A jógikus étrend fontossága

Újabb részlet Greogor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Itt van néhány ötlet a bhávana (kultiváció) és a szankalpa (elhatározás) gyakorlásához. Isten mindannyiunk számára elérhetővé tette a szamádhi állapotait az idők kezdetétől. De mi mégsem követeljük magunknak, nem birtokoljuk, nem fogadjuk el, nem fogadjuk be őket. Igazából aktívan elutasítjuk ennek lehetőségét. Ez az elutasítás elsődlegesen az ehhez hasonló gondolati minták formájában történik:

• Isten nem létezik. (Akkor pedig hogyan taníthatna meg és részesíthetne a szamádhiban?)
• A szamádhi nem létezik. (Akkor hogyan érhetném el?)
• Nem érdemlem meg a szamádhi megtapasztalását. (Tehát nem is fogom megtapasztalni.)
• Jobban érdekel az étel, pénz, szex, hatalom, ingatlan, élvezetek, hírnév, stb. (Ebben az esetben ezeket fogjuk elérni, és nem a szamádhit).

Ahhoz, hogy alkalmassá tegyük az elménket a szamádhira, a visszájára kell fordítanunk ezeket a gondolkodási mintákat:

• Isten olyan mértékben tud tanítani engem, amennyire megvalósítom.
• A szamádhi a legbelsőbb természetem.
• A szamádhi születési előjogom és isteni kötelességem.
• Ha megtaláljuk Isten Királyságát (a szamádhit), akkor minden más meg lesz adva.

Ahhoz, hogy be tudjuk vésni ezeket a lenyomatokat az elménkbe, minden nap végig kell gondolnunk őket a meditációnk előtt vagy után, vagy ébredés után, vagy lefekvés előtt. A bhávana és a szankalpa elve az, hogy arra rögzítsük az elménket, amit el szeretnénk érni, a jelen tökéletlenségeink helyett. Ezt az elvet számos népszerű könyv oktatja, mely gyakran hibásan affelé irányít bennünket, amit akarunk. A valódi titok abban van, hogy arra koncentráljunk, amivé válni akarunk, és amit adni akarunk. A legfelsőbb bhávana: „Az isteni szeretet megtestesülése vagyok, és egy közvetítő, melyen keresztül az isteni szeretet minden lényt besugároz.” A bhávana (kultiváció) lényege az, hogy a határtalan intelligencia parányi részének képzeljük magunkat (amik valójában vagyunk, csak esetleg az elménk nem áll készen, hogy ezt elfogadja) és utána félreállunk, és engedjük, hogy ez a szuper-intelligencia irányítsa az életünket.

Mitáhára (jógikus étrend)

Erről a témáról írtam a „Pránájáma: a jóga légzése” könyvben, mivel a pránájáma nagyon érzékeny az étrendi kihágásokra. Ahogy T. Krishnamacharya írta: „Ők [a gyakorlók] mindig a helytelen étkezési szokások miatt veszítik el az eredményeiket.”. Bár a pránájáma szempontjából a legfontosabb, az étrend minden jógikus gyakorlatot befolyásol. Az apána, a lefelé áramló életerő az egyik fő erő, amely megakadályozza a Kundaliní felemelkedését (a másik a gravitáció). A jógik olyan ételeket választanak, melyek a lehető legkevésbé ingerlik az apánát, bár valamennyire minden étel ingerli. Nem véletlen, hogy a legtöbb próféta és buddha stb. hosszú időtartamokon keresztül böjtölt – főként a csúcsélményeiket megelőzően. A böjt ugyancsak fontos szerepet játszik a természeti népek, például az észak-amerikaiak vagy az ausztrál bennszülöttek kultúrájában. A böjt azonban egy kifinomult művészet, és nem szabad félvállról venni. Ha valakit érdekel a dolog, akkor érdemes beszerezni egy könyvet, amit a böjtben járatos orvos írt.

Azon túl, hogy olyan ételekre szorítkozunk, melyek minél kevésbé ingerlik az apánát (a zöldség és a gyümölcs az ideális), a jógikus étrend három elven alapul: együnk keveset, ajánljuk fel az ételünket Istennek, és csak szattvikus ételt együnk. Magának az ételnek a minőségén kívül, minél többet eszünk,annál erősebb az apána hatása. A könnyed test, amely nincs annyira az apána hatása alatt, kisebb akadályt jelent. Ezt magam is észrevettem, és sok bölcs, sámán és jógi is alátámasztja.

A következő kategória: együnk főként szattvikus ételeket. Ez hasonló az apánikus ételek kerüléséhez, de nem ugyanaz. Az apánikus ételek azok, amelyek erősítik a testre nehezedő gravitációs erőt. A szattvikus ételek a ragyogást, intelligenciát és a bölcsességet erősítik. Ezzel szemben állnak a tamaszikus ételek, melyek hatására az elme tompa, nehéz és rest lesz (ami hasonlít az apánikushoz); valamint a radzsaszikus ételek, melyek hirtelen haragúvá, szenvedélyessé, érzéki élvezetekre hajlamossá, gyulladttá, egoisztikussá és kapzsivá tesznek. Az ételek elmére gyakorolt hatását részletező listákat bármelyik, jógikus vagy ájurvédikus étrenddel foglalkozó könyvben megtaláljuk, valamint a „Pránájáma: a jóga légzése” című könyvem „Mitáhára” című fejezetében.

Az utolsó tanács pedig az, hogy ajánljuk fel az ételünket Istenek, ami azt jelenti, hogy adjuk fel azt a képzetet, hogy az étel az, ami táplál. Igazából isten az, aki megeszi az ételt, és sok millió bonyolult folyamaton keresztül lebontja azt alkotóelemeire, és utána csodálatos módon beépíti ebbe a bámulatos testbe, mely ténylegesen él és működik. Megkérhetünk akár tízezer biológust, hogy hozzon létre egy testet, amely képes mindarra, amire a miénk, és tonnányi élelmiszert is adhatunk hozzá, de nem fognak sikerrel járni. Isten az, aki az úgynevezett halott anyagból élő testet készít; Isten az, aki működésben tartja ezt a testet és lehetővé teszi, hogy gondolkodjon, szimfóniákat írjon és lelkileg felemelő élményeket éljen meg, és végül elérje az isteni tudatot. Ez egy csoda, és a jógik elismerik ezt a tényt azáltal, hogy minden ételt felajánlanak az Egynek, aki fenntart bennünket."

Energialöket

Múlt héten számoltam be a Herbafulvo Essenciával végzett kísérletem első napjáról. Egy hete iszom, és a következő hatásokat figyeltem meg: reggel kb 3 cl-t kell meginni belőle, hideg vízzel szoktam felönteni, mert eléggé sós és savanykás az íze. Utána azonnal felébredek, mintha kávét ittam volna. Nekem amúgy is gyors az emésztésem, tehát reggel felkelés után tudok nagy WC-re menni, de gondolom ezt is helyrerakja, akinek esetleg lassan indul az emésztése reggel. 

A reggeli edzésre több energiám marad, és a nap további részében is, sőt, ugyanannyi alvással (5-6 óra) sokkal pihentebben ébredek, néha már az ébresztő megszólalása előtt. A két hónapja tartó köhögésem is nagyjából megszűnt egy hét alatt, de még van a lötyiból. A 7,5 decis palack majdnem elég lesz egy hónapra, uténa megnézem, hogy érdemes-e inni még. A meditációmat nagyon megdobta, bár a múlt héten leírt transzélmények óta nem nagyon volt időm relaxálni, de majd remélem lesz még! Tréfásan mondhatnám rá azt is, hogy a magyar Ayahuascát tartja kezében az, aki belkóstol, de nem mondom, mert azt nem próbáltam, csak olvastam róla. Nyilván annak lórugásszerű a hatása, erősen hallucinogén, és nem lehet folyamatosan tolni. Ez az esszencia viszont támogatja a szervezetünk öngyógyító és regeneráló funkcióit, persze csodát azért ne várjunk tőle. Még néhány infó a termék honlapjáról:

A Herbafulvo essencia egy humán étrend- kiegészítő ital, mely kizárólag természetes anyagokból készül. Fő alkotóelemei: fulvosav, védett arginin (arginin-fulvosav komplex), parajdi sóiszap kelát, almapektin, gyógynövények (máriatövis, fekete áfonya levél, mezei sóska, ánizs, édes kömény, orvosi székfű, csipkebogyó).

A sejtjeink optimális működéséhez megfelelő hajszálér-keringésre van szükség, amelyet a nitrogén-monoxid értágító hatása biztosít. Az optimális nitrogén-monoxid ellátáshoz megfelelő mennyiségű arginin aminosav szükséges. A feldolgozott élelmiszerek túlzott fogyasztása miatt, az ízfokozóként használt lizin aminosav arginin hiányt okoz a szervezetben. Ahhoz, hogy ezt a hiányzó arginin mennyiséget pótolni tudjuk, szükségünk van a fulvosavra, melyet az argininhez kötve annak hatékony felszívódását biztosítja. Ez az az új, egyedülálló, szabadalom alapján védett találmány, az arginin-fulvosav komplex, amely a Herbafulvo essencia különlegességét adja.

A Herbafulvo essencia a vírus, baktérium és tumor sejtek elleni immunvédekezést is támogatja, a falósejtek argininből állítják elő nitrogén-monoxidot, amely a tumorsejtben programozott sejthalált okoz.

A Herbafulvo essencia megálmodója Mester Károly, akinek állattenyésztő agármérnökként több évtizedes tapasztalata van a takarmányozás élettan területén, és a nevéhez fűződik egy állatgyógyászati gyógyhatású készítmény, amivel páratlan terápiás hatást tudott elérni a több tízezer haszonállat esetében. Elemezve a problémakört és az elért eredményeket, világossá vált, hogy a mai ember táplálkozásából eredő nemkívánatos terhelések – pl. szabad aminosavak, GMO szója, fruktóz, stb. – megegyeznek a haszonállatoknál bizonyított és tapasztalt kórélettani következményekkel. 

A Herbafulvo essencia egyediségét és különlegességét többek között a fulvosavhoz kötött arginin, az úgynevezett „védett arginin” adja, ugyanis ebben a formában az arginin aminosav a fulvosav segítségével a vékonybél legelején felszívódik. Ezzel a megoldással kivédhető szervezetünkben az arginin hiány, azaz a következményes kapilláris keringési zavar, a tumor-és kórokozók elleni védelmet biztosító immunvédekezési zavar.

A fulvosav a termék mozgatórugója, a huminsavak közé tartozó molekula. Kivételesen értékes tulajdonsága, hogy reakcióképessége miatt, a környezetében lévő molekulákkal, fémekkel kötésbe tud kerülni. Egy molekula fulvosav több mint hatvan másik molekulával tud összekapcsolódni. Ez a tulajdonsága teszi központi szereplővé a termékben, hiszen mind az arginin, mind a harmadik összetevő, a parajdi sóiszap is fulvosavval kötött formában kerül az essenciában, és ezáltal hatékonyan felszívódó formában lesz jelen a bélcsatornában. Korunk általános – szinte a legtöbb embert érintő – problémája az emésztőrendszeri betegségek mind gyakoribb előfordulása: hasi diszkomfort, fájdalom, puffadás, gázosodás, émelygés, hányinger, reflux.

Ezek mellett, szinte minden esetben panasz a tartósan lazább széklet, illetve a rendszeres hasmenés is. A nagyobb víztartalmú széklettel, sok, számunkra szükséges iont (nátrium, kálium, klór, kálcium, stb.) is elvesztünk. A parajdi sóbányából származó sóiszap nem csak sót (NaCl) tartalmaz, hanem egyéb ionokat, nyomelemeket, mikroelemeket is. A fő ionokat tekintve a parajdi sóiszap megegyezik százalékos arányaiban az emberi testben lévő azonos ionok arányával. Ezért a legtökéletesebb só- és nyomelempótló anyagként szerepel a termékben.

Az essencia erejét a gondosan összeválogatott gyógynövények is növelik: máriatövis, fekete áfonya levél, mezei sóska, ánizs, édes kömény, orvosi székfű, csipkebogyó. A termék gyártója és fejlesztője maga állítja elő az értékes kivonatokat, főzeteket, magukból a szárított növényekből. Ezzel maximális hatóanyagtartalmat ér el, és szermaradványként a nem kívánatos szennyező anyagokkal, oldószerekkel, stb. nem kell számolnunk. Mindenképp említést érdemel még az almapektin, ami a hasznos bélflóra baktériumainak egyik fő tápláléka, ezáltal a normál flóra megtartását, visszatelepítését segíti, ellensúlyozva a kórokozókat. A káros bélbaktériumok visszaszorítása, bél- és gyomornyálkahártya védelem, májregenerálás, húgyúti baktériumok szaporodásának gátlása, kapilláris erek tágulékonyságának biztosítása, és megannyi ismert hatásaikkal a gyógynövények, értékes alkotóelemei a Herbafulvo essenciának.

Fogyasztása folyamatosan ajánlott, ugyanis azok a háttérhatások, melyek következményei létrehozták ezt a találmányt, folyamatosan érnek minket, gyengítve szervezetünket. Ha hatékonyak akarunk maradni, nekünk is folyamatosan kell védekeznünk! Ezért van szükségünk naponta a Herbafulvo essenciára. Hatékony és elégséges adagja napi 0,4 milliliter testtömeg kilogrammonként. Ez egy 75 kg-os embernek napi 30 milliliter Herbafulvo essenciát jelent. Fogyasztását a nap első felében étkezés után javasoljuk.

Nincs ellenjavallata sem az összetevők, sem a hatásmechanizmusa alapján. A Herbafulvo essencia élethosszig, folyamatosan fogyasztható.

Az esszenciát innen tudjátok megrendelni, ha valaki ki szeretné próbálni: Plusvitality.hu

A nyers vegán étrend öt tévhite 2. rész

A hétfői cikk folytatása:

3. Tévhit: a nyers étel méregtelenít

Az étrend segítségével végzett méregtelenítés az alternatív medicina vesszőparipája, mely nem sok tudományos igazolást nyert. Általában kér szervet emelnek ki a méregtelenítés szempontjából: a májat és a vastagbelet. Valójában a testünk bármely részén felhalmozódhatnak a méreganyagok, különösen a zsírszövetben, de a fehérjékben és a csontokban is. 

A vastagbélben azonban meglepően kevés méreganyag található. A máj esetében azt értik sokan félre, hogy ez a szerv szűri ki a méreganyagokat és ezért tele kell, hogy legyen velük. De a máj inkább vegyi feldolgozó egység, mint szűrő: szétbontja a méreganyagokat kisebbekre. Vagyis a máj nem raktároz extra mennyiségű méreganyagot azért, mert ő a testünk természetes méregtelenítője.

Egy másik érv az, hogy a zsírégetés közben  - jelen esetünkben nyers növényi étrenden - méreganyagok szabadulnak fel. De a zsírsejtek nem égnek hamuvá és nem ürítik ki a tartalmukat, miután elégtek. A zsírsejtek csak nagyobbak vagy kisebbek lesznek, attól függően, hogy mennyi zsírt használunk az edzés közben. Nem világos, hogy mennyi méreganyag szabadulna fel, ha a zsírsejt elégne.Ebben az esetben a méreganyag valószínűleg más zsírsejtekhez kapcsolódna. Ha más, nemrégiben felszabadult méreganyagokkal együtt mobilizálódik, mint például extrém koplalásnál, akkor a méreganyag valóban mérgezővé válhat és leterhelheti a májat.

Röviden, a vegán étrend önmagában nem garantálja azt, hogy a szervezetünkben nem rakódnak le méreganyagok. Máskülönben az olyan nyers növényi étrenden élő állatok, mint például a tehén vagy a gorilla zsírsejtjeiben nem gyűlnének össze a méreganyagok, márpedig ők is megbetegszenek néha. Az olyan méregtelenítő kúrák, mint a léböjt vagy a monodiéta annyiban segíthet, hogy kevesebb terhet helyez az emésztőrendszerre és legalább a kúra ideje alatt nem viszünk be több méreganyagot. Az egészséges, változatos növényi étrend és a sok víz fogyasztása pedig általánosságban segíthet a májnak és a veséknek a méreganyagok semlegesítésében és kiválasztásában. 

4. Tévhit: A nyers vegán étrend egészséges

A nyers vegán étrend mellett egészségesnek maradni egy kihívás, nem pedig egy belőle következő dolog. Sokan túlzottan lefogynak a nyers étrenden, mert képtelenek elég kalóriát bevinni. Aki súlyfelesleggel küzd, az persze örül ennek, de a fogyás még önmagában nem garantálja azt, hogy egészségesek is maradunk. 

A leggyakoribb probléma a tápanyaghiány, különösen ami a B-12 és D-vitamint, a szelént, cinket, vasat és két Omega-3 zsírsavat, a DHA-t és az EPA-t illeti. Étrendkiegészítő kapszulák nélkül nagyon nehéz lenne (a B-12 esetében pedig egyenesen lehetetlen) elegendőt bevinni ezekből nyers növényi étrend mellett. Emellett a változatosságot is nehéz betartani, mert sok nyersen ehető növény csak szezonálisan hozzáférhető. 

Caldwell Esselstyn, aki meggyőzte Bill Clintont, hogy álljon át növényi étrendre, azt mondja, hogy a nyers ételek mellett nehéz megfelelő energiához jutni. Vagy olajosmagot eszik az ember, ami nagy mennyiségben már nem hasznos, vagy banánt, amiből is napi 1-2 darab lenne megfelelő, és nem annyi, amennyi a kalóriabevitelünk nagy részét fedezi. 

Egyes nyersevők annyira ráállnak a gyümölcsökre, hogy a fogaik elkezdenek pusztulni: a gyümölcsssavak lemarják a fogzománcot, a cukor elősegíti a szuvasodást, az aszalt gyümölcsök beragadnak a fogak közé és tovább rohasztják azokat, az általános ásványi anyag-hiány pedig mindezt még jobban meggyorsítja.

Lehet, hogy a nyers étrend egészségesebb, mint a sztenderd amerikai vagy kontinentális vagy éppen magyaros étkezés, de arra nincs bizonyíték, hogy a nyers vegán étrend, még ha meg is van a lehetőségünk, hogy elég változatos ételekhez jussunk, egészségesebb lenne, mint a McDougall vagy az Esselstyn által ajánlott növényi étrendek, vagy akár azok az étrendek, melyek mérsékelt állati eredetű étel bevitelét is engedélyezik. Egy vegánnak érdemes feltennie a kérdést, hogy milyen plusz előnyökkel jár az, ha nyersre vált, feltéve hogy a nyers étrend nem ad hozzá morális értéket az életéhez, legfeljebb a főzéssel spórol némi áramot. 

5. Tévhit: Csak a nyers étel a természetes

"Egyetlen más állat sem főzi meg az ételt" - halljuk gyakran a nyersevést pártolóktól. Erre persze azt is mondhatnánk, hogy olyan állat sincs, aki spenóttal keveri a banánt és nagy teljesítményű turmixgépben darálja, hogy finomabb vagy emészthetőbb legyen az étel. vagy azt, hogy sakkozni sem szoktak az állatok. 

A "természetesség" kritériumának megítélése eléggé ingoványos talajra vezethet. Az emberek a világ különböző részein nagyjából hasonló életkort élnek meg a legkülönbözőbb étrendeken. A legtöbb étrend, mely gabonából, zöldségekből és húsból áll, legalább hetven éves átlagéletkort eredményez, hacsak nem ér bennünket baleset vagy nem kapunk el valamilyen fertőző betegséget. A szibériai népek tradicionális, állati étrendje legalább olyan természetes, mint az Amazonas környékén élő törzseké. 

Ehhez képest nem ismerünk olyan emberi kultúrát, akik kizárólag nyers étrenden akartak volna életben maradni. Tehát a nyers étrend a természetellenes, mert lehetetlen életben maradni olyan modern eszközök nélkül, mint a hűtőszekrény, tároló és szállítóeszközök, valamint könnyen hozzáférhető csomagolt élelmiszerek, például olajos magvak nélkül. 

Valójában egy olyan gyermek, akit nyers vegán étrenden nevelnek fel, megfelelő táplálékkiegészítés nélkül nagy eséllyel idegrendszeri vagy növekedési problémákkal fog küzdeni, a B-12 és más tápanyagok hiánya miatt. Ezzel szemben például egy felnőtt, aki húsz éve nem evett állati terméket, még mindig támaszkodhat a testében raktározott bizonyos esszenciális tápanyagokra.

A természetes környezetben, elektromosság nélkül mindenkinek, aki nem a trópusokon lakik, ahol egész évben nőnek a növények, a napja nagy részét az étel termesztésének, begyűjtésének, tartósításának és tárolásának kellene szentelnie. Még a trópusokon is, ahol bőségesen terem minden, az emberek azóta főznek, amióta emberek, vagyis legalább kétszázezer éve. 

A legtöbb tudós véleménye szerint a húsevés és az ételek megfőzésének kombinációja tette lehetővé az emberi agy kifejlődését. A főzés különösen sok tápanyagot és kalóriát tett hozzáférhetővé, mivel az emberi agynak sok energiára van szüksége. 

Nyers vegán főemlős-társunknak, a gorillának, háromszor akkora a teste, mint az embernek, de harmadannyi agysejtje van. Izmos lett a növényektől, de nem lett okosabb. Egy 2012-es tanulmány szerint a gorillának napi 12 órán keresztül kellene nyers ételeket ennie ahhoz, hogy elég kalóriát vigyen be az emberihez hasonló agy kifejlődéséhez. Természetesen ezeknek a tévhiteknek a feltárása nem azt a célt szolgálja, hogy a húsevő étrend híveit gazoljam, hiszen magam is vegán vagyok. De a nyersevés vagy az egyoldalúan összeállított vegán étrend kihívásaival tisztában kell lennünk. Mindenkinek ajánlom azonban, hogy próbálja ki a teljesen vegán vagy túlnyomó részt növényi ételekből álló étrendet, betartva a megfelelő változatosság elvét, nem elhanyagolva a táplálékkiegészítőket, és személyre szabottan beállítva a nyers és főtt ételek arányát az étrenden belül. 

A nyers vegán étrend öt tévhite 1. rész

Múlt heti cikkemben felvázoltam azt, hogy miért érdemes megállni a vegán étrendnél, és nem továbblépni a nyers vegánra. Vannak, akiknek még a főtt ételekkel gazdagított vegán étrend sem válik be. Persze itt be lehet dobni azt az érvet, hogy "nem jól csinálta", és kihagyott valamit az étrendjéből. És valóban, minél változatosabban étkezünk a növényi világon belül, annál esélyesebb, hogy sikerül biztosítani a tápanyagok java részét a szervezetünk számára (talán az olyan kivételekkel, mint az elegendő D-vitamin és B-12), de már a vegán étrendet is nagyon könnyű rosszul csinálni, és így kiéheztetni a szervezetünket bizonyos tápanyagokra, vagy felborítani az anyagcserénket és a hormonháztartásunkat. Persze lehet kísérletezni a superfoodokkal, a glutén kizárásával, de nagy az esély rá, hogy ha a főtt ételeket is elhagyjuk, akkor annyira lekorlátozódik a felhasznált alapanyagok száma, hogy drasztikusan megnő a hiánybetegségek kialakulásának esélye. És ne feledjük azt a tényt, hogy mindenkinek más az egészségi állapota, és az emésztése, tehát nem fog ugyanúgy működni mindenkinél ugyanaz az étrend. Vannak, akik egy vagy több év vegán étkezés után visszahozzák az étrendjükbe a tejterméket vagy a tojást, és így jobban érzik magukat. De valószínű, hogy az emberiség 99%-ának sikerülne megoldani az egészséges étrendjét húsfogyasztás nélkül, ha hajlandóak volnának rá.

 1. Tévhit: A főzés elpusztítja a tápanyagokat

Biztos, hogy a nyers ételek tele vannak tápanyagokkal. De a főzés megpuhítja a bennük található rostokat és sejtfalakat, és így az étel tápanyagai hozzáférhetőbbé válnak, mint nyers formájában. A főtt paradicsomban például ötszörös a likopén biológiai hasznosulása a nyershez képest. A főtt répa béta-karotin tartalma is könnyebben felszívódik, mint a nyersé. Egy tányér leves több tápanyagot tartalmaz, mint az azt alkotó nyers répa, hagyma, karalábé és krumpli összessége. 

A főzéssel bizonyos vegyületek koncentrációja is lecsökken, melyek akadályozzák az olyan ásványok felszívódását, mint a cink, vas, kalcium és magnézium. A főtt spenótból például jobban felszívódik a vas és a kalcium, mint a nyersből.

El kell ismerni, hogy bizonyos tápanyagok elvesznek a főzés során, például a C-vitamin és bizonyos B-vitaminok. Tehát érdemes belőni a nyers és főtt ételek arányát az egyéni emésztésünknek megfelelően, mert így "mindkét világból a legjobban" kapjuk meg, ahogy Jennifer Nelson, a Mayo Klinika dietetikus osztályvezetője.

Ha túlfőzzük vagy elégetjük az ételeket, az problémát okozhat. Egy szétfőtt zöldség tápanyag-tartalma valóban csekély, a sütés közben megégett zöldségben vagy húsban pedig rákkeltő anyagok keletkeznek. A megoldás azonban nem a főzés teljes elkerülése, hanem a párolás, vajgy az olajon futtatás, enyhe grillezés és a levesek hangsúlyozása.

A nyers ételek fermentálása vagy turmixolása is elősegíti a tápanyagok felszívódását, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a főzés egy ősi művészet, ami emészthetőbbé és táplálóbbá teszi az ételeket.

Az ételek prána-tartalmával kapcsolatban pedig hitvitát lehet folytatni, de egzakt módon megmérni azt egyelőre még nem képes a tudomány.

2. Tévhit: a főzés elpusztítja az enzimeket

Ez valóban így van, de nincs jelentősége. Igen, az enzimek elpusztulnak a hő hatására. De az ember saját maga állítja elő azokat az emésztőenzimeket, amelyek elősegítik az ételek lebontását. Az egész elmélet logikája ott bukik meg, hogy többségben vannak azok az emberek, akik főtt ételt esznek, mégis meg tudják emészteni. A nyers vegán elképzeléssel szemben, a nyers ételekben található enzimek java része elpusztul az emberi bélrendszer savas közegében. Csak egy töredékük jut el épségben a vékonybélbe. Az olyan erjesztett ételek, mint a savanyúkáposzta, hatékonyabban bejuttatják az enzimeket a vékonybélbe. Nem lehet nullának tekinteni a szerepüket az emésztésben, de eléggé minimális. 

A nyers ételek enzim-elméletét Edward Howell alkotta meg 1940-ben, és java részt az 1920-30-as években végzett kutatásokra támaszkodott könyvében. Ma már tudjuk azonban, hogy szinte minden tápanyag az vékonybélben szívódik fel, az emberi szervezet által szintetizált epe és a hasnyálmirigy által termelt enzimek segítségével. 

Howell egy olyan elméletet is felállított, hogy az emberi szervezet véges mennyiségű enzimmel rendelkezik, és amikor ezek elfogynak, akkor nem lesz utánpótlás. Azt azonban nem tudta megmondani, hol tárolja az emberi szervezet ezt a születéskor elraktározott enzimkészletet. A valóság azonban az, hogy a szervezetünk egész életünkben termeli az enzimeket.

(folyt. köv.)

Egészséges-e a nyers vegán étrend?

Régen volt már táplálkozással kapcsolatos blogbejegyzés, úgyhogy most következzék egy ilyen is! Megszokhattuk már, hogy az étkezés terén sok mindenki kész egyenesen vallásháborút indítani azért, amiben ő hisz és amit ő követ, azokkal szemben, akik máshogyan étkeznek, és a saját diétájuk mellé gyártanak ideológiát. Az egyes diéták kitalálói által terjesztett, gyakran áltudományos szlogenek mellett érdemes áttekinteni a tudományos publikációkat is az adott étrend mellett vagy ellene. Én már lassan öt éve vagyok vegán, de nem tértem át a nyers vegán étkezésre. Az alábbiakban olvashattok arról, hogy miért, és hogy milyen tévhitek terjengenek a nyers étkezéssel kapcsolatban. Az eredeti cikk szerzője Christopher Vanjek, a livescience.com szerzője. 

A jó egészség felé vezető út fontos építőköve a megfelelő étrend, de zsákutcák is akadnak rajta bőven. Az olyan diéták, mint a vegetáriánus vagy a mediterrán étrend, már komoly tudományos háttérrel rendelkeznek, de még a teljesen vegán étrendet is egyre több tudós és táplálkozási szakértő támogatja. A nyers vegán étrend hívei szerint azonban a főzés természetellenes és egészségtelen. Egyre több celeb tér rá a nyers étkezésre, és a hétköznapi emberek közül is sokan kitörő lelkesedéssel számolnak be a nyert étrenddel elért sikereikről. 

Elképzelhető azonban, hogy a jó egészséghez vezető úton a nyers vegán étrendre való átállás egy U-kanyarnak felel meg. Ha valaki már vegetáriánus vagy vegán, nem sokat nyerhet vele, ha teljes nyers étrendre vált, de sokat veszíthet. Még azok az orvosok is, akik vegánok és ezt javasolják a pácienseinken, óva intenek a nyers étrendtől. Miért? Elsődlegesen azért, mert ha nyers étrendre váltunk, azzal számos növényi ételt kizárunk az étkezésünkből (gabonaféléket, hüvelyeseket, fűszereket és bizonyos zöldségeket). Ráadásul fölöslegesen tesszük ezt, mert a legtöbb elv, amire a nyers vegánok az étrendjüket alapozzák, tudományos szempontból tévhit. 

Mi az a nyers vegán étrend?

Olyan növényi alapú étrendről beszélünk, amelyben az ételt nem főzik, azaz nem hevítik 40 Celsius foknál melegebbre az elkészítés során. Az ételeket vagy frissen eszik, vagy alacsony hőfokon aszalják, vagy erjesztik. 

Ennek az az elképzelés az oka, hogy a 40 foknál jobban felhevített ételben nem csak a tápanyagok semmisülnek meg, hanem az étel mérgezővé és nehezebben emészthetővé válik. A nyers vegánok szerint a főzés megöli az ételt. A nyers vegánok szerint a nyers étel élő, a főtt pedig halott. Azt mondják, hogy az élő, azaz nyers ételek tele vannak életerővel, vagyis csível, pránával. A halott, vagy főtt ételekben szerintük nincs prána és sokkal kevesebb a tápanyag is. A különböző zöldturmixok kulcsszerepet játszanak a nyers étekzésben. A jövő héten sorra vesszük azt az öt tévhitet, melyre a nyers étkezés hívei erőteljesen alapozzák a nézeteiket. 

(folyt. köv.)

Egészséges-e a tojás?

Colin T. Campbell Kína-tanulmányának olvasása óta meggyőződésemmé vált, hogy az állati fehérje-fogyasztás káros hatással van az egészségünkre, és a legtöbb krónikus megbetegedés és vezető halálok kialakulását elősegíti. Ez vonatkozik a húsfélékre, halra, tejtermékekre és a tojásra is. Persze nem mindenki hal meg azonnal attól, hogy eszik egy tojást, és nem mindenki ugyanazokba a betegségekbe hal bele. Azonban, ha túl tudunk lépni a tojással kapcsolatos hiedelemrendszereinken és át tudunk látni a tojás- valamint baromfiipar által szponzorált "bíztató" kutatási eredményeken és propaganda-cikkeken, akkor marad a rideg valóság: tojásevés nélkül valószínűleg hosszabb ideig élnénk és jobb egészségi állapotnak örvendenénk. 

Nem meggyőzni akarok senkit sem, mert van, akit nem is lehet, és tucatjával fogja posztolni a blogbejegyzésem alá a tojásevés kedvező (vagy legalábbis nem káros) hat
ásairól szóló tudományos cikkeket. Egyesek azzal nyugtatják magukat, hogy a csírátlan tojás megevésével nem vétenek az ahimszá, vagyis az erőszakmentesség elve ellen, hiszen  a csírátlan tojás olyan, mint a meg nem termékenyített petesejt, mely a menstruációval együtt kiürül. Nos, nem tudom, kinek lenne gusztusa emberi petesejtekből csinálni rántottát, de a tyúktojás kulturálisan sokkal konvencionálisabb étek, ha lehet azt mondani. 

Szóval térjünk vissza a tudományra és arra, hogy mit mond a tojásevés élettani hatásairól vagy kockázatairól. A NutritionFacts.org videóiból bőven tallózhatunk, ha az egyes ételekkel (jelen esetben a tojással) kapcsolatos, pártatlan, nem profit-orientált és tudományos kutatásokon alapuló tényekre vagyunk kíváncsiak. Mindegyik videó alatt idézve vannak a tudományos kutatások, melyekre a videóban elhangzó állítások alapozva vannak. A weboldalt Dr. Michael Greger, táplálkozástudományra specialzálódott orvos, a "How Not to Die" című bestseller könyv szerzője működteti. 

Nos, a tojással kapcsolatos egyik alapkérdés a koleszterin-tartalma, ami magas. A tojás- és paleo-pártiak, esetleg a ketogén diéta hívei már sorjáznák is a kutatásokat, melyek szerint a tojással bevitt koleszterin nem emeli a szív- és érrendszeri begetségek kockázatát. Az ilyen kutatások egyetlen hibája szerintem az, hogy a kontroll-csoport nem évek óta szigorúan állatmentes (és ezáltal koleszterin-mentes) diétán élő emberekből áll, hanem ugyanúgy húsevőkből. Azon belül pedig szinte mindegy, hogy tojással vagy hússal visszük be a koleszterint. Magyarul mondva, a koleszterin-megvonás drámaian csökkenti a szív-és érrendszeri betegségek gyakoriságát a vegyes étrenden élőkhöz képest. És mivel a koleszterin nem egy esszenciális zsírsav, bátran ki lehet iktatni.

Lássuk, mi van még? Az ipari barmfitartás és tojás-termesztés (pontosabban tenyésztés) következtében drámaian megemelkedett az alábbi veszélyes összetevők aránya a tojásban: karcinogén retrovírusok, heterociklikus aminok, arzén, PCB, ftalátok, PBDE, dioxin). A fent hivatkozott cikkben mindegyik összetevő mögött lesz egy videó-link, a videók alatt pedig a hivatkozott tudományos kutatások. A madár-szarkóma és leukózis vírust például egy kutatás a vizsgált, kereskedelmi forgalomban található tojások 14%-ában mutatta ki. A heterociklikus aminok olyan karcinogén (magyarul rákkeltő) anyagok, melyek nem csak a főtt húsban és a dohányfüstben, de a tojásban is előfordulnak. Az összes fentebb felsorolt mérgező vegyszer veszélyeinek részletezésébe nem megyek bele, kellemes klikkelgetést a NutritionFacts oldalon!

A következő veszélyforrás a szalmonella, mely a nagyipari baromfitartással együtt jelent meg a tojásban, nagyanyáink korában még nyoma sem volt. A tanyasi tojás egy jó opció lehet, de az sem 100%-ban vétlen. A szalmonella az a baktérium, mely a legtöbb ételmérgezést és ezzel kapcsolatos halált okozza, és ha idejében ki is kezelik, évekre vagy egész életünkre IBS-t (irritábilis bélszindrómát) okozhat. 

Michael Geger állítása szerint már akár napi egy tojás rendszeres elfogyasztása is jelentősen csökkentheti az élethosszunkat, növeli a rákkeltő IGF-1 növekedési faktor szintjét, növeli a szív- és érrendszeri betegségek, a vesekő, stroke, 2-es típusú diabétesz, terhességi cukorbetegség, valamint a hasnyálmirigy-, mell- és prosztatarák kockázatát. Geger továbbá megjegyzi, hogy a tojás kizárásával a diétánkból és a növényi ételek fogyasztásával a következő problémákat is elkerülhetjük vagy csökkenthetjük: depresszió, hályogok, idegrendszeri megbetegedések, ételmérgezés, asztma, rheumatoid arthritis. Miért? Mindez valószínűleg a tojásban jelen lévő arachidonsavnak, koleszterinnek, kénsavnak, kolinak, metioninnak és nemi hormonoknak köszönhető, valamint az antioxidáns hatású fitonutriensek hiányának. 

Természetesen nem kell mindezt elhinni, de ha valakit érdekel, hogy milyen hatással van az egészségére az, amit a tányérjára rak nap mint nap, annak érdemes egy kis időt eltöltenie a NutritionFacts videóinak tanulmányozásával és a hivatkozott kutatások átböngészésével. Az élelmiszeripart ugyanúgy a profit vezérli, mint a gyógyszeripart, ezért nem árt, ha igyekszünk pártatlan forrásból is tájékozódni. 

Vegán vagy, és puffad a hasad? - 2. rész

Tegnapelőtti bejegyzésemben a puffadás alapvető okairól ejtettem szót, most pedig lássuk a gyakorlati tippeket: hogyan előzzük meg és szüntessük meg a puffadást, ha nem akarjuk feladni a vegán életmódot?

1. Együnk vegyszermentes növényeket! A növényvédőszerek ugyanis szintén kinyírják a bléflórát, a húsban és a tejben található antibiotikumokhoz hasonlóan. A GMO növények hasonlóan ártalmasak a bélflórára. Természetesen, ha éppen antibiotikumot vagy hormontartalmú gyógyszereket kell szednünk, ez is hazavágja a bélflórát, úgyhogy utána regenerálni kell. 

2. Figyeljünk a bélflóránkra! Az alábbi ételek segítenek a bélflóra mihamarabbi regenerálásában, mivel a bélbaktériumok számára elengedhetetlen tápanyagokat tartalmaznak: banán, burgonya, bojtorján, cikória, pitypang-gyökér, articsóka, hagyma és fokhagyma. A bélflóra visszaépítése legalább egy vagy több hónapot fog igénybe venni.

3. Együnk Kisebb adagokat! napi 4-6 kisebb adag étellel könnyebben megbirkózik a belünk, mint ha egyszerre sokat ennénk. 

4. Rágjunk! Elvileg legalább 40-szer kellene megrágni minden falatot, de ha ez nem megy, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy ne rágatlan étel jusson a gyomrunkba! Ne akarjuk elkapkodni az étkezést! Ez nem csak a tápanyagok jobb felszívódását fogja elősegíteni, hanem relaxál és elégedettséget is okoz. 

5. Fogyaszunk probiotikumot! Kúraszerűen vagy akár rendszeresen is szedhetünk probiotikumokat, hogy megkönnyítsük a vastagbél-flóra kialakulását és fennmaradását!

6. Fogyasszunk enzimeket! Az enzimhiány egy külön terjedelmes téma, de maradjunk annyiban, hogy még a nyers vegánoknak is szükségük lehet néah természetes enzim-készítményekre, melyekkel megsegíthetik az emésztőrendszer munkáját.

7. Áztassunk! A magokat és gabonákat érdemes bezátatni egy éjszakára felhasználás előtt, sőt, többször is cserélhetjük rajta a vizet vagy csíráztathatunk is. Így csökkenthetjük ezen értékes tápanyagokban az emésztést nehezítő és gátló anyagok (lektin, fitin stb.) mennyiségét.

8. Kerüljük a káposztát! Eleinte érdemes kerülni a káposztát, kínai kelt és egyes retekfajtákat, ha erősen puffadunk tőlük. Később megpróbálhatjuk visszaépíteni az étrendbe, vagy fogyasszuk savanyítva, fűszerezve őket! A feketeretek például kifejezetten hasznos lehet. A vegán joghurtok, főleg ha cukrozottak, szintén nem ideálisak a bélflóra számára. Egyeseknek a szójával is körültekintően kell bánniuk. 

9. Fogyasszunk detox teát! Természetesen nem kell mindenáron a legdrágább teát megrendelni, amit az Instagramon reklámoznak, otthon is elkészíthetünk egy ízletes és olcsó máregtelenítő teát a következő alkotóelemekből: Pu-erh tea, pitypang-gyökér, őrölt vaniliarúd, szárított rózsaszirom és nyers csokoládépor. A pu-erh teából kétszer annyit tegyünk hozzá, mint a többi összetevőből együtt. Minden nap érdemes iszogatni. 

10. Ügyeljünk az ételek társítására! Bizonyos ételek könnyebben emésztődnek együtt, míg más ételek nehezebben, és ez a növények esetében is igaz. Bár most nem fogok belemenni részletesen az ételtársítás szabályaiba, álljon itt néhány étel, melynek fogyasztása ajánlott a puffadás megelőzésére: chia mag, quinoa, mazsola, citromos víz, friss bazsalikom, angol zeller, patrezselyem, római saláta, szőlő, ananász, ságradinnye, kivi, banán, zöldborsó, cékla, édesburgonya, sütőtök, spárga, uborka, barnarizs, rozmaring, mentalevél. 

Vegán vagy, és puffad a hasad? - 1. rész

Nem újdonság, hogy ha valaki sok feldolgozott élelmiszert és állati fehérjét fogyaszt, az elkezd hízni. Ennek több oka van, amit most nem részleteznék, mert korábban már sok szó esett róla. Nyilván a legalapvetőbb ok általában a túlzott kalória-bevitel és a mozgáshiányos életmód. Amikor valaki hall a vegán étrendről, és eldönti, hogy kipróbálja, általában fogyni szokott, de viszont sok esetben azt tapasztalja, hogy puffad a hasa (vékonybele) és sok gáz képződik a vastagbelében. Nos, a gázképződést nem nagyon lehet elkerülni, ha valaki magas rosttartalmú növényi étrenden él. A rostok egyes fajtái ugyanis a vastagbelünkben élő bélbaktériumok tápanyagaként szolgálnak, és amikor a baktériumok elfogyasztják a rostjaikat, akkor az anyagcseréjük során gázok keletkeznek. 

Ezért is mondják azt a klíma-szakértők, hogy a szarvasmarha-tartás az egyik legerősebb üvegház-hatást kiváltó tényező a világon, mivel a kérődző állatok belében nagy mennyiségben keletkezik metángáz, és ezt pufogtatják kifelé az atmoszférába. Az ember bélrendszere természetesen nem igényel annyi növényt, mint a szarvasmarháé, és nem is termel annyi gázt, de attól még ez a tény megmarad, és erre fel kell készülni. legfejebb csökkenteni tudjuk a gázok mennyiségét az alább következő módszerekkel.

A puffadás azonban egy másik dolog. A legtöbbször a hüvelyesek, a káposztafélék és egyéb k-val kezdődő zöldségek, valamint egyes gyümölcsök fogyasztására reagál a szervezetünk puffadással, gázképződéssel. Nekem személy szerint csak addig volt puffadásom, amíg tejterméket is ettem a növények mellé. Most, hogy évek óta vegán vagyok, nem szokott felpuffadni a hasfalam, talán csak a nyers káposzta-hummusz kombinációtól, tehát az sem mindegy, hogy mit mivel eszünk. Vagyis azt tapasztaltam, hogy ha átállunk 100%-ban növényi étrendre, akkor a szervezetünk jobban adaptálódik a növények emésztéséhez, mintha vegyes üzemmódban tartjuk. De persze mindenkinek más az emésztése, azért nem biztos, hogy mások is ezt fogják tapasztalni. Sőt, az adaptáció éveket vehet igénybe.

A másik tényező a nyers/főtt ételek aránya az étrendünkben. Valamennyi nyers étel hasznos lehet, de a 100% nyersevészet a legtöbb ember számára nem válik be. És nem csak az átszokási időszakban, de hosszú távon is problémákat okozhat. Az áztatással, főzéssel, fűszerezéssel megkönnyítjük az emésztőrendszerünk dolgát. Egyes tudósok szerint azért nagyobb az agyunk, mint az emberszabású majmoknak vagy a szarvasmarhának, mert több energiát tudunk nyerni a főtt ételből a gondolkodásra, mintha egész nap csak füvet és leveleket kellene rágnunk. Nos, mit tehetünk annak érdekében, hogy megelőzzük a puffadást, ha szeretnénk fenntartani a vegán étrendünket? 

Először is érdemes kivizsgáltatni az emésztőrendszerünk állapotát valamilyen holisztikus irányultságú orvossal, mert több olyan tényező is lehet, ami hozzájárul a puffadáshoz: például a gyomorsav hiánya, az inzulin-rezisztencia, az epekiválasztás elégtelensége, bélhurut, bélfekély, bélgyulladás (IBS), illetve az egyik leggyakoribb dolog: a megfelelő bélflóra hiánya. Ahogy fentebb írtam, az állati fehérjék és a feldolgozott élelmiszerek a kedvező bélbaktérkiumok ellenségei és a káros mikroorganizmusok, szabadgyökök barátai. Tehát nagyon kevés az olyan ember, akinek ép és egészséges a bélflórája. A széklet állaga és gyakorisága már önmagában erre utaló tényező lehet. Bár a magas rost-bevitel miatt a vegán étrend mellett több és gyakoribb a széklet, a hasmenés vagy nagyon gyakori széklet-ürítés már nem jó jel. Ugyanúgy a puffadást kísérő székrekedés sem az igazi. 

Ha sikerült kiszűrni a lehetséges emésztőszervi betegségeket, akkor érdemes ráállni a méregtelenítésre. A méregtelenítés alatt elsősorban az emésztőrendszer nyálkahártyáin megtapadt félig megemésztett ételmaradványokat, nyálka-plakkokat, az oxidatív stresszből fakadó káros szabadgyököket értem, melyeket természetes módszerekkel is ki lehet vezetni. Tudom, hogy Zacher Gábor tiltakozna a "méregtelenítés" eme definíciója ellen, de szerintem nem csak az a méreg, ami azonnal megöl és megmérgez, hanem az is, ami évek hosszú sora alatt szép lassan teszi tönkre az egészségünket. A méregtelenítés után törekedjünk a bélflóra helyreállítrására, illetve a számunkra legjobban működő ételfajták és kombinációk kikísérletezésére, ami esetleg évekig is eltarthat. Itt nem csak az lesz a szempont, hogy a szervezetünk hogyan emészti meg ezt vagy azt az ételt, hanem az is, hogy mindent be tudjunk vinni a szervezetbe, amire szüksége van. A következő bejegyzésben konkrét tippeket fogok felsorolni a puffadás kiküszöbölésére. 

A kalóriáink meg vannak számlálva?

Több szempontból is boncolgattuk már itt a blogban az élet meghosszabbításának témáját,  és azt is említettem, hogy a jógiktól sem idegen az élethossz megnyújtásának gondolata, mivel így több idejük jut a lelki gyakorlataik tökéletesítésére. A jóga-írások szerint az ember élethosszát a karmikus visszahatásainak összessége határozza meg, mely eleve ebbe a testbe juttatta. Azt is olvashatjuk, hogy az ember élethosszát a lélegzetvételeinek száma határozza meg. Nyilván nem tudhatjuk, hány lélegzetvétel jutott nekünk erre az életünkre, és azt sem, hogy ebből már mennyit szívtunk el, de összességében a légzés lelassításával és a hipoventillációval (a szükségesnél kevesebb levegő fogyasztásával) a jógik szintén az élethosszuk meghosszabbítására törekszenek. A Hatha-jóga Pradípiká szerint, amikor megáll a légzés, akkor megáll a prána is, és a halál elkerülhető, vagy legalábbis elodázható. 

A prána, vagyis életenergia másik forrása a légzés mellett az étel, vagyis az elfogyasztott táplálék.  Ha a fenti analógiát ki akarjuk terjeszteni az ételre is, akkor szintén feltételezhetjük, hogy mindenki számára meg van határozva, hogy mennyi ételt ehet meg ebben az életében, és hogyha ezt túl hamar elfogyasztja, akkor az élete is rövidebb lesz. Legalábbis a tudomány erre a következtetésre jutott. Kínai tudósok 2016-ban tettek közzé egy kutatást, melynek során egereket vizsgáltak. A kalóriában korlátozott étrendre állított egerek mutatói egy év után sokkal jobbak voltak, mint a természetes kalóriaigényüknek megfelelően etetett egereké. A magasabb kalóriát fogyasztó egerek véréből és vizeletéből kimutatható volt a magasabb oxidatív sztressz-szint, a zsíranyagcsere-zavarok, a csökkent glikolízis és a bélflóra egyensúlyának felborulása a kalóraiamegvonásos étrenden élő egerekéhez képest. 

Érdekes módon mindkét jelenség az oxidáció mértékével van összefüggésben. Ha túl sokat eszünk, és túl sokat lélegzünk, akkor az anyagcserénk felpörög, és bár ezenközben megnövekedett fizikai teljesítményt vagyunk képesek leadni (mint például a sprtolók, akik napi 5-6000 kalóriányi ételt is elfogyasztanak és elégetnek), de a szervezetünk hamarabb "kiég". Ebben végülis semmi meglepő nincs. A szervezet energiát használ fel az anyagcseréhez, és a megnövekedett anyagcsere a szervek, szövetek hamarabbi elhasználódásához vezet. Ráadásul a sima túlfogyasztás, a megfelelő fizikai energiakifejtés nélkül még hamarabb vezet a szervek elhasználódásához és elhízáshoz. 

A jógik természetesen nem törekedtek arra, hogy kiemelkedő fizikai teljesítményt adjanak le, mint például egy nehéz fizikai munkás vagy testépítő, erősportoló. Ők a napi 1-2 óra ászana-gyakorláson túl nem túl sok testmozgást végeztek, inkább ültek és meditáltak, pránájámáztak. Ehhez pedig a lassú légzés és a könnyű diéta az előnyös. Ez még inkább képes kidomborítani a jóga fiatalító hatását. A tudománynak persze, azontúl, hogy a különböző krónikus betegségek megjelenésének arányát vizsgálja, nem igazán van egzakt eszköze arra, hogy megmérje: lassabban öregszünk-e a genetikai korunknál, vagy pedig gyorsabban. Állítólag van egy olyan teszt, mellyel a sejtjeink biológiai életkorát megmérhetjük és összevethetjük a naptárival, de nem tudom, hogy ez mennyire megbízható.

Ha tovább akarnánk filozófálni, akkor az is nehezíti a feladatot, hogy az ember nem tudja pontosan megállapítani, mennyi az előírt karmikus vagy biológiai életkora. Ráadásul ez egyénenként széles skálán eltérhet. Például van, aki túlsúlyosan, káros szenvedélyek rabjaként is 90 feletti élethosszat ér meg, más pedig, hiába vigyáz a kalóriákkal, az életmódjával és hiába táplálkozik tudatosan, esetleg idő előtt meghalhat. 

Minden esetre a kalóriamegvonás, akár a vegán étrend, a natúr ételek fogyasztása, vagy időszakos böjtok, tisztító kúrák formájában, hadat üzen a fogyasztói társadalom által ránk erőltetett túlfogyasztási láznak, melynek hatására sokan elhíznak, leromlik az egészségi állapotuk és az életminőségük, és hatalmas pénzeket kénytelenek költeni orvosi kezelésekre, fogyókúrákra és gyógyszerekbe, hogy kordában tartsák az egészségüket.

A kalóriák korlátozása mellett persze nem kevésbé fontos, hogy amit megeszünk, az biológiailag értékes, tápanyagban gazdag és mérgező vegyületektől mentes étel legyen. 

Ösztrogén-dominancia - a népbetegség

Az élelmiszerekben található ösztrogénszerű vagy ösztrogenizáló hatást kiváltó anyagokról szóló elmélkedésem kapcsán már említésre került az ösztrogén-dominancia nevű betegség vagy tünetegyüttes, amely modern korunkban járványszerűen sújtja mind a férfi, mind a női lakosságot. Alábbi bejegyzésemben azt igyekeztem kideríteni, hogy miben is áll ez az egyensúlyzavar, mik a tünetei, és mi okozza.

Az ösztrogéndominancia kialakulása

A nők hormonális egészségét az ösztrogén és a progeszteron, e két fontos hormon megfelelő aránya, egyensúlya határozza meg elsősorban. Ahogy a ciklus első felében az ösztrogén szintje többszörös a progeszteronhoz képest, úgy a ciklus második felében a progeszteronnak a megfelelő mértékben kell dominálnia. Ekkor lehet csak beszélni ösztrogén-progeszteron egyensúlyról. Ösztrogéntúlsúlyban szenvedő nőknél a normális aránytól komoly eltérések tapasztalhatók, azaz a ciklus második felében is az ösztrogén marad az úr, amely igen veszélyes állapotot teremt és tart fenn.

Az ösztrogén az első számú női nemi hormon, és a nőies alkat, a mellek, a méh kifejlődése, a terhesség képessége mind e hormonnak köszönhető. Az ösztrogén elsősorban a petefészekben termelődik, és legfőbb hatása a „szaporítás és növesztés”, a sejtburjánzás, a mennyiség létrehozása, amely például a méhnyálkahártya vastagságának növekedésében nyilvánul meg. Ha nincs egyensúly, és az ösztrogén mellől hiányzik a megfelelő mennyiségű progeszteron, akkor ez a burjánzás kórossá válhat, és túlburjánzott méhnyálkahártya, bő vérzés, jóindulatú sejtszaporulat, de akár daganat is lehet a következmény.

A progeszteron fontossága jóval túlmutat a terhességben játszott szerepénél. Nőben és férfiben egyaránt az egyetlen hormon, amely képes egyensúlyt tartani az ösztrogénnel. Mintha „egymás kezét fogva” szabályoznák a szervezet működését. A progeszteron termelődésének feltétele nőkben az ovuláció (tüszőrepedés) megtörténte. Ha az ovuláció nem történik meg minden ciklusban (anovuláció), vagy az ovuláció után nem kielégítő a progeszteron-termelődés mértéke, akkor előbb vagy utóbb kialakul az ösztrogén dominancia állapota.

Az ösztrogén dominancia az az állapot, amikor az ösztrogén túlsúlyba kerül a progeszteronhoz képest. Alacsony progeszteronszint esetén törvényszerű az ösztrogén dominancia kialakulása, mivel ilyenkor még a normál ösztrogénszint is relatív túlsúlyt jelent.

Az ösztrogén férfiaknál a herében, a mellékvesében és a zsírszövetekben termelődik. A tesztoszteron egy része is ösztrogénné alakul át. Progeszteron is termelődik a férfiak szervezetében. Szintje általában 60 vagy 70 éves korukig nagyjából azonos marad. Ha az ösztrogénszint a progeszteronhoz viszonyítva túl magas, a férfiaknál is kialakulhat ösztrogén dominancia.

Az életkor előrehaladtával a hormonok mennyisége csökken. Ha a 35-70 év közötti kort vesszük figyelembe, akkor azt látjuk, hogy a progeszteron 75%-kal, míg az ösztrogén csupán 35%-kal csökken. Fajlagosan több ösztrogén van a progeszteronhoz viszonyítva. Ez a jelenség komoly egyensúlyzavarhoz vezet, ösztrogéndominancia lép fel.

A két hormon így hozza egyensúlyba a szervezetünket:

• Az ösztrogén lelassítja a pajzsmirigy funkciókat, ezáltal a szervezet a tápenergiát zsírrá alakítja. A progeszteron viszont a zsírt energiává alakítja, tehát progeszteron nélkül igen nehéz lefogyni.
• Az ösztrogén visszatartja a sót és a folyadékot, a progeszteron természetes vízhajtó.
• Az ösztrogén depressziót és fejfájást okozhat, mert az agyban mikro-ödémákat okoz. A progeszteron a vízhajtás miatt éppen a depresszió ellen hat.
• Az ösztrogén növeli a vér sűrűségét, a progeszteron normalizálja.
• Az ösztrogén csökkenti az oxigént a szövetekben, ami a szövetek elsalakosodásához vezet. A progeszteron viszont helyreállítja az oxigénszintet.
• Az ösztrogén növeli a méh- és a mellrák rizikóját. A progeszteron pedig bizonyítottan csökkenti.
• Az ösztrogén, ha nincs elegendő progeszteron jelen, azzal a hatással van a mellékpajzsmirigyre, hogy nem termel kalcitonint, ami ahhoz kell, hogy a csontépítő sejtek elegendő kalciumot kapjanak. Fellép a csontritkulás.
• Az ösztrogén csökkenti a vérerek tónusát, ami magas vérnyomást eredményez. A progeszteron helyreállítja azt.

Egy egészséges férfit a tesztoszteron szintje védi meg a xeno-ösztrogénektől (külső ösztrogénektől) Amint a tesztoszteron szint elkezd csökkenni (Tesztoszteron-DHT), a xeno-ösztrogének úgy képesek teret hódítani maguknak a férfi szervezetében.

Az egyértelmű és félreérthetetlen jele a férfiakban kialakuló ösztrogén dominanciának, a kóros mellnövekedés, azaz a gynecomastia. Ha ezt tapasztaljuk, egyértelműen alacsony a férfi progeszteron és tesztoszteron szintje és ennek köszönhetően képes kívülről bejutni és teret hódítani a xeno-ösztrogén (ösztrogént mimikáló vegyületek).

Réges-rég tudjuk, hogy a prosztata az ösztradiol, a progeszteron és a tesztoszteron befolyása alatt áll és azt is, hogy a kor előrehaladtával csökken a férfiak progeszteron és tesztoszteron szintje.

Viszont, ha ebben az állapotban valamiért az ösztradiol szintje nem csökken, hanem stagnál vagy esetleg még növekszik is (külső hatásra), akkor bizony ez a férfi ösztrogén dominanciában szenved.

Ha a férfi szervezetében megemelkedik az ösztrogén hormon szintje (női nemi hormon, ami a férfi szervezetben is jelen van, csak kisebb mértékben), úgynevezett ösztrogén dominancia alakul ki, akkor a tesztoszteron hormon (férfi nemi hormon) átalakul dihidro-tesztoszteronná (DHT).

A dihidro-tesztoszteron (DHT) egy androgén hormon (szteroid hím nemi hormon), amely elsősorban a prosztatában szintetizálódik, egy ún. 5 alpha reduktáz enzim hatására. Ez az enzim pedig akkor aktivizálódik, ha a férfi szervezetében ösztrogén dominancia alakul ki!

A DHT-val az a baj, hogy 3-szor erősebb affinitása van az androgén receptorok felé, mint a tesztoszteronnak és kb. 15-20-szor nagyobb affinitása a mellékvese által termelt egyéb androgén hormonokhoz képest. Ez azt jelenti, hogy ennyivel erőszakosabban képes kapcsolódni azokhoz a hormon receptorokhoz, amelyek amúgy a tesztoszteronnak lennének fenntartva a sejtekben.

Ha az ösztrogén dominancia hatására a tesztoszteron rossz bontása miatt a DHT szint megemelkedik, akkor az fejtetői kopaszodást, prosztata megnagyobbodást, prosztata rákot tud okozni, mellette libidó csökkenést, a sperma minőségi-mennyiségi romlását és elhízást is.

Az ideális TTE (tesztoszteron) DHT (dihidro-tesztoszteron) arány a férfi szervezetben 20:1-hez. Ez labor eredménnyel ellenőrizhető.

Tehát a probléma fő okozója az ösztrogén dominancia. Valójában kétféle módon is létrejöhet ösztrogén dominancia. Túl sok ösztrogén jut a szervezetbe, és/vagy az ösztrogén hatást ellensúlyozó progeszteron hormon szintje csökken le, ezzel ún. relatív ösztrogén dominanciát kialakítva. A TTE/DHT, illetve ösztrogén/progeszteron aránya laboratóriumi nyálteszttel könnyen megállapítható.

Az ösztrogéndominancia tünetei

Az ösztrogéntúlsúly azért káros a szervezet számára, mert az eredetileg „barátságos" hormon egy határon túl már „ellenséggé” válik. Ezért hívják az ösztrogént "az élet és a halál angyalának" is, mert a női lét szépségein túl számos kóros állapot kialakulásáért is felelős, és túlsúlya idővel nemcsak a női, de más szövetekben is bajt okoz. Az ösztrogéndominancia nőkben szerteágazó tüneteket produkál, amelyek közül a leggyakoribbak az alábbiak:

▪ menstruációs zavarok, rendszertelen és fájdalmas vérzés
▪ mellfeszülés, emlőcsomók, petefészekciszták, méhnyálkahártya túlburjánzás
▪ nőgyógyászati fertőzések, gyulladások, allergiák
▪ pattanások, szőrösödés, hajhullás
▪ alvászavarok, álmatlanság, kimerültség
▪ ingerlékenység, szorongás, depresszió, csökkent nemi vágy
▪ pajzsmirigyműködési zavarok
▪ emésztési zavarok, édesség utáni vágy
▪ folyadékvisszatartás, ödéma
▪ meddőség, vetélés, korai menopauza
▪ csontritkulás, ízületi panaszok
▪ jó‐ és rosszindulatú daganatok
▪ makacs súlygyarapodás, hasi és csípőtáji elhízás

Az ösztrogéndominancia azonban nemcsak a nőket, de a férfiakat, valamint az idősebbeket és a gyerekeket is érinti.

Férfiakban az alábbi tünetek jelentkezhetnek:

▪ potenciazavarok, csökkent nemi vágy, terméketlenség
▪ prosztatanagyobbodás, gyulladás, vizelési problémák, rosszindulatú folyamat
▪ testszőrzet csökkenés, hajhullás, fejtetői kopaszodás
▪ súlygyarapodás, hasi elhízás, emlőnagyobbodás
▪ csontritkulás, ízületi fájdalmak, izomgyengeség
▪ motivációhiány, ingerlékenység, alvászavarok

Az ösztrogéndominanciát kiváltó tényezők

Xeno-ösztrogén hatás – olyan vegyszerek, melyek szervezetünkbe jutva a bőrön, orrnyálkahártyán vagy emésztőrendszeren keresztül képesek mimikálni az ösztrogént, illetve megzavarni és felborítani hormonháztartásunkat. A következő termékekben találhatóak meg mindennapi életünkben:
Mosó és tisztítószerek (főleg klór származékok), PVC, laminált parketta bevonata, festékek, oldószerek, hígítók, lakkok, rovarirtók, permetszerek, gyomirtók, műanyagok (hő hatására BPA szabadul fel belőlük), stb…

Fogamzásgátlók használata – tabletták, hüvelygyűrű, tapaszok, injekciók és méhen belüli eszközök. Szintetikus hormonpótlás (HRT) – menopauzás korosztálynál vagy idősödő férfiaknál alkalmazott szintetikus (testidegen) hormonpótlás. Ezek a hormonok és fogamzásgtlók a szervezetbők kiürülve szintén növelik a környezet és az ivóvíz xeno-ösztrogén szintjét.

 
Túl sok ösztrogén-bevitel táplálékból. Erről már beszéltünk, ráadásul a finomított szénhidrátok, a cukrok és édesítőszerek, valamint a nem bio eredetű növényi és állati élelmiszerek is tartalmazhatnak különböző eredetű ösztrogényszerű vegyületeket. A feldolgozott élelmiszerek és az alkoholfogyasztás is felboríthatja a horminháztartást. 

Krónikus stressz – krónikus stressz alatt erőteljes igény van a kortizolra (kortizol=stressz hormon), ami pedig csökkenti a progeszteront, mivel a progeszteron egy része konvertálódik át kortizollá, hogy a mellékvese nem kielégítő termelését támogassa.

Mellékvese fáradtság – a fáradt mellékvesék nem tudnak elegendő kortizolt előállítani (kortizol=stressz hormon + gyulladáscsökkentő), így a szervezet a progeszteronból igyekszik azt pótolni

Szegényes étrend – általában magas szénhidrát fogyasztás, transz-zsírok fogyasztása – margarin és hidrogénezett olajok

Tápanyag hiányosságok – főleg magnézium, cink, réz, Omega 3, karotinoidok, szelén, D, E és B komplex vitaminok hiánya vagy elégtelen bevitele

Sárgatest (luteális) elégtelenség – nem kielégítő progeszteron-termelődés ovulációt követően.

Anovulációs ciklusok (anovuláció=nincs ovuláció) – ciklusok, amelyekben nem történik meg az ovuláció, azaz a tüszőrepedés, ennek következtében nincs progeszteron-termelődés.

Kóros elhízás – menopauzás nőkben és elhízott férfiakban az ösztrogént a zsírsejtek termelik. Minél több zsír, annál több ösztrogén.

Mozgáshiány

Gyógyszerek

Évszakfüggő fényhiány – D-vitamin hiány

Mi a megoldás?

Ha idáig eljutottál az olvasásban, akkor a megoldás fele már a kezedben van. Csökketsd az ösztrogenizáló tényezőket az étkezésedben, életmódodban. Ha további támogatásra vágysz, akkor érdemes kipróbálni valamilyen gyógynövény-alapú rpgeszteron-krémet, valamint az alábbi ájurvédikus gyógynövényeket:

Nőknek: Ashwagandha, Shatavari, Ashoka

Férfiaknak: Ashwagandha, Shilajit, Kapikacchu

A szója és az ösztrogén

A múltkori, szójával kapcsolatos bejegyzésem nyomán beindultak a kommentek a szója fito-ösztrogén tartalmával kapcsolatosan. Nos, az tény, hogy az emberek jelentős része ösztrogén-dominanciában szenved, de erről majd egy kicsit később beszélünk. Kérdés, hogy a szójafogyasztás összefüggésbe-hozható-e az ösztrogén-dominancia kialakulásával. 

A különböző ételek ösztrogén-tartalmával kapcsolatban számos nézet kering, de nekem egy kutatást sikerült találnom, melyben az egyes étek ösztrogén-tartalmát vizsgálták. A kutatásban az állai eredetű élelmiszerek fitoösztrogéntartalmát vizsgálták összevetve a szójatartalmú ételekkel. A tejtermékek közül a szárított tejpornak (58 mikrogramm/100 g) és az UHT tejszínnek (64) volt a legmagasabb ösztrogén-tartalma. Összehasonlítva a szójatej 9313 mikrogrammot tartalmazott, illetve a szója-alapú bébitápszer 19221-et. A sajtok közül a Cheddar és Cheshire (62) volt a legmagasabb, a tojássárgája 47, a húsok közül a táppal etetett marha (32) és a bárány (35) volt a legmagasabb. Összehasonlítva néhány szójatermékkel: szójafagylalt 13494, szójajoghurt 8286, szójavagdalt 28758, szójaburger 4430, szójavirsli 3994, tempeh 18307, tofu 27150. Egy másik kutatás a növényi ételek fitoösztrogén-tartalmát vizsgálta. Itt a lenmagos kenyér (7540), kevert lisztes kenyér (4798), fánk (2903) végeztek az első helyen. Egyesek még a sört (komló) és a lenmagot is ki szokták emelni, mint fitoösztrogén-forrást. 

A vizsgálatok szerint tehát az állati eredetű élelmiszerek nem túl magas ösztrogén-tartalommal rendelkeznek, illetve a halfélék kifejezetten alacsony értékeket mutatnak. Bár egyes vegán szemléletű orvosok ennek az ellenkezőjét igyekeznek állítani, én még nem láttam ezt konkrét adatokkal igazolva. Elméletileg lehetséges, hogy az állatok húsa, illetve a tejtermékek ösztrogéntartalma magasabb lehet a mértnél, például ha rossz minőségű, génmanipulált szójatakarmánnyal etetik őket, illetve ha kifejezetten hormonkezelésnek vetik alá például a teheneket. De erről nincsenek adataim. 

A kérdés azonban az, hogy valóban veszélyesek-e a fitoösztrogének? A magyar nyelvű cikkek közül a gyógyszerészek által szerkesztett ködpiszkáló blogon találtam végre egy értelmes megközelítést a szójafogyasztással kapcsolatban. A következőket írják a fitoösztrogénekről:

"Mielőtt megválaszolnánk a címben feltett kérdést, érdemes megismerkedni a szóban forgó vegyületcsoporttal. A fitoösztrogén kifejezés általánosságban olyan növényi eredetű vegyületek gyűjtőneve, amelyek képesek a női nemi hormonhoz hasonlóan a szervezet ösztrogénreceptoraihoz kötődni és ott hatást kiváltani, valamint versengenek az emberi szervezetben megtalálható ösztrogénnel. (Az ösztrogén valójában nem egy vegyületet jelöl, hanem azonos hatású, hasonló szerkezetű vegyületek összessége, amelyek fő képviselői a 17-β-ösztradiol, az ösztron és az ösztriol.) A fitoösztrogének hatáserőssége azonban elmarad a szervezetben termelődő ösztrogén hormonokétól, ezért hatásuk akkor kerül előtérbe, amikor a szervezet ösztrogéntermelése csökken, vagyis a női változókor (klimax, menopauza) idején."
Egy olyan feltételezés is létezik, bér ezt talán még nem igazolták kutatásokkal, hogy a megfelelő fitoösztrogén-bevitellel éppenséggel csökkenteni lehet az ösztrogén-dominancia tüneteit, de legalábbis a drasztkusabb hormonkezelés kiváltható vele. az ösztrogéndominanciáról azonban majd egy külön bejegyzésben értekezünk.

A szója vs állati eredetű termékek ösztrogenizáló hatásáról természetesen vannak szélsőséges nézetek is, például itt van egy cikk dr. Michael Gregertől, mely a hús, hal, tojás, csirke és tejtermékek teljes bojkottálására szólít fel (amivel mellesleg egyetértek), illetve egy másik cikk a paleo-diktátor Szendi Gábor tollából, melyben a szóját gyakorlatilag a Sátánnal egyenértékűnek kiáltja ki. Ő több cikkben is ízekre szedi a szóját, úgyhogy ha valaki szeret részrehajló, tudományosan hangzó , de áltudományos cikkeket olvasni, annak ajánlom figyelmébe!

Az igazság természetesen itt is valahol középen van. A túlzott és egyoldalú szójafogyasztásnak lehetnek esetleg káros következményei, bár a naponta 100 g feletti mennyiséget fogyasztó ázsiaiak átlagos egészségi állapota több szempontból jobb, mint az európai vagy amerikai lakosságé. Viszont azt is vegyük figyelembe, hogy az ázsiaiak gyakorlatilag nem fogyasztanak tejterméket, és a húsfogyasztásuk is nagyságrendekkel elmarad az amerikai átlagtól. Ám az emésztőrendszerük is más, én nem kizárt, hogy míg a tejet rosszabbul emésztik, mint a nyugati ember, a szójához már jobban adaptálódott a szervezetük. 

Még két zárógondolat az ösztrogén és étrend kapcsolatáról: a vegán étrendet is lehet nagyon rosszul csinálni, és amellett is kialakulhat az ösztrogén-dominancia. Hogy hogyan és mitúől, ezt majd következő cikkünkben vesszük szemügyre. Másfelől viszont egyáltalán nem kötelező szóját enni, még vegánként sem. Most már van többféle növényi proteintermék is, melyek szója- és búzafehérje-mentesek. Én személy szerint a sárgaborsó-fehérjét nem annyira szeretem, de a rizsfehérje, kendermag- vagy mandulafehérje tejesen megfelelő fehérjeforrás lehet. A szójafogyasztással az alábbi ajánlásokat érdemes figyelembe venni (szintén a ködpiszkáló blogból):  

• kb. 100 g szóját fogyasszunk maximálisan naponta (50-100 mg fitoösztrogén) az étrend részeként
• menopauzás panaszok enyhítésére néhány 10 mg izoflavonoid elegendő (kevés szóját építsünk be a mindennapi táplálékba)
• nagyon erős túlzás a hatását fogamzásgátlókkal összehasonlítani, de gyermekünket lehetőség szerint ne tápláljuk szójatápszerrel (hazánkban nem elterjedt a forgalmazásuk)
• a szója hirtelen szívhalált okozó hatásával kapcsolatban nincs egyetlen komolyan vehető tudományos közlemény sem.

Mégsem káros a szójafogyasztás?

Amikor vegán lettem, akkor egy időre rákaptam a szója- és tofu-fogyasztásra, aztán leszoktam róla, mert sok mindenféle riogatást olvastam a szójával kapcsolatban. Dr. Michelle McMacken viszont a következőket írja cikkében:

"Alapok: A szójában izoflavonoidok vannak, vagyis olyan fitoösztrogének, melyek ezerszer gyengébbek az emberi ösztrogénnál és nem teljesen úgy viselkednek a testünkben, mint az emberi ösztrogén. Az izoflavonoidok blokkolják az ösztrogén egyes hatásait és utánozzák más hatásait, ami általában az egészség javulását eredményezi, emellett antioxidáns és gyulladásgátló hatásuk is van. A szója tartalmazza a legtöbb fehérjét és zsírt a hüvelyesek közül, valamint magas a vas- és rosttartalma is. 

Női egészség: Kimutatták, hogy a szója megakadályozza a mellrák kialakulását, ha olyan mennyiségben fogyasztjuk, mint az ázsiaiak. Egy 2008-as kutatás szerint a napi 1 pohár szójatejet vagy fél pohár tofut fogyasztó nők esetében 30%-al kisebb volt a mellrák kialakulásának kockázata, mint a szójamentes étrenden. Számos vizsgálat azt is kimutatta, hogy a mellrák túlélőinek körében is csökkenti a rák visszatérésének esélyét a szójafogyasztás. Egy nem régi tanulmány szerint a legtöbb szóját fogyasztó mellrák-túlélők 21%-al kisebb eséllyel haltak meg bármiben is a vizsgálat kilenc éve alatt a kevés szóját fogyasztókhoz képest. A szója csökkenti az endometriális rák kockázatát és csökkentheti a menopauzával járó hőhullámokat.

Férfi egészség: Egy nagy 2010-es tanulmány kimutatta, hogy a szójasfogyasztás nem befolyásolja a tesztoszteron-szintet, a sperma sűrűségét vagy a minőségét. A szója 50%-al is csökkentheti a prosztatarák kockázatát. 

Pajzsmirigy: A szója nem befolyásolja a normál pajzsmirigy-funkciójú és megfelelő jód-szinttel rendelkező emberek pajzsmirigy-működését. Ha eszünk szóját, ha nem, be kell vinnünk a napi jód-szükségletünket (150 mcg/nap). ha pajzsmirigy-hormont is szedünk, akkor módosítani kell az adagolást, ha nem állandó a szója-bevitelünk.

Szív- és érrendszer: A szója csökkenti a vérnyomást és az LDL koleszterin-szintet. 

A valóság: Sokan aggódnak a szójában lévő ösztrgén, GMO és vegyszerek miatt, de az étellel bevitt legtöbb ösztrogén a tejtermékekből és húsokból származik. A szója fitoösztrogénjeivell ellentétben az állati ösztrogén valóban utánozza az emberi ösztrogént a testünkben. Hasonlóképpen, a legtöbb GMO szóját a csirkék, disznók és borjak etetésére  használják, aztán az emberek ezeket a haszonállatokat eteti meg. Az emberi fogyasztásra szánt szója java része nem génmanipulált."

Szerencsére a poszt végén vannak referenciák is, tehát akit érdekel, utánanézhet a hivatkozott kutatásoknak. Én még nem döntöttem el, hogy bevegyek-e több tofut az étkezésembe, bár az itthon kapható szójatermékeken fel van tüntetve, hogy GMO-mentes, és bio változatban is lehet kapni. Viszont, a szójatermékek magas fehérjetartalmuk miatt a tejtermékhez vagy húshoz hasonló függőséget tudnak kiváltani. Semmi íze, de csak eszed és eszed. Emellett engem a többi hüvelyesnél is jobban puffaszt a szója, bár ezt már rég nem teszteltem. Nem tudom, hogy mítosz-e, de eredetileg takarmánynövénynek használták a szóját, majd kinemesítettek egy olyan változatot, amit az ember is úgy-ahogy meg tud emészteni. Tehát ha nem GMO vagy nemesített a szója, akkor még nehezebben emészthető, így meggondolandó, hogy mennyire akarunk rákattanni. 

Ha edzek, akkor bármennyit ehetek?

Sokszor hallom a teremben, hogy "Én azért járok edzeni, mert imádok enni, és így többet ehetek." Nos, ez bizonyos szinten talánigaz, mert ha józan paraszti ésszel gondolkodunk, akkor egy kiadós edzéssel akár 1000 kilowattóra energiát is felhasználunk, és ez ugye nem lesz a semmiből. A szervezetünk valahol elégeti az üzemanyagot, miközben ezt a teljesítményt leadjuk. Szándékosan nem azt írtam, hogy mondjuk 800 vagy 1000 kalóriát égettünk edzés alatt, mert a kalóriamérő alkalmazások általában csak becslést adnak a pulzus, a nem, a testsúly és az életkor alapján. Viszont a szíve nem mindenkinek egyformán edzett, így aki ugyanazt az edzésmunkát csak magasabb pulzusszámon képes elvégezni, annál a kalóriaszámláló többet fog mutatni. Szóval az ilyen okostelefon-alkalmazásokat vagy pulzusmérő órákat csak orientációként használhatjuk az egyes edzések intenzitásának összevetésére. 

Még egy fontos tényező van, amit figyelembe kell venni: Tételezzük fel, hogy sikerült 800 kalóriát elégetni egy edzés alatt. Ez megfelel négy kocka franciakrémes vagy egy negyed üveg mogyoróvaj kalóriatartalmának, viszont nem jelenti automatikusan azt, hogy akkor ennyivel több kalóriát ehetünk meg aznap.

Brit tudósok (pontosabban amerikai tudósok, de ez most lényegtelen) ugyanis megállapították, hogy az emberi szervezet alapanyagcseréje nagyjából állandó, akkor is, ha jelentős fizikai megterhelésnek van kitéve nap mint nap, és akkor is, ha nem. Nők esetében ez 1900 kalória, férfiaknál kb 2600 kalória körül mozog. Herman Pontzer amerikai antropológus a Tanzániában élő hadza törzs anyagcserjét vizsgálta meg az úgynevezett "kettősen nyomjelzett víz" eljárás segítségével, melynek lényege, hogy az alanyok vizeletmintájából kimutatható a deutérium és az oxigén-18 izotópoknak a koncentrációja, amiből pedig kiszámolható a szervezet széndioxid-termelésének – és ezáltal a napi energiafelhasználásának – a mértéke.

A hadzák az utolsó vadászó-gyűjtögető életmódot élő népcsoport a földön, és elég sok kalóriát elégetnek, miközben az élelmet beszerzik. Megdöbbentő tehát, hogy alapanyagcseréjük szinte megegyezik az irodai munkát végző városi emberével. Nos, a kísérletből az alábbi következtetéseket vonhatjuk le:

1. Elképzelhető, hogy a mérési módszer nem pontos, és nem mutatja meg, hogy az alanyok által napi szinten elvégzett fizikai munka, valamint az elfogyasztott táplálék és a testzsír-százalék mértéke között milyen összefüggés van. 

2. Az ember szervezete valószínűleg ősidők óta a vadászó-gyűjtögető életmódhoz adaptálódott, amiből két dolog következik: szervezetünk fel van készülve arra, hogy nem mindig juthat táplálékhoz, amikor szüksége lenne rá, ezért amikor tud, raktároz. Ehhez hozzájárul az is, hogy a szervezetet érő fizikai terheléshez minél optimálisabb energiafelhasználással igyekszik alkalmazkodni. Tehát két ember ugyanazt a fizikai erőfeszítést különböző hatékonysággal és ennek megfelelő energiafelhasználással is végre tudja hajtani. De még ugyanaz az ember is, eleinte több energiát fog felhasználni ugyanannak a felaqdatnak a végrehajtására, mint amikor már adaptálódott a szervezete.

3. Az emberi szervezet nagyon könnyen adaptálódik az edzésterheléshez. Vagyis ha állandó edzésterhelésnek tesszük ki, pl. minden nap lefutunk 10 kilométert kb ugyanannyi idő alatt, akkor a szervezet napról napra kevesebb energiafelhasználással fogja megoldani ugyanazt a feladatot. Vagyis, ha az edzettségünket fejleszteni akarjuk, akkor progresszív, fokozódó terhelésnek kell kitenni magunkat, és változatos ingereket kell biztosítani a szervezet számára.

4. Az edzés és az étkezés szoros összefüggésben van. Vagyis, ha nem megfelelő mennyiségű és minőségű ételt eszünk, hanem többet a kelleténél és üres kalóriákat zabálunk, akkor még az edzés mellett is le fognak rakódni a zsírpárnák. Az étkezésnek ugyanúgy progresszívnek és a napi energiafelhasználásunkhoz igazítottnak kell lennie, mint az edzésünknek. A testsúly, a vizuális megjelenés és a testzsír-százalék alapján tudunk tájékozódni, hogy milyen irányba kell módosítani az étrendünket.

5. Természetesen az edzés attól még nem hiábavaló, hiszen számtalan pozitív hozadéka van, mind a külalakunkat, mind a belső egészségünket tekintve. Use it or Lose it, ahogy angolul mondani szokták. Ha nem fejlesztjük és terheljük az izmainkat, a mobilitásunkat, az erőnlétünket, állóképességünket és a sportmozgásokban érintett összes szervrendszert, akkor a szervezetünk fokozatosan leépíti azokat, mivel úgy érzékeli, hogy nincs szükség rájuk. 

Csak egy záró gondolat, ami mindenféle tudományos eredményektől eltekintve is elgondolkodtató: Ha volt már valamelyik olvasó általános vagy középiskolai osztálytalálkozóján, és 30, 40 év múlva viszontlátta osztálytársait, akkor könnyen meggyőződhet arról, hogy azoknak szokott a legegészségesebb lenni a testsúlya, akik azóta is aktívan és rendszeresen sportolnak, mozognak. Aki nem mozog, az szinte mind súlyfelesleggel és egyéb egészségügyi problémákkal küszködik. Edzeni tehát kell, de étkezni is ésszel kell!

Tavaszi méregtelenítés - egyszerűen és okosan

Bár a húsvéti nagyböjt ideje már elkezdődött, még nem késtünk el egy tavaszi tisztító kúrával, éppen most lett elegendően meleg hozzá. Szóval akkor lássuk, mit tehetünk 30 nap alatt az egészségünkért! Sok mindenkire rárakódott télen az irha, mert esetleg nem mozgott eleget, vagy nem megfelelően táplálkozott. Persze ezeken a dolgokon tartósan kell változtatni, nem csak szezonálisan, de a tavasz egy jó kezdet lehet. Olyanok is vannak, akik nem túlsúlyosak, mégsem lapos a hasuk, az enyhe puffadás vagy teltségérzet ugyanis a krónikus bélgyulladás vagy az irritábilis bélszindróma tünete is lehet. Ha ehhez még székrekedés is hozzájárul, az még eggyel több ok, hogy elvégezzük az alábbi kúrát, amely nem kerül sok pénzbe, csak egy-két alaptermék kell majd hozzá. 

30 napos tavaszi méregtelenítő kúra

Hozzávalók:

Étkezési kovaföld
Útifű maghéj
Probiotikum
Zöldségek és gyümölcsök

Reggeli ital

A reggelt kezdjük egy liter tiszta vízzel, melybe 1-2 evőkanál kovaföldet és útifű-maghéjat keverünk bele. Nem lesz túl kellemes az íze, de meg lehet inni. A nap folyamán érdemes még két liter vizet vagy gyógyteát meginni.

Reggeli

Reggelire csak friss gyümölcsöket együnk, legalább háromfélét, és legalább egy kilóval. Lehet persze több is, de ne turmixoljuk vagy facsarjuk, hanem a meghámozott gyümölcsöket natúr formában fogyasszuk. 

Délelőtti étkezés

A második étkezés legyen egy nyers zöldségsaláta, legalább háromféle zöldségből, legalább fél kilóval. Persze lehet többféle, és nagyobb mennyiség is. Olívaolajat, egyéb hidegen sajtolt olajokat, kis sót és fűszereket tehetünk rá, de salátaöntetet és tejterméket ne adjunk hozzá! A legjobb, ha a zöldséget 3 órával a gyümölcs után esszük, és előtte vagy a kettő között nem eszünk semmi mást.

Déltől estig

12 után ehetünk egyéb ételeket, amiket szoktunk, egy vagy két étkezésre, amennyinek szükségét érezzük. Persze a legideálisabb változat az, ha délután is teljes értékű vegán alapanyagokból készítünk ételeket, és nem sütjük ki olajban, inkább csak főzzük és pároljuk őket. Ha állati eredetű élelmiszert is fogunk fogyasztani, akkor is törekedjünk a feldolgozott élelmiszerek elkerülésére. A probiotikumot étkezések után fogyasszuk.

Egyéb javaslatok

A 30 nap alatt igyekezzünk rendszeresen sportolni és minél többet aludni, hogy megkönnyíthessük a méregtelenítési folyamatokat. Nem csak hogy fogyni fogunk pár kilót, hanem laposabb lesz a hasunk, jobb lesz az emésztésünk, energikusabbak leszünk és nem kizárt, hogy megszeretjük a gyümölcsök és zöldségek fogyasztását, melyeket természetesen a kúra után is érdemes megtartani étkezésünk fő alkotóelemeiként. Ennyire egyszerű a kúra, mindenkinek jó méregtelenítést kívánok!