2020. augusztus 31., hétfő

A Mjölnir szimbólum

Odin következő szimbóluma akkor jelent meg, amikor éppen egy lélekvisszahívást végeztem. A lélekvisszahívás esetében azokat az elkóborolt vagy leszakadt lélekrészeket keressük meg, melyek a kezelt személyhez tartoznak, de valamilyne trauma következtében elveszítette a kapcsolatát velük. Egyik szellemi vezetőmet szoktam felkeresni, aki kifejezetten a lélekrészek felkutatásában és visszahozásában segít, pontosabban az ő irányításának megfelelő lélekrészeket szotuk visszahozni. A Mjöllnir, azaz Thor kalapácsának két tulajdonsága cseng össze a lélekvisszahívás folyamatával: a kalapács mindig célba talál, még akkor is, ha Thor nem tudja, hol rejtőzik az a személy vagy tárgy, melyet megcélzott a kalapácsával. És mindig visszatér Thorhoz. Az is egy érdekes tulajdonsága, hogy csak az arra jogosult személy tudja felemelni, vagyis Thor. A lélekvisszahívás is egy olyan folyamat, amelyet az abban jártas személy tud hatékonyan véghezvinni, miközben a lélekvesztést elszenvedő személy önmagában esetleg nem lenne sikeres ebben. 

Odin ismét egy fekete rúnakövet nyújtott felém, melyen tengerkék színnel volt metszve a Mojöllnir szimbólum, ahogyan itt látjátok alul. A kalapács tárgalap alakú feje fölött egy kisebb, egyenlő oldalú, míg alatta egy jóval hosszabb, egyenlő szárú háromszög volt. Odin a mellkasomra rajzolta a szimbólumot, majd magyarázni kezdett: "Amikor elindultok a lélekrészeket keresni, akkor küldd előre a kalapácsot, hogy pontosan megmutassa, hol kell keresni a lélekrészt, és milyen formát vett fel. Amikor visszahozzátok a lélekrészeket, akkor a Mjöllnir veletek jön, hogy biztosítsa a sikeres visszatérítést."

Érdekes, hogy Ishmail, arcturusi segítőm, aki kifejezetteln a lélekvisszahívásokban és a transzgenerációs oldűásokban segít, szintén ugyanilyen kék színű. A lélekvisszahívás maga nem egy nagyon harcias beavatkozás, legfeljebb abban az esetben, ha valaki szánt szándékkal elrabolta másvalakinek a lélekrészét, és nem hajlandó szépszerével visszaadni a fogva tartott lélekrészt. Ilyenkor is van azonban több lehetőség, amivel elkerülhető a konfliktus a fogvatartóval, aki lehet akár egy nagyobb erővel rendelkező narcisztikus személy, vagy valamilyen fekete mágus is. Az egyik lehetőség az, hogy észrevételenül ellopjuk a fogva tartott lélekrészt, vagy valamilyen trükkel eltereljük a figyelmét, és olyankor akár mások, általa fogva tartott lélekrészeit is van időnk kiszabadítani.

A szellemvilágban az az elv uralkodik, hogy nyílt konfliktusba csak a legvégső és elkerülhetetlen esetben bocsátkozunk, és nem azért vagyunk ott, hogy istent játsszunk, igazságot szolgáltassunk vagy megbüntessük azt, aki rászolgált. Egyrészt sohasem tudjuk előre, hogy mekkora veszéllyel vagy erővel állunk szemben, másrészt a ránk bízott feladatot igyekszünk optimális energiafelhasználással sikerre vinni, és nem élünk vissza sem az erőállataink, sem a szellemi segítőink, sem Isten erejével. Az igazságszolgáltatást majd intézi az Univerzális törvény. 

Ilyen tekintetben Thor kalapácsa, mint szimbólum szintén nem egy támadó vagy pusztító fegyver, hanem egy szellemi képesség, mely a lélekvisszahívás pontosságát és hatékonyságát hivatott elősegíteni. Legalábbis én így értelmeztem Odin tanításából, és egyébként sem vagyok az a szabadságharcos típus, aki ha kell, ha nem, az egész Szellemvilágot rendbe akarja tenni és móresre akar tanítani minden gonosz szellemet. Így is akadnak nagyobb kihívást jelentő megbízások, amikor mások rosszindulatával, ártó szándékával kell szembeszállni, nem csak az általánosan uralkodó káoszban kell helytállni és naivitásból származó hibák helyrehozatalálval kell foglalkozni. Emellett Thor kalapácsa a lélekvisszahívást végző személyt is védelmezi, tehát érdemes megidézni egy ilyen beavatkozás előtt. 

A Mjölnir a skandináv mitológiában Thor villámisten ősi fegyvere volt. Eleinte ez kőkalapács (kőbalta) volt, de a Próza-Eddában, amikor a kovács törpék (dvergek) az ázok kincsét kovácsolták, már vaskalapácsról volt szó. Az emberek azt gondolták, ha Thor megforgatta kalapácsát, akkor dörgött az ég. Használat során, ha Thor elhajította, az visszatért kezébe, akár egy bumeráng. Thor Mjölnir segítségével győzte le a Midgard-kígyót, azonban a kígyó mérge ráfröccsent az istenre és megmérgezte. Thor halála után fiai átvették az uralmat és megtalálták apjuk csodálatos fegyverét.

Mjölnir a legfélelmetesebb fegyver volt az északi pantheon arzenáljában és arra tervezték, hogy legyőzzék vele kihívójukat. Sokféleképpen ábrázolták, például baltaként, kalapácsként és bunkósbotként is. Azt tartották róla, hogy használója képes felülmúlni az óriásokat és hegyeket emelni egyetlen ütéssel.

Legenda vette körül a harci kalapács eredetét is: néhány elmélet szerint a sötételfek vagy törpék készítették (a föld alatt éltek, ott, ahol az Yggdrasil gyökerei eredtek), vagyis Eitri és Brokk készítette a furfangos és számító Loki parancsára. Mások úgy tartották, hogy az égből szállt le meteoritként. Következésképpen sok északi pogány hitte azt, hogy a villámlások Mjölnir földi megnyilvánulásai. Mjölnirt sokszor kilincsként vagy nyélként ábrázolták. A Tiwaz rúnát általában Tyr isten szimbólumának tartották, mások szerint azonban ez Thor kalapácsát jelentette. Jelenthette még a termékenységet, egy phallos ami beteríti, átitatja a földeket. Néha Thor kalapácsa olyan volt, mint egy bumeráng. Általában egyszerű harci kalapácsként használták. Sok kapcsolat volt Thor "bumeráng" kalapácsa és a frank Francisca hajító kalapács között.

Mjölnir készítésének mítoszát a legnépszerűbb változatban Snorri Eddájában, a Skáldskaparmál versében találjuk meg. A történet szerint az ármányos Loki öncélúan felkereste a törpéket, akiket Ivaldi (vagy Ovaldi) fiainak hívtak és sok értékes dolgot készítettek az isteneknek, mint Odin lándzsáját, a Gungnirt, vagy Frey elsüllyeszthetetlen hajóját, a Skidbladnirt. Loki a fejét ajánlotta Sindri (vagy Eidri) és testvére, Brokk számára. A fogadás szerint soha nem fognak olyan csodálatos dolgot készíteni, mint Ivaldi fiai.

A fogadást elfogadták és a két testvér egyből munkához is kezdett. Eitri egy disznónak a bőrét tette a kohóba és azt mondta Brokknak, hogy folyamatosan izzítsa a kohót addig amíg ő vissza nem jött és ki nem vette, ami benne volt.

Brokk szorgalmasan dolgozott, azonban Loki egy légy képében beszállt a kovácsműhelybe és megcsípte Brokk karját. Brokk azonban nem hagyta abba a kohó izzítását. Mikor Eitri visszajött, kivette a kohóból Gullinburstit, ami Freynek a vaddisznója volt csillogó sörtékkel. Ezután Eitri egy kis aranyat tett a kohóba és ugyanazokat a parancsokat adta testvérének, mint az előbb. Ám Loki ismét visszatért a légy képében és megcsípte Brokk nyakát kétszer olyan erősen, mint ahogy az előbb. Azonban Brokk nem hagyta abba az izzítást. Mikor testvére visszatért, kivette a kohóból Draupnit. Odin gyűrűjét, amely replikázta magát minden kilencedik éjszakán. Eitri ekkor vasat öntött a kohóba, hasonló utasításokkal, mint az előbbi két esetben, azonban Loki ismét megjelent és szemhéjon csípte Brokkot, sokkal erősebben, mint azt az előzőekben tette. Brokknak a vérzés miatt szüneteltetnie kellett a munkát. Mikor Eitri visszajött kivette a kohóból Mjölnirt. Ám a kalapács nyele rövidebb volt (egykezes lett kétkezes helyett) és a nyele sem volt merőleges a fejrészére. Ám a fegyver így is csodálatosan erős lett. A törpe testvérpár megnyerte a fogadást – Loki fejét –, de nem lehetett teljesíteni, mert a nyakát is le kellett volna vágniuk, ami nem volt benne a fogadásban. Brokk erre összevarrta Loki száját, hogy megleckéztesse.

Thor birtokában volt félelmetes fogata, melyet két csodálatos kecske húzott, varázslatos öve, és vaskesztyűje, amivel fel bírta emelni Mjölnirt, azonban mindig csak kalapácsa volt a róla szóló kalandok központjában. A fegyver erejét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy sokszor megpróbálták már elvenni Thortól.

Snorri Eddája jól leírta, hogy a Mjölnirnek milyen különleges képességei voltak:
„Thor olyan gyorsan tudott vele támadni, ahogy csak akart, habár ha ő célt tévesztett, a kalapács soha nem tévedett, ha eldobta valamire, az soha nem hibázott és soha nem szállt olyan messzire, hogy ne találja meg a visszavezető utat gazdájához, és akár olyan kicsivé vált, hogy az istenség kényelmesen hordhatta tunicája alatt.

2020. augusztus 30., vasárnap

A gyomor tisztítása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"3. Hrid dhauti: Ennek három változata létezik: danta dhauti, vamana dhauti és vasztra dhauti.

(a) Danta dhauti: Fogjunk egy banánrügyet vagy kurkumagyökeret, vagy egy ním rügyet, és nyeljük le. Engedjük leereszkedni a szív magasságáig, majd azonnal húzzuk ki.

Hatásai: Kiüríti a túlzott vátát és pittát, megszünteti szívpanaszokat, és erősíti az egészséget.

(b) Vamana dhauti: Minden nap evés után igyunk annyi vizet, hogy tele legyen a gyomrunk. Utána a szánkat is töltsük meg vízzel, Emeljük fel a fejünket, és nézzünk az égre. Maradjunk így valameddig, majd köpjük ki a vizet.

Hatásai: megszünteti a pitta és kapha betegségeket, és növeli az egészséget.

(A vamana krijá tradicionálisan hánytatást jelent. Viszont mint ilyet, nem szabad közvetlenül evés után gyakorolni, hanem üres gyomorral ajánlott. Igyunk meg 2-3 liter meleg, sós vizet, majd hányjuk ki. A hányás megindulhat magától is, vagy ha nem sikerül, akkor nyúljunk le egy vagy két ujjunkkal a torkunkba, és így idézzük előa hányingert. A hánytatást azonban éh gyomorra sem szabad minden nap végezni, legfeljebb heti egyszer. Kezdőknek havi egyszer ajánlják).

(c) Vasztra dhauti: Fogjunk egy vékony fehér ruhadarabot, mely négy angula (7 cm) széles és tizenöt mozham (méter) hosszú, és be van áztatva vízbe. Minden reggel nyeljük le napkelte előtt, naponta egy mozhammal növelve a lenyelt ruhadarab hosszát. Így fokozatosan vezessük be a gyomrunkba, majd húzzuk ki. Gyakoroljuk ezt minden nap, először egyszer, majd kétszer, majd háromszor, és végül a gyakorlás ereje által fokozatosan emeljük napi tizenkettőre a gyakorlások számát.

Hatásai: Miután képessé váltunk lenyelni mind a tizenöt métert a ruhából, gyakoroljuk ezt a kriját minden nap a megfelelő időben, teljesen üres hassal. Ezután az olyan szörnyű betegségek, mint a gulmam (gyomor-daganat), láz, lépbetegségek, bőrbetegségek, és a kapha-betegségek mind megsemmisülnek és a testünk egészséges lesz."

(A vasztra dhautinál is túlzásnak tűnik a napi tizenkét alkalom a gyakorlásra. Ha mindegyik gyakorlást üres gyomorral szeretnénk végezni, akkor gyakorlatilag nem marad idő az étkezésekre. Tehát a napi vagy heti egy is bőven elegendő.)

2020. augusztus 29., szombat

A fej nyílásainak tisztítása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

  1. Danta dhauti: ennek négy változata létezik: dantamúla dhauti, dzsihvamúla-dhauti, karna dhauti és kapálántra dhauti.

(a) Dantamúla dhauti: Mossunk fogat minden nap a mandzsana vagy kakkali növény levével, vagy tiszta agyaggal. Utána öblítsük ki a szánkat és mossuk ki tiszta, szűrt vízzel.

Hatásai: Megszünteti a rossz leheletet és a szájszagot, és megerősíti a fogakat.

(b) Dzsihva dhauti: Erőteljesen kaparjuk le a nyelvünket a jobb kezünk három ujjával, a hüvelykujjat és a kisujjat kivéve a szánkból. Köpjük ki a nyálkát, ami lejön a nyelvünkről a kaparás után. Ezután mossuk meg a nyelvünket vízzel, gargarizáljunk és öblítsük ki a szánkat. Ezután dörzsöljük be a nyelvünket tehénvajjal. Ezután pedig fogjuk meg a nyelvünk csúcsát egy kis acélcsipesszel, és fokozatosan húzzuk kifelé. Ez csak a hatha-jógiknak való.

Hatásai: Ha minden nap végezzük reggel és este, kimaradás nélkül, akkor ez fel fog készíteni a khecsarí múdrához. Megszünteti a nyelv összes betegségét és tisztább lesz a beszédünk.

(A nyelv tisztítását az ujjainknál hatékonyabban el tudjuk végezni egy acél vagy réz nyelvkaparóval. A khecsarí múdrához általában teljesen át kell vágni a nyelv alatti ínt, vagy annyira meg kell hosszabbítani a nyelvünket, hogy felérjen az orrgarat csúcsáig. Ehhez fokozatos módszereket szoktak ajánlani.)

  1. Karna dhauti: A füleinket a következő módon tisztítsuk meg: szorítsuk össze a mutató és gyűrűs ujjunkat, dugjuk be a fülükbe, és forgassuk körbe.

Hatásai: Megszünteti a süketséget. Megakadályozza a betegségek belépését a fülünkbe, és megadja az erőt a belső nádam (hang) hallásához.

(Ez a módszer valószínűleg nem lesz célravezető abban az esetben, ha a két ujjunk nem fér bele a fülnyílásunkba. Erre az esetre a kövirózsa-olajba mártott fültisztító pálcika is teljes mértékben megteszi.)

  1. Kapálántra dhauti: A jobb kéz hüvelykujját használva dörzsöljük minden nap a nyelvünk tövét alulról.

Hatásai: Ha minden nap gyakoroljuk ezt a kriját reggel, közvetlenül ébredés után és este vagy délután az evés után, akkor eltávolítja a kapha dósát, megtisztítja a nádíkat és jó látást fog eredményezni."

2020. augusztus 28., péntek

Vaknut - a halott hősök jele

Az utóbbi időben sűrű volt az életem, így nem igazán tudtam szellemileg koncentrálni arra, hogy megkapjam a további szimbólumokat Odintól. 59 szimbólum lesz összesen, melyeket sejtésem szerint többféle módon lehet majd alkalmazni, illetve sokukat már alkalmazom is: gyógyítás vagy szellemi munka közben, jóslásra, illetve révülésre is lehet majd alkalmazni azokat a testhelyzeteket, melyek a legjobban hasonlítanak az adott szimbólumra. A legutóbbi néhány szimbólumot olyan kontextusban kaptam meg, hogy éppen valakivel foglalkoztam, valamilyen gyógyítás vagy egyéb probléma kapcsán, és akkor kaptam egy olyan szimbólumot, mely éppen az adott kérdésben segített. A legutóbbi, amit itt a blogban ismertettem, Heimdallr kürtje volt. A következő pedig a Valknut, vagyis Odin csomója. Ez a szimbólum három, egymásban fűzött háromszögből áll, melyek a csúcsukkal felfelé állnak. 

Egy vendég volt nálam, aki évekkel ezelőtt meghalt apjától és bátyjától nem tudott megfelelően elbúcsúzni, és amikor a halott elbúcsúztatása, átkísérése a Holtak Birodalmába és az itt maradott rokonok gyászfolyamata nem zajlott le megfelelően, előfordulhat, hogy a lélekrészeik is ott maradnak egymásnál, vagy a halott lelke nem tud megfelelően tovább menni, vagy az itt maradott rokon nem tudja teljesen elereszteni. Ez persze zavart okoz, mivel nem természetes állapot. 

Ekkor láttam meg, ahogy Odin ismét egy fekete rúna-követ nyújt felém, és rajta volt vörös vonalakkal az alábbi szimbólum. A három háromszög metszi egymást, a közepén van egy pont, és az egész egy körrel van körbevéve. Odin a mellkasom bal oldalára, a szívem fölé rajzolta a szimbólumot, és az utazás közben megjelent a vendégem apja és bátyja is egy fénylény formájában, hogy megfelelően el tudjanak búcsúzni egymástól. A halott rokonok elmondták, hogy megbocsátanak neki mindenért, ami miatt nehezteltek rá, és ő is moegbocsátott nekik, majd mindnyájan bocsánatot kértek egymástól. 

Odin elmondta, hogy ez a szimbólum a hősi halottak szimbóluma, és aki méltósággal élte az életét és méltósággal halt meg, azt segíti, hogy a lelke biztonsággal eljusson a Valhallába, vagy az ő hitrendszerének megfelelő, üdvözült állapotba, legyen az a Paradicsom, a Mennyország, a lelki világ, a Nirvána, vagy a Holtak Birodalma, ahol korában eltávozott rokonai élik világukat. Abban is segít a szimbólum, hogy a halott megértse azt, hogy meghalt, és el tudja engedni itt maradt rokonait, és ne féljen a túlvilági utazás közben, illetve védelmet kapjon az ártó szellemek ellen. Az egymásba ágyazott háromszögek kilenc csúcsa a viking mitológia kilenc világát jelképezi, a középső pont a halott lelkét, a kör pedig Odin védelmét.

Az eredeti Valknut szimbólum számos rúnakövön és domborművön megtalálható (pl. Gotlandban vagy az Oseberg hajósírban), de a történészek nem tudják egyérteműen azonosítani a jelentéstartalmát. 

A régészeti leletekben ez a szimbólum mindig a halotti kultuszokkal kapcsolatos, és Odinhoz is köthető. A viking mitológiában Odin sok más archetipikus szerepe mellett pszichopomposz (lélekkísérő) is volt, valamint a legerősebb mágus és sámán archetípusát is magába foglalja. Odin és valkűrjei képesek voltak megkötni a harcosok elméjét az ütközetben, aminek következtében megbénította őket a félelem vagy elveszítették ítélőképességüket; illetve az is megtörtént, hogy elűzték a halálfélelmet és a harcosok mámorban rontottak rá az ellenségre, hogy halálra kaszabolják őket. A Valknut (a Hősök csomója) nem csak a szabadság és az erő, bátorság ilyen jellegő megkötését és feloldozását szimbolizálja, hanem a Sors fonalának megkötését és oldását is, mely a viking mitológiában és mágiában (seidr) gyakorta megjelenő szimbolika. A halál, az átlépés az itteni világunkból egy másikba, fontos sors-esemény, és az is fontos, hogy a szükségtelen csomókat és akadályokat el tudjuk oldozni a halott lelkének útján. 

A Valknut szimbólum jelentése tehát valószínűleg történelmileg is a halállal, az átlépéssel, a halálból történő visszatéréssel vagy újjászületéssel, és a léleknek a halál utáni útjával volt kapcsolatos. Egyesek úgy tartják, hogy ha valaki magára tetováltatja a Valknut szimbólumot, akkor a lelkét Odin oltalmába ajánlja, de megeshet, hogy idejekorán, és nem természetes, hanem erőszakos halállal fog meghalni. 

2020. augusztus 27., csütörtök

Az elme nélküli állapot

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

21. vers

nisvászalópair nibhritaih saríraih
nétrámbudzsair ardha-nimílitais csa
ávirbhavantím amanaszka-múdrám
álókajámó muni-pungavánám

A légzés megszűnése, a szilárd, mozdulatlan test, és a félig nyitott lótusz-szemek az amanaszka-múdrá jelei, melyet az lecsendesült jógik élnek meg.

Ez a vers az unmaní állapot jellemzőit sorolja fel, és amanaszka-múdrának (elme nélküli gyakorlatnak) nevezi. A légzés megszűnése azt jelenti, hogy a szabálytalan és a szabályos légzésmintázat is megszűnik ebben az állapotban. Helyette alig észrevehető, finom, lágy légzés lesz jellemző.

A test szilárd, vagyis nem gyötrik betegségek és nincs túlhajszolva. Az erő és a stabilitás tökéletes harmóniában van mozdulatlan testében. A mozdulatlanság itt arra vonatkozik, hogy a jógi nem érez késztetést a kényszeres végtag-mozgásokra, hanem szilárdan meg tud maradni bármelyik meditációs testhelyzetben.

A szemei amanaszka múdrában vannak, vagyis félig nyitva, de mégsem a külvölág felé irányul a tekintet, hanem a belső világ felé. Ezért használja Sankara a lótusz analógiáját, mely félig nyitva van, de félig össze van zárva. Úgy tűnik, mintha a jógi ebben az állapotban éber tudatánál lenne és kifelé nézne, a világra, holott valójában befelé tekint, és nem zavarják meg a körülötte zajló események. 

2020. augusztus 26., szerda

Heimdallr kürtje

Elég régóta nem kaptam már újabb szimbólumokat Odintól, de azért gondoltam, hogy valamilyen nyugalmas időszakban folytatódni fog a dolog. Az eddigi szimbólumokról olvashattatok a blogomban. A mostani időszak valóban sok szempontból nagyon sűrű és zaklatott is, de úgy látszik, hogy amikor egy-egy egyéni kezelésnél bizonyos speciális segítségre van szükség, akkor megkapom a következő szimbólumot, amely éppen az adott esethez illeszkedik, és abban lehet a segítségemre. 

Ez alkalommal egy olyan vendégem volt, aki évek óta úgy érzi, hogy bele van fojtva a szó, és nem képes kimondani, kommunikálni a gondolatait, érzéseit, a benne zajló dolgokat. Sokan rendelkezhetünk ilyen vagy hasonló kommunikációs blokkokkal, melyek valamilyen traumából vagy transzgenerációs mintából fakadhatnak. Amikor a kezelést végeztem, a lenti szimbólum jelent meg a gongon, amit egy kürtnek értelmeztem. 

Amikor elkezdtem dobolni, akkor rá is kérdeztem a szimbólum jelentőségére, és lélekutazás közben elmentünk Odinhoz, aki a szimbólumot odaadta egy fekete rúnakövön, zöld színnel volt ráfestve vagy belekarcolva. Odin a torkomra és a vendégem torkára rajzolta a szimbólumot fénylő lándzsája hegyével, és közölte:

"Ez Gjallarhorh, Heimdallr kürtjének szimbóluma, melyet mind a kilenc világban hallani fognak, amikor elérkezik a Ragnarök ideje. A rúna abban segít, hogy őszintén ki todd mondani mindazt, amit gondolsz, érzel, ami zajlik benned, és mindezt félelem nélkül tedd meg, de mégsem úgy, hogy fölöslegesen megbánts vele másokat. Segít abban is, hogy megtaláld a saját hangodat, és mondanivalódat, ha író, költő, énekes vagy, valamint abban, hogy a szavaidnak olyan ereje legyen, hogy beteljesüljenek, ha jósolsz vagy megígérsz valamit. Ezért felelősséggel is jár. Csak azt mondd ki, amit valóban komolyan gondolsz, és sohasem szabad hazudnod, mert akkor a szimbólum ereje el fog hagyni."

Amikor Odin mindezt mondta, a farkasai és a hollói is ott károgtak és "beszélgettek" mellette, és egyszerre elkezdtem érteni a szavaikat, mintha emberi nyelven szóltak volna, vagy holografikusan kikódolódott volna az üzenetük. Elképzelhető, hogy a szimbólum segít az erőállatok és a Szellemvilág üzeneteinek kikódolásában is. 

Utánanéztem Heimdallr alakjának az interneten. Heimdallrt a legfehérebbnek írják le az Ász istenek közül, arany fogai vannak, és a Gjallarhorn ("üvöltő kürt") mellett van egy Gulltopr nevű, arany sörényű lova. Apja Odin, és kilenc anya van, akik a tenger nagy hullámait is képviselik. Előre látja a jövőt, rendkívül éles a látása és a hallása, és ennek köszönhetően őt tették meg Asgard őrzőjévé. A Bifröst, vagyis a Szivárványhíd végénél áll őrt, hogy ha bármilyen támadás vagy veszély fenyegetné Asgardot, akkor idejében tudja riasztani az isteneket és seregeiket. Közvetítő szerepet játszik az istenek és az emberek világa között, például ő tanította meg az embereknek a társadalmi osztályok jelentőségét. A kosokkal és az Yggdrasil Világfával is kapcsolatba szokták hozni. A rúnák tudományában is nagyon jártas, és megtanulhatunk tőle nagyon odafigyelni mindenre, ami által kiélesednek az érzékeink. Azt mondják, hogy Heimdallr hallja, ahogy a fű nő a föld alatt, vagy ahogy a birka szőre nő. Olyan kevés alvásra van szüksége, mint egy madárnak, és éjjel ugyanolyan messzire lát, mint nappal. 

2020. augusztus 25., kedd

Az elhatározás fontossága

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

20. vers

praszahja szankalpa paramparánám
szambhédané szantata szávadhánam
álambanásád-apacsíjamánam
sanaih sanaih sántimupaiti csétah

Fontos megjegyezni: Ha az elme folyamatosan és éberen törekszik a szankalpák láncolatainak kitörlésére, melyek az elmével együtt elenyésznek, ha megsemmisítjük az alapjukat, akkor az elme fokozatosan eléri a békét.

Sankara itt az unmaní állapot eredményét ismerteti, melyet sántinak, vagyis békének nevez. Ez a béke nem egy újabb tudati tartalom, hanem a kiegyensúlyozott, kiüresedett elmeállapot, melyben a különböző stimulusok, érzékszervi benyomások nem váltanak ki irritációt vagy bármiféle válaszreakciót.

A szankalpáról ezt olvassuk a Hatha-jóga Pradípikában:

szankalpa-mátra-kalanaiva dzsagat szamagram

szankalpa-mátra-kalanaiva manó-vilászah
szankalpa-mátra-matim utszridzsja nirvikalpam
ásritja niscsajam avápnuhi ráma sántim /4.57/

„Ez az egész világ és az elme összes működése csak a gondolataink terméke. Hagyjuk figyelmen kívül ezeket a gondolatokat és vegyünk menedéket Rámánál, akkor elérjük a békét.”

A szankalpa tehát az a szándék, vágy, ragaszkodás, amely a korábban befogadott tudati benyomások (szamszkárák) következtében alakul ki. A szándékot általában cselekvés követi, ami pedig már egy karmikus láncolatot indít el. A szankalpa alapjául szolgáló tudati benyomásokat úgy tudjuk törölni, ha minél több spirituális tartalommal töltjük meg az elménket. Ezek a megvilágosodottsággal, békével kapcsolatos szamszkárák önmagukban nem hoznak létre újabb szamszkárákat, viszont törlik a korábbi, anyagi élvezetekre irányuló szamszkárákat.

A szankalpa, vagyis a szándék kifejezése azonban a jógikus gyakorlatokban is fontos eszköz. Mielőtt belekezdünk egy gyakorlásba, tanulási folyamatba vagy aszkézisbe, ki kell mondani a szándékot, amiért tesszük. Így a gyakorlat sikeressége és a kívánt eredmény elérése is esélyesebb.

2020. augusztus 24., hétfő

A belső férfi és nő

Zajlik most a kommentháború az LGBT mesekönyv kapcsán, viszont én azt hiszem, hogy sok mindenki megfeledkezik egy dologról, illetve lehet, hogy nem is tud róla: mindannyiunkban él egy belső nő és belső férfi, van férfi és női oldalunk, függetlenül a fizikai testünk nemétől, a szexuális preferenciánktól, vagy attól, hogy mit tartunk "normális" párkapcsolatnak és mit nem. Aki nem tudatos erről, az könnyen beleeshet abba a hibába, hogy elnyomja az egyik oldalát, vagy nem foglalkozik vele, így pszichológiai értelenben a személyisége nem tud kiteljesedni és egészségesen fejlődni. 

A múlt heti előadásom végén végeztünk egy sámándobos lélekutazást, melynek ez volt a témája: "Keresd meg a benned élő Nőt és Férfit, és figyeld meg, hogyan jelennek meg, milyen szimbólumokat hordoznak, és mit csinálnak. Ha mindkettővel sikerült kapcsolatot teremtened, és találkoznak, akkor mi történik közöttük?" 

Ez nem egy könnyű feladat, ha valaki még nem gyakorolta a révülést vagy lélekutazást egy meghatározott témára, tehát elképzelhető, hogy első körben két alkalomra érdemes bontani és úgy ismerkedni a bennünk élő Nővel és Férfivel. A résztvevők a gyakorlat után sok érdekes megélésről számoltak be, és most leírom azt is, amit én éltem meg, miközben doboltam. 

Az Életfát láttam, és saját magam csak mint egy éber tudatosság voltam jelen. Először egy női alak jelent meg, aki az Életfa alatt ült. Hosszú, barna haja lobogott a lágy szellőben, és fejér vagy világos, meleg színű, könnyű selyem vagy hasonló anyagból készült fátylakba volt öltözve, melyeket szintén hullámoztatott a szél. Egy kosár alma volt a kezében, és várt. Idunn jutott eszembe, akik a viking mitológiában aranyalmákat szüretel, és azokat kiosztja az Ász istenek között, hogy ne öregedjenek meg. A tápláló és éltető aranyalmák vártak arra, hogy valakinek odaadja a Belső Nő, mondhatnám Istennőnek is. 

 Utána megjelent a Belső Férfi, lóháton közeledett az erdőből. A ló fehér volt, a Férfinek hosszú, szőke haja volt, és nehéz, fém páncélba volt öltözve, mely akadályozta a mozgását, és valamennyire magatehetetlenné tette. Amikor odaért, és meglátta a Nőt, az szerelmesen fogadta, és elkezdte lehámozni róla a vérteket, biztosítva róla, hogy azok nélkül sem marad védtelen. Megetette almákkal, és amikor már minden páncél lekerült róla, a testén ragyogó fény-vértezet jelent meg. 

Azután szakrális szexuális aktusban egyesültek, a Nő volt felül, mintegy beavatta a Férfit. A nászukból egy magzat kezdett fejlődni az Életfa törzsében, és amikor megszületett, akkor láttam, hogy én vagyok az. A Férfi vadászott, harcolt, menedéket épített, a Nő pedig vigyázott rám, és nevelgetett. Volt, amikor veszekedtek, de összetartottak, mert közös céljuk volt.

Végül az Életfa helyén egy fénylő út jelent meg, és ők ketten elindultak a Fény felé, a Felső Világba. Ekkor láttam meg a saját testemet is az utazásban, ahogy magamra néztem - egy inidián sámán vagy varázsló díszeiben álltam ott. Ezt az utazást érdemes többször is ismételni, hogy nyomon tudjuk követni a férfi- és női oldalunk változásait.  

2020. augusztus 23., vasárnap

A gyomor tisztítása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"(b) Vári szára dhauti: igyunk tiszta, meleg vizet addig, amíg a gyomrunk meg nem telik és a víz majdnem a nyakunkig ér. Forgassuk meg jobbra és balra, föl és le a vizet a gyomrunkban. Utána erőteljesen húzzuk be a hasunkat és nyomjuk ki a vizet a végbélnyíláson keresztül. Ez a laja jógához tartozik. Ezt a kriját akkor tudjuk elsajátítani, ha naponta többször gyakoroljuk.

Hatásai: eltávolítja a lerakódásokat és tisztátalanságokat a csontrendszerből, valamint az ízületekből és a csontok, idegek csomópontjaiból. Ragyogóvá teszi a testet és erősíti a dzsáthára agnit. Ez a rádzsa jógához tartozik.

(A gyomor megtöltése meleg vízzel nagyon hasznos helyi méregtelenítő hatást vált ki. Ha még kezdők vagyunk, akkor könnyebb hányással eltávolítani a gyomorba került vizet. A csontok, csontvelő és idegek méregtelenítését azonban csak a fent leírt módon, a végbélen keresztül kiürítve érhetjük el.

(c) Vahniszára dhauti: Húzzuk be a hasunkat és a köldöküket úgy, hogy odanyomódjon a gerincoszlophoz, utána pedig toljuk ki. Ismételjük meg ezt többször. Miközben behúzzuk a hasunkat, végezzünk récsaka kumbhakát, amikor kitoljuk, akkor pedig púraka kumbhakát. Ezt evés előtt gyakoroljuk. Ha evés után szeretnénk gyakorolni, akkor várjunk legalább három órát, máskülönben veszélyes lehet. Ezt a gyakorlatot minden nap kell végezni, napi 84 alkalommal ismételve. Ez a rádzsa-jógához tartozik.

Hatásai: Megszünteti az összes hasi betegséget, és erősíti a dzsáthára agnit (emésztési tüzet), nagy mértékben segít a jógábhjászínak.

(A gyakorlat a bhásztrikához, vagyis fújtató légzéshez hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a vahniszára vagy agniszára kriját légzésszünettel kell végrehajtani. Az alábbi változatokban gyakorolhatjuk a kriját: 1) fújjuk ki az összes levegőt a tüdőből, és végezzünk kumbhakát, majd a légzésszünet alatt többször húzzuk be az egész hasfalat és a rekeszizmot, és lazítsuk el felváltva. 2) szívjuk tele a tüdőt levegővel, tartsuk bent, és toljuk ki a hasfalat (közben a dzsálándhára és a múla bandha legyen aktív), majd lazítsuk el többször egymás után. c) végezzünk közbülső légzésvisszatartást egy fél belégzés vagy kilégzés után, és gyakoroljuk váltogatva a hasfal behúzását és kitolását.)

  1. Bahiskrita dhauti: Formázzuk egy varjú csőrét a szánkkal, és szívjunk be annyi levegőt, amennyit csak bírunk. Tartsuk bent a levegőt (kumbhaka) és utána lélegezzük ki az orrnyílásokon keresztül. Ez csak azok számára ajánlott, akik most kezdik a récsaka kumbhaka gyakorlását. Ezt ismételjük meg napi huszonöt alkalommal. Vagy reggel, evés előtt végezzük, vagy este, ugyancsak evés előtt. Ha helyesen növeljük ennek a gyakorlatát, akkor kifejleszthetjük a képességet a hosszú légzésvisszatartásokra. Nem csak ezt, hanem megtanuljuk automatikusan kiengedni a levegőt a végbélnyíláson keresztül. Amikor már tudunk kilélegezni a végbélnyíláson keresztül, akkor ne az orrunkon keresztül fújjuk ki a levegőt. Ha ezzel a gyakorlattal kifejlesztettük a képességet a másfél órás légzésvisszatartásra, folytassuk a következőkkel: Álljunk a vízbe köldökmagasságig, majd nagyon óvatosan és körültekintően nyomjuk ki a vastagbelünket a végbélnyíláson keresztül, melyben a sakti nádí helyezkedik el az alhasban a múládhára csakráig. Tisztítsuk meg vízzel, amíg tiszta nem lesz, és utána nyomjuk vissza a végbélnyíláson keresztül.

Figyelmeztetés: Ez a krijá csak a hatha-jógiknak való, és nem a rádzsa-jógiknak, laja-jógiknak vagy mantra-jógiknak.

Hatásai: elpusztítja a test összes tisztátalanságát. Nem csak ragyogóvá teszi a testet, hanem azt is megakadályozza, hogy a betegségek befészkeljék magukat a testbe."

(Ez a gyakorlat extrémnek tűnhet a legtöbb ember számára. Szerencsére hasonló hatással bír a később ismertetésre kerülő baszti krijá is, ahol vízzel vagy levegővel mossuk át a vastagbelet.)

2020. augusztus 22., szombat

A kriják jelentősége

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Múdrák

Zavarbaejtő, de be kell vallanom, hogy nincs lehetőségem itt részletesen megtárgyalni a múdrákat, de ezt már megtettem a Jóga-makaranda első részében. Ezért bízom benne, hogy az olvasók ezt ott megtalálják. Akinek szüksége van rá, a megfelelő tanároktól megtanulhatja őket. Hasonló módon kell megtanulnunk a jógángák többi részét: pratjáhára, dháraná, dhjána és szamádhi.

Figyelmeztetés a jóga-krijákkal kapcsolatban

Mint tudjuk, egyesek ezeket a gyakorlatokat a jógángák résznek tekintik és aszerint gyakorolják őket. Ezek azonban nem szerepelnek a Patandzsála-darsanában (a Jóga-szútrában), ami minden jóga alapja. A többi szöveg és Upanisad sem írja le őket. Csak a Hatha-jóga Pradípiká és a Gheranda-szamhitá írja le őket. A Hatha-jóga Pradípikában azonban, bár Szvátmáráma azt mondta, hogy csak a zsír vagy nyálka túlsúlya esetén kell őket gyakorolni, sok ember anélkül gyakorolja őket, hogy megtanulnék ezt a titkot, így veszélybe sodorva magukat és rossz hírbe keverve a jógát, ami nagyon szomorú.

Kriják

Kriják: hatféle krijá létezik: 1. dhauti krijá, 2. baszti krijá, 3. neti krijá, 4. naulí krijá, 5. trátaka krijá és 6. kapálabhátí krijá.

I. Dhauti krijá

Négyféle dhauti krijá létezik: antar dhauti, danta dhauti, hrid dhauti és múla sódhana dhauti.

1. Antar dhauti: Ennek is négy fajtája létezik: váta szára dhauti, vári szára dhauti, vahni szára dhauti, bahiskritam dhauti.

(a) Váta szára dhauti: Ehhez tartsuk úgy a szánkat, mint a varjú csőrét, és fokozatosan szívjuk be a levegőt. Utána csukjuk be a szánkat, és nyeljük le a beszívott levegőt. Ezután hagyjuk, hogy a levegő megtöltse a gyomrunkat, és hullámoztassuk jobbra és balra, mintha átmosnánk vele a gyomrot. Ezután ürítsük ki a testünkből a végbélen vagy az orron keresztül.

Az egyszeri gyakorlás még nem elegendő ahhoz, a beszívott levegőt ki tudjuk üríteni a végbélen keresztül. Sok napig kell gyakorolni kihagyás nélkül, naponta legalább huszonötször ismételve. Így néhány nap utén képesek leszünk a végbélen keresztül kiüríteni a levegőt.

Akiknek erre nincs idejük, a récsakán, vagyis a kilégzésen keresztül is kiüríthetik a levegőt, az orron át lassan és óvatosan kieresztve. Ennek is sok haszna van. A váta szára dhauti a rádzsa-jógához tartozik.

Hatásai: megszünteti az összes szívbetegséget, javítja a vérkeringést és az emésztési képességet.

(Ennél a tisztító gyakorlatnál fontos, hogy amikor „isszuk” a levegőt, akkor ne a tüdőbe szívjuk be, hanem a gyomorba, mintha lenyelnénk valamit. Amikor a gyomor megtelt levegővel, akkor böfögésszerű kilégzéssel kell kiüríteni, de nagyon fokozatosan. A gyakorlottabbak a végbélen keresztül is ki tudják üríteni a lenyelt levegőt, és így az egész bélcsatornát „átszellőzteti”. Meglepő módon Krishnamacharya a rádzsa-jógához sorolja a tisztító krijákat, valószínűleg azért, mert még a meditációt végző fejlett jógiknak is szükségük van rá.)"

2020. augusztus 21., péntek

Munay Ki - az inkák öröksége

Lassan már két hete, hogy megkaptam a Munay Ki beavatásokat. Ez kilenc rítust jelent, melyet Alberto Villoldo "gyűjtött össze" és modernizált kissé a globális kultúra gyermekei számára. A rítusokat eredetileg a quechua vagy quero indiánok magas Andokbeli csoportjai őrizték, és az inkák szellemi hagyatékának tekintik, melynek széles körben történő megosztásának ideje most jött el.

Én magam is azon vagyok, hogy a sámáni tudás és életszemlélet mindenki számára elérhetővá váljon, de ettől még nem elegendő mindezt zanzásított, gyorstalpaló formában továbbadni. Lassan öt éve foglalkozom a sámánizmussal, de úgy érzem, hogy ezeknek az éveknek egy perce sem volt elfecsérelt idő., és még mindig csak az alapoknl tartok. 

A Munay Ki esetében viszont az a jelenség játszódott le, hogy bárki elvégezhet egy hétvégi tanfolyamot, majd már saját maga is Munay Ki átadóvá válik, anélkül, hogy egyáltalán megértette és megélte volna, hogy mivel van dolga, és milyen lehetőségek rejlenek a sámáni útban és képességekben, amikbe beavatást nyert. 

Nekem ez a kielc rítus még az eddigi előtanulmányaim birtokában is olyannak tűnt, mintha egy csontvázat kaptam volna, melyre valahogy rá kell építeni a húst és a többi szövetet, vagy egy keretet kaptam, amit a Szellemvilág segítségével kell majd megtöltenem. De hát hívott a dolog, így elmentem. 

Juhász Anna volt az átadóm, és nem csak beavatott a rítusokba, hanem megmutatta azt is, hogyan avassak be másokat. A kilenc rítus tulajdonképpen energetikai kódokat, "fénymagokat" helyez el a testünkben, melyek, ha dolgozunk velük, és fejlesztjük őket, képesek ablakokat nyitni a Szellemvilág különböző dimenziói felé. Lássuk hát röviden, hogy miről is szól a kilenc beavatás (a későbbiekben tervezem, hogy részletesen írok mindegyik rítusról, ahogyan majd kezdenek kitöltődni a keretek ismeretekkel és tapasztalatokkal. 

1. A gyógyítók rítusa (Hampe Krapay)

A beavatandó kap egy pi-követ, mely egy átlyukasztott korong alakú kő, és ezt avatják be a rítusokkal együtt. Én térkép-jáspist választottam. A rítus során a tenyércsakrákat is aktiváljuk. valamint kapcsolatba kerülünk az ősi gyógyítók láncolatával, akik fénylényekként az emberiség kezdetei óta gyógyítanak és őrzik a tudást. 

2. Az erő övei

A második rítusban a beavatandó aurájában öt erő-övet helyeznek el, melyek védelmező hatással bírnak, és seg|tenek a káros energiák lebontásában az őselemek formájába. Az első és második csakra magasságába egy fekete öv kerül, mely a Föld elemet képviseli. A köldökcsakra köré egy vörös öv kerül, mely a víz elem éltető erejét képviseli. A szívcsakra magasságába egy arany öv kerül, mely a tűz elemet képviseli, a torokcsakra magasságába pedig egy ezüst öv, mely a levegő elemet képviseli, végül a homlokcsakra magasságába egy fehér öv kerül, mely a tiszta tudatosságot képviseli. A koronacsarából egy arany, egy ezüst és egy szivárvány folyam indul i, és az összes csakrát összeköti, majd találkoznak a Szent, havas tetejű heggyel a medencében, A szivárvány szökőkút és a szivárvány híd pedig összeköt más dimenziókkal. 

3. A látnokok rítusa (Kawach Karpay)

Ebben a rítusban összekapcsoljuk az agy látóközpontját a harmadik szemmel és a szívvel, ami elősegíti, hogy megtanuljunk a szívünkkel is látni, valamint fejleszti a belső látást, mely által megtanuljuk érzékelni a Szellemvilágot.

4. A harmónia rítusa (Ayni Karpay)

A harmónia rítusában hét archetípust (vagyis erőállatot és szellemi vezetőt, tanítót) avatnak bel, illetve helyeznek el fényló mag formájában az egyes csakrában az alábbiak szerint: 

1. csakra - kígyó

2. csakra - jaguár vagy puma

3. csakra - kolibri

4. csakra - sas vagy kondor

5. csakra - Huascar Inka, az Alsó Világ és a tudatalatti védelmezője

6. csakra - Quetzalcoatl - a Tollaskígyó, a Középső Világ védelmezője

7. csakra - Pacsakuti - a Felső Világ őrzője, a változások előmozdítója

Ez a négy az "alapozó rítusok" kategóriájába tartozik, a következő három pedig a "hagyomány rítusai" kategóriába. 

5. A Nap-őrzők rítusa (Pampamesayok)

Ezzel a rítussal összekapcsolódunk az ősi kő-építmények és minden szent hely gyógyító szellemeivel, és hívni tudjuk őket, amikor szükséges. Ez a rítus összeköt a laikák ősi láncolatával, és a Nappal őrzőivel, akik tudtak gyógyítani, varázsolni, és a Földanya női minőségét képviselték. Ez a rítus segít kapcsolatot teremteni a Belső Nővel, és elkezdeni női minőségünk gyógyítását. 

6. A Bölcsességőrzők rítusa (Altomesayok) 

Az ősi gyógyító bölcsesség őrzői a hagyomány szerint a nagy szent hegyek szellemei. Ha kapcsolatba lépünk velük, akkor átadják a bölcsességüket és az általuk őrzött gógyító tudást, amennyiben alkalmasnak ítélnek rá. A hegyek szellemeit Apuknak hívják a querók. 

7. A Földőrzők rítusa (Kurak Akuyek)

A Földőrzők olyan magasabb dimenziójú lények, akiknek feladata a földi élet és civilizáció óvása és őrzése, és ha kapcsolatba lépünk velük, akkor előre tudunk látni a jövőben, illetve valóságra tudjuk álmodni, amit szeretnénk. 

A nyolcadik és kilencedik rítus a "jövő rítusai"

8. A csillagőrzők rítusa (Mosok Karpay) 

A csillagőrző beavatás átsegíti a lelkünket a 2012-2021 között zajló átmeneti korszakon, és belekapcsol az ezután következő új korszak tudatosságába. A gyakolró energiateste elkezd kifényesedni, és elindul a Homo Luminoussá válás útján. Az energiatest kifényesedésével együtt az öregedés, érzékelés és a tudatosság is változik, fejlődik. 

9. A Teremtők/Szellemőrzők rítusa (Taitanchis Ranti)

Ez a rítus az isteni tudatosság felébresztését segíti elő, mint amilyen a Krisztus- vagy Buddha tudat. Előhozza kreatív potenciálunkat, mellyel nem csak a saját életünk teljesedik ki jobban, hanem mások életében is elősegíthetjük a tudatos teremtést. Az inkák szerint Virakocsha volt a teremtő istenség, és az ő arany fényből álló burka mindegyik rítusban fontos szerepet játszik. Egyes kutatók Virakocsha alakját Jézuséval azonosítják, minden esetre azt leszögezhetjük, hogy számtalan helyen és időben jelentek meg olyan szellemi tanítók, akik meghatározták az emberiség sorsát, és a szellemi tudatosság felé. 

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a hetedik és további beavatásokat a quero-k közül is csak nagyon kevesen érik el, és van, akinek az egész élet kell hozzá. Tehát van itt mivel foglalkozni. A negyedik rítussal kapcsolatban mindegyik archetípust tűzzel kell táplálni legalább két hétig, és gyanítom, hogy a többi beavatással is kell majd dolgozni révülésben.  

2020. augusztus 20., csütörtök

Az érzéktárgyak utáni szomj

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

19. vers

unmanjavasztádhigamája vidván
upájam ékam tava-nirdisámah
pasjann udászinatajá prapancsam
szankalpam unmúlja szávadhánah

A bölcs mesterek, akik az unmaní avaszthá állapotának elérésére törekszenek, kinyilvánították, hogy az egyetlen módja az, ha nem hagyjuk, hogy befolyásoljanak a világi események és ha kigyomláljuk az összes vágyunkat anélkül, hogy azok felzaklatnának.

Az unmaní, vagy manónmaní az „elmenélküliség” állapota, vagyis a niródha (felfüggesztett) elmeállapot, mely a legalkalmasabb az aszampragjáta (tágy nélküli) szamádhi gyakorlásához, mivel itt a tiszta tudat önmagában merül el, és nincs szükség az elme egyhegyű állapotára, hogy összekösse a tudatot (a megfigyelőt) a meditáció tárgyával (a megfigyelttel).

A Hatha-jóga Pradípiká szerint ílyenkor a jógi már nem csak a külső érzékszervi ingereknek és a saját testérzeteinek sincs a tudatában, de a belső hang, az anáhata náda sem jut el a tudatáig:


sankha-dundubhi-nádam csa na srinóti kadácsana
kásthavadzs dzsájaté déha unmanj-avaszthajá dhruvam /4.105/

„Az ilyen személy már nem hallja a kagylókürt és a csörgődob hangját. Mivel az unmaní avaszthában van, a teste olyan lesz, mint egy darab fa.”

Sankara említi, hogy az unmaní avasztát elért embert nem érdeklik a világi dolgok. A jógi annyira elmerül az átman boldogságában, hogy a világi dolgok mér egyáltalán nem izgatják. Ezt helyesen kell megértenünk. Nem azt jelenti ez, hogy fel kell adnunk a világi céljainkat, hogy elérhessük ezt az állapotot. Ellenkezőleg, a világi kötelességeink beteljesítése és a rajtuk történő túllépés által találhatunk rá az unmaní állapotra. Csupán az anyagi kötelességek elől történő menekülés által nem érheti el senki.

Amikor Sankara a vágyak kigyomlálásáról beszél, akkor hozzáteszi, hogy ezt anélkül kell megtenni, hogy az elménk izgatottá válna. Ha a vágyak kiiktatásának folyamata frusztrációval, izgatottsággal és zavarral jár, akkor éppenséggel eltávolítja a gyakorlót az unmaní állapotától. Patandzsalí ugyanezt mondja az elkülönülésről.

A Jóga-szútrában ezt olvassuk:

tat-param purusa-khjátér-guna-vaitrisnyam ( Jóga-szútra 1.16.)

A legmagasabb elkülönülés, ami az önvaló ismeretéből fakad, a gunák megnyilvánulásai iránti szomjtól való mentesség.”

A „szomjtól való mentesség” kifejezés arra utal, hogy ha ez a szomj már megszűnt, akkor az érzéktárgyak iránti vágy is megszűnik.

2020. augusztus 19., szerda

Tanítások az Ősök útján, 8. hétvége 2. rész

A kunyhó-szertartás egy szellemkunyhó volt, ami azt jelenti, hogy három körben jönnek be a kövek, először kilenc, majd tizenhárom, és végül hat kő. A három körben az Alsó, Középső és Felső Világ szellemi lényei felé küldjük a fohászunkat és kérjük az áldásukat. Már az első körnél sikerült jól beleesni a transzba, és nem csak hogy megérkezett a négy erőállatom, hanem a hangjaik is kijöttek belőlem, de az egész kunyhó úgy zengett, mintha egy állatkert volna. Utána történt egy érdekes dolog: megérkezett az a négy erőállat is, akiket a perui sámánok kiemelt totemállatként tartanak számon: a kígyó, a jaguár, a kolibri és a kondorkeselyű is. Ez azárt is volt érdekes, mert a hétvége utáni keddre terveztem be a Munay Ki rítusok megkapását, ahol is ezek az erőállatok kiemelt szerepet játszanak, de erről majd később lesz még szó. A második körnél is komoly transzba mentünk bele, én elkezdtem spontán módon és intenzíven transzlélegezni, majd a dalokat is már kórusban üvöltöttük. A második és a harmadik kör szinte összemosódik, csak annyira emlékszem, hogy valaki rázendített egy nótára, mire mindannyian karaoke-kórusként elkezdtük énekelni. Az egész egy öngerjesztő folyamattá vált, és a Középső, majd a Feslő Világ összes segítőjéhez is tudtam kapcsolódni, akikkel eddig dolgoztam. 

Korábban megjelent egy Alsó Világbeli sámán-ős, aki a kettősségek megtestesítője volt, például fekete és fehér, illetve férfi és nő volt az arcának a két oldala, és azt mondta, hogy a síksági és a dél-amerikai indián törzseket is képviseli. Nemrégiben a nevét is sikerült megtudnom: Akuntinkaként mutatkozott be, és bizonyos értelemben véve az Alsó Világbeli lélekrészemnek is tekinthető, mivel általa az Alsó Világ szellemeihez és az Emberiség kollektív tudatához fűződő kapcsolatom is elmélyült. Akuntinka gyakran szokott egy fehér lovon ülve megjelenni, ami egyébként nem annyira ősi amerikai tradíció, az európai gyarmatosítók inkább használtak lovakat, mint ők. Viszont a fehér ló az én tudatomban valahol egy ősi hun-magyar spirituális szimbólum is, és most felültetett a lovára maga mögé, és útnak indultunk. Arra kértem, hogy tanítson, és a fény és árnyék egylényegűségét magyarázta, amit már a mai nap egyéb látomásai is sugalltak. A kunyhó végére teljesen feltöltődtem, és úgy érzetem, hogy készen állok a parázson járásra.

A harmadik kör végén kijöttünk a kunyhóból, és elkezdtünk készülődni a parázson járáshoz. Én akkora energialöketet kaptam a kunyhóban, hogy igyekeztem benne maradni ebben a transzállapotban, és ezért a tűz mellett ringatóztam és mélyen lélegeztem. Ebből a szempontból kicsit hosszúnak éreztem a szünetet , de legalább közben megszáradtam és átöltöztem. Amint leültem a tűz mellé, ösztönösen a parázs fölé tartottam a két tenyeremet, és mintha egy tűzgömböt kezdtem volna érzékelni a két tenyerem között. Ezt a tűzgömböt behelyeztem a gyökércsakrámba, majd így tettem az összes csakrámmal lentről fölfelé. Szintén kedden tudtam meg, hogy a Munay Ki egyik rítusában a tűz elemmel tápláljuk az archetipikus szellemlényeket (erőállatokat és őrzőket), akiket a csakráinkba helyez a beavató személy. 

Oguz és Rudi két sávba húzták szét a parazsat, és egy vékony szőnyeget terítettek le középre a pislákoló parázsból. Az egyik szélére állva előre-hátra ringatózva bele kellett lélegezni magunkat, majd kimondani, hogy miért, kiért megyünk át a parázson, és elindulni a másik oldalon minket váró személy felé. Az én fantáziámban az élt, hogy legalább tíz méter hosszú, és tíz centi vastag parázsszőnyegen kell keresztülsétálni, de így már "racionálisan" is megvalósíthatónak tűnt a dolog. Persze ez nem azt jelentette, hogy nem éghet meg az ember talpa, ha éppen olyan kedve van a Tűzapának. Minde esetre megkértem az egyik társamat, hogy várjon a másik oldalon, és a családomért mentem át első körben a parázson. A bal talpamon éreztem azért, hogy megcsípett egy kissé a parázs, majd másnap egy kis vízhólyag is lett a bal nagylábujjamon. 

Még egyszer lehetett menni, és akkor azt kértem, hogy a Tűzapa fogadjon el, és Oguz várt a másik oldalon. Ebben a körben semmilyen fájdalmat nem éreztem a talpamban, és tudom, hogy sok feladatom lesz még a tűzzel kapcsolatban a sámáni úton. A szertartás még nem ért véget, mert Oguz még nem ment át a tűzön, de én már bementem a jurtába átöltözni. Csongorék hoztak ajándékokat, mert ők lemaradtak a múlt hétvégi ajándékozásról, melynek során a csoport tagjai egymásnak készítettek meglepetés-ajándékokat. Én kinéztem magamnak a legnagyobb csomagot, majd megkérdeztem Csongortól, hogy kinek szánta. Végül kibontottam, és egy gyönyörű csörgő volt benne, melynek nyelét dobverőként is lehet használni. Szintén most hétvégén kaptam meg a szerpipámat Balázstól, azt is láthatjátok ezen a képen. Még nem próbáltam ki, a pipázás amúgy sem az erősségem, de gondolom, majd kiderül, hogy mire kell használni.  A szombat éjszaka mély, álomtalan alvással telt Dezsőék előfűtött jurtájában, és az időjárás is nyugalmasabb volt. 

Vasárnap reggel egy nyitó körrel kezdtünk, majd transzlégzést vezettünk a jurtában. Először én magam is le akartam feküdni és lélegezni, de Oguz azt szerette volna, ha dobolok, így hárman tartottuk a teret a többiek megéléséhez. Szeretek transzlégzést vezetni, de mostanában kevés alkalmam nyílik arra, hogy magam is részt vegyek benne, pedig az eddigi transzlégzések mind meghatározó és mély élményeket hoztak. A jurtában még különlegesebb hangulata volt a szertartásnak. Remélem, hogy egyszer a saját jurtámban is vezethetek majd transzlégzést. A nap második felében az októberi látomáskeresés részleteit beszéltük meg, mivel ez lesz a képzés "záróvizsgája". Nyáron már voltam egy kiülésen, amiről írtam is egy beszámolót, viszont októberben nem a kunyhóban fogok ülni, hanem az erdőben a hegyoldalban, és vélhetőleg hideg lesz éjszaka. Tehát most a hőmérséklettel kell majd megbarátkoznom, remélem, hogy ez a látomáskeresés is mély tapasztalatokat és tanulási élményeket fog hozni. Az út természetesen még csak most kezdődött, de azért megköszöntem ezt a két évet is Oguznak és a csoportunk többi tagjának, a többi útonjárónak. SZép élményekkel és sok útravalóval gazdagodtunk, és folytatjuk tovább a szellemi utat.