Természetesen a karma törvénye, vagy inkább az idő, mely működésbe hozza a karmikus visszahatások érlelődésének folyamatát, olyan, mint a borotva éle. A jövőben előttünk álló választási lehetőségek száma szinte végtelen. Minél távolabbi jövőt próbálunk szemlélni, annál megfoghatatlanabb az egész. Talán tudjuk körvonalazni, hogy mi várható holnap, holnapután, de azt, hogy a következő életünkben mi várható, már sokkal kisebb eséllyel tudnánk meghatározni, hiszen azt még a hátralévő életünkben hozott összes döntésünk befolyásolni fogja. A múlt viszont már lezárult, azt már képtelenség visszahozni és megváltoztatni, vagy meg nem történtté tenni. Ha a múltban hoztunk egy rossz döntést, azon már fölösleges sopánkodni, hiszen semmit sem tehetünk. Csupán tanulhatunk belőle. Ha valamilyen traumatikus élményt éltünk át a múltban, akkor is csak azt választhatjuk meg, hogy azt utólag hogyan éljük meg és dolgozzuk fel, és miképpen befolyásolja a feltételekhez kötött jellemünket, magát az eseményt nem tudjuk hatályon kívül helyezni.
A jelen pillanat tehát a borotva éle, amely alakítja jövőbeni sorsunkat, és kondenzálja mindazt, amit a múltban átéltünk. Egyes filozófusok szerint csak a jelen pillanat az, ami igazán valóságos. A múlt az már egy visszahozhatatlan emlék, a jövő pedig a kavargó lehetőségek homálya, és még nem nyert valódi létet.
A "mi lett volna, ha" típusú kérdések sem mindig célravezetőek. De például olyan esetben hasznosak lehetnek, amikor sikerült egy jó döntést hoznunk, és elkerültünk valamilyen veszélyt vagy fenyegető negatív karmát. Például ha valaki egészségesen él egész életében, ezzel bizonyára egy csomó betegséget elkerül, amit amúgy megkapott volna, és szenvedett volna tőlük. Csakhogy gyakran az általunk teremtett valóságot olyan természetesnek esszük, hogy nem gondoljuk végig: mindezt csak a jószerencsének és a bölcsességünknek köszönhetjük, és sokkal rosszabb helyzetben is lehetnénk.
A másik dolog, amire sokszor fölöslegesen pazaroljuk az energiát, a jövőbe révedő latolgatás, a "mi lesz akkor, ha" kezdetű gondolatmenet, ami gyakran a múltból ránk rakódott félelmekből táplálkozik. A jövő bizonytalan, azért az összes lehetséges alternatíva közül végül csak egy fog megnyilvánulni, az összes többire igazából fölösleges felkészülni. Emlékszem, amikor a 2000-ik év közelgett, sokan harmadik világháborút vagy egyenesen világvégét, de legalább a számítógépes rendszerek összeomlását jósolták. Voltak, akik komoly túlélőkészleteket halmoztak fel, ami végül vagy rájuk romlott, vagy szépen elnyammogták a pincében tornyosuló tartós élelmiszereiket.
Én asztrológusként is mindig azt mondtam, hogy világvégét jósolni nem kifizetődő dolog. Ugyanis, ha elmarad, akkor mindenki ki fog röhögni, viszont ha tényleg bekövetkezik, akkor nem marad senki, aki megtapsoljon. Úgyhogy a legjobb, amit tehetünk, hogy átadjuk magunkat az áramlásnak, és igyekszünk közelebb kerülni örök és elpusztíthatatlan önvalónkhoz.
