Komfortzóna

Tegnap kisebbfajta forradalom keletkezett a Facebookon, amikor feltettem a fenti képet. Én a komfortzóna elhagyásáról és a csodák megtörténéséről egyből az igazításokra asszociáltam, mi másra hehe :-) Tudom, hogy nagyon sok jógastúdióban nem igazítanak, vagy csak nagyon óvatosan. Azt is tudom, hogy sok oktató állandóan óvatosságra inti a gyakorlókat, nehogy éppen az ő óráján sérüljenek meg, még úgy sem, hogy hozzájuk sem ér. Ez valamiféle paranoid félelem lehet, és nem hiszem, hogy egészséges, legalábbis egy jógaoktató részéről.  Én eleve azt gondolom, hogy a jóga egyik lényeges célja és eredménye, ha valaki helyesen gyakorolja, a félelmeink legyőzése, a megszabadulás a komplexusainktól. De erről majd egyszer írok részletesebben. 


Szóval a sérülések. Én nem hiszem, hogy valaki valaha is be tudja rendezni úgy a gyakorlását, hogy minden sérülést abszolúte ki tudjon iktatni belőle. Az emberi test egész egyszerűen nem annyira tökéletes, hogy mindent kibírjon. Ezt bele kell számítani. Ugyanakkor, ha állandóan a sérülésektől parázunk, mint oktatók és gyakorlók, akkor esélyünk sem lesz arra, hogy a maximális potenciálunkat előhozzuk. Persze én megértem, hogy nem mindenki akarja azt megtenni, nem is kötelező. Ha meg tudod tartani a motivációdat úgy, hogy minden nap nagyon gyengéd ászana-gyakorlást nyomsz, és mellette meditálsz, pránajámázol, stb., akkor is sok belső fejlődést fogsz megtapasztalni. De szerintem a valódi siker eléréséhez tényleg el kell hagyni a komfortzónát és extrém hatásoknak kell kitenni magunkat. És ez nem csak fizikai szinten igaz, mert az elme még csökönyösebb és ezerszer nehezebben idomítható, mint az izmok és az ízületek. 


De! Én azoknak drukkolok, akik szeretik a kihívásokat, és nem futamodnak meg előlük! Erről már írtam az astanga-klán kapcsán. Aki gyengéden akarja gyakorolni az astangát, az előbb-utóbb abba fogja hagyni. Ez a műfaj teljes embert kíván, és tényleg megtörténnek a csodák, ha hajlandóak vagyunk feladni a komfortzónánkat. De csak akkor. Nem mondom, hogy ész nélkül gyakoroljunk és szaggassuk az ínszalagokat mint egy farcoló japán kislány, mert az astanga extremitása éppen abban rejlik, hogy visszavezet bennünket a középpontunkhoz. De ahogy haladunk előre, egyre nyilvánvalóvá válik, hogy mi az, amivel tévesen azonosítjuk magunkat, így az út hosszú távon valóban olyan, mint a borotva éle, ahogy Danny mondta. 


Mindettől eltekintve nem szeretném, hogy bárki is tolószékben végezze az astanga-kalandját, viszont az jó lenne, ha megérezné a medzsiket, legalább néhanapján, ha már ennyit küzd. Szóval valahol a kettő között kell operálni, a komfortzónán jóval túl, de még a józan ész határain belül. Az igazításokra is ez igaz. Ha nem igazítunk rendesen, akkor sokkal lassabban tudja a gyakorló is áttörni azokat a mentális akadályokat, amik lelassítják a fejlődését. Egy kezdő gyakorlót sokkal fontosabb igazítani, mint egy haladót, mert az már megtanulta, hogy hol a határa. A kezdővel viszont óvatosnak is kell lenni, főleg, ha nem ismerjük még az adottságait, illetve ha látjuk, hogy bepánikol. 


Egy-két sérülés hozzátartozik az astangához, mint bármelyik sporthoz is. Nem kell ettől félni, de persze tanulni is kell belőle, és hosszabb távon ezeknek ritkulniuk kell. Az utóbbi időben szembesültem azzal is, hogy nekem, mint tanárnak és gyakorlónak, mennyire szembetűnő és kényelmetlen az, amikor valaki igazítani próbál, de nem tudja, hogyan kell helyesen vagy hatékonyan csinálni. Sok igazítást kaptam már, sok tanártól, és a jó tanárok kezében mindig biztonságban éreztem magam, még akkor is, ha rinyáltam igazítás közben, mert általában nem bántak velem kesztyűs kézzel. De ez nálam amolyan feszültség-kiengedő folyamat, úgy látszik, vokális típus vagyok. 


Amikor azonban azt érzem, hogy az oktató bátortalan, vagy nem érzi, hogyan kell hozzányúlni az emberekhez, akkor az óra sem annyira teljes élmény, mint egy jó intenzív adjustment-terápia. Ezt is meg kell tanulni, és én hiszek abban, hogy az érintésnek nagy hatalma van, hiszen a tanár nem csak a biomechanikai hatást adja át olyankor, hanem mindazt az energiát és tapasztalatot is, amit a saját gyakorlása során megkapott. Így válunk mindannyian a jógának nevezett végtelen energiafolyam részeivé és továbbítóivá, és így itat át bennünket mindaz, ami a bal oldali körben található a képen.

Dzsánusírsászana A

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:


Dzsánusírsászana A (fej-a-térdhez póz)


Dristi: lábujjak


A dzsánusírsászana A egyedülálló módon kombinálja az egyes sorozat két fő témáját - az előrehajlítást és a csípőnyitást. E két tevékenység dominánsan a pascsimóttánászanában és a baddhakónászanában nyilvánul meg. Igazából a dzsánusírsászana A azt jelenti, hogy az egyik lábunkkal pascsimóttánászanát végzünk, miközben a másikkal baddhakónászanát. Lehet, hogy vannak egzotikusabb pózok a sorozatban, de a dzsánusírsászana A engedi a legjobban megtapasztalni az egyes sorozat alapjául szolgáló elveket.


Szapta: belégzésre ugorjunk előre dandászanában. Hajlítsuk be a jobb térdünket, és vigyük hátra a jobb combunkat, miközben próbálunk 90 fokos szöget létrehozni a combok között. Ezt a mozdulatot, ami  a comb távolításából, a csípő nyitásából és a comb forgatásából áll, főként a sartorius (szabóizom) hajtja végre. A jobb lábfejet spicceltessük és fordítsuk talppal felfelé, ugyanis ez elősegíti a comb későbbi befelé fordítását. A jobb sarkunkat nyomjuk bele a lágyék jobb oldalába, és teljesen zárjuk le a térdízületet. A jobb sarkat a lágyék jobb oldalába nyomni az ideális pozíció, de a kezdőknek időbe telhet, míg a négygfejű combizom elegendő mértékben megnyúlik ehhez. Az előző póz, a triang-mukha-ékapáda-pascsimóttánászanában tudjuk nyújtani a kvadricepszet. Most ez egész behajlított lábunkat egy darabban tudjuk mozgatni, így minimálisra csökkentve a súrlódást a térdízületben.


Miközben előrenyúlunk, hogy megérintsük a bal lábat, a jobb comb ellentétes irányú mozgásba kezd, befelé, vagyis előre fordul. Ha lehetséges, a bal kézzel fogjuk meg a jobb csuklót a talpunk alatt. Belégzésre emeljük ki a szegycsontot, és a vállakat helyezzük el a bal lábra merőlegesen.  törzs elülső oldalát nyújtsuk meg, miközben a lapockákat engedjük lefelé a hátunkon, és földeljük le az ülőcsontokat. 


Astau: Kilégzésre hajoljunk előre a bal láb belső felszíne fölé. A bal lábra és a törzsre a pascsimóttánászanánál említett utasítások érvényesek. A jobb lábfej spiccel és felfelé fordul. A combot engedjük előrefordulni és kicsúszni oldalra, amíg el nem érjük az egyensúlyi állapotot. Minden mozdulatban benne kell lennie az ellenmozdulatnak. Ebben az esetben a comb befelé fordulását egy ennek megfelelő kifelé fordulás oltja ki, amikor elérjük a semleges állapotot. Ahhoz, hogy elkerüljük a túlzott csavargatást, megfelelő érzékenységgel meg kell találni a nyugvó helyzetet. tartsuk ki öt légzésig a pózt. A vállak legyenek egyforma távolságban a padlótól. 


A dzsánusírsászana A nagyon szépen nyújtja a quadratus lumborumot (négyszögű ágyékizom), ami egy kis gerincfeszítő izom az alsó háti szakaszon. Nyújtsuk meg a derekunkat, az egész törzset próbáljuk meg a lábunkra merőlegesen elhelyezni. A tarkónkat nyújtsuk meg. Ha leszegjük a fejünket és azon erőlködünk, hogy minden áron a sípcsonthoz érintsük, az akadályozza a vér- és idegkeringést az agy felé, a megfeszített nyakizmok pedig a nyakcsigolyák torlódását okozhatják. Ez a törekvés agresszíven eredménycentrikussá teszi az embert, és csökkenti az együttérzést. 


Gyakran segít, ha a tanár egy bizonyos csigolyára helyezi az ujját és megkéri a gyakorlót, hogy nyomja felfelé, leggyakrabban a C7 csigolyát kell emelni. A nyaki húzódásokra hajlamos tanulóknak teljesen egyenesen, egy vonalban kell tartaniuk a gerincet, a nyakat és a tarkót. Nem kell mindenáron a lábujjakra nézni, amíg a nyak meg nem gyógyult és mozgékonnyá nem vált. Tartsuk ki a dzsánusírsászana A-t öt légzésig. 


Nava: Belégzésre továbbra is fogjuk a lábunkat, emeljük ki a törzset és nyújtsuk ki a kezünket. Kilégzésre tegyük le a kezünket és készüljünk fel a kiemelésre. 


Dasa: elmeljük ki magunkat.
Ékádasa: Kilégzésre csaturanga dandászana
Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutya
Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutya
Csaturdasa - Vimsatihi: Ismételjük meg a pózt bal oldalra is.  

Ashtanga 2020

A ma délelőtti astanga-óra közben látmásom volt. Bepillantást nyertem a jövőbe, a nem is olyan távoli jövőbe. 2020-ban egy új embertípus jelenik meg a földön, vagy nevezzük klánnak, teljesen mindegy, mégpedig az astangások. Ezek olyan különleges emberek lesznek, akik rendszeresen gyakorolják az astanga hat sorozatát, hiszen ez az astanga rendszer teljes kifejeződése, amely ebben a formájában tudja a teljes potenciálját kifejteni az ember életében.


Ezek az emberek nem lesznek sokan, de kiemelkedő képességekkel fognak rendelkezni a többi emberhez képest. Rendkívüli mértékben képesek lesznek elviselni a mentális és fizikai fájdalmat, és olyan akaraterővel fognak rendelkezni, amivel mindent képesek megvalósítani, amit a fejükbe vesznek. Ugyanakkor ezeket az embereket nagyon nehéz lesz manipulálni, vagy bármiféle politikai, gazdasági vagy ideológiai hatalom szolgálatába állítani, ugyanis minden ellen lázadni fognak, ami nem belülről jön, a szívükből.


Nem csak edzett egészségi állapotuk, fiatalosságuk és a szélsőséges környezeti és pszichés hatások elviselésének képessége fogja kiemelni őket az általános emberek közül, hanem fegyelmezett elméjük is. Az astanga rendszer sikeres elsajátításához ugyanis erőre, hajlékonyságra és hihetetlen mentális szívósságra van szükség, és nem utolsó sorban hitre, ami a legtöbb emberből sajnos hiányzik. Az eredményeket látva sokan vonzódni fognak az astanga rendszerhez, de csak nagyon kevesen fognak valódi sikereket elérni benne. 


Azoknak, akik nem rendelkeznek mindezekkel a tulajdonságokkal, szintén van némi esélyük a sikerre, hiszen a folyamat gyakorása önmagában felruház ezekkel a képességekkel. Mégis nagyon sok buktatója van ennek az ősrégi és titkos folyamatnak, és bármilyen emberi gyengeség azt okozhatja, hogy a jelölt letér az úton, és sikertelenségre kárhoztatja magát.


Bár nem lesznek sokan, de én már most is sok mindenkit ismerek, aki ennek a klánnak a tagja lesz. Én magam is sokat fogok tenni azért, hogy a reménnyel kecsegtető jelöltek útját egyengessem az astanga ösvényén, de az utat mindenkinek önmagának kell végigjárnia, csak így reménykedhet a sikerben. Azok, akik töretlenül hisznek abban, hogy képesek lesznek elsajátítani a hat sorozatot, és erre a sziklaszilárd erkölcsi, jellembeli és energetikai alapra építve kezdenek el megismerkedni a belső erő titkaival, reménykedhetnek a sikerben. Azok azonban, akiknek nem elég mély a hite, az eltökéltsége és a motivációja, különböző kifogásokkal félre fognak siklani, és kiábrándulnak az astanga rendszerből.


Vannak, akik lesérülnek, mert nem tudnak megküzdeni a belső akadályokkal. Vannak, akikből a mentális szívósság hiányzik, és könnyebb utat fognak keresni, amelynek az eredményei is elkerülhetetlenül sekélyebbek. Vannak, akik meg se próbálják kihasználni az emberi születésüket arra, hogy kihozzák önmagukból a lelkük mélyén rejtőző potenciált. És vannak, akik a gyakorlás anyagi aspektusára koncentrálva, csupán az ászanák művészi végrehajtására helyezik a hangsúlyt, de még ők is el fognak bukni a mindennapos gyakorlás útvesztőjében, mert nem tudnak befelé, a lényegre koncentrálni. Mindazok, akik ma gyakorolják az astangát, de nem is hisznek abban, hogy valaha eljutnak a hatodik sorozatig, abban az időben már valami teljesen mást fognak csinálni, amiről úgy gondolják majd, hogy ugyanolyan jó, vagy még jobb, mint az astanga, de erről legfeljebb csak önmagukat fogják tudni meggyőzni, az igazi astangásokat sohasem, akik szerényen, de tántoríthatatlanul járni fogják a saját útjukat, a belső öröm útját, és csak mosolyogni fognak azokra, akik feladták és elcsúsztak az ösvényen.


Ha a lakosság teljes számához képest nem is lesznek túlnyomó többségben, önmagukhoz képest stabilan növekedni fog az astanga-klán tagjainak a száma, mert jellembeli tisztaságukkal és belülről fakadó erejükkel egyre több embert fognak meggyőzni és átsegíteni az akadályokon, egy vértelen forradalmon dolgozva, amely nem a tömegek, hanem az őszinte keresők forradalma lesz, akik készek mindent feláldozni a lelki tökéletesség elérése érdekében. Az astanga ugyanis egy mindennapos küzdelem a sérüléseinkkel, az elménkkel, a karmánkkal, az egónkkal, és mindazzal, amit le kell küzdenünk azért, hogy rátaláljunk eredeti lelki önvalónkra. Ha feladjuk a küzdelmet, akkor mindenképpen elbukunk, ha soha nem adjuk fel, akkor pedig csak nyerhetünk. Mindannyian mérlegelhetjük, hogy mire érzünk elhivatottságot. Ha pedig nem hisztek nekem, akkor keressétek vissza ezt a blogbejegyzést 2020-ban, és nézzétek meg, hogy ki hol fog tartani akkor. Practice and all is coming!

Kiből lesz a jógi?

Ma is folytatjuk a karma-témát. A Bhagavad-gítá különböző jógafolyamatokat ismertet, és úgy tekint rájuk, hogy ezek a folyamatok a lelki evolúció, a spirituális ébredés lépcsőfokai. Mondjuk azt, hogy kétféle ember van. Az egyikben még nem ébredt fel a lelki tudatosság, a másikban pedig felébredt. Az előbbiből van a több általában. Ezer ember közül egy, ha elkezd érdeklődni a lelki élet iránt, és ezer gyakorló spiritualista közül egy, ha eléri a tökéletességet. Vagyis a lelki keresők között a legtöbben még nem "készek", azaz járják a spirituális útjukat, de még nem érték el a tökéletességet. 


A jóga, vagy spiritualitás, vagy önmegvalósítás, vagy nevezhetjük vallásosságnak is, nem egy anyagi folyamat, és a sziddhák, akik elérték a tökéletességet benne, mentesek a karma törvényétől, még ha ebben az anyagi világban élnek is. Azok azonban, akiknek a tudata még az átmeneti állapotban van, bizonyos mértékig továbbra is a karma törvényének hatása alatt állnak, bár a lelki életnek van egy karmaoldó hatása. 


Tehát, ha a spirituális ébredés nem anyagi dolog, akkor nem lehet anyagi oka. Elméletileg bárki, bármikor elindulhat a spiritualitás útján. És ahhoz, hogy elinduljon, egy szikra szükséges, egy olyan szent emberrel való találkozás, akinek a hatására felébred benne a vonzalom, a hit, és minden, amihez szüksége van, hogy meg akarja találni eredeti önvalóját. A lélek elválaszthatatlan része a vágyakozás, mert anélkül semmit sem érhet el, sem anyagi, sem lelki síkon. Az anyagi vágyak az anyagi energiával való előző kapcsolatunkból fakadnak. Patandzsali benyomásoknak nevezi ezeket az előző anyagi tapasztalatokat. 


A spirituális ébredést ugyanilyen lelki benyomások válthatják ki vagy segíthetik elő: szent emberek társasága, szolgálata, szent helyek látogatása, lelki gyakorlatok végzése. Éppen ezért lett egyre népszerűbb gyakorlat a jógások körében is a kírtan, hiszen a szent mantrák éneklése közvetlen tisztító hatással van a tudatra. Elképzelhető, hogy egy anyagi tudatú gyakorló számára az ászana sokáig csak testgyakorlás marad, de a kírtan a lélek ászanája, és olvasztótégelyként feloldja a karmánkat, megtisztítja a lelkünket. Az ászana valójában a test imája, de ezt csak azok élik meg így, akiknek már ébredezik a lelki tudatossága.


A spirituális fejlődés egy hosszadalmas folyamat, gyakran sok-sok életen keresztül tart. Az előnye azonban az, hogy az eredmény nem vész elé, és a következő életünkben ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk, míg az anyagi eredmények általában elvesznek. A kezdő lépéstől a száz százalékig eljutni nem is olyan könnyű, és hosszú, tartós erőfeszítést kíván, valamint meg kell tanulnunk elengedni minden ragaszkodást. Ezt nem lehet megjátszani, mindenki ott tart, ahol tart. Éppen ezért nincs értelme azon vitázni, hogy melyik jógafolyamat vagy vallás vagy lelki folyamat a legmagasabb. Bármelyiket is gyakorolja valaki, a saját spirituális fejlettségének megfelelően fog viszonyulni az egészhez, és következő életében tovább lép abba a helyzetbe, ami az ő számára a legmegfelelőbb.


A lelki gyakorlatok karmaoldó hatása azt sugallhatja, hogy ha imádkozom, vagy mondom a mantrát, vagy meditálok stb., akkor megváltoztathatom a karmámat, és elérhetek olyan dolgokat, amik amúgy nem járnának. Elméletileg ez igaz, de a kirtan vagy a mantra nem egy kalózprogram, amivel fel tudjuk törni az Univerzum kódját. Bár a jóga kiemel a karmánkból, mégis az úton is azt kapjuk, amire a legjobban szükségünk van a továbblépéshez, és ezek az élmények néha anyagi szemmel nézve kedvezőek, néha pedig fájdalmasak lehetnek. Szóval a jógi nem csak a végtelen lehetőségek birodalmába lép be azzal, hogy megnyitja a tudatát, hanem bizonyos veszélyeknek is kiteszi magát, hiszen a félelmei addig lesznek tesztelve, míg végül képes lesz teljesen feladni őket. Jó szerencsét kívánok mindenkinek, hogy megtalálja a jógában azt, amit keres, vagy pedig rájöjjön, hogy mit kell igazából keresnie. 

Mi a baj az Univerzummal?

Már megint a Titok? Az Univerzum megadja mindazt, amire vágysz, csak elég Erősen kel vágyni rá! Na és hol marad a karma törvénye? Egészen pontosan arról a kérdésről lesz most szó, ami Déziben fogalmazódott meg a Danny Paradise workshop után, mégpedig a következőképpen: 

"Arra gondolok, hogy eddig úgy értelmeztem, hogy a képlet a következő: egy jól megfogalmazott és megfelelő részletességgel kitűzött cél + a megfelelő mennyiségű és minőségű befektetett energia (adott esetben tett) = siker. De állítólag van ennek egyéb összetevője vagy közege is, amivel az illető személy, ha esetleg karmája szerint az általa kitűzött célt "nem érdemelné meg" még akkor sincs veszve minden, mert ezt az egyéb összetevőt vagy közeget biztosítva megteremti azt a karmát, ami az adott célkitűzés megvalósulását lehetővé teszi. Nem ír erről a BG valamit?"

A Bhagavad-gítá azt írja, hogy jogunk van az előírt kötelességünk végzéséhez, de nincs jogunk a munkánk gyümölcsének élvezetéhez. Ugyanakkor nem szabad önmagunkat a tettek okozójának tekinteni, és nem szabad ragaszkodnunk a költelességek elhanyagolásához sem. A kötelességből végzett munka fogalma szinte teljesen hiányzik a mai ember fogalomköréből. Az embereket legfeljebb az motiválja cselekvésre, ha valamilyen személyes hasznot, vagy eredményt remélnek az erőfeszítésükből, mégpedig azért gondolják ezt,  mert önmagukat hiszik a tettek végrehajtójának, így azt gondolják, hogy a tettek eredménye is őket illeti meg. 

Nos, a fenti kijelentés azt sugallja, hogy vannak esetek, amikor nagyon vágyunk valamire, és sok erőfeszítést teszünk azért, hogy megkapjuk, de mégsem érjük el, mert "nem érdemeljük meg". Mit jelent ez? Az ember minden egyes tettének, döntésének vannak karmikus következményei, és ezek a visszahatások könnyebbé vagy nehezebbé teszik bizonyos célok elérését. Maradjunk egy kézzel fogható példánál. Ha valaki egész életében mozgáshiányosan és egészségtelenül él, akkor valószínűleg öregkorára számos betegséget és nyavalyát fog összeszedni, aminek nem fog örülni, és egy napon rájön, hogy változtatnia kell az életmódján, mert az juttatta ebbe az állapotba. lehet, hogy nyolcvanadik születésnapján eldönti, hogy mától kezdve totálisan egészséges életet fog élni, és mindent meg is tesz azért, hogy visszanyerje elvesztegetett kincsét. Azonban valószínű, hogy bármennyi erőfeszítést tesz, nem fog olyan állapotba kerülni, mint egy olyan fiatal, akit gyermekkorától kezdve az egészséges életre neveltek. 

Ha mindezt kivetítjük olyan eseményekre, amelyek nem csak egy életet, hanem az életeink egész sorát befolyásolják, akkor megérthetjük, hogy sok esetben több életen keresztül tartó tudatos erőfeszítésre van szükség, mire egy-egy negatív karmikus hatást sikerül leküzdeni, vagy felépíteni azt a karmát, amely szükséges egy-egy életcél eléréséhez. Amíg ezt nem ismerjük fel reálisan, addig nagyokat csalódhatunk, vagy csak megmaradunk álmodozónak. Egy barátom egyszer azt mondta: "Vannak, akiknek nincs benne a karmájukban az, hogy befejezzenek dolgokat. Az ilyen emberek nem alkalmasak vezetőnek."

Mit tehetünk akkor, adjuk fel az álmainkat? Nem feltétlenül, hiszen a lúzerek már eleve nem is képesek nagy dolgokról álmodni, hiszen bolhányi hitük sincs abban, hogy egyáltalán elérhetnek valamit. Már maga az a képesség, hogy nagyokat álmodjunk, is a karmánkból fakad. valamint az a mentális eltökéltség is, hogy addig törekedjünk, amíg el nem érjük a kitűzött célunkat, legyen az akár egy vagy több életnyi erőfeszítés. Az ember pszichológiai eltökéltsége, makacssága, céltudatossága szintén a karmájából fakad, és ha nem rendelkezünk kellő mértékben ezekkel a mentális tulajdonságokkal, akkor nagy figyelemmel el kell kezdeni dolgozni a kifejlesztésükön. Ha a nagy célok távolinak tűnnek, akkor jelöljünk ki kisebb részcélokat, bontsuk szét lépésekre a folyamatot. Így könnyebben tudjuk érzékelni azt, hogy van előrehaladás, és nem veszítjük el az eltökéltségünket. Ahogy Danny mondta: "Ha kitartó vagy, akkor az, ami először lehetetlennek tűnt, egy nap már csak nagyon nehéz lesz." És utána valamivel könnyebbnek tűnik, aztán egészen könnyűnek, és végül a természeteddé válik. Mindezt e döntéseink és a következetességünk határozza meg. Hiszen ha nem jelölünk ki egy célt, akkor nem fogunk semerre sem haladni, legyen az út könnyű vagy nehéz. Mára ez a pár gondolat, holnap majd még tovább fűzöm a kérdést. Mégpedig arról lesz szó, hogy ki alkalmas arra, hogy a jóga útjára lépjen, és mi tehetünk, ha nincs benne a karmánkban egy bizonyos cél elérése?

Patandzsali és Vjásza

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből, ezúttal a filozófiai részből megint:


"Anantát magát a tökéletes jóginak tekintik. Egyik feladata az, hogy Visnu fekvőhelyeként szolgál. Visnu időnként hihetetlenül súlyos, ezért a fekvőhelynek nagyon erősnek kell lennie. Ugyanakkor az Úrnak nagyon puha fekhelyre van szüksége. Ananta nagyon is megfelelt erre a kettős feladatra, mivel a gyűrűi egyszerre voltak puhák és erősek is. Így Ananta a Jóga-szútra 2.46. jelentését is példázza: szthira-szukham ászanam - vagyis az ászanának egyszerre kell rendelkeznie a lágyság és szilárdság tulajdonságaival. 


Patandzsali azonban nem csak a Jóga-szútra szerzője volt. Vjásza azt mondja egy Patandzsalit dicsőítő imában:


"Boruljunk le Patandzsali, a legemelkedetebb bölcs előtt, aki megtanította a jógát, hogy tisztítsa az elmét, aki megtanította a nyelvet, hogy tisztítsa a beszédet, és aki megtanította az orvostudományt, hogy egészségessé tegye a testet."


Patandzsali volt a Mahábhásja szerzője is, ami Panini szanszkrit nyelvtanának nagyszerű magyarázata. A Csaraka szamhitát, az ájurvéda egyik alapművét is Patandzsalinak tulajdonítják. 


A nyugati tudósok azonban úgy tartják, hogy ezt a három írás három külön személy műve, mivel vannak érvek, amik arra utalnak, hogy e művek különböző évszázadokban keletkeztek. A tradicionális álláspont az, hogy sok nagy mester, mint Patandzsali is, igazából olyan sziddhák, vagyis tökéletes lények voltak, akik vagy halhatatlanok voltak, vagy bármikor képesek voltak megnyilvánulni, amikor csak akartak. Ha elfogadjuk azt, hogy Patandzsali képes volt a végtelenség ezerfejű kígyójából átváltozni emberi lénnyé, akkor nem nehéz elfogadni azt sem, hogy bármikor meg tudott nyilvánulni, amikor akart. 


Valamivel Patandzsali után jelent meg a vonal következő mestere, Vjásza. Úgy tűnik, hogy ő is halhatatlan volt, különben nem lehetne megmagyarázni azt, hogyan volt képes ilyen nagy mennyiségű irodalmat hátrahagyni. Születési neve Krisna Dvaipájana volt, de Véda Vjászaként vagy csak Vjászaként ismert. A Véda Vjásza azt jelenti, hogy " a Védák felosztója". Amikor a negyedik világkorszak, a Kali júga kezdetekor az emberiség memóriája olyan mértékben degradálódott, hogy senki nem volt képes megjegyezni a teljes Véda irodalmát, Vjásza négy részre osztotta (Rig, Jadzsur, Száma és Atharva). és ezeket a részeket különböző gótrákra, vagyis családi vérvonalakra bízta, hogy ők védelmezzék. Így az ő érdeme a Védák megőrzése. 


Azt mondják, hogy Vjásza írta a százezer versből álló Mahábháratát, az emberiség által létrehozott legnagyobb terjedelmű írásmű (a cikkben korábban említettük a Rámájana eposzt is, amely a Mahábhárata után keletkezett, de történelmileg sokkal régebbi eseményekről számol be); valamint a Bhagavad-gítát és a Brahma-szútrát, amelyek mindmáig India legmeghatározóbb filozófiai művei. Szintén neki tulajdonítják a harminchat Puránát, amelyek főként mitológiai témákkal foglalkoznak. 


Az ok, ami miatt Vjásza ma is olyan fontos számunkra, az, hogy írt egy hiteles kommentárt a Jóga-szútrához, Jóga-bhásja címen. Ez a kommentár annyira fontos, hogy a Jóga-szútrával együtt egy kötetnek szokták tekinteni. Ha nem lettek volna Vjásza kommentárjai, akkor Patandzsali meglehetősen kódolt szútráit manapság már nem értenénk. Más szavakkal Vjászának köszönhető, hogy tudjuk, mit akart Patandzsali mondani."       

Izomláz a jógától?

Egyik jógás "lányom" elhozta az öccsét a múlt hétfőn astangára. Jó kigyúrt srác volt, Thaibox, TRX, minden jó cuccot tol, amiket én is szeretek. De azért a jóga a király, valljuk be! Csütörtökön még mindig izomláza volt Petinek a jógától, de úgy látom, hogy már kiheverte, és kezd jógafanatikussá válni. Nekem azért mostanában már nincs izomlázam a jógától, csak megszokta a szervezetem a terhelést az utóbbi nyolc évben. Legfeljebb olyankor ólmosodnak le a tagjaim, amikor öt-hat jógaórát végigtolok egyben például egy jógafesztiválon vagy hasonló eseményen. 


Bezzeg azok, akik először járnak az Atmában, általában el sem tudják képzelni, hogy a jóga annyira megdolgozza az izmokat, hogy az embernek izomláza lesz utána. És nem csak azoknak szokott lenni, akik nem sportolnak, hanem azoknak is, akik rendszeresen jógáznak, de nem az Atmában. Én szinte a jóga-pályafutásom elejétől arra törekedtem, hogy maximális koncentrációval hajtsam végre a pózokat. Ennek persze megvan az a veszélye, hogy az ember túlhúzza magát, és megsérül, nekem is volt egy pár. Bal hamstring (egy év), mindkét szárkapocs-csont feletti ín (2-3 hónap), mindkét váll (1-2 hónap), csuklók, hátizom-szakadások, miegymás. Szerintem ez nem is sok, és elmúltak egytől egyig. Meg az embernek tanulnia is kell belőlük, különben sohasem ér el oda, hogy belső erőből dolgozzon.


Na ez a belső erő egy külön téma. Máskor majd kifejtem talán részletesebben, de láttam már olyan jógaoktatót és olyan harcművészt is, aki lazán, könnyedén, belső erőből dolgozott. Nevezzük pránának, csí-nek, Force-nak, vagy aminek akarjuk. De azért közönséges földi halandóként nekem valahol az a megérzésem, hogy nagyon sok erőfeszítést kell tenni először ahhoz, hogy az ember ténylegesen felül tudjon emelkedni az erőlködésen. Magától nem megy. Különben csak az lesz, hogy áhhh, minek erőlködni, és a gyakorlásunk lassan elvásik, mint egy kopott ruhadarab.


Szóval most maradjunk egyelőre az izmok szintjén, az Erőről majd később lesz szó. Az edzéselmélettel foglalkozók azt mondják, hogy ha rendszeresen ugyanazt a jellegű és mértékű terhelést adjuk a szervezetnek (például az egyes sorozatot), akkor egy idő múlva hozzászokik, és magának a gyakorlásnak a metabolikus értéke lecsökken, vagyis nem transzformálja már olyan mélyen a szervezetet öt-hat év után, mint a legelején. Ezért van például az astangában öt-hat sorozat, mert ha az első könnyűvé válik, akkor tovább lehet lépni az újabb kihívások felé. Ezzel aztán az ember elvan egész életében, de legalább tíz-húsz évig, ahogy most látom. 


A lényeg az, hogy ha minden nap ugyanazt gyakoroljuk, akkor az izomzatunk is egyoldalúan fog fejlődni. Például bármelyik astangást mellbevágja egy Agni-óra, ha nem szokott rá járni, mert huszonegy légzésre való állóképessége általában nincsen. Ezt magamon is tapasztalom, úgy dőlök ki a pózokból tíz légzés után, mint a World Trade Center. A pózok sokszínűsége szintén jó dolog, mert mindegyikben egy kicsit másképpen használjuk az izmokat, bár a jóga-ászanákra általában igaz, hogy komplexen dolgoztatják meg az izmokat. Szóval én azért vagyok az 1-2-3-1-2-3 gyakorlás híve. Meg kell lepni a testet, így jól esik a plusz edzés is. Szerencsére az edzőim, Roland és Ricsi kifogyhatatlan arzenállal rendelkeznek, így hétről hétre az izomfájdalmak újabb kavalkádját ízlelhetem meg :-).


Szóval a titok az, hogy változatosan kell jógázni, és ezért van ilyen sokféle jógaóra az Atma Centerben, nehogy befásuljatok :-). Engem például egy hatvan perces Lovász Andi-féle Body Atr rendesen hazavág, de azért az Iron jóga órán mi is rámegyünk a core-gyakorlatokra rendesen. Nem is járnak sokan, három fiú meg két lány :-). 


Szóval az izomfejlesztés titka: változatos terhelés, minden nap valami más! És a szervezetet néha könnyedebb edzésekkel is meg kell lepni, mert akkor kialszanak a vészjelző receptorok, és legközelebb könnyebben át tudjuk törni a biztonsági korlátokat. Egy kis izomláz mindig jól jön. Persze nem mondom, hogy erre kell utazni, azért a rendszeres alap legyen meg, és néha turbózzunk rá. Nemsokára lesz az Atmában Ashtanga Challenge Day, azt nem hiszem, hogy sokan megússzák izomláz nélkül :-) 


Amúgy a melegben ezért is jobb jógázni, mint egy hideg teremben. Lassabban savasodnak le az izmok, és hamarabb regenerálódnak. Danny Paradise workshopjától nem lett ugyan izomlázam, de az Atmában alapból is 32 fok van, még ha tárva-nyitva az ajtó és az ablak, és nem megy a fűtés, akkor is. Úgyhogy ott is izzadtunk rendesen. A múltkoriban kérdőre vont egy jóga-tanár, hogy nem érzem-e kimerültnek magamat, nem veszítek-e sok ásványi anyagot a sok izzadással. 


Hát az biztos, hogy a legnagyobb mennyiségű emberi váladék, amit az utóbbi években láttam, az az izzadság volt, és közte az enyém is. De azt nem érzem, hogy ki lennék facsarva, és csak hálni jár belém a lélek. Igaz, hogy szedek vitaminokat, de szerintem azt annak is kéne szednie, aki nem izzad ennyit, mint én. A mai élelmiszerekben ugyanis töredék annyi tápanyag sincs, mint száz évvel ezelőtt. De azért érdekes lenne csináltatni egy vérképet, hogy kiderüljön, milyen állapotban is vagyok. Hátha kimutatja az astanga-vírus fertőzöttségemet :-). És aki még nem érzett izomlázat a jógától, annak ajánlom, hogy vendégeskedjen jövő vasárnap az Atma Zónában a Jógafesztiválon, garantáltan összehozzuk!

A szív forradalma

Egyre inkább olyan időket élünk, amikor úgy érzem, hogy forradalomra van szükség. A forradalom nem egy olyan dolog, ami egy vagy két ember elhatározásából születik. A forradalom egy elkerülhetetlen szükségszerűség, egy örvény, amely magába szippant mindent, ami feszültséget okoz egy korban, egy világban, egy társadalmi rendszerben. Összetöri és megsemmisíti azt, ami elavult, irreleváns és hátráltatja az emberiség fejlődését.  Olvastam néhány forradalomról a történelem-könyvekben, és át is éltem egyet saját magam. 


Bár utólag nézve nem biztos, hogy az ember úgy ítélné meg, hogy a kommunista rendszerben rosszabbul éltünk, mint a mai világban, de vége kellett, hogy legyen, és semmi nem tudta megmenteni. És mindez az egyik pillanatról a másikra történt, viszonylag kevés vérrel. Az utóbbi napok, hetek, hónapok eseményei is arra ultanak, hogy komoly változásoknak nézünk elébe, és én úgy gondolom, hogy nagyon fontos ilyenkor megőrizni a nyugalmunkat, megérezni a változás szelét, és eldönteni magunkban, hogy mi az, ami értékes, amiért küzdeni szeretnénk, és mi az, amit el kell engedni, amin változtatni kell. 


Én nagyon szeretném, ha ez a következő forradalom vértelen lenne, bár erre semmi garancia nincs. Mindig is Mahatma Gandhi volt a nagy példaképem a politikában, aki az önzetlen szeretettel, mások szolgálatával, nemes egyszerűségével és a nem-ártás politikájával elérte azt, amit mások fegyverrel és harccal sem voltak képesek. Egy olyan indiai nációt hozott létre, amelynek gazdasága máig fejlődik, amely képes volt megőrizni vallásos, etnikai és kulturális sokszínűségét, és klasszikus értékeit befecskendezni a modern társadalom eszméi közé.


Számtalan idézetet tudnék hozni Gandhitól, de jobban tesszük, ha utánaolvasunk egy kicsit, és elmeditálgatunk néhány gondolatán. Ezek közül egy megvalósítása is messze sikeressé tenné az életünket, egyéni és társadalmi szinten is. Most maradjunk egy idézetnél:


"Nem tudom, hogy egyszer az emberiség tudatosan követni fogja-e a szeretet törvényét. De ez nem kell, hogy zavarjon. A törvény működni fog, ahogy a gravitáció is működik, akár elfogadjuk, akár nem. Az, aki felfedezte a szeretet törvényét, sokkalta nagyobb tudós volt, mint korunk tudósai. Egyelőre a kutatásaink nem olyan fejlettek, ezért nem lehetséges mindenki számára ennek a megértése."


Az, hogy felfedezzük és engedjük működni az életünkben a szeretet törvényét, nem függ attól, hogy mások hogyan gondolkodnak vagy milyen értékrendet tűznek a zászlajukra. Ez a szív forradalma, amit önmagunkban kell elkezdeni, és amíg nem vittük győzelemre ezt a forradalmat a szívünkben, addig nincs értelme bármiért is küzdeni a világban. Amikor elengedjük az ellenségeskedést, az irigységet, és megtanuljuk egymásban szeretni és tisztelni az értékeket, akkor többet fogunk kapni embertársainktól, mint amennyiben valaha is reménykedtünk, anélkül, hogy elvárnánk, hiszen nem a kapásra fogunk koncentrálni, hanem az adásra. 


Én sok jógást ismerek Magyarországon és a világon, és azt látom, hogy pozitív, segítőkész emberek, akik némi győzködés után hajlandók túllépni a személyes ambíción, a szűklátókörűségen, és tenni az emberiségért. Az utóbbi években számos lépés történt ennek érdekében, és az idei jógafesztivál még egy nagy lépés lesz az összefogás felé. Share the Love! Örülök, hogy ennek a közösségnek a része lehetek, és tehetek valamit azért, hogy a jóga ősi, maradandó értékei egyre több ember szívében otthonra találjanak.


Nem szeretem a hangzatos ezó túlkapásokat, mint például "tízezren meditálnak az emberiség rezgésszintjének megemeléséért" stb., de hiszek abban, hogy minden pozitív szándék és tett, ami egy jógi vagy bármely, a lelki értékeket tisztelő ember szívében megnyilvánul, igenis megmenti az emberiséget a szakadékba zuhanástól. A szív forradalma az egyetlen esélyünk, különben nagyon sötét idők várnak ránk, amikor a szív és a szeretet helyett a töltények száma fogja eldönteni, hogy kinek van igaza. Befejezésképpen még egy idézet Gandhitól, hiszen a szív forradalma nem bukhat el: "Megkötözhettek, megkínozhattok, elpusztíthatjátok ezt a testet, de az elmém szabad lesz."

A Végső Fegyver

A minap a Jógafesztivál helyszínének bejárásakor beszélgettem egy másik stúdió vezetőjével, és arra a következtetésre jutottunk, hogy egyelőre elmaradt a szeptemberi jógabumm, amire számítottunk. Általában az augusztus az év leggyengébb hónapja a jógaórák látogatottságát tekintve, de ez érthető, hisz mindenki nyaral, meleg van, satöbbi satöbbi. Szeptemberben azonban az emberek visszatérnek a munkahelyükre, bejön az ősz, és végre megint rájönnek, hogy jógázni kéne, mert az az élet forrása. 


Idén szeptemberben azonban én is azt tapasztalom, hogy még azok is eltűntek hirtelen, akik a nyári nagy melegben is rendületlenül kitartottak és lelkesen jártak az órákra. Oktató kollégám azt mondta, hogy sokan hivatkoznak arra, hogy nincs pénzük, ezért ők elkezdték bevezetni az adományos órákat. Evvel kapcsolatban korábban kifejtettem már a véleményemet. Egyébként nem is vagyok meggyőződve róla, hogy a legtöbb embernél valóban ez az akadály, amiért nem jön jógára. Ez inkább csak egy kifogás, a valódi ok a tegnapi bejegyzésben is emlegetett érdektelenség, fásultság, közöny, lustaság, vegetatív életforma, amelybe egyre többen belesüppednek. Igenis, meg kell küzdeni a jogunkért, hogy jógázzunk!


Mindegy, maradjunk a témánál. Tételezzük fel, hogy valóban valakinek hirtelen szeptemberben lettek szűkösebbek az anyagi lehetőségei, és valóban csak ezen múlik, hogy nem tud jógázni jönni, mert egyébként repesne az örömtől. Nyilván eleve van egy csomó lehetősége, például az ingyenes órák, az adományos órák, az otthoni gyakorlás, de természetesen nekem, mint jógaoktatónak elsősorban az az érdekem, hogy az emberek a jógaórákra járjanak. Összegyűjtöttem pár ötletet, hogy honnan lehet pénzt keríteni jógabérletre. A korlátlan jógabérlet nálunk 17 ezer Ft, ezt harminccal osztva 566 forint napi kiadás a jógaóra. Honnan szerezzünk ennyi pénzt?


1. Ha dohányzol, alkoholt iszol, vagy kávézol, akkor azonnal szokj le róla, válaszd inkább helyette a jógát. A drogot nem is említettem, pedig az a legköltségesebb és a legveszélyesebb. Az astanga jóga tudományosan bizonyított módon segít a függőségek leküzdésében. A feladott káros szenvedély költségei azon nyomban fedezik a jógabérleted árát, és még egészségesebb és boldogabb is leszel.


2. Tegyük fel, hogy nincsenek káros szenvedélyeid. Min spórolhatsz még? Például a kábeltévé-előfizetésen, a mozijegyeken, a diszkó-belépőkön és általában minden szórakozási lehetőségen, ha komolyan gondolod a jógát. Azt nem mondom, hogy mondd le az internet-előfizetésedet, mert akkor nem fogod tudni olvasni lelkesítő blogbejegyzéseimet, de amúgy számtalan helyen van most már ingyen wifi (például az Atma mindkát stúdiójában is), és a legtöbb ember amúgy is a munkaheylén facebookol meg olvasgatja a blogokat. Szóval igazából az otthoni internet-előfizetés sem létszükséglet. Az internetről viszont (ha nem is teljesen legálisan) szerezhetsz egy csomó jó könyvet, filmet, zenét stb. így a művelődésedet is letudtad olcsóér. Társas programnak pedig ott van a kirándulás, flashmob, és egy csomó ingyenes rendezvény, hiszen egyre több rendezvény-szervező is felismeri, hogy csóróskodnak az emberek.


3. Az élelmiszeren is tudsz valamennyit spórolni, csak több munkát kell belefektetni. Ha alapanyagokat vásárolsz, sé főzöl, akkor olcsóbban kijössz, sé egészségesebb leszel, mintha készteleket ennél, vagy étteremben étkeznél (persze aki az Atma környékén dolgozik, az ebédidőben kénytelen kitenni magát egy jó kis vegetáriánus gasztronómiai élménynek, én is ezt teszem :-). De ha a bevásárlólistádról kihúzod az összes csokit, édességet, csipszet, kekszet, cukrozott üdítőt, amiknek ráadásul szetembertől meg is emelték az adóját, akkor nem csak olcsóbban kijössz, hanem egészségesebb is leszel. És a legjobb dolog az, ha megtermeled önmagadnak! Ha nincs telked, akkor a balkonládában, az ablakban, a csíráztató-edényben lehet kertészkedni, mert örömmel tölti el a lelket. Ha pedig kövér vagy, akkor egyél fele annyit, és jógázz minden nap! nem kell külön fogyókúrás készítményekre költeni.


4. Közlekedés! Ha autód van, azonnal add el! Annak a fenntartási kölségéből havi 4-5 jógabérlet is kijön, és még parkolójegyet sem kell venned. Ha a BKV-bérletet is soknak találod, akkor válassz egyet a jógik közlekedési módszerei közül: bicikli, longboard, görkori, gyaloglás, esetleg levitáció, amelyik szipmatikus. Ezek mind ingyen vannak, és még egészségesek is!


5. Ha frankhiteled van, az tényleg fogas kérdés, mert a törlesztőrészlet már lassan a duplája annak, amennyi öt éve volt. Viktor atyánk jóvoltából persze most lehet kedvezményesen előtörleszteni, már akinek van miből. De ha nincs, és a rokonaid sem hajlandóak jófejségből hozzád vágni egy pár milliót, akkor add el a lakásodat, cseréld kisebbre, vagy költözz albérletbe. A jógik egy fa alatt laktak, vagy egy barlagban. Persze ezt itthon azért nem ajánlom, mert télen hideg van, és nem biztos, hogy tudsz annyi tumó-hőt fejleszteni, hogy ne fagyj meg. Mellesleg arról is meg vagyok győződve, hogy a legtöbb hajléktalannak lenne lehetősége az életkörülményei javítására, csak nem érdekli, túl lusta hozzá. Ha én hajléktalan lenék, biztos akkor is jógáznék minden nap. Kitennék egy kis kalapot, hátha beledobnak egy pár forintot a járókelők :-).


5. Ha a fenti lehetőségeket mind kimerítetted, akkor kénytelen leszel többet dolgozni. Ebben az országban még mindig van azért munka annak, aki szeretne dolgozni. Havi 17 ezret megkeresni egy másodállással vagy alkalmi munkával nem nagy kunszt, és ha nem jársz szórakozni, és jógázol is, akkor napi 4-5 óra alvással is be fogod érni. De ha van internet elérésed, akkor nemzetközi szinten is tudsz dolgozni, van egy csomó pay-per-click meg egyéb internetes munkalehetőség. Ha pedig valamihez értesz, akkor foglalkozhatsz oktatással vagy szolgáltatással. Ismerek olyan jógaoktatókat, akik óratartással keresik meg az atmás jógabérletre vagy workshopokra valót. 


Több ötlet most hirtelen nem jut eszembe, de például egyes egészségpénztárak meg is térítik a jógabérletek árát, szóval az értelmesebb pénzintézeteknél ezt eleve az élethez tartozó juttatásnak tekintik. Az orvosi ellátás, a gyógyszerek és kezelések sokkal többe kerülnek, mint az, hogy a rendszeres jógázással megóvjuk az egészségünket. Egyet biztosra mondhatok, hogy azt, aki fanatikus, még maga Isten sem fogja megakadályozni abban, hogy jógázzon. Egy jógi elhatározása olyan erős, mint egy Hattori Hanzo szamuráj-kard, amellyel a kezében az ember bátran szembenézhet még az Istenekkel is. Természetesen Isten sohasem fog megakadályozni abban, hogy jógázz, úgyhogy az eltökéltséged kardjával legfeljebb a saját kétségeid csomóját kell keresztülvágnod. Vesd be a Végső Fegyvert, az eltökéltség kardját, és találkozunk az órákon :-)))

Be the Change

Depressziós lettem. Ebben az országban olyen mértékű közöny uralkodik az embereken, és olyan mértékben mindenkinek minden mindegy, hogy az már engem is kétségbe ejt. És ez sajnos többé-kevésbé a jógás közösségre is igaz, pedig ott tényleg sok jóravaló és jószándékú ember van. Hétfőn reggel jógás flashmobra mentünk, amire több, mint 100 ember regsztrált a Facebookon, ehhez képest reggel öten voltunk, délután pedig huszonöten. De legalább ennyien eljöttek, hogy tudassák a világgal a hírt: Jógafesztivál lesz október 2-án a Millenárison. Érdekes volt az emberek reakcióit is megfigyelni, a legtöbben fásultan, közönyösen elutasították a szórólapot, egyszerűen nem érdekelte őket a lehetőség, hogy végre elkezdjenek emberi módon élni, ahelyett, hogy minden nap mérgeket, vegyszereket és szemetet zabálnának és a tévé előtt vagy éppen a kocsmában tespednének. Mindenesetre a bejegyzés alján érdemes megtekinteni a flashmob videóját.


A Facebook, mint közösségszervező erő is sokat vesztett a hatékonyságából egy év alatt. Míg tavaly pillanatokon belül két-háromezren regisztráltak a Jógafesztivál eseményre, idén alig ötszázan eresvépéztek két hét alatt. Ráadásul manapság az átlagember annyira megbízhatatlan, hogy hiába jelzi egy közösségi portálon, hogy érdekli egy esemény, az utolsó pillanatban képes meggondolni magát, mert éppen nincs kedve. Pláne egy ingyenes esemény esetében.


Pedig idén a budapesti és magyar jógás közösség igazán odatette magát, hogy egy színvonalas ingyenes rendezvényt állítson össze, és az eseményen tulajdonképpen minden fontosabb jógastúdió fel fog vonulni. Több száz jógaóra, bemutató, workshop, és előadás között lehet majd válogatni, és szinte minden jógastílusba belekóstolhatnak a résztvevők. Ennek csak egy ára van: el kell jönni. Nem nagy erőfeszítés, de van, aki erre sem képes. És aki képes rá, az is csak akkor fogja megtenni, ha tud róla. És éppen ezért nem elég az a lelkesedés a budapesti jógaoktatók részéről, hogy eljön a fesztiválra és megtartja az órát, hiszen ahhoz közönség is kell. Anélkül egy rendezvény sem tekinthető sikeresnek. 


A következőkben tehát egy rövid akciótervet szeretnék ismertetni, ami remélhetőleg áttöri a közöny vastag szürke jegét, és képesek leszünk megmutatni a világnak, hogy valóban érdekel minket minden ember szenvedése, és szeretnénk megtanítani őket arra, hogyan küzdhetik le a szenvedést, a betegséget, az öregséget és az érdektelenséget, hogyan találhatnak maguknak értelmes életcélokat, és hogyan kezdhetnek el végre emberi életet élni. Ahogyan Gandhi mondta, nekünk magunknak kell lenni a változásnak, amit a világban szeretnénk látni, arra hiába várunk, hogy majd valaki megjavítja az elrontott dolgokat, mi meg majd örülünk. Szóval akkor azt akcióterv:


1. Ha rajta vagy a Facebook-on, akkor lájkold a Jógafesztivál oldalát, és oszd meg az üzenőfaladon!
2. Rsvp-zz a Jógafesztivál 2011 eseményre, oszd meg az üzenőfaladon, és a legfontosabb: hívd meg rá az összes ismerősödet!
3. Figyeld a Facebook-ot, mert jövő hét elejére szervezünk még egy ébresztő flashmobot a városba, ne maradj ki belőle! Ha szégyelled az utcán jógapózba vágni magad, akkor gyere szórólapozni, az is nagy segítség!
4. Ha van időd, ugorj be a hét bármelyik napján az Atma Pest-be, vegyél magadhoz pár száz szórólapot, és oszd ki az utcán vagy az ismerőseid között! A kinyomtatott szórólapoknak is csak akkor van értéke, ha valaki elolvassa őket még október 2 előtt.
5. Ha van bármilyen sajtó-vagy média-kapcsolatod, akkor tájékoztasd őket a következő flashmobról és a Jógafesztiválról, és küldd el nekik a lentebb található sajtóközleményt! Az ismerőseidnek is elküldheted email-ben!
6. És a legfontosabb, hogy a családoddal, ismerőseiddel együtt gyertek el a Jógafesztiválra, és vegyetek részt minél több programon! Lesznek gyerekprogramok, mindenféle állapotfelmérés és tanácsadás, masszázsok stb. Tegyünk valamit önmagunkért, és másokért, tegyük a Jógafesztivált egy sikeres rendezvénnyé!


Országos Jógafesztivál a Millenáris B épületében, október 2. 9:00


A tavalyi nagysikerű jógafesztivál után, idén ismét megrendezzük a magyarországi jógaélet legnagyobb ingyenes rendezvényét. Idén kétszer akkor területen, még több stúdióval és oktatókkal várunk.


A programban szinte minden Magyarországon ismert jógairányzat helyet kap.
Több mint 100 féle jóga foglakozás közül választhatsz, így biztosan megtalálod a számodra legmegfelelőbb óratípust.


Három színpadon lesznek bemutató órák, jóga show-k, és idén először workshopokat is tartunk, ahol már a gyakorlottabb jógázók bővíthetik tudásukat. Természetesen az elméleti előadások és filozófiai beszélgetések sem fognak hiányozni a Fesztivál programjából.


Kicsiket és nagyobbakat egyaránt várunk gyerekprogramokkal: lesz gyerekjóga, mesesarok, babás jóga, a szülők pedig a gyerekprogramok melletti Relax sarokban pihenhetnek, vagy akár ingyenes masszázst is kaphatnak.


A jóga egyedülálló út és világszemlélet, gyakorlatok és technikák csodálatos eszköztára. A jóga lehet egészségmegőrzés, mozgásterápia, testedzés. Lehet személyiségfejlesztés, önismeret, világszemlélet. Lehet filozófia, vallás, a végső szabadság. Ahány gyakorló, annyi cél, annyi út, annyi megközelítés. Ezt a sokszínűséget kívánjuk megmutatni minden résztvevőnek, aki ellátogat az idei Jógafesztiválra.


Október 2-án találkozunk a Millenárison, addig is kövess minket a Facebookon!


Üdvözlettel:


A Jógafesztivál szervezői


www.jogafesztival.hu
http://facebook.com/jogafesztival

A ruha teszi?

Az alábbi buddhista idézetre bukkantam, és elgondolkodtatott. 


"Vannak emberek, akik vallásosnak nevezik magukat, és ezt úgy próbálják mutatni, hogy bizonyos módon öltözködnek, bizonyos életvitelt folytatnak, és elszigetelik magukat a társadalom többi részétől. Ez helytelen. Az elme tisztításával foglalkozó könyvek azt mondják: "Változtasd meg a belső nézőpontodat, de a külső megjelenésedet hagyd meg olyannak, amilyen." Ez fontos. Mert a lelki gyakorlatok (mahájána) végzésének valódi célja az, hogy másokat szolgáljunk, és nem szabad elszigetelődnünk a társadalomtól. A szolgálat, a segítség céljából a társadalomban kell maradnunk." 


Nem is az öltözködés a lényeges momentum ebben az idézetben, bár ha introspektívak akarunk lenni, akkor jól tesszük, ha nem az öltözködése alapján ítélünk meg valakit. Annak is van jelzés-értéke, mert az ember általában valamilyen üzenetet akar közvetíteni a ruhadarabokkal, amiket magára húz. De mindezek külsőségek csupán, és aki számára a ruha (például a vallásos ruha) egy kapaszkodó, az esetenként egy vallási tradíció követése során is leragad a külsőségeknél, a ceremóniáknál. Akinek gyenge a hite, és nem annyira anarchista sámán, mint amilyennek Danny Paradise leírta a jógikat, annek számára a valahová tartozás, amit a ruhájával, hajviseletével stb. is kifejez, egy menedék, ami biztonságérzetet ad. 


Egy bizonyos vallási tradíció iránti elköteleződés valóban magával vonhatja azt, hogy az ember tudatilag, társadalmilag vagy pszichésen elhatárolódik bizonyos hatásoktól, amelyeket károsnak vagy tiltottnak tart. Bár a jógikus életmód és gondolkodásmód a megtapasztalásról szól, azért a jóginak is kell tudnia tudatosan dönteni arról, hogy milyen tapasztalatokon szeretne keresztülmenni. Tradicionálisan a jógát magányosan gyakorolták a jógik, és általában az öltözködést sem vitték túlzásba, egy szál ágyékkötőben üldögéltek a barlangjukban, még a legnagyobb hidegben is. A jógi acélossá edzi a testét a lemondások és vezeklések által, hagyja, hogy átjárják az anyagi elemek. A jógi számára fontosabb az anyagi elemek közelsége és a testének átlényegítése ezekké az anyagi elemekké, ami által megtapasztalja azt, hogy az elemek körförgásából kialakult fizikai test idővel visszaalakul, vagyis szétbomlik, és ezzel egyidejűleg az elméjét edzetté teszi a környezet befolyásoló tényezőivel szemben.


Ez a magányos, társadalmon kívüli jógi-szemlélet azonban nem annyira gyakorolható praktikusan a mai világban, és úgy érzem, nincs is rá szükség. Azok a jógik, akik lejöttek a hegyekből és megosztották tapasztalataikat az emberiséggel, szerintem sokkal több áldást hoztak a világra, mint a magányosan meditáló, szamádhiba merülő szádhuk, akiket csak a saját felszabadulásuk érdekel. 


Valóban igaz az, hogy az embernek tudatosan kell megválasztania a barátait, a társaságot, amelyben az életét éli, hiszen amikor összekapcsolódunk mások energiájával, az nagy hatással van a személyiségünkre. Én például sokkal jobban szeretek másokkal együtt jgóázni, mint egymagamban, vagy olyan emberekkel, akik el vannak merülve a saját egójukban, ahelyett, hogy kinyitnák a szívüket és megosztanák a szeretetet másokkal. Mivel úgy gondolom, hogy az emberiség legmagasabb vallása a szeretet, amely a szolgálaton keresztül fejeződik ki, és ezt könnyebb együtt gyakorolni, mint egyedül. Mert a magányos ember legfeljebb csak önmagát szeretheti, de ha másokat is szeret, akkor ők erről nem fognak tudomást szerezni. Szóval én nem vagyok az elszigetelődés híve, hiszen a jóga is az összekapcsolódásról szól. Mindegy, hogy milyen ruhában és frizurával :-))).

A varázsfőzet

Közkívánatra még egy beszámoló a Danny-workshop második és harmadik napjáról, amelyek tulajdonképpen ugyanúgy teltek, mint az első, vagyis jó hangulatban, húsz fős látogatottsággal, amivel szerintem Danny is elégedett volt. Kifejtette, hogy a tanítványok gyűjtése és intézmények létrehozása veszélyes dolog, mert leköti az embert. Éppen ezért ő is csak úgy tekint magára, hogy némileg tapasztaltabb, mint mi, és átadja a tapasztalatait. 


Valahol hajlamos vagyok egyetérteni vele abban, hogy főleg a jógában az embernek az önállóságra kell törekednie, és a saját útját kell járnia, a különböző tanárok iránymutatása csupán segítség ehhez. Én is számos tanárral találkoztam eddig, és mindegyik adott nekem valamit, de nem érzem azt, hogy szükséges lenne az elköteleződés és a teljes azonosulás valamely tanár személyiségével. Amikor egy jóga-gyakorló szinte isteni magasságokba idealizálja a mesterét, és minden megnyilvánulását tökéletesnek akarja tekinteni, akkor a kapcsolat valahol mesterkéltté, erőltetetté válik. Jellemző módon ugyanezek az emberek a "tanítványaiktól" is ezt az idealizált viszonyulást és elköteleződést, kizárólagosságot fogják elvárni. 


A mestereket tisztelni kell, hálásnak kell lenni nekik azért, amit kapunk tőlük, de szerintem sem szabad függővé válni tőlük, mint ahogyan másokat sem érdemes magunkhoz láncolni a jógaoktatás nevében, hiszen az egész a szabadságról szól, és nem a kötődésről. Az összekapcsolódást egyfajta feloldódás, a határok megszűnése kellene, hogy kísérje. Ahogy Danny mondta, a jógi tudata és percepciója folyamatosan tágul, és egyre több dolgot tapasztal meg, miközben kívülállóként szemléli őket. 


A második napon sűrűn emlegette az ayahuasca ceremóniát, amire többen felkapták a fejüket és kétségbeesett pillantásokat vetettek rám, hogy valóban én is azt gondolom, hogy ez a megvilágosodás (egyik lehetséges) útja? Hát erre őszintén szólva nem tudok kompetensen válaszolni, egyrészt, mert sohasem próbáltam ki, másrészt, ha ki is próbáltam volna, a személyes tapasztalat sem mindig eléggé objektív ahhoz, hogy megalapozottan tudjunk nyilatkozni a témában. 


Danny szerint az ayahuasca főzet, bár erőteljes tudatmódosító hatása van, nem addiktív, nem "repülsz tőle", hanem mélyen magadba nézel, és esetenként halálközeli élményeket élsz át a hatása alatt. A hívei szerint segít szembenézned a félelmeiddel, a problémáiddal, de azokat saját magadnak kell megoldanod. Szóval nem kellemes az élmény, és a főzet íze sem, és a legtöbben jó nagyot szoktak hányni tőle, ami a "karmától való megtisztulást" szimbolizálja. Danny szerint az ayahuasca fogyasztói félelem nélkül készülnek a halálra, sőt, a főzet sok mindenkinek segített megszabadulni a különböző addikcióitól (alkohol, dohányzás, heroin stb.), illetve a kutatások szerint számos pszichés betegséget is lehet vele gyógykezelni. 


Nos, én ehhez annyit fűznék hozzá, hogy a Krisna-tudat tanításai szerint kerülni kell mindenféle tudatmódosító anyag bevitelét a szervezetbe, akkor is, ha nem addiktív. A legmagasabb szintű meditációhoz a legtisztább tudatra van szükség, és én személy szerint sem hiszem, hogy a földön létező bárminemű gyógynövény hozzá tudná segíteni az embert a tisztább tudatállapot eléréséhez. Lehet, hogy nem leszel rosszabb ember az ayahuasca fogyasztásától, de szerintem jobb sem, ahhoz más erőfeszítéseket kell tenni, hogy az ember a karmáját tisztítsa és a személyiségét tökéletesítse. 


A többi tudatmódosító módszer (mantrák, meditáció, tánc, zene stb.) viszont nem tiltott a Krisna-tudatban sem, bár azért egyes sámán-rituációkat a fekete tantra kategóriájába sorolnék. Olyan erők megidézésétől se várjon az ember sok jót, amelyek a sötét régiókból származnak. Szóval nem érdemes keverni a dolgokat, mert esetleg a karmánk kibogozása helyett még jobban összegubancoljuk. Szóval nem lettem meggyőzve arról, hogy ki kell próbálnom az ayahuascát, maradok a Hare Krisna mantránál. 


Vasárnap már nem emlegette annyit az ayahuascát, helyette az astanga-jóga kialakulásáról beszélt Danny. Az volt az álláspontja, hogy az astanga rendszer a hatha-jóga továbbfejlesztett változata, mivel Krisnamácsárja a bandhák és a tudatos légzés használatát összekapcsolta a dinamikus ászana-gyakorlással. Danny szerint (és szerintem is) az astanga-sorozatok olyan haladó gyakorlásra adnak lehetőséget, amire sok, több éves jóga-múlttal rendelkező ember rákap, mivel azt tapasztalják, hogy ez a fajta gyakorlás képes a legjobban kihozni a potenciáljukat. Az astanga nyugatra kerülése előtt valóban csak nagyon könnyed, Sivananda-stílusú ászana-gyakorlások voltak elterjedve, ami miatt a jógára általában gyógytorna-szerű rehabilitációs mozgásként asszociál a legtöbb ember, míg az astanga gyakorlása azért komoly kihívás és sport-teljesítmény. 


Danny szerint, mivel az astanga nagyon hatásos terápiás módszer, egyúttal komoly sérüléseket is okozhatunk vele magunknak, ha nem vigyázunk. Főleg a haladó sorozatoknál  nagy a sérülésveszély. A "borotva élének" nevezte az astanga rendszert, amelyben minél tovább haladsz, annál könnyebben elvághatod magadat. Szóval szerinte a sorozatokat Krisnamácsárja és Pattabhi Joisd állították össze, és a Jóga korunta mítoszt azért építették köré, mert az emberek komolyabban vesznek valamit, ha azt hiszik, hogy több ezer éves. Valójában azonban a jóga ugyanolyan evolúciós folyamaton megy keresztül, mint az emberiség, és valószínűleg azért is jelent meg az astanga gyakorlási rendszer, mert most éppen erre van szüksége az emberiségnek. 

Utána mindkét nap lenyomtuk az astangás pránajáma-szettet, amiről majd hangfelvétel és videó is érkezik. Majd szombaton és vasárnap is egy két órás astanga-gyakorlás következett, amit én inkább "improvizációk astanga-témára" névvel jellemeznék. A pénteken bemutatott változatok mellett vettünk néhány ülő pózt asz egyes és kettes sorozatból, a befejezést elég rövidre vettük. Vasárnap pedig a harmadik sorozat volt a domináns, Danny bemutatott egy csomó kartámaszt, és meg is csináltatta velünk. Igazi ászana-show kerekedett belőle, ami ha másra nem, arra talán jó volt, hogy eloszlatta a résztvevők félelmeit vagy illúzióit a harmadik sorozattal kapcsolatban. Gondolom, mindenki eldöntötte, hogy ez neki még egyáltalán nem való, vagy éppen megjött a bátorsága, hogy foglalkozzon vele.


Mindent összevetve izgalmas workshop volt, sokat tanultunk és elgondolkodtató dolgokat hallottunk. Hamarosan, ahogy időm engedi, lesz fotóalbum, és hangfelvételek is, amiket megtaláltok majd a Letöltések oldalon.

Egy kis izomtan

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:


"Pectoralis minor (kis mellizom)


Ez egy kicsi, de fontos izom, amely a pectoralis major (nagy mellizom) alatt helyezkedik el. A 3-5. bordán ered és a hollócsőrnyúlványhoz kötődik. A hollócsőrnyúlvány a lapocka része, de előrefelé türemkedik ki a kulcscsont alatt, a mellkas elülső oldala felé. Amikor a kis mellizom összehúzódik, előrefelé mozgatja a vállat. Az elülső fűrészizommal együtt dolgozik a csaturanga dandászanában, de elsődlegesen ez mozgatja a vállat a felfelé néző kutyába történő tranzíciónál, és az előreugrásoknál. Ha valakinek mindig előreállnak a vállai, akkor valószínűleg kötöttek a pectoralis minor izmai.

Külső combforgatók


A combcsont kifelé forgatását egy hat izmot magába foglaló csoport, amely a gluteus maximus (nagy farizom) alatt helyezkedik el. A laterális forgatók közül a legfelső a piriformis (körteképű izom), amely a keresztcsonton ered. A nagy ülőideg általában a piriformis alól bukkan ki.  Az ülőideg-gyulladást sokszor a krónikusan kötött piriformis okozza, amely nyomja az ülőideget.


A másik öt laterális forgató izom, vagyis a gemellus inferior és superior (alsó és felső ikerizom), az obturator internus és externus (belső és külső záróizom) és a quadratus femoris (négyszögű combizom), amelyek az ülőcsont hátulsó oldalán erednek. Mind a hat külső csípőforgató a nagytomporhoz kötődik, vagyis a combcsont kiálló kúpos végéhez. 


Mivel a laterális forgatók felfüggesztve tartják a medencét, mint egy hintát, ha a két oldal között bármilyen szabálytalanság fedezhető fel, a medence ferde lesz. A gluteus maximus (nagy farizom), a gluteus medius (középső farizom), a sartorius (szabóizom), biceps femoris (kétfejű combizom, vagyis hamstring), az adductor magnus (nagy combközelítő izom), adductor brevis (rövid combközelítő izom) és a pszoász (horpaszizom) is mind végeznek másodlagos kifelé forgatást."

Néhány megjegyzés: A combforgató izmok fentebb felsorolt tömkelege megfelelő nyújtás esetén nagy mozgástartományt biztosít a csípőízületnek, és az olyan extrém kifelé forgatások is begyakorolhatók, mint a képen látható kétlábas buddhászana. Sok embernél a  különböző izmok között van egy-kettő, amely rövidebb, ezért bizonyos szögben nehezebben engedi a csípőnyitást. A baddhakónászana és az upavista kónászana, illetve az ardhakúrmászana különböző változataival érdemes kísérletezgetni a csípőnyitás tartományának fejlesztéséhez. A kifelé forgató izmokat a comb befelé történő nyújtásával nyújthatjuk (például az ardhamatszjéndrászana vagy egyéb behajlított térdes gerinccsavaró pózok esetén érezhetjük a piriformis és a kapcsolódó izmok nyúlását). Az ülőideg-gyulladás nem csak a kötött priformis erőltetése esetén alakulhat ki, hanem a hamstring húzódása esetében is, ha az eredési pontnál húzódnak meg és gyulladnak be a szalagok. Ilyenkor lassú a regeneráció, mert az ülőideg folyamatos nyomása minden előrehajlító mozdulatnál hosszú ideig gyulladásban tartja azt. Ebben az esetben a kíméletes gyakorlás a legcélravezetőbb. 

A sámánok útján

Megérkezett Danny Paradise. Első benyomásra is kellemes, barátságos emberke, mentes egy csomó sallangtól meg teátrális megnyilvánulástól, amit a 70-es évek-beli hippi-kinézete alapján az ember hozzá asszociálna. Engem folyamatosan emlékeztet valakire, de még nem jöttem rá, hogy kire. Lehet, hogy szimplán csak önmagára, és előző életünkben volt valami kapcsolatunk? Nem tudom. Mindenki azt kérdezi, hogy hány éves, de a neten böngészve sem sikerült kiderítenem. Annyit ír csak az önéletrajzában, hogy 1976-ban kezdett atangázni, ami ugye 35 éve volt. Tegyük fel, hogy ekkor kb. 18 éves volt, akkor ötven valamennyi legalább. Annyinak ki is néz, de lehet, hogy egy tizessel több. 


Mindegy, ez végül is lényegtelen, mert kifejtette, hogy az emberi test és szellem, főleg, ha jógázik valaki, igazából 80 éves korában peakel, vagyis akkor éri el a csúcsformáját. Megnyugodtam. Van még negyven évem. A workshopon voltunk vagy húszan, érdekes módon nem egészen azok az arcok, akik lelkesen eresvépézték az eseményt a fészbúkon, de hát ezt már megszoktuk. Könnyebb az entert megnyomni, mint ténylegesen odavonszolni magad, hogy egy ilyen "önmagadra ébresztő" ember társaságában töltsd a hétvégét. 


Danny workshopja tudatosan és rutinosan volt felépítve, bár nem nélkülözte a spontaneitást sem. A beszélős részt szerencsére az elejére vette, így még mindenki figyelmét fenn tudta tartani. Én szakaszosan voltam benn rajta, mert közben a Danny által kiadott öt oldalas jegyzetet nyomtattam az irodában. De az az egy-két foszlány, amit elkaptam, azért érdekes volt. Az agyhullámokról beszélt, az alfa, béta, théta, delta stb. állapotokról, és hogy miként függenek össze a jóga és a meditáció gyakorlásával. Danny szerint nincs szükség külön meditációs technikák gyakorlására, mert igazából a pránájáma és az ászanák gyakorlása a bandhákkal együtt automatikusan meditációs állapotba juttatja az elmét. 


Ez egy igazi astangás megközelítés, és Danny esetében azt éreztem, hogy tényleg tapasztalatból beszél. Az bebizonyosodott az este folyamán, hogy rendszeresen gyakorolja az ászanákat, és a pránajámát is. Sok párhuzamot vont a sámánikus kultúra és gyakorlatok, és az astanga jóga között. Ezzel nincs is semmi gond, sőt, én elfogadhatónak tartom azt az elképzelést, hogy az egész emberi kultúra spirituális gyakorlatai és törekvései valahol egy tőröl fakadnak, és éppen ezért időtlenek, vagyis a változó korszakok és kultúrák forgatagában mindig más jelleget öltve jelennek meg, bár lényegüket tekintve ugyanazokon a szinteken haladnak keresztül a sámánok, a jógik, a szufi misztikusok stb. 


Danny azt mondta, hogy mindenre, amiről a történészek nem tudják, hogy milyen régi, azt mondják, hogy ötezer éves. és bár a klasszikus jóga kialakulásának (ahogyan ma ismerjük) korszakát is maximum ötezer évesnek tekintjük, bár igazából senki sem tudja, hogy pontosan kik és hogyan jógáztak ötezer évvel ezelőtt Indiában, az egyiptomi templomok falfestményei még ennél is régebbi korokból származó ászanákat ábrázolnak, amiket később a gyakorlás közben ki is próbáltunk. A fotókat benn hagytam a gépemen, majd a holnapi blogban láthattok belőle. Addig is kikotortam egy egyiptomi képet, az egyik pózról, amit gyakoroltunk. 


A beszélgetés végén Danny kikapcsoltatta a kamerát, és elkezdett az ayahuasca (dél-amerikai hallucinogén főzet) jelentőségéről beszélni. Ez pár embernél kiverte a biztosítékot, én magam nem lepődtem meg ugyan rajta, de nem mondom, hogy meggyőzött, hogy próbáljam ki. Való igaz, hogy a klasszikus jóga-írásokban is említik a gyógynövények használatát a szamádhi és a megváltozott tudatállapotok eléréséhez, de én azt gondolom, hogy van ennek természetesebb, biztonságosabb módja is. Az ayahuasca, vadkender, és egyéb, a sámánok által is használt "tudattágító" növények vélhetőleg teljesen másképpen hatnak egy meditációban és különböző vezeklésekben edzett elmére, mint egy drogfüggő hippiére. Mégis azt gondolom, hogy nagyon kevesen képesek annak hátrányai nélkül hasznát venni az ilyen tudati "rakétáknak", úgyhogy marad a bicikli, vagyis az ászana és a pránájáma, esetleg a mantrák, mint tömegközlekedési eszközök.


Danny szerint az embernek nem szabad eredményfüggőnek lennie a gyakorlásában, hiszen ez egy gyógyító folyamat, ami az egész életünket igénybe veheti. Govinda Kai is hasonló gondolatokkal hozakodott elő, de úgy éreztem, Dannyből az egész érettebben, természetesebb, megemésztettebb módon áramlott, és az ember nem érezte azt, hogy most valami új világnézetet akarnak ráerőltetni, de tudat alatt azért mégis beleivódott a lázadó sámán-mentalitás.


A kb egy órás előadás után vagy negyven perc pránájáma következett. Nekem egy kicsit nehéz volt követni a váltott orrlyukas légzéseket, amelyeket még kumbhakákkal és bandhákkal is jó sűrűn tarkítottunk, de Danny rutinosan nyomta a szettet, látszott rajta, hogy rendszeresen gyakorolja. Megint csak nem az volt az ember érzése, hogy egy jól felépített showműsor részese, amit az előadó már profi szinten begyakorolt. Sokkal inkább az, hogy a tapasztalatait osztja meg velünk, enged belekóstolni a világba, amiben ő létezik, és amit ezekkel a gyakorlatokkal számunkra is elérhetővé tesz. Tíz perc pránájáma nekem is oké szokott lenni, energiával tölt fel, megnyugtatja az elmémet, de fél óra üldögéléstől már türelmetlenné szoktam válni. 


Danny azt is említette, hogy a jóga irodalom szerint mindenki egy adott számú szívveréssel születik, így ha meg akarjuk hosszabbítani az életünket, akkor le kell lassítani a pulzust a pránájáma segítségével. Néhányan ekkor rám néztek és hangos nevetésben törtek ki, mert tudják, hogy kardió-mániás vagyok, és nem szoktam spórolni a pulzusommal. Lehet, hogy öregkoromra ez is megváltozik...

Vágre elkezdtük a gyakorlást, amiből szombatra többet is ígért Danny. Jó hangulat volt, addigra az egész napos fejfájásom is elmúlt. A napüdvözletekbe is betett már egy-két módosított cifraságot, amiket ő maga is bemutatott. Nem egy tipikus kigyúrt astangás alkat, de ügyes és hajlékony. Látszik, hogy a gyakorlás belső aspektusára koncentrál, és nem az erő-demonstrációra. Igazi játékos ember, és ez tetszik benne. Bár én nem variálom annyira szabadon a sorozatokat, sem a gyakorlásomban, sem pláne az oktatásomban, tetszik az a hozzáállás, hogy intuitív módon halad az ember, és kísérletezik az ászanákkal. Azt is el tudom fogadni, hogy az astanga hat sorozatába több millió ászana van belekódolva, amit a tudati fejlődésünk során fedezhetünk fel (már amennyiben érdekel bennünket). Én is szoktam kísérletezni, és érdekelnek az olyan ászanák is, amelyek nincsenek benne konkrétan a "klasszikus" sorozatokban. Semmi sincs kőbe vésve, a Tízparancsolatot és a Smaragdtáblát kivéve, és én is így állok hozzá a gyakorláshoz. 


Szóval jó kis változatokat gyakoroltunk, köztük egy pár egyiptomi pózt is. Tíz körül indultunk haza, jó fáradtan. A szombati és vasárnapi nap is sok izgalmat ígér, úgyhogy aki kihagyta a pénteket, azoknak javaslom, hogy csatlakozzanak be, akár egy vagy két napra is. A második kép abból az albumból való, amit Danny mutogatott a workshop elején. A képen Cliff Barber látható, aki szerintem már 60 éves elmúlt. Összehasonlításképpen David Williams 60 éves, és mindannyian az első, 70-es évekbeli astangás csapat tagjai. Éljenek az öregek, akik szívósak, mint egy fa! :-)