Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:
A
sziddhik
Patandzsalí nyolcfokú jógájában
Maharisi
Patandzsalí ismerteti a jóga gyakorlásának nyolc fokozatát a
Jóga-szútrában,
és felsorolja azokat az eredményeket vagy rendkívüli
képességeket, amikre a jógi szert tehet a különböző fokozatok
tökéletes elsajátításával. Az első fokozat az öt jama
(tilalom), a második pedig az öt nijama
(előírás). A 2.35-45. szótrákban ismerteti azokat a
képességeket, melyeket az öt jama
és nijama
tökéletes gyakorlásával érhet el a jógi.
1.
Ahimszá (erőszakmentesség) – a
jógi jelenlétében minden ellenségeskedés megszűnik (pl. nem
támadják meg vadállatok vagy ártó szándékú emberek)
2.
Szatjam (igazmondás) – tettei és
azok eredményei összhangban lesznek szavaival (vagyis képes
betartani minden ígéretét, és kimondott szavai (átok vagy áldás)
valósággá válnak)
3.
Asztéja (nem-lopás) – minden
drágakővé válik (vagyis nem szenved hiányt az anyagi javakban)
4.
Brahmacsarja (szexuális
önmegtartóztatás) – életerőre (vírja) tesz szert (az
immunitása és vitalitása, élethossza növekszik)
5.
Aparigraha (mentesség a
birtoklásvágytól) – megismeri múlt és jövőbeni születéseit
6.
Saucsa (tisztaság) – fizikai
szinten saját testünk védelmezése és mások általi be nem
szennyezettség (immunitás a fertőző betegségekkel szemben); az
elme tisztításából öröm, egyhegyűség, az érzékek feletti
uralom és készenlét az önvaló megismerésére
7.
Szantósa (elégedettség) –
felülmúlhatatlan örömöt eredményez
8.
Tapasz (lemondás) – elpusztítja
a tisztátalanságokat, a test és az érzékszervek tökéletessége
9.
Szvádhjája (az önvaló
tanulmányozása) – összekapcsolódás a választott istenséggel
(ísta-dévatával)
10.
Ísvara-pranidhána (odaadás Isten
iránt) – szamádhi
Az
ászana-gyakorlás
eredményeit Patandzsalí a 2.46-48.
versekben ismerteti: stabilitás, könnyedség, az erőfeszítés
megszűnése, meditáció a végtelenen, az ellentétpárok hatásának
megszűnése.
A
pránájáma
gyakorlásának hatásai
(2.49-52): a belégzés és kilégzés nyugtalanságának megszűnése,
a légzés hosszú és finom, szabályozott lesz, a múltbeli karma
magjai megpörkölődnek (erre a csaturtha
szó utal), és az önvaló ragyogásának befedettsége megszűnik.
A pránájáma
(pontosabban a hosszan kitartott kumbhaka)
az első olyan fokozat, amely képes a karma feloldására.
A
pratjáhára
gyakorlásának eredménye az érzékek
feletti legfelsőbb uralom (2.55). A további három fokozatot
(dháraná
– koncentráció, dhjána
– meditáció és szamádhi
– transz, elmerülés) Patandzsalí egy gyakorlatnak tekinti, és
szamjamának
nevezi. A Jóga-szútra
harmadik fejezetének jelentős részét annak szenteli, hogy a
különböző meditációs tárgyakra irányított szamjama
által elérhető sziddhiket
vagy vibhútikat
(rendkívüli képességeket) ismerteti. Alább összefoglaljuk
ezeket, először a meditáció tárgyát, majd az eredményét
feltüntetve.
1.
A tárgyak háromféle átalakulására irányított szamjama
– a múlt és a jövő ismerete (3.16)
2.
A szóra, az általa jelölt tárgyra és mögöttes
jelentéstartalmára irányított szamjama
– minden lény kommunikációjának megértése (3.17)
3.
A szamszkárákra
irányított szamjama
– előző születésekkel kapcsolatos tudás (3.18)
4.
Másvalaki gondolataira irányított szamjama
– az elméje megismerése (3.19)
5.
A saját testünkre irányított szamjama
– láthatatlanná válás (3.21)
6.
A barátságra, együttérzésre, örömre irányított szamjama
– a pozitív gondolkodás és érzelmek ereje (3.24)
7.
Az erőre irányított szamjama
– erő (3.25)
8.
Az intellektusra irányított szamjama
– a tágyak belső sajátosságainak megismerése (3.26)
9.
A Napra irányított szamjama
– a kozmosz ismerete (3.27)
10.
A Holdra irányított szamjama
– a csillagok elrendezése (3.28)
11.
A Sarkcsillagra irányított szamjama
– a csillagok mozgása (3.29)
12.
Manipúra-csakra
– az orvostudomány ismerete (3.30)
13.
Visuddhi-csakra
– az éhség és szomjúság megszűnése (3.31)
14.
Anáhata-csakra
– a test és az elme szilárdsága (3.32)
15.
Ágjá-csakra
– a sziddhák
megpillantása (3.33)
16.
A fényre irányított szamjama
– minden megismerése (3.34)
17.
Szív – az elme megértése (3.35)
18.
A tudatra irányított szamjama
– az önvaló ismerete, megvilágosodás, természetfeletti
érzékelés (látás, hallás, érintés, szaglás, ízlelés,
3.36-37)
19.
Az elme változásainak ismeretére irányított szamjama
– belépés mások testébe (3.39)
20.
Udána váju
– nem éri víz, sár és eső, halálakor felemelkedik (3.40)
21.
Szamána váju
– ragyogó test (3.41)
22.
Űr és hallás közötti kapcsolat – isteni hallás (3.42)
23.
Űr és test közötti kapcsolat – lebegés, űrutazás (3.43)
24.
A testnélkülin történő meditáció (Naropa jógáihoz hasonló
módszer) – megszűnnek a szenvedések, a karma gyümölcsei, az
elme tamasz
és radzsasz
általi befedettsége (3.44)
25.
Az elemek attribútumaira irányított szamjama
– az elemek mesterévé válik (nyolc sziddhi,
3.45-46)
26.
A testre irányított szamjama
– szépség, erő, kecsesség, gyémántkeménység (3.47)
27.
A megértés folyamatára irányított szamjama
– az érzékek feletti uralom, asztrális projekció, testen kívüli
utazás (3.48-49)
Itt
befejeződik a sziddhik
felsorolása, ám Patandzsalí még beszúr egy figyelmeztetést a
3.38-as szútrában:
„Mindezek erőknek tűnnek a hullámzó
elme számára, de valójában a szamádhit akadályozó tényezők.”
A sziddhik
tehát a meditáció sikerét jelzik, de valójában csak
melléktermékek, melyek megjelenésének nem szabad megzavarnia a
jógit a felszabadulás felé való törekvésben. A 4.1-es szútrában
arra is rávilágít, hogy a sziddhik
ötféle módon érhetők el: az előző születés, gyógynövények,
mantrák, lemondások és a szamádhi
által. A hindu pantheonban Ganésa és Hanumán azok a félistenek,
akik rendelkeznek a nyolc sziddhivel,
és képesek megadni azokat a híveiknek.