A gherandászana C,D gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

Az aktív elengedés technikáját ugyanúgy hajtsuk végre, mint az A és B változatoknál, annyi eltéréssel, hogy a féllótuszban lébő lábat is igyekezzünk minél jobban ellazítani csípőben, bokában, térdben. 

Rávezető változatok

Gyakoroljuk a gherandászana A és B esetében említett rávezető gyakorlatokat, illetve gyakoroljuk a féllótusz pozíciót hason fekvésben is. Ennél a gyakorlatnál a leggyakoribb hiba az, hogy a féllótuszban lévő láb térdét nem engedjük le teljesen, hanem a hasunk alatt tartjuk. A talpnak és a térd belső felének kell a talajt érnie, és a féllótuszban lévő térdnek a nyújtottal egy magasságban kell lennie. Ha megy a féllótusz hason fekve, akkor megpróbálhatjuk hátul átnyúlva megfogni a lábujjunkat, mint az álló féllótusz-pózban. Ha ez is megvan, akkor hátrahajlíthatjuk a törzset kobrapózba. A féllótuszra rávezető összes gyakorlatot végezhetjük, amennyiben nem megy megfelelően. 

Egészségügyi hatások

Javítja a koncentrációs képességet

Nyújtja és erősíti a gerincet

Nyújtja a mellkast, a hasat, a csípőt, a lágyékot, a combokat és a bokát is.

Stimulálja a hasi szerveket

Javítja a mobilitást

Ajánlott cukorbetegek számára

Jó hatással van a hasi problémákra, pl. székrekedést, puffadás.

Ellenjavallatok: Súlyos gerinc- vagy térd-boka sérülés, friss műtétek, magas vagy alacsony vérnyomás, terhesség.

Gherandászana C és D

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Gherandászana C, D (Gheranda Risi póza)

Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A gherandászana A, B pozíciókhoz képest itt a lábakat és a kezeket keresztezve fogjuk meg. 

Gherandászana C

Szapta: Belégzésre feküdjünk hasra, és kilégzésre helyezzük a jobb lábunkat féllótusz-pózba, majd a jobb kezünkkel nyúljunk át a bal oldalra a hátunk mögött, és fogjuk meg a jobb lábunk nagylábujját. A jobb térd és sarok a talajon marad.

Astau: Nyúljunk hátra a bal kezünkkel, és fogjuk meg a bal lábunk ujjait, majd forgassuk előre a könyökünket. Egyenesítsük a térdet és a könyököt, amennyire lehetséges. Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban.

Nava-trajódasa: Hajtsuk végre a csatvári-astau vinyászákat a másik oldalra is.

Csaturdasa: Kilégzésre bontsuk a pózt, és emeljük ki magunkat csaturanga-dandászanába.

Pancsadasa: Felfelé néző kutyapóz.

Sódasa: Lefelé néző kutyapóz.

Szaptadasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.

Astadasa: Kilégzésre engedjük le a mellkast.

Ékónavimsatihi: Belégzésre úrdhva-vriksászana, majd szamaszthiti.

AgherandászanaD-t végezhetjük úgy, hogy a kettő között felmegyünk egészen álló helyzetig, de lefelé néző kutyapózból is folytathatjuk (az előző leírásban a 16. vinyásza) A következőkben ezt a vinyásza számolást közlöm:

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Szapta: Belégzésre feküdjünk hasra, és kilégzésre helyezzük a jobb lábunkat féllótusz-pózba, majd a jobb kezünkkel nyúljunk át a bal oldalra a hátunk mögött, és fogjuk meg a jobb lábunk nagylábujját. A jobb térd és sarok a talajon marad.

Astau: Nyúljunk hátra a bal kezünkkel, és fogjuk meg a bal lábunk ujjait, majd forgassuk előre a könyökünket. Ezután engedjük le a bal talpunkat a jobb vállunkra úgy, hogy az alkarunk az állunk alatt halad el. Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban.

Nava-trajódasa: Hajtsuk végre a csatvári-astau vinyászákata másik oldalra is.

Csaturdasa: Kilégzésre bontsuk a pózt, és emeljük ki magunkatcsaturanga-dandászanába. 

Pancsadasa: Felfelé néző kutyapóz.

Sódasa: Lefelé néző kutyapóz.

Az Ákása-krónika

Több helyen hallottam már említve az Ákása-krónikát, például az Élet Virága könyvben is van róla szó, amikor az egyik egyiptomi uralkodó Ehnaton igyekezett az egyistenhit felé terelni az egyiptomiakat, akik nem értették a viszonyt az általuk imádott különböző isteni formák között. Ebből az esetből úgy tűnik, hogy ha valaki, például egy vallásalapító, nagy tanító, próféta véghez visz bizonyos jelentős dolgokat, akkor ezek "felvésődnek" az Ákása-krónikába, és onnan kezdve az univerzum történelme már könnyebben képes ismételni önmagát. 

Nade térjünk vissza akkor a kérdésre, hogy mi is az az Ákása-krónika, hol található, és mi van benne? Ezekre a kérdésekre nagyjából egy félórás egyéni transzlégzés-terápia alatt kaptam választ, amit én vezettem, a vendég pedig lélegzett. Én közben ütöttem a dobomat, és azt vettem észre, hogy a segítőim valamiféle magasabb világban elhelyezkedő helyre vittek, az általam leírásból ismert helyek közül a legjobban a Tejóceánhoz tudnám hasonlítani. Ide szoktak eljönni a félistenek, ha nagy gáz van, és hívják az Úr Visnut, aki vagy válaszol, vagy nem, vagy megjelenik, vagy nem. Szóval egy tejszerű ködben lebegtünk, és egy nagy könyv jelent meg előttem, az is csak úgy a semmiben lebegett. Öreg, sötétbarna bőrkötése volt, és még egy nagy zár is volt rajta, gondolom azért, hogy az illetéktelenek ne tudják kinyitni. 

Ebben az esetben azonban nyitva volt, és én belenéztem. A könyvben nem kétdimenziós betűk és képek voltak, hanem hármodimenziós, mozgó, élő jelenetek emelkedtek ki a lapokból. Szinte át lehetett élni azt, amiről éppen olvastam. Valami hasonlót láttam a Harry Potter filmben, de itt a "bejátszások" nem csak egy-két percesek voltak, hanem mindegyik oldalon egy szinte végtelen filmet, a karmikus valóság egy-egy dimenziószálát lehetett végignézni. És nem csak háromdimenziós hologramnak tűntek a jelenetek, hanem végtelen mélyen beléjük is lehetett hatolni, mintha a figyelmünkkel és a tudatosságunkkal együtt mélyültek volna a dimenziók. Csak akkor kellett lapozni, ha ugorni akartam egyik témáról a másikra. A következő oldalon mindig az jelent meg, ami éppen engem érdekelt, mintha egy gondolatolvasó könyv lenne.

A könyvben megtalálható volt az egész univerzum összes bolygójának történelme, minden spirituális hagyományuk, a végtelen különféle isteni formák és vallási rendszerek, a spirituális tudás különböző iskolái és tanításai, de ugyanúgy a tudomány vívmányai és az összes művészeti alkotás, a különböző galaktikus kultúrák nyelvei, szimbólum-rendszerei, szokásai, hagyományai mind-mind megtalálhatóak voltak az Ákása-krónikában. Persze azokról a dolgokról nem olvashattam benne, amik az emberek elméjét a hétköznapokban 99 százalékban lekötik, mivel annak az információnak vajmi kevés szerepe van abban, hogy megismerjék a tényleges Önvalójukat. 

Az írott betű vagy képírásos szimbólumrendszerek nem tudják teljesen átadni azt az információmélységet, amit a hang át tud adni. Ezért tanítottak szóban, beszédben, énekben, mantrákban sok ősi kultúrában. De még ennél is szélesebb információátviteli csatorna az, amikor telepatikusan kommunikálunk. Az Ákása-krónika esetében is ez történik, az aktuális információ kép, hang, tapintható forma, illat, íz, érzelem, érzés formájában is megmutatkozik az olvasó előtt, bár ő végig tudatos arról, hogy csak szemtanúként van jelen, és nem avatkozik bele az általa szemlélt eseményekbe.

A különböző témák mellé, amiket meg lehetett ismerni és megtanulni az Ákása-krónikából, számos tanító gyűlt össze az univerzumból. Körbeállták, vagy ülték a könyvet, és segítettek megérteni az adott témával kapcsolatos igazságokat. Ebből is levonhattam a következtetést, hogy a tudást nem elég könyvekből megszerezni, hanem kellenek azok az útmutató személyek, akik meg tudják értetni velünk a tudás adott aspektusát. 

Az Ákása krónika tulajdonképpen az egész Világmindenség holografikus memóriája, és mint ilyen (erről majd a jövő héten fogok írni részletesebben), minden tudás, amit valaki valaha megkapott és megértett, mindenkinek a rendelkezésére áll, ha képes valóban olvasni az Ákása-krónikában. A másik kérdés, ami felmerül: vajon a könyv csak a múltban lezajlott események krónikája-e, vagy pedig a tudati tisztaság bizonyos szintjén lévő emberek ugyanúgy képesek kilépni az idő egydimenzionalitásából, és a jövőbeli eseményekkel kapcsolatos információkat is lehívni. Számos híres jós és jövőbelátó esete az utóbbit támasztaná alá. 

Ezután visszatértünk az Életfához. Most már tudom, hogy létezik az Ákása-krónika, bár az még nem világos, hogy mikor és hogyan fogok tudni majd onnan információkhoz jutni. Minden esetre ígéretes kezdet, a mozaik újabb darabkája került a helyére.

Ajánlott és kerülendő tettek

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"3.4 Az ajánlott és kerülendő tettekről szóló rész 

3.4.1 A kerülendő tevékenységek 

Az alábbi tevékenységeket fel kell adni: hosszú utak, melyek során egy faluban kell éjszakáznunk; fürdés napkelte után; böjt; megterhelő fizikai tevékenység az ászanánés pránájámánkívül; a napi egyszeri étkezés; a nem evés vagy koplalás; alvás étkezés után napközben; a túlzott beszéd; a túlzott szexuális aktivitás; melegedés a tábortűznél; túl közel lenni a tűzhöz; és azután fürödni, hogy rossz szagú olajjal kentük be a testünket.

(Az itt felsorolt kerülendő tettekkel kapcsolatban sokféle kérdés merülhet fel. A mondanivaló lényege a mértékletességben és a rendszeres, szabályozott körülmények fenntartásában van. Ha bármiből (pl. étel, ital, meleg, fürdés, alvás, szex stb.) túl sok vagy túl kevés van, az a dósák (biológiai erők) egyensúlyának felborulásához vezethet, ami pedig akadályozni fogja a jóga-gyakorlásunkat.)

3.4.2 A javasolt tevékenységek

Az alábbi tevékenységeket kell gyakorolni: minden nap keljünk fel korán reggel, 4 órakor és fürödjünk meg egy nagy folyóban. Ha ez nem lehetséges, akkor fürödjünk tiszta, meleg vízben. Együnk délután és este, mindkét időpontban a korábban részletezettek szerint. Együnk mérsékelt mennyiségű puha, édes ételt. Díszítsük testünket a vallási hagyományainknak megfelelő jelekkel, és vegyünk fel tiszta ruhát. Kövessük a társadalmi és vallási előírásainkat és dolgozzunk a dharmánkszerint.

Imádjuk a különböző istenségeket képviselő múrtikat(bálvány vagy szobor). Viseltessünk őszinte és szívből jövő odaadással a gurunk és az idősebbek iránt. Tattvam(az Abszolút Igazság) és sásztram(a szentírások)– e kettőt folyamatosan tanulmányozzuk és kutassuk. Háború idején folyamatosan gyakoroljuk az ászanát, a pránájámátés a korábbi jógángákat. Fürödjünk jó szagú olajokkal. Este együnk tejjel és ghívelkészült ételeket. Ezeket a tetteket kell végrehajtani."

Az Életfa gyógyítása

Ismét sikerült eljutnom dobkörre Oguzhoz, ahol mindig tanulok valami újat. Ma egy kis ráhangoló éneklés után hangsátor volt. Ilyenkor felállunk egy körben, mindenki dobol, de persze nem összevissza, és hangokat adunk ki, kinek mi jön. Ez most nem volt annyira farkasüvöltős, mint a múltkori, én is inkább a torokéneklést próbálgattam, a végére talán egy kicsit rá is éreztem. Amint zártuk ezt a kört, egy nagy fekvő Buddha-szobor képe jelent meg előttem jó pár percre. Utána leültünk, és mindenki megfogalmazta magában, hogy mit szeretne kérni vagy elérni, megkérdezni a következő utazáson. Oguz dobolt, és én is vele doboltam meg még néhányan, de azonos ütemben kellett ütni a dobot, nem lehetett elcsalinkázni. Én erőt kértem a vasárnapi Nataraja-beavatási szertartáshoz, hogy Siva valóban megjelenjen az Atma Centerben. 

Amikor elkezdtük a dobolást, először összevissza groteszk karikatúra-képek ugrottak be, amikkel nem tudtam mit kezdeni. Utána Oguz elmondott néhány instrukciót. "Képzeld azt, hogy egy őszi erdőben vagy, és elindulsz egy ösvényen. Figyeld meg a fákat, válaszd ki azt, ami a legjobban vonz." Ekkor jobban kitisztult a kép, és mivel ütöttem a dobomat, az jelent meg táltos paripa képében. Először szikrákat szórt a szája meg a patája, és repült volna az égbe, de Oguz szavaira lecsillapodott, és már nem vágtattunk az erdei ösvényen, hanem csak ügettünk. Bár őszi erdőt kellett elképzelni, nekem valamiért egy zöld trópusi esőerdő jött be, és elkezdtem nézni a fejem fölött a dzsungelt alkotó egymásba fonódó fákat. Végül megálltunk egy banjanfánál, amilyenek Indiában és Ázsiában nőnek. Ezek a fák hatalmasak, és egy fa egy egész erdővé ki tud terebélyesedni, és épületeket tud körbenőni. A fa, amely alatt megálltunk, valamiféle templomot vagy ősi építményt ölelt körbe, mint Angkor Vatban, a dzsungelben lévő templomok. Több istenalak szobrát is láttam a fa különböző részein: Buddhát, Hanumánt és még valamilyen szobrokat. Oguz sorolta: "Hívd az erőállataidat, a segítőidet, a tanítókat, az ősöket." Én általában nem szoktam ekkora tumultust látni meg elviselni sem magam körül, mert akkor nem tudom, hogy kivel kommunikáljak. Most is csak egy alak jelent meg a banjanfa tövében: egy apró, talán 120-130 centi magas saivita jógi, bedörzsölve fehér hamuval, és a térdhajlatáig érő rastákkal. A banjanfára mutatott, és megmutatta, hogy a belsejében egy narancsos fényben izzó Siva-szobor vagy alak található. Utána a saját szívére mutatott, ahol ugyanazt láttam, majd az enyémre, amelyben szintén ott volt a narancssárga Siva-forma. Így röviden és velősen kommunikálta, hogyan kell meghívnunk Sivát a murti formájába. 

A dobkör második részében csoportos gyógyítást végeztünk egy fiatalember részére, aki kómában fekszik már egy hónapja, és egy idős néni részére, akit a szívével vittek a kórházba. Oguz azt mondta, hogy a két ember életfájának küldjük a gyógyító erőt, és ne akarjuk nagyon befolyásolni, hogy mi fog történni. Egy nagy körbe álltunk, és egymás vállához érve befelé fordítottuk a tenyerünket az oltár felé. A mécsesekbe küldtük az energiát, amit az univerzumból kaptunk, és onnan kapták a címzettek. Én úgy éreztem, hogy az egész kör egy nagy csatorna, amely alulról és felülről is kapja az energiát, és a tenyereinkből a középpont felé tartanak az aranyszálak, mintha egy magfúziós reaktort alkottunk volna. Nagyon erősen éreztem a bizsergést a tenyereimben, a fejemen meg a talpamon keresztül is, ahogy áramlott az erő. Ez az érzés némileg enyhült, majd a vége felé, amikor elkezdtünk együtt énekelni, ismét felerősödött. 

A két életfa egymásba volt ágyazódva, mintha két, egymásra vetített térbeli hologramot látnék. Hétköznapi tudatállapotunkban úgy tűnik, mintha a térben és az időben egymástól különválasztva léteznénk, de valójában az Életerőnek ugyanarra az áramára vagyunk rákötve mindannyian. Minden élő összefügg, és szüntelenül egymásba alakul. Az életfák úgy néztek ki, mint annak idején az Életfa az Avatár című filmben. A két hologramnak csupán a színe tért el, az egyik (a férfié) kékes színű volt, a másik (a nénié) pedig inkább vöröses, és az volt belül. A hologramok forogtak és a térben és időben végtelenre nyúltak a gyökereik és az ágaik, és örvényként áramlott bennük az életerő. 

Ahogy az aranyfény fokozatosan átitatta az életfákat, a kék színű egyre jobban kivilágosodott, és megtelt életerővel. Nekem azt az üzenetet hordozta, hogy a férfinek még van itt dolga ebben az inkarnációjában. A piros életfa egyre áttetszőbbé vált, ahogy ment bele az arany energia, és lassan szertefoszlott, az energiája eggyé vált a Körforgással. A néni esetében inkább a béke és a hála érzése jelent meg, mint aki már elvégezte a dolgát ebben a világban, és készen áll a dimenzióváltásra. Érdekes volt, hogy a záró megosztókörben többeknek az élményei összecsengettek az enyémekkel, de persze voltak eltérő megélések is. Többen úgy érezték, hogy ez a csoportos gyógyítás nagyon erős, valószínűleg nem csak annak, aki kapja, hanem annak is, aki csatornaként részt vesz a körben. Az est végeztével lassan tekertem haza a biciklit, az átélteken merengve.

A fogyasztandó és kerülendő ételek

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"3.3.1 A fogyasztásra alkalmas ételek 

A régi, hosszúszemű főtt rizs, a búzalísztből készült lepények, a halava (pirított búzadara), a fehér vagy zöld kukoricalepény, mungóbab, urad dal, zöld banán, banánliszt, banánszár, zsenge padlizsán, a fűszerek és zöldfűszerek, ehető gyökerek, ghí (tisztított vaj), tej, édes gyümölcsök, egres, a búzalisztből készült ételek, a karadmom, babérlevél, fahéj, és egyéb illatos fűszerek és ételek mind fogyaszthatók. 

3.3.2 A kerülendő ételek

A keserű, savanyú, sós, csípős (túlzottan fűszeres) ételek, a joghurt, a nehezen emészthető zöldségek, az alkohol, a függőséget okozó kábítószerek, a jack fruit (jákafa gyümölcse), a fásalma, sütőtök, hagyma, aszafoetida (hing, örddöggyökér), vaj, aludttej, a túl sok édesség, a száraz kókuszdió, a mangó és más olyan gyümölcsök, amelyek hevítik a testünket, valamint az olajban sült ételek kerülendőek.

(A fenti listák a dél-indiai klíma figyelembevételével készültek. Természetesen mérsékelt égövön ez némileg módosulhat. A lényeg az, hogy a gabonafélék, hüvelyesek, a gyümölcsök és egyes tejtermékek általában ajánlottak, míg a bizonyos minőségeket túlzottan erősen tartalmazó ételek és növények nem ajánlottak, a savanyított tejtermékekkel együtt. A feldolgozott ételek ugyanúgy nem ajánlottak, mint az olajban sültek. A hús, hal, tojás ugyanúgy kerülendőnek számít, mint az alkohol vagy a drogok. Egyes jógik Indiában tejterméket sem fogyasztanak, így teljesen vegán étrenden élnek. Az étkezést ennek figyelembevételével azért az igényevételünkhöz, életmódunkhoz és anyagcsere-sajátosságainkhoz kell igazítani.)

Tudatlanság és alázat

Néhány hete volt egy emlékezete eszmecsere a Rebel Yoga Facebook csoportban. Egy oktató tanfolyamot hirdetett, ahol felhúzza a megjelenők Kundalinijét. Persze nem is erről kívánok vitatkozni, hogy hogyan meg miként, de persze a hozzászólók közül többen kérdőre vonták, hogy ezt mégis milyen alapon. Az oktató válaszreakciója volt az, ami elindított bennem egy gondolatmenetet.

"Ti tudatlanságban éltek, és nektek ez a hozzáállás logikus. Azt hiszitek, mindent tudtok, és amit nem, az biztos nem jó vagy nem igaz."

"Mint sokan mások, te is a tudatlanságból vonsz le következtetéseket és a saját határaidat a világ határainak hiszed."

Nos, axiomálisan valóban igaz lehet az az állítás, miszerint a tudatlanság (avidjá) hatása alatt álló ember világnézete általában önkorlátozó hiedelmeken alapszik, és sokszor nem hajlandó tudomást venni olyan tényekről, melyek kívül esnek az általa megismert, elfogadott világrenden. De tételezzük fel, hogy valakinek sikerült túllépnie a tudatlanságon, és elérnie a megvilágosodott állapotot. A kérdés az, hogy számíthatunk-e egy ilyen személy részéről a fentiekhez hasonló ítélkezésre másokkal szemben?

Tekintsük most át egy kicsit, hogy mint mond Patandzsalí a Jóga-szútrában az avidjáról. Patandzsalí szerint a szenvedésnek ötféle forrása van (klésa), és ezek közül is a fő a tudatlanság (avidjá). Ez a gyökere a másik négynek. A következő klésa az aszmitá, vagyis az egoizmus. Az egó persze azt mondatja velünk, hogy csak nekünk van igazunk, és mindenki más téved (vagy a fenti gondolatmenetbe illesztve: "Csak én vagyok megvilágosodott, mindenki más tudatlanságban van.") Az egó persze szintén szenvedést okoz, mert ha mindenki felett ítélkezünk, akkor senki nem fog szeretni bennünket. Azt hiszem, hogy amiképpen az avidjá ellentéte a megvilágosodás, azaz a teljes tudás, az egoizmus ellentéte az alázat. A legtöbb esetben a megvilágosodott bölcsek végtelenül alázatosak szoktak lenni, és tartózkodnak az ítélkezéstől, mert tudják, hogy azzal senkit sem tudnak magasabbra emelni. 

A harmadik klésa a rága (ragaszkodás). Ebben az esetben ragaszkodunk a saját igazunkhoz, mert nem vagyunk eléggé tág látókörűek ahhoz, hogy a tőlünk eltérő álláspontban is meglássuk az igazságot. A saját igazunkhoz való kényszeres ragaszkodás ebben az esetben a hitünk bizonytalanságát, illetve a tágabb, teljes igazság befogadásának képtelenségét, a szűklátókörűséget mutatja meg. 

A negyedik klésa a dvésa (ellenszenv). Aki másként gondokodik, mint én, vagy esetleg jobb ötlete van nálam, abban keresek valamilyen személyes hibát, amiért elítélhetem, és így az általa képviselt álláspontot sem kell komolyan vennem. Amikor a vitázó ellenfél ellen intézünk személyes támadást, ahelyett, hogy az általa felhozott érvvel vitatkoznánk, megint csak a saját tudatlanságunkra mutatunk rá.

Az ötödik klésa az abhinivésa (a halálfélelem). A lélek nem halhat meg, csupán a test, az elme és az egó. Sok esetben az ellentétes véleményekkel szembeni vad védekezés az egó halála miatti félelemből táplálkozik. Az, akinek nincs egója, nem ragaszkodik foggal-körömmel a saját igazának bizonygatásához, mert számára nincs tétje annak, hogy ki hiszi el az ő állításait. Aki megérett rá, annak megmutatja a Végső Igazság felé vezető utat, de nem akar mindenkit szánt szándékkal meggyőzni. 

Tehát én amondó vagyok, hogy érdemesebb mindenkinek a saját háza táján takarítgatni a tudatlanságot, és nem arról győzködni másokat, hogy csak neki van igaza, és mindenki más téved. Azt szokták mondani, hogy az igazság olyan egyértelmű, mint a Nap, és ha valaki az Igazság útját járja, és eltöltekezik vele, akkor az őszinte és arra érett személyek ezt úgyis fel fogják ismerni benne, senkit sem kell győzködnie semmiről.

A gherandászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A homorításhoz aktiválni kell az izmainkat a testünk hátulsó oldalán, de amikor mindkét kezünkkel felvettük a végső pozíciót, akkor igyekezzünk minél több izmot ellazítani anélkül, hogy a póz mélysége csökkenne. A lenyomott lábfej közelebb kerülhet a talajhoz, ha ellazítjuk a térdünket, míg a másik kart jobban tudjuk nyújtani, ha megfelelően ellazítjuk a vállat és a csípőhorpaszt. A B pozícióban a kezünkkel tudjuk húzni a lábfejünket az átellenes vállra, itt szintén ellazíthatjuk némileg a hátrajalításban részt vevő izmokat. 

Rávezető változatok

Gyakoroljuk külön-külön a bhékászanát egy, illetve két lábbal, amíg a sarkunk szabadon nem érinti a földet. A pádángustha-dhanurászanát szintén gyakorolhatjuk egy, illetve kté lábbal. Az egylábas verzióban behúzhatjuk a talpunkat az átellenes vállra. Ha ezek a rávezető változatok már mennek, akkor esélyesebben tudjuk megpróbálni a gherandászanát is. Haladó változat: az egyik lábunk pádángustha-dhanurászanában van, a másikat pedig féllótuszba helyezzük, és a derekunk mögött átnyúlunk a kezünkkel, hogy megfogjuk a nagylábujjunkat. 

Egészségügyi hatások

Javítja a koncentrációs képességet

Nyújtja és erősíti a gerincet

Njtja a mellkast, a hasat, a csípőt, a lágyékot, a combokat és a bokát is.

Stimulálja a hasi szerveket

Javítja a mobilitást

Ajánlott cukorbetegek számára

Jó hatással van a hasi problémákra, pl. székrekedést, puffadás.

Ellenjavallatok: Súlyos sérülés, friss műtétek, magas vagy alacsony vérnyomás, terhesség.

Gherandászana A, B

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Gherandászana (Gheranda Risi póza)

Dristi: nászágrai (orrhegyre)

Az eddigi, fordított testhelyzetű hátrahajlítások után most elvégeztünk egy törzserősítő kartámaszt, és visszatérünk a mély hátrahajlításokra, de most már hason fekve. A póznak négy változatát fogjuk végrehajtani. Maga a póz Gheranda Risiről, a Gheranda szamhitá szerzőjéről kapta a nevét. Ez a mű valószínűleg a 16-17. században keletkezett Bengálban, és Gheranda párbeszédét tartalmazza Csandával, vagy Csanda-kápálikával, melyben a jógát hét fokozatból álló folyamatként mutatja be. 

Vinyásza számolás

Az előző póz végén vissza kell jönni álló helyzetbe, mivel az ujjaink még hátrafelé mutattak a lefelé néző kutyapózban:

Csaturdasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába. 

Pancsadasa: Kilégzésre hajtsuk előre a fejünket uttánászanába (az ujjak még mindig hátrafelé néznek.

Sódasa: Belégzésre emeljük a karjainkat úrdhva-vriksászanába, majd szamaszthiti.

Gherandászana A

Ékam: Belégzésre emeljük a karjainkat úrdhva-vriksászanába.

Dvé: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.

Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.

Csatvári: Kilégzésre csaturanga-dandászana.

Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Szapta: Belégzésre feküdjünk hasra, és kilégzésre nyomjuk le a jobb lábfejünket a jobb csípő mellé előrenéző ujjakkal, mint ahogy a bhékászanában szoktuk.

Astau: Nyúljunk hátra a bal kezünkkel, és fogjuk meg a bal lábunk ujjait, majd forgassuk előre a könyökünket. Egyenesítsük a térdet és a könyököt, amennyire lehetséges. Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban.

Nava-trajódasa: Hajtsuk végre a csatvári-astau vinyászákat a másik oldalra is.

Csaturdasa: Kilégzésre bontsuk a pózt, és emeljük ki magunkat csaturanga-dandászanába.

Pancsadasa: Felfelé néző kutyapóz.

Sódasa: Lefelé néző kutyapóz.

Szaptadasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.

Astadasa: Kilégzésre engedjük le a mellkast.

Ékónavimsatihi: Belégzésre úrdhva-vriksászana, majd szamaszthiti.

A gherandászana B-t végezhetjük úgy, hogy a kettő között felmegyünk egészen álló helyzetig, de lefelé néző kutyapózból is folytathatjuk (az előző leírásban a 16. vinyásza) A következőkben ezt a vinyásza számolást közlöm:

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Szapta: Belégzésre feküdjünk hasra, és kilégzésre nyomjuk le a jobb lábfejünket a jobb csípő mellé, mint ahogy a bhékászanában szoktuk.

Astau: Nyúljunk hátra a bal kezünkkel, és fogjuk meg a bal lábunk ujjait, majd forgassuk előre a könyökünket. Ezután engedjük le a bal talpunkat a jobb vállunkra úgy, hogy az alkarunk az állunk alatt halad el. Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban.

Nava-trajódasa: Hajtsuk végre a csatvári-astau vinyászákat a másik oldalra is.

Csaturdasa: Kilégzésre bontsuk a pózt, és emeljük ki magunkat csaturanga-dandászanába. 

Pancsadasa: Felfelé néző kutyapóz.

Sódasa: Lefelé néző kutyapóz.

Szaptadasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.

Astadasa: Kilégzésre engedjük le a mellkast.

Ékónavimsatihi: Belégzésre úrdhva-vriksászana, majd szamaszthiti.

A Holtak Birodalma

Ma este a jógaóra után a relaxáció alatt doboltam egy kicsit. Ilyenkor, amikor relax alatt dobolok, vagy a gyerekeket altatom, néha össze szoktak jönni fontos sámán-utazások, de nem mindig, mert van, hogy dekoncentrált vagyok én is, és inkább kifelé fordul a tudatom. Ez alkalommal azonban az alábbi érdekes utazáson vettem részt. Az Életfánál mindig a sasomat szoktam meglátni először, és sokat szárnyalunk vele különböző helyekre. Most azonban a farkas jött, és elvitt az Alsó Világba, arra a helyre, ahol már megfordultam egy párszor. Ez a Holtak Birodalmát az élőkétől elválasztó folyó. A folyó egyik (folyás szerint jobb) oldalán vannak az elkóborolt, gazdátlan erőállatok, ez az oldal kevésbé zord. Ha valakinek vissza kell hozni az erőállatát, akkor ezen a vadregényes, dzsungeles tájon kell keresgélni. De ez egy másik történet. 

A Holtak Folyójának a görög mitológiában azt hiszem, Styx a neve, a hindu mitológiában pedig Viradzsá, de sok más mondakörben is felbukkan a róla szóló leírás. A bal oldalon kezdődik maga a Holtak Birodalma, ahová nem olyan könnyű bejutni. A hindu hagyományban a halottak testét elégetik egy szent máglyán, majd a hamvaikat egy szent folyóba szórják. Így, ha a testük átalakult a tűz és a víz tisztító hatása alatt, már akadálytalanabbul beléphetnek a Holtak Birodalmába. Akinél ez kimaradt, az gyakran addig nem léphet be, amíg a teste nem vált teljesen a férgek martalékává. Ahhoz, hogy a halott lelke újjászülethessen egy másik testben, először be kell jutnia a Holtak Birodalmába, majd onnan eltávozva fog tudni újra testet ölteni. 

Azok az emberek, akik még nem készek meghalni, csak tetszhalott állapotba, kómába, vagy a klinikai halál állapotába kerültek, de a karmájuk szerint még vissza kell térniük, a folyó jobb oldalán rostokolnak egy tutajon, amíg újra fel nem élednek jelenlegi testükben, és véghez nem viszik a hátralévő feladataikat. Azok viszont, akik meghaltak, de nem voltak felkészülve rá, szintén nem tudnak bejutni a Holtak Birodalmába, vagyis nem is akarnak. Belőlük lesznek az úgynevezett "éhes kísértetek", akik a holttestük vagy a régi otthonuk, hozzátartozóik körül bolyonganak szellemtestben évekig, míg tudomásul nem veszik, hogy tovább kell menniük, vagy amíg egy sámán át nem segíti őket a Holtak Birodalmába. 

A sámán fontos feladata volt régen és ma a halottkísérés, hiszen ma néha csak azért sírunk, ha valaki meghal, mert már nincs itt köztünk, azzal nem sokat törődünk, hogy megfelelően tovább tudott-e menni a reinkarnációs ciklusban. Az a halott, aki saját maga vág neki a folyónak egy tutajon, hamar elérkezik egy vízeséshez, és ott összetöri magát, majd ismét az élők és holtak birodalma között kényszerül bolyongani. Ha viszont egy sámán vagy beavatott, a lelkek útját ismerő pap kíséri, akkor a folyó partján megkerülik a vízesést, és így jutnak be a Holtak Birodalmába. A gyilkosok és öngyilkosok sem jutnak be, hanem ők egy sokkal mélyebb és sivárabb pokolba kerülnek, nagyon hosszú időre.

Azok a lelkek, akik bejutottak a Holtak Birodalmába, néha körbe-körbe bolyonganak és elmúlt életeiken gondolkodnak, vagy csak csendben ülnek egy "tűz" körül. Itt nem sok fény van, a tűz lángjai is inkább kékesfeketén imbolyognak a sötétben, és nem igazán melegítenek. A meleg és a fény az Élők Birodalmának sajátja. Eléggé komor hely, és sokan éheznek meg szomjaznak. A halott ember rokonainak feladata ugyanis, hogy elemózsiával lássák el a halottat, hogy ne éhezzen odaát, és hamarabb leteljen a várakozási ideje. Olyan az egész, mint egy komor pályaudvar. 

A védikus hagyomány szerint a halott lelkének tizenkét napon keresztül ajánlottak megszentelt gabonaételt, és ezen élt, amíg a Holtak Birodalmában időzött. Ez lehetett tizenkét nap, tizenkét hét, vagy tizenkét hónap is, a karmájától függően. De olyan is van, hogy a magukra hagyott halottak sokkal több ideig várnak. Nem volt véletlen, hogy az egyiptomi uralkodókat annyi minden földi jóval látták el, és még a testüket is konzerválták. Így sokáig elvoltak a Holtak Birodalmában, és volt, hogy még kommunikálni is tudtak a hátramaradt élőkkel. A vikingek is fegyverekkel, ékszerekkel, étellel-itallal, szolgálókkal együtt temették az előkelő halottaikat, nem egyszer hajóban a föld alá, vagy egyenesen a vízre bocsájtották a halotti hajót, és még fel is gyújtották azt. Így a halott el volt látva túlvilági útja során. 

Nem árt tehát, ha tanulmányozzuk a különböző kultúrák halotti hagyományait, mert a halál nem csupán annyi, hogy a szaggatott EKG-vonal kiegyenesedik és megszűnnek az életjelenségek. Ha egy pánikban lévő halott lelkének ott a folyó partján kell megmagyarázni, hogy ő már meghalt, de mivel örök lélek, ezért tovább kell mennie, az jóval hátlátlanabb feladat, mint ebben az életünkben képezni magunkat a lélek tudományára. Tehát nagyon fontos, hogy foglalkozzunk a lelki tudással, mert a saját utunkat egyengetjük vele. Végül visszatértünk a farkasommal az Életfához és búcsút intett nekem. 

A makrokozmosz és a mikrokozmosz

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Az olvasónak emlékeznie kell a Gítá Száram eme nagy szavaira. Ezen felül, mielőtt elmagyaráznánk a jógábhjásza különböző részleteit és a belőlük származó eredményeket, ejtsünk meg egy figyelmeztetést. Ha bárki megkérdezi, hogy mit jelent az „anda pinda csarácsaram” („Mi a kapcsolat a mikrokozmosz és a makrokozmosz között”) kifejezés, azt a magától értetődő választ fogja kapni, hogy „a teljes univerzum”.

Ez valóban helyes. De ettől még nem értjük meg a filozófia valódi jelentését. És nem is fogunk törekedni rá, mivel már megvan a helyes válaszunk. Fontos, hogy ezt elmagyarázzuk annak érdekében, hogy legyen hitünk ebben a kifejezésben. 

Az andam (makrokozmosz) az egész világot jelenti. A pindam (mikrokozmosz) az összes mozgó és mozdulatlan lényt és tárgyat jelenti ebben a világban. A csaram az a prána, ami az andam és a pindam között helyezkedik el, összekapcsolja és megkülönbözteti a kettőt, és lehetővé teszi a működésüket. Vagyis a szvászam (légzés) a váju (levegő). Az acsaramaz az állapot, amikor összepréseljük a vájut és egyesítjük az andamot és a pindamot, vagyis a dzsívátmát és a paramátmát. Ahhoz, hogy elérjük azt az állapotot, amikor a prána váju elő tudja segíteni a dzsívátmá és a paramátmá egyesülését, gyakorolnunk kell a récsaka púraka kumbhakát a jóga krama szerint annak érdekében, hogy képesek legyünk rendszeresen uralni ezt a vájut. Ez hasonló ahhoz, amikor egy ember vadállatokat szelídít az erdőben és lassan az irányítása alá vonja őket. A jóga gyakorlójának is hasonló módon kell fokozatosan az irányítása alá vonnia a vájut.

Máskülönben ahhoz az emberhez hasonlóan, akit megölhetnek a vadállatok, a váju is megölheti a gyakorlót. Ezért a gyakorlónak nagy figyelemmel és körültekintéssel kell haladnia, és meg kell szoknia az itt felsorolt szabályok követését."

(A Smaradtábla is megfogalmazza a makrokozmosz és mikrokozmosz közötti paradoxikus viszonyt az „ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent” szavakkal. A kettő kapcsolata közötti ambivalenciát, vagyis egyidejű azonosságot és különbözőséget a csarácsaram kifejezés remekül szemlélteti. Amíg a prána váju csaram, azaz mozgó állapotban van, az élőlények különállónak látják magukat és a világ jelenségeit az Októl, a Paramátmától (Felsőlélektől), míg abban a pillanatban, hogy a prána acsarává, azaz mozdulatlanná válik, az azonosság vagy nem-különbözőség megértése és megtapasztalása is lehetővé válik. Mivel a prána ilyen erőteljes eszköz a tudati fejlődésünkben, a kontroll alá vonását, vagyis megszelídítését is óvatosan, a szabályokat követve kell végezni.)

Transzutazás az őszi napfordulón - beszámoló

Remélhetőleg egy hagyománnyá váló dolgot sikerült elindítanunk ezen az őszi napfordulón. A sámáni kultúrákban nagy jelentőséget tulajdonítottak a Nap éves pályája négy jelentős pontjának, a téli és nyári napfordulónak, valamint a tavaszi és őszi napéjegyenlőségnek. Az ilyen időpontok kedvező energiáit belső tisztulással és spirituális gyakorlatokkal lehet a legjobban kihasználni. Ezért szeptember 23-ára egy élő zenés transzlégzést, pontosabban transzutazást álmodtam meg, ami szerencsére meg is valósult, körülbelül úgy, ahogy elképzeltem.

Mivel az Atma Centerben nem igazán viselik el a szomszédok a dzsembét, cajont és egyéb ütős hangszereket, még a sámándobot is csak módjával, így a Bijó Rendezvényközpont Buddhapest jógatermében rendeztük meg ezt a transzeseményt. Öt kiváló zenész barátom tartott velünk: Balázs Gergő loophegedűn játszott, és hangmérnökösködött, Kőrösi Gábor gitáron, cajonon és dzsembén; Varga Zsolti handpanon, dzsembén és darabukán, Erdősi-Bóta Bence hang drumon és kalabashon játszott, Fonyódi Ádám pedig egy hatalmas digeridoon. Én meg hoztam a sámándobot, óceándobot, dorombot meg mindenféle csörgő-csengő-bongó eszközöket a meditáció elősegítésére.

Öt órára szépen meg is telt a terem, és néhány bevezető mondat után elkezdtük a légzést és a zenélést. Az első fél órát állva töltöttük, illetve a résztvevők állva lélegeztek és mozogtak, transztáncoltak, de becsukott szemmel, és nem értek egymáshoz sem. Volt, aki ettől tartott, de igazából ennek az a lényege, hogy könnyebben bele tudjunk kerülni a transzállapotba, anélkül, hogy izomgörcsök alakulnának ki az intenzív légzés miatt. Egyre gyorsult a zene, és egyre gyorsabban lélegeztünk a szánkon keresztül. A gyakorlott transzolók már az első pár perc után kívülről is látható módon "elszálltak", mindenféléket mozogtak meg még hangokat is adtak ki, főleg, amikor begyorsult a zene. A transzlégzés hatására megemelkedik az oxigénszint a sejtekben, a széndioxid pedig lecsökken, így az idegrendszer hiperaktív, hiperérzékeny és nyitott állapotba kerül. Ez kifogja a szelet az elme vitorlájából, amely szeret másokkal foglalkozni és a hétköznapi dolgokon pörögni. Amint kikapcsoljuk az elmét, megélhetjük a magasabb tudatosság eksztatikus érzését, és olyan mélyre és magasra tudunk menni, amit egyébként csak pszichedelikumokkal vagy évtizedekig tartó meditációs gyakorlattal érhetnénk el.

A zenészek remekül érezték egymást, voltak gyorsabb és lassúbb részek is. Én közben mondtam néha az instrukciókat. A transzlégzés ugyanis egy nagyon magával ragadó folyamat, de az egésznek a hajtóműve a légzés. Ekkor tudjuk elérni az olyan tudatalatti tartalmakat, amiket amúgy hosszú évekig tartó meditációval tudnánk csak a felszínre hozni, így pedig egy óra alatt kitisztul egy csomó dolog. De ha nem dolgozunk a légzéssel, akkor nem tudjuk kikapcsolni az elmét, és olyan lesz az egész, mintha kívülről nyalogatnánk egy mézesüveget.

Amennyire láttam, azért az első alkalommal transzolóknak is sikerült egészen belelazulniuk, a zene mindenkit vitt a szárnyán, a légzés pedig adta az erőt az egészhez. A transztánc végén leereszkedtünk a földre, először néygkézláb, majd mindenki lefeküdt. Ott folytattuk a transzlégzést, további intenzív megéléseket sikerült még előcsalogatni mindenkiből. A zenészek nagyon együtt voltak, és az utolsó fél órában mantrákat énekeltünk, közben a résztvevők már abbahagyták az intenzív légzést, felültek, és bekapcsolódtak a mantrák éneklésébe. Volt, aki ekkor is táncra perdült.A z Óm, Óm Mani Padme Hum, Óm Namo Nárájana és Óm Namah Sivája mantrákat énekeltük együtt, szintén jól megpörgetve a zenét hozzá. 

Ennek az utolsó fél órának az a szépsége, hogy amikor már kitranszoltad magad, akkor lassan rávezet arra, hogy a "másik" világ és ez a világ igazából nem két különböző hely, hanem egyszerre van jelen mindkettő. A transzállapotból visszatérni a testbe és a fizikai valóságba nem mindig könnyű, de a mantrázás sokat segít ebben. Így mindenki megnyugodva, kisimulva, frissen érkezett meg az utazás végén. Én már a kunyhózás óta a folyamatos hála áramlásában voltam, ezért szerencsére nem izgultam a program előtt, és ez a hála teljesen túlcsordult a transzutazás végére. Mindenki megölelt mindenkit a végén, éreztük egymás pulzáló szívcsakráját. Azt hiszem, felejthetetlen élmény volt mindenki számára, és ezért már tervezzük a következő alkalmat, december 21.én, pénteken este 6-tól. Jegyezzétek fel a naptárba, és küzdjétek le az idevezető akadályokat, az egót, a szégyenlősséget, a gátlásosságot, a félelmeket, legalább annyira, hogy itt tudjatok lenni, és elkezdjetek lélegezni. A többi már menni fog magától! Namaste! Hálásan köszönöm mindenkinek, hogy ez megvalósulhatott!

A jógí étkezése

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"3.2 Mikor kezdjünk bele a jógábhjásza gyakorlásába?

Tavasszal a csittarai  és vaigaszi(csaitra és vaisákha, április 15 és június 15 között), ősszel pedig az aipaszi és karthikai (ásvina és karttika, október 15 és december 15 között), télen pedig a margazhi (márgasírsa – december 15 – január 15) - ha ezekben az időszakokban kezdünk bele a jóga gyakorlásába, akkor nem fogja megbetegíteni a testünket, és jártassá fogunk válni a jógában. A többi hónapban közepes siker várható.

(A hindu asztrológia szerint nagy jelentősége van annak, hogy mennyire kedvező időpontban kezdünk bele egy tevékenységbe, mert ez messzemenőkig meghatározza annak eredményességét. Az indiai naptár szerint ezek a hónapok az évszakok közepére esnek, míg ha a felsorolásból kimaradt hónapokban kezdjük meg a jóga gyakorlását, akkor esélyes, hogy éppen évszakváltás zajlik, amikor még az egészséges emberek biológiai erői is felborulnak, és így esélyesebbek lesznek a betegségekre.)

3.3 Étrendi korlátozások a jógábhjászí számára

Az ételt mindig mértékletesen kell fogyasztani. Nagyon tisztának kell lennie, ne legyen túl forró, de ne is hűljön ki túlságosan (kerüljük a nagyon hideg ételeket). Az étel ízét élvezve, töltsük meg a gyomrunkat félig ilyen ételekkel. Ezután, hagyjuk meg a gyomor negyedét a víz számára, a többit pedig üresen, hogy lehetővé tegyük a levegő mozgását. Például, ha valaki általában képes megenni ¼ mértékegységnyi ételt, annak 1/8-nyit kell ennie, a hasa többi részét pedig a fentiek szerint szabadon hagynia. 

Csak az érheti el a jóga állapotát, aki nem alszik, eszik, és dolgozik túl sokat vagy túl keveset. 

(Ehhez hasonló verset találunk a Bhagavad-gítá 6.16 versében: nátjasnatas tu jógó'szti na csaikántam anasnatah na csáti szvapna-sílaszja dzságrató naiva csárdzsuna - „Ó Ardzsuna, nem lehet jógí az, aki túl sokat vagy túl keveset eszik vagy alszik.” A jóginak törekednie kell a mértékletességre és az arany középút betartására, nem csak az evés és az alvás, hanem a cselekvés és a tétlenség, valamint a spirituális gyakorlat és a világi kötelességek között. Ha elvéti a középutat, és az egyik szélsőség irányába lendül, az akadályt fog képezni fejlődése útján.)

Izzasztókunyhó Oguzzal

"Minden a Testvérem" - ezt a címet is adhattam volna ennek a bejegyzésnek, mivel ez volt a jelszó, amivel beléptünk a kunyhóba, és amivel befejeztünk minden egyes ima-kört. Na de nem szaladok a dolgok elébe, hogy sorrendben haladjunk, kezdjük talán azzal, hogy nyáron voltam egy izzasztókunyhón, amit Sziránszki Regős Józsi tartott, és ott a második kör közepénél ki kellett jönnöm, mert páni félelem fogott fel, hogy én most ott benn meg fogok főni vagy valami komolyabb bajom lesz. 

Később az jött le ezzel az élménnyel kapcsolatban, hogy amikor anyukám terhes volt velem, tüdő- vagy nyirokmirigy-rákot diagnosztizáltak nála, és minél előbb el akarták kezdeni kezelni, de addig nem lehetett, amíg én bent voltam. Azt nem tudom, hogy koraszülött voltam-e, de valószínű, hogy azzal az érzéssel jöttem ki anyukám méhéből, hogy odabent már nem biztonságos a helyzet. Anyatejet sem kaptam, mert egyből elkezdték kezelni sugárterápiával. Ebből aztán több dolog is származott, ami a szülőkkel való kapcsolatomban és a párkapcsolati mintázatomban is megmutatkozott, de mindezt azóta sikerült tudatosítanom, és úgy érzem, megoldanom, amióta elkezdtem foglalkozni a sámánizmussal. 

Minden esetre, miután erre rájöttem, megértettem, hogy miért menekültem ki a kunyhóból, és reméltem, hogy a következő alkalommal már végig tudom csinálni. Orsival együtt mentünk le Oguzhoz az őszi napforduló alkalmából tartott izzasztókunyhóra. Amikor megérkeztünk, éppen a tűzgyújtáshoz készülődtünk. Mindenki felvett egy követ, egy kis dohányt ajánlott neki (ez szent növénynek számít a sámán-kultúrában, mert a szellemek nagyon szeretik), és elmondta az imáit magában. Én mind a négy égtáj felé meg fölfelé és lefelé is imádkoztam, majd behelyeztem a követ a farakás közepébe. Utána felülről is beborítottuk a köveket fával, majd Oguz meggyújtotta a tüzet. Ekkor nagyon kellett koncentrálni, emlékszem, hogy ez a Krisna-tudatban általam végzett tűzáldozatoknál is fontos momentum volt.

Amíg a tűz lobogott, mi köré ültünk, és hallgattuk Oguzt, aki a kunyhózás rejtelmeiről beszélt. Mivel a kunyhó az anyaméhet jelenti, a tűz az apát, a kunyhó és a tűz között elhelyezkedő oltár pedig az isteni erőket, nem volt szabad átjárkálni a kettő között, mert ott egy köldökzsinór húzódott, amin keresztül a kövek majd bekerülnek a kunyhóba. A sikeres kunyhózás számomra az újjászületést, a születés előtti traumáim feloldását jelentette, úgyhogy készültem, bár nem izgultam egyáltalán.

Amikor már leégett a tűz, és vörösen izzottak a kövek, vizet hoztunk a sátor mellé, és Oguz elsőnek lépett be a kunyhóba, majd én jöttem, körbefüstöltem magamat a füstölővel, és négykézláb beléptem a kunyhóba. Utánam Orsi jött, majd a többi résztvevő, azt hiszem hogy tizennégyen voltunk bent. Zoli, az egyik résztvevő segédkezett a kövek behozásánál, de ő is beült a kunyhóba. Az első körben bejött a hét kő, Oguz gyógynövényeket szórt rájuk, majd imákat ajánlottunk az ősznek az elengedés szellemében. Közben teljes sötétség volt odabent, és Oguz locsolta a vizet a kövekre. Énekeltünk, Oguz dobolt, mi pedig csörgőztünk. Így jobban telt az idő, bár az első kör még egyáltalán nem volt vészes. A kör végén Oguz kinyitotta a kunyhó ajtaját, így némiképpen fel tudtunk frissülni, főleg mivel mellette ültem, és nem a kunyhó belső felén, ahol sokkal kevésbé jár a levegő. 

A második körben  újabb hét kö érkezett, a tél erői, a víz elem és a tisztulás folyamata volt a meghatározó. Mindenki elmondta imáiban az ügyes-bajos dolgait, és hogy mit kér az isteni erőktől. Én már el is fejeltettem, hogy mit kértem éppen, de általában a lelki fejlődésért és a helyes útra találásért imádkoztam elsősorban. Nem szeretek ilyenkor nagyon anyagi dolgokat kérni, mert úgy érzem, hogy az úgyis megoldódik valahogy, míg a lelki fejlődéshez valóban szükségünk van Isten kegyére. A második kör végére már lett azért nagyobb pára, de pont amikor kezdett volna túl meleg lenni, Oguz ismét kinyitotta a kunyhó ajtaját. A harmadik körben újabb hét kö került be a kunyhóba, a tavasz és a újjászületés erőihez intéztük imáinkat, majd odaillő dalokat énekeltünk. Bár a sok ima és a hozzá kapcsolódó személyes drámák megérintettek, ugyanakkor ki is zökkentettek a meditációmból. Plusz a szünetek és az ajtó nyitogatása is egy kicsit "visszahozott", így nem tudtam úgy révülni, mint egy dobolásnál például. De azért a harmadik körben, amikor éppen azt éreztem, hogy ez most már kezd eléggé elviselhetetlenné válni, hirtelen úgy éreztem, mintha egy nagy védelmező energia-ernyő borulna a kunyhóra, és ha valaki nagyon erősen koncentrál felfelé és megnyitja a koronacsakráját, akkor minden szenvedés elillan, mintha ott se lett volna. Hiszen a szenvedés csak az elménkben jön létre. Ezt akartam is mondani a többieknek, mert nekem ettől hirtelen nagyon könnyűvé vált a benti lét, egy páran viszont mér fetrengtek és éppen a kimenetelen gondolkodtak. Persze Oguz nem engedte őket, inkább bíztatta, hogy maradjanak. 

Az erő-kupola, amit láttam, valamiért a Mer Ka Bá-ra emlékeztetett, pedig az Élet Virága könyvben még nem jutottam el odáig, hogy elolvassam, mi is ez. Csak említés szintjén volt eddig szó róla, de valahogy ez így megnyilvánult előzetesen, mint ahogy a Krisztus-hálóról is írtam már az egyik korábbi látomásom során. Azt láttam az egyik utazásnál, hogy a földet egy fényháló szövi körbe, mintha egy világító pókháló lenne. A csomópontjaiban piramisok, szent helyek, sztúpák, templomok vannak, és persze azok a fényes aurájú, tiszta szívű szentek, aki teljes hittel járják a saját spirituális útjukat. Drunvalo Melchizedek ezt a védelmező energiateret nevezi Krisztus-hálónak. 

Szóval láttam és éreztem a kupolát a kunyhó felett, és húzta felfelé a koronacsakrámat, és hirtelen minden nagyon könnyű lett. Utána azt éreztem, hogy Siva a meditáló jógi formájában beereszkedik a kunyhóba, és helyet foglal az izzó köveken, lilás fényben tündöklő hologram formájában. Erről eszembe jutott, hogy nem sokára be fogjuk avatni Siva Nataraja murtiját az Atma Centerben. Így amikor a negyedik körben az Erőért imádkoztunk, akkor ahhoz kértem erőt és áldást, hogy beavathassuk az Úr Siva múrtiját, meghívjuk Őt az Atma Centerbe. Aki már nagyon nem bírta a meleget, az valahogy elheveredett a kunyhóban, én ezt pont a legvégén tettem meg, amikor Oguz kinyitotta a kunyhó ajtaját, és a vezetésével egymás után kimentünk a kunyhóból. Kissé szédelegtünk, és leheveredtünk odakint, amíg ki nem hűltünk és vissza nem tértünk a "hétköznapi" valóságba. 

Orsi röviden úgy foglalta össze az élményt, hogy ez nehezebb volt mint egy szülés. Amihez persze nem tudtam hozzászólni, de valóban megszülettünk, és nekem ez most békésebb és biztonságosabb volt, mint az első alkalom. De persze még sokat kell csinálni ahhoz, hogy teljes transzban tudjak meditálni végig a kunyhóban. A végén volt egy kis közös lakoma, Oguz felesége, Anett nagyon finom vegán sárgaborsólevest főzött. Volt más fogás is, de én a vegán dolgokra koncentráltam. A többiek még lakomáztak, de nekünk már indulnunk kellett haza, mert bébiszitter vigyázott a gyerekekre. Nagyon örültem, hogy Orsival részt tudtunk venni ezen a szertartáson. 

A pungu majúrászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A pózban az egyensúlyozás jelenti a legnagyobb kihívást a kétkezes változattal szemben. Ha túlzottan eltoljuk a súlypontot bármelyik irányba, akkor feldőlünk. A törzs megfeszítését is úgy kell megvalósítani, hogy a könyökünk pontja fölött elegendő ellenállással rendelkezzen a törzs, és egyenes tudjon maradni. Ez a póz különösen hasznos a statikus feszítésben végrehajtandó mentális elengedés, ellazulás gyakorlásához. Ez minden kartámaszos, egyensúlyozást és statikus törzserőt igénylő pózra igaz.

Rávezető változatok

A póz rávezető változatai között említhetjük a kétkezes pávapózt, és annak az összes könnyített változatát. Persze a kétkezes verziónak kifogástalanul meg kell lennie, mielőtt az egykezes változat gyakorlásába fognánk. Az egykezes változatot úgy kezdjük el gyakorolni, hogy az egyik könyökünket kivesszük a hasunk alól, és csak a tenyerünkön vagy ujjainkon támaszkodunk a törzs mellett. Amikor megtanultunk egyensúlyozni és megerősödtünk, akkor fokozatosan messzebb vihetjük és minden súlyt levehetünk róla. A kéz emelésénél először az oldalra vagy előre nyújtás lesz a könnyebb, majd a végén sikerül a törzs mellé zárni a karunkat. Nehezített változat–ardhapadma – pungu-majúrászana: vegyük fel a pózt féllótuszban, és azt a kart vegyük ki a hasunk alól, amelyik oldali láb féllótuszban van. Utána nyúljunk át a derekunk mögött, és fogjuk meg a nagylábujjunkat.

Egészségügyi hatások

Javítja az emésztést

Csökkenti az emésztési zavarokat, gyomornyálkahártya-gyulladást

Mérsékli a lép- és májmegnagyobbodást

Tonizálja a tüdőt és a hasi szerveket

Élénkíti a májműködést

Tonizálja a beleket, csökkenti a székrekedést

Erősíti a csuklót és az alkart

Tonizálja a hasfalat, erősíti a hátat, törzset és a csípő izmait

Ugyanazokkal a kedvező hatásokkal rendelkezik, mint a kétkezes pávapóz

Javítja az egyensúlyozó érzéket

Stimulálja a mentális és érzelmi egyensúlyt

Elősegíti az elme fókuszát és koncentrációját

Aktiválja a manipúra csakrát

Javítja a döntésképességet, önértékelést 

Elősegíti a motivációt, céltudatosságot és önkontrollt, javítja az önbizalmat

Ellenjavallatok:hasi műtét után, magas vérnyomás, glaukóma, csukló- vagy könyökproblémák, menstruáció, terhesség.