A Nap és a Hold

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"4. Szúrja csakra

Ez a csakra három angulával a köldök fölött található. Az azonos ütemű belégzéssel és kilégzéssel gyakorolt pránájáma (récsaka és púraka), e csakrára irányított fókusszal felébreszti a csaitanját ebben a csakrában. A csaitanja ebben a csakrában megtisztítja az összes nádít a hasban. Aki szert tett a csaitanjára ebben a csakrában, nem fog szenvedni a gyomor semmilyen betegségeitől, sem a mahódaramtól (puffadás, hasi vizenyő), és örökké jó egészségre, megdöbbentő vitalitásra, testi ragyogásra és hosszú életre fog szert tenni. A pránájáma gyakorlója eléri e csakra szabad mozgását, ami az emésztőerő gyors növekedésében figyelhető meg. Különleges csaitanjára vagy belső látásmódra fog szert tenni, hogyha gyakorolja a bhásztrikát és a kévala kumbhaka pránájámát. Ezt nem érhetjük el akkor, ha másfajta pránájámákat gyakorolunk, miközben erre a csakrára koncentrálunk. Az egyéb pránájámák csak hétköznapi eredményeket fognak hozni.

(A szúrja csakra a napfonat közelében, a köldök felett található, és a gyomor, az emésztés működésével áll szoros kapcsolatban. Nem csak az evés, de minden érzékszervi tevékenység során ezt a csakrát tápláljuk, és ha képes megemészteni a benyomásokat, akkor a testünk ragyogóvá válik. Itt a fújtató légzéssel és a hosszú légzésvisszatartásokkal lehet rendkívüli eredményekre szert tenni.)

5. Manasz csakra

Ez a csakra közel helyezkedik el az anna kósamhoz. A kévala kumbhaka pránájáma rendszeres gyakorlásával érhetjük el a csaitanját ebben a csakrában. A csakra fő funkciója az intuíció erejének fejlesztése és az intellektus kiterjesztése. Ez annak köszönhető, hogy a kumbhaka pránájáma gyakorlása tisztítja az agyunkat. Van egy különleges kapcsolat az agy és a manasz csakra között. 

(Más források szerint a manasz csakra megegyezik a szóma csakrával, ami az ágjá csakra fölött, az agy közepén helyezkedik el. Valószínűleg azért említi előbb Krishnamacharya ezt a csakrát, és utána visszatér a szívcsakrához, mert a manasz csakra erősen összefüggő párt képez a szúrja csakrával. Ha a figyelmünket szétszórjuk az érzékszervi tevékenységek során, akkor az energia "elég" a szúrja csakrában, ha viszont nem engedjük lecsöpögni oda, hanem megállítjuk a szóma (manasz) csakrában, például a kumbhakával vagy a khecsarí múdrával, akkor erősíti az agy féltekéinek működését és összhangját.) 

6. Anáhata csakra

Ez a csakra a szívben (hridaja szthána) helyezkedik el. Speciális kapcsolat van a csakra és a szív között. A récsaka, púraka és kumbhaka hosszának eltérő (emelkedő és csökkenő) arányával végzett pránájáma abhjásza, e csakrára koncentrálva szilárdan felébreszti a csaitanját ebben a csakrában. A csaitanja ezen állapota e csakrában megszünteti a szív gyengeségét és rendkívüli erőt ad. A szívvel kapcsolatos összes tevékenység e csakra erejének köszönhetően hajtható végre. Tudjuk, hogy ebben a világban az élet csak a szív erejének és működésének köszönhető. Ezért, ha ezt a csakrát a megfelelő állapotban tartjuk, és szabadon tud mozogni, olyan érzelmek fognak felébredni a szívben, mint a gyengédség, odaadás, tudás stb., melyek mind az elme magasabb állapotainak (bháva) megnyilvánulásai. Ha ez a csakra rosszul működik, beszennyeződik vagy korlátozva van, akkor a gyilkosság, tolvajlás, hűtlenség és ehhez hasonló alacsonyabb érzelmek fognak felébredni a szívben. A helyes pránájáma gyakorlás következtében e csakra sebessége növekszik, ami pedig kiterjeszti az intellektust és az illető hajlamosabb lesz a jámbor cselekedetekre. A sásztrával nem összhangban végzett pránájáma csökkenteni fogja a csakra sebességét és meg fogja semmisíteni vagy legyengíti a szívet."

Napforduló Jógafesztivál - ahogy én láttam

A nyári napforduló egy különleges ünnep, amit mindenképpen meg kell ünnepelni valahogy. Mi mással ünnepelhetnénk, mint jógával? A Napforduló Jógafesztivál már hetedik alkalommal kerül megrendezésre a Margitszigeten, és mivel ez egy teljesen ingyenes fesztivál, az oktatóktól és különösen a zenészektől nagy áldozat, hogy kijönnek és adják a lelkesedésüket a fesztiválhoz. 

Idén közel száz jógaórára került sor vagy tíz helyszínen egymás mellett, a volt Holdudvar melletti réten. de volt, masszázs, asztrológia, henna, arcfestés is. A gyerekeknek volt gyerekjóga, és a zenei színpad Balázs Gergely hegedűművész jóvoltából állt össze. Gergő maga kezdte a zenei programot loop-hegedűvel, majd a budapesti Krisna-templom kis csapata zenélt, hozzájuk én is beszálltam sámándobbal zenélni. Közben a mi placcunkon már lezajlott 108 Napüdvözlet, és éppen Orsi tartott Ashtangát. Utána én következtem, vinyásza krama órát tartottam, sok álló pózzal és hátrahajlításokkal. Közben a White Fire együttes énekelt mantrákat a színpadon. Utánuk Fatou Gozlan és a Duo Darbar következett, majd Kőrösi Gáborék énekeltek szintén nagyon szépen.  

Orsi elment a gyerekekkel a Hajós uszodába egy kicsit lehűlni, mivel a hétvégét megelőző napokban nagy esőzések voltak, és mindenki aggódott, hogy vasárnap is esni fog. De végül remek időben tarthattuk meg a jógaórákat. Én beálltam Nagy Angi vinyásza flow órájára egy kicsit jógázni, majd jött a Samsara Boulevard együttes, és Orsiék is visszajöttek, hogy meghallgassák őket. A Samsara is remek koncertet adott, közben még zajlott pár jógaóra. 

Összességében nagyon jó fesztivál sikeredett, még több programmal és látogatóval, mint tavaly. Mindenki hozta a jógaszőnyegét és jógázott, beszélgettek, jól érezték magukat. Ez a fesztivál erről szól. A hirdetés és a marketing minimális, árulni meg amúgy sem lehet, mert ez egy gerilla-fesztivál. De eddig nem volt baj a "hivatalos közeggel", mert bár nem adnak ki engedélyt rendezvényre a Margitszigetre, csak bennfenteseknek, a jógához nem kell engedély, és a zenéért sem szóltak még sohasem. 

A Napfordulót követő héten már kezdődött az Everness Fesztivál, amely ténylegesen a nyári napforduló időpontjára esik, de ez már egy másik bejegyzés témája lesz.

A tíz csakra

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"1.2 A csakrák

A testünket alkotó gépezetben tíz csakra található, nevezetesen: 1. Múládhára csakra, 2. Szvádhisthána csakra, 3. Manipúraka csakra, 4. Szúrja csakra, 5. Manasz csakra, 6. Anáhata csakra, 7. Visuddhi csakra, 8. Ágjá csakra, 9. Szahaszrára csakra, 10. Brahmagúha (laláta) csakra. 

1. Múládhára csakra

Ez a csakra a végbélhez közel helyezkedik el. Ha a pránájámát e csakrákra koncentrálva erőre teszünk szert és a csaitanja (öntudat, életerő) felébred ebben a csakrában, akkor a vírjam (szexuális vitalitás) meg fog erősödni. Amikor az uralmunk alatt tartjuk a vírjamot, akkor a test ellenállóvá lesz. Ha valaki eléri a csaitanját ebben a csakrában, akkor potenssé válik.

(Krishnamacharya a csaitanja kifejezést említi, amit leginkább "tudatos életerőként" lehet fordítani, vagyis a csakra megtelik tudatossággal, és a prána mennyisége is megnövekszik benne. Ekkor a csakrához kapcsolódó pszichológiiai funkciók vonatkozásában egyszerre teszünk szert önkontrollra, tudatosságra és rendkívüli erőre is. A múládhára csakrához a reprodukív képességet kapcsolja, mivel a múládhára a föld elemet és a fizikai test megnyilvánulását is irányítja. Amennyiben a jógi nem pazarolja el a szexuális vitalitását kontrollálatlan szexuális aktusra, akkor a teste ellenállóvá válik és az immunrendszere megerősödik. Az egyes csakrák életerejét azáltal ébreszthetjük fel, hogy a pránát tudatosan a csakrába irányítjuk a pránájáma közben.)

2. Szvádhisthána csakra

A szvádhisthána csakra két angulával (hüvelykkel) a múládhára csakra fölött helyezkedik el. Ha a krama és a szabályok szerint gyakoroljuk a pránájáma abhjászát, és elérjük a csaitanját ebben a csakrában, akkor minden betegség megsemmisül. Rendkívüli mértékben megerősödik az egészség. Bármennyi fizikai munkát végre tudunk majd hajtani fáradtság nélkül. Még az ellenségei is méltatják és dicsőítik azt, aki eléri a csaitanját ebben a csakrában. Az erőszak elmenekül és elbújik előle. Még a tigris és a tehén is békésen fog egymás mellett élni a jelenlétében.

(A második csakra a szvádhisthána, amit általában szexcsakrának is neveznek. Bár Krishnamacharya az alsó csakrához kapcsolta a reproduktív képességet, a szexualitás érzelmi aspektusai, valamint a vonzalom és ellenséges érzület is ehhez a csakrához kapcsolódnak. A felébredt szvádhisthána csakrával rendelkező személy ellenállhatatlanul vonzó, és a jelenlétében minden ellenségesség megszűnik. Patandzsalí ugyanezt a hatást említi azon jógik esetében, akik tökéletesen gyakorolják az ahimszá (erőszakmentesség) tilalmát.)

3. Manipúraka csakra

Ez a csakra pontosan a köldökben helyezkedik el. Ha a pránájáma gyakorlása által elérjük a csaitanját ebben a csakrában, a gyakorlót nem érheti semmilyen fizikai vagy mentális csapás. Minden csapás elmenekül a közeléből. Az, aki elérte a csaitanját ebben a csakrában, bármilyen katasztrófát vagy balesetet nagy lélekjelenléttel tűr. Nem csak az, hanem ki fogja fejleszteni a divja dristit (isteni látásmódot) is. Ez a csakra az összes többi csakra közepén helyezkedik el. Fő funkciója az, hogy biztosítsa az összes szerv és testrész megfelelő működését. Csak akkor lehetséges a jó egészség, ha az összes szerv erős. Ha bármelyik szerv beteg, az rossz egészségről árulkodik.

(A manipúra csakra a személyes hatalom csakrája, így az, akinek csaitanjája felébredt ebben a csakrában, személyes védelmet élvez minden helyzet közepette. Az életerő fő központja, és ugyanakkor az intuíciónkban is fontos szerepet játszik, ezt nevezzük zsigeri intuíciónak.)

Első gőzkunyhóm

Most szombaton sikerült először elmennem egy szkíta gőzkunyhószertartásra, melyet Regös Sziránszki József vezetett, és Kormány Tibi birtokán, a Magiszter tanyán voltunk Szigetcsépen.  A helynek és az embereknek is nagyon kellemes kisugárzása volt, és még az idő is remekre sikeredett. Rubin Olivér barátom hozott el ide, ő már nagyon sokszor volt gőzkunyhózni. Mintegy tizenhatan gyűltünk össze a szerre, és tizenegy óra körül már el is kezdtük. 

A gőzkunyhó nagyon profin meg volt építve, a földbe süllyesztett kör alakú helyiséget szőnyegekkel és sátorponyvával takarták be. Vele szemben volt a szertűz helye, éppen Nagyboldogasszony (a női isteni princípium) és az Öregistent vagy Tengrit képviselő kettős kereszt között középen. Tibi épít még egy Naptemplomot is, annak az alapjai is a tanya közepén voltak kiásva. 

A szer azzal kezdődött, hogy minden résztvevő körbeállt, és egyenként odavittük a köveket a máglyára, majd egy-egy imával belehelyeztük. Harmincvalahány méretes kő került a tűzbe, majd befedtük szénával és kisebb-nagyobb fákkal, és Tibi, a tűzmester meggyújtotta a máglyát. Amíg a tűz égett, mi leültünk a fűre egy körben, és sámándalokat meg regős énekeket énekeltünk, doboltunk a dobjainkon. 

Körülbelül két óra múlva a tűz már lassan leégni látszott, és akkor sorakoztunk fel a kunyhó bejárata mellett. A Vízasszony körbefüstölt bennünket égő zsályaköteggel, majd Jocival kezdve az óramutató szerint beültünk a kunyhóba. Éppen hogy elfértünk, és én akkor még nem tudtam, hogy pont a legmelegebb helyet sikerült kifognom, a bejárattal majdnem szemben. Józsi elmondta, hogy négy körben fogják behozni a köveket a kunyhóba, és egy-egy kör végén ki lehet menni annak, aki már nem bírja, de utána már nem jöhet vissza. Én persze nagy arccal, nulla kunyhósan beültem, hogy bírom én a meleget, akár végig is!

Elkezdődött az első kör, ez még istenes volt, hét követ hozott oda Tibi egyenként, Joci pedig két szarvasaganccsal közrefogta őket, és betette a kunyhó közepén kialakított teknőbe. Mindegyikre gyógynövényt szórt, majd meglocsolta egy kis vízzel. A Tűz elemnek ajánlott kő vörösen izzott. Végül leeresztették a ponyvát, és sötétség borult a kunyhóra, csak a parázsló gyógynövények pislákoltak a sötétségben, mintha a csillagos égbolt parányi planetáriuma lett volna középen a lábaink előtt. Egy imakörrel kezdtük, majd énekeltünk. Egészen jól eltelt az idő, bár őszintén szólva hamar elveszítettem az időérzékemet a sötétben és a melegben. Joci bőven locsolgatta a köveket, így egyre nagyobb lett a pára. Az első kör előtt is kiment már valaki, majd az első kör végén is. Amikor Joci fellibbentette a sátor ajtaját, bejött egy kis fény, de a forró kövek alatt pezsgő víz teljesen olyan hangokat hozott létre, mintha vágtázó és nyerítő lovashadseregek áradtak volna elő a kövek alól, szkíta és hun lovasok csörtettek a kardjaikkal és íjaikkal mindenfelé. Az első kör végén még úgy voltam vele, hogy megpróbálom a második kört is, ráérek kimenni még azután is. Ekkor kilenc követ hoztak be, a kilenc világot jelképezve. Ezek talán megegyeznek vagy hasonlóak a germán mitológia kilenc világához, nem tudom. 

Minden esetre itt már elkezdett cikázni az agyam, ahogy növekedett a hőség. Ezek a kövek szinte mind izzottak, hiszen jóval tovább voltak a tűzben, mint az első garnitúra. Joci locsolt, énekelt, és az Erőnek szentelte a második kört. Na én itt már mindenkihez elkezdtem imádkozni, hogy legyen elég erőm kibírni a második kört, mert hirtelen kezdett minden bajom lenni. Pedig kaptunk vizet inni, a fejünkre locsolni is, de ez csak nem segített. Bárhogy ültem, már kényelmetlen volt, és nem tudtam hová menekülni a csontjaimba hatoló hőség elől. Itt már bőven túl voltam a komfortzónámon, és a halálfélelemtől kezdve minden átfutott a fejemen. A lassan a szívembe lopakodó pánikon a "Lelked megmarad" mantra sem segített, amit éppen énekeltünk. Valahogy egyszerre négyünknek lett elege a hőségből, és a második kör közepén menekülőre fogtuk a dolgot. Az óramutatóval megegyező irányba kellett kimenni, de én majdnem ráestem a kövekre, annyira ki voltam készülve. 

Valahogy kikúsztam a kunyhóból, négykézláb, a fejemet a földhöz érintve, elrebegtem az "Eggyé válok a világgal" mantrát, majd a kunyhó mellett elterültem a földön, és próbáltam valahogy visszatérni az élők sorába. A belső hő annyira megemelkedett, hogy legalább fél óra volt, mire mozdulni tudtam és úgy-ahogy elfogadhatóan éreztem magamat a bőrömben. Közben vízzel itattak engem meg a többieket is. 

A második "transzélményem" ekkor volt, amikor kifeküdtem a földre, egy adag hideg vizes slagozás után, a törölközőmmel betakarózva, hullapózban megnyugodni és feldolgozni az élményt. Hirtelen úgy éreztem, hogy az egész testem egyszerre elkezd zsibbadni, elnehezül és belesüpped a talajba, ugyanakkor mintha kiürülne és megemelkedne, vagy eggyé válna az Éggel. Tengri, a Kék Ég istenének érintését éreztem, akiről eddig nem nagyon tudtam semmit, de lassan már kezdem megszokni, hogy Isten minden elképzelhető formában megmutatja Magát, valahogy a tudtomra adva, hogy ne nézzem le egyik vagy másik vallás istenformáját, mert mindegyik Ő Maga. Megnyugodtam és talán elszenderedtem vagy zenszerű állapotba kerültem egy időre, de még itt sem volt fontos, hogy hány óra van, és mennyi idő telt el. Nem a szokványos idődimenzióban zajlott ez az egész. A kunyhóban, mint utóbb megtudtam, négyen maradtak végig Józsin kívül, de mindenki elmondása szerint erős és meleg volt a kunyhó. Én talán egy órát lehettem bent, nem tudom.

Én levontam azt a következtetést, amit már sejtek egy ideje, amióta elkezdtem foglalkozni a sámánok útjával, hogy azért ez sem egy könnyű út, és nem adják csak úgy ajándékba a lelki erőt. Ez az élmény bőven túl volt a komfortzónámon, és csak imádkozni tudok, hogy legközelebb tovább vagy végig bírjam a kunyhót, és a szenvedés helyett inkább istennel foglalkozzak közben. Itt is meg kell halni ahhoz, hogy örök életet nyerj. Át kell menni az elemek megtisztító és megszentelő, egyben megsemmisítő erején ahhoz, hogy örök lélekként születhessünk újjá. A sámánizmus ezek szerint nem csak abból áll, hogy leülök, dobolgatok meg révülök, és közben izgalmas utazásokon veszek részt. Az "ebben a világban" megélt szenvedés és küzdelem még visszaköszönhet majd a sámánutazások alatt végrehajtandó feladatok közben is, legalábbis a tapasztalt sámánok elmondása alapján. 

Minden esetre tetszik az, hogy ennyire egyszerű és ugyanakkor embert próbáló gyakorlatok által nyeri el az ember a beavatást és a szentséget. Be kell menni a kunyhó méhébe, hogy új emberként szülessünk meg belőle. Én ez alkalommal még egy kicsit koraszülött voltam, de remélem, hogy legközelebb már érettebb leszek! A kunyhózás után mindenki lassan magához tért, átöltözött és leültünk egy közös lakomázásra, majd mindenki hazafelé vette az utat. Várom már a következő kunyhózást Oguzzal is!

Csandra krama a mestruáció alatt

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

A Csandra krama a Csandra-namaszkárával (holdüdvözlettel) kezdődik. A holdüdvözlet első változatát négy légzésciklus alatt hajtjuk végre, és hétszer ismételjük. A második változatot tíz vagy tizenkét légzésciklus alatt hajtjuk végre, és négy körben ismételjük. A Csandra-namaszkára A-ban a hét ismétlés a hétnapos holdciklust jelképezi, mely négyszer következik be a holdciklus negyedei szerint. Ez tesz ki egy teljes holdhónapot. A Csandra-namaszkára B a négy évszakot képviseli az éves ciklusban: négyszer tizenkét légzésciklus. Az itt leírt B változat tíz légzésciklus alatt végrehajtható, de egy vinyásza hozzáadásával vagy elvételével nyolc vagy tizenkét légzésciklusnyi időre is kiterjeszthető. 

A Csandra krama több olyan aspektussal is rendelkezik, melyek segítenek előhívni a Hold energiáját. A pózokat a testünk bal oldalával kezdjük, ami a bennünk rejlő intuitív és nőies tulajdonságokat aktiválja, míg a testünk jobb oldala az analitikus, férfias oldal. a bal oldal a paraszimpatikus idegrendszerrel áll kapcsolatban, és az ídá vagy csandra nádí vezérlése alatt áll. Az első négy sorozat álló pózainak mindegyikét a bal oldalon fogjuk kezdeni. Ezzel ki tudjuk egyensúlyozni a jobb oldal túlstimulálását, melyet a tradicionális Ashtanga-gyakorlás kiválthat. 

Ha lelassítjuk a vinyászákat, és minden mozdulatot több légzésre hajtunk végre, az lenyugtatja a fizikai testünket és az izgága elménket is. A legtöbb ászanában le fogjuk hajtani a fejünket, és vagy lágyan magunk elé nézünk, vagy behunyjuk a szemünket. A légzés is lágy lesz, ami elősegíti a türelem kifejlődését, és így az a sorozat kevésbé tüzes és melegítő hatású, mint a Napüdvözlet. A guruló vinyászában is a belső vonatkoztatási pontot és a nyugalmat keressük. Jegyezzük meg, hogy mindegyik Ashtanga sorozat vége felé vannak hanyatt fekve végzett pózok, amelyek nyugtató hatásúak, és nem annyira stimulálnak. Az első sorozatban ilyen a szúpta pádángusthászana. 

A Csandra kramát menstruáció és terhesség alatt is lehet gyakorolni, bár ez függ az edzettségünktől is. ha a terhesség előtt nem gyakoroltuk a jógát, akkor ne próbáljuk megtanulni ezt a sorozatot egy oktató vagy szakorvos segítsége és jóváhagyása nélkül. A menstruáció alatti jóga-gyakorlással kapcsolatban az alábbi vezérelveket kell figyelembe venni: kerüljük a hasat összenyomó ászanákat, vagy amelyek hasban kényelmetlen érzetet hoznak létre. Kerüljük az egyensúlyozó pózokat és azokat a gyakorlatokat, ahol nagyon gyorsan vagy gyakran kell felfelé vagy lefelé vinni a fejünket. A gyengéd hátrahajlítások általában nem szoktak problémát okozni, de az erőseket érdemes kihagyni. kerüljük a fordított pózokat, és azokat a pózokat vagy mozdulatokat, amelyek kifejezetten megemelik a testhőt. Koncentráljunk a csendes, folyamatos és mély légzésre. Nyújtsuk meg a gerincet és a szabad mozgásra való képességet hozzuk összhangba a stabilitással és földeltséggel az egyes pózokban. Fókuszáljunk a lábak erősítésére és a csípőnyitásra. 

A Csandra krama gyakorlása

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

A Csandra kramát a telihold és az újhold napján ajánlott gyakorolni, illetve azokon a napokon, amikor fáradtnak érezzük magunkat. Ez egy terápiás kiegészítés a rendszeres gyakorlásunkhoz. Számos haszna van annak, ha néha, illetve rendszeres időközönként egy regeneráló sorozatot is gyakorolunk, például csökken a húzódás és sérülés veszélye, és jobban oda tudunk figyelni a testünk belső változásaival, melyek az évszakok és a holdciklus váltakozásaival járnak együtt. Ha hetente egyszer gyakoroljuk a Csandra kramát, azzal lecsökkenthető az Ashtanga-gyakorlókra gyakran jellemző teljesítmény-kényszer. 

A Csandra krama akkor is hasznos lehet, ha a megszokottnál kevesebb az időnk vagy az energiánk. Sok olyan sérülés is van, amelyek az Ashtanga gyakorlását megnehezítik, de a Csandra krama problémamentesen végezhető vele. Ha nagyobb sérülés ér bennünket, akkor érdemes pihenni néhány napot, de utána jobb hamarabb visszatérni a gyakorláshoz, és ehhez hasznos lehet a Csandra krama, melyet számos fizikai állapothoz, életkorhoz és erőnléthez hozzá lehet igazítani. Ha a megfelelő türelemmel gyakoroljuk, akkor ez a sorozat sok eredményt és erőt adhat. 

A tradíció szerint nem gyakoroljuk az Ashtanga-jógát a telihold és az újhold napjain. A telihold napjai előtt finoman megváltozik a szervezetünk folyadékháztartása, mintha egy belső dagály indulna el, ami általában erőtöbblettel is párosul. Mivel ez túlstimulációhoz vezetne, nem ajánlott intenzív gyakorlást végezni teliholdkor. Az újholdat közvetlenül megelőző napok apályhoz hasonló állapotot okoznak a folyadékháztartásunkban. Ilyenkor kevesebb az energiánk, az ízületek szárazabbak, kevésbé mobilisak, és így a sérülés kockázata is magasabb, ha az intenzív gyakorlást erőltetjük. A kettő közül kevésbé problémás a telihold alatt gyakorolni, mint újhold alatt. 

A Csandra krama az Ashtanga első sorozatának előkészítője, és a legtöbb gyakorló számára könnyebben megvalósítható, mint az első sorozat. Tehát ha az nehézséget okoz, akkor kezdhetjük a Csandra kramával is. Bár ebben a sorozatban nincsenek előre-hátraugrások, a vinyásza alapelvei, vagyis az áramlás és a tudatos légzés, ugyanúgy érvényesek. A Csandra krama első sorban az Ashtanga gyakorlókra való tekintettel lett kifejlesztve, tehát ha még nem gyakoroljuk rendszeresen az Ashtangát, akkor nem kell feltétlenül egyből az egész Csandra krama sorozatot végigcsinálni egyben. Hagyjunk magunknak időt a képességeink kifejlődéséhez, és eleinte hagyjuk ki azokat a pózokat, amik túl nehéznek tűnnek. Ez a sorozat jótékony hatással van a vállakra, csuklóra, térdre, csípőre és derékra is, tehát ha az eddigi életmódunkkal, vagy esetleg az Ashtanga-gyakorlással túlterheltük ezeket az ízületeket, akkor a Csandra krama alkalmazásával jelentős javulást érhetünk el. 

Siva Sankara Mantra

A Halhatatlanság Tava utolsó mantrája természetesen egy Siva-mantra volt, mert Siva neveit énekelni mindig nagyon kedvező. Emellett Siva a nagy jógiként és a nagy gyógyítóként van számon tartva, tulajdonképpen az Élet és Halál ura. A korábban már idézett Mahá-mritjundzsaja mantrában is a halál elkerülése érdekében fohászkodunk. Valójában a hinduizmusban Sivát gyakran Visnuval vetekedő rangsorban említik, sőt érdemes megjegyezni azt is, hogy egymásba olvadt, kombinált formában is imádják Harit (Visnut) és Harát (Sivát). Az alábbi mantrában tehát a Haré ismételten vonatkozhat Sivára, Visnura, illetve mindkettejük gyönyörenergiájára (Párvatí, illetve Laksmí).

Dzsaja Siva Sankara Bom Bom Haré Haré

Dzsaja Siva Sankara Bom Bom Haré Haré

Haré Haré Haré Haré Bom Bom Haré Haré

Haré Haré Haré Haré Bom Bom Haré Haré

Dzsaja – éljen; Siva – Siva, a kedvező; Sankara – a kedvező tettek és a szamádhi előidézője; Bom Bom – a damaru dob hangja; Haré – Ó Hara (aki elveszi a kedvezőtlen dolgokat).

Éljen Siva, a Kedvező, a kedvező tettek és a szamádhi előidézője aki táncol és a damaru dobján játszik, és aki elvesz a kedvezőtlen dolgokat.


A "Bom Bom" mantrát is többféle módon szokták értelmezni. Egyrészt úgy is tekintik, hogy Siva damaru dobjának hangját képviseli, melyen tánc közben játszik, és ilyenkor még a bokacsenygettyűi is ide-oda csilingelnek. Vannak olyan saivita szádhuk, például a nágababák, akik egy agyagpipát készítenek maguknak, és abban vadkendert vagy hasist szívnak. Ennek pöfékelésére is használják a "Bom Bom" kifejezést, mert hitük szerint a chillum (pipa) rakétaként repíti őket az Úr Sivához. Természetesen az Úr Siván hallucinogén szerek nélkül is lehet meditálni.

A csakrák és az egészség

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Van-e valaki, aki nem vágyik a béke és társadalmi stabilitás állapotára? E két dolog elengedhetetlen ahhoz, hogy egy család elégedettségben éljen. 

Manapság (jelen pillanatban) ez a két tényező hiányzik. Ez vitához és feszültséghez vezet az apa és fia, a vezető és alárendeltje, férj és feleség között, ami pedig csökenti az életminőséget. Tehát mindenkinek követnie kell a jógábhjásza első két lécsőfokát, a jamát és a nijamát. Az ászana-gyakorlás helyreállítja a vérnyomást, a sznájuk (ízületi szalagok) és a különböző testrészek tökéletes, ideális módon fognak működni. Azt is elősegíti, hogy a belső keringés minden formája megfelelően működjön. Mindannyian ismerjük a kapcsolatot a jó vérkeringés, a nádi granthik (energiacsatornák), az egészséges test és a jó egészség között. Nem kell tehát tovább hangsúlyozni a napi legalább néhány perces ászana-gyakorlás hasznát. Mi másra volna szükségünk, miután ezt megtapasztaltuk? Csak azután tudunk másokkal foglalkozni, hogy megkaptuk ezeket a hatásokat. 

A pránájáma gyakorlásának ereje által a csontok, a csontvelő és a szív megerősödnek; fejlődik az agy, a fej, az anna kósam (a fizikai test), a zsírréteg; a mana kósam (az elme rétege), a légzés és a prána ereje, valamint az élethossz; kiélesednek az érzékek, megerősödik az intellektus és a hang, és a vér is megtisztul. Mindezek a fontos tényezők szükségesek a jó egészség fenntartásához. Akinek erősek a csontjai, a vitalitása, az idegei és az ízületei, az egészséges és hosszú életet fog élni. A vírjam (életerő) hiánya vagy gyengesége az erő hiányához vezet, ez pedig a csontok sorvadását okozza. Az ilyen tünetek a tuberkulózishoz vezetnek. Az, akinek nincs szennyeződés a vérében, sohasem kapja el a betegségeket, és a teste ragyogni fog. Hogyan maradhatna meg a sötétség ott, ahol napfény van? Ezért beszél minden ájurvéda írás a jó vérkeringésről és az erős csontokról, mint az egészség előfeltételéről. Ha a vérünk nem tiszta, akkor a nádí csakrák nem fognak megfelelően működni. Megfigyelhetjük a vonat, a különböző elektromos berendezések és egyéb gépek kerekeit. Ha csak egy kerék megáll, a gép összes működése megszűnik és a berendezés elromlik. Hasonlóképpen, ha a testnek nevezett gépben akár egy nádí csakra is elromlik, akkor nem kaphatjuk meg a jó egészség hasznát. Ezért a jó vérkeringés elengedhetetlen a nádí csakrák megfelelő működéséhez."

Ráma és Krisna mantrái

 A soron következők Ráma és Krisna mantrái voltak a workshopon. A védikus időszámítás szerint két királyi dinasztia létezik a Földön, az egyik a Napistentől, a másik pedig a Holdistentől ered. Visnu mindkét dinasztiában inkarnálódott, a Nap-dinasztiában Rámaként, a Hold-dinasztiában pedig Krisnaként. E két dinasztia feladata, hogy óváják az embereket a szélsőslges nézetektől, melxeket a Napenergia (pingalá) és holdenewrgia (Ídá) túltengése hozhqt létre. Ráma a Nap-inkarnáció, egynejűséget fogadott, ezzel is példát mutatva a közönséges embereknek. Ezzel szemben Krisnának 16108 felesége volt, de az Ő példáját nem tudja követni a közönséges haladó.

A másodikként szereplő Hare Krisna mahámantrát a Krisna-hívők a legfőbb mantrának tekintik, és azt használják meditációra. A mantra Krisna és Ráma neveit is tartalmazza, bár van, amikor a "Ráma" szót Krisnára (Rádhá-ramana) vagy Balarámára (Krisna bátyja) értik. A Haré szó utalhat Harira (Visnura vagy Krisnára), Harára (az Istenségek női energiái) és az Úr Sivára is, akinek szintén Hara az egyik neve.

Raghupati Rághava Rádzsa-Ráma

Patita-pávana Szítá-Ráma

Szítá-Ráma Dzsaja Szítá-Ráma

Patita-pávana Szítá-Ráma

Haré Krisna Haré Krisna

Krisna Krisna Haré Haré

Haré Ráma Haré Ráma

Ráma Ráma Haré Haré

Raghupati – a Raghu (Nap) dinasztia ura; Rághava – Raghu király leszármazottja; rádzsa – király; Ráma – Úr Ráma; patita – az elesettek; pávana – megmentője; Szítá – Szítá Déví, Ráma hitvese; dzsaja – éljen; Haré – Krisna gyönyörenergiája (Rádhárání); Krisna – Krisna, aki mindenkit vonz (a Hold-dinasztia királya); Ráma – az Úr Ráma, vagy Balaráma, Krisna testvére.

Ó Ráma király, a Raghu dinasztia ura, Raghu király leszármazottja! Éljen Szítá és Ráma, az elesettek megmentői! Ó Hará, Ó Krisna, Ó Ráma!

A jógából származó eredmények

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Egy másik példa – a mangófa esete. Tételezzük fel, hogy rengeteg gyümölcs van rajta. Azt is tételezzük fel, hogy a fa tulajdonosai megengedték, hogy leszedjük és megegyük a gyümölcsöket. Mégis mindemellett, ha nem mozdulunk el a jelenlegi helyzetünkből, vagy még ha el si mozdulunk, de nem a mangófához megyünk, vagy tegyük fel, hogy elmentünk, de nem tettük meg az erőfeszítést, hogy megmásszuk, vagy tegyük fel, hogy megmásztuk, de nem nyúltunk ki leszedni a gyümölcsöt, vagy tételezzük fel, hogy kinyúltunk, de nem fáradtunk azzal, hogy leszedjük; vagy ha le is szedtünk, nem kóstoltuk meg, hogy milyen az íze – Az isteni nektár megízlelése nélkül, hogyen tudhatjuk meg, hogy milyen az íze? A gyümölcs megízlelésének öröme messze meghaladja a fa megmászását vagy a gyümölcs leszakítását, ezt nem kell hangsúlyozni. Mégis, mint mondhatunk arról, aki odaér a fához, és anélkül, hogy leszedné a gyümölcsöket, azonnal elkezd sopánkodni, hogy nem ízlelhette meg a mangót és nem hajlandó visszamenni a fára? Elérhet-e bárki bármit erőfeszítés nélkül? Hasonló a helyzet a jógában is, ha nem gyakorlunk teljes hittel, akkor semmilyen haszonra nem teszünk szert. Bármilyen törekvést teljes elkötelezettséggel kell végezni, amíg be nem fejeztük, ha el akarjuk érni az eredményét. Hasonlóképpen, nem kétséges, hogy ha a jógábhjászát nem ezzel a hozzáállással gyakoroljuk, minden nak az előírt helyen és időben, akkor nem fogjuk megkapni az elvárt hasznot. 

Mint ahogy a Tirupati hegy megmászásához is lépcsőről lépcsőre kell haladni, és csak a végén kapjuk meg a Swami (az Úr) darsanáját (megláthatjuk az istenábrázolást a templomban), és érezhetjük a boldogságot, hasonlóképpen azoknak, akik a jóga-szásztra (a jógikus szentírások) útját követik, a megfelelő sorrendben végig kell haladniuk a jama  (tilalmak), nijama (előírások), ászana (jógapózok), pránájáma (légzőgyakorlatok), pratjáhára (érzékek visszavonása), dháraná (koncentráció), dhjána (meditáció) és szamádhi (elmerülés) fokozatain. Bárki, aki a megfelelő sorrendet betartva végigmegy ezen a nyolc lépcsőn, örömöt fog tapasztalni. Más tevékenységek esetében néha várni kell a végégi, hogy élvezhessük az eredményt. A jógábhjászára ez nem igaz. A gyakorlás minden szintjén vannak eredmények. Ha csak az ászanát gyakoroljuk, akkor erős lesz a testünk; a jama gyakorlása által kifejlődik az együttérzésünk minden élőlény iránt; csak a pránájáma gyakorlása által elérhetjük a hosszú életet és a jó egészséget. Ezekről részletesebben lesz szó az adott résznél. Hadd foglaljam most össze röviden: Ha valaki rendszeresen és hiba nélkül követi az ahimszá (erőszakmentesség), szatja (igazmondás), asztéja (nem-lopás), aparigraha (nem-birtoklás) és brahmacsarja (cölibátus) elveit, akkor kifejlődik benne a szeretet és az együttérzés nem csak más emberek, hanem minden élőlény iránt. Ez a hozzáállás, amikor minden élőlényt teljes pártatlansággal (egyenlőséggel) tudunk látni, elengedhetetlen a társadalom jólétéhez.

Az öt nijama a saucsa (tisztaság), szantósa (elégedettség), tapasz (lemondás), szvádhjája (tanulás) és az ísvara pranidhána (Isten imádata). Ha kramaként (fokozatosan) követjük őket, akkor az összetűzések, düh, gyűlölködés és ellenségeskedés illúzióvá fog válni és lassan el fog tűnni a társadalomból. Amikor az ilyen hozzáállás megszűnik a társadalmon belül, akkor ki tudjuk fejleszteni a belső tisztaságot és a környezetünk tisztaságát is, ami elhárítja az akadályokat a reformok elől, és a társadalom a béke és nyugalom legmagasabb és állandó állapota felé tud fejlődni."

Naraszimha Mahá-mantra

A Halhatatlanság Tava workshop második mantrája egy Naraszimha-mantra volt, méghozzá az oroszlánfejű istenség fő mantrája. Naraszimha az Úr Visnu inkarnációja, aki azért jelent meg oroszlánfejjel, hogy megvédje a híveit, és elpusztítsa a démonokat. A szimhászana (oroszlánpóz) kapcsán már írtam Naraszimha megjelenéséről és történetéről, ott elolvashatjátok. Az a kérdés még fennáll, hogy miért szokta az Úr Visnu elpusztítani a démonokat? Isten mindenkit a karmája és a mentasálitása szerint "jutalmaz". A démonok általában irigyek rá, és le akarják győzni. Így harcba száll velük, és persze Ő kerekedik felül. Ugyanakkor, ha Visnu megöl egy démont, az megszabadul a bűnei visszahatásától, és vagy a szájudzsja-muktit éri el, azaz beleolvad Visnu testébe (szájudzsja-mukti), vagy a trstének a ragyogásában oldódik fel (brahma-szájudzsja). A démonok nem képesek elérni a személyes, vagyis formával rendelkező felszabadulás kategóriáit, mivel nincs odaadásuk Vsinu iránt.

Ugyanakkor Visnu nem csak azért jelenik meg, hogy elpusztítsa, azaz felszabadítsa a démonokat, hanem azért is, hogy megvédje a híveit és megóvja a vallásos elveket. Naraszimha is eképpen cselekedett.

Ugram Víram Mahá-visnum

Dzsvalantam Szarvató-mukham

Nriszimham Bhísanam Bhadram

Mritjur Mritjum Namámi Aham

ugram - a vérengzőnek; víram – a hősiesnek; Mahávisnum – a nagy Visnunak; dzsvalantam – lángnyelvekkel izzó; szarvató-mukham – akinek arca mindenhol jelen van; Nriszimham – Naraszimhának, az ember-oroszlánnak; bhísanam – a félelmetesnek; bhadram – a kedvezőnek; mritjur mritjum – a halál halálának; namámi - felajánlom a hódolatomat; aham – én.

Felajánlom alázatos hódolatomat az Úr Naraszimhadévának, aki vérengzően elbánik a démonokkal, és hősiesen megmenti a vallás elveit, aki Mahávisnu inkarnációja; akinek sörényét lángnyelvek díszítik, és akinek arca a teremtés minden zugában jelen van; aki félelmetes a bűnösök számára, de nagyon kedvező a hívei iránt.

Naraszimha nem csak a vallásos elvek érdekében végrehajtott agressziót képviseli, amikor kitépi Hiranjakasupi belét a körmeivel, és a nyaka köré tekeri, mint egy virágfüzért, hanem a tűz elemet is képviseli, azaz elégeti a negatív, korlátozó dolgokat, és mindent megtisztít a jelenlétével. 

A szerető kedvesség

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

6. Metta Bhávana

A metta bhávana szerető kedvességet jelent. Ez a meditációs technika egy ősi buddhista módszer, és érdemes minden nap legalább öt percig gyakorolni. Ha ezt kihagyjuk az életünkből, akkor esélyes, hogy a szeretet, gyógyulás és odaadás valamilyen minősége is hiányozni fog belőle. A gyakorlatot a következőképpen végezhetjük:

Üljünk le kényelmes ülőhelyzetben. Kezdjük azzal, hogy meglátjuk, észrevesszük, felismerjük saját pozitív tulajdonságainkat. Engedjük meg magunknak azt, hogy teljességgel átöleljük magunkat. Töltsünk el néhány percet ennek az érzésnek a megtapasztalásával. Tegyük meg ugyanezt valakivel, akit ismerünk és szeretünk, majd valakivel, aki iránt semlegesek az érzelmeink, és végül valakivel, aki iránt negatív érzelmeket táplálunk jelen pillanatban. Töltsünk el néhány percet mindegyik személy pozitív tulajdonságain meditálva! Ha nehéznek érezzük azon személy pozitív tulajdonságain meditálni, aki iránt negatívak az érzelmeink, akkor ismételgessük magunkban a „szerető kedvesség” vagy Óm sánti 
mantrát. 

A meditáció második szintjén érzékeljük (vagy vizualizáljuk a tiszta energiát kiáramlani a koronacsakránkból. Küldjük ki ezt az energiát, először a közvetlen környezetünknek, azoknak, akik a legközelebb állnak hozzánk érzelmileg és fizikailag is. Utána terjesszük ki az energiát a szomszédainkra, a városunkra, az országunkra, az egész világra, majd végül az egész univerzumra.

A gyakorlatnak nincsenek káros mellékhatásai. A szeretet végtelen, és a figyelmünkkel tudjuk irányítani. Még ha nem is hisszük el annyira, hogy valóban ki tudjuk küldeni az energiánkat másoknak és a környezetünknek, a saját pszichénkre és közérzetünkre gyakorolt hatását számos tanulmány támasztja alá, és nagyon sokan megtapasztalták már. Csupáncsak gyakorolni kell a szerető kedvességet ahhoz, hogy érzékeljük az áldásait. 

A kévala kumbhakát a csandra-krama sorozat előtt is gyakorolhatjuk, vagy pedig az ászana-gyakorlás után közvetlenül végezhetjük mindegyik légzőgyakorlatot. A meditációt különálló technikaként is érdemes gyakorolni, de a célunk az, hogy életmóddá, életfilozófiává váljon. A gondolkodás és meditáció között ugyanaz a különbség, mint a cselekvés és a létezés között. Az első az idő vízszintes koncepciójához kapcsolódik. Egy bizonyos tevékenység végzése közben egy bizonyos cél felé törekszünk. Például bizonyosászana-gyakorlatsorok végzése által bizonyos eredményeket érhetünk el. Például az Ashtanga első sorozatának gyakorlásával nyúlnak a combhajlító izmok, erősödnek a vállak és a törzs-izomzat. 

A legtöbb ászana-gyakorló e séma alapján gondolkodik, és közben ellenáll a létezés lehetőségének. A gyakorlásunkat jógának nevezzük, miközben rájövünk, hogy az általunk tapasztalt változások java részét nem tudjuk befolyásolni. Vagyis a jóga sokkal inkább egy létállapot, mint az akaratlagos gyakorlásba fektetett erőfeszítés. Az idő függőleges koncepciója azt a gyakorlatot jelenti, amikor jelen vagyunk az élményben, amit átélünk és kapcsolatban maradunk a jelen pillanattal, bármennyi fájdalommal is jár ez. Abban a pillanatban, amikor megpróbáljuk fejleszteni a pózt, továbbhaladni a sorozatban, vagy tökéletes jógivá akarunk válni, feszültség, tagadás és illúzió jön létre. 

Nem érhetünk el jelentős változást, amíg valami más akarunk leni, mint ami vagyunk. Általában két lényként tapasztaljuk önmagunkat: az egyik az, amelyik itt és most vagyunk, a másik pedig az, amelyik valahol máshol akar lenni, Abban a pillanatban, amikor elengedjük a „máshol és másnak” levés késztetését, a valódi Jelenlét, a tényleges Önvaló megnyilvánul. Ekkor szűnnek meg a kettősségek.

Az elme elcsendesítése

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

5. Rádzsa kévala kumbhaka

Ahogy megfigyeltük a légzésünket, ugyanolyan módon megfigyelhetjük az elménket is. Észleljük a felmerülő gondolatokat! Ahogy a légzésnél is, itt is megfigyelhetjük az t a tendenciát, hogy az elménk figyelmetlenné válik, és elkezd fantáziálni, vagy elindul valamelyik gondolat után. Igyekezzünk mentálisan visszalépni ettől, és csak figyeljük meg a felmerülő gondolatokat! Ahogy hosszabb ideig ülünk mozdulatlanul, az elme elkezd elcsendesedni, és a különböző gondolataink kevésbé fognak hatni ránk, mint a víz felszínén keletkező buborékok. A figyelmünk fenntartása kipukkantja ezeket a buborékokat, amikor nem adunk figyelmet nekik. Így tudjuk kultiválni a vairágját, vagyis az elkülönülést. 

Egy idő múlva a gondolataink megszűnnek, és anélkül tudjuk fenntartani a tudatosságot, hogy bármit is analizálnánk, még ha csak pár másodpercig is. Ahogy megszokjuk a nyugalomban ülést és hosszabb ideig gyakoroljuk, a csittais tovább marad tétlen. Amikor képesek vagyunk érzékelni a gondolatainkat, akkor mi az, ami érzékeli? Mi marad akkor, amikor a gondolkodó elme nincs jelen? Ha csak ülünk, az elménk és a légzésünk megnyugszik. Az Én igazából ez a csendes hely, a változások szemtanúja.

Bármilyen technika, még a fent leírt folyamatok is igazából kivetítések. Bármit tesz az elme és a test, ha az élményt teljes mértékben integrálni tudjuk, az jelentős változásokat fog előidézni. Ha csak végigsétálunk az utcán és teljesen tudatosítjuk az élményt, az már jóga. Amikor az ászana-gyakorlásunkat végezzük és változásra vagy a következő pózra vágyunk, az nem igazán jóga. A nyugodt ülés (vagy bármilyen jóga-technika alkalmazása) növeli a tudatosságra és integrációra irányuló képességet, ha helyesen végezzük. De ahogy folyamatosan fejlődik a kapcsolatunk a testünk belső valóságával, a különböző technikákra történő hagyatkozásnak fokozatosan csökkennie kellene, és nem növekednie. Az elménket bármilyen tevékenység közben le tudjuk csendesíteni. 

Természetesen az elme elcsendesítése egy haladó jógiknak szóló feladat, eleinte ez nem fog könnyen menni. De akkor is törekedni kell az ellazulásra, ahelyett, hogy még jobban megfeszülnénk az elme uralása feletti törekvésünkben. Idővel, a belső csend ki fog alakulni.

Dhanvantari, a gyógyítás istene

Az első mantra, amit a múltkori Halhatatlanság Tava workshopon énekeltünk, az Úr Dhanvantarihoz szólt. 

A Rámájana és a Bhágavata Purána szerint az Úr Dhanvantari, Visnu inkarnációja akkor jelent meg, amikor a félistenek és a démonok kiköpülték a tejóceánt. Dhanvantari a kezében tartotta az amritával (a halhatatlanség nektárjával) teli edényt. A démonok azonban ellopták az edényt, és maguknak akarták megtartani a nektárt. Ezért az Úr Visnu egy másik inkarnáció, az eblűvölő Mohiní-múrti női formájában jelent meg, és trükkel visszaszerezte az edényt a démonoktól, majd a félisteneknek osztotta ki a tartalmát. Dhanvantarít a félistenek orvosának, az ájurvéda és a gyógyítók istenségének is tartják. A Dhanvantari-nighantu című írásból az ájurvédikus gyógynövények hatásait ismerhetjük meg. 

Dhanvantarít négy karral szokták ábrázolni, mint az Úr Visnut. Az egyik kezében a halhatatlanság nektárját tartalmazó edény van, a másik kettőben az Úr Visnu kagylókürtje és a szudarsana-csakra (a Tűz kereke), a negyedikben pedig egy piócát tart, melyet az ájurvédikus kezeléseknél a mérgezett vér kiszívására használnak. 

Dhanvantari Mahá mantra

Óm Namó Bhagavaté Vászudévája

Dhanvantarajé Amrita-kalasa Hasztája
Szarvámaja Vinásanája Trailókja

Náthája Srí Mahá-visnavé Namaha

Óm – univerzális hangrezgés; Namó – hódolatomat ajánlom; Bhagavaté – a legfelsőbbnek; Vászudévája – minden lény menedékének; Dhanvantarajé – Dhanvantarinak, a gyógyítás Istenségének; Amrita – a halhatatlanság nektárja; Kalasa – edény; Hasztája – aki a kezében tartja; Szarva - minden; Amaja – hibát; Vinásanája – aki megsemmisít; Trailókja – a három világ (alsó, felső és középső); Náthája – urának; Srí – aki minden bőséggel és Laksmí Dévível (a szerencse istennőjével) teljes; Mahá-visnavé – a Nagy Visnunak (al élőlények fenntartójának és forrásának); Namaha – Hódolat.

Hódolat a Legfelsőbb Lénynek, Vászudévának, aki Dhanvantari, a gyógyítás istensége formájában a kezeiben tartja a halhatatlanság nektárjával teli edényt, és minden tökéletlenséget megsemmisít; aki a három világ ura, a Szerencse Istennőjének társa és az élőlények forrása és fenntartója, hódolatomat ajánlom neki!