" 2.19. visésávisésa-linga-mátrálingáni guna-parváni
visésa - különbséggel; avisésa – különbség nélkül; linga-mátra – jellel ellátott; alingáni – jel nélküli; guna-parváni – a három guna állapota.
A gunák négy állapotban vannak: durva, finom, megnyilvánult és megnyilvánulatlan.
A világ megnyilvánulása előtt a három guna egyensúlyban van, és a természet (prakriti) csak megnyilvánulatlan formájában létezik. Ezt az univerzum Nagy Bumm előtti állapotához hasonlíthatjuk. Mondhatjuk, hogy az nem is létezett, de valójában létezett potenciálként, mag formájában. Vjásza elmagyarázza, hogy a prakriti megnyilvánulatlan (alinga) állapota a nem is létező, nem is nem létező, nem is valóságos, nem is nem valóságos állapot. Ezt csak akkor érthetjük meg, ha magunk mögött hagyjuk az arisztotelészi logika tanait, amely a görög filozófia, és az azt követő összes nyugati filozófia alapkövét is alkotja. A nyugati filozófia azt mondja, hogy ha A helyes és B helytelen, akkor A nem lehet egyenlő B-vel. Ez az elme logikája.
A keleti, vagy paradox logikát a tudat logikájának nevezhetjük. A tudat az a tartály, amelyből minden lehetőség megnyilvánul. Ezért a tudat logikájába az összes lehetőséget bele kell foglalni. A paradox logika szerint, ha A igaz és B hamis, A és B lehet azonos, nem azonos, és egyszerre azonos és nem azonos is, vagy egyik sem. Mindezek a lehetőségek megjelennek a tudatban, de a korlátozott, egyszerűsítő emberi elmében nem jelennek meg.
A gunák második szintje a megnyilvánult szint. Rishi Vjásza szerint, a kozmikus intelligencia vagy intellektus a megnyilvánulatlan prakritiből nyilvánul meg. Ebből az okból nevezik az intellektust a prakriti első termékének. Amikor a meditációt (involúció) gyakoroljuk, nyilvánvalóan az intellektus a legutolsó dolog, ami megnyilvánulatlanná válik. A megnyilvánultból jön létre a gunák finom szitnje. Ez hozza létre az egót és a finom tárgyakat (tanmátrákat). Először az egó nyilvánul meg, majd az egó, vagy a kozmikus én-cselekvő (ahankára) rávetíti az én-séget mindenre, amit az intelligencia tapasztal. Az egó a jelenségek tulajdonosa, egó nélkül nem létezhetne a világ. Az egó után az elemek öt finom esszenciája nyilvánul meg, amelyeket infra-atomikus potenciáloknak is neveznek. Úgy kell megértenünk őket, mint az elemi fizikai törvények mély lényegét, amelyek alapján minden jelenség és megnyilvánulás létrejön. Ezek a hang, tapintás, forma, íz és illat esszenciái.
A gunák utolsó állapota nyilvánítja meg a tizenhat durva kategóriát. Az öt finom esszenciából (tanmátrából) jön létre az öt durva elem (mahábhúta). A hang lényegéből jön létre a tér. A tapintás lényegéből a levegő, a forma lényegéből a tűz, az íz lényege hozza létre a vizet, és az illat lényege hozza létre a föld elemet. Ezeknek a fogalmaknak a megértése azért nehéz, mert angolra is nehéz lefordítani őket. Csak akkor értjük meg őket helyesen, ha meditációban látjuk.
Az egóból emelkedik ki a tizenegyes csoport. Ez az öt érzékszervi funkciót (hallás, érintés, látás, ízlelés, szaglás) és az öt cselekvő funkciót (beszéd, megragadás, mozgás, kiválasztás, szaporodás) foglalja magában. A tizenegyedik és utolsó az elme (manasz).
Érdekes látni, hogy a belső eszköz (csitta) három alkotó eleme vagy kategóriája a gunák három változatában jelenik meg. Ez megmagyarázhatja, hogy miért rendelkeznek annyira extrém módon eltérő funkcióval. A megnyilvánult gunák hozzák létre az intellektust; a gunák finom állapotukban hozzák létre az egót; és végül a gunák durva állapotából jelenik meg az elme. A gunák változását a megnyilvánulatlantól a durva szintig evolúciónak nevezzük. Ebben a folyamatban van kivetítve a világ. Amikor a gunák a durvától a megnyilvánulatlanig haladnak, azt involúciónak nevezzük. Ez a jóga folyamata, és ezáltal lehet elérni a spirituális eksztázist és szabadságot.
A nyugati gondolkodásban az „evolúció” fogalom a fejlődés motívumát tartalmazza. Az indiai filozófiában azonban nincs haladás, mivel a határtalan tudat (Brahman) fölötte áll az időnek. Semmi nincs teremtve, minden örök. Ezért itt az evolúció lefelé és kifelá tartó mozgást jelent, az intelligenciától a föld elemig. A jóga folyamatát involúciónak nevezik, mivel ez befelé és fölfelé tart, a tudat felé."
visésa - különbséggel; avisésa – különbség nélkül; linga-mátra – jellel ellátott; alingáni – jel nélküli; guna-parváni – a három guna állapota.
A gunák négy állapotban vannak: durva, finom, megnyilvánult és megnyilvánulatlan.
A világ megnyilvánulása előtt a három guna egyensúlyban van, és a természet (prakriti) csak megnyilvánulatlan formájában létezik. Ezt az univerzum Nagy Bumm előtti állapotához hasonlíthatjuk. Mondhatjuk, hogy az nem is létezett, de valójában létezett potenciálként, mag formájában. Vjásza elmagyarázza, hogy a prakriti megnyilvánulatlan (alinga) állapota a nem is létező, nem is nem létező, nem is valóságos, nem is nem valóságos állapot. Ezt csak akkor érthetjük meg, ha magunk mögött hagyjuk az arisztotelészi logika tanait, amely a görög filozófia, és az azt követő összes nyugati filozófia alapkövét is alkotja. A nyugati filozófia azt mondja, hogy ha A helyes és B helytelen, akkor A nem lehet egyenlő B-vel. Ez az elme logikája.
A keleti, vagy paradox logikát a tudat logikájának nevezhetjük. A tudat az a tartály, amelyből minden lehetőség megnyilvánul. Ezért a tudat logikájába az összes lehetőséget bele kell foglalni. A paradox logika szerint, ha A igaz és B hamis, A és B lehet azonos, nem azonos, és egyszerre azonos és nem azonos is, vagy egyik sem. Mindezek a lehetőségek megjelennek a tudatban, de a korlátozott, egyszerűsítő emberi elmében nem jelennek meg.
A gunák második szintje a megnyilvánult szint. Rishi Vjásza szerint, a kozmikus intelligencia vagy intellektus a megnyilvánulatlan prakritiből nyilvánul meg. Ebből az okból nevezik az intellektust a prakriti első termékének. Amikor a meditációt (involúció) gyakoroljuk, nyilvánvalóan az intellektus a legutolsó dolog, ami megnyilvánulatlanná válik. A megnyilvánultból jön létre a gunák finom szitnje. Ez hozza létre az egót és a finom tárgyakat (tanmátrákat). Először az egó nyilvánul meg, majd az egó, vagy a kozmikus én-cselekvő (ahankára) rávetíti az én-séget mindenre, amit az intelligencia tapasztal. Az egó a jelenségek tulajdonosa, egó nélkül nem létezhetne a világ. Az egó után az elemek öt finom esszenciája nyilvánul meg, amelyeket infra-atomikus potenciáloknak is neveznek. Úgy kell megértenünk őket, mint az elemi fizikai törvények mély lényegét, amelyek alapján minden jelenség és megnyilvánulás létrejön. Ezek a hang, tapintás, forma, íz és illat esszenciái.
A gunák utolsó állapota nyilvánítja meg a tizenhat durva kategóriát. Az öt finom esszenciából (tanmátrából) jön létre az öt durva elem (mahábhúta). A hang lényegéből jön létre a tér. A tapintás lényegéből a levegő, a forma lényegéből a tűz, az íz lényege hozza létre a vizet, és az illat lényege hozza létre a föld elemet. Ezeknek a fogalmaknak a megértése azért nehéz, mert angolra is nehéz lefordítani őket. Csak akkor értjük meg őket helyesen, ha meditációban látjuk.
Az egóból emelkedik ki a tizenegyes csoport. Ez az öt érzékszervi funkciót (hallás, érintés, látás, ízlelés, szaglás) és az öt cselekvő funkciót (beszéd, megragadás, mozgás, kiválasztás, szaporodás) foglalja magában. A tizenegyedik és utolsó az elme (manasz).
Érdekes látni, hogy a belső eszköz (csitta) három alkotó eleme vagy kategóriája a gunák három változatában jelenik meg. Ez megmagyarázhatja, hogy miért rendelkeznek annyira extrém módon eltérő funkcióval. A megnyilvánult gunák hozzák létre az intellektust; a gunák finom állapotukban hozzák létre az egót; és végül a gunák durva állapotából jelenik meg az elme. A gunák változását a megnyilvánulatlantól a durva szintig evolúciónak nevezzük. Ebben a folyamatban van kivetítve a világ. Amikor a gunák a durvától a megnyilvánulatlanig haladnak, azt involúciónak nevezzük. Ez a jóga folyamata, és ezáltal lehet elérni a spirituális eksztázist és szabadságot.
A nyugati gondolkodásban az „evolúció” fogalom a fejlődés motívumát tartalmazza. Az indiai filozófiában azonban nincs haladás, mivel a határtalan tudat (Brahman) fölötte áll az időnek. Semmi nincs teremtve, minden örök. Ezért itt az evolúció lefelé és kifelá tartó mozgást jelent, az intelligenciától a föld elemig. A jóga folyamatát involúciónak nevezik, mivel ez befelé és fölfelé tart, a tudat felé."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése