2009. november 30., hétfő

Szélsőségek a vegetáriánus táplálkozásban

A blog rendszeres olvasói már tudják, hogy vegetáriánus vagyok, ez az irányultságom kb. egyidős a jóga iránti érdeklődésemmel, azaz lassan húsz éves múltra tekint vissza. Mielőtt a vega táplálkozás irányzatairól beszélnénk, érdemes szemügyre venni az én példámat, mert esetleg meggyőző lehet egy-két olyan ember számára, akik szerint a vegetáriánizmus nem egészséges, vagy nem való mindenkinek.

Először is nulla Rh pozitív vércsoportú vagyok, akik a vércsoport-diéta hívei szerint született ragadozók. Ez valóban igaz is lehetett rám 19 éves koromig, mert kb. napi egy kiló húst megettem, főleg testépítő korszakomban. Másodszor is a védikus asztrológia szerint Oroszlán az aszcendensem, és Nyilas a napjegyem, vagyis kettős tűz természetű vagyok. Ez szintén leginkább húsevésre utal. 19 éves koromban azonban egyik napról a másikra vegetáriánus lettem, többek között Schirilla György könyvének hatására.

Mivel Schirilla a nyersevést és a bicsérdizmust reklámozta könyvében, eléggé gyorsan átálltam a dominánsan nyers kosztra, csak a krumplit, tökféléket meg hüvelyeseket főztem. Apám mérgelődött is, mert a mélyhűtő tele volt fagyasztott hússal meg csirkével. De mivel mindig is szélsőséges ember voltam, engem ez nem hatott meg. A nyersevésről azért lassan visszaevickéltem a főtt ételekhez, főleg, amikor megismerkedtem a Krisna-tudattal.

Első kedvencem a halava lett, baracklekvárral. Utána még sok száz, de lehet, hogy sok ezer vegetáriánus recepttel ismerkedtem meg, és fokozatosan az ájurvéda, illetve az annak megfelelő táplálkozás is előtérbe került. Nos, az én megközelítésemben a laktovegetáriánus étkezés teljesen egészséges és etikailag is megfelelő, ezen belül a nyers/főtt ételek, illetve a növényi alapanyagok és tejtermékek arányát persze testalkat, egészségi állapot stb. szerint személyre kell szabni.

A vegetáriánus irányzatok közül az egyik a vegán étrend, amely semmi állati eredetű vagy állattal érintkező terméket nem tartalmaz, még a tejterméket és a mézet sem. Nos, mi a baj a tejtermékkel? Maradjunk a tehéntejnél és a belőle készült termékeknél, mert a hindu hagyomány ezt helyezi előtérbe, bár Indiában sokszor bivalytejjel keverik a tehéntejet. A tehénnek nem okozunk fájdalmat a fejéssel, és sokszor, mint ahogy embereknél is előfordul, az anyuka sokkal több tejet termel, mint amennyire a bocinak szüksége van.

Ez idáig rendben is volna, az aggályok azonban olyankor merülnek fel, amikor a teheneket megölik a tej elapadásával (vagy még előtte), és az életük során is antibiotikumokkal, hormonkészítményekkel kezelik, illetve génmanipulált, silány takarmánnyal etetik. Szóval végülis a boltban vásárolt tejjel a hústermelésre szakosodott állattenyésztő gazdaságokat támogatjuk. Emellett a homogénezett, pasztőrözött stb. tejben elpusztulnak az enzimek, és így megemésztésük mér nehéz, egyeseknél allergiát, laktóz-intoleranciát vált ki.

Tehát a legjobb az volna, ha háztáji, "ahimsza" tehenészetből kapnánk a friss tejet és azt dolgoznánk fel. A forró tej, a ghí, a joghurt, a túró vagy friss házisajt mind nagyon hasznos tápanyagokat tartalmaznak, köztük sok olyat, amiket növényi forrásból nem, vagy csak nehezen, hosszas összeválogatással tudnánk biztosítani a szervezetünk számára.

Ugyanakkor a mennyiség is fontos, mivel a tejtermékek túlzott mértékű fogyasztása elnyálkásítja és elsavasítja a szervezetet, a húsfélékhez vagy a szójához hasonlóan. Tehát jóval kevesebbet kellene fogyasztani belőlük, mint amennyit az átlag laktovegetáriánus fogyaszt sajt, vaj, túró, tejföl stb. formájában. Heti egy-két alkalommal bőven elég volna.

A tiszta vegán étrend azonban általában sokkal kevesebb kalóriát biztosít, és egy olyan ember esetében, aki amúgy sem kövér, a rendszeres Astanga-gyakorlás mellett bizony vészesen lecsökkenhet a testsúly és az izomtömeg is. Az ilyen, váta alkatú embereknek gyengébb az emésztési tüzük, és ezért például a csak nyers, növényi étrend nekik nem megfelelő. Nem tudnak elég energiát és tápanyagot kivonni a nyers növényekből, és puffadással meg egyéb emésztőszervi problémákkal fognak küzdeni.

A nyers zöldségeket a szervezetnek kell megfőznie, és sokszor az emésztést elősegítő fűszerek és a zsiradék is elmarad mellőlük, ami még jobban megnehezíti az emésztőrendszer dolgát. Sval nyugodtan főzzünk pároljunk, esetenként süssünk, és fűszerezzünk, mert a legtöbb fűszer kedvezően befolyásolja az emésztést (nem a szárított csili mértéktelen fogyasztására gondolok itt).

Nyilvánvalóan a vega táplákozásban megfigyelhető szélsőségek is a Nap-Hold polaritáshoz kapcsolódnak. A túl sok Nap a fűszeres, csípős, olajos, tápláló, esetleg élvezeti ételek iránti preferenciát fogja eredményezni, így a vegetáriánus diétánk olasz tésztákból, pizzából, sült krumpliból és édességekből fog állni. A túl sok Hold lúgosítási mániát eredményez, csak zöld leveleket, salátákat, nyers csírákat és egyéb "szuperegészséges", de szinte semmi kalóriát nem tartalmazó ételeket veszünk magunkhoz (két böjt között).

Ismét egyértelmű, hogy nem csak az életmódunkat, de a táplálkozási szokásainkat is dominánsan a tudatunk, a belénk rögzült/nevelt szamszkárák (tudati benyomások) határozzák meg. Hiába egészséges dolog az Astanga-jóga, a megfelelő, személyre és körülményekre szabott diéta híján ettől sem várhatunk száz százalékos egészséget és harmóniát. Érdemes megismerni az ájurvédikus testlakatunkat és az ahhoz kapcsolódó táplálkozási szabályokat, mert sok szenvedéstől megkímélhetjük magunkat a kiegyensúlyozott, változatos laktovegetáriánus étrenddel.

2009. november 29., vasárnap

Gauranga for President!

Természetesen ez csak vicc, egyelőre nem jelöltetem magamat elnöknek, örülök, ha gyakorolni jut időm, és elvezetgetni az Atma Centert. Amúgy sem érdekel a politika. Valójában a Presenter of the Year választásról van szó, amelyet a Wellonline.hu hirdetett meg immáron második éve. A tavalyi évben az ideihez hasonlóan voltak a Fitness és Body & Mind kategóriában férfi és női versenyzők. A tavalyi verseny teljesen meghívásos alapú volt, míg idén a tavalyi győztesek az ELITE kategóriában indulnak, míg a többi open, azaz bárki indulhat tulajdonképpen.

Most látom csak, hogy a Body & Mind kategória nem is open, vagyis ide is Valicskó Feri kegyéből juthattak be a felsorolt versenyzők. Nos, a mi kategóriánkban ugye a Pilates és jóga-oktatók versenyeznek többnyire, bár idén egy Tai Chi-oktató is van. A tavalyi kategória-győztes Vadász Ákos volt, aki most pechére az Elite kategóriában kell, hogy versenyezzen Norbival, Rezsővel meg egyéb celebekkel. Mi itt maradunk az enyhén pezsgő jógás berkeken belül.

Valahogy az idei jóga események a tavaszi Adidas jóganapon kívül nem nagyon akartak összejönni, így nem sok érintkezési felület volt a médiával meg a "nagyközönséggel". Az őszi jóganap el is maradt, én meg még nem vagyok olyan nagykutya, hogy meg tudjam hívatni magamat a Fitbalance-re meg a Fittarénára. Oda csak a nagyon jól menedzselt, komoly kapcsolatokkal rendelkező oktatók bírnak bejutni.

Szóval maximum a saját berkeinken belül tudtunk bemutatkozni, ami azért szerintem így sem rossz, mert kb. havi 100 új ember azért meg szokott fordulni az Atmában. Érzéseim szerint a múlt heti Fitweek sem dobott túl sokat az ismertségünkön, mert amellett, hogy az év elejinél kevesebb terem vett benne részt, ember sem túl sok jött a Fitweek-es belépőkkel, maximum 30-40 egy hét alatt.

Mint mindig, most is le vagyunk maradva Amerika meg a Nyugat mögött. Azért nem csüggedünk el, jövőre tervezek egy-két dobást, ami segíthet az Astanga ismertebbé tételében, és talán egyszer valóra válik az álmom (ami mellesleg egyesek rémálma), hogy az Astanga tömegsporttá növi ki magát, mint pl. a futás vagy az Aerobic.

De térjünk vissza a Presenter of the Year-szavazásra! Miért is érdekel engem az, hogy megnyerjem? Egyesek szerint természetesen narcisztikus egocentrizmusból, de én azt hiszem, hogy ez inkább az Astanga és az Atma Center népszerűségének terjesztését szolgálná, mert szerény véleményem szerint az összes oktatónk nagyon jól képzett és elkötelezett prezenter, úgyhogy a dicsőség őket is megilletné, még ha én is vagyok a legexhibicionistább közülünk. Szóval, aki úgy gondolja, hogy az Atma Center megér egy klikket, az kóboroljon el a szavazó-oldalra, és nyomja meg az ötös gombot a fényképemtől jobbra lévő keretben!

Ez azonban nem olyan egyszerű dolog, mint ahogyan első hallásra tűnik. Először megjelenik egy felugró ablak, és ott a "Mégsem" gombot kell megnyomni, hogy szavazni engedjen. A második feltétel, hogy a böngésződben engedélyezni kell a sütik ("cookie"-k) fogadását, mert az oldal megjelöli, hogy melyik gépről szavaztak már. Ha az ötöst nyomod meg, akkor növekszik a népszerűségi indexem, ha az egyest, akkor csökken :-(((. Egy versenyzőre egy gépről egyszer tudsz szavazni, utána már nem jelenik meg az 1-től ötig tartó skála.

persze tavaly kiokoskodtuk, hogy ha törlöd a sütiket, akkor újból enged szavazni az oldal ugyanarról a gépről, de mint utóbb kiderült, nem sok értelme volt erőltetni a klikkeket, mert a gép az azonos IP-címről érkező szavazatokból csak egyet számít bele a végeredménybe. Szóval ha a többi kategóriában is akarsz szavazni, akkor azt is meg tudod tenni, és a neked nem tetszőket le is pontozhatod 1-esekkel.

Van egy eredmény-oldal is, Ahol elvileg grafikonon lehet nyomon követni, hogy ki hány szavazatot kapott a többiekhez képest, ez azonban nem sokat ér, mert az oszlopok alatt szereplő számok nem egyeznek meg a kategóriákon belüli sorrenddel, ahogy a versenyzők megjelennek. Szóval megkeverték, de hogy ennek mi értelme van, azt nem tudom. Az egyetlen, ami támpontot ad a verseny állására vonatkozólag, az versenyzők lapján szereplő népszerűségi index, amely minél közelebb van az 5-öshöz, annál kecsegtetőbb. De hogy a konkrét végeredményt hogy a csudába számolják ki, azt bizony Isten, nem értem.

Sőt, a tavalyi konkrét eredményeket nem is hozták nyilvánosságra, vagyis pl. hogy a mi kategóriánkon belül mi volt a sorrend, és ki mennyi szavazatot vagy pontot kapott. Állítólag én lettem a második (legalábbis Valicskó Feri szavai szerint), és nem sokkal maradtam le Ákos mögött. Hát nem tudom, szerintem Németh Gergő is elég esélyes volt befutónak, sőt idén Fűzy Gábor is az. Na mindegy, majd meglátjuk. Annyira nem kaparok a díjak után, az élet így is bőven jutalmaz. Pattabhi Jois-nak majd' negyven éven keresztül kellett oktatnia, mire megismerték, és nem adta fel. Ahhoz képest nekünk azért sokkal könnyebb dolgunk van szerintem.

Szóval ahhoz, hogy a legtöbb szavazatot tudjam kapni, segítség lenne, ha küldenétek egy rövidke emailt a lehető legtöbb ismerősötöknek, hogy klikkeljenek a saját gépükről a következő linkre:
http://www.wellonline.hu/presenter/contestant.html?id=105, majd nyomják meg az 5-ös gombot. December 10-én délig lehet szavazgatni, és 12-én fogják kihirdetni az eredményeket. Bárki is lesz a nyertes, előre gratulálok neki, és remélem, ez az egész akció minél több ember kíváncsiságát felkelti majd a jóga és az egészséges életmód iránt. Amúgy egész jó kis képet elkaptak rólam az Adidas jóganapon, nem? Még a végére bevágok egy klippet MC Yogi-tól, amelyben Obama megválasztására lelkesíti a népet. Végülis bejött, hátha nekem is küld egy kis pozitív energiát! Ja és nem mellékesen a szám címe: "Vote 4 Hope"!

2009. november 28., szombat

Jóga és izzadás

Miért vagyok annyira rákattanva a melegben jógázásra? Más Astanga-gyakorlók azt mondják, hogy a belső hőt kell fejleszteni, nem kell, hogy a környezeted meleg legyen. De azok, akik ezt mondják, még egy teljes sorozat után is szárazon szállnak le a matracról, vagyis nem sok izzadságot képesek kipréselni magukkal a belső hőfejlesztésükkel.

Én azért szeretem a testhőmérséklet közeli jógát, mert olyankor nincs hőleadás kifelé, tehát a belsőleg fejlesztett hő tényleg a méreganyagok elégetésére használódik fel, nem pedig a terem felfűtésére. Az izmok kevésbé sérülékenyek, és az ember pszichésen is jobban el tud lazulni, mert a jóleső meleg az anyaméh biztonságára emlékeztet.

Amúgy is izzadékony ember vagyok, de amióta melegben jógázom, két óra alatt vagy öt litert kiizzadok. Ez olyan, mint egy belső zuhany, és nagyon sok méreganyagtól megszabadít. Pattabhi Jois is fontosnak tartja, hogy az ember izzadjon gyakorlás közben. Ahhoz képest, ahogy egy 30-36 fokos szobában izzadsz, a 22-25 fokos izzadás csak a felszínre hozza a méreganyagokat, de nem mossa le. Ezért az ember csak "megbüdösödik", de nem igazán tisztul meg.

A kellemetlen izzadságszag (hónaljszag, lábszag, szájszag stb.) arra utal, hogy sok méreganyag van a szervezetünkben. Én például a jógások izzadságszaga alapján meg tudom mondani, hogy mit ettek előző nap. Egyes betegségeket is meg lehet állapítani az izzadságszag alapján. Érdekes módon, a bőrön keresztül kellemetlenül kiütköző ételek szinte mind a radzsaszikus és tamaszikus kategóriába tartoznak, vagyis az egészséges, szattvikus táplálkozásba amúgy sem férnek bele.

A következők a legmarkánsabb "testbüdösítő" ételek a következők: húsfélék, hal és tengeri herkentyűk, tojás, máj, hagymafélék, fokhagyma, gombafélék, élesztő, erjesztett sajtok, savanyúságok, és természetesen a dohányzás és alkoholfogyasztás is kiütközik a pórusokon.Természetesen a heyltelen táplálkozás és a rossz emésztés nem csak az izzadságot, hanem a székletet és vizeletet is megbüdösíti.

Izzadni tehát jó, és ha szembesülünk vele, hogy büdös az izzadságunk, akkor változtassunk az életmódunkon, ne csak jógázzunk! Ja, és óra után zuhanyozzunk, de esetleg előtte is, ha nem érezzük magunkat tisztának. Ezzel nem csak a tanárnak, hanem a jógás társainknak is megadjuk a tiszteletet. Kicsit Twilight-os a csávó a képen, amit találtam, de legalább izzad!

2009. november 27., péntek

Tartalék telepen

A hétvégi "Jóga és alvás" bejegyzésem nyilván nem volt a véletlen műve, mivel már harmadik hete vágyom arra, hogy jól kipihenhessem magamat. Erre kb. szerdáról csütörtökre virradóra kellett várnom, úgyhogy ennek fényében a héten eddig történtek krónikája következik.

Vasárnap este éjfélig blogoltam ugye, mert kellett azért egy pár bejegyzést előre feltölteni. Hétfőn reggel ötkor kelés, irány az Atma Buda. Egész jó kis Mysore óra jött össze öt fővel, köztük István meg Ági is ott volt. Ágit különösen szeretem igazítani, mert ő "nearing perfection", vagyis pl. Utthita haszta pádángusthászanában teljesen függőlegesre fel lehet emelni a lábát, a szuptakúrmászanában meg hozzá se kell nyúlni. Több, mint kész a 2. sorozatra, de egyelőre csak alkalomszerűen gyakorolja. Majd Indiában, remélem, belelendül. Amúgy a Youtube-os videóim közül is az a legnézettebb, amelyikben őt igazítom.

István is lelkesen nyomta, múlt heti térdsérülését meghazudtolva végigtolta a teljes szériát. Szabi és András teljesítménye egyenletesnek mondható. Szabi kezd rákapni a kézenállásra, András meg örül, hogy összeér a keze a Maricsjászanákban. Zoli, a balettos újonnan csatlakozott, de már vagy 2-3 hete szinte napi vendég. Jók az adottságai, szerintem hamar be fog érni.

Óra után kezdetét vette István adjustment-tréningje, melynek során végigveszi velem és Ágival az Ajaytól tanult igazításokat, hogy mi is tudjuk hasznosítani oktatás közben. Nagyon tudományos a dolog, persze elkerülhetetlen, hogy minden tanár belevigye az egyéniségét meg a felfedezéseit. Valahol itt talán egy picit túl lett húzva a hamstringem alsó ínszalagja, mert szerdán már egészen éreztem, hogy valami történik a bal lábammal hátul. Azért a kurzus jó volt, jövő héten folytatjuk.

Napközben a rohangászás, délután Agni és Astanga-óra. Ezen a héten van a Fitweek rendezvény, de ehhez képest szerdára egészen megcsappant az órák látogatottsága, csak nem elkezdődött már a karácsonyi mizéria? Vagy pedig dúl az influenza és mindenki otthon fekszik. Akkor inkább az oltás, csak gyertek jógázni! Szóval a kedd is zúzós volt azért, és ebben a három napban a gyakorlásom is lecsökkent egy órára, úgyhogy három napig tartott az első két sorozat.

Kedden este feküdnék le, de még otthon is sokat beszélgettünk az asszonnyal, úgyhogy szerdára virradóra is csak négy órás alvás kerekedett. Szerda reggel már tartalék telepre kellett kapcsolni. A hosszas kialvatlanság jellemzői: Mélyülő kék karikák a szem alatt, türelmetlenség, ingerlékenység, mozgáskoordinációs problémák.

Szóval szerda reggel öltöztetés a templomban, utána Bhaktis jógaóra. Behívtak még egy órára, mert nem jártam még eleget a félévben. Zsuzska rákapcsolt, a bemelegítés után kiképzőtábort tartott. Dinamikus gyakorlatok, kilégzés szájon át, süvöltetni kellett a levegőt mint a bokszolók szokták. Az ülő helyzetből hátrafordítások különösen durvák voltak, nem tudtam, hogy ennyire nem megy. Amúgy is nehéz volt átállnom az uddzsájíról a szájon át kilégzésre, meg felgyorsítani. Mindegy, a végén próbavizsgák voltak, én voltam a második. Le kellett nyomni a Zsuzska-féle napüdvözletet, majd különböző pózokból végrehajtott dinamikus bemelegítő gyakorlatokat kérdezett. Végülis ötösre értékelt, kár, hogy jövő héten még egyszer be kell jönni vizsgázni.

Délután ismét egy órácska gyakorlás. Úgy érzem, hogy az utóbbi időben a vállaimat elég alapos terhelésnek vetettem alá. Vagy a fáradtság miatt nem érzek elegendő erőt a vállaimban a kézenállásos vinyászákhoz, vagy tényleg még ki kell alakulnia. Az esti órát is végigcsináltuk, egész jól kezd már menni a 2. sorozat azoknak, akik járnak.

Utána még próbálgattam egy pár dolgot, amit ma láttam a Youtube-on: láb nélküli fekvőtámasz, láb-lebegtetés tíz centivel a föld felett meg egyéb hasonlók. Persze a tartalék telepből már nem sokra futotta, majd egy szebb napon. Aztán gyorsan bezártuk a boltot és irány haza! Csütörtök reggelig majdnem kilenc órát sikerült aludnom! Hurrá! Újra visszatérek a színek a világba, göröghetünk tovább!

2009. november 26., csütörtök

Jóga személyre szabva

Az Astanga-jóga meglehetősen sztenderdizált rendszernek tűnik. Mindenki az első sorozattal kezdi, aztán ha megy neki, akkor lassan halad a hatodik felé. Lesznek azonban páran, akik túl akarnak majd pillantani a hatodik sorozaton, és jobban személyre szabni a gyakorlásukat, esetleg már az elejétől fogva. Krisnamácsárja életrajzírói szerint ő is személyre szabta az oktatási anyagokat, és idősebb korára oktatási stílusa is sokat változott fiatalabb korához képest, amikor Pattabhi Jois-t képezte.

Krisnamácsárja életrajzában (Yoga of the Yogi) a jóga gyakorlásának, illetve rendszerének hatféle felosztásával találkozunk. Ez úgy vélem, érdekes lehet azok számára, akik azért keresik az egyéni utakat a jógában. Krisnamácsárja a sorozatokat vagy képzési rendszereket kramáknak nevezte. a "krama" kifejezés annyit jelent, hogy "lépések". Nyilvánvaló, hogy bármilyen célt is tűzünk ki magunk elé, tisztában kell lenni azzal, hogy milyen lépéseket kell megtennünk, hogy eljussunk a célunkig. Nos, a kitűzött céloknak megfelelően hatféle krama, vagyis gyakorlási rendszer létezik, és ezek pedig a következők:

Szristi krama - az ilyen gyakorlás célja a növekedés: fizikai, mentális, pszichológiai és érzelmi értelemben. A szristi kramát gyakran gyerekek számára írják elő, akik fiatalok, energikusak és egészségesek.

Siksana krama - itt a tökéletesség a cél. Az ászana, pránájáma, bandha vagy a jóga bármely más elemének gyakorlása során a jelölt a lehető legteljesebb tökéletességre törekszik. Itt a gyakorlónak már valamivel érettebbnek kell lennie, meg kell értenie a gyakorlás jelentőségét. A fiatal felnőttek, oktatók számára megfelelő gyakorlási rendszer.

Raksana krama - a cél a fenntartás, az egészség és a fiatalosság fenntartása, valamint a stressz távol tartása. Az ilyen gyakorlás az ideális a fiatal felőpttek számára, akiknek sok a családi vagy társadalmi kötelezettsége, és ezért a jóga-gyakorlás nem lesz az elsődleges cél az életében. Viszonylag kevesebb időt, figyelmet tudnak ráfordítani, mint például egy teljes idős tanuló vagy tanár.

Adhjátmika krama - ekkor a gyakorlás belső aspektusa válik hangsúlyosabbá, mert az illető elindul a spirituális keresés útján. Azok, akiket a jóga filozófiai aspektusai és belső gyakorlatai is érdeklik, ebben a rendszerben fogják megtalálni céljaikat.

Csikitsza krama - terápiás gyakorlás. Főleg olyanoknak való, akik testi, mentális, érzelmi vagy pszichológiai szinten problémákkal küzdenek, és nem tudnak mindent úgy gyakorolni, mint egy egészséges ember.

Sakti krama - ebben a rendszerben a jógi célja bizonyos misztikus képességek vagy tökéletességek kifejlesztése. Nagyon elhivatott gyakorlást igényel, speciális gyakorlatokkal és egy tökéletes mester irányítása alatt. Viszonylag ritkán gyakorolják, mert a sziddhik elérése nem tartozik a jóga vagy az ember elsődleges céljai közé.

Amint látjuk, a sztenderd Astanga-gyakorlás főleg az első két kategóriához kötődik szorosan. Mindazok, akik az utóbbi négy kategóriának megfelelő gyakorlást szeretnének, még mindig használhatják az Astanga sorozatokat, de bizonyos dolgokat módosítani kell, vagy a gyakorlásban, vagy legalább a gyakorló fókuszában, attitűdjében.

Az a jó tanár, aki felismeri a gyakorlásnak ezt a hat kategóriáját, és helyesen meg tudja állapítani, hogy kinek mikor melyikre van szüksége. Ennek megfelelően kell oktatnia, és akkor ő is és a tanítványok is a maximális sikereket fogják elérni a jóga gyakorlásában.

2009. november 25., szerda

Jóga ABC Rishikesh-ben

Úgy érzem, nem véletlen, hogy az életemnek ebben a szakaszában került ismét előtérbe a jóga, és az sem, hogy ebben a sorrendben ismerkedtem meg a jógairányzatokkal. A 80-as években, a 90-es évek elején még meglehetősen egységes volt az az anyag, amit hatha-jóga címszóval oktattak akár itthon, akár Moszkvában. Sztenderd ászanák, légzőgyakorlatok, egy csipetnyi filozófia és életmód. Azért én már ebbe is beleszerettem.

Amikor Rishikesh-ben találkoztam Acharya-kumara Swamival, a jóga akkor és ott meglehetősen trendinek tűnt, és bele kellett kóstolni. Swamiji viszonylag sztenderd Sivananda-jóga órát tartott. Először tíz kör napüdvözlet, utána a tizenkét fő Sivanandás ászana, plusz még egy pár személyes kedvenc Swamijitől, és a végén légzőgyakorlatok. Tetszett a sztenderd struktúra, nem kellett sokat gondolkodni, hogy mit gyakorolj. Mivel ő Swami volt, vagyis lemondott szerzetes, nem volt szokása, hogy odajön óra közben igazgatni, főleg a nőket. A férfiak (köztük én is) azért néha kaptak egy-két igazítást.

Egy fontos dolgot elmondott, hogy az órát attól fogják szeretni, hogy a tanár kitárja a szívét, és a pránáját kiterjeszti az összes tanulóra. Ettől más egy jógaóra, mint egy otthoni gyakorlás, még ha a tanár csak szóbeli utasításokat is ad. Persze Swamiji kezdő órájában azért volt pávapóz, sáska meg jógahíd is, úgyhogy lehetett gyúrni. Miután néhány látogatást tettem Swami szerény otthonában, nyilvánvalóvá vált, hogy az ő életében a mantrák éneklése, az imák ismétlése és a Kedarnathba (Siva szent zarándokhelye a Himalájában) látogatások játszottak központi szerepet.

Amikor 2008-ban már többen visszatértünk Rishikesh-be az első jógatáborba, Swami ismét lelkesen fogadott, de azt mondta, hogy csak az első és az utolsó foglalkozást fogja vezetni. A többi órára egy barátját, Vishwananda Swami-t kérte fel. Az ő nevét máig sem sikerült végérvényesen tisztázni, egyesek Vishwarupanandának, mások Vishwaswarupanandának hívták. Mi maradtunk a Swamiji-nél, ez mindenkire passzol. Ő valamivel fiatalabb volt piros ruhás Swamijink-nél, és halványabb, narancssárga cuccot hordott. Ugyanakkor hihetetlenül hajlékony volt, látszott rajta, hogy keni-vágja az ászanákat.

A 2008-as csapat meglehetősen vegyes összetételű volt, és egyeseknek még Swami könnyed órája is néha túl intenzív volt. Pedig kb fél órát nyomtuk csak a napüdvözletet meg az ászanákat, utána jóganidra volt, meg pránájáma. Ezek is jó dolgok, én sok mindent tanultam ebből is. Néha azért betett egy-két brutális hátrahajlítást. Ő aztán végképp nem igazított, de szép nyugodt hangon végigvezette az órát, a relaxációt. Jó szövegei voltak, például "No expectations" - ne legyenek elvárásaid, és "You are just a witness" - te csak szemtanú vagy. Ezeket mantra-szerűen sulykolta belénk.

A két hét hamar letelt, és a második hét fénypontját (legalábbis számomra) Kamal Astanga-órái jelentették. Erről majd még szólok egy külön bejegyzésben. István tovább maradt kint, és sokat járt még Swamiji óráira, ami jó előkészítő volt az Astangához. Állítólag sok japó tanítványuk volt, akik azért komolyabban kenték, nekik erőteljesebb órákat tartott.

Még egy ismert név van Rishikesh-ben, ez pedig Rudra Dev, aki Iyengar-tanár. Istvánt váltig unszoltam, hogy ugyan ne hagyja már ki, ha ott van, és végül be is nevezett hozzá egy két hetes intenzív kurzusra. Az Iyengar-jóga arról híres, hogy a jógaterem tényleg úgy néz ki, mint egy kínzókamra, tele kötelekkel, deresekkel, és mindenféle kellékekkel, amikkel az ászanák végrehajtását segítik elő.

Habár az Atma Centert is kínzókamrának tartják egyesek, itt a tanár puszta kézzel megoldja a ráhatást, esetleg az övet meg a téglát hívjuk segítségül. Szóval István végigcsinálta a két hetet Rudrával, és nagyon lelkes volt. Utána azért az Astangánál kötött ki. A mellékelt képen szerintem azért Rudra Dev kicsit túlzásba viszi a "propok" használatát, még ha azt saját magával teszi is. De legalább nem mondhatjuk, hogy nem gyakorol, igaz?

Biztosan van még sok más jógaoktató Rishikesh-ben, nekünk róluk voltak tapasztalataink, és természetesen mindenkinek ajánljuk, ha Rishikesh-ben jár. A Swamikat inkább a soft stílus kedvelőinek, Rudrát a semi-hard stílus rajongóinak, míg végül Kamalt azért a hardcore irányzat képviselői közé sorolnám, mint ahogy általában a legtöbb Astanga-oktató hozza a formáját. De hát ezért szeretjük őket, nem? Csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végigcsinájja...

2009. november 24., kedd

A lappangó karma

Gregor Maehle könyvének újabb részlete (ha így haladok, lassan lefordítom az egészet;-))

"Ahogy a Jóga-szútra magyarázza (2.12.), minden gondolat, érzelem és tapasztalat tudatalatti benyomást (szamszkárát) hagy az elmében. Ezek a benyomások határozzák meg, hogy mi lesz belőlünk a jövőben. A Brihad-áranjaka Upanisad szerint mindaddig, amíg a lélek nem érte el a felszabadulást, egy hernyóhoz hasonlóan, amely az egyik fűszálról a másikra kúszik, a jelenlegi életében szerzett benyomások ereje által a lélek is egy újabb testbe kúszik.

Ez azt jelenti, hogy az a test, amiben jelenleg tartózkodunk, nem más, mint a múltbeli gondolataink, érzelmeink és tetteink összessége. Valójában a testünk a múltbeli gondolataink kikristályosodott krónikája. Ezen mélyen el kell gondolkodni és mélyen meg kell érteni. Ez azt jelenti, hogy az ászana az a módszer, amely kiszabadít bennünket a testünkben raktározott múltbeli kötöttségektől, hogy megérkezhessünk a jelen pillanatba.

Meg kell jegyezni, hogy ha (túl)erőltetjük a gyakorlást, akkor az csak a szenvedésen és a fájdalmon alapuló tudatalatti benyomások egy újabb rétegét fogja létrehozni. Ugyancsak felerősíti a testtel való azonosítást. A jógában bármi átmenetivel történő azonosítást avidjának (tudatlanságnak) nevezünk.

Ez eleinte meglehetősen absztraktnak tűnhet, de mindannyian, akik láttuk valamelyik szerettünket meghalni, emlékezni tudunk arra a mély benyomásra, hogy amikor a halál beállt, akkor a test csupán egy üresen hátrahagyott buroknak tűnik. Mivel a test a jármű, és a múltunk tárháza, olyan módon szeretnénk gyakorolni az ászanát, hogy a testünk a hasznunkra szolgáljon, miközben felszínre hozza és elengedi a múltat, ami benne rejlik.

A jóga a két szélsőség közötti középút. Egyik részről, beleeshetünk a fanatikus gyakorlás és az ideál hajszolásának szélsőségébe, miközben elutasítjuk a jelen pillanat valódiságát. Ezzel az a probléma, hogy mindig csak olyan módon viszonyulunk magunkhoz, hogy milyenné szeretnénk válni a jövőben, és nem ahhoz viszonyulunk, hogy milyenek vagyunk most.

A másik szélsőséget a pszichoterápia egyes iskolái javasolják, amelyek a múltbeli traumák előhozására koncentrálnak. Ha ezt megtesszük, akkor ezeknek a traumáknak a ránk gyakorolt hatása felerősödhet, és úgy viszonyulunk magunkhoz, hogy milyenek voltunk a múltban, a "felszínre kerülő dolgok" és a "folyamat, amin keresztülmegyünk" jelenségeivel meghatározva önmagunkat. Az ászana egy lehetőség, hogy búcsút intsünk ezeknek a szélsőségeknek, és megérkezzünk a jelen pillanat igazságához.

Hogyan nyilvánulnak meg a múltbeli érzelmek, gondolatok és benyomások a testben? Egyes jóga-gyakorlók sok dühöt tapasztalnak, amikor elkezdik gyakorolni az előrehajlító pózokat. Ez a múltbeli agresszió miatt van, ami a hamstringekben (combhajlító izmokban) tárolódik. Ha tudatosan elengedjük a dühöt, akkor az érzelem el fog tűnni. Ha nem, akkor valamilyen más formában fog felszínre törni, például erőszakos tettként vagy krónikus betegségként. Más tanulóknak sírhatnékjuk támadhat az erőteljes hátrahajlító gyakorlatok után. Az érzelmi traumák a mellkasban tárolódnak, ahol páncélként megkeményednek a szív körül. Ez a páncél fellazul a hátrahajlító gyakorlatok során. Ha elengedjük a páncélt, akkor nagy megkönnyebbülést érzünk, amit néha sírás kísérhet.

A túlzott merevség a mentális ridegségből eredhet, vagy abból, hogy nem merjük átadni magunkat az ismeretlen helyzeteknek. A túlzott hajlékonyság azonban ahhoz kapcsolódhat, hogy az ember nem tud állást foglalni az életében, és határokat szabni. Ebben az esetben az ászana gyakorlásnak elsősorban az erő fejlesztésére kell irányulnia, hogy egyensúlyt teremtsünk, és megtanuljunk ellenállni annak, hogy túlzottan megnyújtsanak. Az ászana segít a múlt felismerésében és elengedésében. Ez pedig kapcsolatba hoz a jelen pillanattal, és elősegíti, hogy elengedjük az olyan korlátozó elképzeléseket, hogy kinek gondoljuk magunkat."

2009. november 23., hétfő

Hátrahajlítás minden mennyiségben

Tizenkét lelkes vállalkozó gyűlt össze a szombati bekbending vörksopra. Úgy látszik, már kezd kialakulni egy törzsgárda, hiszen majdnem ugyanazok voltak itt, mint akik a pulai táborban, illetve a csípőnyitó workshopon is ott voltak. Szabi volt az egyetlen férfi résztvevő. Az oktatóink közül csak betti képviselte magát a workshopon, de a Dev Kapil workshopot azért reméljük, hogy látogatják majd az oktatók is.

Ismét elragadott a fantáziám, és vagy ötven gyakorlatot összeírtam. A gyakorlás előtt elmondtuk a "szahanáv avatu" mantrát, majd napüdvözletekkel kezdtük. Ezt a fajtát én fejlesztettem ki, nincs benne hátraugrás, de van hátrahajítás. Mivel mindkét lábbal kezdve meg kell csinálni, az öt kör igazából tíz volt. Utána még öt(ször kettő) olyan napüdvözlet, amelyben oldalra hajlítás is van. Ez összességében majdnem fél órát kitett, és jól megizzadt mindenki, pedig csak harmincegy-két fok volt.

Utána álló gyakorlatokat végeztünk, mindegyiket tíz légzésig kitartva, illetve egy-két dinamikusat is belevettem. Miután így szépen bemelegítettük a gerincünket, állva, illetve négykézláb végeztünk még egy pár gerinchajlító gyakorlatot, majd áttértünk a talajgyakorlatokra. A hátrahajlításokat itt-ott fűszereztük egy-két oldalra, illetve előrehajlítással, vagy éppen gerinccsavarással, és így még a három óra végére sem állt be a derekunk, és haladni tudtunk a mélyebb gyakorlatok felé.

A páros gyakorlatok azért hasznosak, mert a kevésbé hajlékonyaknak is van sikerélményük, míg a hajlékonyak még jobban bele tudnak menni a pózokba, mint segítség nélkül. Emellett mindenki megtanul a másikra figyelni és megfelelően segédkezni a gyakorlatok végrehajtásánál. A végére hagytuk a nehezebb pózokat, amelyek közül egyesek a 3.-4. sorozatban szerepelnek, de segítséggel még ennek is neki tudott veselkedni szinte mindenki. Valamivel több, mitn három órásra nyúlt a gyakorlás, és a végén mindenki kellemesen elfáradva terült el a relaxációban.

A relaxáció befejezése után, már fél hat felé, elmondtuk az Óm púrnam zárómantrát, és mindenki feltöltődve távozott. Lgalábbis a magam nevében mondhatom, hogy éjfélig nem igazán bírtam elaludni, mivel a sok hátrahajlítás felpezsdíti az idegrendszert és az elmét. A következő Dev Kapil workshopja lesz, ahol remléhetőleg mindannyian sok újat fogunk majd tanulni. A workshopról készült teljes fényképalbum itt megtekinthető.

2009. november 22., vasárnap

Jóga és alvás

Az alvás és a pihenés ugyanolyan fontos az egészség és a harmonikus tudati működés szempontjából, mint az evés, vagy a testgyakorlás. Bár hallottam már olyan jógikról és szentekről, akik teljesen lemondtak az alvásról vagy az evésről, vagy éppen mindkettőről, de nyilván nem ez az általános eset. Nos, egy pár gondolat a megfelelő pihenés fontosságáról.

Az alvásnak kettős funkciója van: egyrészt pihenteti a durva fizikai testet, miközben a napközben az emésztőrendszer által feldolgozott tápanyagok beépülnek a szövetekbe, és lezajlik a sejtanyagcsere, vagyis a sejtek kiadják magukból az anyagcsere-termékeket. Ez azt jelenti, hogy ha későn este sokat eszünk, akkor azt egyrészt nem fogjuk tudni jól megemészteni, mert az elsődleges emésztés tüze estére már legyengül, illetve zavarni fogja az éjszakai pihenésünket, és az ilyenkor fogyasztott tápanyagok java része elraktározódik, vagyis hízni fogunk. Ugyanakkor az esti nagy evészet után a szervezet reggel kezd emészteni, amikor már a gyomor kiürült, és reggel rögtön erős éhségérzetet fogunk tapasztalni, fáradtsággal egyetemben. Ez egy ördögi kör, ezért ha valaki le akar fogyni, akkor le kell szoknia a vacsoráról.

Nyilván ez nehezebb lehet, ha például este jógázunk, és előtte ugye 3-4 óráig nem szabad enni, mert jóga után bizony erős éhségérzet jelentkezhet. Nos, ezzel meg kell küzdeni, vagy csak nagyon könnyűt vacsorázzunk. A reggeli ébredéskor a testnek kellemetlen szaga lehet, mivel a szervezet a testfelületen és a test nyílásain keresztül választja ki a salakanyagokat. A reggeli zuhanyzás előtt éppen ezért fontos a hólyag és a belek kiürítése, mielőtt pl. reggeliznénk. A reggeli jóga-gyakorlás is azért hasznos, mert elősegíti a méregtelenítési, ürítési folyamatokat, főleg, ha alaposan megizzadunk közben.

Az alvás második funkciójáról még nem beszéltünk, és ez pedig a finomfizikai test hasonló jellegű pihentetése, regenerálása, "méregtelenítése". Éber állapotban az intelligencia folyamatosan őrködik az elme felett, és több-kevesebb sikerrel ésszerű korlátok között tartja mentális és érzelmi reakcióinkat. A meditációs technikákkal éppen ezeket szeretnénk összehangolni és még jobban az akaratunk irányítása alá vonni. Az átlagember alvásigénye napi 6-8 óra. Ha huzamosabban ennél kevesebbet tud pihenni, akkor idegessé, ingerlékennyé, türelmetlenné válik, és pl. több napos alvásmegvonás esetén az intelligencia annyira kimerül, hogy az ember tulajdonképpen elveszíti a józan kapcsolatát a külvilággal, és nem tudja megkülönböztetni az éber állapotot az álomképszerű hallucinációktól, vagy a tudatalattiból feltörő fóbiáktól.

Az alvás során két fázis váltakozik: az álom és a mélyalvás, amelyben a tudatos működés és érzékelés még az álomnak megfelelő mértékben sincs jelen. Ez az igazi pihenő-időszak, míg az álom sokféle funkcióval rendelkezik, például a tudat alatt lapuló, esetleg elnyomott érzelmek, benyomások a felszínre kerülhetnek, és úgymond "következmények nélkül" élhetjük meg őket.

Az éjfél előtti órák sokkal pihentetőbb alvást biztosítanak, mint az éjfél utáni órák. Ezért például este kilenctől hajnali háromig aludni pihentetőbb lehet, mint éjféltől reggel nyolcig. A relaxáció, amit a jógaórák végén gyakorlunk, tulajdonképpen a mélyalváshoz hasonló, de annál tudatosabb állapot előidézése, amely megfelelő végrehajtás esetén szintén nagyon pihentető tud lenni. A mély, tudatos légzéssel és koncentrált figyelemmel végzett ászanák, és az azt követő relaxáció így összedolgoznak abban, hogy az óra után feltöltődve, megújulva érezhessük magunkat. Sokan azt tapasztalják, főleg a sok hátrahajlító gyakorlat után, hogy nehézséget okoz este az elalvás, mert a felgyülemlett pránikus energia nem hagy lenyugodni, "bekábulni". Ez rendszeres gyakorlás és megfelelő napirend esetén fokozatosan kiegyensúlyozódik.

Hosszabb távon, megfelelően könnyű diéta és rendszeres, nem túl stresszes életmód mellett elképzelhető, hogy a jóga gyakorlása ténylegesen csökkenti az alvásigényt, aminek persze nem abban kell megnyilvánulnia, hogy nem tudunk elaludni, és utána reggel nem tudunk felkelni, hanem például abban, hogy könnyű elalvás után 4-5 óra múlva magunktól, frissen és kipihenten ébredünk, azzal a gondolattal, hogy semmi értelme tovább heverészni az ágyban.

Az utóbbi időben volt egy-két ilyen tapasztalatom, de azért nem mondhatnám, hogy mér meggyőzően tapasztalom a jóga "alváspótló" hatását, mivel az életmódom eléggé feszített, és gyakran kényszerűségből aszom keveset, például e hét szerdán is csak három órát sikerült. A másik jel, amire azt mondanám, hogy meggyőző erővel hat, az lenne, ha érezném, hogy mindig elegendő erőm van a gyakorláshoz. Amikor fáradt vagy, akkor tompa fájdalmat érzel az izmokban, és nincs elég erőd, hogy megfelelően végrehajtsd az összes vinyászát. Olyan, mint amikor nincs feltöltve az aksid. Szóval ezt is éreztem azért az elmúlt két hétben, de érdekes módon a szombati hátrahajlító workshop közben egészen frissnek éreztem magamat. A holnapi blogban majd részletesebben beszámolok róla, képekkel együtt.

Szóval lehet, hogy még pár év gyakorlás után jobban szembetűnik majd ez a hatás (és nem a szemem alatt tátongó kék karikák formájában), főleg, ha megtanulok megfelelő módon relaxálni, és ahogy ugye öregszik az ember, eleve csökken az alvásigénye. De azért abban reménykedem, hogy több erőre fogok szert tenni, és ezáltal jobban meg tudom szilárdítani a gyakorlásomat. Addig is lehetőség szerint megpróbálom kihasítani a 6-8 óra alvást a napirendemből, legalább hetente párszor.

2009. november 21., szombat

Pránájáma és mantra óra

Elérkezett a havi egy pránájáma-óra ideje. Egyesekben felmerülhet a kérdés, hogy miért nem tartunk gyakrabban? Nos, a válasz az, hogy havi egyszer is csak kb. hárman jönnek el, mint ez alkalommal, bár mi nyilván mindannyian jól éreztük magunkat. Ha betennénk az órarendbe, nem biztos, hogy nagyobb látogatottságra tennének szert.

Amúgy a mantra és a pránájáma között annyi a különbség, hogy a mantrák sokkal finomabb szinten hatnak, és garantáltan nincs káros mellékhatásuk. Úgyhogy bármennyit lehet csinálni egy nap, persze jobb a hatásfok, ha rendszeresen mantrázunk, de az se baj, ha alkalomszerűen éneklünk. Szóval ezt egyszerűen nem lehet elrontani.

Ezzel szemben a pránájáma már erőteljeseb, vagyis valamivel durvább szinten hat. A pránájáma a pránára hat, míg a mantra az elmére és a magasabb szintekre (intelligencia, egó, tudat, karma). Úgyhogy a pránájáma gyakorlása közben igenis el lehet követni baklövéseket, ami fizikai, idegrendszeri és mentális szinten is zavarokat eredményezhet. A tegnapi órán csak a végén pránájámáztunk 15-20 percet, de egyesek így is erőteljes hatásokat tapasztaltak. Én például péntek estére eléggé el szoktam fáradni, de a 15 perc pránájáma kellemesen feltöltött és megnyugtatott.

A három gyakorlat, amit kipróbáltunk, meglehetősen erőteljes, és mindegyiket évekig kell gyakorolni ahhoz, hogy tökéletességre vigyük, és megtapasztaljuk a teljes hatását. Már a jóga rendszeres gyakorlásától is az ember szinte az ujjai végén érzi a misztikus képességeket, nem is beszélve a pránájámáról. Szóval ha úgy akarod érezni magadatt, mint Neo, a kiválasztott, vagy valamelyik másik szuperhős, akkor érdemes rászánni napi 15-20 percet.

Persze a legtöbb embernek erre nem jut ideje (lásd Ideális jóganap), ezért nem erőltetem. Elég, ha gyakorolják a sorozatot, persze tudatos légzéssel, valamint a jámát és a nijámát. A rendszeres pránájáma később is bevezethető. A magam részéről azonban azt gondolom, hogy ha egy kicsit öregebb leszek, és jobban lenyugszom, biztosan sort kerítek rá, beiktatom az életembe.

Manju Jois
-on is látam, hogy majd' 70 évesen mennyire energikus attól a pár pránájáma gyakorlattól meg a napi rendszeres mantra-énekléstől, amiket nekünk is bemutatott. A képen éppen a Sítalí pránájámát végzi. És ezeknél a gyakorlatoknál még igazabb az a dolog, hogy nem kötődik korhoz. Lehet, hogy 70 évesen már kicsit nehezebben megy a kézenállás meg a komplex vinyászák, és az ászana-gyakorlásodat egyszerűsítened kell, de a pránájámát és a mantrát az "utolsó lehelletedig" fejlesztheted és élvezheted előnyös hatásait.

Talán valami olyasmi érzés lehet ez, mint az öreg kung-fu mesterek, akik testileg törékenynek tűnnek bár, mégis sugározzák az erőt, mert a chi uraivá váltak. Ha ilyen állapotban ér a halál, akkor egyrészt nem ér felkészületlenül, másrészt létezésed fizikai, pránikus és finomabb aspektusai között olyan mértékű harmóniát sikerül létrehoznod, hogy a halál egy természetes továbblépés lesz az önmegvalósítás útján. Bármit is hozzon a következő életed, annak biztosan lesz értelme. Innen letölthető a tegnapi óra hanganyaga.

2009. november 20., péntek

Dev Kapil vinyásza jóga workshop dec 8-13

Nemrég állt össze a kép, úgyhogy hirdessétek az igét, remek lehetőséget kapott az Atma Center.
Dev Kapil indiai, de Szingapúrban állomásozó jógaoktató egy hetet tölt Budapesten, és az Atma Centerben fog vinyásza jóga workshopot tartani. Először néhány szót Dev Kapil-ról, azután pedig a workshop tematikájáról.

Szóval. Master Yograttan Dev Kapil 3 éves korában kezdett el jógázni (ami lehetett vagy húsz éve, haha!), Nagyapja, Yogiraj Rishikesh Shastri és apja Sri M.R. Pareek szintén jógik, volt honnan örökölnie. Guruja, Veet raag Tapomurti Brahmrishi Danditt Swami Laksheshwarashramji és jógamestere, Yogacharyani Krishnamurti (jól hangzó nevek, mi?) vezetése alatt olyan komolyan kiképezte magát, hogy 17 (!) éven keresztül folyamatosan birtokolta az indidi National Yoga Champion címet. Ez azért nem semmi. Lássuk, itthon kinek fog sikerülni ;-). Ehhez jött mág az, hogy első helyezést ért el a Bishnu Charan Ghosh International Yoga Asana Championship-en, vagyis világbajnok!

Jelenleg a Real Yoga Singapore egyik vezetője, és első európai körútjára érkezik. A mellékelt fotók szerintem bizonyítják, hogy megérdemelten kapott első díjat, és az elmúlt húsz év oktatói tapasztalata szerintem olyan emberré tette őt, akitől érdemes tanulni, ezt látlatlanban is mondom. Úgy érzem, hogy senki sem fogja megbánni, ha egy kis időt és pénzt ráfordítani, mág az ünnep előtti rohangászós-pénzköltős időszakban is.

Most pedig a workshopról: Dev kifejezetten kérte, hogy legyen meleg, úgyhogy az órákon legalább 30 fok lesz. Az órák az Atma Budában lesznek, a következő időpontokban:

december 8, kedd 18.30-20.00: Fordított ászana workshop (fejenállás, kézenállás, skorpió stb.)
december 9, szerda 07.00-08.30: Ászana beállítás és igazítás (tanároknak kifejezetten ajánlott)
december 10, csütörtök 19.00-20.30: Kezdő és haladó ászanák - a gyakorlás elmélyítése (válj tudatossá!)
december 11, péntek, 18.30-20.00: Titkos trükkök a hátrahajlításokban (fej a talphoz stb.)
december 12, szombat 14.00-15.30: Kartámaszos ászanák (csak bevállalósoknak!)
december 13, vasárnap 08.00-09.30: Méregtelenítő Hot Vinyásza (Agni-jóga Dev-módra)

Mindegyik óra 90 perces, és a belépők a következőképpen alakulnak:

1 óra 3000 Ft
2 óra 5600 Ft
3 óra 7800 Ft
4 óra 9600 Ft
5 óra 11000 Ft
6 óra 12000 Ft

Vagyis minél több órára fizetsz be, annál olcsóbban tudsz részt venni (feltéve, ha az időpontok megfelelnek). Az egyes órákon maximum 20 fő tud részt venni, ezért mindenképpen előre kell regisztrálni, 50% előleg befizetésével. Jelentkezés és regisztráció: Bartakovics Timi, 06305177682, vagy 7860604 (Atma Buda, délutánonként) Email: timb(kukac)freemail.hu. Jelentkezési határidő: december 5. További információk: www.atmacenter.hu

Addig is még néhány videó a mestertől:

http://www.youtube.com/watch?v=dPTI0qlYZIU



http://www.youtube.com/watch?v=L9KlRTiGH4A



http://www.youtube.com/watch?v=-o2nUMe91nc

2009. november 19., csütörtök

Légy vega és mentsd meg a bolygót!

Nem szeretem a körleveleket, viszont meggyőződéses vegetáriánus vagyok, és az még hagyján volna, ha az embernek csupán a lelkiismeretével kellene lerendeznie a kérdést, de ennek a körlevélnek kapcsán rádöbbentem arra, hogy azok, akik ragaszkodnak a húsevéshez, nem csak a saját életüket teszik tönkre, és veszik el azét a néhány száz (vagy ezer) állatét, akiknek a húsát megeszik, hanem az őket kiszolgáló húsipar tulajdonképpen az egész bolygó fennmaradását veszélyezteti.

A világvége-jóslatoknak sem vagyok a híve, bár most a 2012 közkedvelt téma. De e két gondolatkör összecsengésén meditálva igenis elképzelhetőnek tartom azt, hogy ha az emberiség nem ébred fel, és nem változtat az életmódján és az értékrendjén, akkor ha páran véletlenül túl is éljük a 3 év múlva esedékes világvégét, bizonyára a Föld bolygó soha nem esz többé olyan zöld és élő, mint amilyen most. Nem sok kedvem van mások bűnei matt egy élhetetlen világban leélni az életemet, és ezért inkább arra szeretnék bátorítani mindenkit, aki a jógát az élete részének tekinti, hogy tegyen a globális felmelegedés ellen azáltal, hogy vegetáriánus lesz, és így gyakorolja az ahimszát önmagával, és a bolygónkon élő összes élőlénnyel szemben. A továbbiakban tehát az aggasztó és elgondolkodtató tények, amelyek remélhetőleg mindenkit cselekvésre sarkallnak:

"A NASA jelenleg utasítja a világ összes országának vezetőit, hogy azonnali
hatállyal tiltsák be a húst/húsevést a Föld összes országában, mely az
elmúlt 10 éves kutatásuk szerint a globális felmelegedés legfőbb okozója.
Amennyiben ezt a lépést nem teszik meg, úgy 2012 végére az elemzésük szerint
teljesen eltűnik a sarki jégsapka és felszabadul a metán az óceánokból,
illetve a tundra fagyott talajából. Ha ez megtörténik, a szárazföldi fajok
85%-a, illetve a vízi fajok 90%-a 2020-ig kipusztul.
Itt a 2 videójuk, amit már sugároznak számos országban esténként. Ezek NASA
és ENSZ adatok.

Ugye most nevettek azon a feltevésen, hogy a vágóhídjaink okozzák a
legnagyobb környezetszennyezést? Én is nevettem, el nem tudtam képzelni
ekkora sületlenséget... Mindazonáltal tettem egy kört és utánanéztem. Hogy
mi lett a kutatás eredménye?
Íme, egy-két adat, aminek sok-sok forrásból utánanéztem. Sajnos, helyesek:

-A húsevés jobban hozzájárul a globális felmelegedéshez, mint az összes
autó, kamion, repülő és hajó üvegházi gázkibocsátása együttvéve. (ENSZ,
NASA) 2006-os ENSZ FAO (Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet) tanulmány:
az állattartás az üvegházi gázkibocsátás 18 százalékáért felelős, és ez több
mint az összes közlekedési eszköz - autók, kamionok, repülők, hajók -
szén-dioxidra átszámított szennyezése együttvéve.

-Húsfehérje előállításához 6-15-ször annyi mezőgazdasági terület kell, mint
az ugyanannyi növényi fehérjéhez, és a termőterületet ma már nem lehet
jelentősen növelni.
Amíg a húst fogyasztó ember egy éves élelmét 1,5 hektár földről lehet
biztosítani, addig a laktovegetáriánust 0,2-0,4 hektár, míg a csak
növényeken élőt 0,06-0,1 hektár is el tud tartani.

-A világ marhaállománya egyedül annyi növényt fogyaszt évente, mint amennyi
8,7 milliárd ember kalóriaszükségletét fedezné egy évben. (ENSZ, NASA)

-Egyetlen kg hús előállításához összeségében kb. 4000 liter víz kell (a
takarmánynövények öntözéséhez, a trágya eltakarításához, az állat
itatásához)- ennyit egy hónap alatt fogyaszt egy átlagos család, mosásra,
főzésre, fürdésre, stb. együttesen.

-Míg egy marha felnő, 13 000 liter vizet fogyaszt el. Sertés 8000 litert. Ló
11 000 litert. Stb.

-A víz földekre juttatása rengeteg villamosenergiát igényel. Oregon,
Washington és Idaho államokban a húselőállítással kapcsolatos
villamosenergia felhasználás mintegy 17 milliárd kWh évente. Ennyi áram elég
lenne ahhoz, hogy az ötven állam minden házában másfél hónapig egyfolytában
égessenek minden lámpát. A vízháztartást veszélyeztető és légszennyező
erőműveket kellett e célból építeni, miközben az energia biztosítása egyre
inkább az egész világ egyik fő problémájává válik.

-"Egy tehén annyi ürüléket termel, mint 16 ember. 20.000 álattal a
karámjainkban a hulladékkezelés akkora gondjával állunk szemben, mint egy
320.000 lakosú város."

-1960-ban, Közép-Amerikában 330.000 négyzetkilométernyi érintetlen őserdő
volt. 25 év alatt, az erdőírtás olyan méretet öltött, hogy már csak 80.000
négyzetkilométer maradt meg. Ha ebben a tempóban folytatódik az erdőirtás,
negyven év múlva egy fa sem marad azon a talajon. Mérhetetlen áldozat révén
végül is olcsó hamburgert kaphat az emberiség. Egyre több erdőt írtunk ki,
mivel az óriási méretű takarmánynövény-termelés miatt a meglévő talajok
erodálódnak, a kereslet a húsra pedig nő.

-A Cornell Intézet tudósai szerint, minden ember, aki áttér tisztán növényi
étrendre, évente fél hektár erdőt menthet meg. Az erdők, mezők pusztulása
miatt egyre több faj hal ki: ma már oda jutottunk, hogy évente ezer - és ha
folytatódik a jelenlegi tendencia, a következő évtizedekben egymillió faj
kipusztulásával kell számolnunk.

-Ha az USA 10%-a visszafogná húsfogyasztását, 12 millió tonna gabona
szabadulna fel évente emberi élelem céljára. Ez önmagában elegendő lenne
arra, hogy megmentsék azt a 60 millió embert, aki éhenhal minden évben.

-A szarvasmarha kérődzés az emberi tevékenység által generált metángáz
kibocsátás 37 százalékáért felelős. Az ENSZ szerint a metán 23-szor jobban
járul hozzá az üvegházhatáshoz, mint a szén-dioxid.

-A hús és a takarmánynövények világ körüli exportálása és importálása óriási
mértékű CO2-t juttat az atmoszférába.

Ezek az adatok össze vannak foglalva egy cikkben, illetve a következő videót is érdemes megnézni:

2009. november 18., szerda

Szádhuk, vagyis nága-babák ismét

Korábban már írtam a nága-babákról, most néhány további részlet az életvitelükről és más egzotikus érdekességekről.

A minimálisan öltözött, viszont hamuval maximálisan bedörzsölt, raszta hajú ás szakállú szádhukat elsősorban Katmandu környékén, a Pasupati-nath nevű Siva-szentélyben, valamint a Himalájában és Allahabadban, a Kumbha-mela fesztivál helyszínén találhatók nagyobb számban. A homlokukon különböző tilaka-jelzéseket találhatunk. A három vízszintes vonal azt jelzi, hogy imádandó istenségük Siva, a függőleges csíkok pedig általában Visnura utalnak.

Amellett, hogy szívják a Chillumot (agyagpipát) veszettül, általában koldulni szoktak, esetleg jóga-ászanákat, vagy imákat, mantrákat gyakorolni. A dohány és hasis keverékéből készülő füstölnivalót ugyanis Siva lélegzetének tekintik, és ugye elősegíti a meditációs tudatállapot elérését (szerintük). Siva ugyanis arról híres, hogy semlegesíteni tudta a mérget, és így mentette meg az univerzumot, ezért a követői is próbálják kicsiben utánozni. A fenti képen a szádhu vörösben úszó szemfehérjéjén látszik a nem teljesen "szattvikus" életvitel. Ez főleg vonatkozik az Aghóri csoportra, akiket Kápálikaként, vagyis "koponyahordozóként" is ismernek. Talán majd később egy kicsit kielemzem a filozófiájukat és a gyakorlatukat.

Elég hozzá annyi, hogy valahol beszereznek egy emberi koponyát (biztos akkor csenik el, amikor a halottégető ne figyel oda), abból esznek és isznak. Persze nem kifejezetten vega dolgokat, inkább bort, halat és húst, illetve kecskevért. Van egy-két nagyon szélsőséges közöttük, akik kifejezetten az emberhúsra vannak ráállva, máshoz nincs is gusztusuk. Ők lesben állnak, amikor a szegényebb embereket temetik, akiknek a rokonsága nem tudja megfinanszírozni a máglyán való elégetést. Miután a holttestet bedobták a szent folyó (általában a Gangesz) vizébe, kissé lejjebb kihalásszák, és már meg is van a vacsora..., ja bocsánat, áldozati étel, mivel a halott húsát Siva húsaként tisztelik, és mindezen gyakorlatok által az anyag múlandóságára kívánják emlékeztetni önmagukat.

Érdekes, hogy az Aghóri-szekta közvetlenül Gorakhnath-tól származtatja magát, aki híres hatha-jóga guru is volt egyben. Talán emiatt egyes szádhuk komoly jóga-ászana, vagy pránájáma-gyakorlást is végeznek, illetve meditálnak. A meditáció három jellemzője a Szatjam (megpillantani az igazságot), Shivam (elérni a kedvezőséget), és Sundaram (megtapasztalni az isteni szépséget).

A szádhuk jelentős része alsóbb társadalmi rétegekből, vagy nagyon szegény családokból származik, akiket szinte már a társadalom is a peremére szorított. A szádhu-életmód még a lemondásaival együtt is valamivel jobb lehetőségekkel kecsegtet, mint például a délkelet-ázsiai nagycsaládos parasztok sorsa, akik gyakran gyerekprostitúcióval szerzik meg az egész család betevő falatját.

Sivát általában a Lingam (fallosz) formájában imádják, mivel Siva az anyagi világ, a szexualitás teremtő erejét képviseli, Párvati pedig a Természet, az Univerzális Anya. Kettejük szimbólumán, a jónin és a lingamon meditálunk a múládhára-csakrában is, a Kundaliní energia felébresztése érdekében, és amikor a folyamat sikerrel zárul, akkor Siva és Sakti egyesülését tapasztaljuk meg a koronacsakrában, ami által a lélek megszabadul az anyagi kötöttségektől.

Nem csoda hát, hogy egyes tantra-irányzatok szexuális gyakorlatai is Siva és Sakti kultuszából eredeztethetők, bár a legtöbb nága-baba a teljes brahmacsarját követi. Egyes szádhuk fel is vannak fegyverkezve, az Úr Siva háromágú szigonyát lóbálják különböző méretekben, vagy éppen kardot, vagy hosszú pengét egy karikával a végén. Némelyek a tapasz, vagyis önszigor nevében nem csak fél lábon állnak évekig, böjtölnek vagy a hideg vízben ülnek, hanem még az öncsonkítástól sem riadnak vissza a bűnöktől való megtisztulás reményében. Talán a keresztény szerzetesrendek önkorbácsolása is valami aghóri-beszűrődés lehet.

Én is találkoztam egy-két aghórival a himalájai zarándoklatom során. Az egyik a Kedarnath-templom előtt talált meg, arra unszolva, hogy adjak neki pénzt új papucsra. Végül abban maradtunk, hogy én is szádhu vagyok, csak én dolgozom, és megkeresem a pénzt, amire kell, és elküldtem dolgozni. Nem mintha sajnáltam volna, de általában hasisba fektetik az összekoldult rúpít, és nem papucsba. A másik aghóri egy barlangban üldögélt és félig lecsukott szemmel meditált. Megpróbáltam lefotózni, de vagy háromszor kikapcsolt a kamera, úgy látszik, szemmel verni is tudnak. Jobb, ha az ember nem ingerli fel őket, még a végén utána küldik a szellemeket.

A Saivitáknak általában rudráksából, egy szent fa terméséből készült malájuk van, amely nagyon kedvező szent növénynek számít. Ezen szokták az Óm Namah Sivája, vagy a Triámbakam Jadzsámahé mantrákat ismételgetni. A vaisnavák tulasi-malát használnak, és a Haré Krisna mantrát szokták ismételgetni.

2009. november 17., kedd

Az a baj...

Mennék én jógaórára, csak az a baj... Belga után szabadon:

Ha hétköznap este van az óra, akkor az a baj,
Ha hétvégén van óra, akkor meg az a baj
Ha hétfőn reggel hétkor van, az meg a legnagyobb baj
Ha közelednek az ünnepek, akkor az a baj,
Ha két ünnep között vagyunk, akkor meg az a baj
Ha tél van, akkor az a baj, ha meg nyár van, akkor az a baj
Ha dugó van a városban, akkor az a baj
Ha lezárják a Margit-hidat, akkor meg az a baj
Ha nincs parkolóhely, ez elég nagy baj
De ha lejárt a parkolójegyem, az még nagyobb baj
Ha nem szóltam oda telefonon, akkor az a baj
Ha odaszóltam, de mégsem jövök, az is baj
Ha sokat dolgozom és nem érek rá, akkor az a baj,
Ha nincs munkám, akkor pénzem se, akkor meg az a baj
Ha sokan vannak az órán, akkor az a baj
Ha nincs senki az órán, akkor meg az a baj
Ha ez a tanár tartja, akkor az a baj, ha meg a másik, akkor miért nem ez?
Ha túl meleg van a teremben, akkor az a baj, ha viszont nincs elég meleg, akkor meg az a baj
Ha túl sok a pára, akkor az a baj, ha nincs oxigén, akkor az is baj
Ha hangos a zene, akkor az a baj, ha meg nincs zene, akkor meg az a baj
Ha behallatszik az óra a másik teremből, az a baj, de ha valaki horkol savászanában, az is baj
Ha nem igazít eleget a tanár, akkor az a baj, de a túlzottan belenyom, akkor meg az a baj
Ha nincs kinyújtva a térdem, akkor az a baj, viszont ha meghúzódik a hamstringem, az a legnagyobb baj
Ha fáj a derekam, akkor az a baj, ha lázas vagyok, akkor meg az a baj
Ha elkaptam a vírust, akkor az a baj, de ha még nem, akkor majd itt elkapom
Ha ellógom a vinyászát, az csak nem baj, viszont ha eldőlök a fejenállásban, abból lehet baj
Ha túl gyorsan veszem a levegőt, akkor az a baj, viszont ha túl lassan, és én számolok, akkor az a baj
Ha Mysore óra van, akkor az a baj, ha meg vezetett, akkor meg az a baj
Ha szövegelek a teremben, az a baj, ha viszont nem szólok, hogy túlhúzott a tanár, akkor meg az a baj
Ha csukva van a szemem, akkor az a baj, ha viszont forgatom, akkor meg az a baj
Ha nem mosolygok, akkor az a baj, ha viszont sírva fakadok, az egyáltalán nem baj
Ha bezabáltam óra előtt, az nagyon nagy baj, ha meg egész nap nem ettem semmit, akkor az a baj
Ha óra közben sokat iszom, akkor az a baj, de ha nem ittam semmit és elájulok, akkor meg az a baj
Ha késtem fél órát, az elég nagy baj, viszont ha felállok a savászana előtt, az is baj
Ha túlzottan nyomom az ászanákat, az a baj, de ha ellinkeskedem, akkor meg az a baj
Ha túl hajlékony vagyok, az általában nem baj,
De ha gyenge a karom, az például baj
Ha egy hete nem gyakoroltam, az baj, de ha egymás után két órát lenyomok, az is baj
Ha imádom az Astanga-jógát, az végülis nem baj, és ha fanatikus vagyok, az meg egyáltalán nem baj.

Hát eddig a költészet, több nem jut eszembe. Ha valaki még lelkes, költhet hozzá pár sort. Mostanában a kedvenc mondásom: "Not to practice is not an option. Everything else is." Magyarul: "Nem gyakorolni, az nem opció. Minden más: igen."

2009. november 16., hétfő

Back-bending workshop - november 21

Második tematikus workshopunk most szombaton lesz, 14 órától az Atma Budában. A múltkori workshop tapasztalatain alapulva ismét három-három és fél órás, intenzív, de azért elviselhető gyakorlásra kell számítani.

A csípőnyitó workshop gyakorlatai főként a múládhára (gát) és a szvádhisthána (szex) csakrákat aktiválták. Mos egy kicsit tovább lépünk, és olyan gyakorlatok is sorra kerülnek, amelyek a manipúra (gyomor) - illetve az anáhata (szívcsakrát) aktiválják.

A hátrahajlító gyakorlatok során az egész gerincoszlopot megmozgatjuk, a farokcsonttól a fejünk búbjáig, és mivel a gyakorlatokat előrehajlító, valamint oldalra hajlító és csavaró gyakorlatokkal is fogjuk váltogatni, a vállak és a csípők is alaposan meg lesznek dolgoztatva.

A hátrahajlító gyakorlatok egy részét a gravitáció ellenében végezzük, míg a többinél a gravitáció segít a maximális hátrahajlítás elérésében. Emellett természetesen lesznek fordított gyakorlatok is, illetve a bemelegítés során egy-két dinamikus gyakorlatra, valamint számos páros gyakorlatra is sort kerítünk.

A hátrahajlító gyakorlatok nem csak a gerinc energiapályáit stimulálják, hanem a gerincből kilépő idegpályák működését is pozitívan befolyásolják. Ez nagy mennyiségű pránát, vagyis pszichikus energiát generál. A workshop után valószínűleg feldobottnak, felszabadultnak fogjuk érezni magunkat. A gyakorlatok egyik legfontosabb hatása, hogy megnyitja a szívcsarát, ezáltal megtanuljuk harmonikusan kifejezni az érzelmeinket, elengedni a ragaszkodásokat és befogadni mások szeretetét, valamint önzetlenül adni másoknak. A gyakorlásunk ezáltal mélyebb értelmet nyer és teljesebb élményt fog nyújtani.

Mindenkit szeretettel várunk a bekbending vörksopon (szépen, magyarul). Ha rászántátok magatokat, akkor minél előbb jelentkezzetek a Timinél: Bartakovics Timi, 06305177682, vagy 7860604 (Atma Buda, délutánonként) Email: timb(kukac)freemail.h. És aki pedig rá akar gyakorolni, annak a következő linket ajánlom a figyelmébe, illetve egy videót néhány tippel a gyakorláshoz.

2009. november 15., vasárnap

Jóga-szútra - szamádhi és Ísvara

Patandzsali a Jóga-szútra első fejezetében beszél a szamádhiról. Ez egy meglehetősen nehéz téma, egyrészint, mert még nem tapasztaltam meg (azt hiszem), másrészint azért, mert a szamádhi különböző szintjeinek leírása meglehetősen technikai. Azért igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni a pénteki előadáson, és elmagyarázni ezeket a különböző szinteket.

Mivel a szamádhi a cél, fontos, hogy legalább elméletben értsük, és fel tudjuk ismerni, ahogy a gyakorlásunk során keresztülhaladunk a különböző szinteken, és a csitta-vrittik, vagyis a tudati változások fokozatosan kioltódnak.

A további szútrákban Patandzsali az Ísvaráról beszél, ami eléggé szokatlan dolog abban az értelemben véve, hogy a Jóga-szútra filozófia a szánkhja iskola tanaira alapoz. A szánkhja, vagyis a világot alkotó elemek elemző tanulmányozásának iskolája általában nem foglalkozik az Ísvara, vagyis Isten koncepciójávan. Patandzsali azonban közvetlenül a szamádhi témája után tér rá, vagyis bizonyára lehet összefüggés a két dolog között. Nekem eléggé egyértelmű az összefüggés: amikor eléred a szamádhit, személyes kapcsolatba kerülsz Istennel. Másoknak ez lehet, hogy nem ennyire egyszerű, de hát majd meglátjuk...

Mindenesetre Patandzsali azt is mondja, hogy az Óm ismételgetése által tapasztalhatjuk meg Istent, amit ugye a jógások óra elején és végén is szoktak gyakorolni. Az Atma Jyoti Ashram honlapján több információt is olvashatunk az Om énekléséről. Ebből fordítok most le egy pár részletet:

1) Az Óm soha nem szűnik meg. Ne engedjük, hogy a passzivitás vagy az unalom befolyásolja az éneklésünket, és negatív csendbe taszítson.
2) Az Ó és M hangoknak egyforma hangsúlyt (hosszat) kell adni, legalábbis nagyjóból.
3) Mindig kilégzésre ejtsük ki az Óm-ot.
4) A légzéshez kapcsolt Óm éneklésének folyamatosnak kell lennie.
5) Csukott szemekkel meditáljunk. A tekintetet emeljük lágyan fel, mintha a fejünk fölött magasan lévő pontot szemlélnénk.
7) A figyelem középpontjában mindig a légzéshez kapcsolt Óm mantrának kell lennie. A belső hangban könnyen el tud merülni az elme. Ez a meditáció, ez a szamádhi.

És végül címszavakban az Óm jelentőségéról és hatásáról, melyekkel kapcsolatban Swami Nirmalananda nagyon sok idézetet gyűjtött össze a Védákból és Upanisadokból:

Az Óm a Brahman, illetve az Ísvara (Isten). Az Óm által megpillanthatjuk Istent. Az Óm mantrával imádhatjuk Istent és a félisteneket, minden védikus mantra ezzel kezdődik. Az Óm a teremtés, fenntartás és pusztítás forrása. Az Óm a múlt, jelen, jövő és az öröklét. Az Óm békét és harmóniát teremt, és felszabadítja a lelket a halál pillanatában. Az Óm legyőzi a félelmet, és keresztülvisz a tudat összes szintjén. Valódi tudást, halhatatlanságot ad és elhárítja az akadályokat. Az Óm a legmagasabb meditáció és pránájáma, az Óm a hang, ami a csendbe visz, és az Óm ráébreszt lelki önvalónkra.

A Jóga-szútra előadás hanganyaga és a pdf dokumentum innen letölthetők.


2009. november 14., szombat

Astanga és terhesség - még egyszer

Az alábbiakban David Swenson gondolatait olvashatjuk a terhesség közben végzett Ashtanga-gyakorlásról:

"A legfontosabb dolog az, hogy emlékezz: önmagad és a gyermeked egészsége a legfőbb prioritás! Hallgass a testedre, és ne vidd túlzásba! Beszélj a védőnővel vagy az orvosoddal, és kérdezd meg tőlük, hogy mi az, ami megfelelő vagy nem a te terhességed esetén. Ha úgy találod, hogy abba kell hagynod a gyakorlást a terhesség alatt, akkor ne aggódj.

Az Astanga-jóga még akkor is ott lesz, miután megszülted a gyermekedet. A szülés után bármikor visszatérhetsz a gyakorláshoz. Ez biztosan nem lesz probléma. Ha úgy döntesz, hogy gyakorolsz a terhesség alatt, akkor lassabban kell mozognod, és hallgatnod kell az intuíciódra. Ismertem olyan Astanga-gyakorlókat, akik a terhességük teljes időtartama alatt folytatták a gyakorlást. Módosították a pózokat a növekvő hasuknak megfelelően, és más dolgokat is megváltoztattak a terhességgel kapcsolatos különböző fizikai és hormonális változásoknak megfelelően.

Ezek a nők több, mint tíz évig rendszeresen gyakorolták az Astanga-jógát, mielőtt terhesek lettek. Így a gyakorlás mer szinte sejt-szinten része volt a fizikai és érzelmi énüknek. Új terhesség esetén nem tanácsos semmilyen új, megterhelő fizikai tevékenységbe fogni. A terhesség első trimesztere kifejezetten érzékeny időszak. Ha viszont az illető már gyakorlott, akkor a megfelelő változtatásokkal egyetemben folytathatja a gyakorlást.

A terhesség alatti jóga-gyakorlásra vonatkozó módosítások egyénileg változóak lehetnek, de itt van néhány: Amikor a has növekszik, akkor az előrehajlító pózoknál szélesebbre kell nyitni a lábakat. A hasunkra nem szabad feküdni, így a napüdvözletet és a vinyászákat is módosítani kell. A vinyászákkal kapcsolatban azt ajánlom, hogy vagy ki kell őket hagyni, vagy előre ás hátra sétálni az ugrás helyett. Nem kell mélyen belemenni a pózokba. A gerinc-csavaró pózokat és a fordított testhelyzeteket esetleg teljesen ki kell hagyni. Ezekkel az ászanákkal kapcsolatban eltérnek a vélemények. A további részletekkel kapcsolatban a kezelőorvosodtól vagy egy kismama-jóga oktatótól kell érdeklődni.

Akkor is, ha azt választod, hogy gyakorlod az ászanákat, és akkor is, ha nem, használd ezt az időt arra, hogy kapcsolatba kerülj a belső gyakorlásoddal, a légzéssel és a bandhákkal. Ne engedd, hogy zavarja az elmédet az, ha úgy érzed, kerülnöd kell az ászanák gyakorlását. Egy gyermek kihordása nagy jóga, és a lehető legjobban kell vigyáznod magadra és a gyermekedre, és örülnöd kell csodának, amit az új élet világrahozása jelent."

2009. november 13., péntek

Jógaverseny helyett...

Sajnos a szombatra meghirdetett jógaverseny elmarad, mivel nem volt elég jelentkező. Öten jelentkeztek versenyezni, ebből ketten lemondták. Mivel a könnyített szabályrendszer szerint mindenkinek csak egy öt perces szabadon választott gyakorlatsort kellett volna bemutatnia, három versenyzővel az egész show húsz perc alatt véget ért volna, na és persze mindenki dobogós helyen végzett volna.

Ebben is a tipikus magyar mentalitást látom megnyilvánulni. A legtöbb jógás ismerősöm azt mondta: "Versenyezni, azt nem, de megnézni szívesen eljövök." Hát igen, de valakinek ki is kell állnia a porondra szórakoztatni a közönséget, hogy legyen mit nézni. Az összefogás nem erőssége a magyarnak, még egy olyan nemes cél érdekében sem, mint a jóga. Egymagamban nehéz volt annyi lelkesedést kicsiholni az emberekből, amennyi legalább egy házi bajnoksághoz elegendő lett volna. Sajnos senki nem ajánlkozott, még a tanárok közül sem, és nem is bátorították a saját tanítványaikat a részvételre.

Szerintem sokkal könnyebb út azt rávágni, hogy "A jóga nem versenysport, ez teljesen másról szól, a teljesítmény nem mérhető objektíven", stb., mint vállalni a megmérettetést, és megismerni azt, hogy mások mit tudnak, esetleg tanulni belőle. Nem bántam volna, ha ezen a versenyen felsorakozik a magyar jógaélet színe-java és megmutatták volna, hogy mit tudnak. Ha más nem, én biztos sokat tanultam volna belőle, de szerintem mindenki más is, aki jelen van.

Én személy szerint azt gondolom, hogy egy ilyen verseny nem az egóról szól, vagy a magamutogatásról, vagy a versenyszellem erősítéséről. De még ha valakiben ott is vannak ezek a motivációk, tisztább dolog, ha a közönség vagy a zsüri vagy bárki ítéletet mond, mintha mindenki csak a saját odújából kritizálja a másikat, azt gondolva, hogy ezáltal saját maga jobb színben tűnik fel.

Én magam is nyilván egy magamutogató, extrovertált, exhibicionista ember vagyok, de még mindezek mellett is a célom elsődlegesen az, hogy minél több emberrel megismertessem, megszerettessem a jógát, és tőlem telhetően magas színvonalon tegyem ezt. Mindazonáltal a jógaversenyt nem akartam megnyerni, sőt, nem is akartam indulni rajta, inkább műsorvezetőként szerettem volna a versenyzőket bemutatni és a programot minél élvezetesebbé tenni.

Lehet, hogy ha nem versenynek hirdettük volna, csak jóga show-nak, ahol a jelentkezők bemutathatják, hogy mit tudnak, akkor talán többen vállalták volna. Mellesleg mind az öt jelentkező nő volt, a férfiak még kevésbé mernek kilépni a közönség elé. Talán még egy esélyt adunk a dolognak. Január 31-re a Jóga Világnapjára egy egész napos, minél színesebb programot szeretnénk összeállítani, amelyben esetleg helyet kaphatnak a jógabemutatók is, ismétcsak, ha lesznek vállalkozó szellemű jelentkezők.

A jógaverseny ötlete egyébként azért merült fel bennem, mert figyelem a jóga-tendenciákat a világon, és azt tapasztalom, hogy a valamivel élénkebb és versenyszerűbb népeknél (Latin-Amerika, USA) már komoly hagyománya van. De nem kell messzire menni a gyökerektől, Indiában évtizedek óta vannak jógaversenyek, és minden általános iskolában bevett szokás az évi rendes jógaverseny megrendezése.

A magyarok persze megint le vannak maradva. Nem csak hogy évtizedeket kell várni, mire egy, Nyugaton már befutott stílust itthon is elkezd valaki csinálni, hanem emellett az oktatók nem nagyon update-olják magukat. Aki 20 éve jógát oktat Magyarországon, az most is ugyanazt nyomja egy jógaoktatói kurzuson, mint 20 évvel ezelőtt, struccként a homokba dugva a fejét, és erőnek erejével tudomást sem véve pl. az olyan dolgokról, mint a vinyásza, az Uddzsájí vagy a Bandhák.

Néhány tanítványom elkezdett jógaoktatói kurzusokra járni ide-oda (Budapesten még szerencsére van vagy 5-6 lehetőség, bár egyik sem ad nemzetközi papírt), és sajnos az a tapasztalat, hogy túlképzettek lettek, vagyis aki nálam egy pár hónapig jár Agnira és Astangára, annak mozgásanyagban nem nagyon tudnak kielégítő dolgot oktatni, de még elméletben sem találkozik túl sok új infóval, feltéve, ha olvasgatja a blogomat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én vagyok a top szakértő Magyarországon, hanem inkább azt, hogy mások is egy kicsit odatehetnék magukat, dehát egy ilyen széthúzó országban mindenki a magáét mondja, a jógás közönség meg szédeleg jobbra-balra és keresgéli, hogy ki mit tud nyújtani, vagy mit próbál eladni.

A Bikram-vonal nagyon erősen nyomja az ászana-versenyeket, és náluk a nemzetközi szabályzat is elég egyszerű. Öt kötelező ászanát kell bemutatni, és két szabadon választottat a 84-ből, amit Bikram Choudhury, azaz Bishnu Ghosh vonalában tanítanak. Olyan hangokat is hallani, hogy a jógát be akarnák emelni az olimpiai sportágak közé, és hogy akkor esetleg az Astanga stílus lenne a mérvadó, mivel azt meglehetősen egységes és ugyanakkor nehéz is. Az biztos, hogy a jövőben a jóga is valahogyan be fog kerülni a profi sportágak közé (annak összes előnyével és hátrányával együtt), de az lehet, hogy ez Magyarországon fog utoljára bekövetkezni, szerintem részint a fent emlegetett tényeknek köszönhetően.

Persze biztosan vannak hasonló tendenciák pl. a harcművészetekben is. Pl. a múltkor keresgéltem az interneten Wing Chun-ügyben, és találtam vagy tíz magyar szövetséget, melyek mindegyike magát kiáltotta ki hitelesnek, szemben a többivel, akik ugye "kóklerek". Hát nem tudom. Made in Hungary.

Azért hogy lássunk is valamit a profizmusból, bevágom ide a 2009-es Los Angeles-i Bishnu Charan Ghosh nemzetközi ászana-verseny három férfi és női győzteséről készült videókat. A link úgy került hozzám, hogy a férfi verseny idei győztese, Dev Kapil Magyarországra készül látogatni, és esetleg tartana workshopokat decemberben az Atma Centerben. Már folynak a tárgyalások, úgyhogy készüljetek testben és lélekben. Annyit tudok róla, hogy indiai, Szingapúrban tanít, és amit a videón csinál, az HIHETETLEN! Addig is kellemes gyönyörködést a tényleg profi versenyzőkben!

2009 International Yoga Asana Championship from Mike McInnis on Vimeo.

2009. november 12., csütörtök

Astangás frizura

Sok mindenkinek tetszik a frizurám, és akik Hot Ashtangára járnak, praktikusnak is találnák, hiszen nem kellene óra után sorbanállni a hajszárítóért, egy törülköző-suhintással meg lehet szárítani. Persze én sokkal régebb óta hordom a kopaszra bortovált fejemen hátul a hajtincset, mint amióta Astangázok.

A vaisnavizmusban ugyanis nem csak a tilaka-jellel, hanem a hajviselettel is jelezzük, hogy személyes formájában imádjuk Istent, szemben például a buddhisták vagy a dasnámí (advaitin, vagyis kettősségek nélküli, személytelen filozófiát valló) szannyászík tar kopasz fejével. A hátul meghagyott hajtincs mintegy "antennaként szolgál", hogy a koronacsakrán keresztül közelebbi kapcsolatban lehessünk Istennel. De nem csak a vaisnavák, hanem sok más hindu pap és szerzetes is hord ilyen frizurát.

Krisnamácsárja a Srí-vaisnava hagyományba tartozott, és ő is ilyen frizurát viselt, illetve fiatal korában B.K.S. Iyengar is így tartotta a bemutatókat. Pattabhi Jois első tanítványai között is egy páran elkezdték így hordani a hajukat, például Pedro Kupfer, Arjuna (Ronald Steiner), vagy Eddie Stern. Persze nem a haj teszi a jógát, de talán praktikusabb, mint a jó hosszú raszta-frizura.

Úgy látom azonban, hogy nem csak az Astangások, hanem más jógások köreiben, illetve nem csak férfiak, hanem nők esetében is dívik a frizura, aminek egyébként szikhá a neve. Erre példakánt Swami Shankaratilakananda (Javier Plazas) tanítványait említhetném, akik sok mindenfélében ragaszkodnak a tradícióhoz, a hajviselet mellett.