2018. december 31., hétfő

Tanítások az ősök útján, második hétvége


Megérkeztünk Kútberekre, itt töltjük a "sámániskola" második hétvégéjét. Felállítottuk az oltárokat a szertartáshelyiségben, majd énekeltünk, doboltunk egy kicsit. A megérkezés utáni első gyakorlatban a védelem kérése volt a fő feladat. Megkerestük a lejáratot az alsó világba, utána kapcsolódtunk az erőállatunkkal. Nekem eltartott egy darabig, amíg kitisztult a kép, és az Életfánál találkoztam a farkasommal. Mivel nem sokat aludtam a héten, így nehéz volt fenntartani a figyelmemet fekvő helyzetben az utazás közben. Végül azért sikerült a feladat, és Oguz azt mondta, hogy olyan védelmet kérjünk, ami fizikai módon is megnyilvánul valahogy. Nekem azt mondta az erőállatom, hogy azok a módszerek, amiket már alkalmazok, teljesen megfelelők, és sorra vettük őket. Szertartás alatt mécsest kell égetni, és palo santót meg zsályát kell füstölni, a nyakamban lévő farkasfog és napkereszt is megfelelő védő funkciót lát el. Az egyéni és csoportos szertartásoknál is egy nagy fehér gömböt szoktam magunk köré képzelni vizuálisan, ami megvéd a zavaró erőktől. Azon belül egy kék gömb szokott lenni, ami az ártó szándékú energiákat, szellemeket zárja ki, és a négy erőállatom a négy égtáj felől szokott védeni. Egy kicsit csalódott voltam, hogy nem kaptam újabb tippeket a vÉdelemre, de végül az utazás egy későbbi szakaszában, amelynél ismét kitisztult a kép, egy rézből készült égtükröt láttam, amit a szívcsakrám előtt kell hordani. De ezt nem kell most azonnal beszerezni, hanem majd valamikor a jövőben.

Az első délutáni feladat az volt, hogy menjünk ki az erdőbe, és a csörgőt is használva keressünk egy fekete és egy fehér követ, majd térjünk vissza. Nagy lelkesen indultam el a csörgővel a kezemben, majd a patak felé vettem az utat, gondolván, hogy ott biztosan találok követ. Hát nem igazán találtam, és végül egy fa tövében ástam ki a talajból egy kis fehér követ. Gondoltam, hogy akkor majd találok gyorsan egy feketét is valahol, de végül hosszabb keresgélés után egy nagyobb, de ugyanolyan árnyalatú követ találtam csak. Nem adtam fel, gondoltam, hátha akad még egy harmadik, fekete kő is. Azután, amikor már a sokadik fa tövében túrtam fel az avart, jött egy válasz: "Nem kaphatsz fekete követ, mert amikor krisnás voltál, akkor nem akartad imádni a fekete köveket (salagram sílákat, melyeket Visnu inkarnációinak tekintik), amiket a mestered adott neked." Így hát el kellett engednem az elvárásaimat, és visszatértem a két világos kővel.

A két követ a következő feladatban használtuk, amikor a feketét a bal kezünkbe vettük, a fehéret pedig a jobba. A fekete az elengedést szimbolizálta, a fehér pedig a behívó, teremtő energiákat. Felálltunk az oltár körül, majd Oguz dobjának hangjára révültünk, kezünkben a kövekkel. Én a jobb kezemben lévő kis kőnél azt éreztem, hogy nagyon elkezd pulzálni, majd egy fekete vulkán képét láttam, amelyből vörös láva tör elő, és körbe-körbe lehullik fekete, vulkáni kőzet formájában. Utána arra gondoltam, hogy erre az évre a fontos projekt az, hogy vegyünk egy telket egy kis házzal, és még ha úgy tűnik is, hogy ezt önerőből kell összehozni, ebből a kis kőből meg tud nyilvánulni ez a teremtő erő. Meg is láttam a házat, mintha neoncsíkokkal lettek volna kihúzva a kontúrjai. A telken egy jurta is állt, és mi a házban laktunk a feleségemmel, a két gyerekkel, és valahonnét még egy kutyánk is volt. A jurtában láttam magamat, amint éppen samanizálok, és a jurta füstlyukán keresztül egy erős fényoszlop kötött össze minket a felső világokkal.

Oguz ekkor körbejárt a csörgővel, és mindenkit megtisztított, minden oldalról megérintett, és a köldökömet is böködte a csörgővel. Ekkor azt éreztem, hogy ennek az otthonnak az én erőfeszítéseimből, a köldölcsakra tüzéből kell megnyilvánulnia, és valamilyen nyolcszögű szimbólummal is le kell majd védeni a házat. Amikor továbbment a mellettem állóhoz, akkor úgy éreztem, mintha egy nagy energiaharangban lennék, mindenem bizsergett. A második körben a dobbal járt körbe, és a szívcsakrámnál dobolt erősen. Ekkor úgy éreztem, hogy az elengedés energiája kerül egyensúlyba, és a bal kezemben lévő kő kellemes hűvöset kezdett árasztani. Végül megpillantottam a Srí Jantra szimbólumot, mely sötét, és tűz-színű háromszögekből állt, és térbelileg is kiemelkedett. Ebben mintha egyensúlyba kerültek volna az elengedés és behívás-megtartás energiái, ami a feladat célja is volt.

Ezután volt egy diád-gyakorlat, ami egy páros gyakorlat. Leülünk egymással szemben a párunkkal, és ezt a kérdést tesszük fel neki: "Mondd meg nekem, mitől félsz?" Erre ő válaszol, majd felteszi ugyanezt a kérdést, és akkor pedig én válaszolok. Ez így megy oda-vissza negyvenöt percig, miközben Oguz lassan dobol. Sok mindenféle dolgot megfogalmaztam és kimondtam a gyakorlat során, de nem voltam biztos abban, hogy mennyire valósak ezek a félelmek, és arra vágytam, hogy ténylegesen, masszívan megtapasztaljam a félelemérzetet az este során, hogy valóban el tudjam, el akarjam engedni. Maga a diád-gyakorlat, bár előtte némileg feszengett az egóm, mély nyugalommal árasztott el, mintha egy bársonyos szőnyegen lépdeltem volna, ami elnyeli a lépteim zaját. Még egy kicsit zavart is az, hogy nem éltem meg erős érzelmeket közben.

Vacsora után ismét kimentünk a sötét erdőbe. A két követ magunkkal kellett vinni, és keresni egy magányos helyet. Itt a félelmeinket kellett kikiabálni. Már amikor kifelé indultunk, és csörgőztem, úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül, mintha sorjában melllém szegődtek volna a félelmeim szellemalakban. De nem volt félelmetes érzés, inkább csak meglegyintett az érzés, hogy ott vannak. Megérkeztem a helyre, ahol délelőtt is jártam, és ahol a vaddisznók szoktak hempergőzni a sárban. Megálltam az "aréna" közepén, és elkezdtem a transzlégzést végezni, a két kezemben a két kővel. Végül három jó nagy kiáltással engedtem ki a levegőt, egyet a föld felé, egyet az ég felé, és egyet középre. Felszabadító érzés volt, mintha megnyílt volna egy csatorna, ami összekötött a három világgal. Közben ott láttam magam körül az erőállataimat, a védőburkokat, amiket be szoktam hívni, és egyszerre láttam Odint meg Sivát. Sivát, mint istent, Odint pedig, mint a tanítómesteremet, a lándzsájával ismét megérintette a hajam választékát, mint egyszer régebben. Amikor visszafelé indultam az erdőben, csörgőztem, énekelgettem, és úgy éreztem, mintha egy egész hadsereg tartana velem, de ezek már támogató erők voltak.

A visszaérkezés utáni gyakorlat arról szólt, hogy fel kellett avatni az új sámándobokat, csörgőket, kapcsolódni kellett a szelleméhez. Én a múlt héten készítettem egy csörgőt dísztökből, és ametiszt meg achát kövek vannak benne. Négy számi (lapp) istenség szimbólumát festettem rá. Amikor elkezdtem csörgőzni, azt láttam, hogy egy rénszarvasnak a lelke jött a csörgőmbe. A szarvas bőréből előzőleg sámándobot készítettek Lappföldön, és a dob valamikor beszakadt, de a szellem még szeretett volna valamilyen szolgálatot tenni, így hát eljött a csörgőmbe. Majd láttam a csörgőre festett isteneket is megérkezni a rénszarvas hátán: a Földanyát, az Égistent, a villám kalapácsos istenét és a szélistent. Ők némileg hasonlítanak a skandináv istenekhez, de még nem tudok olyan sokat róluk. Azt is meg kellett tudni, hogy miképpen használjam a csörgőt. Azt láttam, hogy egy spirálszerű alagutat fúrt fölfelé, a felső világ felé, majd egy ugyanilyet lefelé is. Oguz azt is mondta, hogy kérdéseket is feltehetünk. Ekkor a csörgő elvitt a kristálykoponyába, amely az oltáramon áll, és én megkérdeztem, hogy hány éves koromig fogok élni. Az volt a válasz, hogy nylcvanhat. Utána megkérdeztem, hogy a feleségem élni fog-e még akkor, és arra Igen válasz érkezett. Jól elfáradtunk az első napon, és holnap még számtalan feladat vár ránk.

2018. december 30., vasárnap

Dzsánusírsászana, második változat

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"Dzsánusírsászana, második krama
Amelyik láb be volt hajlítva és a talpát végbél ás a nemi szervek közé helyeztük, ehelyett a talpunkat (sarkunkat) szilárdan nyomjuk neki a nyújtott láb combja tetejének. Most gyakoroljunk a korábban ismertetett szabályok szerint. De ennek a hasznát lassan fogjuk megkapni. Egyesek nem lesznek képesek arra, hogy a fejüket a térdükre helyezzék az első alkalommal. De nem szabad feladnunk az erőfeszítést, azt gondolva, hogy ez lehetetlen. Ha gyakoroljuk ezt egy vagy két hónapig minden nap, kihagyás nélkül, az előírt szabályokat követve, akkor lehetségessé válik.
Azok számára nagyon nehéz lesz ennek a gyakorlása, akik engedték, hogy lerakódások képződjenek a hasukon és a derekukon. Ha rendszeresen gyakoroljuk ezt egy ideig, akkor az összes felesleg, ami a has vagy a csípő környékén összegyűlt, el fog tűnni, az ízületek és a nádík meg fognak tisztulni, a hasunk vékonyabb lesz, és végül el fogjuk érni a térdünket a fejünkkel. A túlzott hús- (zsír-) lerakódások a hajlékonyság hiányának fő okai a testben. Mindezt el lehet olvasztani az ászana abhájászával.
Sokan, akiknek dinnyeként kidudorodó hasuk van, azt gondolják, hogy egészségesek. Mások pedig azt gondolják, hogy minél vastagabb a karjuk, lábuk és a combjuk, annál erősebbek, és ezért a testük méreteit igyekszenek növelni. Világosan elmondhatjuk, hogy ez az ostobaságuk eredménye. A jó egészség nem a test felfújtságában rejlik. A kisgyermekek végtagjai kicsik és puhák, ezért könnynen tudják mozgatni és hajlítani őket. A felnőttek végtagjainak is hasonlóan lágynak, rugalmasnak és erősnek kellene lennie, és nem szabad, hogy akadály álljon a prána váju és a vérkeringés útjába. Mindenki tudja, hogy a túlzottan nagy hassal rendelkező vagy nagyon kövér emberek gyakran alig kapnak levegőt, vagy puffad a hasuk.
De nem értették meg, hogy a váju szancsaram (az életerő keringése) nem megfelelő egyik testrészükben sem. Amikor az életlevegő nem mozog megfelelően a testben, sok fölösleges lerakódás keletkezik a testben, ami akadályokat képez. Ha nincs megfelelő levegőkeringés, akkor mi fogja eltávolítani a port? A víz nélkül hogyan lágyulhatna meg a föld? Hasonlóképpen a testünkben is, ha azt akarjuk, hogy a vér megfelelően keringjen és a prána váju megfelelően áramoljon, akadályok nélkül, először le kell bontani és el kell távolítani a hús (zsírszövet) rossz lerakódásait, melyek úgy működnek, mint a fal. Csak a prána vájunak van meg a képessége és ereje, hogy teljesen megsemmisítse a testünkben itt-ott létező fölös szöveteket, erre semmilyen más gyógyszer nem képes.
Csakis a hasunk az idő előtti halál okozója. Nincs más ok. A halál lakóhelye a testünkben csakis a nagy has, és semmi más. Habár hosszú életre és jó egészségre vágyunk, miért növeljük nagyra a hasunkat, és miért hagyunk benne helyet a halálnak? Nem borzasztó dolog-e ez? Ezért, a dzsánusírsászana gyakorlásával, a megfelelő utasítások alapján követve a kramát, le tudjuk fogyasztani a hasunkat, bármilyen nagy legyen is. Szilárdan hihetünk abban, hogy ahogy a hasunk mérete csökken, a testünkben lakozó halál is elhagyja a testet. Efelől semmi kétség nem lehet.
Az a legjobb, ha terhesség előtt gyakorloljuk ezt a dzsánusírsászanát. A terhesség alatt nem szabad gyakorolni ezt a pózt. Ha egy nőnek hasi fájdalmai vannak a menstruáció közben, és gyakorolja ezt az ászanát a fenti utasításokat követve egy vagy két hónapig, a hasi fájdalmakat okozó összes mikroorganizmus eltávozik a véredényekből, és kiürül a testükből a húgyivarszerveken keresztül.
Ez a póz huszonkét vinyászából áll, a 8. és a 15. vinyászák önmagukban az ászana szthitit alkotják. A póz haszna azzal arányosan nő, amennyi ideig tart a képességünk a récsakára (külső légzésvisszatartásra)."

2018. december 29., szombat

A dzsánusírsászana hatásai

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"Fontos megfigyelés
Ha csak egy-két percig gyakoroljuk az ászanát, akkor ne panaszkodjunk, hogy nem érezzük a hatását. Bármennyi erőfeszítést tudunk is tenni, ha naponta legalább 5-10 percig gyakoroljuk az ászanát, akkor néhány napon belül megtapasztaljuk a hatásait. Ez kétségtelen. Ha a megadott szabályok szerint gyakoroljuk fél-egy óráig, akkor megkapjuk az alább említett eredményeket.
1. Megszűnnek a lép betegségei
2. Az alacsony, de kitartó hasi lázban szenvedők észre fogják venni, hogy a láz, az abból fakadó vérszegénység és az ahhoz hasonló betegségek megszűnnek.
A folyamatosan ismétlődő köhögés, puffadás, hasi görcsök és a tuberkulózis első szimptómái megszűnnek. Az emésztőszervi dósák eltávolításának következtében az emésztőerő növekszik és a megfelelő időben fogunk éhségérzetet tapasztalni. Amikor nagyon éhesek vagyunk, fontos, hogy szattvikus ételeket együnk, melyeket tiszta ghíben, tehéntejben vagy kecsketejben főztek. A lapított rizst, sült mogyorólisztből vagy csicseriborsóból készült ételeket – az ilyen tamaszikus ételeket sohasem szabad megenni. A jó minőségű gyümölcsök és gyökeres zöldségek fogyasztása nagyon hasznos.
Amikor éhesek, egyes emberek gondolkodás nélkül megeszik a legszörnyűbb ételeket is. Ez egy sajnálatos dolog. Emiatt kapják el a különböző betegségeket és szenvednek.
Ha a fent említett szabályoknak megfelelően gyakoroljuk a dzsánusírsászanát, akkor mindazok a betegségek, melyek akadályozzák a vizelet és a széklet kiválasztását, növelik a hőt a nádíkban, és növelik a vátát, ha bármi ilyen betegség felbukkan, akkor a gyökerénél meg lesz semmisítve, és a gyakorló nagyon hamar jó egészségnek fog örvendeni.
A fej zúgása, a szemek égése, a test gyengesége, a húgyutak égető érzése, az emésztési zavarok és a székrekedés miatt felgyűlt méreganyagok által okozott láz, az étvágytalanság és a rossz szájíz, a lustaság és a letargia, ezek mind megszűnnek, ha a legmagasabb előírások szerint gyakoroljuk az ászanát. Vagyis a környező nádík gyengesége által okozott minden betegség megszűnik.
Fontos mindig emlékezni arra, hogy az olyan ászanákat, mint a dzsánusírsászana, a jobb és a bal oldalra is gyakorolni kell. Ennek az az oka, hogy a testünknek egyforma erősnek kell lennie bal és jobb oldalon is. Mostanában a modern játékok is testgyakorlatok során csak a testünk egyik oldala erősödik meg, anélkül, hogy a vérkeringés megfelelően kialakulna a másik oldalon. Ez bénulást és egyéb hasonló betegségeket idézhet elő. Ezért minden ászanát egyformán kell gyakorolni a bal és a jobb oldalra is.

2018. december 28., péntek

A hang varázsereje

Eseménydúsan indult ez az év,  és a tervek szerint úgy néz ki, hogy a további része sem lesz túlzottan unalmas. Január 4-én a Yoga Park-ban tartottam egy csakra-hangfürdőt. A szinte teljesen megtelt teremben lefeküdtek a résztvevők, majd nekikezdtem a hetven perces hangfürdőnek. Ez alkalommal kicsit eltérő módon komponáltam meg a hangfürdő elemeit, mint ahogy szoktam. Mindegyik csakrára tíz percnyi időt szántam, és közte tingshával csengettem annyiszor, ahányadik csakra következett. Először csörgővel és zsálya füstölővel "készítettem elő" mindenkit a szertartásra, majd a gonggal jártam körbe. Ezzel megalapoztuk a múládhára csakra behangolását. A szexcsakránál az óceándobbal kezdtem, mivel ennek a csakrának a víz az eleme, és a mély hangtálakkal folytattam. A köldökcsakránál a sámándobot használtam, majd tovább haladtunk felfelé a hangtálakkal, mindegyik csakránál egyre magasabb hangok is megszólaltak. A szívcsakránál a doromb hangjával hívtam a segítőket a különböző dimenziókból. A szívcsakra összeköti az alsó világot (alsó énünket) és a felső világot (felső énünket) is, ezért itt az összes különböző hangmagasságú hangtálat megszólaltattam.

A következő a torokcsakra volt, itt a fujarát használtam, mely egy felhangokat kiadó népi fúvós hangszer. A hangtálakkal is tovább haladtunk felfelé, majd a harmadik szem-csakra következett, itt a kedvenc kalimbámon játszottam egy kis improvizációt. A koronacsakránál végül a legmagasabb hangtálakon játszottam, majd a koshit, chime-ot és különböző rézcsengettyűket használtam. A hangfürdő végeztével sokan beszámoltak testérzetekről, érzelmek, képek megjelenéséről, és volt olyan is, aki egy egész mesevilágba került, tündérekkel, manókkal, állatokkal és a Télapóval. Köszönöm a meghívást a Yoga Park stúdiónak, és remélem, hogy lesz még alkalmunk varázsolni a hangokkal.

Másnap, szombaton került sor a Sámánhangok fekvőkoncertre, melyet Kovács Sára Diznával tartottunk. Ez már önmagában nagy szülinapi ajándék volt nekem, hogy együtt zenélhettünk Diznával. Ez az alkalom a második sámánhangos koncert volt, az elsőt még ősszel tartottuk Tanakával. Úgy érzem, hogy a hangtálas hangfürdőkbe nem érdemes annyira belekeverni a ritmus-és a dallamhangszereket, éppen csak érintőlegesen szoktam használni őket, hiszen a hangtálak ereje önmagában is messzire repít. Viszont a sámánhangszerek világa is nagyon varázslatos, hiszen sok tízezer éve használják a sámánok a dobot, csörgőt, dorombot, fuvolákat gyógyításra és tudati utazások elősegítésére. Példátlan érdeklődés volt erre a koncertre, legalább ötvenen gyűltünk össze az Atma nagytermében. Nem hittem volna, hogy találunk elég helyet ahhoz, hogy mindenki lefeküdjön, aki akart, de végül sikerült. Mivel negyvennyolc éves leszek január kilencedikén, titokban arra meditáltam, hogy legalább ennyien legyünk, és az Úr Siva ezt az álmomat is teljesítette, sok más mellett az elmúlt időben. 

A koncertet egy kis évzáró-elengedő szertartással kezdtük. Mindenki meggyújtott egy gyertyát, és gondolatban belehelyzete a lángjába mindazokat a dolgokat, amiket szeretne elengedni, lezárni, átadni a múlt világának. Utána lefeküdtek a vendégek, és elkezdtük a koncertet. itt is csörgővel és gonggal indítottam. Nem volt könnyű körbejárni a jó sűrűn fekvő embereket, de nagyjából azért sikerült. Közben Sári furulyázott, majd átváltott didgeridoo-ra. Volt egy jó hosszú dobolós rész is, ahol még énekeltünk is, bár nekem csak lassan kezd kibontakozni a torokéneklés, de majd meglesz. Utána óceándob és fuvola következett, majd doromb is volt, sok csörgőzés, illetve furulya, fujara és a végén itt is magas hangokkal - chime, csengők, tingshék hangjaival zártuk az utazást. Úgy érzem, hogy jól sikerült a dolog, nagyon kedvező energiák jelentek meg. A koncert végén egy kis záró szertartás is volt, mindenki kapott egy-egy kristályfüggőt, amit kezébe véve elmondta az Úr Sivának, hogy miket szeretne megvalósítani a következő évben, időszakban, és ehhez kértünk erőt. 

A két programról hangfelvételt is készítettem, igyekszem hamarosan feltölteni a Youtube-ra. További programok is várhatóak még, például január 18-án lesz egy hangfürdő az Atmában, illetve március 21-én pedig a soron következő Napforduló Transzutazás a Bijó Rendezvényházban. Ezekre is szeretettel várunk benneteket!

2018. december 27., csütörtök

Dzsánusírsászana

4.33 Dzsánusírsászana jobb oldal
Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"11. Dzsánusírsászana (4.33-34)
Ez a végrehajtás a hatha-jóga elveit követi. Egy másik végrehajtás a rádzsa-jóga módszerét követi. A gyakorlónak meg kell tanulnia a különbséget. Először mindkét lábunkat nyújtsuk ki előre. Nyomjuk a sarkunkat erősen a talajba, a lábujjak pedig nézzenek fölfelé. Tehát ne dőljön a lábunk egyik oldalra sem. A térdhajlatot szilárdan nyomjuk a talajba. A másik lábunkat hajtsuk be és nyomjuk a sarkunkat a nemi szervekhez, a combot és a lábszárat összezárva. Ezáltal a kinyújtott lábunk és a behajlított lábunk egy L betű formáját veszi fel. Eddig a pontig nincs különbség a hatha-jógi és a rádzsa-jógi gyakorlata között.
A hatha-jóga gyakorlójának a behajlított lába sarkát szilárdan a végbél és a herezacskó területe közé (a gáthoz) kell nyomni. Szorosan fogjuk meg a kinyújtott lábunkat mindkét kezünkkel, emeljük fel a fejünket és végezzünk púraka kumbhakát. Maradjunk ebben a pózban valamennyi ideig, és utána récsakát végezve engedjük le a fejünket és helyezzük az arcunkat a kinyújtott lábunk térdére. Eközben ne lélegezzünk be, hanem kilégzésre vegyük fel a pózt. Ezután emeljük fel a fejünket és végezzünk púrakát. Ismételjük meg a másik oldalon is a fent említett szabályokat követve.
4.34 Dzsánusírsászana  bal oldal
A rádzsa-jóginak a behajlított lábának a térdét a herezacskó és a nemi szerv közé kell helyeznie. Most gyakoroljunk a hatha-jógik számára előírt többi szabálynak megfelelően. A dzsánusírsászana huszonkét vinyászából áll - jegyezzük meg, hogy a kinyújtott és behajlított lábunk minden részének a talajhoz kell érnie. Miközben a kezeinkkel fogjuk a lábunkat, szorosan kapaszkodjunk bele és húzzuk a lábunkat. Tartsuk a fejünket, az arcunkat vagy az orrunkat a térdkalácsunkon és maradjunk a szthitiben öt perctől fél óráig terjedő időtartamban. Ha nem tudjuk ennyi ideig megtartani a récsakát, akkor közben emeljük fel a fejünket, végezzünk púraka kumbhakát, és utána, ismét récsakát végezve helyezzük vissza a fejünket a térdünkre. Ne végezzünk púraka kumbhakát, miközben a fejünk a térdünkhöz ér. Ezt a szabályt minden ászanában követni kell.
Miközben ezt az ászanát gyakoroljuk, minél jobban be van húzva a hasunk, annál nagyobb lesz a haszna. Miközben gyakoroljuk, a kilégzés után határozottan tartsuk vissza a levegőt. Anélkül, hogy azon aggódnánk, miért olyan nehéz ezt gyakorolni, húzzuk be a hasunkat a köldökkel kezdődően, koncentráljuk a figyelmüket az összes nádíra a végbél és a nemi szervek környékén, és húzzuk őket fölfelé, és ha így végezzük az ászanát, akkor nem csak az összes húgyúti betegség, cukorbetegség és hasonló betegség fog megszűnni, hanem az éjszakai magömlés és megszűnik, a mag besűrűsödik és az egész testünk erőssé fog válni.
Aki nem képes behúzni a nádíkat vagy a hasfalat, az figyelmen kívül hagyhatja az arra vonatkozó utasításokat és kövesse a korábbiakat, amennyire lehetséges. A végbél és a nemi szerv környéki nádíkat tartsuk felhúzva, húzzuk be a hasunkat és tartsuk szilárdan a prána vájut. Bárki, aki képes ezt gyakorolni, nagyon hamar megszabadul a betegségektől és szert tesz a vírja balamra (a termékenység erejére). Ezt félretéve, ha követjük a szabályokat a képességeink szerint, akkor fokozatosan szert fogunk tenni az alább említett eredményekre.
(Az ászana végrehajtása során a légzés nagyon fontos. Krishnamacharya nem javasolja, hogy mély belégzéseket végezzünk, miközben a törzset és a fejünket teljesen ráhajtjuk a lábunkra. Ha nem tudjuk hosszú külső légzésvisszatartással végrehajtani a pózt, akkor emeljük vissza kissé a törzset a belégzéseknél, majd kilégzés és légzésszünet alatt hajoljunk mélyebben előre. A másik lehetőség, ha légzésvisszatartás nélkül szeretnénk gyakorolni a pózt, akkor álljunk meg a törzsünkkel abban a magasságban, ahol még tudunk levegőt venni. A hatha-jóga gyakorlójának a gátat kell nyomnia a sarkával a múla bandha stimulálása érdekében. A rádzsa-jóga gyakorlójának valamivel följebb, közvetlenül a hímvessző (nők esetében a csikló) alatt kell nyomást gyakorolnia, a Kundaliní stimulálása érdekében. A vinyászák száma megegyezik az előző egylábas póz, a tírjangmukha ékapáda pascsimóttánászana vinyászáival.)

2018. december 26., szerda

Siva és Sakti egyesült formája

Ardhanárísvara, Siva és Sakti egyesült formája
Ma este gyakoroltam az Ashtanga második sorozatát, és közben jött egy sugallat: megjelent a farkas erőállatom, és jelezte, hogy mutatni akar valamit. A gyakorlás végén így ahelyett, hogy lefeküdtem volna relaxálni, elővettem a dobomat, és elkezdtem dobolni. Az Életfánál találtam magamat, és az Életfa törzsében mintha egy kis félkör alakú boltív rajzolódott volna ki, melynek az egyik fele aranyszínű volt, míg a másik fele feketés. A boltív alatt megpillantottam az Úr Siva Ardhanárísvara formáját, vagyis Siva és Sakti egyesült formáját. Ebben a formában az egyik fél az Úr Siva, a férfi princípium, a másik fél pedig Párvatí, Sakti déví. Az egyik oldal feketés-kékes, a másik pedig aranyszínű, és ez a két szín időnként megcserélődött, ugyanis a test jobb oldalált alkotó Sivának is van aranyszínű (Gaura-Sankara) és feketés (Kálabhairava) formája, és Párvatínak is (Gaurí és Bhairaví). Ugyanakkor mindkét oldalon két-két karja volt, és a karjaik és a lábaik egymásba fonódtak. Egyszerre tűntek egy testnek, és két, egymásba fonódó testnek, mely éppen összeolvadni készül. Siva fején ott folydogált a Gangesz, Párvatí kezében pedig egy lótuszvirág volt. Ugyanakkor számtalan kígyót láttam körülöttük, melyek minduntalan fel akartak kúszni rájuk (vagy Rá, ha egy formának tekintjük).

Ezután a múládhárában szunnyadó Kundaliní kígyót láttam, mely egy Siva-lingamra rétekeredve alszik, és arról álmodik, hogy amikor felébred, akkor egyesülhet Sivával a kozmikus nászban. Az ídában és a pingalában is mintha egy-egy kígyó tekergett volna, szintén arany és fekete színűek, a férfi és női energiák és princípiumok "hétköznapi" szintű megélését képviselve. A kígyók minden egyes csakrában egyesültek, és itt mindegyik szinten létrejött Siva és Sakti násza, de nem olyan teljes mértékben, mint a szahaszrára csakrában, ahol Szadásiva teljes pompájában megnyilvánult, Jógamájá-déví pedig az összes saktit magába olvasztva eggyé vált Sivával. Az Ardhanárísvara forma szívében egy ragyogó fehér gömböt láttam, mely mintha az élőlényeket, az egyéni tudatosságot képviselte volna, amely szintén egyszerre éli át az egyesülést és a különböző minőségek egyidejű létezését is, egyik aspektustól sincs megfosztva. 

Utána a kép kiterjedt, és Ardhanárísvara körül megjelent egy nagy, kör alakú, nyitott templom. Pont a napokban bukkantam rá egy cikkre, melyben a hatvannégy Jóginí templomairól van szó. A hatvannégy Jóginí Sakti Anyaistennő kiterjedései, melyeken keresztül a tantrát gyakorolva a jógi eljuthat abba az állapotba, ahol megtapasztalja Siva és Sakti egyesülését és saját maga is beléjük olvad, közben nem elveszítve egyéni azonosságát, csupán kilépve belőle. Ezekből a templomokból hatvannégy volt elvileg India területén, de mára csak öt maradt meg. Az egyikben középen áll Siva szobra, és körülötte a kör alakú falon a hatvannégy jóginí táncoló domborműve látható. A kerek templomban a jóginík megelevenedtek, és elkezdtek táncolni Siva körül, egyre gyorsuló, spirál alakú köröket írtak le, majd ahogy közeledtek hozzá, egybeolvadtak Sakti istennő formájába, és egyesültek Sivával. A tantrában a hatvannégy Mátrikát, vagyis anyaistennőt egy-egy jantrával, vagyis geometriai alakzattal szokták ábrázolni, és ezeken az ábrákon lehet meditálni. De ha mindet összegezzük, akkor a több kultúrából is ismert, csúcsával lefelé és felfelé mutató háromszöget kapjuk. Az első a női princípium, a Sakti, és az anyagba történő beágyazódást is képviseli, míg a csúcsával felfelé mutató háromszög Siva, a férfi princípium, és az anyagból való felemelkedést is jelképezi. Ha a háromszögeket kivetítjük térbe, akkor tetraédereket kapunk. A két tetraéder egymásba csúsztatásával jön létre a csillag-tetraéder, mely az emberi fénytestnek, a Mer Ka Ba mezőnek a formája is egyben. A képen egy ametisztből kicsiszolt csillag-tetraéder látható a példa kedvéért.

Szóval ahogy Siva és a saktik egyre gyorsuló ütemben táncoltak és pörögtek, a két tetraéder is velük forgott, és egy repülő csészealjhoz hasonló energiaörvényt hoztak létre a 64 Jógini-templom körül. Utána visszatértem az Életfához, és láttam ugyenezeket a Mer Ka Ba-mezőket minden egyes atomban pörögni, ahogy Siva és Sakti az eggyéválás és elkülönülés lüktetésében forgott egymás körül. Majd, mint sok esetben az utazás végén, megláttam a Halhatatlanság Tavát, és a sorsistennők kiléptek belőle, magukkal hozván a fénylő sorsfonalakat. Mindhárom istennő egy-egy csíkot rajzolt a homlokomra a sorsfonalakkal, amelyek fekvő félholdként behajoltak, és a harmadiknak a tetején ült a bindu, a vörös pötty. A mellékelt ábra nem teljesen ugyanilyen, mert nem eléggé hajlik az ív, és a bindu nem kerek, hanem hosszúkás, és átszeli a vonalakat. Sokféle Siva-tilakát használnak Indiában, még az is lehet, hogy olyan is van, amilyet én kaptam. 

Most akkor megint utána kell néznem egy pár dolognak: az Ardhanárísvara formának, a hatvannégy jóginínek és a havannégy tantrának, illetve a fennmaradt templomaikat is jó lenne egyszer meglátogatni Indiában.    

2018. december 25., kedd

Tírjang mukha ékapáda pascsimóttánászana

4.31 Tírjang-mukha ékapáda pascsimóttánászana jobb oldal
Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"10. Tírjangmukha ékapáda pascsimóttánászana (4.31-32)
Ennek a póznak huszonkét vinyászája van. A nyolcadik és a tizenötödik vinyásza az ászana szthiti. Az elsőtől a hetedikig az ászanák az ardhabaddha-padma-pascsimóttánászana szabályait követik. De a hetedik vinyászában nyújtsuk ki a bal lábunkat egyenesen, és hajlítsuk vissza a jobb lábat úgy, hogy hátrafelé nézzen. Ezután gyakoroljuk a többi vinyászát a pascsimóttánászana kramával és az ardhabaddhapadma pascsimóttánászanával megegyezően.
Hatásai: Nem csak megelőzi az elefantiázist, hanem megszünteti az összes tisztátalanságot és a lerakódást a lábak ízületeiben és idegeiben, hanem erőt és gyorsaságot is ad a sétához és a futáshoz. Megtisztítja a környező nádíkat, megszünteti a zsibbadást, valamint kiegyensúlyozottá és gyorssá teszi a vérkeringést.
Ha a nők megfelelően gyakorolják ezt, akkor könnyen és kényelmesen fognak szülni. De ezt a terhesség előtt kell gyakorolniuk. A fogantatás után a pránájámán kívül nem szabad olyan ászanákat gyakorolni, melyek nincsenek kifejezetten említve.
4.32 Tírjang-mukha ékapáda pascsimóttánászana bal oldal
(A tírjangmukha-ékapáda-pascsimóttánászana ugyanolyan féloldalas póz, mint az előző ardhabaddha-padma-pascsimóttánászana. Ezért a vinyásza számolás is azzal megegyező lesz, bár a póz végrehajtása eltér. A jobb lábunk vírászana pozícióban van, a combok párhuzamosak, és a két ülőcsont a talajon van. A fejünket a két térd között közelítjük a talajhoz. A póz hatásainál az idegek és az ízületek tisztítása van említve, mivel az ájurvéda szerint mindkettő azonos szövethez tartozik. A póz csípőnyitó hatása miatt elősegítheti a könnyű szülést, de terhesség közben nem javasolt az előrehajlító ászanák végzése, főleg a harmadik hónap után. Krishnamacharya viszonylag engedékenyen kezeli az ászana-gyakorlást a terhesség első három hónapjában, de nyugati viszonyok között inkább a fizikai terhelés és az ászana-gyakorlás mellőzését szoktuk javasolni az első trimeszterben.)

2018. december 24., hétfő

Saivita szekták - 2. rész

Az első részben a négy legrégibb saiva szektát ismertük meg, most pedig a valamivel újabb keletűekről lesz szó.

Kasmíri saivizmus

Az észak-indiai Kasmír területén több befolyásos saiva iskola is kialakult, melyek a kilencedik század második felére nyertek befolyást. Közöttük voltak a dualista Saiva Sziddhánta szekta (lásd később) és a monisták, melyen belül a Trika és Krama tradíciók különíthetőek el. A Saiva Sziddhánta iskola megmaradt az általuk "tiszta" sivizmusnak tekintett gondolati rendszernél, mely sok mindenben illeszkedik az ortodox brahminikus filozófiához és gyakorlathoz. Fő vezetőjük Narayanakantha (950-1025) és fia, Ramakantha volt, aki a Naresvarapariksaprakasa szerzője volt.

A kasmíri monizmus egyik első képviselője Somananda volt, aki megalapozta a "Pratyabhijna" iskolát kb a 9. században. A Pratyabhijna kezdetektől fogva a tudatra helyezte a hangsúlyt, mint az univerzum, az akarat és az önvaló lényegére. A Saiva Sziddhántával szembehelyezkedő monista irányzat további vezéralakja volt Vasugupta (kb Kr.u. 800), majd tanítványa, Kallata (850-900), és végül Abhinavagupta teljesítette ki a Pratyabhijna rendszert. Ezek a monisták Sivát az összes személyben egyaránt jelenlévő Önvaló megtestesülésének tekintették. Ez a traszperszonális Önvaló az immanencia és transzcendencia tulajdonságaival egyaránt felruházta Sivát, aki ezáltal valóságos, de ugyanakkor teljesen absztrakt teremtő-fenntartó-pusztító szerepbe került. A tantrikus befolyásoknak megfelelően a Trika tradíció azt hangoztatta, hogy a beavatott saiva családfenntartó azáltal volt képes megtapasztalni a transzcendens erejét, hogy húst, bort és a szexuális nedveit ajánlja fel a hét anyaistennőnek és az ő megtestesüléseiknek, a jóginiknak. A Kramák hasonló befolyások hatására koponyákat hordtak, előszeretettel tartózkodtak a halottégetőkben, valamint hússal és a társadalmi normákon kívül eső szexuális aktusokkal igyekeztek elégedetté tenni Káli istennőt annak reményében, hogy "megszállja" őket. Mondani sem kell, hogy ezeket a gyakorlatokat elutasították az ortodoxabb Saiva Sziddhánta szekta tagjai.

A Trika nondulaizmus végül beleolvadt a Kaula kultuszba, mely erotikus és misztikus egyesülésre törekedett Srívidjá istennővel, és a tizenegyedik században került előtérbe Kasmírban. Srívidjá imádatának tanai felülírták a Trika kultuszét, nem kevés mértékben az olyan tanítóknak köszönhetően, mint Jayaratha (1225-1275), Sahib Kaula (1629) és Harabhatta (1874-1951). A Trika hagyományra erős hatással volt a Krama, idővel több Krama istenséget is átemeltek a panteonjukba. A Trikával ellentétben a Krama több évszázadig is fennmaradt az olyan szövegeknek köszönhetően, mint Nityasvatantra Mahanayaprakasikája, melyben a Krama rítusokat a Sivarátri fesztiválhoz kötötték. A Krama irányzat Kasmíron kívül is népszerűvé vált Guhyakali istennő imádataként, és szövegeiket a mai napig olvassák a Katmandu-völgyben.

A fent említett nondualista szektákat tekintik tradicionálisan a kasmíri saivizmus képviselőinek, bár a Saiva Sziddhánta volt a legnépszerűbb csoport ezen a területen a 10-11. században. Igazából az összes saiva kultusz közül az volt a legnépszerűbb abban az időben, amelyikben Svacchandabhairavát és feleségét, Aghoresvarit imádták. Bár egyes bráhmanák még mindig alkalmazzák a nonduális saivizmus egyes meditációs technikáit, a muszlim befolyás hatására nagyobbrészt a feledés homályába merültek a nonduális tantrikus rítusok.

Saiva Sziddhánta

A középkori Saiva Sziddhánta tradíció nem csak az egyik legnépszerűbb és legidőtállóbb saiva megközelítés, hanem sok más, őket követő saiva csoport rítusainak és teológiájának is alapot szolgáltatott. A tradíció a hatodik században keletkezhetett Kasmírban és Közép-Indiában, bár Dél-Indiában is virágzott. A 11-12. századra Tamil Naduban is elterjedt. A Saiva Sziddhánta fenntartotta a régebbi Pasupata különbségtételt az örök szubsztrátumok: a lelkek, Isten és a fizikai világ között. Siva, a legfelsőbb isteni lény az univerzum és a benne tartózkodó, szabad akarattal rendelkező lelkek oki tényezője, míg a Sakti a tárgyi oka. A lelkeket a tudatlanság, karma és májá, a valóság illuzórikus aspektusa köti az anyagi állapothoz. Siva azonban megadja a léleknek azt a képességet, hogy empirikus tudásra tegyen szert, mely viszont cselekvést szül, amely jámbor vagy bűnös lehet.

Ennek a filozófiának a gyakorlati megvalósítása az intenzív odaadó monoteizmus, melyben a legteljesebb istenélménynek a személyes és szerető változatosságot tekintik. A Saiva Sziddhánta három utat tart számon a felszabadulás elérésére: a szolgálatot (csárja), az imádatot (krijá) és a meditációt (jóga). Bármelyik utat választja is a hívő, az elméjét szeretettel kell rögzítenie Sivára az élete minden aspektusában, ha el akarja érni a felszabadulást. Ez az odaadás jelentőségében túlmutat az aszkézisen, a szentírások értelmezésén, és a külsődleges rituálékon is. A felszabadulás ebben a hagyományban azt jelenti, hogy a hívő közvetlenül Sivától részesül isteni tudásban (pratigjána), melynek hatására megvalósítja elválaszthatatlan természetét ez egyedüli istennel, mely azonban nem jelent azonosságot.

A védikus Szamhitákon, Upanisadokon, valamint a 28 Saiva és Rudra Ágamán túl e csoport kanonikus szövegei a Tirumurai és Meykanta-sásztrákat is magukba foglalják, melyek a tizedik, valamint a tizenharmadik és tizennegyedik században született tamil nyelvű költemények és teológiai magyarázatok.Nem kis mértékben a tamil nyelvű írásoknak is köszönhető, hogy a Saiva Sziddhánta a legelterjedtebb saiva irányzat Dél-Indiában és Sri Lankán is.

Vírasaivizmus

A Vírasaivák ("hősies saivák") egy reformista saiva irányzat, melynek jelenleg Karnataka államban mintegy hatmillió követője van. A mozgalom Karnataka és Maharashtra határvonalán született a tizenkettedik században. Másik nevük, a Lingájat ("A Linga hoirdozói") is arra utal, hogy csoportjuk legfontosabb vallásos szimbóluma a Siva-lingam. Tradicionálisan Bászavát (1106-1167) tekintik e mozgalom alapítójának, bár a kortársa, Ekanta Ramayya is lehetett az egyik fő reformátor. Refromációjuk abból állt, hogy elutasították a hagyományos brahmanikus vallásosság fő elemeit, például a templomi imádatot és a kasztok uralkodását. Mint ilyen, e csoport irodalma főleg vácsanákból (a Vírasaiva szentek aforizmikus mondásaiból) áll, és a helyi Kannada nyelven lett lejegyezve.

A Vírsaivák a minősített nondualizmus rendszerét követik, mely egyaránt elfogadja a lélek és Isten közötti különbözőséget és nemkülönbözőséget is. Siva és a kozmikus erő egy, mégis Siva túl van a teremtésén, mely valós és nem illuzórikus. Siva a Saktiján keresztül cselekszik, mely felosztja magát a linga és a guru formájában megnyilvánuló istenné. Emiatt minden Vírasaivának kell, hogy legyen guruja, akit nagy becsben tartanak. A tagoknak lingát kell hordaniuk a nyakukban vagy a karjukon, melyet egy csőben hordanak, hogy mindig emlékeztesse őket Siva jelenlétére. A Vírasaiváknak legalább naponta kétszer tiszeletüket kell ajánlaniuk a lingának. A felszabadulást az odaadás hat fázisán keresztül érhetik el, melynek végső foka az egyesülés Sivával.

2018. december 23., vasárnap

Ardhabaddha-padma-pascsimóttánászana

4.29 Ardhabaddhapadma pascsimóttánászana (jobb oldal)
 Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"9. Ardhabaddha-padma-pascsimóttánászana (4.29-30. ábra)
Ez a póz huszonkét vinyászából áll. A nyolcadik és a tizenötödik az ászana szthiti. A hetedik vinyászáig a pascsimóttánászana vinyásza kramának megfelelően gyakoroljunk. De a hetedik vinyászában nyújtsuk ki előre a bal lábunkat. Helyezzük a jobb lábunkat a bal combra úgy, hogy a jobb sarkunk az alhas bal oldalához érjen. Vigyük át a jobb kezünket a hátunk mögött és fogjuk meg a jobb nagylábujjat az ujjainkkal. Fogjuk meg a kinyújtott bal lábunk nagylábujját a bal kezünk ujjaival. A többi vinyásza során kövessük a pascsimóttánászanával megegyező kramát. Magában a nyolcadik vinyászában helyezzük a fejünket a bal lábunk térdére. A 9-14. vinyászák ugyanazok, mint a pascsimóttánászanában. De a 15. vinyászában egyenesítsük ki a jobb lábunkat és helyezzük a bal lábunkat a jobb combra úgy, hogy bal sarkunk az alhas jobb oldalához érjen. Vigyük át a bal kezünket a hátunk mögött, és fogjuk meg a bal nagylábujjunkat az ujjainkkal. Fogjuk meg a kinyújtott jobb láb nagylábujját a jobb kezünk ujjaival. Engedjük le a fejünket, és helyezzük a nyújtott láb térdkalácsára. Ez a tizenötödik vinyásza. A nyolcadik és tizenötödik vinyászákat végezzük récsakával, behúzva a hasat és kiegyenesítve a lábunkat. Ne felejtsük el ezeket a szabályokat, amikor ezt a szthitit gyakoroljuk. A 16-22. vinyászák közben kövessük a pascsimóttánászana vinyászára vonatkozó kramát.
Hatásai: Megszünteti az alhas összes betegségét. Megtisztítja az apána vájut és segít felébreszteni a Kundalinít. Terhes nők ne végezzék.
4.30 Ardhabaddhapadma pascsimóttánászana (bal oldal)
(Az ardhabaddha-padma-pascimóttánászana vinyászái:
Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre uttánászana.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre ugorjunk előre dandászanába.
Astau: Kilégzésre helyezzük féllótuszba a jobblábunkat, fogjuk meg hátulról a jobb nagylábujjunkat a jobb kezünkkel, a bal kinyőjtott láb nagylábujját a bal kezünkkel, majd hajoljunk előre. Ez az ardhabaddha-padma-pascsimóttánászana. Tartsuk ki annyi ideig, ameddig szeretnénk.
Nava: Belégzésre egyenesedjünk fel és bontsuk a kulcsolást, majd kilégzésre helyezzük a tenyereinket a talajra a csípők mellett (dandászana).
Dasa: Belégzésre emeljük ki magunkat a levegőbe nyújtott lábakkal (utpluthi vagy utthita-dandászana), majd vigyük hátra a keresztezett lábakat a tenyereink között, lehetőleg a talaj érintése nélkül.
Ékádasa: Kilégzésre érkezzünk meg csaturanga-dandászanába.
Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Csaturdasa: Belégzésre ugorjunk előre dandászanába.
Pancsadasa: Kilégzésre helyezzük féllótuszba a bal lábunkat, fogjuk meg hátulról a bal nagylábujjunkat a bal kezünkkel, a jobb kinyújtott láb nagylábujját a jobb kezünkkel, majd hajoljunk előre. Ez az ardhabaddha-padma-pascsimóttánászana. Tartsuk ki annyi ideig, ameddig szeretnénk.
Sódasa: Belégzésre egyenesedjünk fel és bontsuk a kulcsolást, majd kilégzésre helyezzük a tenyereinket a talajra a csípők mellett (dandászana).
Szaptadasa: Belégzésre emeljük ki magunkat a levegőbe nyújtott lábakkal (utpluthi vagy utthita-dandászana), majd vigyük hátra a keresztezett lábakat a tenyereink között, lehetőleg a talaj érintése nélkül.
Astadasa: Kilégzésre érkezzünk meg csaturanga-dandászanába.
Navadasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Ékónavimsatihi: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Vimsatihi: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánádszanába.
Ékavimsatihi: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.
Dvávimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)

-->

2018. december 22., szombat

A pascsimóttánászana további változatai

4.23 Adhómukha pascsimóttánászana 5
Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

A vinyásza krama rendszerben elméletileg minden ászanát álló szamaszthitivel kezdenek, és a talajpózok esetén a fent ismertetett vinyászákon keresztül jutnak el ülő vagy fekvő helyzetbe, majd az ászana befejeztével szintén egy kör napüdvözleten keresztül jutnak vissza szamaszthitibe. Ha a pascsimóttánászana több változatát szeretnénk végezni egymás után, akkor háromféle lehetőség közül választunk:
4.24 Adhómukha pascsimóttánászana 6
  1. Közvetlenül egymás után hajtjuk végre az egyes változatokat a megadott számú időtartamban, és csak a legelején és a végén végzünk vinyászát.
  2. Mindegyik változat után végzünk egy „fél” vinyászát, vagyis hátraugrunk csaturangába, majd a felfelé és lefelé néző kutyapóz után ismét visszaugrunk ülő helyzetbe, és végrehajtjuk a következő pózt. Ezt a módszert szoktuk alkalmazni az Ashtanga gyakorlásnál is.
  3. 4.25 Úrdhvamukha pascsimóttánászana 1
    Mindegyik pózt szamaszthitiből kezdjük vinyászával, és vissza is térünk szamaszthitibe, mielőtt a következő póznak nekikezdünk. Ez az úgynevezett „teljes vinyásza” gyakorlás, mely sokkal fárasztóbb, mint az előző kettő.
A pascsimóttánászana további formái:
4.26 Úrdhvamukha pascsimóttánászana 2
4.21: Adhómukha pascsimóttánászana 3 – a bal kezünkkel megfogjuk a jobb csuklót a talpunk alatt, és a fejünket a térdünkre helyezzük( a kép az alőző bejegyzésben van).
4.22: Adhómukha pascsimóttánászana 4 – a kézkulcsolás ugyanaz, mint az előbbi pózban, de az állunkat helyezzük a térdre vagy a térd alá (a kép az alőző bejegyzésben van).
4.23: Adhómukha pascsimóttánászana 5 – felülről fogjuk meg a talpunkat úgy, hogy az egész tenyerünket a talpakra helyezzük.
4.27 Úrdhvamukha pascsimóttánászana 3
4.24: Adhómukha pascimóttánászana 6 – a két tenyerünket a padlóra helyezve nyújtjuk a karjainkat a lábak mellett előre, az állunkat a térdre vagy a térd alá helyezzük.
4.25: Úrdhvamukha pascsimóttánászana 1 – hátragördülünk ekepózba, megfogjuk a nagylábujjakat, és igyekszünk a törzset visszaengedni a talajra.
4.28 Úrdhvamukha pascsimóttánászana 4
4.26: Úrdhvamukha pascsimóttánászana 2 – ugyanaz, mint az előző póz, csak a törzset igyekszünk annyira visszafektetni a talajra, hogy a térdeink a homokunkhoz érjenek.
4.27: Úrdhvamukha pascsimóttánászana 3 – ugyanaz, mint az előző póz, csak az ujjakat vagy a csuklót kulcsoljuk a talpunk alatt.
4.28: Úrdhvamukha pascsimóttánászana 4 – ugyanaz, mint az előző póz, csak a tenyerteinket a talpainkra helyezzük úgy, hogy a csuklóhajlatok a lábujjakat érintik.)

2018. december 21., péntek

Saivita szekták - 1. rész

A két előző bevezető cikk (1. rész 2. rész) után most szeretném két részben ismertetni a különböző saiva szektákat. Itt a szekta kifejezést nem feltétlenül pejoratív értelemben használom, hanem inkább arra utalva, hogy különböző iskolákról van szó, melyek tanaikban, megközelítésükben esetenként erősen eltérhetnek, vagy ellenn is mondhatnak egymásnak. A saivizmus különböző iskolái nem területenkénti eltérést mutatnak, hanem a filozófiai megközelítésükben is különböznek. A saivizmus kiterjedt irodalommal rendelkezik, és e művek között találunk nondualista (abhéda), dualista (bhéda) és dualista-nondualista (bhédábhéda) szellemben írt szövegeket is. Az alábbiakban a saivizmus legnagyobb iskoláit foglaljuk össze.

Pasupaták

A pasupaták aszketikus rendje az egyik legrégebbi ismert saiva szekta. A csoport alapítója minden valószínűség szerint Lakulisa ("A buzogány ura") volt, aki a második század elején élt. Négy leghíresebb tanítványa, Kusika, Gárgja, Kaurusa és Maitréja mind saját iskolát hoztak létre. A Pasupaták nagy befolyással voltak a saivizmus elterjedésére Dél-Indiában a 7-14. század között, mert a Kálamukhákkal közösen felélesztették a saivizmust India ezen területén, és ezáltal kiszorították a dzsainizmust és a buddhizmust. A Pasupaták befolyása az északi területeken Gudzsarat, Kasmír és Napál területeire is hatott. Bár a tizenötödik század végére a Pasupata mozgalom gyakorlatilag kihalt, tanításai ma is ismertek, főleg két fennmaradt szövegüknek, a Ganakárikának és a Pasupata Szútrának köszönhetően. 

A Ganakáriká öt szintet ír le az Istennel történő spirituális egyesülés felé haladva, melyek mindegyikéhez egy bizonyos folyamat kapcsolódik. A folyamat kezdetén a templomban és a guru társaságában töltött időszak található, majd a gyakorló kilép a nagyvilágba, Végül, az aszkézis elérésével befelé fordítja vallásosságát, hogy elérhesse a teljes egyesülést Sivával. A Pasupata Szútra a szekta öt fő teológiai igazságát taglalja: 1) kárja, vagyis a teremtett univerzum; 2) kárana, vagyis Isten, az univerzum oka; 3) jóga, vagyis az egyéni lélek egyesülése Istennel; 4) vidhi, vagyis szabályok, melyek között az odaadás és az aszkézis gyakorlása is szerepel, és amely elvezet az 5) duhkhántához, vagyis a "szenvedés megszűnéséhez". Mindkét szöveg dualisztikus különbséget tesz a lelkek (pasu), Isten (pati) és a fizikai világ (pása) között, mely világnézetet a Saiva Sziddhánta viszi tovább.

Kápálikák és Kálamukhák

E két középkori szektát a történészek gyakran hozzák összefüggésbe egymással. nem sokat tudunk egyikről sem, mivel nem maradtak fel olyan írások, melyek hozzájuk rendelhetők. A kápálikákról ("koponyahordozókról") szóló információk szerint a csoport Bhairava, azaz Siva legfélelmetesebb formája iránti odaadás kultiválására fektette a hangsúlyt. A lelki erő gyűjtése érdekében a kápálika rend tagjai a Mahávratát, vagyis egy rendkívül nehéz lemondást végeztek, melyet egy bráhmana megőlése miatti vezeklésként szoktak végrehajtani. A szekta az emberi koponyákhoz fűződő szoros viszonyáról híres, ugyanis tagjai koponyát használtak ivó- és koldulóedényként is. A külső megfigyelők számtalan félelmetes rítust tulajdonítanak a kápálikáknak, például az áldozati hús és vér elfogyasztását, bor és kannabisz használatát, szexuális gyakorlatokat és még halottevést is, bár e gyakorlatok valódiságát és elterjedtségét nehéz igazolni.

A Kálamukhák ("fekete arcúak") viszont közelebbi kapcsolatban álltak a brahminikus hagyománnyal. E szektáról főleg a templomok falán fennmaradt feliratok alapján tudunk információkat, melyek szerint a kálamukhák máthákban, vagyis kolostorokban laktak a templomok körül. Sok hagyományt átvettek a Pasupatáktól, és sok mesterüket Lakulisától származtatják. A lingam mély tisztelete és a Kálamukhák nagy száma Karnataka állam területén a 11-13. században arra enged következtetni, hogy a Vírasaivizmus a Kálamukha tradíció megreformált változata lehet. 

Najanarok

A bhakti hagyomány első propagálói a hinduizmuson belül a Najanarok voltak. Ez a csoport hatvanhárom emelkedett szellemiségű költő-szentből állt, akik a hetedik században éltek Dél-Indiában. Ezek a bölcsek a társadalom különböző rétegeiből származtak, és az önzetlen, szerető odaadást, valamint a spirituális értelemben vett egyenlőség etikáját hirdették. A leghíresebbek: Nancampantar, Tirunavukkaracar, Cuntaramurtti, és Manikkavacakar. Ez utóbbi a Tiruvacakam szerzője, mely Sivát mindenki által imádandó istenségként írja le, de végső soron Dál-Indiához köti. Tirumulart (8. század) tekintik a saivizmus első propagálójának a tamil területeken. Az általa összeállított Tirumantiram a Saiva Sziddhánta rendszer fő forrásműve. E szentek által leírt himnuszok mély, érzelmekkel teli szeretetről szólnak Siva iránt az ő személyes formájában. Tizenegy gyűjteménybe rendezték őket egy tamil puránával, a Perija Puránával egyetemben. Az első négyet Thevaramnak nevezik, és a tamil saiviták szerint a spirituális jelentőségük a Védákéval vetekszik. A Najanarok a tamil kultúra jellegzetességeit sok helyütt beleszövik himnuszaikba, így egyéni folklór-színezetet kölcsönözve műveiknek. A tamil hívek nem csak e költők dalait éneklik a mai napig, hanem a képeiket is szentként imádják.