2010. november 30., kedd

Filozófiai ABC 3. rész

Szánkhja (analitikus tanulmányozás)


A szánkhja rendszer az előzőkben ismertetett, a njájában és a vaisésikában tárgyalt összes elvet két kategóriában sorolja, a prakriti és a purusa kategóriájába. Mondhatjuk azt, hogy Patandzsali Jóga-szútrája sokban épít a szánkhja rendszerére, mivel előszeretettel operál a prakriti és a purusa kifejezésekkel. A Kapila nevével fémjelzett ateisztikus szánkhja rendszeréből azonban kimarad Isten, akit Patandzsali Ísvarának nevez, és a Purusa speciális kategóriájaként (purusa-visésa) jelöl meg. A szánkhja részletesen foglalkozik az ok és okozat összefüggésének kérdésével. Röviden ennek két változata ismert: aszatkárjaváda (az okozat semmiféle módon nem létezik az okban annak megnyilvánulása előtt), és szatkárjaváda (az okozat létezik az okban is megnyilvánulása előtt).


Ez utóbbinak két változata ismert, abban a tekintetben, hogy miként zajlik az ok átalakulása okozattá. Az advaita védánta követői a vivarta-váda elméletet vallják, miszerint az ok átalakulása okozattá csupán látszólagos, vagyis az okozatnak nincs valódi szubsztanciája, csupán illúzió. Például amikor a kígyót kötélnek látjuk, akkor valójában a kötél nem létezik, csak illúzió. Ennek alapján az advaitinok szerint egyedül a Brahman valóságos, mint minden ok oka, és az anyagi világ, az egyéni lélek, de még az Ísvara is csupán az illúzió termékei. Az összes többi vaisnava védánta-iskola a parináma-váda elméletét követi, amely szerint az ok valóságosan átalakul okozattá, mint ahogyan a fából szék lesz, vagy a tejből joghurt. A szánkhja is ez utóbbi nézetet fogadja el.


A szánkhja filozófia szerint a prakriti az öntudatlan anyagi energia összessége. A purusa a tudatos lélek, amelynek jelenléte és összekapcsolódása a praktivel elindítja a az univerzum további elveinek evolúcióját. A kettő kapcsolatából először a mahat, vagy buddhi, az intelligencia jön létre, utána az ahankára (egó). Ezek után jön létre a tizenegy érzékszerv (elme, hallás, látás, tapintás, ízlelés, szaglás, járás, munkavégzés, beszéd, ürítés és szaporodás szervei), az öt érzéktárgy (hang, szín, tapintható forma, íz és illat) és az öt durva fizikai elem (éter, levegő, tűz, víz, föld). Ezek alkotják a szánkhja filozófia huszonhárom elemét.


Jóga-darsana


A Bhagavad-gítá önmagába négy jógarendszerről beszél (karma, gjána, bhakti és dhjána-jóga). A hat darsana között azonban a Patandzsali által a Jóga-szútrában tárgyalt astanga-jóga rendszer jelenik meg. Patandzsali tanítása főleg az elme működésére és annak irányítás alá vonására koncentrál. A Jóga-szútra leírása szerint az elme olyan, mint egy tó, amelynek felszínét a gondolati aktivitás (csitta-vritti) hullámai borzolják. A tó málye mindig csendes és nyugodt. Minél jobban sikerül lecsillapítani a gondolati hullámokat, annál inkább meg tud nyilvánulni az elme eredeti természete. A felszíni hullámok csillapítása nem olyan nehéz, de a mélyről jövő zavarok kiküszöbölése annál nehezebb. A felszíni hullámok az érzékszervi benyomásokból erednek, míg a mélyből feltörő hatást az emlékek okozzák (szamszkárák, vagyis a múltbeli érzékszervi tevékenységből származó benyomások. Az emlékek olyanok, mint az időzített bombák a tó medrében, amelyek időről időre a gunák, a karma és az idő hatására felrobbannak, és az egész tavat felbolydítják. A vrittik lenyugtatására a jógi két módszert használ: a vairágját (elkülönülés a nemkívánatos érzékszervi benyomásoktól) és az abhjászát (gyakorlás), amely az astanga-jóga mind a nyolc fokozatához kapcsolódó gyakorlatokat jelentheti.


A nyolc fokozat: jáma (tiltások), nijáma (előírások), ászana (testtartások), pránájáma (lágzőgyakorlatok), pratjáhára (az érzékszervek visszavonása), dháraná (koncentráció), dhjána (meditáció) és szamádhi (elmerülés v. transz). Az öt jáma az ahimszá (erőszakmentesség), szatjam (igazmondás), asztéja (nem-lopás), brahmacsarja (cölibátus) és az aparigraha (nem-birtoklás). Az öt nijáma a saucsa (tisztaság), szantósa (elégedettség), tapasz (lemondás), szvádhjája (az önvaló tanulmányozása) és az ísvara-pranidhána (önátadás a Legfelsőbbnek). A többi filozófiai kérdésben Patandzsali a szánkhja filozófiát követi.


(befejező rész következik)

2010. november 29., hétfő

A satkarma további folyamatai

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából


atha nétih:
szútram vitaszti szu-sznigdham nászánálé pravésajét
mukhán nirgamajécs csaisá nétih sziddhair nigadjaté /29/

Egy hat hüvelyk hosszúságú zsinórt be kell dugni az orrunkon, és a végét kihúzni a szánkon. A szakértők ezt néti karmának nevezik.
Egy olíva- vagy szezámolajjal bekent gumikatéterrel és elvégezhetjük a szútra-nétit. Ha orrsövény-ferdülésünk van, és a cső elakad valamelyik orrnyílásunkban, akkor ne erőltessük. Helyette végezhetjük a dzsala-nétit is, amelyben meleg sós vizet öntünk át az egyik orrnyílásból a másikba.

kapála-sódhiní csaiva divja-dristi-pradájiní
dzsatrúrdhva-dzsáta-rógaugham nétir ásu nihanti csa /30/

A néti megtisztítja az agyat is isteni látásmódot ad. Gyorsan megszünteti a gerinc és a tarkó betegségeit.

atha trátakam:
niríksén niscsala-drisá szúksma-laksjam szamáhitah
asru-szampáta-parjantam ácsárjaisz trátakam szmritam /31/

Csendben egy kis pontot kell nézni szilárdan, míg a szemek könnybe nem lábadnak. Ezt nevezik trátakának az ácsárják. 

A trátaka kriját egy gyertya lángjába nézve, vagy a felkelő napkoronogot nézve is szokták gyakorolni.

mócsanam nétra-rógánám tandrádínam kapátakam
jatnatasz trátakam gópjam jathá hátaka-pétakam /32/

A trátaka megszünteti a szembetegségeket, a lustaságot, stb. Körültekintően titokban kell tartani, mint egy ékszerrel teli dobozt.

atha naulih:
amandávarta-végéna tundam szavjápa-szavjatah
natámsó bhrámajéd ésá naulih sziddhaih pracsaksaté /33/

Üljünk a lábujjainkra, a sarkainkkal a levegőben, a tenyereinket pedig tartsuk a talajon. Miközben előredőlünk, mozgassuk a hasunkat erőteljesen balról jobbra, mintha hánynánk. Ezt nevezik a szakértők nauli karmának.

A nauli karmát több előkészítő gyakorlat előzi meg, mire a gyakorló képessé válik arra, hogy egymástól függetlenül elernyessze és megfeszítse az oldalsó és középső hasizmait, és így előidézze a fent leírt hullámzó mozgást a hasfalával.

mandágni-szandípan-pácsanádi szandhájikánandakarí szadaiva
asésadósámaja-sósaní csa hatha-krijá-maulir ijam csa maulih /34/

Ez a gyakorlat megszünteti az emésztési zavarokat, növeli az étvágyat és az emésztést, és olyan, mint a teremtés istennője, és örömöt okoz. Minden zavaró hatást feléget. A nauli a hatha-jóga kiváló gyakorlata. 
A hasizmok "hullámoztatásával" erőteljes masszázsnak tesszük ki a belső szerveket, amelyeket ezáltal méregteleníteni tudunk. A gyakorlat ugyanakkor erősíti az emésztési tüzet a gyomorban és a hasi szövetekben, így "felégeti" a méreganyagokat, a szennyeződéseket.

atha kapálabhátih:
bhasztrávallóha-káraszja récsa-púrau szaszambhramau
kapálabhátir vikhjátá kapha-dósa-visósaní /35/

Amikor a belégzést és a kilégzést nagyon gyorsan végezzük, mint a kovács fújtatója, akkor az felszárítja a túlzottan sok nyálkából fakadó rendellenességeket, és kapálabhátiként ismert.

A kapálabháti légzésnél a kilégzés erőteljes, a belégzés passzív. A légzés megtisztítja a fej üregeit és csakráit, ezért a nevének jelentése: "fény a koponyában". A bhásztriká (fújtató) légzés valamivel nehezebb, mert ennél a ki- és belégzés is erőteljes, ugyanakkor mély. Ez a légzés még intenzívebben megtisztítja a mellkast és a fejet a kapha-betegségektől, amelyek fokozott nyálka-kiválasztódással járnak.

satkarma-nirgata-szthaulja-kapha-dósa-maládikah
pránájámam tatah kurjád anájászéna sziddhjati /36/

Ha a pránájámát azután végezzük, hogy a hatféle tisztító folyamat segítségével megszabadultunk a nyálka zavaraiból fakadó túlsúlytól, akkor könnyen elérhetjük a sikert.

A kövérség, vagy túlsúly nem csak esztétikai kérdés, hanem a kapha dósa túlsúlyára utaló tünet. A lerakódott nyálkában és zsírszövetben nagy mennyiségű méreganyag van jelen. Ezek jelenlétében a pránájámának az energiacsatornákra gyakorolt tisztító hatása nem tud teljesen kibontakozni, illetve zavart is okozhat, ami betegségekhez vagy az idegrendszer problémáihoz is vezethet. Ezért érdemes a szervezetet méregteleníteni a satkarma, az ászanák gyakorlása és a megfelelő diéta segítségével, mielőtt intenzív pránájáma-gyakorlatokba kezdenénk.

pránájámair éva szarvé prasusjanti malá iti
ácsárjánám tu késáncsid anjatkarma na szammatam /37/

Egyes ácsárják (tanárok) nem javasolnak semmilyen más gyakorlatot, mivel azon a véleményen vannak, hogy a pránájáma gyakorlása önmagában minden szennyeződéstől megszabadít.

Thirumalai Krishnamacarya szintén azon az állásponton volt, hogy a rendszeres intenzív ászana-gyakorlás és a pránájáma fokozatos bevezetése önmagában megtisztítja a szervezetet a méreganyagoktól, és alkalmassá teszi a jelöltet a jóga magasabb szintű hatásainak befogadására is. Mindenesetre, ha a satkarmát, vagy a továbbiakban felsorolt pránájáma-gyakorlatokat szeretnénk kipróbálni, minden esetben kérjünk segítséget abban jártas oktatótól, ne kísérletezzünk!

2010. november 28., vasárnap

A gyomor és a belek tisztítása

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:
médah-slésmádhikarah púrvam satkarmáni szamácsarét
anyasz tu nácsarét táni dósánám szama-bhávatah /21/

Ha a testben túl sok a zsír vagy a nyálka, akkor először a hatféle kriját (tisztító folyamatot) kell végrehajtani. Másoknak viszont, akik nem szenvednek ezek túlsúlyától, nem kell ezeket végrehajtaniuk.
dhautir bhasztisz tathá nétisz trátakam naulikam tathá
kapálabhátis csaitáni satkarmáni pracsaksaté /22/

A hatféle krija a következő: dhauti, bhaszti, neti, trátaka, nauli és kapálabháti. Ezeket hívják satkarmáninak (hatféle tisztító folyamatnak).
karma-satkam idam gópjam ghata-sódhana-kárakam
vicsitra-gunaszandháji púdzsjaté jógi-pungavaih /23/

Ezt a hatféle tisztító folyamatot titokban kell tartani. Rendkívüli tulajdonságokra lehet szert tenni általuk, és a legjobb jógik is nagy lelkesedéssel végzik őket.
tatra dhautih:
csaturangula-visztáram haszta-pancsadasájutam
gurúpadista-márgéna siktam vasztram sanair graszét
punah pratjáharécs csaitad uditam dhauti-karma tat /24/

Egy négy ujj szélességű és tizenöt kubit hosszúságú anyagot lassan lenyelünk a guru útmutatásai szerint, miután meleg vízzel átitattuk, majd lassan kihúzzuk. Ezt nevezik dhauti karmának. 

Egy kubit kb. 45 cm hossznak felel meg, vagyis az anyag (pamut vagy géz) 6.75 méter hosszú, és kb. 9 cm széles. A "lassú lenyelés arra vonatkozik, hogy az első nap csak egy kubitnyit nyelünk le belőle, majd kihúzzuk, utána kettőt, és így tovább. Amikor az egész bent van a gyomrunkban (természetesen a végét a fogaink között tartjuk), akkor nauli-kriját kell végezni (lásd később), és utána lassan kihúzni az anyagot. Ha a gyomrunk belsején méreganyagok voltak lerakódva, akkor azok a szalagra rárakódott kocsonyás üledék formájában fognak kijönni. A folyamatot csak szakavatott vezetés alatt érdemes kipróbálni és gyakorolni.
kása-svásza-plíha-kustham kapha-rógás csa vimsatih
dhauti-karma-prabhávéna prajántjéva na szamsajah /25/
Kétségtelen, hogy a köhögést, asztmát, a lép megnagyobbodását, a leprát, és a nyálkából fakadó húszféle betegséget meg lehet szüntetni a dhauti-karma gyakorlásával.
nábhi-daghna-dzsalé pájau nyaszta-nálótkatászanah
ádhárákuncsanam kurját ksálanam baszti-karma tat /26/

Köldökig érő vízben guggolva, egy hat hüvelyk hosszú, fél hüvelyk átmérőjű sima csövet, mely mindkét végén nyitott, félig bevezetünk a végbélbe, majd behúzzuk a végbelet, azután elernyesztjük. Ezt a bélmosást baszti karmának nevezik.

A baszti a tradicionális ájurvédikus gyógyászatban is használatos kezelés volt. Ott gyógynövényes főzetet vezetnek be egy rézcsövön keresztül a végbélbe és a vastagbélbe, majd azt üríti ki a páciens a vastagbél falára lerakódott szennyeződésekkel együtt. Sima forralt vízzel és beöntő készülékkel házilag is kipróbálható, nagyon jól hozzájárul a vastagbél higiénéjéhez.
gulma-plíhódaram csápi váta-pitta-kaphódbhaváh
baszti-karma-prabhávéna ksíjanté szakalámajáh /27/

E baszti karma gyakorlása által a kólika, a lépnagyobbodás, és az ödéma, amelyek a váta, pitta és kapha erők zavaraiból keletkeznek, mind elmúlnak. 
dhátvindrijántah-karana-praszádam
dadjács csa kántim dahana-pradíptim
asésa-dósópacsajam nihanjád
abhjasza-mánam dzsala-baszti-karma /28/

Amikor a basztit vízzel végezzük, a dhátuk (szövetek), indriják (érzékszervek) és az elme is nyugodttá válnak. A test tonizálttá és ragyogóvá válik, és növekszik az étvágy. Az összes rendellenesség megszűnik.

2010. november 27., szombat

Filozófiai ABC 2. rész

Az óind filozófiában tett körutazásunk második része következik:


Njája


A njája filozófiai iskola alapítója Gautama (Aksapáda). Ez a módszer főként a tudás megszerzésének módjaival foglalkozik és igyekszik elkülöníteni a helyes tudást a tévestől. A logika elvei valóban nagyon magas szinten is alkalmazhatók, de az Abszolút Igazság bizonyos aspektusainak megértése már túlmutat a logika keretein, és itt lép be a Védánta acsintja (emberi ésszel vagy logikával felfoghatatlan) elve. Ezzel az elvvel azonban nem szabad visszaélni, és az alkalmazásának is megvannak a szabályai.


A tudásszerzés módszerei közül érdemes megemlíteni a pratjaksát (az érzékszerveken keresztül szerzett ismeret) az anumánát (logikai következtetés által szerzett ismeret, hipotézis) és a sabdát (kijelentés). Míg az első kettőt a njája korlátoltnak és tökéletlennek tartja, a sabdát, ami ez esetben a Védák és a védikus bölcsek kijelentéseire utal tévedhetetlennek fogadja el.


Vaisésika


A vaisésika filozófia rendszer alapítója Kanáda (Uluka). Ez a rendszer sokban kapcsolódik a njájához. Például mindkettő az egyéni önvaló felszabadulását tűzi ki végső célul. Mindkettő szerint a szenvedés végső forrása a tudatlanság, és azt tartják, hogy a felszabadulást csak a valóság helyes megismerése által lehet elérni. A vaisésika rendszer viszont nem fogadja el a sabdát, mint a megismerés érvényes módszerét. A vaisésika szerint a valóság hét kategóriára osztható. Ezek a következők: a kilenc dravja (szubsztancia), pl. Föld, víz, tűz, levegő, éter stb.; a huszonnégy guna (minőség) pl. Illat, íz, látvány, tapintható forma, hang stb.; a cselekvés (karma); az általánosság (szamanja), az egyediség (visésa), a sajátosság (szamavaja) és a nemlétezés (abháva).


A lényeges gondolat az atomok létezésével kapcsolatos, amit nem tapasztalati, hanem logikai úton ér el a vaisésika filozófia. Minden dolog részekből áll. Ha addig bontjuk a dolgokat a részeikre, amíg már tovább nem bonthatók, akkor elérkezünk a paramánuhoz, vagyis az atomi részecskéhez, ami elpusztíthatatlan, mivel oszthatatlan, és ugyanakkor örök, mivel nem lett teremtve semmiből.

2010. november 26., péntek

Találkozás az Istennővel 3. rész

A Kundaliní felébredésével kapcsolatos fejtegetés utolsó része következik. Az előző részekben felsorolt szimptómák, melyek a Kundaliní ébredését kísérhetik, azt a látszatot kelthetik a hozzá nem értő ember szemében, hogy az illető megtébolyodott. A pszichológia és orvostudomány azonban lassan kezdi felismerni a különbséget az elmezavar és a mentális képességek kiterjedése között, és kezdenek az ilyen krízishelyzeteken keresztülmenő emberek számára megfelelő módon segítséget nyújtani. 


Nem nehéz megérteni, hogy amikor valaki spontán légzésvisszatartást (kévala kumbhaka) él át, a szemei a homlokcsakrára irányulnak ( szambháví mudrá), vagy éppen a fizikai test jelenlétének hiányát tapasztalja, akkor félelmet érez, ami eltorzítja, majd megzavarja a folyamatot. Néhány tényt azért tartsunk szem előtt, amikor a fenti jelenségekről beszélünk:


- Nagyon ritkán szoktak előfordulni. 
- Ha a gyakorló egy guru vagy mester vezetése alatt gyakorol, akkor a fenti jelenségeket sokkal könnyebb megérteni és kezelni.
- A gyakorlatok megfelelő sorrendjét alkalmazva, egy mester vezetése alatt gyakorolva, és lassan haladva a lelki úton könnyen elérhetjük a test megtisztulását. Ebben az esetben a fenti jelenségek sokkal kisebb mértékben, vagy egyáltalán nem fordulnak elő, mielőtt a megvilágosító béke és bölcsesség szintjét elérnénk. 
- Miután ezek az átmeneti megnyilvánulások megszűnnek, az illető a gyönyör, béke és magasabb rendű tudat állapotában marad. 


A Kundaliní felébredése után minden kétségünk megszűnik, és a testünk olyan könnyű lesz, mint a levegő. Fáradhatatlan energiával fogunk dolgozni, az élet összes megpróbáltatása között háborítatlan marad az elménk, és megértjük az élet rejtett titkait. Mindezt elérhetjük a múla bandha használatával, ha helyesen, megkülönböztetéssel és más gyakorlatokkal kombinálva használjuk.


Ahhoz, hogy a Kundaliní felemelkedhessen, a testnek képesnek kell lennie megbirkóznia annak erejével, és az idegrendszernek szintén erősnek, egészségesnek és érettnek kell lennie. Ezt a jóga gyakorlásán keresztül lehet elérni. Amikor az előkészületek befejeződtek, a Kundaliní spontán módon fel fog ébredni, felszabadítja és kiterjeszti a tudatot. A Kundaliní felébredésével a határtalanság mezsgyéjén állunk. 


Carl G. Jung a következőket írja a Psychological Commentary o Kundalini Yoga című művében: "Amikor sikeresen felébresztjük a Kundalinít és kimozdul nyugvóhelyéről, akkor elkerülhetetlenül megtapasztalunk egy világot, ami teljesen különbözik a miénktől, az örökkévalóság világát."


A Kundaliní az egység, ami minden teremtés alapjában áll. A létezés médiuma és az igazság végső beteljesülése. Két fontos pontot észben kell tartanunk a Kundaliní felébredésével kapcsolatban: Először is, a fentebb felsorolt szimptómákat nem csak a múla bandha gyakorlása közben, hanem például drogok hatása alatt is átélhetjük, vagy akár színlelhetjük is. Ezért tüzetesen és őszintén meg kell vizsgálni a felmerülő tapasztalatokat. 


Másodsorban a Kundaliní felébredése pszichés erőket is generál, de elsődlegesen egy spirituális jelenségről van szó. Sokan túlhangsúlyozzák a pszichés képességek megjelenését, pedig ez csak egy kísérőjelenség, és veszélyes dolog ezekkel eljátszani. A tudat fejlődésének nem előfeltétele a természetfeletti képességek megjelenése.


Mindig emlékeznünk kell arra, hogy a Kundaliní energia a lelki újjászületés kulcsa és drámai változást okoz az életünkben. Ezt az erőt tisztelni kell, mert évezredeken keresztül a halhatatlanság titkos elixírjének tartották, ami elérhetetlen volt a tömegek számára. Ma a múla bandhán és egyéb gyakorlatokon keresztül mindenki számára elérhető. A Kundalini a titkos kulcs ahhoz, hogy megvalósítsuk eredeti természetünket, és a múla bandha segítségével aktiválni tudjuk.

2010. november 25., csütörtök

Találkozás az Istennővel 2. rész

A mai részben a Kundaliní felébredésének pszichés tüneteit vesszük sorra Swami Buddhananda könyvéből:


Elkülönültség: Az illető úgy érzékeli, hogy távolról szemléli azt, ami történik, beleértve a saját gondolatait, elképzeléseit és érzéseit, mintha el lenne  különülve tőle. Ez eltér a közömbösségtől vagy semlegességtől, mivel a megfigyelő különállónak érzi magát az általa megfigyelt mentális tevékenységtől is. Eközben a tevékenységeink a megszokott módon folytatódhatnak, így ez az állapot nem zavarja az általános működésünket.


Elzárkózás: Amikor elérjük azt, hogy az önvaló elkülönül attól, amit tapasztal, nem azonosítja magát vele, és az nem is befolyásolja, akkor bekövetkezik az elkülönültség állapota. De ha nem vagyunk egyensúlyban, bizonyos mélyen fekvő pszichológiai gátak, a félelem és a zavarodottság miatt, vagy pedig társadalmi vagy más külső nyomás miatt, akkor előtérbe kerülhetnek ennek az élménynek a negatív aspektusai. Bizonyos idő és megfelelő külső támogatás esetén azonban felül tudunk kerekedni az egyensúlyzavaron, és képesek leszünk megfelelően fókuszálni az energiáinkat, miközben  szimptómák megszűnnek.


Szokatlan, extrém érzelmek: Eksztázis, gyögyör, béke, szeretet, odaadás, öröm, kozmikus harmónia érzéseit is átélhetjük, ugyanakkor erős félelem, aggodalom, depresszió, gyűlölet és zavarodottság is jelentkezhet. Különösen a folyamat kezdeti szakaszai alatt bármelyik normális érzelem a szokottnál sokkal erősebb intenzitásúvá válhat. A későbbiek során a béke, szeretet és elégedettség érzései fognak dominálni.


Misztikus tapasztalatok: testen kívüli élmények, a saját testünknél jóval nagyobbnak látjuk magunkat, érzékeken túli érzékelés, isteni illatok, érintés, isteni látomások (a saját gurunkat vagy imádott istenünket látjuk).


Egy pontra szegezett látás: A látásunk egy pontra szegezetté válik és a dolgok mélyére tudunk látni, akár a saját sejtjeinkbe, gondolatainkba, vagy másokéba. A Biblia szerint: "A tested világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos." (Lukács 11:34)


(utolsó rész köv.)

2010. november 24., szerda

Találkozás az Istennővel 1. rész

Az Eksztázis művészete blogbejegyzés folytatásaként szántam ezt a kis eszmefuttatást még a Kundaliní energiáról. Nos, ez egy szerteágazó témakör, de minduntalan előbukkan, és az, aki jógázik, bizonyára előbb-utóbb találkozni fog vele valamilyen formában, akár elméleti síkon, akár a gyakorlás közbeni személyes megtapasztalása során. Előrebocsátom, hogy az én meggyőződésem szerint az astanga-sorozatok rendszeres gyakorlása alapvető előfeltétele annak, hogy biztonságosan fel tudjunk készülni a Kundaliní bármiféle aktiválódására. Sőt, ha helyesen gyakorlunk, a bandhára és a légzésre koncentrálva, akkor a gyakorlásunk önmagában is jelentősen hozzájárulhat a Kundaliní felébredéséhez szükséges tudati evolúcióhoz. 


Egyesek komoly vizualizációs-meditációs gyakorlatok végzésével törekszenek a Kundaliní aktiválására. Mások a kumbhakával (légzésvisszatartással) együtt végzett erőteljes bandha-gyakorlással szeretnék ezt elérni. Sőt, olyan is van, aki utpluthiba felemelve magát a múla bandhát "odaverdesi" a földhöz, hátha felébred a Kundaliní. Ezt a gyakorlatot tádana-krijának nevezik. Mellesleg hallottam, hogy a depressziósokat is fenekeléssel szokták kezelni, csak nem valami kapcsolat lehet a mechanikai ütleg és a szendergő Kundaliní között?


Mindenesetre azt gondolom, hogy egy alvó kígyót valóban fel lehet ébreszteni, ha bottal verjük, de nem éppen jó kedvében fog ébredni, és ne lepődjünk meg, ha esetleg belénk mar, és nem éljük túl! Szóval fő az óvatosság, és egy rátermett szakértő segítsége, mert itt bizony nagy tűzijátékra lehet számítani, ha a rekéták egyszer beindulnak! Na jó, akkor lássuk, mire számthatunk! Lee Sannella Kundalini - Psychosis or Transcendence című könyvében a következő kísérő jelenségeket gyűjtötte össze, amikről a Kundaliní felébredését átélt szemtanúk számoltak be:


Spontán mozdulatok: Szokatlan testhelyzetek vagy éppen klasszikus jógapózok. A test bármely részén megjelenhetnek lágy, hullámzó, rángás- vagy remegés-szerű mozdulatok. esetenként a test egy bizonyos helyzetben megdermed, de ez a meditáció befejeztével elmúlik.
Légzési jelenségek: Spontán párnajáma, légzésvisszatartás, felszínes légzés, mély légzés, vagy ygors légzés is megjelenhet.
Testérzetek: Rángatózás a múládhára csakra területén, spontán múla bandha, csiklandós érzet vagy lüktetés, mindent átfogó orgazmusra emlékeztető érzetek, hideg- vagy melegérzet, fájdalomérzet a gerincben, szemekben, fejben vagy más testrészekben, különösen, ha a test nem tisztult meg eléggé.
Belső hangok: fütty, sziszegés, csiripelés, fuvola, óceán, szél, villám, patakcsörgés, tűz pattogása, dobok, kagylókürt hangja, harangok és bömbölő hangok mind hallhatóak a belső hallásunk számára.
A gondolati folyam megváltozása: A gondolatok felgyorsulhatnak, lelassulhatnak, vagy teljesen meg is szűnhetnek. Kiegyensúlyozatlan, furcsa, irracionális gondolatok is megjelenhetnek. Egyesek téboly-közeli állapotról számolnak be, vagy gondolatoktól mentes, transz-szerű állapotba kerülnek. Mindezek az élmények természetesen átmenetiek, és a test és elme tisztulásának kísérőjelenségei. 


(Folyt. köv.)

2010. november 23., kedd

Határátkelőhely

Ma a jógaóra közben valaki ezt fogalmazta meg: "Nem arról szól a jóga, hogy a határainkat keressük?" Ezen elgondolkodtam. Természetesen én is úgy gondolom, hogy arról szól, de ehhez a kereséshez egy kezdő teljesen másképp áll hozzá, mint valaki, aki már megértett valamit a jóga természetéből. Arra akarok most kilyukadni, hogy sok esetben erőteljesen lekorlátoznak bennünket a félelmeink, és inkább a komfortzónánkon belül maradunk, legyen szó ászanáról, életmódról, érzelmi kapcsolatokról vagy bármiről, mert az biztonságérzetet ad. 


Szóval azt hiszem, nem is helyes ez a megfogalmazás, hogy egy kezdő feltétlenül félénk lesz a jógában. Igazából vagy elutasító, vagy ellenkezőleg, túl bevállalós, vakmerő is lehet. Olyankor viszont a tanárnak kell visszafognia a lelkes ifjoncot, hogy megspóroljon neki egy-két keserű élményt és beépített lassítót. Az optimális hozzáállás szerintem az, amikor valaki következetesen el akar menni a határig, és ki akarja azt tolni a rendszeres gyakorlásában. Néha könnyebb az elménket odatenni, néha sokkal nehezebb. Néha repülünk a vinyászában, és játszva kivágjuk a pózokat, néha pedig úgy érezzük magunkat, mint az uszály-vontatók a "Zúg a Volga" című dalban. 


Nekem is ez volt az érzésem például a mai gyakorlásom közben. Azt mondják, nem mehet a mennyekbe az ember anélkül, hogy a poklot meg ne látta volna, akár csak egy pillanatra. Na jó, ez drámai túlzás, de vannak olyan napok, amikor úgy érzed, hogy ennyire csapnivaló már évek óta nem volt a gyakorlásod. És itt rejlik a kihívás, mert tovább kell menni, és nem szabad feladni, és ilyenkor még jobban koncentrálni kell az elmét, amikor bárhol máshol ezerszer szívesebben lenne, mint a matracon. 


A győzelem vagy vereség a legtöbbször a fejben dől el, mert ha nem adod fel, akkor csak nyerhetsz, mindegy, hogy mi a külsőleg látható eredmény. Ha viszont feladod, akkor minden kártyavárként omlik össze, mert elveszítetted az elme egyhegyűségét, vagy az arra való törekvés folyamatosságát. A komoly jógi tehát keresi a kihívásokat, és önként nyomás alá helyezi magát. A szénből is csak a nyomás hatására lesz gyémánt, a gabonaszemet is össze kell zúzni, hogy táplálék váljék belőle. a virágot pedig szét kell morzsolni, meg kell főzni, és le kell párolni az elbűvölő illatanyagát, ha be akarjuk szippantani.


Ha pedig megtanuljuk kitárni magunkat a nehézségek előtt, és a szabad akaratunkat az akadályok legyőzésére használni a megfutamodás helyett, akkor a határok egyszer elolvadnak, és eljutunk abba az állapotba, amikor úgy érezzük, hogy már nem kell semmit sem elérnünk, mert megérkeztünk. Az út véget ért, és mégis folytatódik, de már nem valahonnan valahová tartunk, hanem eggyé vált az út és a cél. Nem kell aggódni, sohasem lesz könnyű, de a lényeg abban van, hogy az ember frusztrált és depressziós lesz-e a kihívásoktól, vagy pedig felvillanyozódik és izzani kezd, mint egy szupernova. Addig is lélegezzünk mélyeket, és lazuljunk bele az igazításba. Van, amikor nem kell semmi mást tenned, csak befogadnod azt, ami jön, és néha ez a legnehezebb. Amikor sikerült szétzúzni az egót, akkor jön a boldogság.  

2010. november 22., hétfő

A három nyolcas

-ból tegnap nekem megvolt a nyolc óra jóga, ami egyben szórakozás is, meg talán pihenés is (legalábbis a savászana része). Atma Yoga Day volt ugyanis szombaton. Lassan hagyományt teremtünk az atmás jóganapokkal. Az első idén január 30-án volt, a World Yoga Day alkalmából. Ott is totális telt ház volt az összes órán. A most szombatira 101 regisztrált felhasználó érkezett, egyesek már reggel nyolckor Mysore astangáztak Istvánnal, vagy Bandha-jógáztak Ágival a jó melegre befűtött teremben. Tán még olyan is volt, aki a tegnapi blogban emlegetett dolgokat átélte, bár nekem nem számoltak be róla :-))). 


A második óra tízkor kezdődött, én hátrahajlítást tartottam a kisteremben 16 embernek, a nagyterem pedig tömve volt agnisokkal. Délben Hot Ashtanga, szintén szép létszámban, párhuzamosan pedig Angi dinamikus hathája. Kettőkor kissé megpihentem (volna), de végül beálltam Panni kontakt órájára. Közben párhuzamosan Andi body-artoztatta a szintén tekintélyes tömeget. A kontakt órán kellemes páros gyakorlatokat végeztünk, jól átnyújtottuk magunkat a partnereink segítségével. 


Négykor iron jógát tartottam, erre szintén megtelt a kisterem. A nagyteremről nem is beszélve, ahol István tartotta a nap csúcslátogatottságú óráját, a Hot Csípőnyitót. Nem hiszem, hogy tervezve volt a meleg, de mégis valahogy úgy feltornászta a pránáját az a majd' negyven ember, hogy amikor óra után beléptem a terembe, 32 fok volt. Egy kis Bollywood táncbemutató következett, majd az Akro-jóga  a nagyteremben, a kicsiben pedig Wellyoga. A hat órai foglalkozásokra már nem maradtam ott, elég volt tíztől hatig is. Napközben mindenki vígan eszegetett az étteremben, egyszóval jó hangulatú jóganap sikeredett, és szerintem sok új ember is jött, akiket remélem, még viszontlátunk az Atma Center óráin.


A ma reggeli gyakorláson csak hárman jelentünk meg jógafüggők (mindhárman végignyomtuk a tegnapi napot is). Ilyenkor az ember egy kicsit dekoncentrált, mert úgy eltelik jógával, mintha egy háromnapos lakodalmat zabált volna végig. Kell egy kis éhség, erre jó a szombati pihenőnap. Az izmaimban is éreztem picikét a tegnapit, főleg a törzsemben a hátrahajlító után. De kellemes érzés volt, nem az az ólmos izomláz, ami napokig nem áll ki az izmaidból. Remélem, azért jövő héten nem lesz jógaundorunk, se nekem, se a többieknek, és lelkesen folytatjuk a gyakorlást.   

2010. november 21., vasárnap

Az eksztázis művészete

Mindenki boldog akar lenni. Ez a lélek elválaszthatatlan természete, és mindannyian ezt a boldogságot keressük. A jóga egy lehetséges út, vagy inkább eszközök összessége arra, hogy megtaláljuk az örömöt, és arra is megtanít, hogyan induljunk el az anyag felől a lélek felé, e tudati evolúció folyamata során a boldogság egyre magasabb dimenzióit tapasztalva meg. Mellesleg ezt a bejegyzést a jógaoktatói tanfolyam résztvevőinek felkérésére írom, amúgy nem kenyerem a látogatottság növelése a szexuális témák firtatása által. Hát akkor lássuk! 


A jóga-tradícióban a tudatosság ébredésének kulcsa a múládhára-csakrában található. A múla bandha során a gát izomzatát befelé, a kismedence felé húzva megnyithatjuk azt az energiazárat, amit brahma-granthinak nevezünk. Ez az energiazár tulajdonképpen az örök lélek tudatát zárja be a mulandó testbe, azt a téves azonosságot létrehozva, hogy tudatos lényként azonosak vagyunk a testünkkel, az érzékszerveinkkel, és ennek következtében az érzékszervek működésében keressük a boldogságot. 


A múla bandha egy energetikai csomópont, de a fizikai testhez képest is meghatározható az elhelyezkedése. A férfiaknál a prosztata környékén helyezkedik el, míg a nőknél a méhnyak környékén. A múla bandha gyakorlása során a gát izomzatát próbáljuk összehúzni, és tudatosítani annak érzékelését, működését. Hosszasabb gyakorlás során azonban a fizikai aspektus felől a finomabb szint felé kell haladni, és így fokozatosan lehetővé válik a két szint különválasztása, mind az átélt tapasztalatok, mind a hatások terén. A múládhára csakrában fekszik a teremtő őserő, a Kundaliní energia. A legtöbb ember ennek az erőnek az erejét csupán a szexuális aktus során tapasztalja meg, és a szexuális örömöt önmagában a nemi szervek működéséhez köti. Ez abból ered, hogy az energiát lefelé áramoltatja a múla bandhából. A spirituális gyakorlók viszont a múla bandha aktiválásával fölfelé fordítják az energia áramlását, és így hosszas gyakorlás során fokozatosan elérhető a Kundaliní felébresztése és felvezetése a szahaszrára (korona) csakrába. 


Ezt azonban nem szabad túl korán erőltetni, mert ha a fizikai test, az idegrendszer és a pránikus test nem tisztult meg eléggé, akkor a Kundaliní erőteljes hatása zavarokat, betegségeket fog előidézni. Mindamellett a múla bandha gyakorlata a kismedencei szervek és egyes idegrendszeri problémák kezelésére is alkalmazható.


Az eksztázis keresésében a szexuális örömérzettől fokozatosan elvonatkoztatva, és a tudatunkat a magasabb aspektusok felé megnyitva átélhetünk egy belső eksztázist, ami sikeres gyakorlóknál tíz-tizenöt percig is tartani szokott, és az egész gerincoszlopban vagy az egész testben érezhető intenzív, a szervi orgazmusnál sokkal tisztább és tartósabb, a tudatra felemelő hatást gyakorló örömérzet formájában jelentkezik. A spirituális fejlődés további lépcsőfokain ez az örömérzet a minden élőlény iránt érzett fenntartás nélküli szeretetté, majd Isten, a Legfelsőbb Lélek iránt érzett tiszta, eksztatikus odaadássá nemesül, mivel ez a lélek eredeti állapota, és az anyaggal tartó hosszú kapcsolata degradálta le ezt az érzést az egyéni érzékeink kielégítésére irányuló törekvéssé. 


Dr. Jack Lee Rosenberg, a Total Orgasm című könyv szerzője a következőket írja: "A spiritualitás és az orgazmus ugyanannak az életerőnek a különböző megnyilvánulásai. Nagy hasonlóság van egy intenzív vallásos élmény és egy totális orgazmus között. Mindkettőt gyakran nevezik 'csúcsélménynek'... ahhoz hasonló érzésnek, hogy egy rövid pillanatra eggyé válsz az univerzummal. Az orgazmusban az egó és az elme működésének kiiktatása gyakori élmény. Önmagunk szeretettel történő átadása a másiknak, a teljes meghódolás, a kettősség megszűnése és az egybeolvadás leírja a vallásos élményt, és a szexuális együttlétet is."


A tantra-jóga hagyományban a férj és feleség közötti szexuális aktust próbálják felmagasztosítani a spirituális élmény szintjére, ami a tudat komoly tisztítását és erőteljes fegyelmezését feltételezi. A spirituális hagyományokban az Istennel történő összekapcsolódást általában a cölibátus gyakorlásával, és a szexuális energia felemelésével érik el. Mindkettő folyamat ugyanannak az éremnek a két oldala, de szakértő irányítás nélkül lehet, hogy csupán a sötét erdőben történő bolyongás lesz belőle, és hosszú idő fog eltelni, mire meglátjuk a fényt a fák lombjai között.  Addig is még egy idézet Swami Buddhananda "Mula Bandha - The Master Key" című könyvéből:


"A múládhára csakra stimulációja spontán múla bandhához vezet, ami bármikor, bárhol bekövetkezhet. Amikor ez megtörténik, az energiáid megnövekedését, tiszta elmét és hasonló dolgokat fogsz tapasztalni. Ez a rendszeres jóga-gyakorlás természetes következménye, ami a tudatosság kiterjedésében tetőzik. Amikor ez bekövetkezik, az egész testben tapasztalható örömérzet kíséri, ezért tudni fogjuk, amikor bekövetkezett. Bizonyos gyakorlatokkal elő lehet segíteni ezt az élményt, például a sziddhászanában, sziddha-jóni-ászanában vagy padmászanában végzett meditációval. természetesen bármely ászana, pránajáma, múdra vagy bandha gyakorlása közben megtörténhet. Rendszeres gyakorlás után, ha szerencsések vagyunk, akkor átélhetjük ezt az élményt."  

2010. november 20., szombat

A légzés az élet


Tegnap ismét Thai box edzésen voltam, és ismét megállapítottam, hogy mekkora különbség van a jóga és minden más testmozgás között. Tetszik amúgy a Muay Thai, jó kiegészítés, de az embernek önmagának kell rájönnie, hogyan tud a leghatékonyabban lélegezni, hogy végrehajtsa a feladatot (ugrókötél, zsákolás, erősítő gyakorlatok, vagy éppen a pontozás). A Badr Hari fekvőtámasz különösen tetszett. Itt az edzésen csak egy számít, hogy a lehető leghatékonyabban oldd meg a feladatot, de ugyanakkor úgy kell tudni lélegezni, hogy elegendő kardiód maradjon a három menet végéig. 


A jógában viszont az elejétől kezdve a légzés minőségére és technikájára koncentrálunk, az ászana csak másodlagos. A Hot Ashtanga szerintem az a műfaj, ahol a lehető legtöbb teljesítményt hozzuk ki a keringési és légzőrendszerünkből anélkül, hogy a szánkon át kezdenénk kapkodni a levegőt. Talán még az Iron is ilyen, mert itt sem engedem, hogy elnagyolják a gyakorlatokat, például egy fekvőtámaszt egy szabályos uddzsájí légzés alatt kell végrehajtani, ami sokkal lassabb, mint a fightereknél, ahol a sebességre mennek. 


A jógában lassítani és mélyíteni akarjuk a légzést, hatékonyabbá tenni a prána felhasználását. Ezáltal a tudatunk is megnyugszik, és az izmaink ellazulnak, sokkal jobban lehet őket nyújtani. A thai boxosoknál még azt is tapasztaltam, hogy elhanyagolják a nyújtást. Edzés végén Roland azt mondta az edzőpartneremnek, hogy csinálja végig ugyanazokat a nyújtásokat, mint amiket én. Hát küszködött vele rendesen, az biztos! 


Amikor óra közben igazítunk, akkor is az a tapasztalat, hogy csak mély légzés esetén tud valaki teljesen belelazulni, belenyújtózni az ászanába. A kapkodó, felszínes légzés általában megrövidíti az izmokat, görcsös állapotot hoz létre, könnyebben meg is sérülünk. A saját gyakorlásomon is azt vettem észre, hogy elkezdett lassulni a légzésem. Máskor egy vasárnapi gyakorláson mindig én végeztem elsőnek, mostanság általában utolsónak fekszem le savászanába. Az Agni közben még mindig egy kicsit gyorsabb a légzésem az átlagnál, de talán majd alakul. 


Arra is jobban próbálok figyelni, hogy az uddzsájí hang egyenletes legyen, ki- és belégzésnél is ugyanolyan hangot tudjak kiadni. A legutóbbi, amit észrevettem, az volt, hogy a kilégzésnél nagyon erőltetett hangot adok ki, és ezen is finomítani kellene. A Darth Vaderes, fémes uddzsájí nem a legfejlettebb. Az öreg is csak azért nyomta, mert vastüdeje volt :-). A tenger morajlására, szél susogására emlékeztető hang az már jobb. Jöjjön mélyről, legyen lágy, de ugyanakkor határozott. Ezen sokat kell csiszolni, de megéri foglalkozni vele, mert az uddzsájí minősége az egész gyakorlás minőségét is mutatja általában, és ha túlzottan erőszakos a légzésünk, akkor valószínűleg az ászanákat is erőltetni fogjuk. Ilyenkor könnyebben megsérülünk, és a nagy erőlködésben elsiklunk a lényeg, a "flow" élmény fölött. 

„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, s lehelte vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” 1Móz. 2,7

Ugyanakkor a légzés szoros kapcsolatban van a tudatunkkal is. Minél inkább képesek vagyunk kontrollálni a légzésünket, annál inkább képessé válunk a mentális működésünk uralására is. nem véletlenül mondjuk, hogy a légzésre kell koncentrálni gyakorlás közben. Minél tudatosabb a légzésünk, annál tudatosabbá válhatunk az elménkben zajló folyamatokról is. Ha például zaklat valami gondolat gyakorlás közben, és nem akar békén hagyni, akkor a légzésem is zavarttá válik, és az ászanáim is sokkal rosszabbak lesznek. Olyan, mint egy gondolati vírus, leblokkolja a rendszert. Ha viszont sikerül visszahozni a figyelmemet a légzésre és elengedni a zavaró gondolatot, akkor a probléma is könnyebben megoldódik, mint ahogy gondoltam.

"Indra azt mondta: "Én vagyok a prána, meditálj rajtam, mint a tudatos önvalón, az életen, a halhatatlanságon. Az élet a prána, a prána az élet. A halhatatlanság a prána, a prána a halhatatlanság. Amíg a prána a testben lakozik, addig bizonyára az élet is jelen van. A prána által ő [az önvaló] elnyeri a halhatatlanságot a másik világban, a tudás által pedig a valóság megértését. Az, aki úgy meditál rajtam, mint az életen és a halhatatlanságon, teljes életet nyer ebben a világban, és halhatatlanságot és elpusztíthatatlanságot a mennyekben."  Kausitaki Upanisad 3.2.

2010. november 19., péntek

Filozófiai ABC 1. rész

Többször emlegettem már, hogy a tapasztalataim szerint az emberek döntő többsége csak nyaktól lefelé szeret jógázni, pedig a jóga nem csupán az egészségmegőrzés rendszere, hanem egy teljes filozófiai, világnézeti, ha úgy tetszik vallási rendszer is kapcsolódik hozzá. Ezzel persze csak azoknak kell foglalkozniuk, akiket az ideológiai kérdések is foglalkoztatnak, bár ne feledjük, hogy a szvádhjája, vagyis az önvaló tanulmányozása az öt nijama egyike, Patandzsali tehát célként jelöli meg az önvaló és a végső igazság kutatását. A következőkben ehhez a kutatáshoz szeretnék némi filozófiai hátteret adni, remélhetőleg nem lesz túlzottan unalmas :-)

Aki tanulmányozta már az ind filozófiát, az tudja, hogy Indiában hat klasszikus filozófiai rendszert tartanak számon. Ez a hat rendszer nagyjából minden kérdéskört lefed, amit a későbbi filozófusok felvetettek. Éppen ezért érdemes röviden megismerni e hat filozófia tanításait, viszont ezt az akadémikus indológia felfogásától némileg eltérően fogjuk megtenni.

A hat darsana

A darsana kifejezés (a dristihez hasonlóan) látásmódot jelent. Eredeti formájában mind a hat filozófiai rendszer az Abszolút Igazságot mutatja be a saját perspektívájából, éppen ezért is érdemes őket analitikusan szemügyre venni. A hat darsanát az “asztika”, vagyis az Abszolút Igazság létezését elfogadó, a Védák kijelentéseit tiszteletben tartó filozófiák kategóriájába soroljuk, míg az olyan rendszereket, mint Csarvaka Munié (élvezd az életet, mert ha meghalsz, akkor úgyis vége mindennek), valamint a buddhizmust és a dzsainizmust a násztika kategóriába sorolja az ind gondolkodás, mivel ezek nem fogadják el a Védák kijelentéseit, és nem hisznek az e világon túli Végső Igazságban.

A njája (logika) tudománya a filozófiai vita szabályait fekteti le, és lehetőséget ad az alapvető elvek, vagyis a világ, a lélek, Isten és a felszabadulás definíciójára. A vaisésika (atomelmélet) a logika szabályait alkalmazva az anyag eredetének vizsgálatét tűzi ki céljául, és a végkövetkeztetése az, hogy a látható anyagi megnyilvánulások végső soron szemmel nem látható atomokra bonthatók szét. A szánkhja (analízis) a teremtés elemeit veszi számba, és segít különbséget tenni az anyag és a lélek között. A jóga rendszere a tudat felszabadításának folyamatát tanítja az anyag befolyása alól, aminek következtében a lélek megtapasztalhatja eredeti spirituális önvalóját. A karma-mímámsza (védikus rituációk tudománya) ráirányítja a figyelmet az élőlény kötelességére, mely a felszabadult tudatállapottól függetlenül érvényes a lélekre mindaddig, amíg anyagi testtel rendelkezik. A védánta filozófia az Abszolút Igazság részletes tanulmányozásával és annak elérésével foglalkozik. A következő részekben ezt a hat irányzatot fogom röviden bemutatni.

2010. november 18., csütörtök

Egó rádió

Régen, az átkosban csak három csatorna volt: Kossuth, Petőfi és Harmadik Műsor. Ha valami olyat akartál hallani, amiről itthon nem esett szó, akkor a rövidhullámon kellett keresgélni, és néha bejött a Szabad Európa vagy az Amerika Hangja, már amikor éppen nem zavarták torzítójellel.  Ma már számtalan adó közül lehet válogatni, és azt hallgatsz, amit akarsz. 


Gyakorlás közben ugye próbáljuk lecsendesíteni az elmét, és kiüríteni a gondolatainkat, a légzésre és a bandhára, a belső energetikai folyamatokra koncentrálva. Ennek ellenére néha bejön egy-egy rádióadó és elkezdi lökni a szlogeneket a fejünkben, hiába próbáljuk minden erőnkkel "lefojtani". Most felsorolok néhány különösen veszélyes jelmondatot, amelyekre érdemes lesz odafigyelni:


"Hú, de jól mennek az ászanák, mint a kés a vajban! Nem hiába gyakorlok minden nap, már lassan én leszek itt a legjobb! Szépen csinálom a gyakorlatokat, hogy a többiek lássák, hogy hogyan kell csinálni, és felnézzenek rám! Én vagyok a legjobb, és aki ezt nem ismeri el, az csak irigykedik, hogy neki még nem megy annyira. Igazából született jógi vagyok. Besugárzom a pránámmal a termet, és így mindenkinek fényesedik a karmája, aki velem együtt gyakorol. Mert én igazán átérzem a jóga lényegét, nekem voltak a legjobb tanáraim! És most már én is nagyon fejlett vagyok és nagyon jó tanár vagyok. Kár, hogy ezt nem mindenki látja. 


Ha meg valami esetleg még nem megy, akkor addig erőltetem, amíg nem sikerül, ha kell összeszorított fogakkal is, de kipréselem azt az ászanát! Én már több száz ászanát és légzőgyakorlatot tudok, és a Jóga-szútrát is tanulmányoztam! Igazából nagyon komolyan veszem ezt a dolgot, és ezért ha valaki meg akarja érteni a jóga lényegét, akkor nem komolytalankodhatja el a gyakorlást, nem hagyhat ki egy vinyászát sem, sőt, keményebben kell gyakorolnia, mint nekem, ha valamire vinni akarja." 


Amikor az elménk elkezdi túldimenzionálni a saját jelentőségünket, és elkezdünk mindenféle elvárásokat megfogalmazni másokkal szemben, akkor bizony az Egó Rádiót hallgatjuk! Ez kellemes elfoglaltságnak tűnhet, ám közben észre sem vesszük, hogy egyre messzebb sodor minket a valóságtól, és a valódi önvalónktól, ami a hajszál 10 ezred részénél is kisebb. Érdemes kultiválni az alázatot, a szerénységet, és nem utolsósorban elmenni a kedvenc tanáraink órájára, hogy ott kapjunk egy kis egó-crushingot. Ha mindig csak önállóan gyakorolunk, annak megvan az a veszélye, hogy elkezdjük azt gondolni, milyen jól mennek már a pózok, és közben egy csomó dolgot fizikailag és mentálisan is helytelenül csinálunk továbbra is. 


A jó tanár nem csak az ászanáinkat javítja ki, hanem az elménket, az egónkat is helyre teszi, ha megvan bennünk a megfelelő nyitottság. Ilyenkor tud újjászületni a jógi, és újra átélni azt a mohóságot, amit akkor érzett, amikor az első vinyászáit próbálgatta a matracon. Ha besavanyodtál, vagy esetleg elégedett vagy önmagaddal, akkor menj órára, és  készülj fel az egó hátrahagyására! Mielőtt replőgépre szállsz, megmotoznak, mert veszélyes tárgyakat nem vihetsz magaddal. Ugyanígy, a jóga-utázás kezdetén érdemes a termen kívül hagyni az egót, de ha esetleg sikerült becsempészni, akkor is előbb-utóbb kénytelenek leszünk megválni tőle.   

2010. november 17., szerda

Friss vér

Mindig örülök, amikor új emberek jönnek jógára, akkor is, ha Agnival kezdik, de akkor is, ha Astagával, vagy akár kettes sorozattal. Az új jógások a legjobbak, olyanok, mint a gyerekek. Nem azon gondolkodnak, hogy meg tudom-e csinálni, vagy hogy milyen hangulatban vagyok máma, vagy hogy ment a múlt héten, csak csinálják. Elragadja őket az újdonság varázsa, és teljesen belemerülnek, átadják magukat az érzésnek. 


Ilyenkor mindig felvillan a remény, hogy hátha most sétált be az stúdió ajtaján a legjobb tanítványom, akinek mindent át fogok tudni adni. persze nincs egy rangsor a tanítványok között, hogy kit mennyire szeret vagy nem szeret a tanár. Inkább arról van szó, hogy ki mennyire lelkes, és mennyire tudja fenntartani a lelkesedését. Az újak mindig  nagyon lelkesek. A teszt akkor jön, amikor már ötvenedszer, századszor mondod el a nyitó mantrát, és nem minden úgy alakult, ahogy eleinte naívan elképzeltük, és nem ívelünk felfelé a sorozatokban, mint a rakéta, esetleg beszereztünk egy-két sérülést is menet közben.


Szóval ha valaki meg tudja tartani a lelkesedését, minden nap új dimenziót tud találni a jógában, és befogadóképes marad, az hosszú távon sikeres lehet. persze a sikernek nem feltétlenül az a mércéje, hogy én mennyire vagyok elégedett valakivel, mert az én meglátásaim is lehetnek szubjektívek, és az elvárásaim is lehetnek túlzottak. A sikernek elsősorban az a mércéje, hogy meg tudjuk őrizni az inspirációnkat, és progresszívek tudunk maradni.


Sokszor látok olyan gyakorlót, aki kiég, belefásul a stagnálásba, és már-már melónak fogja föl a gyakorlást, szükséges rossznak, mert hát valamit kell csinálni. A kukások a szemetet borogatják, én meg vinyászázok. Ilyenkor biztos, hogy valamit változtatni kell, akár külsőleg, a gyakorlásunkban, akár belsőleg, a hozzáállásunkban. Akár a helyzetünkben, el kell menni egy másik tanár órájára, workshopjára. Megeshet, hogy egy tanár-tanuló kapcsolat is kiég, üressé válik. Akár egyikük, vagy mindkettejük miatt, és ez szerencsére nem egy olyan dolog, ami bűntudatot kellene, hogy ébresszen, mint egy zátonyra futott házasság. Ha úgy érzem, hogy valakitől már nem tudok kapni, befogadni, mert megváltozott az igényem, vagy az ő hozzáállása, akkor nyugodtan tovább lehet menni.


Ez is az egyik oka, hogy nem ragaszkodom a tanítványokhoz, nem akarom minden áron magamhoz láncolni őket. Ha nincs meg a spontán szeretet, bizalom, akkor nem érdemes erőltetni, csak hogy számokat mutassak fel, követőket gyűjtsek. Én természetes folyamatnak fogadom el a rotációt. Az emberek nagy százaléka egy pár hónapig, egy-két évig rendszeresen jár, utána eltűnik valahová. Csak 5-10% az, aki éveken keresztül lelkes marad, és következetesen fejlődik, gyakorol. 


De mindig jönnek újak, és mindig felcsillan a remény: hátha most sétált be a tökéletes befogadó alany! Persze nem ártana, ha egynél többel is találkoznék az életem során, de legalább egy az jó lenne. És ha véletlenül egy sem lesz, akiről úgy érzem, hogy 100%-ban át tudtam adni, amit akartam, úgy, hogy közben nem alakul ki benne egy természetellenes függőség tőlem, és képes megtartani a saját személyiségét, akkor sem fogok bánkódni. Néha a kevesebb több.  

2010. november 16., kedd

Parivritta-trikónászana

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:


(Itt kissé eltérek a hagyományos vinyásza-számolástól. A legtöbb könyv szerint a parivritta-trikónászanánál újra Dvé-től, vagyis kettőtől kezdik számolni a vinyászákat, viszont gyakorlatilag senki sem szokott visszatérni szamaszthitibe az utthita és a parivritta között. Szóval én folytatom a vinyásza-számolást az utthita ötödik vinyászájától, amikor is felegyenesedtünk a bal oldali törzsdöntésből, és a lábfejünket ismét visszafordítottuk jobbra.)


Parivritta-trikónászana (átfordított háromszög-tartás)
Dristi: hasztágrai (a felfelé nyúló kéz ujjai)


Sad: Ideális esetben egy kilégzésre vesszük fel a pózt. A kezdőknek azonban szükségük lehet rá, hogy a meglepően komplex bevezető mozdulatot darabokra bontsák. 


A középső helyzetben először csökkentsük le valamennyire a talpak közötti távolságot, hacsak nem nagyon hosszúak a hamstringjeink. A távolság csökkentésével kompenzáljuk a csípőízületek közötti távolságból fakadó különbséget az utthita-trikónászanában, ahol a csípők a matraccal párhuzamosak, illetve a parivritta-trikónászanában, ahol merőlegesek rá.  Máskülönben a keresztcsontot nem fog sikerülni helyes tartásba hozni (párhuzamos a talajjal), és ennek következtében a gerinc helyzete sem lesz tökéletes. 


Azt gondolhatnánk, hogy a nagyobb távolság nagyobb nyújtást és izgalmasabb érzést eredményez, de a valóságban megnehezíti a prána felfelé áramlását a szusumnában (központi energiavezetékben), illetve a gerincfolyadék áramlását a gerincoszlopban, ami között összefüggés is lehet. A jóga gyakorlásának a célja e csatornák áramlásának akadálytalanná tétele. Ha a gyakorlás mögött álló tudományos elveket nem értjük meg, akkor a jóga nem sok hasznot hozhat.


Miután lecsökkentettük a távolságot a lábak között, fordítsuk ki a jobb lábat 90 fokra, a balt pedig befelé kb. 45 fokra. Ha sokkal beljebb fordítjuk a bal lábat, akkor könnyen elveszítjük az egyensúlyt, viszont ha nem fordítjuk be eléggé, akkor nehéz befordítani a csípőt merőlegesre. Ha pedig ennek ellenére befordítjuk, akkor túlzott nyomás nehezedik a  bal térdre, mivel a lábszárcsont kifelé fordul, a comb pedig befelé, a medence mozgását követve. 


Most húzzuk vissza a jobb csípőt, a jobb nagylábujj tövét a talajba nyomva, majd hozzuk előre a bal csípőt, a bal láb külső oldalát belenyomva a talajba, míg a csípő merőleges helyzetbe nem kerül. 


A bal kezünkkel nyúljunk messzire előre a jobb lábunk elé. Kilégzésre eresszük le a bal kezünket, és tegyük a földre a jobb lábunk külső oldala mellett, a kisujjunkat a kislábujj mellé helyezve. Nyújtsuk ki az ujjainkat ugyanabba az irányba, amelybe a lábujjak mutatnak. Emeljük tovább a mellkast azáltal, hogy tovább nyújtjuk a törzset, ahelyett, hogy megfeszítenénk. A lapockákat húzzuk le a hátunk mentén, és a mellkast emeljük ki a vállak közül. Ha nem tudjuk ezt a talajra tett kezekkel megcsinálni, akkor helyezzük a tenyerünket a lábszárunkra. A bal tenyérrel toljuk el a talajt magunktól. A jobb kezünk ujjaival nyújtózkodjuk a mennyezet felé, ahová nézünk. A kezdők nézhetnek lefelé a lábukra, ha a felfelé nézéstől elveszítik az egyensúlyukat. 


Fontos, hogy mindkét csípőízület azonos távolságban legyen a talajtól. Ennek elérése érdekében ne dőljünk rá az elől lévő jobb lábunkra. Ehelyett húzzuk hátra a jobb csípőt a jobb lábunk ujjtöveinek földbe nyomása, valamint a jobb belső combközelítő izmok aktiválása által. Ez megakadályozza a bal csípő leereszkedését. A fejünket tartsuk az elülső lábunk fölött, és nyújtsuk a gerincet és a nyakunkat a fejtető irányába. A karokat és a vállakat is tartsuk egy vonalon, a mellkast 90 fokkal elfordítva a csípőhöz képest. 


Maradjunk a pózban öt légzésig, erősen dolgozva a lábakkal, hogy megfelelően megtámasszuk a törzset és a gerincet. A nagylábujjon keresztül nyújtózkodjunk, egyidejűleg a combot a csípő felé húzva. Ellensúlyozzuk a hajlamot az előrebillenésre azáltal, hogy a hátsó sarkunkra nehezedünk. Az elől lévő csípő hajlítását a jobb láb visszafelé húzásával ellensúlyozhatjuk. 


Ideális esetben, miközben a lábakat a talajba toljuk, az energia folyamatos vonalban folyik fölfelé a lábak, a csípők és a gerinc mentén, egészen a fejtetőig. Így a pózt egyidejűleg le is földeljük, az energiát viszont felemeljük. 


Szapta: Belégzésre térjünk vissza a középsó helyzetbe. 


Astau: Kilégzésre ismételjük meg a pózt balra, és maradjunk benne öt légzésig. 


Nava: Belégzésre emelkedjünk ismét fel. A következő kilégzésre térjünk vissza szamaszthitibe."

2010. november 15., hétfő

Judgement Day


Eljött az Ítélet Napja! Mondhatnánk a Kihívás Napjának is, de az nem annyira végzetszerű :-)

ATMA YOGA DAY 2010 november 20 szombat, Atma Center Pest!

Ha mág nem jógáztál az Atma Centerben, akkor itt a legjobb alkalom, hogy egy jó nagyot hörpints a jóga életadó nektárjából! Ha már jógáztál az
Atma Centerben, akkor ez lesz a napja annak, hogy kipróbáld: mennyit bírsz ki egyben? Akár tizenkét órán keresztül is jógázhatsz egyfolytában, ha elég kitartó vagy, és ha találsz helyet a teremben! Mindezt csupán 1500 Ft-ért, és ez még nem minden! Mindenki, aki részt vesz az Atma jóganapon, vagy akár csak aznap besétál az Atma Centerbe, jogosult arra, hogy vásároljon egy kedvezményes korlátlan havi jógabérletet december hónapra, amit maximum december 31-ig lehet használni. A kedvezményes jógabérlet ára a karácsonyi és azelőtti időszakra 14000 Ft. Ezzel egy kicsit megkíméljük a pénztárcádat, de nem maradsz jóga nélkül a "nehéz időkben" sem :-). Plusz év végéig lehet egészséget ajándékozni másoknak is, 6000 Ft-ért vehetsz egy öt alkalmas jógabérletet ajándékba bármelyik ismerősödnek, aki még nem jógázott nálunk az Atma Centerben, hadd terjedjen a kór!

Tehát akkor az
Atma Yoga Day programja:

Nagyterem (Ananta)

8h:
Mysore Ashtanga (Szalai István)
10h:
Agni-jóga (Szabó Andi)
12h:
Hot Ashtanga (Gauranga)
14h:
Kontakt jóga (Panni)
16h:
Csípőnyitó vinyásza (Szalai István)
17.45:
Bollywood táncbemutató (Kamala tánccsoport)
18h:
Akro-jóga (Panni)

Kisterem (Kundalini)

8.
Bandha-jóga (Major Ági)
10. Hátrahajlítás (
Gauranga Das)
12. Dinamikus
Hatha (Herczeg Angi)
14. Body Art (Lovász Andi)
16.
Iron yoga (Gauranga)
18.
Wellyoga (Horváth Ancsa)

Egy nap alatt megismerheted az Atma Center összes jógaoktatóját, és az összes óratípusát is. Tizenkét teljes hosszúságú jógaóra, párhuzamosan két teremben, hogy legyen miből választani! Mindezeken túl egész nap lehet étkezni az étteremben, ha véletlenül megéhezel, de persze sokat enni csak akkor érdemes, ha már végképp kifáradtál, és nem tervezel részt venni a további órákon, mert behányni nem érdemes, főleg a Kontakt és Akro-órákon nem néz ki jól :-). Egy ilyen jóga-dózist akár védőoltásnak is vehetünk, mert annyira feldobja az embert, hogy utána elvonási tünetei támadnak, és könnyen megeshet, hogy rááll a rendszeres jógázásra. Úgyhogy mindenkit szeretettel várunk, és hozzátok a barátaitokat is, osszátok meg az eseményt a Facebook-falatokon!

2010. november 14., vasárnap

Kellemes fáradtság az AVON nap után

Szombat reggel fél kilenc felé találkoztunk Ágival és Pannival, az AVOn Test és Lélek napra tartván. Az Atma Shop már kipakolta a standját, mi pedig beültünk Eyal Chehanowsky izraeli jógatanár órájára, ami kilenckor kezdődött- Azaz csak kezdődött volna, mert egy vidéki hahotajóga tanár foglalta el a pályát előtte, aki nem tíz percen, hanem legalább fél órán keresztül próbálta megnevettetni a közönséget. 
Oké, tudjuk, a nevetés számtalan terápiás hatással rendelkezik, de nekem azért egy kicsit bugyutának tűnik az ilyen jellegű elővezetése. Ez inkább egy terápiás csoportra hasonlít, mint normális, egészséges emberek közös jóga-gyakorlására. Dehát szép hazánkban, és a határainkon túl is ugyebár könnyű eladni a népnek a gagyit, erre még láttunk példát a nap folyamán. 
Eyal viszont kellemes csalódás volt, igazából nem is csalódás, mert Csabi tollából már olvastam pozitív beszámolót az előző astanga-workshopjáról. Nága-jóga címmel tartott egy röpke fél órás bemelegítést, mivel ungarisi nevettető-emberünk elhúzta előtte az időt, ő viszont nem akart bunkó lenni a következő előadóval. Egyesek szerint a nága-jógát meztelenül kell végezni, szerencsére esetünkben erről nem volt szó. Viszont sok álló, guggoló póz volt, és mindegyikben csavargattuk a gerincünket jobbra-balra. Terpeszben álló gyakorlatok is voltak, ami egy tai-chi-szerű alapállás, és itt a kezeinkkel körözünk, vélhetőleg valamilyen energiák mozdulnak ilyenkor meg. 

Utána az én astanga-órám következett a másik színpadon, úgyhogy a legvége előtt ki is jöttem. Érdekes egyébként megfigyelni, hogy mennyi mindenféle variáció születik astanga-témára. A másik teremben is éppen dinamikus flow-óra volt. Persze mi azért a lehetőségekhez képest tradicionálisan csaptunk bele a lecsóba, három-három napüdvözlettel, majdnem az összes állóval, és az ülők közül az egyszerűbbekkel. Két-három ember már a napüdvözleteknél kihátrált, valószínűleg meghőkölt a katonás hangulattól. A többiek viszont vagy harmincan kellemesen belelazultak az ászanákba, és átadták magukat a flow-nak, természetesen az én hathatós segítségemmel :-).
Amikor vége volt az órámnak, némi élelem után néztünk, majd átvonultunk ismét az egyes színpadhoz, ahol éppen Alexa Le tartott BodyART Flow órát. Na ez aztán az élmény volt, bár nem álltunk be, mert Pannival az akro bemutatóra készültünk, ami közvetlenül utána jött. De meg kell hagyni, a csaj tökéletes harmóniával mozgott, ötletes gyakorlatokat végzett, és a közönség szerintem rendkívüli módon élvezte az órát. Tényleg, ahogy az ember átadja magát egy ilyen flow-nak, teljesen megváltozik a belső képe önmagáról, és a testével kapcsolatos érzetei is átalakulnak. 

Később az öltözőben el is kaptuk Alexát, és megbeszéltük vele, hogy képezze egy kicsit a mi Body Art-oktatóinkat is, mert ez nagyon szép, amit csinál. Utána megtartottuk a kis hatperces akro-jóga bemutatót, bár az Iyengar-jógások már gyülekeztek a színpad körül, és készültek az órájukra. Egész jól lement a begyakorolt sorozat Pannival, de a végén, amikor kézenállásban csináltuk a duplavét, eldőltünk egyszer, újra kellett csinálni. Nem baj, ennyi kellett, hogy spontán legyen, majd a videófelvételből kivágjuk azt a részt :-).
Utánunk Répássy Erika és csapata következett, akik Iyengar-jóga órát tartottak. Ez valamivel kevésbé dinamikus, mint az Astanga, de a technikai pontosságra törekszenek. Általában az Iyengaros alapokkal rendelkezők hamar beletanulnak az Astangába is, mert az alapvető mozdulatok mér beléjük rögzültek. A végén ők is tartottak vagy egy fél órás bemutatót, ami szintén kissé statikus volt kívülről, de legalább hatan csinálták, és egy-két részlettől eltekintve technikailag is egész pontosak voltak. 
Ekkor következett a nap mélypontja, Sri Vijayanand jógaórája, ami kábé olyan volt, mintha egy zöldség- és gyümölcssalátát jól összekevertek volna, és leöntötték volna valami édes-sós salátaöntettel. Néhány kör futással kezdték, majd egy-két légzőgyakorlatot és ászanát is végrehajtottak. Közben voltak páros kézzel végzett egyenes-ütések (???), egy kis nevető-jóga, és nagy okoskodások a Jóga-szútráról. Oké, nekem mindenkit tisztelnem kellene, mert ugye egy békés jógi befogja a pofáját és mindenre csak mosolyog. Hát nem! Nem bírom, amikor az embereket átverik! Ez az ember egy igazi kókler, a fehér gatyájában, narancssárga ingében és sátorként a vállára omló, dús göndör hajkoronájával együtt! 
A jógával ismerkedő gyanútlan magyar persze azt gondolja, ha meglát egy indiait, és meghallja azt a pár titokzatoskodó frázist, amit szerintem már évek óta pufogtat, hogy mekkora nagy jóga-gururól van szó! Nem bánom én, vakítsa, aki bedől neki, de azon végképp kiakadtam, amikor már a szervezők is kétszer szóltak neki, hogy hagyja abba, mert jönne a következő előadó, és a végén én is bemutattam neki a T betűt, és tüntetőleg leültem a terem padlójára, ahol Vijayanand a "Kör közepén állok" című Edda-szám perfomanszát végezte éppen. Ennek ellenére csak nem engedett a negyvennyolcból (vagy nem tudom, mi van ott kint az indiaiaknál), és még ráhúzott vagy tíz perc pránájámát, okoskodást meg Ómozást. Szegény Eyal meg ismét alázatosan várakozott oldalt, mert ő lett volna a következő előadó. 
Ráadásul kiderült, hogy Vijayanand, a Kaya Kalp Yoga megalapítója volt az egyetlen, akit nem meghívtak a rendezvényre, hanem ő maga nyomult be, hogy majd a szünetben tart jógaórát. Ha jól emlékszem a Jogafesztiválon is hasonló koreográfiát sikerült bemutatnia. Ezen kívül megtudtam, hogy a szervezőknek arra hivatkozott, hogy én is, meg Németh Gergő is járt már nála jógaórán, ami részemről tuti, hogy nem igaz. Egyetlen egyszer találkoztam vele életemben, amikor egyszer bejött a régi Atma Centerbe, és elkezdett regélni arról, hogy ő mekkora jógamester. Hát én még ilyen erőszakos, önmagát másokra ráerőltető jógit az igazat megvallva nem láttam. Végre valahogy befejezte, és Eyal ismét szóhoz jutott.
Ismét ő volt az ellenpólus, sztoikus nyugalommal tűrte, hogy a sátorfejű elvette az ideje felét, és így megint csak fél órás Astanga-foglalkozást tartott, hogy ne hozza kellemetlen helyzetbe az utána következő Pilates-előadókat. Ebből is látszik, hogy ki milyen szinten van. Szóval Vjayanandra ráférne egy kis egó-csiszolás, de a többiek tényleg hozták a várt színvonalat, mind a magyar, mind a külföldi előadók jól szerepeltek. Tényleg csak ezt a pár kilógó fellépőt kellett volna mellőzni, és még színvonalasabbnak lehetett volna mondani az egész rendezvényt. Reméljük, lesz még ilyen alkalom, mi mindent megteszünk azért, hogy megfelelő teljesítményt nyújtsunk, ha meghívnak.
Háromkor sajnos el kellett jönnünk, így lemaradtunk Alexa második órájáról. Ugyanis bevállaltunk még egy jógabemutatót az Indiai Kulturális Napokon, amelyet a Krisna-tudatú hívők rendeztek a Budapesti Művelődési Központban. Itt egy fél órás Astanga-jóga bemutatót tartottunk Ágival. Az igazat megvallva, a bemutatóból öt perc is elég, a cirkuszban is ennyi egy akrobataszám, vagy az arkobatika-olimpián. Ez most kicsit több volt. Sorra vettük az 1-2. sorozat izgalmasabb pózait, és 3-3 légzésig kitartva, közöttük vinyászázgatva végigcsináltuk a gyakorlatokat. Közben jócskán meg is izzadtunk a ránk szegeződő reflektoroktól, de ez egy kellemes változás volt a délelőtti láblefagyós jógaórákhoz képest. 
Kábé ennyi volt a mai jógás aktivitás, holnap reggel gyakorlás, majd folytatódik a jógahét hétfőtől kezdődően.