A Wikipedia szócikke szerint:
Baphomet egy feltételezett bálvány neve volt, amelynek imádásával a templomos lovagrend tagjait vádolták. Az egymásnak ellentmondó, valószínűleg az inkvizíció által kikényszerített, később visszavont vallomások szerint Baphometnek két arca volt, mások szerint fej helyett koponyát viselt, esetleg macskára hasonlított, vagy éppen egy szakállas fej volt.
Anton Szandor LaVey egyházának, a Sátán Egyházának jele az úgynevezett „Baphomet pecsétje”. A képet LaVey Maurice Bessy A Pictorial History of Magic and the Supernatural című könyvének címlapjáról kölcsönözte, ide pedig Stanislas de Guaita 1897-es La Clef de la Magie Noire című könyvéből került. A jelet LaVey nevezte el Baphomet pecsétjének, korábban nem említették ezen a néven.
A Baphomet-szimbólum egy lefelé irányuló pentagramma, ahol a csillagban kecskefejet is látunk, és a csúcsokon egy-egy betű olvasható. A Baphomet-szimbólum a sátánizmus elsődleges jelképe, és a sátánizmussal elsőként Anton LaVey hozta kapcsolatba, de hogy ne legyen túl egyszerű az élet, ezt a jelképet sem kizárólag sátánisták használják. A Baphomet-szimbólum, illetve név eredete ködös, több feltételezés is van, ezekből néhányat megemlítünk itt, igyekezve röviden fogalmazni.
Leggyakrabban Jacques De Molay templomosait szokták említeni, állítólag náluk fordult elő a legkorábbi ismert Baphomet-ábrázolás, ők használták ezt a koncepciót. Eliphas Lévi a Baphomet név eredetéről a következőkre jutott: A latin „TEMpli Omnium Hominum Pacis ABhas”, vagyis „az isteni béke temploma az emberek között” kifejezés gyakori rövidítése volt a Tem. O. H. P. Ab. Lévi úgy vélte, ez utalás Salamon templomára, ami a korabeli elképzelés szerint a békét hozza az emberiségnek. A rövidítés visszafelé olvasva majdnem tökéletesen kiadja a Baphomet nevet.
Szokás még emlegetni a babiloni eredetű „Bahu Mid” kifejezést, ami egyfajta beavatást jelentett. Ehhez kapcsolódik az egyiptomi eredetlehetőség, ahol a „Tem” titulust jelent, az „Oph” (Of) szárnyas kígyót vagy sárkányt, az „Ab” pedig bölcsességet, tudást, akaratot, intelligenciát. A Bafomet/Baphomet tehát itt a Bölcsesség Kígyójának, a Tudás Kígyójának neve.
A már említett templomosok igen kalandvágyó keresztények voltak, és megismerkedtek a gnosztikus tanokkal is, amelyekben kulcsszerepet játszik Sofia/Sophia, a bölcsesség istennője. Akkoriban divat volt az ábécék betűinek a héber kabbala módszereinek megfelelő variálása, köztük az atbash-kódolás is, aminek az a lényege, hogy az ábécé jeleit egymás mellé írják, majd alá ugyanazt, csak hátulról kezdve. Héber betűkre alkalmazva a Sophia szóból ezzel az atbash kódolással a Baphometet kapjuk (bár a Sophia görög szó, míg a Baphomet eredete nem tisztázott). A Sophia héber betűkkel így írandó: ש (shin), ו (vav), פ (pe), י (yod), א (alef). A Baphomet pedig: ב (bet), פ (pe), ו (vav), מ (mem), ת (tav).
A kos- vagy kecskefej a mendészi bakra utal, az egyiptomi Neter Amon jelképére, akit a „rejtőzködő, a mindenben jelen lévő”-ként emlegettek, s így a legközelebb áll a természetben mindent átható a sötét erőhöz, ami mindennek az alapja. A koncentrikus körökben a Leviatán szó látható héber betűkkel (az alsó csúcstól kezdődik, és az óramutató járásával ellentétes irányban olvasandó). E név az ofita zsidó hagyományokból származik, a mezopotámiai mitológia Tiamatjából származó Mélység Sárkányának lényegét jelenti, amit néha Uroboroszként, a saját farkába harapó, testével kört formáló kígyóként is jelképeznek. Ez a jelkép tehát ilyen multikulturális hatásokkal testesíti meg azt, amit mi Sátánnak nevezünk."
Nos, akkor nézzük, mit sugall nekem az ábrázolás: a kecskeszakáll és a néha kos-szarvakkal ábrázolt fej a Kos és a Bak jegyek szimbolikáját hozza be. A Kos a zodiákus kezdete, az emberi evolúció kiindulási pontja, a zabolázatlan őserő. A Bak a tizedik jegy, mely a beavatás magasabb fokát képviseli, és melyet már csak a Vízöntő (Tanító) és a Halak (Megvilágosodott) archetípus követ. Számomra a két zodiákus jegy közös vonása a saját utunk keresése, a mások által nem kijelölt, csupán sugallt ösvény megtalálásának szimbolikája.
Na de haladjunk tovább. Baphomet a Földgolyón áll, illetve fölötte lebeg, mondhatni jóga-ülésben, bár nem olyan tökéletesben, mint a Buddha. Mégis, a Föld szintjétől való valamilyen mértékű elemelkedés lehetőségét sugallja, ráadásul a köldöke alatt egy lefelé mutató kardot látunk, körülötte a Kundaliní két kígyóga (arany és fekete) indul fölfelé. Baphomet szimbolikája sok helyen tartalmazza az anyagi Teremtésre oly jellemző kettősséget, polaritást, de a kard, mint az isteni Törvény félreértelmezhetetlen megnyilvánulása, megmutatja a két kígyó egyesülésének lehetőségét, bár nem felfelé mutat, hanem lefelé, a Kundaliní nyugvóhelye felé. Mondhatjuk, hogy a szabad akarat dimenzióit is tükrözi a karma törvényének súlya alatt. A fejlődés lehetőségét az alsó három csakrán keresztül mutatja be, és ezek a csakrák valóban képviselik a "sátáni" kísértéseket a spirituális úton, névlegesen a pénz, szex és hatalom csábító erejét, melyeket legyőzve (vagy súlyuk alatt összeroppanva) a gyakorló továbbléphet a magasabb csakrák szintjei felé.
Baphomet állati patákkal és fejel rendelkezik, vagyis két "végpontjában" megtestesíti az állatias ösztönvilágot és őserőt, a teste mégis emberi test. Férfi felsőtestén két női mellet látunk, a kétneműség képviselőjét, mely szintén a polaritások feloldására vagy egyensúlyba hozására utal. A férfinek fel kell fedeznie önmaga rejtett női oldalát is, a nőnek pedig fordítva, és egyensúlyba kell hozni a kettőt. A fekete szárnyak a zsidó-keresztény kultúrkörben a "bukott angyal" szombolikáját képviselik, akik közül a legismertebb Lucifer, de Énók könyve egy egész bukott angyal-seregről számol be, akik a földre szálltak, és sok ősi kultúra alapítói lehettek a Földön.
Baphomet jobb keze az égbe emelkedik, és egy világító félhold felé mutat, míg bal keze lefelé mutat (mindkettő ugyanazzal a krisztusi áldásosztó kéztartással). Itt megint csak a Fet és a Lent, a Világos és Sötét Hold, Éva és Lilith kettőssége jelenik meg (róluk később majd még részletesebben lesz szó), vagyis a polaritások, melyek feloldása, harmóniába hozása az Anyatermészeten, vagyis a női minőségen keresztül végül elvezet a megvilágosodáshoz. Egy kicsit az a benyomásom, hogy az intézményesült egyistenhitű vallásokban (pl. kereszténység, iszlám, hinduizmus, de kisebb mértékben a buddhizmusra is jellemző a patriarchális berendezkedés) igyekeztek háttérbe szorítani és valamilyen mértékben démonizálni, sátáninak beállítani a női minőséget és energiát, holott ez a pólus-eltolódás éppenséggel egy akadályozó tényezővé válhat a túlzottan elférfiasult istenkereső számára. Én ezt többször megéltem már a saját spirituális utamon is.
Baphomet homlokán a pentagramma a szellem anyagba lépését, a Prakriti, azaz az immanens Isten, az Anyatermészet besűrűsödését jelképezi, és tulajdonképpen minden misztikus hagyományban és természetvallásban megjelenik, mint az öt Őselem (pl. föld, víz, tűz, levegő, Éter) körforgása és egymásba-alakulási ciklusa. Az erők minősülnek, és folyamatosan átalakulnak, mert nincs jó vagy rossz, magasabb vagy alacsonyabb rendű energia. Ezt jelképezi a pentagramma öt ága (többek között). Baphomet feje tetején egy fáklya vagy gyertya tündököl, a koronacsakra végső isteni összekötő természetére utalva, melyben ha megjelenik a megkülönböztető tudás fénye, akkor a lélek a koronacsakrán keresztül kilépve megszabadulhat a kötöttségektől, és megtapasztalhatja saját isteni lényegét. Az anyagvilág "sötétsége" csupán a háttér, a díszlet, mely kiemeli a Szellem ragyogó fényességét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése