinten utalnak a bandhák működési elvére, ugyanakkor a következő kifejezések is érvényesek: “gátat építeni egy folyón”, “hidat emelni” vagy “átkelni a tengeren”, ami azt jelenti, hogy a bandha egy eszköz, aminek a segítségével átkelhetünk a szamszára, vagyis a világi létezés óceánján, és elérni a megvilágosodást.

A bandha végrehajtása fizikai szinten a gátizomzat (múla bandha), a hasizom vagy napfonat(uddijána bandha) és a torok (dzsálándhára bandha) összehúzását jelenti. Mindhárom bandha együttes alkalmazását pedig mahábandhának nevezzük. Ezek a látszólag egyszerű gyakorlatok mélyreható hatásokkal bírnak, nem csak a fizikai, de a pránikus, mentális, tudati és spirituális szinteken is.

A bandhákat a jógikus köznyelven legtöbbször “záraknak” nevezzük (torokzár, gátzár, gyomorzár). Ehhez azonban egy paradoxon kapcsolódik, mert az izmok összehúzásával (bezárásával) párhuzamosan a pránikus szinten az energiacsatornák megnyílása történik. A modern izom-relaxációs terápiákban az izmok megfeszítését és totális ellazítását gyakorolják felváltva, az egész testre kiható módon. Ezáltal az elme relaxációja érhető el.

A mentális feszültség ugyanis a legtöbbször öntudatlan izomfeszüléssel is párosul, ezért az izmok feszült állapotát először tudatosítani kell pl. azáltal, hogy még inkább megfeszítjük őket, és utána tudatosan ellazítjuk. A bandhák is hasonlóképpen hatnak, bár itt a megfeszítést és ellazítást, vagy “megnyitást” egyszerre kell gyakorolni, mintegy egymásba olvasztva a látszólag ellentétes pólusokat. Minél tudatosabb a bandha, annál finomabb lesz.

Először a bandhában résztvevő izmok feszítése válik a görcsösből egyre finomabbá, természetesebbé, majd elkezdjük érzékelni a bandhát energetikai szinten, később el tudjuk választani a fizikai szinttől, vagyis fizikai szinten ellazítjuk a bandhát, de energetikai szinten teljes figyelemmel “megfeszítjük”, azaz aktiváljuk. A bandhák pránikus szinten történő gyakorlása során pedig a legfejlettebb szinten csak a bandha elengedő, megnyitó hatása marad, mindenféle feszültség, akaratlagosság nélkül. Tehát a bandhák gyakorlásában is keresztülhaladunk a nyolc fokozaton, mint ahogy a vinyásza jógában is.

A bandhák egyszerre hatnak a fizikai, párnikus, mentális, pszichés és okozati szinteken vagy testekre. A hatásuk messzire nyúlik, mert a gerincben és az agyban lévő energiaközpontokkal vannak kapcsolatban. Ezért a bandhák hatása sokkal dinamikusabb és azonnalibb, mint például a kar- vagy lábizmok megfeszítése és ellazítása.

A három bandha végzése során három fő izomcsoportot húzunk össze: a gátizomzatot, a hasizmokat és a torok körüli izmokat. Ezeknek az izmoknak az összehúzása egyszerre hat az idegrendszerre, a keringési és légzőrendszerre, a belső elválasztású mirigyekre és az energiarendszerünkre is. Amikor összehúzunk egy izomcsoportot, akkor egy idegi impulzus indul az agyba, ami beindítja bizonyos neuron-szinapszisok és idegközpontok működését. Ez pedig hatással van a tudatállapotunkra. A stimulációra az agy a működésének megváltoztatásával reagál.

Dev Kapil anyagok

Úgy tűnik, megkezdődött a karácsony előtti uborkaszezon. Az órák meglehetősen hézagos látogatottságúak, de azért a kemény mag kitart, és remélem az ünnepek alatt is ki fog. Én magam is most kezdek visszarázódni a rendes gyakorlásba, plusz próbálom beépíteni a Devtől tanultakat, ami ugye nem könnyű, mert az embernek a rossz beidegződéseit a legnehezebb átprogramoznia.

A keddi Astangán volt négy új ember, két fiú és két lány. A Bikramosoktól jöttek azt hiszem. Egész jól viselték a sorozatot, pedig totál tele volt a terem. Ugyanebben az időben Budán sikeresen lezajlott István első csípőnyitó órája, reménykedünk a kedvező folytatásban. Én pedig szerdán délelőtt sikeresen levizsgáztam Zsuzskánál a jóga-gyakorlatból, így majdnem mondhatom, hogy az első félévem megvan a jógamester-szakon.

Persze nem volt azért olyan nehéz, napüdvözletet kellett csinálni meg egy pár féle bemelegítő gyakorlatot. Délután hármas sorozatot gyakoroltam, két hét után először. A múlt előtti héten ugye betegállományban voltam, a múlt héten Dev workshopjára koncentráltam, így most tudtam ismét nekiállni a 3. sorozatnak. Meg is látszott rajta, mert egy csomó ászana elég döcögősen ment, amik pedig előtte már kezdtek összeállni.

Még egyszer a tanulság, hogy a kartámaszos pózokhoz bizony nem csak know-how kell, hanem erő is, és az ember hamar eltunyul, ha nem gyakorolja. Úgy döntöttem, hogy még ha nehéz is (mert néha iszonyúan az), de hetente kétszer mindig meg fogom csinálni a 3. sorozatot, hogy élve tartsam a képességeket, amik kellenek hozzá.

Nem utolsósorban nagyon sok erőre van szükség a kartámaszos pózokhoz. Az utóbbi hetekben határozottan szembesültem azzal, hogy nem vagyok olyan erős, mint amennyire kellene. Ebből, valamint Dev workshopjából jött az ötlete egy új óratípusnak, amit jövöre azt hiszem meg is fogok valósítani. Iron yoga lesz a neve, és erőgyakorlatokat fogunk gyakorolni, amelyek nagyon hasznosak például a vinyászákhoz, vagy a kartámaszokhoz.

Addig is feltöltöttük a fotókat a Dev Kapil workshopról a következő albumba. A videók is folyamatosan fel lesznek töltve, érdemes a napokban visszalátogatni Gauranga és István Youtube-csatornájába. Addig is néhány videó ízelítőül.

A légzés az Astangában

Gregor Maehle könyvének újabb részlete, ezúttal az "Alapok: légzés, bandhák, dristi, vinyásza" fejezetet kezdtem el fordítani.

Légzés

"Az Astanga jógarendszer leglátványosabb aspektusa a különböző jóga-ászanák (pózok). Ennél fontosabb azonban a láthatatlan tartalom, ami három alapvető technikából áll. Ezek a technikák köti össze a pózokat egy fonálon, amelyek ezáltal málává vagy füzérré válnak (ezt a kifejezést Sri K. Pattabhi Jois alkotta, aki egy könyvet is írt ezzel a címmel.)

A vinyásza jóga rendszerében a testet úgy használjuk, mint egy mantrát, a pózok képviselik a gyöngyöket, a három alapvető technika pedig a fonalat képviseli, amelyik összetartja a szemeket, és egy jógapózokból álló füzért hoz létre. A rendszer úgy van megtervezve, hogy mozgó meditációként működjék, ahol az egyik pózból a másikba történő átmenetek ugyanolyan fontosak, mint maguk a pózok.

A kezdők számára nagyon lényeges, hgy egyből az elején elsajátítsák ezt a három alapvető technikát. Ha egyszer elsajátítottuk őket, akkor a gyakorlás majdnem erőfeszítés nélkül megtörténik. Nélkülük azonban kemény munkának élhetjük meg. A három technika az uddzsájí pránájáma, a múla-bandha és az uddíjána-bandha. Először a három közül az elsőt vizsgáljuk meg.

Az Uddzsájí pránájáma azt jelenti, hogy "győzedelmes légzés", vagy a légzés győzedelmes meghosszabbítása. A pránájáma kifejezés két szó kombinációja: prána és ájáma. Az ájáma azt jelenti, hogy nyújtani vagy meghosszabbítani, míg a prána különböző jelentésekkel bírhat. Általában a belső levegőre vagy az életerőre vonatkoztatják, és ebben a minőségében a finomfizikai test anatómiájának a részét alkotja.

A finom anatómia további elemei a nádík (energia-csatornák) és a csakrák (energia-központok). Néha azonban a prána kifejezés alatt a külső anatómiai légzést is értik. Ebben a kontextusban a pránájáma konkrétan a lélegzetvétel meghosszabbítására vonatkozik, a nyugodt, békés és szilárd légzés kialakítására. Amikor a légzés csendes, az elme is csendes."

Csípőnyitó vinyásza Istvánnal

Nem bírunk magunkkal, főleg a Dev Kapil-workshop után. Bennem is már vagy két újfajta óra gondolata megfogalmazódott, de erről majd később. Mostantól keddenként 18.30-tól István fog tartani csípőnyitó vinyásza órát. Éppen ma reggel a Mysore óra után néztük át Istvánnal a sorozatot, amivel a kedves jelentkezőket fogja fárasztani.

Kicsit lefáradt mindenki a workshoptól, legalábbis én biztosan, mert szombat este vagy éjfélig konvertáltam Devnek a videókat, amiket készítettünk az órákról. Mindenesetre Ági, István és Szabi voltak a reggeli órán.

Szóval a csípőnyitó vinyásza óra napüdvözlettel fog indulni, majd néhány álló gyakorlat jön, amit itt-ott megcsavartam, hogy azért változatos legyen. Utána ülő gyakorlatok lesznek, István beépített egy-két elemet, amit Devtől ellesett.

Az ülő gyakorlatokban is lesznek kellemes csípőnyitások, pl. Málászana, Szupta-pádángusthászana, Upavista Kónászana, Baddhakónászana (külön kértem Istvánt hogy ebben ne gyilkoljon le mindenkit, ugyanis őszerinte mindenkinek le lehet rakni a térdét a földre, csak van, akinek 10-15 légzés kell hozzá). A galambpóz, tehénfejpóz, gerinccsavar (képünkön), Kúrmászana és egyéb nyalánkságok után egy kis híd és levezető csípőlazítás, végül Savászana zárja az órát.

Nem lesz olyan intenzív, mint egy Astanga-óra, de ahogy Istvánt ismerem, elég alapos csípőnyitó hatásnak lesz mindenki kitéve. Úgyhogy aki úgy érzi, hogy szüksége van rá, az mától keddenként benevezhet az órára.

Agniszára jóga Dev Kapillal

Dev egész héten azzal kecsegtetett, hogy vasárnap bemutatja az ő Agni-jóga sorozatát, amelyik állítólag sokkal hatékonyabb, mint az enyém. Nos, erre sort is kerítettünk, kb 15-en voltunk a teremben, amelyik a végén már 38 fokra melegedett fel.

Dev sorozata azon alapul, hogy a gyakorlatokat egy percig kell kitartani, és némelyiknél vissza kell tartani a légzést, és ki-be mozgatni a hasfaladat. Ezt hívják Agniszára-krijának. A másik sajátságos dolog, hogy az előrehajlító gyakorlatoknál mindig domborítani kell a hátunkat, és mindent megfeszíteni, értsd a belső hasizmokat, a farizmot, a combokat és minden mást. Dev azt szokta mondani, hogy "csókold meg a köldöködet", mivel ilyenkor mindhárom bandhát aktiválja az ember.

Először ülve végeztünk légzőgyakorlatokat, néhány légzésvisszatartást is. Ez jómódszernek náz ki a belső hő fejlesztésére. Főleg akkor intenzív, ha minden egyes belégzés és kilégzés után is csinálsz mondjuk tíz másodperc légzésszünetet. Utána ülve csináltunk egy-két bemelegítő gyakorlatot. Például keresztbetett lábakkal kifordulsz oldalra, és a könyöködet az átellenes térded külső oldalán próbálod letenni, Ilyenkor odalép Dev és jókorát roppant a hátadon. Mondjuk az enyém nem ropogott, mióta jógázom, szinte teljesen megszűnt az ízületeim ropogása.

Utána térdelő gyakorlatok voltak, szintén volt előre, oldalra hajlás meg csavarás is. Utána szépen fokozatosan áttértünk a napüdvözletre és abból építettük fel az ászanákat. A legtöbb helyen ezt hívják vinyásza-órának, amikor szünet nélkül végzel laza láncba összefűzött, egymásra épülő gyakorlatokat.

Dev szorgalmasan igazgatott, egyszer-kétszer én is felkiáltottam. Ildikónak sikerült úgy kicsavarnia a vállát a tehénfej-pózban, hogy tartósan sírva fakadt. Dev rezzenéstelen, mosolygós arccal osztogatta tovább az utasításokat. Én meg féltem, hogy ezen túl István autorizáltnak fogja tekinteni a "sírva fakasztós" igazításokat. Mintegy ezt megerősítendő, kaján vigyorral be is nyögte óra után, hogy ezekből kipróbál egy párat a mostani Agni-óráján. Isten óvja a jógásokat!

Végülis nem voltak megerőltető gyakorlatok, legalábbis a többiek azt mondták Devnek, hogy én szadistább órákat szoktam tartani. Én viszont úgy vagyok vele, hogy bármi újat gyakorlok, az lefáraszt, mert sokkal több koncentrációt igényel a szokatlan ászana megfelelő végrehajtása, plusz bandha, légzés stb. Szóval én egy kicsit elpilledtem a végére, és bár azt terveztem, hogy maradok még István Agni-órájára is, ezt a tervemet megváltoztattam.

A gyakorlás végén Dev elárulta, hogy még csak a teljes sorozat egyharmadánál járunk, de mivel nem vagyunk összeszokva, majd legközelebb tanítja meg a többit. A végén lefektetett savászanába, ami szerintem mindenkinek jól esett, viszont amikor készültem volna végérvényesen lehunyni a szememet és kizárni a külső ingereket, Dev odalépett és ránk nyitotta az ablakot, amit még nyáron sem viselek túl könnyen, nem is beszélve a nulla fokos levegőben szállingózó hópelyhekről.

Valahogy azért végigfeküdtem a relaxációt a huzatban, miközben többször megfordult a fejemben, hogy az alattam lévő Mysore szőnyeget gyorsan magamra húzom. Miután felültünk, a bal orrlyukon keresztül kellett csinálni húsz légzést. Ezt Csandra-bhédana pránájámának nevezik, és a túlmelegedett testet hivatott lehűteni, mielőtt kilépünk a meleg teremből. Én persze alig kaptam levegőt a bal orrlyukamon keresztül, mert éppen a jobb szelelt. Mindenesetre elraktároztam a technikát a memóriámban.

A workshop ismét mindenkinek tetszett, és megbeszéltük Devvel, hogy legközelebb is meghívjuk. Délután indult a gépe Finnországba, majd Reykjavíkba megy workshopot tartani. Hát nem lesz melege, az biztos.

Kartámaszok Dev-vel

Dev Kapil szingapúri stúdióját Real Yogának nevezik. Valóban az embernek az az érzése, amikor a workshopján van, hogy évezredes tudást és évtizedes tapasztalatot ad át. Legalább húsz éve foglalkozik jógával és Indiában szinte minden létező ismert mestertől tanult. A szombati téma a kartámaszos ászanák voltak.

Először néhány bemelegítő gyakorlattal kezdtünk. Ülve gyakoroltuk a légzésvisszatartást, amivel szerintem nagyon jól lehet tudatosítani a bandhákat. A bandha szerepe elengedhetetlen a kartámaszos pózoknál, főleg az uddijána-bandháé, amelynek mér a nevében is benne van, hogy „felfelé szálló”, vagyis súlypontemelő, antigravitációs hatása van.

Az elején csináltunk egy kis csípőnyitást, upavista kónászanát, baddhakónászanát. Utána egy-két kör napüdvözlet következett, amelyben az egyes pózokat több légzésig kellett kitartani. Ez már önmagában elég fárasztó volt (legalábbis nekem így a pihenőnapomon), és akkor még az első háromnegyed órában nem is csináltunk semmi kartámaszt.

Az első és alapvető póz a bakászana, vagyis gólyapóz volt. Ebben megpróbáltuk a bandhák maximális aktiválásával minél feljebb emelni a súlypontot, egyszer csak sikerül felmenni belőle kézenállásba. Közben Dev elmesélte, hogy ő a kézenállást a hídból tanulta meg, addig tolta felfelé a súlypontját, míg a lába felemelkedett a levegőbe. Hát nem a szokványos módszer, az biztos.

A bakászana után a koundinyászanát vettük, amikor ez egyik lábadat kinyújtod előre, a másikat pedig hátra. Ennek van egy behajlított lábas változata is, de én a nyújtotthoz vagyok szokva. Itt is elmagyarázta, hogy a vállakkal és a könyökökkel, meg a felsőtesttel mit kell csinálni. Utána pársva-bakászana következett, vagyis mindkét lábat azonos oldalra kellet kilógatni. Nekem azt a feladatot adta, hogy ugorjak bele a pózba lefelé néző kutyából, ami persze nem sikerült. Na majd gyakorlom.

Utána a parivritta-koundinyászana jött, vagyis átfordított olló-póz. Én már ezeket gyakoroltam, de a többieknek sok új élményben volt részük, az biztos. Persze az ember önmagától nem jön rá arra, hogy mi a megfelelő „alignment”, vagyis pontosan hogyan kell elhelyezkednie a vállnak, könyöknek, tenyereknek. Ez utóbbi pedig azért is fontos, mert a kartámaszoknál az ember könnyen túlerőltetheti a csuklóját, ha nem megfelelően oszlatja el a terhelést.

István kérésére vettük még a félkezes pávapózt is, persze először a kétkezessel kellett kezdeni, mert az sem ment mindenkinek. A félkezesnél is fontos tippeket mondott, például azt, hogy nyújtani kell, és a két lábat össze kell szorítani, és nem az egyensúlyozásra koncentrálni. Még nem sikerült az egykezes segítség nélkül, de már valamivel jobban megértettem, hogy mit kellene csinálni.

A végén csoportfotó, és utána még megkértem Devet, hogy tanítsa meg az egykezes kézenállást, amiről lemaradtam kedden. Itt is az volt a titok, hogy a combokat össze kellett szorítani, és felfelé nyomni az egész testet, miközben a súlypontot áthelyezted az egyik tenyeredre. Talán majd ez is hamarabb összejön most már.

A workshop után meghívtuk Devet a Taj Mahal indiai étterembe, ahol én még sohasem jártam. Nyilván azért, mert nem teljesen vegás a hely, de a többiek ezt választották az autentikussága miatt. Valóban, egészen indiai hangulatú volt az étel, mindannyian vegetáriánus dolgokat rendeltünk. A dolgomat az is nehezítette, hogy ma ráadásul ekadasi böjtnap volt, amikor is gabonát és hüvelyest sem ehetek.

Végülis mindenki jóllakott, és figyelembe tudtuk venni a különböző igényeket, és egy jót beszélgettünk Devvel az életéről, a jóga bizniszről, meg a különböző tapasztalatairól. Az ilyen workshopok azért jók, mert ha az ember gyakorol vagy éppen oktat, és nem kap kívülről újabb impulzusokat, akkor szerintem sokkal több ideig eltart, amíg rájön bizonyos dolgokra, mint amikor felhívják rá a figyelmét. Én próbálom ezeket a hatásokat belegyúrni az oktatásomba, és hasznosítani a tapasztalatokat a saját gyakorlatomban, és abban, amit másoknak átadok.

Hátrahajlítás Dev Kapillal

Pénteken végre ismét eljutottam Dev workshopjára. A csütörtöki alkalom is jól sikerült állítólag, mér alig fértek be a Rishikesh-terembe. Csütörtökön a Napüdvözletet vették, és a résztvevők rájöttek, hogy nem tudják azt sem megfelelően. Én Pesten tartottam az óráimat, bár erősen érződött a workshop hatása, mert az Astangán csak ketten voltak, az Agnin pedig hatan.

Pénteken már jobb volt a látogatottság az óráimon, és amikor végre befejeztem, akkor rohantam át Budára, hogy le ne késsem a workshopot. Szépen összegyűltünk, a teremben kellemes meleg. Az elején Dev elmagyarázta egy pár szóban a hátrahajlítás jelentőségét. Azt mondta, hogy a hátrahajlítások nagyon spirituálisak, és erőteljes hatással vannak az idegrendszerre. Egy jógaórában mindig kell lennie hátrahajlításnak és gerinc-csavarásnak. Ugyanakkor a felső háti szakasz hátrahajlítása megnyitja a szívcsakrát is, ami elengedhetetlen a boldogsághoz.

Az órát álló bemelegítő gyakorlatokkal kezdtük, amelyek a csípőre és a derék-szakaszra irányultak, utána a vállakat is belevettük. Dev igazításai még a mienkénél is erőteljesebbek, és hirtelen nyom meg, hogy a legtöbb ember beleroppan. István kajánul megjegyezte: "Ezt kár volt megmutatni nekünk."Dev szerint egyébként az ízületnek a hirtelen feszítésnél sem szabadna recsegő hangot adnia, mert az a benne lévő feszültség jele. Nekem nem is nagyon reccsent a hátam se, pedig rá is ült, amikor tenyérrel a falnak támaszkodva kellett előrehajolni.

Azt is mondta, hogy a hátrahajlítás mértéke napi szinten változhat, attól függően, hogy milyen érzelmi állapotban vagyunk, mit eszünk és egyéb tényezőktől. Ha például dühös vagy és sokat veszekszel, akkor sokkal nehezebben fognak menni a hátrahajlítások. Szóval nyomtuk az ászanákat, legtöbbször beállított egy pózba, majd körbement, és beigazított mindenkit. Én többször felkiáltottam, nem mintha fájt volna az igazítás így utólag, hanem inkább a meglepetéstől.

Néhány pózt megmutatott és elmagyarázta, hogy mire kell figyelni. Elvileg már alkalmaznunk kellene azokat a dolgokat, amiket a korábbi napokon tanított például a lefelé néző kutyáról, de persze nem mindenki volt ott, aki meg ott volt, annak még nem rögzült be. A hídnál felhívta a figyelmet a vállak nyitására. A legtöbb ember ugye kifordítja a könyökét, mert kötött a válla, és a vállait felhúzza a füléhez. Ez nem jó, hanem a vállakat távolítani kell a fülektől, és a könyököket befelé fordítani.

Én is ösztönösen törekedtem erre a dologra, de a vállam elég kötött, és még sokat kell majd dolgozni rajta. Nem veszünk olyan sok gyakorlatot egy-egy workshopon, de sok hasznos információt tanulunk. Ugyanakkor az ember rájön, hogy az alapokat is rosszul tudta, és ez felettébb kényelmetlen érzés az egónak. Dev sok irányzatból mixel, például felhívta a figyelmet arra, hogy a nyúlpóz mennyire fontos kontrapóz a hátrahajlításnál. Ez egy olyan póz, amit tipikusan a Bikram-sorozatban gyakorolnak. Ezen kívül viszont dominánsan Iyengar-stílusban tanít, jól jöttek a téglák, övek, pokrócok stb.

Ma délután kettőkor kartámaszos pózok lesznek, remélem, sok izgalmas dolgot tanulunk.

Gyakorlás a hagyományos módon

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:

Miért érvényes a hagyományos módszer

Egy paraszt egyszer így szólt Ramakrishna Paramahansához: "Egyszerű falusi ember vagyok. Kérlek, egy mondatban adj egy módszert, amivel elérhetem a boldogságot."
Ramakrishna azt válaszolta: "Teljes mértékben fogadd el azt a tényt, hogy egy Isten által irányított gépezet vagy." Ezt mélyen meg kell érteni. Az egó annak a hiedelemnek a következménye, hogy az ember képes használni a szabad akaratát, és az egó pedig szenvedést eredményez. Az Úr Krisna azt mondja a Bhagavad-gítában (3.27.): "A hamis egó által megtévesztett szellemi lélek önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában az anyagi természet három kötőereje végzi azokat."

Ez azt jelenti, hogy az egész kozmosz, a mi testünket és elménket is beleértve egy tudattalan gépezet, amelyet Isten irányít. Az önvaló, amely a tiszta tudattal egyenlő, örökké tétlen. Csupán szemtanúként viselkedik. Annak az elképzelésnek a feladását, hogy mi vagyunk a cselekvők, Patandzsalí Jóga-szútrája is hangsúlyozza a kaivalja kifejezés használatával. A jóga e végső állapota a tudat teljes függetlenségének megtapasztalása. mivel teljesen független, semmilyen módon sem befolyásolja a világot.

Mint egy tükör, mely csupán visszatükröz, a tudat sem visszautasítani, sem ragaszkodni nem tud az általa választott tárgyakhoz. Add fel a cselekvő mentalitást, mondja Krisna: "csak az ostoba gondolja magát a cselekvőnek." A szabad akarat illúziójának feladását a vinyásza rendszerben a Vámana Risi által tanított eredeti rendszer elfogadásával valósíthatjuk meg. Természetesen könnyű lenne összeállítani a saját ászana-sorozatainkat, és valószínűleg pénzügyi siker és hírnév lenne az eredmény. De ebben az esetben azt kockáztatjuk, hogy az egó áldozatává válunk, és azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a cselekvők és a teremtők. Valójában csak tiszta tudat vagyunk - a látó, a tanú, az önvaló - ami, ahogy a Szánkhja-káriká mondja, nem játszik aktív szerepet ebben a világban.

Ez nem azt jelenti, hogy nem szabad módosítani a gyakorlást egy időre, ha nehézségekbe ütközünk, vagy ha a jóga-terápiát kell gyakorolnunk. Vissza kell azonban térnünk az eredeti rendszerhez, amikor lehetséges. Vámana Risi rendszere a külső struktúrától és a korlátoktól a belső szabadság felé vezet bennünket. Ha folyamatosan önmagunk által összeállított sorozatokat gyakorlunk, akkor belsőkorlátokat hozunk létre a külső szabadság ürügyén.

Az ősi bölcsek nem kísérletezés által hozták létre az ősi művészeteket és tudományokat. Az ő módszerük a szamjama volt, ami a koncentrációt (dháranát), a meditációt (dhjánát) és az elmerülést (szamádhit) öleli fel. Ilyen módon mélyen megérthetjük a dolgokat azok tényleges valójában. Patandzsalí saját maga is elmagyarázza a Jóga-szútrában, hogyan jutott ehhez a tudáshoz. Az elméről szóló tudás, amint mondja, a szívre irányított szamjama által érhető el (Jsz. 3.34.).

Azt is elmagyarázza, hogyan érthető meg a test. Az orvostudomány a köldök-csakrára irányított szamjama által érthető meg (Jsz. 3. 29.). Így jött létre az Ájurvéda tudománya. Meg kell jegyezni, hogy Patandzsalí állította össze a Csaraka-szamhitát, egy ájurvédikus szöveget. Amikor a modern korban tanulmányozzuk és gyakoroljuk az ősi tudományokat, akkor ezt a tisztelet és odaadás érzésével kell tenni. Az ősi mesterek tanításai sohasem válnak érvénytelenné, hanem mindig csak kiegészülnek.

Dev Kapil, Da Boss

Hétfőn találkoztam Devvel a szállodájában, akkor egy kicsit bizonytalan volt még a programja, de végül kedden eljött és megtartotta az első workshopot. Én éppen órát tartottam Pesten, úgyhogy csak a végére értem oda. A résztvevők lelkesen körbeállták, miközben Dev magyarázott. Mindenki ragyogó arccal, úgy vettem le, hogy tetszett nekik az óra.

Végül megállapodtunk, hogy szerda reggel folytatjuk a workshopot, és igazításokat fog tanítani. A szerdai órára főleg tanárok jöttek, és néhány légzőgyakorlat, ráhangolódás után elkezdtük egy-két egyszerű ászanával. Dev szerint a haladó ászanákat nagyon jól tudja a társaság, de az alapokkal még vannak hiányosságok.

Szóval elkezdtük a dandászanával, és minden részletet megigazított. Utána volt pascsimóttánászana, és álló tadászana meg uttánászana. Én azt hittem eddig, egyrészt hogy jól csinálom ezeket a dolgokat, másrészt, hogy Istvánnal mi ketten vagyunk a legdurvább igazítók. Hát erre most Dev rácáfolt, méghozzá jó alaposan, mert a pádahasztászanában pont kettőnket telált meg Istvánnal, és mind a ketten bevallottuk utólag hogy ilyet még nem éltünk át. Majdnem felrántott a levegőbe, miközben a hátamat teljesen kiegyenesítette az előrehajlításban.

A pascsimóttánászanában is megmutatta, mi a lényeg, hogy a gerincet hol kell nyújtani, és nem mindenáron lenyomni az illetőt a földbe. A trikónászanával is nagyon sokat foglalkoztunk, énszerintem is nagyon alapvető póz. A végén bekérdeztem, hogy mi van a parivritta trikónászanával, és akkor azt is nyomtuk vagy fél óráig.

A workshopból az volt a tanulság, hogy a mennyiségnél néha jobb a minőség, vagyis tulajdonképpen 8-10 ászanát tárgyaltunk meg két óra alatt, de ez az információ szerintem hosszú távon nagy mértékben fogja befolyásolni a gyakorlásomat és az oktatásomat is. Ehelyett csinálhattuk volna azt, hogy 30-40 ászanán végigizzadjuk magunkat, de akkor lehet, hogy elsiklottunk volna az olyan részletek fölött, amikre most Dev felhívta a figyelmet.

Remélem, a következő napokban még lesznek érdekes ászanák, meg sok hasznos ismeretre szert teszünk. Arról is beszélt, hogy bizonyos sérülések esetén mire kell figyelni, kifejezett módon a térdsérülésekről is szólva. Lassan kezd átalakulni bennem az, amit a térdízület használatáról eddig tudtam, illetve alkalmaztam. Ha van lehetőségetek, csatlakozzatok a következő napokban a workshop óráihoz, szerintem mindenki haszonnal részt tud venni rajta.

Ja igen, azért adtam ezta a címet a blogbejegyzésnek, mert Dev mindenkit boss-nak szólít. Az összes jógást meg mindenkit. Először azt hittem, csak engem boss-oz de aztán rájöttem, hogy ez a szava járása. "Do the pose, boss" Persze ő az igazi boss, de így alázatosan adja elő.

Az ászanák sokasága - Matszjászana

Az emberben néha felmerülhet a kérdés, hogy voltaképpen hány ászana is van a hatha-jógában? Az Astanga-sorozatokban kb. sorozatonként 30 van, plusz a kezdő és a befejező gyakorlatok, tehát kb. 200-220-ra jön ki. Iyengar könyvében, amit a legtöbb jógás alapműként kezel, szintén kb. 250 ászana és változat van felsorolva.

Állítólag Krisnamácsárja mintegy 3000 ászanát tanult a mesterétől, Ramamohana Brahmacaritól hét és fél év alatt. Egyszer én is elkezdtem összeírni a rendelkezésemre álló irodalom alapján az általam ismert ászanákat és változatokat, kb. ezerig jutottam. Dharma Mittra plakátján, illetve könyvében is kb. ennyi található. Ha a ma létező iskolákat és az általuk oktatott ászanákat vesszük alapul, akkor kb. ez a szám fog összejönni.

Nos, találtam az interneten egy oldalt, ahol sok fényképpel és szép leírásokkal megtalálható nagyon sok ászana változat. Innen szemezgetve nézzünk néhány változatot a Matszjászanára, illetve az infót, amit találunk róla. A képeken Andre Sidersky végzi az ászanákat.

Matszájszana (halpóz)

A halpóz a szarvángászana (gyertya) és halászana (eke) pózok kontrapóza, és utánuk kell végrehajtani. A fő hatása mellett, amit a pajzsmirigyre és a mellékpajzsmirigyre fejt ki, a légzőrendszerrel is csodákat tesz. Megnyújtja a légcsöveket és elősegíti a szabadabb légzést. A gerinc nyaki szakaszának hajlékonyságát javítja, így levéve a nyomást az idegekről. Megszűnteti a nyak és a vállak merevségét. Hátrafelé nyújtja a gerinc nyaki és mellkasi szakaszát.

A mellkas tágra nyílik, a póz elősegíti a mély légzést. Azért nevezik halpóznak, mert ha a vízben hajtjuk végre, akkor lebegni tudunk a víz felszínén, mivel a kitágult mellkasba több levegőt tudunk beszívni.

A póz végrehajtása

Feküdjünk hanyatt, zárjuk össze a lábakat, nyújtsuk ki a térdeket. A két tenyeret tegyük le a csípők mellé, és a könyököket behajlítva íveltessük a mellkast úgy, hogy a fejtető a földön maradjon, és minél közelebb kerüljön az ülőcsontokhoz.

Lótusz-változat

Üljünk lótuszülésbe (padmászanába), először a jobb lábat, majd a balt keresztbetéve.
A tenyereket a csípő mellett a földre téve eresszük le a könyököket, majd dőljünk hátra az előző pozícióba. Amikor az ív teljes, a kezeinkkel fogjuk meg a lábujjakat.

(Az oldal szerint a könyökökön kell a súlyt tartani, szerintem pedig a hátizmokkal kell eloszlatni a mellkas súlyát az ülőcsontok és a fejtető között).

Fizikai hatások

A halpóz végrehajtása közben a test energiája elsődlegesen a mellékpajzsmirigyre van koncentrálva. Ez négy kisméretű belső elválasztású mirigyet jelent, amelyek a pajzsmirigybe vannak ágyazva. Fő funkciójuk a kalciumszint kontrollálása a vérben és a kalcium-felszívódás irányítása. Ez a következő dolgokat befolyásolja:

Az izmok, többek között a szívizom összehúzódását, a véralvadást, a csontok erejét, rugalmasságát és törékenységét, a fogak épségét. Ha a kalcium nem szívódik fel megfelelőképpen, akkor izomgörcsök jöhetnek létre, ami a légzést és a szív működését is befolyásolhatja.

A póz stimulálja és tonizálja az agyban elhelyezkedő agyalapi és tobozmirigyet. Az agyalapi mirigy a többi mirigy működésének irányítója. Ezt a mirigyet azonban az agy irányítja, a központi idegrendszer hatását továbbítva ezzel a hormonháztartás felé.

Mivel a póz megszűnteti a nyaki, háti és ágyéki gerinc-szakasz merevségét, az idegműködés és a vérkeringés is javul ezekben a zónákban. A póz természetes módon masszírozza a vállakat és a nyakat, kijavítja a vállak tartását, növeli a tüdő kapacitását, csökkenti a hörgők esetleges görcseit, az asztma és más légzőszervi panaszok tüneteit, javítja a nyaki és felső háti idegek tónusát.

Mentális hatások

Szabályozza a hangulatot és az érzelmeket, csökkenti a mentális stresszt és feszültséget.

Pránikus hatások

Megszűnteti a feszültséget és fölös hőt a nyak, torok és vállak zónájában. A következő akupunktúrás pontokat stimulálja:

Tüdő 10-11, lép 12-21, gyomor 9-30, kormányzó 15, befogadó meridián összes pontja.
Ha a lótusz-változatban gyakoroljuk, akkor megakadályozza a prána elszökését lefelé.

Kőkorszaki szakik

Komolyat döbbenek, amikor rájövök, hogy egyesek még a kőkorszakban élnek, vagy oda vágynak vissza (ha egyáltalán volt ilyen). A legújabb őrület a Paleolit táplálkozás, nem tudom, hogy hallottatok-e róla. Ez a rendszer arra az elképzelésre épül, hogy vissza kell menni a kőkorszakba, a gyűjtögető és vadászó életmódhoz, és annak megfelelően táplálkozni, mert az összes "civilizációs" betegségnek (szív- és érrendszeri panaszok, metabolikus szindróma, cukorbetegség, rák stb.) az élelmiszeripar által ránk kényszertett táplálkozási szokások az okai.

Nos, ebben van valami, azt meg kell hagyni, én sem nézem jó szemmel, amikor a gyerek nyalókáért meg édességért könyörög a Tesco-ban, meg az e-számoknak sem vagyok nagy barátja. Tény, hogy az élelmiszerek java része túlfinomított, teli van mesterséges adalékokkal és ízfokozókkal, ami egyértelműen káros az egészségre. Én magam is az organikus, természetes, frissen előállított és elkészített ételek híve vagyok, amiket a végén még fel is ajánlunk Istennek.

A paleolit-diéta szerintem azonban megint elveti a sulykot, sőt, hovatovább megalapozatlannak és tudománytalannak nevezném, mert olyan feltevésekre épít, amelyek távol állnak a bizonyítottól. Az elképzelés szerint minden rossz forrása a szénhidrát, aminek magas bevitelét ugye a mezőgazdaság kialakulásának köszönhetjük. A gyűjtögető és vadászó őseink, miután lejöttek a fáról és megtanulták elejteni a vadakat, 60-70% húson éltek (amíg rá nem jöttek a tűz használatára, nyers húson), és 30-40% növényen, ami jobbára gyümölcsöket és gyökereket jelent, hiszen a ma ismert zöldségek és gyümölcsök java részét szintén termesztjük, és nem vadon nőnek.

A paleo-rajongók szerint az ilyen táplálkozás minden fent említett betegségtől megkímél, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. A paleo-mozgalom magyarországi zászlóvivője Szendi Gábor, akinek e témában írt könyvét mostanában minden metrómegállóban reklámozzák. Nos, mielőtt módszeresen hozzákezdenék a paleolit diéta darabokra tépéséhez, átnéztem a blogot, és amit találtam, az nagyjából szenzációhajhász bulvártémák gyűjteménye, amire persze az ember jó sok találatot kap a Google-ből. Néha talán én is belenyúlok egy-egy bulvártémába, de azért elsődlegesen a saját mondanivalómat szeretném közzétenni, méghozzá azokban a témákban, amelyek kapcsolódnak a jógához, és nem azoknak a blogíróknak a példáját követni, akiknek szemében az olvasottság szentesíti a tartalmat.

Szóval, az egész paleo-irányzat ugye az evolúciós elméletre épít, ami manapság bizony egyre átfogóbban rogyadozik, és ha 2012-ben nem is lesz világvége, ennek az elméletnek addigra minden bizonnyal befellegzett. Nyomtalanul el fog tűnni, mint a kommunista világrend. Ha meg kívánjátok gyorsítani Darwin örök nyugalomra helyezését, akkor klikk ide! Szóval én, aki a Védákat követem, nem tudom komolyan venni, hogy 250 ezer évvel ezelőtt a Földön csak barlanglakó, lándzsát lóbáló, széles pofacsontú majomemberek rohangásztak, akik minden mozgó célpontra rávetődtek, majd kibelezés után jóízűen elfalatozták a zsákmányt. (Megjegyzés: nem tudok egyetlen paleo-hívőről sem, aki saját kezével ejtené el a zsákmányt, lőfegyver nélkül, és nyersen fogyasztaná el a húsát).

Szendi Gábor az evolúcióval és a genetikával példálózik, ami ugye lassú folyamat. Az ember a cukrot mintegy 500 éve ismeri (szerinte), ezért a szervezete nem tudott alkalmazkodni a cukorbontáshoz. Akkor viszont visszakérdeznék, hogy amíg az ősember nem jött le a fáról és nem kezdett el vadászni, addig ugye dominánsan vegetáriánus volt. Nos, hogyan tudta ezt a pár száz év alatt bekövetkezett gyökeres változást feldolgozni az emésztőrendszere? Az alma és a mammuthús megemésztéséhez bizony nem ugyanolyan operációs rendszer kell!

Nem vitatom, biztosan voltak a földön vadászó ősemberek is, sőt, még azt is el tudnám képzelni, hogy a korabeli Európában a Neander-völgyi képviselte a civilizáció csúcsát, de a Puránákat olvasva az ember inkább arra gondol, hogy a "természeti népek" kb. olyan kisebbségben voltak a lelki kultúra követőivel szemben, mint ahogyan manapság lehetnek. Nyilván az emberek élettere meghatározó hatással van pl. a táplálkozásukra. Egy trópusi szigetlakó maximum kókuszhoz meg tengeri állatokhoz jut, egy eszkimónak marad a fóka meg a zúzmó. Az ősi kultúrák azonban síkságokon, folyók mentén alakultak ki, ahol mindig is adottak voltak a feltételek a földműveléshez.

Az én elméletem szerint az emberiség mindig is művelte a földet, és a gabona, valamit a tejtermékek alkották az életet adó táplálékot. A Védákban a gabona (búza, árpa, rizs, szezám) és a ghí (tisztított vaj) az Isteneknek szánt áldozatok fő alkotóelemei, és ugyanakkor az embert fenntartó táplálékok is. A Bhagavad-gítában (3.14.) maga Krisna mondja, hogy mindenki teste gabonaféléken él - annád bhavanti bhútáni. Szóval a gabona szerintem egyáltalán nem rossz dolog. Igaz, hogy kicsit nyálkásít, meg a tejtermék is, de ha a megfelelő mennyiségű fizikai erőkifejtés során feldolgozzuk a benne lévő energiát, akkor semmi bajunk sem lesz.

A tejtermékeket is érdemes fogyasztani, persze módjával, nem élvezeti cikk gyanánt. A zöldségek, gyümölcsök és fűszerek különböző gyógyhatásairól pedig egyre többet és többet tudunk meg. Ne felejtsük még ki az olajos magvakat, hüvelyeseket és a csírákat sem. Nem hiszem, hogy pl. a Flinstone családnak eszébe jutott volna csíráztató üzemet vagy algafarmot létrehozni, pedig ezek nagyon hasznos dolgok.

Amellett, hogy az evolúció egy erőltetett dolog, az elmélet másik gyengéje az, hogy egyikünk sem volt ott, amikor neander-völgyi elődeink az erdőben portyáztak, és ezért nem tudjuk, mennyire is voltak egészségesek. Statisztikák ugye nincsenek arra vonatkozólag, hogy mennyi volt az átlagéletkor (tipp: 30-40 év), mik voltak a fő halálokok (tipp: baleset, éhhalál, megfagyás, háború), milyen volt a gyermekhalandóság (tipp: 80-90%), vagy az "orvosi ellátás" (tipp: sámán). Az az egy biztos, hogy portyázó elődeink nem töltöttek napi 5-6 órát a TV és a számítógép képernyője előtt, és valószínű, hogy nem éltek olyan mozgáshiányos életmódot, mint kései utódaik.

Szóval paleo barátaimnak azt ajánlanám, hogy kapcsolják ki a TV-t és a számítógépet, felejtsék otthon a kocsikulcsot, és kezdjenek el gyalogolni. Persze jógázni is jöhetnek, bár azt talán a Neanderesek nem ismerték annyira. Emellett azért a helyükben fontolóra venném az ahimszát, és a 60-70% (nyers) húst lecserélném gabonára és tejtermékre, meg egyéb földi jóra, amit az "Isten az embernek szánt eledelül".

Nemrég egy érdekes blogra bukkantam, már akkor elkezdett érlelődni bennem a gondolat a paleo mozgalom letámadására, vagyis inkább az emberek felrázására, nehogy bedőljenek egy újabb bóvlinak. Talán még az is felsejlik bennem, hogy a Paleo diéta a már eltemetni vélt Atkins-diéta reinkarnációja, és ha akkor nem hittük el, hogy a szénhidrát a fő bűnös, talán majd most. Szóval rátaláltam egy paleo-jógi blogjára, onnan van a fenti provokatív kép. Nos, amikor blogírás közben újra rákerestem a blogra, hogy szokásomhoz híven jót fröcsögjek a jógaoktatás és a húsevés összeférhetetlenségén, rádöbbentem, hogy a blogot 2008 óta nem frissítették, és az utolsó blogbejegyzésben paleo jógi barátunk is beismerte, hogy átváltott a vega "paleo" táplálkozásra, vagyis még nem teljesen, mert halat meg tojást azért eszik. Íme - a jóga tudatformáló ereje.

Egyébként ezt a környezetemben is megfigyeltem, hogy sokan, akik jógázni kezdenek, különösebb filozófiai vagy erkölcsi meggyőződés nélkül is előbb-utóbb hajlamossá válnak áttérni a vegetáriánus étrendre. Szendi Gábor egy cikkében azt írta, hogy könyve sokéves gondolkodás és vizsgálódás eredménye. Kíváncsi volnék, ha ugyanennyi évet eltöltene intenzív jóga-gyakorlással, hogyan gondolkodna azután.