2020. december 31., csütörtök

Tiszteletadás Vjászának

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

1.7. tam dristvá véda-vidvámszam kála-mégha-szama-djutim
vjászam kamala-patráksam pranémur dvidzsa-pungaváh

Azok a kiváló brahminok leborultak, amint meglátták Vjászát, a Védák ismerőjét. Testének ragyogása egy fekete felhőével vetekedett, szemei pedig a lótusz-szirmokra hasonlítottak.”

1.8. papáta dandavad bhúmau dristvászau romaharsanah
pradaksiní-kritja gurum prándzsalih pársvagó ‘bhavat

Vjászát látva, Szúta a földre vetette magát, mint egy bot. Szúta körüljárta tanítóját és megállt az oldala mellett, összetett tenyerekkel.”

Ezekben a versekben a szent életű guru előtti tisztelet szabályait látjuk megnyilvánulni. Az összegyűlt bölcsek egyaránt felálltak ülőhelyeikről, és a földre borulva köszöntötték Vjászát, akinek teste sötét színű volt, mint az esőfelhő, szemeit pedig a lótuszvirág szirmához hasonlítja a szerző. Vjászát a Védák ismerőjeként és szerkesztőjeként részesítették ekkora tiszteletben. Romaharsana Szúta szintén felállt, majd btként, arccal lefelé teljes hosszában kinyújtózva borult le Vjásza előtt. Az óramutató járásával megegyező irányban körbejárta, majd andzsalí-múdrába tett kezekkel megállt mellette. Ezek mind a tanító fogadásának alapvető szabályai.

2020. december 30., szerda

A Sas archetípusa

A Sas archetípusa

A Harmónia rítusa során a Munay Ki-ben a Sas erőállat magját helyezzük el a szívcsakrában. A Sas rendkívüli erőállat, aki az előrelátást, tisztaságot és víziót szimbolizálja. A sámán megérti, hogy a sas energiája segít az élet teljes panorámájának átlátásában, anélkül, hogy belebonyolódnánk annak milliárdnyi kis részletébe. A sas energiája abban tud segíteni, hogy megtaláljuk az életünket vezető víziót, átlátva a múltat és a jövőt, megértve azt, ahonnan jöttünk, és azt is, amivé válunk.

A Sas a Természet önmeghaladó elvét is képviseli. A biológusok ezt az elvet a természet egyik fő vezérelvének tekintik. Ez vezeti az evolúció kezeit – vagyis a szerves molekulák sejtté egyesülnek, a sejtek szövetekké, A szövetek szervekké válnak, és végül a szervek és szövetek szintjén felülemelkedve komplex lényekké válunk, mint a bálnák vagy az emberi lények.

Ugyanez az elv nyilvánul meg mindennapi életünkben is, A Sas megmutatja, hogy nem elégíthetjük ki érzelmi igényeinket anyagi dolgokkal, és hogy minden problémára létezik egy spirituális megoldás. A Sas szárnyain képesek vagyunk felülemelkedni a napról-napra zajló küzdelmeinken, perspektívában látni az életünket, és a dolgokat, ahogyan azok ténylegesen vannak.

A Sas tudatszint

A felfogás negyedik szintje a Sas szintje, aki a völgyek felett szárnyal, és képes látni a fákat, a sziklákat, folyókat és még a Föld görbületét is. Ugyanakkor képes meglátni egy egeret is 600 méter magasból. Az a képessége, hogy egyszerre lássa a teljes képet, és annak egy parányi részét, a spirituális tudatszintet képviseli.

A keleti irányt – a valamivé válásunk irányát – a Sas képviseli, aki a víziót, a tisztaságot és az előrelátást hozza. A Sas hatalmas szárnyai a szívet tartják, és arra tanítanak, hogyan lássunk a szív szemével. A Sas lehetővé teszi azt, hogy felülemelkedjünk az életünket kitöltő világi csatározásokon, melyek elrabolják az energiánkat ás a figyelmünket. A Sas adja meg a szárnyakat, melyekkel felülemelkedhetünk hétköznapi küzdelmeinken és elindulhatunk a magas csúcsok felé, a Mennyország felé.

A Sas-tudatállapotban a valóság 99%-a a tudat és 1%-a az anyag. Itt már kevés a kézzel fogható forma, szubsztancia, és e szint nyelve az energia. E szinthez a prefrontális kéreg (homloklebeny) tartozik, melyet egyes neurológusok „Isteni elmének” nevezik. A Sas-tudatállapotban már nem a szegény embert látjuk, aki kenyeret kér, és a gazdagot, aki odaadja neki – csak a Szellemet látjuk, ahogy táplálja a Szellemet. Többé nem látjuk magunkat különállónak a bolygótól, vagy a többi embertől; a határok feloldódnak, ahogy az egyéni lélek megtapasztalja az egység-élményt. A laikák ebben a tudatállapotban így írnák le magukat: „ A hegyek vagyok, a folyó vagyok, a Sas vagyok, a szikla vagyok.” (Noqan Kani - „Én vagyok” - quechua nyelven).

A Sas tudatállapot a kilencedik csakrához kapcsolódik, mely az időn és a téren kívül létezik, és mindig kristálytiszta. Itt tapasztalhatjuk meg a Teremtés fenséges kiterjedését, amikor Istenben vagyunk. Ahhoz, hogy eléjük ezt az állapotot, egy ezüstfonálon kell felemelkedni a nyolcadik csakrából (Virakocsa, közvetlenül a fejünk felett található) az univerzum szívébe. A Nagy Szellembe. Csak egy kilencedik csakra van, mert mindannyian egyek vagyunk a Nagy Szellemben.

Ha nehézséggel állunk szemben, minél közelebb tudunk kerülni a Nagy Szellem szintjéhez, annál kevesebb energiával tudunk változást elérni. Ha a folyás mentén lefelé tekintünk, akkor egy háborút látunk, de ha felfelé, akkor a nyugtalanságot látjuk az emberek között, ami a háborúhoz el fog vezetni, és amivel sokkal könnyebb kezdeni valamit. Lefelé van a környezetszennyezés, felfelé pedig a kérdés, hogy miért használjuk a műanyagot, és miért dobjuk el.

Az alacsonyabb tudatszinteken megpróbálhatjuk kitalálni a megoldást a háborúra vagy a környezetszennyezésre, meggyógyíthatjuk a jogfosztottakat, és megváltoztathatjuk azokat, akik eldobják a szemetet újrahasznosítás helyett – de a Sas tudatszintjén magává a békévé válhatunk. A kolibri tudatszinten például az újrahasznosítás mellett kampányolunk, de a Sas tudatszintjén feltesszük a kérdést, hogy miért nem szabadulunk meg végérvényesen a műanyag csomagolástól. Egy másik módja, hogy megértsük ezt a tudatállapotot, melyben a valóság természetéről alkotott tradicionális elképzeléseink szertefoszlanak, a kvantummechanikából származik. A fizikusok kutatásai alapján a szubatomikus szinten az anyag sokkal kevésbé szilárd és kézzelfogható, mint aminek gondoltuk. Más szavakkal, egy szilárd asztal egyáltalán nem is szilárd, hanem a részecskék és hullámok rezgéseinek összessége.

Werner Heisenberg volt az első, aki zavarba ejtette a fizikusokat ezzel a gondolattal 1925-ben, amikor a „határozatlanság elve” alapján kifejtette, hogy ha megfigyelünk egy elektront, hogy megmérjük a sebességét, akkor megváltozik a helye. Tehát ha azt várjuk el az elektrontól, hogy részecske gyanánt viselkedjen, akkor úgy fog, de ha olyan kísérletet végzünk, amelyben hullámként kell viselkednie, és egyszerre kell ütköznie két egymás mellett lévő célponttal, akkor azt fogja tenni. Ez a felfedezés sok tudóst megzavart, köztük Einsteint is, aki kijelentette, hogy „Isten nem játszik kockát” az univerzummal. A Földőrzők azonban mindig tudták, hogy a világról alkotott felfogásunk igazából meghatározza annak természetét.

Más szavakkal, a kvantumfizikusok és a Földőrzők egyaránt azt mondják, hogy a világ létezésbe álmodja önmagát: a verebek álmodják, a halak álmodják, és mi is álmodjuk – még a kövek is álmodják, bár az ő álmuk mély és hosszú. A kvantumfizika elmagyarázza, hogyan történik ez, a laikák pedig elmondják, hogyan tegyük. A fizika megmagyarázza, hogyan párolog el a víz, hogy esőt alkosson, a laikák pedig megtanítják, hogyan hívjuk az esőt.

Persze mi, emberek a saját érzékelésünkön keresztül tapasztaljuk ezt a világot, és nem a szarvas vagy a kő érzékelésén keresztül. Egyes laikák képesek voltak alakot váltani és jaguárrá vagy sassá változni, érzékelve, amint a növényzet súrolja az oldalukat, ahogy lopakodnak a dzsungelen át, vagy a szelet, amit borzolja a tollaikat, miközben egy völgy fölött szárnyalnak. Azért tették ezt, hogy megpillanthassák a világok valaki más szemével, hogy felfedezzék, van-e patak a hegy másik oldalán, vagy hogy miért halnak ki a kondorkeselyűk. Amikor belépünk a Sas tudatállapotba, akkor forrásában oldhatjuk meg a problémákat, és azzal a szemmel láthatunk, mely a galaxisok születésének és halálának volt szemtanúja.

A fizika káosz-elmélete elmagyarázza, hogy egy trópusi viharnak a Karib-tengeren lehetett a kiváltó oka egy pillangó szárnycsapkodása Pekingben. Nagyon nehéz változtatni egy 5-ös erősségű hurrikánon (vagy egy kései stádiumú rákon), de a Földőrzők tudják, hogy a Sas segítségével átkelhetünk az időn és megláthatjuk a hurrikánt, amikor az mégy csak egy fuvallat a pillangó szárnyán, vagyis meggyógyíthatjuk a vihart, mielőtt megszületne. Ez ennek a tudatállapotnak az ajándéka: mivel az idő nem létezik, megváltoztathatjuk a dolgokat, mielőtt létrejönnének. Létezésbe álmodhatjuk a világot, mielőtt az energia egyáltalán fizikai formát venne fel.

2020. december 29., kedd

Vjásza megidézése

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

1.5. srutvá munínám tad vákjam krisna-dvaipájanam prabhum
szútah pauránikan szmritvá bhásitum hj upacsakramé

Szúta, a Puránák eléneklője, meghallgatta a bölcsek szavait. Miután meghívta az Úr Vjászát az elméjébe, éppen elkezdett volna beszélni.”


1.6. athászminn antaré vjászah krisna-dvaipájanah szvajam
ádzsagáma muní-srésthá jatra szatram szamászaté

“Éppen abban a pillanatban Vjásza, maga Krisna Dvaipájana, megérkezett oda, ahol a nagy bölcsek a tűzáldozatot végezték.”

Szúta, ahogy a bölcsek általában szokták, gondolatban megidézte guruját, Vjászát, mielőtt beszélni kezdett volna, hogy Vjásza, a mestere beszéljen rajta keresztül. Ebben az esetben azonban Vjásza teljes fizikai valójában is megjelent a bölcsek körében. Vjásza, mint ahogy az előző vers magyarázatában is kifejtettük, misztikus képességekkel rendelkező személy volt. Ez nem csak abban nyilvánult meg, hogy megérezte, amikor a tanítványa rá gondol, és érzékelte hívását, hanem abban is, hogy a semmiből meg tudott jelenni, vagy akár több helyen egyszerre is jelen tudott lenni.

2020. december 28., hétfő

A Kolibri archetípusa

A Kolibri archetípusa

Harmónia rítusa során a Munay Ki-ben a Kolibri erőállat fénymagját helyezzük el a köldökcsakrában. Az apró, fürge és bátor kolibri megmutatja nekünk, hogyan fogjunk bele az evolúció és növekedés bámulatos utazásába. Ez a legnemesebb utazás, amit valaki megtehet – az utazás a szellem felé. Egy bizonyos kolibri-faj minden évben megtesz egy hihetetlen utat, Brazíliából egészen Kanadáig a Karib-tengeren keresztül. Első pillantásra nem ügy tűnik, hogy ezek a kis teremtmények alkalmasak lennének ilyen hosszú útra – nincs akkora fesztávja a szárnyuknak, mint a sasoknak, ás kis testünk nem képe sok élelem tárolására, mégis minden évben eleget tesznek a hívásnak, és elindulnak.

Ha megérint ennek az archetípusnak az energiája, akkor nekiindulunk saját, bámulatra méltó utazásunknak, mely visszavisz a forráshoz, ahonnan a szellemünk született. Ha nincs elég időnk, pénzünk, vagy tudásunk ahhoz, amivel próbálkozunk, a kolibri energiája képes biztosítani a bátorságot, erőt és útmutatást, amire szükségünk van a sikerhez. Ha a kolibri példáját követjük, és felébresztjük természetes ösztönünket a tanulásra és a megismerésre, az életünk bámulatos fordulatokat vehet.

A kolibri-medicina

Az inka „gyógyító kerék” északi irányában helyezkedik el a kolibri medicinája, mely isteni természetünket szimbolizálja. Lehet, hogy kételkedünk, elég erős-e a kolibri ahhoz, hogy átsegítsen bennünket mindazokon a megpróbáltatásokon, melyek minket, a családunkat és a világot sújtják. Végül is a többi irány fölött erős ragadozók uralkodnak: a jaguár, a kígyó és a sas. Nem lenne-e illendőbb valamilyen nagy és félelmetes szárnyas?

De a kolibri egy csodás teremtmény, és a medicinája mag az utazása. A kolibri az élet legédesebb nektárjával táplálkozik. Nem vackolja be magát egy meleg, kényelmes fészekbe, amit magának készített. Hívja a nagy út, és nekiindul! Nem mondja azt, hogy „majd nyugdíjas koromban”, „majd ha megnő a szárnyam”, vagy „majd ha törzsutas-jegyem lesz”. Akkor indul amikor a hívást érzi.

Akkor tudjuk megtapasztalni és megtestesíteni a kolibri medicináját, ha magunkévá tesszük az északi irány három misztikus tanítását. Az első rejtély a LÁTHATATLANSÁG. Azt mondják, hogy az Andok fejlett sámánjai annyira láthatatlanok, hogy még nyomot sem hagynak a hóban. Ők azok az alakváltók, akik tudják, hogy nem különböznek a hegyektől és a folyóktól, a növényektől és az állatoktól, a széktől vagy a számítógéptől. A második rejtély az IDŐ URALÁSA. Itt tapasztalhatjuk meg a nonlokalitást, és azt a belső tudomást, hogy a múlt, a jelen és a jövő egyszerre történik.

A harmadik rejtély a TITOKTARTÁS, még önmagunk előtt is. A titok az, hogy réges-régen a Nagy Szellem, akit Istennek ismerünk, eldöntötte, hogy kifejezi magát a megnyilvánulatlan ürességből. Így, tizenkét milliárd évvel ezelőtt megnyilvánult, mint a szingularitás, létrehozta az univerzumunkat alkotó anyagot, és folytatta önmaga megismerését az összes létformában. Mivel mindenhol jelen van, és mindentudó, mindegyik megnyilvánulása is rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Ez az a titok, amit még önmagunk elől is elrejtünk.

Ha megértjük, hogy szellem vagyunk, mely a személyiségünknek álcázza magát, elkezdünk emlékezni azokra az ősrégi történetekre, melyek még az emberiség előttről vannak, a Kövek Népének nagy történeteire, és a Föld teremtésére. Visszaemlékezünk arra, hogyan ültünk a tűz körül sok-sok életünkön át. Abbahagyjuk a szentség keresését, mert megértjük, hogy mi magunk szentek vagyunk. A gyógyulás útjáról átváltunk a spirituális útra, és elkezdünk részt venni a teremtésben. Ahelyett, hogy néznénk a tovatűnő lehetőségeket, felismerjük, hogy folyamatosan teremtünk új lehetőségeket és igent mondunk rájuk.

Néha elfelejtjük, hogy nem vagyunk életekre különválasztva Istentől. Gyakran elfelejtjük azt, hogy össze vagyunk kapcsolva, és az elkülönülés, az elszigeteltség ellentétben áll isteni természetünkkel, a konformitás pedig megbetegíti lelkünket. Mi vagyunk a lelkünk térképének készítői, és a térkép a kolibri, a mítikus Én tudati szintjén készül. Ahelyett, hogy egy régi térképet követnénk, melyet a kultúránk, a családunk és a karma ad a kezünkbe, azt választjuk, hogy egy újat, egy nagyobbat készítünk, mely a lelkünk sóvárgását is kielégíti. A sámánok azt mondják, hogy a régi térkép az ezüst könyv, az új pedig az arany könyv. Ebben az arany könyvben sok üres lap van, melyek arra várnak, hogy megírjuk a saját történetünket, mely belső, isteni természetünkből fakad. Te milyen történetet alkotsz?

2020. december 27., vasárnap

A pránájáma típusai

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Ha a récsaka, púraka és az antahkumbhaka ugyanolyan hosszú, azt szamavritti pránájámának nevezik. Ha eltérnek, akkor azt viszamavritti pránájámának nevezik.

Példa:

Récsaka 5 másodperc, púraka 5 másodperc, antahkumbhaka 5 másodperc – ez szamavritti pránájáma. Kezdjük 5 másodperccel és fokozatosan növeljük 20 másodpercre. A maximális hossz ne haladja meg a 30 másodpercet. Az összes récsakának és púrakának (de nem a kumbhakának) lágynak, lassúnak és hosszúnak kell lennie, és a családi istenségre, valamint annak mantrájára való emlékezéssel kell kísérni. Nem szabad túlzásba vinni, vagy hirtelen növelni a légzések hosszát, de nem is szabad félni a 30 másodperces légzésfázisoktól. Fokozatosan növelve a hosszat, el lehet érni 3 hónap alatt. A prána ereje a hosszú élet alapja.
A viszamavritti pránájámában a púraka 5 másodperc, a kumbhaka 20 másodperc, a récsaka pedig 10 másodperc. A récsakának kétszer olyan hosszúnak kell lennie, mint a púrakának, a kumbhakának pedig négyszer olyan hosszúnak. Itt tudni kell, hogy a kumbhaka az antah-kumbhakára vonatkozik.

Először kezdjük a szamavrittivel, és csak akkor kezdjünk bele a viszamavrittibe, ha az előzőben már nagy jártasságot szereztünk. Máskülönben megfájdulhat a mellkasunk. Aki képtelen a viszamavritti gyakorlására, az végezheti csak a szamavrittit. Patandzsalí, Upavarsa és Varsaganja Risik alaptanítása az, hogy a jógát mély belégzésekkel és kilégzésekkel kell gyakorolni. Kelet vagy észak felé ülve gyakoroljunk.

Ha megvizsgáljuk a Risik tradícióját, akkor a récsakát, púrakát és kumbhakát úgy kell végezni, hogy a jobb kezünk ujjait az orrunk két oldalán tartjuk a csontos rész alatt. A jobb hüvelykujjtól számítva hajlítsuk be a mutató- és középső ujjunkat, majd egyenesítsük ki a gyűrűs és kisujjunkat, és ezekkel zárjuk el a bal orrnyílást, miközben a jobbat a jobb hüvelykujjal zárjuk le. Ezt a pozíciót mrigí múdrának nevezik. Miközben ezt a pozíciót felvesszük, a kézfejünk egy őz fejét formázza. Innen a neve. Ennek a tartásnak a következtében a prána csak a megfelelő nádíkban (csatornákban) áramlik. A nitja és a kámja a pránájáma két fajtája. A mrigí múdra a nitja pránájámához használatos, míg a kámja pránájámához a hamsza vagy súkarí múdra ajánlott. Ezeknek a részleteknek a megtárgyalása szükségtelen. A Patandzsála Jóga-szútra bhásja csak a „pránájámát” említi és nem tárgyalja a különböző típusok részleteit. A további részletekért forduljunk a Jóga-makarandához vagy a Jógándzsalíhoz. Miközben a jobb oldalon végezzük a récsakát és a púrakát, a bal orrlyukat kell szorosan elzárni, és miközben a bal oldalon végezzük a récsakát és a púrakát, a jobb orrlyukat kell szorosan elzárni. A kumbhaka közben mindkét orrlyukat szorosan zárva kell tartani a mrigí múdra segítségével.

Óm Sánti Sánti Sánti"

Így végződik Thirumalai Krishnamacharya Jógászanagaluja. 

2020. december 26., szombat

A pránájáma definícói

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Nádí sódhana pránájáma

A pránájáma gyakorlásának megtanulása előtt nagyon fontos, hogy megismerjük a klasszikus terminológiát:


pránájáma – a légzés hossza
récsaka – a levegő kilégzése
púraka – a levegő belégzése
antah-kumbhaka – belégzés utáni légzésvisszatartás
báhja-kumbhaka – kilégzés utáni légzésvisszatartás (ne lélegezzünk be azonnal a kilégzés után)
kumbhaka – légzésvisszatartás.

A prána-váju e négy elemének hosszúnak kell lennie, csak akkor nevezhetjük pránájámának. Az egyes elemek hosszának megismeréséhez meg kell tanulnunk a különbségeket. Kétféle pránájáma létezik: a szamavritti és a viszamavritti. A családos embereknek a baddhapadmászanát kell használniuk, míg a többieknek a sziddhászanát.

(Megjegyzések: A „prána” kifejezés nem csak a beszívott és kifújt levegőt jelenti, hanem az életerőt is, amit befogadunk a légzésen keresztül. A „pránájáma” kifejezés tehát többrétű jelentéssel bír: a légzés megnyújtását, vagyis a légzésfázisok időbeli meghosszabbítását; a légzés szabályozását, vagyis a belégzés, kilégzés és légzésvisszatartások egymáshoz viszonyított hosszának meghatározását; valamint a prána, vagyis az életerő keringésének szabályozását is jelenti. A „kumbhaka” szó agyagedényt jelent, és a tüdő által megtöltött vagy kiürített állapotában tárolt levegőre vonatkozik. A kumbhakák végzésénél is azok időtartamának meghosszabbítása a cél. Krishnamacharya a pránájáma közben alkalmazandó ülőpozíciókra is kitér. A sziddhászana, bár technikailag könnyebben kivitelezhető, családos emberek számára nem ajánlott, ugyanis a sarkainkkal a nemi szerv fölötti és alatti pontokat nyomjuk, ami a libidó csökkenéséhez vezethet. A padmászana, vagyis lótuszülés nem rendelkezik ilyen szervi hatással.)

2020. december 25., péntek

A Jaguár archetípusa

Harmónia rítusa során a Munay Ki-ben a Jaguár erőállat magját helyezzük el a szakrális csakrában. A jaguár (Otorongo) a nagy nyomolvasó, aki segít nekünk rátalálni a „helyes útra” ebben az életben és a következőben. Az érzelmi gyógyulás állata. Az Andokban a jaguár helyett a pumát (Csokacsincsaj) tisztelik. A jaguár az Amazon-esőerdő királya – a dzsungelekben lakó sámánok legfontosabb állata, mivel az átalakulás erejét képviseli. Az őserdei népek hagyománya szerint a jaguárokat a dzsungel őrzőinek tekintik, mert ők állnak a tápláléklánc csúcsán, és az emberen kívül más ellenségük nincs. Azáltal, hogy megöli az esőerdő gyengébb állatati, a jaguár elősegíti annak elpusztulását, aminek mennie kell, hogy az új megszülethessen, és ezért a változás erejének tekintik.

Az ősi népek szemében a jaguár akkora hatalommal bírt, hogy egész civilizációk azonosították magukat vele. Az olmékok, akik 3000 évvel ezelőtt éltek Köz-p-Mexikó területén, „jaguár-emberként” voltak ismertek. A sámánjaik a „jaguár-papok” voltak, és a tőlük származó faragások, szobrok majdnem fele emberek és jaguárok kombinációját ábrázolja – jaguár-fejjel rendelkező felnőtt emberek vagy gyerekek. A Mayoruna törzs tagjai Amazóniában szintén a „jaguárok népének” nevezik magukat, amit arc-tetoválással és az orrukhoz rögzített agyarakkal is kifejeznek.

A jaguár-tudat

A laikák szerint a világ négyféle tudatszinten ismerhető meg. Ebből az elsőt ismertettem a kígyó leírásánál. A második szintet, az elmét vagy érzelmi tudatot, a gondolatok világát a Jaguár képviseli, a nyugati irány erőállata, mely a második csakrához tartozik. A jaguár kíváncsi és érdeklődő – így minket is a megfelelő emberekhez és helyzetekhez vezet az ösztönünk (vagy ha az ösztön rosszul működik, akkor a rosszakhoz).

A jaguár-tudat az emlős-agyhoz kapcsolódik, mely az érzelmek, a szeretet mély érzései, az intimitás, a család, a gondoskodás és együttérzés központja. Ugyanakkor az agresszió, babonák, amulettek és mágia agyterülete is. A jaguár-tudat nyelve a kimondott vagy írott szavak, melyek segítségével megfogalmazzuk és kifejezzük a gondolatainkat, hiedelmeinket és az érzéseinket. Ezen a tudatszinten értelmezzük a szimbólumokat, jeleket és egyezményesen megállapodunk bizonyos hangok vagy szavak jelentésében. A jaguár-tudat a második (szakrális) csakrához kapcsolódik, mely négy ujjal a köldök alatt helyezkedik el. Ez a csakra a szenvedély otthona, mely a kreativitás és intimitás által fejeződik ki.

A jaguár megtanít arra, hogy adhatunk egy halat egy éhező embernek, de a praktikusabb hosszú távú megoldás az, ha megtanítjuk halat fogni. Adhatunk egy darab kenyeret egy éhező gyermeknek, de tudjuk, hogy a gyermeknek nem csak arra van szüksége. Bármilyen helyzettel kapcsolatban megtanulunk felülemelkedni a szó szerinti értelmezésen, és így meglátjuk a lehetőségek szélesebb körét. Ha migrénünk van, akkor megkérdezzük magunktól: „Mi lehet az oka? Mit próbál mondani nekünk a testünk?”

Mint ahogyan a mentális szint magában foglalja a fizikait, a jaguár-tudat magában foglalja azt, amit a kígyó-tudatban megtapasztalunk. Tehát, ha fáj a fejünk, akkor érzékeljük a fájdalmat, de arra is gondolunk, hogy ehettünk-e valamit, ami okozta, például csokoládét, vagy vörösbort. Végiggondoljuk, hogy a migrén lehet-e valamilyen más betegség szimptómája, például több felelősséget vállaltunk fel, mint amennyivel elbírunk, vagy esetleg stresszesek vagyunk az üzleti ügyeink vagy a feleségünkkel kapcsolatos konfliktus miatt, és a testünk fejfájással reagál.

A jaguár szemeivel nézve ránézünk a gyerekre, aki fegyelmezetlen az osztályteremben és megkérdezzük: „Tényleg nem tud nyugton és ölbe tett kézzel ülni? És ha nem, akkor miért?” Meggondoljuk, hogy esetleg túl sok cukros ételt evett, vagy mozgáshiánya van, vagy untatja, amit a tanár mond, stb.

Sokkal többet tudunk megérteni ebből a helyzetből, mit amennyit a kígyó-tudattal tudtunk; következésképpen sokkal több megoldásra is gondolhatunk. Nem csak megbüntetjük a renitens gyereket, hanem odafigyelünk, hogy egészséges reggelit kapjon és legyen lehetősége futni, sétálni, mielőtt a székére kell ülnie és a tanárra kell figyelnie. Nem csak bedobunk egy fájdalomcsillapítót, hanem megtanulnunk nemet mondani a túl sok felelősségre, és elkezdjük kifejezni a haragot, amit eddig elfojtottunk. Mivel annyival több lehetőségünk van, képesek vagyunk hatákony változtatásokra és komplexebb problémák megoldására.

A hiedelmek, gondolatok és érzelmek birodalma a jaguárhoz kapcsolódik, mert ez a tudatállapot képes hirtelen megváltoztatni és új megvilágításba helyezni a helyzeteket, a jaguár ugyanis a hirtelen változás archetípusa. A jaguár kifigyeli áldozatát és ráveti magát, gyorsan kioltva az életét, mégis ezzel segíti a többi állat szaporulatának csökkentését és az esőerdő egyensúlyának fenntartását, teret hagyva az ökoszisztéma más létformáinak is. Hasonló módon, csupán egy felismerés elegendő lehet arra, hogy felszabaduljunk negatív érzéseink, vagy berögzült viselkedésmintáink alól, melyek akadályozzák a fejlődésünket. Ha valaki krízisben van, megtehetjük, hogy a segítségére küldjük a jaguárt. Van, amikor valaki ezt csak metaforának gondolja, de utána megtapasztalja, hogy a jaguár által képviselt „életet az életért” elv támogatja abban, hogy hagyja meghalni énjének azon részeit, amelyekre már nincs szüksége, és új reményre tegyen szert, valamint új egyensúlyt tudjon teremteni a káoszból.

2020. december 24., csütörtök

Vjásza, a Védák szerzője

Újabb részlet az Ísvara-gítából:


1.4. tvam hi nárájanát száksát krisna-dvaipájanát prabhó
aváptákhila-vigjánasz tat tvám priccshámahé punah

Óh, uram, te teljes tudásban részesültél Vjászától, aki a megtestesült Nárájana. Ezért kérdezünk ismét téged.”

Romaharsana Szúta közvetlenül Vjászától, a Védák felosztójától és a Puránák, valamint a Mahábhárata legendás szerzőjétől hallotta a naimisáranjai bölcsek által feltett kérdésekkel kapcsolatos tanítást, ezért tőle szerették volna hallani a válaszokat kérdéseikre.

Vjászát Nárájana, vagyis az Úr Visnu kiterjedésének tekintik, aki azért inkarnálódott a Földön a Dvápara-júga végén, hogy írásos formában összegezze a Védák tudását, mely annak előtte szóbeli formában volt továbbadva mesterről tanítványra. A Mahábhárata szerint Vjásza Szatjavatí, egy halász lánya és a bölcs Parásara fiaként született meg, egy szigeten a Jamuná folyóban, ezért kapta a Krisna-dvaipájana Vjásza nevet. A „krisna” szó feketés színűt jelent, ami Vjásza sötét bőrszínére utal, a „dvaipájana” pedig „szigeten született”-et jelent. A Védavjásza nevet azért kapta, mert az egybefüggő védikus hagyományt négy részre osztotta a könnyebb érthetőség kedvéért (Rig, Száma, Jadzsur és Atharva Védákra).

Vjászának volt egy Suka nevű fia, aki a spirituális örököse lett, valamint négy fő tanítványa is nagyon híres: Paila, Dzsaiminí, Vaisampájana és Szumantu. Ők kapták meg a négy Védát, hogy őrizzék és terjesszék a rájuk bízott tudást.

Szatjavatí, Vjásza édesanyja gey halász lánya volt, és egyszer átvitte Parásarát a Jamuná folyón a hajójával. Parásarát annyira elbűvölte a fiatal lány szépsége, hogy gyermeket akart nemzeni neki. Szatjavatí ellenkezett, mivel ha valaki meglátja Parásarával, akkor utána sohasem tud férjhez menni. Parásara azonban egy bokros részt teremtett misztikus erejével az egyik szigeten, és az egész szigetet ködbe vonta. Miután Szatjavatí megtermékenyült, azonnal megszülte fiát, Vjászát, aki egyből felnőtté vált, és zarándokútra indult, de előtte megígérte anyjának, hogy visszatér hozzá, amikor szüksége lesz rá. Parásara visszaállította Szatjavatí szüzességét, elbűvölő illattal áldotta meg a halszagú leányzót, és útnak indult a fiával. Szatjavatí titokban tartotta ezt az eseményt, még Santanu király előtt is, akinek a felesége lett később. 

2020. december 23., szerda

A Kígyó archetípusa

A Harmónia rítusa során a Munay Ki-ben a kígyó erőállat magját helyezzük el a gyökércsakrában. 

A kígyó a tudást, szexualitást és a Természet gyógyító erejét szimbolizálja. Univerzális archetípus: amikor Mózes átvezette népét a sivatagon, akkor a bölcsességet jelképező kígyós bot volt a kezében; az Édenkertben egy kígyó kínálta meg gyümölccsel az első emberpárt a Tudás fájáról; keleten a kígyó a szent Kundaliní energiát szimbolizálja, mely összetekeredve fekszik a gerinc tövében, és a csakrákon keresztül emelkedik fel; az ókori Görögországban az orvosok szimbóluma, a caduceus egy botra tekeredő kígyó-párt ábrázol.

A kígyó az életerő lényegét képviseli, mely az összekapcsolódást és a teremtést keresi, és ezért a termékenység szimbóluma. A természetben a termékenységet a női minőséghez kapcsolódó teremtő elvnek tekintik. Amikor ráhangolódunk a kígyó archetípus energiáira, akkor a női kreatív elvet hívjuk be, mely újraélesztheti szenvedélyünket és segít hátrahagyni a múltat, ahogy a kígyó is levedli bőrét.

A kígyó-tudat

A fizikai világ, vagyis a test a déli iránnyal áll kapcsolatban, és a Kígyó a jelképe. A kígyó egy ösztönlény, akinek rendkívül kifinomult érzékei meg tudják mondani, hol az étel és hol a veszély (például egy ragadozó). Hasonlóképpen, a fizikai valóságban is az érzékszerveire hagyatkozik az ember, hogy képet alkosson önmagáról és a világról. Ez egy nagyon materiális felfogási szint, amelyben minden kézzel fogható, szilárd és nehezen változtatható; ahol a valóság 99%-a anyag, és csak 1%-a Szellem.

A Kígyó-tudat szintje az első („gyökér”) csakrához kötődik. A gerinc tövénél, a farokcsont mellet helyezkedik el a torokcsakra, és összeköt a Földanyával, és itt helyezkednek el enegetikailag. A Kígyó, a déli irány archetipikus állata, a tudás, szexualitás és a gyógyulás képviselője. Talán a leguniverzálisab archetípus, mely mindig is a Természet gyógyító erejét képviselte, mely fokozatos és lépésről lépésre érkezik meg.

Hogyha kizárólag a kígyó-látásmódon keresztül nézzük a problémákat, akkor fizikai megoldásokat próbálunk keresni. Kilépünk a munkahelyünkről, eladjuk az autónkat, partnert váltunk, vagy viszonyunk lesz. Ha érezzük, hogy jön a fejfájás, akkor felcímkézzük „migrénként” és gyógyszert szedünk rá. Ha egy gyerek rossz az osztályteremben, akkor „rendetlennek” címkézzük, és megbüntetjük. Ezek a megoldások néha működnek, de a leggyakrabban túlzottan szimplisztikusak.

A kígyó-tudatban teljesen az ösztöneinkre hallgatunk és nem gondolkodunk a problémáinkon. Az agyunknak azt a részét használjuk, ami a hüllőkkel és a dinoszauruszokkal közös – vagyis tudatosak vagyunk a fizikai testünkről, de nem vagyunk tudatosak a mentális, kreatív és spirituális énünkről. Ebben az állapotban csak a külső formát látjuk és csak az nyilvánvaló dolgokat fogadjuk el, miközben vakok vagyunk az érzéseink és mások érzései iránt. Nem működik a gazdag, komplex gondolkodás, csupán cselekszünk és reagálunk. Ez az „üzemmód” nagyon jó lehet a fizikai világban való működéshez, végül is ki kell fizetnünk a számláinkat, le kell nyírnunk a füvet, és el kell vinni a gyerekeket az iskolába, anélkül, hogy túl sok jelentőséget tulajdonítanánk ezeknek a tevékenységeknek.

A kígyó-tudat egy nagyon lényeges állapot, amit el kell sajátítanunk, ha hatékonyan akarunk működni a fizikai világban és praktikus módon akarjuk intézni az ügyeinket. De ha hagyjuk, hogy a túlélési törekvésünk uralkodjon minden felett, akkor nem leszünk mindig kellemes társaság. A biztonság legkézenfekvőbb jeleibe kapaszkodunk, mint a sok pénz a bankszámlán, vagy anyagi luxuscikkek, miközben a mohóság, fösvénység, gyanakvás hatása alá kerülünk. Feltekeredünk, összehúzzuk magunkat, és táadunk, ha fenyegetést érzékelünk; fegyvereket halmozunk fel, kerítéseket építünk. Az emberiség jelentős része a kígyó tudatszintjén él évezredek óta. Sokan, akik szó szerint veszik a Biblia és a Korán utasítását a hitetlenek megölésére, még most is ebben a tudatállapotban élnek.

A kígyó-tudat különösen hasznos, ha egy azonnali válságon szeretnénk túltenni magunkat. A hüllő-agyat a túlélési ösztön vezérli, és egyszerűen megtesszük, amit meg kell, anélkül hogy arra pazarolnánk az értékes energiánkat, hogy gondolkodunk rajta, analizálunk, vagy hagyjuk hogy érzelmileg befolyásoljon. A Kígyó ösztöne figyelmeztet bennünket a veszélyre, mielőtt tudatosan érzékeljük, például egy ember vagy hely „rossz kisugárzását”, és elkerüljük, anélkül, hogy tudnánk, miért; vagy érezzük, hogy egy sebességmérős rendőrt van előttünk az úton, és ösztönösen levesszük a lábunkat a gázpedálról.


Bár a kígyó-tudaton keresztül történő felfogás elengedhetetlen a fizikai testünkben való léthez, fontos, hogy magasabb szintre is tudjuk emelni az érzékelésünket. Ha szeretnénk megváltoztatni a világunkat, akkor meg kell változtatnunk azt, ahogy a problémát látjuk: a felfogásunk szintjének megváltozásával a kihívások lehetőséggé válhatnak. 

2020. december 22., kedd

A legfelsőbb tudás

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

1.3. tadvad-ásésa-szamszára-duhkha-násanam uttamam

gjánam brahmaikavisajam jéna pasjéma tat param

Kérlek, magyarázd el nekem azt a legfelsőbb tudást, melynek egyedüli tárgya a brahman, mely elpusztítja az összes újjászületésből fakadó szenvedést, és lehetővé teszi, hogy meglássuk a Legfelsőbbet!”

A hinduizmus és a buddhizmus felfogása szerint a szamszára, vagyis a reinkarnációs folyamat, a lélek vándorútja az ismétlődő születés és halál körforgásában szenvedéssel (duhkha) teli. A szenvedést a Jóga-szútra a klésa szóval illeti. Három változatát különbözteti meg: adhidaivika-klésa (a Természet erői és a félistenek által okozott szenvedések); adhibhautika-klésa (a más élőlények által okozott szenvedések) és adhjátmika-klésa (a saját testünk és elménk által okozott szenvedések). A reinkarnációs folyamat során a testetöltés a következő elkerülhetetlen szenvedésekkel jár: születés (dzsanma), betegség (róga), öregség (vjádhi) és halál (dzsará). A brahmanról szóló tudás képes mindezt a szenvedést megszüntetni azáltal, hogy megszünteti a testtel, elmével és az egóval történő azonosításunkat, valamint elégeti a karmánk maradványait. Ennek következtében a negatív karmikus visszahatások miatt ránk váró szenvedés mértéke csökken, illetve az újjászületés karmikus okait is fel tudjuk számolni. A gyakorló meglátja a Legfelsőbb Igazságot, és eléri a móksát, vagyis a felszabadulást. Az uttama-gjána (legfelsőbb tudás) tárgya csakis a brahman, vagyis a tudat eredeti természete. 

2020. december 21., hétfő

A harmónia rítusa

A Harmónia rítusa (Ajni Karpaj)

Alberto Villoldo szerint a Harmónia rítusa a q'erok alföldi Hunachipayre törzsétől származik, akik az Amazon-medence határvidékén laknak. Alberto Villoldo don Alejandro Cahuanchitól tanulta.

Az ajni karpaj rítus egyensúlyba hozza a beavatandó energiamezejét, és így a világ energiamezejének kiegyensúlyozását is elősegíti. Az inka hagyomány fő archetípusai (erőállatok és isteni erők) magjait ültetjük el a beavatandó hét csakrájába, melyeket később meghívhatják lélekutazás vagy gyógyítás közben. Az archetípusok, főleg az erőállatok minőségét magunkba hívhatjuk például az erőállat-tánc közben, és így kapcsolódhatunk velük, tapasztalhatjuk a minőségüket. A hét csakrába az alábbi archetípusokat és őrzőket avatjuk be:

  1. csakra – Kígyó

  2. csakra – Jaguár vagy Puma

  3. csakra – Kolibri

  4. csakra - Sas vagy Kondorkeselyű

  5. csakra - Huascar – az Alsó Világ őrzője

  6. csakra - Quetzalkoatl – a Középső Világ őrzője

  7. csakra - Pacsakuti – a Felső Világ őrzője

Sok más természeti néphez hasonlóan a laikák ( „hosszúhajúak”, a q'erok így nevezik az inkákat) olyan szoros kapcsolatban állnak az állatokkal, hogy akár a nevüket is szívesen felveszik. Ezt azért teszik, hogy kapcsolatba kerüljenek az állat energiájával és megtestesítsék annak erejét. A laikák a tudati működés, érzékelés négy állapotát különböztetik meg. Mindegyik szint egy bizonyos erőállathoz kötődik, valamint egy csakrához, egy vonatkoztatási ponthoz, és mindez az emberi energiamező négy szintjéhez is kapcsolódik:

1. Fizikai világ (a test) – kígyó

2. A gondolatok és érzelmek világa (elme) – jaguár vagy puma

3. A mítoszok világa (a lélek archetipikus mintázatai) – a kolibri

4. A szellem világa (energia) – sas vagy kondor

Ha a tudatállapotunkat és az érzékelésünket megváltoztatjuk, és eggyel magasabb szintre emeljük, az életünk milliónyi kihívása egy csapásra megváltozhat – például ha az egyik szinten problémának élünk meg valamit, a másik szinten ugyanazt lehetőségnek tekintjük.

2020. december 20., vasárnap

A pránájáma dicsősége

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Sok régi tanítványom Kannada-országból (Karnataka állam) kérte, hogy írjak a pránájáma gyakorlásáról annak terjedése céljából. Ezért írok róla. Mivel a jelen nemzedék éles értelemmel van megáldva:

ananta-sásztram bahu-véditavjam alpascsa káló bahavas csa vighnah
jat szára-bhútam tad-upászitavjam hamszó jathá ksíram-ivámbu-misram

Számtalan szentírás létezik, a megismerendő dolgok mennyisége számos, a rendelkezésünkre álló idő kevés, és sok az akadály. Ezért a lényeget kell megragadni, mint ahogyan a hattyú elválasztja a tejet a víztől.” (Csánakja Pandita)

E nagy ember mondásának megfelelően, mivel lehetetlenség leírni a pránájáma számtalan változatát, csak a három legfontosabbat ismertetem, a gurum tanítása szerint.

1. Nádí-sódhana, 2. Uddzsájí és 3. Sítalí a legfontosabbak. Ezeket férfiak és nők is gyakorolhatják. Az első megtisztítja a vért és a véredényeket. A második megtisztítja a bélrendszert és a tüdőt, megszünteti a hurutot és jó alvást biztosít. A harmadik megszünteti a mérgeket a nádíkban (csatornákban), a nyirokcsomókban, a belső elválasztású mirigyekben és az ízületekben és egyensúlyban tartja a testhőmérsékletet. Megszünteti az emésztési zavarokat, javítja az élethosszat, az energiát és a memóriát. Ezeket a kedvező hatásokat a pránájáma mindhárom fajtája biztosítja.

Azonban azoknak, akik szeretnék gyakorolni a pránájámát, járatosnak kel lenniük főként a sírsászanában, a szarvángászanában, a mahámúdrában és a baddha padmászanában. Ugyancsak gyakorolniuk kell a brahmacsarját (cölibátust), a pativratját (házastársi hűséget), szattvikus ételeket kell enniük, és hittel kell gyakorolniuk a dzsapát és a meditációt. Időtlen idők óta hirdetik a Védák, a Szútrák és a Puránák a tudást prózában és költészetben különböző időkben. A Krita-júgában a mentális pszichológia dharmáját és a jóga-dharmát a Védák hirdették, A Dvápara-júgában a Védák és a Szútrák, a Tréta-júgában pedig a Védák, Szútrák és a Puránák. A Kali-júgában (a jelenlegi korban) a Védákat, Szútrákat, Puránákat, a prózát és költészetet használják a jóga-dharma terjesztésére. Ezt a prózát és költészetet szmritinek, bhásjáknak és szuktinak szokták nevezni az emberek.

2020. december 19., szombat

A Jógászanagalu további pózai

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

További pózok az 1972-es kiadásból, melyeket Krishnamacharya 84 éves korában mutatott be a fotókon: dzsánusírsászana A, B, marícsjászana A, B, baddha padmászana, baddhakónászana A, B, C, D, padmászana előrehajlítással, padmászana gerinccsavarral, padmászana felfelé néző kutyában, padmászana púrvóttánászanában, utthita padmászana, padmászana kumbhakával, szimhászana keresztezett lábbal és lólászanában, gaumukhászana, tálászana, ardhacsandrászana állva, oldalra és hátrahajlítással, csavarással, vírabhadrászana A, B, praszárita pádóttánászana A, B, C, utkatászana, parivritta trikónászana, pársvóttánászana, túladandászana, trikónászana, ardha-uttánászana, utthita pársvakónászana, uttánászana A, B, savászana A, B, guhászana A, B, ákapáda-guhászana A, B, szúptadandászana A, B, szúpta-praszárita- pádóttánászana, szúpta-pádángusthászana A, B, ákarna-dhanurászana, ékapáda-kapótászana A, B, C, ardhabaddha-szúpta-dandászana, bhudzsangászana, ékapáda-csaturanga-dandászana, ékapáda-salabhászana A, B, c, csaturanga-dandászana, szúpta-pársvaszahita, ékapáda-dhanurászana, szúpta-parivritta-pánádgusthászana, dzsathatra-parivartanászana A, B, upavista kónászana A, B, C, D, tírjangmukha-ékapáda-pascsimóttánászana A, B, praszíritapáda-púrvóttánászana, ékapáda-púrvóttánászana A, B, C, D, Bharadvádzsászana A, B, krauncsászana, vírászana A, B, C, szúpta-vírászana, praszáritapáda-szarvángászana, baddhakóna-szarvángászana, ékapáda-szarvángászana A, B, C, D, halászana, szúpta-pádángusthászana, úrdhva-padmászana, karnapídászana, pársva-szarvángászana, pársva-halászana, pindászana, szétubandhászana, parivritta-ékapáda-szarvángászana, ékapáda-szarvángászana, nirálamba-szarvángászana, ardhapadma-szétubandhászana, ékapáda-szétubandhászana, praszáritapáda-nirálamba-szarvángászana, praszáritapáda-sírsászana, pársva-praszáritapáda-sírsászana, parivritta-sírsászana, baddhakóna-sírsászana, praszáritapáda-sírsászana A, B, C, padma-sírsászana A, B, víra-sírsászana.

Mivel Krishnamacharya nem részletezte e pózok végrehajtásának módját és hatását, én sem fogom szaporítani a szót ezzel kapcsolatban, viszont az 1976-ok kiadásban közölt képeket beleveszem ebbe a blogbejegyzésbe. Ez alapján rekonstruálható a gyakorlatok rendszere, melyet Krishnamacharya gyakorolt és tanított.









2020. december 18., péntek

A második tudatosság gyakorlata

A második tudatosság gyakorlata

Ez a gyakorlat is Alberto Villoldo "Shaman, Healer, Sage" című könyvében található, és érdemes gyakorolni a Látnokok rítusának megkapása után.

Amikor a belső látás és az ujjainkkal, tenyereinkkel történő érzékelés képességét már jobban sikerült kifejleszteni, akkor tovább haladhatunk a gyakorlással. Fontos, hogy a látás és a "tapintásérzet" is kifejlődjön. A következő feladatunk az lesz, hogy a harmadik szemmel és a szívközponttal egyszerre tanuljunk meg érzékelni. Így nem csak a csakrák és a poqpo (energiamező) vagy LEF (Luminous Energy Field) állapotával kapcsolatos információkat tudjuk befogadni, hanem a hozzá kapcsolódó érzelmi traumákat, energiákat is érzékelni tudjuk. A harmadik szem önmagában rideg és tárgyilagos, ezért kell megtanulni a szívvel, együttérzéssel is érzékelni. Így egész történeteket és szimbolikus jelentéseket is kinyerhetünk a saját csakráink és energiamezőnk tanulmányozása közben, majd ugyanezt másokkal kapcsolatban is kipróbálhatjuk. A képesség kifejlesztéséhez hónapokra van szükség. 

A Látnokok rítusának gyakorlásához, illetve az előző bejegyzésben említett Belső látás-gyakorlathoz most hozzávehetjük azt is, hogy megtanuljuk a tenyereinkkel érzékelni a fejünkön és a nyakunkon lüktető fénysávokat, illetve a belső látásunkkal is érzékeljük. Az akarást félre kell tenni, mert csak akadályozni fogja az élménybe történő megérkezést. 

Hogyan gyakoroljuk a belső látást másokkal kapcsolatban:

1. Hozzuk a kezeinket imatartásba. Lélegezzünk mélyeket.

2. Érzékeljük az energiaszálakat az ujjaink között, majd a tenyereket eltávolítva "tapogassuk le" a másik személy csakráit és energiatestét, és belső látással is hangolódjunk rá, "hallgassunk bele" a történeteibe. 

3. Tanuljuk meg érzékelni a növények és állatok energiamezejét!

4. Figyeljük meg, ahogy az állatot és a gazdáját, vagy a növényeinket és a Természetet energiaszálak kapcsolják egymáshoz! Két ember között is húzódhatnak energiaszálak, jellemzően a köldökből kiindulva, de a többi csakrájuk is összekapcsolódhat. Így a kapcsolatok, kölcsönhatások energetikai dinamikájáról is sok mindent megtudhatunk. 

5. Csak engedéllyel "kutakodjunk" a kliens energiatestében! Ha nem kért segítséget, akkor foglalkozzunk a saját energiatestünk fejlesztésével. A belső "látás" és "tapintás" kifejlesztését kísérheti a belső "hallás", "szaglás", "ízlelés" és "érzés" kifejlődése is, amikor már érzelmi energiák jelenlétét is megtanuljuk felfogni különböző szimbólum-rendszereken keresztül. 

A Látnokok rítusának alkalmazása

A Látnokok rítusa során megkapott, és a fenti gyakorlatokkal kifejlesztett belső érzékelési képességet sokféle módon alkalmazhatjuk. megvizsgálhatjuk vele a kezelendő személy csakráit, energiamezejét, kérdéseket tehetünk fel a tudatalattijának, például bizonyos eseményekre, traumákra stb. vonatkozóan, de akár elveszett személyek, tárgyak, háziállatok megkeresésére is használhatjuk ezt a képességünket. 

2020. december 17., csütörtök

Siva imádata

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

1.2. tatrésvarésvaró dévó varnibhir dharma-tat-paraih
gjána-jóga-ratair nitjam árádhjah kathitasz tvajá

Azt mondod, hogy az önmegtartóztatást gyakorló tanulóknak, akik követik a dharmát, és folyamatos odaadással fordulnak a tudás jógája felé, imádniuk kell Istent, az Urak Urát.”

A védikus társadalom tagjai általában négy lelki renden (ásramán) haladnak keresztül az életkoruknak megfelelően: öt és huszonöt éves koruk között tanulóéveiket töltik a guru felügyelete alatt (brahmacsárin vagy varnin). Ezalatt a tanuló nőtlenségi fogadalmat vesz, és a mag visszatartásából származó erőt is a brahman, vagyis a Legfelsőbb Igazság megismerése felé fordítja. A másik három ásrama a grihasztha (családos, 25-50 év között), vánaprasztha (visszavonult, „erdőlakó”, 50-75 év között) és a szannjászin (lemondott remete, 75 év fölött). A brahman tanulmányozásában, vagyis a gjána-jógában (a tudás jógájában) elmerülő, valamint a vallásos előírásokat (dharmát) követő tanulók életének legfontosabb feladata Isten imádata kell, hogy legyen. Az Ísvara-gítá legfelsőbb Istene (ísvarésvara, az „Urak Ura”) Siva. Siva imádata nélkül a gjána-jógí nem érheti el a sikert. 

2020. december 16., szerda

A belső látás fejlesztése

A második figyelem gyakorlata

Ez a gyakorlat Alberto Villoldo "Shaman, Healer, Sage" című könyvében található, és érdemes gyakorolni a Látnokok rítusának megkapása után. 

A "második figyelem" kifejezés a hétköznapi látásunk számára "nem látható" valóság megfigyelésének állapotára utal. A gyakorlat első része tulajdonképpen egy szemtornából áll, melynek segítségével harminc másodperc alatt "ki tudjuk kapcsolni" a hétköznapi érzékelés állapotát, ami normál esetben elvonja a figyelmünket a belső látással érzékelhető dolgokról. A gyakorlatban a belső érzékelés, vagyis tapintásérzet által kapott információkat fogjuk összekapcsolni az extraszenzórikus vizuális érzékeléssel. 

1. Hunyjuk le a szemeinket, majd a fejünk mozgatása nélkül mozgassuk őket balról jobbra, jobbról balra, fentről lefelé, lentről felfelé és mindkét átlóban legalább háromszor. 

2. Forgassuk meg a szemeinket nagy körben balról jobbra és jobbról balra is háromszor,

3. Ismételjük meg ugyanezt, de kisebb köröben, a szemhéjak végig lehunyva.

4. Hozzuk egymáshoz a kezeinket imatartásba. Mivel a tíz fő meridián az ujjbegyeken végződik, az imatartás során az ujjvégeken keresztül áramló energiák kienyegnítődnek a jobb és bal testfélben. Csak az ujjvégek érjenek össze, a tenyerek és az ujjak között legyen némi távolság. A kezeink pihenjenek a mellkason.

3. Vegyünk néhány mély levegőt, a kezeinket mág mindig imatartásban tartva, majd válasszuk szét őket, és lendületesen rázzuk kétoldalt harmic másodpercig. Lazítsuk el a kezeinket, lefelé lógatva őket.

4. Ismét hozzuk egymáshoz a kezeinket imatartásba a mellkasunk előtt. Majd fokozatosan válasszuk szét a tenyereinket, de az ujjak maradjanak összeérintve. Figyeljük meg, hogy mit érzünk a két tenyér közötti térben. 

5. Lassan távolítsuk el a két tenyerünket egymástól, az ujjak vége között is fokozatosan növelve a rést. Figyeljük meg, hogy mit érzünk az ujjbegyek között?

6. Figyeljük meg, hogy milyen messze tudjuk eltávolítani az ujjakat a másik tenyér ujjaitól, amikor a bizsergető érzés, vonzás vagy hőérzet még érzékelhető az ujjak között, mintha vékony fényszálak kötnék össze őket. Gyakoroljuk a közelítést és a távolítást, és érzékeljük, hogy mi történik közben!

7. Próbáljuk megfigyelni először behunyt szemhéjakkal, hogy látjuk-e a fényszálakat, majd nyitott szemekkel is. Addig gyakoroljunk, amíg 40-50 cm távolságban is látjuk és érezzük a fényhidakat az ujjbegyek között. Azt is figyeljük meg, hogy melyik tenyérben erősebbek az érzetek. Ezáltal tudjuk majd eldönteni, hogy melyik kezünkkel tudjuk jobban adni a számit, vagy fogadni az impulzosokat, érzékelni a csakrákat és az energiamezőt.

2020. december 15., kedd

Az Ísvara-gítá versei

 Ísvara-gítá

Az Úr Siva dala

Első fejezet: Az istenek érkezése

risaja úcsuh

1.1. bhavatá kathitah szamjak szargah szvájambhuvasz tatah
brahmándaszjászja visztáró manvantara-viniscsajah

A bölcsek így szóltak:

Ó Szúta! Helyesen szóltál az első ember (Szvájambhuva Manu) teremtéséről, a kozmosz kiterjedéséről és a világkorszakok (manvantarák) sorrendjéről.”

Az Ísvara-gítá elbeszélése azzal kezdődik, hogy a Naimisáranjánál összegyűlt bölcsek megszólítják az elbeszélőt, Szútát (akinek a neve nem szerepel a versben). Miután a Kúrma Purána előző fejezeteiben Lomaharsana Szúta ismertette az első emberős teremtését, az univerzum benépesítését és a világkorszakok váltakozását, most új témába kezd. A legelső világkorszakot benépesítő első embert Szvájambhuva Manunak nevezik a Puránákban, és Brahmá, a teremtő istenség közvetlen fiának tekintik. Brahmá egyik neve az, hogy Szvájam-bhú, vagyis „önmagától született”, mivel neki nem volt apja és anyja, hanem az Úr Visnu köldökéből sarjadó lótuszból született. A manvantarák olyan világkorszakokat jelölnek, melyek végén a Földet árvíz árasztja el, és az új manvantara elején egy újabb ősnemző (Manu) népesíti be a Földet. Egy manvantara 306,720,000 napév hosszúságú, és Szvájambhuva Manu korszaka volt az első Brahmá jelenlegi napjának elején. Pillanatnyilag a hetedik manvantara korszakban járunk, Vaivaszvata Manu uralkodása alatt. Brahmá egy napja 4.32 milliárd év hosszú, ennek a közepén járunk. Brahmá napjának végén az univerzum bolygói víz alá kerülnek, és Brahmá ugyanilyen hosszú éjszakája alatt nincs rajtuk élet. Brahmá egy napja alatt tehát tizennégy manvantara váltja egymást, melyek során különböző nevű Manuk uralkodnak:

1. Szvájambhúva Manu
2. Szvárócsisa Manu
3. Uttama Manu
4. Tápasza/Támasza Manu
5. Raivata Manu
6. Csáksusa Manu
7. Vaivaszvata Manu (jelenlegi)
8. Szávarni Manu
9. Daksa Szávarni Manu
10. Brahma Szávarni Manu
11. Dharma Szávarni Manu
12. Rudra Szávarni Manu
13. Raucsja vagy Déva Szávarni Manu
14. Indra Szávarni Manu

2020. december 14., hétfő

A látnokok rítusa - gyakorlás

A Látnokok rítusa a Munay-Ki harmadik rítusa, bár vannak, akik negyedikként adják át. Véleményem szerint azonban a belső látás fejlettebb érzékenysége már jól jön, amikor a negyedik rítusban, a Harmónia Rítusában beavatjuk aaz archetípusok, vagyis az erőállatok és az isteni minőségek magjait az egyes csakrákba. A látnokok rítusának beavatásánál az ábrán látható arany csatornákat hozzuk létre a látókéreg és a harmadik szem, illetve a látókéreg és a szív között. 

Munka a Látnokok rítusával

1. Közvetlenül a rítus átadása után kérjük meg a beavatottakat, hogy nézzenek körül, nézzék meg egymást ellazult szemekkel, vagy akár becsukott szemmel. Ha van rá lehetőség, menjenek ki a szabadba, a Természetbe és nézelődjenek. A "szívvel látás" gyakorlatának az a lényege, hogy nézzünk, de ne akarjunk erőnek erejével látni. Befelé kell figyelni, a szívünkre és az intuíciónkra. Ha zavartalanul figyelünk, akkor a tudatunkban megjelennek mindazok a holografikus információk, melyek a környezetünk szellemi dimenzióit rejtik, legyen az egy nővény, egy állat, egy kőszikla vagy egy ember. Ezt a látásmódot is gyakorolni kell, és gyakorlással fejlődni fog. Szarvas-nézésnek is szoktuk nevezni. Meg kell tanulni becsukott és nyitott szemekkel is ráhangolódni arra a látásmódra, mely által képesek leszünk érzékelni a fizikai megnyilvánulások mögötti energetikai tartalmat. 

2. A gyakorlás második módja az, hogy az ujjainkkal végigkopogtatjuk először a harmadik szem, majd a látókéreg területét, majd az öt csatornát, vagy fény-hidat, mely összeköti a kettőt. Tegyük meg ugyanezt a szívcsakra területével (szegycsont) és azt a látókéreggel összekötő két csatornával, melyek nyaklánc-szerűen futnak a nyakunk két oldalán.

3. A látás fejlesztése révülés közben (ezt csak akkor gyakoroljuk, ha biztonsággal tudunk utazni és visszatérni): Alsó Világbeli utazás során kérjük meg az erőállatainkat, hogy lélegezzenek fényt a harmadik szemünkbe és a szívcsakránkba. Felső Világbeli utazásunk során megkérhetjük a szellemi tanítónkat, vagy az előző utazásban látott cetféle szellemét, hogy lélegezzen fényt a harmadik szembe és a szívcsakránkba, ezzel fénybe borítva a látókéreghez futó csatornákat is. Miközben a csatornák felizzanak, kérjük, hogy legyenek feltöltve tiszta számival (fény-energiával). A második és a harmadik gyakorlat együttesen is végezhető.