Wow, eltelt három év, és sikeresen a végéhez ért a BHF-Jógamester projektem. Arra gondoltam, hogy záró szösszenetként megosztanám mindenkivel az élményeimet és a benyomásaimat, amiket a Bhaktivedanta Főiskola vaisnava jógamester-képzésén szereztem.
Talán kezdjük a végénél. Miután január és április között összekörmöltem (illetve inkább kopogtattam) a szakdolgozatomat, amelynek témája az "Ashtanga Vinyásza Jóga történelmi gyökerei", és hamarosan a blogban is olvasgathatjátok majd darabonként, még egy-két tárgyból le kellet vizsgáznom, hogy meglegyen a félévem, és utána jöhetett a szakdoga védés, illetve az államvizsga, mely utóbbira e hét szerdán került sor.
A szakdolgozat védés nem volt nagy para, előre megkaptam a két-két kérdést a témavezetőmtől, Gaura Krisna Prabhutól (A "Jóga tiszta forrásból" című könyv szerzőjeként, Dr Tóth Soma Lászlóként talán ismerősebben cseng a neve) és az opponensemtől, Thimárné Ozorák Zsuzskától, aki már a jógás próbálkozásaim legelején is jelen volt, összességében nem volt nehéz letudni a védést. Ötöst kaptam szerencsére.
Az államvizsga egy 90 perces ászana-kitartó vizsgából állt, amit azután Medvegy Gergő jó szigorúan ki is értékelt, illetve egy kb 40 perces tételsorból állt, amiben ászanákat és gyakorlatsorokat, valamint pránájámát kellett instruálni a vizsgabizottság előtt. Szerencsére nem szőröztek annyira, erre is ötöst kaptam.
Hogy visszaugorjak a történet legelejére, én már a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola megalakulásában is tevékenyen részt vettem, és amíg a Krisna-tudatú egyházon belül tevékenykedtem, aktívan oktattam is benne majdnem végig. Amikor a főiskola első szakát, a teológia szakot akkreditálták, én is részt vettem a négyéves képzésen, és megkaptam a diplomámat, a szakdolgozatom témája a szanszkrit nyelvtan volt.
Amikor a jógamester szakot is akkreditálták (nem csalás, nem ámítás, államilag akkreditált BA-képzésen vehet részt bárki, és vaisnava jógamester diplomát szerezhet), akkor beiratkoztam arra is. Az elméleti tantárgyak java része ugyanaz a két szakon, tehát ezekből nem kellett vizsgáznom, elég volt heti egyszer a jóga-gyakorlat órára bejárni. Így nem vett el olyan sok időt a munkámból, és végig tudtam járni levelezőn. Amúgy a többieknek félévente 12-13 szombatjába és péntek estéjébe került, míg a nappalisok heti három napot tanultak a szorgalmi időszakban.
A különbözeti tárgyakból vizsgát tettem és így elérkeztem a finishez, amire az évfolyam fele már lemorzsolódott, de a szívósabbak azért végigcsinálták, és most augusztusban várhatóan 20-30-an meg is kapjuk az első vaisnava jógamester-diplomákat Magyarországon.
Ha esetleg ti is kedvet kaptatok a dologhoz, akkor még jelentkezhettek augusztus 15-ig a pótfelvételire, és ha van némi jógás előképzettségetek, akkor jó eséllyel fel is fognak venni. Én sok jó és hasznos dolgot tanultam a három év alatt, és köszönet illeti meg érte az összes tanáromat, illetve a Főiskola minden munkatársát. Remélem, hogy mindezt, és persze minden más jógatudományt is, amit az évek során magamba szívtam, minél több emberrel oszthatom meg a jövőben, mert ez a legkevesebb, amit hálául tehetek azért az ajéndékért, amit kaptam tőletek. Namaste!