Az elme nélküli állapot

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

21. vers

nisvászalópair nibhritaih saríraih
nétrámbudzsair ardha-nimílitais csa
ávirbhavantím amanaszka-múdrám
álókajámó muni-pungavánám

A légzés megszűnése, a szilárd, mozdulatlan test, és a félig nyitott lótusz-szemek az amanaszka-múdrá jelei, melyet az lecsendesült jógik élnek meg.

Ez a vers az unmaní állapot jellemzőit sorolja fel, és amanaszka-múdrának (elme nélküli gyakorlatnak) nevezi. A légzés megszűnése azt jelenti, hogy a szabálytalan és a szabályos légzésmintázat is megszűnik ebben az állapotban. Helyette alig észrevehető, finom, lágy légzés lesz jellemző.

A test szilárd, vagyis nem gyötrik betegségek és nincs túlhajszolva. Az erő és a stabilitás tökéletes harmóniában van mozdulatlan testében. A mozdulatlanság itt arra vonatkozik, hogy a jógi nem érez késztetést a kényszeres végtag-mozgásokra, hanem szilárdan meg tud maradni bármelyik meditációs testhelyzetben.

A szemei amanaszka múdrában vannak, vagyis félig nyitva, de mégsem a külvölág felé irányul a tekintet, hanem a belső világ felé. Ezért használja Sankara a lótusz analógiáját, mely félig nyitva van, de félig össze van zárva. Úgy tűnik, mintha a jógi ebben az állapotban éber tudatánál lenne és kifelé nézne, a világra, holott valójában befelé tekint, és nem zavarják meg a körülötte zajló események. 

Az amrita megőrzése

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

Amikor a lángnyelvek elérik a fejünket, akkor elkezdik melegíteni a csandrát, vagyis a holdat, mely egyesek szerint az ágjá csakrában (a két szemöldök között), mások szerint a szahaszrárában (koronacsakra), megint mások szerint a kettő között elhelyezkedő szóma-csakrában található. A melegítés hatására a holdból nektár (amrita) csöpög alá, mely alap esetben elégne a köldökcsakra tüzében, így elősegítve az anyagcsere és az öregedés folyamatait. Minél erősebben ég a tűz, és minél inkább tápláljuk az érzékszervi benyomásokon keresztül, annál jobban lecsökken az élethosszunk.

A nektár elégésének megakadályozására a jógik háromféle módszert alkalmaztak: az első a dzsálánddhára-bandha, vagyis a torokzár, mely azáltal alakul ki, hogy az állunkat a szegycsonthoz nyomjuk, és megfeszítjük az izmokat a torkunkban, mint nyelés közben.

A második technika a dzsihva bandha, vagyis nyelvzár. Ezt az előző torokzárhoz hasonlóan hajtjuk végre, viszont a nyelvünket hátrakunkorítjuk, és a szájpadláshoz nyomjuk. Ez erőteljesebb energetikai kört hoz létre a szusumná első és hátulsó oldala (áróhí és avaróhí) között.

A harmadik technika a khecsarí múdrá, melynek során a jógi nem csak hátrakunkorítja a nyelvét, hanem az egyik orrgarati nyíláson keresztül feltolja a végét egészen a koponyacsontig. A leírás szerint ilyenkor a nyelvével már a koponyacsont ürege alatt közvetlenül meg tudja ízlelni az amritát, és megakadályozza annak lecsöpögését és megsemmisülését. A khecsarí gyakorlata által a jógi nem csak ragyogó testre és egészségre, nagy energiatöbbletre és hosszú életre tesz szert, hanem az érzékszervek kapcsolatát is meg tudja szakítani az érzéktárgyakkal, ezáltal az elméjét könnyebben el tudja csendesíteni.

Jóni múdrá

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Jóni múdrá

A sanmukhí múdrát „hatarcú” múdrának is nevezik, mivel elősegíti a hat csakrán történő meditációt. Ugyancsak a nádánuszandhána, a belső hang hallgatásának elsődleges módja. A hatha-jógik, például Górakhnáth a szamádhi elérése elsődleges módjának tartották, de a belső hang jógáját még olyan, egymástól eltérő személyiségek is nagyra tartották, mint Sankara és Kabir.

Fogjuk be a füleinket a hüvelykujjainkkal, a szemeinket a mutatóujjainkkal és az orrlyukainkat a középső ujjainkkal. Most helyezzük a gyűrűsujjunkat a felső ajkunkra, a kisujjunkat pedig az alsóra. Emeljük meg az orrcimpáinkat a középső ujjak segítségével és lélegezzünk be az orrunkon keresztül. Egyes szövegek a hollócsőr-múdrán keresztül ajánlják a belégzést (amikor az ajkainkból hollócsőrt formázunk). Őszintén szólva ezt zavarónak találtam, mivel hamar kiszárad a szánk. Helyezzük vissza a középső ujjainkat az orrnyílásokra és utána végezzünk légzésvisszatartást. Ha több, mint 10 másodpercig tartjuk vissza a levegőt, akkor tudnunk kell használni a dzsálándhára bandhát, melyet a „Pránájáma: a jóga légzése” című könyvemben írtam le. Most ismét lélegezzünk ki a középső ujjak megemelésével. A Gheranda Szamhitá (3.37-42) továbbá azt javasolja, hogy kontempláljuk a hat csakrát, ejtsük ki a hamsza mantrát, keverjük össze a pránát (a felfelé áramló életerőt) az apánával (a lefelé áramló életerővel), és végül emeljük fel a Kundalinít a szahaszrárába (koronacsakrába). Ezekkel a szavakkal Gheranda szeretné kifejezni, hogy a múdrát nem csak azáltal hajtjuk végre, hogy egy vicces kézmozdulattal betakarjuk az arcunkat, hanem hogy a magasabb jóga összes aspektusa belsőleg együttműködik benne a szamádhi elérése érdekében. Mindezt leírtam a „Jóga-meditáció” című könyvemben. Ha helyesen gyakoroljuk, akkor itt minden jelen van, a hat csakrán történő meditáció, a hamsza mantra kiejtése, a prána (felfelé áramló életerő) és az apána (lefelé áramló életerő) egyesítése, és végül a Kundaliní felemelése a szahaszrárába, ami a szamádhit eredményezheti. Ezek a múdrák nem trükkök vagy rövidítések a célhoz, hanem az eddigi munka betetőzését jelentik. A kulcs ismét az, hogy radikális mértékben meg kell változtatni az elmét és meg kell találnunk a lényünk legbelsőbb lényegét, a szívünket (hrit). Ha kizártuk a külvilágot és felkészítettük az elmét, akkor az száguldva elindul, hogy találkozzon az önvalóval. A következő fejezetben az egyes szamádhik belső állapotait fogom leírni."

-->

A bhramarí múdrá

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Bhramarí múdrá

Egyes szentírások múdraként ismertetik ezt a módszert, míg mások pránájáma-technikaként. A különbség gyakran abban áll, hogy belevesszük-e a légzésvisszatartást (kumbhakát) vagy nem. A bhramarí szó a fekete méhet jelenti. A szentírások egyetértenek abban, hogy a múdrá a fekete hím méh hangjának kiadásából áll belégzés közben, és a nőstényé kilégzés közben. Amit általában nem ismertetnek, az a hang tényleges létrehozásának módja. Kezdjük a kilégzéssel: az sokkal könnyebb. Hozzunk létre egy nazális „ng” hangot, hasonlót, mint pl. a „Gangesz” szóban, és tartsuk ki a teljes kilégzés időtartama alatt. Ez a nőstény méh hangja. Amikor a kilégzés végére értünk, folytassuk az „ng” hang kiadását, de most váltsunk át egy erőteljes belégzésre. A hang csak akkor fog folytatódni, ha gyorsan szívjuk be a levegőt, ami azt jelenti, hogy nem tudjuk sokáig fenntartani, mert a tüdőnk hamar megtelik. Ha sikerül kiadni a hangot, akkor észre fogjuk venni, hogy sokkal magasabb és zizegősebb. Ez a hím méh hangját képviseli, bizonyítva azt, hogy az ő élete sokkal rövidebb és nem sok mindenre jó a nemzésen kívül. Ebben a tekintetben olyan, mint egy dzsigoló.

Fogjuk be a fülünket a hüvelykujjunkkal, helyettük a mutatóujjainkat a homlokunkra a rezonancia felerősítése érdekében, és a többi ujjunkat helyezzük a behunyt szemeinkre és az arccsontjainkra. Most kezdjük el a hang kiadását, és belégzés-kilégzés közben egyaránt zárjunk ki minden külső látványt és hanghatást. Ha szeretnénk hosszabb ideig végezni a múdrát, akkor jól jöhet, ha a padlóra ülünk és a könyökeinket egy előttünk álló székre vagy alacsony asztalra támasztjuk, hogy ne fáradjanak ki a karjaink.

Fókuszáljuk az elménket teljesen erre a hangra és kövessük a hangot befelé, elengedve a külvilággal kapcsolatos minden felfogást és emléket. Ha követjük a hangot befelé a lényünk magja felé, a külvilággal kapcsolatos emlékek hamar szertefoszlanak és az eredendő, tiszta LÉT-ezés állapotához érkezünk. Persze ez attól is függ, hogy az elménk befelé fordulásának és belső üzemmódjának az ereje elég erős-e. A legtöbb jógikus gyakorlat ennek az állapotnak az előkészítését szolgálja és ez a múdrá egy jó jelzés arra, hogy meddig jutottunk. Önmagában a bhramarí múdrá csak akkor fog működni, ha már rendelkezünk egy erős karmikus vagy tudatalatti hajlammal a befelé fordulásra.

A múdrá végrehajtásának másik módja hosszabb időn keresztül az, ha füldugót használunk a hüvelykujjunk helyett, és ahelyett, hogy az ujjainkkal fednénk be a szemünket, nézhetjük a kelő teliholdat. A hold a lunáris prána szimbóluma – ez az erő fordítja befelé az elménket. Ez a módszer azok esetében is jól működik, akik a túlzott introvertáltságuk miatt nehéznek találják a jógában történő fejlődést.

-->

A szamádhi és a múdrák

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A jóga-szövegek célja

A régi időkben a szútrákára (a szútrák szerzőjének) dolga az volt, hogy minél rövidebbre szerkessze az egyes szútrákat, illetve a teljes szövegeket. Példának okáért, általában nem tartalmaznak igéket, amikre a szövegkörnyezetből kell következtetni. Hasonlóképpen, csak egyszer említik az alanyt és utána minél több, egymást követő szútrában hivatkoznak rá. Csak akkor, amikor új alanyt említenek, következtethetünk arra, hogy az összes azt megelőző szútra az előzőleg említett alanyra vonatkozik. Míg a szútra megalkotása maga egy művészi forma volt, annak az oka, hogy minél több információt igyekeztek kihagyni belőle, magában a „szútra” kifejezésben van kódolva. A „szútra” fonalat jelent, és a szútrák a fejlett mesterek segédeszközei a tanítványok oktatásában. Más szavakkal, a szútra szövegének nem az a célja, hogy egy kívülálló, egy nyelvész vagy tudós számára értelmezhető legyen. Mint egy PowerPoint prezentáció, mely csupán egy előadás jegyzeteit tartalmazza, csupán annyi a célja, hogy támogassa annak az emlékezetét, aki évtizedek alkalmazása során gyakorolta, kimunkálta és megtapasztalta a tartalmát. A régi időkben a szövegek nem törekedtek arra, hogy túl sokat átadjanak, mivel a rendszert a személyes instrukción keresztül kellett megtanulni. Csak az utóbbi évszázadokban, amikor sok ilyen láncolat kihalt, kezdtek hosszabb terjedelemben írni az adeptusaik. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az a tudás abban a pillanatban született, hanem annak kinyilvánítása, hogy a tudás akkor veszett el; más szavakkal, bizonyos hosszabb szövegek igazából az adott jógaiskolák síremlékei vagy az utolsó szög a koporsójukban, és nem a virágzásuk tanúságtételei. Hasonlóképpen, egy virágzó fa pompázatos bemutatkozása lehet csupán a hattyúdala, mielőtt magot terem és meghal. Ezt a tényt gyakran teljesen figyelmen kívül hagyják a nyugati tudósok.

A szamádhi és a múdrák (pránikus pecsétek)

Patandzsalí megközelítése a nyolc ág mindegyikéhez, beleértve a szamádhit, az, hogy leírja őket, de azt nem, hogyan juthatunk el odáig. Ez sok félreértésre adott okot. Az emberek azt gondolják, hogy nincs összetett ászana-, pránájáma- vagy meditáció-gyakorlási rendszer a Jóga-szútrában, mivel Patandzsalí nem írja le. De csak azért nem írja le a módszereket, mert egy csupán 195 szútrából álló mű terjedelme ezt nem teszi lehetővé. Ehhez sokkal nagyobb szövegre lenne szükség.

A Gheranda Szamhitában teljesen más megközelítést találunk. A szöveg hetedik fejezetében hat szamádhi van felsorolva, de Gheranda Muni nem a szintjük, vagy a kontempláció mélysége szerint tesz különbséget közöttük, hanem az elérés módja alapján. A szamádhi elérésének hat módja a következő:

• dhjána-jóga a sambháví múdrá által;
• náda-jóga a bhramarí múdrá által;
• raszánanda jóga a khecsarí múdrá által;
• laja-jóga a jóni-múdrá által;
• bhakti-jóga;
• kumbhaka (légzésvisszatartás).

Korábbi könyveimben már ismertettem e módszerek java részét. A sambháví múdrá (melyet a „Jóga-meditáció” című könyvemben írtam le) a bhrúmadhja dristi (szemöldök közé nézés) intenzívebb változata. Lassan kell bevezetni, máskülönben megerőltethetjük a látóidegünket. Ahogy a tudatalatti a gyors szemmozgásokon keresztül fejeződik ki alvás közben, ébrenléti állapotunkban is a szemmozgás a tudatalatti kapuja. A szemgolyó mozgásának megállítása fontos meditációs segédeszköz a jógában. Emellett ez a múdrá a harmadik szem-csakrába viszi a pránát.

A khecsarí múdrá hasonló megfontoláson alapul. Itt visszatekerjük a nyelvünket és feltoljuk a lágy szájpadlás mentén az orrüregbe. A nyelv a tudatalatti tevékenység másik kapuja. Ha megállítjuk, akkor a csapongás is megszűnik. E múdrá lágyabb változatát, a dzsíhva bandhát szintén leírtam a „Jóga-meditáció” című könyvemben. A múdrá és a bandha is (a bandha energiazár) a torokcsakrában (visuddha) állítja meg a pránát. A sambháví múdrához hasonlóan, lassan kell bevezetni. A túlerőltetés egyik korai jele a fejfájás. Az integrált megközelítésben mindkét múdrát egyidejűleg kell használni a szamádhi elérésére. Még a Kundaliní-meditáció bármilyen haladó formáját is mindkét múdrával kell kísérni. A légzés nélküli állapot és a légzésvisszatartás már e fejezet korábbi részében is volt tárgyalva, a bhakti-jóga pedig e könyv negyedik fejezetében. A következőkben a bhramarí és a jóni múdrák leírását olvashatjátok. Az összes múdrá közül valószínűleg ez a kettő adja leginkább az elme befelé fordulását."

-->

A mahámúdrá

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"51. Mahámúdrá

Technika:

1. Terítsünk le valami puhát a földre, és üljünk rá.
2. Nyújtsuk ki előre a jobb lábunkat úgy, hogy jobbra kb. 30 fokban álljon. A lábfejünk legyen merőleges a földre, a vádlink és a combunk érjen a talajhoz (az ülés és a lábunk is legyen egyenes).
3. A másik lábunkat hajlítsuk be térdben és hozzuk be a talpunkat, hogy a jobb comb belső oldalához érjen, a bal sarkunk pedig a nemi szerv alatt legyen. A bal lábunk combja érjen a földhöz (vagyis a leterített ülőhelyhez). A két combunk között legyen 120 fokos a szög.
4. Üljünk egyenesen és tartsuk egyenesen a hátunkat.
5. Kilégzés közben csavarjuk jobbra a törzset, hogy a két vállunk egyforma távolságban legyen a lábujjunktól.
6. Hajtsuk végre a torokzárat, vagyis nyomjuk az állunkat a két kulcscsont közötti mélyedésbe, tartsuk egyenesen a hátunkat, húzzuk be a hasunkat, és fogjuk meg a jobb nagylábujjunkat ujjkulcsolással, mindkét kézzel.
   Megjegyzés: Lehetséges, hogy eleinte nem sikerül elérni a lábujjakat, ilyen esetben elegendő a kezeinket a jobb combra helyezni, vagy a jobb térdkalácsra, vagy a jobb lábszárra, bokára stb., tehát annyira előre, amennyire csak lehetséges túlzott erőlködés nélkül. Ahogy fejlődik a gyakorlásunk, könnyebben fogunk tudni előrehajolni, és későbbiek során az ujjakat is kulcsolni tudjuk a jobb talpunk alatt, vagy a sarkunk alatt. Azt fomtos megjegyezni, hogy a gerinc maradjon egyenes, az állunk előrehajtva, a hasfal behúzva, és a törzsünket csavarjuk el, hogy mindkét vállunk egyforma távolságra legyen a lábujjunktól. Mindkét combunk érjen a talajhoz.
7. Tartsuk lehunyva a szemeinket, hogy az elménk ne vándoroljon el. Vegyünk mély egyenletes belégzéseket és kilégzéseket, hangot képezve a torkunkban, hat légzésig.

Megjegyzés: Kezdők esetében ne hajlítsuk a törzset. Miután a gyakorlásunk már fejlettebbé vált, és végre tudtunk hajtani hat légzést a törzs behajlítása nélkül, vegyünk három levegőt, kilégzésnél behajlítva a törzset. A homlokunk érjen a térdünkhöz az előrehajlás végén, de nem kell végig hozzáérnie. Ha ez nem lehetséges, akkor csak annyira hajlítsuk előre a törzset, amennyit szükségtelen erőfeszítés nélkül meg tudunk tenni.

8. Ismételjük meg a másik lábunkkal is.
   Ha a gyakorlásunk már haladóvá vált, akkor végezhetünk belső és külső légzésvisszatartást is 2-5 másodpercig minden egyes kör mély légzésnél. Ne végezzünk többet, mint öt mély légzést mindkét oldalon. Ha a szívnek bármilyen gyengesége fennáll, akkor a légzésvisszatartás ne legyen hosszabb egy másodpercél. Haladó gyakorlók esetében, akik betartják a brahmacsarját (cölibátust), hűvös helyen élnek és gazdag ételeket tudnak enni, legfeljebb 32 kör légzés végezhető mindkét oldalra, minden körben 5 másodpercig visszatartva a levegőt. A Madhurantakamba való Nathamuni a Jóga-rahaszja című, jógáról szóló művében azt írja, hogy ha ezt a múdrát az uddíjána bandhával együtt végezzük tíz másodpercig, akkor legyőzzük a halált és minden mérget semlegesíteni tudunk. Nagyon hatásos a cukorbetegség, lép-panaszok, vérhas és egyéb gyomorpanaszok esetén. Ha kifejezetten a mérgek legyőzésére szeretnénk használni, akkor a belégzést úgy kell végezni, mint a sítalí pránájámában, vagyis kiálló, csövet formázó nyelvvel. Utána húzzuk be a nyelvünket és tekerjük hátra, hogy a hegye a szájpadláshoz érjen (dzsíhva bandham), vegyük fel az állzárat, ús húzzuk be és felfelé a hasunkat (uddíjána bandham), és lassan lélegezzünk ki a két orrlyukon keresztül.
   (A mahámúdrá a három bandha együttes alkalmazását jelenti a fent ismertetett testhelyzetben. Tehát, bár a leírás nem említi, igyekezzünk a gyakorlatot végig behúzott múla bandhával együtt végezni.)

Múdrák - befejező rész

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"18. Káka múdrá: Tartsuk úgy a szánkat, mint a varjú csőrét, lélegezzünk be és szívjuk be a külső levegőt a hasunkba.

Hatásai: Minden betegség megsemmisül, és olyan hosszú lesz az életünk, mint a varjúé. Ez hatha-jóga.

19. Matanginí múdra: Álljunk vízbe nyakig. Szívjuk be a vizet az orrnyílásainkon keresztül, és köpjük ki a szánkon keresztül. Ezután szívjuk be a vizet a szánkon keresztül és fújjuk ki az orrunkon keresztül. Ez rádzsa-jóga.

Hatásai: Gyakoroljuk ezt minden nap sokszor ugyanazon a helyen a fent leírtak szerint. Olyan erősek leszünk, mint egy elefánt, semmilyen betegséget nem kapunk meg, és elkerüljük az idő előtti halált.

(Ennek a múdrának a gyakorlásához nem feltétlenül kell nyakig a vízbe állni. Egy pohár meleg, enyhén sós vízzel is gyakorolhatjuk a dzsala netihez hasonlóan, csak nem az egyik orrlyukból a másikba áramoltatjuk a vizet, hanem a szánk és az orrnyílásaink között.)

20. Bhudzsanginí múdra: Vegyük fel a bhudzsangászanát, nyújtsuk ki a nyakunkat előre és a váta szára krama szerint szívjuk be a külső levegőt és végezzünk púraka kumbhakát.

Hatásai: Megszünteti az olyan betegségeket, mint az emésztési zavar, agni mandam (gyenge emésztési tűz), hasi fájdalmak, és boldogságot okoz. Ez rádzsa-jóga.

(A bhudzsanginí múdránál nem világos, hogy a belső légzésvisszatartás közben kell-e dzsálándhára bandhát végezni, de valószínűleg ajánlott. A káka múdránál nem lett említve, hogy bent kell-e tartani a levegőt vagy le kell-e nyelni, de ez is elképzelhető. Ha csak beszívjuk a hasba a levegőt a szánkon keresztül, majd egyből ki is fújjuk, annak nem lesz túl erős hatása.)

Bejelentés

Ha valaki az erejének és képességeinek megfelelően gyakorolja ezt a húsz múdrát, akkor a szvászammal (légzés), kászammal (köhögés), léppel, méhammal (epehólyag) kapcsolatos 84000 betegség megelőzhető. Rendkívüli fizikai erőre teszünk szert és nem esünk áldozatul az idő előtti halálnak. Ezen felül, a prána váju belép a szusumná nádíba és kifejleszthetjük az egy pontra szegezett tekintetet és elmét. Ezért ezeket a múdrákat el kell érni, mielőtt a pránájáma gyakorlásába fogunk.

Sakti csalana múdra

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"12. Sakti csalana múdra: Üljünk padmászanába (lótuszülésbe) és zárjuk el az orrnyílásainkat. Tartsuk a prána vájut a hasunkban, hajtsunk végre kumbhakát, és az uddíjána bandha múdra segítségével préseljük össze a prána vájut. A 72 ezer nádí a múládhára csakrába fog tolódni a kandaszthánában, és felébresztik az alvó Kundalinít, mely anélkül, hogy máshová mozdulna a testben, el fogja foglalni a szusumnát, a középső csatornát. Ezt a kumbhakát sakti csalana múdrának nevezik.

Hatásai: Gyorsan képessé tesz a prána irányítására és elvezet a szamádhi sziddhihez.

(A sakti csalana múdra egy kumbhakával végzett uddíjána bandha. Bár a leírás nem említi, a múla bandhát is aktívan kell tartani közben, különben a Kundaliní nem fog elindulni felfelé. Ha lefelé indul, az pedig halálhoz vezethet. A padmászana olyan póz, amely lezárja a nádík lefelé vezető nyílásait, és így könnyebb felemelni a Kundalinít. Természetesen nem maga a 72 ezer nádí fog vándorolni a testünkön vagy az étertestünkön belül, hanem inkább a bennük keringő energia összpontosul a kandaszthánába, vagyis a kismedencébe, ahol a Kundaliní alvó állapotban fekszik. A sok hőenergia felébreszti a Kundalinít, és az a bandhák hatására felfelé indul a szusumnán. Ehhez természetesen a figyelmünk vizuális irányítására is szükség van, vagyis a kumbhakák végzése közben világosan el kell képzelni a felébredő és kiegyenesedő Kundalinít.)

13. Tataka múdra: Üljünk pascsimóttánászanában és nyomjuk előre a hasfalunkat. Ez rádzsa-jóga.

(Ennek a gyakorlatnak a hatásait nem ismerteti a szerző. A gyakorlatot a következőképpen érdemes végrehajtani: töltsük meg a tüdőnket és a hasunkat teljesen levegővel és tartsuk bent a levegőt (antara kumbhaka). Hajoljunk előre pascsimóttánászanában a combjainkhoz nyomva a hasfalunkat, amennyire lehet. A légzésvisszatartás alatt többször erőteljesen toljuk ki, majd húzzuk be a hasfalunkat. A hatások között természetesen meg kell említeni az emésztőszervek méregtelenítését, az emésztési tűz hatékonyságának növelését és az uddíjána bandha megerősödését.)

14. Mandúka múdra: Tartsuk zárva a szánkat és tekerjük fel a nyelvünk végét a szájpadláshoz, majd mozgassuk ide-oda. Gyűjtsük össze a nyelvünk tövének felső részéből csepegő nektárt és nyeljük le. Ez hatha-jóga.

Hatásai: Segítségével minden betegséget elkerülünk. Megállítja az öregedést, a haj őszülését, és megvédi a testünket.

(A mandúka múdra a khecsarí előkészítő változata. A nyelvünk tövében lévő nyálmirigyek sok nyálat termelnek, ha a nyelvet felfelé fordítva mozgatjuk. A nyál lenyelése javítja az immunrendszer működését, és valószínűleg a pajzsmirigyünk működését is optimalizálja.)

A vadzsrólí múdra

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"11. (a) Vadzsrólí múdra (1. változat): Helyezzük a tenyereinket a talajra, és emeljük az egész testünket a levegőbe anélkül, hogy a fejünk a talajhoz érne. Tartsuk a levegőben a fejünket, és hajtsuk végre a viparíta karaní múdrát kumbhakával. Ez a rádzsa-jóga.

(b) Vadzsrólí múdra (2. változat): Vegyünk egy 12 angula hosszú vékony üvegcsövet vagy ólomcsövet, és vezessük be a húgycsőbe minden nap egy kicsit mélyebbre dugva. Miután már képesek vagyunk tizenkét angulára bedugni a húgycsőbe, gyakoroljuk a levegő felszívását a húgycsövön keresztül. Ezután gyakoroljuk tejjel, majd vízzel, és a felszívott folyadékot toljuk is ki. Ez a hatha-jóga.

Hatásai: Ez a gyakorlat olyan embereknek való, akik túlzott szexuális aktivitásba bocsátkoznak, vagy a tűzenergia miatt elveszítették a vírjamot (szexuális potenciát). A cukorbetegek és a korai magömléssel, hüvelyi folyással küzdők számára is fontos. Ez a gyakorlat kijavítja a vírjamot és jó testi erőt ad. Amíg nem veszítjük el a vírjamot, a betegség, öregség és a halál elkerül bennünket.

(A vadzsrólí múdra első változatában a kézenállás fal nélküli változatát kell gyakorolni légzésvisszatartással. A második változatot a klasszikus jógaszövegekben a mag visszaszívására irányuló gyakorlatként szokták ismertetni. A jógi a magömlés során sok energiát és értékes anyagokat veszít, így vagy meg kell állnia a magömlést a nemi aktus közben, vagy vissza kell szívnia a kibocsátott magot a mirigyekbe. A nők is gyakorolhatják ezt a gyakorlatot, és így több életerőre tehetnek szert. A nemi váladékok visszaszívása az egyik módja annak, hogy a teremtő energiát és a Kundalinít az alsó csakrákból felemeljük a magasabbakba. A magömlés visszatartása vagy elkerülése és az alsó két csakrában felgyülemlett teremtő energiát különböző vizualizációs és meditációs technikákkal is fel lehet emelni.)

-->

A múla bandha múdrái

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"5. Múlabandha múdra: A bal sarkunkkal szilárdan nyomjuk a kandaszthánát, amely a végbél és a nemi szervek között helyezkedik el, és húzzuk oda szorosan a sarkunkat, hogy elzárhassuk vele a végbelet. Szilárdan húzzuk be a hasunkat és nyomjuk oda a gerincoszlophoz. Hozzuk be a jobb sarkunkat is és helyezzük a nemi szervek fölé. Ez a hatha-jóga része.

Hatása: Segítségével legyőzhetjük és uralmunk alá hajthatjuk a prána vájut.

(A leírásban a sziddhászana vagy bhadrászana ülőpozíció leírását olvashatjuk. A bal sarkunkkal a gátat nyomjuk, mely a móla bandha területe, a jobb sarkunkkal pedig a nemi szerv tövét. Nők esetében a bal sarkunkat a nagyajkak közé kell nyomni, míg a jobb sarkunkat a csikló területéhez.)

6. Mahábandha múdra: Szilárdan nyomjuk a bal sarkunkat a kandaszthánába. Helyezzük fölé a jobb lábunkat és tartsuk meg a kumbhakát.

Hatásai: Amikor ezt megtesszük, a test összes nádíja felfelé fordul, az ídá, pingalá és szusumná nádík pedig összekapcsolódnak a két szemöldök között. Ez által legyőzhetjük a halált és védelmezhetjük a testünket.

(A mahábandha múdrá általában a három bandha (múla, uddíjána, dzsálándhára) egyidejű végrehajtását jelenti kumbhakával, azaz légzésvisszatartással együtt. A múla bandha leírásánál is olvashattuk, hogy az uddíjánát is fenn kell tartani egyidejűleg. A három bandha együttes hatására a prána az összes nádíban felfelé indul, és a két szemöldök között egyesül a három fő nádíban áramló életerő. Ez nem csak a lélek öntudatra ébredését, hanem a fizikai test életben tartását is elősegíti).

7. Mahádéva múdra: Üljünk a múla bandha múdrában és hajtsuk végre a kumbhakát uddíjána bandhával.

Hatásai: Erősíti a dzsáthára agnit és segít elérni az animádi guna sziddhit – ami a nyolc rendkívüli képesség egyike, melynek során a jógi olyan parányivá tud zsugorodni, mint egy atom. Ez a rádzsa-jógához tartozik.

(Az animá sziddhi segítségével a jógi első körben az elméjével be tud lépni az anyag atomjaiba, majd megtanul áthatolni a legsűrűbb anyagon is a fizikai testével, végül megtaluja a fizikai testét is összezsugorítani atomnyi méretűre. A múdra Mahádéváról, vagyis az Úr Siváról kapta a nevét. A múdrát tulajdonképpen ugyanúgy kell végrehajtani, mint a mahábandhát, csak vélhetőleg a kumbhakák hosszúságát kell még jobban megnövelni. A hosszú kumbhakákkal végrehajtott bandhák által nem csak misztikus képességekre tehetünk szert, hanem a karmánkat is elégethetjük, és a megvilágosodás felé is tudunk haladni. Ez a múdra nagyon kedvez a meditációs gyakorlatoknak is.)

A felső bandhák hatásai

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"2. Nábhó múdra: Hajtsuk fel a nyelvünket a szájpadláshoz úgy, hogy a nyelvünk hegye a nyelvünk tövéhez ér. Szívjuk be a levegőt és tartsuk benn addig, amíg csak lehet. A jógábhjászí mindig és mindenhol követheti ezt a gyakorlatot, a helytől és időtől függetlenül, bármilyen tevékenységet végezzen is.

Hatásai: Megszünteti a test gyengeségét, és erőt ad.

(Egyes leírások szerint a szusumná két aspektussal rendelkezik: a test elülső oldalához közelebb esik az áróhi-pantha, vagyis a felfelé haladó energiavezeték, míg a test hátulsó oldalához közel helyezkedik el az avaróhí-pantha, vagyis a lefelé haladó energiavezeték. Amikor a nyelvünk alját a szájpadlásunkhoz nyomjuk, akkor összekapcsoljuk ezt a két vezetéket, és az energia körforgása felerősödik a két nádíban. Ezáltal egyensúlyba kerülnek a spirituális törekvések és a fizikai kötelességek, valamint a csakrák érzelmi (elülső) és akarati (hátulsó) aspektusai is.)

3. Uddíjána bandha múdra: Húzzuk be a köldököt olyan módon, hogy a gerincoszlopnak nyomódjon, és a hasunk legyen behúzva.

Hatásai: A prána váju bekerül a szusumná nádíba és így a gyakorló legyőzheti a halált.

(Az uddíjána bandha gyakorlásának legjobb módja, ha báhja kumbhakával (külső légzésvisszatartással) együtt végezzük. A prána váju természeténél fogva felfelé áramlik, és először meg kell fordítani az áramlásának irányát a torokzár (dzsálándhára bandha) alkalmazásával. Ezután a pránát egyesíteni kell a felfelé fordított apánával a köldökben. Az uddíjána bandha felfelé tolja ezt az egyesült energiát a Kundalinível együtt, így a gyakorló eléri az önmegvalósítást, és legyőzi a halált, mivel megvalósítja a tudat örök természetét.)

4. Dzsálándhára bandha múdra: Helyezzük az állunkat négy hüvelykre a nyakunk alá, nyomjuk szilárdan a mellkashoz és tartsuk fenn ezt a helyzetet.

Hatásai: Megtisztítja az összes nádít és csakrát az alábbi helyeken: a nagylábujjak és a hüvelykujjak, a sarkunk teteje, a térdek, a combok, a nemi szervek, a köldök, a mellkas, a nyak, a két szemöldök közötti rész, a fej, és a brahmarandhram (a fej teteje); valamint a Kundalinít is felébreszti."

(A dzsálándhára bandhát is légzésvisszatartás közben tudjuk teljes intenzitással gyakorolni, de ezt a múdrát mindkét kumbhaka (üres és teli tüdővel végzett légzésvisszatartás) során is gyakorolhatjuk.)

A hang négy szintje

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A jóga a hangra nem csak hallható megnyilvánulásában tekint, hanem négy különböző szinten. Csak a negyedik szint, a vaikhárí az, amit általában hangként írnánk le, ami a hallható hangot és a hallható tartományon kívül eső hangot, például a denevérek üzeneteit jelenti. A hang harmadik szintjét madhjamának nevezik, és ebbe tartoznak a finomabb hangok, a mantrák. A második szint, a pasjanti, a szent Óm szótag, vagyis az a hang, melyből az összes többi hang és az ősrobbanás is létrejött. A hang elsődleges szintje, a pará az örök szint, melyből az ősrobbanás megnyilvánult, és amelybe ismét beleolvad az univerzum az idő végén. Ezt az őshangot szanszkrit nyelven sabda brahmannak, az isteni szándéknak és potenciálnak nevezik. A Biblia a következőt mondja a pará hangról: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.” (János 1.1) A hang tudományát részletesebben az „Ashtanga-jóga: a középhaladó sorozat” című könyvemben tárgyaltam.

A hangérzék megkötése céljából egyszerűen megnöveljük a bídzsáksarák számát csakránként, de számos más lehetőség is van:

• Ha már elegendő tő-mantrát adtunk hozzá mindegyik csakrához, akkor egy idő múlva átválthatunk az ísta mantránk ismétlésére. Az ísta mantra Istennek ahhoz a formájához szóló mantra, melyet imádunk. Ezzel kapcsolatban a 14. fejezetben adunk majd példákat.
• Amikor már az ísta mantra is rövid lett, mert annyira sikerült meghosszabbítani a légzésünket, átválthatunk összetettebb mantrákra, például a 24 szótagból álló gájatrí mantrára, Óm bhúr bhurvar shvah tat szavitur varénjam bhargó dévaszja dhímahi dhijó jó nah pracsódaját. Ez egy nagyon erőteljes mantra, és ahhoz, hogy mindegyik csakrába bele tudjuk mondani, nagyon magas szintre kell fejleszteni a képességeinket.
• Egy másik módszer, amit a jógik a mantra-hanghullámok iránti érzékenység fejlesztésére használnak, a fülek betapasztása méhviasszal vagy vattával. Ezáltal kizárhatjuk a környezeti hanghatásokat és jobban tudunk koncentrálni a mantrákra. Ezt a módszert gyakran használják a nádánuszandhána jóga nevű módszerben, melyben a jógi a belső hangra koncentrál.
• A fülek elzárásának másik módja a jóní-múdrá. Ezt a múdrát Gheranda Risi is felsorolja a szamádhi elérésének hat módja között (Gheranda szamhitá, 7.7-8). A jóní múdrában a hüvelykujjainkkal zárjuk el a fülünket, a mutatóujjainkkal a szemeinket, a középső ujjainkkal az orrnyílásokat, a gyűrűs és kisujjunkkal pedig a szánkat. Ezek után a kumbhaka közben a belső hangot hallgatjuk. Ezt a múdrát sanmukhí múdrának is nevezik, ami „hat arcot” jelent, a hat csakrára utalva ezzel. Ezt a múdrát is arra használjuk, hogy a hat csakrán meditáljunk a kumbhaka közben, és kizárjunk minden érzékszervi ingert.
• Bezárhatjuk a füleinket és a zümmögő méhecske hangját is létrehozhatjuk. Ez egy másik erőteljes hang-technika, melyet Gheranda szintén a szamádhi eléréséhez vezető egyik útnak tekint, és bhramarí múdrának nevezik (Gheranda szamhitá, 7.7-8). Bizonyos szövegek bhramarí pránájámaként említik, de ez csak akkor van így, ha kumbhakával együtt gyakoroljuk. Ha kumbhaka nélkül végezzük, akkor bhramarí múdrá. Ebben a múdrában összehúzzuk a torkunkat, és utána gyorsan beszívjuk a levegőt. Ezt azonban máshogy tesszük, mint uddzsájí közben, mivel itt használjuk a hangszálakat, és az „ng” hangot (az anuszvárát) hozzuk létre. Ez úgy hangzik, mintha a „gong” szó végét elnyújtanánk és sokáig zengetnénk. Kilégzésnél is ugyanezt tesszük, de ehhez sokkal kevesebb levegőre van szükség, és ezért sokkal tovább tudjuk nyújtani a hangot. A belégzés közben létrehozott hangot a hím méhecske hangjának nevezik, míg a kilégzés közben létrehozott hangot a nőstény méh hangjának. Úgy látszik, hogy a hímek hangja tompább, mint a nőstény méheké. Ez lehet, hogy amiatt van, hogy a nőstények végzik el az összes nehéz munkát, míg a hímek gyakorlatilag csak hereként funkcionálnak."

A kéz-múdrák

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Amikor elértük ezt, vigyük közelebb és közelebb a metszéspontot, amíg a homlokunk közepére nem ér. Ha elkezd fájni a fejünk vagy a szemünk, akkor vegyük visszább a tekintetet. Minden esetre, eleinte csak egy percig tartsuk itt a tekintetünket, és utána ismét eresszük le. Csak fokozatosan növeljük az időtartamot, amit felemelt tekintettel töltünk! Nem számít, hogy félig vagy teljesen van-e csukva a szemünk, ha felfelé fordítjuk őket, akkor félig lecsukott szemhéjak mellett sem fogunk látni semmit.

A látás és a látó idegközpont a tűzelem kifejeződése és megnyilvánulása. A tűz a manipúra csakrában helyezkedik el. Amit előzetesen a naulí, a külső kumbhaka és a báhja (külső) uddíjána fontosságáról elmondtunk, az érvényes a manipúra csakra esetében is.

Ez a három technika a szvádhisthána és a manipúra csakrák megtisztításának legfőbb módja. Ha nem vagyunk elégedettek az előrehaladásunkkal a bhrúmadhja dristiben, adjuk hozzá ezeket a technikákat. Ismét szeretném hangsúlyozni azt a tényt, hogy a rádzsa-jóga (a jóga-meditáció tudománya) és a hatha-jóga (a jóga fizikai aspektusa) ugyanannak a rendszernek a két ága, melyet a régi időkben Ashtanga-jógának, Patandzsalí nyolcfokú jógájának neveztek.

11d Gyakorlat: a tapintó érzék megkötése a haszta múdrák segítségével

Az elme következő komponense, melyet a tárgyához kell kapcsolni, a tapintás és a hozzá kapcsolódó tapintó- és koordinációs érzék. A tapintásérzék a levegőelemet képviseli, és a szívcsakrában (anáhata csakra) helyezkedik el és oda van bekódolva. A bőrünk érintésként érzékeli a levegő áramlását. A szívünk érzéseit úgy fejezzük ki, hogy megérintünk vagy átölelünk valakit, mintha a szívünkkel tennénk. A tapintóérzék a kezek használata (haszta múdrák) segítségével köthető meg. A legideálisabb meditációs múdrák a következők:

• gjána múdrá (a tudás pecsétje), mely a mutató- és hüvelykujj összeérintéséből áll, közben a másik három ujjunk ki van nyújtva és a tenyerünk felfelé néz;
• ákása múdrá (az űr pecsétje), mely abból áll, hogy a jobb kezünket a balra helyezzük, miközben a hüvelykujjak összeérnek, és a tenyerek felfelé néznek. 

A rádzsadanta technika

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Meditációs technika

Ha már néhányszor kipróbáltuk a dzsihva bandhát önállóan, elkezdhetjük beintegrálni a meditációs technikába, amit eddig tanultunk. Ha lehetséges, gyakoroljuk a múla bandhát és a dzsihva bandhát az egész légzésciklus alatt. Eközben finoman az orrhegyünkre nézhetünk félig lehunyt szemekkel. Mint ahogy korábban, mondjuk bele mindegyik bídzsáksarát a hozzá kapcsolódó lótuszba. Továbbra is vizualizáljuk azt, hogy a lótuszok felfelé fordulnak, a fejtető felé, és tűzvörösként jelenítsük meg a tűz-nádít, a központi energiavezetéket.

Észre fogjuk venni, hogy egyszerre kell koncentrálnunk a meditáció különböző aspektusaira vagy paramétereire, és az agyunknak alfa-hullámhosszra kell váltania ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni. Ez már önmagában is elősegíti a meditációt. Nagyon fontos, hogy át tudjunk állni a párhuzamos feladatokra a meditációban. Ha ezt nem tesszük meg, és a technika nem köti le eléggé az elménket, akkor az elme automatikusan végre fogja hajtani a meditációs technikát, és mellette elvándorol mindenfelé.

A két elme kapacitását összehasonlítva, Bruce Lipton azt mondja, hogy ha a tudatos elme egy 4 bites processzor, akkor a tudatalatti elme 14000 bites processzor. Ez nagyon egyértelműen rámutat, hogy a meditációban nem a tudatos elmével van a baj. A tudatos elmét azáltal is le tudjuk foglalni, hogy csak ülünk, és a légzésünkre koncentrálunk, ez így igaz. De közben a tudatalatti elménk jót nevet, és az agyunk teljes feldolgozó kapacitásának 99%-át az izgalomra, a jövőtől való félelemre, a múlttal kapcsolatos bűntudatra és szégyenérzetre, vagy bármire, amivel éppen foglalkozik, és az bizonyára nem a meditáció lesz. Pontosan ez az oka annak, hogy ha csak ülünk, és a légzésünket figyeljük, akkor a fejlődésünk a meditációban csekély lesz. Nem a tudatos elmében kell sikeresnek lennünk a meditációban, hanem a tudatalattiban.

Törekedjünk a múla bandha és a dzsihva bandha fenntartására az egész légzésciklus alatt. Azonban, különösen az elején, a dzsihva bandha feszültséget okozhat az agyban, a lágy szájpadlásban, és néha fejfájást is okozhat. Ha ez bekövetkezik, akkor lazítsuk el a nyelvünket, és nyomjuk a felső fogsor tövéhez. Ezt a technikát rádzsadantának nevezik. Nem annyira hatékony, mint a dzsihva bandha, de jobb, mint túl sok feszültséget létrehozni. A rádzsadanta segít kontrollálni a nyelv mozgásait, és felfüggeszteni a hozzájuk kapcsolódó tudatalatti elmét. Viszont nem segíti elő az amrita visszaszívását. Ha lecsökken a feszültség a lágy szájpadlásban, akkor visszatérhetünk a dzsihva bandhához, és lassan növelhetjük az alkalmazása időtartamát napról napra."

Az ujjak szimbolizmusa

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Ahogy már elmagyaráztuk az „Ashtanga-jóga: gyakorlat és filozófia” című könyvben, az ujjak szimbolizmusa a következő:

Hüvelykujj Brahman (a határtalan Tudat)

Mutatóujj Átman (egyéni önvaló)

Középső ujj Buddhi (értelem)

Gyűrűsujj Manasz (elme)

Kisujj Kája (test)

A sankha múdrát egy aktív tisztító folyamat közben használjuk. Az egyéni önvaló és az intellektus már eleve összhangban van a határtalan tudattal, és az engedelmesség gesztusában leborulnak a Brahman előtt. A testet és az elmét azonban meg kell tisztítani ahhoz, hogy elérhessük a Brahmant. Éppen ezért itt a hüvelykujjal együtt használjuk, mely a Brahmant képviseli. Egyes iskolák egy alternatív változatot tanítanak, melyben a mutató- és a középső ujj a harmadik szemen nyugszik.

A sankha múdrá használata közben csak annyira érintsük az ujjakat az orrunkhoz, amennyire szükséges az orrnyílás bezárásához, ne erősebben. Ne nyomjuk annyira az orrsövényt, hogy félrenyomódjon oldalra. Finoman érintsük meg. a váltott orrlyukas légzés közben, valamint a sankha múdrá használata közben ne képezzünk uddzsájí hangot, a torok legyen teljesen nyitott. Ellenőrizzük a gerinc és a fej függőleges helyzetét. Ne fordítsuk balra a fejünket, amikor a jobb hüvelykujjal a jobb orrlyukat nyomjuk. A jobb vállunkat se emeljük fel (feltéve, hogy a jobb kezünkkel fogjuk be az orrnyílásainkat). Alkalmanként gyakoroljunk a tükör előtt (ne túl gyakran, mert tükör a felszínre vonzza a pránát, aminek az ellentétét akarjuk elérni), vagy vegyük fel magunkat videóra, hogy biztosítsuk a fej, vállak és a gerinc megfelelő helyzetét. Emellett ellenőrizzük azt is, hogy mindkét kulcscsont ugyanabban a magasságban van-e, és a jobb nincs-e magasabban. Általánosságban véve, a pránájáma első napjaiban könnyebb, ha engedjük lógni a karunkat, és a könyök a bordáinkhoz ér, különben hamar elfáradunk, és feszültség keletkezik a karunkban. Később, ha már hozzászoktunk, kivihetjük a könyökünket oldalra.

Egyértelmű, hogy a többi pránájámához hasonlóan, tradicionális meditációs ászanában szeretnénk ülni, mely a következő feltételeknek tesz eleget:

• a fej, a nyak és a gerinc egy egyenes vonalon van;
• a térdek szilárdan a talajon vannak, és nem a levegőben;
• Mindkét talp és tenyér felfelé van fordítva, befogadó helyzetben.

Ha kétségeink vannak, olvassuk át az ászanákkal kapcsolatos fejezetet."

Sankha múdrá

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Vaszistha Risi

Ezt a technikát Rish Vaszistháról neveztem el, mivel ő az, aki leírja a Vaszistha szamhitában (2.61-67). Bár ez nem az egyetlen írás, mely ezt a technikát ismerteti, elképzelhető, hogy ez az eredeti. A nádí suddhi a Jóga jágjavalkjában (5.17-20) és a Darsana Upanisadban (5.5-10) is említve van. Mindezek a szövegek nagyon fontosak a védikus jóga témájában.

Vaszistha az első a szaptarisi (hét védikus bölcs) között, és az Úr Brahmá elméjéből született. Vaszistha volt Dasaratha király udvari papja (aki a Rámájánában van említve), de már akkor is nagyon idős volt. Legfontosabb műve a Jóga-vaszistha, mely egy 30 ezer versszakból álló mű, melyben az ifjú Ráma herceget, Visnu hatodik inkarnációját tanítja a legfelsőbb Valóságról. A puránák (mitológiai szövegek) számos helyen utalnak Vaszisthára. Ő az indiai kultúra egyik letéteményese.

Az orrlyukak megnyitása

A váltott orrlyukas légzés gyakorlásánál sokan azt tapasztalják eleinte, hogy az egyik orrnyílásuk el van záródva. Ennek leküzdésére az első számú gyakorlat a dzsala neti, melyet a krijákról szóló fejezet ismertet. Ha minden nap gyakoroljuk a dzsala netit, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy viszonylag rövid időn belül megoldódik a probléma. Gyermekkoromban ért egy baleset, melyben betört az orrom. Ezek után a bal orrlyukam majdnem mindig el volt dugulva. A netivel azonban hat hónap alatt megoldódott ez a probléma. Emlékezzünk rá, hogy az eldugult orrnyílások egyensúlyzavart jeleznek, annak káros egészségügyi hatásaival együtt. Ezért alkalmazzuk lelkiismeretesen a netit.

Az is elképzelhető, hogy meg kell tanulnunk a szvára (orrnyílás-dominancia) váltásának módszereit, amivel meg tudjuk nyitni az eldugult orrnyílást, amikor kezdődik a gyakorlás. A szvára megfordításának módszereit a „Szvára és a nádík egyensúlya” című fejezetben ismertettem.

Sankha múdrá

Az adott orrnyílások megnyitására és lezárására a sankha múdrá nevű haszta múdrát (kézmozdulatot) használjuk.Tradicionálisan csak a jobb kezet használják ennek a múdrának a végzéséhez. A bal kezet Indiában a végbél tisztítására használják. Éppen ezért tisztátalannak tekintik, és nem használják evés közben, vagy nem érintik az archoz. Még mások megérintése bal kézzel is sértésnek számíthat. Ez lehet az oka, hogy ezt a múdrát csak jobb kézzel végzik. Ha a vállainkban egyenlőtlenség alakul ki a jobb kéz túlzott használata miatt, akkor érdemesnek találhatjuk váltogatni.

A Sankha múdrát azért nevezik így, mert az ujjak egy kagylókürtre emlékeztető formát vesznek fel benne. A mutató- és középső ujjat be kell hajtani, és a hüvelykujj dombjára kell helyezni. A gyűrűs- és kisujjat össze kell érinteni, és szembe kell fordítani a hüvelykujjal."