2010. június 30., szerda

Nyári programok az Atma Centerben

Szokás szerint bővelkedik a nyár programokban, úgyhogy most röviden fel sorolom, mi mindenen vehettek részt (a szokásos órarendi órákon kívül, amiket most is lelkesen látogattok, sőt, egyre több új arc bukkan fel).

Mezítlábas kirándulás - július 3 (szombat)

10 órakor találkozunk Tabajdon a "Mezítlábas parkban". Ez egy tematikus park, ahol mezítláb lehet sétálni a kellemes árnyékot nyújtó fák között, egy patak mellett. A parkban kialakítottak egy útvonalat, ahol 21 féle járófelületen kápráztathatjuk el vagy dolgoztathatjuk meg talpizmainkat. Egy szakaszon érdes bazalt kövek jelentenek kihívást, de süppedős tőzegben is járhatunk, vagy ha kedvünk van, beleléphetünk a patakba is, érzékelhetünk hűvöset vagy éppen a téglaburkolat melegségét. Ha kedvünk szottyan, akár még jógázhatunk is egyet. Tabajd 45 km-re van Budapesttől. A Mezítlábas park bejáratát a falu közepén találod a híd és Nepomuki Szent János szobra mellett. Belépőjegyet nem kell váltani. A park után az Alcsútdobozi arborétumban folytathatjuk a napot. Inni, ennivalót, esetleg plédet hozzatok. Aki nem autóval jön, annak a Déliből 8.21.kor induló vonatot javasoljuk Bicskéig, innen vasútállomástól 9-kor indul a busz Tabajdra.így az utazási idő 1 óra. A busz és a vonat is óránként indul délelőtt. Legyünk minél többen! :) Segélykérő szám: 30-9998602 (Pákh Anna - Panni)

Indiai szekérkarnevál - július 11 (vasárnap)

Minden évben megrendelésre kerül ez a program, és az Atma Center minden évben részt is vesz a nagy kirakodóvsárban. Tavaly a színpadi program részesei is voltunk, jógabemutatót, illetve rögtönzött jógaórát is tartottunk. Íme a képgaléria (1. rész, 2. rész). Idén 11 órakor indul a szekérfelvonulás a Hősök teréről, és az Andrássy úton végighaladva 2-3 óra alatt érkezik meg a Vörösmarty térre, ahol vzsont már 11 órától várják a vedégeket a kirakodóvásárral és a színpadi programmal. Az Atma Center idén négy jógabemutatóval és négy Bollywood tánccal fog részt venni a show-ban, amikre délután 2 és 5 között fog sor kerülni. Ne hagyjátok ki! További info›.

Krisna-völgyi Búcsú - július 23-25 (péntek-vasárnap)

A Krisna-völgy Búcsún is már hagyományosnak mondható a szereplésünk. A tavalyi búcsúban két jógabemutatóval vettünk részt, amelyeket többször is megismételtünk a nap folyamán, idén pedig több jógabemutatót és Bollywood táncot is tervezünk. A tavalyi felvételeket megtekinthetitek a Youtube-on, illetve a képgaléria is felkerült. A háromnapos színes forgatagban amúgy is érdemes elmerülni, mert a színes kirakodóvásár mellett vegetáriánus csemegék, változatos előadások, védikus esküvői ceremónia, kézműves foglalokzások és egyéb érdekességek várják a több ezer vendéget, és nem utolsósorban körsétát lehet tenni Krisna-völgy biokertészetében és védikus templomában. További info›.

Ashtanga Night - július 31 (szombat)

Nyári workshopjainkat éppen ezért éjszakára időzítettük, a mediterrán hangulat fokozása érdekében. A fürdők és múzeumok éjszakája, valamint a Sziget-dínomdánom mellett egy kis éjszakai jógázásra is lehetősége nyílik annak, aki július 31-én, este 9-re eljön az Atma Budába. Az Ashtanga Night-on egy könnyed, normál hőmérsékletes vezetett astanga-órán vehettek részt, annyi extrával, hogy három óra hosszú lesz. Az egyes sorozat mellett veszünk néhány egyszerűbb pózt a kettesből is, de ne riadjon meg az sem, aki még soha nem csinálta a 2. sorozatot, garantáltan jól fogja magát érezni. Az óra normál hőmérsékleten zajlik extra fűtés nélkül, és sok szellőztetéssel!

Acro Night - augusztus 14 (szombat)

A második éjszakai workshop augusztus 14-én este 9-kor kezdődik, a Sziget fesztivállal egyidőben, de ne búsuljatok, megnéztem a műsort, szerintem semmi érdemlegesről nem maradtok le, a VHK-ra meg még kiértek, mert éjfélre ezzel a workshoppal is végzünk. Az Akro-jóga remek közösségformáló erővel rendelkezik, fokozza a vidámságot, és kapcsolat-terápiának sem utolsó! Szintén három óra páros gyakorlás következik, egyszerűbb és némi odafigyelést igénylő akro-jóga gyakorlatokat is fogunk végezni, mint a szilveszteri workshopon. Remélhetőleg a végére mindenki kellemes fáradtsággal és elégedettséggel fog távozni. Mindkét workshopot Gauranga Das vezeti, a belépő 2000 Ft lesz. Jelentkezés és érdeklődés: Megha (Merci) 06304278287 vagy hotjoga108(kukac)gmail.com.

Jógatábor Horvátországban - augusztus 21-28

Itt ragadnám meg az alkalmat, mivel még van néhány hely a pulai jógatáborra. Egy hét a tengerparti környezetben, kora reggeli astanga-órával, délutáni pránájámával és jógaórával a tengerparton, sok fürdéssel, hajókázással, búvárkodással, közös esti programokkal stb. Ha még nem döntötted el, hogy hová mész idén nyaralni, akkor itt a lehetőség! Abszolút kezdők is jöhetnek, tavaly is volt olyan, aki a táborban ismerkedett meg az Astangával. A jó hangulat, akitív pihenés és jóga-immersion garantrált, mindez 250 Euróért (beleértve a szállást és a vegetáriánus étkezést is). Info és jelentkezés július 15-ig.

Vegetáriánus fesztivál augusztus 28-29 (szombat-vasárnap)

A vega fesztiválon is már többedszerre vezsünk részt (már amikor nem esik egybe a jógatáborral). Az idei tizennegyedik vega fesztiválon vasárnap délután 4-től fogok astanga-jógaórát tartani, mivel a szombati napon még Pulából jövünk visszafelé. Ha valaki éppen nem a Millenárison astangázik abban az időben, azt szeretettel várom a vega fesztiválon. Ezzel véget is ér a nyár nagyjából, de szeptembertől új órákkal, kibővült órarenddel várunk mindenkit szeretettel az Atma Centerben, és további meglepetés-programok, workshopok is vérhatók, de mindenről a maga idejében...

2010. június 29., kedd

Húsz kiló mínusz

Nagy divat manapság a fogyókúra, sok pénzt lehet vele csinálni. Úgyhogy most bemutatom a legolcsóbb, legtermészetesebb és leghatékonyabb fogyókúrás programot, melynek segítségével én is 25 kilót fogytam 3 hónap alatt, persze ez már rég volt, de a jó hír az, hogy azóta is tartom a súlyomat. És ez a fontos a fogyókúrában, másképp csak pénzlehúzás az egész, és rendkívül megterhelő a szervezet számára, mind a fogyási, mind a hízási időszakban.

1. Motiváció. A fogyás első feltétele a megfelelő motiváció, ha ez nincs meg, akkor csírájában kudarcot fog vallani minden próbálkozásunk a fogyásra. Az ember hajlamos arra, hogy elhessegesse magától a zavaró gondolatokat: "Jó vagyok így is, a partneremnek tetszem, akinek nincs pocakja az vagy beteg vagy szegény" stb. Elsődlegesen meg kell értenünk, hogy a túlsúly nem esztétikai kérdés, még csak nem is csupán egészségügyi, hanem igazából BŰNTETT AZ EMBERISÉG
ELLEN. Néhány adat a worldometers.info honlapról: Jelenleg a világ népessége 6 milliárd 854 millió ember. Ebből 1 milliárd 25 millió ember éhezik vagy alultáplált, és mos t kapaszkodjunk meg: 1 milliárd 151 millió túlsúlyos ember van, plusz 354 millió "obese" ami kb. enyhén túlsúlyost jelent (ez átlagban 10-20 kiló zsír). További adatok: az USA-ban napi 139 millió dollárt költenek a túlsúllyal összefüggő betegségek kezelésére, valamint 60 millió dollárt fogyókúrás programokra. Szóval. Ha minden túlsúlyos ember abbahagyná a felesleges zabálást, akkor a világon nem lennének éhezők!

2. Kitartás. A kampányszerű, éhezős fogyókúrák, nulldiéták stb. gyors és látványos eredményt hoznak, mert ugye a nyugati ember mindent gyorsan akar megkapni. A probléma azonban az, hogy az éhezés pánikreakciót vált ki a szervezetben, és a kúra befejezése után, amikor lazábbra vesszük a kalóriákat, gyorsan mindent visszaépít, hátha megint éhezésre kerül a sor. A végeredmény: több kilót szedünk fel, mint amennyit leadtunk. Tehát tartós életmódváltásra van szükség, és a kúra befejezése után, még ha intenzív volt is, továbbra is be kell tartanunk azokat az alapelveket, amelyek szükségesek az egészséges testsúly megtartásához. Vagyis egész életünkben oda kell figyelnünk az étkezésünkre, illetve a felhasznált kalória-mennyiségre.

3. Testmozgás. Sokan hirdetik azt, hogy megerőltető gyakorlatok nélkül is le lehet fogyni. Igen ám, de a testmozgásnak nem csak az a célja, hogy elégesse az elraktározott zsírpárnákat, hanem az is, hogy fejlessze az izomzatot, és az összes szövet anyagcseréjét egészséges szintre hozza. A zsírpárnák nem csak elraktározott energiát, hanem egy csomó megemésztetlen tápanyagot is tartalmaznak, ami a szervezetben mérgező anyaggá (káros szabadgyökökké) alakul. Szóval ha kövér vagy, ha nem, a testmozgás alapvető. A fogyás szempontjából a kardió mozgást tartják előnyösnek, én természetesen azon az állásponton vagyok, hogy a jóga a legideálisabb eszköz a túlsúly leadására és a megfelelő testsúly fenntartására. Csináld végig minden nap az Astanga- vagy Agni-sorozatot, méghozzá melegben, mert ugye a zsír olvasztásához meleg kell!

4. Étrend. Számtalan tippet hallottunk már a fogyókúrás étrendről. Én most csak röviden foglalom össze azt, hogy mit ajánlott enni és mit nem. Zöldséget és gyümölcsöt lehet enni korlátlan mennyiségben (kivéve a banánt és a krumplit). Csírákat szintén. A húsféléket és a tojást, valamint a szóját zárjuk ki teljesen. A tejterméket és a gabonaféléket maximum 3 hónapra egyhuzamban, ha intenzív fogyást akarunk. Utána vissza kell hozni a gabonát és a hüvelyeseket. A tejtermék nem kötelező, a vegán étrend is elmegy, de oda kell figyelni a változatos növényi fehérje-forrásokra: alga, olajos mag, hüvelyesek. A növényi olajok fogyasztása javasolt, de nem túlzott mennyiségben! Száműzzük az édességet és a finomított élelmiszereket és fehér lisztet! A választó diéta nagyon hasznos, vagyis a fehérje- és szénhidrát-tartalmú ételeket ne fogyasszuk egy étkezésen belül, hanem külön-külön. Így könnyebben megemészti a szervezet. A zsírlerakódás mindig annak a jele, hogy a szervezet nem tudta megemészteni vagy felhasználni a bevitt tápanyagokat. Este hat után tilos étkezni, még akkor is, ha este jógáztunk, és farkaséhesek vagyunk! Ha fogyni akarsz, akkor csak reggel és napközben szabad enned!

5. Érzelmek. Ez a legbonyolultabb terület, mivel köztudott, hogy az evési rendellenességek szoros összefüggésben vannak a pszichés zavarokkal. Sok mindent próbál evésbe temetni az ember, pszichés szinten ez ugyanolyan függőség lehet, mint az alkohol- vagy drogfüggőség. Az első lépés ezen a téren az, hogy ne tegyünk úgy, mintha nem léteznének azok a problémák, amelyek folyamatos testsúly-gondokat és táplálkozási zavarokat eredményeznek. A konfliktus lehet az érzelmi kapcsolatainkban, önmagunk elfogadásában, vagy bármilyen olyan külső benyomásból fakadhatnak, amit nem tudunk megfelelően kezelni. Amellett, hogy a jóga általában az érzelmi zavarokat is harmonizálja, bizonyos esetekben szükség lehet hozzáértő pszichológus segítségére is, hogy helyre tudjuk billenteni az egyensúly-zavart. Többek között kiegyensúlyozott kapcsolatot kell kialakítani a mérlegünkkel. Minden reggel álljunk rá fürdés után, és vezessünk naplót, hogy lássuk a tendenciákat. Bizonyos esetekben azonban ez is függőséggé válhat, vannak, akik mániákusan mérlegelik magukat minden étkezés után, és azonnal hányni mennek, ha a mérleg túlbillen az elképzelt határon. Ez már az anorexia és bulímia jele, nem érdemes ebbe a végletbe átcsapni.

Eddig az öt pont, most pedig beszéljünk pár szót az eredményekről. Ha egy húsevő ember hirtelen átvált vegetáriánus étrendre, és ugyanakkor elkezd napi szinten jógázni, akkor könnyen előfordulhat, hogy az első héten akár tíz kilót is fogy. Ennek persze egy része a nyirokrendszerben pangó víz, és a vízháztartás helyreállta után már lassabban kúszik lefelé a mérleg nyelve. A fenti elvek betartásával így is havi 5-7 kiló tartós fogyás érhető el. A rendszeres jógázás hatására folyamatosan alakul a testünk, és több évnyi jóga után a testsúly nagyjából állandósul, mint ahogy az étvágy is (amelyet szintén szabályoz a jóga), viszont a centik még mindig változni fognak. Az utolsó néhány centinyi zsírpárna leolvadása és a törzs izmainak kirajzolódása tart a legtovább, de a türelem rózsát terem! A kitartó erőfeszítés jutalma a tartós egészség és a lelki megelégedettség, az ideális alak csupán a hab a tortán.

2010. június 28., hétfő

Uttánászana

További részlet Gregor Maehle könyvéből:

"Dvé: Uttánászana
Dristi: Orrhegy

Amint elkezdjük a kilégzést, a medence elkezd előrebillenni. Miközben lefelé ereszkedünk, a szegycsonttal vezessük a mozdulatot! A szív környékét megemelve és nyitva tartjuk, ne engedjük összeesni a mellkast! A karokat kétoldalt lefelé eresztjük, míg végül a kezek a földre nem érnek, az ujjak egy vonalban a lábujjakkal. A kezdőknek és azoknak, akiknek rövid a hátsó combizma, vigyázniuk kell, hogy a derekuk ne púposodjon ki. Ha szükséges, hajlítsuk be a térded, ha a medence nem tud többet előrebillenni, és helyette a derék kezd kipúposodni. A derék kipúposodása megterheli az ágyéki csigolyákat, és megakadályozza a hátsó combizmok nyújtására irányuló szándékot. Még behajlított térdekkel végezve a gyakorlatot is kell, hogy érezzük a nyújtást a hamstringben.

A hasizmoknak szilárdnak és támogatónak kell lennie, de ne húzzuk össze őket túlzottan, mert az megrövidítené a gerincet. A kilégzés végén a fejtető a padló felé mutat. A nyakunkat megnyújtjuk, a fejet pedig súlyként használjuk, hogy az egész gerincet nyújtsa. A lábak folyamatosan aktívak, a lábak hosszúak, erősek és támogatóak. A lágyék mélyen ül és puha (további részletek a pádángusthászanánál). A gerinc passzív marad, ahogy a csípők közül előretör, és csak a vállakat szélesítjük és távolítjuk a füleinktől.

Jógikus kontextus

A légzéstudatosság

Az összes nyújtást érzékenyen és tudatosan kell végezni. Így a testtel együtt dolgozunk, ahelyett, hogy ellene dolgoznánk. A légzés remek érzékszervi eszköz, amely a test természetes intelligenciáját hordozza. Képessé tesz bennünket arra, hogy kiélesítsük a tudatosságot, és ezáltal szabályozzuk a nyújtás intenzitását. Belégzés közben felderítjük a létrehozott területet. Ez a póz kreatív aspektusa. Kilégzés közben elengedjük magunkat és belelazulunk a létrehozott térbe. Ha nem tudsz szabadon lélegezni, és megnyújtani a gerincet a kilégzéssel, akkor túlnyújtózkodtál. Az összes pózban használni kell az éberséget, érzékenységet és intelligenciát."

2010. június 27., vasárnap

Hátizomzat

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:

"Anatómiaia fókusz

Latissimus dorsi (széles hátizom)

Amikor a széles hátizmok segítségével a csípő felé húzzuk a lapockákat, azt anatómiailag a vállöv leeresztésének nevezzük. Mivel ez az izom a test izmainak legkülső rétegéhez tartozik, nehéz túlerőltetni - sőt, a széles hátizom edzése leveszi a terhet a trapézizomról és a többi izomról, amelyek a vállak emelését végzik. Az ideális megközelítés az, hogy minél korábban el kell kezdeni ennek az izomnak az edzését.

A trapézizom és a széles hátizom

Amikor a karjainkat a fejünk fölé emeljük, akkor a kar emelését a lapocka felfelé fordulása kíséri. Ezt a felfelé fordítást a trapézizom hajtja végre. Egyidejűleg a trapézizom hátrafelé húzza a fejet, és emeli a vállövet, ami ahhoz vezet, hogy a vállakat a fülünkhöz szorítjuk és beszűkítjük, miközben felemeljük a karjainkat. Ezt a tendenciát a trapézizom antagonistája, a széles hátizom aktiválása által lehet ellensúlyozni. A széles hátizom megfeszítésével a lapockákat lefelé húzzuk a hátunkon, és a nyakunk hosszú marad."

A széles hátizom szépen kifejlődik, ha a vállakat mindig szélesen tartjuk, és nem engedjük a fejünket közéjük esni. A pascsimóttánászanánál és a függőleges háttal végzett baddhakónászanánál különösen odafigyelhetünk az aktiválására, valamint az upavista kónászana B-nél is. Ha külön erősíteni akarjuk a széles hátizmokat, akkor a húzódzkodások minden fajtáját ajánlott végezni.

2010. június 26., szombat

Hogyan győzzük le a halált?

Az elején röviden elsütöm a poént: Sehogy. Van egy rossz hírem: mindenki meg fog halni. A Bhagavad-gítá tanítása szerint az anyagi test átmeneti, és nem lehet megóvni az elmúlástól, viszont a lélek örök, és ezért nem lehet elpusztítani. Patandzsali jógája mindig is az átmeneti és az örök közötti különbség felismerésére ösztönözte a gyakorlót, és ha ezt felismerjük, és megvalósítjuk a lélek eredeti természetét, akkor valóban sikerül legyőznünk a halált. A bejegyzés apropója azonban nem ez, hanem újabb olvasmányaim a "Yoga Body" című könyvben, amelyben a szerző részletesen elemzi azt a folyamatot, ami által a 20. század eleji jógik és "strongman"-ek egybeforrasztották a jógát és a testedzést, és az ászanát a jógával szinte szinonim jelentésűvé tették.

A helyzet ma sincs másképp, a jógával ismerkedő emberek java része ezt is egy testedzési rendszernek tekinti, amely teljesebb és fejlettebb ugyan az aerobiknál, fitnessnél és combat training-nél, mégis a legtöbben hasonló eredményeket várnak tőle: karcsú, jó alakot, erős testet, szálkás izmokat, hajlékony derekat, egyenes tartást stb. Már itt az elején hozzátehetjük, hogy a jóga mindezt, és ennél még sokkal többet is ad: maradandó egészséget, nyugodt elmét, megnövekedett immunitást, megnövekedett stressztűrő képességet, céltudatosságot, az öregedési folyamatok lelassulását, és egy csomó más biológiai és pszichés tulajdonságot, amiért megéri napi két órát izzadni és meditálni egy kicsit.

Na de maradjunk a témánál. A könyvben említett egyik híres jógi-testedző a bangalore-i K. V. Iyer (1897-1980), aki 1927-ben a következő szöveggel reklámozta postán megrendelhető könyvét:

"A GYENGESÉG BŰN, A BETEGSÉG HALÁL

Tedd az egészséget és az erőt véreddé ás árnyaddá!

Garantálom az abszolút sikert!

Hagyd abba az aggódást elesett egészséged, soványságod, sorvadtságod, vérszegénységed, ideg-gyengeséged, székrekedésed, emésztési zavaraid, savasságod, puffadásod, asztmád, görnyedtséged, vagy bármilyen más szervi bajod miatt!

Bizonyára folyamatosan a tablettákban és orvosságokban keresed az erőt és az egészséget. hagy abba, mielőtt halára gyógyszerezed magad! Ki foglak gyógyítani még krónikus betegségeidből is a jóga-terápia segítségével, valamint csodálatosan izmossá és erőssé teszlek a legtudományosabb, leggyakorlatiasabb és lehető leggyorsabb módszerrel!"

Ezek után a könyv megrendelésének paraméterei következnek. Mint látjuk, a marketing nem sokat változott az elmúlt majd' 100 évben. A felső képen maga Iyer látható, az alsón pedig egyik tanítványa, amint ardha-matszjéndrászanában pózol. Az interneten található többi könyvében nem sok konkrét utalást láttam a jógára, és csupán ezt az egy képet találtam, amit ténylegesen jóga-ászanának lehet nevezni. Mindazonáltal, amit állít, az egy cseppet sem túlzás. Körülbelül ebben az időszakban került a jóga a tudományos érdeklődés középpontjába, és Indiában, majd világszerte is fokozatosan elkezdték kutatni a jóga-ászanák egészségre gyakorolt, terápiás hatásait.

Nos, a fentiekben előrebocsátottam, hogy a jógik is meghalnak egyszer, de vélhetőleg sokkal később, mint ha nem jógáztak volna, és valószínűleg sokkal egészségesebben öregszenek meg, mint nem jógázó társaik. Nézzük meg most a tíz vezető halálokot, és azt, hogy mit tud tenni a jóga ellenük:

1. Szívbetegségek - a jóga, főleg az astanga nagyon jó hatással van a vérkeringésre. Ha hozzátesszük még azt, hogy a jógik könnyebben viselik a stresszt, és általában szívbarátabb táplálkozást folytatnak nem jógázó társaiknál, akkor érthető, hogy miért nem hallottunk túl sok jógiról, aki szívrohamban halt meg.

2. Daganatos betegségek - nos, ez egy bonyolultabb téma, még a jógikat is megtámadhatja, mivel karmikus betegségről van szó. Vagyis akkor is kialakulhat, ha maximális mértékben méregtelenített állapotban tartod a testedet, és az elmédből is sikerült kiűzni minden mérgező gondolatot. A jógik azonban a rákot is könnyebben viselik, mint nem jógázó társaik, morfium helyett inkább a szamádhit választják.

3. Agyvérzés - a fordított pózok és főleg a fejenállás nagyon jól tonizálják az agyi véredényeket, szóval ennek az esélye is elhanyagolható. Pattabhi Jois szerint napi három órát kéne fejen állni, akkor szerintem tuti kizárható az agyvérzés esete!

4. Krónikus tüdő-betegségek. Ha valaki naponta két órán keresztül uddzsájí légzést végez, az gyakorlatilag elmondhatja magáról, hogy nem fenyegeti a tüdővész és egyéb nyavalyák. A többi pránájáma-gyakorlatról nem is beszélve.

5. Balesetek - ez is egy karmikus tényező, senki sincs megvédve tőle. Annyit tehetünk az ügy érdekében, hogy nem ejtőernyős szabadesés közben gyakoroljuk az ászanákat, valamint nem egy 20 méter magasan kifeszített kötél tetején. Egyébként a jógateremben ritkán szokott halálos baleset bekövetkezni (szerencsére), maximum egy kis hamstring-húzódás meg ilyesmi :-).

6. Cukorbetegség - régóta tudjuk, hogy a cukorbetegséget nagyon jól karban lehet tartani a rendszeres testmozgással, és a nyers vegán étrend is nagyon jó hatással van rá. Szóval sanszos, hogy egy cukorbeteg jógi, aki tudatosan táplálkozik, valami másban fog meghalni.

7. Alzheimer-kór. Ez egy érdekes degeneratív betegség, de szerintem a jóga pozitív hatásai, amiket az idegrendszerre gyakorol, jelentősen javíthatják e betegségre hajlamos vagy abban szenvedő emberek életminőségét is.

8. Influenza és tüdőgyulladás - antibiotikum és oltás helyett a pránájámát és a napüdvözletet ajánlom. A jóga nagyon jól megerősíti az immunrendszert, még olyan emberek esetében is, akik AIDS-ben vagy autoimmun szindrómában szenvednek.

9. Vesegyulladások - a jógi vérkeringése és nyirok-keringése általában nagyon jó, főleg, ha melegben gyakorol és rendszeresen izzad. A jóga méregtelenítő hatása a vesét is megkíméli és regenerálja, főleg, ha szépen végezzük az uddíjána-bandhát.

10. Septicemia (vérmérgezés) - Egy fertőzést mindenki elkaphat, de én indiai utaim során is azt tapasztaltam, hogy a jógások ellenállóbbak, kevésbé betegszenek meg az átlag turistáknál. Szóval jóga, plusz higiénia, és talán nem visz el a vérmérgezés!

Egyszóval mindenkinek továbbra is ajánlom, hogy bátran tegye ki magát az Astanga-vírus fertőzésének, mert simán háttérbe szoríthatja a fent említett tíz vezető halálokot. A jóga célja a boldogság, életben-halálban.

2010. június 25., péntek

K4Y szindróma

A WHO közleménye szerint Az AIDS és a H1N1 járványok után új, minden eddiginél veszélyesebb betegség ütötte fel a fejét világszerte, mégpedig a K4Y (Krazy For Yoga) szindrómának nevezett tünetegyüttes, amelyet a súlyosan fertőző, rohamosan terjedő, és gyógyíthatatlan Astanga vírus terjeszt. Az USA-ban 2009-ben 15.7 millió fertőzöttet tartottak számon, európai statisztika nem ismert. 2007 óta évente 20%-kal növekszik az érintettek száma.

A vírus felbukkanását először a dél-indiai Mysore-ban regisztrálták, az 1970-es években. A vírus veszélyessége abban rejlik, hogy nem csak levegőn keresztül és érintéssel (illetve izzadtságon át) terjed, hanem könyveken, dvd-ke
n és az interneten keresztül is képes megfertőzni egyéneket vagy egész csoportokat. A betegség lappangási ideje változó, egyeseknél akár a fertőzéstől számított 24 órán belül is kialakulhatnak a tünetek. A kezdeti tünetek között nehéz, ziháló légzés, fokozott izzadékonyság, több helyütt fellépő izomláz jelentkezik.

A kifejlett betegség hatására a lerakódott zsírszövetek fokozatosan elsorvadnak, miközben a korral együtt járó természetes izomsorvadás szélsőséges mértékben lelassul, sőt, sok betegnél az izomtömeg növekedése is megfigyelhető. A végtagok és az ízületek hajlékonysága rendellenes mértékben megnövekszik, ami a legtöbb betegnél azzal a pszichés késztetéssel párosul, hogy a testrészeiket lehetetlen pozitúrákba rendezve mély, ziháló légzést végezzenek.

A K4Y szindróma egyéb ismert nevei a jógaholizmus, illetve az astangorexia. A betegség az esetek döntő többségében gyógyíthatatlan, és erőteljes függőségi állapotot idéz elő az alanyok javarészénél. Az évek óta fertőzött egyedeknél megfigyelhető az öregedési folyamatok lelassulása, méghozzá oly mértékben, hogy a testük 20 évesnek néz ki még 60 éves korukban is. A betegség végső stádiumában a beteg naponta több időt tölt jógázással, mint evéssel és alvással együttvéve.

Elenyészően kevés esetet regisztráltak, amelyekben fertőzöttnek mondható egyének kigyógyultak a kórból, őket viszont a tíz vezető halálok valamelyike vitte el, általában fertőzött társaiknál hamarabb. Az astanga-vírussal fertőzött egyének magatartásában és életmódjában is specifikus változásokat figyeltek meg. Egyrészt a fertőzött egyedek általában béketűrőbbek és kevésbé agresszívek egészséges társaiknál, a stresszre vagy provokációra nagyon ritkán reagálnak fizikai erőszakkal. Az étrendjükben a legtöbben vegetáriánusok, vagyis önként lemondanak a húsfélék fogyasztásáról, sőt, egyes csoportjaik csak nyers növényi élelmiszert hajlandók fogyasztani.

Másrészt a fertőzöttek java része mentes a legtöbb káros szokástól (drog- és alkohol, illetve nikotin-függőség), és jelentős részük kora reggeli intenzív jóga-gyakorlással kezdi a napot. A járvány terjedésének gócpontjait indiai városokban és üdülőhelyeken regisztrálták először, de mára már minden nagyobb városban magas koncentrációban fordulnak elő fertőzött egyedek a jógastúdiókban. A járvány legújabb fordulataként a fertőzöttek néha közterületeken is megjelennek, hogy hódoljanak szenvedélyüknek, és tovább fertőzzenek más, óvatlan járókelőket vagy szemlélődőket.

A fertőzés ellen szinte lehetetlen védekezni, csak a genetikailag immunis egyedek kerülik el a megfertőződést, de ez a genetikai mutáció viszonylag ritka. Egyelőre nincsenek adatok arra vonatkozólag, hogy a betegség örökletes-e, vagyis az utódoknál is nagyobb a veszélye a betegség kialakulásának, ha a családban már voltak fertőzöttek. Az orvosi társadalom gőzerővel kutatja a szindrómát és lehetséges ellenszereit. Addig is: Ómmmmmmmm...

2010. június 24., csütörtök

Hátrahajlító sorozat

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy miért is éppen ebben a sorrendben vannak az ászanák az egyes, kettes stb. sorozatokban. Az első sorozatban például az első hátrahajlító gyakorlat, ami megjelenik, a felfelé néző kutya. Ez a gyakorlat, főleg sokszor ismételve, nagyon jól tonizálja a test elülső felét, és felkészít a hídra, ami a sorozat végén van. A híd, bár nehéz póz, viszonylag biztonságos tanulópóz, mivel a hátrahajlításban az összes ízület között oszlik el a 180 fok (csípő, gerinc és vállak). Ugyanakkor a felfelé néző kutyához képest megjelenik benne a vállnyitás, ami egyes embereknél komoly gondot jelent, illetve az antigravitációs hatás, mivel felfelé nyomjuk a testet, miközben hátrahajlítjuk.

Ha tehát a hídban vízszintes a felkarod, és a könyököd nem egyenes, illetve ki van fordítva oldalra, akkor elsődlegesen a vállnyitáson kell dolgoznod, korábban már elmagyaráztam, hogyan. Ha már jól megy a híd és falnál hátra tudsz ereszkedni (egyébként otthon sem utolsó a kanapé háttámlájára ráhajolni), akkor el lehet kezdeni a 2. sorozattal foglalkozni.

A 2. sorozatban az első egy csavaró gyakorlat, ami itt-ott felbukkan mindegyik sorozatban, és remekül kiegészíti a hátrahajlítókat. Pásászana a neve. A másodikban a hamstringet nyújtunk, és utána jönnek a hátrahajlítók. Az első a sáska A és B. Ezekben antigravitációsan hajlítunk, ami jól erősíti a hátizmokat, de nem terheli a gerincet. A B-ben a kéztartás megváltozik, és a vállakat meg lapockákat még jobban hátra tudjuk húzni.

A következő a békapóz. Ebben a pózban a négyfejű combizmot nyújtjuk erőteljesen, plusz erősítjük a térd- és bokaszalagokat, valamint a tricepszet és a széles hátizmot. Ezután következik a tevepóz, ahol már a csípőnyitást is hozzátesszük. Nem lehet eleget hangsúlyozni a comb, farizom és a hasizmok szerepét a hátrahajlításban, főleg, ha a gravitációval egy irányba hajolunk.

Éppen ezért a következő gyakorlatban (laghu-vadzsrászana) ezeket eddzük, és teljesen hátraeresztjük a fejünket a földre. Azt is szoktam csinálni, hogy csak addig megyek hátra, ahonnan még combból fel tudok jönni, még ha nem is ér le a fejem teljesen. A csúcsgyakorlat természetesen a kapótászana, erről már volt szó korábban. Sokan ki szokták hagyni a kapótászana B-t, vagyis amikor letesszük a tenyerünket és kinyomjuk magunkat a karjainkon, mintha hídban lennénk, csak közben a térdünk lent van. Ez nagyon jó vállnyitás és mély gerinc-nyitás is egyben.

Ezután már csak a szúpta-vadzsrászana van, amelyikben a hátrahajlítást csípőnyitással kombináljuk. ez nagyon jó előkészítő például a karandavászanához. Tehát mindegyik póz előkészíti a következőt. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem szabad rávezető gyakorlatokat végezni, például a bordásfal és a jógaöv nagyon hasznos segítőtársak lehetnek ebben. Az iron óra vége felé mindig szoktunk néhány páros hátrahajlító gyakorlatot csinálni.

2010. június 23., szerda

Szúrja-namaszkár A

Még mindig Gregor Maehle:

"Szúrja-namaszkára A (napüdvözlet)
Dristi: hüvelykujjak, orr, köldök

A szúrja-namaszkára a napüdvözlet, amit tradicionálisan kelet felé végeznek, a felkelő nap felé fordulva. Szúrját, a napot Indiában is, úgy mint sok más kultúrában az élet adójaként imádják. A napüdvözlet egy bemelegítő gyakorlat, amit többször ismételnek, hogy behangolják a keringési rendszert. A szúrja-namaszkára A-t általában ötször ismétlik, de hideg napokon többet is lehet végezni belőle, meleg napokon pedig kevesebbet - amíg csak azt nem érezük, hogy a test felébredt és egyensúlyban van. Az ászanáknak ezt a sorozatát a depresszió csökkentésére is használják. Azt tartják, hogy egészségesséés vitálissá teszi a testet, és napfénnyel tölti be a lelket.

Ékam - úrdhva-vriksászana (felfelé nyúló fapóz)

A belégzés elején fordítsuk ki a tenyereket és nyújtsuk ki a karokat oldalra, majd felfelé, annyi teret átöltlve, amennyit csak lehetséges, amíg a karjaink nem lesznek egészen a fejünk felett. A nyaknak mindig a gerinc meghosszabbításaként kell mozognia, mivel az is. A tekintetet a karok emelésével együtt emeljük. Amikor a kezek fent összeérnek, akkor a két hüvelykujj közé nézünk. A karok emelése, a tekintet emelése és a légzés mozgása teljes összhangban kell, hogy történjen. Ezt mélyen meg kell érteni, mert a gyakorlás egészére vonatkozik.

A karok emelése mélyen a gyomorban ered. Azáltal hajtjuk végre, hogy beakasztjuk a légzést a gyomorba, és engedjük, hogy a belégzés ereje felemelje a karokat. Minden felemelő és felfelé irányuló mozgást belégzésre hajtunk végre. A légzés indit minden mozdulatot, és intelligenciával, kecsességgel, könnyedséggel ruházza fel a mozdulatot és a pózt.

Amikor felemeljük a karjainkat, kerüljük a vállak felhúzását a fülekhez azáltal, hogy lefelé és hátrafelé húzzuk a vállakat. Ez nem csak elegánsabbul néz ki, hanem segít elkerülni a nyaki csigolyák összetorlódását, és rászoktat a helyes tartásra a kartámaszokhoz és a hátrahajlításokhoz. Amkikor felfelé nézünk, de vessük hátra a fejünket annyira, hogy az arcunk párhuzamos legyen a mennyezettel. Ilyenkor ugyanis vagy a nyakunk hátsó oldala esik össze, vagy a trapézizom feszül meg túlságosan.

Mindkét esetben a póz erőtlen és nem támogatja a nyakat. Ehelyett emeljük az állunkat a mennyezet felé, és nyújtsuk meg a nyakunkat és a trapézizmot a széles hátizmok megfeszítése által (amelyek a lapockákat lefelé húzzák a hát mentén), és tartsuk alátámasztva a nyak hátsó oldalát.

A fej finoman hátradől az első nyaki csigolyára (az atlaszra). A görög mitológiában Atlasz volt az a félisten, aki a földet a hátán cipelte. Ezt a csigolyát C1-nek is nevezik, mivel az első a hét nyaki csigolya közül."

2010. június 22., kedd

A helyes tartás


Gregor Maehle könyvének újabb részlete:

"Erector spinae (gerincmerevítő izomcsoport)

A gerincmerevítő izomcsoport tartja függőleges helyzetben a gerincet és a törzset. Mivel a gerinc mögött helyezkedik el, hátrafelé hajlítja a gerincet, amikor összehúzódik. Mivel a medencecsont hátulsó peremén, illetve a keresztcsonton ered, erőteljesen képes hátrahajlítani az alsó háti szakaszt, ha tartósan összehúzzuk.

Mivel a koponya hátsó részén tapad, képes a fej hátrabillentésére is. A gerincmerevítő izomcsoport számos rétege a gerinc haránt- és háti nyúlványain és ered és a bordákon tapad, ami által ez az összetett izom képes fenntartani a gerinc egységét.

Anatómiai fókusz - a helyes tartás

A testsúly egyenletes elosztása a talpakon elengedhetetlen a kiegyensúlyozott tartáshoz. Ha a testsúlyt túlzottan előrevisszük a lábujjak felé, akkor a derék túlzottan homorodik (hiperlordózis), miközben a keresztcsont és a farokcsont megemelkedik. Ez túlzott összenyomó erőt fejt ki az ágyéki porckorongokra, és megfeszíti a kapcsolódó izmokat (a gerincmerevítőket és a négyszögletű ágyéki izmot).

Ugyanakkor a medence ilyetén helyzete azt okozza,hogy a hasizmok elernyednek és meggyengülnek, és a bordák szétnyílnak. A vesék mögötti háti szakasz összeszűkül és megfeszül, miközben a nyak kiegyenesedik és elveszíti természetes lordotikus hajlatát, abbéli törekvésében, hogy kompenzálja a derékszakaszon keletkezett túlzott mértékű lordotikus ívet, és a fejet visszahozza a test súlyközéppontja fölé.

Másrészt viszont, ha a súlyt túlzottan hátravisszük a lábakon, akkor kétfejű combizmok (hamstringek) megfeszülnek és lefelé húzzák a gátat és a farokcsontot, miközben a szeméremcsont megemelkedik. Mivel a test mindig egyensúlyra törekszik, ezt a tartást általában a mellkasi gerinc-szakasz görbülése kíséri (hiperkifózis). A szív környéke bezárul és a hasizmok megfeszülnek. A vállak előregörnyednek, és a fej előrebillen, mivel a test törekszik arra, hogy megtartsa a súlypontot a talpak felett.

Ha túl sok súlyt helyezünk a talpak belső oldalára, akkor a lábboltozat összeesik, és a térdízületi porc közéső szakaszára több teher esik. Ennek következtében a medence általában előrebukik, és a derékszakasz ismét túlzott mértékben behomorodik."

2010. június 21., hétfő

Spiritualitás és depresszió

Eljutottunk a depresszióról szóló körsétánk harmadik, és egyben befejező állomásához. Többen jelezték, hogy a depresszió kezeléséhez valóban hozzájárulhat a jól megválasztott étrend, illetve a rendszeres jógázás, de a legfontosabb elem valójában a depressziót kiváltó tényezők kezelése. És itt lép be a spiritualitás.

A vegetáriánizmussal kapcsolatos statisztikákhoz előszeretettel választják tesztalanynak a hetednapos adventistákat, mivel az ő életmódjuk konzisztens, és a vegetáriánizmus nálunk nem csupán pillanatnyi divatszeszély, vagy kampányszerű wellness-kúra, hanem vallásos meggyőződésből választják ezt az étrendet. Én magam is azt vettem észre, hogy azok a vegetáriánusok, akik ideológiai okokból kifolyólag mondanak le a húsról, sokkal stabilabban kitartanak mellette, mint azok, akik csupán egészségügyi megfontolásokat vesznek figyelembe.

Természetesen egy ilyen kontroll-csoportnál a depresszió és a pszichés zavarok java része olyan ritka, mint a fehér holló. És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, amire már többen utaltak, a világnézet, vallásosság, spiritualitás szerepéhez a depresszió kezelésében.

Ha nagyon védikusak és filozofikusak akarnánk lenni, akkor azt mondanánk, hogy a depressziót (valamint a hozzá gyakran kapcsolódó pánikbetegséget) kiváltó alapvető érzelem a félelem. Az embere fél a létbizonytalanságtól, a jövőtől, a bűntudattól, az ismeretlentől, a haláltól, az egyedülléttől, és mindez depresszióba taszítja. Egy vallásos ember azonban (legyen az Krisna-hívő, keresztény vagy bármelyik, személyes istenképet valló irányzat követője) Istenbe veti a bizalmát, és benne nem kell csalódnia, mert Isten tévedhetetlen, legyőzhetetlen, mindenható és az összes olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyeknek hiánya miatt nem tudunk teljes menedéket venni más élőlényeknél.

Vannak olyan (evolucionista) pszichológusok, akik szerint Isten a tudati folyamatok terméke csupán, vagyis az embernek szüksége volt egy legfelsőbb Lényre, hogy le tudja küzdeni a félelmeit, és ezért létrehozta az Istenképet. Erre az elméletre mindig azt szoktam válaszolni, hogy nem azért van víz, mert szomjasak vagyunk, hanem azért vagyunk szomjasak, mert van víz. Vagyis az ember Istenbe vetett hite és az az igénye, hogy Isten jelen legyen az életében, pontosan a legékesszólóbb bizonyítéka eredeti lelki azonosságunknak. Ha nem lennénk Isten parányi részei, akkor nem vágynánk arra, hogy összekapcsolódjunk vele.

Ez a hovatartozás érzése hiányzik azokból, akik az ateista, vagy materialista hitet követik. Igen, ezt is hitnek nevezem, mert szerintem sokkal könnyebb tudományosan bebizonyítani Isten létét, mint a tudomány erejével elhatárolni Istent a teremtésétől. Mindenesetre egy materialistának nincs más menedéke, mint a test, és ha nem tud belefeledkezni a testi élvezetekbe, akkor könnyen depresszióssá válhat. Persze nem feltétlenül kell itt a legdurvább függőségekre gondolni, bár az tény, hogy a drog, alkohol, nikotin és az antidepresszánsok irdatlan mértékben ki tudják billenteni az embert az egyensúlyi állapotából.

Elég itt a kis hétköznapi szokásainkra, személyes és családi kapcsolatainkra, az evés-függőségre vagy a szexre gondolni. Mindezek a dolgok függőséggé válhatnak, és abban a pillanatban, ahogy a kielégülésünk forrása rajtunk kívülivé válik, máris függünk tőle, és ki vagyunk szolgáltatva neki. Az embernek az anyagi világban természetesen vannak kapcsolatai, de nem szabad függővé válnia tőlük, mert akkor a kapcsolat önkéntessége, és a belőle fakadó természetes örömérzet egy csapásra elapad, és helyébe lép a kényszeres függőség, a félelem, a rettegés a ragaszkodásunk tárgyának elvesztésétől. Ezt néha érzelmi zsarolásnak vagy manipulációnak is szokták nevezni. Az érzékeinket is természetesen kell használnunk, de nem szabad függővé válnunk az érzéktárgyaktól.

Egy vallásos ember mindent Istennel kapcsolatban lát, és ez a holisztikus szemléletmód biztonságot ad neki, mert mindent bele tud illeszteni a világnézeti rendszerébe. A materialista ember ezzel szemben szintén boldog akar lenni, de az ő rendszerében nincs valódi menedék, nincs valódi megoldás a problémákra. Nincs tényleges menekvési útvonal a szenvedés elől, és ez depresszióssá teszi.

Novoszibirszki tudósok egy érdekes terápiát fedeztek fel a depresszió kezelésére, amit "whipping therapy"-nak neveztek el. A kezelés 30 alkalmas, alkalmanként 60 ostorcsapást mérnek a depressziós beteg hátsó felére. A terápia szerzője, Dr. Speransky saját magát is korbácsütésekkel kezelte ki a depresszióból. A kezelés elméleti hátterében az áll, hogy a szenvedélybetegek és a depressziósok, valamint az öngyilkossági hajlammal küszködők endorfintermelése lecsökken, és ezáltal elveszítik az életkedvüket.

A korbácsütések erőteljesen serkentik az endorfin termelődését, és a szenvedélybetegek életkedve egy csapásra megjön. Persze egy ideig eltart a farizmok gyógyulása, de az eredmény tartós! Itt érdekes párhuzamot vonhatnánk a középkori szerzetesrendek önkínzó vezeklésével, mellyel valószínűleg sikeresen tudták enyhíteni a bűntudat okozta letargiát. A buddhista szerzetesek kifejezetten terápiás céllal használták az önsanyargatást, míg a jógik a megvilágosodás érdekében vetették alá magukat a testi szenvedésnek.

Ez az elem azt hiszem, egy kicsit az astanga-órákon is visszaköszön, de még a személyes gyakorlás során is. Sok szó volt már a fájdalomról, és amellett, hogy elősegíti az endorfin termelődését és jellemnevelő hatással is bír, azért, ahogy korábban írtam, különbséget kell tenni a sérülésekből fakadó fájdalom és a szövetek egészséges nyújtásából fakadó "balzsamos" fájdalomérzet között. Ezt egy-egy jól sikerült igazítás vagy koncentráltabb gyakorlás közben tapasztalhatjuk meg, és egy idő után megtanuljuk szeretni, és tudatosan használni.

Azt, akinek nagyon alacsony a fájdalomküszöbe, elkényeztetett embernek nevezném, aki másokra hárítja a problémái megoldását, és nem hajlandó erőfeszítést tenni a céljai eléréséért. A szenvedés megerősít és pozitívvá tesz, ha eszköznek tekinted, és nem fogadod el végcélként önmagában. Ahogy egy híres mondás tartja: "Minden, ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz." És ennek a védikus megfelelője a Mundaka Upansad 3.2.4-ből:

nāyam ātmā bala-hīnena labhyo na ca pramādāt tapaso vāpy aliṅgāt,
etair upāyair yatate yas tu vidvāṁs tasyaiṣa ātmā viśate brahma-dhāma


"A lelket nem képes elérni az, aki híján van az erőnek, sem a tébolyult, sem az, aki cél nélküli önsanyargatást végez. Az a bölcs azonban, aki eltökélten törekszik az Átman elérésére ezen módszerek alkalmazásával, az be fog lépni a Brahman birodalmába."


2010. június 20., vasárnap

Jóga és depresszió

Most akkor elmondom, hogy szerintem mivel lehet a leghatásosabban kezelni a depressziót - természetesen a jógával! "Áááh" - legyinthet erre valaki - "Gaurangának mindenről úgyis a jóga jut eszébe!" Nos, amellett, hogy elismerem a depresszió kialakulásában és kezelésében a táplálkozás és a stresszorok jelentős szerepét, még mindig fenntartom, hogy csupán a stresszmentes életmód és a helyes (szerintem laktovegetáriánus) táplálkozás önmagában nem minden esetben elegendő a depresszió tartós és maradandó kikezelésére.

Hadd kezdjem egy idézettel Szendi Gábortól, amivel viszont történetesen egyetértek: "Régi tapasztalat ugyanis, hogy a mozgás hatásos a depresszió ellen. Sokáig úgy gondolták, a mozgás egyszerűen jókedvre derít. Tíz éve tudjuk, hogy izomzatunk testünk legnagyobb endokrinszerve. A működő izomzat ugyancsak citokineket, azaz gyulladásfaktorokat bocsát ki, ám ezek paradox módon nem növelik, hanem csökkentik a gyulladást."

Egy kicsit tovább elemezném a mozgás (és azon belül a jóga) hatását az endokrin rendszerre. Az endokrinológia két hormonnal hozza összefüggésbe a boldogságérzetet - a szerotoninnal és a dopaminnal. Ezalatt persze én nem azt értem, hogy ezen vegyületek megemelkedett koncentrációja maga a boldogság OKA, hanem inkább a JELE, vagyis a boldogság állapotát átélő emberekben ezen vegyületek koncentrációja magasabb.

Most Brandenburg Géza gyógyult pánikbeteg honlapjáról idéznék:

"Az elmúlt néhány évtizedben több mint ötven ország háromszáz egyetemén és kórházában végeztek kutatásokat a jóga és a meditáció egészségre gyakorolt hatását illetően. A kutatások bebizonyították, hogy a meditáció hozzájárulhat az egyén élettani, pszichológiai és lelki egészségéhez. Ennek az a magyarázata, hogy a meditáció során az agyhullámok alfa állapotba kerülnek, mely a tudatnak azon szintje, ami a gyógyulást segíti. Tudományos bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a meditáció csökkenti a vérnyomást, enyhíti a fájdalmat és a stresszt. Egyre több ember – beteg és orvos egyaránt – kezdi értékelni és a gyakorlatban megtapasztalni a meditáció előnyös hatásait. Jóformán mindenki, aki egy bizonyos ideje már gyakorolja a jógát és a meditációt, pozitív változásokat figyelhet meg szemléletmódjában és erőnlétében. A jóga és a meditáció számos élettani előnye mellett úgy tartják, hogy megnöveli a szerotonin termelést. A jóga légző gyakorlatok segítségével az egyénnek lehetősége nyílik légzése kontrollálására, ami a pánikroham esetén nagyon hasznos lehet."

A következő hormon, ami rendkívül kiemelt szerephez jut a jógában, az endorfin. Ezt még inkább csodatévő hatású hormonnak tartja a tudomány, hiszen erősíti az immunrendszert, csökkenti a fájdalmat, csökkenti a stresszt és késlelteti az öregedési folyamatot. Akkor most lássunk egy idézetet szintén a fenti honlapról, arra vonatkozólag, hogy melyik mozgásforma serkenti a legnagyobb mértékben az endorfin-képződést:

"Az endorfinok szintén hozzájárulnak, ahhoz amit jó néhány atléta „második szárnyként” emleget. Ahelyett, hogy fájdalmat vagy kimerültséget éreznének futás közben, az endorfinok segíthetnek nekik fürgének és energikusnak érezni magukat a verseny vége felé. William Straw belgyógyász orvos szerint bizonyos ponton még energikusabbnak érezhetik magukat és belehúzhatnak, amikor korábban úgy érezték már nem képesek erre. Ez az endorfin fröccs egyénenként különböző, valakinek 10 perc kell hozzá, de valakinek fél óra.

A folyamatos, legalább húsz percig tartó ritmikus, egyenletes mozgás különleges testi-lelki harmonizáló folyamatokat indít meg. A tudatállapot módosulásával az érzelmi tudat (jobb agyfélteke) aktivitása fokozódik, ez endorfin termelést indít, az immunfolyamatokat aktivizálja, sőt a stresszhormon szintet csökkentő sejtek működését is fokozza."

Szóval a fenti leírás tökéletesen illik az Astangára. Ritmikus, egyenletes mozgás, 20 perc után kb. az álló sorozat közepén vagy, itt már el kellene kezdeni flesselni. De ha nem is ugrik be automatikusan az endorfin-fröccs, én biztos vagyok benne, hogy mindannyian már sok csatát megnyertünk a matracon, és több erővel felvértezve keltünk fel onnan, mint amennyivel a nyitó mantrához leültünk.

Én számtalanszor láttam már önfeledt-ártatlan mosolyt a jógásaim arcán, amikor a relaxáció után kinyitották a szemüket, és ez nekem éppen elég, hogy továbbvigyen. A negyedik hormon, amit érdemes még szemügyre venni, a melatonin, amelyet vámpír-hormonnak is neveznek, mivel csak éjszaka, alvás közben termeli a tobozmirigy. Ez a hormon lassítja az öregedést, megköti a káros szabadgyököket, javítja a szív munkáját, és egy csomó pozitív hatással rendelkezik. Túltermelődése esetén azonban depressziót okoz, amely tipikus az északi országokban a téli időszakban.

A savászanában történő relaxáció remek lehetőség a tobozmirigy aktivitásának szabályozására, és ne feledjük, önmagában a jóga is a leghatékonyabb módon szabályozza az összes belső elválasztású mirigy működését. Úgyhogy garantált, hogy a napi rendszerességgel jógázók körében a töredékére csökken a depressziósok száma, de persze, ahogy korábban is említettem, vannak méás tényezők, amelyeket szintén figyelembe kell venni. A depresszió és a spiritualitás kapcsolatáról a holnapi blogbejegyzésben írok majd többet.

2010. június 19., szombat

Boldogtalanság és evolúció?

Szendi Gábor egyik korábbi könyvéről, a "Paleolit táplálkozás"-ról már írtam blogbejegyzést. Azóta megszületett az újabb ópusz, amelyben a táplálkozás és a depresszió kapcsolatát vizsgálja. A "Boldogtalanság és evolóció" című könyv azt hivatott bebizonyítani, hogy a rohamosan terjedő depresszió egyik kiváltó oka, vagy legalábbis a megszűntetésének megakadályozója a helytelen táplálkozás. Ugyanis a stresszorokra (amelyekből ugye több-kevesebb minden városi ember életében jelen van), a szervezet "gyulladással" reagál, vagyis citokinokat, gyuladás-faktorokat termel. Ezek összeadódnak, és előbb-utóbb depresszióhoz vezetnek, ugyanis az idegrendszer így reagál a citokinok termelődésére. A túlzott szénhidrát-bevitel pedig fokozza ezt az állapotot.

Nos, nem vállalkozom itt arra, hogy ennek a feltevésnek a helytállóságát, vagy helytelenségét bizonyítsam, de az már sokszor kiderült, hogy a Védák kijelentései időtállóbbak a modern tudományos feltevéseknél. Szendi Gábor elmélete szerint mindenért a túlzott szénhidrát-fogyasztást kell hibáztatni, amivel hellyel-közzel végülis egyet lehet érteni, ha már a depresszió és a táplálkozás összefüggéseit tárgyaljuk. Az édességfüggőséget ugyanis a népi bölcsesség a szeretethiánnyal hozza összefüggésbe, és az ájurvéda szerint is az édes íz növeli (vagy helyettesíti) a szeretet érzését.

Mielőtt továbbmennénk a depresszió kérdéskörének elemzésében, röviden ismertetném a Szendi Gábor által reklámozott Paleo diéta alapelveit, szintén a honlapján található kijelentések alapján: Őszerinte az ember számára leginkább megfelelő táplálkozás az, amit (feltételezett) kökorszaki elődeink folytattak. Mivel nem ismerték a földművelést, vadászat és gyűjtögetés által jutottak táplálékhoz, vagyis a klasszikus Paleo elmélet szerint 70% nyers vagy alig feldolgozott állati fehérjét (húst, belsőségeket, halat stb.) kellene fogyasztanunk, 30% zöldséggel és gyümölccsel kiegészítve.

Szendi tilalmi listáján szerepel az összes gabona és a hüvelyesek nagy része. Így a fennmaradó választék rendkívül szegényes, legalábbis ami a hétköznapi ember alapanyag-ismeretét jelenti. Én még mindig arra fogadnék, hogy ha összehasonlítanánk 100, mondjuk 5 éve vegán étrenden élő embert 100 szigorú paleo diétással (ha egyáltalán van ennyi), akkor az előbbi célcsoport általános egészségügyi mutatói és a kedélyállapotára vonatkozó jellemzők is kiugróan jobbak lennének, mint a paleo embertásaiké. Az alábbi cikk is ezt támasztja alá.

Két elvre azért visszatérnék, bár a múltkori blogbejegyzésemben is már megemlítettem őket. Az egész evolúciós elmélet alapjaiban gyengült meg az utóbbi tíz évben, mint tudományos hipotézis, és ha ugye kiderülne, hogy nem is igaz, vagyis a neander-völgyi emberek mellett párhuzamosan éltek civilizált, letelepedett életet folytató és földet művelő emberek, ráadásul az utóbbiak voltak többségben, akkor egy csapásra nem Frédi és Béni értelmi, erkölcsi vagy kulturális színvonala lenne a mérvadó. De még csak az egészségi állapotuk sem, mert azért manapság a legerősebb szénhidrátmérgezésben szenvedő nyugdíjas is minimum a dupláját produkálja átlag-életkorban egy barlanglakó barbárnál.

A másik elv pedig az ölés és a táplálkozás elve. Számtalan kutatás létezik, amely azt bizonyítja, hogy az ember teste, emésztőrendszere és anyagcseréje sokkal közelebb áll a gyümölcsevő emberszabású majmokéhoz, mint a ragadozó állatokéhoz. Úgyhogy szerintem az emberiség egészségi állapotának és génállományának romlása éppen hogy a húsevés elterjedésével kezdődött meg, és nem a szénhidrát miatt. Az utóbbi csak hab a tortán. Krisna viszont kijelenti a Bhagavad-gítában, hogy mindenki teste gabonaféléken él, vagyis az ember alapvető tápláléka a gabona, a kenyér. Mint ahogyan ezt az Ószövetség is kijelenti a "magot hozó füvek" emberi táplálékul rendelésével. Tehát a paleo-hívők számára ideológiai mankónak csak az evolúció és az ősemberek maradnak, és az ősi, civilizált, vallásos kultúrák szőnyeg alá söprése.

Még jó, hogy a neander-völgyiek csak barlangi medvére meg őstulokra vadásztak (amit egy mai paleo legfeljebb vadhússal vagy háziállatok húsával helyettesíthet), de például a Wikipedia szerint a kannibalizmus is bevett szokás volt náluk csakúgy, mint számos más törzsnél a föld különböző csücskeiben (Melanézia, Maorik, Észak- és Dél-Amerikai indiánok stb.). Akkor lehet, hogy a végén még kiderül, hogy az emberhús a legtökéletesebben emészthető étel?

Na jó, nem ragozom tovább, térjünk vissza a depresszió kérdéséhez. Való igaz, hogy az elfogyasztott étel befolyásolja a tudatállapotot. Azonban az is egyértelmű, hogy ha egy állat megölésével jutsz élelemhez, akkor az állat által a halála pillanatában érzett félelem, fájdalom és kétségbeesés fogja jó alaposan átjárni azt a bécsi szeletet, és ne csodálkozz, ha húsevőként depós maradsz, vagy esetleg öngyilkossági gondolatok keringenek a fejedben.

Egy dologban egyetértünk Szendi Gáborral, én is ellene vagyok az élelmiszeripari eljárásoknak, a finomított élelmiszereknek, a szintetikus adalékoknak és az élvezet ételeknek. De a természetes módon termesztett és elkészített gabonával és tejtermékkel nekem semmi bajom, bár időnként én is szoktam gabona- és tejtermék-mentes vegán diétát javasolni bizonyos betegségek esetén. Abban is egyetértünk, hogy a gyógyszeripari fejlesztéseket nem elsősorban az egészség megőrzése motiválja, hanem a profitszerzés, és ennek áldozatai a kedves fogyasztók, akik tonnaszámra tömik magukba a fájdalomcsillapítókat, fogamzásgátlókat, antidepresszánsokat, nyugtatókat, antibiotikumokat, vakcinákat és Lenkey-féle vitamin-csomagokat, ahelyett, hogy algát, bio-élelmiszert és csírákat ennének.

Azt azonban továbbra is fenntartom, hogy ha valaki organikus és szattvikus élelmiszereket (gabonát, zöldséget, gyümölcsöt, hüvelyest, olajos magvat, csírákat és tejtermékeket) fogyaszt, akkor nem lesz depressziós. Persze oda kell figyelni a táplálékok minőségére és összeállítására, mert például a B-12 vitaminhiány is előidézhet depresszióhoz hasonló tüneteket. A másik, aminek a hiánya hasonlóan hat, az omega-3 zsírsav. Természetesen itt még mindig csak arról beszélünk, hogy mivel nem tetézzük az amúgy mindannyiunkra nehezedő stresszorok hatását. Emellett azért kell valamilyen pozitív megoldás is, amivel a stresszorok hatását semlegesíteni tudjuk, és ez természetesen az én megközelítésemben csakis a jóga, de bármilyen más testmozgás is kisebb mértékben. De erről majd részletesebben a holnapi bejegyzésben. Holnap tehát: depresszió és jóga.

2010. június 18., péntek

Rehabilitáció

Egyre többet találkozom mostanában én is olyan sérülésekkel, ízületi problémákkal, amelyek tipikusan az Astanga-gyakorlóknál alakulnak ki. Még ha azt is mondjuk, hogy a jóga egy gyógyító terápiás mozgási rendszer, nyilván nem minden mozdulat felel meg mindenkinek az adott egészségi állapotában. Dev Kapil azt is mondta, hogy a sérülések oka nem az Astanga-sorozatokban rejlik, amelyek nagyon szépen vannak koreografálva, hanem abban, hogy a gyakorlók nem megfelelően végzik őket, illetve az oktatók nem hívják fel a figyelmet a kialakult helytelen gyakorlási szokásokra, vagy nem adnak megfelelő alternatívát bizonyos egyéni esetekben.

Itt megint felmerül az, hogy mekkora felelőssége van az oktatónak abban, hogy a klienssel megszerettesse a jógát, és megtanítsa őt a jóga valódi értékére, illetve, hogy megóvja a csalódásoktól, a kellemetlen élményektől. Szerintem nincs annál kiábrándítóbb, mintha valaki (főleg több évi rendszeres gyakorlás után) abbahagyja a jógát, mert megfájdult valamije.

Az Astangában a tipikus problémás pontok a térdek, a derék és a csuklók/vállak (már amennyiben valaki komolyan veszi a vinyászát egyáltalán). Először egy gondolat arra, hogy milyen helytelen gyakorlatok miatt sérülnek le ezek a részek, azután a rehabilitáció mikéntjéről is szót ejtünk. A térdek sérülése tipikusan a lótusz és hozzá hasonló, a térdek oldalra kifordításával járó mozdulatoknál következik be, illetve akkor, ha az álló és előrehajlító gyakorlatoknál nem rögzítjük megfelelően a térdkalácsot, és hagyjuk a térdet negatívba hajolni. Az utóbbit meg kell tanulni tudatosítani, az előbbihez meg elegendő csípőnyitást kell csinálni, hogy ne terheljük a térdszalagokat.

A derék főként a csaturangába való hátraugrásnál sérülhet, ha nem elég erősek a törzs izmai, és engedjük a derekunkat "behorpadni". Sokat kell gyakorolni a csaturangát és a deszkapózt. A hasfal gyengesége mellett a hosszanti hátizmok gyengeségéből is fakadhat a dolog. A fentiek miatt meggyengült derekunkat tovább terheljük, ha erőltetjük a hídból való felállást és hátraereszkedést, miközben az izmok még nem elég erősek.

A váll-sérüléseket a helytelen csaturanga idézi elő, amikor oldalra engedjük ki a könyökünket, ahelyett, hogy a törzs mellett tartanánk. A lefelé néző kutyában még a vinyászát ellógók esetében is a testsúly fele a csuklókon van. Megoldás: az ujjak tövét jól bele kell nyomni a talajba, különösen a hüvelyk- és a mutatóujj közötti háromszöget, és így elvezetjük a terhelést a csuklóról.

Fontos dolog azonban, hogy ha kialakult egy krónikus sérülés, akkor valószínűleg nem lesz elég a kikezeléséhez az, ha némileg megváltoztatjuk vagy tudatosítjuk a gyakorlásunkat. Mindazonáltal azt gondolom, hogy kutyaharapást szőrivel, vagyis a helytelen jógázásból fakadó sérüléseket továbbra is kezeljük jógával. Itt jön azonban az, ami ellen az "ortodox" vagy "tradicionális", mondhatni "naív" astangások tiltakozni fognak: Ha lesérültél az Astangán, akkor kezeld Agnival! Én magam 3 év Agni-gyakorlás után álltam rá az Astangára, és az Agnit azóta is oktatom, vagyis napi szinten elvégzem az összes ászanáját.

Egyre inkább erősödik bennem az a megértés, hogy az Agni rendkívüli terápiás módon kezeli az Astanga-sérülések legtöbbjét. Egyrészt olyan gyakorlatok vannak benne, amik az Astangában nincsenek, vagyis a szervezet eleve más impulzusokat kap, amelyek esetleg épp elegendőek a kibillent egyensúly helyreállításához. A féllábas egyensúlyozó pózok például kifejezetten jól megerősítik a bokát és a térdeket, és így megvédenek a térd-sérülésektől. A talajgyakorlatok között az Agniban csupán finom térdnyitások vannak, amik jó előkészítők a lótuszhoz.

A hason fekve végzett hátrahajlító gyakorlatok mindennél jobban megerősítik a derék-izmokat, és így már veszélytelenül tudunk csaturangázni és hidazni. Az álló és hason fekvő íjpóz jól erősíti a csuklókat is, a sáskapóz pedig a vállakat. Szóval megvan a teljes csomag. Ha valaki nem hiszi, járjon utána! Már egy hónap rendszeres Agni is kellemes felüdülés lesz az Astanga után, és garantáltan jobban fog menni utána az 1. sorozat is! Sőt, azt is gondolom, hogy az Agni sorozat nagyon jól felkészít a 2. sorozatra is, és egy rendszeresen Agnit gyakorlónak nem probléma az 1-2. sorozat elsajátítása akár egy éven belül.

Ez persze nem minden, mivel még olyan sok más gyakorlat van. Ez a két sorozat azonban nagyon jól strukturált, és remek terápiás hatásokkal rendelkeznek, úgyhogy mindenkinek ajánlom, aki nem akar otthon kísérletezni, vagy feltalálni a spanyolviaszt. Mások tapasztalatának hasznosításával sok szenvedést kerülhetünk el. Persze mindenkire rá van bízva, ahogy egy ismerősöm mondta: "Mindenki úgy korizik, ahogy akar."

2010. június 17., csütörtök

Egy kis gerinc-anatómia

Folytatódik a Maehle-folyam, aki már unja, attól elnézést kérek, holnap majd bedobok valami bulvár-témát :-).

"Anatómiai fókusz

A belső egység

A gerinc csontos csigolyái foglalják magukba a gerincvelőt, amelynek idegvégződései az egyes bordák között lépnek ki. Az összes póz erősebb belső formája a gerincet támogatja, lehetővé téve a számára, hogy hajlékony legyen és szabadon kiterjedjen. Így az idegrendszer sértetlen marad. Ezt a belső egységet minden pózban fenn kell tartani.

Számos krónikus betegség, fájdalom és civilizációs ártalom nem is a beteg szervek, hanem a rossz tartás miatt alakul ki, ami a gerinc összenyomódását okozza, és zavarja a gerincidegek működését. Ha visszaállítjuk a gerinc eredeti állapotát, akkor ezek a szimptómák megszűnhetnek.

A kevés testgyakorlás miatt a gerinc meggyengül és bizonyos időn belül elveszíti a harmóniáját a test belső izmainak (core) gyengesége következtében. Sok esetben a gerinc valójában megrövidül. A vinyásza módszer ideális eszköz arra, hogy felébressze a gerincet és helyreállítsa annak természetes hajlékonyságát. Ha a gerinc megmerevedik, vagy nem vagyunk képesek megnyújtani egy pózban, akkor az a túlzott kimerültségre utaló jel.

A gerinc, a medence és a nyakszirt

Az emberi gerinc négy természetes hajlattal rendelkezik. Az elsődleges hajlat, amely a magzati időszakban alakul ki, kifotikus, és egész életünkben megmarad a gerinc háti szakaszában és a keresztcsontban. Az első másodlagos (lordotikus) hajlat a nyaki gerinc-szakaszon alakul ki, amikor a kisgyermek felemeli és tartja a feje súlyát. A második lordotikus hajlat a derékszakaszban alakul ki, kisgyermekkorban, a felállással és a járással együtt. Ezek a természetes hajlatok kiegészítik egymást, és csökkentik a függőleges gerincre nehezedő összenyomó erőt. Dolgozzunk azon, hogy kiegyensúlyozzuk az egyenetlenségeket vagy túlzott hajlatokat. Oda kell figyelni arra, hogy elkerüljük a "vigyázzállást", amiben ezen természetes hajlatok bármelyike megszűnik, vagy túlzottá válik."

2010. június 16., szerda

Szamaszthiti 2. rész

Gregor Maehle könyvének újabb részlete:

"A bordakosár elejét és a szegycsontot emeljük. (Sok oktatóhoz hasonlóan én is a "szívnek" fogom nevezni ezt a területet.) Ennek az egyik módja az, hogy egymás felé húzzuk a lapockákat, aminek hatására a mellkas kidülled, mint a katonai vigyázzállásban. Ennek következtében a szív mögötti terület megkeményedik és bezáródik. Ehelyett, miközben megemeljük a szívtájékot, a vesék mögötti háti szakasz kiszélesedik, a lapockák is oldalra és némileg lefelé mozdulnak. A lapockák rásimulnak a bordakosár hátsó oldalára, és elősegítik a szívtájék megemelését és megnyitását.

A mellkas elülső részén lévő alsó bordák lágyan a test közepe felé húzódnak. A karokat esetleg vállból hátra kell forgatni (először előre, majd fel, majd hátra, majd le körözni a vállal), hogy a felkarcsont feje a vállízület közepére kerüljön. Ezáltal a mellkas nyitott marad, és minden irányba kiterjed. A bordakosár és a tüdő szabadon tud terjeszkedni, ezáltal elősegítve a teljes és szabadon áramló légzést.

Az állunkat finoman leejtjük, miközben a füleinket a vállainkkal párhuzamosan hátrafelé mozdítjuk. Ez a mozdulat segít kijavítani azt a gyakori tartáshibát, hogy a füleinket a vállak elé engedjük, és ezáltal a fejünk előrenyúlik. Bizonyos esetekben a fülek akár tíz centire is előrenyúlhatnak, ami arra utal, hogy az illető elméje megelőzi a tetteit. A másik szélsőség viszont az, hogy azok, akiknek az elméje a múltban leledzik, gyakran hátradöntik a fejüket.

A teljes kép eléréséhez Emeljük meg a fejtetőnk legmagasabban fekvő pontját a mennyezet felé anélkül, hogy elveszítenénk a stabil kapcsolatot a földdel. Ez a mozdulat megnyújtja és felébreszti az egész gerincet. Az indiai jógiknak példamutató hajlamuk van arra, hogy lefelé irányítsák a tekintetüket a szamaszthitiben. T. Krishnamacharya szerint, ha nem nézünk lefelé, akkor könnyen elveszíthetjük a fejünket.

Akkor érjük el az ideális összehangoltságot a szamaszthitiben, ha a test összes fő ízülete - a bokák, térdek, csípők és a vállak egymás fölött helyezkednek el, egy függőleges vonalat alkotva, amely a füleken is keresztülvezet. Ezáltal a pózban a legkevésbé állunk ellen a gravitációs erőnek, és lehetővé válik az, hogy erőfeszítés nélkül tudjunk állni. A szamaszthiti az összes többi póz alaprajza. Engedd, hogy a könnyedség és az egyensúly vezessen."