tvam aksaram prakritau gúdha-rúpam
tat tvám szatjam pravadantíha szantah
szvajam-prabham bhavató jat-prakásam
Az Óm szótag Téged ír le, a felszabadulás magját. Te vagy az elpusztíthatatlan, aki titkon megbújik az anyagi teremtésben. Ebben a világban a szent emberek úgy beszélnek rólad, mint az igazságról, melynek fénye önmagától ragyog.
A Brahmant általában a leírhatatlan, megnevezhetetlen Végső Igazságnak szokták nevezni, mivel ha bármilyen szavakkal megpróbáljuk leírni, akkor belebotlunk a kifejezéseink, definícióink és az emberi nyelv korlátozott voltába. Mégis, a szent Óm szótagot azonosnak tekintik a Brahmannal. Aki az Óm mantrán meditál, az megtapasztalhatja Önnön Brahman-természetét, és az abból származó boldogságot, a Brahmánandát. Az Óm mantra tehát nem különbözik Sivától, és ha rajta meditálunk, akkor bizonyára elérjük a felszabadulást. A vers ezért is illeti Sivát a „mukti-bídzsa” - a „Felszabadulás magja” névvel. Miközben Siva elrejti magát az anyagi teremtésben, azok, akik az illúzió hatása alatt állnak, az élőlényeket és az isteni lényeket is a természet megnyilvánulásaihoz hasonlóan átmenetinek tekinthetik, holott Siva és a lelkek is örök és elpusztíthatatlan természettel rendelkeznek, ami nem anyagi. Bár Sivát és az Abszolút Igazságot nehéz emberei szavakkal leírni, a bölcsek nem is győzködnek senkit ezzel kapcsolatos állításaikkal, mert felismerik, hogy Siva fénye önmagától ragyog, és nincs szüksége arra, hogy bárkit is meggyőzzenek Siva igazságáról. Aki felismeri ezt az önmagától ragyogó igazságot, az nagyon szerencsés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése