2015. április 30., csütörtök

A naulí hatásai

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Most ismételjük meg a gyakorlatot fordított sorrendben. Először hajtsuk végre a báhja (külső) uddíjánát, utána toljuk ki a középső hasizmot (madhjama), innen váltsunk a jobbra (daksina), szívjuk be a báhja uddíjánával és váltsunk a balra (váma), majd vissza a középsőre (madhjama). Álljunk fel, vegyünk néhány levegőt és utána végezzünk egy második kumbhakát, ismét jobb oldalra forgatva a hasat. Ismételgessük ezt egy darabig, akár több hétig is, ha szükséges, amíg mindegyik lépést nem tudjuk teljességgel kontrollálni.

Amikor képesek vagyunk mindegyik pozíciót izolálni, akkor kezdjünk el kát fordulatot végezni egy kumbhaka alatt, Ez azt jelenti, hogy mind a négy pozíciót kevesebb ideig tartjuk ki, és kevesebb időnk van arra, hogy izoláljuk őket. Ennek érdekében egymásba futtatjuk a hullámokat ahelyett, hogy mindegyik körben újrakezdenénk. Balra a következő sorrendet kövessük: kumbhaka, báhja uddíjána, madhjama, váma, báhja uddíjána, daksina, madhjama, innen pedig újra a váma és az uddíjána, majd a daksina, és végül a madhjama. Ezután vegyünk néhány levegőt és még egy kumbhaka alatt forgassuk a hasfalat balra, annyi hullámot végezve, amennyi kényelmes, az izoláció pontosságát nem elveszítve.

Ezután két kumbhakán keresztül forgassuk jobbra a hasfalat, a következő sorrendben: kumbhaka, báhja uddíjána, madhjama, daksina, báhja uddíjána, váma, madhjama, daksina, báhja uddíjána stb. Amint lassan rutinosabbá és gyorsabbá válunk a gyakorlatban, észre fogjuk venni, hogy hullámszerű mozdulat halad végig a hasunkon. Ellenőrizzük azonban, hogy a hullámeffektus nem válik-e a pontosság rovására!

Bizonyos idő múlva háromra növelhetjük a kumbhakák számát mindkét irányban. Ahogy rutinosabbá válunk, még több hullámot tudunk végrehajtani egy kumbhaka alatt. Az 1. szint három kumbhakájával egyetemben ez összesen kilenc külső kumbhaka lesz. Ne csináljunk ennél többet egy tanár felügyelete nélkül. Még tanárral se haladjuk meg az öt kört mindegyik gyakorlatban (összesen 15 külső kumbhaka), anélkül, hogy a korábban javasolt életmódbeli változtatásokat nem hajtanánk végre.

Rá fogunk jönni, hogy a naulí nagyban hozzájárul az általános egészségünkhöz és javítja az emésztésünket. A báhja uddíjánával és a külső kumbhakával kapcsolatos megértésünket is fejleszteni fogja, és nagyon kedvező hatással van az ászana- és pránájáma-gyakorlásunk egyéb aspektusaira is."

2015. április 29., szerda

A kudarc a siker alappillére

A napokban Dan John és Pavel "Nyers erő" című köynvét olvastam, ami egy erőteljesen edzéselméleti témájú mű. Ráleltem azonban egy jó gondolatra, mi sok mindenki számára szolgálhat motivációként, még annak is, aki nem az edzés területé szeretné hasznosítani. 

Dan John azt elemezgeti, hogy a kudarcaiból az ember sokkal többet tud tanulni, profitálni, fejlődni, mint a sikereiből. Én is azt vettem észre az életemben, hogy ha valami könnyen, természetesen jön, nem kell érte erőfeszítést tenni, és nem buktunk bele számtalanszor, mielőtt végre sikerül, azt általában sokkal kevésbé értékeljük, mint azt, amiért emberesen meg kellett küzdenünk. 

Dan számos példát hoz olimpikonokról, akik az aranyérem után hagyták abba a sportot, mert már úgy érezték, hogy elérték, amit akartak, és nem maradt több motivációjuk. Sokkal több sikeres sportoló hagyja abba a pályafutását, mint olyan, aki nem lett első egy versenyen, vagy még nem érte el álmai célját. Ebből több dolog következik: 

1. Fel kell készülnünk arra, hogy a siker, a cél elérésének élménye nem fog akkora és olyan tartós elégedettséget, örömöt okozni, mint amit elképzeltünk. Abban a pillanatban, hogy elértük, már elveszíti vonzerejét - ez szinte minden anyagi dologgal így van.

2. Ha elértük a célt, akkor mindig találni kell további célokat, továbblépési lehetőséget, hogy ne veszítsük el a motivációt. Ha megmásztál egy csúcsot, akkor kell találnod egy magasabbat, amiért tovább küzdhetsz.

3. Ne a sikereket hajszold, hanem a hozzájuk vezető utat élvezd, mert abba sokkal több időt és energiát bele fogsz fektetni, mint az elért célok megünneplésébe.

Dan még hozzáteszi azt is, hogy az elért sikereket mindig meg kell ünnepelni, mert ha csak elkönyveljük őket, hogy megvan az érem, stb., akkor még kevesebb örömöt fognak okozni, és nagyon hamar kiégünk.

Persze van, amikor azt mondják, hogy a csúcson kell abbahagyni, de nem mindegy, hogyan tesszük ezt. Számos élsportolónak céltalanná válik az élete, miután visszavonult, nincs már motiváció, ami hajtsa, és kiég, kiüresedik. Ilyenkor szoktak belecsúszni a függőségekbe, vagy esetleg öngyilkosok lesznek, vagy simán csak depressziósak. A "hétköznapi" életbe való visszailleszkedés, a hétköznapi célok megtalálása és az értük való küzdelem nem olyan könnyű annak számára, aki már a csúcson volt, aki kiválasztottnak hitte magát.

Éppen ezért a kudarcok, csalódások, az erőfeszítéseink ellenére átélt sikertelenség sokkal jobban meg tudja erősíteni az emberi lelket, és motiválni tud arra, hogy tovább küzdjünk. Nem az a vesztes, akit legyőznek, hanem az, aki feladja. természetesen a kudarcnak is van demotiváló ereje, mert eredmények nélkül még a legkitartóbb ember sem tud a végtelenségig küzdeni és áldozatot vállalni. Ha veszítettünk, elbuktunk, akkor le kell ülni, elemezni kell a helyzetet, módosítani a tervet, vagy akár újból kezdeni a nulláról, és levonni a következtetéseket. 

A legtöbb ember, aki valamire vitte az életben, kudarcok sorozatán ment keresztül, és számtalanszor kellett a nulláról újrakezdenie. Ez a közös jellemzőjük, hogy nem adták fel, hanem küzdöttek tovább. Mindig van egy újabb lehetőség, egy újabb dobás, egy újabb játszma. Persze a kudarcokból tanulni kell, mert ha gépiesen ismételjük ugyanazokat a hibákat, akkor legfeljebb az ostobaságunkról teszünk tanúbizonyságot. Az eltökéltség nem elégséges feltétele a sikernek, de elengedhetetlen hozzá. Ha ez intelligenciával és rugalmassággal, analitikai képességgel párosul, akkor előbb vagy utóbb valóban siker fogja koronázni az erőfeszítéseinket.

2015. április 28., kedd

A naulí harmadik szintje

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Naulí, 3. szint: váma és daksina

Ha már egy ideje gyakoroljuk az első és a második szintet, és kényelmesen tudjuk végezni őket, akkor továbbléphetünk a harmadik szinthez. A 3. szint ugyanúgy kezdődik, mint a második. Álló helyzetben hajoljunk előre és végezzük el a külső kumbhakát a báhja uddíjána bandhával (külső uddíjánával). Tartsuk a hasüregi szerveket felhúzva, miközben toljuk ki az egyenes hasizmokat középen (madhjama), mint a második szintnél. Most dőljünk bal oldalra, és nyomjuk a bal karral a bal térdünket, miközben a jobb karunkat lazítsuk el. Eleinte eltúlozhatjuk a mozdulatot úgy, hogy a jobb kezünket el is emeljük a jobb térdünkről. Ezáltal az egyenes hasizom jobb oldala ellazul, és észre fogjuk venni, hogy a jobb oldal visszahúzódik a hasüregbe, és csak a bal oldal fog kiállni. Ezt váma naulínak, vagyis baloldali naulínak nevezik. Tartsuk ki a kumbhaka hosszáig és folyamatosan nyomjuk kifelé a hasizom bal oldalát, csak a bal térdünkre nehezedve. Most lazítsuk el a torkunkat, finoman lélegezzünk be és egyenesedjünk fel.

Most váltsunk oldalt, és végezzük el a gyakorlatot a jobb oldalra is. Először hajtsuk végre a külső kumbhakát madhjama naulíval. Utána lazítsuk el a bal oldali egyenes hasizmot és nyomjuk ki a jobb oldalit, a jobb karral a jobb térdre nehezedve. ismét tartsuk ki a külső kumbhaka időtartama alatt. Ha már hozzászoktunk a gyakorlathoz, szánjunk időt az izmok izolálására az egyik, illetve a másik oldalon, többször megismételve a gyakorlatot. Ezután már nem kell külön végezni a második szintet, mert a váma és daksina naulít mindig a madhjamán keresztül vesszük fel. Eleinte nem az a fontos, hogy mennyi ismétlést tudunk végrehajtani, hanem hogy mennyire intenzíven és precízen tudjuk izolálni az izmokat.

Naulí 4. szint, teljes változat: hasforgatás

A negyedik szint maga a naulí. Ha már megtanultuk, akkor a második és harmadik szintet, amelyek csak rávezető gyakorlatok, nem kell folytatni. Az első szintet azonban továbbra is végezni kell. 

Előrehajolva hajtsuk végre a külső kumbhakát a báhja (külső) uddíjánával. Most toljuk ki az egyenes hasizmot középen, végrehajtva a madhjama naulít. Következőleg csökkentsük a nyomást a jobb karunkon és végezzük el a váma naulít, kitolva az egyenes hasizmot bal oldalt. Miután sikerült izolálni a bal oldali hasizmot, vegyük le a súlyt mindkét kézről, teljesen lazítsuk el a hasizmot és szívjuk vissza a hasi szerveket a mellüregbe a teljes báhja (külső) uddíjána végrehajtása által. Tartsuk ki ezt egy másodpercig és utána nyomjuk le a jobb kart és nyomjuk ki a jobb oldali egyenes hasizmot (daksina naulí). Ez az első alkalom, amikor a daksina naulít közvetlenül a külső uddíjánából és nem a madhjama naulíból hajtjuk végre. Eltarthat néhány körig, mire megszokjuk. Utána a daksina naulíból váltsunk a madhjama naulíba, ami egy kört jelent. Vegyünk egy levegőt és ismételjük meg a gyakorlatot ugyanebben a sorrendben: báhja uddíjána, madhjama, váma, uddíjána, daksina és madhjama. Nagyon lényeges, hogy mindegyik pozíciót megfelelően izoláljunk, és ne törődjünk a sebességgel."

2015. április 27., hétfő

Miért magányosak a nők?

Ez a blogposzt egy merengés a "Miért magányosak az önismerettel foglalkozó nők?" című cikk kapcsán. Érdemes elolvasni az eredeti bejegyzést, van benne néhány megfontolandó gondolat. Persze én ismét csak kiterjeszteném a gondolatmenetet a nagyobb általánosságra is, hiszen bizonyára sokkal több olyan magányos nő van, aki nem foglalkozik önismerettel, vagy nem mondja ki ezt tudatosan, de valahol a magányának a gyökere hasonló okokban keresendő.

Tisztázzuk előre, ez nem valamiféle diszkriminatív írás akar lenni a nőkkel szemben, hogy mennyire lúzerek, stb. Hiszen van egy csomó nő, aki boldog párkapcsolatban él, illetve olyan is, aki szingli, de valóban nem érzi magát magányosnak vagy elhagyatottnak. Nem tudok statisztikákat mondani, és sok esetben az, amit egy ilyen kérdésre válaszolnánk nem is biztos, hogy fedi az őszinte valóságot. Számos olyan nő is van, aki benne él egy párkapcsolatban, de igazából magányos, és lehet, hogy ezt még önmaga előtt sem hajalndó beismerni. 

A társadalmi elvárások, a megfelelni akarás gyakran elvonják a figyelmünket a valódi problémáinkről és azok gyökereiről, mert a kívülről kapott értékrendeknek szeretnénk megfelelni, és emögött gyakran nem is keressük a valódi, belső tartalmat. A közösségi média mindennapossá válása sem sokat segített ezen a dolgon, mivel ott is általában menőbbnek akar kinézni az ember, mint ahogyan a valóságban érzi magát. Sőt, a facebookozás, instázás, csetelés stb. sok esetben látszólag helyettesíti a valódi kapcsolatokat, a személyes találkozást, az együtt töltött meghitt pillanatokat, az egymásra hangolódást. 

Tehát aki éppen felháborodni készül, az ne is olvasson tovább, inkább azok olvassák, akik úgy érzik, hogy ténylegesen van valami űr az életükben, függetlenül attól, hogy mit mutat a látszat. Az első kérdés, ami felmerülhet: na és mi van a férfiakkal? Valóban, vannak magányos férfiak, de nekem valahogy az az érzésem, hogy ha egy férfi valóban szeretné elkötelezni magát egy partnerkapcsolatban, akkor nem kell sokáig keresnie, válogatnia, próbálkoznia, udvarolnia, ha őszintén vágyik erre, akkor viszonylag hamar megnyílnak előtte a női szívek. És ez pontosan azt a tézisemet támasztja alá, hogy a nőknek sokkal nagyobb igényük van a törődésre, menedékre, figyelemre, biztonságra, mint egy férfinak. 

A védikus pszichológia és az én élettapasztalatom is ezt támasztja alá. Persze ennek vannak további folyományai is, amit inkább már most leírok, mert ez úgyis közfelháborodást szokott kelteni. Titokban minden nő arra vágyik, hogy megkérjék a kezét, és hogy gyerekeket szülhessen élete párjának. Akinek ez valamilyen oknál fogva nem jön össze negyven éves kora előtt, abba olyan frusztráció szorul, amit akármennyire spirituális, karriermániás, vagy éppen szabadelvű és forróvérű, mindig meg fognak érezni rajta azok, akik már túltették magukat a párválasztás és gyerekvállalás állomásain.

A keleti, és főleg az indiai spiritualitásnak van egy olyan, szerintem nem előnyös hozadéka, hogy a lemondást, a világtól való elvonulást emeli ki, mint a spirituális ösvényen való előrehaladás útját. Ezt pedig sokan, főleg a nők tévesen úgy értelmezik, hogy a párkapcsolat, a család, a gyerekvállalás hátráltatja őket a spirituális fejlődésben. Szerintem viszont azt kell tennünk, amihez inspirációnk van, és a gyereknevelés vagy a háztartás vezetése éppen olyan spirituális felismerésekhez tud vezetni, mint a tétlen magányba való elvonulás. Ha ezt a látszólagos ellentmondást vagy inkább rangsorolást fel tudjuk oldani magunkban, akkor őszintébben el foguk tudni fogadni a vágyainkat is, mert nem fogjuk őket akadálynak tekinteni a fejlődésben, és helyet teremtünk az életünkben annak, amire vágyunk, amit igazán fontosnak tartunk, és nem mások tartanak fontosnak a számunkra.

Szerintem az is egy félrevezető tézis, hogy a megvilágosult személynek nincs szüksége egy társra, hogy teljesnek tudja érezni magát. Vannak olyan emberek, akiknek nincs szükségük társra, de sokkal többen vannak azok, akiknek igenis szükségük van, és ez nem anyagi ragaszkodás. Ha túl sok az elvárásunk önmagunkkal vagy a társunkkal szemben, és "tökéletes" kapcsolatra törekszünk, akkor persze elkerülhetelen a csalódás. De ha megtanulunk örülni a pillanat múlandóságának, és az együtt megélt élménye, az őszintén kifejezett érzelmek látszólagos tökéletlenségének is, akkor sohasem leszünk magányosak, és azt sem fogjuk érezni, hogy a társunknak ki kellene pótolnia valamit az életünkben.

2015. április 26., vasárnap

A múla bandha hatásai

Újabb részlet a Detox-jóga könyvből:

Múla bandha

A múla bandha a gátzárat jelenti. A gáttájékot anatómiai szempontból három részre oszthatjuk: a végbél körüli izomgyűrűre, a nemi szervek, illetve a húgyvezeték körüli izomgyűrűre, Illetve a kettő közötti területre, amelyet konkrétan gátnak nevezünk. A két izmocsoportot egy masni vagy nyolcas alakú izomgyűrű köti össze, amelyet PC (pubo-coccygealis) izomnak nevezünk. Ezek az izmok a szeméremcsont és a farokcsont között feszülnek, és a bandha aktiválása során felfelé húzzuk őket.

A múla bandha gyakorlásának kezdeti szakaszában legfontosabb feladatunk a gáttájék izmainak tudatosítása, illetve erősítése. Éppen ezért a farokcsont és a szeméremcsont közé eső minden izmot igyekezzünk behúzni, mintha vákuum keletkezne a kismedencénkben, ami felfelé húzza a gátizomzatot. Haladóbb szinten megpróbálhatjuk a középső gáttájékot a végbélnyílás és nemi szerv körüli izmoktól elkülönítve megfeszíteni. A végbélnyílás különálló megfeszítése is egy jógikus gyakorlat, az asviní múdrá, illetve a nemi szerv körüli izmok megfeszítése a vadzsrólí múdrá nevet viseli.

A múla bandha pontos anatómiai elhelyezkedése (bár ahogy említettem, valójában energetikai szinten valósul meg), férfiak esetében a prosztata-tájékra tehető, míg a nők esetében a méhászáj környékére. Látható, hogy a gát behúzásával ezekre a területekre fölfelé ható nyomást tudunk gyakorolni.


A múla bandha, fentebb elemzett energetikai hatása mellett rendkívül kedvező hatással van a gáttájék és a kismedence szerveire. Férfiak esetében megelőzi és jótékonyan befolyásolja a prosztatagyulladást, korai magömlést, merevedési zavarokat, impotenciát, inkontinenciát és számos kismedencei és húgyivarszervi megbetegedést. Ugyanez nők esetében is elmondható: méhsüllyedés, méh-előreesés, peteérési és hormonális zavarok, terméketlenség, orgazmusképtelenség, frigiditás, inkontinencia, kismedencei gyulladások és daganatok stb. esetén rendkívül kedvező hatású a gyakorlása. A menstruáció aktív napjaiban, illetve a terhesség időtartama alatt nem ajánlott a gáttájék erőteljes összehúzása. Mindkét nem esetében megelőzi az aranyeret, végbélpanaszokat, alhasi és lágyéksérveket, és általánosságban véve tonizálja és méregteleníti a kismedencei szerveket.

2015. április 25., szombat

Az ászanák és a bandhák a Detox-jógában

Újabb részlet a Detox-jóga könyvből:

Az ászanák méregtelenítő hatásai

Az ászanák, vagyis jógapózok méregtelenítő hatása szintén több szinten érvényesül. Az előrehajlító és gerinc-csavaró pózok erőteljes nyomást gyakorolnak a hasűri szervekre, így elősegítik a méreganyagok kiemelését az emésztőszervekből. Az ájurvédikus masszázs során például a terapeuták alaposan átmasszírozzák a hasüreget, ezt azonban az európai emberek nem szeretik, vélhetőleg a beleikben felgyülemlett nagy mennyiségű méreganyag miatt. A méreganyagokkal teli szervek ugyanis érzékenyek a nyomásra, eleve duzzadtabb állapotban vannak, mint egészségesen. A hasűri nyomás növelése által tehát „kipréseljük” a méreganyagokat a szervekből, melyek utána a véren, valamint a bőrön és a kiválasztó szerveken keresztül tudnak kiürülni.

A Detox-jóga gyakorlatsorban számos olyan ászana van, amelyeknél a láb vagy a comb kifejezett nyomást gyakorol a hasfalra, hasüregre, így még jobban elősegítve a méregtelenítést. A hátrahajlító pózok pedig a gerincoszlop mentén található idegdúcokat stimulálják, ami elősegíti az idegrendszer és a nádík (energiavezetékek) megtisztulását. Ugyancsak az idegrendszerre és a nádíkra hatnak az egylábas egyensúlyozó pózok, valamint a sorozat végén található fordított pózok is.

A bandhák (izomzárak)

A Detox-jóga gyakorlatsorban három bandhát alkalmazunk: a múla bandhát (gát- vagy gyökérzárat), az uddíjána bandhát (gyomorzárat) és a dzsálándhára bandhát (áll- vagy torokzárat. A bandhákat fizikai szinten a három rekesz (a nyaki rekesz, a hasi rekesz és a gátizomzat) behúzásával hajtjuk végre. Ennek természetesen fizikai szinten is számos kedvező hatása van. Emellett a bandhák energetikai szinten is hantnak, mivel elősegítik a prána bejuttatását a szusumnába (központi energiavezeték), illetve a Kundaliní energia felébresztését. Alaphelyzetben a prána időszakosan váltakozó dominanciával kering az ídában (hold-vezeték) és a pingalában (nap-vezeték), melyek sorrendben a bal, illetve a jobb orrnyílásból indulnak ki, utána felfelé tartanak az ágjá (harmadik szem) csakrába, majd a gerincvelő vonala mentén elhelyezkedő szusumná (központi energiavezeték) köré csavarodva a múládhára (gyökér) csakrában találkoznak össze.


Ebből fakadóan a múla bandha gyakorlása elengedhetetlen ahhoz, hogy a két oldalsó vezetékben keringő prána belépjen a központi csatornába. Az uddíjána bandhával a prána nyomását tudjuk fokozni, és mint ahogyan a neve is mutatja (uddíjána - „felfelé szálló”), a múla és uddíjána bandhák együttes alkalmazása felfelé irányítja a pránát és vele együtt a Kundaliní energiát is. A dzsálándhára bandha (torokzár) jelentősége főként a kumbhaka (légzésvisszatartás) során kiemelkedő, mivel megakadályozza a prána beszivárgását a fejbe, ahol kellemetlen tüneteket okozna. A dzsálándhára bandhát ennek megfelelően csak azoknál az ászanáknál alkalmazzuk, ahol az áll a mellkashoz ér (pl. szarvángászana – gyertyapóz, illetve halászana – ekepóz), valamint a légzésvisszatartások során is használni fogjuk.

2015. április 24., péntek

Különös éjszaka volt...

Újabb vendégposzt Acyutananda Das (Kovács Attila) tollából:

"Különös éjszaka volt…

Különös nyári éjszaka volt. Egy fiú lépdelt a holdfényfürdőtől mámorosan hullámzó lombok alatt. Az öböl túlpartján fekvő kis faluba igyekezett, ahol szüleivel pihent ezen a nyáron. A falu melegen vibráló esti fényei és a Hold sugarának hűsítő bársonytakarója szemet gyönyörködtető tüneményeket festett a szelíden hullámzó éjszakai tengerre. Meg-megállt, hogy elmerüljön a látványban, aztán megint tovább indult, mert szülei már várták egy ideje. Léptei neszét elnyelték a nyári erdő ciripelő-búgó hangjai és a tenger szelíd morajlása. Az éjszakai virágok és a nyári erdő illata különös, bizsergető érzéssel itatta át a lelkét. Volt valami az egész jelenlétben, ami megmagyarázhatatlan örömmel töltötte el, azonban nem jött rá, mi az.

Ahogyan a falu felé haladt, valami szokatlan hang kezdett kiemelkedni az esti erdő szimfóniájának színes kavalkádjából. A falu határához érve már tisztán hallotta, hogy valaki fuvolazenét hallgat. A szél varázslatos dallamokkal terítette be az egész öblöt. A fiú csak állt ott, és nem tudott betelni azzal, amit hallott. Az a számtalan szépség, melyet a sétája során tapasztalt, most a fuvola hangjának szárnyain kontrollálhatatlanul csordult túl és tette fátyolossá a látását. Könnyeinek függönyén át érzékelte, hogy most minden érzékszerve valami ismeretlen és elvarázsolt világ bódító szépségét közvetíti. Hirtelen elhalkult a zene, de a szíve hevesen dobogott tovább. Azon az estén elhatározta, hogy az életét a zenének szenteli és fuvolaművész lesz a hivatása.

Teltek-múltak az évek, a fiatalság gyorsan elszállt, az egykori varázslatos nyarak emléke pedig elhalványult. A fiú először zeneiskolába járt, majd többször is próbálkozott a konzervatóriummal, de nem vették föl. Így végül zenekritikus lett. Pár év alatt nagy nevet szerzett a szakmában. Kifinomultsága nem ismert határokat. Mindig a tökéletes darabot kereste, de minél több zeneszámot hallott, annál több kivetnivalót talált bennük. A zenészek rettegtek a kritikáitól. Aztán egyszer egy híres indiai fuvolaművész érkezett a fővárosba, amit a kritikusunk sem hagyhatott ki. Volt egy dal, ami nagyon ismerősen csengett, de nem tudta hová tenni. Így csak tovább figyelte az összhatást, a harmóniát, a pontosságot… és mindent, ami matematika. Egyetlen egy apró dolog kerülte csak el a figyelmét: A zenész és az ismerős zeneszám ugyanaz volt, amit egykor gyermekkorában hallott azon az áldott és bódító illatú nyári éjszakán. Most olyan elégedettséget érzett, mint egy matematikus a bonyolult egyenlet megoldása után, de hol volt az a szívszorító szépség, amit egykoron tapasztalt?

Kezdetben a gyermeki elmének minden ragyogó gyémántnak tűnik, ami az útjába kerül. Ez a gyermeki rácsodálkozás aztán fokozatosan alábbhagy, mikor egyre megszokottabbá válnak a világ jelenségei. Amint rájövünk, hogyan tudunk élvezetet meríteni a dolgokból, rögtön kisebb intenzitással sikerül újra előhívni a „ragyogást”. A ragyogás pedig tovább halványul az idő előrehaladtával. Ez odáig fajul, hogy felnőttkorunkban újabb és újabb kifinomult stratégiákat, mesteri módszereket kell kifejlesztenünk, hogy az élvezet folyamatosan csökkenő ígéretét legalább kis mértékben megtapasztalhassuk. Egyre újabb vagy drágább tárgyak, egyre csavarosabb, látványosabb filmek, egyre egyedibb utazások, és sokszor egyre újabb partnerek tudják csak ideiglenesen feledtetni a szürkeséget, ürességet és fájdalmat. Miközben sokszor szinte görcsösen keressük az „újdonság varázsát”, hogy „a változatosság gyönyörködtessen”, nem vesszük észre, hogy szépen lassan távolodunk a célunktól, és hogy a kulcsot máshol kellene keresni.

A kulcs hollétére pedig részben a gyermekek tiszta tudatlansága mutat rá. Az nem maga a kulcs, hiszen pontosan a gyermekkori (és aztán alig enyhülő) tudatlanság miatt veszítjük el fokozatosan a világ szépségére való gyermeki rácsodálkozás képességét is. Pedig ezen képesség hatására gyakran átszűrődik valami távoli sejtelem egy csodaszép világról és személyről, aki a dolgok mögött áll, és aki a világ minden szépségét és változatosságát adja. Azonban ez a képesség egyenes arányban csökken annak a vágynak a növekedésével, hogy minél több élvezetet, szépséget facsarhassunk ki a világból. Az anyagi világ dolgai önmagukban élettelenek. Ha élvező szándékkal közelítünk hozzájuk, akkor pontosan attól az esszenciától zárjuk el magunkat, melyek jelenléte miatt mégis élőnek, tehát élvezettel telinek látszanak. Ha alázattal azt keressük, hogy mi és ki az, ami és aki bennük tükröződik, és így is viszonyulunk hozzájuk, akkor kinyílhatnak a kapuk és újra föl tud sejleni a bennük tükröződő élet forrása.

Olyan ez, mint a majom esete a Sivatagi Show-ban. Ahogyan a zsákmányát markolva próbálja kihúzni kezét a lyukból, de nem tudja, mert amíg ökölbe van szorítva, addig az nem fog kiférni a szűk nyíláson. Amint elengedi a „zsákmányt”, ki tudja húzni a kezét és kiszabadulhat a saját maga által teremtett csapdából. Ugyanígy, amíg görcsösen ragaszkodunk ahhoz az élvezethez, amit a világ dolgaiból nyerhetünk, addig nem fogjuk megkapni, csak az élvezet ígéretét, mert a ragaszkodásunk leláncol és mindig is távol fog tartani a valódi élvezettől.

Azonban még ha valahogyan el is tudjuk engedni ezt a mentalitást, akkor sem fogunk tovább jutni annál a szintnél, melyre az előző és jelenlegi életünk tettei predesztináltak. A határokat eltolni vagy áttörni pedig csak egyetlen módon lehet: Isten Szent Neveinek odaadó éneklésével. A Hare Krisna Mantra éneklésével közvetlenül társulhatunk a dolgok esszenciáját, valóságát adó lelki energiával, melynek hatására a legmagasabb lelki szintet is elérhetjük, hiszen a Szent Név is teljes mértékben lelki: nem különbözik Istentől, Krisnától. Azonban ha ismét abba a hibába esünk, hogy a Szent Nevet is közönséges anyagi dologként kezeljük, akkor könnyen elzárhatjuk magunkat a Szent Névtől és így a lelki valóságtól is. Az anyagi dolgoknál megszoktuk, hogy fokozatosan kopik a ragyogásuk, minél többet és jobban próbáljuk élvezni. Ha ezzel a hozzáállással közelítünk a Szent Névhez, akkor újra beleesünk a saját csapdánkba.

Ha megtanuljuk értékelni és az életünk legnagyobb kincseként kezelni a Szent Nevet, akkor el fogjuk érni Krisnát, visszaállíthatjuk a Hozzá fűződő eredeti kapcsolatunkat, és meghallhatjuk Őt, mint eredeti fuvolaművészt is. Az Ő fuvolájának hangja a világunk eredete, minden hang forrása, minden szépség esszenciája. Szépségétől megittasulva visszafelé kezdenek folyni a folyók, a Hold megáll az éjszakai égen, a kövek megolvadnak, a mozgó lények mozdulatlanná dermednek, és egyszerre megnyilvánul minden évszak. Ez a fuvolaszó most is betölti az univerzumot, csak mi nem halljuk, mert az egoista és élvező mentalitással átitatott anyagi tudatunk elzár tőle."

2015. április 23., csütörtök

A naulí második szintje

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Naulí 2. szint, madhjama (középső)

Addig gyakoroljuk a naulí 1. szintjét, amíg könnyen meg nem tudunk csinálni 60 hullámot három körön át. Hagyjunk több hetet ennek a szintnek az elérésére. Ha már megszilárdultunk ebben, akkor lépjünk a második szintre, de továbbra is végezzük el a napi 60 hullámot a további szintekre való felkészülés gyanánt.

A naulí 2. szintje ugyanúgy kezdődik, mint az 1. szint. Vegyük fel ugyanazt a helyzetet, lélegezzünk ki, zárjuk el a torkunkat és hajtsunk végre egy színlelt belégzést, hogy a hasüregi szerveket fel tudjuk szívni a mellkasba. Anélkül, hogy csökkentenénk az így létrejött szívó hatáson, nyomjuk le a széles hátizmot, a trapézizmot és a rekeszizom alsó részét, valamint nyomjuk a térdeinket a karjainkkal. Most pedig feszítsük meg és nyomjuk ki az egyenes hasizom két kötegét, miközben továbbra is húzzuk fölfelé a mellkast. (Ha nehéznek találjuk az egyenes hasizom izolálását, akkor végezzük a csónakpózt vagy a hasprést és érintsük meg a hasunkat. Azok az izmok, amikor olyankor feszülnek és nem engedik, hogy a lábaink a földre ereszkedjenek, az egyenes hasizmok.)

Azt fogjuk látni, hogy az egyenes hasizom két kötege kiáll, miközben a hasfal oldalsó része, ahol a ferde hasizmok elhelyezkednek, befelé szívódnak. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy az egyenes hasizom megfeszítése által vákuum keletkezik mögötte. Ezt a vákuumot fogjuk használni a naulíban terápiás célokra. Ugyanezt használják a baszti, vagyis a jógikus beöntés során is.

Először hajtsunk végre egy kumbhakát és lassan építsük fel három körig, összesen hat külső kumbhakát végrehajtva. A naulínak ezt a szintjét madhjamának nevezik, mert a középső hasizmokat kitoljuk benne."

2015. április 22., szerda

All you need is love

Mai gondolatmenetemet az alábbi sorok indították el, legalábbis az, ahogyan én értelmeztem ezeket a mondatokat:

"A szeretet belül van, nem hangzatos, nem mázas, hanem örök és néma. Egy nézésből kiderül. Ha nem derül ki, ott a szerelmes levél sem segít. Aki tanár, az nem vágyik szeretetre, csak tiszteletre. Abban a pillanatban, amikor éhezünk a szeretetre, prostituáljuk a lelkünket."


Bár ez az eszmefuttatás itt a jógaoktatókra vonatkoztatva lett levezetve, én viszontelkanyarodnék a jógaoktató szerepkörétől, és inkább általános emberi vonatkozásban beszélnék a dologról. Más kérdés, hogy nekem az is sántít, ha egy jógaoktató (vagy bárki) tiszteletre vágyik, mert az általában az alázat hiányával párosul és az egóra visszavezethető problémákból fakad. Természetesen mindenki vágyik arra, hogy elismerjék a munkáját, az erőfeszítését, az eredményeit, és csak a legnagyobb spiritualisták képesek tényleg elvonatkoztatni az elismeréstől, vagyis akkor is motiváltak és lelkesek maradnak, ha nem kapnak semmi elismerést, és nem prostituálják magukat azzal sem, ha sok elismerést kapnak. 

Ha viszont úgy értelmezzük az oktató-gyakorló kapcsolatát, hogy csak abban az esetben tud megvalósulni, ha a gyakorló tiszteletben tartja a tanár utasításait, hitelességét, rátermettségét stb., akkor ez valóban egy elengedhetetlen körülmény. Hiszen ha a gyakorló nem bízik az oktatóban, kételkedik az útmutatásában, vagy ellenkezik vele, akkor a kapcsolat nem fog megfelelően működni. Tehát a tanulónak kötelessége tisztelni a tanárát (ezt a karatésoknál még erőteljesebben láttam kidomborodni, valószínűleg a japán szamuráj-kultúrából fakadóan), viszont a tanárnak törekednie kell arra, hogy mentessé váljon a tisztelet iránti szomjtól. 

Térjünk most vissza a szeretetre, és az utolsó mondatra: ha éhezünk a szeretetre, akkor prostituáljuk a lelkünket. Én eddig elég sokat tanultam a szeretetről, amit a spirituális hagyományban bhaktinak neveznek, és sokféle megfogalmazását megismertem már. Mindezek a benyomások engem arra a következtetésre vezettek, hogy az önvaló eredeti természete a szeretet, vagyis önbecsapás lenne azt képzelni magunkról, hogy nem éhezzük a szeretetet. Ráadásul a szeretet mindig két tudatos lény kapcsolatában tud csak kifejeződésre jutni, legyen az két egyéni lélek, Isten és a lélek, vagy Isten különböző megnyilvánulásai, akár a Prakriti és a Purusa kapcsolata. Bár a Krisna-tudat hagyományában Isten és a lélek kapcsolatát tartják a szeretet tökéletes kifejeződésének, és a száz százalékosan önzetlen szeretet kifejlesztésére buzdítják a hívőt, én nem hiszem, hogy volna olyan lélek, amely huzamosabb ideig szeretni tudna anélkül, hogy viszontszeressék.

Persze a szeretetnek önkéntesnek kellene lennie mindkét oldalról, vagyis ha elvárunk valamit cserébe a szeretetünkért és szolgálatunkért, akkor valóban prostituáljuk magunkat. Viszont meg kell tanulni megnyílni a szeretet előtt és befogadni azt, elfogadni azt, amit az élet ad nekünk viszonzásképpen azért, amit másokkal teszünk önzetlenül. 

Az önzetlenség gyakorlásának szerintem nem szabad egyfajta vezeklésbe és önsanyargatásba vagy önvádolásbva torkollnia, mert én sok megkeseredett spiritualistával találkoztam már, akik próbálták megvalósítani a tökéletes szeretetet Isten iránt, és közben nagyon magányosak voltak. Érdekes módon én is egész életemben azzal küzdöttem, hogy igazi barátokra találjak, és amikor úgy éreztem, hogy találtam, akkor rövidebb-hosszabb idő után át kellett élnem azt, ahogy hátat fordítottak nekem. 

Az anyagi világban tehát valóban fel kell készülnünk arra, hogy minden kapcsolatunk átmeneti lesz és tökéletlen, és ha sok reményt fűzünk ahhoz, hogy ez vagy az az ember fog minket boldoggá tenni, akkor sok csalódás fog érni bennünket, amiért elsősorban magunkat kell okolni. 

Minden esetre én úgy gondolom, hogy a léleknek valóban szüksége van a szeretetre, és nem csak az "elvont" Istenszeretetre, hanem a hétköznapi értelemben vett figyelemre, törődésre, odaadásra is. Ezt mersze nem várhatjuk el, és nem is zsarolhatjuk ki, mert önként kell jönnie, mint ahogy nekünk is önként kell szolgálnunk másokat, a szeretteinket, a családunkat, és mindenkit, akit tudunk. A szeretetet pedig ki kell érdemelni, azáltal, hogy befektetünk mások érzelmi bankszámlájára. Még ha sok is az önző és hálátlan ember, ha ezt kapjuk vissza az élettől, az a saját szívünk tökörképe. A karma mindig megadja azt, amit kiérdemeltünk az erőfeszítésünkkel, még ha nem is azonnal. 

A szeretet alapja pedig a tisztelet, vagyis ha nem tudunk önként, elvárások nélkül is tisztelni valakit, akkor nem fogjuk tudni őszintén szeretni sem, mivel a szeretet az egy bizalmasabb, bensőségesebb érzés. Nem könnyű tehát az önzetlen szeretet kifejlesztése, de gyakorolni kell, mert így fogunk eljutni abból az állapotból, amikor azt érezzük, hogy önmagunkban nem vagyunk teljesek és ezért szükségünk van másokra; addig az állapotig, amikor érezzük az egységet az egész univerzummal, és mindenki szeretetét magunkba tudjuk fogadni. 

2015. április 21., kedd

A pitta és a szattva

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Nem ajánlott hirtelen növelni a hullámok és a körök számát nyáron, különösen nagy melegben. Csak lassan növeljük, ha meleg éghajalton élünk, vagy ha szeretjük a fűszeres, csípős ételeket stb. Esetleg a felhasznált fűszerek mennyiségét is csökkenthetjük.

Ne lépjünk túl ezen a ponton a gyakorlásban, hacsak nem egy tapasztalt jógi felügyelete alatt végezzük. A jógairodalomban vannak olyan ajánlások is, hogy 1000 hullám fölé is vihetjük a gyakorlást. Az ilyen extrém gyakorlási formák mögötti érv az, hogy olyan mértékben felerősíti az agnit, hogy az kiürítheti a dósákat, segít a Kundaliní felemelésében, és erősíti az intellektust. A Hatha Tatva Kaumudí szerint a pitta a tiszta formájában, vagyis amikor nem szennyezett, lángra lobbantja az intelligencia tüzét. Ezután felébreszti a Kundalinít és kiüríti a dósákat. Ezt az idézetet kétség nélkül a jóga nagy titkai egyikének nevezhetnénk.

Felmerülhet a kérdés, hogy a pitta, ami gyakran a betegségek oka, hogyan ébresztheti fel a bölcsesség tüzét és ürítheti ki a dósákat? Az elme három alkotóelemből áll: a tamaszból (tompaság), a radzsaszból (szenvedély) és a szattvából (a fény és bölcsesség tüze). A természet (prakriti) e három minősége (gunája) a testben úgy nyilvánul meg, mint a kapha (a tamasz terméke), a váta (a radzsasz terméke) és a pitta, amely a szattva terméke. Azonban, míg az első kettő esetében a kapcsolat könnyen megérthető, a szattva és pitta esetében ez nem így van, annak a ténynek a kivételével, hogy mindkettő a Nap tüzével és fényével áll kapcsolatban. A pitta szennyezett formában van jelen a testben, és mint ilyen, akadályt képez. Ha a szennyezett pitta fokozódik, akkor gyulladásokat, gyomorfekélyt, hurutot, savasságot és májbetegségeket okozhat. Ebben az esetben nem igazán a bölcsesség tüzét szítja fel. Ha a pitta szennyezett, akkor csak lassan és fokozatosan lehet növelni, és közben egyidejűleg tisztítani kell. Ha viszont sikerült megtisztítani a pittát, akkor hasznos szövetségessé válik a spirituális keresésben, és akkor a jógi képessé válik a naulí szintjeit a szúrja-bhédana és a bhásztriká pránájámákkal együtt gyakorolva felemelni a Kundalinít. Ha a pitta/agni szennyezett, akkor az ilyen gyakorlás károsítja, vagy akár meg is semmisíti a testet. Az agni pusztító erejének példája Szatí akaratlagos önfelgyújtása, aki az Anyaistennő inkarnációja és Suva felesége volt, és apja, Daksa sértésének hatására cselekedett így.

Az agnit például a mérgező étrend, vagyis a hús, alkohol, kávé stb. fogyasztása is károsíthatja, de a pitta beszennyeződésének fő oka az elme. Ideális esetben az elme úgy működik, mint egy lézersugár, ami szintén koncentrált tűz. A lézerszerű elmét dominánsan vagy majdnem teljesen szattvkusnak tekintik. A szattva a fizikai hatású pitta mentális oka. ha az elmében eluralkodnak a mérgező gondolatok és érzelmek, azok a fizikai szinten a szennyezett pitta formájában fejeződnek ki, amely a test ellen fordul, és megsemmisíti. Végső soron az elme a betegségek gyökere. Ha megtisztítjuk az elmét a nyolc fokozat sorrendben történő alkalmazása által, akkor az olyan gyakorlatokat, mint a magas frekvenciájú naulí, lassan beépíthetjük az életünkbe, de csak egy szakértő irányítása alatt."

2015. április 20., hétfő

Az elérhető jógaoktató

Sokat gondolkodtam az utóbbi időben azon, hogy egy jógaoktatóról milyen kép él az "átlagfelhasználó", vagyis a kezdő vagy valamilyen szinten jógázó vagy jógázni vágyó átlagember fejében. Persze mindezek az elképzelések Májá, vagyis a megjelölések világában valósulnak meg, hiszen csak egy nagyon fejlett, a megvilágosodott szinten álló jógi lenne képes arra, hogy a tényleges önvalóját megismerje, és még ebben az esetben is a követők a saját illúziójuk fátylán keresztül fognak tudni viszonyulni hozzá.

Marad tehát az, hogy milyennek látjuk magunkat mi, mint jógaoktatók, milyennek szeretnénk láttatni magunkat a közönséggel, és milyen kép csapódik le bennük rólunk. És itt el is kanyarodnék az elvont, filozófiai megfontolásoktól, sokkal inkább a praktikus szolgáltató-vendég viszonyáról szeretnék beszélni. A vendégek ugyanis elsősorban azt fogják megfontolni, amikor kapcsolatba kerülnek egy jógaoktatóval, hogy mennyire tudnak hozzá viszonyulni, mennyire látják benne azt, hogy a számukra befogadható módon fogja átadni nekik a jóga gyakorlatát és elméletét. 

Mivel szolgáltatással foglalkozunk, a személyes márkaépítés, a személyes image kifejlesztése nagyon fontos feladatunk. Vannak, akik túlzott exhibicionizmusnak tekintik azt, ha egy jógaoktató állandóan képeket és videókat posztol az ászanáiról, a gyakorlásáról a közösségi oldalakon. Nyilván az ilyen embereket nem is nagyon fogja vonzani a jóga, hiszen a mai internetes online világunkban kevésbé valószínű, hogy a vendégek mindenáron egy olyan oktató órájára szeretnének eljutni, akiről egyetlen kép, videó vagy más információ sem található az interneten. Legalábbis én, ha valakihez megyek, mindig utánanézek a róla szóló infóknak a neten. 

Természetesen a személyes marketing továbbra is fontos tényező maradt, vagyis ha az ismerőseim ajánlják és pozitívan nyilatkoznak egy jógaoktatóról, vagy éppen elhívnak az órájára, akkor hajlandóbb leszek kipróbálni, mint ha még nem hallottam senkiről sem közvetlen benyomást róla.

Egyes oktatók is úgy gondolják, hogy a médiában megjelenni és állandóan fotózkodni, videózni, esetleg blogolni az egyfajta egótrip, ami nem egyeztethető össze a jóga elveivel. De gondoljunk csak bele: Thirumalai Krishnamacharya a múlt század elején élt, jóval az internet korszaka előtt, és mégis hátrahagyott több könyvet, több száz fotó és még videóanyag is fellelhető a gyakorlásáról, oktatásáról és a bemutatóiról. Azt is tudjuk, hogy számtalan nyilvános élő bemutatót tartott, és a tanítványait és erre ösztönözte. Ezen felül azt is tudjuk, hogy korának egyik legfelkészültebb, legalaposabb és legelkötelezetteb jógamestere volt. Ennek ellenére nehézséget okozott neki, hogy a jógából éljen meg, és nem rajzottak hozzá tömegével a tanítványok. De felhozhatjuk Patabhi Jois példáját is, aki negyven évig meggyőződésből és hivatástudatból oktatta a jógát, és csak a nyolcvanas években kapták fel a nyugatiak az Ashtangát és Guruji mysore-i jógasáláját. 

A következtetés tehát az, hogy a tanítványok számát és a jógával keresett forintok összegét nem feltétlenül a szaktudásod, rátermettséged, vagy akár a marketing-erőfeszítéseid mértéke fogják meghatározni. Mindemögött van egy karmikus vonulat, ami láthatatlan karmesterként dirigálja az aktuális népszerűségi mutatókat. És ha igazi jógik vagyunk, akkor ez egyre kevésbé fog befolyásolni bennünket. 

Nyilvánvaló, hogy kell folytatni a marketinget, ha van egy vállalkozásunk és családunk stb., akkor vannak anyagi kötelezettségeink, amiknek eleget kell tennünk. De emellett ott kell lennie annak a lelkesedésnek, ami a nehéz időkön is keresztülvisz, és akkor sem ingatja meg a meggyőződésünket a jóga fontosságában, amikor látszólag minden tényező ellene szól.

A gyakorlásnak sohasem szabad a háttérbe szorulnia, mert ha nem gyakorlunk, akkor nem fogunk fejlődni, és az egész kapcsolatunk a jógával elvékonyodik, felszínessé válik. Ezt pedig nagyon megérzik a vendégek is. Az oktatást pedig meggyőződésből kell csinálni. lehet, hogy azon kevés szerencsés oktató közé fogunk tartozni, akik meg tudnak élni a hivatásukból, de ha ez nem jön össze, az oktatás akkor is megmaradhat egy szép életfeladatnak, még ha mellette más jövedelemforrás után is kell néznünk.

Nade most szeretnék visszakanyarodni a bejegyzés tulajdonképpeni alapgondolatához. Vannak olyan oktatók, akik annyira elmerülnek az ászanákkal való játékban, hogy már-már a hétköznapi ember számára felfoghatatlan mértékű hajlékonyságra tesznek szert. Ez természetesen nem a jóga végcélja önmagában, vagyis nem feltétlenül az a legfejlettebb jógi és a legjobb tanár, aki egykezes kézenállásban is fel tudja venni a lótuszt, vagy a lábát a háta mögött le tudja tolni a hónaljáig. 

Sőt, mindig nagy kérdés, hogy az ilyen mértékű nyakatekert ászanákról készült fotók mennyire lelkesítik az átlagembert a jóga gyakorlására, vagy mennyi ember legyint rá, hogy "Na jó, hagyjuk, ez nekem úgysem fog sohasem menni!" én a saját oktatásom során azt tapasztaltam, hogy az évek folyamán a vendégek kevésbé lettek bevállalósak, már nem annyira keresik az extrém haladó kihívásokat, mint régebben, a magyar jóga "hőskorában". Ehhez talán valamennyire én magam is idomultam, mert amióta erőedzéssel is elkezdtem foglalkozni a jóga mellett, természetesen megváltozott a testalkatom, és bizonyos hajlékonysági dolgok kevésbé mennek, mint pár éve. Éppen ezért az Instagram-posztjaimban már nem félek az éppen aktuális szintemen teljesíthető, egyszerűbb vagy még nem "tökéletes" ászanáimat sem posztolni, hiszen ehhez talán az átlagember is könnyebben tud viszonyulni. A túl haladó és túl tökéletes pózokat villantó oktatókról néha az a benyomás alakul ki, hogy ők csak haladó ászanákat oktatnak, és a kezdőkkel talán nem is tudnak vagy akarnak foglalkozni. Az "elérhetőséget" tehát úgy értem, hogy a gyakorlók számára elérhetőnek tűnik-e az a kép, amit a jógaoktató mutat önmagából.

Májusban például az Atmába látogat az internet egyik talán leghajlékonyabb és legegzotikusabb jógija, akit még én is néha ufónak nézek. Jani Jaatinen, alias Gokulacandra Das pózai láttán az ember elkezd kételkedni a gravitáció törvényében és az anatómiai ismereteinek helyességében. De ne gondoljuk azt, hogy ha nem vagyunk képesek megcsinálni a fenti képen látható pózt, akkor  semmi keresnivalónk a workshopján, ugyanis több ilyen visszajelzést is hallottam. Gokul már több ezer kezdő és különböző sérülésekkel, korlátozásokkal rendelkező embernek tanította meg azt, hogy kitartó gyakorlással mit kaphat a jógától. Ne feledjük, hogy a jóga nem egy versenysport, ahol az egészséget fel kell áldozni a teljesítmény oltárán. Nem kell összemérned magadat senkivel, mert a fejlődés önmagadhoz képest történik, és nem is mindig feltétlenül a fizikai hajlékonyság fokozódásában nyilvánul meg.

Bevallom őszintén, hogy az elmúlt időkben nem nagyon hívtam meg oktatókat az Atmába, mert a jógások mostanában sokkal kevésbé nyitottak az új ismeretekre és benyomásokra, mint a korábbi években. Csak az olyan oktatók workshopját lehet eladni, akik tényleg komolyabb világhírrel rendelkeznek, és még azt sem mindig. Manju Jois első budapesti teacher trainingjén például négyen voltunk. De Jani Jaatinent azért is hívtam meg, mert úgy gondolom, hogy mindenki sokat profitálhat a workshopjából, bármilyen szintű gyakorlónak is érzi magát. Szóval ne habozzatok, használjátok ki a lehetőséget, hogy itt van, és gyertek gyakorolni!

A wokrshop leírását itt olvashatjátok, jelentkezni ugyanitt tudtok. A Facebook esemény pedig itt található. Mindenkit szeretettel várunk!

2015. április 19., vasárnap

A jóga és a méregtelenítés

Újabb részlet a Detox-jóga könyvből:

A jóga és a méregtelenítés

A jóga-tradícióban a méregtelenítésnek kiemelt szerepet tulajdonítanak. A méregtelenítés fontosságáról az előző fejezetben beszéltem, most pedig érdemes megvizsgálni azt, hogy az ászanák, illetve a kriják milyen szerepet játszanak a méregtelenítésben.

Szinte az összes ászana rendelkezik valamilyen méregtelenítő vagy terápiás hatással, így gyakorlásukkal megszabadulhatunk a betegségektől, visszanyerhetjük egészségünket és méregteleníthetjük a testünket. Az Ashtanga vinyásza jóga gyakorlási rendszerében például az első sorozat ászanáit jóga-csikitszának nevezik, és ezeknek az ászanáknak ugyanez a célja: a betegségek elűzése, az egészség visszaállítása és a méregtelenítés. Az Ashtanga első sorozatában sok előrehajlítás és csípőnyitás található, melyek az emésztőrendszer és a szövetek méregtelenítését segítik elő. A gyakorlás közben jelentkező izzadás is elősegíti a méreganyagok kivezetését. Az Ashtanga második sorozata a nádí-sódhana nevet viseli, és célja a nádík megtisztítása. Itt még erőteljesebb gerinc-csavarásokkal, csípőnyitásokkal és hátrahajlításokkal találkozunk, melyek közül néhány a Detox-jóga gyakorlatsorba is bekerült.

Azokban az esetekben, amikor a jógi életmódjának és egészségi állapotának köszönhetően a méreganyagok viszonylag alacsony mennyiségben vannak jelen a testében, az ászanák és a vinyászák rendszeres gyakorlását a legtöbb iskola elegendőnek tekinti a méregtelenítő hatás eléréséhez. Ha viszont a szervezetben több a méreganyag, fel vannak borulva a dósák (ájurvédikus testi minőségek) és betegségek vannak jelen, akkor a legtöbb jógaiskola a kriják (tisztító eljárások) alkalmazását is javasolja. A hat krija (satkarma) a neti (orrmosás), naulí (hasforgatás), baszti (béltisztítás), dhautí (gyomortisztítás), trátaka (a szem tisztítása) és a kapálabhátí (koponyatisztító légzés). A Detox-jóga gyakorlatsorban a naulí hatásai megjelennek a bandhák és a kilégzés utáni légzésvisszatartás együttes alkalmazása során. A kapálabhátí légzés helyett a bhásztrikát (fújtató légzést) fogjuk alkalmazni, illetve a trátaka helyett a tekintet rögzítését a fókuszpontokra az ászanák közben (dristi). A gyakorláson kívül azonban mindenki számára ajánlott a másik három krija alkalmazása. Ezek leírása a függelékben olvasható.

Honnan keletkeznek a méreganyagok?

A toxikológia tudománya viszonylag szűk látókörűen kezeli a mérgező anyagok fogalomkörét. Azokat az anyagokat tekintik mérgezőnek, amelyek fogyasztása, belélegzése, bőrön keresztüli felszívódása heveny vagy krónikus módon jelentkező mérgezési tünetekhez, illetve hozzájuk kapcsolódó betegségekhez vagy halálhoz vezet. Ezzel szemben a jóga és az ájurvéda átfogóbb módon használja a méreganyagok (ama) fogalmát. Az emberi fogyasztásra alkalmas és emészthető táplálékok például nem tekinthetők méreganyagnak, de ha a szervezet nem képes maradéktalanul megemészteni őket, akkor az emésztetlen vagy félig megemésztett táplálékból ama keletkezik, ami lerakódik a béltraktusban, majd pedig a szövetekbe vándorol. Az emésztési reakciók során keletkező közbülső vegyületeket a modern biokémia is káros szabadgyököknek tekinti, amelyek a sejtekkel és alkotóikkal reakcióba lépve patológiás elváltozásokat és funkciózavarokat okoznak.

A méreganyagok keletkezésének forrása teht lehet a nem megfelelő összetételű, mennyiségű vagy minőségű táplálék bevitele, vagy az emésztési erő híján nem teljesen feldolgozott tápanyagok. Ezen felül a szervezetünkbe bekerülhetnek olyan vegyszerek (gyógyszerek, növényvédőszerek, műanyagokból származó vegyületek, tartósítószerek, ipari vegyszerek, valamint radioaktív és egyéb ionizáló sugárzások, elektromágneses mezők stb. is szennyező hatással bírnak), amelyek hatásár a szervezet egészségi állapota romlik, egyensúlya felborul. A méregtelenítés során tehát ezeket a hatásokat próbáljuk semlegesíteni.


A fizikai hatásokon túl a stressz, az érzelmi behatások, a különböző élethelyzetek és főleg azok megélése, feldolgozása szintén finom szintű „méreganyagok” keletkezését eredményezik az elmében és a pránikus testben. Éppen ezért mindenkinek érdemes a méregtelenítéssel foglalkoznia, aki minőségibb, egészségesebb és harmonikusabb életre vágyik.

2015. április 18., szombat

Mire jó a Detox-jóga?

Harmadik hete zajlanak a Detox-jóga órák az Atma Centerben, és a visszajelzések nagyon kedvezőek. Éppen ezért szeretném elméletileg is megalapozni a Detox-jóga sorozat hatékonyságát, és részletezni a benne található pózok helyes végrehajtását. Egy ideig tehát szünetelni fog a harmadik sorozat ászanáinak leírása a hétvégéken, és helyette a Detox-jóga ismertetésére kerítünk sort. 

DETOX JÓGA

Méregtelenítő gyakorlatsor

Összeállította: Gauranga Das /Atma Center/

A Detox-jóga gyakorlatsor célja a szervek, szövetek és sejtem megtisztítása a felgyülemlett méreganyagoktól. E cél elérése érdekében több eszközt alkalmazunk a sorozatban: ezek az ászanák (jógapózok), a bandhák (izomzárak, energetikai zárak), a pránájáma (légzőgyakorlatok) és a meleg hőmérséklet (32-36 fok), valamint az emelkedett páratartalom (60-70%). A gyakorlatsor kezdő és középhaladó gyakorlók számára ajánlott, vagyis minden gyakorló hasznát veheti, ha szeretné méregteleníteni a testét.

Miért kell méregteleníteni?

A jóga tradíciójában a méregtelenítés, a test és az elme megtisztítása a szennyeződésektől központi szerephez jut. A fizikai testünkben felhalmozódott és lerakódott különböző méreganyagok betegséget és fájdalmat eredményeznek, melynek következtében a testünk a szenvedés forrásává válik, ahelyett, hogy megbízható eszközként funkcionálna a felszabadulás felé vezető utazás során a lélek számára. A méregtelenítés, megtisztulás természetesen átvitt értelemben is alkalmazható a jóga gyakorlására, hiszen a lélek beszennyeződik, amikor az anyagi világba kerül. A tudatlanság és a téves azonosítás különböző burkai fedik be, ha úgy tetszik, szennyezik be az eredeti természetét tekintve tiszta, örök, változatlan és beszennyezhetetlen lelket. A jóga gyakorlásával tehát ezektől a fedőrétegektől tisztítjuk meg a lelket.

Az ászana-gyakorlás, valamint a kriják (satkarma, lásd a későbbiekben) a fizikai test megtisztítását hivatottak elősegíteni. A pránájáma (légzőgyakorlatok) a nádík (energiavezetékek) megtisztítását segíti elő, valamint felkészíti az elmét a meditációra. A meditáció (dhjána) az elme megtisztulását és elcsitulását hivatott előidézni, ám nem tudjuk sikeresen gyakorolni a jógának ezt a magasabb rendű ágát, amíg nem sikerült megtisztítani a testet és a nádíkat az előző két gyakorlat által. A bhakti (odaadás) és a gjána (transzcendentális tudás) művelése pedig az önvalót hivatott megtisztítani a tudatlanság (avidjá) és a hamis önazonosítás (aszmitá) befedettségétől.

A méregtelenítés tehát nem csak a fizikai test megtisztulását és egészségét képes biztosítani számunkra, hanem lefekteti az alapot ahhoz is, hogy sikeresebben tudjuk gyakorolni a jóga magasabb ágait is. A Detox-jóga gyakorlatsor segítségével elsősorban a fizikai test megtisztítására törekszünk, de a bandhák és légzőgyakorlatok alkalmazása által a nádík tisztulását is elősegíthetjük vele. Így a Detox-jóga gyakorlatsor a jóga magasabb ágainak vagy más ászana-sorozatok gyakorlásának is hasznos kiegészítője lehet. 

2015. április 17., péntek

Miért kell táplálékkiegészítőket szedni? - 2. rész

Mark Hyman cikkének második része következik: 

Az alap táplálékkiegészítő-terv

Mindenkinek, aki olvassa ezt a bejegyzést, rá kellene állnia az alap táplálékkiegészítő-tervre, és egész életében követnie kellene. Még ha "ki is gyógyultál" a metabolikus szindrómából, továbbra is szedned kell őket, mert szükséged van bizonyos vitaminokra, ásványi anyagokra és növényekre, hogy kompenzáld az inzulin-rezisztenciára irányuló genetikai hajlamodat.

Tekintsük át röviden mindegyik táplálékkiegészítő vagy összetevő jellemzőit, hogy lássuk, miért olyan fontosak a metabolikus szindróma kezelésében. 

Jó minőségű és magas potenciájú multivitamin

A megfelelő multivitaminban az összes alapvitamin és ásványi anyag megtalálható. ne feledjük, hogy az optimális adag általában napi 2-6 kapszulát jelent. Egyes embereknek szükségük lehet sokkal magasabb dózisra is, amit megfelelő szakembernek kell előírnia.

Azt se feledjük, hogy a B-komplex vitaminok különösen fontosak a metabolikus szindróma esetén, mivel megvédenek a diabetikus neuropátiától, vagyis az idegkárosodástól, javítják az anyagcserét és a mitokondriumok funkcióját. Az antioxidánsok, például az E, C vitamin és a szelén szintén fontosak, mivel csökkenti az oxidatív stresszt, ami a metabolikus szindróma jelentős kiváltó tényezője.

D-3 vitamin

D-vitamin hiány járványszerűen terjed, a mai emberek 80%-a D-vitamin hiányos, vagy a vérszérum-szintjük és a bevitelük az optimális alatt van. A multivitaminban található mennyiség függvényében javasolni szoktam a pótlólagos D-vitamin fogyasztását. A D-3 vitamin is javítja az anyagcserét azáltal, hogy több, mint 200 különböző gént befolyásol, melyek meg tudják előzni és gyógyítani tudják a cukorbetegséget és a metabolikus szindrómát.

Több dolgot is figyelembe kell venni a D-vitamin szedésénél: a megfelelő típust szedjük, vagyis a D3-at (kolekalciferol), és ne a D2-t. A legtöbb orvos D2-t szokott felírni. ne fogyasszunk receptre kapható D-vitamint, mert nem hatékony és biológiailag nem aktív.

komolyabb hiány esetén szükségünk lehet napi 5 vagy 10 ezer NE D-vitaminra is három hónapig vagy még tovább. ha szükséges, ezt orvosi felügyelet alatt fogyasszuk. Ellenőriztessük a D-vitamin szintünket az orvossal. 45-61 ng/dl az ideális szint. kérjük a helyes vérvizsgálatot, vagyis a D-25 vitamin tesztet, hogy megkapjuk a pontos D-vitamin szintet. Adjunk időt a D-vitamin raktárak feltöltésére. Egyeseknél ez 6-12 hónapot is igénybe vehet. Az átlagos napi adag a szintentartáshoz 1000-2000 NE.

Omega-3 zsírsavak (EPA és DHA)

Ezek a fontos zsírok javítják az inzulin-érzékenységet, csökkentik a koleszterin-szintet a triglicerid-szint csökkentése és a HDL növelése által, csökkentik a gyulladást, megelőzik a vérrögök kialakulását, és csökkentik a szívroham kockázatát. A halolaj az idegek funkcióját is javítja és megelőzheti a cukorbetegséggel járó idegkárosodásokat. 

Magnézium

Az alacsony magnézium-tartalmú étrend magasabb inzulin-szintet eredményez, a magnéziumhiány pedig gyakori a cukorbetegeknél. A magnézium elősegíti a glükóz bejutását a sejtekbe, és a kalóriákat energiává változtatja a testedben. 

Egyes súlyos magnéziumhiányban szenvedő embereknek szüksége lehet a lentebb leírt mennyiségnél magasabb dózisra. Ha úgy érzed, hogy te is ezek közé tartozol, akkor ezt beszéld meg az orvosoddal. 

A hasmenés a túlzott magnézium-bevitel gyakori jele. ha ez jelentkezik, akkor csökkentsd az adagot, és kerüld a magnézium-karbonátot, -szulfátot, -glukonátot vagy -oxidot. Ezek a táplálékkiegészítőkben található legolcsóbb és leggyakoribb változatok, de rossz a felszívódásuk. Használj magnézium-glicinátot. ha hajlamos vagy a székrekedésre, akkor pedig magnézium-citrátot.

A vesebetegségben vagy súlyos szívbetegségben szenvedők csak orvosi felügyelet alatt szedjenek magnéziumot.

Alfa-linolénsav


Az alfa-linolénsav egy erőteljes antioxidáns és mitokondrális serkentő, mely csökkenti a vércukorészintet és gyógyítja a méreganyagokkal teli májat. Ugyancsak hasznos lehet a cukorbetegségből eredő idegkárosodás és a neuropátia megelőzésében. 50 százalékkal képes javítani a glükóz ürítését a vérből. 


Króm és biotin

A króm nagyon fontos a megfelelő cukoranyagcseréhez és inzulin-érzékenységhez, és elősegíti az inzulin-receptorok képződését. A biotinről kimutatták, hogy javítja az inzulin-érzékenységet, csökkenti a triglicerid-szintet, a koleszterinképző gének aktivitását, és javítja a glükóz-anyagcserét.

Gyógynövények

Számos gyógynövény van, mint például a fahéj és a zöld tea katekhinjei, melyek elősegítik az egyenletes vércukorszintet és javítják az inzulin-érzékenységet. A zöld tea még a zsírégetést és az anyagcserét is gyorsítja. A legjobb termékekben többféle gyógynövény is megtalálható. 
 
PGX (Poliglikoplex)

A PGX egy japán bogyós növény gyökeréből kivont vízben oldódód rost, mely algákkal kombinálva egy remek rostkészítményt alkot. Komoly hatást gyakorol az inzulinra, glükózra és a hemoglobinra. A PXG csökkenti a cukrok és zsírok felszívódását a véráramba és elősegíti az étvágy, a testsúly, a vércukor és a koleszterinszint kontrollálását.

Ha étkezések előtt bevesszük egy pohár vízzel, akkor kritikus alkotóeleme lehet a metabolikus szindróma elleni közdelemnek. 50%-kal csökkentheti az étkezés utáni inzulin-reakciót, miközben 20%kal csökkenti az LDL-koleszterint, és 23%kal a vércukor-szintet. Voltak betegeim, akik húsz kilót fogytak csupán ennek a rostkészítménynek köszönhetően.

Protein-turmixok

Mindenkinek ajánlani szoktam a jó minőségű és hipoallergén rizs-, borsó-, kendermag-, chia- vagy szójafehérje-porokat. E készítmények között vannak gyulladáscsökkentő és méregtelenítő hatásúak is. A teljes értékű szóját tartalmazó ételek fehérjéi és izoflavonoidjai csökkentik a vércukor- és koleszterin-szintet.

A fehérjeturmixok kiváló reggeli- vagy snack-ételek is, mivel kiegyensúlyozzák a vércukrot és gyógyítják a májat. Itt találsz néhány turmix-receptet és reggeli-ötletet.

Az alap táplálékkiegészítő-terv


Most, hogy már érted, milyen hatással vannak ezek a vitaminok és étrendkiegészítők a testedre, kíváncsi lehetsz arra, hogy milyen napi adagokat kell fogyasztani belőlük. Alább közlök egy listát azokról az alap-táplálékkiegészítpkről, amiket a betegeimnek szoktam javasolni. Mindegyiket étkezésnél kell bevenni, azaz reggelinél vagy ebédnél; a PXG-t pedig étkezés előtt. A legtöbb készítmény általam ajánlott változatát megtalálod a webshopomban.

- Egy jó multivitamin-készítmény;
1000-2000 NE D3 vitamin, naponta egyszer a reggelivel; 
- 1000-2000 mg Omega-3 (melyben az EPA/DHA arány kb 300/200 mg), naponta kétszer, a reggelivel és a vacsorával; 
- 100-200 mg magnézium, naponta kétszer, a reggelivel és a vacsorával; 
300-600 mg alfa-linolénsav naponta kétszer, a reggelivel és a vacsorával;
200-600 mcg króm, naponta egyszer (napi 1200 mcg is hasznos lehet egyes esetekben)
1-2 mg biotin, naponta kétszer, a reggelivel és a vacsorával; 
125-250 mg fahéj, naponta kétszer, a reggelivel és a vacsorával;
25-50 mg zöld tea-katekhin, naponta kétszer, a reggelivel és a vacsorával;
5 gramm PGX, anponta háromszor, 15 perccel étkezés előtt, 4 dl vízzel;

Megjegyzés: ha a multivitamin-készítmény tartalmazza a fenti alkotóelemek valamelyikét, akkor nem kell külön beszedni. Opcionálisan fogyaszthatunk hipoallergén fehérjeport a reggeli fehérjeturmixban, 1-2 mérőkanálnyi rizs, szója, kendermag, borsó vagy chia-proteint. Emellett jó minőségű probiotikumot is szoktam ajánlani, de ez opcionális.