2009. március 15., vasárnap

Jógával köszöntsd a napot


Amit az ember a legfontosabbnak tart, azt veszi előre. Legalábbis itt Mysore-ban ez az álláspont. Reggel felkelsz és jógázol. István 4-kor már talpon, fogmosás után kiteríti a szőnyegét és elkezd nyújtani, hogy be legyen melegedve órára. Nekem kicsit több idő az elkészülés, de 5 körül már ballagunk Ajay Sthalam8 elnevezésű jógasálájába. Csendes még a hely, egy fiú és egy lány fekszik a földön, relaxál. Ildikó a bejáratnál vár, Péter átkísérte a hotelből. Pikpakk átöltözünk. Bent csendben kell lenni, ez a szabály - súgja oda István. Nam ártana itthon az Atmában sem bevezetni. A fő terem nem túl nagy, három sorban három-három ember fér el kényelmesen. Szerencsére nem is vagyunk sokan. Még egy-két tag érkezik, mi közben elkezdünk melegíteni, tekergetjük a kezünket-lábunkat jobbra-balra. Csodát tett ez a hat óra alvás. Vinay mondta előző este, hogy nem szabad túl későn enni és feküdni, mert nem lesz energiánk. Istvánnak mondtam, hogy én már kész vagyok. Ő nem aggódott, azt mondta, felemeli az energiáját a szexcsakrájából.

5.30-kor megérkezett a helyettesítő tanár, Pramod. Ajay ugyanis vasárnap szanszkrit egyetemen tanul, csak délutáni órát tart. István minden indiai nevet nyugatiasít. A Pramod-ot Promod-nak mondja, Kamalt pedig Camelnek hívta Rishikeshben. Elég hozzá annyi, hogy emberünk leült, elmondta velünk a bevezető mantrákat (más, mint amit itthon szoktunk, inkább a Mandaláshioz hasonló). Az első napüdvözletet végigszámolta, utána Mysore style következett. Előttem egy magas ausztrál csávó izzadt, Istvánka a sarokban szép komótosan. Nem voltak világbajnokok a résztvevők, úgyhogy egészen helyreállt az önbizalmam. A sorozat is sokkal jobban ment, mint tegnap reggel Sharmilánál. Pramod serénykedett, az előrehajlítóknál minduntalan rámdobta a gamsámat (vékony vászon törölköző), és rámtehénkedett kb 80 kilójával. Hiába, súlyos egyéniség. A kritikus pontokat megkopogtatta az ujja végével, hogy figyeljek rá, egy-két szóval helyrerakott, mindent összevetve szépen igazított, egész sokszor megtalált. Baddhakónászanában vagy 15 légzésig lenn tartott, miközben a fülembe súgta: "Relax!" Amikor kiengedett vasöleléséből, megveregette a hátamat: "Good job!" István szerint azért voltunk kevesen, mert sokan pihennek hétvégén, vagy eleve csak Ajay órájára jönnek. Mindenesetre megfigyeltem, hogy van náluk két plusz póz, a féllótuszos álló előrehajlítás előtt csinálnak egy fapózt (combhoz betámasztott lábbal), illetve a Dzsánusírsászana C után még csinálnak egy előrehajlítást kicsavart gerinccel. Nem unatkoztam. Viszont a féloldalas ászanák között kihagyják a vinyászát, Pramod szerint nem szabad szétválasztani a póz két felét. Hétkor mér a befejező sornál jártunk, Pramod szólt, hogy mondjuk el együtt a befejező mantrát. Utána egy magánzárkaszerű kis szobába terelt be István, ahol Ildivel hárman befejeztük a fejenállást és a többieket. Amikor kimásztunk a szobából, már gyakorolt a csapat többi része, valamivel nagyobb számú résztvevővel. Kíváncsi leszek holnap Ajayra "in person". A fotókkal az a baj, hogy mindegyik sálában ki van írva, hogy tilos a fotózás. Sharmila sem engedte. Úgyhogy a jókis izzadós jógaórákat képzeljétek el a szavaim alapján. Majd Udupiban fotózunk, ott a magunk urai leszünk.

Én hazaszaladtam pujázni, míg István visszament a sálába befizetni a hetet, és a Mandalában találkoztunk reggeli céljából. A két szakács nem kapkodta el a témát, így kb tizenegykor álltunk fel, felettébb oldott hangulatban. Körülöttünk különböző nemzetiségű, bőrszínű, hajhosszúságú és karizom-méretű jógások lazultak hasonlóképpen, de persze az Ungarische társaság volt a legharsányabb. Azt terveztük, hogy közzéteszünk a Youtube-on egy pár hangulatfestő snittet, csak itt lassú a feltöltés. Amíg vártuk a reggelit (ez majdnem egy órát igénybe vett), benéztünk a Mandala jógatermébe, elvégre itt jógázott István két hónapot. A fenti kép is ott készült. Reggeli után bevágódtunk még egy jóga-shopba, ahol egyből meghívtak holnapra reggelizni. Én itthon maradtam blogot írni, a többiek bementek a városba shoppingolni. Vinay óráján találkoztunk délután.

Én kicsit körülményesen találtam oda az István által adott térkép alapján, de 3.25-kor beestem a terembe. Vinay már meditációban ült és várta, hogy lecsendesedjünk. Mantrákkal kezdtük az órát, majd a Vinay-féle napüdvözlet következett, amiben van vagy három légzésvisszatartás. Az astangás folyamatos légzés után egy kicsit nehéz volt megszokni. Utána álló gyakorlatokat csináltunk. István elmondása szerint keményebb szokott lenni az óra, de most gondolom szoktatta a társaságot. Így is jól átmozgatta a csípőnket minden irányba, nyögtünk nagyokat. Vinay nem az az igazgatós fajta, amit bántam egy szinten, de a gyakorlatok nagyon ötletesek voltak, jól tudom majd hasznosítani itthon a Wellyoga órán. Azárt a hátrahajlításokat nem hagyta ki. Volt íjpóz, kobra, jógahíd is. Ennyire jól még eddig nem sikerültek.Mindenki elégedetten állt fel másfél óra múlva. Ha belegondolok, meg is haltam volna, ha egy Astanga intenzitású órát tart. Ez éppen jó volt levezetésnek.

Óra után mindenki zuhanyzott, majd hatkor elindultunk megnézni a Mysore palotát, mivel vasárnap este kivilágítják. A menetrendszerű eső (ilyen a formánk) megérkezett, amikor a riksába szálltunk. Sári majdnem otthon maradt, mert fél a villámlástól. Végül becsűrtünk a belvárosba, először egy vega éttermet akartunk keresni, hogy napi fő étkezésünkre sort kerítsünk. Találtunk is egyet, de közölték, hogy csak eset héttől lesz táli (egy tálcán van rizs, meg különböző ételek), amiből végül fél nyolc lett. A vacsora közben Péter tudományos kiselőadást tartott arról, hogy Stephen Hawking (aki egyébként ateista) hogyan bizonyította be Isten létét a negyedik dimenzióról alkotott elméletével. Közben a nők egyenjogúságának témája körül parázs vita alakult ki, az indiai férfiak csak néztek. Gondolom őket csak otthon a négy fal között osztja ekkora hévvel a feleségük. Egyszóval vacsi közben kinéztem az ablakon, tényleg kigyulladtak a futófények a palota kupoláján, de mire fizettünk, ki is aludtak. Így elmaradt a palotanézés. A csapat fele ott maradt még sétálni (úgy látszik túl sok energiájuk maradt még a két jógaóra után), mi meg hazajöttünk a dolgainkat intézni. Holnap ismát 4-kor kelünk. Tömeg várható Ajaynál, igyekszünk ötre átérni és befoglalni a tuti helyeket.

Nincsenek megjegyzések: