2009. március 11., szerda

Repülőn

Elindultunk végre Indiába. Ez a második táborunk már. Tavaly júniusban voltunk Rishikeshben, 9-en. Most 7-en jöttünk össze. Tavaly kint maradt Szalai István, aki kb 2-3 éve kezdett jógázni a Mandala stúdióban, majd átigazolt hozzám az Atma Centerbe. Nagyon bejött neki az Agni-jóga, a bélfekélye is elmúlt tőle. Mielőtt indultunk, eldöntötte, hogy kint akar maradni egy évre Indiában, jógát tanulni. Hogy mik történtek vele azóta, arról a blogjában olvashattok: yogayearinindia.blogspot.com. Röviden decemberig maradt Rishikeshben, és ott tanult Satyananda jógát Swami Vishwarupanandától, és elkezdte gyakorolni az Astanga Primary-t Kamal Singh (Tattwaa Yogashala) vezetésével. Mielőtt decemberben átigazolt Mysore-ba, még elment Rudra Devhez egy Iyengar intensive kurzusra, ahol tudvalevőleg prop-okat, vagyis mindenféle padokat, köteleket meg egyéb kínzóeszközöket használnak a gyakorláshoz. Úgyhogy teljes palettát kapott a Rishikesh-i jógaéletből. Decemberben érkezett jelen táborunk helyszínére, így sokat tudott segíteni az előzetes szervezésben.

Köztudottan Mysore az Astanga Vinyásza jóga központja. Pattabhi Jois sálája a leghíresebb, és egyben a legdrágább és a legzsúfoltabb is. Ezért eleve úgy terveztük, hogy más oktatókhoz fog járni. Shesadrinál kezdte az Astanga Mandalában, majd január végén elkezdett járni Ajay Kumarhoz. Mi is nála jógázunk egy hétig, majd elmondom, milyen. Délutánonként pedig, hogy ne unatkozzon, Vinay Kumarhoz jár back-bending classra, amit szintén ki fogunk próbálni.

A tavalyi csapatból csak ketten jöttek velem idén, Bogyó (a szakállas) és Heni. Heninek megy már az első sorozat, Bogyóra kíváncsi leszek. A többiek közül Ildikó jól vágja a sorozatot, Sári is tanulja lelkesen. Péter egy hónapja kezdte el az Astangát, amikor megtudta, hogy nem az Agni-jóga sorozatot fogjuk Indiában gyakorolni. Györgyi Londonban csatlakozik hozzánk. Ő csak egyszer volt eddig Astangán. A Mysore óra persze mindenkinek kihívás lehet, márpedig azzal kezdünk Bangalore-ban Sharmilánál, aki Pattabhi unokája. Vegyük még hozzá a kb 10 órás London-Bangalore repülőt, a zóna-átállást, valamint azt, hogy már negyedik napja négy órákat alszom. Na mindegy, legalább nem lesz hideg.

Közben megérkeztünk Londonba. Nagy nehezen sikerült felkapaszkodni a wifi-re és Péter gépén keresztül némi szenvedés árán felnyomtam a blogot. Györgyit még mindig várjuk, mert nem talált még ide. Reméljük megtalál, mielőtt indul a Bangalore-i gép. Legközelebb Indiából jelentkezem.

Nincsenek megjegyzések: