2020. október 31., szombat

A testalkat szerinti gyakorlás

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Szamakája (a testalkatból eredő megfontolások)

Ez a nyolcfokú jóga-gyakorlás fontos jellemzője. A mi földünkön, Bharata földjén háromféle ember él: a szthúla, krusa és a vakra. A szthúla a túlsúlyos típus, a krusa a sovány és nyúlánk, a vakra pedig a görbe, hajlott. A hajlott test abnormális állapot, betegség. A túlsúlyos testalkatúak hajlamosak a rövid és felszínes légzésre. Bár a sovány alkatúak képesek mélyen lélegezni, hamar elfáradhatnak. A görbéknek nehezen megy a végtagok nyújtása. A hajlítás és nyújtás nélkül ennél a testalkatnál nem biztosítható a megfelelő vér- és oxigénkeringés. Ez a túlsúlyosakra és a vékonyakra is érvényes. A jóga gyakorlása a mély légzés különböző változataival, a langhana-krijával és a brahmana-krijával megszüntetheti ezeket a torzulásokat, erőt és szépséget adhat.

Mostanában olyan embereket látunk, akik rendkívüli túlsúllyal és szívproblémával is rendelkeznek. Olyan embereket is látunk, akik alultápláltak, és ezért vékonyak. Egyeseknek nehéz élet jutott osztályrészül, és az utcákon nőttek fel gyerekkoruktól, és megnyomorodtak. Ennek fő okai a túlzott evés, a sok száraz étel evése és más egészségtelen szokások.

A jógángák gyakorlása a megfelelő vinyászával mindhárom típusú test-torzulást megszünteti és normalizálja. A szamakája nagyon fontos a jógánga gyakorlói számára, ahogy a Bhagavad-gítá (6.13) is kijelenti: „szamam kája-siro-grívam” („amikor a törzs, a nyak és a fej egy vonalban vannak”). Minden gyakorlás után szamaszthitiben kell állnunk és össze kell tennünk a kezünket a mellkas előtt, az ísta-dévatánkhoz (választott istenségünkhöz) imádkozva. Tekintsük át ezt az illusztrációt! A szamaszthiti pozíció, melyben a szamakája gesztust végezzük, boldogságot eredményez. Egyes emberek nagyon hamar jártassá válnak bizonyos jógánga ászanákban, míg mások számára tovább tart. Ne keseredjünk el! Tanulmányozzuk Patandzsalí Jóga-szútráját (1.14):

sza tu dírgha-kála nairantarja-szatkárászévitó dridha-bhúmih

Csak azután szilárdulunk meg a gyakorlásban, hogy hosszú ideig, megszakítás nélkül, és odaadással végezzük.”

Ha helytelenül használjuk az izmokat, akkor a bal és jobb oldali izmok funkciója felcserélődhet. A vinyásza-gyakorlás ezt helyrehozhatja."

(Magyarázat: A jógában nagy fontosságot tulajdonítanak a testfelek szimmetrikus működésének, és ezért törekedni kell a féloldalas pózok helyes és pontos végrehajtására mindkét oldalra. A három testalkaton túl az egyes gyakorlók betegségei, egészségi állapota és a gyakorlások célja is meghatározhatja, hogyan szabjuk testre a gyakorlásukat. Krishnamacharya a légzést említi az egyik alapvető szabályozó eszköznek. A langhana-krijá a testsúly csökkentését irányozza elő. Ilyenkor a légzésben a kilégzés és a kilégzés utáni légzésszünet dominál, míg a brimhana-krijá a sovány, alultáplált test gyarapodását hivatott elősegíteni a hosszabb belégzés és belégzés utáni légzésszünet hangsúlyozásával.)

2020. október 30., péntek

A gyógyítók rítusa - lélekutazás

Az alábbi lélekutazást a Munay-ki "Gyógyítók rítusa" beavatásához kapcsolódóan, előtte vagy utána érdemes elvégezni. A kapcsolódás az erőállatokkal nagyon fontos lépés a sámáni úton, és ezzel kapcsolatban már több bejegyzést is írtam. Először ismételjük át ezeket a lépéseket. 


A Q'ero hagyományban négy fő erőállat kap kiemelt szerepet: a kígyó (Alsó Világ), jagupár/puma (Középső Világ), sas/kondor (Felső Világ) és kolibri (a lélek, átjáró a világok között). Ha ezek közül valamelyik a te erőállatod is egyben, akkor velük is tudsz dolgozni, de ha nem, akkor majd a Harmónia rítusa során visszatérünk a hozzájuk történő kapcsolódáshoz. Dolgozz nyugodtan a saját erőállataiddal, vagy azzal, amelyik bejelentkezik a következő utazáson. A gyógyítók rítusának kettős szerepe van: összeköt az ősi gyógyítók láncolatával, akik fénylények a múltból, de igazából az időn kívül, a Szellemvilágban, a Felső Világban léteznek, és onnan jelennek meg, amikor hívjuk őket a gyógyításhoz. A rítusban a tenyércsakrákat is aktiváljuk, melyek a gyógyító energia fő átadási kapui. 

1. Helyezkedj el ülve vagy fekve a lélekutazáshoz, és takard be a szemedet, ha zavar a fény. Kapcsold be a dobolás vagy csörgőzés felvételét, vagy saját magad játssz a hangszeren. Miközben lassan belekerülsz a révült állapotba, indulj el az Életfa felé.

2. Ha jártas vagy az Alsó Világbeli utazásban, akkor az Életfa gyökerei mentén leereszkedhetsz az Alsó Világba, ha nem, akkor viszont maradj az Életfa körül. Keress egy tavat, és merülj el benne. Miközben elmerülsz a tóban, és egyre mélyebbre süllyedsz, engedd, hogy lemossa rólad a Középső Világbeli egód utolsó maradványait is, és csak a szellemtested maradjon, melyben utazni szoktál. 

4. A tóban tovább merülj lefelé, míg a felszín már nagyon messze van feletted, és ekkor hirtelen egy másik, természetes, őskori világban találod magadat. Indulj el itt az erőállataid keresésére - hívd őket.

5. Állapítsd meg az égtájakat, és először kelet felé fordulva hívd a fő erőállatodat. Ha könnyen sikerül, akkor fordulj dél, majd nyugat, majd észak felé, és abból az irányból is hívj be egy-egy erőállatot. A fő erőállatod a keleti irányból felbukkanó erőállat lesz. Lehet vízi lény, emlős, ragadozó, vagy madár is, de akár mitológiai lény is megjelenhet. Az ősi magyar hagyományban a négy fő erőállat a turul, a csodaszarvas, a fehér táltos ló és a griff vagy sárkány. 

6. Fordítsd vissza a figyelmedet a keleti irányból megjelent fő erőállatodra, és kérj tőle tanítást vagy gyógyítást. Az erőállatok általában nem szavakkal és mondatokkal kommunikálnak, hanem holografikus ábrák, jelentek segítségével. Majd kérd meg az erőállatodat, hogy leheljen erőt a tenyereidbe. Ilyenkor megeshet, hogy megharapja vagy megcsípi a tenyeredet, vagy nagyon sok tűzzel, fénnyel tölti fel. Az egész energiameződ felizzik, és emlékeztetheted magadat a belső gyógyító képességedre. Érintsd a homlokodat az erőállat homlokához. Ez a feltétel nélküli szeretet jele. 

7. Most kérd meg az erőállatodat, hogy kapcsoljon össze téged a gyógyítók ősi láncolatával, és kérd meg a megjelenő fénylényeket, hogy gyógyítsanak, és segítsenek neked máskor is a gyógyításban. Érintsd a homlokodat a gyógyítók homlokához. Ez a feltétel nélküli szeretet jele. 

8. Amikor meghallod (vagy elkezded játszani) a visszahívó dobszót, akkor indulj el vissza a tavon keresztül, és öltsd vissza magadra a Középső Világbeli "jelmezedet", egódat, mellyel itt éled az életedet. Térj vissza az Életfához, majd lépj vissza a testedbe. 

A Gyógyítók rítusa átadásának részletes folyamatát itt nem ismerhetem, mert azt mindenkinek személyesen kell megkapnia egy Munay-ki átadótól, és azután adhatja tovább ő maga is. A Gógyítók rítusa azok számára hasznos és fontos, akik szeretnék gyógyítani önmagukat és környezetüket, harmonizálni az energiamezőjüket, vagy gyógyítóként, segítőként tevékenykednek, egyéni vagy csoportos meditációkat, szellemi folyamatokat, szertartásokat vezetnek. 

Munka a gógyító fénylényekkel

A gyógyító fénylények nagyon sokan vannak és nagyon sokfélék. Közös jellemzőjük az, hogy egymással együttműködve segítenek a gyógyítás munkájában. Lehetnek olyan gyógyítók, akik az ősi időkben a Földön is megszülettek, akár az Andokban, akár Egyiptomban/Babilonban, Észak-Európában, Tibetben, Észak- Amerikában, Afrikában vagy Ausztráliában (ezekre a helyekre esett Inti, a Nap-apa hét fénysugara, a szivárvány színeit alkotva). Ezeknek az ősi kultúráknak a nagy gyógyítói és sámánjai sok esetben haláluk után a Felső Világba kerültek, és onnan segítik a földi lények fejlődését és munkáját fénytestben, az ötödik-tizedik dimenzióból, ha modern kifejezéssel akarunk élni. Az öngyógyításkor vagy mások gyógyításakor nyissuk meg a szakrális teret, majd hívjuk az Apukat, a hegyek szellemeit, Pacsamamát, a Földanyát és a gyógyító fénylények láncolatát. Én mindig egymás kezét fogó, fénylő emberi sziluettek formájában szoktam látni őket. Körbeállnak engem és azt, akit éppen kezelek, és egy erős védelmező, gyógyító energiamezőt hoznak létre körülöttünk. 

Azt is megteheted, hogy magadba hívod a gyógyító szellemeket, és így a te tenyereiden keresztül is át fog sugározni az ő erejük, és irányítani fogják gyógyító munkádat. Sok mindent meg tudnak tanítani a hucsa (nehéz energia) átalakításáról számivá, vagyis fénylő energiává, ami a gyógyítás alapja az andoki sámánizmusban. A gyógyítók láncolatát akár minden este meghívhatod, hogy gyógyítsanak, és dolgozzanak az energiarendszereden. Ne felejtsd el megköszönni nekik a segítséget és reggel, vagy a kezelés végén visszaküldeni őket a Szellemi dimenzióba. A szakrális teret mindig be kell zárni, mután elvégeztük a gyógyító munkát. 

2020. október 29., csütörtök

A pasupata-jóga

Újabb részlet az Ísvara-gítá bevezetőjéből:

"Filozófia és gyakorlat: Az istenség pasupata útja

A saivák, vagyis azok a hinduk, akik Sivát tekintik az egyetlen és legmagasabb istenek, nagy befolyással rendelkeztek a középkoriban Dél-Indiában és Délkelet-Ázsiában, de eredettörténetüket még mindig rejtély övezi. A pasupatákról, a saivák legkorábbi ismert csoportjáról a híres hindu eposz, a Mahábhárata is említést tesz. Ezek az aszkéták a „pasupata” nevet Siva általuk imádott formájáról, Pasupatiról, az „Állatok uráról” vették. A pasupaták tisztázatlan helyet foglalnak el a hindu tradíciók között. Bár ma úgy értelmezik, hogy alapvető befolyással voltak a hinduizmus későbbi alakulására, az ő idejükben gyakran kritizálták és a „védikus” hagyomány fősodratán kívül állónak tekintették őket, különösen az ortodox brahminok, akik a Védák őrzésével és a védikus rituálék helyes végrehajtásával voltak elfoglalva. Ezt az átmeneti állapotot sok purána tükrözi, melyben felváltva ünneplik és gyalázzák őket, néha ugyanabban az egy szövegben.

A Védák védelmezői gyakran látták fenyegetésnek a pasupatákat, de a pasupaták tudatosak voltak a védikus hagyományhoz fűződő kapcsolatukról, és annak valódi örököseiként tekintettek magukra. A pasupaták liturgiájának egyik központi eleme a Satarudríja (himnusz Rudra ezer formájához), mely a Jadzsur-véda része. Siva későbbi tantrikus imádóival szemben ők betartották a védikus vallás számos társadalmi elvárását, és megkülönböztették a négy osztályt (varnát). A Pasupata-szútrák szerint csak bráhmana férfiak kaphatják meg a beavatást, és a pasupata jóginak sohasem szabad még beszélnie sem az alacsony kasztba tartozókkal vagy nőkkel. A pasupata-szekta egyik neve, az atimárga („az utakon túl”) arra az elképzelésre utal, hogy a beavatott túllépett a hindu dharma-szövegekben ismertetett négy életrenden, és az alapvető szövegekben leírt, ortodox lemondott rend (szannjásza) képviselőjénél ritkább és nehezebb úton halad. A későbbi saivákhoz hasonlóan, a pasupaták is utánozták Siva külső megjelenését (raszta hajfonatok, hamuval bekent test) és antiszociális magatartását (erőteljesen gesztikulálnak, hangoskodnak és illetlen gesztusokat tesznek). Magasabb és jelentőségteljesebb szinten ez azt jelenti, hogy azáltal válnak Sivává, hogy uralkodó erejét imitálják. Miközben összekapcsolódik Sivával a meditáció által, a pasupata jógi megkapja az erőit, mint ahogy a lángot kapja meg egyik gyertya a másiktól.


A pasupaták, mint ahogy az általuk befolyásolt egyes későbbi csoportok is, három ontológiai kategóriát vezetnek be a legtöbb lény által megélt szenvedés állapotának megmagyarázására. Az első kategória a pati, „mester”, maga az Úr Siva. Siva az összes élőlény oka és teremtője. Ő a védelmezőjük, és végső soron ő felelős a kötöttségért és a felszabadulásért. A pasu, vagyis a „vadállat” kifejezés az egyéni lélekre (dzsívátmanra) utal, aki a születés és halál körforgásához van kötve, és még nem szabadult fel. Végül, a harmadik kategória a pása („béklyó”). Az egyéni lelkeket az isten által teremtett béklyók kötik a szenvedés és újraszületés ciklusához. Ugyanakkor csakis a mester távolíthatja el a vadállatok béklyóit. A bölcsek tudják, hogy végső soron az Úr Siva kegye (praszáda), és nem a jógi személyes erőfeszítése az, ami a jógit alkalmassá teszi a sziddhák közé történő belépésre, akik olyan felszabadult lények, akik tartósan megszabadultak a szenvedéstől a pasupata-jóga gyakorlása által. E három szó alliterációjából (pati, pasu, pása) fakadó játékos kép az állatokat terelő pásztor nomád szimbóluma. Siva védelmezi vadállatokból (pasu) álló nyáját, még akkor is, ha béklyóban (pása) tartja őket. De miért teszi Siva mindezt? Mi a célja Siva bonyodalmas játékának, melyben bizonyos lelkek láncra vannak verve, miközben mások felszabadulnak? Az Ísvara-gítá hetedik fejezete szerint mindez isten játékának (lílá) a része:

„Minden lény, aki az újraszületés körforgásában tartózkodik, „vadállat”. Én vagyok isten, az uruk. A bölcsek ezért az „Állatok uraként” ismernek.

Játékom során a mágikus erő béklyóival ejtem csapdába őket. Azok, akik a Védákról beszélnek, az „Állatok felszabadítójának” neveznek.

A mágikus erő béklyóiban vergődő állatok számára nem létezik más felszabadító, mint én, a legmagasabb Önvaló, az összes lény halhatatlan uralkodója.” (Ísvara-gítá 7.18-20).



2020. október 28., szerda

A Csakana szimbólum

Az inkák és az andoki kultúrák egyik lepgelterjedtebb és elgalapvetőbb szimbóluma a Csakana, vagy inka kereszt. Paru és Bolívia számos monolitikus műemlék-helyén és szakrális helyén is megtalálható ennek a keresztnek az ábrázolása vagy kőbők kifaragott formája. A tizenkét sarokkal rendelkező kereszt a "Dél keresztje" csillagképet is szombolizálja, mely a déli féltekén ugyanazt a szerepet tölti be, mint nálunk a Sarkcsillag. 

A csakana ábrázolását az inka birodalom olyan romjainál is megtalálták, mint Machu Picchu, Pisac és Ollantayambo, de a legrébebbi ábrázolás a Boliviában található Tiwanakuból származik. A csakanát gyakran úgy állítják fel, hogy csak a fele látszik ki a földből, és a másik fel árnyékként vetül ki, amikor rásüt a nap. Ez a fele a láthatatlan Alsó Világot jelképezi. A felső rész Virakocsa, a Teremtő, az alós rész pedig Pacsamama, a Teremtés. A Nazca vonalak között is felismerhető a csakana dupla rajzolata. 

A Csakana szimbolikája

A Csakana keresztjének négy külső csúcsa a négy égtájat és a négy elemet képviseli: A fölső az észak, a levegő elem és a téli napforduló (június 21 a déli féltekén), a jobb oldal a kelet, a tűz elem és az őszi napéjegyenlőség (március 21), az alsó vége a dél, a föld elem és a nyári napforduló (december 21), a bal oldala pedig a nyugati irányt, a víz elemet és a tavaszi napéjegyenlőséget (szeptember 21) képviseli. 

Ha a négy kiálló kereszt véget nem vesszük


figyelembe, akkor egy négyzetet látunk, mely a Hanak Pacsát (a Felső Világot) képviseli, erőállata a kondor vagy sas. A négyzetben egy kör található, mely a Kaj Pacsát, vagyis a Középső Világot jelképezi, erőállata a jaguár vagy puma. A körön belüli, csúcsával felfelé mutató háromszög az Ukhu Pacsát, vagyis az Alsó Világot jelképezi, erőállata a kígyó. A középső kör, illetve lyuk az átjáró a három világ között, erőllata a kolibri. Ez a kör alakú nyílás az a szimbolika, amit a Pi-kő is képvisel. A középső nyilás Cuzco-t, az Inka birodalom fővárosát, a világ köldökét is jelképezi, míg a négy széle a Cuzco-t körülvevő négy tartományt, valamint a Dél Csillaga csillagkép négy fő csillagát is képviseli. 

A csakana tizenkét csúcsa nem csak az inka hónapokat és ünnepeket, hanem a tudatosság fejlődésének térképét nyújtó tizenkét andoki kódot is képviseli:

1. Feltétel nélküli szeretet energiája 

2. Integritás energiája 

3. A Létezés energiája 

4. Önmagunk elfogadásának energiája 

5. A teremtés energiája 

6. A tiszta erő energiája

7. Az irányok energiája

8. A védelem energiája

9. A remény energiája

10. Az emberi érték energiája

11. A bőség energiája

12. A jövő felé haladás energiája a múlt helyett 

2020. október 27., kedd

Az Ísvara-gítá és a jóga

Újabb részlet az Ísvara-gítá bevezetőjéből:

"A Bhagavad-gítának az eredményekhez való ragaszkodás nélkül végzett tettekről szóló tanítása a megoldás a családos emberek élethelyzetére. A második fejezettől kezdve Krisna isten azt tanítja, hogy egy olyan személy számára, mint Ardzsuna, lehetséges az, hogy követi a kasztja számára előírt kötelességeket, és közben mégis felszabadul. Ahelyett, hogy eldobná az íját és lemondana minden cselekvésről, Ardzsunának belül kell lemondottá válnia. Ha úgy végzi a kötelességeit, hogy nem érdeklik a belőle származó pozitív karmikus eredmények, akkor Ardzsuna és mindenki más számára, a társadalmi osztálytól (varna) és életrendtől (ásrama) függetlenül a felszabadulás elérhető, miközben a cselekvés életét éli. Ezt nem elsődlegesen úgy interpretálták a későbbiekben, mint felszólítást a tradicionális kötelességek végzésére, hanem inkább a progresszív társadalmi aktivizmus iránti buzdításként, de Gandhi és követői ebből merítettek inspirációt, hogy az özvegyek és az érinthetetlenek jogaiért küzdjenek, ellene menve a rituális tisztaság és szennyesség korábbi nézeteinek.

A legelső fejezetétől kezdve egyértelmű, hogy az Ísvara-gítá társadalmi miliője teljesen eltérő. Ahelyett, hogy a családfenntartó cselekvéshez kapcsolódó kötelességeire fókuszálna, az Ísvara-gítá azt tanítja, hogy a jógával kísért elmondás Isten megismerésének legmagasabb útja. Patandzsalí Jóga-szútrájából kölcsönözve az elképzelést, mely szintén a lemondásról szóló szöveg, az Ísvara-gítá elvárja a cölibátus (brahmacsarja) és a vagyonról való lemondás (aparigraha) gyakorlását, mint az előkészítő lépéseket a jóga tökéletességének magasabb szintjeihez vezető úton. Siva tanítása ebben a szövegben nem elsődlegesen a harcosokhoz (ksatrijákhoz) szól, mint amilyen az evilági erkölcsi dilemmákkal küszködő Ardzsuna volt; hanem a lemondott bráhmanákhoz, akik egy távoli szent helyen gyűltek össze a Himalájában, hogy tisztázzák zavarodottságukat. Zavarodottságuk tárgya nem a világi társadalmi kötelezettségeikkel, hanem a metafizikával kapcsolatos? „Ki az úr, aki másokat újraszületésre késztet? Ki lát mindent? Mi a legmagasabb brahman?” Bár végső soron a Bhagavad-gítá is választ ad ezekre a kérdésekre, a kötelességek és az áldozat természetére vonatkozó evilági kérdésekkel kezdődik. Az Ísvara-gítá első fejezete azonnal a hindu metafizika és kozmológia mélységeibe merül, ami miatt elsőre a Bhagavad-gítánál nehezebben értelmezhetőnek tűnhet a modern olvasó számára.

Másfelől, az Ísvara-gítá előnye a Bhagavad-gítával szemben az, hogy sokkal részletesebben foglalkozik a jóga gyakorlásával. A Bhagavad-gítá néhány híres versében felvázolja, hogyan és hol kell gyakorolnia a jóginak, de elsődlegesen azzal foglalkozik, hogyan teljesítse a családos ember sikeresen a világi kötelességeit a megfelelő mentális hozzáállással. Meditációs kézikönyvnek nem túl részletes. Mi a légzés-kontroll (pránájáma) és mik a hatásai? Milyen típusú mantrákat kell gyakorolni? És ami a legfontosabb – hogyan tudja gyakorolni a jógi a meditatív koncentrációt (dhjánát), mely a felszabaduláshoz vezet? Az Ísvara-gítá 11. fejezete szisztematikusan ismerteti a jóga nyolc ágát, részletezve bizonyos pózokat, erkölcsi előírásokat, légzőgyakorlatokat, és részletesen leírja a vizualizációs gyakorlatokat. A fejezet által bemutatott anyag ismerős lesz Patandzsalí Jóga-szútrájának olvasói számára, mivel a jóga nyolc ága (angája) mindkét szövegben ugyanaz. De Patandzsalí kihagyja azt, amit az Ísvara-gítá a legfontosabbnak tart. Ahhoz, hogy a jógi valóban elérje a felszabadulást, először istenné kell válnia."


2020. október 26., hétfő

A Fény hídja

Kedden ismét tanítás volt Pumával. Előtte hétfőn újhold volt, és egyben napfogyatkozás is, mely a déli féltekéről szépen látszott is. A bal oldali képet a NASA készítette december 14-én. Ez a két égi esemény, plusz a december 21-ei téli napforduló és az akkor bekövetkező Jupiter-Szaturnusz együttállás egy Fény-hidat alkot, melyen átsétálhatunk az új, 2021-ben kezdődő korszakba. A Jupiter és a Szaturnusz a két nagy tanító, a Jupiter a bölcsességen, a Szaturnusz a szenvedésen keresztül tanít. Ez az együttállás hasonlít ahhoz, ami Jézus születésekor történt, de amit akkor a Háromkirályok vagy a három mágus csillagának gondoltak, az az együttállás most a három királynő és a női spiritualitás felébredését fogja elhozni. A téli napforduló éjszakáját érdemes virrasztással, böjttel, szertartással, meditációval eltölteni. 

Puma több feladatot is adott nekünk, amiket szeretnék itt összefoglalni a számotokra is. Az első feladat az volt, hogy kapcsolódjunk az erőállatainkhoz, és hívjuk őket a négy égtáj felől, a kelettel kezdve. Amelyik kelet felől jelenik meg, az lesz a fő erőállatunk, amely a szellemi úton fog segíteni. Ma este tartottam egy online sámándobos meditációt, és elkezdtem hívni az erőállataimat. A keleti oldalon a farkas bukkant fel, majd egy egész farkas-falka, különböző színű farkasok. Az összetartozást, a közösség szolgálatát, mások érdekeinek az önzésünk elé helyezését szimbolizálja, legalábbis ezt üzente. Dél felé fordultam és itt a tűzsárkányom jelent meg. A dél a halál és az alsó világ iránya is, és azt mutatta, hogy mindent, ami a Föld alatt, az Alsó Világban és a tudatalattimban van, azt át kell transzformálnom, transzmutálnom a tűz ereje által. Nyugat felé fordultam, és a sasomat láttam. Ezek az erőállataim már régőta velem vannak, de most a sas mellé csatlakozott a kondorkeselyű és a kolibri is, akiket a Munay-ki beavatásomkor kaptam. Ők a Felső Világhoz való kapcsolódást segítik. Végül észak felé fordultam, itt pedig az oroszlánt, a jaguárt és a medvét láttam. Ők mind erőt adnak a gyógyításhoz és a Középső Világbeli munkához.

Puma azt mondta, hogy szerezzünk egy hegyikristályt, és hívjuk bele a szakrális női minőséget, a Pacsamama energiáját. A kristályt a két kezem közé fogtam, és háromszor rámondtam, hogy "Hampuy Pacsamama" (a hampuy egy hívószó). Utána háromszor ráfújtam, miközben az égből és a földből kértem az energiákat. Ezt a szertartást meg kell újítani a nyári napfordulón is, és közben dolgozni kell a kristállyal, hogy fejlődjön a kapcsolatunk az Istennő minőségével. 

Még egy harmadik szertartást is tanított Puma: ehhez háromféle virág szirmaira van szükség: piros (női teremtőerő), fehér (férfi teremtőerő) és sárga (a számi, vagyis a fényenergia színe). A virágszirmokat a vízzel megtöltött fürdőkádba kell szórni. Lehet bele illóolajat tenni, mécsest gyújtani, és fohászokat mondani, utána pedig rituális fürdőt venni. Puma sokszor szokta mondani, hogy nem kötelező a nehéz utat választani. Sok lélek a leszületése előtt fogadalmakat tesz, hogy milyen sok nehézséget akar elvállalni, de ezt bármikor meg lehet változtatni, mert a női minőség azt jelenti, hogy nem minden áron a nehézségeken keresztül szeretnénk tanulni, hanem a lágyságon keresztül is megérkezhetünk a harmóniába. Szerintem jól sikerült a hangutazás, legalábbis én jól éreztem magamat. De hallgassátok meg ti is, hogy milyen lett. Itt még több dolgot elmondtam a Napfordulóval kapcsolatban, jó felkészülést kívánok Nektek!

2020. október 25., vasárnap

A jóga öt gyakorlata

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"A jógábhjásza gyakorlása közben a belégzés és kilégzés változatait nevezzük vinyászának. Ezt Patandzsalí Jóga-szútrája is elmagyarázza: 2.47-48

prajatna-saithiljánanta-szamápattibhjám

A póz akkor következik be, amikor az erőfeszítés megszűnik, és a végtelenen történő meditáció megjelenik.”

tató dvandvánabighátah

Az ászanában nem hatnak az ellentétpárok.”

Elegendő, ha ezt megjegyezzük: szamszargadzsa dósaguna bhavanti.

A zenéhez szükség van srutira és lajára, a jógában mély légzésekre, az elme pedig koncentrációt igényel. Ha ezen elemek valamelyike kimarad, akkor a jóga és a rága elviselhetetlenné válik.

Uraljuk a pránát a pránájáma segítségével;

Uraljuk az elmét a dhjána és a dzsapa segítségével;

Uraljuk a tekintetünket a sanmukhí múdrá segítségével;

Uraljuk a vajnit (beszédet) csenddel;

Uraljuk a nemi szerveket szattvikus ételek fogyasztásával.

Ez az öt gyakorlat megnövekedett élethosszat, tudást és jólétet fog biztosítani.

A fiúk és a lányok számára nem nehéz megtanulni a vinyászát. Már az ötéves fiúk és lányok is elkezdhetik a jóga tanulását. Azok, akik öregek és betegek, elkezdhetik a gyakorlást vinyásza nélkül, és fokozatosan megtanulhatják. A vakok, a beszédá és halláskárosultak is meg tudják tanulni a jóga gyakorlását."


 


2020. október 24., szombat

A vinyásza és az ászanák

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Minden jógászanának van hozzárendelt krijászanája. Mindegyik ászana után, a fájdalom megelőzése és az energiaképzés érdekében mindig végre kell hajtani a krijászanát. Sokan nem tudnak erről a titokról és ezért szenvednek, majd abbahagyják a jógászana gyakorlását, és kijelentik, hogy a jóga gyakorlása haszontalan. Ezért azoknak, akik szeretnék gyakorolni és tanítani a jógászanát, megfelelően meg kell érteniük a hozzá rendelt pratikrijákat, és utána kell gyakorolni. Például a púrvászana a mukhjászana pratikrijája, a múlászana pedig a pascsimóttánászanáé.

(Megjegyzés: Itt Krishnamacharya valószínűleg a póz/kontrapóz párokra gondol, melyeket egymás után szoktak gyakorolni az ászana-sorozatokban. A vinyászát, vagyis a két pózt összekötő mozdulatsort is tekinthetjük krijászanának.)

Emlékeztetőül

Sok száz évvel ezelőtt a jóga gyakorlása ugyanolyan népszerű volt, mint a Védák. A gyakorló erejétől függően lehet szamantraka (mantrákkal, imákkal együtt végzett) vagy amantraka (védikus himnuszok nélküli). Most csak bizonyos emberek ismerik ezeket. Az upaníták (akik megkapták a bráhmanák szent zsinórját és tanulmányozzák a védikus filozófiát és szövegeket) mindkettőre fel vannak hatalmazva. Az anupaníta csak az amantraka jógára van felhatalmazva.

Mint ahogy a gandharva-védát (klasszikus zenét) hét különböző hangjegy által lehet megérteni, a négy Védát udatta, anudatta és szvánta részekre lehet osztani; a mantrákat anga-nyászára, kara-nyászára és vjápaka-nyászára, a jógánga harmadik lépcsőfoka, melyet jógászanának neveznek, a vinyászában gyökeredzik és a vinyászával együtt szokták gyakorolni. Már csak néhány ember ismeri ezt a gyakorlatot.

Egyes honfitársaink azonban itt, Bhárata országában, mások nyomásának engedve, elfelejtik mélyen gyökerező szokásainkat, ami az öltözködést, nyelvet, étkezést, italokat, fürdést és a szandhjavandana (napi háromszori imák éneklése) gyakorlását. Hasonlóan, ha azt mondjuk, hogy az emberek elfelejtik a vinyászát, ami együtt jár az ászana-gyakorlással a jógánga harmadik szintjén, az nem helytelen."

2020. október 23., péntek

A négy templom

Két meditációt is tanultunk már az andoki Q'ero sámáni hagyományból Pumától. Az egyik egy védelmező és tisztító technika, melyet a következőképpen kell végrehajtani: 

1. Kristály-meditáció

A meditációt végezhetjük ülve vagy állva is. Képzeljünk magunk köré egy hatalmas hegyikristályt, melynek kristályrácsán belül vagyunk, és az oldalai mindenfelől körülvesznek! Ez megvéd a negatív energetikai hatásoktól. Helyezzük a jobb tenyerünket a szívünkre, a balt pedig a napfonatra. A koronacsakránkon és a talpainkon keresztül, belégzéssel együtt szívjuk magunkba a számit, vagyis a fényes, tiszta energiát, és hozzuk le a szívcsakránkba. A napfonatba hozzuk fel a hucsát, vagyis mindazt a nehéz, kaotikus energiát, ami összegyűlt a poqpó-nkban, vagyis az energiamezőnkben. Kilégzés közben igyekezzünk a hucsát átalakítani fénnyé, és úgy kilélegezni, ezzel áldást hozva az univerzumra. Egyszerűbb lenne belélegezni a számit és kilélegezni a hucsát, de ezzel a kaotikus energiát a környezetünkre sugároznánk. Ehelyett némi gyakorlással megtanulhatjuk annak átalakítását számivá. Az andoki hagyomány szerint a Felső Világ (hanak pacsa) kizárólag számiból áll, az Alsó Világ (ukhu pacsa) csak hucsából (nehéz energiából, mely azonban az Alsó Világban harmonikusan tud megnyilvánulni), a Középső Világ (kaj pacsa) pedig a kettő keveréke, mégpedig a kaotikus hucsát a Középső Világban az ember hozza létre. A q'ero sámán feladata az ajni, vagyis az egyensúly elérése, aminek érdekében a hucsát átalakítja számivá önmaga ás mások energiarendszerében, vagy az olyan helyeken, ahol az felgyűlt. Miközben belélegezzük a számit és kilélegezzük a számivá átalakított hucsát, mondjuk ki: "Isteni szolgálatban vagyok!" A szolgálat elsődlegesen a kaotikus energia átalakítását és az egyensúly helyreállítását jelenti a Szellemvilág segítségével.

2. A négy templom

A második meditációs gyakorlatban négy gömböt képzelünk el a testünkön belül, ez a négy templom. Az első a gáttól a köldökig tart, és ebbe a gömbbe, vagy telmplomba a tűz elemet hívjuk meg. A tűz átalakító hatása elősegíti az alsó csakrákban található blokkok feloldását, és sok mindent meg tud tanítani. A második templom a köldöktől a rekeszizomig tart, és a föld elemet hívjuk meg bele. A föld elem a stabilitást, a kapcsolódást segíti elő. Sok olyan folyamatot tudunk harmonizálni a föld elem segítségével a harmadik csakra területén, ami az Alsó és Középső Világ, illetve a tudatos és tudatalatti énünk közötti kapcsolatból áll össze. A harmadik templom a mellkasban, a rekeszizomtól a torok tövéig terjed. Ide a levegő elemet hívjuk meg, mely a szabadságot, könnyedséget képviseli. A negyedik templom a torok tövétől a fejünk tetejéig terjed, ide pedig a szent víz elemet hívjuk meg. Ez a tisztaságot és a termékenységet, kreativitást képviseli. Amikor az egyes templomokat megtöltöttük az adott elemek minőségével és energiájával, a fejünk tetején keresztül négy fénysugarat is lehívhatunk a Napból. Az alsó templomba a pirosat, a másodikba a sárgát, a harmadikba a zöldet, és a negyedikbe, a fejbe a kék fánysugarat hívjuk be. Ne csak az egyes elemek minőségére és energiájára hangolódjunk rá, hanem a fénysugarak minőségét és gyógyító hatását, tanítását is próbáljuk érzékelni. Dolgozhatunk egy alkalommal egy templommal vagy egy fénysugárral is, nem szükséges mind a négyet behívni egyszerre.

2020. október 22., csütörtök

Cselekvés és tétlenség

Újabb részlet az Ísvara-gítá bevezetőjéből:

"Mint ahogyan a puránákat is tekinthetjük a Mahábhárata adalékainak, mivel sok, benne foglalt történetet és témát ismételnek meg és részleteznek tovább, így az Ísvara-gítá is gyakran részletezi a Bhagavad-gítá tanításait, olyan filozófiai témákat elemezve, melyekre a Bhagavad-gítá csupán célzott, a későbbi szövegben pedig főszerephez jutnak. Az egyik figyelemre méltó példa erre a májá („mágikus erő”) fogalma, mely futólag megjelenik a Bhagavad-gítában. Az Ísvara-gítában a mágikus erő fogalma, melyet isten arra használ, hogy elfedje a dolgok valódi természetét a világi teremtmények elől, fő témává válik. Harminckét alkalommal hangzik el a májá szó. Az Ísvara-gítá májinként, vagyis mágusként írja le istent, aki formákat hoz létre a világban nőnemű mágikus ereje által. Egy idekapcsolódó téma az emberi szexuális nemzés példájának használata metaforaként isten világteremtésének folyamatára. Az az elképzelés, hogy a végső isten férfi- és női aspektussal is rendelkezik, ismerős a későbbi hindu teológiából, például Rámánudzsa Srí Vaisnava iskolájából. A Bhagavad-gítá 14.3-4. verse szerint:

Az én méhem a nagy, határtalan szellem; ebbe helyezem az embriót, és belőle keletkezik, Ardzsuna, minden teremtmény. A határtalan szellem a nagy méh, melyből az összes forma származik, amely az összes méhbe kerül, és én vagyok a magot adó atya.”

Az Ísvara-gítá szerzői lelkesen tovább boncolgatják ezt a metaforát, még kifejezőbben bemutatva, hogy a végső isten, Siva, androgün, vagyis egyaránt rendelkezik férfias és nőies jellemvonásokkal:

A nagy brahman a méhem. Oda helyezem a magot, ez a mágikus erőnek nevezett forrás, és belőle születik az egész világ.

A mágikus erő az összes forma legfelsőbb méhe, melyek a különböző lények méhében születnek. A bölcsek tudják, hogy én vagyok az atya.

A bölcs, aki felismer engem, mint a megtermékenyítőt, az apát, és az uralkodót, nem kerül illúzióba egyik világban sem.” (Ísvara-gítá 8.3, 8.7, 8.8)

Cselekvés és lemondás

A Bhagavad-gítá és az Ísvara-gítá közötti egyértelmű tematikus hasonlóságok ellenére vannak fontos különbségek a hangnemben és a hangsúlyban. A Bhagavad-gítá elsődlegesen a családos emberekhez szól, a társadalom olyan tagjaihoz, mint Ardzsuna, a harcos, akik világi eredményekre törekszenek: házaggásra, gyermekek nemzésére, megélhetésre, és (mint Ardzsuna esetében), a háborúk megnyerésére. A Bhagavad-gítá folytatólagos aktualitása, különösen az olyan modern hindu gondolkodók fejében, mint Gandhi vagy Tilak, a karma-jógáról, vagyis a cselekvés jógájáról szóló tanaiban volt. Le kell-e mondanunk a karrierről vagy a családról, hogy elérjük az élet legmagasabb célját, a halál és újjászületés körforgásából való felszabadulást? A munka (karma) klasszikus indiai elmélete szerint minden világ törekvés karmikus gyümölcsök felhalmozását eredményezi, és ezek a karmikus gyümölcsök biztosítják a folyamatos újjászületést életről életre. Még a Védákban előírt áldozatokat végző pap is leköti magát a világhoz az áldozati eredmények által. Lehet, hogy a tettei eredménye pozitív, és kényelemmel, valamint világi sikerekkel megáldott testekben való újjászületést eredményez, ennek ellenére, az ilyen tettek nem viszik közelebb az egyént a szamszárában történő újjászületés alóli felszabadulás végső céljához. E gondolatmenetet követve, csakis minden cselekedetet (a jámbor és a bűnös tetteket egyaránt) feladva, és a lemondás rendjébe (szannjásza) lépve remélhetjük a felszabadulást valamikor a jövőben." 

2020. október 21., szerda

A Hegy Szelleme

Ma este előadást tartottam a Nomád Jógában, az "Árnyék és a tudatalatti" címmel. Az előadás vágán egy kis tisztító szertartást végeztünk (a résztvevők online), melyben a tűz lángjába fújtuk a nehéz energiát az auránkból. Ezt a szertartást majd részletesebben leírom egy másik bejegyzésben. Utána egy sámándobos meditációt vezettem, mely alatt a tudalalattink barlangjaiba utaztunk. A révülés közben én is bekötöttem a szememet, és miközben elkezdtem dobolni, szerettem volna elindulni a tudatalattim barlangjaiba. 

Amikor behunytam a szememet, akkor egy havas hegycsúcsot láttam, amely mintha kereszt alakú lett volna, négy csúcsból állt. A q'erok szerint az Apuk, vagyis a hegyek szellemei nagyon nagy erejűek, és egy paqonak, vagyis sámánnak egy Apu szolgálatába kell szegődnie, miután a hegy elhívta, hogy szolgáljon. A hegy nevét is hallottam, amit láttam, Apu Ausangate, és aztán a Cruz nevet is, ami keresztet jelent spanyolul. A hegy szelleme egy száttárt karú emberi sziluettként emelkedett ki a hegyből, és felkapott engem, mint egy kis állatkát, aztán bekapott, megrágott, megemésztett, majd kiöklendezett. Utána megnyílt a hegy gyomra, és elindultam befelé, a tudatalattim barlangjaiba. Az első barlangban egy perui sámán ült, akitől nemrég kezdtem online tanulni az andoki sámáni hagyományt. Puma Fredy Quispe Singona a neve, és egy szertűz előtt ült, majd egy mesát (orvosságos csomagot) és koka-leveleket nyújtott felém. Azt mondta, hogy be kell járnom a szent Apukat Peruban, hogy megkapjam az áldásukat. Megköszöntem az áldást, és tovább mentem a következő barlangba. Abban Oguz ült, és azt mondta, hogy meg kell kapnom a beavatásokat tőle, hogy tudjam vezetni a szertartásokat, mert ezt a feladatot adja nekem a hegy a gyógyítás mellett. A harmadik barlangban a feleségem volt, aki mintha most született volna meg, magzatmáz burkolta, de felnőtt formája volt. Sok törődést és figyelmet kell fordítanom felé. A negyedik barlangban a nagylányom volt, majd a középső lányom, majd a hatodikban a fiam. Mindannyian nyugodtan ültek, és a barlang is rendezett volt körülöttük. Azt éreztem, hogy oda kell figyelnem arra, hogy megfelelően felnőjenek, és megtalálják a saját egyéniségüket. 

A hetedik barlangban a farkasom várt, szintén nyugalomban. Amikor beértem a barlangba, akkor hatalmas farkasüvöltést hallatott, és a sörényében megláttam az összes többi erőállatomat. Majd a barlangból tovább mentem, de ott a szikla mélyén egy nagy fényfoltot vettem észre, mintha közelről szemlélnék egy csillagot. A csillagból egy fénycsóva vezetett kifelé és fölfelé, és így átkerültem valahogy a hegy gyomrán keresztül az égbe, ahol a fénycsóva kereszt alakot vett fel. Egyik ága a Plejádok felé nyúlt, a másik az Orion csillagkép felé, a harmadik pedig a Szíriusz felé. A negyedik leért a Földanyához. A q'ero hagyomány szerint az emberiség a csillagokból származik, onnan került a Földre, és egyszer majd vissza fog térni oda. Ahogy a lefelé mutató ágat követtem, ismét a földön láttam magam, a hegyek között. Három szikla volt egymás felé fordítva, mintha három megkövült bárány-fej volna, akik összedugták a fejüket. Nem tudtam mire vélni a kőbárányok jelenlétét, de hirtelen szétrobbantak, és három farkas bújt ki belőlük, akik féktelen nyargalásba fogtak. A "báránybőrbe bújt farkas" kifejezés ezáltal új értelmet nyert számomra: a birka a megszelídített, szabadságát és bölcsességét vesztett, erőtlen háziállatot jelképezte, az emberiséget, akiket félrevezetett a globális, technikai civilizáció csillogása, és leszoktatta őket a gondolkodásról és az eredetiségről. A farkasok a tudatalattiban rejtőző, zabolázatlan és vad, szabad, Alsó Világbeli énjét képviselték az emberiségnek, melyek ledobták magukról a butító dogmák béklyóit, és visszatértek az eredeti, hiteles élethez, harmóniában a vad Természettel. 

Feltűnően rend volt ezekben a barlangokban, nem feltételezem, hogy ennyire egyensúlyban lenne a tudatalattim. De talán azt is akarta szimbolizálni ez a látomás, hogy a sámáni úton történő haladás és a családtagjaimmal való kapcsolat egyformán fontos, és ha ezeknek szentelem az életemet, az az önimsereti úton is előbbre visz. Közben a hegyeknek is utánanéztem a Google-ban: Az Ausangate valóban létezik, a q'erók egyik legszentebb hegye, 6384 méter magas. A Colque Cruz, vagy Sahuasiray hegy nem messze van tőle, és 5818 méter magas.

2020. október 20., kedd

A Bhagavad-gítá és az Ísvara-gítá

Újabb részlet az Ísvara-gítá bevezetőjéből:

"Dayananda szerint a puránák szerzője igazából nem Vjásza, hanem későbbi szerzők írták „Vjásza nevében, tele nevetséges és hiteltelen történetekkel.” Bár a modern tudósok abban egyetértenének Dayananda véleményével, hogy az összes puránát nem egy szerző írta, sokan úgy érvelnének, hogy Dayananda alábecsüli a puránákat. Amellett, hogy hatalmas adatmennyiséget szolgáltatnak a középkori hinduizmus kialakulását megérteni igyekvő történészek számára, a puránák a bölcsesség hatalmas tárházai, a Védák és az eposzok szellemének folytatásai.

A Bhagavad-gítát, a Mahábhárata eposz részletét Gandhi és sok másik modern hindu a hinduizmus írásai közül a Bibliához leginkább hasonlíthatónak tekintette. A Bhagavad-gítá híre annyira lehengerlő, hogy maguk a hinduk is sokszor nem tudnak róla, hogy ez csak egy a sok tucat „gítáként”, vagyis dalként ismert szanszkrit szöveg közül. Ezek a gíták verses formában írt filozófiai párbeszédek, és gyakran egy mindentudó istenség és egy vagy több emberi lény közötti párbeszédet tartalmaznak. Ezeknek az egyéb gítáknak a témái gyakran átfedésben vannak a Bhagavad-gítával, különösen a bhaktira (isten iránti odaadásra) és a jóga gyakorlására irányuló fókusz tekintetében. De a Bhagavad-gítá után íródtak, gyakran évszázadokkal, és a tanításaik a korábbi szövegekben felvázolt témák további részletezését tartalmazzák. Egyes középkori gíták a tantrikus jóga tanításait mutatják be, beleértve az olyan, most már ismertté vált elképzeléseket, mint a férfi és női elvek kozmikus egyesülését, melyet a Kundaliní kígyó felemelkedése képvisel a csakráknak nevezett finom energiaközpontokon keresztül. Az Ísvara-gítá fontos tranzíciós pontot képvisel közvetlenül a tantra széles körű befolyása előtt, de már Patandzsalí „klasszikus” jógája után. Vitathatatlanul megmutatkozik benne Patandzsalí Jóga-szútrájának befolyása a nyolcfokú (astánga) jóga ismertetése során, mégis túlmegy rajta. A 11. fejezetben az Ísvara-gítá azt tanítja, hogy a Patandzsalí által legmagasabb célként bemutatott „egyedüliség” (kaivalja) csupán egy megelőző lépés a legmagasabb jógához, az egyéni én és az Úr Siva egyesüléséhez vezető úton.

Ahelyett, hogy merő imitációnak tekintve kritizáljuk az Ísvara-gítát és más szanszkrit nyelvű műveket, melyek korábbi szövegeket idéznek, ki kellene próbálnunk azt az imaginációs gyakorlatot, hogy gondolatban ezeknek az „imitációknak” a hallgatóságává válunk. Az Ísvara-gítá olvasói vagy hallgatói nyilván estek abba a hibába, hogy az Ísvara-gítá másolt verseit eredetinek gondolták. Ellenkezőleg, a Bhagavad-gítá idézeteket ez a szöveg kifejezetten kiemeli. Ahelyett, hogy gyengítené az Ísvara-gítá autoritását, az ilyen kölcsönzés éppen hogy megerősíti azt. A szanszkrit szöveghagyományban, melynek az Ísvara-gítá is a része, az újdonság nem erény, hanem hiba. Az Ísvara-gítá, a Bhagavad-gítá és a többi „tradicionális” szöveg (szmriti) azt hangsúlyozza, hogy nem képvisel új tanítást. Igazából azt állítják, hogy csupán új formátumban mutatják be a korábban kinyilvánított (sruti) szövegek, a Védák tanításait. Hasonló módon, az Ísvara-gítá és a Bhagavad-gítá kommentátorai azt állítják, hogy ők csupán felszínre hozzák azokat a jelentéseket, melyek már benne vannak a szövegekben, és nem újítanak vagy adnak hozzá saját értelmezést. Ebben az irodalmi univerzumban, mely olyannyira különbözött a mi modern világunktól, az innováció elfogadásához a tradíció ruhájába kellett öltöztetni azt."

2020. október 19., hétfő

A pi-kő és a csumpi-kövek

A Munay-ki rítusok központi szereplője a pi-kő, ami egy gyűrű vagy tórusz alakú kő, a közepén egy lyukkal. A pi-kö fánkhoz hasonló formája a nyolcadik csakra, vagyis a Virakócsa formáját idézi. A Munay-ki rítusok átadásához és gyógyításhoz is használják, és aki megkapja mind a kilenc rítust, az kap egy pi-követ is, melyet a rítusok továbbadásánál fog használni. 

A fenti ábrán egy antik kínai jade-kő látható, ugyanezzel a formával. A gyűrű a végtelenség és a teljesség szimbóluma, a saját farkába harapó kígyót is képviseli. Ugyanakkor a tórusz alak az egyéni Fénylő Energiamező és az Univerzális Energiamező formáját is képviseli. Számomra a Pi-kő formája a Csakana szimbólum közepén található lyukat képviseli, de erről majd a következő bejegyzésben lesz szó. 

A szertartások során az energia a pi-kő közepén található lyukon áramlik át, és utána körbefordul, így egy háromdimenziós körgyűrűt alkotva, melyen körbe-körbe áramlik. Egyik lélekutazásban azt láttam, hogy a Yotengrit teremtéselméletében szereplő kettős örvény találkozási pontja körül forgott a pi-kő formája, és védelmezte a női-férfi princaípiumok egyesülése által létrejövő teremtést Ármán, vagyis a rossz befolyásától. 

Az ember egyéni energiarendszerében szintén található egy középső energiacsatorna, melyen egyszerre áramlik fölfelé és lefelé az energia, és a gyökér-, illetve koronacsakrán keresztül kilépve körbeáralmanak a Fénylő Energiatestünk körül, ismét tóruszt alkotva. 

A pi-kő az Ouroborost, vagyis a Fény-kígyót is képviseli (Quetzalkoatl, a Tollaskígyó a maja mitológiában vagy Ngalyod, a szivárvány-kígyó az ausztrál bennszülöttek mondáiban). Az Ouroboros folyamatosan felfalja és így újrateremti saját magát, a lélek evolúcióját képviselve. A Fénykígyó minden dolog örök összekapcsoltságát és egymásba alakulását, az élet, halál és újraszületés ciklusát is képviseli. A DNS-spirál felülnézetből szintén egy körgyűrűt alkot. 

A Q'ero sámánok úgynevezett Khuya köveket használnak a beavatásokhoz, melyek között gyakran előfordul a gyűrű, vagy középen lyukas kereszt, csillag alakú kő. A pi-kő valószínűleg ebből származik, bár a neve maximum a Pi számhoz kapcsolható, a quechua nyelvben nem szerepel. A pi-kövek általában meteorit-kőből, hematitból vagy vulkáni kőzetből készülnek, melyeket az Andokban bányásznak. De Alberto Villoldo rendszerében bármilyen nemes kristályból készült Pi-követ lehet használni (pl. jáspis, achát, szodalit, hegyikristály stb.)

A q'ero paqosok úgynevezett csumpi-köveket is használnak, melyeket a csakrák (nawik), illetve a csumpik (energia-övek) tisztításához, gyógyításához, energetizálásához használnak. Az övekről bővebben lesz még szó az "Erő övei" rítus kapcsán, most pedig nézzünk meg egy csumpi-kő szettet! Ez alapvetően hét kőből áll, és a hét Aput (szent hegyet) képviseli. Meteorit, alabástrom vagy márvány az alapanyaga, és a kövek meg vannak faragva. Egycsúcsútól hétcsúcsúig terjed a csakra-szett az alábbiak szerint:

1 csúcs - gyökércsakra (Apu Ausangate)
2 csúcs - szakrális csakra (Apu Salkantay)
3 csúcs - napfonat-csakra (Apu Pachatusan)
4 csúcs - szívcsakra (Apu Wuanakaury)
5 csúcs - torokcsakra (Apu Saqsaywaman)
6 csúcs - harmadik szem (Apu Wakaywillka)
7 csúcs - koronacsakra (Apu Macchu Picchu)

2020. október 18., vasárnap

Az anulóma uddzsájí légzés

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"A pránájáma gyakorlása közben a jógángábhjászában a belégzés és a kilégzés a két orrlyukon, a légcsövön, a nyelv csúcsán, a két ajak között és a két sor fog között történik.

A jógászana gyakorlása alatt a belégzést és kilégzést a gégén keresztül végezzük, mélyen, lágyan és hanggal kísérve. Ez az általános gyakorlat mindenki számára. Ezt a légzést anulóma uddzsájínak nevezik. A Hatha-jóga Pradípiká (2.51-53) szerint:

mukham szamjamja nádíbhjám ákrisja pavanam sanaih
jathá lagati kanthát tu hridajávadhi szaszvanam

púrvavat kumbhajét pránam récsajéd idajá tatah
slésma-dósa-haram kanthé déhánala-vivardhanam

nádí-dzsalódarádhátu-gata-dósa-vinásanam
gaccshatá tisthatá kárjam uddzsájjákhjam tu kumbhakam

Zárjuk le a gégefőt, és lassan szívjuk be a levegőt olyan módon, hogy a torokból a mellkasba menet hangot adjon ki. Tartsuk vissza, mint korábban, és engedjük ki az ídán (bal orrlyukon) keresztül. Ez megszünteti a nyálkát a torokban, és növeli az étvágyat. Megsemmisíti a nádík szennyeződéseit, az ödémát és a dósák zavarait. Az uddzsájít minden élethelyzetben végezni kell, még séta vagy ülés közben is.”

Hajtsuk előre a fejünket, és szorosan nyomjuk oda az állunkat a mellkashoz, és lélegezzünk be mindkét orrlyukon, majd a gégén keresztül egészen le a mellkasig, finom susogó hangok kiadva, végezzünk el egy mély belégzést (kezdők a képességeik szerint), majd lassan, erőlködés nélkül lélegezzük ki a bal orrlyukon keresztül. Ezt gurumukhának nevezik.

Megszünteti a kaphát (nyálkát) a torokban, és éhséget okoz. Eltávolítja a szennyeződéseket a nádíkból, a gyomorból, a tüdőből, a kiválasztó szervekből, a vesékből és az ízületekből. A dzsalódhara és mahódhara betegségeket is megelőzi. Gyakorolhatjuk ülve, állva, sétálva és fekve is."

(Megjegyzés: Az anulóma uddzsájí leírásánál a kilégzést mindig a bal orrlyukon keresztül kellene végezni, ami ászana-gyakorlás közben kivitelezhetetlen. Ezért az általános uddzsájí légzésnél, melyet ászana-gyakorlás közben végzünk, a belégzés és a kilégzés is mindkét orrlyukon keresztül történik, a sziszegő, vagy inkább susogó hangot is mindkét légzésfázis alatt egyenletesen kell képezni a hangszálak enyhe megfeszítése, és a gégefőnek a gégére történő enyhe rázárása által. A hang zöngétlen, tehát a hangszálakat ne hozzuk rezgésbe. A belégzés nem csak a mellkasba történik, hanem a tüdő mindhárom részébe ebben a sorrendben: hasüreg (rekeszizom), bordakosár és tüdőcsúcsok, alulról felfelé. A kilégzésnél szintén alulról felfelé sorrendben ürítjük ki a tüdőszegmenseket. A múla és uddíjána bandha alkalmazásával együtt válik teljessé az uddzsájí légzés, illetve a hangképzés a részleges dzsálándhára bandhát szimbolizálja. Az állat nem minden pózban tanácsos a mellkashoz nyomni, tehát ez opcionális.)

2020. október 17., szombat

A jógaoktatás kritériumai

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"A jógánga gyakorlása emellett megszüntetheti a testi betegségeket, a mentális zavarokat, és megtaníthat a különbségre a dzsívátmá, Paramátmá és a teljes univerzum között.

(Megjegyzés: Az indiai filozófiai iskolák e három elv kapcsolatát vizsgálják: az egyéni tudatosság (dzsívátmá), az Abszolót tudatosság (Paramátmá vagy Brahman) és a Teremtés vagy az Univerzum (Dzsagat). Az advaita (nonduális) védánta filozófia megközelítésében a dzsíva azonos a Brahmannal, és a Brahman az egyetlen valós létező, míg a dzsagat és a dzsíva egyéni létezése egyaránt illúzió. A dvaita (dualista) védánta filozófia viszont kifejezetten a különbségeket hangsúlyozza nem csak a három elv között, hanem az egyes elvek különböző megnyilvánulásai között is (például az egyik dzsíva különbözik a másiktól, az egyik anyagi megnyilvánulás különbözik a másiktól, és a Paramátmá különböző megnyilvánulásai (avatárjai) is különböznek egymástól. A védánta filozófia többi irányzata az egyidejű azonosság és különbözőség elvét hangsúlyozzák a három elv között. Mindegyik iskola a Brahmant vagy Paramátmát tekinti az ősforrásnak, melyből a másik két elv kiárad.)

Láttuk, hogy a testi és mentális problémák gyógykezelését képesített tanárok tanítják orvosi iskolákban. Nem egyértelmű-e mindenkinek, hogy ha hozzáértés nélkül kezeljük ezeket a problémákat, az veszélyes lehet?

A jógángászana gyakorlása és tanítása közben tudnunk kell, hogy melyik ászanát és pránájámát kinek oktassuk, hány napig, melyik betegségre, hány belégzésig és kilégzésig, mennyi ideig tartsuk ki az adott ászanát? Mely ászanák ajánlottak túlsúlyos egyéneknek? Melyek ajánlottak vékony embereknek? Mikor lélegezzünk be és ki, és mennyi ideig? Nincs-e szükségünk olyan tanítókra és bemutatókra, akik ismerik ezeket a titkokat? Szükség lehet valamennyi emberre, aki csak bemutatni tudja az ászanákat. Viszont, ha nem tanulják meg ezeket a titkokat, és csak bemutatózni akarnak, annak nem sok haszna lesz.

A jóga-rahaszja (a jóga titkai), rága-rahaszja (a zene és a dallamok titkai), rádzsa-rahaszja (ez uralkodás titkai), dámpatja rahaszja (a házasélet titkai) mind nagyon bizalmasak. Nem túl bölcs dolog anélkül gyakorolni őket, hogy tisztában lennénk az alapokkal. Ezt csak tapasztalt öregektől és gugurktól lehet megtanulni. De még akkor is hosszú ideig fog tartani a sásztrák szerint. Remélem, hogy a tanult emberek figyelembe veszik mindezt."

2020. október 16., péntek

A szakrális tér megnyitása

A gyógyító szertartás, vagy a Munay-ki rítusok átadása előtt meg kell nyitni a szakrális, szent teret. Hagyjuk hátra a hétköznapi életünk dolgait, megoldásra váró feladatainkat, és készüljünk fel a találkozásra a Szellemvilággal. A szent tér lehetővé teszi, hogy belépjünk saját csendes, belső terünkbe, ahol létrejön a gyógyulás. A szent térben a terheink könnyebbek, és könnyebben tudunk kapcsolódni a Szellemvilághoz. A gyógyító munka befejezése után "vissza kell zárni", vagyis el kell engedni a szakrális teret, búcsút intve a négy iránynak, az Égnek és a Földnek. 

A szent tér egy gyógyító gömb, mely tiszta, szent és biztonságos. Ragyogó kupolaként képzeljük el a hely fölött, ahol a gyógyítást végezzük. A szent téren belül mindenki védelmet élvez. Itt leengedhetjük védelmi rendszereinket, és megnyílhatunk. A gyógyító fény-lények láncolatát is a szent térbe hívjuk meg. 

Az irányokat üdvözölhetjük úgy, hogy zsályát vagy egyéb növényeket füstölünk, és az adott irányba legyezzük a füstjét egy madártollal. De felemelt karral is üdvözölhetjük az irányokat. Érdemes az irányokat előzetesen betájolni iránytű segítségével, vagy a helyismeret alapján. 

Kezdjük az imákat déli irányban. legyezzük arrafelé a füstöt vagy az illatos vizet, majd tartsuk fel a kezünket kifelé fordított tenyérrel. Mondjuk el az első imát a kígyóhoz. Forduljunk a következő égtáj felé, majd a négy irány szeleinek üdvözlése után érintsük meg a Földet, majd nézzünk az Ég felé, amikor hozzá imádkozunk. 

1. Ima a déli irány szeleihez

Szacsamama, Hatun Amaru, a vizek, a folyók, a galaxisok és a minket összekötő utak nagy kígyó-anyja, kérlek gyere, és csavard körénk fény-testedet! Tanítsd meg nekünk, hogyan engedjük el a múlt energiáit, melyek már nem szolgálan bennünket, ahogy megszabadulsz az egész bőrödtől egyszerre! Mutasd meg, hogy sétáljunk puhán a Földön, a szépség útján, hogy minden, amit megérintünk és megteremtünk, széppé váljon! Aho!

2. Ima a nyugati irány szeleihez

Otorongo, Jaguár-anya-nővér! Kérlek jöjj és védd meg gyógyító terünket, fald fel mindazt az energiát, ami nem tartozik hozzánk! Tanítsd meg nekünk, hogyan lépjünk túl a félelmen, haragon, halálon, bűntudaton, szégyenen, az összes  dogmán és hiedelmen, ami már nem szolgál minket! Tanísd meg, hogyan legyünk makulátlan fénylények, békés harcosok, akiknek nincs szüksége külső és belső konfliktusokra, hanem képesek vagyunk fenntartani a kérésünket és megkapni azt, amire vágyunk, hogy meg tudjunk érkezni abba, amivé válnunk kell, és hogy szeretetből tudjunk teremteni! Aho!

3. Ima az északi irány szeleihez

Nagyanyák, nagyapák, ősök, elődeink és e Föld őrzői! Gyertek hozzánk és tanítsátok meg az ősi tudást és az eljövendő tudást! Tisztelünk Benneteket, akik előttünk jártok, és utánunk fogtok jönni! Kérlek segítsetek, hogy kozvetlenül tudjunk emlékezni erre az ősi bölcsességre! Gyertek, melegítsétek kezeiteket a tüzünknél, és suttgjatok nekünk a szelek szárnyán!
Szivarkenti, kolibri, tanítsd meg nekünk, hogyan igyuk az élet nektárját, még akor is, amikor inkább nehézség ér bennünket, az út pedig nehéznek vagy hosszúnak tűnik! Kérlek segíts, hogy megtehessük a lehetetlent, ahogy te is teszed, hogy örömből és az időtlenség érzékével teremthessünk! Aho!

4. Ima a keleti irány szeleihez

Hatun Kuntur, Nagy Kondor, Apuchin, Huaman, Sas, Macah. Kérlek, jöjj el hozzánk a felkelő Nap irányából, a létesülésünk irányából! Taníts meg minket magasan szárnyalni és meglátni a hegycsúcsokat, melyekről korábban csak álmodni mertünk, és segíts, hogy a szívünk szemével tudjunk nézni, és érezzük az útmutatást a testünkben! Add meg nekünk a széles látókört és a sorsunk világos látását, vegyél a szárnyaid alá, és taníts meg minket együtt szárnyalni a Nagy Szellemmel, hogy saját erőből és fenségesen tudjunk alkotni! Aho!

5. Ima a Földanyához

Pacsamama, Santa Tierra Madre, Nagy Földanya! Azért jöttünk, hogy meggyógyítsd a gyermekeinket, szeretett Anya! A Kövek Népe, a Növények Népe, a kétlábú állatok, a négylábú állatok, a csúszómászók, az uszonyosok, a bundások és a szárnyasok mind a rokonaink, és nem csak azért vannak, hogy fenntartsanak bennünket, szépséget és örömöt hozzanak, hanem azért is, hogy tanítsanak a jellemükkel, a medicinájukkal, segítve minket utunkon. Köszönjük, anyánk, hogy bőségben eltartasz minket, és támogatod gyógyító munkánkat, és azt, hogy mindig elveszed a számunkra túlzottan nehéz energiákat és magadba fogadod, hogy ne kelljen tovább cipelnünk, és ezáltal valóban szabadok legyünk, és rendkívüli, örömmel, bőséggel, szeretettel és támogatással teli életet teremtsünk ! Aho!

6. Ima a Nap-apához

Intitaita - Nap-apa, Mamakia - Hold-nagyanya, Hatun Csakana (Dél Keresztje), csillag-nemzetségek, csillag-fivérek és -nővérek, köszönjük nektek, hogy minden nap felkeltek, és elárasztotok a fényetekkel, a köreitekkel, a szeretetetekkel, ami lehetővé teszi az életünket itt, és hogy mindezt feltétel és ítélkezés nélkül teszitek, arra tanítva bennünket, hogy mi is így bánjunk saját magunkkal! Aho!

7. Ima a Teremtőhöz

Hatun Apu Kuna - Nagy Szent Hegyek, Mamakócsa - Nagy Óceán-anya, A Gyógyítók láncolata, és minden idők Tanítói, köszönjük, hogy segítitek utunkat! Ilaticsa Virakócsa, Wakantanka, Nagy Szellem, Teremtő, sok ezer neved van, és te vagy a megnevezhetetlen, aki bennünk és rajtunk kívül található minden formában. Köszönöm, hogy összehoztál bennünket, hogy ma is énekelhessük az élet dalát, és táncolhassuk a közös teremtés táncát, köszönjük, hogy megtartasz bennünket! Aho!

8. A Virakócsa megnyitása

A nyolcadik csakrát nevezik Virakócsának, és egy fénylő tóruszként vagy gyűrűként vizualizálhatjuk a fejünk felett. Nyúljunk föl, és kifelé néző tenyérrel húzzuk le a karjainkat kétoldalt a testünk mellett, mintha egy fény-lepelbe burkolóznánk tetőtől talpig. Ezzel kiterjesztjük magunkra a Virakócsa burkát, a Nagy Szellem energiáját. Tegyük meg ugyanezt az általunk gyógyított személlyel/személyekkel, kiterjesztve rájuk is a saját Virakócsánkat. 

9. A szent tér bezárása

Kifelé fordított tenyerekkel nyúljunk le a földhöz, és mintha összecsomagolnánk a Virakócsa arany burkolatát, húzzuk fel a kezeinket a fejünkig, majd a fejünk fölött fordátsuk lefelé a tenyreinket, és nyomjuk be a Virakócsa energiáját a koronacsakránkba. Mondjunk köszönetet a néyíg erőállatnak, a kígyónak, jaguárnak, kolibrinak és a sasnak. Engedjük útjukra energiáikat és hanygjük visszatérni őket a Föld négy sarkába. Ha az egyik irány energiájához szeretnénk kapcsolódni, akkor azt ne zárjuk le. Ehelyett hívjuk magunkba az irány erőállatát, és kérjük meg, hogy kísérjen utunkon. Ha a gyógyítandó személyt szeretnénk támogatni az erőállat energiájával, akkor fújjuk be az erőállatot a koronacsakrájukon, és vizualizáljuk, hogy ez erőállat behatol, és megáldja az életüket. Mondjunk köszönetet a Földanyának és az Ég-apának.