2012. október 30., kedd

Mi célból létezik a világ?

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"2.21. tadartha éva drisjaszjátmá

tadartha – annak érdekében; éva – csakis; drisjaszja – a látott; átmá – természete.

A látott önnön természeténél fogva csakis a látó céljából létezik.

Ez az állítás egybehangzik a Szánkhja-kárikával, amely azt mondja, hogy a világot a prakriti hozza létre, a purusa felszabadulása céljából. Nincs más célja, mint élményeket nyújtani a tudat (purusa) számára, ami idővel elvezet a felszabaduláshoz.

A tudat örökre inaktív, csak szemtanúként működik. Azon néhány szó egyike, amelyekkel a tudatot leírhatjuk, az éberség. Sankara azonban helyesen rámutat alkommentárjában, hogy csak addig éber, amíg jelen van egy tárgy. Ez azt jelenti, hogy az éberség (tudatosság) minősége az alany, vagyis a tudat és az előtte jelen lévő tárgyak viszonyára vonatkozik, amelyekről tudatosnak kell lennie. Ez lényeges a megértés szempontjából, mivel ez mutatja meg a világ létrejöttének okát. A világnak létre kell jönnie ahhoz, hogy a tudat kinyilvánítsa éberségét.

A fizikai jóga gyakorlója számára fontos emlékezni arra, hogy az emberi test önmagában nem egy végcél. Létezésének egyetlen oka az, hogy a cselekvés eszköze legyen a tudat számára. Ezért nem szabad túlzottan ragaszkodóvá válnunk ahhoz, hogy több száz egzotikus pózt tudjunk bemutatni, mivel ezek önmagukban kevés haszonnal bírnak. Csak akkor szolgálják a céljukat, ha a felszabadulás felé mutatnak, amit akkor tudnak megtenni, ha a helyes kontextusban gyakoroljuk őket. Ha pedig az egónk növelése vagy az elménk kielégítése érdekében végezzük őket, akkor akadályok az igazi jóga elérésében.

Mivel a természete szerint a látott csak a tudat célja érdekében létezik, ha ez a cél beteljesült, jogosan megszünteti megnyilvánulását. A világ célja az, hogy biztosítsa az élményt és a felszabadulást; és amikor ezt elérte, akkor a világ és a test befejezi megnyilvánulását.

A megnyilvánulás megszűnése azonban nem teljes. Csak azt jelenti, hogy a gunák visszarendeződnek a durva állapotból a finom és a megnyilvánult állapotokon át a természet (prakriti) megnyilvánulatlan (alinga) állapotába. Miért ez a helyzet? Miért nem szűnik meg teljességgel létezni a prakriti? A következő szútra elmagyarázza mindezt."

Nincsenek megjegyzések: