2009. május 31., vasárnap

Astanga mantrák magyarázata

Pranáma-mantrák (kezdő mantrák)
vandé gurúnám csaranáravindé
szandarsita szvátma-szukhávabódhé
nihsréjaszé dzsángalíkájamáné
szamszára-háláhala-moha-sántjai

ábáhu purusákáram
sankhacsakrászi-dhárinam
szahaszra-siraszam svétam
pranamámi pata
ndzsalím

A fenti kettő mantrát az astanga-gyakorlás előtt szokták elmondani. Az első mantra Sankarácsárja Jóga-tárávalíjának nyitó verse. A következőképpen lehetne lefordítani:

vandé - leborulok, imákat ajánlok; gurúnám - a guruknak, vagyis a mesterek láncolatának; csarana-aravindé - lótuszhoz hasonlatos lábaiknak; szandarsita - akik megmutatják, megnyilvánítják; szva-átma - a saját önvalónk, a transzcendentális lélek; szukha - boldogság, öröm; avabódhé - a felébresztése, megvalósítása; nihsréjaszé - a végső java érdekében; dzsángalíkájamáné - kígyó-szelídítő formájában; szamszára - a születés és halál körforgása; háláhala - pusztító méreg; moha - illúzió; sántjai - megszelídíteni.

Az összes guru lótusz lábainál imádkozom, akik az igaz tudást tanítják, és megmutatják az utat az önvaló felébresztésével járó nagy boldogságról szóló tudáshoz, akik képesek megszelídíteni az illúzió kígyóját, és képesek semlegesíteni a feltételekhez kötött lét tudatlanságának mérgét.

A fenti versben Sankara kifejezi, hogy minden sikert, amelyet a jóga útján elérünk, a guru kegyének kell tekinteni. Az a guru, aki megvalósította a jóga tanítását, a Patandzsalitól, illetve az Úr Sivától és Krisnától eredő tanítványi láncolatot képviseli, ezért többes számban szólítja meg a versben. A hódolat felajnálása a guru lótuszlábainak a tisztelet hagyományos kifejezése, melyet a szívünk előtt összetett kezekkel, vagy a földön botként hasra fekve hajtunk végre. Sankara rámutat arra is, hogy a jóga gyakorlásának célja az önvalóról szóló tudás és megvalósítás felébresztése, mely elvezet a végső boldogsághoz. A guru mintegy kígyó-szelídítőként jelenik meg az anyagi lét dzsungelében, hogy megvédje az eltévedt lelkeket az illúzió kígyójának mérgező marásától, illetve az illúzió hatása alatt álló lelkeket kigyógyítsa tetszhalott állapotukból, és felébressze a valódi lelki létezésre.

A második vers Patandzsali pranáma-mantráinak egyike. Ezt az imát hagyományosan Patandzsali tiszteletére ajánlják fel. Miután tiszteltük a gurut és a tanítványi láncolatot, kifejezzük tiszteletünket a tan alapítója, Patandzsali előtt is.

ábáhu - a karjaitól kezdve (vagyis nyaktól lefelé); purusákáram - emberi alakkal rendelkezik; sankha-csakrászi - a kagylókürtöt, a csakrát, vagyis Visnu lángoló korongját, valamint a kardot; dhárinam - kezeiben tartó; szahaszra-siraszam - ezerfejű; svétam - fehér színű; pranamámí - tiszteletemet ajánlom; patandzsalím - Patandzsalinak.

Felajánlom a hódolatomat Patandzsalinak, Ádisésa inkarnációjának, aki fehér és ezer fejével ragyog (mint az isteni kígyó, Ananta), nyaktól lefelé emberi testtel rendelkezik; egy kagylókürtöt (az isteni hangot), a csakrát, vagyis a végtelen időt képviselő tűzkereket, valamint a megkülönböztetés kardját tartja a kezében.


A hagyomány szerint Patandzsali Risi, a Jóga-szútra szerzője Ádisésa, vagyis az Úr Ananta inkarnációja. Ananta egy ezerfejű isteni kígyó, aki az Úr Visnu ágyaként úszik az okozati, illetve a Garbha-óceánban. Ananta fején nyugszanak az univerzumok és azokon belül a bolygók is. Jellegzetes fehér színű a teste. Patandzsalit legtöbbször deréktől lefelé ábrázolják kígyónak, illeve a feje helyén vagy a feje fölött vannak a kígyók fejei. A felsőteste emberi alakú, és két kezében a kagylókürtöt, a Szudarsana-csakrát és a megkülönböztetés kardját tartja. Patandzsali maga az előző versben említett kígyóbűvölő, a kígyók ura. Így kegyéből képesek vagyunk legyőzni a Kundaliníként imsmert teremtő energiát, amely a gyökércsakrában szunnyad, és megakadályozza az önmegvalósítást. A kagylókürt búgó hangja a nádát, vagyis az elsődleges isteni hangot képviseli, melyet a jógi befelé fordulva, meditációjában meghall. Ennek hatására a lélek felemelkedik, átszúrja a csakrákat, és eléri a Brahman síkját. A Szudarsana-csakra körforgása az idő múlását jelképezi. Az emberi test csakrái is szűntelenül forognak. A jóga célja az, hogy felülemelkedjünk az elmúláson, és elérjük az örök, tudással és gyönyörrel teli lelki létezést. Ehhez a megkülönböztetés (vivéka) kardját kell használni, és a valódi tudás segítségével elkülöníteni a valótlant a valóstól, az illúziót a ténylegesen létezőtől, és az átmenetit az öröktől. A megtisztult intelligencia megkülönböztetőképessége segítségével elvághatjuk ragaszkodásunkat az előbbiekhez, és így elérhetjük a felszabadulást.

Befejező mantra


szvaszti pradzsábhjah paripálajantám

njájéna márgéna mahím mahísáh

gó-bráhmanébhjah subhamasztu nityam

lókáh szamasztáh szukhinó bhavantu

Óm sántih sántih sántih

Ezt a mantrát a Rig-védában találhatjuk meg. Miután a guruk és Patandzsali áldásaival felvértezve megkezdtük gyakorlásunkat, a gyakorlás végén a kapott kegyet tovább áramoltatjuk az univerzum összes élőlénye felé. Ezért ezt a mantrát sánti-mantrának vagy mangala-mantrának is nevezik, miv el békét és kedvezőséget hoz minden élőlény számára. A jógi nem csak a saját lelki és anyagi jóléte érdekében végzi a gyakorlást, hanem minden élőlény javáért is, és ugyanakkor erőfeszítéseit felajánlja Istennek, mivel elsősorban az Ő elégedettségére vágyik.

szvaszti - kedvezőség; pradzsábhjah - a teremtményeknek; paripálajantam - akik követik; njájéna - az írásokban előírt; márgéna - utat; mahím - a földet; mahísáh - a nagy uralkodók; - tehén; bráhmanébhjah - a bráhmanáknak (papoknak); subham - kedvezőség, jólét; asztu - legyen; nitjam - örökké; lókáh - v
ilág ok, bolygók; szamasztáh - az összes; szukhinah - boldogok; bhavantu - bárcsak lennének; Óm - Óh, Isten!; sánti - béke.

Kedvezőség az össz
es teremtménynek! Bárcsak az uralkodók törvénnyel és igazsággal védelmeznék a földet! Bárcsak mindenki örökké boldog lenne a tehenek és a bráhmanák társaságában! Bárcsak az összes bolygó lakói boldogok lennének! Óm, legyen béke bennem, legyen béke körülöttem, és legyen béke az erőkben, melyek rám hatnak!

A jógi minden élőlény jóakarója, és e zt nem csak azáltal fejezi ki, hogy nem bántja őket, hanem aktívan a javuk érdekében csel ekszik. A világ rendjének fenntartása az uralkodók, politikai vezetők felelőssége. Nekik pedig a szentírások útmutatásainak figyelembe vételével kellene irányítaniuk a világot és az alattvalóikat. A társadalom jóléte kifejezetten függ attól, hogyan védelmezik a teheneket és a bráhmanákat, vagyis a védikus papokat. Ők ugyanis a vallásos elvek letéteményesei és az emberiség fenntartói. A tehén tejet ad; a bika, ökör pedig szánt, és gabonát termel. E kettő birtokában az emberiség életben tud maradni, és áldozatokat tud végezni az Úr Visnu elégedettsége érdekében. A papok foglalna k le mindenkit az áldozatok végzésében, és ennek fontosságát tanítják. Így hát a papok és a tehenek Krisna kedvencei, és ezért szépen gondjukat kell viselni. A jógi a föld és az univezrum összes bolygója lakóinak boldogságot kíván. Azért imádkozik, hogy béke legyen a testében és elméjében, a körülötte levő emberekben, és az univerzum erőiben, melyek békétl enség esetén természeti csapásokat képesek zúdítani az emberiségre.

A két mantrát meghallgathatjátok Guruji (Srí K. Pattabhi Jois) előadásában itt és itt.

Lino Miele könyvében (Astanga-yoga) még egy mantra szerepel. Mivel ő mindent nagyon pontosan Guruji útmutatásai alapján közöl, v an okunk feltételezni, hogy régebben ezt a mantrát is mondták.













Óm bhadram karnébhih srinujáma déváh bhadram pasjémáksabhirjadzsatráh sthirairangaisztustuvágamszasztanú bhih vjaséma dévahitam jadájuh szvaszti nah indró vriddhasraváh szvaszti nah púsá visvavédáh szvaszti nasz tárksjó aristanémih szvaszti nó brihaszpatir dadhátu Óm sántih sántih sántih

Óm, Óh Istenek, miközben az áldozatot végezzük, bárcsak hallanánk a füleinkkel azt, ami kedvező, és bárcsak látnánk a szemeinkkel azt, ami kedvező! Miközben titeket imádunk erős és szilárd testrészeinkkel, bárcsak az Istenekhez méltó életet élhetnénk! Bárcsak Indra, az ősi hírnevű kedvező lenne irántunk! Bárcsak Púsan, a mindentudó, kedvező lenne irántunk! Bárcsak Garuda, a rossz megsemmisítője, kedvező lenne i rántunk! Bárcsak Brihaszpati, a félistenek guruja, kedvezőségben részesítene! Óm, Béke, Béke, Béke minden lénynek!

Ez a mantra a Mundaka, Mándúkja és Prasna Upanisadok elején is megtalálható sánti-pátha, vagyis békét előidéző invok áció. Lino könyvében a Szúrja-namaszkára előtt található, ezért valószínűleg gyakorlás előtt mondták, de mivel egy kicsit bonyolult a szanszkritja, idővel valószínűleg elfelejtődött. És végül me glepetésképpen: készítettünk Istvánnal egy kétoldalas ászana-lapot, amelyen a kezdő és befejező gyakorlatok, illetve az első és második sorozat gyakorlatai láthatók. Ha mág nem tudod a sorozatot fejből, jó lesz puskának! Innen letöltheted kisméretű pdf-ben, innen pedig nagyban!




2009. május 28., csütörtök

Budapest Main Shala



Ma reggelre megbeszéltük a többiekkel, hogy ellátogatunk az Október 6 utcába, a magyar Astanga-jóga fellegvárába, kipróbáljuk Szil Kati Mysore óráját. Negyed 8-ra egyszerre értünk oda Istvánnal, aki aggódott, hogy egy kicsit hűvös van, hogyan fogunk izzadni gyakorlás közben? István Katusnál volt élete első Astanga óráján, és egy év India után vissza akart térni egy órára. Nem sokára Ági is befutott (vele már jártunk itt egyszer, akkor Sebők Juli tartott vezetett órát). Nóri reggel írt egy sms-t, hogy mégse jön, mert holtfáradt. Majd délután megnyaggatom, holnap reggel meg ő tart órát. Harmadiknak Szabi érkezett, ő itt már törzsvendég. Rutinosan beütötte a kódot, fellifteztünk az emeletre. Beeszkortolt az ajtón, és már bent is voltunk a férfi-öltözőben (ugyanis itt az előszobát használják annak). Ágit áttessékeltük a női részlegbe. Még mindig jobb, mint Vinaynál Mysore-ban, ott egy szobában öltözik-vetkőzik mindenki.

Benéztünk a terembe, 4-4 black mat sorakozott egymással szemben a földön. De feltörtek! Mi is tervezünk Istvánnal venni ilyet, egész jó kis cuccnak néz ki. Ezt használják az igazi profik! Persze ez önmagában nem elég a boldogsághoz. Közben megjött Katus is, mosolygós lány, ahogy a képeken is látjátok. Bemutatkoztam, bár láttuk már egymást Tom Hoppelnél a 108 napüdvözleten. Megkérdeztem, hogy megpróbálhatom-e a második sorozatot. Erre ő is lelkes lett, azt mondta, gyakoroljuk együtt, és segít. Ezzel a többieket szegényeket kirekesztettük kissé, mert ők egyes szériát gyakoroltak. Jött még egy lány, egy idősebb, külföldi hölgy meg egy fiatal srác, akire már felfigyeltem a jóganapon. Ott volt az órámon, profin nyomta az 1. szériát. Kiderült, hogy Balázsnak hívják.

Szóval nyolcan álltunk neki a gyakorlásnak, én Katus mellé álltam, próbáltam lépést tartani vele. Nem is Mysore, nem is vezetett óra volt, inkább közös gyakorlásnak nevezném. Katussal együtt csináltuk a napüdvözleteket és a kezdő gyakorlatsort. Balázs hátraugráskor szép magasra felvinyászázott, aztán szabadesésben döndült a lába a matracon. Kissé féltettem a lábujj-csontjait, talán lehetett volna lágyabban is. Katus mélyen, hosszan lélegzett mellettem, sokkal mélyebben, mint én. Mintha nem is a torkából jött volna a moraj, hanem a gyomrából, vagy egyenest a gyökércsakrájából. Végre egy tanár, aki nem siet! Próbáltam én is nyújtani a lélegzetet, de azért volt, amikor tíz is lett, mire neki öt. Praszárita pádottánászana C-ben odalépett, lenyomta a tenyeremet a földre. Jólesett, még senki nem igazított bele rendesen. Már ezért megérte eljönni.

Elkezdtük a második sorozatot, pásászanánál egyből szükség volt a hathatós segítségére, addig húzta a kezeimet, míg végül csak összeértek az ujjaim a két lábam körül! Igaz, nem tudtam teljesen stabilan letenni a sarkamat, de azért továbbmentünk. Végignyomtuk a hátrahajlításokat, óra után szólt, hogy ezekben mélyebben lélegezzek (köszi, majd ha tudok!). A békászanába is profin beigazított, rátérdelt a lábszáramra hátulról, és a vállaimat jól hátrahúzta. A bakászanába szerencsére simán bele tudtam ugrani, neki 2-3 próbálkozás kellett (biztos izgult). A többiek magukra maradva gyakorolgattak, mi meg csak egymással foglalkoztunk (illetve ő velem, én meg a keze alá igyekeztem dolgozni). Ékapáda-sírsászanánál ismét jól beigazított mindkét oldalra. A dvipada-sírsászana is többé-kevésbé sikerült segítséggel. Gondolatban küldtem egy oldalbabökést István felé, hogy fotózzon már! Persze ő teljesen el volt merülve a saját gyakorlásában. Nyolcan jól beleheltük a termet, én izzadtam, mint rendesen szoktam. Mikor a többiek a kúrmászanához értek, azért körbement, megigazította őket.

A Tittibhászanánál is segített, megtudtam, hogyan kell lélegezni előre- és hátralépegetés közben. A pávával elégedett volt. A Kárandavászanába majdnem magamtól sikerült lemennem, bár a fejemet egy kicsit le kellett tennem. Felfelé már kellet, hogy segítsen. Istvánka végre feleszmélt, elkattintott egy fotót, de nem sok látszott belőlünk. A krokodilpózban is egyszerre szökelltünk előre meg hátra a csaturangában. Utána egy kicsit elbizonytalanodott, a végét nem szokta gyakorolni. Előhozta a main shalás táblázatot, arról nézte. Azért végignyomtuk az egész sort, a fejenállásokat is megcsináltuk. Utána a befejező. Háromszor kellett tíz légzésig kitartani a hidat, majd felállni. Az elsőből mág felálltam, a másodikra már befáradtam, visszahanyatlottam. Segített, megvolt a híd is. Végigcsináltuk a befejezőt együtt, a többiek már nagyjából kész voltak. Padmászanánál István ismét felocsúdott, nyomott egy fotót. Az utpluthit legalább 25 légzésig kitartotta Katus, én már remegtem jobbra-balra. Tizenötnél visszarogytam a szőnyegre. Utolsó vinyásza, felálltunk. Katus elkezdte mormolni a befejező mantrát (nem értem, hogyan tudják a lányok ennyire mélyen énekelni). Próbáltuk utánamondani, de alig kaptam levegőt. Mi a savászana után szoktuk, amikor már egy kicsit lenyugodott az ember.

Relaxáltunk, a többiek már összepakoltak, kiszivárogtak a konyhába. Mikor felálltunk, csináltam még 1-2 fotót Katusról, bár úgy látszik ez a nap nem a fotózársól szólt. Mindegy, valami kép azért kellet illusztrációként. Kimentünk mi is a konyhába, a többiek ott lazultak. Katus elkezdte magyarázni, hogy nem az a lényeg, mennyi ászanát tudsz megcsinálni, hanem hogy a légzésed milyen mély. Hajlamos vagyok igazat adni neki, fejlesztenem kell még az Uddzsájímat. Mindet összevetve remekül éreztem magamat, szinte magánórát vettem a kettes sorozatból. Ennek persze a többeik fizették meg az árát, ők max egy közös gyakorlást könyvelhettek el a mai napon. Katus szerint erős is vagyok, ügyes is, de a légzésen még dolgoznom kell. Mondtam neki, hogy egy év múlva jövök a hármas sorozattal. Remélem, addig ő is nekiáll és begyakorolja. Áginál még mindig Sebők Juli az első helyezett, István nem nyilatkozott. Ő mindenkivel szeret gyakorolni. Legközelebb a Monsoont ejtjük útba, de csak az enteriőr kedvéért. Majd kinézünk valami órát, amiről érdemes blogbejegyzést írni.