A dzsálándhára bandha

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"3. Dzsálándhára bandha

kantham ákuncsja hridajé szthápajécs csibukam dridham
bandhó dzsálandharákhjó 'jam dzsará-mritju-vinásakah /Hatha-jóga Pradípiká 3.69/

Húzzuk össze a torkunkat és nyomjuk az állunkat erőteljesen a mellkashoz. Ezt dzsálandhara bandhának nevezik, ami elpusztítja az öregkort és a halált.

A név magyarázata

badhnáti hi sirádzsálam adhó-gámina-bhódzsalam
tató dzsálandharó bandhah kantha-duhkhau-ghanásanah /3.70/

Ez a bandha elzárja a nádík csoportjának végződését, amelyeken keresztül az égből csepegő nektár (amely az agyban lévő Holdból csepeg) alászáll. A “dzsala” az agy nektárja, és a “dzsálándhára” ennek a nektárnak a feltartóztatását jelenti. Minél koncentráltabb az agy esszenciája, annál jobb az emlékezet ereje.

Speciális hatások

dzsálandharé krité bandhé kantha-szankócsa-laksané
na píjúsam patatj-agnau na csa vájuh prakupjati /3.71/

A dzsálándhára bandhában, amikor a torkunkat tökéletesen összehúztuk, a nektár nem száll alá a tűzbe (a dzsátháragniba, vagyis a gyomorban elhelyezkedő Napba). Ezen kívül, a gázképződéssel járó hasi puffadás is megszűnik.

A pránájámában mindhárom bandhát gyakorolni kell. A récsaka után végezzünk dzsálándhára bandhát, múla bandhát és uddíjána bandhát, míg a púraka után végezzünk múla bandhát és dzsálándára bandhát mulasztás nélkül a pránájáma alatt.

Az uddíjána bandha

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"2. Uddíjána bandha

A bandha nevének alapja (Hatha-jóga Pradípiká)

baddhó jéna szusumnájám
pránásztúddíjaté jatah
taszmád uddíjanas csójam
jógíbhisz szamudáhritah

„Ha a test középső része szorosan meg van feszítve, és a prána-váju, mely az élet alapja, egy finom cérna formájában felfelé mozog a gerincoszlop mentén egészen a brahma-randhráig (az agy közepéig) a szusumná nádíban, azt uddíjána bandhának nevezzük.”

Az uddíjána bandha jellemzői

udaré pascsimam tanam 

nábhir úrdhvam szamacsarét
uddíjánó hjaszó bandhó 

mritjum átanga késarí

„A köldökkel együtt, húzzuk be a hasfal alsó és felső részét, és nyomjuk szorosan oda a gerincoszlophoz. Amikor ezt gyakoroljuk, hajtsunk végre egy mély récsakát (kilégzést) utkatászanában, és húzzuk be a hasunkat, majd tartsuk vissza a levegőt egy kis ideig. Ez olyan, mint az oroszlán a részeg elefánt számára, vagyis az, aki végrehajtja, nem fog félni a haláltól.”

Akinek nagy a hasa, az igyekezzen csökkenteni a hasi zsírt sok ászana végzésével, majd gyakorolja ezt. Az ilyen kövér embereknek alaposan kell gyakorolniuk a pascsimóttánászanát. Emellett ki kell fejleszteni az erős récsakát (kilégzést) is.

Az uddíjána bandha hatása

uddíjánam tu szahadzsam
guruná kathitam szadá
abhjászét szatatam jasztu
vriddhó' pi tarunájaté

„Akik minden nap gyakorolják ezt a bandhát a guru tanításának megfelelően, még öregkorukban is megtartják a fiatalos lendületüket."

nábhír úrdhvam adas csápi
tanam kúrját prajatnatah
san-mászám abhjaszénmritjum
dzsajatjéva na szamsajah

„Akik rendszeresen gyakorolják az uddíjána bandhát, szorosan behúzva ha hasfal felső és alsó részét, hogy hozzáérjen a gerincoszlophoz, el fogják érni a halhatatlanságot.”

Megjegyzés: a halhatatlanság itt a magas életkor elérésére és a fiatalosság megtartására értendő.

A múla bandha

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"3. A három bandha

1. Múla bandha, 2. Uddíjána bandha és 3. Dzsálándhára bandha. A bandha szó jelentése: megkötni, összekötni, bezárni. Amikor a pránájáma nevű jógángát gyakoroljuk, a testünk középső részét a nemzőszervek tövétől a nyakunkig akaratlagosan meg kell kötni. A három bandha nélkül a pránájáma teljes hasznát bizonyára nem érhetjük el.

1. A múla bandha jellemzői (a Hatha-jóga Pradípiká alapján)

Végrehajtás:

prasnibhágéna szampídja
jónim ákuncsajéddugdham
apánam úrdhvamatkrisja
múlabandhó 'bhidhíjaté

„Üljünk úgy, hogy a sarkunkkal nyomjuk a gátat, húzzuk össze szilárdan a végbélnyílást, húzzuk be és tartsuk meg az alhasunkat.

A név magyarázata:

adhógatim apánam vai
úrdhva-gam kuruté balát
ákuncséna tam práhur
múla-bandham hi jóginah

„Ez rákényszeríti az apána-vájut, hogy felfelé áramoljon, ahelyett, hogy lefelé, a végbélnyílás felé vándorolna, ami gyengeséget okozhat. Ezért ezt múla bandhának nevezik.” A jógik általános szóhasználata szerint a múla a rossz vájut (pránát) jelenti, ami az alhas izomzatának gyengülését okozhatja.

Magyarázat: a múla bandha és az apána váju természetesen nem rossz, de ha valaki kontroll nélkül engedi elhatalmasodni az apána váju mozgását, akkor sok energiát veszíthet, és ez okozza a hasfal gyengülését.

Speciális végrehajtás

gudam pasrinja tu szampídja
pájum ákuncsajéd balát
varam varam jathá csórdhvam
szamájáti szamíranah

“Határozottan nyomjuk a gátba mindkét sarkunkat, szorosan húzzuk össze a gát belsejét, és mozgassuk az alhasunkat előre és hátra.”

Magyarázat: Ezzel a gyakorlattal (légzésvisszatartás közben) a Kundalinít tudjuk ébresztgetni.

A múla bandha hatásai

pránápánau náda-bindu
múlabandhéna csaikatam
gatvá jógaszja szamsziddhim
jaccsható nátra szamsajah

„A múla bandha gyakorlása által a prána-váju, apána váju, a hridajadhvaní és a vírjabindu egyesülnek, ami jógikus előnyöket eredményez.”

Magyarázat: a prána és apána egyesülése és belépése a szusumnába a szamádhi előfeltétele; a hridajadhvaní a szívben keletkező anáhata hang; a vírja-bindu pedig a mag, a férfi szaporító szövet.

Speciális hatásai:

apána-pránaszjór aikjam

ksajó mútrapurisajóh
juvá bhavati vriddhó' pi
szatatam múla-bandhanát

„A prána-váju és az apána-váju egyesülése lecsökkenti a vizelet és széklet ürítésének gyakoriságát. Akik rendszeresen gyakorolják, még idős korukban is fiatalosan érzik magukat.”

Az amrita megőrzése

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

Amikor a lángnyelvek elérik a fejünket, akkor elkezdik melegíteni a csandrát, vagyis a holdat, mely egyesek szerint az ágjá csakrában (a két szemöldök között), mások szerint a szahaszrárában (koronacsakra), megint mások szerint a kettő között elhelyezkedő szóma-csakrában található. A melegítés hatására a holdból nektár (amrita) csöpög alá, mely alap esetben elégne a köldökcsakra tüzében, így elősegítve az anyagcsere és az öregedés folyamatait. Minél erősebben ég a tűz, és minél inkább tápláljuk az érzékszervi benyomásokon keresztül, annál jobban lecsökken az élethosszunk.

A nektár elégésének megakadályozására a jógik háromféle módszert alkalmaztak: az első a dzsálánddhára-bandha, vagyis a torokzár, mely azáltal alakul ki, hogy az állunkat a szegycsonthoz nyomjuk, és megfeszítjük az izmokat a torkunkban, mint nyelés közben.

A második technika a dzsihva bandha, vagyis nyelvzár. Ezt az előző torokzárhoz hasonlóan hajtjuk végre, viszont a nyelvünket hátrakunkorítjuk, és a szájpadláshoz nyomjuk. Ez erőteljesebb energetikai kört hoz létre a szusumná első és hátulsó oldala (áróhí és avaróhí) között.

A harmadik technika a khecsarí múdrá, melynek során a jógi nem csak hátrakunkorítja a nyelvét, hanem az egyik orrgarati nyíláson keresztül feltolja a végét egészen a koponyacsontig. A leírás szerint ilyenkor a nyelvével már a koponyacsont ürege alatt közvetlenül meg tudja ízlelni az amritát, és megakadályozza annak lecsöpögését és megsemmisülését. A khecsarí gyakorlata által a jógi nem csak ragyogó testre és egészségre, nagy energiatöbbletre és hosszú életre tesz szert, hanem az érzékszervek kapcsolatát is meg tudja szakítani az érzéktárgyakkal, ezáltal az elméjét könnyebben el tudja csendesíteni.

A holdból alácsöpögő nektár

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

7. vers

utthapit-ádháda-hutá-sanolkaih

ákuncsanaih sasvad-apána-vájóh

szantápitács-csandramaszah patantí

píjúsa-dhárám pibatíha dhanjah

Az apána-vájura gyakorolt folyamatos nyomás által tűz ébred a múládhára csakrában, mely felmelegíti a holdat (a szóma csakrában). Áldott e világban az a gyakorló, aki a felmelegített holdból (csandrából) alácsöpögő nektárt ihatja.

A Nap, vagy tűz székhelyez a tantra-írások szerint a köldök-csakra (manipúra). Amikor a gyakorló egyszerre alkalmazza a múla-bandhát és az uddíjána bandhát, akkor egyébként lefelé áramló apána-váju nem csak visszaverődik az összehúzott gátról, és felfelé indul, hanem találkozik a légzésvisszatartások által lent tartott prána vájuval. Az uddíjána bandha alkalmazása által a központi energiacsatornába juttatott két prána elegyére még nagyobb nyomást tudunk gyakorolni, ami fokozza a tűz erejét a köldökcsakrában.

A prána uralása

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

"6. vers

óddjána-dzsálandhara-múla-bandhaih

unnidritájám-uragánganájám

pratjanga-mukhatvát-pavisan-szusúmnam

gamágamau muncsati gandaváhah

Amikor a Kundaliní kígyó felébred az uddíjána, dzsálándhára és múla bandhák gyakorlása által, a levegő, az illatok szállítója befelé fordul és belép a szusúmnába, ami által a belégzés és a kilégzés automatikusan megszűnik.

A Kundaliní kígyó, felébredvén a három bandha hatására, felfelé mozog a szusúmnában, és elégeti a három granthiban található szennyeződéseket, ezáltal szabaddá téve az utat a prána számára. A prána ilyenkor nem kifelé irányul, mint ahogyan az érzékszervi tevékenységek közepette, hanem befelé fordul. A prána váju a fölfelé irányuló energiaáramot jelenti, mely ilyenkor megfordul, és lefelé halad a szusumnában, hogy egyesüljön az apánával. Ez a manónmaní, vagyis a tökéletes meditáció állapota, amikor a légzés spontán módon megáll, és vele együtt az érzékszervekből származó impulzusok árama is megáll, és nem zavarja az elmét.

A gamágamau kifejezés nem csak az érzékszervek nyugtalanságának megszűnésére és a prána befelé fordulására utal, hanem a belégzés és a kilégzés spontán megszűnésére, a kévala kumbhaka pránájáma állapotára is. A Kundaliní és a prána belépése a szusumnába a légzés szabálytalan jellegének megszűnését is eredményezi, vagyis a jógi egyszerre válik képessé uralkodni a légzésmintázatán, a szívverésén, a prána áramlásán a nádíkban, és az elme hullámzásán is.

A bandhák jelentősége

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

"5. Vers

dzsálandharódjánaka-múla-bandhán

dzsalpanti kanthódara-páju-múlát

bandha-trajé 'szmin paricsíjamáné

bandhah kutó dháruna-kálapását

Azt mondják, hogy a dzsálandhára, uddíjána és múla bandhák (energiazárak) rendszeres gyakorlásával a torok, gyomor és a végbél területén kell gyakorolni. Ha valaki ismeri és helyesen gyakorolja e három bandhát, hogyan köthetné meg az idő kegyetlen kötele?

Sankara itt a pránájáma gyakorlása mellett a bandhák gyakorlását is hangsúlyozza. Számos jóga-szöveg hangsúlyozza, hogy e kettőt együtt kell gyakorolni, mert a pránájáma a bandhák gyakorlása nélkül nem rendelkezik erővel. A három bandha gyakorlásával a Kundaliní felfelé irányuló mozgását segítjük elő. A múla bandha kimozdítja nyugvóhelyéből a szunnyadó Kundalinít, és megfordítja az apána váju (lefelé irányuló levegőáramlat) mozgását, hogy találkozzon a pránával. A dzsálándhára bandha a szusumná felső végén, a toroknál zárja el a Kundaliní további útját, hogy ne emelkedjen fel túl korán a fejbe. Az uddíjána bandhát e kettő után kell aktiválni, és a belső tűz felerősödését eredményezi, melynek nyomán a Kundaliní lendületesen halad fölfelé.

Sankara azt mondja a versben, hogy a három bandha gyakorlása megállítja az idő múlását, vagyis távol tartja a halált a gyakorlótól. Ennek kétféle magyarázata is lehetséges: a három bandha rendszeres alkalmazásával meg tudjuk őrizni a belső szervek, a mirigyek és a nádík (energiacsatornák) egészségét, illetve a pránájáma során a három bandhát mindig a kumbhaka (légzésszünet) során tudjuk legteljesebb mértékben végrehajtani. A jóga-írások szerint pedig a kumbhaka során a gyakorlót nem érheti utol a halál.

Sankara azt is hangsúlyozza, hogy a bandhákat „helyesen” kell gyakorolni, amibe beletartozik az óvatos, körültekintő és fokozatos gyakorlás. Ha túl hirtelen, túl erősen, túl hosszú ideig vagy rendszertelenül gyakoroljuk a bandhákat, egészségügyi panaszokhoz vagy az energiakeringés zavaraihoz vezethetnek. A bandhák nagyon erőteljes gyakorlatok, ezért járjunk el óvatosan a gyakorlásuk közben, és tanuljuk meg őket egy szakértő jógitól.

A múla bandha múdrái

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"5. Múlabandha múdra: A bal sarkunkkal szilárdan nyomjuk a kandaszthánát, amely a végbél és a nemi szervek között helyezkedik el, és húzzuk oda szorosan a sarkunkat, hogy elzárhassuk vele a végbelet. Szilárdan húzzuk be a hasunkat és nyomjuk oda a gerincoszlophoz. Hozzuk be a jobb sarkunkat is és helyezzük a nemi szervek fölé. Ez a hatha-jóga része.

Hatása: Segítségével legyőzhetjük és uralmunk alá hajthatjuk a prána vájut.

(A leírásban a sziddhászana vagy bhadrászana ülőpozíció leírását olvashatjuk. A bal sarkunkkal a gátat nyomjuk, mely a móla bandha területe, a jobb sarkunkkal pedig a nemi szerv tövét. Nők esetében a bal sarkunkat a nagyajkak közé kell nyomni, míg a jobb sarkunkat a csikló területéhez.)

6. Mahábandha múdra: Szilárdan nyomjuk a bal sarkunkat a kandaszthánába. Helyezzük fölé a jobb lábunkat és tartsuk meg a kumbhakát.

Hatásai: Amikor ezt megtesszük, a test összes nádíja felfelé fordul, az ídá, pingalá és szusumná nádík pedig összekapcsolódnak a két szemöldök között. Ez által legyőzhetjük a halált és védelmezhetjük a testünket.

(A mahábandha múdrá általában a három bandha (múla, uddíjána, dzsálándhára) egyidejű végrehajtását jelenti kumbhakával, azaz légzésvisszatartással együtt. A múla bandha leírásánál is olvashattuk, hogy az uddíjánát is fenn kell tartani egyidejűleg. A három bandha együttes hatására a prána az összes nádíban felfelé indul, és a két szemöldök között egyesül a három fő nádíban áramló életerő. Ez nem csak a lélek öntudatra ébredését, hanem a fizikai test életben tartását is elősegíti).

7. Mahádéva múdra: Üljünk a múla bandha múdrában és hajtsuk végre a kumbhakát uddíjána bandhával.

Hatásai: Erősíti a dzsáthára agnit és segít elérni az animádi guna sziddhit – ami a nyolc rendkívüli képesség egyike, melynek során a jógi olyan parányivá tud zsugorodni, mint egy atom. Ez a rádzsa-jógához tartozik.

(Az animá sziddhi segítségével a jógi első körben az elméjével be tud lépni az anyag atomjaiba, majd megtanul áthatolni a legsűrűbb anyagon is a fizikai testével, végül megtaluja a fizikai testét is összezsugorítani atomnyi méretűre. A múdra Mahádéváról, vagyis az Úr Siváról kapta a nevét. A múdrát tulajdonképpen ugyanúgy kell végrehajtani, mint a mahábandhát, csak vélhetőleg a kumbhakák hosszúságát kell még jobban megnövelni. A hosszú kumbhakákkal végrehajtott bandhák által nem csak misztikus képességekre tehetünk szert, hanem a karmánkat is elégethetjük, és a megvilágosodás felé is tudunk haladni. Ez a múdra nagyon kedvez a meditációs gyakorlatoknak is.)

A bandhák és a személyiségfejlődés

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

Inkább a három bandha kioldódása lesz a személyiség fejlődésének következménye, nem pedig fordítva. Ezzel nem a bandhák gyakorlati oldalát akarjuk kétségbe vonni, hiszen alkalmazásuk és gyakorlásuk valóban fejleszti a tudatosságot. A bandhák gyakorlása azonban nem elengedhetetlen a személyiségfejlődéshez. Ez ellentmondhat egyes tradicionális nézeteknek. A személyiségfejlődést elsősorban a valóság megtapasztalása segíti elő, és nem a vágyak, eredmények és illúziók hajszolása.

A valódi változás akkor lehetséges, ha kapcsolatban vagyunk azzal, ami van, és amikor megvalósítjuk azt, aki vagyunk. Nem akkor történik, amikor olyasmivé akarunk válni, ami nem vagyunk. Ez a folyamat csak feszültséget okoz aközött, amilyenné válnunk kellene, és amilyenek vagyunk. Ez az egyik olyan problémás kérdés, amivel számos spirituális és jóga-gyakorló szembekerül. Bármennyit is gyakoroljuk az ászanát, a pránájámát és a meditációt, attól nem leszünk jobbak és nem fog felgyorsulni a fejlődésünk. Igazából semmi nem gyorsítja a fejlődésünket affelé, ami nem vagyunk. Ha felismerjük azt, hogy nincs jobb, mint annak lenni, akik vagyunk, most, akkor már nagy lépést tettünk az önvaló megismerése felé. Ez a bandhák aktiválásának és a csomók feloldásának valódi módja. 

A gyakorlás csak akkor tud visszavezetni bennünket önmagunkhoz, ha tudatosan végezzük. A tudatosság az egyetlen kulcsfontosságú összetevő, az összes többi másodlagos. A tudatosságnak valamilyen formában kapcsolatban kell lennie azzal, ami van, máskülönben csak illúzió. A gyakorlás abban segít, hogy fenntartsuk ezt a kapcsolatot a valósággal. Fontos, hogy ne a legkisebb ellenállás irányába haladjunk, és ne kerüljük azt, ami nehéz. 

Ha tudatossá válunk és teljesen elkötelezzük magunkat a belső életünk mellett (bármi is legyen az az adott időszakban), lehetségessé válik a jelentős változás. Ha valamilyen szinten elnyomjuk ezt a valós belső világot, bármennyire is ellentétben áll a külső vagy kívülről ráerőltetett hitrendszerünkkel, nem tudunk mélyebb változást elérni. Fontos, hogy teljes felelősséget vállaljunk a belső világunkra, fenntartva annak autonómiáját, ahelyett, hogy külső véleményeknek vagy erkölcsi normáknak vetnénk alá. 

A „transzcendens” szó ebben a kontextusban elsősorban a tudatosságot, elfogadást és integrációt jelenti, és nem valaminek a meghaladását. A teljes elfogadás nem tamaszikus, vagyis tétlen és apatikus. Nem is radzsaszikus, vagyis nem implikálja a test és az elme mindenáron történő megtisztítását. A teljes elfogadás szattvikus, vagyis a kettősségen túli egyensúly állapota. A transzcendencia a magasabb elv, azaz isten előtti meghódolást is jelenti. Mindegy, hogy milyen nehézség, betegség vagy probléma jelenik meg, meg kell értenünk és be kell fogadnunk annak különböző rétegeit. A nehézségeknek van bizonyos céljuk és hasznuk az adott időben és helyen, ahol megjelennek. A betegség a hála érzésében transzformálódik és oldódik fel. Az elfogadás egy bizonyos mértékű tisztulást eredményez, de a betegség továbbra is megmaradhat. Mindenki megöregszik és meghal. Az időtlen itt és most elérésével az öregedési folyamat lelassul, és a szívünkben örökké fiatalok maradhatunk.

A bandhák és a granthik

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

A három bandha elválaszthatatlanul kapcsolódik a granthikhoz. Ahogy Srí T. Krishnamacharya egyszer mondta, a bandhanem valami, amit végrehajtunk, hanem egy blokk, amit eltávolítunk. Más szavakkal, a granthiés a bandhaugyanannak a hármasságnak a két aspektusa, így a „zár” és „csomó” kifejezések is rokon értelműek. A bandhakifejezés egy szinten egy bizonyos testrész fizikai összehúzását jelenti az energia átirányítása céljából. Ez azt jelenti, hogy a bandhaalkalmazásával az ászanavégrehajtása koncentrálttá, központosítottá válik, és a testünk megnyílik fizikai szinten. Mélyebb szinten azonban csak akkor nyílik meg a bandhaenergiája, amikor a granthikfeloldódnak. Fontos megjegyezni a tudatosság szerepét. Ebben a vonatkozésban a bandhavégrehajtása tisztán pszichés szinten, és nem fizikai szinten zajlik. Vagyis a bandhafizikai szintű gyakorlása másodlagos az öntudatossághoz és az önelfogadáshoz viszonyítva, és bizonyos esetekben akadályozhatja is ezek kifejlődését. 

Amúla bandhaösszehúzása egyáltalán nem fizikai összehúzást jelent, hanem az energia és a tudatosság felemelését a múládhára csakránkeresztül a szusumná nádíba. A granthiszempontjából ehhez hozzájárulhat a test fizikai szintű tisztítása. Ennél is fontosabb az, hogy elfogadjuk a testünket úgy, ahogy van. Ez eleinte paradoxonnak tűnhet, de az egyik feltétel nem zárja ki a másikat. Eleinte az elfogadás segíti a tisztulást, és nem fordítva. 

Amikor a testünk képessé válik a teljes nyugalmi állapot elérésére, akkor aktiválódik a múla bandhaés az energia átszúrja abrahma granthit. Az uddíjána bandhaa rekeszizom teljes mozgástartományát jelenti, és leginkább a pránájámával, valamint az idegrendszer tisztulásával hozható kapcsolatba. A rekeszizom mozgása elősegíti a fezsültség eloszlatását a napfonat körül, ahol az érzelmi blokkok gyakran felgyülemlenek. A legfinomabb szinten ez a bandhaaz energia felemelését eredményezi a szívcsakrába, miközben a túlélésre irányuló testi késztetéseket átalakítja a valódi törődés és támogatás érzésévé. Amikor szeretet áttranszformálja az eltorzult érzelmi testet, az uddíjánafelfelé száll, és átszúrja a visnu granthit. A dzsálándhára bandhanem csak a légzés megállását, hanem a mentális zavarok megszűnését is jelenti. Apránájámamellett ez a harmadik bandhaapratjáhárához, dháranáhozés dhjánáhozis kapcsolódik. Amikor az egó-elme meghódol az isteni ürességnek, akkor a pránaátszúrja a rudra granthit.

A brahma granthi

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

A három granthi

„Amikor átszakad a brahma granthi, a jógi boldogságot érez a szív vákuumában. A jógi teste isteni, ragyogó, és egészséges lesz, és isteni illatot áraszt. A második szinten, az életlevegők egyesülnek, és felfelé mozognak a középső csatornában. Így szúrják át a visnu granthit, amit a legmagasabb öröm kísér. Ekkor a jógi felülemelkedik az elme élvezetein és spontán eksztázist tapasztal meg, mely mentes a bűntől, a fájdalomtól, az öregkortól, a betegségtől, az éhségtől és az alvástól. Amikor az életlevegő átszúrja a rudra granthit és belép az Úr nyugvóhelyére, akkor tökéletes hang jön létre, mely a fuvola hangjához hasonlít. Az elme és a hang egyesülése a rádzsa-jóga. A jógi az univerzum teremtőjéhez és pusztítójához, vagyis magához Istenhez hasonlatossá válik.” (Hatha-jóga Pradípiká 4.69-76)

A három granthi a test, érzelmek és az elme szintjén megjelenő „csomó”. A legtöbb ember különböző fajta zavarokat tapasztal ezeken a szinteken, betegséget, függőségeket, fájdalmakat vagy szorongást. Ezért nevezik csomónak. Amikor teljesen tudatában vagyunk a csomót alkotó akadályoknak, és amikor elfogadtuk és kiegyensúlyoztuk az életünk polaritásait, akkor a csomó kioldódik. A három granthi a brahma granthi, a visnu granthi és a rudra granthi, melyeket a hindu trimúrti, azaz három fő istenség után neveztek el. Brahmá a teremtő, Visnu a fenntartó, Siva (Rudra) pedig a pusztító.

A granthik blokkokat képviselnek az önmagunkkal kapcsolatos tudatosság különböző szintjein. A granthik akadályozzák a valódi természetünk felszínre hozását, és hagyományosan a bandhák alkalmazását írták elő a blokkok feloldására, melyek belső feszültség, szorongások, elfojtások és feloldatlan konfliktusok formájában jelentkeznek. A blokkok feloldása lehetővé teszi valódi természetünk felfedezését.

A brahma granthi a legalsó csakrában, a múládhárában található, de a szvádhisthána csakrára is hatással van. Ez a granthi a feltételekhez kötött természetünk legkézzelfoghatóbb aspektusával, a fizikai testtel kapcsolatban fejti ki hatását, például a fizikai egészséget, a genetikai előtörténetünket, a fizikai erőnket és aktivitásunkat, a szexualitásunkat, az utódnemzést, valamint a kapha dósát befolyásolja. A brahma granthi a legmélyebb vágyainkkal és tudatalatti ösztöneinkkel is kapcsolatban áll.

Brahmá a teremtő, aki létrehozza az életet a fény és sötétség kettősségéből, és a létezés kettősségét képviseli. Brahmá a legelső guru, amivel szintén a sötét, nehéz (gu) és a könnyű, világos (ru) minőségeket képviseli és integrálja önmagában. Brahmát a ha-tha kifejezés is képviseli, melyben a ha a napot jelenti, a tha pedig a holdat. A hatha-jóga célja a brahma granthi feloldása, vagyis a fizikai testtel kapcsolatos blokkok elhárítása és a rajtuk való túllépés. Meg kell jegyezni, hogy mindhárom granthi szorosan összefügg. A problémák nem elszigetelten jelentkeznek – az egyik szinten megnyilvánuló blokk a másik szinteken is zavart okozhat. Minél mélyebb a probléma, annál nagyobb befolyással van a többi szintre.

A kilégzési uddíjána és az apána gati

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"16b Gyakorlat, az apána gati alkalmazása az uddíjána bandhán keresztül a hatlépcsős fel-fel hullám létrehozásáért

Most az uddíjána bandha olyan formáját fogjuk alkalmazni, amely jelentősen eltér a külső légzésvisszatartások alatt végrehajtott báhja (külső) uddíjána bandhától, melyet a tizennegyedik fejezetben tettünk hozzá a gyakorláshoz. Ebben a gyakorlatban az uddíjána bandha olyan formáját fogjuk használni, melyet a „Pránájáma: a jóga légzése” című könyvemben kilégzési uddíjána bandhának neveztem el. Jegyezzük meg, hogy az uddíjána bandhának ez a formája nem alkalmas arra, hogy ászana-gyakorlás közben alkalmazzuk, mivel feszessé teszi a rekeszizmot. Ne alkalmazzuk kiterjedten ezt a módszert menstruáció vagy terhesség közben sem, mivel mindkettő az apána lefelé áramlásával van összhangban. A kilégzési uddíjána bandhát csak pránájáma és meditácó gyakorlásához szabad használni. Megfordítja a kilégzés lefelé irányuló áramlatát és felfelé fordítja azt azáltal, hogy egy felfelé terjedő hullámot hoz létre a hasfalon.

A negyedik fejezetben már dolgoztunk a légzéshullámokkal. Az összes kétrészes, háromrészes és hatrészes hullám sztenderd formája a föl-le hullám, amely felfelé oszcilláltatja a pránát a gerinc mentén belégzés közben, és lefelé kilégzés közben. Az elmét ugyanígy oda-vissza oszcilláltatja a tamasz és a radzsasz szélsőségei között. Az oszcilláló (viksipta) elme az elme öt kategóriáinak egyike, amit Risi Vjásza említett (Vjásza-bhásja a Jóga-szútrához, 1.2). Zavart elmének is nevezik, mivel a prána oszcillálása megakadályozza a tiszta megértést, és zavart hoz létre.

A jógik a spirituális evolúció céljaiból megfordítják a kilégzés jellemzőit és felfelé irányuló hullámmá változtatják. Így az a belégzés energetikai természetére tesz szert. Ezért nevezem fel-fel hullámnak. Ha önmagában gyakorolnánk, mindenféle segédlet nélkül, akkor túl radzsaszikussá tenné az elmét, de ha a pránájáma és a meditáció kontextusában gyakoroljuk (és milyen más kontextusban gyakorolnánk?) meg tudjuk kötni a radzsasz plusz energiáját a mantra, csakra vizualizáció, bandhák, múdrák stb. által. Így a spirituális evolúció erőteljes motorjává válik."

A múla bandha három rétege

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

Az ászana-gyakorlás közben tehát egyszerűen koncentráljunk a légzésünkre, és támogassuk vele a három rekesz (torok, rekeszizom és a gát) területét. Vagyis növeljük a három bandha területével kapcsolatos tudatosságot, anélkül, hogy túlzottan erőltetnénk vagy feszengenénk. Akkor szabadabban áramlik majd az energia és kevésbé fogjuk érezni a kényszert, hogy valahonnan valahová eljussunk a jógában. Ekkor természetesen bekövetkezhet a múla bandha. Tudatossá fogunk válni róla, nem pedig szánt szándékkal fogjuk végrehajtani.

Az energia a test hátulsó és elülső felszíne közelében is áramlik fölfelé és lefelé. A múla bandha régiójában a farokcsontnak és a szeméremcsontnak ütközik, tehát fontos, hogy a medence semleges (függőlegeshez közeli helyzetben legyen. Ha túlzottan előre- vagy hátrabillen, ezzel akadályozza a múla bandha felemelkedését. Ha koncentráltan, de szabadon lélegzünk, vagyis nem kényszerítünk rá semmit a légzésünkre, elvárások nélkül lélegzünk, akkor nagy mértékben növekszik a múla bandha bekövetkezésének esélye. A farokcsontot engedjük lefelé nyújtózkodni, ahelyett, hogy hátrafelé tolnánk vagy behúznánk a medence alá. A múla bandhának ez a működése nagyon finom és nem fizikai szinten nyilvánul meg, hanem a tudatunk pillanatnyi állapotától függ leginkább.

Ha figyelemmel kísérjük az energia áramlását a pránájáma és a meditáció gyakorlása közben, azzal növelhetjük a spirituális önvalónkra ébredés esélyét. A gát fizikai összehúzása az ászana-gyakorlás közben egyáltalán nem garantálja a sikert. A múla bandha valójában túl van a testen és az elmén. A gát megfeszítése fizikai szinten azonban hozzájárulhat a medence stabilitásához. Ez a múla bandha fizikai aspektusa. Ez nem azt jelenti, hogy ne alkalmazzuk fizikai szinten a múla bandhát ászana-gyakorlás közben, de legyünk tudatosak róla, hogy ez még csak a kezdeménye. Ha csak a fizikai aspektusra koncentrálunk, akkor lemaradhatunk a finom szintű múla bandháról. A fizikai szint a múla bandha három szintje közül csupán az első. Idővel a hangsúly át fog tevődni a finom szintű, energetikai aspektusra és annak érzékelésére, majd elérkezünk a kauzális szintre, ami annak a teljes elfogadása, ami történik, ahelyett, hogy irányítani próbálnánk a durva vagy finom fizikai szintet.

A múla bandha megértése

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

A múla bandha elhelyezkedése eltér a nőknél és a férfiaknál. A nőknél a méhnyak magasságában található. Férfiaknál lejjebb van, a gát fölött és a prosztata alatt. Amikor igyekszünk izoláltan összehúzni a múla bandhát, a következő gyakorlatot érdemes alkalmazni: feküdjünk hanyatt, behajlított térdekkel és a padlón nyugvó talpakkal. Érintsük meg a gátat az egyik kezünk középső ujjával. Kezdjünk el tudatosan lélegezni és felváltva feszítsük meg a hasfalat és a farizmokat. Amikor a hasfal feszes, lazítsuk el a farizmokat. Amikor pedig a farizmok feszesek, lazítsuk el a hasfalat. Ez nem olyan könnyű, mint ahogy első olvasatra hangzik. A gátizomnak is össze kellene húzódnia, főleg amikor az ember növeli a lélegzetvételek és a feszítések hosszát. Egy belégzés vagy kilégzés alatt csak egy izomfeszítést végezzünk. A nőknek inkább a méhnyaknál kellene érezniük az összehúzódást, mint a gátnál. Most próbáljuk egyszerre ellazítani a hasfalat és a farizmokat is, és csak a gátat, illetve a méhnyakat húzzuk össze. Ez az izoláció nem könnyű, és hosszabb ideig tarthat az elsajátítása.

Általános gyakorlás közben elegendő, ha a gátra irányítjuk a figyelmünket. Ahogy a légzésünk hossza növekszik, a múla bandha-tudatosságnak is fejlődnie kell. Ebből a szempontból nem is igazán szükséges a múla bandha tudatos alkalmazása. Az ászana-gyakorlás néha önmagában is eléggé megterhelő, anélkül, hogy extra technikákat tennénk hozzá. Jobb a tudatosságot növelni, mint a belső nyomást és elvárásokat. Ha csak igyekszünk lassítani a légzésünket és érzékelni a múla bandhát, ahogy természetesen megnyilvánul, akkor hamarabb kialakul az áramlás, és érvényesülni tud az egyes pózok természetes egyensúlya, a bennük rejlő erő és hajlékonyság. Sok időt és figyelmet igényel e folyamatok megismerése. Elsődlegesen a légzésre érdemes figyelni. Mivel a lélegzet folyamatosan mozog, nehéz elakadni vele. Hagyjuk, hogy a bandha és a dristi (a tekintet fókusza) a légzésfigyelés következtében bontakozzon ki. A múla bandha kifejlesztése ugyanis évekig tarthat.

A múla bandha megértése

A múla bandha tradicionális értelemben a Kundaliní felemelkedését a szusumnán keresztül, miközben átszúrja a hét csakrát és közben eltávolítja az akadályokat (granthíkat). Mindkettő leírására később kerül sor. A múla bandha nem pusztán a gát fizikai összehúzása, de nem is pusztán mentális erőfeszítés az energia „felemelésére”. A múla bandha felemelkedése lényegében a polaritásaink kiegyensúlyozásának következménye. Ez azt jelenti, hogy ha csak fizikai, vagy csak mentális szinten próbáljuk alkalmazni a bandhát, az előbb vagy utóbb kudarcra van ítélve. A múla bandha felemelkedésének csak akkor van esélye, ha sikerült összehangolnunk a személyiségünk különböző szélsőséges aspektusait. Amikor sikerült integrálni a belső polaritásainkat, akkor szűnnek meg a neurózisaink, és nyilvánul meg a transzperszonális személyiségünk. Más szavakkal, ekkor hagyjuk abba a „cselekvést” és kezdjük meg a „létezést”. Számos technika létezik, amivel elősegíthetjük ezt a folyamatot, leginkább a pránájámához és a meditációhoz kapcsolódóan, és nem annyira az ászana-gyakorlás részeként. De a teljes múla bandha megvalósulása (vagyis a Kundaliní felemelkedése) egyértelműen túl van az irányításunkon. Mindössze annyit tehetünk, hogy létrehozzuk a feltételeit, és a többit Istenre bízzuk.

A Kundaliní nyugvóhelye

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből.

15. Fejezet

15. Törvény: a spontán külső kumbhakák alatt a Kundaliní látható és felébred a múládhára alatt.

Mint ahogy az előző technikában, itt is van egy erőteljes központ a légzési körön kívül, a kilégzés végén. A múládhára alatt található a Kundaliní székhelye, amit egy csúcsával lefelé mutató vörös háromszög képvisel, melyben a tiszta tudatot képviselő oszlop található. Erre az oszlopra tekeredik rá az isteni kreatív erő, a Kundaliní („az összetekeredett”). A Kundaliní három és félszer tekeredik körbe. A három hurok a három elmeállapotot képviseli: az ébrenlétet, az álmot és a mélyalvást – és a három gunát (minőséget vagy elemi részecskét) – a szattvát, a radzsaszt és a tamaszt. Az utolsó fél hurok a negyedik állapotot képviseli, azt a tudatot, amely a három másik állapot mindegyikében jelen van, és nisztraigunja, vagyis túl van a három gunán, nem pedig azokból áll. Ez az isteni teremtő erő az immanens Isten, vagyis Istennek az az aspektusa, amely önmagát hozta létre az univerzumként, vagy az emberi testként, és élővé teszi azt. Ha felemeljük a Kundalinít a csakrákon keresztül és megtartjuk valamelyik magasabbikban, maradandó misztikus állapotokat is elérhetünk. Ha már közelebbről megismerkedtünk a 14. fejezetben ismertetett technikával, észre fogjuk venni, hogy még mindig eltér egymástól a belégzés, illetve a kilégzés után érzett állapot. A belégzés végeztével meg leszünk jutalmazva Isten darsanájával (látványával), míg a kilégzés ismét a tamasz (tudatlanság) birodalmába küld. Ezt azáltal tudjuk leküzdeni, ha röviden gyakoroljuk a külső uddíjánát a külső kumbhaka közben. Észre fogjuk venni, hogy kilégzéskor általában van egy rövid pillanat, amikor a prána felfüggesztett állapotban megpihen, mielőtt megfordul, és átvált a belégzésbe (Bhairava Vigjána Tantra). Ezzel az új technikával kiterjesztjük ezt a pillanatot, és elidőzünk a felfüggesztett állapotban, meilőtt a következő belégzés ismét felvisz. Mivel a testen kívül tartjuk vissza a levegőt, a jógik külső légzésvisszatartásnak (báhja kumbhaka) nevezik. Szigorúan szólva, a pránájáma gyakorlói csak akkor neveznék kumbhakának, ha a hossza meghaladná a tíz másodpercet, és ezt nem fogjuk megtenni ebben a meditációs gyakorlatban, mivel a légzésciklusunk java részét a belégzéshez és kilégzéshez kapcsolódó meditációval töltjük."

A múla bandha két oldala

Újabb részlet a Csandra krama könyvből:

Az a megszokás, hogy összeszorítjuk a gátat vagy a végbél/nemi szerv körüli gyűrűs izmokat, teljesen meg is akadályozhatja a múla bandha létrejöttét. E szokás nem csak pszichológiai feszültséget vonhat maga után, de ez a fizikai feszültség sok más izom megfeszülését is okozhatja a gáttájékon, ami megnehezíti az ellazításuk képességének kifejlesztését. A valódi múla bandha ugyanis csak a teljesen ellazult állapotban tud aktiválódni. Ennek az ellazult állapotnak az elérése azt igényli, hogy folyamatosan megfeszítsük ÉS ellazítsuk a gátat. A legtöbb felfelé irányuló mozdulat a belégzéshez kapcsolódik és erőt igényel. A legtöbb lefelé irányuló mozdulat a kilégzéshez kapcsolódik és hajlékonyságot igényel. Ez a vinyásza rendzser lényege. Egyszerűen kifejezve, ha gyakoroljuk a légzést és a vinyászát, akkor a bandha is hangsúlyosabbá válik, anélkül, hogy akarattal megfeszítenénk.

A légzés tudatosítása olyan, mint egy gumiszalag nyújtása. Ha a szalag egyik végét meghúzzuk, akkor a megkötött vége is arrafelé fog mozogni (ez a múla bandha növekvő intenzitását szimbolizálja). A belégzés előrehaladtával a rekeszizom lesüllyed. Minél jobban lesüllyed a rekeszizom (és megnyúlik az ágyéki gerinc), annál hangsúlyosabb a múla bandha összehúzódása. A belégzés felfelé és lefelé irányuló mozgás is egyben. A kilégzés előrehaladtával a rekeszizom megemelkedik. Minél jobban megemelkedik a rekeszizom (hangsúlyozva a klasszikus uddíjána bandhát), annál hangsúlyosabbá válik ismét a múla bandha aktivitása. A kilégzés lefelé és felfelé irányuló mozgás is egyben. Minden egyes belégzés és kilégzés egyszerre apánikus és pránikus folyamat (az apána a lefelé irányuló életerő, míg a prána váju a felfelé irányuló). Annyi a különbség, hogy az első durvább, vagyis fizikai jellegűbb, míg a másik finomabb, inkább energetikai jellegű. E két életlevegő egymás tükörképét alkotja, és idővel egyesülnek. Meg kell jegyezni azt is, hogy egyes gyakorlók esetében a rekeszizom más módon mozog vagy feszül a légzésciklus során. Ahogy fejlődik a gyakorlásunk és a tudatosságunk, a fent leírt folyamat felé fogunk tendálni.

A múla bandhát tehát belégzés és kilégzés közben is lehet érzékelni. Mindkét esetben felfelé irányul az energia a gerincben, átalakítva a normális, lefelé irányuló apánát. A múla bandha megértése nehéz lehet. Törekedjünk arra, hogy a légzés segítségével hozzuk létre, mintsem hogy fizikai erőlködés által. Vagyis bármit is gondolunk múla bandhának, általában nem az. Ne próbáljuk végrehajtani, hanem engedjük megnyilvánulni.

A múla bandha érzékelése

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

A múla bandha érzékelése

Az alábbi légzőgyakorlat segítségével megérezhetjük a múla bandhát fizikai szinten. A testünk a légzéssel együtt hullámszerű mozgást végez. Ez a hullám a gerinc hajlatainak tükörképe. A légzés kiterjesztésével együtt, a hullám csúcsún a múla bandha is kifejezettebb lesz. Üljünk le a földre egyenes törzzsel, lehetőleg padmászanában, vagy sziddhászanában, esetleg szvasztikászanában vagy ardha-sziddhászanában. Fújjuk ki az összes levegőt a tüdőnkből. Lassan kezdjük a belégzést. A belégzés kezdetén a hasunk kikerekedik; a középső szakaszban a bordakosár terjed ki a szegycsont és a kulcscsont magasságáig; majd a belégzés utolsó fázisában behúzódik a hasfal, bár ez lehet kis mértékű is.

Kilégzés közben az ellenkező sorrend valósul meg: az alhasunk elkezd kikerekedni, ahogy ellazítjuk; utána a mellkas és a bordakosár is leereszkedik, összeszűkül; majd végül az alhasunk újra beszívódik. Az utolsó összehúzódás kis mértékű is lehet. Hagyjuk kibontakozni a légzésünket és érzékeljük a múla bandhát, ahogy megnyújtjuk a légzést; ne erőltessük magunkra azt, amit elképzeltünk, hogy meg fog történni. Az alhasunk csak akkor húzódik be a belégzés és a kilégzés végén, amikor a légzésünket a maximális hosszát megközelítően nyújtjuk meg. Ismételjük meg a gyakorlatot, és fordítsunk különös figyelmet a gáttájékra. Ha a maximális közeli állapotra nyújtottuk a belégzést és a kilégzést, akkor érezni fogjuk, ahogy növekszik a múla bandha intenzitása. Ez elvezet annak az érzékeléséhez, hogy a múla bandha természetes módon aktiválódik. Érdemes megjegyezni, hogy a belégzés és a kilégzés végén eltérő a múla bandha minősége.

A fenti gyakorlat inkább csak a tudatosság fejlesztését szolgálja, nem az a célja, hogy rendszeresen gyakoroljuk, mert akadályozhatja is a múla bandha természetes fejlődését. Ez a folyamat eltér az egyéb légzéstechnikáktól, amiket oktatnak. Érdemes arra törekednünk, hogy a légzésünk annyira természetes legyen, amennyire csak lehetséges. Nem szükséges, és általában nem is előnyös, ha az alhasunkat erősen behúzva tartjuk ászana-gyakorlás közben. Az a legjobb módszer, ami a legtöbb szabadságot biztosítja a légzésnek, anélkül, hogy kellemetlen érzetet vagy instabilitást okozna.

Sérülés, deréktáji fájdalmak, valamilyen merevség vagy gyengeség esetén hasznos, ha fenntartjuk a kapcsolatot a múla bandhával. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlás közben stabilan tartjuk a gátat és az alhast, ahelyett, hogy egyáltalán nem gondolnánk rá. A nagyon nehéz ászanák közben is hasznos a múla bandha aktiválása, például a hátraugrások vagy a mély hátrahajlítások közben. Azonban, ha túlzásba visszük a múla bandhát, akkor a fizikai izmok összehúzódása túlzottá is válhat. Engedjünk neki egy kis mozgásteret ahelyett, hogy mereven tartanánk a gátat, mert a későbbiek során a túlerőltetésből fakadó problémák adódhatnak.

A bandhák jelentősége

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

Három alapvető bandhát ismerünk a jógában: a múla bandhát, dzsalándhára bandhát és az uddíjána bandhát. A múla gyökeret jelent, a dzsálandhára azt jelenti, hogy „háló a folyamban”, az uddíjána pedig „felfelé szálló”-t jelent. A múla bandha a legfinomabb a három közül, míg a dzsálándhára fizikai is finom szintű is, az uddíjána pedig a legdurvább a három közül. Úgy is nevezik őket, mint a „három torok”, melyeken keresztül áthalad az életerő: a torok, a rekeszizom és a végbél. A múla bandha a test alsó része felől zárja el az energia kiáramlását, ezáltal csökkentve a fizikai kimerülést. A felső, a dzsálándhára bandha a felső végén zárja el az energia áramlását, ezáltal minimalizálva az elme izgalmát. Az uddíjána bandha belülről gyakorol nyomást, növelve az agni, a belső tűz erejét, javítva az emésztés funkcióit fizikai és energetikai szinten is. Amikor mindhárom bandhát egyszerre tartjuk fenn, azt mahábandhának, vagy nagy zárnak nevezik. Mivel a csandra krama gyakorlásában leginkább a múla bandhát fogjuk alkalmazni, és azt is finom szinten, a továbbiakban ezt ismertetjük részletesebben.

A múla bandha alkalmazása

A légzés, a mozgás (vinyásza) és a bandha szoros kapcsolatban állnak. A múla bandha minden légzésnél finoman aktiválódik. A belégzés növeli a pránát és a gátnál keletkező energia mennyiségét. Azonban, ha nem vagyunk tudatosak a légzésünkről, akkor a bandha kevéssé aktiválódik. Ahogy tudatosabbá válik a légzés, a bandha is tudatosabb lesz. A kilégzés során, mivel ott összehúzódnak a hasi szervek, könnyebb megérezni a fizikai összehúzódást is a múla bandha területén (a gátnál), különösen, ha hosszú a kilégzés. A mély légzés elősegíti a prána felfelé áramlását, ami növeli az energiát és a tudatosságot is.

„A jóní (gát) nyomása közben húzzuk be a végbelet. Így felfelé húzva az apánát, létrejön a múla bandha” (Hatha-jóga Pradípiká 2.60)

Jól benyomva a végbelet (gátat) a sarkunkkal, lassan húzzuk felfelé az apána vájut gyakorlás közben. Ezt múla bandhának nevezik, az elmúlás és a halál pusztítójának. Ha a gyakorlás során a jóginak sikerül egyesítenie az apána és a prána vájukat, akkor jóní-múdrává válik. Akinek sikerült végrehajtania a jóní múdrát, az mit ne tudna végrehajtani ebben a világban? Padmászanában ülve és a tétlenséget elkerülve, a jógí elhagyja a földet és felemelkedik e múdrá erejével.” (Siva-szamhitá 4.41,42,44)