2019. december 31., kedd

A nyolc szamádhi

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Hetedik Fejezet

Patandzsalí nyolc szamádhija

Most le fogom írni a nyolc klasszikus szamádhit, melyekről Patandzsalí említést tesz a Jóga-szútrában. Ez nem az egyetlen módja a szamádhik kategorizálásának és osztályozásának, de mivel ez a legismertebb és ugyanakkor a legfélreértettebb, ennél maradok. A nyolc szamádhi a Richter-skálához hasonló sorrendben van, ami azt jelenti, hogy az erejük és a hatósugaruk exponenciálisan növekszik, nem pedig lineárisan.
Minden soron következő szamádhi majdnem tízszer olyan erős, mint az azt megelőző. Az első négy szamádhi az elme finomításáról és tisztításáról szól; átváltoztatják az elmét intelligenciává (a manaszt buddhivá). Előhozzák az elme sajátos ragyogását és bölcsességét (szattváját). Az utolsó négy szamádhi megnyilvánító erejű. Sorrendben megnyilvánítják az univerzumot, mint Isten testét, és Istent minden lényben, az objektív világról és a tiszta tudatról (purusáról) szóló teljes tudással együtt.

A nyolc szamádhi közül hét objektív, vagyis tárggyal rendelkező; és csak az utolsó a tárgy nélküli. Már leírtam a lényegi különbségeket a szamádhi e két típusa között, de az a tény, hogy a Jóga-szútra csupán egy tárgy nélküli szamádhiról beszél, viszont az objektív szamádhi számos változatáról, azt mutatja, hogy van egy magasabb diszciplina is, amit tanulmányoznunk kell, ha végeztünk a rádzsa-jógával. Ez a diszciplina a gjána-jóga, melyről a Brahma-szútra szól. Bár belemegyek a részletekbe a gjána-jógával kapcsolatban a 8. fejezetben, reményeim szerint egy későbbi könyvben mélyebben tudok majd foglalkozni vele.

A Patandzsalí által felsorolt hét objektív szamádhi közül az első négyet együtt szmápattinak nevezik. Az 1.41. szútrában azt mondja: „Amikor az elme hullámai lecsökkennek, az elme hűen tükröz vissza bármilyen tárgyat, mely felé fordul, mint egy áttetsző kristály, legyen az az érzékelés tárgya, az érzékelés folyamata, vagy maga az érzékelő. Ezt az állapotot azonosságnak (szamápatti) nevezzük.” Ezt a szútrát gyakran férefordítják: „ A szamápatti az, amikor a látó, a látás és a látott eggyé válnak.” Az azonosság (szamápatti) nem jelenti azt, hogy eggyé válunk a megfigyelésünk tárgyával; hanem azt jelenti, hogy a tárgyról az elménkben alkotott kép azonos a tárggyal, amit megfigyelünk. Gondoljuk végig ennek a következményeit!"

-->

2019. december 30., hétfő

A kétéltű tudat 2. rész

Újabb részlet Soós Jóska leírásából a hét sámáni tudatszintről:

"A gurgulázó éneklés, a hullámzó mozgás és a tenyerek tapsolása által tapasztalhatjuk meg ezt az erőt. Utána fordítsuk meg a mozdulatot. Ahelyett, hogy előre, oldalt, és hátra mozgatnánk a kezeinket, majd tapsolnánk (úszó mozdulat), fordítsuk meg, és mozgassuk a kezeinket magunk felé, majd kifelé, előre, és végül össze, befelé. Az úszó mozdulattal kifelé törekszünk a vízből. Összekapcsolódunk azzal, ami kívül van, a hétköznapi világgal. Az ellentétes mozdulat olyan, mintha befelé mennénk, a mikrokozmosz megtapasztalásához.
Ezekkel a mozdulatokkal és az énekkel megtapasztalhatjuk a második csakrát, a harát, a hasunkat, ami a személyes energiaközpontunk. Jelen van benne a fizikai elektromosság is, és onnan bontakozik ki a harmónia önmagunkkal.

A kisagy (cerebellum) az ős-agyunk, mely a paranormális élményt is tartalmazza, amely nagyon ősi. Még az egysejtű szervezetek is rendelkeznek vele. Arra használják, hogy més sejtekhez kapcsolódjanak, és még a kozmosszal is, és önmagukhoz kapcsolódjanak. Ez a kapcsolat azt jelenti, hogy tudatossá válunk a létezésünkről, a kapcsolatunkról más hasonló élőlényekkel, és más lényekkel, a bolygókkal, a kozmosszal és Istennel is.
Az indiai és az indián mitológiában is a teknősbéka tartja a hátán a világot. A teknős a szárazföldön és a vízben is lakik egyszerre. A kétéltűek valójában a legősibb föld-lakók. Ők a valódi őseink, akiknek most is megvan az életmódjuk, a szokásaik, és akikkel valaha éreztük a kapcsolatunkat.

Lepenski Virben, Jugoszláviában (ma Szerbia), a Duna déli partján, a vaskapunál mintegy harminc éve feltártak egy fontos régészeti lelőhelyet. Útépítés közben egy nagyon ősi halászfalura találtak, mely 6-8000 éves lehet. A közelben nagy, lapos, faragott köveket találtak, némelyik 3 méter hosszú is volt, melyek hal-embereket ábrázoltak, némelyiknek hosszú bajsza volt, mint a harcsának. Az érdekessége az, hogy a bogumilok sírhelyein Dél-Boszniában, akik középkori eretnekek voltak, hasonló emberábrázolásokat találtak.
A székelyeknél, a szerbeknél és a mongoloknál most is divat a hosszú, lógó bajusz viselete, mint ahogy Kínában is. Kínában egy különleges béka-templom is volt, ahol szertartásokat is végeztek.

Van egy béka-medálom, mely egy régi perui sírból származik, és kagylóból készült, ami a hangot jelképezi (a kagylókat gyakran használták hangkeltésre). A medált készítő ember a béka-testvériség tagja volt. Amikor hordom ezt a medált, akkor érzem a kapcsolatot a békával és a kétéltű tudattal."

-->

2019. december 29., vasárnap

Figyelmeztetés a pránájámával kapcsolatban

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"Pránájámával kapcsolatos elővigyázatosság
Van néhány fontos figyelmeztetés, ami nem csak erre, hanem az összes pránájámára igaz, és körültekintően be kell tartani:
  1. Ha valamelyik orrlyuk el van dugulva, akkor ne lélegezzünk be az eldugult orrlyukon keresztül. A kilégzést viszont végezhetjük rajta keresztül.
  2. A pránájáma különböző szintjeinek az időtartamát (vagyis belégzés, belső légzésvisszatartás, kilégzés, külső légzésvisszatartás) úgy kell megválasztani, hogy ne legyen megerőltető. Eleinte érdemesebb egyenlő időtartamokkal (szamavritti) gyakorolni. Megfigyelhetjük, hogy általában ezeknek az időszakoknak a hossza, mely alatt például kényelmesen vissza tudjuk tartani a levegőt, különbözik attól, amennyi alatt beszívjuk vagy kifújjuk a levegőt. Mindegyik fázis közül a legrövidebb időpontot válasszuk. Egy alkalommal ne csak egy kör pránájámát hajtsunk végre, hanem néhányat, és annyi engedékenység legyen benne, hogy még az utolsó elvégzett kör után se érezzünk feszültséget. Ennek az időszaknak csupán a négy közül a legrövidebb töredékének kell lennie. Az alábbi módon dönthetjük el, hogy van-e közben erőlködés?
    A légzésvisszatartás után képesnek kell lennünk lassan és egyenletesen kilélegezni ugyanannyi időn keresztül, kényelmetlenség nélkül. Hasonlóképpen, a levegő kint tartása után képesnek kell lennünk arra, hogy lassan és egyenletesen beszívjuk a levegőt ugyanannyi időn keresztül, kényelmetlenség nélkül. Jobb, ha rövidebb időtartamot választunk, majd lassan és óvatosan növeljük és haladunk vele előre. Így gyakorolva nem lesz veszélye és megkapjuk a teljes hasznát. Jegyezzük meg, hogy az erőltetés veszélyt szül.
  1. Ahogy korábban említettük, jobb, ha a légzés ütemét egy mantra mentális ismételgetésével szabályozzuk. Ha ezt a módszert alkalmazzuk, akkor eleinte csupán a belégzés és kilégzés fázisában ismételjük, és a légzésvisszatartások alatt nem alkalmazzuk, mert ha közben is a mantrára koncentrálunk, akkor megtörténhet, hogy a légzésvisszatartások hossza megnövekszik, és ez erőlködést és kárt okozhat. A korai szinteken tudatos erőfeszítést kell tenni arra, hogy különösen a légzésvisszatartások alatt maradjon meg a légzéshossz, és ne lépjük túl. Gyakorlással a négy időtartam automatikusan egyenlővé fog válni, a légzés kiegyensúlyozott lesz, és így mind a négy fázis alatt használhatjuk a mantrát.
A báhja kumbhakamot (a levegő kint tartását) ne gyakoroljuk a kezdeti szinteken, hanem csak akkor, amikor már haladó a gyakorlásunk. Még akkor is a báhja kumbhakam időtartamát lassan kell növelni. Ahhoz, hogy megfelelően tudjuk végezni a báhja kumbhakamot, gyakoroljuk a pránájámákat báhja kumbhakammal, de az antar kumbhakam (belső légzésvisszatartás) elhagyásával. Egy idő múlva a báhja kumbhakam nem fog erőlködéssel járni, amikor elkezdjük a következő belégzést. Igazából az a tesztje, hogy tudunk-e normális, lassú, egyenletes és hosszú belégzést csinálni a báhja kumbhakam után, illetve lassú, egyenletes és hosszabb kilégzést az antar kumbhakam után. Ha a ki- vagy belégzés bármikor egyenetlenné válik, az annak a jele, hogy a báhja vagy antar kumbhakam hosszát csökkenteni kell. Ezek az általános megjegyzések az összes különböző pránájámára érvényesek.
Amikor a báhja kumbhakam már egészen könnyűvé vált, akkor a pránájámát báhja és antar kumbhakammal együtt kell gyakorolni. A kezdeti időben a kumbhakam ne legyen hosszabb hat másodpercnél. Az időtartamot lassan és óvatosan növelhetjük fázisonként egy percig, ahogy a gyakorlásunk fejlődik.
A nők az összes pránájámát gyakorolhatják a terhesség időtartama alatt, kivéve a kapálabhátít. Patandzsalí és Góraksanátha nem javasolják a kumbhakam végzését. Ők azt mondják, hogy a nőknek a terhesség alatt csupán a hosszabb belégzésre és kilégzésre kell korlátozni a gyakorlásukat. De Szvátmáráma, aki egy későbbi leírója a jóga tudományának, azt írja, hogy még ők is gyakorolhatják a kumbhakamot, de korlátozzák a hosszát maximum öt másodpercre. Voltak olyan esetek, ahol a kumbhakam hosszát jelentősen megnöveltük a terhesség alatt, jó eredménnyel, de ezt a megfelelő irányítás alatt, gyógyászati céllal alkalmaztuk. Általában a Szvátmáráma által megadott öt másodperces időtartamot lehet a megengedett maximumnak tekinteni. A pránájáma gyakorlása a terhesség alatt az édesanya és a születendő gyermek számára is hasznos, és hosszú életet biztosít neki.

2019. december 28., szombat

Az uddzsájí kumbhaka hatásai

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"Hatásai: Megtisztítja az összes légutat és hörgőcskét. Megszünteti a krónikus köhögést, tüsszögést, és azok esetében is hatásos, akik a szájukon veszik a levegőt az orrjáratok eldugulása miatt. Ha folyamatosan a szánkon keresztül lélegzünk, akkor a szánk és a nyelvünk kiszáradhat, ami nem tesz jót az egészségünknek és rövidíti az élethosszat is. E pránájáma rendszeres gyakorlása megelőzi az orr, tüdő és légutak betegségeit. Az anulóma az orrjáratok megbetegedései, míg a vilóma a torok betegségei esetében hatékony. A vilóma jó hatással van az arcüreg-gyulladásra.
A kövér embereknek és az ülőmunkát végzőknek általában rossz az emésztésük és puffadástól szenvednek a gyomor és a belek területén. Ez a pránájáma elősegíti a gáz kiürülését és így csökkenti a feszültséget és a diszkomfortot. Megerősíti a szívet és megszünteti a szívritmuszavart. Az étkezéssel kapcsolatban be kell tartani néhány korlátozást, ha gyakoroljuk a pránájámát, hogy elősegítsük bizonyos betegségek gyógyulását.
Akik légzési nehézségekkel rendelkeznek, vagy kövérek, azoknak kerülniük kell a túrót. Az is hasznos, ha az olyan nyálkás ételeket kerülik, mint az okra (hölgyujj) stb. Akinek nincs légzési betegsége, de van szívbetegsége, pl. magas vagy rendszertelen pulzus, az ehet túrót és írót kis mennyiségben, de sóval és néhány csepp gyömbér-lével. Az ételük mennyiségét a megszokott mennyiség háromnegyedére kell csökkenteni, melyből a szilárd étel csak a fele legyen, a folyadék pedig a negyede.
Akinek jó a légzése, és a szíve is erős, de emésztési panaszaik és puffadásuk van, jobb, ha az első öt napban csak folyadék-diétát folytatnak. Ihatnak írót egy kis kősóval, gyömbérrel és tejet sáfránnyal, ghível és cukorral. A kezdeti szinten gyakoroljanak kumbhakam nélkül. Puffadás esetében egy hatékony otthoni szer lehet, mely csökkenti a gázképződés tüneteit: római kömény és gyömbér vizes oldatát kell fogyasztani rendszeresen."

2019. december 27., péntek

A kétéltű tudat 1. rész

Újabb rész Soós Jóska leírásából a hét sámáni tudatszintről:

"3. Kétéltű tudat
A tudat harmadik rétegének, a kétéltű tudatnak a béka a totemállata. A béka testvériségének kultusza mindenhol jelen volt Észak- és Dél-Amerikában. A régészeti leletek szerint ez a testvériség már Kr.e. 1200-ban is létezett. A béka szimbolikus kapcsolatban állt Tlaloccal, az eső istenével, de a sokkal régebbi Orayonával is, azokkal az istenekkel, akik elhozták a civilizációt az emberiség számára.
Az első módszer e tudati szféra megtapasztalásához a tarkónk ütögetése, amivel a kisagyat (cerebellum) tudjuk stimulálni, ahogy korábban említettük.
A második módszerben felvesszük a béka-pozíciót, és utána a testünk minden részéből béka-hangokat igyekszünk előhozni. A hangot tíz szinten lehet megszólaltatni: a hasban, a gyomorban, a mellkasban, a torokban, a szájban, a nyelvvel, a szájpadlással, a fogainkkal, az ajkainkkal és az orrunkkal. Mindezen a tíz helyen létre kell hozni a béka brekegését, és így megtapasztalni a béka létezését fizikailag, pszichésen és asztrálisan. Ehhez fontos, hogy felvegyük a béka guggoló helyzetét, és finoman hintázzunk előre-hátra, miközben úszó mozdulatokat végzünk a karjainkkal. Minden alkalommal, amikor a kezeink összeérnek, tapsikolunk a tenyereinkkel. A kismedencéből kell mozogni, ami által az első csakra energiája, a libidó felszabadul. Ezt addig kell folytatni, amíg nem érezzük a melegség megjelenését, száraz meleget, ami elönti a testünket. Ez egy finom rezgés, ami az ujjaink végéig, az orrunk hegyéig és az ajkainkig hatol. Amikor ezt megérezzük, igyekezzünk feltölteni a belső szerveinket ezzel a melegséggel. Addig kell fokozni a hőérzetet, amíg sugárzóvá és zsibbasztóvá nem válik. Ekkor érezzük, ahogyan a melegség elárasztja az agyunkat, ahol felszabadulnak a libidó energiái.
Ez egy hatalmas erő, olyan, mint a magasfeszültség. Ez az erő mindenütt jelen van, az egész univerzumban, az összes anyagban, az összes élőlényben, és kapcsolatban áll a teljes Teremtéssel, és annak összes erőjével és energiájával. Tudjuk, hogy ez az erő hozza létre az élő sejteket és az energiát az anyagból, de itt mindkettőt megtapasztalhatjuk saját magunkon belül."
Megjegyzés: az Orayona istenekkel kapcsolatban semmilyen információra nem sikerült bukkannom. Feltételezhetjük esetleg, hogy az Orion-csillagképből érkező jövevényekre utalhat, melyet több ősi kultúra is ismert.
-->

2019. december 26., csütörtök

Jóni múdrá

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Jóni múdrá
A sanmukhí múdrát „hatarcú” múdrának is nevezik, mivel elősegíti a hat csakrán történő meditációt. Ugyancsak a nádánuszandhána, a belső hang hallgatásának elsődleges módja. A hatha-jógik, például Górakhnáth a szamádhi elérése elsődleges módjának tartották, de a belső hang jógáját még olyan, egymástól eltérő személyiségek is nagyra tartották, mint Sankara és Kabir.
Fogjuk be a füleinket a hüvelykujjainkkal, a szemeinket a mutatóujjainkkal és az orrlyukainkat a középső ujjainkkal. Most helyezzük a gyűrűsujjunkat a felső ajkunkra, a kisujjunkat pedig az alsóra. Emeljük meg az orrcimpáinkat a középső ujjak segítségével és lélegezzünk be az orrunkon keresztül. Egyes szövegek a hollócsőr-múdrán keresztül ajánlják a belégzést (amikor az ajkainkból hollócsőrt formázunk). Őszintén szólva ezt zavarónak találtam, mivel hamar kiszárad a szánk. Helyezzük vissza a középső ujjainkat az orrnyílásokra és utána végezzünk légzésvisszatartást. Ha több, mint 10 másodpercig tartjuk vissza a levegőt, akkor tudnunk kell használni a dzsálándhára bandhát, melyet a „Pránájáma: a jóga légzése” című könyvemben írtam le. Most ismét lélegezzünk ki a középső ujjak megemelésével. A Gheranda Szamhitá (3.37-42) továbbá azt javasolja, hogy kontempláljuk a hat csakrát, ejtsük ki a hamsza mantrát, keverjük össze a pránát (a felfelé áramló életerőt) az apánával (a lefelé áramló életerővel), és végül emeljük fel a Kundalinít a szahaszrárába (koronacsakrába). Ezekkel a szavakkal Gheranda szeretné kifejezni, hogy a múdrát nem csak azáltal hajtjuk végre, hogy egy vicces kézmozdulattal betakarjuk az arcunkat, hanem hogy a magasabb jóga összes aspektusa belsőleg együttműködik benne a szamádhi elérése érdekében. Mindezt leírtam a „Jóga-meditáció” című könyvemben. Ha helyesen gyakoroljuk, akkor itt minden jelen van, a hat csakrán történő meditáció, a hamsza mantra kiejtése, a prána (felfelé áramló életerő) és az apána (lefelé áramló életerő) egyesítése, és végül a Kundaliní felemelése a szahaszrárába, ami a szamádhit eredményezheti. Ezek a múdrák nem trükkök vagy rövidítések a célhoz, hanem az eddigi munka betetőzését jelentik. A kulcs ismét az, hogy radikális mértékben meg kell változtatni az elmét és meg kell találnunk a lényünk legbelsőbb lényegét, a szívünket (hrit). Ha kizártuk a külvilágot és felkészítettük az elmét, akkor az száguldva elindul, hogy találkozzon az önvalóval. A következő fejezetben az egyes szamádhik belső állapotait fogom leírni."

-->

2019. december 25., szerda

A kollektív tudat 2. rész

Újabb rész Soós Jóska leírásából a hét sámáni tudatszintről:

"Néha spontán módon bekövetkezik a megérzés, hogy valaki jelen van körülöttünk vagy bennünk. Ez akkor is megtörténik, ha valaki éppen egy súlyos balesetet él át, mintha egy őrangyal a segítségére sietne az utolsó pillanatban. Mindenkinek van egy ilyen őrangyala. Ez az ősapánk, vagy még pontosabban az életerőnk megszemélyesülése, aki szeretne életben tartani bennünket. Ekkor mondjuk azt: „Olyan volt, mintha valaki jobbra forgatta volna a kormányt, sokkal gyorsabban, mint ahogy én meg tudtam volna tenni. Vagy: „Egy külső erőt éreztem, ami segített rajtam.”
Ha egy valóban erős szellemről van szó, akkor önmagunkon belül érezzük, mintha a Gondviselés volna, mely minden veszélyen átsegít. Olyan, mintha egy láthatatlan védőburok venne körül bennünket. Az ilyen eset azonban ritka, és nem szabad számítani rá. De kapcsolatba léphetünk egy személlyel a múltból.
Egy magyar pszichológus és pszichoanalitikus, Szondi (Szondi Lipót, 1893-1986), aki Svájcba költözött, és német nyelven írta könyveit, kifejlesztett egy módszert, melyben különböző emberek képeit használta. Megmutatta a képeket a pácienseinek, hogy megvizsgálja a reakcióikat, és felossza a rokonszenves, ellenszenves és közömbös kategóriákra. Igazából ez egy régi sámáni megközelítési mód volt, mely hasonlít a Rorschach-teszthez (melyben képeket kell meglátni a tintapacákban).
Magyarországon régi népszokás volt, hogy miután feltettek egy fontos kérdést, a nők olvasztott ólmot öntöttek a vízbe, és utána a megszilárdult ólomdarabból értelmezték a választ. Ez is ugyanaz, mint a Rorschach-teszt, de strukturáltabb. Szondi pszichológiai kapcsolatokról beszél a genetikai vagy karmikus kapcsolatok helyett. Néha új formát kell adnunk a régi gondolkodási struktúráknak, hogy ismét a jelenbe tudjuk hozni őket."
Megjegyzés: A fentiekben az alábbi meditációs technikákat ismertük meg:
  1. A temető meglátogatása és kapcsolódás az ősök szelleméhez.
  2. Kapcsolódás egy hely szelleméhez, történelméhez, személyesen vagy gondolatban elutazva oda.
  3. Időutazásban kapcsolódás a genetikai vagy a karmikus ősökhöz.
  4. Kapcsolat felvétele az őrangyalunkkal/őrző szellemünkkel.
  5. Kérdések megválaszolása olvasztott ólom/gyertyaviasz/tintapaca/jóskártya interpretálásával.
-->

2019. december 24., kedd

A bhramarí múdrá

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Bhramarí múdrá
Egyes szentírások múdraként ismertetik ezt a módszert, míg mások pránájáma-technikaként. A különbség gyakran abban áll, hogy belevesszük-e a légzésvisszatartást (kumbhakát) vagy nem. A bhramarí szó a fekete méhet jelenti. A szentírások egyetértenek abban, hogy a múdrá a fekete hím méh hangjának kiadásából áll belégzés közben, és a nőstényé kilégzés közben. Amit általában nem ismertetnek, az a hang tényleges létrehozásának módja. Kezdjük a kilégzéssel: az sokkal könnyebb. Hozzunk létre egy nazális „ng” hangot, hasonlót, mint pl. a „Gangesz” szóban, és tartsuk ki a teljes kilégzés időtartama alatt. Ez a nőstény méh hangja. Amikor a kilégzés végére értünk, folytassuk az „ng” hang kiadását, de most váltsunk át egy erőteljes belégzésre. A hang csak akkor fog folytatódni, ha gyorsan szívjuk be a levegőt, ami azt jelenti, hogy nem tudjuk sokáig fenntartani, mert a tüdőnk hamar megtelik. Ha sikerül kiadni a hangot, akkor észre fogjuk venni, hogy sokkal magasabb és zizegősebb. Ez a hím méh hangját képviseli, bizonyítva azt, hogy az ő élete sokkal rövidebb és nem sok mindenre jó a nemzésen kívül. Ebben a tekintetben olyan, mint egy dzsigoló.
Fogjuk be a fülünket a hüvelykujjunkkal, helyettük a mutatóujjainkat a homlokunkra a rezonancia felerősítése érdekében, és a többi ujjunkat helyezzük a behunyt szemeinkre és az arccsontjainkra. Most kezdjük el a hang kiadását, és belégzés-kilégzés közben egyaránt zárjunk ki minden külső látványt és hanghatást. Ha szeretnénk hosszabb ideig végezni a múdrát, akkor jól jöhet, ha a padlóra ülünk és a könyökeinket egy előttünk álló székre vagy alacsony asztalra támasztjuk, hogy ne fáradjanak ki a karjaink.
Fókuszáljuk az elménket teljesen erre a hangra és kövessük a hangot befelé, elengedve a külvilággal kapcsolatos minden felfogást és emléket. Ha követjük a hangot befelé a lényünk magja felé, a külvilággal kapcsolatos emlékek hamar szertefoszlanak és az eredendő, tiszta LÉT-ezés állapotához érkezünk. Persze ez attól is függ, hogy az elménk befelé fordulásának és belső üzemmódjának az ereje elég erős-e. A legtöbb jógikus gyakorlat ennek az állapotnak az előkészítését szolgálja és ez a múdrá egy jó jelzés arra, hogy meddig jutottunk. Önmagában a bhramarí múdrá csak akkor fog működni, ha már rendelkezünk egy erős karmikus vagy tudatalatti hajlammal a befelé fordulásra.
A múdrá végrehajtásának másik módja hosszabb időn keresztül az, ha füldugót használunk a hüvelykujjunk helyett, és ahelyett, hogy az ujjainkkal fednénk be a szemünket, nézhetjük a kelő teliholdat. A hold a lunáris prána szimbóluma – ez az erő fordítja befelé az elménket. Ez a módszer azok esetében is jól működik, akik a túlzott introvertáltságuk miatt nehéznek találják a jógában történő fejlődést.

-->

2019. december 23., hétfő

A kollektív tudat 1. rész

Újabb rész Soós Jóska leírásából a hét sámáni tudatszintről:

"2. A kollektív tudat
Különböző módszerek léteznek a tudat genetika szférájának eléréséhez. Például gondolhatunk az apánkra vagy a nagyszülőnkre, vagy az őseinkhez fűződő kapcsolatra. Ekkor képeket fogunk látni. Tamás Bácsi azt javasolta, hogy látogassunk meg régi temetőket, mert különleges hangulatuk van. Ezt szinte minden vallásban megteszik, hogy megtartsák a kapcsolatukat az ősökkel.
Ha kapcsolatba léptünk az asztráltest meridián-rendszerével, akkor a hétköznapi világ háromdimenziós volta feloszlik. Ekkor megtapasztaljuk az időtlenség dimenzióját, melyben korlátlanul áramlik az idő, a múlt, jelen és jövő béklyói nélkül. Ezekben a pillanatokban gondolhatunk bizonyos személyekre vagy civilizációkra, az egyiptomiakra, az atlantisziakra, a druidákra, stb. vagy valakire akit kedvelünk, vagy nem kedvelünk.
Visszakövethetjük egy falu vagy város, az országunk vagy nemzetünk történelmét, vagy akár az egész emberiségét. A részletek nem fontosak, de a középvonal, a történelem struktúrája és mindennek a személyes megtapasztalása lényeges. Ezzel együtt jár a karmikus múlt. A genetikus múlt az, amit az őseink, a vér szerinti rokonaink adtak tovább, míg a karmikus történelem egy spirituális kapcsolatot jelent. Lehet, hogy jó kapcsolatot érzünk egy kínai emberrel, de viszályban vagyunk a szomszédunkkal.
A karmikus kapcsolat sokkal gazdagabb és szélesebb, mint a genetikai. Fizikailag, pszichológiailag és asztrálisan is tapasztaljuk. Például lehet, hogy nem érzünk fizikai kapcsolatot egy pápuával, de nagyon tudunk kapcsolódni pszichésen és asztrálisan.
Az állatokkal, tárgyakkal és eseményekkel is érezhetjük a karmikus kapcsolatot. Vannak olyan emberek, akik kapcsolatot éreznerk a Francia Forradalommal, vagy Atlantisszal.
Egyszer azt mondtam Tamás Bácsinak, hogy semmit sem tudok a dédnagyapámról. Azt javasolta, hogy gondoljak rá, és hangolódjak rá arra, hogy van. „Tedd fel a kérdést, hogy hol van most a dédnagyapád szelleme!”
Úgy tartotta, hogy valakinek a lelke mindig és mindenhol jelen van és érezni lehet, különösen ha van genetikai kapcsolatunk is vele. Amikor nem éreztem semmit, azt mondta: „Csak hét helyen lehet: előtted, mögötted, tőled balra, tőled jobbra, fölötted, alattad, vagy benned. Sehol máshol nem találhatunk meg valamit, amit keresünk.”
(Megjegyzés: ez a hét kozmikus irány, melyet a sámáni hagyományokban is tisztelnek: a négy égtáj, kelet, dél, nyugat és észak, az Alsó, Felső és a Középső Világ.)
-->

2019. december 22., vasárnap

Uddzsájí pránájáma - vilóma és pratilóma változat

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"Uddzsájí – vilóma
Ez az anulóma pránájáma kontragyakorlata, és közvetlenül utána kell gyakorolni. Itt a belégzést végezzük váltott orrlyukakon keresztül, a kilégzést pedig mindkettőn keresztül, valamint a torkunkon keresztül, miközben abban érezzük a súrlódó hangot. Ez a folyamat előhozza a nyálkát, amit ki kell köpni. Az anulóma és a vilóma uddzsájí gyakorlása által a légutak és a légkamrák megtisztulnak. Az ászana, múdrá stb. vonatkozásában az anulóma uddzsájíval kapcsolatok megjegyzések itt ugyanúgy érvényesek.
Pratilóma uddzsájí
Ebben a gyakorlatban kombináljuk az anulóma és a vilóma uddzsájí gyakorlatát. A gyakorlása előtt azonban el kell végezni az alábbi előzetes gyakorlatot az orr és a torok járatainak megtisztítása érdekében:
Előzetes gyakorlat
Lélegezzünk be mindkét nyitott orrlyukon keresztül, csukott szájjal, tartsuk bent a levegőt, majd lélegezzünk ki az egyik orrlyukon keresztül, mondjuk a jobbon, mrigí múdrában tartva a kezünket az orrlyukaknál. Ismételjük meg a folyamatot tízszer, mindig a torkon keresztül belélegezve, visszatartva a levegőt majd ugyanazon az orrnyíláson, vagyis a jobbon keresztül kilélegezve. Most ismételjük meg még tízszer, mindig a torkon keresztül belélegezve, visszatartva a levegőt és a balon keresztül kilélegezve.
Pratilóma uddzsájí
Technika: Üljünk helyes ászanában.
  1. Lélegezzünk be a torkunkon keresztül, tartsuk bent a levegőt, majd lélegezzünk ki a jobb orrlyukon keresztül.
  2. Lélegezzünk be a jobb orrlyukon keresztül, tartsuk bent, majd lélegezzünk ki a torkunkon keresztül.
  3. Lélegezzünk be a torkunkon keresztül, tartsuk bent, majd lélegezzünk ki a bal orrlyukon keresztül.
  4. Lélegezzünk be a bal orrlyukon keresztül, tartsuk bent, majd lélegezzünk ki a torkunkon keresztül.
A fenti négy lépés együtt alkot egy kört a pránájámában. A fenti leírásban a pránájáma csak antara kumbhakával (belső légzésvisszatartással) szerepel. Miután egy ideig gyakoroltuk ezt a változatot és jártassá váltunk benne, végezzük a pránájámát csak báhja kumbhakammal (külső légzésvisszatartással), antara kumbhakam nélkül. A báhja kumbhakam a kilégzés után következik. Amikor elértük a kellő szintet a gyakorlásban, végezhetjük a pránájámát antara és báhja kumbhakával együtt is.
A kumbhakam időtartama ne legyen olyan hosszú, ami megzavarja a normális, lassú, egyenletes, hosszú és finom belégzést és kilégzést. A belégzés és kilégzés időtartama legyen olyan hosszú, amilyen csak lehetséges. A báhja kumbhakam időtartama legyen az antara kumbhakam időtartamának egy harmada. Korábban már leírtuk, hogy a kezdeti szinten az antar kumbhakam időtartama ne legyen hosszabb hat másodpercnél. Így kezdetben a báhja kumbhakam időtartama ne legyen hosszabb két másodpercnél.
Ezt a pránájámát ne gyakoroljuk anélkül, hogy először ne sajátítottuk volna el a bandhákat. A dzsálándhára bandha nem fog sikerülni, ha a torkunk környéke hájas. Először csökkenteni kell a zsírlerakódásokat a megfelelő ászanák gyakorlásával. Az alábbi ászanák segítik a zsírlerakódás csökkentését a nyak első és hátulsó oldalán: szarvángászana, halászana, karnapídászana. A nyak oldalán lévő zsírlerakódások csökkentéséhez gyakoroljuk az alábbi ászanákat: bharadvádzsászana és ardha-matszjéndrászana. Az uddíjána bandham és a múla bandham helyes végrehajtásához gyakoroljuk a sírsászanát is. E pránájáma csak akkor hoz teljes eredményt, ha mindhárom bandhával és a két kumbhakammal gyakoroljuk."
(Megjegyzés: Amikor a pránájáma leírásánál azt olvassuk, hogy belégzés/kilégzés a torkunkon keresztül, akkor az a két orrnyíláson keresztül történő légzésre vonatkozik, de az uddzsájí hangot a torkunkban (vagy lejjebb) hozzuk létre. A légzésfázisok időtartama 6 mp-es kumbhaka esetében 6:6:6:2 (B:K:K:K), és ezt kell arányosan növelni a gyakorlás elteltével.)

-->

2019. december 21., szombat

Uddzsájí pránájáma - anulóma változat

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"Uddzsájí – anulóma
Üljünk le valamelyik ászanában, az elvonultak esetében a padmászana vagy a sziddhászana ajánlott. Vegyük fel az állzárat, és nyújtsuk ki mindkét karunkat, a tenyereinket a térdeinken nyugtatva. A tenyerek legyenek nyitva, az ujjaink pedig érjenek össze. A könyökünket ne hajlítsuk be.
Belégzés: Lélegezzünk be lassan és egyenletesen mindkét orrlyukon keresztül, a torkunkban súrlódó hangot létrehozva. A megfelelő gyakorlattal a súrlódó hangot egészen lent, a rekeszizomnál fogjuk érzékelni.
Belső visszatartás: A torok összehúzása által tartsuk vissza a levegőt, és ne az orrlyukak ujjainkkal történő befogása által. A karjaink maradjanak nyújtva.
Kilégzés: Most hozzuk a jobb kezünket az orrunkhoz, az ujjakat mrigí múdrában tartva és szabályozott kilégzéssel fújjuk ki a levegőt, az első körben a jobb orrlyukon keresztül, a másodikban a balon keresztül, és így tovább, váltogatva. A kilégzésnek olyan lassúnak és egyenletesnek kell lennie, amennyire csak lehetséges. A kilégzés vége után helyezzük vissza a jobb kezünket az eredeti pozícióba, kinyújtva és a tenyerünket a térdünkön nyugtatva.
E pránájáma kezdeti szintjén, mint ahogy más pránájámáknál is, a báhja kumbhakamot, vagyis a légzés kint tartását nem kell gyakorolni. Elegendő, ha a belégzés, a légzésvisszatartás és a kilégzés időtartama azonos. Miután megfelelő könnyedséget értünk el e három pránájáma-szakasz gyakorlásában, óvatosan megpróbálhatjuk a negyediket, vagyis a báhja kumbhakamot. Ahogy már korábban említettük, ezt a pránájámát mindhárom bandhával (a dzsálándhára, múla és uddíjána bandhával) együtt kell gyakorolni. Így a belégzés közben csak egy bandhát alkalmazunk (dzsálándhára bandha), a belső visszatartás során kettőt (dzsálándhára és múla bandham, melyet az előző kilégzéseknél már felvettünk), a kilégzésnél pedig mindhármat alkalmazni kell."
(Megjegyzés: Az uddzsájí pránájáma ezen változatában a kilégzés vaáltott orrlyukakon keresztül történik. Ezzel elkezdjük kiegyenlíteni a jobb és bal orrlyukon, vagyis a pingalá és az ídá (Nap és Hold) vezetékben áramló prána arányát, bár nem olyan hatékonyan, mint a szúrja- és csandra-bhédana, vagy a nádí sódhana pránájáma alkalmazásával. A cél a három légzésfázis meghosszabbítása 6-8-12 stb. másodperc vagy szívdobbanás időtartamára, majd még hosszabbra. Ha a kilégzés utáni kumbhakát is hozzáadjuk a gyakorlathoz, akkor annak is ugyanolyan időtartamúnak kell lennie, mint az előző három légzésfázisnak. A kézpozíció lehet a csin-múdrá, vagyis felfelé néző tenyerekkel érintsük össze a mutató- és hüvelykujjunkat.)

-->

2019. december 20., péntek

A személyes tudat 3. rész

Újabb rész Soós Jóska leírásából a hét sámáni tudatszintről:
"Tamás Bácsi egyszer azt mondta: „Gyere, pihenjünk le ennek a fának az árnyékában!” Sohasem úgy mutatott be egy gyakorlatot, mint egy leckét, de persze megvoltak a maga mögöttes szándékai. Ez általában este, vagy vasárnap történt, amikor csend uralkodott. Ekkor hanyatt feküdtünk és pihentünk. Ekkor azt mondta: „Oldódj fel, mint a füst.” Ekkor olyan érzés fogott el, mintha lebegnénk, vagy lassan lesüllyednénk a földbe vagy elmerülnénk a vízben. Ha valakinek az az érzése támadt, hogy fent a levegőben lebeg és madártávlatból néz le mindenre, Tamás azt mondta: „Most gondolatban merülj mélyre a vízben, és képzeld el, hogy a tó, amiben elmerültél, kapcsolatban áll a tengerrel, és hogy egyre mélyebbre tudsz merülni, a végtelenségig. Próbáld ezt megtapasztalni, és mondd el, hogy mit látsz.”

-->
Egyszer egy tengeri szörnyet láttam, ahogy rám támadott, és félelmemben felkiáltottam. „Mi a baj?” - kérdezte. „Egy szörny közeledik felém!” - mondtam. „Ne félj” - mondta Tamás - „Lágyan engedd tovább a szörnyet! A szörnyek csak akkor veszélyesek, ha félsz tőlük, vagy ha rosszak a szándékaid.”
Először a mélységbe kell lemerülnöd. Ha ezt meg tudod tenni, akkor mehetsz felfelé. De a fordítottja nem mindig igaz. Tamás Bácsi azt mondta: „Meg kell tapasztalnod a tenger bejövő hullámait.” Most már tudom, hogy ezt képletesen értette. Ezzel kapcsolatban említhetnénk a test akupunktúrás meridiánjait. Először jön a fizikai relaxáció, maikor az izmok és az idegek ellazulnak, és akkor a meridiánok is ellazulnak. Ezt egy közeledő hullámként éljük meg, és néha az ellazuló testrészek apró mozgásaként. Amikor megtapasztaljuk a tudatnak ezt az első rétegét, akkor kapcsolatba léphetünk a további tudati rétegekkel, és még a kozmikus tudattal is. Nem annyira fontos tudni, mint megtapasztalni, mert csak a megtapasztalás eredményez változást."
Megjegyzés: A fentiekben az alábbi meditációs technikákat ismertük meg:
  1. Az életünk legkellemesebb és legkellemetlenebb eseményének felidézése felváltva, ítélkezés nélkül.
  2. Egy állat vagy természeti kép megfigyelése majd felidézése meditációban, és a felmerülő képek megfigyelése.
  3. Egy növény, pl. alma megfigyelése, majd asszociációs képek felidézése meditációban, amíg a képek el nem fogynak.
  4. Visszatérés a magzati létbe, az élmények megfigyelése
  5. Feloldódás a füstben, majd lefelé merülés az óceán mélyére, utána szárnyalás, lebegés, teljesen ellazult állapotban.
Mindegyik gyakorlat során kerülni kell az ítélkezést és a felmerülő élményekkel, érzésekkel, képekkel, érzetekkel történő azonosulást, csupán szemtanúként, közömbös tudatosságként kell jelen lenni, félelem és ragaszkodás nélkül.

-->

2019. december 19., csütörtök

A szamádhi és a múdrák

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A jóga-szövegek célja
A régi időkben a szútrákára (a szútrák szerzőjének) dolga az volt, hogy minél rövidebbre szerkessze az egyes szútrákat, illetve a teljes szövegeket. Példának okáért, általában nem tartalmaznak igéket, amikre a szövegkörnyezetből kell következtetni. Hasonlóképpen, csak egyszer említik az alanyt és utána minél több, egymást követő szútrában hivatkoznak rá. Csak akkor, amikor új alanyt említenek, következtethetünk arra, hogy az összes azt megelőző szútra az előzőleg említett alanyra vonatkozik. Míg a szútra megalkotása maga egy művészi forma volt, annak az oka, hogy minél több információt igyekeztek kihagyni belőle, magában a „szútra” kifejezésben van kódolva. A „szútra” fonalat jelent, és a szútrák a fejlett mesterek segédeszközei a tanítványok oktatásában. Más szavakkal, a szútra szövegének nem az a célja, hogy egy kívülálló, egy nyelvész vagy tudós számára értelmezhető legyen. Mint egy PowerPoint prezentáció, mely csupán egy előadás jegyzeteit tartalmazza, csupán annyi a célja, hogy támogassa annak az emlékezetét, aki évtizedek alkalmazása során gyakorolta, kimunkálta és megtapasztalta a tartalmát. A régi időkben a szövegek nem törekedtek arra, hogy túl sokat átadjanak, mivel a rendszert a személyes instrukción keresztül kellett megtanulni. Csak az utóbbi évszázadokban, amikor sok ilyen láncolat kihalt, kezdtek hosszabb terjedelemben írni az adeptusaik. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az a tudás abban a pillanatban született, hanem annak kinyilvánítása, hogy a tudás akkor veszett el; más szavakkal, bizonyos hosszabb szövegek igazából az adott jógaiskolák síremlékei vagy az utolsó szög a koporsójukban, és nem a virágzásuk tanúságtételei. Hasonlóképpen, egy virágzó fa pompázatos bemutatkozása lehet csupán a hattyúdala, mielőtt magot terem és meghal. Ezt a tényt gyakran teljesen figyelmen kívül hagyják a nyugati tudósok.
A szamádhi és a múdrák (pránikus pecsétek)
Patandzsalí megközelítése a nyolc ág mindegyikéhez, beleértve a szamádhit, az, hogy leírja őket, de azt nem, hogyan juthatunk el odáig. Ez sok félreértésre adott okot. Az emberek azt gondolják, hogy nincs összetett ászana-, pránájáma- vagy meditáció-gyakorlási rendszer a Jóga-szútrában, mivel Patandzsalí nem írja le. De csak azért nem írja le a módszereket, mert egy csupán 195 szútrából álló mű terjedelme ezt nem teszi lehetővé. Ehhez sokkal nagyobb szövegre lenne szükség.
A Gheranda Szamhitában teljesen más megközelítést találunk. A szöveg hetedik fejezetében hat szamádhi van felsorolva, de Gheranda Muni nem a szintjük, vagy a kontempláció mélysége szerint tesz különbséget közöttük, hanem az elérés módja alapján. A szamádhi elérésének hat módja a következő:
  • dhjána-jóga a sambháví múdrá által;
  • náda-jóga a bhramarí múdrá által;
  • raszánanda jóga a khecsarí múdrá által;
  • laja-jóga a jóni-múdrá által;
  • bhakti-jóga;
  • kumbhaka (légzésvisszatartás).
Korábbi könyveimben már ismertettem e módszerek java részét. A sambháví múdrá (melyet a „Jóga-meditáció” című könyvemben írtam le) a bhrúmadhja dristi (szemöldök közé nézés) intenzívebb változata. Lassan kell bevezetni, máskülönben megerőltethetjük a látóidegünket. Ahogy a tudatalatti a gyors szemmozgásokon keresztül fejeződik ki alvás közben, ébrenléti állapotunkban is a szemmozgás a tudatalatti kapuja. A szemgolyó mozgásának megállítása fontos meditációs segédeszköz a jógában. Emellett ez a múdrá a harmadik szem-csakrába viszi a pránát.
A khecsarí múdrá hasonló megfontoláson alapul. Itt visszatekerjük a nyelvünket és feltoljuk a lágy szájpadlás mentén az orrüregbe. A nyelv a tudatalatti tevékenység másik kapuja. Ha megállítjuk, akkor a csapongás is megszűnik. E múdrá lágyabb változatát, a dzsíhva bandhát szintén leírtam a „Jóga-meditáció” című könyvemben. A múdrá és a bandha is (a bandha energiazár) a torokcsakrában (visuddha) állítja meg a pránát. A sambháví múdrához hasonlóan, lassan kell bevezetni. A túlerőltetés egyik korai jele a fejfájás. Az integrált megközelítésben mindkét múdrát egyidejűleg kell használni a szamádhi elérésére. Még a Kundaliní-meditáció bármilyen haladó formáját is mindkét múdrával kell kísérni. A légzés nélküli állapot és a légzésvisszatartás már e fejezet korábbi részében is volt tárgyalva, a bhakti-jóga pedig e könyv negyedik fejezetében. A következőkben a bhramarí és a jóni múdrák leírását olvashatjátok. Az összes múdrá közül valószínűleg ez a kettő adja leginkább az elme befelé fordulását."

-->

2019. december 18., szerda

A személyes tudat 2. rész

Újabb rész Soós Jóska leírásából a hét sámáni tudatszintről:

"Ezek a képek hozhatnak pozitív változást a személyiségünkben, vagy még meg is gyógyíthatnak. Amikor meggyógyítottak, akkor mi is meg tudunk gyógyítani másokat hasonló módszerrel. A felmerülő képekkel együtt különféle érzelmeket élünk meg, mint a boldogság, erő, vagy éppen az ellenkezőjét, bánatot és erőtlenséget. Mindezt a megfigyelő szemszögéből kell megtapasztalnunk. Amíg azonosítjuk magunkat velük, addig sebezhetők vagyunk. Amikor ebből a szemszögből tekintünk rájuk, Akkor a negativitás nem tud elérni, de a pozitív dolgok tudnak segíteni a változásban.- Amikor a képek és az érzelmek magukkal ragadnak, akkor a negativitás le fog húzni, a pozitivitás pedig képtelen lesz megváltoztatni. A történések mágikus körén kívül kell helyezkednünk, mindegy, hogy pozitívak vagy negatívak. Ez az alapja a mágikus kör felrajzolásának a mágiában, vagy a kabbalában. „Ami a körön kívül van, az nem tud hatni ránk”, de hasznát vehetjük.
Néha a képek mellett hangok, illatok, ízek vagy gondolatok is megjelennek. Gondoljunk, például egy almára. Tamás Bácsi egyszer azt mondta:” Fogd nem ezt a szép almát a kezedbe, és utána hagyd, hogy mindenféle almák megjelenjenek az elmédben.” Mindenféle almák jutottak az eszembe, még olyanok is, amik nem is léteznek. Az a kreatív képzelet, vagyis a fantázia. Meg kell tanulnunk különbséget tenni az emlékezet és a kreatív képzelet, és a megérzések között. A módszer abban áll, hogy a felmerülő képeket olyan módon merítjük ki, hogy kiüresedjünk. Lehet, hogy látunk tíz vagy tizenötféle almát, még nemlétezőket is, és hirtelen nem jelenik meg több alma, hanem teljesen más dolgok. Akkor kell kitartónak lenni, és azt mondani, hogy „még több almát akarok látni.” Erőltetni kell.
Ekkor hirtelen, és tapasztalatból beszélek, megjelenik egy alma, mintha egy hatalmas zöld felszín lenne pöttyökkel, mintha mikroszkóppal néznénk. Az alma annyira felnagyítódott, hogy látjuk a pórusait. Ebben az állapotban, és egy ilyen gyakorlat után érzékelni fogjuk tudni a mikroszókpikus és makroszkópikus valóságot. Folytatni kell azonban, akkor is, ha elfáradtunk. A fáradtságot és a többi akadályt is meg kell tapasztalni. Amikor végül kiürülünk, a tárgy másik aspaktusai jelennek meg. A vörös almával együtt például megjelenik a zöld szín. Minden esetre olyan dolog, aminek van valami köze van a tárgyhoz.
Az élményeinkben annyira vissza kell menni, amennyire csak lehetséges, és meg kell próbálni érzékelni a születés előtti állapotunkat. Ebben az időszakban nagyon aktívak vagyunk. Akkor alakulnak ki a sejtek, és kiegyensúlyozottak, egészségesek és erősek vagyunk. Ez a legvitálisabb időszak. Ennek az időszaknak a megtapasztalása lehetővé teszi ennek a pillanatnak a pozitív befolyásolását, és az anyát is újból megtapasztalhatjuk. Ez segíthet abban, hogy kiegyensúlyozottabb és szociálisabb emberi lénnyé váljunk."
-->

2019. december 17., kedd

Az alsó három csakra

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Az alsó három csakra
A jógik általában nem gyakorolják a szamádhit az alsó csakrákon. Gaudapádácsárja (Sankara mesterének mestere) azt mondta, hogy az alsó két csakrát azért kell kerülni, mert tamaszikusak (mentális tompaságot hoznak létre). A három alsó csakra az evolúciós múltunkat képviseli, vagyis a kétéltű, emlős és emberszabású agyi sémákat. Az rájuk irányuló szamádhi pedig visszafelé mozgatna bennünket az evolúciós úton.
Kivételes körülmények között egy tudományos gondolkodású ember (vagy szemt) végezhet speciális típusú szamádhit (amit szamjamának neveznek) az alsó csakrákon egy bizonyos fajta tudás megszerzése érdekében. Például, a 3.29. szútrában Patanzsalí azt mondja: „A köldök (manipúra) csakrára irányuló szamjama által megkaphatjuk az orvosi tudományt.” Azok, akik ismerik a pránájámát, tudják, hogy a manipúra ugyancsak a szoláris prána akkumulátora; vagyis a kifelé irányuló cselekvéseket, például az efferens idegpályákat, motoros neuronokat és az extrovertáltságot, illetve általánosságban a testet tápláló pránát tárolja. A szamjama azonban egy nagyon haladó szamádhi, amit csak azoknak szabad kipróbálnia, akiket nem csábítanak el az általa elérhető képességek. Erről a szamádhiról is lesz szó a következő fejezetben.
Összegzésképpen: A jógikus szamádhik nem csak a kornonacsakrára (szahaszrárára) irányulnak. Ha a szamádhikat csak a szahaszrárára korlátozzuk, akkor hajlamosak leszünk lenézni a világot és az összes lényt, mintha olyan dolgok lennének, amit le kell győzni és meg kell haladni, és hogy a jóginak mindezek fölé kell emelkednie. A magasabb csakrákra irányuló szamádhik megtanítják nekünk a kapcsolatok fontosságát, a szolgálatot mások és az egész világ felé, és hogy az egész Természet egy szent hely, Isten egy lény, mi pedig az ő kifejeződése vagyunk. Ha mellőzzük ezeket a magasabb csakrákat, és közvetlenül a szahaszrárához megyünk, az megmagyarázza, hogy a vallástörténet miért van tele olyan epizódokkal, melyek egyszerűen leredukálják ezt a világot (a most-ot) a következőre (a mindörökké-re), boszorkányokat égetve, szent háborúkat vívva, kivégezve a pogányokat és az eretnekeket, stb.) Aki szisztematikus módon gyakorolja a szamádhit, annak számára nem létezik ez a redukció; ez a világ ugyanolyan szent, mint a következő."

2019. december 16., hétfő

Személyes tudat 1. rész

Újabb rész Soós Jóska leírásából a hét sámáni tudatszintről:
  1. Személyes tudat
"Mindig a személyes tudattal kell kezdeni. Tamás Bácsi (Soós Jóska tanítója) mindig azt mondta: „Gondolj felváltva két életeseményedre: a legkellemesebbre és a legfájdalmasabbra. Ne engedd, hogy bármelyik hasson rád.” Meg kell tanulnunk harmadik személyként megfigyelni a saját életünket.
Hagytad, hogy az emlékképek előjöjjenek az elmédben, és ezt a két eseményt választottad, mindegy, hogy milyen események voltak.” Amikor szeretnénk megtapasztalni a személyes tudat múltját, akkor használhatunk egy üres üvegtölcsért, vagy bármi mást, ami üreges, vagy az orrunk hegyére is nézhetünk. Ekkor elérjük azt, hogy a tudatunk átforduljon, és amikor azt fizikailag is megérezzük, a képek elkezdenek megjelenni.
Így tudjuk előidézni és gyakorolni az éber álmokat. A falum közelében (ahol Jóska felnőtt) volt egy mező, ahol esténként a marhák kergetőztek. Tamás Bácsi azt mondta: „Nézz ki egy szép tehenet, bikát vagy borjat, és szívd magadba a képét, majd csukd be a szemedet, vagy nézz másfelé, és figyeld meg a képeket, amik felbukkannak benned, és mesélj róluk nekem.”
Néha nagyon furcsa képeket láttam. Egy borjú békésen sétált az anyja mellett, és láttam, hogy a szomszédom borja. „Tényleg?” - mondta - „ És még mit láttál? „Semmit” - válaszoltam. „csukd be a szemedet ismét” - mondta - „ Vagy nézz valami másra, koncentrálj a borjúra, és mondd el, hogy mit látsz még.”
Akkor egy cigánytábort láttam. Tamás Bácsi örvendezni kezdett, és megkárdezte, hogy még mit láttam. Ő maga is gyakran meglátogatta az öreg cigányokat egy jó pipázásra. Leírtam neki, hogy mit láttam. Láttam a tábort, és egy cigányasszonyt, aki vetkőzött. A valóságban soha nem láttam még ilyet.
Megkérdezte, hogy felismerem-e. Azt mondtam, hogy igen, de a nevét nem tudtam.
Volt egy másik fiú is, aki ugyanezt a gyakorlatot végezte, és egy bikára koncentrált. Ő pedig két kakast látott viaskodni. Tamás Bácsi felé fordította a figyelmét, és utána közölte velem, hogy folytassam. Mindenféle hétköznapi dolog jött fel, aminek semmi köze nem volt a cigányokhoz.
Most azt gondolom, hogy ennek a gyakorlatnak az volt a célja, hogy kimerítse a belső képeink tárházát. „Hadd jöjjenek, ne ítéld mag őket az intelligenciáddal””Ugyanezt a módszert használják a japán harcművészetekben, ahol az elenfél erejét használják anak legyőzésére. Amikor hagyjuk megjelenni a képeket, akkor ez az áradat előbb vagy utóbb megszűnik."

2019. december 15., vasárnap

Szúrja-bhédana pránájáma


-->
Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"A légzésszabályozás során a váltott orrlyukak elzárására az ujjainkat használjuk, illetve a légzésvisszatartásnál is mindkét orrlyuk befogására. A jóga-szentírások szerint az ujjak használatának helyes módja az, ha behajlítjuk a jobb kezünk mutató- és középső ujját, megérintve a tenyerünket, és a többi ujjunkat nyújtva tartjuk. A hüvelykujjat a jobb orrlyukra helyezzük, a másik két nyújtott ujjunkat pedig a bal orrlyukra. Ezeket az ujjainkat az orrunk közepe felé kell elhelyezni, hogy amikor megnyomjuk, akkor érezzük a belső csontot, és egy kicsit lefelé tudjuk húzni az orrunkat, és az arcizmainkon is érezzük a húzó hatást a szemünk alatt. Ezt a kéztartást mrigi múdrának nevezik.
Szúrjabhédana
Ezt a pránájámát azért nevezik így, mivel megszünteti azokat az akadályokat a testünkben, melyek a test hőjének és fényének megfelelő szabályozását zavarják. Mindkettő a Nap attribútuma. Ha nem gyakoroltuk és váltunk mesterévé ennek a pránájámának először, akkor nem reménykedhetünk a többi pránájáma teljes hatásában. Így ennek a pránájámának a gyakorlását nagyon dicsőítik és az első fontos lépésként hangsúlyozza Szvátmáráma a Hatha-jóga Pradípikában.
Technika: Helyezzünk egy puha párnát a földre, és arra üljünk le. Üljünk padmászanában. Helyezzük a jobb kezünk ujjait az orrnyílásokra a fent leírtak szerint. Enyhén nyomjuk meg a jobb orrnyílásunkat a hüvelykujjal, a bal orrnyílást pedig teljesen zárjuk el a két másik kinyújtott ujjunkkal, és lassan szívjuk be a levegőt. Lélegezzünk be olyan lassan, amennyire csak lehetséges. A pránájáma teljes gyakorlása alatt fenn kell tartani a múla bandhát, vagyis húzzuk be az alhasunkat. A belégzés befejezése után tartsuk a dzsálándhára bandhát. Mindkét orrnyílásunkat jól zárjuk el a hüvelykujjal és a másik két egyenes ujjunkkal, enyhén lefelé húzva az orrunkat, hogy megnyújtsuk az arcizmokat és visszatartsuk a légzést. A sásztrák azt tartják, hogy annyi ideig kell visszatartani a levegőt, amíg a belélegzett levegő el nem tud terjedni a hajunk végéig és a körmeinkig. De kezdő szinten ne kíséreljük ezt meg, mivel nagyon fontos, hogy ezek a vinom levegőcsatornák ne sérüljenek meg. A parányi légcsatornák védelme érdekében az is fontos, hogy a belégzés és a kilégzés is legyen lágy, és ne erőteljes vagy erőszakos. Miután visszatartottuk a levegőt addig, ameddig tudtuk kényelmetlen érzet nélkül, engedjük kinyílni a bal orrlyukat, és lassan, nagyon lassan fújjuk ki a levegőt. A kilégzés kezdetekor aktiváljuk az uddíjána bandhát, ami azt jelenti, hogy befelé kell húzni az alhasunkat, és a kilégzés folyamatával együtt a hasfalunk felső részét is húzzuk befelé és fölfelé, hogy a kilégzés és a bandha teljes beállása egyidejű legyen.
A gyakorlás korai szakaszában fájdalmat érezhetünk a köldök, máj, lép és a napfonat környékén.
Ebben a pránájámában a belégzés mindig a jobb orrnyíláson keresztül történik, a kilégzés pedig a bal orrnyíláson keresztül.
A laharí és sítalí pránájámák kivételével a többi típusú pránájáma esetében az alábbi bandhákat kell betartani: dzsálándhára bandha, uddíjána bandha, és múla bandha. A múla bandhát a pránájáma végzésének teljes időtartama alatt fenn kell tartani. A dzsálándhára bandhát belégzés után kell felvenni és kitartani. Az uddíjána bandhát kilégzés közben kell végrehajtani, ahogyan fentebb részleteztük: A mozdulatot a kilégzéssel egy időben kezdjük el, és a kilégzés végére fejezzük be."
(Megjegyzés: A múla bandha tradicionális értelmezésben a gátizomzat fölfelé húzását jelenti. Ezt kell végezni a pránájáma gyakorlás teljes időtartama alatt. Az alhas behúzása már az uddíjána bandha részét képezi, és a kilégzés alatt, illetve a báhja kumbhaka során kell végezni. A dzsálándhára bandha tradicionális alkalmazása az antara kumbhaka alatt kötelező, mivel megóvja a fejünket attól, hogy túl sok prána szökjön bele, ami betegségeket idézhet elő.)

2019. december 14., szombat

A pránájámák hatása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"A pránájáma tudománya a prána mozgatásának megfelelő módszereivel foglalkozik. A gyakorlatok a prána nyújtásából, irányításából stb. állnak a szabályozott légzés által. Így a szabályozás általában négy lépésben történik: 1. belégzés; 2. belső légzésvisszatartás; 3. kilégzés; és 4. külső légzésvisszatartás. Ha ezeknek a lépéseknek a hossza azonos, akkor a pránájámát szamavrittinek nevezik, más esetekben visamavrittinek. A szamavritti pránájáma az általános egészséget és jólétet eredményezi. Amikor speciális eredmények szükségesek, akkor a visamavritti pránájámát kell gyakorolni. A fent említett négy szinten túl van egy ötödik szint, a kévala kumbhaka, de ezt a szintet csak akkor lehet gyakorolni, ha már magas szintet értünk el. A rádzsa-jóga szerint tízféle pránájáma létezik. Ezeket itt felsoroljuk:
  1. Szúrjabhédana
  2. Uddzsájí
  3. Nádisódhana
  4. Sítkarí
  5. Sítalí
  6. Bhramarí
  7. Laharí vagy pláviní
  8. Kapálabhátí
  9. Bhásztriká
  10. Múrccsha
Míg a Góraksa-szamhitá és sok más szaktekintély mind a tíz fent említett pránájámát elfogadja, Szvátmáráma a Hatha-jóga Pradípikában csak nyolcat fogad el, kihagyva a laharít és a múrccshát.
Ezek közül az első három a testet, az elmét és a lelket fejleszti. Az eredmények lassan nyilvánulnak meg, de hosszú ideig tartanak. A többi hét csak a test jólétét segíti elő. Gyors eredményeket adnak, de nem tartanak ki sokáig. A pránájáma különböző lépéseinek szabályozása érdekében bizonyos mantrák mentális ismételgetésével végezzük a számolást. Általában olyan mantrát alkalmazunk, ami nem túlzottan hosszú. Ha nincs meghatározott mantra, akkor az „aum” vagy „Ram” rövid szótagokat használhatjuk a számoláshoz. A mantra mentális ismételgetésével együtt végzett pránájámát szamantrakamnak nevezik, míg az egyéb pránájámákat amantrakamnak vagy tantrikamnak nevezik. A pránájáma végzésének három módja van, az anulóma, vilóma és a pratilóma. Ezeket a tanárnak kell előírnia a tanuló erkölcsi előrehaladásának függvényében.
Ezek a módozatok irányítják és szabályozzák az elmét, hogy progresszív módon tudjon haladni az erény útján. A pránájáma gyakorlását nem szabad addig elkezdeni, amíg nem értünk el meglehetős haladást egyes ászanákban, legalább az ülő pózokban, vagyis amíg nem tudunk elegendő ideig ülni valamelyik ászanában. Ezt a feltételt Patandzsalí kiemeli a Jóga-szútra 2.49-ben. Ugyanezt teszi Szvátmáráma a Hatha-jóga Pradípiká 2. fejezetében. Az ászanák elsajátítása nélkül a bandhák végzése nem lehetséges, a bandhák nélkül pedig nem lehetséges a pránájámák gyakorlása Góraksanátha szerint. Az ászanák közül a padmászana a legjobb. A bandhák közül három fontos a pránájáma gyakorlásához. Ezek a dzsálándhára bandha (állzár), amikor az állunkat a szegycsonthoz nyomjuk, amilyen lentre tudjuk, és így nyomást gyakorolunk a pajzsmirigyre. Múla bandha: a gát felemelése és uddíjána bandha: a has alsó és felső részének behúzása, amennyire lehetséges."

-->