A dohány szakrális használata

A dohánycserje a közép- és dél-amerikai kultúrák szent növénye. Amióta Európába került, átesett egy kommercializációs folyamaton, és függőséggé vált a rekreációs célű dohányzás, pipázás, szivarozás. Hasonló dolog történt az alkohollal, ami ma már egy legális, árucikké változott drog, miközben az ókorban az alkoholos italok különböző szakrális szertartások és tudatállapot-módosítások médiumai voltak. Nade térjünk vissza a dohányra! A kommersz dohánytermékekkel ellentétben, melyek a barna dohányból (Nicotiana tabacum) készülnek, a praztil, perui stb őslakosok a Mapacho-t, vagyis a fekete dohányt (itthon kapadohányként termesztették Kolumbusz korszaka után) , tehát a Nicotiana rustica-t használják első sorban, melynek a nikotin-tartalma többszöröse a barna dohányénak. 

Nikotin

A dohány "legaktívabb" összetevője a nikotin, mely a függőséget is ki szokta váltani a rendszeres használóknál. A nikotin elsősorban nem hallucinogén vagy tudatmódosító szer a klasszikus értelemben, hanem egy stimuláns, amely az agy nikotinos acetilkolin-receptoraira hat. Ennek következtében több neurotranszmitter (például dopamin, noradrenalin, acetilkolin) felszabadulását fokozza.

A tudatra és a szubjektív élményre gyakorolt hatásai közé tartozhatnak:

• Fokozott éberség és figyelem – sokan koncentráltabbnak és mentálisan frissebbnek érzik magukat.
• Gyorsabb gondolkodásérzet – különösen nikotinhoz nem szokott embereknél.
• Enyhe hangulatjavulás – a dopaminfelszabadulás miatt kellemes érzés vagy jutalomérzet jelentkezhet.
• Stresszcsökkentés érzete – bár ez részben a nikotinmegvonás enyhüléséből is fakadhat rendszeres használóknál.
• Megváltozott testérzetek – enyhe szédülés, „fejbe csapó” érzés, bizsergés vagy könnyedség, főleg kezdőknél vagy nagyobb dózisnál.
• Fokozott belső fókusz – egyesek könnyebben merülnek el gondolataikban vagy egy feladatban.

Füstölés

A füstölés, vagyis a dohánylevelek elégetése több célt is szolgál: tér, illetve aura, test megtisztítása a szennyező energiáktól, valamint az imák felajánlása, mely a füsttel együtt az égbe száll. Az észak-amerikai őslakosok, azokon a területeken, ahol nem nő a dohány, más növényeket, például Arctostaphylos uva-ursi, Cornus sericea, Rhus glabra, Salvia apiana, különböző fűzfafajok kérgeit és leveleit, egyes helyeken vadmenta, édesfű vagy aromás növények leveleit használták. Eurázsiában pedig kenderféléket, efedrát, beléndeket, borókát és üröm-fajokat használtak ugyanerre a célra. 

Dohány-főzet

A dohány-főzet felhasználása is sokféle: hígabb változatban purga, azaz tisztító hányás céljából fogyasztják (túladagolás esetén nikotinmérgezés veszélyével számolni kell). A sűrűre főzött dohánypasztát (ambilt) a fogínyre kenik és lenyelik a levét. Szem- illetve orrcseppet, valamint a test bedörzsölésére használt macerátumot és pépet is készítenek belőle. Ezek mind a tisztulást, gyógyulást segítik elő. A dohánynak létezik alkoholban fermentált kivonata is, amit szintén orrcseppként használnak általában.

Dohánypor (Rapé)

A dohányból és más növények hamujából készült finom por álllagú keveréket (Rapét) főleg a perui és brazíliai törzsek használják orrba fújva vagy tubákként felszippantva. A keverék az orrnyálkahártyán keresztül felszívódva fejti ki hatását. Természetesen az orrba fújva sok más gyógynövényt és mesternövényt is használnak a dél-amerikai kultúrákban. A Rapéról külön cikkben értekeztem, olvassátok el azt is!