2019. július 31., szerda

Nap tüze pirkad 3. rész

Beszámoló Oguz nyári elvonulásáról, Cserkútpuszta, augusztus 3, szombat (3. nap)

A második éjszaka csendesebben telt, mint az első, én legalábbis nem hallottam a peléket, bár mások azt mondták, hogy megint volt rajcsúr. Reggel elég későn kelt mindenki, engem már kivetett magából az ágy, és főztem egy teát, majd kiültem a keleti tornácra meditálni, napfürdőzni. Jólesett a félórás magányos semmittevés.

Lassan ébredezni kezdtek a többiek, és négyen elmentünk a forráshoz fürödni. Bár a víz hideg volt, mégis a hétvége egyik csúcsélménye volt, hogy lemoshattam magamról a kétnapos testszagot. Reggel ismét egy diáddal kezdtünk, már egészen stresszmentesen bele tudok ereszkedni, nem annyira hagyva, hogy a partnerem gondolatmenete beleszóljon az én látomás-folyamatomba. Most a testi kényelmetlenségek sem zavartak be annyira. A második gyakorlat páros lélekutazás volt. Egyikünk elbújt, a másik pedig megkereste. Bár voltak átfedések és hasonlóságok aközött, amit láttunk, de azért úgy érzem, hogy nem volt telitalálat. A páros lélekutazás végére nagy eső kerekedett, így nem tudtuk elkezdeni az előkészületeket a kunyhóhoz, hanem Oguz megcsinálta a fekete-fehér tisztítást.

Egy körbe álltunk az oltár körül, és a két kezünkbe fogtuk a két követ, amiket az első nap hoztunk az erdőből, és azóta magunknál tartottunk: a feketét a balba, a fehéret pedig a jobba. Érdekes módon én csütörtök óta pont fordítva tartottam őket. A kövek végig égtek, bizseregtek a tenyeremben. Oguz elkezdett dorombozni, majd torokhagnon énekelni és dobolni. Mi is adtunk ki hangokat, és behívtuk a szellemeket. Ennek a szertartásnak az a lényege, hogy a fekete (passzív) és a fehér (aktív) energiákat megtisztítsuk és összhangba hozzuk az energiarendszerünkben.

Amikor Oguz dobolni kezdett, én ismét Thoth-ot láttam egy nagy fehér palástban, majd ez a palást és kapucni beborított engem, és a kezeim, lábaim, arcom, testem világítani kezdtek a palást alatt. Az Akasha-könyv is megjelent a kezemben, és lenézhettem a lapokra, de nem jelent meg konkrét üzenet rajtuk, mert az csak akkor jelenik meg, ha valaki feltesz egy kérdést. A lapok teteje fehér fénnyel világított, az aljuk viszont fekete volt. Ide voltak írva a fekete mágiával, átkokkal kapcsolatos információk.

Ezután ismét megjelent Odin a Sleipniren, fehér nyolclábú lován, és egy újabb szimbólumot adott át nekem. A szimbólum olyan volt, mint az egyiptomi Ankh jel, felül egy fordított csepp, alatta egy függőleges szár, mely alul kiszélesedett egy háromszögbe, viszont k
ét vízszintes vonal volt keresztbe, a felső hosszabb volt, mint az alsó, és a két vége felfelé kunkorodott. Belekerültem a jelbe, és Odin a múltkori “háború” jelet is kivetítette rám, mintha egy kapszulába zárt volna. A Tyr rúna arany színben jelent meg sötétkék háttér előtt, az Ankh pedig arany színben fehér háttér előtt. Azt mondta, hogy ez az élet és a halál rúnája, és egy kívánságteljesítő szimbólum. Amikor szeretnénk, hogy egy kívánságunk teljesüljön, akkor valamit fel kell áldozni, el kell engedni, és az meg fog halni, hogy helyet csináljon annak, ami élni akar. A Szimbólum felső fele az Élet, az alsó pedig a Halál. 

Közben Oguz változatos hangokat kiadva járt körbe a partekkel, ami egy ostorhoz hasonló, csörgős eszköz. Mi is hörögtünk, daloltunk közben rendesen. Amikor hozzám érkezett, jól megcsapkodott a partekkel, nekem pedig közben elállt a légzésem, mintegy tetszhalott állapotba dermedtem. A második körnél a dobbal járt körbe, ekkor pedig nagyon intenzíven transzlélegeztem, és úgy éreztem, hogy Oguz egyszerre van előttem és mögöttem, tőlem jobbra és balra. Megtisztult érzés kerített a hatalmába a végére, és ami még maradt bennünk, azt kilélegeztük az Ég felé. Az utazás végén Odin hívott, hogy üljek fel a háta mögé a lovára, és úgy repültünk az égen az Életfához, majd leereszkedtünk az Èlet Tava mellett, ahol a Nornák fonták a Sors fonalait. Elbúcsúztam az erőállatoktól, és a szellemi segítőktől.

Volt egy szünet, és utána előkészítettük a fát az esti tűzhöz. Megint eleredt az eső, így visszamentünk a szobába, és tartottunk egy megosztókört. Utána páros utazás következett, a párunk kérdésére utaztunk. A párom nem árulta el a kérdését, csak egy Igent vagy Nem-et kellett visszahoznom. Igen volt a válasz. Az én kédésem az volt: Hogyan fejlesztehem a gyógyító erőmet?

A gyakorló párom a medve-szellemét kérdezte meg, aki amúgy is a gyógyító minőséget képviseli. Négy választ kapott, illetve kaptam:

  • Ne azért akarj gyógyítani, hogy még egy dolgot elmondhass magadról.
  • Csak akkor gyógyíts, ha kérik, még akkor is, ha segítségre szorul az illető.
  • Építsd be a medve-minőséget jobban az életedbe, jelenítsd meg az oltáradon és magadon is.
  • Gyújts egy gyertyát minden nap a medvének fél évig, utána pedig csak akkor, ha szeretnéd hívni.
Egy kis szünetet tartottunk és raktunk egy tüzet, hogy megmelegítsük a dobokat. Mivel nagyon vizes volt a föld, a parázsonjárás nagy sajnálatomra elmaradt. Ehelyett transzlégzést tartottunk a csapat négy tagjának. Ők lefeküdtek, lélegeztek és volt egy segítőjük, aki itt-ott nyomkodta a testüket, amikor kellett. Oguz dobolt, meg mi ketten még, és néha besegített a lélegzőknek. Egy órás volt az egész szertartás, mély megélésekkel. Utána megtörtük a böjtöt egy vacsorával, majd megosztókörrel zártuk a mai napot.

2019. július 30., kedd

Az erkölcsi előírások

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A következő öt irányelv az öt nijama (előírás). Míg a jamák kifelé irányulnak, a nijamák befelé.
Saucsa (tisztaság)
A tisztaság a test tisztaságára vonatkozik, de még fontosabb jelentése, hogy nem merülünk bele a mérgező gondolatokba és érzelmekbe. A magasabb ágak gyakorlása által felismerjük, hogy azok a negatív érzelmek, melyeket másokkal szemben tárolunk magunkban, nem mások, mint a belső konfliktusaink kivetülése. Azt gyűlöljük másokban, ami hasonlít ahhoz, amit önmagunkban látunk. Ha elfogadjuk a saját sötét oldalukat és hibáinkat, akkor meg tudunk bocsátani magunknak és el tudjuk engedni azokat a szennyező gondolatokat vagy érzelmeket, melyeket mások felé érzünk. Maga a "mások" elképzelés is abból indul ki, hogy el tudjuk határolni magunkat mások szenvedésétől. Lehet, hogy képesek leszünk egy ideig fenntartani ezt az illúziót, de mások szenvedése végső soron áttöri a gátat és a saját szenvedésünk formájában jelentkezik.
Szantósa (elégedettség)
Az elégedettség annak megvalósítása, hogy a világ nem más, mint az isteni tökéletesség visszatükröződése. A tökéletlenség bármilyen rétegét az emberiség hozta létre, felhígítva azt, ami örökké tökéletes. A világ egyensúlyban van, de az emberiség létrehozta az egyensúlyzavart a saját elképzeléseinek rávetítésével. Az emberiség pusztító befolyása annak a eredménye, hogy képtelenek vagyunk látni az örök tökéletességet, a tiszta tudatot önmagunk mélyén. Amikor sikerül ezt megvalósítani, újra meg fogjuk látni a tökéletességet a világban és önmagunkban is.
Jelenlegi helyzetünkben nem elég csak visszavonulni a tudatba és azt mondani, hogy minden tökéletes. Hosszú és súlyosan károsító befolyásunk miatt a világra és a Földanyára most el kell kezdenünk abba az irányba cselekedni, hogy helyreállítsuk az isteni rend eredeti egyensúlyát. Így fog helyreállni a boldogság és az egyenlőség.

2019. július 29., hétfő

Nap tüze pirkad 2. rész

Beszámoló Oguz nyári elvonulásáról, Cserkútpuszta, augusztus 2, péntek (második nap)

Pénteken reggel diád gyakorlattal kezdtünk, melybe egészen jól bele tudtam lazulni körülbelül a közepéig. Akkor azonban vizelési ingert éreztem, és a lábam is elkezdett zsibbadni. Így a második felében egy kicsit nehezebb volt koncentrálni, és őszintén szólva már vártam, hogy vége legyen.
A következő gyakorlat az volt, hogy párban elmentünk egyikünk egyikőnk erőhelyére, és ott bekötöttem a szememet, a párom pedig a csörgő hangjával visszavezetett a házhoz. Utána cseréltünk. A visszasétálás és a visszavezetés is könnyebben ment, mint gondoltam, nem estünk el egyszer sem. Ebédszünet, majd vízgyűjtés és favágás következett. Végre eljutottam a forráshoz, amiben reggel meg akartam fürödni, csak nem mondták meg a többiek, hogy merre van. Hoztam vizet a forrástól, de a fürdést azt hiszem, holnapra halasztom. Visszamentem a házhoz és felvágtam a fákat, amiket találtam a ház körül.
A következő feladat az Oguz által elrejtett tárgy megkeresése volt. Először végeztünk egy lélekutazást a házban, amiben megpróbáltuk megkeresni az elrejtett tárgyat, majd kimentünk a házból, hogy meg is keressük. Én megint nem ott láttam, ahol volt, és nem is azt láttam, amit végülis Janó megtalált. Az egyezett csak, hogy a tárgy egy odúban van. Tettem egy teljes kört, és amikor odaértem az izzasztókunyhóhoz, Janó akkor találta meg az ajándékot, egy tuskó üregébe rejtve, és egy kővel még le is volt takarva. Egy “Ősök útja” póló volt egy fehér nejlonzacskóban. Visszaértünk, és melegítettük a dobjainkat a tűznél egy kicsit, mivel leeresztettek az esős, párás időben.

Az eső miatt újabb benti feladat következett: szellemkenu volt halottkíséréssel, én egyik ismerősöm anyukájáért gyújtottam gyertyát. Hajó alakzatba ültünk, én oldalt csörgőztem és lélegeztem. Elől egy álló csörgős volt a kormányos, hátul pedig Oguz dobolt két másik dobossal. A halottakért egy-egy mécsest gyújtottunk, amik a kenu közepében égtek. Elindultak a dobok és a szellemhajó. Először az Alvilág folyóján haladtunk, jobb oldalt a mérhetetlen nagy rengeteg az erőállatokkal, bal oldalt pedig a Holtak Birodalma. Alattunk a tisztítótüzek égtek, amelyekbe a nagyon bűnös lelkeket vitték, és az Alvilág kígyója, Apophis sziszegett. De szerencsére senki nem került oda. Megérkeztünk egy helyre, ahol mérlegre tették a halottak lelkeit. A mérleg egyik serpenyőjében a lélek volt, és az őt vezérlő szándék, a másikban pedig a tetteinek a súlya volt. Szerencsére senkinél sem billent el a mérleg a bűnök irányába.

Így haladtunk tovább, némelyik lelket a Holtak Birodalmában tettük partra, ahol már várták a rokonai. Sok más lélek is felszállt a hajóra, és fölfelé haladtunk tovább. Feljutottunk a Holdig, majd a Napig, közben azt vettem észre, hogy először mintha egy farkasfalka hátán haladnánk, aztán delfinek és vízi állatok jöttek a hajó kőré, majd egy sárkánnyá alakult a hajónk, és pegazusok, meg mindenféle mesebeli, ragyogó táltos lovak húzták a hajónkat egyre följebb. A Nap, a Hold, üstökösök, szupernovák, gyűrűs bolygók és más égitestek álltak össze egy körbe és körülöttünk keringtek. Tovább haladtunk felfelé a Fénybe, és egymást váltották a színek, de igazából nem volt már minőségbeli különbség, és végül mindannyian beleolvadtunk a végtelen Fénybe. Nagyon felszabadító, súlytalan érzés volt.

A dobolás lelassult, és lassan visszaérkeztünk, mintha egy spirálon ereszkedtünk volna lefelé súlytalanul. Ahogy ereszkedtünk lefelé, az összes tanítóm és Siva is belém jött, és a béke, teljesség érzésével érkeztem meg. Befelé fordultunk a mécsesek felé, és Oguz újból elkezdett dobolni és torokénekelni. Ekkor hirtelen egy csuklyás alak jelent meg előttem, egy nagy könyvvel a kezében. Tudtam, hogy a tanítóm, egy új személy, akivel eddig még nem találkoztam. “Ki vagy te?” Kérdeztem. “Hermész Triszmegisztosz vagyok. Az atlantiszi Thoth, vagy a Tollaskígyó”. Ez a könyv az Ákása-krónika, melyben minden élőlény sorsa le van írva.” Voltak már látomásaim az Ákása-krónikáról, de Thoth csak annyira engedett a közelébe, hogy a lapjairól áradó fény fölé tartsam az arcomat. Ő lapozgatta a könyvet, és a fény besugározta az arcomat. “Amikor betekintést nyersz majd ebbe a könyvbe, akkor képes leszel előre látni az emberi lények sorsát és a jövő eseményeit.” Oguz lassan befejezte a dobolást, és hívott vissza bennünket. Thoth még maradt egy ideig, majd lassan becsukta a könyv fénylő lapjait, és egyszerre belépett az agyamba, és el is távolodott.

Esti szünet után volt még a megszokott csapatépítő játék, melyben az egyik csapat egyik tagja elrejtett egy követ a kezében, és a másiknak ki kellett találnia, hogy melyik kezében van. A meccset végül elveszítettük, de jó hangulat kerekedett.

2019. július 28., vasárnap

Marícsjászana F és G

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"68. Marícsjászana F
Technika:
1. Vegyük fel a C változat második pontjában leírt pózt.
Csavarjuk meg a törzset, és kulcsoljunk, mint a B változat 2. részében.
3. A 3,4,5,6. pontok ugyanazok, mint a B változatban.

(A marícsjászana F vinyászái a modern rendszer szerint:
Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre uttánászana.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába, a bal lábunkat féllótusz pozícióba helyezve, a jobb lábunkat pedig talpra húzva az ülőcsontok mellett.
Astau: Kilégzésre forduljunk ki jobbra, és kulcsoljunk a bal karral a jobb láb körül kintről befelé, majd fogjuk meg a bal kezünkkel. Végezzünk el minél több mély légzést a marícsjászana F szthitiben.
Nava: Belégzésre bontsuk a kézkulcsolást, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra, majd emeljük meg a testüket a levegőbe.
Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Trajódasa: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába, a jobb lábunkat féllótusz pozícióba helyezve, a bal lábunkat pedig talpra húzva az ülőcsontok mellett.
Csaturdasa: Kilégzésre forduljunk ki balra, és kulcsoljunk a jobb karral a bal láb körül kintről befelé, majd fogjuk meg a jobb kezünkkel. Végezzünk el minél több mély légzést a marícsjászana F szthitiben.
Pancsadasa: Belégzésre bontsuk a kézkulcsolást, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra, majd emeljük meg a testüket a levegőbe.
Sódasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Szaptadasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Astadasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Ékónavimsatihi: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.
Vimsatihi: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.
Ékavimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)

69. Marícsjászana G
Technika:
1. Üljünk a földre, mindkét lábunk legyen kinyújtva előre. Vigyük a bal lábunkat a bal vállunk és a hátunk mögé, és helyezzük a bal vádlit a tarkónk mögé, a bal bokánkat pedig a jobb váll fölé. A jobb lábunkat hajlítsuk be térdben és hozzuk a D változat első pontjába leírt pozícióba. Fontos a lábak sorrendje.
2. A karokat helyezzük el a D változat második lépése szerint.
3. A 3., 4. és 5. lépések ugyanazok, mint a D változat 3,4,5. lépései.
(A marícsjászana G vinyászái a modern rendszer szerint:
Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre uttánászana.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába, a bal lábunkat ékapáda-sírsászana pozícióba helyezve, a jobb lábunkat pedig vírászanába helyezve a jobb fenekünk mellett.
Astau: Kilégzésre kulcsoljunk a bal karral a derekunk mögött, majd hajoljunk előre. Végezzünk el minél több mély légzést a marícsjászana G szthitiben.
Nava: Belégzésre bontsuk a kézkulcsolást, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra, majd emeljük meg a testüket a levegőbe.
Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Trajódasa: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába, a jobb lábunkat ékapáda-sírsászana pozícióba helyezve, a bal lábunkat pedig vírászanába helyezve a bal fenekünk mellett.
Csaturdasa: Kilégzésre kulcsoljunk a jobb karral a derekunk mögött, majd hajoljunk előre. Végezzünk el minél több mély légzést a marícsjászana G szthitiben.
Pancsadasa: Belégzésre bontsuk a kézkulcsolást, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra, majd emeljük meg a testüket a levegőbe.
Sódasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Szaptadasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Astadasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Ékónavimsatihi: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.
Vimsatihi: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.
Ékavimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)


-->

2019. július 27., szombat

Marícsjászana E

Újabb részlet a Krishnamacarya-könyvből:
"67. Marícsjászana E
Technika:
1. Vegyük fel ugyanazt a pozíciót, mint a D változatnál az 1. pontban.
2. Kilégzésre csavarjuk a törzset jobbra, hogy a köldök a jobb comb közepe fölött legyen, a bal vállunk pedig a jobb térdtől jobbra. A bal kart vigyük körül a jobb térd körül, a testünk bal oldala körül és a hátunk mögött. Figyeljünk rá, hogy a bal könyökünk legyen minél lejjebb a jobb térd alatt, hogy ne kapjon túlzott terhelést. Vigyük hátra a jobb kezünket, és a jobb kezünkkel fogjuk meg a bal csuklót (ez a lépés hasonlít a B változat 2. lépéséhez).
3. Fordítsuk jobbra a fejünket, hogy az állunk a jobb vállunk fölé kerüljön. Tartsuk egyenesen a gerincet, amennyire lehetséges.
4. Hajtsunk végre néhány szabályos légzést, de ne tartsuk vissza a levegőt. Figyeljünk oda a fölösleges erőlködés megelőzésére.
5. Belégzésre vegyük fel újra az 1. lépésben leírt pozíciót.
6. Ismételjük meg a másik oldalra is.

(A marícsjászana E vinyászái a modern rendszer szerint:
Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre uttánászana.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába, a bal lábunkat vírászana pozícióba helyezve, a jobb lábunkat pedig talpra húzva az ülőcsontok mellett.
Astau: Kilégzésre fordítsuk ki a törzset jobbra, majd kulcsoljunk a bal karral a jobb láb körül kintről befelé, és fogjuk meg hátulról a jobb kezünkkel. Végezzünk el minél több mély légzést a marícsjászana E szthitiben.
Nava: Belégzésre bontsuk a kézkulcsolást, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra, majd emeljük meg a testüket a levegőbe.
Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Trajódasa: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába, a jobb lábunkat vírászana pozícióba helyezve, a bal lábunkat pedig talpra húzva az ülőcsontok mellett.
Csaturdasa: Kilégzésre fordítsuk ki a törzset balra, majd kulcsoljunk a jobb karral a bal láb körül kintről befelé, és fogjuk meg hátulról a bal kezünkkel. Végezzünk el minél több mély légzést a marícsjászana E szthitiben.
Pancsadasa: Belégzésre bontsuk a kézkulcsolást, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra, majd emeljük meg a testüket a levegőbe.
Sódasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Szaptadasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Astadasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Ékónavimsatihi: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.
Vimsatihi: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.
Ékavimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)


-->

2019. július 26., péntek

Nap tüze pirkad 1. rész


Beszámoló Oguz nyári elvonulásáról, Cserkútpuszta, augusztus 1, csütörtök (első nap)

Csütörtök délután érkeztünk a cserkúti házhoz, kilencen vagyunk egyelőre, de egy-két ember érkezik még. Miután megérkeztünk, és becuccoltunk a házba, kis beszélgetés, ebédelés következett, majd összeraktuk a szertartásszobát és elkezdtük a programot néhány erődallal. Utána egy Éneklő Sámán gyakorlat következett. Körben álltunk, Oguz dobolt, én pedig csörgőztem. Elkezdtünk mélyen lélegezni, és hangokat kiadni. Ahogy becsuktam a szememet, Tsoggo bácsi arcát pillantottam meg először, akinél Oguz nemrégiben kint járt Mongóliában, majd az arca átváltozott Akbal, a jaguáristen arcává. Fokozatosan eltávolodott az éjszakai égen, majd láttam a kristálykoponyámat, rajta a jaguár-sisakkal. Először benne voltam a hatalmas koponya belsejében, majd a koponya az én agyam helyére került. Természetesen a koponyáimat is elhoztam magammal az elvonulásra, ott voltak a kandaló pérkányán Sivával együtt.

Megláttam a sasomat, ahogy odaszállt az Életfa alá, és amikor eggyé váltam a testével, elkezdtem spirál alakban felfelé repülni, a Felső Világokba. Először elértem a Napot és a Holdat, majd tovább repültem, és végighaladtam a szivárvány különböző színű sávjain. Elértem Asgardba, de még haladtuk tovább fölfelé. Elértük Ozirisz, a Napisten égi bárkáját, majd Kailást, Siva örök lakhelyét, és a számtalan lelki bolygót, ahol Isten különböző formái találhatók. Nem gondoltam volna, hogy még ezek fölött is van valami. “Mindig van feljebb!”- suttogta a sasom a fejemben. Fölfelé repültem a Fénybe, és eggyé váltam vele. A Fény és az Árnyék egyek voltak, a kettősségek feloldódtak. Talán ez volt az Éjféli Nap első tanítása. Amíg úgy gondolom, hogy van feljebb és lejjebb, addig mindig van feljebb. De amikor végül is minden egy abszolút energia, akkor feloldódom a határtalan Egységben. A fényből minthogyha aranyló esőcseppek hullottak volna alá az alatta elhelyezkedő világokra, és mindent bearanyoztak. Ahogy lassan ereszkedtem alá, szintén spirál alakban, de a farktollaimmal előre, én magam is aranytollú sas voltam.  Az aranyló esőcseppek harmatszerűen beborítottak mindent a Középső Világban is, mintegy azt mutatva, hogy a kettősségek világában is igazából mindent a Fény alkot, és csak az illúzió káprázata fedi be a jelenségek sokszínűségével. 

Ekkor lassan véget ért a dobolás, és leültünk. Oguz ekkor a dorombon kezdett el játszani, és én fényes buborékokból álló láncolatot láttam, melynek minden egyes buborékához minden irányból ugyanilyen buborékfüzérek kapcsolódtak. Vagyis minden pillanatban elindulhattál volna bármelyik irányba. Ekkor Oguz még torokénekelt is dorombozás közben, aminek hatására sámánmaszkok jelentek meg mindenhol a buborékokban. Az utazás végén a fekvő félholdban láttam a Napkorongot, de a Hold volt fehér, a Nap pedig fekete.

A következő feladat az volt, hogy ki kellett menni az erdőbe, és találni kellett egy fekete és fehér követ, melyeket legalább huszonnégy óráig magunknál kell tartani, és utána fogunk dolgozni vele. A második, esti utazásnál Oguz és Gábor doboltak, mi pedig feltettünk egy kérdést, arra utaztunk. Én a tudatalatti barlangjaim tisztítását kértem. Találkoztam az erőállataimmal, a farkas, az oroszlán és a sárkány kísértek el az Alsó Világba. Megtaláltuk a lejáratot az Életfa tövében, és egy csigalépcsőn ereszkedtem alá, az erőállataim pedig mellettem és felettem repültek. Megérkeztünk az első barlangba. A barlang tetejéről vízcseppek hullottak alá, és ezt kellett megszüntetni. Egy obszidiántükröt tartottam a vízcseppek alá, és amikor rácsöppentek, akkor eltűntek benne, és a csöpögés fokozatosan elállt. Ez a félelem barlangja, és itt az egó feloldása által tudok megszabadulni a félelmeimtől. A második barlangban nem emlékszem, hogy mi volt, mert néha azért belealudtam a gyakorlatba. A harmadik barlangban nagyon szűk járatokon kellett keresztülpréselni magamat, és csak akkor szélesedett ki a tér, amikor becsuktam a szememet, és elhittem, hogy nincsenek ott az akadályok. Ez a lecke az önkorlátozó hiedelmek feloldásáról szólt. A harmadik barlangban narancssárga folyadék volt, és ezt segített kiszivattyúzni Yuna, a gyógyító szellemem a didgeridoo-jával. A narancssárga lé a mások kontrollálásának hajlamát, a mások előtt valaminek látszásra irányuló törekvést, és a féltékenységet jelképezte. Amikor sikerült kiszivattyúzni, tovább haladtunk. Az ötödik barlangban feliratokat láttam a barlang falán. Ezeket is át kellett fordítani a fényből az árnyékba. Mind a hét barlangon keresztül tudtunk menni, de egy-két részlet kiesett, mert belealudtam. Arra még emlékszem, hogy a hetedik barlang volt a legmélyebben, de valahogy rést ütöttünk a falára, és újra a felszínre kerültünk. Azt hiszem, hogy lesz még dolgom ezekkel a barlangokkal.

Készültünk az éjszakára. Kimentem még a “wc-re”, és felnéztem a csillagos égre. A mélykék különböző árnyalataiban tündökölt, számtalan csillaggal. A ház ereszén már hallani lehetett, ahogy a pelék kergetőznek. Bementem lefeküdni, remélve, hogy álmomban tovább tudom folytatni a munkát az erőbarlangjaimmal, de nem álmodtam róluk. Néhányszor felébredtem a pelék nyüszítésére és randalírozására, de hajnal felé volt egy szép álmom. Valamilyen iskolában tanítottam, és amikor kijöttem az óráról, nagy meglepetésemre a nagylányom és az anyukája vártak odakint. Ők éppen ma érkeznek Magyarországra, de nagy öröm volt találkozni vele az álmomban.

2019. július 25., csütörtök

A további erkölcsi tilalmak

Újabb részlet a Szamádhi-könyvből:
"Szatjam (igazmondás)
Az igazmondás sok mindent jelent a jógi számára, nem csak a hazugság kerülését. Ezek közül az egyik az, ha csendben marad, amikor semmi jelentős nem hangozhat el. A konfliktusok magjait gyakran az értelmetlen pletykálkodás közepette szórjuk el. A jóga azt javasolja, hogy maradjunk csöndben, amikor semmi lényegesen vagy jelentőset nem tudunk mondani. Feltehetjük magunknak a kérdéseket: "Igaz az, amit mondani készülök?"; "Kedves-e a mondanivalóm?", "Valóban szükség van-e rá?". Ha a válaszunk nem, akkor lehet, hogy a legjobb csendben maradni. Ezzel együtt, vannak olyan esetek, amikor a hallgatás az ártalmasabb, például amikor az igazat kellene megvallani. De az igazság legfontosabb aspektusa az, amit nagy I-vel írnak. Ha látjuk Istent, amint megnyilvánul a tudat, az univerzum és minden élőlény formájában, akkor látjuk az Igazságot.
Asztéja (nem-lopás)
Patandzsalí azt mondja, hogy ha megállapodunk a nem-lopásban, akkor minden gazdagság megjelenik az életünkben. Ennek a lényege az, hogy az egész világ a mi örökségünk - nem abban az értelemben, hogy azt elvesszük másoktól, hanem abban, hogy megosztjuk másokkal. Ennek elismerése, annak felismerése, hogy mekkora ajándék és bőség maga a puszta tény, hogy életben vagyunk eben a világban, hihetetlen belső vagyont hoz létre. Ekkor a nem-lopás belülről jön létre.
Miért lopnék, ha tudom, hogy semmit sem lehet elvenni tőlem? Mivel tiszta tudat vagyunk, a megtestesült lélek, örökké az vagyunk, ami az egész világot élvezi.
Brahmacsarja (a Tudat látása mindenkiben)
A modern interpretáció szerint a brahmacsarja a cölibátust jelenti. De eredetileg a Brahman (határtalan tudat) látását jelenti mindenkiben, mindenhol. Csak a mogul és brit uralom évszázadai múltán, ahogy India egyre prűdebb lett, jelent meg ez az új értelmezés. Az alkalmi szex a testté redukálja a másik személyt és ignorálja a bennük is jelen lévő határtalan tudatot. Egyes jóga-szövegek, mint például a Vaszistha-szamhitá hűségként definiálja a brahmacsarját, ami azt jelenti, hogy hűségesek vagyunk a törvényes partnerünkhöz.
Aparigraha (mentesség a mohóságtól)
A mohóság lényegében a hiányba vetett hit, melynek hatására olyasvalamit akarunk eltulajdonítani, ami nem a miénk. A magasabb jóga megnyilvánítja Isten határtalan bőségét és kreativitását. Isten szó szerint megteremt mindent, ami létezhet, beteljesítve a törvényt, hogy "ami létezhet, az létezni fog". Ez Isten végtelen hatalma. Amikor mindezt megtapasztaljuk a misztikus élmény során, a mohóság elillan."

2019. július 24., szerda

A háború szimbóluma

Ma volt egy rövid sámándobos utazásom, és ma is kaptam egy szimbólumot Odintól. Nem is kellett a szokásos módon eljutnom a Valhallába, hanem ahogy becsuktam a szememet, és elkezdtem dobolni, egy sisakos alakot láttam, amint vágtatott egy hadsereg élén. A sisakos alakban felismertem Odint, és eléggé Ragnarök (a végítélet napja a vikingeknél) hangulata volt a jelenetnek. Ekkor eléggé világosan ki is rajzolódott előttem a szimbólum, aminek a felső része (egy kereszt fölött egy tetőszerűen megfordítot V betű) egy kicsit hasonlított az orrvédő és a szemek számára hagyott kivágás kontúrjára Odin sisakján. A szimbólum, vagyis a kereszt szára lefelé folytatódott, és az alján egy egyenlő szárú háromszög zárta le, melynek a csúcsa lefelé mutatott. 

Odin ekképpen magyarázta a rúna-szimbólum jelentőségét: "Ez a háború szimbóluma, és akkor kell használni, ha harcolnod kell valamilyen ártó vagy destruktív, kaotikus erővel, lénnyel, betegséggel. A rúna egyben védelmező hatású is, de fegyverként szembeszáll az ellenséges erőkkel, és megsemmisíti azokat. Ártó szándékkal nem szabad bevetni, mert akkor a védő hatása megszűnik, és aki alkalmazza, az nagy veszélynek teszi ki magát fizikai és karmikus szinten is." Ezután Odin elviharzott az Einherjar-hadseregével (azok, akik harcban, megdicsőülve estek el, a Valhallába kerülnek, és Odin "zsoldosai" lesznek. Amikor ő megy, hogy besegítsen valahol a világ dolgainak rendezésébe, akkor ezek az "élőhalott" katonák is mind vele vágtatnak). Én pedig visszakerültem az Életfához, és elbúcsúztam az erőállataimtól, akik mindig ott szoktak lenni körülötte. 

A szimbólum további aspektusait még tisztáznom kell majd egy következő utazásnál, mert nem emlékszem, hogy a színe egyértelműen megjelent volna, vagy hogy Odin "ráfestette" volna a testemre, ahogy az előző szimbólumokkal tette. Valamiért sürgős volt most ez a dolog, majd kiderül, hogy miért kellett ezt most megkapnom. Minden esetre Odin említette Tyr isten nevét, aki a viking mitológiában a háború istene, és akinek rúna-jele is megjelenik eben a szimbólumban (a függőleges vonal és a "háztető" a Tiwaz rúnát alkotja). A kereszt és a piramis is tekinthetők szakrális szimbólumoknak, melyek például Egyiptomban a halál/feltámadás, illetve a beavatási folyamat szimbólumai voltak. A lefelé fordított, föld alatti piramis az Alsó Világ, a tudatalatti, a Földanya teremtő, befogadó női princípiumának a szimbóluma. A beavatás első fázisai mindig ezekben a föld alatti kamrákban történtek. 

Beidéznék itt még egy kis leírást Tyrről a Skandináv Mitológia honlapról:

"A háború és az igazság félkezű égi istene. Leginkább a becsületességéről és az önfeláldozásról ismert. Legtöbbször karddal vagy lándzsával ábrázolták, amely egyben az igazság jelképe is. Odint megelőzően az egyik legtiszteltebb istenek közé tartozott, de miután elvesztette a jobb kezét (amely többek között esküknél, ítélethirdetésnél volt elengedhetetlen), a szerepe háttérbe szorult.

Apjának Odint vagy az óriás Hymirt mondják, míg anyja ismeretlen (bár elmondások szerint, inkább az istenekhez, mint sem az óriásokhoz tartozott). A Hymir-ének viszont említést tesz az öreganyjáról, akit egy rejtélyes 900 fejű szörnyként írnak le:

„Ott is találták Tyr
óriás öreganyját,
ott a kilencszer
százfejű szörnyet;
de jött az anya,
aranyosruhájú,
fehérszemöldökű,
fiát sörrel kínálta.”
(Hymir-ének, 8.)

Tyr volt a legbátrabb az összes isten közül. Feláldozta a jobb kezét, hogy megbéklyózzák Loki és Angrboda szörnyeteg gyermekét, az óriásfarkas Fenrirt. De már ezelőtt is bátorságáról tanúskodott, amikor Fenrirt etetni kellett, hiszen rajta kívül más nem merészkedett a farkas közelébe.

Szerepének nagyságát az is szemlélteti, hogy egy rúnát is köthetünk hozzá. Tiwaz nagyszerűen megszemélyesíti az isten jellemét: a bátorságot, a győzelmet, a rendet, és a harciasságot. Előszeretettel használták a harcosok a nevét és a rúnáját, mielőtt csatába vonultak volna.

„Győzelem rúnáját ismerd,
ha győzni indulsz,
kardod markolatán legyenek,
kardod lapján, élén,
és kétszer kiáltsd el
Tyr nagy nevét.”
(Szigdríva-ének, 6.)

A Ragnarökkor, az alvilág kutyájával Garmal való küzdelem során szerzett sebesüléseibe halt bele."

A keddi napot (Tuesday - Tyr's day) róla nevezték el, tehát marsikus jellemvonásokkal is bír, valamit az egyéb kultúrkörök háborúisten/szent király/hadvezér archetípusainak a megtestesítője is. Az asztrális vilgában persze dúlnak háborúk a jó és a rossz erői között, de én azért alapvetően egy békés ember vagyok. Aznap, amikor megkaptam a szimbólumot, hallottam azonban egy jóslatot a Shambhala harcosokról, mely szerint a
mikor a legnagyobb káosz és félelem fog uralkodni a világban, akkor fog felemelkedni Shambhala mítikus királysága. Ebből a királyságból indulnak útjukra a harcosok, hogy legyőzzék a gyűlölet és fegyverek hatalmát. Ezeknek a harcosoknak nincs otthonuk, hanem a háborúban álló felek földjén élnek, és azok között járnak, akiket a pusztítás szándéka vezérel. De a Shambhala harcosok egyéni bátorsága és együttérző bölcsessége hozza el a békét és a gyógyulást a világ számára. Két fegyverük van: az egyik az együttérzés, a másik pedig a bölcsesség látásmódja. E kettővel győzik le a mohóság és kapzsiság erőinek hatalmát. Számomra ebben a szimbólumban ez a nemes harc is benne foglaltatik.

2019. július 23., kedd

Az ahimsza törvénye

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Múdrák (pránikus pecsétek)
Egyes múdrákat leírtam már a "Jóga-meditáció" című könyvemben, ahol a pratjáhára (a külső stimulusoktól való függetlenedés) rádzsa-jóga alapú megközelítését alkotják. E múdrák némelyike, mint a sambháví múdrá és a dzsihva bandha (a khecsarí múdrá lágyabb változata) rendkívüli erővel bír. A 6. fejezetben le fogom írni a bhramarít és a sanmukhí múdrát, melyeket közvetlenül használhatunk a szamádhi elérésére.
Gjána-jóga
A bhakti-jógához hasonlóan, ez nem egy kiegészítő technika, hanem a jóga csúcspontja, melyet akkor kell gyakorolni, ha a rádzsa-jógában (szamádhiban) elértük a teljességet. E könyv nyolcadik fejezetében lesz egy bevezetés a gjána-jógához, de reményeim szerint részletesebben tudok szólni róla egy következő kötetben. Ma a gjána-jóga nagy népszerűségnek örvend, mivel azt ígéri, hogy semmit sem kell tennünk, hogy elérjük a célját. Ez a hajlam az azonnali sikerre mindig is jelen volt, de az emberiség jelenlegi elvárásai és elképzelései fényében még vonzóbbnak tűnik. Ezért végződik így a 14. századi Hatha-jóga Pradípiká (4.113): "Amíg a prána nem lépett be a központi energiacsatornába, a gjánáról szóló összes fecsegés csupán őrült emberek hangos lármája."
Etika
Patandzsalí tíz erkölcsi irányelvet határoz meg, melyek a Jóga-szútrák medrét alkotják. Ahelyett, hogy azt mondanám: "Ne tedd (pl. Ne ölj, ne lopj stb.), amit senki sem akar hallani, meg fogom mutatni, hogyan nő ki természetesen az etika a szamádhi állapotából, és azt is, hogyan akadályozza a fordítottja a szamádhi elérését.
Az erkölcsi szabályok első ötös csoportja alkotja a jamákat (tilalmakat). Ezekre a tilalmakra szükség van, mert jelenleg még az evolúciónk korai szakaszában vagyunk és az állati öszönsémák még hatnak a gondolkodásunkra (a jógában ezeket a három alsó csakra szimbolizálja). Ezeket a késztetéseket eleinte meg kell zabolázni, hogy elkerüljük a karma bumerángját, mely megakadályozhatja a spirituális állapotok elérését. Amikor elértük ezeket az állapotokat és az evolúciónk előrehaladt, az erkölcsi értékrendünk bentről kifelé fog kifejlődni.
Ahimsza (nem-ártás)
Az ahimsza az első jama (tilalom). Bár általában erőszakmentességként határozzák meg, sokkal mélyebb dologról van szó. Kerülnünk kell mindennemű negatív viszonyulást mások és saját magunk felé gondolatban, szavakban és tettekben is. Még jobb, ha pozitív módon tudunk viszonyulni másokhoz. Ha valaki megkárosított, a jógi legjobb reakciója az, hogy azonnal megbocsájt neki és jót kíván. Így meg tudjuk előzni a negatív kondicionáltság kialakulását az elménkben. Mondani sem kell, hogy ez egy lassú folyamat. Nagyon gyakori, hogy megsértődünk másokra. Ha észrevesszük magunkban a neheztelést mások iránt, ne kezdjuk el magunkat is elmarasztalni, hanem helyettesítsük a sértődöttséget és rosszindulatot pozitív gondolatokkal. A Bhagavad-gítában (10.20) az Úr Krisna azt mondja: "Én vagyok az Önvaló minden lény szívében." Ha mindenkit, akivel találkozunk, Isten templomának tudunk tekinteni, a nem-ártás (ahimsza) belülről fog jönni.

2019. július 22., hétfő

Gyógyítás a kristálykoponyákkal

Ma ismét nekiveselkedtem, hogy meditáljak egyet a kristálykoponyákkal, miután a hétvégén eléggé intenzíven megdolgozták az egész családot. Amikor hazahoztam pénteken, akkor az új kristálykoponyám ételfelajánlást követelt, szerencsére vegetáriánusat. Így pucoltam neki gyümölcsöt, és megszórtam kakaóval, mert azt nagyon szereti. Estére még főztem egy mexikói chilis babot tortilla chipssel, mert a mexikói ételeket és a kukoricát is nagyon szereti. Ma hétfő van, és a fiam meg a lányom elmentek úszótáborba, amihez kellett küldeni utánuk egy kis életerőt meg gyógyító energiát, mert Lola napok óta köhécselt egy kicsit. 

Szóval ismét ajánlottam fel gyümölcsöt, meggyújtottam a füstölőket és a gyertyákat, és elővettem a sámándobomat. Az elején megfogalmaztam a kérdéseimet és a kéréseimet:
"Ki vagy te? Miben tudsz nekem segíteni? Kérlek küldj gyógyítást a gyermekeimnek a többi szellemi segítőmmel együtt!"

Megjelent az Életfa, és az erőállataim is gyülekezni kezdtek. A tekintetem felfelé irányult, és a sasom máris vitt fölfelé. Az Életfa törzse nagyon hosszúnak tűnt, és mintha egy alagútba vagy az ég felé nyíló barlangba torkollott volna a teteje. Sokáig repültünk fölfelé, és amikor végre megálltunk, akkor olyan volt a táj, mintha az égbolt egy nagy kupolaszerűség lenne, vagy egy fölénk tornyosuló barlang, melyre rá vannak festve a világító csillagok. Ugyanakkor a fekete ég szélein, a horizontokon narancssárga fény derengett, mint amikor egy fekete falat rávetülő ledekkel világítanak meg, és a szemlélő csak a visszaverődő halvány fényt látja. Ugyanakkor ez a hatalmas, ránk boruló égbolt egy koponya belsejére is emlékeztetett, hasonló érzést adva, mint amikor először találkoztam Akballal, az Éjféli Nappal. Belülről láttam a koponyát, majd messziről egy hatalmas emberszerű fejet, melyet jaguár-sisak fedett. Ezután a hatalmas koponyán belül számtalan, egymásba ágyazódó koponyát észleltem, melyek "átúszva" egymásba olvadtak, majd szétváltak, mint a matrjoska-babák héjai. A koponyák különböző színűek, alakúak és méretűek voltak, néha különváltak egymástól, néha pedig egybeolvadtak. 
"Akbal vagyok, a maja jaguár-isten, az Éjféli Nap. Ez itt a kisöcsém, Balam, a jaguár-pap, aki már korábban érkezett hozzád, hogy a jaguár-istenek családjának üzeneteit közvetítse a te nyelveden. A további koponyák, akik hozzád fognak jönni, szintén jaguár-istenek lesznek. Én a Teremtő Déli Nap ellentétpárja vagyok, és azért jöttem hozzád, hogy felfedjem a rejtett tudást, a rejtett képességeket, és megtanítsalak látni és közlekedni saját magad és mások tudatalattijában és az Alvilágban, mivel én vagyok az Alvilág ura. 

Ekkor megkértem, hogy mutasson meg nekem néhányat a tudatalattimban tárolt, előző életeimmel kapcsolatos emlékből. Akbal mutatta és narrálta is a legfontosabb előző életeimet: "Legutóbbi életedben hindu szádhu voltál, de erről már tudsz. Előtte tibeti szerzetes voltál, és egy barlangkolostorban végeztél szolgálatot. Még korábban Északon voltál sámán a vikingeknél. Azelőtt maja pap voltál, és a kristálykoponyák templomában végeztél szolgálatot." Mivel eddig nem nagyon hittem, hogy valóban léteztek ősi, prekolumbiánus kristálykoponyák, Akbal megmutata a jelenetet, ahogy a tizenkét kristálykoponya az oltáron ült,és középen volt a tizenharmadik, egy piramison belül. Nagyon erős ragyogó fényt árasztottak, és a fényoszlop felért az égig, valamilyen csillagképekig, ahonnan ezek a koponyák eljöttek a Földre. Sok ezer évig őrizték őket a beavatott emberek, de azután a papok ledegradálódtak, és pusztító céllal kezdték használni a kristálykoponyák erejét. Ez okozta több civilizáció hirtelen kipusztulását Közép-Amerikában. E pusztítások közepette én igyekeztem menteni azokat, akik menthetők voltak, és a tisztának megmaradt beavatottak, illetve maguk a koponyák úgy döntöttek, hogy vissza kell térniük a csillagösvényre és dematerializálódtak. A tudásukat azonban átadták azoknak a beavatottaknak, akik még tiszták maradtak a birtoklás- és hatalomvágytól. Thoth, vagyis a Tollaskígyó is elhozott tizenhárom smaragdtáblát Egyiptomból, melyek ugyanezt a tudást tartalmazták, de később, amikor látta, hogy mennyire degradálódtak a maják és az olmékok, hajóra szált, és magával vitte a smaragdtáblákat, vélhetőleg egy magasabb dimenzióba. Tehát most ennek az ősi tudásnak a nyomai maradtak ránk, viszont azt is tudtam már akkor, hogy a modern időben ismét felébred az emberek érdeklődése a krisálykoponyák iránt, és az ősi Kristálykoponya-tudat elkezd kommunikálni velünk az újonnan készült koponyákon keresztül, melyek azonban . már nem képviselnek pusztító erőt, ezért veszélytelenek ránk nézve.

Még korábbi életemben Egyiptomban voltam balzsamozó főpap, jóval előtte pedig Ausztráliában voltam bennszülőtt sámán, aki akkor még értette a csillagok nyelvét, és kommunikálni tudott az égi erőkkel. Ez előtti életeimet nem a Földön töltöttem, hanem az Univerzum különböző kultúráiban szolgáltam a Világ spirituális fejlődését.  Ezután megkértem a kristálykoponyákat, hogy segítsék gyermekeim gyógyulását. Ismét megjelentek az erőállataim, illetve a gyógyító szellemi segítőim is, és egy nagy mandalát alkotva létrehoztak egy gyógyító erőteret, mely egy fényalagúton keresztül összekapcsolódott a két kis csemetémmel. Láttam, ahogy színes fénygömbök és spirálok rendeződnek köréjük, és az eddig kapott szimbólumokat is alkalmaztam a gyógyításukhoz. A gyógyítás befejeztével visszakerültünk a nagy, égboltszerű kristálykoponya belsejébe, majd a sasommal visszaereszkedtünk az Életfa törzsén és elbúcsúztam a szellemvilágtól, megköszönve a segítséget. Ebben a bejegyzésben belinkeltem azokat a korábbi utazásaimat, melyekben már feltárultak egyes részletek ezekből a korábbi életeimből, de most kaptam meg ezt így, egy időrendi csokorba szedve.

2019. július 21., vasárnap

Marícsjászana D

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"66. Marícsjászana D
Technika:
1. Üljünk egyenesen, mindkét láb kinyújtva előre. Hajlítsuk be az egyik lábunkat, mondjuk a balt, térdben, és a lábfejünk mutasson hátrafelé, a sarkunk pedig legyen a fenekünk mellett. A másik lábunkat, a jobbat hajlítsuk be térdben, és a talpunkat helyezzük szilárdan a talajra a fenekünk mellett. Az állunkat tartsuk függőlegesen. A jobb lábunkat helyezzük el úgy, mint a marícsjászana A-ban.
2. Vigyük a jobb karunkat körbe a jobb térdünk körül hátrafelé. A bal karunkat is vigyük hátra és fogjuk meg a jobb csuklónkat a bal kezünkkel. Fordítsunk figyelmet arra, hogy a jobb combunkat a törzshöz nyomva kell tartani.
3. Kilégzésre hajlítsuk előre a törzset csípőből és a homlokunkat érintsük a talajhoz. A gerincünk legyen annyira egyenes, amennyire lehetséges. A jobb lábunk végig érjen a talajhoz, és a sarkunk se emelkedjék meg, miközben előrehajlítjuk a törzset.
4. Belégzésre emeljük meg a törzset. A törzs előrehajlítását és felemelését többször is megismételhetjük.
5. Bontsuk a karkulcsolást, a lábainkat hozzuk vissza az eredeti pozícióba, és ismételjük meg a pózt a másik oldalon is.

(A marícsjászana D vinyászái a modern rendszer szerint:
Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre uttánászana.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába, a bal lábunkat vírászana pozícióba helyezve, a jobb lábunkat pedig talpra húzva az ülőcsontok mellett.
Astau: Kilégzésre kulcsoljunk a jobb karral a jobb láb körül kintről befelé, majd hajoljunk előre, a fejünkkel a föld felé törekedve. A felegyenesedést és előrehajlást többször is megismételhetjük. Végezzünk el minél több mély légzést a marícsjászana D szthitiben.
Nava: Belégzésre bontsuk a kézkulcsolást, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra, majd emeljük meg a testüket a levegőbe.
Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Trajódasa: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába, a jobb lábunkat vírászana pozícióba helyezve, a bal lábunkat pedig talpra húzva az ülőcsontok mellett.
Csaturdasa: Kilégzésre kulcsoljunk a bal karral a bal láb körül kintről befelé, majd hajoljunk előre, a fejünkkel a föld felé törekedve. A felegyenesedést és előrehajlást többször is megismételhetjük. Végezzünk el minél több mély légzést a marícsjászana D szthitiben.
Pancsadasa: Belégzésre bontsuk a kézkulcsolást, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra, majd emeljük meg a testüket a levegőbe.
Sódasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Szaptadasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Astadasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Ékónavimsatihi: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.
Vimsatihi: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.
Ékavimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)

-->

2019. július 20., szombat

Marícsjászana C

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"65. Marícsjászana C

-->
Technika:
1. Üljünk egyenesen, mindkét lábunk kinyújtva előre. Hajlítsuk be a jobb lábunkat térdben és helyezzük a jobb lábunkat a bal csípőhorpaszra, a jobb sarkunk kerüljön olyan közel a köldökhöz, amennyire csak lehetséges, mint az ardhapadmászana pozícióban. A jobb combunk és térdünk érjen a földhöz és az egész ászana során maradjon a földön. A bal lábunkat hajlítsuk be térdben és hozzuk az A változat első lépésénél leírt pozícióba. Vigyük a bal karunkat a bal térd körül és utána hátra. A jobb kezüket a testünk jobb oldala mellett vigyük hátra és fogjuk meg a bal csuklónkat a jobb kezünkkel. A karjainkkal ugyanazt a mozdulatot végezzük, mint az A változat 2. lépésében.
2. Vegyünk néhány mély levegőt.
3. Kilégzésre hajoljunk előre és érintsük meg a földet a fejünk tetejével.
4. Vegyünk néhány mély levegőt, légzésvisszatartás nélkül.
5. Belégzésre emeljük meg a törzsünket.
6. Ismételjük meg a másik oldalon is.
Hatásai: Az A és B változatnál említett hatásokon felül ez az ászana segít a menstruációs fájdalmak esetén. Tonizálja a májat és a lépet."
(A marícsjászana C vinyászái a modern rendszer szerint:
Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre uttánászana.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába, a jobb lábunkat féllótusz pozícióba helyezve, a bal lábunkat pedig talpra húzva az ülőcsontok mellett.
Astau: Kilégzésre kulcsoljunk a bal karral a bal láb körül kintről befelé. Végezzünk el néhány légzést, majd hajoljunk előre, a fejünkkel a föld felé törekedve. Végezzünk el minél több mély légzést a marícsjászana C szthitiben.
Nava: Belégzésre bontsuk a kézkulcsolást, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra, majd emeljük meg a testüket a levegőbe.
Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Trajódasa: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába, a bal lábunkat féllótusz pozícióba helyezve, a jobb lábunkat pedig talpra húzva az ülőcsontok mellett.
Csaturdasa: Kilégzésre kulcsoljunk a jobb karral a jobb láb körül kintről befelé. Végezzünk el néhány légzést, majd hajoljunk előre, a fejünkkel a föld felé törekedve. Végezzünk el minél több mély légzést a marícsjászana C szthitiben.
Pancsadasa: Belégzésre bontsuk a kézkulcsolást, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra, majd emeljük meg a testüket a levegőbe.
Sódasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Szaptadasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Astadasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Ékónavimsatihi: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.
Vimsatihi: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.
Ékavimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)

2019. július 19., péntek

A tudatunkban futó Mátrix

Talán mindannyian emlékszünk a Mátrix című filmre, mely a buddhista filozófia azon tanításán alapult, hogy a valóság, melyet érzékelünk, csupán egy álom, vagy szimuláció, ami az elménkben zajlik. Méghozzá, ahogy a buddhisták magyarázzák, mindenkinek az álma egy sajátos vonásokkal bíró szimuláció, és máris ott vagyunk a párhuzamos univerzumok elméleténél. Hogyan magyarázza mindezt a jóga filozófiája? Tekintsünk most el attól a kérdéstől, hogy a szimulációnak van-e önálló, azaz a megfigyelő jelenlététől független létezése, vagy nincs, a Jóga-szútra a következő módon írja le a tudatunk működését ebben az anyagi világban:

A tudat a lélek (purusa) energiája, vagy fénye, mellyel beragyogja a testét, az érzékszerveit és az elméjét. Tehát az Én, mint megfigyelő, érzékeli az érzékszerveken, vagyis a test kapuin keresztül az elmébe áramló információkat, melyeket az elem benyomások (szamszkárák) formájában raktároz, mint egy adathordozó. Az adathordozót magát azonban általában nem befolyásolja a rajta tárolt információ, bennünket viszont igen, méghozzá két szinten. Az egyik, talán megfoghatatlanabb szint a karmásaja, vagyis a karma tárháza. Ez azt jelenti, hogy minden egyes tett, érzékszervi benyomás elindít egy karmikus ok-okozati láncolatot, mely karmikus magok formájában ebben a karmikus tárházban (nevezzük kauzális testnek) tárolódik. A magok a tudatos elme számára általában észrevétlen módon kihajtanak, majd idővel meghozzák gyümölcsüket, amely már "objektív" események (pl. betegség, baleset, halál, veszteség/nyereség stb.) formájában jelentkezik. Mivel nem voltunk tudatosak a magból gyümölccsé alakulás folyamatáról, ezért a gyümölcs "lepottyanása" néha váratlanul érhet bennünket. A karmikus tárház működésének java része tehát az elme "tudattalan" tartományában zajlik. 

A másik mód, ahogyan a mentális benyomások hatnak az elménkre és a tudatunkra, az az úgynevezett feltételekhez kötött természet, vagyis a vászaná. A vászaná olyan karaktermintázatok, kialakított gondolati sémák és viselkedésminták összességét jelenti, melyek "kondicionálnak" bennünket bizonyos reakciókra, vagy bizonyos élethelyzetek, triggerek által kiváltott viselkedésre, mentális folyamatokra. A feltételekhez kötött természetünk tehát behatárolja a tudatunk és a választásunk szabadsági fokát. Például függőségek vagy önkorlátozó hiedelemrendszerek kialakulását eredményezi, melyeken belül az elménk "biztonságban érzi" magát, és így elhatárolódik a valóság számára ismeretlen vagy félelmetes dimenzióitól. A félelmek és általában az alsó "árnyék"- vagy tudatalatti csakrákban tárolt érzelmek mind a feltételekhez kötött természetünkből táplálkoznak, és gátolják a tudati evolúciónkat. Ezért fontos feladat a tudatalatti traumák, blokkok, megkötő tényezők feltérképezése és feldolgozása a spirituális úton, hiszen ezáltal egyengetjük elménk megnyílásának útját a Valóság magasabb dimenziói felé. 

A piszchológia különböző irányzatai a feltételekhez kötött természetünk "egyengetésével" foglalkoznak, vagyis igyekszenek fellazítani a tudatunk erősen megkötő aspektusait, a mentális reakcióinkat egy bizonyos "adekvát" tartományba hozva, ami társadalmilag, erkölcsileg stb. elfogadott, és a hétköznapi élet viszonylag kevesebb szenvedéssel járó elviselését teszi lehetővé. Ennél tovább azonban csak a spirituális utak merészkednek, melyek célja a feltételekhez kötött természetünk feloldása, és a lélek teljes szabadságának elérése. 

2019. július 18., csütörtök

A jóga filozófiája és a személyes tapasztalás

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A jóga filozófiája
A jóga-írások (sásztrák) tanulmányozása elsődlegesen a Jóga-szútra tanulmányozását jelenti. Ennek a szövegnek a teljes kommentárját megadtam az „Ashtanga-jóga: gyakorlat és elmélet” című könyvem negyedik részében. A jóga-filozófia megértése képessé tesz bennünket arra, hogy a spirituális élményünket beintegráljuk az életünkbe. Sok embernek volt már ilyen élménye, de nem vették gyakorlati hasznát. Miért? Mert nem voltak képesek értelmesen integrálni az életükbe. Mellékesen megjegyezve, a tradicionális advaita védánta úgy tartja, hogy az önvaló csak a szentírások tanulmányozása és nem a személyes megtapasztalás által érhető el (Sankara Brahma-szútra kommentárja 2.1.3). A jóga álláspontja ettől eltér. A személyes megtapasztalás a legfontosabb, de a szentírások tanulmányozásán keresztül lehet integrálni. Sok más szöveget is érdemes tanulmányozni a Jóga-szútra mellett.
Már a Bhagavad-gítá napjaiban is tudták, hogy az önvalóról szóló tudás (gjána) egy magas cél, amit nem valószínű, hogy sokan elérnek. Nem lehet elérni addig, amíg az időnket és az energiánkat nem arra fordítjuk, hogy bevezessük a pránát a szusumnába, mely általában egy meglehetősen hosszú folyamatot jelentett olyan jógatechnikákból összeállítva, mint az ászana, krijá, pránájáma és a meditáció. Manapság az ember hajlamos arra, hogy előjogot érezzen mindenre, és ezért az olyan tanítások a legnépszerűbbek, melyek nem igényelnek erőfeszítést és befektetett időt.
Kriják
A kapálabhátí és a naulí fontos kriják a szamádhi szempontjából. Részletesen leírtam őket a „Pránájáma: a jóga lélegzete” című könyvben. Jegyezzük meg, hogy a kapálabhátít addig lehet gyakorolni, amíg el nem érjük a kévala kumbhakát, ami automatikusan elvezet a szamádhiig. Ha ezen az úton szeretnénk haladni, akkor olvassuk el a „Pránájáma: a jóga lélegzete” című könyvet. Ellenőrizzük, hogy megtettünk-e minden biztonsági óvintézkedést, és haladjunk lassan. A túl gyors fejlődés a jógik ellensége. Fel fogja forgatni az életünket, mert olyan dolgokat fogunk látni, amiket még nem tudunk megemészteni; a túlzottan intenzív gyakorlás olyan, mint megnyitni Pandora szelencéjét.
A naulí bámulatos, ahogyan begyújtja és felerősíti a belső tüzet (agnit) és átalakítja az emésztési tüzet (pittát) az intelligencia tüzévé. Ebben is jobb lassan fejlődni hosszabb időtartam alatt, mint fényesen égni, és gyorsan kiégni. A napi gyakorlás fontosabb, mint a haladás. A nyugatiakat kiváltképp annyira foglalkoztatja a haladás gondolata, hogy néha azért hagyják abba a gyakorlásukat, mert nem látják a fejlődést. Nem a fejlődés számít, hanem a gyakorlás rendszeressége. Herman Hesse regényében, a Sziddhártában olvashatunk egy csodás és idevágó példázatot. Sziddhárta egy fiatal és ambiciózus ember, aki sok erőfeszítést tesz, hogy elérje a szerencséjét. Mindegyik életszakaszát egy elengedő rítus előzi meg, melyet egy rév-átkelés szimbolizál ugyanazon a folyón, ugyanazon öreg révész vezetésével. Az első néhány átkelés alkalmával Sziddhárta alig veszi észre a révészt, Vászudévát, mivel túlzottan foglalkoztatja a haladás gondolata. Végük egyszer megkérdezi az öregembert, hogy volt-e valaha vágya arra, hogy elmenjen valahová, csináljon valamit, keressen egy tanárt, vagy tanuljon valamit. Vászudéva kritikusan válaszol. Azt mondja: „Nem kell sehová mennem, semmit tennem, és semmit megtanulnom. Csak a folyóra hallgatok és mindent elmond nekem, amit tudnom kell. Mi komo lenne máshová menni? Ugyanezt az információt találnám meg máshol is.” Vászudéva gyakorlásának fontos komponense nem annyira maga a folyó, mint az a képessége, hogy meghallja azt, ami már ott van. Gondoljuk végig, menyire tér el ez a felfogás a mi haladásról alkotott elképzelésünktől!
A múltban a vallások túl sok hangsúlyt helyeztek az erkölcsre, kívülről ráerőltetve a követőikre az etikai szabályokat a fenyegetés és megfélemlítés eszközeivel, ahelyett, hoyg hagyták volna ezeket belülről fejlődni a megvalósításon keresztül. A szamádhi azt a képességet adja nekünk, hogy természetesen meg tudjuk testesíteni az etikát, mert ugyanúgy érezzük a „másik” fájdalmát, mint a sajátunkét. Ez azért történik, mert a tárgy nélküli szamádhiban már nem létezik a „másik”. A másik lényt, akit a múltban megsértettünk, bántottunk, akinek hazudtunk, akitől loptunk, akivel lefeküdtünk, majd később otthagytuk, most saját énünkként tapasztaljuk meg. A „Szeresd a felebarátodat, mint tenmagadat” elv továbbá nem csak filozófia lesz, hanem tapasztalat.