Mysore-i csavar

Ismét csak öt órát sikerült aludni, 4-kor csörög az óra. Istvánnal alig bírunk magunkhoz térni. Ő rutinszerűen kitámolyog a konyhába, feldob egy Earl Grey teát. Én beguggolok a wc-be (itt Indiában guggolni szoktak, a legtöbb helyen pottyantós wc van, és nem ülőkés angol), majd komótosan elkezdem kancsózni magamra a hideg vizet. Nincs hideg amúgy reggelente sem, 20-22 fok körül lehet, de azért valamivel melegebb víznek jobban örülnék. Eszembe jut a Hatha-jóga Pradipika paracsolata, miszerint a jóginak nem szabad korán reggel hideg vízben fürödnie. Kár, hogy ezt a háziak nem tudják és nem szereltetik meg a bojlert. Fürdés után én is a bögréhez nyúlok, bekeverem a napindító Green Gold Solart, és beleborítok egy kis Kineto energiaitalt, hogy el ne aludjak valamelyik vinyásza közben. Istvánba is belediktálok egy pohárral. Így már jobb színben látjuk a világot. István bevallotta, hogy nem az a rajongó típus, de három napja, mióta szedi az algát, ő is tapasztalta, hogy lazultak az ízületei. Én is egész rendbejöttem, bár még egy kis alvás nem ártana.

Elsőnek érünk át a sálába, öt körül, Ajay anyukája nyitja ki a kaput, felenged a fedett teraszra. Ez hangulatos kis hely, két fehér tűzhely is van rajta, gondolom nem barbecue-t szoktak sütni rajta,inkább védikus tűzceremóniákat mutatnak be. Elkezdünk melegíteni, hogy teljen az idő. Megérkezik Ildikó és Péter. Beállunk fotózkodni a bezárt sála elé, amit ugye nem szabadna. Ebben a pillanatban betoppan Pramod, elnézően mosolyog. Felbátorodunk, őt is odaállítjuk a képhez. Kinyitja a sálát, majd angolosan távozik. Elkezdünk melegíteni, érkeznek a többiek. A házban alattunk lakik egy lengyel házaspár, két gyerekkel. Bartosnak hívják a fickót, rasta hajú, kigyúrt, napsütötte ürge,mindig mosolyog. A mellékest úgy szedi össze itt Indiában, hogy Thai jógamasszázst (száraz), ájurvédikus jógamasszázst (olajos), és Kalari masszázst csinál. Mindhárom nagyon egzotikus, főleg az utóbbi, amit a birkózóknak és a harcosoknak szoktak csinálni, lábbal, miközben a masszőr egy kötélbe kapaszkodik. Egy másfél órás masszázs kedvezményesen 1200 rúpia, úgy számoltuk, havi 2-300 ezer Ft-ot összekalapál, ami itt kint egyáltalán nem rossz pénz. Szóval ők voltak elől, meg egy csumis kinézetű magas ausztrál gyerek (vörös gatyában pózol be a képen), akit már tegnap láttam. Középen egy francia nőci, aki itt lakik a mi házunkban, előttem egy Janaka nevű amerikai ürge, aki később rendkívüli módon belopta magamat a szívembe (majd mindjárt elmondom, mivel érte ezt el), meg egy másik hallgatag srác. A harmadik sorban István a bambuszból készült bordásfal mellett, amin a jógahidat csináltatja vele Ajay, középen én, és Ildikó. Hál’ Istennek csak ennyien vagyunk ma is. Mi buzgón melegítünk, a többiek relaxálnak. Úgy látszik a profik már csak kirázzák az ujjukból a hajlékonyságot korán reggel.

Ajay betoppan kezdésre, laza pulcsiban, hosszú gatyában. Ezek szerint az igazgatásban nem melegszel ki annyira. Leülünk, elkezdjük a mantrákat. Az Om-ot elképzelhetetlenül alacsonyan kezdi, a közepénél mintha megnyitná a szájpadlását, igazi tibeti buddhista orrhangot ad ki. Felállunk, leszámolja az első napüdvözletet, utána folytatjuk. Szinte minden lefelé néző kutyánál megtalál, nyomja a derekamat kegyetlenül lefelé. Nagyságrendekkel jobban igazít, mint Pramod. Figyel mindenkit, ismerkedik a csapattal. Úgy látszik, nem csak az előrehajlítókat szereti, hanem a csavarásokat is. Parivritta trikónászanánál a hasamat jól odaszorítja a combomhoz. Alapos ürge, az tény. Lemegyünk a földre, továbbra is nyom lefelé minden egyes előrehajlítónál, kopogtat, ahol lazítani vagy nyújtani kéne. Közben figyelem, hogy a lengyelek meg a francia csaj elkezdik a második sorozatot. Elég egzotikusan nyomják, van benne vagy 5-6 póz, amit én a harmadik-negyedikben láttam. Később kiderül, amikor Bartus feleségével beszélgetek, hogy ez volt az eredeti sorrend, csak Pattabhi egy pár pózt átpakolt a későbbiekbe. Erről még kell gyűjtenem adatot Ajaytól. Csinálnak falra feltámasztott sáskapózt, majd fej fölött átlógatósat, aztán az íjpózt olyan változattal, hogy a könyököd előre néz. Én is csak nézek. Ajay minduntalan ott terem mellettem, és igazít, könyörtelenül. Elégedetten nyugtázza, hogy beleveszem a két pózt, amit pluszba szoktak csinálni. A féloldalas ászanák között nem csinálnak vinyászát, ami nekem hiányzik. Na mindegy, van mit gyakorolni így is. Maricsjászana C-ben és D-ben is vagy 210 fokra befordítja a felsőtestemet. Közben azon gondolkodom, hogy jó lett volna kiüríteni a beleimet óra előtt, mert mindjárt ő teszi meg helyettem. Ezt a figurát elneveztem Mysore-i csavarnak. Szupta-kúrmászanánál addig nyomja a könyökömet hátrafelé, míg simán összekulcsolom a kezeimet hátul. Úgy tűnik,ez fontosabb, mint a lábak keresztezése elől. Azért azt is megcsinálja, majd felemeli, a fejemet betuszkolja a bokáim alá. Tisztára, mint Kamal. Nosztalgiázok. A kettesek tovább nyomják az egzotikumokat, figyelek serényen, miközben a saját gyakorlásomra is koncentrálni kell. Egész jól haladunk, hétkor befejező mantra, majd bevonulunk a magánzárkába hárman, mert már jön a következő kontingens.

Relaxáció után kiosonunk, lesasolom a hetes csapatot. Pont az ajtónk előtt keresztben egy hosszú hajú koreai nyomja, Rodney Yee-re hajaz. Még pár ázsiai mellett ott sorakoznak a magyarok is, csendben gyakorolnak. Az irodában astangás feliratú atlétákat lehet kapni, most jött meg az új szállítmány. Kiválasztok egy bordót, várom, hogy talál-e még más színt az eladó. Odalép hozzám Janaka, és elkezdi bizonygatni, hogy ő rendelt hármat, egy kéket, egy fehéret meg egy bordót. Ki is kapta a kezemből. Elkezdtem alkudozni, hogy ő kap kettőt, én egyet. Nem foglalkozott velem, elvitte mindet. Eddig se csíptem az amerikaiakat, de most már még kevésbé. Kifelé menet megköszöntem neki a kedvességét. Legalább az ütős kis jógaóra mellé kaptam egy jellemnevelő tréninget is. Elugrottunk Bogyóért a hotelbe, mivel ő nem jár a reggeli jógaórára. Elég neki a back-bending. Helyette bevállalt egy másfél órás ájurvédikus masszázst Bartosnál. Én közben lepujáztam, majd elindultam a Yogic Supplies felé, ahol megbeszéltük a házi reggelit. Illetve csak indultam volna, mert nem találtam. Mentem egy kört, aztán visszajöttem, egyedül elfogyasztottam egy jógikus reggelit. Egy mangó, egy gránátalma, egy negyed dinnye, egy pohár műzli. Úgy látszik, folytatódik az alázatosító tréning, amit reggel Janaka kezdett el. Közben Bogyó is feltámolyog a masszázsról. Tetszett neki, de kemény volt. Azt mondta, hogy minden pontját végignyomta, a beleket, belenyúlt a csontokba, satöbbi. A legtöbbet a talpával dolgozott. Amíg Bogyó próbál magához térni, megérkezik a csapat többi része is, nagy hanggal. Lelkesen folytatják a jellemnevelésemet. Megkérdezem, milyen volt a reggeli óra, mire kijelentik hogy szuper, és én pedig nem jól tanítottam őket, mert Ajay egy pár dolgot másképpen magyaráz. Majd próbálok felzárkózni, és képezni magamat.

Napközbenre szabad programot hirdetünk, így végre elszabadulhatunk egy kicsit intézkedni. Megrendelem a Mysore szőnyegeket az Atma Center számára, próbálok egy szárit venni a feleségemnek, ami nem sikerül, és végül eljutunk egy ájurvédikus boltba, hogy megvegyük a betevő gyógyszereket. István is vásárol az ízületlazító pirulákból, és hazaindulunk, mert nyakunkon a délutáni óra.

Délután folytatjuk Vinaynál a Back-bendinget. A csapat időben érkezik, elkezdjük a Vinay-féle napüdvözlettel, ami egy rendkívül egzotikus találmány. Lefelé menet van benne két légzésvisszatartás, felfelé jövet csak egy, de az alatt három mozdulatot kell megcsinálnod. És az uttánászanából lábujjhegyen kell feljönni. Szóval nem semmi. Ebből lepörgetünk vagy tizet, lassan kezdem érezni az összes izmomat, kiváltképp a fölső farizmomat, ami már a tegnapi back-bending óta sajog. Álló gyakorlatok. Az oldalra hajlításokat imádom. Pétert és Bogyót oldalra tette Vinay, a nyugdíjas sávba. Ők könnyített verziót kapnak. Bogyó két napüdvözlet után leáll pihenni nagy komoly arccal. Fő a fokozatosság. Terpeszben előre kell hajolni és csavarni a gerincet. A Mysore-i csavarból (Angolul Mysore City Shuffle) ő is kiveszi a részét. Amúgy István szerint Vinay nem az igazgatós fajta. Ennek ellenére Györgyit mellettem minduntalan megigazítja. Egy fokkal tovább megyünk ma, fél lábas tevepózt is csinálunk, ami nagyon bejön, Vinay vinyászájában is szerepel. Gondolatban tovább ragozgatom a pózban rejlő lehetőségeket. Van teve két lábbal is, és a végén persze az elmaradhatatlan Úrdhva-dhanurászana. A térdet és a könyököt teljesen ki kell nyújtani, és a csípőt tolni felfelé meg a kezünk felé. Jó alapos. Vinay mindig elmagyarázza, hogy az 5-10 légzés alatt, amíg a pózban vagyunk, mit toljunk belégzésre és kilégzésre, hogy a póz mélyüljön. Lezárásképpen 15 légzésig kell hasalni teknőspózban. Ettől már az agyam ledobja az ékszíjat, a holnapi elkerülhetetlen Ajay-prés jut az eszembe. Végre tíz légzés után megadom magamat, és kikecmergek a combom alól. A relaxáció jól esik, bele is alszom, Péter Iphone-jának cirregése ébreszt. Megijedek, hogy az én telefonom zavarta meg a csendet, de aztán megnyugszom. Még a befejező mantra közben is bóbiskolok. István végig nagyon fáradt volt, úgyhogy ma este korai fekvés lesz.

Előtte persze bepróbálkozunk egy újabb étteremmel. Mint Masala a neve. Mindenki farkaséhes, lezajlik a szokásos kétórás esti dínomdánom, miközben Heni neve napját ünnepeljük. Egy macit és egy Kinder-tojást kap ajándékba. A csapat fele eldönti, hogy holnap délelőtt meglátogatjuk egy szálloda medencéjét. A másik fele várost akar nézni. Nekem a mai belvárosi tülekedés éppen elég volt, és el is vagyok maradva a japázásommal. Úgyhogy a medencét választom. Most pedig minél hamarabb fekvés, holnap reggel vár az újabb Mysore-i csavar!

Jógával köszöntsd a napot

Amit az ember a legfontosabbnak tart, azt veszi előre. Legalábbis itt Mysore-ban ez az álláspont. Reggel felkelsz és jógázol. István 4-kor már talpon, fogmosás után kiteríti a szőnyegét és elkezd nyújtani, hogy be legyen melegedve órára. Nekem kicsit több idő az elkészülés, de 5 körül már ballagunk Ajay Sthalam8 elnevezésű jógasálájába. Csendes még a hely, egy fiú és egy lány fekszik a földön, relaxál. Ildikó a bejáratnál vár, Péter átkísérte a hotelből. Pikpakk átöltözünk. Bent csendben kell lenni, ez a szabály - súgja oda István. Nam ártana itthon az Atmában sem bevezetni. A fő terem nem túl nagy, három sorban három-három ember fér el kényelmesen. Szerencsére nem is vagyunk sokan. Még egy-két tag érkezik, mi közben elkezdünk melegíteni, tekergetjük a kezünket-lábunkat jobbra-balra. Csodát tett ez a hat óra alvás. Vinay mondta előző este, hogy nem szabad túl későn enni és feküdni, mert nem lesz energiánk. Istvánnak mondtam, hogy én már kész vagyok. Ő nem aggódott, azt mondta, felemeli az energiáját a szexcsakrájából.

5.30-kor megérkezett a helyettesítő tanár, Pramod. Ajay ugyanis vasárnap szanszkrit egyetemen tanul, csak délutáni órát tart. István minden indiai nevet nyugatiasít. A Pramod-ot Promod-nak mondja, Kamalt pedig Camelnek hívta Rishikeshben. Elég hozzá annyi, hogy emberünk leült, elmondta velünk a bevezető mantrákat (más, mint amit itthon szoktunk, inkább a Mandaláshioz hasonló). Az első napüdvözletet végigszámolta, utána Mysore style következett. Előttem egy magas ausztrál csávó izzadt, Istvánka a sarokban szép komótosan. Nem voltak világbajnokok a résztvevők, úgyhogy egészen helyreállt az önbizalmam. A sorozat is sokkal jobban ment, mint tegnap reggel Sharmilánál. Pramod serénykedett, az előrehajlítóknál minduntalan rámdobta a gamsámat (vékony vászon törölköző), és rámtehénkedett kb 80 kilójával. Hiába, súlyos egyéniség. A kritikus pontokat megkopogtatta az ujja végével, hogy figyeljek rá, egy-két szóval helyrerakott, mindent összevetve szépen igazított, egész sokszor megtalált. Baddhakónászanában vagy 15 légzésig lenn tartott, miközben a fülembe súgta: "Relax!" Amikor kiengedett vasöleléséből, megveregette a hátamat: "Good job!" István szerint azért voltunk kevesen, mert sokan pihennek hétvégén, vagy eleve csak Ajay órájára jönnek. Mindenesetre megfigyeltem, hogy van náluk két plusz póz, a féllótuszos álló előrehajlítás előtt csinálnak egy fapózt (combhoz betámasztott lábbal), illetve a Dzsánusírsászana C után még csinálnak egy előrehajlítást kicsavart gerinccel. Nem unatkoztam. Viszont a féloldalas ászanák között kihagyják a vinyászát, Pramod szerint nem szabad szétválasztani a póz két felét. Hétkor mér a befejező sornál jártunk, Pramod szólt, hogy mondjuk el együtt a befejező mantrát. Utána egy magánzárkaszerű kis szobába terelt be István, ahol Ildivel hárman befejeztük a fejenállást és a többieket. Amikor kimásztunk a szobából, már gyakorolt a csapat többi része, valamivel nagyobb számú résztvevővel. Kíváncsi leszek holnap Ajayra "in person". A fotókkal az a baj, hogy mindegyik sálában ki van írva, hogy tilos a fotózás. Sharmila sem engedte. Úgyhogy a jókis izzadós jógaórákat képzeljétek el a szavaim alapján. Majd Udupiban fotózunk, ott a magunk urai leszünk.

Én hazaszaladtam pujázni, míg István visszament a sálába befizetni a hetet, és a Mandalában találkoztunk reggeli céljából. A két szakács nem kapkodta el a témát, így kb tizenegykor álltunk fel, felettébb oldott hangulatban. Körülöttünk különböző nemzetiségű, bőrszínű, hajhosszúságú és karizom-méretű jógások lazultak hasonlóképpen, de persze az Ungarische társaság volt a legharsányabb. Azt terveztük, hogy közzéteszünk a Youtube-on egy pár hangulatfestő snittet, csak itt lassú a feltöltés. Amíg vártuk a reggelit (ez majdnem egy órát igénybe vett), benéztünk a Mandala jógatermébe, elvégre itt jógázott István két hónapot. A fenti kép is ott készült. Reggeli után bevágódtunk még egy jóga-shopba, ahol egyből meghívtak holnapra reggelizni. Én itthon maradtam blogot írni, a többiek bementek a városba shoppingolni. Vinay óráján találkoztunk délután.

Én kicsit körülményesen találtam oda az István által adott térkép alapján, de 3.25-kor beestem a terembe. Vinay már meditációban ült és várta, hogy lecsendesedjünk. Mantrákkal kezdtük az órát, majd a Vinay-féle napüdvözlet következett, amiben van vagy három légzésvisszatartás. Az astangás folyamatos légzés után egy kicsit nehéz volt megszokni. Utána álló gyakorlatokat csináltunk. István elmondása szerint keményebb szokott lenni az óra, de most gondolom szoktatta a társaságot. Így is jól átmozgatta a csípőnket minden irányba, nyögtünk nagyokat. Vinay nem az az igazgatós fajta, amit bántam egy szinten, de a gyakorlatok nagyon ötletesek voltak, jól tudom majd hasznosítani itthon a Wellyoga órán. Azárt a hátrahajlításokat nem hagyta ki. Volt íjpóz, kobra, jógahíd is. Ennyire jól még eddig nem sikerültek.Mindenki elégedetten állt fel másfél óra múlva. Ha belegondolok, meg is haltam volna, ha egy Astanga intenzitású órát tart. Ez éppen jó volt levezetésnek.

Óra után mindenki zuhanyzott, majd hatkor elindultunk megnézni a Mysore palotát, mivel vasárnap este kivilágítják. A menetrendszerű eső (ilyen a formánk) megérkezett, amikor a riksába szálltunk. Sári majdnem otthon maradt, mert fél a villámlástól. Végül becsűrtünk a belvárosba, először egy vega éttermet akartunk keresni, hogy napi fő étkezésünkre sort kerítsünk. Találtunk is egyet, de közölték, hogy csak eset héttől lesz táli (egy tálcán van rizs, meg különböző ételek), amiből végül fél nyolc lett. A vacsora közben Péter tudományos kiselőadást tartott arról, hogy Stephen Hawking (aki egyébként ateista) hogyan bizonyította be Isten létét a negyedik dimenzióról alkotott elméletével. Közben a nők egyenjogúságának témája körül parázs vita alakult ki, az indiai férfiak csak néztek. Gondolom őket csak otthon a négy fal között osztja ekkora hévvel a feleségük. Egyszóval vacsi közben kinéztem az ablakon, tényleg kigyulladtak a futófények a palota kupoláján, de mire fizettünk, ki is aludtak. Így elmaradt a palotanézés. A csapat fele ott maradt még sétálni (úgy látszik túl sok energiájuk maradt még a két jógaóra után), mi meg hazajöttünk a dolgainkat intézni. Holnap ismát 4-kor kelünk. Tömeg várható Ajaynál, igyekszünk ötre átérni és befoglalni a tuti helyeket.

Mysore Forever!

Újabb 5 órai alvás után sikerült az egész csapatnak felkelnie, és negyed 6-kor megjelentünk Sharmila jógatermében. Ő éppen akkor kelt, de fél 6-kor már pontban kezdtük, mert 7-re jöttek a helyi tanítványai. A szokásos könnyed stílusban levezette az órát, közben egy párszor jól belenyomott az előrehajlítókba. Megint egy gyakorlattal továbbengedte Istvánt, velem megcsinálta a hátrahajlításokat, bár mindannyian úgy éreztük, hogy a három nap alatt ez volt a mélypont. Hiába, át kell szokni a reggeli jógára, otthon ugyanis a délutáni óráim előtt gyakorlok, és melegben, tehát sokkal jobban hajlok. A Maricsjászana D például nem is ment. Hogy ebben az általános fáradtság vagy az elmúlt két esti zabálás milyen arányban játszott közre, azt nem tudom. Mindenesetre van valami varázslatos abban, ahogy elkezded a sorozatot sötétben, és már süt a nap, amikor kijössz a teremből. 7 felé megérkeztek a törzsvendégek, középkorú férfiak biciklis gatyóban, meg egy-két indiai (pedig azt hittem, hogy itt csak a nyugatiak jógáznak), és elkezdték a Mysore órát. Mi meg elbúcsúztunk Sharmilától, és elindultunk.

A hotelben puja, reggeli majd fél órás pihi következett. Mikor felébredtem, elgondolkodtam, hogyan fogunk tudni Mysore-ban egy reggeli és egy délutáni óra mellett még kirándulni is. Tízkor indultunk Mysore-ba szokásos kisbuszunkkal. A sofőr nagyon cool módon vezetett. Útközben kókuszpálma-erdők, fantasztikus vöröslő hegyek, mintha a Yellowstone Nemzeti Parkban lennénk. Egy helyen megálltunk üdítőzni meg fagyizni, de nem akartuk húzni az időt, mert útközben meg akartuk nézni Srírangapatna városát, ahol egykor zárt a fő templom.

Amilyen szerencsénk volt, pont egyre értünk oda, de valamilyen oknál fogva a templom még nyitva volt. Hatalmas, piramisszerű torony magasodott a bejárat fölött, melyet gazdagon díszítettek a vallási témájú domborművek. Bogyó mindenáron a Káma-szútra jeleneteit kereste a faragásokon, de szerencsére nem talált. A több, mint ezer éves templom nem okozott csalódást. Az oltárakat nem lehetett fotózni, de azért egy csomó képet elsütöttünk odabent. Az egész hatalmas épület kőből van, és egy csomó oszlop tartja, mind faragott. Több oltár is van, a fő oltáron Venkatesha (Visnu) fekvő múrtija áll, legalább 4-5 méter hosszú. Hátul még volt több oltár is, mindenhol piros festéket tettek a homlokunkra, szentelt vizet adtak inni, és adományt kértek. Amikor kiértünk, kívülről is rácsodálkoztunk a szépségére. A templom udvarában is voltak szép oszlopos részek, ott is fotóztunk egy pár jógapózt autentikus háttér előtt.

Srirangapatna integy 200 évvel ezelőtt élte fénykorát, szintén Tippu Sultan főhadiszállása volt. Elmentünk egy újabb nyári palotájába, ez már dögösebb volt, szobákkal, egy csomó freskóval és egy óriási parkkal. Erősen tűzött a nap, mondtam mindenkinek, hogy fedje be a fejét. A palotában volt egy makett, amelyik az egész várost körülölelő várat ábrázolta. A falakon lévő freskók is nagyon pompázatos életre, komoly haderőre utaltak, amivel a szultán rendelkezett.

Négy óra körül értünk Mysore-ba, hangulatos kb félmilliós város. Laxmipuram negyed, ahol a jógaórák leszenk és ahol hotelt béreltünk, közepes kategóriába esik. Pattabhi Jois is itt kezdte, majd amikor megszaladt neki, átköltözött Gokulamba, ami Budapesten kb a Rózsadombnak felel meg. Így most megoszlik a jógás közönség a két kerület között. A budget jógások továbbra is itt nyomulnak, mert itt vannak jó és megfizethető tanárok, akik (és ez nem elhanyagolható szempont) kb 150 ezerért tartanak egy hónapos Teacher Trainingeket is, ami Pattabhiéknál nincs.

A szálloda (Airport Hotel) nem volt annyira puccos, mint a Bangalore-i VT Residency, viszont olcsóbb, és közel van a fontos pontokhoz. István is itt lakik tíz percre, én most éppen nála vendégeskedem szerzetesi szobájában. A hotel nem aratott osztatlan sikert. A fürdőszoba omlott és koszos volt (persze a Bangalore-i márvány fürdőszobát nehéz lett volna túlszárnyalni), és egy-két csótány is visszaköszönt a matrac alól. István lakása egész jó, csendes utcában van. A kb 8 négyzetméteres szobában nincs bútor, csak két matrac, és közös a fürdő meg a konyha a többi szobabérlővel (öt szoba, öt különböző nemzetségű jógás). Miután becuccoltunk,

visszamentünk a hotelhez, ahol a többiek laktak, hogy élelem után induljunk. István bejelentette, hogy délután ötkor bajos lesz, mert az ebédidőnek vége, vacsorát pedig fél nyolc után szolgálnak csak fel az éttermekben. A hotel alatti kis késdobálóban sikerült kialkudni egy pár masala dósát (fűszeres krumplival töltött sült lepény), meg csapátit egy kis dállal, szabdzsival. Minden csípett, mint annak a rendje, és a citromos szódánkat telenyomták feketesóval, mivel itt így szokás. legközelebb szólni kell előre, hogy édesen kérjük. Étkezés közben eleredt a zuhé,és jól lehűlt az idő. Nesze neked, trópusok! István szerint amióta itt van, nem esett. Bezzeg ha mi megérkezünk valahová, akkor jön a zuhé. Reméljük, ezután javul az idő.

Találkoznunk kellet még Ajayyal (kb 25 éves srác, kedves felesége van és jól megél a budget Astangásokból), hogy leegyeztessük az órákat. Hármunkat Istvánnal és Ildivel a reggel fél hatos csoportba rakott, a többiek 7-re mennek. Bogyó pihen, ő csak a délutánira megy. 6.30-ra meg mentünk Vinayhoz, aki anyukájával és menyasszonyával chantinget vezetett. Ganésa, Hanumán, Siva és a többi istenség himnuszait énekeltük egy pár jógással. A magyarok annyira belelkesedtek, hogy javasolták, mi is mutassuk be a "Tavaszi szél vizet áraszt" nótát, amire végül nem került sor. Nem egy félénk a csapatunk, több tagja is szeret a figyelem középpontjában lenni. Vinay is fiatal, kedves srác, egyesek szerint jóképű is. Délután fél négyre várja az egész csapatot back-bending órára, ahol egyénileg fog foglalkozni az egyes emberek gerincével, csípőjével és egyéb szerveivel. Legendákat zengenek róla, a képei a honlapján valóban döbbenetesek: pranavashya.com.

Az éneklés vége gyertyafényesre sikerült, mert szokás szerint elment az áram. A végén még egy kis fűszeres búzadarát is kaptunk, amit a ceremónia során ajánlottak fel az Isteneknek. Finom volt. Vinaynál is Krisna volt az oltár fő helyén, kétoldalt a jógabajnokságokon nyert kupái sorakoztak. program után bevágódtunk még egy indiai szupermarketbe, hogy kielégítsük vásárlási ösztönünket. Heni szerint ma van a fogyasztók világnapja, tehát bűn lett volna, ha kihagyjuk. Italokat, műzlit, ruhacsipaszeket meg egyéb dolgokat pakoltunk a rozsdás bevásárlókocsiba, majd elégedetten távoztunk. Végre egyszer sikerült kilencre hazaérni. Holnap ismét négykor kelés, hogy a fél hatos órára időben ott legyünk. István letette a fejét és el is aludt. Én még forgolódtam egy darabig. Úgy látszik, ha túl fáradt az ember, nehezebben alszik el.

Péntek 13

A baljóslatú dátum ellenére egész jól alakult a nap. Nem is értettem, hogy miért nem hatott az ómen, de most kiderült. Éppen mielőtt publikálni készültem ezt a blogbejegyzést, kitöröltem az egészet, úgyhogy most újra kell írnom. Istvánnal és Ildikóval megbeszéltül előző este, hogy reggel hattól gyakorlunk egy kicsit. Amikor 5-kor elkezdett ciripelni az ébresztőm, akkor öt órai alvás után már nem voltam ennyire biztos benne. Gondoltam, még ráhúzok egy pár percet, azonban ebben a pillanatban megszólalt az imám a szomszédos mecsetben, és a hangszórón keresztül énekelve imára szólította a híveket. Ezt isteni jelnek vettem, és mégis felkeltem, hogy felmenjek az eggyel feljebb lévő konferenciaterembe gyakorolni.

Elkezdtem a napüdvözleteket, majd kisvártatva megérkezett István, és ő is elkezdte nyújtó gyakorlatait. Nagyon lelkiismeretes, hajnali Astanga óra előtt is legalább egy órát szokott gyakorolni, hogy be legyen melegedve az órára. Utána érkezett Ildi és Györgyi. Györgyi elég hamar rájött, hogy Sharmilánál hagyta tegnap a matracát, így visszament a szobájába és az ágyban folytatta a gyakorlást ;-). Ildi nekiállt az első sorozatnak, miközben én a másodikat nyomtam. Egész jól ment, bár aggódtam, hogy mennyi erőnk marad a délutáni órára Sharmilával. A hétféle fejenállást kifelejtettem a végéről, de egyelőre ez így is elég volt. Gyakorlás közben hangosan krákogva megjelent egy indiai alkalmazott, és bevonult a személyzeti fürdőszobába. Mintegy fél órán keresztül fújta az orrát, köpködött és zuhanyzott, kellemes helyi légkört teremtve rögtönzött Mysore óránkhoz.

Puja, majd reggeli után mindannyian beszálltunk a taxiba, hogy a bazározás mellett azért egy kis városnézés is legyen a programban. Az ISKCON-templomban kezdtünk, ami nagyon szép hely, és a kifelé vezető úton egy csomó ajándéktárgyat mag prasadamot (Krisnának felajánlott ételt) lehetett venni. Valamivel 12 után rögtönzött ebédet is tartottunk, mert nem akartunk túl későn enni jóga előtt.

Második állomásunk Tippu Sultan nyári palotája volt, ami nem volt nagy, de kellemesen szép, hűvös volt, és sok freskó volt benne. A palota után a Bangalore-i erődbe is be akartunk menni, de már zárva volt szieszta-időre. Végül utolsó pontnak a Lal Bagh botanikus kertet vettük, ahol számos egzotikus növény található. A nagy melegben egy elektromos kisvonatra szálltunk, és körbeutaztuk a több száz hektáros parkot. India egyik legnagyobb fája alatt készült a fenti felvétel, amelyen stílusosan a fapózt mutatjuk be.

A hőmérséklet egész jól alakul, már 30 fok fölött járunk napközben. 4.30-ra bevágódtunk Sharmilához egy újabb magánórára. Második napra már letett arról a szándékáról, hogy Mysore órát tartson, és vezetett óra volt, ami Istvánkának nem nagyon tetszett, mert ő már annyira hozzászokott a Mysore stílusú különcködéshez. Persze itt végigszámolják a légzéseket, és nincs idő arra, hogy lassabban lélegezz vagy tötyörögj. Na mindegy, összességében egy fokkal jobbak voltunk talán, mint első nap. Óra után megkérdezte, hogy kitől tanulunk majd Mysore-ban. Mondtuk, hogy Ajay Kumartól, amit nem vett jó néven, mert szerinte csak Pattabhi és családja, illetve az általuk autorizált tanárok a megfelelők. Mi is egy pár dolgot másképp szoktunk csinálni, mint Pattabhiék, ezért mindig ránk szólt, hogy ez nem megfelelő. Persze a képhez hozzátartozik az, hogy Pattabhi sálájában minimum egy hónapot kell befizetni, és az első hónap magyar pénzben kb 180 ezer Ft-ba kerül. A másik fele meg az, hogy egyszerre kb 150 ember gyakorol reggelente, akiket 1-2 tanár igazgat. Aki nem tudja a sorozatot, annak esélye sincs. Ajaynál és Vinaynál (back-bending specialista) sikerült kialkudni az egy hetet, fejenként 2000 rúpíért.

Mindenesetre elbúcsúztunk, és nekiálltunk egy másik vega éttermet keresni, ahol éhségünket csillapíthatjuk. Ez úgy tűnik, hogy nem olyan egyszerű feladat itt, bár mindenki azt mondja, hogy minden sarkon van étterem, pénzváltó és internet. Csak valahogy előlünk bújtak el. A tegnapihoz képest hasonló árfekvésű helyre keveredtünk el, de a kiszolgálás gyorsabb volt. Ismét bűnbe estünk és jól betankoltunk, fagylaltkelyhekkel zárva a jó csípős étkezést. Utána megfogadtuk, hogy most már visszafogjuk magunkat, mert így nem lehet jógázni. Este hazariksáztunk és ismét nekiálltam blogot írni (utólag nézve hiába, mert most úgyis újragépelem). 11-kor már kiesett a blogíró telefon a kezemből és nem számíthattam sok alvásra, mert másnap 4-kor kelni kellett az első reggeli Astanga-órához.

Incredible India

Ez van kiírva minden indiai reptéren. És tényleg, az elmúlt egy nap alatt olyan benyomást tett rám India, mint még soha. Sokszor jártam már Indiában, de ez az elsö dél-indiai utam. Az emberek annyira közvetlenek, hogy azt mondom, aki még nem járt Dél-Indiában, az nem ismeri igazán Indiát.

A repülőút viszonylag simán telt, bár nem tudtunk túl sokat pihenni. Hajnali 5-kor szálltunk le Bangalore-ban, kellemes 21 fokban. A reptér üres, tiszta volt. kényelmes Toyota busszal indultunk szállásunkra. puja (Krisna formájának bemiutatott) ceremónia , majd 1-2 óra pihi után Bogyóval nekivágtunk a bazároknak. Megvettük a gyümölcsöt, virágot, szúnyogriasztót stb. Még Nokia töltőt is kaptunk, mivel azt otthon sikerült felejteni. Mire visszatértünk, feléledt a csapat, megreggeliztünk. Utána bazározás együtt. A könyvesboltban felpakoltam néhány jógás könyvet, bár a többiek nem hagytak kibontakozni. Voltunk szantál ajándékboltban stb., majd 6-ra mentünk Sharmilához az első Astanga órákra. Róla azt kell tudni, hogy Pattabhi Jois Astanga- klánjának oszlopos tagja. A többiek szerint light volt az óra, nekem bejött.A fotón látjátok Sharmilát meg a csapatot. Ha nyitott szemmel jár az ember, mindenhol tud újat tanulni. Sharmila Mahesh egyébként kerekded, kb 35 éves nő, amint mondtam, Pattabhi unokája, Sarath testvére. Mysore órát tartott, csak nekünk 8-unknak. Eddigi (és ezutáni) legdrágább óránk volt vele, 500 rúpia per fő. A csapat fele nem tudta a sorozatot, úgyhogy elég sokat kellett magyaráznia. A Maricsjászana D-nél a legtöbb embert leállította, amin meglepődtek, mert a vezetett órán mindenkit végigviszünk az egész sorozaton, bármilyen béna is. A tradicionális rendszer szerint azonban csak addig csinálhatod, amíg valamelyiket nem tudod megcsinálni, és utána át kell térni a befejező sorozatra. Istvánkát a Kúrmászanánál intette le, mivel nem tudta letenni a mellkasát a földre. Csak engem meg Ildikót engedte végig a sorozaton. A hangulatot nagyban emelte az is, hogy óra közben folyamatosan elment az áram, és eleredt a nyári zápor. Nekem bejött a sötétben jógázás, legalább nem látta Sharmila, hogy mit nem csinálunk jól.

Óra után farkaséhesen beszabadultunk az első vegetáriánus étterembe és jól belaktunk indiai finomságokból, fagyival zártuk. Kb 12 volt, mire ágyba kerültem, el is aludtam blogírás közben.

Repülőn

Elindultunk végre Indiába. Ez a második táborunk már. Tavaly júniusban voltunk Rishikeshben, 9-en. Most 7-en jöttünk össze. Tavaly kint maradt Szalai István, aki kb 2-3 éve kezdett jógázni a Mandala stúdióban, majd átigazolt hozzám az Atma Centerbe. Nagyon bejött neki az Agni-jóga, a bélfekélye is elmúlt tőle. Mielőtt indultunk, eldöntötte, hogy kint akar maradni egy évre Indiában, jógát tanulni. Hogy mik történtek vele azóta, arról a blogjában olvashattok: yogayearinindia.blogspot.com. Röviden decemberig maradt Rishikeshben, és ott tanult Satyananda jógát Swami Vishwarupanandától, és elkezdte gyakorolni az Astanga Primary-t Kamal Singh (Tattwaa Yogashala) vezetésével. Mielőtt decemberben átigazolt Mysore-ba, még elment Rudra Devhez egy Iyengar intensive kurzusra, ahol tudvalevőleg prop-okat, vagyis mindenféle padokat, köteleket meg egyéb kínzóeszközöket használnak a gyakorláshoz. Úgyhogy teljes palettát kapott a Rishikesh-i jógaéletből. Decemberben érkezett jelen táborunk helyszínére, így sokat tudott segíteni az előzetes szervezésben.

Köztudottan Mysore az Astanga Vinyásza jóga központja. Pattabhi Jois sálája a leghíresebb, és egyben a legdrágább és a legzsúfoltabb is. Ezért eleve úgy terveztük, hogy más oktatókhoz fog járni. Shesadrinál kezdte az Astanga Mandalában, majd január végén elkezdett járni Ajay Kumarhoz. Mi is nála jógázunk egy hétig, majd elmondom, milyen. Délutánonként pedig, hogy ne unatkozzon, Vinay Kumarhoz jár back-bending classra, amit szintén ki fogunk próbálni.

A tavalyi csapatból csak ketten jöttek velem idén, Bogyó (a szakállas) és Heni. Heninek megy már az első sorozat, Bogyóra kíváncsi leszek. A többiek közül Ildikó jól vágja a sorozatot, Sári is tanulja lelkesen. Péter egy hónapja kezdte el az Astangát, amikor megtudta, hogy nem az Agni-jóga sorozatot fogjuk Indiában gyakorolni. Györgyi Londonban csatlakozik hozzánk. Ő csak egyszer volt eddig Astangán. A Mysore óra persze mindenkinek kihívás lehet, márpedig azzal kezdünk Bangalore-ban Sharmilánál, aki Pattabhi unokája. Vegyük még hozzá a kb 10 órás London-Bangalore repülőt, a zóna-átállást, valamint azt, hogy már negyedik napja négy órákat alszom. Na mindegy, legalább nem lesz hideg.

Közben megérkeztünk Londonba. Nagy nehezen sikerült felkapaszkodni a wifi-re és Péter gépén keresztül némi szenvedés árán felnyomtam a blogot. Györgyit még mindig várjuk, mert nem talált még ide. Reméljük megtalál, mielőtt indul a Bangalore-i gép. Legközelebb Indiából jelentkezem.