2011. február 3., csütörtök

Egy jógi élete

Kovalam felé repülve úgy döntöttem, írok egy kicsit Eyal Chehanowsky-ról, aki elküldte nekem az életrajzát. Én a tavalyi Avon Test és Lélek napon találkoztam vele először, miután már többektől hallottam jókat róla a Main Shalában eddig tartott workshopjairól. Az első szembeötlő tényezőről írtam is annak idején a blogomban. Kétszer szerepelt az AVON nap órarendjében, és mintkét időpontban fél órás késéssel tudott kezdeni az előtte lévő előadók miatt, akiknek eszükbe sem jutott, hogy a közönség már Eyalt várja.


Mindkét esetben az egoizmus parányi árnyéka nélkül üldögélt a sarokban, és türelmesen várta, hogy sorra kerüljön. Ez már önmagában felébresztette a bizalmamat benne, és a 2x fél órás jógaórákról is csak elismerően tudok nyilatkozni. Minden astanga-oktatónak megvan a maga hozzáállása, és ez rendjén is van. Rajta viszont totál azt éreztem, hogy képes volt egy pillanat alatt ráhangolódni a közönség igényeire, és annak megfelelően adta át a dologokat, nem ragaszkodva a “tradícióhoz”, bármit is jelentsen az bárkinek is. Csak az “itt és most” számított, mert a jóga szellemiségének megfelelően jelen kell lenni a pillanatban és teljes tudatossággal kell átélni azt.


Az alábbi kis ismertetőből is nyilvánvaló lesz, hogy mennyi mindent tanult Eyal és mennyi mindenkitől, de oktatásába mindezt a tapasztalatot hibátlan rutinnal szintetizálja, tényleg maradandó élményt adva a közönségének. Nem éreztem egy parányi eltérést vagy különbséget sem aközött, amit mondott, mutatott, és amit gyakorolva a magáénak tett. És ugyanakkor az utána következő előadók iránti udvariasságból nem arra hivatkozott, hogy ő is késve kezdett, hanem egyszerűen időben abbahagyta, mi pedig éhesek maradtunk még több tudásra. Hát most itt lesz az alkalom, hogy kielégítsük a tudsásszomjunkat az Atma Centerben, a 3x3 órás délelőtti workshopon mélységében érdeklődhetünk az astanga gyakorlásáról és oktatásáról különböző sérülések esetén, illetve az astanga-jóga energetikai hatásairól is bizonyára sok pótolhatatlan ismeretet fogunk szerezni. 


Mindezt mysore gyakorlás fogja megelőzni, a hétvégi workshopon pedig tényleg mindenki mindent megtudhat az astangáról, az is, aki már régebb óta ismerkedik vele, és az is, aki még csak most kezd beleszeretni.


Eyal azon jógaoktatók egyike, aki az oktatás iránti elkötelezettsége mellett a jóga ülzeti részével is foglalkozik, így gondolom több oktató-társa válláról levéve a menedzsment terhét. Amellett, hogy 1996 óta oktatja az Astanga-jógát, már három jógastúdiót hozott létre és üzemeltet Tel Avivban, amelyek a Prana Yoga, Lotus Yoga és Yoga Shala névre hallgatnak. 2000-2001-ben Richard Freeman ashtanga workshopjaiban segédtanárkodott Coloradoban, és mindemellett rolfing tanácsadó és terapeuta. Ez egy olyan masszázsrendszer, amely remekül használható az astangások sérüléseinek kezelésére. Ebből fakadóan ahhoz is ért, hogy ezeket a sérüléseket hogyan lehet elkerülni, illetve megelőzni.


Budapest mellett az USA-ban, Angliában, Görögországban és Egyiptomban is tartott már workshopokat, illetve oktatott. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy szeret utazni, és új jógásokat megismerni, megosztani a tapasztalatait velük. És azt hiszem, van mit megosztani, mert amellett, hogy 1996 és 2000 köztött több hónapot töltött Mysore-ban, éveken keresztül tanult Richard Freemantől is, aki az egyik legprecízebb astanga-oktató, valamint John Evanstől Angliában, Andrei Siderskytől Ukrajnában, és a magyar származású Remete Sándortól Szerbiában. Mindezek az oktatók hatalmas mennyiségű tudást szintetizáltak magukba életük során, és kiváncsian várom, hogy mit fog ebből Eyal átadni nekünk.


Emellett, ahogy mondtam, megszerezte a rolfing, valamint a kranioszakrális terapeuta végzettséget is. Szóval mindent összevetve izgalmas napok elé nézünk márciusban, mert ugye az ember mindig tanulhat valami újat, és főleg egy ilyen tanártól.

Nincsenek megjegyzések: