2012. október 10., szerda

Drog és dopping vol.2.

Akkor ma a doppingról beszélünk, jó? Miért is? Egyrészt azért, mert azt tapasztalom, hogy a doppingszerek használata messze túlnőtte a versenysport határait. Másrészt azért, mert ez is egy pszichológiai jelenség, és sok mindenben hasonlít a drogfüggőséghez. Mondjuk azt, hogy a droghasználó olyan változásokat szeretne elérni a tudatában, amiket "tisztán" csak nagyon komoly meditációs "edzéssel" érhetne el, de a látszólag könnyebb utat választja, amiért persze egészségkárosodással kell fizetnie, és a végeredmény sokkal siralmasabb, mintha maradt volna józan és szembenézett volna az élet szenvedéseivel, ahogy azt a tegnapi blogban Patandzsali elemezgette. A szenvedés megszüntetésére irányuló törekvés egy természetes késztetés, csakhogy az intelligenciánktól függ az, hogy mennyire konstruktív módszert választunk, és ennek következtében mennyire maradandó eredményt érünk el. 

Az egyetlen valóban maradandó módszer, ahogyan azt hétfőn is kikövetkeztettük a jóga, és az önvalónkról szóló tudatosságunk felébresztése. Ez teljesen kikapcsolja az elmét, vagy legalábbis lecsendesíti. A doppingszerekhez folyamodók is könnyebben, gyorsabban szeretnének elérni bizonyos eredményeket például a sportban, anélkül, hogy hajlandóak lennének annyi munkát belefektetni az edzésbe, ami ahhoz kellene, hogy tisztán elérjék mindezt. A versenysportot most szándékosasn nem érintem, mert ott már régóta az üzletről és a pénzről szól minden, és a közönséget új rekordokkal kell szórakoztatni. Ha tíz versenyzőből kilenc doppingol, akkor a tizediknek nem biztos, hogy elég a jó genetika ahhoz, hogy ezt a hátrányt ledolgozza tiszta edzéssel.

De maradjunk a "laikus", hobbista sportolóknál, vagy akár azoknál, akik jól akarnak kinézni, le akarnak fogyni satöbbi. Én ebben a tekintetben is meglehetősen szigorúan nézem, mert nem úgy kezelem a kérdést, hogy "Ami tiltólistán van, az doppingszer, ami még nincs, az meg nem az", vagy "Csak az doppingol, aki megbukik a teszten" stb. 

Kukkantsunk csak bele, mennyire komoly üzletággá vált ez is! A testépítő boltokban kapható különböző kreatin-mátrixok nem csak az erősportok, de a teljesítménysportok esetén is megdobhatják a versenyző állapotát, csökkenthetik a regenerációs időt stb. A káros hatásairól hadd ne beszéljek részletesen, ennek mindenki utánajárhat, akit érdekel. A hormonrendszer birizgálásáról nem is beszélve. Szinte minden olyan szer, ami tesztoszteront vagy annak előanyagait tartalmazza, már tiltólistára került. De azok a szerek, amelyek a szervezet saját tesztoszteron-termelését fokozzák, még egyelőre legálisak, sőt, szinte minden sportolónak ajánlgatják őket. Nyilván a szexuális teljesítmény-fokozók jelentős része is az én szememben a dopping kategóriába esik, mert vagy a hormonháztartást birizgálja, vagy a szívet terheli le fölöslegesen. 

És a zsírégetőkkel is ez a helyzet. Vagyis valamivel nehezebb tudatos diétával és edzéssel lefogyni és úgy maradni, mint csilivili karnitin- meg CLA-kapszulákat szedni és így előnyhöz jutni. És hogy egy testépítő mennyi minden szintetikus vackot szed be a vérplazma-növelőktől kezdve az értágítókon át a nitrogén-oxid-fokozókig, azt jobb nem ecsetelni. Amerikában az idősödő társadalom életmód-drogja a marihuána, mivel csökkenti az öregkorral járó depressziót és frusztrációt. Ugyanezen ötven feletti korosztály életmód-doppingszere pedig a növekedési hormon, amit a szervezet idősebb korban már egyre kevésbé termel. Pedig csökkenti a zsírlerakódást, fejleszti az izomzatot, rugalmassá teszi a szöveteket, megelőzi a sejtek öregedését. Nade ahogy Maehle mondja, az is egy illúzió, amikor valaki örökké fiatal akar maradni. A jómódú réteg idősödő tagjai szint egytől egyig hormonkezelésre járnak, ha nincs elég tesztoszteron, akkor azt kapnak, ha a pajzsmirigy lassult le, akkor azt, stb. 

A pszichológiai jelenség lényege az, hogy olyan előnyhöz akarok jutni, ami a karmám szerint nem jár, vagy csak több erőfeszítéssel lenne elérhető, mint amennyit hajlandó vagyok befektetni. Miért? mert villogni akarok mások előtt, vagy nem vagyok hajlandó elfogadni magamat olyannak, amilyen vagyok, vagy megtenni azt, ami kell a változáshoz. A doppingolók mentségére legyen elmondva azért a drogosokkal szemben, hogy ők legalább edzenek, tehát az akaraterejüket még nem veszítették el teljesen. Viszont egyszer a karma visszaüt, és akkor sok sportoló meghasonlik önmagával, mert bár fiatalkorában azt mondta: "Nem érdekel, ha tönkremegyek bele, akkor is megéri doppingolni", amikor a dicsőség és a teljesítmény tovaillan, akkor csak a szenvedés marad, ami elkerülhető lett volna. 

A jóga azonban azt tanítja, hogy kerüljünk harmóniába önmagunkkal, és belül keressük a boldogságot. Nem attól leszünk boldogok, hogy nem fér a karunk a póló ujjába, hanem attól, ha megtaláljuk önmagunkat. Jó dolog az, ha valaki sportol, sőt, azt mondom, hogy kell is, akár még a jóga mellett is. De figyeljünk oda a testünk jelzéseire, ne erőszakoljuk meg. Egyenletesen növeljük a terhelést, és ha fáradt vagy beteg, akkor ne a tabletta után nyúljunk (és akkor a fájdalomcsillapítók, altatók, nyugtatók, élénkítők és antidepresszánsok körét még nem is érintettük, de a fogamzásgátló tablettákról is hosszasan lehetne beszélgetni), hanem pihenjünk, regenerálódjunk, nevessünk, kiránduljunk, menjünk masszázsra, álljunk fejen, cigánykerekezzünk és érezzük jól magunkat! 

Például a gyertya és a fejenállás, vagy a múla bandha és uddíjána bandha természetes módon stimulálják a belső elválasztású mirigyeket, és ha valaki rendszeresen végzi, szerintem ezerszer harmonikusabb eredményeket érhet el, mint a különböző szintetikus kapszulák szedésével. Az ájurvéda azt tanítja, hogy az emberi test csak a természetben fellelhető tápanyagokat képes befogadni, és nem tud mit kezdeni a szintetikus vegyi anyagokkal. Én sokkal inkább hiszek a gyógynövények erejében, mint a gyógyszerészlaborok kotyvalékaiban. Persze a gyógynövényeket sem mindegy, mikor és hogyan szedjük. Van, amelyik az egészséges embernek való, és van, amelyik csak beteg embernek. Ehhez is érteni kell, különben félrepöröghet a szervezet, ha nem használjuk őket bölcsen. 

Nem azért írtam azonban ezt a két bejegyzést, hogy elítéljem azokat, akik valamilyen tudatmódosító, doppingszer vagy gyógyszer függőségében szenvednek. Sokkal inkább azért, hogy segítsek nekik rájönni, valójában nincs rá szükségük, mert sokkal értékesebbek és boldogabbak önmagukban, mindenféle külső szerek nélkül. A boldogság belülről fakad, és ezt semmilyen mennyiségű külső stimulációval nem lehet helyettesíteni. Csendesítsd le az elmédet, ismerd meg önmagadat, és rájössz, hogy igazam van! Sokkal erősebb vagy, mint gondolnád!

Nincsenek megjegyzések: