2018. június 30., szombat

Csípőnyitó pózok

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

Csípőnyitó pózok
  1. Belégzésre emelkedjünk fel ülő helyzetbe, majd helyezzük a lábainkat gyémántpozícióba (a baddhakónászana azon változata, ahol a térdek 90 fokos szögben vannak behajítva). Félig döntsük előre a törzset (ardha-baddhakónászana A – öt légzés).
  2. Kilégzésre engedjük előre a törzset teljesen, a tenyereinkkel a földön nyújtózva előre (ardha-baddhakónászana B - öt légzés).
  3. Belégzésre emeljük a törzset, és hozzuk be a sarkainkat a gáthoz. Fogjuk meg a lábfejeinket (baddhakónászana C – öt légzés).
  4. Kilégzésre engedjük előre a törzset, és nyújtsuk a karokat előre (baddhakónászana D – öt légzés).
  5. Belégzésre emeljük vissza a törzset függőleges helyzetbe, és a tenyereinkkel támaszkodjunk a combok mögött a talajon (baddhakónászana E – öt légzés). Mindegyik pózban végezhetünk fél dzsálándhára bandhát (torokzárat).
  6. Kilégzésre fogjuk meg a lábfejeinket, és ismét tartsuk ki a pózt függőleges törzzsel (baddhakónászana C – öt légzés).
  7. Kilégzésre engedjük előre a törzset és ismét nyújtózkodjunk a karokkal (baddhakónászana D – öt légzés).
8-14. Belégzésre egyenesedjünk fel, szúpta vinyásza.
  1. Gördüljünk fel belégzésre, és kilégzésre nyújtsuk a lábakat széles terpeszbe. Támaszkodjunk a tenyereinkkel elől a talajon (upavista kónászana C – öt légzés).
  2. Belégzésre hozzuk ki a tenyereinket a bal láb két oldalára, majd kilégzésre hajoljunk rá a bal lábra (pársva-upavista kónászana – öt légzés).
  3. Belégzésre egyenesedjünk fel, majd kilégzésre sétáljunk előre középen a két tenyérrel, és hajoljunk mélyebbre, mint az előbb (upavista kónászana D – öt légzés).
  4. Belégzésre egyenesedjünk fel, majd kilégzésre nyújtózkodjunk ki a jobb lábunk fölött (pársva-upavista kónászana – öt légzés).
  5. Belégzésre egyenesedjünk fel, majd kilégzésre sétáljunk előre középen a két tenyérrel, és hajoljunk előre a lehető legmélyebbre (upavista kónászana D – öt légzés).
  6. Belégzésre egyenesedjünk fel, és emeljük a karjainkat a fejünk fölé (upavista kónászana E – öt légzés).
  7. Kilégzésre engedjük le a karjainkat, és helyezzük imatartásba a hátunk mögött (upavista kónászana F – öt légzés).
22-28. Szúpta vinyásza

2018. június 29., péntek

Félelem és komfortzóna

Amikor a spiritualitásról beszélünk, akkor egy nagyon szubjektív talajra tévedünk, mivel ez mindenkinek mást jelent. Emlékszem, volt egy régi barátom, aki nagyon benne volt az ezó dolgokban (egyébként egy kis falu körzeti orvosa volt), és szeretett mindent mérni ingával. Például megmérte az emberek auráját, és kihozta, hogy az enyém 10 km átmérőjű, ami őszerinte arra utal, hogy spirituálisan nagyon fejlett vagyok, és csak egy-két emberről tud, akiknek nagyobb. A másik dolog, amit szeretett ingával mérni, az volt, hogy ki hány százalékban szabadult meg a karmikus visszahatásaitól. Nekem kilencven-valahány százalékot hozott ki és megállapította, hogy ez az utolsó leszületésem, mielőtt elérem a felszabadulást. 

Nos, ha nem is vonom kétségbe az ingázást, mint módszert, azért azt gondolom, hogy az ilyen méricskéléssel az ember könnyedén vakvágányra juthat. Én két olyan elvre jutottam az utóbbi időkben, ami saját magunk számára jó fokmérője lehet annak, hogy hol tartunk a spirituális fejlődésben.

1. Mennyire vagy hajlandó kilépni a komfortzónádból?
2. Mennyire szabadultál meg a félelmeidtől?

Természetesen a komfortzónából való kilépés mértéke is relatív, hiszen például valakinek napi 30 perc meditáció már komoly vállalás, míg mások számára a három óra is sima ügy. Az viszont biztos, hogy ha mindig a komfortzónánk kényelmes keretein belül gyakorolunk bármilyen spirituális folyamatot, lemondást, fogadalmat stb., akkor sokkal kevesebb lelki erőre tehetünk szert, mint amikor hajlandóak vagyunk elmenni a legvégsőkig,és olyan helyzetekbe hozni a testünket és az elménket, ahol valóban nincs más, mint az önmagunkkal való szembenézés és az életünk átértékelése. A sámánizmussal való ismerkedésem során visszaköszöntek azok a "lemondások", amik a jógában vagy a Krisna-tudatban is megjelennek: látomáskeresés napokig étel és ital nélkül, a szabad ég alatt éjszakázva, 2-3 óra izzadás a sötét és forró izzasztókunyhóban, órákon vagy napokon keresztül tartó dobolás és tánc (persze étlen-szomjan). Ezekre fokozatosan is rákészülhetünk, de érdekes dolog, hogy Krisna-hívőként is így kerestük Krisna elégedettségét, hogy szárazböjtöt tartottunk vagy órákon keresztül táncoltunk, imádkoztunk, vagy mezítláb körbejártuk a szent helyeket. A jógik is sok ilyen lemondást végeznek, akár a hideg vízben meditálva, akár a tűző napon tüzet rakva maguk körül, akár némasági fogadalmat téve vagy megállítva a lélegzetvételt. A lemondás (tapasz) lelki erőt ad a gyakorlónak, és ha nincs lemondás, hanem minden kényelmes, akkor elveszítjük a lelki erőnket és az eltökéltségünket, és lassabban tisztulunk meg az anyagi akadályoktól. 

A komfortzóna elhagyása az a tartomány, ahol az egó elvékonyodik, és már csak te vagy és a szennyeződéseid, amelyek akadályoznak. Itt el kell döntened, hogy ragaszkodsz-e hozzájuk, vagy elengeded, mert magasabb szintű örömre vágysz.

A félelmek szintén az a terület, amely a spiritualitás szubjektivizmusán túlmutatva, egyértelműen megmutatja, hogy mennyire vagyunk szabadok. Én 20 év Krisna-tudat, apám, anyám és nagyszüleim halála után azt gondoltam, hogy már nem félek a haláltól, és fel vagyok készülve rá. De ez legfeljebb csak elméleti szinten igaz, talán még úgy sem teljesen. Amióta megismerkedtem a sámánizmussal, kétszer is felbukkant bennem a halálfélelem, és a vele való szembenézés és legyőzése a beavatási folyamat része. De ha nem veszünk tudomást arról, hogy ott van, akkor nem is fogjuk tudni kitisztítani a tudatunkból. 

A Jóga-szútra szerint öt klésa (szenvedés-forrás) van: avidjá (tudatlanság), aszmitá (egoizmus), rága (ragaszkodás), dvésa (ellenszenv), és végül abhinivésa (halálfélelem). Mind az öt ilyen vagy olyan formában a félelemmel áll kapcsolatban. Amit nem ismerünk, attól félünk. Amivel tévesen azonosítjuk magunkat, azt igyekszünk megvédeni és félünk attól, hogy elveszítjük. A ragaszkodásra ugyanez igaz, illetve az ellenszenves dolgoktól is félünk, igyekszünk elkerülni őket. Egyik ismerősöm azt mondta, hogy félne kiülni az erdőbe meditálni, mert hátha megtámadja és felökleli egy vaddisznó. Nekem például ez eszembe sem jutott, úgy gondolom, hogy harmóniában tudnék élni az erdő lényeivel. Sokkal inkább az elmémből és testemből fakadó szenvedés aggasztana, hogy mennyire tudnék semleges maradni iránta. A halálfélelem pedig a félelem legerősebb fajtája, aminek leküzdéséhez nem elég az az elméleti megértés, hogy a lélek örök, a test pedig átmeneti. 

Ahhoz, hogy valaki sámán legyen, meg kell szabadulnia a halálfélelemtől, hiszen lelkeket fog kísérni a Holtak Birodalmába, vagy éppen onnan visszahozni. Ha a Holtak Birodalmának lakói megérzik a félelmet a sámán szívében, akkor nem lesz sikeres a küldetése, és még az sem biztos, hogy vissza tud térni onnan. A jógi hasonlóképpen, tudatosan készül a saját halálára, és igyekszik annyira megtisztítani a tudatát, hogy semmilyen félelem vagy pánik ne legyen jelen benne, amikor elkövetkezik a pillanat. Ekkor nagyon tudatosnak kell lennie, tudnia kell, hogy hová tart, és az összes figyelmét e cél elérésére kell összpontosítania. A buddhisták is tudatosan készülnek a saját halálukra, mert ha a tudatuk készen áll, akkor a halált a nirvána kapujának tekintik.

Sokféle egyszerű és nem veszélyes, nem vakmerő gyakorlattal fejleszthető mindkét képesség, és ha úgy érezzük, hogy van még restanciánk e két témát illetően, akkor érdemes gyakorolni őket. 

2018. június 28., csütörtök

Jóga vs testgyakorlás

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Ez egy fontos és hiteles kijelentés a gjánam doktrínájával kapcsolatban. Az ősi nagy risik, akik az idők kezdete óta követik a szanátana dharmát (az örök vallásos elveket), szakértői lettek a jamának, nijamának, ászanánakpránájámának, pratjáhárának, dháranánakdhjánának és a szamádhinak, megfékezték az elme minden külsődleges változását, és a rádzsa-jóga(királyi jóga, a nyolcfokú jógarendszer négy magasabb foka) ösvényén járva elérték a boldogság magasabb szintjét ebben a világban és ezen túl, és mind a mai napig tapasztalják ugyanezt. De az ősidőkben mindenki magas szintű jóga-gyakorló volt, és ezért jó egészséggel és erővel rendelkezett, hosszú élettel volt megáldva, és szolgálni tudta a közösséget. Viszont, mint ahogy a rossz társulás miatt rossz gunákra (tulajdonságok vagy kötőerők) teszünk szert, a mai korban a rossz befolyás miatt az emberek letértek a szanátana dharma és a jóga útjáról, folyamatosan betegek, gyorsan megöregszenek, rövid az élethosszuk, koravének, és szégyenszemre önző életet élnek. Néha, nagy ritkán, mint egy ritka virág, felbukkannak olyan emberek, akik tudással rendelkeznek a jógáról, és hittel gyakorolják a jógát, nem törődve a veszteségekkel és a nehézségekkel, amiken át kell menniük. A jóga tanítása által fejlesztik az élet minőségét a világban. Úgy jelennek meg, mint a valódi gyémánt a sok utánzat között, és így el sem ismerik a tehetségüket. 

Tegyük most félre az országunk, India állapotát, és vegyük fontolóra a külföldiek életét. Ők nem gyakorolják a jógát, mégis megkérdezhetnénk, hogy miért jó az egészségük és miért erősek? Egészségesek, robusztusak, mentálisan élénkek, de megkérdezhetnénk, hogy boldogok és elégedettek-e? Ne feledjük, hogy Isten megteremtette Indiát, és annak természete, talaja, ételei és klímája szerint megtervezte a hozzá illő munkát, művészetet, tehetséget, éberséget és mentális képességeket. Hasonlóképpen, minden nemzet számára megteremtette a különböző ételeket, munkát, stb., mindent, ami a szükségleteikhez illeszkedik. Nem kell mindezt elmagyaráznom a modern embereknek, akik külföldre is utaztak: minden országban más az étrend, a testfelépítés, a forma, a szépség, a járás, és a ruházat. 

Mégis, az az egészség, testi és mentális erő, amire a jóga által szert teszünk, különbözik attól, amire csak azáltal teszünk szert, hogy hol élünk. Az első isteni tudást és átma-gjánamot is ad a világi ismeretek mellett. Az utóbbi viszont csak a világi dolgok ismeretét adja, ami ahhoz szükséges, hogy ebben a világban létezzünk. De nem mondhatjuk azt, hogy az Indián kívüli emberek a jógábhjászát gyakorolják, és nem csak a testedzés valamilyen formáját. Nem tudom, hogy mit gyakoroltak korábban, de amit ma gyakorolnak, az emlékeztethet a jógábhjászára, vagy azon alapszik, ahogy a külföldre látogató emberek megfigyelték."

(Krishnamacharya idejében nagyon kevesen ismerték és gyakorolták a nyolcfokú jógát Indián kívül, és bár a mai korban a jóga az egész világon elterjedt, javarészt még mindig igaz Krishnamacharya megfigyelése: a nyugati kultúra szülöttei sok esetben csak testgyakorlási rendszernek tekintik a jógát, és nem foglalkoznak a jóga önmegismerést segítő egyéb eszközeivel, beleértve az életmódot (jama és nijama), a légzést (pránájáma), a meditációt (dhjána), az önvaló tanulmányozását (szvádhjája) és Isten megismerését (ísvara-pranidhána). A jógábhjásza mindezen gyakorlatok teljes rendszerét jelenti, mely az egyén és a társadalom testi-lelki és erkölcsi jólétét is képes előmozdítani.)

2018. június 27., szerda

Szeresd önmagad, és meggógyulsz!

A "szeresd önmagad" szlogen egy divatos, mondhatni már-már elcsépelt fordulat jógás és new age-berkekben, és én sokáig azt hittem, hogy ez csak valamiféle egónövelést jelent, vagy az összeférhetetlen természetünk feletti napirendre térést ("Szeresd önmagad, ha már senki más nem szeret"), de időközben rájöttem, hogy egy valós problémáról van szó. Nagyon sokan vannak köztünk, akinek komoly önértékelési zavarai vannak, és nem hogy szeretni nem tudja önmagát, de elfogadni sem tudja önmagát olyannak, amilyen. Nem arra célzok ezzel, hogy ne legyen meg bennünk a változtatás, fejlődés iránti motiváció, de amíg nem tudunk őszintén szembenézni azzal, ami most van, ahol most éppen vagyunk, addig a fejlődés is egy virtuális elképzelés marad. 

A fejlődés pedig nem egyenlő a megfelelési vagy teljesítménykényszerrel, mert annak hatására sokkal inkább akarunk azzá válni, ami nem vagyunk, csak mások várják el, hogy legyünk, és ez belső feszültségekhez fog vezetni. Nos, az önszeretet és önelfogadás szerintem az egészség, boldogság és harmónia kulcsa. Nem önmagában álló megoldás minden problémánkra, de egy kikerülhetetlen állomás az önmegimserés, önfejlesztés útján. 

A sámáni világképben természetesen jelen volt az úgynevezett támogató rendszer az ember körül, vagyis voltak rokonok, hozzátartozók, a törzs, nemzetség többi tagja, akiknek nem volt mindegy, hogy te, mint egyén hogyan érzed magad: boldog vagy, egészséges vagy, erőd teljében vagy, vagy pedig valamilyen probléma, lelki baj gyötör, és ez aláássa az egészségedet, ellopja az életerődet? A törzsi kultúrákban ugyanis sokkal kevésbé voltak önzők az emberek, mivel jobban egymásra voltak utalva. Felismerték, hogy az egyén jóléte hatással van az egész közösség harmóniájára. Ugyanúgy az egyén cselekedetei és értékrendje nem csak az ember, az emberiség életére van hatással, hanem a Föld, mint érző és élő lény, és az ökoszféra összes tagja, a növények, állatok, természeti erők életére is. 

A modern világ fogyasztói társadalma hajlamos elszakítani bennünket az élő környezettől, mesterséges körülmények közé kényszerít, és így nem csak a boldogságunkat és életerőnket, de velünk született érzékenységünket, intuíciónkat és empatikus képességünket is elveszi, mivel erre nincs szükség ahhoz, hogy jó fogyasztók legyünk. De mégsem vagyunk boldogok, magányosak vagyunk. És aki nem boldog, azt előbb-utóbb mindenféle lelki és testi bajok kezdik gyötörni és a pszichológus pamlagán köt ki, miközben az éjjeliszekrényén ott sorakoznak a beszedésre váró pirulák, amitől a szenvedése enyhülését reméli. 

Az az ember, aki nem képes szeretni önmagát és elfogadni, befogadni a saját tökéletlenségeit, büntetni és marcangolni fogja önmagát és meg fog keményedni a szíve, folyamatos bűntudata lesz. Nem fogja megengedni magának a boldogságot és a szeretetet, mert meggyőzte magát, hogy ő ezt nem érdemli meg. Ez kétféle módon fog kihatni a kapcsolataira: egyrészt nem lesz könnyen szerethető, mert a másik hiába fogadja el a hibáit és akarja boldoggá tenni, ő ezt meg fogja akadályozni. Másrészt nem fog tudni teljes szívéből szeretni másokat sem, mert őket sem fogja tudni elfogadni úgy, ahogy vannak. Az ilyen ember a partnerkapcsolatában és szülőként vagy magas elvárásokat támaszt, és állandóan vizsgáztatja, hibáztatja a másikat, vagy pedig belehelyezkedik a mártír-szerepbe, és szükségtelen mértékű szenvedést vállal magára, vagy kicsi dolgok miatt is indokolatlanul sokat akar szenvedni. Ha nem tudunk szeretni, akkor a szenvedésbe menekülünk, mert a lelki fájdalom legalább emlékeztet bennünket arra, hogy élünk. Ez egy védekező mechanizmus, de egyben egy ördögi kör is, ami elszigetel bennünket a szeretteinktől és az Életerő áramlásától is. 

Az önszeretetre képtelen ember úgy fogja érezni, hogy ereje híján van, és többet ad másoknak, mint amennyit ő kap. Vagy úgy érzi, hogy kikényszerítik belőle az adást, a megalázkodást, a szolgálatot, vagy önként is megteszi, csakhogy nem kelljen foglalkoznia a saját magán belül tátongó ürességgel. Az ilyen állapotban lévő ember nem tud kapni, elfogadni, és örülni annak, amit kap. Van, amikor energiavámpír lesz belőle, és miközben panaszkodik, mások energiáját is elszívja. Van, amikor manipulatívvá válik, mert így próbál egy látszólagos biztonságot kialakítani maga körül. Mindezek a megnyilvánulások azonban a félelmen alapulnak, és ezért nem vezethetnek igazi boldogsághoz. 

Ha boldogtalanok vagyunk, akkor pedig elveszítjük az életerőnket és a szervezetünk ellenállóképessége is lecsökken. érzékennyé válunk a környezeti hatásokra, kórokozókra és egyéb, megbetegítő tényezőkre. Szélsóséges esetben szinte áhítjuk a betegséget, mert akkor legalább van mi miatt szenvedni és mások figyelmét, törődését is ki tudjuk zsarolni. 

Nem tudom most azonnal megmondani, hogy mi a titok, hogyan tudjuk megszeretni önmagunkat, ha egyszer leszoktunk róla. De azt tudom, hogy akinek sikerül, az mások számára is vonzóvá válik. Energiát, magabiztosságot, harmóniát és boldogságot sugároz, és mindenki szeretne vele lenni, vele foglalkozni, és megtanulni úgy élni, ahogyan ő. Az önszeretet vonzza a szeretetet, és amikor szeretjük önmagunkat, akkor nem félünk odaadni a szeretetünket másoknak, mert nem érezzük úgy, hogy akkor megfosztjuk magunkat valamitől. Aki szereti önmagát, az nem csak saját magát, de a világot is képes meggyógyítani.

2018. június 26., kedd

A valódi tudás

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Egyesek azzal érvelnek, hogy a gjánam (tudás) útja által is elérhető az átma-darsanam (az Önvaló megpillantása), a felszabadulás és a prapancsa szukham (a békés elme), és ezért vitatják, hogy miért kellene követni a jóga-sásztra útját. Válaszoljuk most meg ezt az elsőrendű kérdést megfelelő módon! Igaz, hogy megölhetjük az ellenségünket egy késsel. De ha háborúba akarunk menni és hősiesen meg akarjuk semmisíteni az ellenséget a csatatéren, akkor nagyon erős harcosnak kell lennünk. Egy szál kés egy gyenge harcos kezében nem fogja elhozni a győzelmet. Hasonlóképpen, csakis a jóga által elérhető erő és önbizalom erejének köszönhetően tapasztalhatjuk meg a gjánam valódi boldogságát. Enélkül nem lesz ilyen boldogságban részünk. Ezen túlmenően, csak a jóga erejét nevezhetjük gjánamnak, és semmi mást. A jógától különválasztva nem létezik gjánam. Helytelen dolog, ha bármi mást egyáltalán kapcsolatba hozunk a gjánammal. 

A négy tulajdonság elérését nevezzük gjánamnak. Az, aki e tulajdonságok nélkül éri el a gjánamot, idézheti a könyvekben olvasott állításokat, de csak tudatlanságra tesz szert. A jóga szádhana megtapasztalása elengedhetetlen ehhez.”

(A négy tulajdonság a megkülönböztető képesség, elkülönülés, belső vagyon és a felszabadulás utáni vágy. A négy tulajdonságot megfelelően kell megérteni a spirituális fejlődés tekintetében. A megkülönböztető képesség azt jelenti, hogy világosan látjuk a különbséget az örök és átmeneti, az igaz és hamis, valamint a lélek és anyag között. Az elkülönülés azt jelenti, hogy a jógi megszabadul a ragaszkodás és ellenszenv kettősségétől, és közömbössé válik az anyagi világ megnyilvánulásai, a szenvedés és öröm, fájdalom és élvezet, a különböző érzéktárgyak vagy erők, anyagi képességek iránt. A belső vagyon a felhalmozott tudást és megélt spirituális élményeket jelenti, amelyeket a jógi nem gyűjtöget, hanem annak gyümölcseit szétosztja másoknak. De ha nem élte meg és valósította meg az általa kapott tudást, akkor valójában nem rendelkezik belső vagyonnal, bármennyire tanult is. A felszabadulás utáni vágy a megvilágosodás, a spirituális tökéletesség iránti vágyat jelenti, és nem feltétlenül azt a vágyat, hogy a karmikus kötöttségeinkből és a reinkarnációs körforgásból fakadó szenvedésnek véget vessünk. A jógi hajlandó szenvedést vállalni azért, hogy másokat is elvihessen a felszabadulás felé.)

2018. június 25., hétfő

Odin, a tanító

Sok mindenféle dolog történik egy sámánutazás közben, amit az ember nem tud egyből a helyére tenni, és mivel viszonylag ritkán találok időt arra, hogy leüljek és doboljak, amikor végre összejön, akkor általában mindig történik valami. Le szoktam írni ezeket, bár lehet, hogy már egy kicsit besokalltok tőle néha. És ha valaki közületek elindulna a sámánizmus útján, biztosan más tanításokat kapna, és más utazásai lennének, mint nekem. Azt is sejtem, hogy az utazások és a szimbólumok, istenformák, amelyekkel találkozom, valamilyen formában kapcsolódnak ahhoz, hogy milyen spirituális folyamatokat gyakoroltam előző életeimben. Az ember azokhoz a tradíciókhoz és módszerekhez szokott ösztönösen vonzódni, amelyekkel már volt valamilyen kapcsolata korábbi életeiben. 

Michael Harner könyvét olvastam legutóbb, "A sámán útja" a címe. Harner egy amerikai antropológus volt, aki különböző indián törzseknél tanulmányozta a sámán-hagyományokat, majd rájött, hogy a dobolás és csörgőzés hatására szinte bárki meg tud tanulni révülni és sámánutazásokat tenni, halluciongén drogok használata nélkül is. Egy egész intézetet alapított ennek kutatására, és számos tanfolyamot is tartott. 

Harner beszámol arról, hogy a sámánnak vannak erőállatai, akik segítik őt a nem szokványos valóságban tett utazásai során, és vannak tanítói is, akik oktatják arra a tudásra, amire szüksége lesz a gyógyításhoz és az életfeldatainak megoldásához. Ez alkalommal, amikor leültem dobolni, azt a kérést fogalmaztam meg, hogy szeretnék találkozni a tanítómmal és tanulni tőle.

A dobolás elején megjelent a sas erőállatom, de csak táncolt meg röpködött a levegőben. Mindig, amikor nagyon akarok valamit, az utazás eleje lassan kezdődik, amíg be nem lazulok és el nem engedem az elvárásaimat. Végül felültem a sas hátára és elindultunk fölfelé az Életfa mentén. A skandináv mitológiában Yggdrasilnak hívják az Életfát, és összeköti a kilenc világot, melyből Midgardban, azaz a Középső Világban lakunk mi, emberek. A fa lombkoronájának legtetején található Asgard, az Ász istenek birodalma, és ott lakik Odin a Valhallában, ami egy hatalmas, mennyei gyűléscsarnok. 

Egyenesen oda vitt a sasom, a gyűlésterem közepén egy hatalmas trónon ült Odin, az Ászok atyja. A csarnok tele volt a háborúban dicsőül elesett harcosokkal, akik ott is vagdalkoztak a kardjaikkal és a szekercéikkel, persze csak erőfitogtatásból, mert megölni nem tudták már egymást, hiszen mindannyian "mennyei" testben voltak. Más harcosok táncoltak, mulattak, sört ittak vagy birkóztak. Persze Valkűrök is voltak a Valhallában, néha rendet raktak a fékevesztett harcosok között.

Odin a trónján ült, és amikor észrevett, kinyújtotta a két tenyerét felém. Az egyikben gomba volt, nevezetesen légyölő galóca (Amanita muscaria), amit az északi népek a révüléshez használtak. Ugyanezt a gombát láttam már egyszer akkor, amikor Oguz a lélekvisszahívást csinálta. Nem tudtam, mit kezdjek vele, mert ebben az életemben az a szándékom, hogy pszichotróp anyagok nélkül révülök, tanulok és igyekszem elérni a transzállapotokat. Ekkor Odin megmutatta, hogy valamelyik előző életemben egy viking falu varázslója voltam, és valahol az északi hegyekben egy barlangban ültem és gyógynövényeket szórtam a tűzbe. Valószínűleg ekkor használtam a gombákat is. Egyes kutatók szerint a Védákban említett szóma-rasza ital, amelyet a félistenek és a jámbor emberek ihatnak csak, hogy örök életre tegyenek szert, szintén az Amanita muscaria kipréselt levét takarja, de ebben nem tudok állást foglalni.

Odin másik tenyerében fekete, lapos kövek voltak, melyekre piros színnel szimbólumok voltak vésve. Nem a rúnák voltak, mert azokat ismerem, és részletesen foglalkoztam velük. A rúnák általában egyenes vonalakból állnak, még annyi ív sincs bennük, mint a magyar rovásírásban. Viszont ezek a szimbólumok cikornyásak voltak, sok volt bennük az íves elem. Azt egyelőre nem tudom, hogy hány kő, illetve szmbólum van, de valami oylasmire tippelek, hogy az elfek, vagyis a tündérek rúnái lehettek rajta. Alfheim, azaz Tündérhon Asgard közvetlen szomszédságában található, és a Tündék azok az apróbb istenségek, akik a mágia és a természetben (növényekben, állatokban) rejlő misztikus erők ismerői. Elképzelhető, hogy az Elfeknek és a Törpöknek, akik Svartalfheimben laknak, külön rúnáik és szimbolikus nyelvezetük van. 

Odin a monda szerint áldozatképpen kiszúrta egyik szemét, amikor az Yggdrasilon fejjel lefelé lógva a rúnák tudását akarta megkapni. A szemébe néztem, hogy lássam, melyik világít és melyik nem. Először a jobb szeme világított kéken, a bal helyén pedig egy fekete lyuk tátongott, majd hirtelen megcserélődött a kettő. Végül mindkettőt behunyta, és a homlokán elkezdett világítani a harmadik szeme, zöld fénnyel. Ebből levontam, hogy Odin "szemfényvesztése" szimbolikus volt, vagyis mindkét szemével és a harmadikkal is képes látni, de azt tanította ezzel a tettével, hogy áldozatot kell hozni a tudás érdekében, és el kell vonatkoztatni az anyagi látásmódunktól, ha belső látásra akarunk szert tenni. 

Ezután megjelentek Odin hollói, Huginn és Muninn, akik szüntelenül járják a kilenc világot, mintha Odin két szeme lennének, és mindent megsúgnak neki, ami történik e világok lakóival. A holló a jóslás, a hírvivés szimbóluma a viking mitológiában, és a sasom ekkor tudtomra adta, hogy ő is tőlük kapja a tudását és az irányítást. Másik erőállatom a farkas, és Odin két farkasa is megjelent, ők is valamilyen értelemben a farkas, mint erőállat képviselői, de jobban utána kell járnom annak, hogy mi a szerepük. A transzban kapott tudás sokszor jelzőtábla jellegű, amit utána ki kell bontani és formába kell önteni az anyagi síkon elérhető információ alapján is. A nagy zsenik és lángelmék is így dolgoztak, amikor komoly felismerésekre jutottak. Elöljáróban annyit tudtam a hollókról, hogy az emberi sorsok ismerői, és a farkasoknak van valamilyen köze az égitestek mozgásához. Ez a kettő dolog az asztrológiában kapcsolódik össze, amivel én is foglalkoztam évekig. 

Ezután Odin felemelte lándzsáját, és elhajította. A lándzsa, mely a Gungnir nevet viseli, mindig célba talál, és utána visszatér Odinhoz. A lándzsa pengéje tűzvörösen világított, és azt az üzenetet hordozta számomra, hogy ha kitűzök egy célt magam előtt, akkor ne vegyem le a szememet róla, és csak arra koncentráljak. Ha kitartó vagyok, akkor el fogom érni a célomat, míg ha engedem, hogy szétszóródjon az elmém, akkor nem érek el semmit. Olyan ez, mint a jógában az ékágra (egyhegyű) tudatállapot, mely legyőzhetetlenné teszi az elménket, és olyan erővel ruházza fel, mint egy lézersugár, mely akár az anyagot is képes meghajlítani, átalakítani. 

Megköszöntük a tanítást, és visszatértünk a Középső Világba az Életfához. Korábban is láttam már egy tavat az Életfa mellett, amelyben az Élet vize volt. Volt, hogy meg is fürödtünk benne az erőállataimmal vagy a lélekrészeimmel. Most viszont a Nornákat, a skandináv sorsistennőket láttam benne, akik az emberek életfonalát fonják, és ezen a fonálon közlekedünk egyik életből a másikba. Az enyém mintha átlátszó és csillogó lett volna, és sko mindenkivel összekapcsodott. Ha két ember sorsa összekapcsolódik, akkor a fonalak is összekötődnek. Amikor jön a halál, a fonál elszakad, és a következő születésnél folytatódik újra. Amikor valaki felszabadul, akkor a fonál már nem köti össze az Életfa ágaival, hanem belép a Fénybe.

A Nornákról a következőt lehet olvasni a Wikipediában, de majd még kutatom ezt a témát is: 

"A három legfontosabb, és név szerint is ismert norna Urd, Verdandi és Skuld (Urðr, Verðandi és Skuld), akik ebben a sorrendben képviselték a múltat, a jelent és a jövőt. Etimológiailag a következő izlandi szavakból származnak: balsors, teremtés és szükség. Az idő múlásához kötni őket valószínűleg egy későbbi keresztény hozzáalakítás az Európában ismertebb római megfelelőikhez, a Párkákhoz. A prózai Edda szerint számtalan kisebb norna van, akik végigkísérnek minden embert a születésétől a haláláig és közben alakítják a sorsát. Egyesek szerint kezdetben Urd volt az egyedüli sorsistennő.

A Nornák csarnoka az Urd forrásnál (a sors forrása), az Yggdrasil gyökereinél van. Ők öntözték az óriás kőrisfát a forrás vizével, hogy az ki ne száradjon. Minden élő sorsát ők döntötték el, mivel ők fonták a sors fonalait. A leírások arra utalnak, hogy a skandinávok fatalisták voltak, és ugyanúgy, mint a görögöknél, a nornák fonták az istenek sorsfonalait is. Azt még nekik sem árulták el, hogy milyen hosszú lesz egy fonal és melyik más fonalakkal szövődik össze.
"

2018. június 24., vasárnap

Ülő pózok

Újabb részet a Csandra-krama könyvből:

Ülő pózok

Előrehajlító pózok

  1. Belégzésre emeljük a karjainkat a fejünk fölé vadzsrászanában.
  2. Kilégzésre ereszkedjünk előre bálászanába.
  3. Belégzésre emelkedjünk négykézláb helyzetbe.
  4. Kilégzésre emelkedjünk lefelé néző kutyapózba.
  5. Belégzésre hozzuk előre a lábainkat keresztezve a tenyereink közé (nem kell ugrani).
  6. Kilégzésre üljünk le és hozzuk át a lábainkat a két tenyerünk között. Fogjuk meg a lábfejeinket, és egyenesítsük ki a törzset (ardha-pascsimóttánászanaB – öt légzés).
  7. Kulcsoljuk az ujjainkat a talpak körül, majd kilégzésre engedjük rá a törzset a combokra (ardha-pascsimóttánászanaC – öt légzés). 
  8. Kilégzésre lassan nyújtsuk előre a karjainkat a földön nyugvó tenyerekkel a lábak mellett, és hajoljunk előre még mélyebben (mukta haszta pascsimóttánászana– öt légzés)
  9. Belégzésre emelkedjünk fel és nyomjuk a tenyereinket a talajba.
  10. Kilégzésre gördüljünk hátra hanyatt fekvésbe.
  11. Belégzésre emeljük mindkét lábunkat függőleges helyzetig.
  12. Kilégzésre húzzuk a lábainkat a fejünk felé, de a gerinc és a keresztcsont maradjon a talajon (alternatív változatként behajlított térddel is csinálhatjuk a pózt).
  13. Kilégzésre helyezzük a talpakat a talajra az ülőcsontok mellett, a tenyereket pedig a bokák mellé.
  14. Belégzésre emeljük ki a medencét a levegőbe (kandarászana). 
  15. Kilégzésre hozzuk a térdeket a mellkashoz.
  16. Belégzésre gördüljünk fel ülő helyzetbe. (A 10-16. vinyászákaszúpta vinyászaelemei).
  17. Belégzésre támasszuk be a bal talpunkat a jobb comb tövéhez. Helyezzük a jobb tenyerünket a lábfejünkre, majd arra rá a balt (baddha haszta dzsánusírsászana– öt légzés). 
  18. Kilégzésre mindkét tenyerünket helyezzük a talajra és nyújtsuk előrefelé (mukta haszta dzsánusírsászana– öt légzés).
  19. Belégzésre emeljük a törzset, a jobb kezünkkel kapaszkodjunk a jobb lábunk ujjaiba, a bal tenyerünket pedig vigyük előre a derekunk mögött.
  20. Kilégzésre a bal kezünkkel kapaszkodjunk bele a combba vagy a sípcsontba. Csavarjuk bal oldalra az egész törzset (pársva dzsánusírsászanaA – öt légzés)
  21. Kilégzésre fogjuk meg a bal térdünket a jobb tenyerünkkel, a bal kezünkkel pedig a tarkó mögött átnyúlva fogjuk meg a jobb külső talpélet. Vagy fogjuk meg a jobb kezünkkel is a jobb belső talpélet (pársva dzsánusírsászanaB – öt légzés).
  22. Belégzésre emeljük a törzset, a bal kezünket hagyjuk a jobb külső talpélen.
  23. Kilégzésre vigyük hátra a jobb kezünket a hátunk mögött, majd belégzésre csavarjuk a törzset (parivritta dzsánusírsászana– öt légzés). 
  24. Belégzésre fordítsuk vissza a törzset, és egyenesítsük mindkét lábat.
25-31 Szúpta vinyásza, majd ismételjük meg az egész sorozatot a jobb lábbal is.

2018. június 23., szombat

Pársvóttánászana és vírabhadrászana sorozat

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

Pársvóttánászana-sorozat

  1. Belégzésre lépjünk előre a bal lábunkkal a kezeink közé, a jobb lábunk sarkát pedig fordítsuk be 45 fokos szögben, az egész talpunk legyen a talajon. Lélegezzünk ki.
  2. Belégzésre vigyük előre az ujjainkat úgy, hogy a karok 180 fokos szöget zárjanak be a törzzsel, majd kilégzésre engedjük rá a törzset a bal lábunkra (pársvóttánászanaC, öt légzés). 
  3. Belégzésre sétáljunk vissza a tenyereinkkel a bal láb mellé, majd kulcsoljuk az ujjainkat a hátunk mögött. 
  4. Kilégzésre hajoljunk előre a bal lábra, miközben a karjainkat nyújtott könyökkel távolítjuk a hátunktól (pársvóttánászanaD, öt légzés). Alternatív változatként kulcsolhatjuk a kezeinket a két lapocka között gómukhászana-kéztartásban is, a bal könyök legyen felül, a jobb könyök pedig alul.
  5. Kilégzésre helyezzük a tenyereinket a talajra.
  6. Belégzésre lépjünk hátra lefelé néző kutyapózba lábujjhegyeken.
  7. Kilégzésre engedjük le a sarkainkat. 
8-14. Ismételjük meg az 1-7 vinyászákata jobb oldalra is.

Vírabhadrászanasorozat

  1. Belégzésre lépjünk előre a bal lábunkkal a kezeink közé, a jobb lábunk sarkát tartsuk a levegőben. A jobb láb egyenes, a bal láb térdben 90 fokban hajlítva van. 
  2. Kilégzésre egyenesedjünk fel, és hozzuk a tenyereinket a derekunkra (vírabhadrászanaC – öt légzés).
  3. Belégzésre emeljük a karjainkat függőleges helyzetbe, a két kar párhuzamos és a tenyerek egymás felé néznek. Nézzünk előre (vírabhadrászanaD – öt légzés). 
  4. Kilégzésre helyezzük a tenyereinket a talajra.
  5. Belégzésre lépjünk hátra lefelé néző kutyapózba lábujjhegyeken.
  6. Kilégzésre engedjük le a sarkainkat. 
7-12. Ismételjük meg az 1-6 vinyászákata jobb oldalra is.
  1. Belégzésre ereszkedjünk négykézláb helyzetbe.
  2. Kilégzésre ereszkedjünk le bálászanába.
  3. Belégzésre egyenesedjünk fel vadzsrászanába.

2018. június 22., péntek

Hét szintű gyógyítás

A "Hét szintű energetika" című blogbejegyzésemben nem tértem ki a gyógyításra, de most ezt is összefoglalom, szintén hetes tagozódásra bontva. Ez a hetes tagozódás nagy vonalakban követi az élőlénynek az előző blogbejegyzésben felvázolt hétszintű felépítését. Persze minden szint hat minden szintre, de két elvet kell figyelembe venni a gyógyításnál:

1. Egy bizonyos terápia dominánsan az egyik szinten fogja kifejteni a hatását, és általában közvetettebb vagy kisebb mértékben hat a többi szinten.
2. Minél több szintű módszerekkel kezdünk hozzá az egyensúly helyreállításához párhuzamosan, annál nagyobb az esély a sikerre. Persze ennek van egy limitje, mert a szervezetünk nem tud adekvát módon reagálni, ha túlzottan sok inger éri kis időintervallumon belül. Vagyis a terápiákat is túlzásba lehet vinni, akkor pedig lelassul az egyensúly helyreállásának folyamata.

1. Fizikai szint: testmozgás, masszázs, elem-terápia (víz, szél, föld, tűz - hideg-meleg), méregtelenítés.

2. Életmód: étrend, böjt, napirend, környezet, stressz, kapcsolatok stb.

3. Légzés: légzőgyakorlatok, tudatos légzés, prána-áramoltatás.

4. Energetika: külső-belső energiafeltöltő gyakorlatok, meditatív, vizualizációs és egyéb technikákkal. Ez a szint a légzéssel is szoros kapcsolatban van, de már inkább az elme-prána kapcsolatra helyezzük a hangsúlyt, míg az előzőnél a légzés-prána kapcsolatra.

5. Mentális szint: pszichoterápia, tudatosítás, családállítás, meditáció, imagináció, hipnózis stb. Ez érzelmi blokkok, problémák kezelését is jobb híján ehhez a szinthez rendelném, bár igazából erősen jelen vannak a 2., 3. és 4. szintű kezeléseknél is. 

6. Karmikus szint: szertartások, Isten imádata, mantrák, fogadalmak, asztrológia stb. A karmikus elakadások, terhek gyakran az ősökhöz vagy az előző életbeli tetteinkhez kapcsolódnak, de például a magzati, kisgyermekkori, gyermek- és felnőttkori traumák kezelése is ehhez, illetve az 5. szinthez kapcsolható. 

7. Spirituális szint: Önmegismerés, önmegvalósítás, a Világ, az Én és Isten megismerése, a spirituális szeretet kultiválása. Minden spirituális gyakorlat és folyamat a gyógyítás hetedik szintjéhez tartozik, de ne feledjük el, hogy ezek a gyakorlatok önmagukban nem helyettesítik az alsóbb szinteken végzett gyógyítást, csupán teljessé teszik azt.

2018. június 21., csütörtök

A tudás esszenciája

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Mindenkinek meg kell próbálnia megtenni minden erőfeszítést annak tanulmányozására, ami az átma-gjánához (önvalóról szóló tudás) és a prapancsa-gjánához (a világról szóló tudás) vezet. Ez az egyetlen tudás, amit keresni kell és odaadóan törekedve meg kell próbálni megkapni. Bármilyen más témával küzdeni csupán az idő és erőfeszítés pazarlása. Csak a jóga-sásztra és semmi más nem fogja világosan elmagyarázni és megértetni az átma-gjánam és prapancsa-jgánam formáját, tulajdonságait és természetét. Ezért mindenkinek meg kell tanulnia, gyakorolnia és tapasztalnia kell a jóga titkait."

(Ezt a két kifejezést úgy is értelmezhetjük, mint az Önvalóról, vagy istenről vagy az Abszolútról szóló tudás (átma-gjánam) és a kiáradásairól, energiáiról, megnyilvánulásairól szóló tudás (prapancsa-gjánam). Vagyis az abszolút tudás megszerzése során meg kell ismernünk a transzcendens Istent és az immanens Istent, aki a teremtésén keresztül nyilvánul meg minden fűszálban és atomban. A spirituális tudást a hinduizmusban három aspektusra osztjuk: szambandha (a kapcsolatokról szóló tudás), abhidhéja (a folyamatról szóló tudás) és prajódzsana (a végső tökéletességről szóló tudás). Ez a hármas tagozódás más spirituális hagyományokban ugyanígy megjelenik. A szambandha-gjána általában három elv közötti kapcsolatot vizsgálja: az Én, az Abszolút és a Világ. Az abhidhéja a „megközelítés” tudománya, vagyis az Én és Isten közötti kapcsolat helyreállítását és fejlesztését tárgyalja. Minden spirituális folyamatban vannak lépcsőfokok és gyakorlatok, valamint a fejlődést különböző fokmérőkkel vizsgálják az egyes rendszerek. A prajódzsana a végső tökéletességről, a lélek által elérendő állapotról és az Abszolút Igazságnak ebben a tökéletes állapotban megtapasztalható terémszetéről szóló tudás. A nirguna brahmna, vagyis a tulajdonságok nélküli brahman eleve szavakkal leírhatatlan, viszont a szaguna brahman, vagyis a tulajdonságokkal rendelkező brahman négy ismérv alapján határozható meg: náma (név), rúpa (forma), guna (tulajdonság), krijá vagy lílá (cselekedetek).)

2018. június 20., szerda

Sámándob-készítés Oguzzal - 2. rész

 Vasárnapra virradt a Nap, és én bár eléggé fáradt voltam este, mégis elsőnek keltem a jurtában. Az oltár felé aludtam fejjel, a fejemnél a dobom volt felállítva, ami azért kétszer a fejemre is dőlt éjszaka. Ráadásul a jurta aljzata a bejárat felé emelkedett, úgyhogy reggelre totál beállt a nyakam meg a csuklyám, amiatt, hogy lógott a fejem. Mindegy, felkeltem, lezuhanyoztam és kisvártatva a többiek is elkezdtek szállingózni a jurtából, leültünk reggelizni, ki-ki amit hozott magával. A második napra maradt a dob "felhúrozása", azaz a fogót kellett beszerelni, kinek milyen volt az elképzelése. Én fúrtam nyolc lyukat a dob kávájára, és beáztattam a frissen levágott bőrcsíkokat. Most is egy kicsit vastagra vágtam, úgyhogy alig bírtuk áttuszkolni Oguzzal közösen az átellenes lyukakon a bőrt, hogy egy keresztet hozzunk létre a fogónak. Utána fűzfaágat vágtunk, és abból hajtogattunk egy kört, majd zsinórral összekötöttük. Ebből lesz a kör a Napkereszthez. Körbetekertem bőrrel, majd ráerősítettem a kört a keresztre. A fogóknál megvastagítottam, majd utolsónak a négy plusz húrt fűztem be, ami a kört a kerethez rögzíti. 

Ekkor kellett kivenni a szögeket és körbevágni a bőrt a káva belsején, mert most már a befűzött szíj tartotta. Volt, aki szarvasagancsot vagy faágat szerelt bele fogantyúként, de persze mindezektől még nehezebb lesz a dob, ami mondjuk két-három óra dobolásnál nem mindegy. Én kicsit becsúsztam a szíjazással, már mindenki a dobverőnél tartott, amikor én még csak az utolsó szíjakat igyekeztem áttuszkolni a furatokon. 

Végül a dobverőre és találtam egy szőrös lóbőr darabot és körberagasztottam vele az ütő végét. Oguz kifejtette, hogy ő azért csak ló és szarvasbőrt használ a dbokohoz, mert ezeken az állatokon szívesen utazna transzban, míg például kecskén nem. Amikor mindenki elkészült mindennel, elindultunk autóval a környéken lévő erdőbe, ahol egy forrás körül tartottuk meg a dobok beavató szertartását.

Oguz körbefüstölt minket egy levendulaköteggel, majd hetet ütött a dobjára, és elkezdett ütemesen dobolni. Mi is bekapcsolódtunk. Az erőállataim már gyülekeztek az Életfánál, és mivel a dob (illetve a ló) lelkét kellett visszahozni, az Alsó világba ereszkedtünk le a farkasommal egy alagúton át. Kiértünk egy folyó partjára, és ott kenuba szálltunk. Serényen eveztünk mindketten, míg a másik parton meg nem láttunk egy barna, virgonc lovat. Michael Harnernál olvastam, hogy egymás után négyszer kell látni az állatot, és akkor biztos, hogy egy erőállat, aki hajlandó velünk jönni. Először jobbról, majd balról tűnt fel a lovacskám, aztán előttünk nyargalt, míg végül megállt felettünk és nyerítve ránk vigyorgott. Betessékeltük a kenuba, és sebesen evezve elindultunk visszafelé. A lovacskámnak szikrát hánynak a patái, az orrcimpái, a tekintete és a szája is, sőt, a sörényéről is tud szikrákat szórni. Azt hiszem, hogy parazsat eszik, mint a mesebeli táltos paripa, úgyhogy gyakran kell majd tűz közelébe vinnem. 

Visszaértünk az alagúton át az életfához, majd összekapaszkodtunk. A lovam visszaugrott a bőrébe (vagyis a dobba), és a farkas meg a sas is beleugrottak. Oguz még dobolt, és a következő dalt kezdte énekelni:

Ne kövess, ha félsz,
ne kövess, ha kérsz,
csak fuss velem a szélben,
csak szállj velem az égen!

Ne kövess, ha félsz,
ne kövess, ha kérsz,
csak lépj velem a mélybe,
csak élj velem a fényben!

Ne kövess, ha félsz,
ne kövess, ha kérsz!

Legyél tűz, izzó láng a szívekben.
Legyél föld, hűs szemfedője lelkeknek.
Legyél víz, áldott eső mi megtisztít.
Legyél szél, felleghajtó őserő.

Csont és bőr,
hús és vér.
Ember ki küzd,
szellem mi ég, míg él!


Közben én azt láttam, hogy a fában, ami alatt állt, van egy medve. Látszott az egyik szeme, a pofája és a jobb mancsa is. Ezt később Oguz megerősítette, és felajánlást végzett a fának, mivel a medve az erőállata. Egy zárókörben mindenki elmondta, hogyan élte meg a két napot. Én biztos vagyok benne, hogy mindenkinek a szívéhez fog nőni a dobja, és sokat fogja használni. A végén visszamentünk a kocsikhoz és bekentük a dobokat bőrápoló balzsammal, majd búcsút intettünk egymásnak és hazaindultunk. Köszönöm a felejthetetlen hétvégét! 

2018. június 19., kedd

A jógábhjásza ereje

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Tehát ahogy lépésről lépésre fejlődünk a jógábhjászában, megtapasztalhatjuk a számos kézzelfogható előnyét, amit elérünk. Ezért, amikor azt halljuk, hogy valaki kételkedik a jógábhjászaerejében (megkérdezi, hogy mi értelme van a jógábhjászának), megértjük, hogy ezek a tudatlanok szavai és nem a bölcseké. Megérthetjük, hogy a sásztraszerint követett jógábhjászasohasem megy kárba. Amennyi helyes erőfeszítést és elkötelezettséget tettünk bele a gyakorlatba, annyi eredményre számíthatunk. Napi két-három óra gyakorlással, az összes szabály és megkötés figyelembe vételével már egy jó év múlva láthatjuk az eredményeket. Ez azt jelenti, hogy a test és az elme erejének virágzása által elérjük a saktités az örömöt. A hatvannégy vidjá(védikus tudományág) közül csak ajóga-vidjáad látható eredményeket, semelyik másik. 

De azok, akik nem követik a szanátana dharmát(az örök vallásos elveket) és nem tartják tiszteletben az étrendre és cselekvésre vonatkozó szabályokat, nem fogják elérni ajógábhjászamegfelelő eredményét; csupán egy kevés eredményt érnek el nagy nehézségek árán. De az olvasónak nem szabad azt gondolnia, hogy ezek a veszteségek és nehézségek ajógábhjászakövetkezményei. Tegyük fel, hogy egy orvos felírja a megfelelő gyógyszert egy betegnek, és étkezési megkötéseket is közöl a betegségtől való megszabadulás érdekében. Ha a beteg nem tartja be a diétát, és azt eszi, ami eszébe jut, akkor meg fogja erősíteni a betegséget és emiatt szenvedni fog. Gondoljuk végig, hogy ilenkor ki a hibás: az orvos, a gyógyszer, vagy a beteg hibái. Hasonlóan a jógábhjásza esetében is, az a gyakorló, aki figyelmen kívül hagyja a nagy jógik által lefektetett szabályokat is tilalmakat, nehézségeken fog keresztülmenni, veszteségek és negatív eredmények fogják érni. Ez nem a jóga hibája. Általános esetben még a világi dolgokban is (pl. üzlet, politika, kézművesség, kétkezi munka), ha meghaladjuk a határainkat, akkor akadályokba, veszteségekbe, és nehézségekbe fog ütközni, így elképzelhetjük, hogy mi történik a jógában. Aki a szabályokszerint gyakorolja a jógát, az kétségkívül el fogja érni a gyakorlás számos hasznát."

2018. június 18., hétfő

Sámándob-készítés Oguzzal - 1. rész

Múlt hétvégén végre sikerült eljutnom Diósjenőre, ahol Majercsik János Oguz lakik családjával. Itt volt a kétnapos sámándobkészítő tanfolyam, és mivel szerettem volna egy igazi, beavatott sámándobot, kaptam az alkalmon. Annyi volt a kérésem, hogy lehetőleg lóbőrből legyen készítve, mert a lovakat talán nem lövik úgy ki, mint a szarvasokat. Van már egy kecskebőr dobom, amit boltban vettem. Nagyon jól szól az is, és vettem még egy műanyag Remo Buffalo Drum-ot is, ez teljesen vegán. A Remo cég nagyon jó műanyag dobbőröket fejlesztett ki, igazából mindkét dobomra nagyon jól lehet révülni. Plusz a műanyag dob előnye, hogy nem érzékeny a nedvességre és nem ereszt le, viszont nem jó a tűz fölé tenni, mert akkor tönkremegy. 

Körülbelül tizenketten lehettünk, akik összegyűltek Oguznál dobot készíteni, és szerencsére tudott szerezni lóbőröket is. Úgy látszik, hogy nem csak nekem tetszett meg a lóbőr, ami kicsit vastagabb általában, mint a szarvas, mert az összes elkelt, ami volt. Először mindenki keretet választott magának, én egy kerek keretet néztem ki, nagyjából mind egyforma volt, 46 cm átmérőjűek lehettek. Utána a bőröket terítettük ki, és választottunk szín és rajzolat alapján szimpatikusat. 

A dobkészítés egy intuitív munka, rá kell hangolódni, hogy milyen dob akar megnyilvánulni a kezed alatt, aztán majd összecsiszolódunk a használat során. Kicsit olyan, mint a gyerek születése, nem mindig olyan lesz, amilyennek te elképzelted. Az én lovacskám egy viszonylag kisebb példány volt, arany árnyalatú volt a bőre. Szép áttetsző, középvastag, sajátos mintával benne. Ezután megjelöltük a bőreinket és beáztattuk őket egy nagy hordóba. A kezeletlen nyersbőr a felázás után nyújtható, formázható, és amikor kiszárad, akkor keményebb lesz, szóval ha egy bőrt egyszer felhúztak egy dobra, akkor addig kell használni, amíg el nem szakad, utána pedig újat kell tenni rá. A dobbőr beszakadása általában valamilyen fájdalmas, tragikus vagy katartikus eseményt kísér vagy jelez előre. 

Ahogy nézegettük a dobokat könyvből, és ami ott volt Oguznál, úgy alakult ki, hogy milyen is legyen a miénk. Nekem közben jött, hogy legyen rajta nyolc bütyök, a fogója pedig a Napkereszt alakját mintázza, nyolc bőrküllővel. Így a Napisten szimbolikáját eléggé alaposan sikerült is kimaxolni. Szóval a bütykökhöz kerestem egy körtefa-ágat, és lecsiszoltam henger alakúra. Levágtan a nyolc korongot, a többi részéből pedig ütő lesz. A megfaragott, lecsiszolt bütyköket ráragasztottam a keretre. Utána lassan már elkészültek a bőrök, és kivettük őket a vízből. Most következett a feszítés. Rámértük a kávát a bőrre, hogy az a minta jelenjen meg az ütőfelületen, amit szeretnénk, majd jó tizenöt centi ráhagyással körbevágtuk a bőrt. Nekem a bütykök miatt még többet is ki kellett hagyni. 

A kivágott bőrt az átellenes oldalakon apró szegekkel erősítettük a káva belső oldalára. Ekkor kellett jól megfeszíteni és behajtogatni a bőrt, hogy szépen szóljon, ha majd megszárad. Ha itt elrontja valaki, akkor a száraz bőrt már nem nagyon tudja feszítgetni. A felszögezés után ki kellett luggatni a bőrt azon a harmipchat helyen, ahol lyukak voltak fúrva a kávába, hogy át tudjuk fűzni egy bőrzsinórral. A bőrzsinór befűzése volt az egyik legnehezebb feladat, főleg azoknak, akik túl széles sávot vágtak ki a leeső állatbőrükből. Végül csak sikerült körbeérni a fűzéssel, elcsomóztuk a bőrzsineget, és eltettük a dobokat száradni, pihenni a jurtába. 

Eddigre be is esteledett, úgyhogy a tábortűznél sütögettünk, vacsoráztunk, és hallgattuk Oguzt, ahogy a dobok használatáról és a sámán-hagyományról mesélt. Én ekkorra már jó fáradt voltam, néha majd' beleestem a tűzbe. Kétszer is azt láttam, hogy az egyik erőállatom, a farkas áll a parazsak között, lángoló füleit hegyezve. Egyszer farkasszemet is nézett velem. Tizenegy körül végül takarodót fújtunk és befeküdtünk a jurtába aludni. A képen a dobom még nedvesen pihen Oguz subája mellett a jurtában. A mintázatban megjelenik mindhárom erőállatom, ha jól megnézi az ember.

2018. június 17., vasárnap

Trikónászana sorozat

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

"Álló pózok


Ékapáda adhómukha svánászana sorozat

  1. Emelkedjünk vissza vadzsrászanába.
  2. Nyissuk ki a szemünket, majd belégzésre emeljük fel a karjainkat függőleges helyzetbe, a tenyerek egymás felé néznek.
  3. Kilégzésre hajoljunk előre bálászanába (gyermekpózba).
  4. Belégzésre emelkedjünk négykézláb pozícióba.
  5. Kilégzésre emelkedjünk lefelé néző kutyapózba.
  6. Belégzésre emeljük fel a bal lábunkat egylábas lefelé néző kutyapózba (ékapáda-adhómukha-svánászana A – 5 légzés).
  7. Kilégzésre fordítsuk ki a bal csípőt és az egész lábunkat, a lábfej kifelé pipál. A fejünket is befordíthatjuk a bal karunk alá (ékapáda-adhómukha-svánászana B – 5 légzés).
  8. Kilégzésre hajlítsuk be a bal térdünket és forgassuk ki a csípőt és a fejünket is még jobban bal oldalra (ékapáda-adhómukha-svánászana C - 5 légzés).
  9. Belégzésre térjünk vissza az ékapáda-adhómukha svánászana A pozícióba.
  10. Kilégzésre térjünk vissza lefelé néző kutyapózba.
11-15. Ismételjük meg a 6-10 vinyászákat a jobb lábbal is.

Trikónászana sorozat
  1. Belégzésre emeljük a sarkunkat lefelé néző kutyapózban.
  2. Kilégzésre ereszkedjünk le bálászanába.
  3. Belégzésre emelkedjünk fel vadzsrászanába, hajtsunk végre egy-két lélegzetvételt.
  4. Belégzésre emeljük a karjainkat párhuzamosan a fejünk fölé.
  5. Kilégzésre hajoljunk előre kinyújtott karokkal.
  6. Belégzésre emelkedjünk négykézláb-pozícióba.
  7. Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
  8. Belégzésre lépjünk előre a bal lábunkkal, és fordítsuk be a jobb talpat a talajra.
  9. Kilégzésre forduljunk ki oldalra, jobb kéz csípőn.
  10. Belégzésre nyújtsuk fölfelé a jobb kezünket, és nézzünk a hüvelykujjunkra (trikónászana – öt légzés).
  11. Kilégzésre tegyük a jobb kezünket ismét csípőre, a bal kezünket pedig a talajra a bal talpunk belső oldala mellett, és hajlítsuk be a bal térdünket derékszögben. 
  12. Belégzésre nyújtsuk a magasba a jobb kezünket, nézzünk a hüvelykujjunkra (utthita pársvakónászana – 5 légzés).
  13. Kilégzésre helyezzük mindkét tenyerünket a talajra.
  14. Belégzésre lépjünk hátra lefelé néző kutyába lábujjhegyekre.
  15. Kilégzésre helyezzük a talajra a sarkainkat.
16-23. Ismételjük meg a 8-15 vinyászákata jobb oldalra is.
  1. Belégzésre lépjünk előre a bal lábunkkal, a jobb talpat fordítsuk a talajra.
  2. Kilégzésre helyezzük a jobb tenyerünket a talajra a bal láb mellett belül, majd a bal kezünket a bal csípőre.
  3. Belégzésre nyújtsuk ki fölfelé a bal kezünket, és nézzünk fel (parivritta trikónászana– 5 légzés).
  4. Kilégzésre helyezzük a bal tenyerünket ismét a bal csípőre, és hajlítsuk be a jobb térdet 90 fokban.
  5. Belégzésre ismét nyújtsuk felfelé a bal kezünket, és nézzünk fel (parivritta pársvakónászana– 5 légzés).
  6. Kilégzésre helyezzük mindkét tenyerünket a talajra.
  7. Belégzésre lépjünk hátra lefelé néző kutyába lábujjhegyekre.
  8. Kilégzésre helyezzük a talajra a sarkainkat.
32-39. Ismételjük meg a 24-31 vinyászákata jobb oldalra is.

2018. június 16., szombat

Holdüdvözlet B

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:


Holdüdvözlet B

  1. Nyissuk ki a szemünket, majd belégzésre emeljük fel a karjainkat függőleges helyzetbe, a tenyerek egymás felé néznek.
  2. Kilégzésre hajoljunk előre bálászanába (gyermekpózba).
  3. Belégzésre emelkedjünk négykézláb pozícióba.
  4. Kilégzésre emelkedjünk lefelé néző kutyapózba.
  5. Belégzésre lépjünk előre a bal lábunkkal, és helyezzük a jobb térdünket a talajra. 
  6. Kilégzésre egyenesedjünk fel, a karjaink a törzs mellett lógnak (andzsanéjászana).
  7. Belégzésre emeljük a karjainkat a fejünk fölé, de nézzünk továbbra is előre. Ne hajoljunk hátra a törzzsel, csak a csípőt vigyük előre (ardhcsandrászana). 
  8. Kilégzésre engedjük le a karjainkat a törzs mellett, és helyezzük a tenyereket a földre a bal talpunk két oldalán.
  9. Belégzésre lépjünk hátra lefelé néző kutyapózba lábujjhegyen.
  10. Kilégzésre engedjük vissza a sarkunkat a talajra.
  11. Belégzésre lépjünk előre a jobb lábunkkal, és helyezzük a jobb térdünket a talajra.
  12. Kilégzésre egyenesedjünk fel, a karjaink a törzs mellett lógnak. 
  13. Belégzésre emeljük a karjainkat a fejünk fölé, de nézzünk továbbra is előre.
  14. Kilégzésre engedjük le a karjainkat a törzs mellett, és helyezzük a tenyereket a földre a bal talpunk két oldalán.
  15. Belégzésre lépjünk hátra lefelé néző kutyapózba lábujjhegyen.
  16. Kilégzésre engedjük vissza a sarkunkat a talajra.
  17. Belégzésre ereszkedjünk négykézláb pozícióba és homorítsuk a gerincet (mardzsarí-ászana)
  18. Kilégzésre engedjük magunkat bálászanába.
  19. Belégzésre jöjjünk fel térdelő helyzetbe és helyezzük a tenyereinket a keresztcsontra. 
  20. Kilégzésre hajoljunk hátra ustrászanába, de a fejünket ne engedjük teljesen hátra.
  21. Belégzésre egyenesítsük vissza a törzset.
  22. Kilégzésre üljünk vissza a sarkainkra.

Hajtsunk végre négy sorozatot a Holdüdvözlet B-ből, és a negyedikben az alábbi pózokat ismét tartsuk ki öt légzésig:

Adhómukha-svánászana (lefelé néző kutyapóz, 4. vinyásza)
Mardzsarí ászana (macskapóz, 5. vinyásza– ismételjük ötször a gerinc homorítását és domborítását)
Andzsanéjászana (majompóz, 6. vinyásza)
Ardhacsandrászana(félholdpóz, 7. vinyásza, 5 légzés, majd érintsük össze a tenyereinket és döntsük hátra a törzset, 5 légzés.
Andzsanéjászanaardhacsandrászana A és B, (12-13. vinyásza)
Mardzsari ászana (macskapóz, 17. vinyásza – ismételjük ötször a gerinc homorítását és domborítását)
Ustrászana (tevepóz, 20. vinyásza, hátra is vihetjük a fejünket, 5-10 légzés)
Bálászana (babapóz, 22. vinyásza, csak a Holdüdvözlet B végén).