5.31. ékó védó bahu-sákhó hj anantasz
védjam tvám saranam jé prapannász
tésám sántih sásvatí nétarésám
A Véda egy, végtelen, és számos ága van. Minden tudása csak rólad szól – a te formád egy. Azok, akik menedéket vesznek nálad, a Védák tárgyánál, örök békére lelnek. Mások nem érik ezt el.
Ez a vers tovább fűzi az előző vers témáját, és véleményem szerint az egységélmény és a nonduális felfogás fontosságára hívja fel a figyelmet, mivel az egyszerre lesz inkluzív (azaz mindent magába foglaló) és exkluzív (vagyis kizárólagos) is. Ha a Védák követője felismeri, hogy minden egy, és minden Siva, akkor eléri a maradandó békét. Míg ha megértése bizonyos aspektusokat kizár, az elméje nem lelhet örök békére. Minden olyan hitrendszert le kell bontani a tudatunkban, mely valamit kizár a létező valóságból. Az egységélmény valódi megélése vezet el az illúzió természetének felismeréséhez és a valóságélmény teljes integrációjához. Siva, mint a Védák gyökere és egyetlen tárgya, képes eljuttatni a gyakorlót ebbe az állapotba. Míg ha valaki csak a Védák egyik vagy másik ágát követi és fogadja el valóságosnak, lemarad a teljes Egész megtapasztalásáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése