2014. november 30., vasárnap

Vinyásza Krama sorozatok 2. rész

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

További sorozatok Srivatsa Ramaswami "The Complete Book of Vinyasa Yoga" című könyvéből:

Háton fekvő sorozat (5. fejezet)

48. Haladó bevezető sorozat
49. Tatakamúdrá
50. Dzsathara-parivritti
51. Apánászana
52. Dvipadapítham
53. Madhjaszétu
54. Úrdhva Dhanurászana
55. Haladó Dvipadapítam
56. Úrdhva-praszárita-páda-hasztászana
57. Szúpta Pádángusthászana
58. Szúpta Trivikramászana
59. Jóganidrászana
60. Dzsathara Parivritti haladó változat
61. Dzsathara Parivritti haladó 2. változat
62. Szarvángászana előkészítő sorozat
63. Szarvángászana haladó bevezető sorozat
64. Akuncsanászana
65. Halászana
66. Úrdhvakónászana
67. Úrdhvapadmászana
68. Niralamba szarvángászana
69. Halászana-uttána Majúrászana
70. Szarvángászana-mandala
71. Karnapídászana
72. Savászana

Íjpóz-sorozat (6. fejezet)

73. Makarászana
74. Mandukászana
75. Bhudzsangászana
76. Rádzsakapótászana
77. Salabhászana aszimmetrikus
78. Salabhászana
79. Vimánászana
80. Viparíta salabhászana
81. Bhérundászana
82. Dhanurászana aszimmerikus
83. Dhanurászana

Trikónászana sorozat (7. fejezet)

84. Utthita Trikónászana
85. Parivritta Trikónászana
86. Utthita Pársvakónászana
87. Pársvakónászana
88. Vírabhadrászana
89. Praszárita pádóttánászana
90. Szamakónászana

Inverzió-sorozat (8. fejezet)

91. Sírsászana
92. Sírsászana vinyászák
93. Úrdhva padmászana
94. Úrdhvadandászana
95. Viparítadandászana
96. Mandala
97. Niralamba sírsászana
98. Vriscsikászana
99. Viparíta vriksászana

Meditatív sorozat (9. fejezet)

100. Vadzsrászana bevezető sorozat
101. Vadzsrászana
102. Bálászana
103. Ustra nisáda
104. Haladó ustrászana
105. Kapótászana
106. Vírászana
107. Szimhászana és befejező sorozat

Lótusz-sorozat (10. fejezet)

108. Ardhapadmászana
109. Padmászana
110. Utpluthi
111. Baddhapadmászana
112. Matszjászana
113. Úrdhvapadmászana
114. Szúptapadmászana-szimhászana dinamikus sorozat
115. Garbhapindászana
116. Kartámaszok
117. Padmászana - inverziók
118. Padmászana

Visésa Vinyásza Kramák (11. fejezet)

119. Vaszisthászana
120. Andzsanéjászana
121. Halászana-pascsimóttánászana-uttánamajúrászana sorozat
122. Utpluthik

Befejező sorozatok (12. fejezet)

123. Jógapózok a légzőgyakorlatokhoz
124. Kapálabháti
125 a Pránájáma
125 b Uddzsájí 1:1:1:1
125 c Uddzsájí 1:1:2:1
125 d Uddzsájí 1:2:2:1

Az alábbi pránájámák Ramaswami másik könyvéből származnak, melynek címe: „Yoga for the three stages of life”

125 e Nádí sódhana 1:1:1:1
125 f Nádí sódhana 1:1:2:1
125 g Nádí sódhana 1:2:2:1
125 h Uddzsájí mantrával
125 j Nádí sódhana mantrával
125 k Vilóma uddzsájí mantrával
126. Az energetikai zárak (Bandák)
127. Pratjáhára – az érzékek visszavonása

2014. november 29., szombat

Vinyásza Krama sorozatok

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

"Vinyásza Krama sorozatok (1950-1980-as évek)

Ezeket a sorozatokat Srivatsa Ramaswami “The complete book of Vinyasa Yoga” könyvében találhatjuk. Ramaswami az 1950-es és 80-as évek között volt Krishnamacharya tanítványa, ami már a mysore-i évek után volt. Ekkorra Krishnamacharya személyre szabottabb, terápiás megközelítésű ászana-rendszert oktatott, amelyben az ászanák sokféle változata előfordult. Az alábbi sorozatok tehát példák az Ashtanga-rendszer evolúciójára, melyet maga Krishnamacharya is folyamatosan alakított és változtatott, a tanítványai igényeihez igazítva azt, ahelyett, hogy a tanítványokat erőltette volna bele egy fix rendszerbe.

1. fejezet: Álló sorozat

1. Samaszthitik (kiindulási helyzetek)
2. Haszta vinyászák (karmozdulatok)
3. Pársva bhangik (oldalsó pózok)
4. Ardha Uttánászana
5. Uttánászana
6. Ardha Utkatászana
7. Utkatászana
8. Málászana
9. Pásászana
10. Tádászana

(Speciális sorozatok a 11. fejezetből)

11. Uttánászana-utkatászana sorozat
12. Khagászana
13. Szúrja-namaszkára mantrával
14. Dignamaszkára

Aszimmetrikus ülő vinyásza-sorozat

15. Bevezető sorozat
16. Dandászana
17. Marícsjászana
18. Mahámúdrá
19. Ardhapadmászana
20. Akarna Dhanurászana/Csakórászana
21. Ékapádasírsászana
22. Triangmukha
23. Maríchsjászana (haladó)
24. Bharadvádzsászana
25. Mahábandha
26. Matszjéndrászana
27. Befejező sorozat

Ülő előrehajlító sorozat (3. fejezet)

28. Szúptászana/Pascsimóttánászana
29. Pascsimóttánászana
30. Púrvóttánászana
31. Csatuspada-pítham
32. Upavista kónászana
33. Pratikrija
34. Szamakónászana
35. Baddhakónászana
36. Sziddhászana
37. Gómukhászana
38. Jóganrisimhászana

Egylábas jóga-ászanák (4. fejezet)

39. Bhagíratászana
40. Vriksászana
41. Álló Marícsjászana
42. Uttita-pádángusthászana
43. Vírabhadrászana
44. Trivikramászana
45. Nataradzsászana
46. Dúrvászászana
47. Utpluthik

2014. november 28., péntek

Az 1000 swing éjszakája

Szombaton este swinger-klubban voltam. Persze nem kell semmi rosszra gondolni, a Parkfit Újpestben töltöttem az időt majdnem hajnali egyig Bánkuti Gabi, Hegyi Csabi, Gellért Judit és vagy harminc lelkes spártai társaságában, és mint utóbb megtudtam, nem is ezer, hanem legalább háromezer kettlebell (illetve girja) swinget csináltunk meg négy óra alatt, egyéb gyakorlatokkal kiegészítve.

Már tavasz óta kettlebellezek, szeptember óta pedig heti kétszer edzésre is járok Nemes Zsikéhez, hogy rendesen megtanuljam a gyakorlatok technikáját. Szóval az állóképességem is fejlődik remélhetőleg, legutóbb már 20 kilós bellel snatcheltünk 7 percet. A spárta azonban más, itt nem nagyon van pihenő! :-)

Bánkuti Gabi tartotta az első edzést, főleg swingek voltak, egykezes, kétkezes, meg amerikai, illetve volt némi military press is. Azt 12-es girjával csináltam, a többit 16-tal. A második edzésen is főleg swingeltünk, vagy ezret. A harmadikon már volt guggolás is, meg pár statikus tartás. Minden edzés között tíz perc szünet, ami alatt ettem egy banánt meg egy almát. A negyedik edzésre már csak tízen maradtunk, pár fanatikus végigcsinálta velem együtt az egész estét. Itt már két bellel dolgoztunk, egész változatos volt a program, és még találtam magamban erőt, hogy rendesen végigcsináljam az utolsó órát is. Ezen a képen már éjfél után vagyunk, javarészt csak a fiúk voltak talpon. Nekem a bal kezem látszik a kép jobb szélén, ahogy a szürke tíz kilósokat lóbálom. 

Az edzés mindig feloldja bennem a stresszt, az ember kénytelen jelen leni, annyira fárasztóak a gyakorlatok. A jóga is hasonlóképpen hat. Hajnali fél egy fele hazatekertem még Újpestről Óbudára, kiettem a hűtőt, aludtam négy órát, majd elmentem reggeli Ashtanga gyakorlásra az Atma Budába. Utána jött Orsi is, ilyenkor én el szoktam vinni Lolát magammal futni a Városmajorba. Persze nem sokáig bírta a babakocsiban, úgyhogy futás helyett most inkább hintázás volt. Nem is bántam, mert a 4 óra edzés és 2 óra jóga után úgy mozogtam, mint a lassított felvétel. 

Délután egy kis szundi otthon, sok zabálás, és hétfőn mehet újra valami átmozgató edzés! Egyelőre mindenem fáj, de csak mértékkel, azért van némi állóképességem! A bal könyökömet szoktam érezni, ha sokat bellezek, még erősödnie kell. Éppen ezért nem rohanok a nagyobb súlyokkal, ráérek még arra is, főleg hogy mellette a saját testsúlyos gyakorlatokat és a jógát is szeretném fejleszteni. 


2014. november 27., csütörtök

A szattvikus ételek

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Mielőtt elfogyasztja az ételét, a bölcs jógi emlékezni fog Istenre abban a formában, ami megfelelő a számára. Emlékeznünk kell arra, hogy nem a mi erőnk által terem a Föld ételt, és nem a mi erőnk által emészti azt meg a testünk, hanem a prakriti, a Sakti ereje által, ami semmi más, mint az egy Legfelsőbb Lény tápláló női aspektusa.

Miután felajánlottuk az ételünket Istennek, arra a szintre kell hoznunk az ételfogyasztásunkat, ami szükséges a testünk fenntartásához. Miért ne együnk többet? Miért ne ehetnénk annyit, amennyit kívánunk? A nagy mennyiségű étel és az abból keletkező széklet lefelé húzza az apána vájut. A Kundaliní felemelése azonban az apána felfelé áramlására támaszkodik, mint az egyik fő hajtóerejére. Így az étel és a széklet mennyiségét csökkenteni kell, sé a Kundaliní felébresztésének aktív fázisában pedig majdnem teljesen ki is kell zárni. Ez nem valamiféle hangzatos elv, ezt minden meditáló tapasztalja. A meditációt, és igazából minden spirituális gyakorlatot a széklet kiürítése után kell végezni. Viszont csak az összehasonlítás kedvéért üljünk le egy nehéz étkezés után vagy a székletürítés előtt, és próbáljuk az elménket az ágjá csakrára koncentrálni, és annak energetikai forrására a koponyaközéppontjában. Ha csak nem vagyunk nagyon erőteljes meditálók, azt fogjuk tapasztalni, hogy a gravitációs erő lefelé fogja vonzani a tudatosságunkat a megemésztett és megemésztetlen ételek jelenléte miatt az emésztőcsatornában. Ez egy erőteljes akadály, a jóga gyakorlása pedig arról szól, hogy ésszerűek vagyunk és a körülményeket a javunkra fordítjuk. A megemésztett és emésztetlen ételek jelenlétének hiánya csökkenti az apána lefelé áramlását és így növeli az inspiráló meditációs élmény esélyét.

A mitáhára harmadik aspektusa az, hogy az ételnek szattvikusnak kell lennie, A szattvikus étel olyan étel, ami elősegíti az elme természetes hajlamát a szent dolgok felé fordulásra és a profán dolgoktól való elfordulásra. A profán két kategóriára osztható: a tamaszikus ételek tompává és nehézzé teszik az elmét, míg a radzsaszikus ételek csapongóvá és izgatottá teszik azt. A szattvikus ételnek ugyanakkor a legmagasabb a pránikus értéke, mivel nincs denaturálva.

Általában véve a szattvikus kategóriába tartoznak a friss zöldségek, gyümölcsök, a tej és a ghí, a gabonák, magvak és olajos magvak. A Hatha-jóga Pradípiká azt mondja, hogy a jógik számára a tápláló étel tejből és ghíből áll (2.14). A Shándílja Upanisad ugyanezt állítja, és összekapcsolja a tej és a ghí fogyasztását az égető érzés elleni védelemmel. Más szavakkal, a ghí és a tej megvédik az emésztőcsatornát az agnitól (tűztől), amelyet felszít a Kundaliní felemelésének folyamata (22. vers). A Siva-szamhitá is a tej és a ghí fogyasztását javasolja (3.37), valamint Góraksa Nátha és ezt hangsúlyozta (Góraksa-sataka 53.). Azt, hogy a tej különösen hasznos a haladó pránájáma esetében, T. Krishnamacharya is alátámasztotta, aki szerint ez tette képessé, hogy megállítsa a szívét a nádí-sódhana pránájáma közben. Theos Bernard is azt tanulta a tanárától, hogy a pránájáma elvezethet a „levegőevés” szintjéhez, amihez csaj tejet kell kiegészítésképpen fogyasztani. Swami Rama azt mondja, hogy a ghí csökkenti a vátát, hűsíti a pittát és újraépíti a kaphát, éppen ezért ez a legideálisabb étel a pránájámához. Azt is tartja, hogy a ghí csökkenti a felajzott pittát, ami miatt csodaételnek tekinthető."

2014. november 26., szerda

A remény rabjai

Érdekes dolog a remény. Legalábbis az emberek ambivalensen viszonyulnak hozzá. Számos ismert aforizma fűződik hozzá:

"A remény hal meg utoljára" 
"Soha ne add fel a reményt"
"A remény az egyetlen dolog, ami erősebb a félelemnél"

Ez utóbbi idézet az Éhség viadala című film nyomán vált világhíressé, amely pontosan a belénk kódolt félelmek és az általuk ránk erőltetett manipulatív hatalom erejéről szólt. Azt gondolom azonban, hogy nem a legtöbb ember számára nem egyértelmű, hogy mi is a remény, illetve hogyan használhatjuk a félelmeink legyőzésére és önmagunk felhatalmazására, ahelyett, hogy fordítva használnánk, a kihívások előli menekülésre, az önmegadó áldozat szerepének igazolására. 

Az emberi faj történelme és filozófiai gondolkodásának fejlődési folyama végig e két part között hömpölyög: a szabad akarat és az eleve elrendeltség vagy alárendeltség két pólusa között lavírozunk, vagy éppen oszcillálunk. Amikor a világ vagy valamilyen politikai erő igyekszik ránk kényszeríteni a totális kiszolgáltatottságot és félelemben tartva a lelkünket, a végletekig korlátozza az életünket, akkor előbb-utóbb előtör belőlünk a szabadságvágy, és lerázzuk magunkról a félelem igáját. Ez persze tűnhet politikai frázisnak is, de ugyanakkor szerintem az emberiség belső evolúciójának elválasztatatlan jelensége.

Amikor viszont a másik pólus, a szabadság, szabadosság, szabályozatlanság lendül túlsúlyba, akkor az emberek elveszítik önkontrolljukat, felelősségérzetüket, és megjelenik bennük a félelem, amit az önnön szabadságukkal, a rájuk ruházott önállósággal és személyes hatalommal élni képtelenség hív elő. Ilyenkor az ember elkezd menekülni a szabadság elől, mivel még nem áll készen rá. 

Merész feltételezés persze, hogy a világ politikai arculatának alakulása az emberiség belső evolúciójának leképeződése, de talán lehet benne valami, bár ezt a gondolatsort most nem fűzném tovább. Ugyanis mindig könnyebb az egyéni fejlődés léptékében gondolkodni, mint egész társadalmak, civilizációk sorsának alakulását értelmezni. Az ember mindig a saját maga és a világ közötti viszony tekintetében értelmezi és dolgozza fel az őt érő hatásokat, és első lépésben itt van meg a lehetősége a szabad akaratának és tényleges szabadságának megértésére és visszanyerésére. 

Szóval most visszatérnék arra a gondolatszálra, amit szerettem volna kifejteni: a remény, a félelem és a szabad akarat háromszögére. Először is tekintsük a reményt, vagy akár ebben az értelemben a hitet is egy lekorlátozó tényezőnek, amely rajtunk kívül helyezi a döntés felelősségét, és arra bíztat bennünket, hogy passzív szereplőként, szenvedő alanyként, áldozatként vagy éppen ha tetszik, mártírként éljük meg a helyzetünket. Ilyenkor az ember beletörődik, hogy képtelen befolyásolni a rá ható erőket és valami csodában, isteni beavatkozásban vagy egyéb olyan történésben reménykedik, amiért nem tett erőfeszítést, és ami túlmutat a logika és a józan ész határain. Az ilyen reménykedés szerintem inkább a naivitás kategóriájába tartozik, és gúzsba köti a szabad akaratunkat, a személyes hatalmunkat, ahelyett, hogy erőt adna a megpróbáltatások elviseléséhez és azon leckék megtanulásához, amiket az életünk nehézségei hivatottak megtanítani nekünk. 

Példaként hozhatnánk azokat a szegény embereket, akik minden héten kitöltenek egy lottószelvényt, de sohasem nyernek, vagy azokat, akik abban bíznak, hogy a személyes erőfeszítéseik nélkül meg fognak változni az életkörülményeik, a személyiségük, a világ; vagy a félelmeik egy szép napon gondolnak egyet, és elhagyják a szívüket, anélkül, hogy szembe kellett volna nézniük velük és le kellett volna győzni őket.

A remény azonban lehet egy pozitív, önfelhatalmazó erő is, amikor úgy tekintünk rá, hogy Isten, vagy a világon túli hatalom azokra tekint igazán bíztatóan, akik saját maguk is mindent megtesznek félelmeik és korlátaik legyőzésére. Kockáztatnak, mernek, és nem félnek veszíteni, mert eljutottak már oda, hogy nem az eredmény számít, hanem az erőfeszítés, és a szív, amivel azt az erőfeszítést megtesszük. Ilyen ember volt Gandhi, Teréz Anya, és még sorolhatnánk azokat a nagy lelkeket, akik hittek abban, hogy egy ember őszinte odaadása és erőfeszítése is képes megváltoztatni milliók sorsát. A remény és a hit képes hegyeket megmozgatni, illetve felhatalmazni bennünket, hogy hegyeket mozgassunk meg, ha nem mástól várjuk a megoldást, hanem mindent megteszünk, ami tőlünk telik, és szüntelen imával fohászkodunk Istenhez, hogy megadja nekünk az erőt a próbatételek elviseléséhez és a nekünk szánt feladat sikerre viteléhez. 

Ha a reményünk erőt ad, hogy kitörjünk a tehetetlenségből, akkor felszabadító erő lesz belőle, ha viszont elveszi az erőnket, és mástól várjuk a megoldást a problémáinkra, akkor örökre a rabjai maradunk.  

2014. november 25., kedd

A jógikus étrend három aspektusa

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Meglehetősen furcsa, hogy manapság az emberek spirituális szavakat használnak az ételek leírásánál. Azt mondják, hogy az étel „isteni” volt. Ez az istenség sajnálatos kivetítése az érzéki élvezetre. Mivel elveszítettük a kapcsolatot a bennünk lévő Istennel, ezért kivetítjük azt az ízlelőbimbókon keresztül nyert felszínes és sekélyes élvezetre. Akkor élhetünk át valódi örömöt, amikor megpillantjuk Istent a jóga magasabb fokain keresztül. Amíg ezt a valódi élvezetet nem tapasztaljuk meg, alkalmas állapotban kell tartanunk a testünk járművét, hogy a felszabadulás útját járhassa. A testünk csak akkor tudja betölteni a szerepét. Az evés célja az, hogy fenntartsuk a testünket, és üzemanyaggal lássuk el, nem az a célja, hogy isteni élvezetben részesítsen. Az isteni örömöt akkor éljük át, amikor megpillantjuk Istent a szívünkben. Mert az Úr Krisna is azt mondja, hogy „Én vagyok az Önvaló minden lény szívében” (Bhagavad-gítá 10.20)

Ha azért eszünk, hogy fenntartsuk a testünket, ahogy Szundaradéva javasolja a Hatha Tatva Kaumudíban, akkor legalább nem a fogainkkal fogjuk megásni a sírunkat. Viszont az ellenkezője fog történni, ha az alapján választjuk meg az ételeinket, hogy milyen intenzíven képesek stimulálni az ízlelőbimbóinkat. A modern társadalomban azért vált annyira fontossá ízérzékelés stimulációja, mert a legtöbb tagja már nem képes átélni az egyszerű létezés örömét külső érzékszervi stimuláció nélkül.

Szahadzsánanda, a Hatha Jóga Mandzsarí szerzője, és a nagy Góraksanátha tanítványa még tovább is megy, mint a Hatha Tatva Kaumudí, amikor azt mondja, hogy a mitáhárának (mértékletes étkezésnek) nincs párja sem a jamák, sem a nijamák között (1.42). A védikus írások is hangsúlyozzák a mértékletes étrendet. A Jóga Kundaliní Upanisad szerint az elmének (csittának) két oka van: a feltételekhez kötöttség (vászaná) és az életerő (prána). A kettő közül elég csak az egyiket kontrollálni, és akkor a másik is automatikusan kontrollált lesz. Az Upanisad szerint a prána kontrollja az étkezési szokások korlátozása, az ászanák gyakorlása, valamint a Kundaliní felébresztésének együttes alkalmazása által valósítható meg, mely utóbbit önmagában a pránájáma, múdrá és meditáció gyakorlásával érhetünk el (1.1-2). Ugyanez az Upanisad a nem megfelelő étel fogyasztását tekinti az egyiknek a betegség hét oka közül (1.56-57).

Mi a mitáhára és mit együnk?

Háromféleképpen tekinthetünk a mitáhárára, mivel három különböző aspektusa van. A Bhagavad-gítá úgy írja le a mitáhárát, mint a kizárólagosan szattvikus ételek fogyasztását (17.8). Másfelől viszont a Vaszistha-szamhitá úgy méri a mitáhárát, hogy hány falatot eszik a jógi (1.50), ami arra utal, hogy a jógi kevesebbet eszik az átlagembernél. A mitáhára harmadik értelmezését a Hatha-jóga Pradípiká írja le, amely azt mondja, hogy az ételünket fel kell ajánlani Istennek, mielőtt megesszük (1.58). A Gheranda-szamhitá kombinálja ezt a két aspektust, amikor azt mondja, hogy Isten iránti szeretettel együnk, és hagyjuk félig üresen a gyomrunkat (5.21). A maximális hatás érdekében a jóginak érdemes a mitáhára mindhárom aspektusát együttesen gyakorolnia."

2014. november 24., hétfő

Gyakorlatok az acél-ízületek eléréséért

A jógában és a street workoutban is gyakori dolog, hogy az ember túlterheli az ízületeit. Mivel sokat dolgozunk a felső végtagokkal, így különösen a csuklók, a könyök és a vállak, vagyis a rotátor köpeny vannak kitéve a terhelésnek, és nagyon könnyen megsérülhetnek, ami ízületi gyulladáshoz, a porcfelszínek megrongálódásához, a szalagok megnyúlásához vagy a rotátor köpeny idült gyulladásához vezethet. Ezek a sérülések megkeserítik a sportolók és az ashtangások életét, és a legtöbben frusztráltak leszünk, amikor az orvos pihenésre szólít fel bennünket. Az alábbiakban éppen ezért szeretnék ismertetni néhány preventív jellegű gyakorlatot, amivel megelőzhetjük a bajt, és növelhetjük az ízületeink teherbírását. Semmiképpen ne akkor végezzük a gyakorlatokat, ha az ízületünk éppen megsérült, inkább várjuk ki a panaszmentes állapotot.

Az izmok hamarabb erősödnek, mint az ízületek, és ezért ha túl hamar kezdjük el őket extrém (vagy nem megszokott) terhelésnek kitenni, hamarabb beadják a kulcsot egy-egy sérülés formájában. Az ízületet magát nem igazán tudjuk megerősíteni, hiszen a porcfelszínek és az ízületi szalagok olyan szövetek, amik lassan regenerálódnak, lassan épülnek. Mégis van módja az ízület munkabírásának és működési biztonságának fejlesztésére, ha az ízület stabilizálásában és mozgatásában részt vevő kisebb izmokat megfelelően megerősítjük. Erre szolgálnak az alábbi gyakorlatok. 

1. Támaszkodás az ujjbegyeken. Álljunk fekvőtámasz-pozícióba, a karokat vállszélességben nyújtva, és támaszkodjunk mind a tíz ujjhegyünkre. A lábak legyenek csípőszélességben, az egész test feszes. nem részletezem a plank pozícióval kapcsolatos szempontokat, akinek nem megy még, az járjon utána, hogyan kell helyesen végrehajtani! A legkezdőbb alapgyakorlat a statikus támaszkodás, ha ez már megy néhány percig, akkor elkezdhetünk dolgozni a mobilitáson. Lépjünk egy kicsit előrébb a lábakkal, és toljuk előre a vállainkat, amennyire csak bírjuk, továbbra is az ujjhegyeken maradva, és a könyököket egyenesen (kilockolva) tartva, párhuzamos karokkal. Utána sétáljunk kicsit hátrébb a lábainkkal, úgy, hogy a karok a fejünk előtt legyenek. Ha meg tudjuk tartani, akkor majdnem Superman-pozícióig is mehetünk (lásd a képen), végig az ujjhegyeken maradva. Lassan ismételjük a fenti előre-hátra progressziót 3-5 alkalommal, majd pihenjünk. Mindegyik gyakorlatból maximum 5 kör elegendő.

2. Íjász-fekvotámasz ujjhegyeken. Az előbbihez hasonló pozícióban vigyük ki a kezeinket oldalra a törzs mellé, ugyanúgy ujjhegyeken támaszkodva. A támasz szélességét az izmaink erősségéhez szabhatjuk. Tartsuk statikusan néhány percig, vagy pedig mozgassuk a törzset oldalsó irányban az egyik, majd a másik tenyér fölé, végig az ujjhegyeken maradva. A lényeg mindig a kinyújtott kézen van, azzal toljunk erősen, a hajlátottal csak stabilizáljunk. Az ujjak két oldalra kifelé mutatnak.

3. Karkörzés gumipánttal. Ehhez a gyakorlathoz szükség van egy széles Pilates-gumipántra. Ha túl könnyen nyúlik, akkor duplán is vehetjük. Állunk fel, és fogjuk meg a gumipánt két végét a két kezünkben, nyújtott karral a törsz előtt. Innen indítsuk a kört felfelé, majd hátra, amíg a karjaink át nem fordulnak, és a vágán a pánt a combunk hátsó oldalához nem ér. Innen jöhetünk lassan vissza. Ez a gyakorlat rugalmas eszközzel az igazi, sima törölközővel nem lesz annyira hatásos. Úgy válasszuk meg a pánt erejét és a fogástávolságot, hogy végig érezzük, ahogy egymás felé húzza a kezeinket, de az átfordulási pontnál (ahol a legszélesebbek a lapockák), nem okoz elviselhetetlen fájdalmat. 3-5 ismétlés számít egy körnek.

4. Csuklóerősítő gyakorlat kettlebellel. Ehhez a gyakorlathoz szükségünk lesz egy kis súlyú (4-8-12kg) kettlebellre. Lányoknak 4 vagy 8 kilóval érdemes próbálkozniuk, fiúknak is legfeljebb 12 kiló elég, ha valóban erős a karjuk és a válluk. Fogjuk jobb kézbe a kettlebellt, és a fülénél erősen megmarkolva kezdjük el hajlítani a karunkat, amíg az alkar vízszintes helyzetbe nem kerül a test középtengelyére páhuzamosan (vagyis előre emelünk, és nem oldalra). Ekkor a kettlebell füle vízszintes, a golyója pedig az öklünk előtt van. Fontos, hogy 9 fokban hajoljon csak a könyök. Innen kezdjük el tolni felfelé, amíg a karunk teljesen ki nem egyenesedik, és a fülünkhöz nem ér. Ekkor a kettlebell golyója azt öklünk fölött van, vagyis nem engedjük félrebillenni. Arra is figyeljünk, hogy a csukló ne hajoljon be, tartsuk mereven és egyenesen. Innen eresszük vissza szép lassan, ugyanezen a pályán. 3-5 ismétlés, majd váltsunk a másik kézre. Nagyon fontos, hogy lassan, lendítés nélkül dolgozzunk, és a törzs se mozogjon bele.

5. Karnyújtás oldalra kettlebellel. Ehhez is használjuk a fent javasolt könnyű súlyt. Emeljük fel a kettlebellt rack pozícióba (kézfej a kulcscsontnál, kettlebell az alkar külső oldalán. A kettlebellt továbbra is az alkaron támasztva kezdjük el oldalra nyújtani a karunkat, egészen nyújtott könyökig mehetünk, ha elbírja a vállunk. A kézfej ekkor fölfelé néz, a bell a karon nyugszik. Lassan húzzuk vissza. 3-5 lassú ismétlés mindkét oldalra, a törzs maradjon minél mozdulatlanabb. Ezt a gyakorlatot csak egészséges vállal végezzük, és csak akkor a súllyal, amit biztonságosan meg tudunk tartani fájdalom nélkül. 

Végezzük ezeket a gyakorlatokat heti 2-3 alkalommal, és sokkal erősebbek és strapabíróbak lesznek az ízületeink, mintha csak a nagy mozgásterjedelmű és maximális nehézségű gyakorlatokkal terhelnénk. A kitartó és alapos munka meg fogja hozni a gyümölcsét! Hénány hét vagy hónap ízületi erősítés után sokkal biztonságosabban próbálgathatjuk az egykezes kézenállást, egykezes fekvőt, egykezes húzódzkodást, a mérlegtartásokat és egyéb megterhelő calisthenics-gyakorlatokat. 

2014. november 23., vasárnap

Ászana-listák a Jógászanagaluból

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Az alábbi hármas csoportosítás (kezdő-középső-haladó) Krishnamacharya Jógászanagalujából származik (1941). Itt mér megfigyelhetjük a 60-as évek Ashtangájában némileg továbbfejlesztett három sorozat kibontakozását.

Kezdő sorozat:

Uttánászana
Pádángusthászana
Pádahasztászana
Csaturanga-dandászana
Úrdhvamukha svánászana
Adhómukha svánászana
Pascsimóttánászana (Púrvóttánászana)
Pársvóttánászana
Praszárita pádóttánászana a,b,c
Utthita trikónászana a,b
Utthita pársvakónászana a,b
Utkatászana
Vírabhadrászana
Ardhabaddha padmóttánászana
Utthita haszta pádángusthászana
Trírjangmukhaikapáda pascsimóttánászana
Marícjászana a,b,c
Ardhabaddhapadma pascsimóttánászana
Dzsánusírsászana
Bhudzsapídászana
Kúrmászana
Kukkutászana
Baddhapadmászana
Baddhapadmászana jógamúdrával
Garbhapindászana
Szúptapádángusthászana
Návászana a,b
Ubhaja pádángusthászana
Úrdhvamukha pascsimóttánászana
Halászana
Szálamba szarvángászana
Karnapídászana
Úrdhva padmászana
Pindászana
Baddhakónászana
Upavista kónászana
Szúptakónászana
Uttána pádászana
Szétubandhászana

Középső sorozat:

Pásászana
Krouncshászana
Dhanurászana
Dhanurászana 2 (oldalsó)
Dhanurászana 3 (ékapáda)
Salabhászana
Nakrászana
Majúrászana
Ustrászana
Bhékászana
Szúptavadzsrászana
Laghuvadzsrászana
Ékapáda szarvángászana
Bharadvádzsászana
Kapótászana
Ékapáda sírsászana
Dwipada sírsászana
Jóganidrászana
Úrdhva dhanurászana
Marícsjászana d,e,f,g
Szálamba Sírsászana
Niralamba Szarvángászana
Bakászana
Szúpta-úrdhva-páda-vadzsrászana
Matszjászana


Haladó sorozat:

Vaszisthászana
Kasjapászana
Virincsjászana
Visvámitrászana
Bhairavászana
Rádzsakapótászana
Ékapáda Rádzsakapótászana
Dúrvászászana
Ékapáda Bakászana a,b
Niralamba Szarvángászana
Niralamba Sírsászana
Szálamba Sírsászana
Úrdhva kukkutászana
Viparíta dandászana
Ékapáda viparíta dandászana
Ékapáda danurászana
Bakászana (hatha jóga)
Gómukhászana
Vátájanászana
Ardha matszjéndrászana
Púrna matszjéndrászana
Vriscsikászana
Múlabandhászana
Akrana dhanurászana
Astavakrászana
Buddhászana
Kapilászana
Viparíta salabhászana
Kárandavászana
Ékapáda kapótászana
Padángustha dhanurászana
Ardhacsakrászana
Tittibhászana
Vírá
szana
Szamánászana
Parivrittászana
Hanumánászana
Utthita szvasztikászana
Trivikramászana(szúpta)
Trivikramászana(utthita)
Natarádzsászana
Szimhászana
Sziddhászana
Parighászana
Szamakónászana
Vriksászana
Ghérandászana
Parjankászana
Tíryanmukha utthita-trikónászana
Kandapídászana
Szúptakandászana
Jógadandászana
Gandabhérundászana
Pinchamajúrászana
Úrdhva parivrita pádászana
Jógapatta

Megjegyzés: Ez utóbbiról nem tudom pontosan, hogy mi lehet, de valószínűleg a Jógapíthászana. A második és harmadik sorozat pózai meglehetősen hasonlítanak összetételükben a modern változatokhoz. A napüdvözletek nincsenek említve, elképzelhető, hogy Krishnamacharya inkább statikus pózként alkalmazta a Napüdvözletet alkotó ászanákat, illetve az ő idejében a napüdvözlet "népi sportnak" számított, így nem akarta összemosni azt a jóga autentikus hagyományával, bár végül mégis belekerültek a napüdvözletek is a sorozatba. 

2014. november 22., szombat

Az ászanák csoportjai Krishnamacharya szerint

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Az alábbi ászana-csoportosítás Krishnamacharya Jóga-makarandájából származik, és a
"Salutations to the Teacher 
and the Eternal One" című írásban található.

Az ászanák csoportjai:

1. Álló ászanák

2. Ülő ászanák
3. Fekvő ászanák
3a. Felfelé néző ászanák
3b. Lefelé néző ászanák 
4. Oldalirányú ászanák
5. Fejjel lefelé végzett ászanák 
6. Forgó ászanák
7. Ugró ászanák
8. Pumpáló ászanák
9. Ránehezedő ászanák

1. ÁLLÓ PÓZOK:

Uttánászana
Utkatászana
Tádászana
Vírabhadrászana
Trikónászana
Uttitha Pársvakónászana
Pársvóttánászana
Praszárita Pádóttánászana stb

2. ÜLŐ PÓZOK:

Pasccsimóttánászana
Baddha Padmászana
Marícsjászana
Baddhakónászana
Múlabandhászana
Karnapídászana stb

3. FEKVŐ PÓZOK:
Uttána pádászana
Szétubandhászana
Szúpta Pádángushtászana
Dzsathara parivritti
Szúpta Vadzsrászana
Parjankászana
Jóganidrászana
Pádángusthászana
Dhanurászana
Bhudzsangászana
Majúrászana stb

3b. ARCCAL LEFELÉ:

Kapótászana
Rádzsa Kapótászana
Úrdhva Dhanurászana
Uttána Majúrászana - egy és két lábbal
Návászana stb

4. OLDALRA NÉZŐ:
Vaszisthászana
Visvámitrászana
Bairavászana
Ardha Csakrászana stb

5. FORDÍTOTT PÓZOK:

Sírsászana (16 változatban)
Szarvángászana (amely a Hatha-jóga Pradípiká 3.79 szerint fekvő póz, a Gheranda-szamhitá szarint pedig fordított)
A Sírsászana 64 dinamikus változatal rendelkezik.
A Szarvángászana pedig 48 dinamikus változattal

6. FORGÓ PÓZOK:
Mandalászana stb

7. UGRÓ PÓZOK:
Bhudzsapídászana
Kúrmászana
Astavakrászana
Csaturanga Dandászana
Nakrászana
Bakászana stb

Megjegyzés: Krishnamacharya itt bizonyára arra gondolt, hogy a vinyászából bele kell ugrani ezekbe  apózokba, illetve hátra kell ugrani belőlük, amikor befejeztük.

8. PUMPÁLÓ PÓZOK:

Úrdhvamukha svánászana
Adhómukha svánászana stb

Megjegyzés: A "pumpálás" valószínűleg itt is a végrehajtás módjában, vagyis a dinamikus ismétlésben keresendő.

9. RÁNEHEZEDŐ PÓZOK:
Úrdhva Kukkutászana
Kaundinjászana
Kukkutászana
Ékapáda Bakászana
Astavakrászana stb

Megjegyzés: Ezeknél a kartámaszos pózoknál fentről ereszkedünk bele, vagy a földről emeljük ki, nem pedig beleugrunk, mint a 7. csoport pózainál, bár az utolsó kettő akár az urgó pózokhoz is tartozhatna.

2014. november 21., péntek

Yoga Every Damn Day

Tetszik ez a jelmondat, ezért választottam a blogbejegyzés címének angolul. Persze lehet azon vitatkozni, hogy a napokat átkozottnak vagy éppen áldottnak tekintjük, mert ez javarészt a hozzállásunkon múlik. Az is másodlagos, hogy az események, amik egy nap éppen történnek velünk, kellemesek vagy kellemetlenek. Hiszen egy negatív élmény is lehet áldás, mert tanít valamit, vagy segít valamit elengedni, továbblépni egy új kezdet felé. 

Amikor éppen van kedvünk gyakorolni, akkor általában könnyebb áldásnak tekinteni a lehetőséget, hogy volt időnk, energiánk odaállni a matracra és gyakorolni. Amikor éppen semmi kedvünk hozzá, akkor persze átkozottnak érezzük a napot, hogy már megint felkelt és megint menni kell gyakorolni, de ez sokszor megfordul, miközben gyakorolunk. Én a vasárnapi gyakorlásoknál szoktam ezt érezni, főleg ha későn feküdtem le, és semmi kedvem fölkelni és végigbiciklizni a Széll Kálmán térig a süvöltő hidegben. De mire befejezem a második sorozatot, már egy újjászületett ember vagyok, és ez az érzés nagyon megéri!

Ráadásul ezen a vasárnapon sokkal jobban is ment a gyakorlás, mint eddig, hajlékonyabbnak, lazábbnak éreztem magamat az előző hetekhez képest. Persze mondhatjuk rá, hogy ez egyszer ilyen, egyszer olyan, de igazából az elmúlt jó pár hétben inkább "olyan" volt, vagyis nem éreztem túlzottan hajlékonynak magamat, minden edzés után beálltak az izmaim, és így azért frusztrálóbb volt a gyakorlás. 

Kedden reggel nyomtam egy jó erős edzést, utána nyújtottam tizenöt percet. Ez nagyon fontos, mert ha nem nyújtjuk le az izmokat közvetlenül edzés után, akkor sokkal jobban beállnak, megrövidülnek, mintha rászánjuk a megfelelő időt a hatékony nyújtó gyakorlatokra. Ha több, akkor jobb, ott van még mindig a klasszikus képlet, mely szerint az edzést és a nyújtást 1:1 arányban kellene végezni. Ez mostanában néha nálam is elcsúszik egy kicsit, de az biztos, hogy napi 15-30 perc jóga is már nagyon fontos. 

Szóval a kedd reggeli edzés után elmentem Pannihoz Ashtangára, és meglepően könnyen lement az első sorozat, még a hamstringemben sem éreztem túlzott feszülést. És ugyanilyen jól ment a vasárnapi gyakorlás is, úgyhogy fellendülőben vagyok! Majdnem a lábam is megmaradt a nyakam mögött, ami már rég nem volt! Egyébként a napi rendszeres jóga-gyakorlás mellett szerintem a másik tényező, ami befolyásolja az ember hajlékonyságát és közérzetét, az a stressz. Ha túl sok van belőle, akkor befeszülnek az izmok, kevésbé nyúlsz. Sőt, a sportteljesítményed is rosszabb lesz, persze egy hobbisportolónál ez nem annyira szempont, mint magának a sportnak és jógának a stresszoldó hatása.

Szóval érdemes minden nap jógázni és edzeni, mert csökkenti a stresszt és a frusztrációt. Viszont olyan mértékben nem csökkenti, hogy a stressz szintje ne hatna ki a gyakorlásunkra. Vagyis ha lehet, érdemes úgy rendezni az életünket, hogy kiiktassuk belőle a stresszfaktorokat. Én is erre törekszem, és megvan az eredménye! 

2014. november 20., csütörtök

Mitáhára, a mértékletes evés fontossága

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Krishnamacharya a Jóga-rahaszján kívül is hangsúlyozta a kis mennyiségű és egyszerű ételek fogyasztását. Szerinte a jóginak keveset kell ennie, mindenképpen el kell kerülnie a meghízást, és csökkentenie kell a testzsírt. A mértékletes evéssel kapcsolatos előírást már a Cshándógja Upanisadban is megtaláljuk, mely azt mondja, hogy az étel tisztasága biztosítja az elme tisztaságát (7.62.2). 

Ezzel más szövegek is egyetértenek. A Gheranda-szamhitá kijelenti, hogy ha a jógát mértékletes evés nélkül gyakoroljuk, az betegséget okoz, és megfoszt bennünket a gyakorlás minden kedvező eredményétől (5.2). A Siva szamhitá majdnem cinikusan azt állítja, hogy semennyi bölcsesség a világon nem adhat sikert egy jóginak, aki nem étkezik mértékkel (5.138). Mint ahogyan sok más szöveg is, a Hatha Tatva Kaumudí tíz jamát és nijamát sorol fel, a jamák közül pedig a mitáhárát (mértékletes evést) tartja a legfontosabbnak (4.45). Nem csak a nagy mennyiségű étel, hanem az édesség kerülését is előírja, és folyamatos mértékletes étrendet javasol (36.66), amit gyakran némasági fogadalommal párosít a pránájáma előfeltételeként. A szerző, Szundaradéva azt tanácsolja, hogy ha nem ragaszkodunk szigorúan a mértékletes evéshez, akkor semmilyen sikert nem érhetünk el a jógában, és a felesleges beszélgetés kerülését is javasolja (55.5). A Siva szamhitá is azt javasolja, hogy keveset együnk és beszéljünk (3.33). Az ok, ami miatt a kettőt gyakran együtt látjuk említve, az, hogy az étkezéssel energiát viszünk be, míg a beszéddel energiát adunk le. A jógához használható energiát növelhetjük a helyes ételek kiválasztása által, de nem sok értelme van, ha ugyanezt az energiát elpazaroljuk a bőbeszédűség és a pletykálás által.

Szundaradéva legfontosabb tanácsa az étkezéssel kapcsolatban úgy látszik az, hogy a jógi csak azért fogyasszon ételt, hogy fenntartsa a testét (Hatha Tatva Kaumudí 55.5). A modern trend, hogy a séfekből celebként és művészként ünnepeljük, arra a tendenciára utal, hogy az emberek élvezetből esznek. A hangsúly tehát azon van, hogy maximális élvezetet merítsünk az ízérzékelésből, az ízlelőbimbókból. Így azonban figyelmen kívül hagyjuk a tápcsatorna további részét, amelynek az ízlelőbimbók túlkapásból származó fölösleget meg kell emésztenie. A test nagyon hasonlít az autó motorjához, csak sokkal összetettebb. Képzeljük el, hogy az autónk hirtelen ízlelőbimbókat fejlesztene ki, és arra kényszerítene bennünket, hogy a legfinomabb benzint és olajat felszolgáló benzinkutakra menjünk. Egyre több fűszer kerülne bele és különböző változatos kombinációkban és összetételben készítenék el a benzint és az olajat. Az autónk elkezdene döcögni és és néha megállna vagy másnapos lenne a sok nehéz és zsíros étel miatt. A legtöbbször túl sokat fogyasztana, mert a benzin túl fonom volt. Elkezdene elhízni és már nem gyorsulna annyira a jelzőlámpáknál. Miután egyre több időt tölt a szerelőnél, végül teljesen cserbenhagyna, jóval idő előtt. Ez fog történni a testünkkel, ha az élvezetből történő evés útjára lépünk."

2014. november 19., szerda

Guantanamo

Egyre divatosabb manapság a jóga, a saját testsúlyos edzés és a mobilitás témaköre is. A mellékelt képen a 360 Gym egyik edzése látható, ahol szintén ezekkel foglalkoztak. A "Guantanamo" kifejezést a kommentekből vettem, és hát valóban van egy olyan hangulata a képnek. Azt is tudjuk, hogy világszerte mekkorát futott a Paul Wade-féle "Fegyencedzés" könyv, amely a saját testsúlyos edzés előnyeit propagálja egy börtönsztoriba ágyazva. És valóban, a saját testsúlyos gyakorlatokhoz, ha már sikerült őket helyesen elsajátítani, tulajdonképpen semmiféle külső segédlet nem szükséges, eszközigénye is minimális. Elég, ha az embernek van egy húzódzkodója és egy tolódzkodója, és máris mehet a móka, vagy ha nincs, akkor most m,ér egyre több parkban, játszótéren ingyen is használhatja ezeket az eszközöket. 

A Fegyencedzés mellé nagy örömömre bejött a Fegyencjóga is, amit egyszer mindenképpen szeretnék kipróbálni. Vagyis az a konklúzió, hogy az erősítés mellett egyre nagyobb szerephez jut az ízületi mobilitás, a hajlékonyság, a restoratív (helyreállító, nem tudom a magyar nevét) edzés, illetve a gyakorlatok biztonságos kivitelezése. Tudjuk azt, hogy ha nem mozgunk, akkor előbb-utóbb betegek leszünk, és a mozgató szervrendszerünk elveszíti a funkcionalitást. Viszont azt is tudjuk most már, hogy a helytelen vagy túlzott mértékű, illetve egyoldalú sportterhelés is okozhat károkat, sérüléseket sportártalmakat. Ezért is örülök neki, hogy a sportolók is elkezdtek a mobilitás kérdésével foglalkozni, és nem tartják fölöslegesnek az erre fordított időt.

Na de vissza a témához, amit ebből ki akartam bontani. Nem tudom, hogy a fent említett 360 Gym-es órán valójában mennyire volt börtönhangulat, és mennyire szadista a tanár, de valahogy az én óráimról is elterjedt, hogy hú de nehezek, meg hú de kemény vagyok, és sokan félnek kipróbálni az óráimat. Szerintem alaptalanul, mert az én Agni-jóga vagy Ashtanga-órám is teljesen ugyanolyan, mint bármelyik női oktatóé az Atmában, sőt, szerintem én mostanában már nem is szoktam olyan erőteljesen igazítani, mint példáéul Panni. 

Azt is megfigyeltem, hogy az utóbbi 2-3 évben kevésbé bevállalósak lettek az emberek, már nem vágynak annyira a haladó sorozatokra, pózokra, nehezebb órákra. Vagy nem vállalják be, félnek tőlük. Nem tudom. De nálunk ki kellett venni az órarendből a 2. sorozatot, az Iron jógát, az Agni Flow-t, és az Inverziót is. Még a heti egy Hot Vinyásza tartja magát, ahol néha előveszünk kicsit nehezebb pózokat, de annak is eléggé szűk a törzsközönsége. Nem értem, lehet, hogy csak én vagyok így vele, de én például szívesen járnék ilyen jógaórákra, és az edzésben is a nehezebbeket keresem. A pénteki Beast Mode edzésen is elképzelhető, hogy túl sokat várok el a vendégektől, de ha kifáradsz, akkor meg kell állni, ha nem megy egy póz, akkor egy könnyebbet kell kérni helyette.

A félelem szerintem alaptalan, és nem is vezet sehová. Illetve pontosabban a Sötét Oldalra vezet, ahogy Yoda Mester is mondta. "Csináld vagy ne csináld, de ne próbáld!" Persze szerintem a próbálással nincsen semmi baj, ha valaki mindent beletesz, és azért próbál (vagy inkább gyakorol) valamit, hogy egyszer jobban, vagy tökéletesebben menjen. Mert ha nincs erőfeszítés, akkor nincs eredmény sem. Inkább a kifogásokról van itt szó, és az, hogy félünk egy jógaórától, mert esetleg nem lesz sikerélményünk, és nem fog minden egyből sikerülni, az egy jól hangzó kifogás, de nem vezet sehová.

Tehát az én jógaóráim nem arról szolnak, hogy félelemben tartom az embereket, és megbüntetem őket, ha valamit nem jól csinálnak. Pontosan az ellenkezőjéről, a félelem legyőzéséről szólnak. Le kell győznünk a bennünk uralkodó félelmet, mert lekorlátoz, megbénít, elveszi az önbizalmunkat és a hitünket abban, hogy elérhetjük a céljainkat, megvalósíthatjuk az álmainkat. 

Az út aközött, hogy megálmodsz valamit, és valósággá teszed azt, nagyon sok próbálkozással, erőfeszítéssel, szenvedéssel és kudarccal van kikövezve, de mindezek megerősítenek, és közelebb visznek a célodhoz. Csak akkor nem fogod elérni a célodat, ha feladod, illetve csak akkor fogod elérni a célodat, ha sohasem adod fel, mindig felállsz, összeszeded magadat és újra próbálkozol. Egy olimpiai súlyemelő például sokkal többször ejti vissza a felpakolt súlyt, mint ahányszor sikerül kinyomnia. Mégis ez lesz az alapja annak, hogy a versenyen sikerüljön kinyomnia a súlyt. 

Tegnap beszélgettünk arról, hogy mindenki meg tudná-e fogni a bokáját hátrahajlításban, ha eleget gyakorolja. Nos, vannak a hipermobil gerinccel rendelkezők, nekik szinte semennyi gyakorlás nem kell hozzá., és fájdalom nélkül meg tudják tenni. vannak az egészséges gerinccel és ízülettel rendelkező emberek, itt persze az anatómiai struktúrától függően egy bizonyos százaléka ki tudja fejleszteni ezt a képességet (már amennyiben fontosnak tartja), ha eleget nyitja a vállát és a csípőjét. És van az a százalék (talán ötven, de lehet, hogy több), aki akármennyit gyakorol is, legfeljebb közelebb kerül a célhoz, de nem tudja megcsinálni ízületi károsodás nélkül. De ez nem is baj, számtalan más célt lehet választani akár a jógában, akár az edzésben, és tenni kell érte, szenvedni kell érte, le kell győzni a félelmeinket, hogy elérjük. 

A börtnöromantika szép dolog, de aki már volt ott, az általában nem vágyik vissza. mert ott a történet valóban a félelemről és egymás rettegésben tartásáról szól, ha nem vagy elég félelemkeltő, akkor mások fognak téged terrorizálni és kihasználni. A rabok nem azért edzenek és jógáznak, ha egyáltalán edzenek, mert az egy menő dolog. Hanem azért, hogy ne őrüljenek meg, és hogy ne nézzék őket nyápicnak. Ha nem harcolod ki magadnak a tiszteletet, akkor te leszel mindenkinek a csicskája. Ebben a világban ugyanis az emberek abból merítenek élvezetet, hogy kihasználnak másokat és szenvedést okoznak nekik. 

A mi kinti világunkban talán egy kicsit jobb a helyzet, bár a Sötét Oldal mindannyiunkban ott lakozik, kivéve a legnagyobb szenteket. És néha kifelé is megnyilvánul, vagyis mi is hajlamosak vagyunk úgy viselkedni, hogy másokat megbántsunk, manipuláljunk, félelemben tartsunk vagy kihasználjunk. Tulajdonképpen, ha filozófiailag nézzük, az egész világ egy nagy börtön, és ezért nem számíthatunk arra, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Ki kell jutni innen, és ennek egy módja van: a Félelem legyőzése és a Sötét Oldal száműzése a tudatunkból.

2014. november 18., kedd

A jógikus étrend

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből

A mantrákat az ujjperceken történő számolás segítségével vezetjük be a pránájáma gyakorlásába. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, érintsük meg minden egyes ujjpercünket egyszer a hüvelykujjunkkal, amikor az óra vagy a metronóm üt egyet. Minden ujjunkon három ujjperc van, ami négy ujjal számolva (a hüvelykujjat a számolásra használjuk) tizenkettőt jelent egy kézen. Például, ha 48 másodpercig maradunk a kumbhakában, az alatt négyszer számoljuk végig a kezünk ujjperceit. Minden egyes érintésre mondjuk ki az elménkben a kiválasztott mantrát, például az Ómot. Így a kezünket az elmét fárasztó számolásra használjuk, míg az erőteljes elmét a mantra kimondásának felemelő feladatára. A mantrák csendes ismétlését az elmében erőteljesebbnek tartják, mint a hangos ismétlést. 

Felkészülés a pránájámára

Korábban már rámutattunk, hogy a pránájáma a magasabb ágak előkészítése. A pratjáhárát, dháranát, dhjánát és a szamádhit a pránájáma és annak lényege, a kumbhaka által készítjük elő és erősítjük meg. A következő fejezetek pedig arról szólnak, hogyan készüljünk fel a pránájámára és a kumbhakára. Ezen előkészületek nélkül a pránájáma nem lehet sikeres.

Mitáhára

A mitáhára a mértékletes jógikus étrendre vonatkozik. Nem vagyok képesített dietetikus és csak abban a tekintetben tudok tanácsot adni az étkezéssel kapcsolatban, hogy az milyen hatással van a jógára. Hamarosan azonban meg fogjuk érteni, hogy az étkezési szokásaink azok, amik a gyakorláson kívüli bármilyen tevékenységnél erősebben befolyásolják a jógát. Örülnék, ha nem kellene rátérnek az étrend témájára, mert egyesek erőteljes érzelmi töltettel ruházzák fel. Sok ember azt eszi, amit az ízlelőbimbói diktálnak, vagy amit látnak a reklámokban és a szupermarketek polcain. Másfelől viszont vannak azok, akik szinte vallásos hevülettel nyilatkoznak az étkezésükről. nagyon büszkék arra, ahogyan étkeznek, és elítélik azokat, akik "alantasabb" étrenden élnek. Ez a hozzáállás és veszélyes a jógára, mert a büszkeség miatt sok eredményt elveszíthetünk, amit a jóga segítségével elértünk.

Náthamuni Jóga-rahaszjája, melyet T. Krishnamacharya hagyott ránk, erőteljesen kihangsúlyozza azt, hogy megfelelő ételeket kell választani, minőségben és mennyiségben is. A Jóga-rahaszja azt mondja, hogy a jóginak keveset kell ennie, és csak szattvikus ételeket. A szattvikus ételek dióhéjban a gyümölcsök, zöldségek, tej (azok számára, akik nem érzékenyek rá), ghí, olajos magvak, magfélék és egyes gabonák. A Jóga-rahaszja azt is mondja, hogy a korlátozott ételfogyasztás fontos szerepet játszik a granthik (blokkok) feloldásában és a hátrahajlításokban. A nádík eltömődését, valamint a fizikai blokkokat is közvetlen összefüggésbe hozza a túl sok étel fogyasztásával és a kövérséggel (2.29). A Jóga-rahaszja azt állítja, hogy a nádí-sódhana, vagyis a nádík megtisztításának fő módszere akkor működik, ha csökkentett mennyiségű szattvikus ételt fogyasztunk (2.60). A Jóga-rahaszja szerzője az étkezés korlátozásához kapcsolja azt is, hogy csak bizonyos időpontokban szabad étkezni (3.7), vagyis reggel, délben és este. Ez kizárja az úgynevezett nassolást, amikor folyamatosan eszünk ezt-azt. ilyenkor ugyanis a gyomorban összekeveredik a megemésztett és még emésztetlen étel, és amát (méreganyagokat) hoz létre. A leghatározottabb utasítás azonban a megkülönböztetés nélküli étkezés ellen szól, amikor a Jóga-rahaszja azt mondja, hogy a fizikai és mentális problémák oka 'mindig' a fegyelmezetlen étkezés (3.5)."