2011. május 31., kedd

Térdre borulva...

Úgy látom, elérkezett az idő, hogy a derék után a térdről is értekezzek, bár korábban már volt szó erről a témáról. Ugyanis ez a második leggyakoribb sérülési terület az astangások körében, de nem csak nálunk, hanem szinte minden sportban, ahol a lábát használja az ember. A következő kommentre reagálnék ebben a bejegyzésben:

"Terdproblemakkal kapcsolatban kerdeznek. Kb 8 eve mutottek a terdemet, a keresztszalagom teljesen szet volt menve, az inbol kivagtak egy darabot, az lett helyette, egy nagy csavarral. Attol eltekintve, hogy megerzem az idojaras-valtozast, nem okoz kulonosebb problemat, de nem tudom erdemes-e ashtangazni igy? Virabhadrasana vagy peldaul Utkatasana ezert annyira nem kedvencem, de mondjuk a Marichyasana D-vel nincs semmi gondom. Nagyjabol masfel eve jogazom, hatha es ashtanga jogat, a hathaban neha bizonyos pozoknal nem esik jol a hosszu kitartas. Koszi! Udv, Vera "

Kedves Vera! Én azt ajánlom, hogy hagyd ki, vagy módosítsd azokat a pózokat, amelyekben fájdalmat érzel, és vegyél bele a gyakorlásodba olyanokat, amelyek erősítik a térdet, például az egylábas álló egyensúlyozó pózok. A térdnek nagyon sokféle sérülése lehetséges, mivel négy szalag van benne. Ezen kívül a porcfelületek megkophatnak vagy leválhat róluk egy darab, ami gyulladást okoz az ízületi kamrában. A te esetedben úgy látszik, hogy a behajlított térdes terhelés nem esik neki jól, gondolom a csavar miatt, és mert a betoldott ínszalag rugalmassága nem egyezik meg az eredetiével. 

Úgyhogy a hajlított térdes álló pózok helyett inkább gyakorolj egyenes térdes féllábas pózokat, pl. ékapáda-dhanurászana, mérlegpóz, vriksászana, garudászana stb. Persze ha a napüdvözlet és a vinyásza közben nem okoz gondot a térd behajlítása, akkor azok benne maradhatnak. Ilyen esetben az egyéb térdhajlítós sportok sem annyira ajánlottak (kerékpár, futás, step aerobic, labdajátékok stb). Az úszás esetleg jó lehet.

Még egy pár szót ejtsünk a térd-sérülésekről. A térdben van egy belső és egy külső szalag, amelyeket főleg a lábszár és a combcsont egymáshoz képest történő elcsavarásával terhelünk. Ez történik a féllótuszos pózokban is, főleg, ha a csípőnk nem eléggé mozgékony. Az elülső keresztszalag a térd kiegyenesítésekor feszül meg, és magakadályozza a hiperextendációt. Sajnos sok jógásnál, akiknek egyébként nem volt konkáv a térde, több év gyakorlás után ez is kialakulhat. Az elülső keresztszalag szakadását általában mechanikai trauma idézheti elő, és ha elszakad, akkor műtétileg pótolni szokták egy ínszalaggal. A hátulsó keresztszalag sokkal ritkábban sérül. 

A gyakoribb probléma a szakagok időnkénti húzódása, ami csak részleges, esetenként mikro-szakadásokat jelent, de kettő dolgot előidézhet: az egyik a porckopás a rendellenes terhelés miatt, a másik pedig az ízületi gyulladás, ami folyamatos fájdalommal jár. A gyulladást MSM-C-vitamin-alga kombinációval érdemes kezelni. Külsőleg a Mahanarayan olaj nagyon jó rá. A gyakorlásunkat természetesen módosítani kell, különben fokozódik a gyulladás és a porckopás. 

Ha megkopott valamelyik meniscus, akkor azt hyaluronsav-injakcióval szokták kezelni, ami egész jól működik időnként. Emellett glükozamint és chondroitin-szulfátot szedetnek a beteggel, mivel ezek hozzájárulnak a porc szintéziséhez. Porcleválás esetén azonban megint csak laporoszkópiás műtéti eljárás a megoldás, mert a levált porcdarabot jobb eltávolítani. Különben tovább koptatja az ízfelszíneket és állandó gyulladást okoz. 

A húsmentes diéta és a lúgosító étrend, valamint a zöld turmixok, a bűzafű és az algák fogyasztása javasolt az ízületi problémák esetén. Legalább kúraszerűen pár hónapig, de tartósan is rá lehet állni. Az ezoterikus okokra most nem térek ki részletesen, de érdemes végiggondolni, hogy miért kényszerít bennünket térdre a sors, milyen elképzelést kellene feladni, amihez túlzottan ragaszkodunk. A térd az alázat szimbóluma. Gyakran nem merünk szembenézni saját egónkkal, inkább hagyjuk, hogy évekig fájjon a térdünk. De ezt a spirituális témát nem erőltetem most annyira, mert mindenkinek ez a legnehezebb része, ennek az egyensúlyba hozatala. 

2011. május 30., hétfő

Mi a trendi?

Ismét mozgalmas hétvégénk volt. Szombaton a jógaoktatói tanfolyam első évfolyamának utolsó hétvégéjét tartottam meg. Ez alkalommal elég sok elméletet kellett végigvennünk, de azért remélem, hogy nem unatkozott a társaság. Azon kívül kívánságműsor-szerűen vettünk különböző ászanákat és igazításokat. Amikor vége lett a TTC-nek, azonnal elindultunk Újpestre, ahol még egy jógabemutatót tartottunk Ágival az 1-2. sorozatból. 


Vasárnap reggel kezdődött a Mozgástrend Fesztivál a Millenárison, ahol párhuzamosan gyereknapi programok is zajlottak, így a park telis-tele volt gyerekekkel és szülőkkel. Azért jógások is akadtak egy pár százan, már a tíz órási astanga-órámon is részt vett vagy 20-30 ember. Utána egyből 11-től Akro-bemutatót tartottunk Pannival, amit alább be is linkeltem, feltöltöttük a Youtube-ra. Viszonylag jól ment végig a bemutató, bár én pont egy fénykockába feküdtem a hátamra, és alig láttam Pannit, amikor a talpaimon kellett tartanom. A bemutatót is elég sokan nézték végig, közben a nagyszínpadon is követték egymást az órák - Kontakt-jóga, Hatha Flow, Női jóga, Agama, Himalája, Kaya Kalp meg minden, amit csak el lehet képzelni. A harmadik színpadon pedig Pilates, NIA, Meditatív Aerotréning és hasonlók mentek, néha Techno, néha olasz opera aláfestéssel.


A bemutatós színpadon is fél óránként kezdődött egy-egy bamutató. Mi összesen hármat csináltunk. Az akró után Ági és Panni tartottak egy 1. sorozat-bemutatót, majd én és Ági egy 2. sorozatot. Ez utóbbit kissé összekevertük (legalábbis ahhoz képest, amit előtte fél órával kint a füvön összeütöttünk), de legalább jót szórakoztunk közben. Ahogy telnek az évek, egyre kevésbé görcsölök azon, hogyan sikerül a bemutató, végül is nem olimpiai verseny ez. Pedig ahhoz képest azt tapasztalom, hogy minden stúdió egyre profibb bemutatókkal áll elő, egyre nehezebb ászanákat vágnak ki a színpadon. Gergő És Kori Gerincjóga Power bemutatója is tetszett, valamint az Astoria Bikram csapat bemutatója is. 


A legmeglepőbb a Moszkva téri Bikram stúdió bemutatója volt, amire már hat után került sor. Két fürdőgatyára vetkőzött, kigyúrt legény lendült fel a színpadra (na jó, csak a bal oldali volt kigyúrt, de mindkettő fecskében:-)). Hirtelen azt hittem, hogy egy Chippendale-show-val is kedveskednek a szervezők búcsúzóul, de végül kiderült, hogy kőkemény Bikramosokról van szó. Az ászanákat már ismertem a 84 ászana-plakátról, és érdekes volt nézni a Bikram-féle változatokat, mivel mi egy pár dolgot némileg másképp csinálunk. Viszont az egyik srácnak extrém hajlékony volt a bokája, tényleg majdnem elérte a lábujjait a fejével. 


Szóval szép volt, jó volt, jó energiák mozogtak a teremben. A bikramos lányoktól vettem még egy "Real Men Do Yoga" feliratú pólót (ha jól rémlik, feltettem volt egy ilyen című fotóalbumot is a fészbukkra, vajon honnan vehették a szlogent :-)?), és kaptam egy ingyen kártyát egy Bikram-jóga órára. Úgyhogy alkalomadtán kipróbálom a 44 fokot, sőt, lehet, hogy le is mérem a pulzusmérővel, hogy mit visz az óra :-). Linda, az egyik Bikram-oktató a tavalyi Akro workshopom óta mondogatja, hogy majd jön hozzám órára. Most is mondta, merthogy én egy "vadállat" vagyok az ő megfogalmazása szerint, aki nem hagyja lazsálni az embereket :-). Yeah, Punisher rulez!


A gyerekek is jól érezték magukat. Kislányom kb 15 perc jógát bírt ki Adrival, aki minden héten jógáztatja őket az óvodában, viszont betermelt vagy négy gombóc fagyit, kipróbálta az összes extrém játékot és mászókát, és búcsúzóul beleszeretett egy kék plüss-sünibe a Kisvakond rajzfilmből, amit kénytelenek voltunk megvenni neki, különben még most is kint zokogna a Millenárison.


A konklúzióm az volt, hogy a három színpad nem annyira zavarta egymást, és az emberek is lelkesen jógáztak, viszont a gyereknap és a mozgástrend fesztivál összepárosítása nem volt annyira sikeres, mert a legtöbb ember azért inkább kint volt a gyerekeivel, mint bent a matracokon. De a Millenáris nem rossz helyszín, érdemes lenne a jövőben is jógával vagy mozgással kapcsolatos rendezvényeket szervezni oda, valamivel több propagandával megtámogatva, és akkor a tavalyi Jógafesztiválhoz hasonló közönséget is simán meg lehetne mozgatni. Jógalujza is megtalált a nap folyamán, de végül későbbre halasztottuk az interjút, úgyhogy még egy pár napot várni kell, mire olvashatjátok/hallhatjátok magvas gondolataimat az életről és a jógáról :-). Addig is itt a tegnapi nap fotó-krónikája (1. rész, 2. rész), remélem, aki nem volt ott, az most jól megbánja, hehehe! És itt van az akro-bemutató is, remélem tetszik!


2011. május 29., vasárnap

A meggazdagodás jógája 2.

Mielőtt belemerülnénk a pénzcsinálás titkaiba, szeretném előrebocsátani, hogy a legtöbb űbergazdag ember messze nem tisztességes eszközökkel tett szert a vagyonára. Úgyhogy nem feltétlenül célszerű őket példaképnek tekinteni, hacsak nem akarunk mi is hasonló eszközökhöz nyúlni. Bár egy jógi ezt nyilván nem teszi, mert tisztában van a karma törvényeivel. 


1. Ne költs többet, mint amennyid van!


A fogyasztói társadalom alapelve az, hogy az embereket fogyasztásra kell bírni, akkor is, ha rendelkeznek hozzá pénzügyi erővel, és akkor is, ha nem. Éppen ezért egyre karcsúsodó feltételekkel kínálnak a bankok személyi hiteleket, valamint tartós fogyasztási cikkekre, műszaki cikkre, autóra, ingatlanra stb. Nem feltétlenül kerülendő a hitel felvétele, mert több értelme van egy ingatlanhitelt törleszteni húsz évig, mint ugyanennyi ideig albérletre fizetni ki a pénzt. De oda kell figyelni, hogy az ember a nettó jövedelmének 1/3-ánál nagyobb összegű törlesztőrészletet ne vállaljon be, mert azzal elúszhat.


2. Takarékoskodj!


Nagyon sok dolgon lehet pénzt spórolni. Például ha leszokunk a szerencsejátékról, a dohányzásról és az alkohol-fogyasztásról, akkor egy csomó pénzt meg tudunk spórolni. Az ügyesebbek a használt dolgaikat is pénzzé tudják tenni a számtalan aukciós internet-oldalon meghirdetve a megunt, de még használható dolgaikat. Az aparigraha elve, vagyis az, hogy ne gyűjtsük felesleges dolgokat, nagyon praktikus dolog.


3. Reálisan mérd fel a lehetőségeidet, ne csak álmodozz!


Egy olyan ember, akinek nincs sok mobilizáható tőkéje, a következő lehetőségek közül választhat: a) Elmegy alkalmazottnak, ahol nagyjából behatárolható, hogy milyen jövedelemre fog szert tenni. b) Elkezd szolgáltatni, amihez nem kell ugyan tőke, viszont nem árt némi marketing- és menedzsment-érzékkel rendelkezni, mert attól még, hogy valamihez nagyon értünk, nem feltétlenül fogunk meggazdagodni belőle. El is kell tudni adni magunkat. c) Vállakozásba fog, amit viszont tőke nélkül nehéz elkezdeni, és egyébként is nagyon ügyesnek kell lenni, hogy a mai körülmények között nyereségessé tudjuk tenni. Én általában a szolgáltatásban jobban hiszek, mint a kereskedelemben vagy a beruházásban, ha már vállalkozásról van szó.


A védikus filozófia szerint nyolc olyan aspektusa van az életnek, amelyek folyamatos fogyasztókat biztosítanak: az egyik a négyféle állati tevékenység (evés, alvás, nemi élet és önvédelem), a másik pedig a négyféle szenvedés, illetve ezek enyhítésére irányuló törekvés: születés, betegség, öregkor és a halál. Bármelyiket is választjuk a nyolc közül, biztos, hogy mindig lesznek kuncsaftjaink.


A d) verziót azoknak találták ki, akiknek nincs tőkéjük, de szeretnének meggazdagodni, ugyanakkor nincs is ötletük egy saját vállalkozáshoz. Ez az MLM-mókuskerék. Korlátlan mennyiségű jutalékkal kecsegtetnek, feltéve, ha elég fogyasztót szervezel be magad alá. Csakhogy a vállalkozás törvényei úgy szólnak, hogy minél többfelé kell osztani a jutalékot, annál kevesebb marad egy-egy embernek. Ezért az emberek java része, aki belép egy-egy hálózatba, valójában nem keres vele semmit, csak fogyaszt, illetve azok, akik a piramis csúcsán vannak, és keresnek vele, elég hamar kiszállnak, mert rájönnek, hogy fölöslegesen osztják vissza a pénzüket. Szóval ez a változat nem működik.


4. Forgasd a tőkédet!


Ha valakinek van tőkéje, vagy befeketetni való pénze, esetleg ingatlanja, annak van a legnagyobb reális esélye arra, hogy a vagyonát belátható időn belül megtöbbszörözze. Viszont a legtöbb befektetés kockázatos, és legalább akkorát bukhatunk, ha nem értünk hozzá, mint amennyit nyerhetünk, ha szerencsénk van. Az arany-befektetést mostanában nagyon reklámozzák, de ez egyrészt hosszú távú, másrészt nem garantált, hogy mindig növekedni fog az arany ára. Az ingatlan-befektetés viszonylag praktikusnak tűnik, mert az albérletekre mindig lesz kereslet, még ha változó áron is. A tőzsde vagy a valuta-kereskedelem nagyon rizikós, a legtöbb ember többet bukik vele, mint amennyit nyer. A befektetési jegyek vagy banki befektetések által elérhető nyereség nem túl magas, ezekkel nem igazán tudjuk pár év alatt megtöbbszörözni a vagyonunkat. Ha üzletbe, vállakozásba fektetünk, akkor reménykedhetünk a legnagyobb nyereségekben, de itt is vannak rizikófaktorok.


5. Bízz a karmádban és dolgozz szorgalmasan!


Tapasztalataim szerint midnig azok viselkednek a legnagyobb lúzerként pénzügyi szempontból, akiknek a vagyon erőfeszítés nélkül hullott az ölükbe, például örököltek, vagy lottón nyerték stb. Persze nyilván az előző életükben tettek érte, hogy most ilyen legyen a karmájuk, de a pénzügyi érzék valahogy kiveszik belőlük, és ellustulnak, aminek következtében csak fogy a pénzük.  


Igazából ezzel az egész kérdéssel nem kell túlzottan sokat erőlködni. Ha elfogadjuk a karma törvényét, miszerint mindenkinek annyi jár, amennyit megérdemel, akkor nem fogjuk túl sokat stresszelni magunkat ezen a kérdésen, csak arra kell vigyáznunk, hogy ne költekezzünk túl. A fenti opciók bármelyikének megvalósításához szükségünk van bizonyos képességekre. Ha a karmánk szerint ezek a rendelkezésünkre állnak, akkor reménykedhetünk a sikerben, de ha nem, akkor legfeljebb a hiszékenység áldozatai leszünk, és mi fogjuk gazdaggá tenni a siker-trénereket, akik ügyes marketing-fogásaikkal meggyőznek bennünket arról, hogy az ő bölcsességük elegendő a karmikus hiányosságaink kipótlásához. 


Az igazság azonban az, hogy mind a jó karmájú, mind a gyengébb karmájú embereknek nagyon sokat és nagyon szorgalmasan kell dolgozniuk ahhoz, hogy valamit is elérjenek. Nincsenek áthidaló megoldások. Ezért jobb, ha elengedjük az anyagi vágyainkat, amikor látjuk, hogy nem reálisak. A pénz ugyanolyan energia, mint a prána. Nem csak beszívni kell, hanem ki is kell fújni. Azok, akik adakoznak, nemes célokat támogatnak, sokszor jobb anyagi helyzetben vannak, mint azok, akik fösvényen kuporgatják az utolsó garasukat is. Át kell adni magunkat a flow-nak, de ugyanakkor tudatossá is kell válni arról, hogy milyen irányba megyünk. És ne feledjük – bármilyen fordulatot vesz is az életünk, mindig lesz lehetőségünk jógázni, és még több erőt meríteni a mindennapi gyakorlásunkból.

2011. május 28., szombat

A meggazdagodás jógája

A meggazdagodás, a siker-tréningek, a Titok, az Erő, a vonzás törvénye manapság legalább olyan népszerű témák, mint a fogyókúra. Mielőtt jobban belemélyednénk a dologba, érdemes egy párhuzamot is vnni a kettő között: az, aki túlsúly-gondokkal küszködik, az valószínűleg nem nélkülöz, inkább nem tudja helyesen használni a rendelkezésére álló forrásokat. Ugyanez igaz a pénzügyekre – a legtöbb ember nem nélkülöz, nem él a létminimum alatt. Viszont a média állandóan a hollywoodi celebek sztáréletével tömi a fejünket, és ezért mi is azt gondoljuk, hogy akkor vagyunk menők, ha ugyanúgy szórjuk a pénzt, mint ők.


Azt szokták mondani, hogy a pénz nem boldogít, de jó, ha van. Én ezt úgy fogalmaznám át, hogy a pénz csak akkor boldogít, ha megtanuljuk helyesen használni, mint energiát. Ha elpazaroljuk, akkor mindig úgy fogjuk érezni, hogy nincs belőle elég, ugyanakkor az elköltése nem fog boldogságot okozni. Valóban, a jóga tanítása inkább arról szól, hogy legyünk elégedettek azzal, ami van (szantósa), ami a karmánk szerint jut nekünk. Az elégedettség valójában egy mentális attitűd, és a tényleges lelki tudással rendelkező ember mindenben és mindenkiben képes felfedezni az értéket.


Na de kanyarodjunk vissza egy pillanatra azokhoz, akik a Dale Carnegie- és Napoleon Hill-féle sikertréningek fő közönségét alkotják. Az ilyen embereknek két fő jellemzője van: az egyik az, hogy azt gondolják, a pénzszerzés csak készségtől függ, és megtanulható, vagyis nem hisznek a karma törvényébe. Amit elképzelek magamnak, azt bevonzom, és az univerzum majd teljesíti a kívánságomat, csak ismerni kell a Titkot. Meggyőzően hangzik, nem?


A másik jellemzőjük pedig pontosan az, ami miatt a legtöbbjük sohasem fog meggazdagodni: vagyis túlzottan lusták hozzá, hogy megtegyék a megfelelő erőfeszítést a céljaik megvalósításához. A motivációjuk csupán arra elég, hogy álmodozzanak a kövér bankszámláról, kacsalábon forgó vityillóról és a garázsban parkoló sportkocsikról.


Egy bizonyos értelemben véve igazat mondanak a motivációs trénerek, hiszen valóban mindent elérhetünk, ha elegendő motivációval rendelkezünk, és elegendő erőfeszítést teszünk bele. Ámde nem mindenki van felkészülve arra, hogy meghozza azt az áldozatot, amire szükség lehet egy bizonyos cél elérése érdekében, illetve legyőzze mindazokat az akadályokat, amelyeket a karmája esetleg elé gördíthet.


Még egy dolog, ami sok emberből hiányzik, az a türelem. Hiszen a Hatha-jóga Pradípiká is azt mondja, hogy a lelkesedés, türelem és a bizalommal teli törekvés által érhetünk el sikert a jógában. Szóval lehet, hogy a céljaid megvalósításához tíz évnyi erőfeszítésre lesz szükség, lehet, hogy egy életre, de az is lehet, hogy több életre. Pattabhi Jois-nak negyven évnyi nélkülözésbe tellett, mire nemzetközileg ismert jógaoktató lett belőle. Készen állsz-e te is ennyi időt belefektetni?


Ezzel a pár gondolattal vezetném be a gyakorlati részt, amely holnap következik, és amelyből kiderül, hogyan javíthatunk az anyagi helyzetünkön, és hogyan tudjuk magunkat tönkretenni.

2011. május 27., péntek

A jó, a rossz és a szép

Nem újdonság, hogy az, amit a divat szépnek tart, nem mindig nevezhető igazán egészségesnek. A tűsarkú cipőről (ami egyébként idén ismét divat) már sokan elmondták, hogy mennyire káros, én most egy másik jelenségről szeretnék értekezni, mégpedig a "pucsításról", vagyis a hiperlordotikus testtartásról. Sokan, főleg a lányok, úgy gondolják, hogy ha kitolják a feneküket hátra, és előrebillentik a keresztcsontot, akkor jobban fognak kinézni hátulról, mert karcsúbbnak tűnik a derekuk és gömbölyűbbnek a fenekük. Többek között a tűsarkú cipőben járás is elősegíti ezt a folyamatot, de a legtöbbeknél szerintem helytelen megszokás kérdése ez a rossz tartás, és éppen ezért lehet rajta változtatni.


Nos, először nézzük meg, hogy mi történik, ha valaki folyamatosan így tartja a derekát? A keresztcsont nem csak előrebillen, de a fölé nehezedő felsőtestünk súlya bele is nyomja a keresztcsontot a két medencelapát közé, és a szakroiliakális ízület gyulladása, fájdalmai is kialakulhatnak. Vélhetőleg a csípőízületünk is természetellenesen terhelődik járás közben, és  hajlamosak leszünk kifelé fordítani a lábfejünket, aminek következtében viszont harántsüllyedés alakulhat ki, illetve túlterhelődnek a belső térdszalagok. És ez csak a lábakra gyakorolt hatás!


A medence függőleges helyzetét az iliacus és a psoas izmokkal tudjuk megtartani. Ezen kívül részt vesz benne a hasfal, az alsó gerinctartó izmok, és a medencefenék izmai is, vagyis minden izom, amit a bandhák közben használunk. Ha kiengedjük a bandhát, és engedjük előrebillenni a medencét, akkor a hasfalunk is megereszkedik, és a hasi, valamint a kismedencei szervek is előreesnek. A belső nemi szerveknek és az emésztőszerveknek is szükségük van arra a felfelé irányuló nyomásra, amit a bandhák okoznak, és aminek hatására a keresztcsont függőleges marad, illetve a gerincünkkel jól meg tudunk nyújtózni fölfelé. 


Ha engedjük a medencét és a hasfalat előreesni, akkor a kismedencei szervekre lefelé irányuló nyomás nehezedik, ami lányoknál méh-petefészek problémákat idézhet elő, fiúknál pedig here- és lágyéksérv az esélyes, illetve prosztata-problémák is kifejlődhetnek. Plusz mindkét nemnél a vastag- és vékonybél renyhesége, aranyér, máj- epe, gyomor és egyéb bántalmak is kialakulhatnak. És mindez csupán azért, mert rossz a tartásunk! persze párhuzamosan egy csomó más tényező is hozzájárulhat, de ezt sem érdemes elhanyagolni. 


A medence előreesése az egész gerincoszlop statikáját is megváltoztatja: a derekunk előreesik, ami kapásból kedvez a porckorong-sérv kialakulásának. A hasizmok és az alsó hátizmok ugyanis együttes aktivitással tudják csak megtartani a megfelelő távolságot az ágyéki csigolyák között. A gerinc háti szakasza ugyanakkor kompenzálásképpen meggörbül, és az előreeső has mellett még a fejünket és a vállainkat is lógatni kezdjük. Persze különböző gerincek vannak, és nem mindenkinél jön elő az összes probléma. De a tendencia általában ilyen irányú. Ez a testtartás megakadályozza a helyes légzést, a bordakosár tágulását és a rekeszizom aktív használatát. Így az összes sejtünk anyagcseréje kárát látja a dolognak.


Sok embernél ezt az állapotot a hasra rakódó túlsúly vagy a terhesség idézi elő, mivel a nehéz has előrehúzza a derekukat. A probléma azonban szülés után vagy a lefogyást követően is megmaradhat, mivel a gerinc megszokja a helytelen tartást, és a gerinc tartóizmai hozzászoknak a rendellenes állapothoz. Persze sokan anélkül is rosszul tartják magukat, hogy túlsúlyosak lennének, vagy gyengék lennének a hátizmaik. Ez a rossz tartás a sok ülés miatt is kialakulhat, vagy ülés közben fokozódik. Még a fekvés közben is megakadályozza a gerinc megfelelő ellazulását. 


Mit lehet tenni? A jóga és a pilates nagyon sokat segíthet, mivel mindkettőben a bandhában részt vevő izmok tudatosítására és erősítésére helyezzük a hangsúlyt. És egy jó szemű oktató könnyebben észreveheti ezt a tendenciát, mint amennyire mi saját magunk látjuk a hátunk közepét. Az egyenes derék elengedhetetlen az ászanák helyes technikai kivitelezéséhez is, és lehet, hogy ennyiben ez a jelenség is kapcsolódik a tegnapi blogbejegyzéshez, hiszen előrebillentett derék esetén nem igazán fognak működni a bandhák, és könnyen előjöhetnek a tegnap tárgyalt problémák. Persze mindenkinek más a gerince, és van olyan is, akire nem jellemző a hiperlordózis, mégis helytelenül gyakorolja az ászanákat. 


Nem csak gyakorlás közben, de a napunk többi részében is, járás, ülés, állás, fekvés közben is próbáljuk tudatosítani a keresztcsontunk és a medencénk helyzetét, és ha kell, billentsük vissza függőlegesbe! Két azonnali esztétikai effektussal is számolhatunk: egyrészt magasabbak leszünk pár centivel, másrészt eltűnik a domborodó has, és egyből csinosabbnak és karcsúbbnak fogjuk érezni magunkat! A helyes gerinc-tartásnak persze van egy csomó hatása, amit az érzelmeinkre és a jellemünkre fejt ki (a helytelennek is), de ez talán majd egy másik blogbejegyzés témája lesz.

2011. május 26., csütörtök

A szenvedés foka

Az alábbi emailt kaptam a napokban, és úgy gondoltam, hogy mások számára is hasznos és érdekes lehet a válasz:


"Szia!


Kb másfél éve jógázom (főleg ashtanga és hatha, heti 4-5 alkalommal, néha power yoga), külföldön élek ezért csak mostanában találtam rá a Hot ashtanga órádra, meg a blogodra. Mindkettő nagyon tetszett, ezért gondoltam, hogy írok, igazából a véleményedre lennék kíváncsi.


Pár hete a felfelé néző kutya és a híd pózokban elkezdtem érezni a gerincem alsó, ágyéki részét: nem szúró fájdalmat, inkább nem olyan vészes tompát (bocs, a hídban szúró). Ezután nagyjából egy hetet pihentettem, de megint előjött, főleg a felfelé néző kutya pózban. Megkérdeztem a jógatanáromat, hogy mit gondol mitől lehet, mit csinálok esetleg rosszul, erre azt válaszolta, hogy "lehet hogy eljutottam egy magasabb szintre, mert az Ashtanga jóga először lerombolja, majd újraépíti a testet" - hát, ööö, ezt nem tartom valószínűnek. :)


Mit gondolsz, miért lehet ez, mire utalhat, mitől alakulhatott ki (nyilván valamit nem jól csinálok...?). Illetve, szerinted érdemes tovább jógáznom, ha ez a probléma nem múlik és folyamatosan előjön? Értem én, hogy X százalék szenvedés meg ilyesmi:) de jó lenne tudni, mennyire nyírom ki a gerincem, ha továbbra is így folytatom. (Még annyi eszembe jutott, hogy szoktam futni is, betonon, de nem nagyon érzékeltem semmilyen változást emiatt.)"


Nos, mielőtt belekezdenék a fejtegetésembe, előrebocsátanám, hogy látatlanban nehéz kompetensen megítélni a levélíró gerincének konkrét állapotát, ehhez biztosan kellene legalább egy pár, együtt eltöltött jógaóra. Nem csak abból a szempontból, hogy meg tudjam saccolni a gerinced állapotát, hanem abból is, hogy mit nem csinálsz esetleg helyesen, ami előidézhette.


De mivel ez egy viszonylag gyakori probléma az astangásoknál, elmondanék azért néhány általánosságot, hátha segít. Ha az én Atmás oktatóim közül valaki így reagálta volna le a porblémádat, mint a leveledben említett tanár, akkor azt hiszem, komolyabban elbeszélgettem volna az illetővel, a kompetenciáját és a pedagógiai érzékét illetően. 


Nem szerencsés, ha a tanár visszadobja a problémát a gyakorlóra, továbbra is bizonytalanságban hagyva őt. Plusz a túlzottan ezós, semmiere nem vezető magyaráztokat sem tartom annyira praktikusnak. Én általában amondó vagyok, hogy ha valami elkezd rendszeresen fájni, akkor nagy valószínűséggel nem helyesen gyakorlunk, és a szervezet jelzi, hogy nincs egyensúlyban. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor egyrészt nem a jóga, hanem az egó útján haladunk, másrészt jó esélyünk van rá, hogy maradandóan kinyírjuk a gerincünket például ebben az esetben.


A másik véglet persze az, hogy a jógából próbáljuk teljesen kiküszöbölni a sérüléseket és a fájdalmat, ez sem fog működni, és elképzelhetően nem is fogunk A pontból a B pontba eljutni, vagy "megérkezni", ahogy egyes oktatók fogalmaznak. Az erőfeszítés bizonyos mértékű szenvedéssel jár, de ha ez túlzott, akkor már nem visz előre, vagyis itt is törekedni kell az arany középútra. 


Akkor térjünk át e gerinc problematikájára. Terheli-e az astanga 1. sorozata a gerincet? Igen, vitathatatlanul. Ha a gerincünk edzetlen, nem hajlékony, a tartóizmai el vannak sorvadva, és eddigi életmódunkkal vagy sporttevékenységünkkel esetleg már némileg le is amortizáltuk, akkor nagyon körültekintően kell gyakorolni ahhoz, hogy ezt az állapotot ne súlyosbítsuk, hanem javítsunk rajta. Mik a kritikus pontok a gerinc szempontjából?


A csaturangába való htáraugrás mér önmagában terheli a derekunkat, ha a hasfalunk, a hosszanti hátizmok és a bandhák nem elég fejlettek és tudatosak. Erre még rá is húzunk a felfelé néző kutya-tranzícióval, mert akinek már az előző pózban összeesett a dereka, az itt még további nyomást gyakorol a porckorongokra. Ha a porckorong kiboltosulása a csigolya háti oldala felől jelentkezik, az enyhe fájdalmat okozhat a hátrahajlásoknál, mert ilyenkor nyomást gyakorolunk a porckorongok hátulsó peremére. Ugyanígy, előprehajlításnál, ha a derék nem egyenes, és a keresztcsontot nem tudjuk mefeleleően előrebillenteni, akkor a porckorongok hasüreg felőli széleit préseljük össze, és ez is fájdalmat okozhat. 


Az összes előrehajlítás tehát tovább tudja rontai a helyzetet, vagyis próbáljuk teljesen egyenes gerinccel végezni őket! Ha hátrahajlításban fáj a gerinc, akkor valószínűleg a matszjászanánál, a lábemelésnél és a hídban is fáj, valamint a návászanánál, ha a gerinc nem teljesen egyenes. Ilyen esetben tahát nem elégséges a probléma megoldásához az egyes sorozat helyes gyakorlása sem. Sok esetben nagyon hasznosnak bizonyul, ha elkezdjük a második sorozat hátrahajlító pózait is gyakorolni, főleg az antigravitációs pózokat (sáska, íj stb.)


Az Agni-sorozat is nagyon jó hatásúnak bizonyult hátfájósak esetében. Az astangás matszjászanánál és az utána következő lábemelésnél is meg szokott fájdulni a derék, ezért itt a keresztcsontot a talaj felé kell billenteni, és meg kell nyújtani a derekunkat az állunk irányába, a szegycsontot pedig kiemelni. Van még egy pár gyakorlat, de azokat személyesen tudom csak megmutatni. A futással kapcsolatban pedig annyit, gondolom olvastad korábbi bejegyzésemet erről, úgyhogy véssük jól az egszünkbe: a betonon futás és a step-padon szökdécselés a legbiztosabb módja a derekunk tönkretételének, plusz a térdünk is tropára mehet, illetve a hamstrigünk is meg fog rövidülni. Egyszóval nem ajánlom, még akkor sem, ha közben nem érzed, hogy rosszabbodna a helyzet.

2011. május 25., szerda

6 tévhit - vagy mégsem?

Szöszkeboszi ismét adja a témát, egészen jó írásai vannak, mindenkinek a figyelmébe ajánlom a blogját! Nekem annak ideján András hívta fel rá a figyelmemet, és még a végén lehet, hogy össze is találkozunk a blog szerzőjével egy astanga-órán!


Nos, akkor először következzék 3 tévhit a diétáról, amelyekre pár jógikus gondolattal reagálnék. Az eredeti cikket itt olvashatjátok el.


1. Este 6 után nem szabad enni


Nos, ha valaki fogyni akar és nem végzett intenzív edzést dél és este 6 között, akkor valóban jobb megfogadni ezt a tanácsot. Az esti nagy evészet megnehezíti az éjszaki pihenést és regenerálódást, viszont a tápanyagok jó része (főleg a zsír és a szénhidrát) bizony lerakódik a kis raktárainkba. De! Tételezzük fel, hogy 12 vagy 1 körül megebédeltünk, és utána 3-4 óráig nem ettünk semmit, mert ugye jógaórára készültünk. Este 9-kor vége az órának, 10 óra, mire hazaérünk. Ekkor már több, mint 9 órája nem ettünk, az anyagcserénket viszont felpörgettük egy jó kis 1000 kalóriás Hot Ashtangával. Ilyenkor azért nem kell lelkiismeret-furdalást éreznünk, ha nem bírunk éhesen lefeküdni. Viszont nem árt, ha zsíros és szénhidrát-dús ételek helyett könnyű levessel, párolt zöldséggel, esetleg némi sovány tejtermékkel zárjuk a napot. Az esti fehérjeturmixok fogyasztása például még elő is segíti a fogyást, nemhogy hízlalna.


2. "A szüleim kövérek, én is az leszek" 


A jóga azt tanítja, hogy a külső nem minden. De attól még lehetnek egy jógásnak is elképzelései arról, hogyan szeretne kinézni. Az én véleményem szerint a genetikai faktorokat maximum 30%-ban tehetjük felelőssé a testsúlyunkért és a kondíciónkért. A többi diéta és gyakorlás kérdése. Szóval nem fölösleges az erőfeszítés, főleg azért, mert a jóga hatása nem merül ki az alakformálásban. Esetleg pontosan  a mindennapos gyakorlás során tanuljuk meg elfogadni önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk.


3. "Előbb szálkásítok" 


Ez itt most arra vonatkozik, hogy ha valaki a jóga helyett inkább valami csodadiétát vagy csodakapszulát választ. A jóga és a testsúly között semmilyen összefüggés nincs, abban az értelemben, hogy egy kövér ember esetleg nem kezdhetné el. Viszont a rendszeres jóga nem csak kalóriát éget, hanem a hormonális működésünket és az étvágyunkat is szabályozza, szóval szerintem éppen hogy az a pénzkidobás és időpazarlás, ha valaki egyedül a csodadiéták vagy a kapszulák erejében bízik, aminek a hatását pedig a jógával remek módon meg lehetne támogatni.


Most pedig a három tévhit az edzésről (eredeti cikk itt):


1. Az izomlázra ré kell dolgozni!


Érdekes dolog ez az izomláz-téma a jógában. A tapasztalat egyértelműen az, hogy akkor kapunk izomlázat, ha szokatlan terhelés ér bennünket, ami nem nagyon fordul elő, ha már beleszoktunk egy gyakorlatsorba. Ha valami azért fáj, mert némileg túlerőltettük, akkor viszont a további erőltetésre komolyabb sérüléssel reagálhat a testünk. Szóval tudni kell, hogy hol a határ. Vagyis teljesen igaz, hogy más jellegű, relaxálóbb terhelésre van ilyenkor szükség, és időt kell hagyni a regenerációra. A kondíció nem igazán a terheléstől épül fel, hanem az utána következő regenerációs időszak készíti fel a szervezetet a következő terhelés jobb elviselésére. 


2. Az ember azért sportol, hogy lefogyjon


Legfixebb jógás tanítványaim általában már akkor tökéletes alakkal rendelkeztek, amikor elkezdtek jógázni, így nyilván mélyebb motivációt kellett találniuk, mint a "szépségért meg kell szenvedni" szlogen. Egyébként is, általában jobban boldogul az ember, ha a pozitív tényezőket helyezi előtérbe, ahelyett, hogy azon nyűglődne, hogy "Földig ér a hasam a csaturangában", "Nincs erő a karomban", "Merev vagyok, mint a bot" stb. A jóga úgyis a legjobbat fogja kihozni belőlünk, minden szinten. Gyakoroljunk a gyakorlás kedvéért, és ne ragaszkodjunk a külsődleges eredményekhez! Krisna is ezt mondta.


3. Ha sportolni kezdek, többet eszem


Na ez például a jógánál nem is igaz, mert annyira jól beszabályozza az anyagcserénket, hogy pontosan annyit fogunk enni, amennyire szükségünk van. Viszont egyáltalán nem mindegy, hogy mit! A jóga a vegetáriánus étrendet ajánlja, de ehhez ragaszkodva is könnyen megeshet, hogy üres kalóriákkal töltjük meg a hasunkat a napi étkezések során (péksütemény, kenyér, tészták, édességek, zsíros tejtermékek, édes gyümölcsök, cukrozott italok stb.) Ha tudatosabban ráállunk az egészségesebb, tartalmasabb alapanyagok fogyasztására, akkor azt a szervezetünk jobb állóképességgel, jobb külalakkal,  jobb közérzettel és gyorsabb regenerálódással fogja meghálálni. Személyes kedvenceim: mindenfajta friss csíra, frissen préselt zöldségelevek, indiai dálok, gyömbér, avokádó, olíva, a saláták általában, levesek (tészta nélkül), prököletlen magvak, köles, amaránt, gyümölcsök, sovány tejtermékek, algák. 

2011. május 24., kedd

A valódi bölcsesség

A Bhagavad-gítá bölcsessége megszívlelendő tanításokat tartalmaz azok számára is, akik nem a hindu vallást követik, vagy esetleg nem is hisznek Istenben. A mű egy párbeszéd Krisna és Ardzsúna között. A hindu teológia szerint Krisna az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Ardzsúna pedig az illúziótól megtévesztett lélek szerepét játssza. A világ sorsát eldöntő kurksétrai csata előtt zajlik párbeszédük, ami azzal kezdődik, hogy Ardzsúna elbizonytalanodik a kötelességét illetően.


Harcosként az volt a kötelessége, hogy csatába szálljon a vallásos elvek védelme érdekében, de a szent életűek egyik jellemzője ugye az ahimszá, aminek hatása alatt Ardzsúna inkább az erdőbe vonult volna meditálni, ahelyett, hogy a csatatéren a harci gurujával, a nagyapjával és az unokatestvéreivel bocsátkozzon véres harcba, közben még a saját oldalán harcoló bajtársai életét is kockáztatva.


Az ahimszá valóban fontos elv, de meg kell tanulni helyesen követni, hiszen bizonyos esetekben erőszakkal lehet csak megállítani másokat, akik visszaélnének a hatalommal, és mág több erőszakot követnének el. Ahhoz azonban, hogy megtanuljuk helyesen alkalmazni az ahimszá elvét, meg kell ismerkedni a lélek tudományával, különben csak a múlandó anyagi test iránti szetimentalizmussá válik, a lélek örök érdekeinek szem előtt tartása helyett. Krisna a következő verssel kezdi Ardzsúna oktatását (Bg. 2.11):


“Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Művelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett.”


A valódi műveltség ott kezdődik, hogy megértjük a különbséget a múlandó anyagi test és az örök, halhatatlan lélek között. Az anyagi test csupán a lélek jelenlétében nyilvánítja meg az élet-szimptómákat, és amikor a lélek eltávozik belőle, akkor újra anyagként viselkedik. A lelkek körforgását az anyagi testekben a karma törvénye határozza meg, amelynek alapján mindenki a saját tetteinek jutalmát élvezi vagy attól szenved. A bölcs éppen ezért nem bánkódik sem az élő, sem a halott felett, vagyis sem a születés, sem a halál felett, mivel mindkettő elkerülhetetlen.


A lényeges dolog az, hogy megértsük a karma törvényét, és annak megfelelően végezzük előírt kötelességeinket. Ugyanis, ha elmulasztjuk azokat, akkor szenvedni fogunk, ha pedig elkezdünk ragaszkodni a tetteink eredményeihez, akkor újra és újra meg fogunk születni, hogy meg is kapjuk őket. A jógi éppen ezért közömbös, és az enegriáját nem az anyagi eredményekkel kecsegtető tevékenységekbe fekteti, hanem a transzcendentális megvalósításba. Ez a szemlélődő, közömöbös magatartás segít, hogy távol maradjunk az anyagi lét “sűrűjétől”, és egyre több lelki tudásra és megvalósításra tegyünk szert.


A továbbiakban több verset is fogok majd idézni a Bhagavad-gítából, és megvizsgáljuk Krisna bölcsességét “jógikus” szempontból. Addig is, ne bánkódjunk, hanem gyakoroljunk!

2011. május 23., hétfő

Rapture

Ez a fogalom (a Google fordító szerint "elragadtatás") a keresztény Biblia-értelmezők szerint a végítélet napját jelenti, amelyen a bibliai prófécia szerint Isten magához emeli a mennyekbe a 144 ezer igaz keresztényt, míg a többiek itt maradnak szenvedni, vagy egyes interpretációk szerint a pokol kénköves tüzében fognak égni mindörökké (v.ö. Atma Center, Hot Ashtanga-óra :-)). Egyes Biblia-kutatók a Rapture napját 2011 május 21-re tették, ami ugye tegnapelőtt volt. Nos, én nem vettem észre semmiféle komolyabb változást, vagyis ismét megbukott egy világvége-jóslat. 


Háromféle magyarázat jutott az eszembe: 1.) Rosszul számolták ki az időpontot, így most újra kell értelmezni a “bibliai kódokat”. 2.) Nem volt egyetlen igaz keresztény sem, így Isten úgy döntött, hogy mindenkinek ad még egy esélyt. 3.) Ténylegesen eltűnt 144 ezer személy a föld színéről, csak ez nem tűnt fel senkinek. De ha esetleg valamiről lemaradtam, és valaki tényleg átélte a “Rapture”-t tegnap, az szóljon, legyen szíves!


Én a Krisna-völgyben töltöttem az elmúlt két napot, úgyhogy igazából fel voltam készülve, ha esetleg tényleg elérkezik a világvége, akkor a legjobb helyen fog érni. Szombat reggel felkeltem és gyakoroltam egyet. Most az agnis pózokat vettem sorra, mert még kímélem a vállamat, hogy jó legyen a jövő hét végi jógabemutatókra. Utána pujáztam, majd átmentem a tempomba, ahol már folyt az ünnepség. 


Narasimhadeva, az Úr Krisna oroszlánfejű inkarnációjának megjelenését ünnepeltük éppen, és meg is fürdettük az Úr murti-formáit tejben, tisztított vajban, mézben, gyümölcslevekben és mindenféle földi jóban. Utána avatási szertartás következett, amelynél én mutattam be a tűzceremóniát. Akik ma kaptak avatást, azok valóban úgy élték meg, hogy itt most az anyagi vándorlásuk lezárult, és megkezdődött a lelki útjuk, vagyis az életük már tényleg nem lesz olyan többé, mint ezelőtt volt. Egyik atmás oktatónk, Ancsa is avatást kapott, úgyhogy most már Akarsini néven fog szerepelni az órarendben, de az óráit töretlen lelkesedéssel tartja tovább.


Vasárnap, miután a “Rapture” elmaradt, ismét ünnepeltünk, hogy krisnás módon éljük át ugyanezt az eseményt. Az én értelmezésemben ugyanis a Rapture az egy isteni eksztázis, amelyben a hívő összekapcsolódik imádott istenével. Olyasmi, mint a szamádhi állapota a jógik számára. Vasárnap ugyanis lelki tanítómesterem, Srila Sivarama Swami Maharaja születésnapját ünnepeltük. Az előadásában Srila Prabhupadát, a Krisna-tudat alapítóját idézte, aki azt mondta, hogy valójában nem kell eljutni a lelki világba, mert az már itt van. 


Egy olyan személy, aki elérte a teljes transzcendentális megvalósítást, mindig maga előtt látja Krisnát, és megtisztult érzékeivel képes kapcsolatba lépni vele. A kezdő spiritualisták számára, akiknek az érzékeit még befedi az anyagi energia, Krisna a múrtik (márványból, fémből stb. Készült istenszobrok) és a szent név formájában nyilvánul meg, és ha a múrtit szolgáljuk és a szent nevet énekeljük, akkor a mi érzékeink is hamarosan megtisztulnak, és az anyagi világnak nevezett fátyol hamarosan fellebben.


Vagyis a transzcendentális eksztázis állapotának eléréséhez nem kell meghalni, és nem kell sehová sem menni, csupán a tudatunkat kell megtisztítani a helyes gyakorlás által, és azonnal tapasztalni fogjuk. A lelki tanítómester az a személy, aki beavat bennünket ebbe a folyamatba, ezért mindig követni kell az utasításait, és lelkesen kell gyakorolni a Krisna-tudatot. Szóval két kellemes napot töltöttünk Krisna-völgyben, és feltöltődtünk lelki energiával, hogy bátrabban tudjunk szembenézni a hétköznapok kihívásaival. Hétfőn pedig újra találkozunk minden kedves jógással, és tovább küzdünk együtt az elménkkel a jógaszőnyegen, hátha lesz egy kis Rapture :-).

2011. május 22., vasárnap

Ágjá és szahaszrára csakra

Ágjá csakra (“utasítás” - harmadik szem csakra)


Helye: a két szemöldök között. Szimbóluma: Kétszirmú lila lótusz, kékes/kámforfehér középpel. Pszichés funkciója az ösztönök, intuíció, értelem, bizalom, tisztánlátás, a harmadik szem szabályozása. E csakra irányítja a finom fizikai elemeket (elme, intelligencia, hamis egó), és felelős a valódi énünk megfelelő intelligenciával történő megértéséért és érzékeléséért. Hibás működés esetén az énünket az anyagi testtel azonosítjuk. Fizikai szinten a száj, nyelv, fogak, torok, gégefő, hangszálak, nyelőcső, hörgők, nyirokrendszer, a tüdő és az állkapocs működését szabályozza. Hibás működés esetén fejfájás, migrén, nátha és melléküreg-problémák, különböző látászavarok, pl. Távollátás, rövidlátás, kancsalság, kötőhártya-gyulladás, torz látás, zöldhályog stb.


Szahaszrára csakra (“ezerszirmú” - koronacsakra)


Helye: a fejtető (brahma-randhra). Szimbóluma egy fehér és a szivárvány színeiben pompázó 1000 szirmú lótusz. A koronacskra a transzcendens funkciókat irányítja, és transzcendentális mantrák tartoznak hozzá. Pszichés szinten az önuralom, elmélyülés, a transzcencdencia felé törekvés, az önmegvalósítás és a tudat funkcióiért felelős. Akik tudatosan vagy öntudatlanul elzárják magukat az élet magasabb rendű céljainak megismerésétől, a transzcendencia utáni kutatástól, azoknál a koronacsakra nem aktív. Továbbá pszichózis, személyiségzavar, Alzheimer-kór, demencia, epilepszia, skizofrénia, depresszió, öngyilkosságra való hajlam. Fizikai szinten a koponya, az agykéreg és a nagyagy működését koordinálja. Hibás működés esetén Parkinson-kór léphet fel.

2011. május 21., szombat

Mire jó a masszázs?

Fogyiblog 8. rész - lefogyhatsz-e masszázzsal? A masszázs nagyon jó dolog, ezt mindenki tudja. Ez a legősibb gyógymód, és igazából egy passzív mozgásterápia, mondhatni, a lusta emberek sportja. De érdemes tisztában lenni azzal, hogy mit tud, és mit nem. Önmagában a masszázstól lefogyni nem igazán lehet, mint ahogy a többi módszernél is láttuk - a különböző fogyasztó módszerek együtt hatékonyak igazán, és nem helyettesítik egymást. 


Így a masszász sem helyettesíti a jógát vagy a testmozgást, a diétát, illetve nem befolyásolja olyan módon az anyagcserét, mint a különböző fogyasztó készítmények. Viszont nagyon jó kiegészítője a jógának vagy egyéb sportnak, mivel ellazítja az izmokat, bizonyos masszázsfajták még az ízületek mozgási határait is növelik (pl. Thai masszázs vagy Kalari). A reflexpontok masszázsa sem utolsó, mert azáltal befolyásolni lehet a szervezet energetikai működését, illetve serkenteni lehet bizonyos belső szervek és mirigyek működését. 


Nem titok, hogy egy túlsúlyos ember energiacsatornái el vannak záródva, és nagyon sok bennük a salakanyag. Jó sok és jó alapos masszázzsal ezeket a blokkokat ki lehet oldani és a méreganyagok egy részét is ki lehet vezetni. Egyes emberek izomlázat is éreznek masszázs után, sőt, olyanról is hallottam, akinek kék-zöld foltok voltak a testén (na ez már nem biztos, hogy szükséges...). Minden esetre az izomlázról ne gondoljuk azt, hogy bizony itt is annyi kalóriát égettünk el egy masszázs alatt, mint egy Hot Ashtanga-órán. Inkább arról van szó, hogy a tejsav lerakódott az izmokban, mivel nem volt meg a masszázs közben a megemelkedett kardió és vérkeringés, ami elszállította volna a salakanyagokat az izmokból. 


A kardió és az állóképesség egy fontos dolog, nem csak a fogyáshoz, hanem az általános egészséghez is, és a rendszeres sport sokkal jobban megemeli az alapanyagcserét, mint a rendszeres masszázs. Tehát ez utóbbi csupán kiegészítő terápia lehet, és nem erősíti meg a szívet olyan mértékben, mint a testmozgás.


Ne feledkezzünk el a masszázs méregtelenítő hatásáról sem, mert az viszont jelentős, és a múltkori, érzemi tényezőkről szóló bloghoz kapcsolódóan fontos megérteni, hogy minél jobban ellazul a páciens, annál jobban el tudja engedni a nem kívánt dolgokat. Nagyon fontos itt a masszőr és a páciens kapcsolata, egymásra gyakorolt hatása. Az ájurvédában is előszeretettel alkalmazzák a masszázst a bőr alatti szövetekben összegyűlt méreganyagok kivezetésére, és ezt izzasztó terápiákkal egészítik ki. Ehhez azonban fontos, hogy a hasüreget is átmasszíroztassuk, ne csak az izomokat.


Vannak kifejezetten "fogyasztónak" hirdetett masszázsok. Mi igaz ebből? Nos, a belső szervekre és mirigyekre gyakorolt hatáson túl, amit bizonyos reflexmasszázsok tudnak, a nyirokmasszázs nagyon hasznos, bár ez elsődlegesen a bőr alatti nyirokszövetekben felgyülemlett vizenyőt távolítja el. A cellulitmasszázs a bőr és környéke vérkeringését, anyagcseréjét pezsdíti fel, és így hozzájárul az esztétikumhoz, esetleg némi centik elveszítéséhez is. 


A kifejezetten zsírbontó kezeléseknél kétféle módon szoktak nekiesni a bőr alatti zsírpárnáknak: egyrészt ultrahanggal zúzzák szét a zsírszövetet (amit viszont utána el is kell égetni, és erre a diéta és a sport a legalkalmasabb), másrészt "zsírégető" készítményeket masszíroznak a bőrbe.


Nos, ezzel kapcsolatban a következőt kell megjegyezni: minden olyan dolog, ami belsőleg fogyasztva hízlal, az a bőrbe bemasszírozva is hízlalni fog (csoki - lásd a képet, méz, olaj, zsíros krémek és testápolók), vagyis ilyen masszázsra nem menjünk, ha fogyni akarunk. Ehelyett az ájurvédában száraz masszázst, vagy különböző porokat szoktak alkalmazni, amelyek "kiszívják" a zsírt a bőr alól az erőteljes masszázs során, és közben még le is radírozzák az elhalt hámsejteket. Néhány ötlet: homok, teljes kiőrlésű liszt, rizsliszt, triphala gyógynövény-keverék. A különböző csili-tartalmú és egyéb csípős krémekkel csínján érdemes bánni, mert nem egy embernél bőr-irritációt váltanak ki, és a fogyasztó hatás nem sokkal több, mintha nyakló nélkül falnánk a csilipaprikát (szebb nevén Cayenne-borsot). 


Még egy dolog a pakolásokkal és a tekercselésekkel kapcsolatban: A különböző ásványi anyagokban gazdag iszapok és tengeri alga-moszat készítmények nagyon jól méregtelenítenek és lúgosítanak, viszont költségesek, így nem sok emberfiának jut belőle. Szóval hagyjuk meg a masszázst az őt megillető helyen, de ne várjuk el azt, hogy néhány kezelés önmagában megoldja a túlsúly-gondjainkat! 

2011. május 20., péntek

Nyújtsd, ki tudja...

...meddig nyújthatod! Szöszkeboszi "Buzi-e vagy, ha nyújtasz?" blogbejegyzése ihletett meg engem is egy pár gondolatra a nyújtással kapcsolatban. Hiszen jógaórán mást sem csinálunk, csak nyújtunk. És közben jól meg is erősödnek az izmok, anélkül, hogy bekötnének. Érdekes, hogy sok sportoló, aki először téved be jógaórára, meg is lepődik, hogy mennyire nehéz és fáradságos dolog a nyújtás. 


De szerencsére egyre többen jönnek, mert felismerik, hogy erre szükség van, és nem csak a nőknek, hanem a férfiaknak is. Sőt, nekik még inkább,mert ugye hormonálisan és genetikailag inkább az izomerőre vannak predestinálva, mint a hajlékonyságra. A nők esetében viszont sokszor az izomerő hiányzik, és egy csaturanga helyes kivitelezése emberfeletti próbatételnek tűnik a számukra. 


Az érdekesség abban rejlik, hogy mind az izomzat alulfejlettsége, mind a túlzottan kötött izomzat okozhat tartáshibákat, ami viszont a közérzetünket, a hangulatunkat és az egész mentalitásunkat is befolyásolja. Akinek túlzottan gyengék a hát- és a hasizmai, az általában előreejti a derekát, a keresztcsontja is előrebukik, a hasfala pedig kiboltosul (még akkor is, ha nem kövér). Ilyenkor a belső szervek előreesnek, és a derékszakasz porckorongjaira is kedvezőtlen nyomás nehezedik. A felső háti szakaszt ugyanakkor kompenzációképpen begörbíti az ember, és a mellkasa is beesik. 


A jó sok csaturanga és vinyásza az astangában, valamint a bandhák pontosan ezeket a problémákat oldják meg. Bizonyos embereknek azért rossz a tartása, mert megrövidültek a hamstringjeik, és ezért nem tudnak egyenes háttal előrehajolni. A jóga ezen is segít. Plusz nyitja a csípőt, ami szintén pozitív módon hat a tartáshibákra. 


A túlzottan izmos felsőtest két okból jelenthet problémát: egyrészt plusz terhelést kell vinnie a deréknak a V alakú hát, fatörzs-karok, ágyugolyó-vállak és vaskos mellizmok formájában, másrészt, akik ennyire megerősítik a felsőtestüket, azoknak az izmaik általában nagyon megrövidülnek a sok súlyzós gyakorlattól. Vagyis a vállak mozgékonysága erősen beszűkül, és a gerinc sem lesz túlzottan mobilis. 


Azt pedig el tudjuk képzelni, hogy egy erős izmokkal rendelkező embernek menyi ellenállást kell legyőznie, ha igazából nyújtani akar! Éppen ezért fontos, hogy az erőatléták is ne csak a kigyúrt izomzatra hatsanak, hanem ugyanolyan lelkesen hajtogassák magukat a jógaórán is. Legalább annyi időt kellene a nyújtással tölteni, mint az erőgyakorlatokkal vagy a kardióval. Ez nem csak az izomzatunk funkcionalitását fogja növelni, hanem a regeneráció ütemét is fokozza.


A legtöbb sportoló tudatos az izomzata működéséről, anyagcseréjéről, és regenerációs készségéről, viszont sok estben fittyet hánynak az ízületek egészségére. És itt nem csak az egyoldalú vagy túlzott ízületi terhelésre gondolok, hanem arra, hogy az ízületeknek, porcfelületeknek, szalagoknak és inaknak is van anyagcseréjük, és szükségük van a regenerációra. Az életkor előrehaladtával nem csak az izomtömeg sorvad, hanem a kötőszövetek is folyamatosan rövidülnek. 


Éppen ezért fontos a nyújtás, méghozzá minden egyes ízület és szalag teljes körű nyújtása, mivel ezzel elejét tudjuk venni a kötőszövetek zsugorodásának, és serkentjük azok anyagcseréjét és regenerációját. A rendszeresen jógázók ízületei sokkal strapabíróbbak lesznek, mint azoké, akik csak kardióznak vagy erőedzéseket végeznek. Főleg, ha melegben nyújtunk, vagy jógázunk. Ez még inkább segít kiméregteleníteni az ízületeket, és fokozni az anyagcseréjüket, illetve felgyorsítani a regenerációjukat. 


Mellesleg egyetértek Lucas Rockwooddal abban, hogy ha hatékonyan akarunk nyújtani, akkor nem elég öt légzésig benne maradni egy pózban, hanem több percig kell. És a gravitációs nyújtások, amikbe belelazulunk, sokkal hatékonyabbak a problémás területeken (csípő, váll, hamstring stb.), mint az erőből végzett nyújtás, főleg, ha csak rövid ideig tartjuk ki. 


Szerintem tehát egyáltalán nem buzis, ha valaki nyújt, hanem létszükséglet. Aki ezt nem ismeri fel, az igencsak az elején jár még az emberré válás folyamatának, és a saját maga által átélt szenvedéssel fog fizetni éretlenségéért. Szóval, nyújtsunk, ameddig csak nyújthatunk, és az egészségünk meg fogja hálálni!  

2011. május 19., csütörtök

Bimbózó élet

Az anyagi világban megszületni nem egy dicsőséges vagy kellemes dolog. Mégis, az, hogy egy lélek emberi testben születhet újjá, miután életek millióit élte le különböző állati és növényi létformákban, a védikus irodalom szerint egy kivételes lehetőség. Amikor Govinda Kai itt volt, megkérdezte, hogy mi a különbség egy ember és egy állat között. Én egyből rávágtam, hogy az ember felelős a tetteiért, míg az állatok ösztönösen cselekszenek. 


Vagyis az emberi testtel együtt nem csak azt a lehetőséget kapjuk meg, amit a jóga is kínál, hogy tudakozódjuk a valódi önvalónkról, de azt a felelősséget is, hogy döntsünk, mi ahelyes, és mi az, ami nem, utána pedig éljünk a döntéseink következményeivel. A legutóbbi ilyen kérdés, ami heves érzelmi megnyilvánulásokat váltott ki a magyar társadalomban, az abortusz-ellenes kampány volt. 


Nem kívánok állást foglalni azzal kapcsolatban, hogy kell-e, és ha igen, akkor hogyan kellene törvényileg szabályozni ezt a kérdést. Inkább néhány erkölcsi-lelkiismereti vetületet emelnék ki, amit a jóga-tradíció hozzátehet ehhez a kérdéshez. Az előbbi ember-állat hasonlatnál maradva, az állatok esetében a szaporodás nagyjából automatikus módon történik. Nincs fogamzásgátlás, és ha a nőstény megfogant, utána meg is fog elleni, és mindenki örül. 


Az ember viszont, mint említettem, több lehetőséggel rendelkezik, és ennél fogva jól meg is bonyolítja ezt a kérdést. Az első problémát abban látom, hogy gondolati-érzelmi-társadalmi vonatkozásban egyre inkább különválnak a szex, a szerelem, a házasság, a család és a gyermekvállalás fogalmai. A jóga ugye az összekapcsolódásról szól, és elsősorban a valóság szétdarabolt aspektusainak összekapcsolásáról, amelyek természetes módon eredendő kapcsolatban vannak egymással, csak az illúzió hatása alatt ezt nem látjuk. 


A modern ember azt gondolja, hogy joga van a "minőségi szexhez", hogy Mamagésát idézzem, de viszont nem köteles vállalni a természetes következményét, a gyermekáldást, mivel az kényelmetlennek, vagy túlzottan nagy felelősségnek tűnik. Aláírom, hogy sok felelőtlen férfi van, aki szívesen szexelne, de férj, apuka már nem akar lenni. Viszont azt tapasztaltam, hogy az abortusz kérdésében a nők nyilvánítottak a leghevesebben véleményt, ugyanúgy, mint az otthonszülés kérdésében is. Mert hogy senki ne korlátozza a jogaikat arra vontakozólag, hogy ők akarnak-e szülni és gyereket nevelni, és ha igen, akkor hol akarnak szülni.


Szerintem a legtöbb partnerkapcsolatban ezekben a kérdésekben a nők hoznak végső döntést, a férfi csupán beleegyezik. Ha nem az lenne a divat, hogy a nők emancipáltak, karriert építenek, szingli-életmódot élnek és legfeljebb 35 éves korban vállalnak gyereket, akkor elképzelhető, hogy a férfiakat is jobban rá lehetne venni a férj- és apaszerepre. 


De kanyarodjunk vissza egy pillanatra a jóga tanaihoz és a védikus társadalomból vett példákhoz. A brahmacsarja elve azt tanítja, hogy ha nem vagy házas, akkor ne élj nemi életet. Ha pedig házas vagy, akkor gyermeknemzés céljából tedd ezt. És ha már gyermekeket szeretnél, akkor mindent tegyél meg annak érdekében, hogy egészséges és boldog gyermekeid szülessenek. Vagyis táplálkozz egészségesen, jógázz, kerüld a káros szenvedélyeket és légy harmóniában önmagaddal.


A következő egy filozófiai pont. A jóga tana az önzetlen szeretetről, minden élő tiszteletéről, és a felelősségvállalásról szól. A védikus filozófia szerint a lélek a fogantatás pillanatában kerül be a magzat testébe, mivel a petesejt csak a lélek jelenlétében kezd el osztódni és életszimptómákat produkálni. Lehet, hogy a lelkiismeret megnyugtatásához elegendő, ha azt mondjuk, hogy a magzat szívhangja "csupán" egy biológiai jelenség, és nincs benne lélek, de a szívünk mélyén mindannyian tudjuk, hogy ez nem igaz. Nem akarok senkiben sem bűntudatot kelteni, de érdemes inkább úgy rendezni az életünket, hogy ne kelljen éreznünk a bűntudatot, ahelyett, hogy állandóan megpróbáljuk elhessegetni. Ami már megtörtént, azon nem érdemes depressziózni, itt a jövőnk a tét, azért még tehetünk valamit.


Az ahimszá elve egyértelműen azt írja elő, hogy ha már "véletlenül" teherbe estünk, akkor mentálisan alkalmazkodjunk a helyzethez, és adjuk meg az esélyt a magzatnak az emberi élethez. Legalábbis tegyünk meg minden tőlünk telhetőt. Ha valaki eldönti, hogy anya/apa lesz, még ha ez nem is egy tervezett esemény, nem hiszem, hogy ezt kevésbé sikeresen tudná kivitelezni, mint azon szülők bármelyike, akiknek egy déleket-ázsiai faluban 8-10 gyereke van, és a létminimum alatt élnek.


A védikus kultúrában a nőket nagyon tisztelték, és védték is. A gyermekek nevelése, a háztartási teendők ellátása dicsőséges dolognak számított, és a nők természetesen beleilleszkedtek ebbe a szerepbe. Ma már sok nő csak a karrierre hajt, és az életüket eleve úgy rendezik be, hogy ezekre a szerepekre nem is nagyon van hely, idő, az ilyen irányú érzelmi igényeiket pedig inkább elnyomják, minthogy előtérbe helyezzék. Persze sok mindenkit jlehet ezért hibáztatni, és az is igaz, hogy nem minden férfi tudna eltartani egy otthon a gyermekeit nevelő feleséget és családot egymagában.


Ha egy nő nem szeret takarítani, főzni, vasalni, és idegesítik a gyerekek, akkor nem csoda, hogy nem sok férfit fog tudni bevonzani családalapítási szándékkal. Az egész kérdés másik véglete pedig ott van, amikor egy nő eldönti, hogy nekem kell egy gyerek, mert már öregszem, és meguntam a kutyámat meg a macskámat. Nem baj, ha nincs férjem, megoldom. Ez sem a legideálisabb hozzáállás, és valóban láttam sok egyedülálló nőt, aki nem igazán tudott anyává válni, annak ellenére, hogy gyermekei születtek. 


Persze hangsúlyozom, hogy a férfiaknak is van restanciájuk ebben az ügyben, de ha valaki tényleg egy jógi, és felelősségteljesen cselekszik, akkor sokkal kevésbé fordul elő, hogy "véletlenül" teherbe esik vagy teherbe ejt valakit. Ha pedig mégis, akkor tekintsük a dolgot isteni ajándéknak, mert sokan vannak, akik mindent megtennének, hogy gyerekük legyen, de mégsem jön össze. Csak legyünk természetesek, és boldogabbak leszünk, mintha állandóan manipulálni szeretnénk az eseményeket az életünkben!

2011. május 18., szerda

Egyensúly

Az astanga vinyásza jóga egyes sorozatában nincs túlzottan sok egylábas egyensúlyozó póz. Igazából az álló sorozatban csak az Utthita-haszta-pádángusthászana és változatai, valamint az ardha-baddha-padmóttánászana vannak. Nos, nézzük meg most az előbbi befejező részét klasszikus változatban, illetve az én interpretációmban! Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:


"Pancsa: Belégzésre hozzuk vissza a lábunkat középre. 


Sad: Kilégzésre hajoljunk előre a jobb lábunkra.


Szapta: Belégzésre egyenesedjünk fel. Engedjük el a lábunkat és tartsuk a levegőben. Ez egy fontos gyakorlat a pszoász izom megerősítéséhez. Ezt a mozdulatot a pszoásszal kezdjük és a rectus femorissal (egyenes combizom) fejezzük be. Mivel a pszoász az ágyéki gerinc belső oldalához kapcsolódik, hajlamos előrebillenteni a medencét. A rövid vagy gyenge pszoász esetében a derék lordózisa is megnövekedhet. Mindkét tendenciát a rectus abdominis (egyenes hasizom) segítségével ellensúlyozhatjuk, amelyik elől felfelé húzza a szeméremcsontot, és hátrafelé billenti a medencét. Ha nem dolgozunk a hasizmokkal, akkor nem tudjuk túlzottan magasra emelni a lábunkat. Az utthita-haszta-pádángusthászana optimális gyakorlat a csípőhajlító izmok és a hasizmok számára is. 
Kilégzésre engedjük le a jobb lábunkat.


Astau-csaturdasa: Ismételjük meg mindezt a bal lábunkkal is."


Nos, akkor jöjjön az Ajay-féle változat. Azt már említettem az egyik korábbi bejegyzésben, hogy az első részénél sem szoktunk előrehajolni, hanem egyenes gerinccel húzzuk a lábunkat minél följebb. Govinda workshopján kipróbáltam az előrehajlítós változatot, de megint rá kellett jönnöm, hogy ilyenkor az ember az előrehajlítással van elfoglalva, a lábemelés helyett. Holott, ha elegendően kilazítaná a hamstringjét, hogy majdnem függőlegesig tudja emelni, akkor a fej előrebillentése már csak egy kis részlet, és nem változtatja meg az egész póz statikáját. Namost. Amikor a pársvából visszajövünk öt légzés után, akkor a következőt tesszük: 


Pancsa: belégzésre visszahozzuk a lábunkat középre, és mindkét kezünkkel megfogjuk a sarkunkat.
Sad: kilégzésre kinyújtjuk a lábunkat, és minél közelebb húzzuk a fejünkhöz, de csak akkor döntjük előre a fejet, ha már nagyon közel van. Ugyanis, ha nincs, akkor az egész gerinc és a medence is előrebillen, így meg csak a nyakunk és a fejünk. A vállakat lefelé és hátrafelé visszük, a szegycsontot kiemeljük, és a könyökökkel is lefelé dolgozunk. Mindhárom pózban spicceltetjük a lábfejet. Ha jól csináljuk a gyakorlatot, magasabbra fel tudjuk húzni a lábunkat, mint az első változatban. Tartsuk ki öt légzésig.


Szapta: belégzésre engedjük el a lábunkat, és tartsuk a levegőben, kilégzésre tegyük a kezünket a csípőnkre. Tartsuk ki öt légzésig. Ennél a póznál a legtöbb ember mindkét térdét behajlítja, és még hátra is dől a törzsével. Ezeket ellensúlyozni kell, és ha mindkét térdünk egyenes, és a törzs is függőleges, akkor dolgozhatunk azon, hogy a lábunkat spiccelve följebb emeljük. kezdetben térdmagasságban lesz, azután csípő, azután szemmagasságba is sikerülhet felemelni. A lábak aktívak, de a legfontosabb az, hogy a bandhával dolgozzunk. A múla bandha nélkül nincs uddíjána bandha, anélkül pedig nem tudjuk kontrollálni a medence izmait (pszoász, hasizom, mély combizmok). Ha a rectus femoris görcsöl be, akkor valószínűleg nem dolgoztunk eléggé a bandhákkal. Közben a vállakat ne engedjük se előreesni, se felemelkedni, de ne is feszítsük túlzottan hátra a lapockákat. A gerinc nyúlik, a mellkas kiterjed.

2011. május 17., kedd

Kövér ember - boldog ember?

Fogyiblog 7. rész - most jön a neheze! Tíz éve foglalkozom életmód-tanácsadással és terápiával is, és arra jöttem rá, hogy a legtöbb ember számára nagyon nehéznek bizonyul az, hogy változtasson a szokásain és a mentalitásán. A jóga-tanok alapján is tudjuk, hogy milyen erőteljes hatással van az elme működése a testre, és az anyagcserére is. Vagyis a táplálkozási szokásainkat java részben a neveltetésünk és a berögzült rutinok határozzák meg, illetve az érzelmi működésünk is nagyon fontos szerepet játszik benne. 


Röviden leszögezhetjük, hogy a jelentős túlsúllyal rendelkező emberek érzelemvilága általában nem kiegyensúlyozott, de ez ugyanúgy igaz az alultáplált, anorex emberekre is. Nem térek itt most részletesen ki az anorexiára és a bulímiára meg az egyéb étkezési zavarokra, ugyanis ezekben az esetekben nagyon fontos a megfelelően képzett pszichológus segítsége. De azért azt ne feledjük, hogy azok a túlsúlyos emberek is rendelkezhetnek diszharmonikus érzelmi mintákkal, akiket pszichátriai értelemben egészségesnek tekintenénk.


Mik azok az érzelmek és szokások, amelyek túlsúlyhoz vezetnek: falánkság, irigység, mohóság, birtoklási vágy, lustaság, félénkség, a biztonság iránti vágy, szeretethiány vagy szeretetéhség, az érzelmek kifejezésére való képtelenség, illetve az a vágy, hogy többet kapjunk, mind amennyit hajlandóak vagyunk adni. Arra is hajlamosak lehetünk, hogy a sérelmeinket sokáig dédelgessük magunkban, és nehezen tudjunk megbocsátani másoknak. 


Szóval nézzünk körül, vagy üljünk le egy terápiás szakemberrel beszélgetni az életünkről. Az ember könnyebben belefog egy diétába vagy elmegy egy párszor sportolni, vagy bedobál egy csodakapszulát, mint hogy rendbe tegye az érzelmi életét és  feloldja a kapcsolataiban lappangó feszültségeket. Néhány konkrét javaslat: 


1. Küzdjük le a lustaságot! Ha választhatsz, hogy eddz vagy ne eddz, csakis az elsőt válaszd! Fegyencedzés, minden nap! És itt most ezt arra értem, hogy az elménket be kell zárni a magánzárkába, és nem hagyni, hogy lebeszéljen az edzésről vagy a jógáról (merthogy meccs van, merthogy meghúztam magamat, merthogy várnak a haverok stb. stb.)


2. Le a nasival! Minden olyan ételt ki kell tiltani a háztartásunkból, aminek nincs valós tápértéke! Úgymint: édességek, csoki, cukorkák, kekszek, cukrozott üdítők, ropi, csipsz, popcorn és minden egyéb rágcsálnivaló.


3. Kedzjünk el adakozni és jótékonykodni! Az első lépés lehet a gardróbunk kiürítése, és az összes olyan cucc kiszanálása, amit egy éven belül nem használtunk. Nem árt, ha adományokat ajánlunk fel valamilyen nemes célra, és ha karitatív munkában veszünk részt. Persze ettől önmagában nem fogunk lefogyni, hacsak nem fát vágunk naphosszat a fóti gyermekfaluban :-), de az érzelemvilágunk jobb fényre derülhet, sőt, rájöhetünk, hogy vannak olyanok akik sokkal jobban nélkülöznek mint mi, és nem az a legnagyobb problémájuk, hogy nem fér be a kaja a hűtőszekrényükbe.


4. Végezzük el a megbocsájtás-meditációt! Készítsünk listát az össze emberről, akivel kapcsolatban sérelmeink vannak, és őszintén, tiszta szívből bocsássunk meg nekik, és fogadjuk őket a szívünkbe!


5. Kezdjük e kimutatni az érzelmeinket! Ha teszik valami vagy valaki, akkor mondjuk meg! Ha nem, azt se fojtsuk magunkba! Kommunikáljunk őszintén, és tegyük boldoggá azokat, akiket szeretünk. Vannak, akik azt gondolják, hogy a szeretet egy passzív dolog, egy érzelem. Szerintem pedig egy aktív dolog, és sokkal több jelentősége van annak, hogy mit vagyunk hajlandóak megtenni azért, akit szeretünk, milyen áldozatot vállalunk, vagy miről mondunk le érte, mint a szavaknak.


Remélem, ez a pár ötlet segített, de azért ne feledjük, hogy az érzelmeink rendbehozatala önmagában még nem fogyaszt le, úgyhogy az előző pontok változatlanul érvényben vannak. A jóga egyébként hasznos eszköz lehet az érzelmi életünk kiegyensúlyozásához is. Őszintén szólva a rendszeresen jógázok között nem sok kövér embert láttam, tehát vagy lefogytak, vagy elmenekültek :-).