2020. március 31., kedd

Szamjama, a kétélű fegyver

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Szamádhi 7: a magasabb szintű koncentráció (szamjama)

A szamjama a rendkívüli koncentráció szintje. Hogy megkülönböztessem a normális koncentrációtól (a dháranától), a némileg furcsán ható „szuperkoncentráció” fogalmat fogom használni. Amikor egy zeneszerző zseni, például Mozart vagy Beethoven megkomponál egy zenei darabot, Vagy Dali vagy Van Gogh fest, vagy Molière és Shakespeare ír egy színdarabot, vagy egy mérnök, mint Tesla feltalál egy új szerkezetet, vagy egy tudós, mint Newton természeti törtvényt fedez fel, anélkül, hogy ekként határoznák meg, azt az állapotot érik el, amit a jógik szamjamának neveznek. A szamjama a koncentráció legintenzívebb formája, amire az emberi elme képes, és amikor az elme egy bizonyos tárgyra fagy témára fókuszál, akkor képes lemásolni, befogadni és felfogni az adott tárgyat vagy témát annak legmélyebb rétegéig. A koncentrációnak ezen a szintjén az emberi elme szó szerint képes feltörni a teremtés kódját, vagy meghallani az Univerzum szívdobbanását. A jógikus szamjama arról szól, hogy tudatosan kultiváljuk azt a képességet, amivel egy zseni genetikai, környezeti vagy karmikus okokból (a jógában mindhármat karmának tekintjük) eleve rendelkezik, anélkül, hogy tudatában lenne.
Ez az intenzív koncentráció azonban, ami az elmét lézersugár erősségűvé teszi, nem csak a zsenik sajátja, hanem a „gonosz” mozgatóereje is. A Jóga-szútrához fűzött kommentárjában Hariharánanda Áranja azt mondja, hogy még az úgynevezett ksipta (zilált, szétszórt, kontroll nélküli) elme is elérheti a totális koncentrációnak ezt a szintjét, amikor az ellenségei megsemmisítésére gondol. Így meg kell értenünk, hogy ez lényegében egy spirituális jelenség, ami azzá a történelmi szörnyeteggé tette Hitlert vagy Sztálint, amik voltak, miközben olyan embereket is adott nekünk, mint Gandhi és Martin Luther King. Hogyan szeretnénk használni ezt az erőt? Míg nem valószínű hogy közülünk bárki is a káosz mesterévé válna általa, meg kell értenünk, hogy a szamjama az az állapot, ami lényegében mentes az értékítélettől. Einstein is ezt használta, amikor megalkotta az atombombát. A szamjamát és magát a zseniséget nem érdekli, hogy destruktív vagy konstruktív módon használják, vagy hogy az emberiség a jelenlegi kezdetleges állapotában képes-e konstruktív módon használni. Ezért a szamjamának bizonyos körökben rossz híre ment.
A jógik is felhasználták manipulatív erejük fejlesztésére. De a nem-jógik is, Galileitől Bachon keresztül Einsteinig. A szamjama megértése által vagyunk képesek megérteni azt a mechanizmust, ami a rendkívüli eredmények elérése mögött áll, és azt, hogy miképpen használjuk csak konstruktív célokra. A szamjama lényeges aspektusa az, hogy etikával kell párosulnia. Ennek nagyobb az esélye, ha a megfelelő jógikus sorrendben történik, vagy még később. Ha a helyes sorrendben gyakoroljuk, akkor először meg fogjuk tapasztalni az egész kozmoszt, mint az isteni intelligencia törvényszerű megnyilvánulását (szamádhi 5), és minden lényt, mint Isten lehetőségét határtalan kreativitásának megtapasztalására és kifejezésére (szamádhi 6). Ekkor már sokkal nehezebb figyelmen kívül hagyni az összes vallás alapjában fekvő erkölcsi szabályokat, beleértve a jógát is."

2020. március 30., hétfő

Ostara, a húsvét istennője

Sokakat zavart meg szombati Facebook-os megosztásom Jézus keresztre feszítéséről és feltámadásáról, és egész vallásfilozófiai vita kerekedett belőle. Az én álláspontomat az egész kérdéskörben nehéz lenne egy posztban kifejteni. Jézus, aki a magasabb világokból érkezett a Földre, hogy a szeretet vallását tanítsa, meghalt a kereszten a tanítása miatt, utána feltámadt és visszatért a magasabb világokba. Az ő tanítása nagyon fontos és szükséges volt, de úgy sejtem, hogy már a tanítványai is sok mindent máshogyan értettek és jegyeztek fel, mint ahogyan ő tanította, a későbbi keresztény egyházfőkről nem is beszélve. Tehát, bár nagy tisztelettel adózom Jézus személyisége és eredeti tanítása iránt, az egyházak, mint ahogyan a többi világvallás egyházai is, sajnos manipulatív és hatalmi célokra használták fel a személyiségét, és eltorzították tanait, amivel nem szeretnék közösséget vállalni, mert sok tekintetben ez a fogyasztói, kizsákmányoló, önzően ember- vagy inkább mohóság-központú életforma, aminek a következményeivel most szemserülünk, 2000 év után, ha nem is mindenben, de sok mindenben támaszkodott az egyistenhívő, dogmatikus egyházak tanaira. A keresztes háborúk, gyarmatosítás, máglyán égetés, inkvizíció, eretnek-üldözés mind a keresztény egyházak intoleranciájának és hatalmi törekvéseinek a megnyilvánulásai, mint ahogyan az állat- és növényvilág leigázása, pusztítása is, mely abból a Biblia-értelmezésből fakad, hogy Isten az embernek adta az állatokat és a növényeket, hogy uralkodjon felettük, ergó úgy pusztítsa őket, ahogy akarja. 

A posztban arról is szót ejtettem, hogy a kereszténység előtti időkben nem Jézus kereszthalálának és feltámadásának az ünnepe volt a húsvéti tavaszünnep. Sem az angolszász Easter elnevezés, sem a nyúl, tojás, locsolkodás szimbolikája nem kötődik semmilyen módon a jézusi mondakörhöz. A kereszténység állami szintű bevezetésével pedig konkrétan tiltani kezdték a régi, "pogány" isteneknek szentelt szertartásokat és a természeti erők imádatát a középkorban.

Létezett Erópában egy tavasz-istennő, akit a szászok Ostarának neveztek. Az ő ünnepe volt a tavaszi napéjegyenlőség körüli Húsvét, vagyis Easter. Bár Ostaráról nem sokat lehet tudni a történelmi feljegyzések alapján, a modern pogányok általában március 21-e körül szokták megünnepelni a tavaszünnepet, és Ostara szimbolikáját helyezik ilyenkor a középpontba. Egyes kutatók szerint Ostara nem más, mint a skandináv Frigg vagy Freya istennő angolszász megfelelője, de igazából Ostara sokkal inkább rendelkezik a termékenység-istennő tulajdonságaival, mint ők. Frigg, az otthon istennője nem annyira kapcsolódik egy ilyen szertartáshoz, melyben a föld termékenysége és újjászületése játszik központi szerepet. Freya termékenysége pedig sokkal inkább erotikus vonásokat hordoz magában, mintsem az utódnemzés, gyermekáldás szimbolikáját. Ostara, vagy angolszászul Eostre a tavasz, a kelet, az újjászületés (innen a feltámadáshoz kapcsolt analógia) istennője, és a hármas Istennő szűz leány aspektusa. Róla nevezték el a kereszténység Húsvét (Easter) ünnepét.

Ostara szimbolikájához tartozik a tojás és a nyulak is, valamint a telihold, mivel őseink szabad szemmel is látni vélték egy nyúl árnyékát a telihold korongján. Az angolszász pogányok színes tojásokat ajánlottak fel Ostarának a tavaszi napéjegyenlőségkor. Különösen a sírok mellé helyezték a tojásokat, vélhetőleg a halottak feltámadásának elősegítése érdekében. A termékenység istennője a gabona és a kenyér istennője is volt, ezért pékáruval és süteményekkel kedveskedtek neki. Azt is mondják, hogy Ostara fel tudta venni egy fehér nyúl formáját, így a nyúl a szent állata.

Egy monda szerint Ostara talált egy madarat, mely már majdnem halálra fagyott. Átváltoztatta nyúllá, így az meg tudott melegedni az ölében. Lehet, hogy ezért tartják azt, hogy a húsvéti nyúl tojásokat tojik. A locsolkodás szintén termékenységi szimbolika, sok faluban a legények ilyenkor vödörszámra locsloták a vizet az eladósorban lévő leányokra, hogy mihamarabb férjet találjanak és gyermekáldásban legyen részük.

Patricia Telesco így ír Ostara archetípusáról:


"Ostara a termékenység és az újjászületés úrnője. A tojás a szimbóluma. Ostara, a teutonikus istennő a személyes megújulás, termékenység és eredményesség úrnője. A tavasz beköszöntével érdemes dolgozni a saját megújulásunkon is. Ostara képviseli a tavasz életerejét és a föld újjászületését. Nem csak a hajnal, de a tavasz istennője is, ami tulajdonképpen az év "hajnala". 

A tojással kapcsolatos szertartások illenek ehhez az ünephez. Például, ha betegek vagyunk, akkor hordjunk magunkkal egy tojást 24 órán keresztül, majd temessük el, a betegséget is vele temetve. 

Húsvétkor hajnalban reggelizzünk tojást, és közben mondjuk ezt az imát Ostarához:
"Ostara, kérlek, hozz termékenységet, ezzel a tojással áldj meg engem!"

Ha szeretnénk valamit elengedni, akkor hajnal előtt menjünk ki a szabadba, és dobjuk vagy temessük el azt a tárgyat, mely a bánatunkat szimbolizálja. Ne nézzünk rá! Forduljunk kelet felé, megvárva, amíg felkel a nap, majd szedjük le az első virágot, amit meglátunk. Szárítsuk ki a virágot, és erőt adó talizmánként hordjuk magunkkal."

2020. március 29., vasárnap

A jamák és a nijamák

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Lényeges

Az első sorozat sok jógászanából áll és néhány pránájámából. A második sorozat néhány könnyű ászanából és három pránájámából, míg a harmadik sorozat pránájámából, pratjáhárából, dháranából, dhjánából és a szamádhi gyakorlásából áll. Később egy táblázatban megmutatjuk, hogy melyikbe mi tartozik.
6. A jógángák
A jama, nijama, ászana, pránájáma, pratjáhára, dháraná, dhjána és a szamádhi alkotja a jóga szádhana nyolc lépését.
7. Az első tag: jama és belső moduljai
Erőszakmentesség, becsületesség, igazmondás, nem-lopás, brahmacsarja (cölibátus) és más vagyonának nem vágyása. Ez az öt jama a jógánga első lépésében.
Ha a helyes módon folytatjuk ezek gyakorlását, a konfliktusaink és a többi gonosz viselkedés hamuvá fog égni a gyökerétől kezdve, és a szerző meglátása szerint a test és az elme durvasága nem fog visszatérni.
8. Az első ág gyümölcsei
A fenti felsorolásban az első ág öt alapja az ahimszá, szatja, asztéja, brahmacsarja, pativratja és az aparigraha. Ha kis mértékben kezdjük el gyakorolni ezeket az elveket, a test, a szervek és az elme betegségei megszűnnek akadályok lenni a boldog élet útján. Ezek gyakorlása örömtelivé fog válni.
9. Második ág: nijama és felosztásai
1. Tisztaság az étkezésben, élvezetben, sportban, fürdésben, testben, elmében és más tevékenységek belső és külső aspektusai – ezt nevezik tisztaságnak.
2. Amikor nem érzünk irigységet más emberek vagyonát látva, és nem tesz büszkévé mások szegénysége, és mindig vidámak vagyunk – ezt elégedettségnek nevezik.
3. Ha nem tápláljuk az életünket erőfeszítés nélkül vivő testünket túl sok zsírral, és a megfelelő időben gyorsan mozgunk, hogy lecsökkenjen a testzsír, és mindig időben és keveset eszünk, ezt tapasznak nevezik.
4. A rossz szándék és az életben felmerülő akadályok kivédése, valamint a tudás szerzése céljából olvasnunk kell a Védákat, Puránákat, a szentírásokat, szent mantrákat kell énekelnünk, miközben azok jelentésén elmélkedünk, és tanítanunk kell másokat – ezt szvádhjájának nevezik.
5. Ki építette ezt az univerzális fát, és nem hagyta abba a változást az egészen elemi (atomikus) időktől, számos gyönyörű és csodálatos változáson keresztülmenve; Ki fogja megkóstolni e fa gyümölcseit? Miért van az, hogy nem mindenki eszi ezeket a gyümölcsöket különbségtétel nélkül? Mi az oka? Tudna-e valamelyikőnk ilyen fát ültetni? Miért nem? Az örökkévaló, mely nem szárad ki, hanem továbbra is megadja a szükséges gyümölcsöket a lelkeknek. Ez a teremtő, előttünk van, vagy nincs? Ha nincs, akkor ez hogy működik? Kétségtelenül mindannyian rájöttünk, hogy ez a munka nem ok nélkül történik.
Ezért az, aki a végtelen gyümölcsök változatosságát adja nekünk az univerzum fáján, bizonyára határtalanul hatalmas, határtalan tudással rendelkezik, felfoghatatlan, végtelen együttérzéssel és számos más csodálatos tulajdonsággal rendelkezik. Az ő létezését az összes Véda és Purána alátámasztja. Bár ő létezik, az ok, ami miatt nem láthatjuk, el kell ismernünk, hogy a testünkben, érzékszerveinkben és elménkben létező tökéletlenség. Az őseink „Paramátmának” (Felsőlélek), és „Szarvésvarának” (Legfelsőbb Úr) nevezték és tisztelték. El kell határoznunk, hogy azért fogjuk gyakorolni a szádhanát, hogy láthassuk a Paramátmát és nagy odaadással felajánlhassuk Szarvésvarának a lelki gyakorlatainkat, anélkül, hogy személyes haszonra vágynánk. Ezt nevezik Ísvara-pranidhánának."

2020. március 28., szombat

Krishnamacharya jógája

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Patandzsala-jóga

Első rész
Annak érdekében, hogy ennek a világnak a polgárai korlátlan boldogságot élvezzenek, először meg kell szabadulniuk a testüket és szerveket gyötrő betegségektől, és napról napra ragyogniuk kell a tiszta energiától.
1. Alapszükségletek
Az agy, nyak, mellkas, epevezeték, kiválasztó rendszer, húgyúti rendszer, torok, húgyvezeték, nyelőcső és a végbél stb. a test fontos szervei.
A szemek, orr, fülek, nyelv és a bőr az öt érzékszerv.
A kezek, lábak, száj, végbél és a szaporítószervek az öt cselekvő érzékszerv.
(Megjegyzés: A szánkhja filozófia felosztása szerint a fizikai test (szúksma saríra) a tíz érzékszerv kiszolgálója, és feladata, hogy biztosítsa ezen érzékszervek adekvát működését. A tíz érzékszerv közül öt tudásszerző érzékszerv (gjánendrija), melyek az alábbi érzékszervi funkciókat jelentik: látás, szaglás, hallás, ízlelés, tapintás. Öt érzékszervet pedig cselekvő érzékszervnek (karmendrija) nevezünk, ezek az alábbi funkciókat biztosítják: cselekvés, járás, beszéd, ürítés és nemzés.)
2. Látjuk azt, ami eltűnt
Ezeken felül az elme is egy szerv. Az elme a szívközpontban nyugszik. Itt tartózkodva, mint a fény, mindenhová kiterjed és az összes szerv működését biztosítja. Nincsenek olyan külső vagy belső, szabályozatlan tettek, melyek nem az elméhez kapcsolódnak. Ezért az elmét az érzékszervek királyaként ismerik. Az elme felelős a boldogságért és a szenvedésért is az életünkben. Az elme stabilitására, békéjére és erejére szükség van az egész emberiség felemelkedése érdekében. A legtöbb ember egyetért abban, hogy a szilárd test és elme adja az utat a boldog élethez. Annak érdekében, hogy fejlesszük ezeket a képességeket, sok rendszert fejlesztettek ki és gyakoroltak a történelem során. Számtalan kórház is működik. Az edzőtermek és sportlétesítmények is elterjedtek. Mégsem csökkent le a szenvedés ebben a világban. Az az álláspontunk, hogy a jóga-szádhana is egy ilyen rendszer a testi szervek és az elme fejlesztésére.
Ez a jóga-rendszer nem új. Az ősi idők óta sokan gyakorolták ezt a rendszert Hindusztánban a Védák, a Puránák és a templomi faragványok tanúsága szerint.
3. A hála kifejezése
Azt a tényt, hogy a polgárok boldogsága és elégedettsége eltűnt a jóga gyakorlásának hiánya miatt, Őfelsége Sri Krishnarajendra Wadeyaris észrevette, aki sok éve gyakorolja ezt a rendszert, és számos országban támogatta a jóga-rendszer terjesztését. Létrehozott egy jóga-iskolát a Jaganmohan Palace-ban 1933 augusztus 11-én anak érdekében, hogy a rendszeres jóga-gyakorlás elérhető legyen a nagyközönség számára. Jelenleg uralkodó Maharadzsánk, Sri Jayachamarajendra Wadeyar G.B.E; J.C.S.I., aki gyerekkora óta gyakorolja a jógát, és megtapasztalta annak hasznát, szintén támogatja ezt a jógasálát.
4. A jóga terjesztésének eredménye
E jógasála kezdetétől napjainkig legalább ezer embernek hozott nagy hasznot.
5. Klasszifikáció
Ezt a jógánga szádhanát három sorozatra oszthatjuk: erő sorozatra, gyógyító sorozatra és spirituális sorozatra.
Az erősorozatot tovább oszthatjuk test és elme-sorozatra. A gyógyító sorozatot feloszthatjuk kósa (burok) és nádí (pulzus) sorozatra. A spirituális sorozatból csak egy van."
(Magyarázat: A Jógászanagalu sorozatai alkották a későbbiekben K. Pattabhi Jois által propagált Ashtanga vinyásza jóga sorozatait is. A fentieket az alábbiak szerint értelmezhetjük: Az Ashtanga első sorozatát jóga-csikitszának, vagy róga-csikitszának nevezik, ami a testi betegségek, vagyis a fizikai burok (annamaja-kósa) gyógyítását és méregtelenítését célozza. Az Ashtanga második sorozatát nádí-sódhanának nevezik, vagyis a nádík (energiavezetékek és a pulzus) tisztítására és szabályozására fókuszál. A harmadik sorozatot szthira-bhágának nevezik, ami szilárd erőt jelent. Vagyis a harmadik sorozat haladó ászanái alkotják az erő-sorozatot. Pattabhi Jois korábban két részre osztotta ezt a sorozatot (szthira bhága A és B, és ezek tartalmazhatták a test és az elme erejére irányuló ászanákat. Később az A és B sorozatokat is két-két további részre osztották, így lett haladó A, B, C és D sorozat, melyek ma az Ashtanga vinyásza jóga hat sorozatát alkotják. A spirituális sorozatot mindegyik sorozat végén gyakoroljuk, ez főként a szarvángászanából (gyertyapóz), sírsászanából (fejenállás) és a padmászanából (lótuszülés), valamint légzőgyakorlatokból áll.)

2020. március 27., péntek

Az északi sámánság tanító növényei

Nagy kulturális, gazdasági, kereskedelmi stb. globalizációnk közepette valahogy megszoktuk, hogy ami távoli, különleges, egzotikus, az biztosan nagyon hatékony, és jobban működik, mint a hazai. Ez valahogy a sámánságra is kiterjedt. Sokan rákapnak mostanában a dél-amerikai spiritualitásra, szertartásokra, mesternövényekre (kambo, ayahuasca, rapé, stb.), amivel nincs is baj. De vajon mennyit tudunk európai, északi növény-testvéreinkről, akik itt élnek velünk évezredek óta, és minden rezdülésünknek, szenvedésünknek, felismeréseinknek és révüléseinknek tanúi voltak, látták, ahogy őseink tisztelik az Eget és a Földet, annak minden szellemével együtt, és bizony sok mindent meg tudnak tanítani nekünk. Én magam valahogy vonzódom az északi (viking) mitológiához, és így eljutottam egy olyan sámán tanításaihoz, aki sok szempontból megosztó személyiség (hogy finoman fogalmazzak), ám az írásaiban azt vettem észre, hogy a munkában, amit végez, rendkívül alapos, és valóban sok mindenben a megéléseire, a Szellemvilágtól közvetlenül kapott tanításaira támaszkodik. Raven Kladerának hívják, és az alábbi anyagot az ő honlapján találtam. A Növények Népével való kapcsolódásról is már érdekes dolgokat ír:

"Ha szeretnél mágikus munkát végezni a növényekkel, érdemes azzal kezdeni, hogy kimész a növények közé, és leülsz meditálni velük. Így tudsz kapcsolódni a szellemükkel és kommunikálni velük. Ez a különbség egy fitoterapeuta, egy füvesasszony és a sámán között. A fitoterapeuta elolvas egy könyvet, vagy elmegy tanfolyamra, megtudja, hogy milyen tulajdonságokkal bír a növény, elmegy és beszerzi - esetleg már eleve szárított formában, anélkül hogy valaha látta vagy megérintette volna a zöld növényt - és elkészíti a gyógyfőzetet. Ezzel semmi gond nincs, de tovább is lehet menni. A füvesasszony megtudja egy könyvből, szájhagyomány útján, vagy akár intuitív módon, hogy a növénynek vannak mágikus tulajdonságai is a gyógyhatások mellett, kimegy és begyűjti, vagy saját maga neveli, és használja a varázslatokhoz. A sámán leül a növény mellé, és azt mondja: "Mondd meg nekem, mire vagy képes!", és miután elbeszélgetett a növénnyel, tudni fogja, hogyan használja a növényt úgy, hogy az nei a legjobb legyen (vagy esetleg a növény azt mondja, hogy semmit nem tud felajánlani ez alkalommal."

Ez tehát a növényekhez való kapcsolódás három szintje, és meggyőződésem, hogy ha kapcsolatot teremtünk a növény szellemével, akkor anak gyógyító vagy egyéb mágikus hatásai is sokkal erőteljesebben tudnak megnyilvánulni, mintha csak tárgynak, "anyagnak", alkaloidának tekintjük. Most pedig nézzük meg, hogy milyen növények kapcsolódnak az egyes skandináv istenekhez és a kilenc világhoz, melyek az Yggdrasilon, a Világfán találhatóak. 

Az északi sámánság növényei

A kilenc szent növény (az északi mitológia kilenc világának felel meg)

Artemisia vulgaris – fekete üröm - Midgard
Plantago major – széles levelű útifű - Helheim
Nasturtium officinale – orvosi vízitorma - Niflheim
Echium vulgare – terjőke kígyószisz - Jotunheim
Matricaria recutita – orvosi székfű (kamilla) - Asgard
Urtica dioica – nagy csalán - Muspellheim
Myrrhis odorata – zamatos turbolya - Alfheim
Foeniculum vulgare – édeskömény – Svartalfheim, Nidavellir
Malus sylvestris – vadalma - Vanaheim

Thor növényei

Allium sativum - fokhagyma
Crataegus oxacantha - cseregalagonya
Sempervivum tectorum – fali kövirózsa
Allium cepa - hagymafélék
Onopordum acanthium - szamárbogáncs
Potentilla erecta – vérontó pimpó

Odin növényei

Fraxinus excelsior – kőris
Ulmus glabra – hegyi szil
Marrubium vulgare – orvosi pemetefű
Petroselinum crispum – petrezselyem
Sorbus aucuparia – madárberkenye
Isatis tinctoria – festő csülleng

Heimdall növényei

Angelica archangelica – orvosi angyalgyökér
Cuminum cyminum – római kömény

Tyr növényei

Aconitum napellus - havasi sisakvirág
Brassica juncea – szareptai mustár

Freya növényei

Primula veris – tavaszi kankalin
Primula vulgaris – szártalan kankalin
Fragaria vesca – erdei szamóca
Bellis perennis – százszorszép
Tilia europaea – európai hársfa

Frey növényei

Hordeum vulgare – árpa
Prunus avium – cseresznye
Tussilago farfara – martilapu
Humulus lupulus – komló
Melissa Officinalis – citromfű
Secale cereale – rozs
Triticum aestivum – búza

Frigga növényei

Betula alba – közönséges nyír
Alchemilla vulgaris – palástfű
Capsella bursis-pastoris – pásztortáska
Reseda luteola – rezeda
Linum usitatissimum – házi len

Frigga segítőinek növényei

Fagus sylvatica – közönséges bükk
Trifolium pratense – réti here
Symphytum officinale – fekete nadálytő
Calluna vulgaris – csarab
Levisticum officinale – orvosi lestyán
Acer saccharinum – ezüst juhar
Althaea officinalis – orvosi ziliz
Mentha piperita – borsosmenta
Mentha pulegium – csombormenta
Rumex acetosa – mezei sóska

Holda növényei

Sambucus nigra – feketebodza
Genista scoparius – seprűzanót
Rubia tinctorum – festőbuzér
Dipsacus fullonum – erdei mácsonya
Rosa canina – vadrózsa

Sif növényei

Solidago virgaurea – aranyvessző
Filipendula ulmaria – réti legyezőfű

Walburga növényei

Galium odoratum – szagos müge
Tanacetum vulgare – gilisztaűző varádics

Jörmungand növényei

Salix alba – fehér fűz

Baldur növényei

Hypericum perforatum – orbáncfű

Aegir növényei

Tanacetum balsamita – balzsamos aranyvirág
Nepeta glechoma – illatos macskamenta

A Nornák növényei

Verbena officinalis – közönséges vasfű

Loki növényei

Alnus glutinosa – mézgás éger
Verbascum thapsus – molyhos ököfarkkóró
Viscum album – fehér fagyöngy
Acorus calamus – orvosi kálmos

Helheim növényei

Conium maculatum – foltos bürök
Ruta graveolens – kerti ruta
Artemisia absinthium – fehér üröm
Achillea millefolium – közönséges cickafark
Taxus baccata – tiszafa

Az északi sámánság egyéb növényei

Agrimonia eupatoria – párlófű
Stachys officinalis – orvosi tisztesfű
Cichorium intybus – mezei katáng
Taraxacum officinale – gyermekláncfű
Anethum graveolens – kapor
Rumex crispus – fodros lórom
Inula helenium – örménygyökér
Tanacetum parthenium – őszi margitvirág
Abies alba – jegenyefenyő
Digitalis purpurea - piros gyűszűvirág
Chenopodium bonus-henricus – parajlibatop
Armoracia rusticana – torma
Cetraria islandica – izlandi zuzmó
Juniperus communis – boróka
Chenopodium album – fehér libatop
Convallaria majalis – gyöngyvirág
Lupinus polyphyllus – erdei csillagfürt
Rhodiola rosea – illatos rózsavarjúháj
Valeriana officinalis – orvosi macskagyökér

Enteogén növények

Papaver somniferum – kerti mák
Atropa belladonna – nadragulya
Cannabis sativa – vadkender
Hyoscyamus niger – beléndek
Amanita muscaria – légyölő galóca

Amint tegnapelőtti blogomban is írtam, a növényekkel való ismerkedés lassú folyamat, ők máshogy léteznek az időben, mint mi, emberi tudatú lények. De szeretnék majd idővel minél többet ezek közül a növények közül meghonosítani a kertünkben, és tanulni tőlük, használni őket szertartásra, gyógyításra. Hogy hogyan? Azt majd ők megmondják :-D Raven Kaldera honlapján és könyvében még több dolgot olvashattok ezeknek a növényeknek a használatáról, és az északi mitológiáról sámáni szemmel. 

2020. március 26., csütörtök

Az egó kísértése

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"A hagyomány szerint Gautama Buddhát és Jézus Krisztust megkísértette a Gonosz. Mindkét esetben a Gonosz királyságot, hadsereget, palotákat, a világ összes vagyonát, szeretőket és más hasonlókat ajánlott fel. A Gonosz és a Sátán az eltorzult egó metaforái. Isten nagy bölcsességként fejezte ki magát Krisztus és Buddha esetében is; és mindkét esetben az egoizmus felemelkedett, és azt mondta: „Te, aki Buddha vagy Krisztus teste vagy, a korlátozott élőlény, tulajdonítsd magadnak azt, ami történik. Te vagy az ura ennek a tudásnak. Használd arra, hogy megszilárdítsd magad a világ uraként!” Mindketten visszautasították az ajánlatot, és Jézus még azt is mondta: „legyen meg a te akaratod, és ne az enyém!” Ebben a szamádhiban azt érezzük, hogy nem mi vagyunk azok, akik levegőt lehelnek ebbe a testbe, nem mi mozgatjuk magunkat és gondolkodunk, hanem egy ősi és határtalan lény, aki rajtunk keresztül és általunk működik. Ez a szamádhi lehetővé teszi, hogy meghódoljunk ezzel az irányítással. Bár még mindig úgy tűnhet, hogy a testnek megfelelően cselekszünk, igazából egy magasabb akaratnak megfelelően cselekszünk.
Az egyéniség-szamádhi elvezet a szvadharma fontos koncepciójához, ami a „személyes kötelességet” jelenti. A Bhagavad-gítá (3.35) azt mondja: „jobb, ha a saját kötelességünket végezzük, még ha hibásan is, mint másét tökéletesen.” Amikor megtapasztaljuk, hogy ez a fenséges és jóindulatú isteni jelenlét lélegzik rajtunk keresztül, és tapasztalja magát általunk, úgy érezzük, hogy valamit szeretne tenni rajtunk keresztül, önmagává szeretne válni bennünk. Ennek igazából nem sok köze van a sorshoz vagy a determinizmushoz, de ha hallgatunk erre az útmutatásra és követjük, akkor az összes belső párbeszéd megszűnését fogjuk megtapasztalni. Általában, amikor döntést hozunk, tovább beszélgetünk magunkkal, például így: „Nem vagyok biztos benne, hogy ez működni fog; lehet, hogy valami mást kellett volna tennem, tényleg ez az, amit tenni akarok? Ezt kell tennem?” Ezek a belső párbeszédek meggyengítik az eltökéltségünket. Amikor elkezdjük követni Isten útmutatását, akkor észre fogjuk venni e párbeszédek elmaradását. Csendben és békében vagyunk, boldogok vagyunk, önmagunkban nyugszunk, tudván, hogy beteljesítjük a célunkat, azt adva a világnak, amit adni jöttünk. Ezt tenni a szvadharma (személyes kötelesség). Az a legfontosabb, hogy a kötelességünk a sajátunk, és nem valaki másé. Senki más nem tudja megmondani nekünk, hogy mi a kötelességünk, csak mi érezhetjük meg. Mindenkinek más a szvadharmája, mivel a világnak sok különböző szükséglete van. Nem lehetünk mindannyian rocksztárok, mesterszakácsok, vagy ingatlanmágnások. Ez más, mint a sors, mert azt jelenti, hogy Isten teremti a valóságunkat velünk együtt. Nem a rabszolgaságot, hanem a valódi szabadságot feltételezi.
Az aszmitá szamádhi az Én-vagyok-ságunkra, vagy az Én-ség-érzetünkre fókuszál. Ebben az állapotban mélyebbre és mélyebbre hatolunk az Én-ség állapotában, és a külső rétegek kezdenek eltünedezni. Ez a kontempláció haladó formája. A siker elérése érdekében fel kell számolnunk a testtel és az elmével történő azonosítást. Ezt az azonosítást úgy tudjuk felszámolni, hogy addig meditálunk a testen, amíg rá nem jövünk, hogy a testi azonosítás (melynek a test alárendeli magát), nem magában a testben található, hanem egy mélyebb réteg. Azt is megvalósítjuk, hogy a testünk változik, bár maga a tudatosság nem változik. Utána megismételjük a folyamatot az elmén történő meditációval. A gondolatok kifejezetten észlelhetőek, amikor az elmén meditálunk. Feltesszük a kérdést, hogy kié a felmerlüt gondolat, és azt válaszoljuk: „Az enyém”. De amikor az „Én”-en kontemplálunk, megértjük, hogy a külső rétegek ilyen azonosításokból állnak: „Ez és ez a címem, ez a nevem, ez a személyiségem, ilyen fajta személy vagyok.” Ahogy mélyebbre merülünk a meditációban és elérjük a psziché mélyebb rétegeit, az összes ilyen természetű koncepció eltűnik, és megtapasztaljuk a tiszta és szeplőtlen Én-t, ahogy egyesülünk Istennel. Ez a tiszta létezőség szamádhija. Az egyéniség (aszmitá) szamádhiban megérezzük, hogyan válik Isten tudatossá saját magáról Én-ként."

2020. március 25., szerda

A kukorica-szimbólum

Lassanként alakul a kapcsolatom a növényekkel, a bennük lakozó tanító szellemekkel, ráadásul elég érdekesen, mert azok a növények, melyek eddig meditációban megjelentek, általában dél-amerikai eredetűek voltak. A sárkányvér (Croton lechleri), a mexikói hajnalka (Ipomoea tricolor) és a fehér zsálya (Salvia apiana) mellé lassan megérkezett a kukorica (Zea mays) is. A mexikák, maják, aztékok szent növényéről sok mindent lehetne írni, de először egy általános gondolat a Növények Népével kapcsolatban. A mai világban a legtöbben élelmiszerként, gyógyhatású anyagként, vagy szoba- esetleg kert-dekorációként tekintünk a növényekre, vagy amikor kimegyünk az erdőbe, a buja természetbe, akkor szép biodíszletnek tekintjük, de nem értjük, érezzük, hallgatjuk a növények kommunikációját és tanításait. Mivel az ember régóta ilyen kizsákmányoló módon viszonyul a növényekhez, ők hallgatnak, és szolgálnak, de a bölcsességüket csak azután fogják megosztani velünk, hogy megtanultunk hallgatni rájuk, és kiérdemeltük a bizalmukat. Legalább olyan nagy tanítók, mint az erőállatok vagy a szellemi tanítók, de lassabban fogadnak a bizalmukba. E bizalom elnyerésének a legjobb módja az, ha van egy földünk, kertünk, és együtt élünk a növényekkel, és kapcsolódunk hozzájuk élő formájukban, nem csak leszüretelt, learatott, szárított, a Földanyától már elválasztott formájukban. Én is palántáztam itt az erkélyünkön a panelben, éppen ma ültettem át a kis kukorica-hajtásokat, de lehet, hogy vetek még egy párat. 

Nos, akkor most térjünk rá a kukorica-szimbólumra. Amikor két hete az utolsó lélekvisszahívást csináltam az Atma Centerben (utána jött a karantén, és be kellett zárnunk), a gongon hirtelen megláttam ezt a szimbólumot. Odinra gondoltam, és magamban megkérdeztem: "Biztos? Hiszen az északiak nem ettek kukoricát, mert amikor az Újvilágot felfedező hajósok már behozták azt Európába, a viking kornak már vége volt!" Odin azonban sokat sejtetően kacsintott bal szemével, és eldöntöttem, hogy külön rá kell "utaznom" erre a szimbólumra, hogy pontosan megtudjam, miről is szól. 

Egy következő alkalommal leültem otthon, és elkezdtem dobolni, majd egészen hamar Odinnál teremtünk az erőállataimmal. Odin egy fehér rúnát nyújtott át, rajta arany színnel a kukorica szimbóluma, ahogyan itt a képen is látjátok. A köldököm és a szegycsontom közé "rajzolta" lándzsájával, az erő, táplálék, és a gazdagság területére célozva. Azt mutatta, hogy ez egy termékenységi szimbólum, és aki használja, vagy akire kivetítem, annak szárba szökkennek az elültetett magjai, terveit siker koronázza, és nem csak ételben fog dúskálni, hanem egészséges lesz és sok lesz a vagyona is. A megérett kukorica termése kipattant, és aranypénzek formájában hullott alá a földre. Az óészaki nyelvben is szerepel a "korn" szó, bár ők általánosságban a gabonaszemre használják, és főleg árpát, rozst és búzát vetettek a viking ősök. Ismét felmerült bennem a kétely, hogy "De hát a vikingek nem kukoricáztak!", mire Odin azt válaszolta: "Azt gondolod, hogy én csak a 11. századig léteztem, és utána nyugállományba vonultam? Azóta, sőt előtte is figyelemmel kísértem a világ folyását, és a Földkerekség, sőt, a kilenc világ minden növényét ismerem, nem csak azokat, amik Észak-Európában teremnek!"

A kukorica a maja mitológiában is szent növénynek számított. A Popol Vuh mondája szerint a Hős Ikrek, a termékenység istenei kihívták az Alvilág urait (a halál isteneit) egy labdajátékra, hogy megmentsék az apjukat, az Ősatyát, aki egyben a Kukoricaisten is, és végül győzelmet arattak. így a maják ötödik korszakának kezdetét Kr.e. 3114-ben a feláldozott Első Atya újjászületése jelzi kukoricaként. A Kukorica-isten így az Emberiség fenntartója és táplálója lett. A Kukorica-isten mítikus újjászületése a teremtés kezdetén a maja-kicse indiánok metaforája a születés-halál-újjászületés ciklusára. A kukorica-szimbólum tehát nem csak az élelmet, hanem a halál feletti győzelmet, az újjászületést is szimbolizálja.

2020. március 24., kedd

Az Abszolút és az egyén

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Minden élőlény Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, és ezért rendelkeznie kell szabadsággal és választási lehetőséggel. A robotok nem tudják utánozni az Isteni Szabadságot. Annak érdekében, hogy az Én-ség közvetítőivé váljunk, szabaddá kell válnunk. De ahhoz, hogy szabadok legyünk, meg kell szabadulnunk a hibás és silány döntésektől. Az egyén, aki térben és időben korlátozva van, elkerülhetetlenül rossz döntéseket fog hozni, melyek szenvedéshez vezetnek (a jó döntések mellett). Ebből jön létre az a teljes komplexum, amit egónak vagy egoizmusnak nevezünk, ami a képzelt igény arra, hogy a saját előnyünket mások boldogulása elé helyezzük.
Most pontosabban meg fogok határozni néhány fogalmat, hogy pontosabban leírhassuk ezt az erősen félreértelmezett témát. Nevezzük Isten önmegismerését „lény-ségnek” vagy „Én-ségnek” vagy „Én”-nek. Amikor ez az Én egy megtestesült lény magját alkotja, aki időben és térben korlátozott, egóvá válik. Maga a tény, hogy van egy halandó testünk, létrehozza az azonosságunkat vele, és a vágyat, hogy biztosítsuk a fennmaradását. Ezen a ponton, az egó mén nem patológiás, mert az egyén még mindig tudatában van a kozmikus „Én”-nek, mely rajta keresztül fejezi ki magát. Amikor ezt a tudatosságot teljesen elveszítjük, és kizárólag a testtel azonosítjuk magunkat, az Én patologikus egoizmussá válik, torz egóvá, vagy ahogy Patandzsalí megfogalmazta, az aszmitá nevű szenvedés-forrássá (klésává).
Az tiszta Én-séghez, a kozmikus Én-teremtőhöz visszavezető út az egyéniség (aszmitá) szamádhin keresztül vezet. Az aszmitá szamádhi megmutatja, hogy nem vagyunk ez a test, hanem tiszta tudat vagyunk, a hatalmas Én-ség élő és célzatos megnyilvánulása, mely lélegzik, él, tapasztal, és általunk és velünk együtt teremti a világot. Az aszmitá szamádhin keresztül tapasztaljuk meg azt, amit a Gítá „az összes lény szívében lévő Önvaló”-nak nevez. Nincs olyan lény, aki nem isteni, nincsenek pogányok, kretének, vagy alantasok, csak olyanok vannak, akikben (még) nem látjuk az Istenit. Ez a szamádhi arra tanít meg, hogy meglássuk az Istenit azokban, akiket nem értünk. Minden lény egy kifejeződéssé válik, melyen keresztül isten nyilvánul meg. Jézus Krisztus ezt fejezte ki, amikor azt mondta: „Az egymás iránt érzett szeretetükről fogjátok megismerni a tanítványaimat.”
Amikor ezt megértjük és megtapasztaljuk, elengedhetjük azt az elképzelést, hogy az egótól teljesen meg lehet szabadulni. Fel lehet függeszteni egy misztikus állapotban egy időre, de utána újra a felszínre kell jönnie, mert célja van. Ha Isten csatornájának éljük meg saját magunkat, az az egoizmusnak (vagyis annak a felfogásnak, hogy a testre és az elménkre vagyunk korlátozva) az elengedéséhez vezet, és az egó szublimálódásához, de sohasem a teljes pusztulásához. Mivel az egóra szükség van ahhoz, hogy Isten egyéniséggé tudjon válni a vételen számú lényen keresztül. Amíg tudatosak vagyunk arról, hogy Isten rajtunk keresztül válik egyéniséggé, a viselkedésünk nem lesz egoisztikus. Ha egyáltalán nem lenne egó, nem lennének egyének és nem is érzékelnék az univerzum részleteit, csak általánosságban fogná fel."