Vérhold tetrád - az meg mi???

Nehéz időket élünk mostanában, legalábbis én így érzékelem. Persze mindig lehet azt mondani, hogy volt már rosszabb is, lesz még jobb is. Egy ideje nem foglalkozom az asztrológiával, de azért az ember érzékeli az idő minőségét, főleg, amikor egy-egy zavartabb energiájú időszakot él át. Ilyen volt a mostani kedd is, a híres-nevezetes Vérhold-tetrád első holdfogyatkozásának időpontja. Hogy mi is ez pontosan, arról majd kicsit később értekezünk. Minden esetre az elmondható, hogy kedden se a gyakorlás, se az edzés nem ment jól, igazi mélypontot éltem meg, erőtlen és dekoncentrált voltam.

Ugyanezt éreztem, láttam az esti Ashtangásokon is, teljesen szét volt esve a társaság. Volt, aki óra közben feladta, de a többiek is csak ványadtan vinyászázgattak előre-hátra, szenvedtek a pózokban. Azért valami mégis lehet ebben a telihold-újhold dologban, talán nem véletlen, hogy Pattabhi Jois nem javasolta ilyenkor a gyakorlást. Bár Krishnamacharya fittyet hányt a holdciklusokra, én is sokszor éreztem már a mélyponton magamat teliholdkor vagy újholdkor,fFőleg, ha még egy holdfogyatkozás is rájön a tetejére. Valahogy végigcsináltuk azért az Ashtangát, utána hazatekertem gyök kettes sebességgel a szokásos száguldás helyett, a hideg, barátságtalanul süvöltő széllel küszködve. 

Orsi is mondta, hogy egész nap nyűgös volt a bébi, semmit sem tudott csinálni tőle. Este azért sikerült pár órát aludnunk, de én hajnali háromkor felébredtem és már csak hánykolódtam az ágyban. inkább felkeltem blogolni, majd később kipihenem magamat. Ezek után már elkezdett érdekelni, hogy mit is mondanak a nagyokosok erről a vérhold-tetrádról, és mi is ez tulajdonképpen. 

Az eredetileg Mark Biltz által kitalált, úgynevezett Vérhold-elmélet nagyon sok figyelmet kapott mostanában. John Hagee könyve, a Négy Vérhold, ami nem egyéb, mint Mark Biltz elméletének az átfogalmazása, jelenleg az Amazon bestseller listájának élén áll. Azok kedvéért, akik még nem hallottak róla, elmondanám, hogy mi is ez az elmélet.

A Jóel 2:31-ben ez áll:
„A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.”

Mark Biltz arra gondolt, hogy ez esetleg egy együttes hold- és napfogyatkozásra is utalhat. Hogy kíváncsiságát kielégítse, felkereste a NASA nap- és holdfogyatkozásokra specializálódott weboldalát, ahol minden i.e. 2000 és i.sz. 3000 közötti hold- és napfogyatkozás megtalálható. A NASA oldalának segítségével Biltz láthatta, hogy számos nap- és holdfogyatkozás lesz a jövőben. Őt leginkább azok érdekelték, amik a hold tetrádokkal estek egybe. Ilyen akkor van, amikor hozzávetőleg két év leforgása alatt négy holdfogyatkozás történik.

Biltz és John Hagee azt mondják, hogy mivel a vérhold tetrádok idején jelentős események történtek a zsidó történelemben (legalábbis az ő modelljük szerint), a 2014 és 2015 közötti vérhold tetrád is ilyen, és ezért a bibliai próféciák szempontjából fontos események hírnöke lesz, azt állítva, hogy ezek a holdfogyatkozások a napot, a holdat és a csillagokat érintő bibliai próféciák beteljesedései lesznek.

De honnan is ered a "Vérhold" kifejezés? A telihold majdnem mindig rézvörös színű szokott lenni, mivel a földön felkelő és lenyugvó nap szórt fénye a holdra vetül a fogyatkozás közepén. Így a Vérhold kifejezéssel végülis az összes teljes holdfogyatkozást lehetne illetni, amiből minden évben van legalább egy. Most viszont egy ritkább jelenség következik be, a tetrád, ami azt jelenti, hogy 2014-15-ben összesen négyszer lesz teljes holdfogyatkozás teliholdkor (merthogy mindig akkor szokott lenni). Ez persze gyakori esemény, de ha úgy nézzük, ahogy a fentebb idézett bestseller szerzői, akkor csak a szidó ünnepekkel egybeeső terádokat kell figyelembe venni, ezekből pedig összesen nyolc volt az elmúlt 2000 évben. Most ebből mindenki levonhatja a maga következtetését :-) Ráadásul az október 8-ai holdfogyatkozást (ami a jelenlegi tetrád második eleme) a Vadászok Holdjának is nevezik, esetleg ez is összefüggésbe hozható a Vérhold elnevezéssel. 

Egyébként a védikus asztrológia sem tekinti túlzottan barátságos időpontoknak a nap- és holdfogyatkozásokat, mert ilyenkor a két démoni bolygó, a Ráhu és a Kétu (Sárkányfej és Sárkányfarok) takarja el a világító égitesteket. Ezek a bolygók a karmát képviselik, vagyis a felszínre hozzák azt a szenvedést, amit a múltbeli tetteink alapján megérdemlünk, de legalább letudjuk a karmánkat és tiszta lappal indulhatunk. 

Szóval, újabb vilgávége-jóslattal állunk szemben, persze már túléltünk egy pár ilyet. Ezen most lehet témázgatni egy ideig, hiszen a négy vérhold időpontja 2014 április 15, október 8, valamint 2015 április 4 és szeptember 28. Szóval a borzongás kedvelői addig izgulhatnak, hogy mit is jelez a négy holdfogyatkozás másfél éven belül. Feltámadnak a vámpírok? Esetleg a vérfarkasok, vagy a kettő egyszerre és összecsapnak? Vagy zombi-apokalipszis várható? Netalán a harmadik világháború készül kitörni, és az oroszok lerohanják Európát? Nos, mindezekre azt tudom válaszolni, hogy majd meglátjuk. De az valahol érezhető, hogy a világ az elkerülhetetlen változások irányába halad, és ezt a változást megélhetjük pusztulásként, de újjászületésként is, hiszen minden halált egy újjászületés követ. 

Az örök lélek körforgásában a halál és az újjászületés csupán egy újabb állomás, egy újabb lecke, megoldandó feladat, ami által még többet tudhat meg önmagáról. Hogy az idő, amit ebben a világban eltöltünk, amíg megértjük valódi azonosságunkat, nem mindig olyan kellemesen telik, mint ahogyan szeretnénk, az már régen nem újdonság. Mivel az anyagi világban minden átmeneti, fölösleges a múlandó dolgokon stresszelni magunkat, és fölösleges az örök dolgok miatt aggódni, ahogy Krisna mondta Ardzsunának, mielőtt a háborúba küldte, hogy lemészároljon 640 milló embert a vallásos elvek nevében. Ismert írott történelmünk óta nem volt olyan pusztító háború, mint amilyen a Mahábhárata leír, és amelyben állítólag még egy-két nukleáris fegyver is eldördült. De mégis túléltük, hiszen a régi, elavult dolgoknak el kell pusztulniuk, hogy helyet adjanak az újnak, ami az emberiség fejlődését fogja szolgálni. Szóval bármi is fog történni az elkövetkező másfél év alatt a világban, ne veszítsük el a lélekjelenlétünket, és dolgozzunk, tanuljunk, szemlélődjünk, meditáljunk tovább!

Az élőlény öt rétege

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Ennek a viszonylag összetett megközelítésnek az a tény az oka, amit már a régi upanisadok is elmagyaráztak, hogy az emberi lény nem egy, hanem öt rétegből áll. Ez az öt réteg összefoglalva a következő:

Szanszkrit név       Fordítás               Terület         Technika

Annamaja-kósa      Táplálék-réteg        Test               Ászana

Pránamaja-kósa     Prána-réteg            Légzés           Pránájáma

Manómaja-kósa      Az elme rétege       Elme             Meditáció

Vigjánamaja-kósa  Az értelem rétege   Intelligencia  Objektív szamádhi

Ánandamaja-kósa  Az eksztázis rétege Tudat             Tárgy nélküli szamádhi

A szenvedés és mentális rabszolgaság akkor ér véget, amikor az emberi lény ötödik, legbelső rétegének természetét felfedjük. Ez a réteg a tudat, a tudatosság központja, és a természete az eksztázis. Az a módszer, ami által a jógi felfedi ezt a természetét, a tárgy nélküli (aszampragjáta) szamádhi. E szöveg céljából mindkét típusú szamádhit egyszerűen a meditáció (dhjána) kiterjesztéseinek tekinthetjük, és mivel ezek haladó jógikus technikák, melyekhez szükség van a jártasságra a többi, alapvetőbb módszerben, itt most nem kell foglalkoznunk velük.

A jógi munkájának java része az alsó három rétegben történik, egyszerűen azért, mert ott helyezkednek el az akadályok. A tudat önmagában semmilyen akadályt nem tartalmaz, az intelligencia pedig automatikusan fog fejlődni egy bizonyos mértékben, amint az alsó szintek kifejlődtek. Ez a három alsó réteg, mely fejlesztésre szorul, a test, a légzés és az elme. A jógik általában a „tisztulás” kifejezést alkalmazzák a fejlődés helyett, mert a fejlődés önmagától megtörténik, amint az úgynevezett szennyeződéseket eltávolítottuk.

A szennyeződés ebben a kontextusban nem egy erkölcsi fogalom, mint a bűn, hanem a test betegségeit és egyensúlyzavarait, neurotikus légzésmintákat, tudatalatti benyomásokat, a mentális feltételekhez kötöttséget, a karmát, hiedelmeket és a múltbeli szenvedés formáit jelenti, melyekhez ragaszkodunk. Mivel a rétegek, melyek az akadályokat tartalmazzák – a test, a légzés és az elme – annyira különböznek egymástól, nincs olyan technika, amely képes eltávolítani az összes akadályt mindhárom rétegből. teljességgel elengedhetetlen, hogy ezt megértsük. Például, a mai világban, ha beteg a testünk, akkor az orvoshoz fordulunk; ha mentális problémáink vannak, akkor a pszichológushoz, ha pedig elromlik az autónk, akkor az autószerelőhöz visszük. Nem várjuk el azt, hogy ugyanaz az egy beavatkozás minden problémánkat megoldja.

A jóga szerint, a fizikai akadályok eltávolítása érdekében kell gyakorolnunk az ászanákat. Ahhoz, hogy eltávolítsuk az akadályokat a pránikus rétegből, a pránájámát javasolják. Az elme akadályainak eltávolítása érdekében a jógikus meditációt kell gyakorolni. A gyorsabb siker érdekében ezt a három módszert kombinálni kell (és olyan kiegészítő módszerekkel kell kísérni, mint a krijá, bandha, múdrá, mantra és a csakrák)."

3 érv a vegetáriánizmus mellett (és 1 ellene) - 2. rész

A hétfői cikk folytatása:

"2. érv: a környezet

A környezetünk el van... rontva (próbálok leszokni a káromkodásról, de néha nehéz megállni. Például ilyenkor.)

Felteheted a kérdést: "Na de mi köze van a környezetvédelemnek a húsevéshez?" Hát, sok minden!

Mint ahogy Ramesh Bjonnes mutatott rá egy nemrégi cikkében, mely a globális felmelegedés és a húsevés összefüggéseit részletezi, sokak szerint a húsipar az egyik vezető ágazat, amely a globális felmelegedéshez hozzájárul, nagyobb mértékben, mint az "összes közlekedési eszköz együttvéve". Az igen! Vagy ahogy itt Szlovéniában, az erdei hegytetőn álló templomocskák és kastélyok földjén mondják: uau! 

Valamint: 

A hús nem gazdaságos, mert 1 kg hús előállításához majdnem 16 kiló gabonára van szükség. 

Hatalmas mennyiségű föld szükséges a haszonállatok legeltetéséhez, illetve a számukra szükséges takarmány előállításához. Ezt a földet sokkal jobban is lehetne hasznosítani. Nem is beszélve a talajerózióról, a sivatagosodásról, és egyes fajok kihalásának veszélyéről, ami a takarmányföldek kiterjesztésével jár. Vagy pedig az esőerdőkről, amelyeket kivágtak, hogy még több földön termeszthessenek takarmányt...

A húsipar erősen környezetszennyező iparág. HATALMAS mennyiségű víz szükséges az állatok itatásához, és a takarmány termesztéséhez, amely ezáltal mind beszennyeződik; a föld is beszennyeződik (az állati ürülék és a feldolgozásuk maradványai, az antibiotikumok, hormonok, vegyszerek, cserzőanyagok, műtrágyák és növényvédőszerek, melyeket a takarmányok termesztéséhez felhasználnak, és a legelők nyomán keletkező talajerózió lerakódásai.); megjelenik az eutropikáció (a környezet reakciója a megnövekedett mesterséges tápanyag-tartalomra). A húsipar a felelős a biodiverzitás csökkenéséért a földön. Vagy érdekel valakit az a több ezer faj, amely jövőre ki fog halni?"

Itt hadd szabadjon hozzáfűznöm néhány gondolatot. Bár nem vagyok a paráztatás-elméletek híve (pl. chemtrail, oltás általi népirtás stb.), így a globális felmelegedés-mítosznak sem dőlök be annyira. Az tény, hogy az ipari társadalom CO-kibocsájtása minden eddigi történelmi korét messze meghaladja, és ebben a húspar (meg általában az élelmiszeripar) valóban jócskán kiveszi a részét. Az azonban kérdés, hogy a föld, mint ökoszféra miképpen képes megbirkózni ezzel a megnövekedett CO-mennyiséggel. Valószínűleg nehezen, ha hozzávesszük az erdős felületek csökkenését, és ehhez már valóban erősen hozzájárul a húsipar. Gondoljunk csak bele, hogy a világ termőföldjeinek több, mint a felén kizárólak takarmánynövényeket termesztenek, amelyek java része génmanipulált. Egyes kutatók szerint az amerikai méhek tömeges pusztulása is a GMO takarmánynövényekkel hozható összefüggésbe. A talajerózió és elsivatagosodás is igaz, és visszafordíthatatlan következményekkel jár.

Egy másik gazdasági vonatkozása is van a dolognak: ha valóban 16-szor annyi növény előállítása felel meg egy kiló hús előállításának, akkor könnyen kiszámítható, hogy a húsnak legalább 16-szor drágábbnak kellene lennie, mint a növényi ételeknek. Vagy fordítva, a növényeknek 16-szor olcsóbbnak. Tehát ha egy kiló hús 1600 Ft-ba kerül, akkor a gabonáknak, zöldségeknek, gyümölcsöknek az ára valahol 100 Ft körül kellene, hogy legyen. Ha ez valóban így volna, azt hiszem sokkal több vegetáriánus volna, mint így, vagyis a hús elérhető árát a növény-fogyasztókkal fizettetik meg, tehát még azok is megisszák ennek a történetnek a levét, akik nem is kérnek belőle. 

A harmadik gazdasági következmény, hogy ha az egész világ hirtelen meggondolná magát, és nem kérne a húsipar termékeiből (ebbe a tej is beletartozik, hiszen ugyanaz a gazdasági érdekcsoport állítja elő), akkor valószínűleg mérséklődne az élelmiszerek ára, hiszen a környezetnek és a mezőgazdaságnak nem kellene elviselnie azt az iszonyú terhet, amit a húsipar ró rá. Ha megnézzük a havi költségvetésünket, a legtöbb pénzt általában havi szinten kajára költjük, ezen spórol az ember a legutoljára. Tételezzük fel, hogy az élelmiszerek bekerülési költsége a felére csökkenne, ha mindenki vegán volna. Máris elég lenne heti 40 óra helyett 20-at dolgozni. De ha 10-es szorzót használunk, akkor elég volna heti 4 órát dolgozni, és meglenne a betevő falatunk. És még hol vagyunk a 16-os szorzótól? Szóval egy globális összeesküvés áldozatai vagyunk, és ezért gürizünk éjt nappallá téve, mert valaki elhitette velünk, hogy a szervezetünknek szüksége van a húsra.  Ez a legnagyobb hazugság, ami rabszolgává tett bennünket.

"3. érv: Az állatok

Körülbelül hatmilliárd ember él a földön. (Nem tudom, mikori a cikk, de ezt egy kicsit elszámolta a koma, ugyanis 7.2 milliárdnál tartunk per pillanat-GD) Az USA-ban minden évben (és most nem számoltuk bele Kínát, Európát, sem a többi országot, csak a USA-t), körülbelül tíz milliárd állatot mészárolnak le (forrás: Wikipedia). Úgy érzem, hogy ez egy nagyon óvatos becslés - mert láttam már 40 milliárdos számokat is. Mindazonáltal, ha ezt globális szintre emeljük, és beleszámítjuk a halakat is, akkor rájövünk, hogy a húsipar sokkal-sokkal több élőlény haláláért felelős évente, mint amennyi ember él összesen a földön. És ez minden évben megismétlődik. Mennyi halat és állatot jelent ez az én emberöltőm alatt, vagy a tiéd alatt? Nem merek belegondolni, de ha szeretnéd, szorozd ki.

Ez azonban csak az egyik oldala a történetnek: fontosabb, hogy egy élőlény hogyan éli le az életét, mint az, hogy miként hal meg. Hogyan él a legtöbb haszonállat? Nyomorban, méltóság nélkül. Ha elképzeljük a legkeményebb náci koncentrációs tábort, akkor még csak félúton járunk.

Nem vitázom azokkal, akik megölik az állatokat, hogy megegyék őket. Próbáld azt mondani az inuitoknak, hogy ne horgásszanak, vagy a tibeti őslakosoknak, hogy ne egyék meg a jakhúst - hosszan és hangosan fognak nevetni rajtad.

De mekkora különbség van aközött, hogy tisztelettel és méltósággal öl meg valaki egy állatot, a szükség miatt, és aközött, hogy iparilag "termeszti" az állatokat, semmibe véve az alapvető jogaikat (friss levegő, tiszta víz, és egy kis tér), azért, hogy utána olyan módon mészárolja le őket, ami legalább kegyetlennek, de inkább kínzásnak nevezhető.

A tudósok szerint minden energia. Mi történik a szenvedés, fájdalom, és megaláztatás energiájával, amit a húsipar termel? Mert azt tudjuk, hogy az energiát nem lehet létrehozni vagy megsemmisíteni, csak más formára alakítani. Azon gondolkodom, hogy mi történik ezzel az energiával? Mi lesz vele?...

****

Nos, felsoroltam három jó érvet, ami miatt érdemes lemondani a húsról. A kiegyensúlyozott és pártatlan újságírás érdekében most tegyük fel a kérdést: "És milyen érv szól mellette?"

Igazából csak egy jó érvet hallottam a húsevés mellett: azt, hogy jó íze van. E egy jó érv, mert őszinte. Sok ember számára valóban jóízű a hús. még én magam is elismerem, hogy időnként megkívánom.

Azonban, ha mélyen elgondolkodunk, akkor rájövünk, hogy a húsalapú táplálkozás semmilyen módon nem védhető meg; azoknak a környezeti, gazdasági, etikai és egészségügyi kríziseknek a fényében, amiken ma keresztülmegyünk, a húsról való lemondás az egyik legbölcsebb és legjobb választás, amit tehetünk.

****
Oszd meg ezt a posztot a faladon, lájkold, és küldd el a linket a barátaidnak. Terjeszd az igét. A húsevés feladása az egyedüli legnagyobb hozzájárulás, amit tehetsz a fenntartható, etikus és egészséges jövő érdekében."

Néhány záró gondolat: a természeti népek húsfogyasztási szokásai, bár környezetileg valóban nem annyira végzetesek, mint a húsipar, mégis csak azt az önző mentalitást képviselik, amikor elveszünk a természettől valamit, amit nem tudunk visszaadni. nem is beszélve arról, hogy a globalizáció és túlnépesedés korában mér ezeket a természeti kultúrákat is a kihalás veszélye fenyegeti, hiszen nincs már hol vadászni, és nincs mit kifogni a tengerekből, folyókból. Ha viszont már így is, úgy is kénytelenek vagyunk megtermelni az élelmiszereinket, akkor választhatjuk ennek az etikus és fenntartható módját. Az erőszakmentesség elvének szempontjából egy vadász vagy halász is ugyanolyan erőszakot követ el az élelem megszerzése érdekében, mint az, aki a hentesnél vásárol. Ha pedig megvan a választási lehetőségünk, akkor éljünk vele, hiszen azok fogják megváltoztatni a világot, akik elég őrültek ahhoz, hogy elhiggyék magukról, hogy valóban képesek rá.

A hús ízével kapcsolatban pedig érdemes tudni, hogy függőséget okoz, vagyis a hús hirtelen megvonása sóvárgással jár, ami néhány hétig, hónapig fennmaradhat, de utána megszűnik, és elkezdjük érezni és élvezni a növények valódi ízét. Ez minden állati fehérjére igaz, vagyis a tojásra és a tejtermékekre is. Ha eldöntötted, hogy vegán leszel, akkor érdemes minél több teljes és természetes ételt fogyasztani, mert így hamarabb le tudod majd küzdeni a junkfood-függőségedet, és a szervezeted átáll a valóban tápláló és emészthető ételek igénylésére, a feldolgozott élelmiszerek és állati fehérje helyett. Én 24 éve vagyok vegetáriánus, és tavaly márciusban álltam le a tejtermékekkel. 1-2 hónapig még hiányoztak, de most már nem kívánom, és úgy érzem, hogy csak növényi alapanyagokból is változatos és teljes értékű étrendet tudok összeállítani magamnak. Mindenki másnak is javaslom, hogy végezze el a maga kísérletét, ha érez rá inspirációt.

A gyakorlás három fő rétege

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

Bevezetés

Ez a könyv a pránájámával kapcsolatos majdnem húszévnyi kutatás és gyakorlás eredménye. Különböző hagyományokból és forrásokból kaptam személyes tanítást a pránájámával kapcsolatban Indiában, amiből a leginkább kiemelném a nyolc hónapnyi napi, legtöbbször négyszemközti tanítást Sri B.N.S. Iyengartól, Sri T. Krishnamacharya tanítványától. Ez nagy érdeklődést ébresztett bennem a pránájáma mélyebb kutatása iránt. Részletesen tanulmányoztam az ősi jógikus szövegeket (sásztrákat) és egyre inkább átültettem a tanításaikat a pránájáma-gyakorlásomba. Számos kifinomult jógikus tanítást már nem adnak tovább többé szemtől szembe, hanem a szentírásokban vannak elrejtve, hogy megtalálhassák azok, akik készen állnak a kutatásra. Ebben a könyvben nem egy bizonyos hagyományt vagy tanárt képviselek; hanem inkább abbéli törekvésemet tartalmazza, hogy a szentírások lényegét átültessem a gyakorlatba.

Ezt a könyvet abban a szellemben írtam, hogy továbbadjam azt, amit a tradicionális indiai jóga tanít a pránájámáról, ahelyett, hogy valami újat találtam volna ki. Meg kellett azonban találnom a módját, hogy az eredeti tanításokat olyan módon mutassam be, hogy a modern közönség is be tudja fogadni őket anélkül, hogy a lényegük elveszne.

Amennyire lehetséges, autentikusan próbáltam közvetíteni azt a közeget, amelyben én megkaptam a pránájámát Indiában, anélkül, hogy felhígítottam volna. Amikor kétségeim támadtak, akkor az eredeti formához ragaszkodtam inkább, mintsem hogy abba a kísértésbe estem volna, hogy a könyvet túlzottan modernné és eladhatóvá tegyem. Emiatt azt találhatjuk kezdetben, hogy a könyv egyes témái valamennyire váratlanok, de tartsunk ki, és kincset fogunk találni ezeken az oldalakon. Attól tartok, hogy minél inkább modernizáljuk és profanizáljuk a jógát, annál inkább hajlamosak vagyunk elveszíteni a lényegét. Az a misszióm, hogy hozzájáruljak az eredeti és valódi jóga reneszánszának felébresztéséhez, a modern edzésmánián és karcsú, szexi testideálon túl.

Miért nem elég sem az ászana, sem a meditáció, sem a kettő kombinációja

Bár a jógának nyolc ága van, a gyakorlást három fő rétegre oszthatjuk, melyeknek a többi az alkategóriája vagy kiegészítő technikája. Ez a három réteg a pózok (ászana), légzőgyakorlatok (pránájáma) és a meditáció (dhjána). Ezek közül kettőt, a pózokat és a meditációt manapság széles körben gyakorolják, de általában nem kapcsolódnak össze. Azok az iskolák, amelyek jógapózokat tanítanak, vagy nem tanítják a meditációt, vagy pedig ha tanítanak meditációs technikákat, akkor gyakran olyanokat, amelyek történelmileg nem kapcsolódnak a pózok gyakorlásához, mint például a Buddhista meditáció vagy a vipasszana. azok az iskolák, amelyek a meditációra specializálódnak, általában teljességgel elvetik az ászana-gyakorlást, vagy összetévesztik azzal az egyszerű felfogással, hogy a törzset, nyakat és fejet egy vonalban kell tartani. Jelenleg a világon csupán néhány olyan tanár van, aki úgy tanítja a jógát, ahogy az tervezve volt, ami azt jelenti, hogy a fejlett ászana-gyakorlást technikailag kifinomult pránájámával és a jóga részletes és erőteljes Kundaliní-ébresztő technikáival együtt tanítja.

Miért törődnénk azzal, hogy három teljesen különböző technikai réteget gyakorolunk? nem okoz ez túl nagy nyomást a tanárokra és a gyakorlókra? Nem túl nagy elvárás-e az oktatóktól, hogy váljanak járatossá három különböző technikában és a gyakorlóktól, hogy gyakorolják őket?

3 érv a vegetáriánizmus mellett (és egy ellene), 1. rész

Az alábbiakban Ben Ralston cikkének fordítását olvashatjátok, a végén néhány megjegyzéssel:

"3 érv a vegetáriánizmus mellett

Nem azokról beszélek, akik:

- Szó szerint veszik a dolgot és semmi mást nem esznek a zöldségeken kívül.

- A lusta vegetáriánusokról, akik pizzát esznek vacsorára, pizzamaradékot reggelire és tésztát esznek ketchuppal ebédre. Ők nem igazi vegetáriánusok. Csak úgy csinálnak, és nekik nem fog sokáig tartani.

- Az önelégült erkölcs-csőszökről, akik szeretnek másokban kellemetlen érzést kelteni, hogy ezáltal érezzék jobban magukat; és megpróbálnak másokat is olyan önelégültté tenni, amilyenek ők. Ez nem erről szól. Ők még nem nőttek fel, de majd fel fognak.

Az igazi vegetáriánusok azok az emberek, akik tudják, hogy miről beszélek... akik nagyon sokféle zöldséget, gyümölcsöt, magot, gabonát, hüvelyest, magvakat, algát esznek... és bármilyen más fincsi dolgot, amit érnek (kivétel persze a hús, de erről többet később). Azt is felismerik, hogy ha igazán jól akarják érezni magukat, akkor érdemes valamilyen spirituális gyakorlatot is végezni. Így a kiegyensúlyozott étrend mellett kiegyensúlyozott életet is élnek: mindig egyensúlyban igyekszenek tartani az anyagi és spirituális törekvéseiket.

Szóval itt van három érv, ami miatt vagy vállon veregetheted magad, hogy mennyire jól csinálod, vagy pedig fontolóra veheted, hogy egészségesebb, fenntarthatóbb, és etikusabb étrendre váltasz:

1. Az egészséged

Én nem szoktam foglalkozni azzal, hogy mások mit mondanak. Persze, hogy vannak orvosok, akik nem értenek egyet velem ebben, de én a helyedben nem nagyon törődnék vele: Az orvosoknak, sokk-sok éves agymosott (upsz, tényleg kimondtam hangosan?) képzésük ellenére sokszor nem sok fogalmuk van arról, hogy mi is az az egészség, mivel túlzottan el vannak foglalva a betegségek kezelésével.

A vegetáriánius étrend sokkal jobb az egészséged számára, mint az állati termékeket tartalmazó étrend.

Ahelyett, hogy az orvosoktól próbálod megtudni a tárgyilagos igazságot, jobban jársz, ha a biztosítási ügynököket kérdezed. Tudom, hogy viccesnek hangzik, de komolyan mondom (mint mindig): a biztosításban sok pénz van. Ez pedig azt jelenti, hogy helyesen mérik fel a dolgokat. Szóval kérdezd meg a biztosítódat, hogy jobb feltételelet szabnak-e a vegetáriánus ügyfeleiknek? Gyakran igen - de miért? Mert tudják, hogy kisebb az esélye a szívbetegségnek vagy a ráknak (ami a korai halálozás két vezető oka), ha valaki vegetáriánus. Tudják, hogy a vegetáriánusok általában tovább élnek, és kevesebbe kerülnek a biztosítónak. Vagyis ez egyszerű gazdaságtan.

Szóval, miért egészségesebb a vegetáriánus étrend?

Miért eszünk? Főleg azért, hogy energiához jussunk. Ez az energia a napból jön. Minden energia a napból származik, ilyen vagy olyan módon. (Ha belegondolsz, még az olaj is napfény-konzerv, amely sok millió éve hullott a földre és megkövesedve feküdt a föld felszíne alatt hosszú ideig, mégis a napfény energiáját hordozza!)

A növényi étrend által közvetlenül kapjuk meg a napfény energiáját:

- A növények magukba szívják a nap energiáját

- Megtörténik a fotoszintézis

- Megeszed a növényt, és

- Bingó! Magadba szívod az energiát és jól érzed magad!

Amikor húsalapú étrenden vagyunk, akkor csak másodlagosan kapjuk a napfény energiáját:

- A növények magukba szívják a napfényt

- Megtörténik a fotoszintézis

- A tehén megeszi a növényt, megemészti azt és közvetlenül megkapja a napfényt

- Utána te megeszed a tehenet, kapsz egy kicsit a napfényből, de azért valljuk be, nem túlzottan sokat.

A hús megemésztése pedig sok munkát jelent kevés energetikai haszonnal. Nem igazán éri meg!

Az egészség (ahogy egy másik cikkemben kifejtettem) nem csupán a betegség elkerülését jelenti, hanem azt, hogy fantasztikusan érezzük magunkat. Igen, valóban sok ember van, aki húst eszik, és nem lesz beteg, ezt nem vitatom. Én azonban azt hiszem, hogy általában sokkal jobban érzi magát az ember, ha vegetáriánus étrenden él, mintha húst enne. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a tested könnyebb lesz - igen, valószínűleg tömegében is, de ami még fontosabb, több lesz benne a foton. A testünk valójában fényt tartalmaz. Fényből állunk! Ezért eszünk napfényt és iszunk vizet. Ez vagyunk.

"Igen" - mondod erre - "De hús is vagyunk." Nos,ez valóban így van, de melyiket akarod táplálni: az éned sűrű, durva, materiális aspektusát, vagy a finom, spirituális, fény-aspektusát? Mert ha az egészségről beszélünk akkor erre lyukadunk ki, és én tudom, hogy melyiket válasszam. 

Az vagy, amit megeszel. Ez azért egy klisé, mert igaz - minden kultúrában van erre egy mondás. Azonban, és erre figyeljünk oda: nem csak a testünk az, amit megeszünk, hanem a lényünk minden aspektusa. Az, hogy mit eszünk, kifejeződik a gondolatainkban, a vágyainkban, az érzékeinkben, érzelmeinkben, a mélyebb érzéseinkben... a tudatunk minden aspektusában. AZ VAGY, amit megeszel."

Nos, tegyünk hozzá néhány dolgot azért az eddigi és első érvhez. Valóban egyetértek azzal, hogy a vegán étrend, vagyis mindennemű állati eredetű fehérje kizárása az étrendünkből sokkal egészségesebb, mint a vegyes táplálkozás, főleg, ha valaki túlzásba viszi a fehérjék mennyiségét. Az állati fehérjék fogyasztása ugyanis nem csak a legtöbb civilizációs betegség melegágya, hanem egyúttal annyira megterheli és öregíti a belső szerveinket, a bőrünket, és az összes sejtünket, hogy valóban, minél több hullát eszünk, annál közelebb kerülünk a halálhoz mi magunk is. Még ha igaz is lehet az, hogy a vegán étrend mellett nehezebb dolog például az izomtömeget növelni, a fiatalos külső és a hosszabb ideig funkcionáló belső szervek és ízületek szerintem bőven kárpótolnak azért, hogy nem leszünk fél év alatt háromajtós szekrény méretűek, még ha keményen edzünk is. Ehhez töménytelen mennyiségű állati fehérjét, csirkehúst és tejsavó-proteint kell elfogyasztani, ami igencsak felpörgeti a sejtjeink biológiai óráját, és lecsökkenti a szavatossági idejüket. A steroidokról és egyébb tuningoló-anyagokról nem is beszélve.

Abban is igaza lehet Bennek, hogy a növényevés a lényünk fény-aspektusát táplálja, de attól még ne higgyük azt, hogy vegán étrenddel nem lehet komoly sportteljesítményeket elérni vagy adoniszi izomzatra szert tenni. Én azt tapasztaltam, hogy a vegán étrend is alkalmas az izmok táplálására, feltéve, ha teljes értékű, mikrotápanyagokban és fehérjében gazdag, természetes ételeket fogyasztunk, és nem finomított szénhidrátokból, édességekből és agyonfeldolgozott, tartósított ételekből áll a "vegán" étrendünk. Akkor ugyanis majdnem ott vagyunk, mintha ugyanezt ennénk, csak némi hússal és tejtermékkel elegyítve. 

Sőt, amióta tavaly márciusban vegán lettem, azt tapasztalom, hogy jobban fejlődik az izomzatom és az erőnlétem, mint előtte, amikor irdatlan mennyiségű tejterméket toltam magamba. Már megy az egykezes fekvőtámasz, és a deadlift is 100 kilóval. Az állóképességemre sem panaszkodhatok, szóval én úgy gondolom, hogy a változatos, kiegyensúlyozott és gondosan megtervezett vegán étrend egyaránt képes táplálni lényünk fizikai és fény-aspektusát is. Nem szeretem a "gyufakezű" vegánokat, főleg azért, mert sok ember ebből azt szűri le, hogy a vegán étrend nem biztosít elegendő tápanyagot a szervezet számára. Persze kevesebb növekedési hormon-szerű és ösztrogén-szerű anyagot viszünk be a szervezetünkbe, mint a húson és tejterméken élők, de a "gyufakéz" nem az étrend hiányosságaira utal, inkább arra, hogy az illető nem ért hozzá eléggé és nem edz elég keményen. 

(A befejező rész szerdán következik)

Kárandavászana - teljes végrehajtás

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"4. fázis – a hát kiegyenesítése

Ha a 3. fázis és a belőle történő megfelelő kijövetel könnyűvé vált a számunkra, akkor készen állunk a következő lépésre. A 4. fázis jellemzője az, hogy teljesen semlegesítjük a 3. fázisban létrehozott hátrahajlítást a térdeink leeresztésével. Addig is elmehetünk, hogy a combjainkat a bordakosarunkhoz érintjük, de tovább egyelőre ne menjünk. Koncentráljunk a lapockák stabilizálására a széles hátizom, alsó trapézizom, és a romboid izom segítségével. Tartsuk a karokat még mindig teljesen megfeszítve és álljunk ellen a lefelé húzó hatásnak.

Tartsuk ki ezt a pozíciót öt légzésig és utána jöjjünk ki a pózból az előző fázisok alapján. Ha nem tudjuk visszaemelni magunkat a negyedik fázisból, akkor de menjünk tovább, hanem szánjuk rá az időt, és tanuljuk meg. Minél lejjebb tudunk ereszkedni, annál nehezebb lesz visszajönni. Be kell táplálnunk a testünkbe a kiemelés emlékét. Utána minden nap egy kicsit lejjebbről próbálhatjuk meg a leeresztést.

5. fázis – a hát behajlítása

Amikor meg tudjuk tartani és visszaemelni a lábunkat a 4. fázisban, kezdjük el behajlítani a hátunkat, amíg a combjaink nem lesznek majdnem függőlegesek. A térdeink most a mellkasunkhoz fognak érni. Ha nem érnek oda, akkor erőteljesen hajlítsuk be a csípőnket és szívjuk óbe a térdeket a mellkasunkhoz.

Álljunk ellen a lefelé húzó hatásnak. Maradjunk itt öt légzésig, mielőtt újra kiemeljük magunkat a pózból. Ha nem tudjuk kitartani ezt a fázist, és csak leejtjük a lábainkat a karjainkra, akkor esélyes, hogy nem tudjuk kiemelni magunkat. Ebben a fázisban csak a gerincet hajlítottuk. A csípőízületek teljesen be voltak hajlítva az előző fázisban, a vállainkat pedig a következő fázisban fogjuk egyenesíteni.

6. fázis – a karok egyenesítése

Ebben az utolsó fázisban csupán a vállízület kiegyenesítését tesszük hozzá a leereszkedéshez. Ezt végezzük nagyon óvatosan. Húzzuk fel a térdeinket a hónaljunkba, ahelyett, hogy hagynánk őket leesni a könyökünk irányába. Nagyon erős hasizmokra lesz szükségünk ahhoz, hogy izometrikusan fenn tudjuk tartani a törzshajlítást. Szerencsére, ha megfelelő lelkiismeretességgel végeztük a návászanát az első sorozatban, akkor elég erősnek kellene lennie a hasizmainknak. A csípőízület izometrikus hajlítását is fenn kell tartani.

Csak akkor leszünk képesek felhúzni a térdeinket a hónaljunkba, ha végrehajtottuk az izotónikus flexiót (az izmok megrövidüléssel járól összehúzását) a csípővel és a törzzsel az előző fázisokban. Ezt nevezhetjük a kárandavászana sikeres végrehajtása titkának.

Biztosítsuk, hogy lassan ereszkedünk le. Ha erősen becsapódik a térdünk a karjainkba, az nem tesz jót a térdeknek. Ez olyan lenne, mintha valaki elölről belerúgna a térdünkbe, miközben padmászanában ülünk. Ha a földre rogyunk, és lehuppan a fenekünk, akkor a gerincünk, és még fontosabb – az agyunk – fogja viselni a becsapódásból fakadó rázkódást.

Miután finoman leereszkedtünk a térdeinkre, maradjunk öt légzésig a kárandavászanában, nézzünk az orrunkra és húzzuk be a térdeinket a hónaljunkba."

Kárandavászana - 2. és 3. fázis

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"2. fázis – a bal láb megfelelő elhelyezése

A következő fázisra csak akkor térjünk rá, ha a jobb lábunk stabil helyzetben van, mélyen a féllótuszban. Emlékezzünk, hogy amikor a földön ülünk és a padmászanát végezzük, soha nem helyezzük be a második lábunkat, mielőtt az első nincs a megfelelő helyzetben, úgyhogy ezt kartámaszban se tegyük meg. Máskülönben veszélybe sodorhatjuk a felül lévő lábunk térdízületét.

Helyezzük a bal lábunkat lótuszpózba azáltal, hogy erősen kifelé forgatjuk a bal combot. A legtöbb gyakorló számára segítség lehet az, ha lendületet használ a láb behelyezéséhez, különösen, ha vastagok és erősek a combjai. Amikor a bal láb a megfelelő helyzetben van, akkor felváltva távolítsuk és közelítsük egymáshoz a két combot. Amikor egymás felé mozdítjuk a térdeket, erősen rotáljuk befelé a combcsontot (ez hasonlít a szúpta-vadzsárszana kilencedik vinyászájában végzett comb-mozdulathoz). Ezzel semlegesítjük az előző kifelé rotálást, és mélyebbre tudjuk vinni a lábunkat a lótuszban. Mindkét lábnak közel kell lennie a csípőhajlathoz, a sarkainknak pedig egymáshoz közel, a comboknak pedig majdnem párhuzamosnak kell lenniük ahhoz, hogy a kárandavászana következő fázisába léphessünk.

Ha új még a pozíció a számunkra, akkor érdemes öt légzésig benne maradni, utána pedig lassan újra kinyújtani a lábainkat a pincsha-majúrászanába, és a kilencedik vinyászájának megfelelően kijönni a pózból. Gyakoroljuk ezt egy ideig, mielőtt átlépünk a következő fázisra. Ez az első kettő fázis csak a csípőízület mozgásával foglalkozik.

3. fázis – a lábak leeresztése vízszintesig

Ha már tapasztalt gyakorlók vagyunk, akkor lassan hajlítsuk be a csípőnket, amíg a combjaink párhuzamosak nem lesznek a talajjal, illetve a térdeink ugyanabban a magasságban vannak, mint az ülőcsontjaink. Ennek érdekében ki kell egyenesíteni a hátunkat ugyanabba a helyzetbe, amiben az úrdhva-dandászanában van, vagyis a vízszintes lábbal végzett fejenállásban. Az úrdhva-dandászana kitartása hosszú ideig jó rávezetés a kárandavászanára. Mint ahogyan az úrdhva-dandászanában is, a kárandavászana ezen fázisa alatt az ülőcsontjainkat a tarkó fölé kell hozni. ennek a fázisnak a meghatározó momentuma az, amikor határozottan megjelenik az ív a derekunkban.

Egyensúlyozzunk itt öt légzésig vagy még tovább, ha erőt akarunk fejleszteni. Ezután lassan emeljük vissza a térdeinket a mennyezethez, vegyük ki a lábainkat a padmászanából, és jöjjünk ki a pózból ugyanúgy, mint a pincsha-majúrászanából. Ebben a fázisban hozzátettük a hát feszítését a csípőízület mozgásához."

A hosszú haj titka

Aki ismer, az tudja, hogy szeretem, ha egy nőnek hosszú a haja, és rosszallom a mostanában olyan divatos csutka frizurát. Na de mi a helyzet a férfiakkal? Azt tudjuk, hogy a jógik még manapság is több méter hosszú rastákat hordanak Indiában, és az amerikai indiánoknál, a sámánoknál, a viking harcosoknál is szinte előírás volt a hosszú haj. De ha megnézzük  a görög, római harcosokat, hősöket ábrázoló képeket, illetve egy-egz tradicionális kung fu- vagy szamuráj-filmet, akkor kiderül, hogy a középkorban és az ókorban sokkal gyakoribb volt a hosszú haj férfiak esetében is, mint a rövid. A legendás indiai harcosokról, a Pándavákról és a Mahábhárata hőseiről nem is beszélve. Ott a lefejezéssel egyenértékűnek számított, ha egy harcost megfosztottak a hajkoronájától. Sámson történetét pedig szintén mindenki ismeri a bibliai időkből.

Ahogy azonban a modern civilizáció rászoktatott bennünket a materializmusra, a műkajákra és a mozgásszegény életmódra, ugyanúgy a csutka haj is divatba jött, most már nem csak a férfiak, hanem a nők körében is. Miley Cyrustól kezdve Pinken keresztül színésznők tucatjaiig dívik a stuccolt frizura. Hogy ennek mi a hátránya, arról majd később, egyelőre térjünk vissza a régmúlt korokhoz és a derékig érő loboncokhoz. 

Nos, mi a titka a hosszú hajnak? A jógik úgy tartották, hogy a hajukban lakozik a varázserejük, és nem egyszer a haja levágása által fosztották meg a tantrikus varázslókat a hatalmuktól, ha visszaéltek vele és manipulálták az embereket. A Gyűrűk ura varázslóit és harcosait is vicces lett volna elképzelni felnyírt hajjal. A hosszú haj és az intuíció összefüggésével kapcsolatban azonban pszichológiai kutatásokat is végeztek, mégpedig a vietnámi háború idején. 

Az akkori amerikai csapatoknak olyan felderítőkre volt szükségük, akik jól tudtak olvasni a jelekből, tájékozódni ismeretlen terepen és rejtve maradni az ellenség elől, ugyanakkor életben is tudtak maradni. Ehhez az amerikai indiánok közül toboroztak olyan felderítőket, akik elismert "természetfeletti érzékenységgel" rendelkeztek, például megérezték az ellenség közeledését a sötétben és ártalmatlanná tudták tenni vagy el tudtak menekülni előle. A felvételi "vizsgákon" remekül teljesítő indiánok azonban rendre megbuktak az éles bevetéseken, miután átestek a hadseregben szokásos hajvágáson, és így megszabadultak hosszú hajzuhataguktól. Úgy tűnik, a kettő közötti összefüggésnek saját maguk sem voltak tudatában, de amikor a későbbiek során olyan párokat kezdtek el vizsgálni, akik hasonló eredményeket mutattak, és egyikőjük haját levágták, a másik továbbra is erős érzékenységet mutatott, míg a rövid hajú elveszítette azt.

A modern társadalom tehát elhitette velünk, hogy semmi szükségünk a hosszú hajra, hiszen a frizura az csak divat kérdése. Azt azonban tegyük hozzá, hogy a rövid hajú ember könnyebben manipulálható, hiszékenyebb is egyúttal, hiszen elveszíti természet adta intuícióját. A hajunk olyan, mint az idegrendszer meghosszabbítása, egy antenna, amely veszi az Univetzum jeleit, érzékeli a Világ minden egyes rezdülését. A régi kultúrákban csak a papok, a hívők vágták le kopaszra a hajukat. India, Kína, buddhizmus, Egyiptom, de még a skandináv pogányok és a keresztény szerzetesek körében is a kopaszra nyírt fej az Isten iránti feltétlen engedelmességet, valamilyen szinten az egyéni intuíciónk feladását is jelenti. A modern korokban a kopasz fej sok esetben valamilyen totalitárius ideológia, vagy akár politikai hatalom követőinek, végrehajtóinak, röviden megfogalmazva az értelmetlen erőszaknak és a személyes szabadság feladásának jelképévé is vált. 

A fentebb linkelt cikk szerint a kopasz vagy rövid haj érzéketlenné teszi az embert a környezete szenvedései iránt, beleértve az ökoszféra pusztulását is. Közömbössé és érzéketlenné tehet a kapcsolatainkban is, és szexuális frusztrációt is okozhat. Mindenki ismeri a "kopasz, kigyúrt, érzéketlen, agresszív állat" kategóriát, persze vannak kivételek (remélem én is abba tartozom :-)). A hosszú haj tehát nem csak abban van segítségünkre, hogy "fogjuk az adást", ami kívülről érkezik, hanem abban is, hogy az agyunk elektromágneses jeleit ki tudjuk sugározni a környezetünkbe, ki tudjuk fejezni magunkat. Szóval főleg a nők számára nagyon fontos, hogy erősítsék az intuitív oldalukat, az Anyatermészet adta érzékenységüket. Mondom ezt én, aki 18 éves kora óta kopasz. Mielőtt krisnás letten, pont volt egy vállig érő aranyhajú hippi-korszakom, és azt a felszabadultság-érzetet azóta is hiányolom az életemből. Egyelőre persze praktikusnak tűnik a heti egyszeri haj- és szakállvágás, főleg mivel minden nap a fűtött teremben izzadok. De nem tartom kizártnak, hogy 80 éves koromra, mire minden szál hajam és szakállam fehér lesz, én is növesztek egy Odinhoz hasonló loboncot a fejemre és az arcomra. 

A pránájáma mesterei

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Definíciók

A szövegben előforduló „Ashtanga-jóga” kifejezés Patandzsali nyolcfokú jógájára utal, amely a pózok gyakorlása mellett olyan alkotóelemeket is tartalmaz, mint a meditáció és a szamádhi. A hasonló nevű tradicionális, sorozatokra épülő jógát végig Ashtanga vinyásza jógának nevezem, hogy megkülönböztessem Patandzsali jógájától.

A „jógi” kifejezés a férfi és női gyakorlókat is jelöli, a férfi jógikat jóginnak, a női jógikat pedig jógininek nevezzük.

Az „Isten”, „Legfelsőbb Lény” és „Istenség” kifejezések egyidejűleg utalnak a férfi, női és semleges formákra is, pontosan abban az értelemben, ahogy a szanszkrit „Brahman” kifejezés is mindhárom nemet tartalmazza.

Köszönetnyilvánítás

Hálás köszönet illeti a feleségemet, Monica Gaucit, valamint a Perthben, Ausztráliában található 8 Limbs jógastúdió tanárait és tanulóit, akik fenntartottak engem a hároméves gyakorló és kutató elvonulásom alatt. Bár ezalatt az idő alatt alig láttak, a támogatásukkal valószínűleg többet tettek hozzá ehhez a könyvhöz, mint én.

Hálámat fejezem ki a néhai Jóga Visárada Srí K. Pattabhi Joisnak. Abban a nagy szerencsében részesültem, hogy tizennégy hónapig oktatott, és ez volt az az idő, ami szilárdan megalapozta a napi ászana-gyakorlásomat. Az ászana alapja nélkül, melyen a jóga összes többi ága nyugszik, bármennyire is pompázatosak, keveset kaphatunk tőlük, és még kevesebbet tarthatunk meg belőle.

Hálával tartozom még Jóga Ratnákara Srí B.N.S. Iyengarnak, akitől szerencsém volt nyolc hónapnyi oktatásban részesülni, nem ritkán négyszemközt és naponta kétszer a pránájámában, krijában és múdrákban. Az ő tanítása volt az, ami szilárdan megalapozott engem a jóga ezen aspektusaiban.

Mindenek fölött, hálával tartozom mindkettejük mesterének, a néhai Sri Thirumalai Krishnamacharyának, aki korlátozott látásunk számára ma olyannak tűnik, mint egy fölénk tornyosuló óriás, aki mesteri szinten a magáévá tette a jóga összes tartozékát.

Hálámat fejezem ki a néha Swami Kuvalayanandának, a Kaivalyadhama megalapítójának, és jelenlegi igazgatójának. O.P. Tiwarinak. Kaivalyadhama az 1920-as évektől kezdve hatalmas mennyiségű jógikus kutatást és szentírást adott ki, és továbbra is ezt teszi.

Hálámat fejezem ki a néhai Dr M.L. Gharote-nak, a Lonavla Yoga Insititute alapítójának és jelenlegi igazgatójának, Dr. M.M. Gharote-nak. A Lonavla Yoga Institute a jóga-sásztrák fordítására szakosodott. Kaivalyadhama és a Lonavla Yoga Institute nélkül a legtöbb modern jógi kevés autentikus információhoz férhetne hozzá a Jóga-szútrán, Hatha-jóga Pradípikán, Siva-szamhitán és a Gheranda Szamhitán kívül.

Hálámat fejezem ki Swami Ramdevnek is, aki a pránájámát a népegészség fontos eszközének tekinti, és így nem csak egy kiválasztott kisebbséggel osztja meg azt és annak jótékony hatásait.

Valamint hálámat fejezem ki India ősi bölcseinek, a jóga-sásztrák szerzőinek, akik a tanítások kifogyhatatlan áradatában állították össze és adták tovább a sok ősi jóga-írást. Az ő tanításaik napi tanulmányozása volt az, ami szilárdan megalapozott engem a jóga-filozófiában, a meditációban és az Isten iránti odaadásban."

Melyik a "tradicionális" Ashtanga?

Nagyjából hat éve foglalkozom az Ashtanga vinyásza jóga gyakorlásával, és már akkor is több vonulata, változata létezett. Az első oktatók, akiktől tanultam, B.N.S. Iyengartól, Krishnamacahrya "másik" mysore-i tanítványától tanultak, aki némileg másképpen értelmezte a dolgokat, mint Pattabhi Jois. Utána találkoztam olyan oktatókkal is, akik közvetlenül Pattabhi Joistól vagy az ő vamelyik tanítványától tanultak, így elég széles körképet kaptam az Ashtanga rendszer különböző megközelítéseiről. Az utóbbi években, bár személyesen nem találkoztam még vele, de Gregor Maehle hozzáállása sok mindenben tetszik, bár nem mindig értek egyet 100%-osan a kijelentéseivel. Többek között az tetszik benne, hogy az "1% elmélet" elképzelést kiszélesítette egy kicsit, és nem volt rest évtizedeket beletenni a jóga-filozófia, a pránájáma és a meditáció tanulmányozásába, ami meg is hozta a gyümölcsét.

Valljuk be, azért a legtöbb Ashtanga-tanár nincs annyira otthon a filozófiában, még ha tud is idézni néhány Jóga-szútrát. A pránájámáról és a meditációról nem is beszélve. Nos, többek között ennek az okairól is ír Grimmly egyik érdekes blogbejegyzésében, amit már a múltkorában is idéztem, és most is fogok. Nos, Grimmily ezt írja annak kapcsán, hogy vajon milyen is lehet a "tradicionális" Ashtanga, ahogy Krishnamacharya tanította, és miben más az, amit Pattabhi Jois, illetve unokája, Sharath képvisel.

Az egyik kérdés, ami fel szokott merülni, az uddzsájí vs "hangos légzés" kérdése. Ezzel kapcsolatban Grimmly ezt írja:

"Szóval, mi a helyzet az uddzsájí-vitával?
Személy szerint én ezt gondolom erről:

Sharath észlelte, hogy van némi zavar az Ashtangával és a pránájámával kapcsolatban.

Amikor kezdtem az Ashtangát (csupán öt évvel ezelőtt, úgyhogy ne vegyetek semmit túl komolyan, amit ebben a blogban írok, még mindig próbálok rájönni bizonyos dolgokra), hogy az Ashtanga első sorozatának gyakorlásában mind a nyolc ág benne foglaltatik, hogy ez egy teljes gyakorlás. Ott vannak az ászanák, és az uddzsájí, ami pránájámának számít, aztán a dristi, ami a pratjáhárát képviseli, és a gyakorlás közben végzett koncentráció pedig a meditációt képviseli. Ja igen, és hogy az Ashtanga egy ősi, tradicionális gyakorlat, ami egy régi szövegből, a Jóga-koruntából ered, amit később megettek a hangyák.

Ez volt mindig a szimplisztikus verzió.

Jobb lenne azzal érvelni, hogy ezek az elemek, amelyek az ászana-gyakorlásunk részét alkotják, felkészítenek a pránájámára, pratjáhárára és a meditációs gyakorlatokra, amik később jönnek. Az is elképzelhető, hogy az ászana megközelítése hozzásegít a jamák és nijamák jobb megértéséhez és alkalmazásához is.

A zavar ott keletkezik, hogy az ászana-gyakorlás közben végzett légzést uddzsájínak nevezik, de az uddzsájí egy pránájáma-gyakorlat neve is, ezért azt gondolhatjuk, hogy már gyakoroljuk is a pránájámát a tadászanában vett első légzéstől kezdve az összes sorozatban, akár a kezdőről, akár valamelyik haladó sorozatról van szó.

Sharath a következőképpen érvel, és elég jó az érv, logikus is, de mint a logikával mindig, itt is meg kell vizsgálnunk az alapfelvetést.

Sharath érvelése (ahogy én értem):

Minden pránájáma definíció szerint (sok, de nem minden definíció szerint) tartalmazza a kumbhakát (légzésvisszatartást). Az uddzsájí egy pránájáma-gyakorlat, ezért az uddzsájí közben is kumbhakát kell végezni. 
Az ászana közben végzett légzéssel kapcsolatban, Pattabhi Jois Ashtangájában, ahogy Sharath tanítja, nincs légzésvisszatartás, ezért ez nem uddzsájí.

... ebben az esetben viszont valami más nevet kell adni neki, azért Sharath "hangos légzés"-nek nevezi."

A fentiekkel kapcsolatban csak két probléma van: egyrészt nem minden pránájáma gyakorlat tartalmaz szükségszerűen kumbhakát, csak a haladók. Másrészt Krishnamacharya számos ászana kitartásánál javasolja a báhja vagy antara kumbhakát (külső vagy belső légzésvissztartást). Ugyanebben a bejegyzésben Grimmly több, mint egy tucat példát ad erre.

Valószínűleg az lehet a helyzet, amit Grimmly is említ, hogy Pattabhi Jois leegyszerűsítette a módszert, és így kezdők számára hozzáférhetővé tette. Csakhogy manapság a haladó Ashtanga-gyakorlók sem végeznek légzévisszatartást az ászanák közben. Grimmly a következőképpen foglalja össze a differenciát Krishnamacharya és Pattabhi Jois rendszere között:

Krishnamacharaya Ashtangája                    Pattabhi Jois/Sharath 
                                                                  Ashtangája

Jamák és nijamák az ászana előtt              Jamák és nijamák az ászana megkezdése után

Rugalmas ászana-csoportok:                       Rögzített sorozatok
kezdő, középső és haladó

Ászana-variációk ajánlottak                        Tilos variálni az ászanákat

Uddzsájí kumbkhaka sok ászanában            Hangos légzés, nincs kumbhaka

Hosszú idő egyes ászanákban                      Hosszabb idő csak a befejező ászanákban

Pránájáma az ászana-gyakorlás után           Pránájáma csak a második sorozattól kezdve

Pratjáhára                                                 Csak a dristi képviseli

Meditatív gyakorlatok                                 Nem nagyon van hangsúlyozva

Heti hét nap gyakorlás, nincs holdnap         Heti hat nap gyakorlás, szünet a holdnapokon

Ez utóbbi dologgal én is úgy vagyok, hogy szerintem teljesen fölösleges vallásos buzgalommal kerülni a szombati és telihold/újhold alatti gyakorlást. Akkor gyakoroljunk, amikor időnk és energiánk van, és akkor tartsunk szünetet, ha úgy érezzük, hogy szükségünk van rá. A pránájáma és meditáció ászanától elkülönített, ülve végzett gyakorlásával kapcsolatban pedig egyetértek Gregor Maehlével, mert ezeket nem helyettesíti a napi ászana-gyakorlás. 

Az utóbbi időben a legszimpatikusabb Ashtanga-tanár számomra Manju Jois, akivel minden workshopon és oktatóképzésen szoktunk pránájámázni, a meditációt pedig mantra-énekléssel szokta megoldani. Mivel nekem eléggé nyughatatlan az elmém, ezt a megoldást jobban elviseli, mint a Gregor Maehle-féle csakrameditációt, amiről szintén írt egy egész könyvet. Úgyhogy jelen állapotomban ezek a gyakorlatok éppen megfelelőnek tűnnek, és remélhetőleg öregkoromra még több időt tudok majd a pránájámára és a mantra-meditációra fordítani. A konklúzió azonban az, hogy nem szerencsés, ha dogmatikusan állunk hozzá egy rendszerhez, vagy egy tanár megközelítését teljes pontossággal akarjuk másolni. Sokkal szerencsésebb, ha megértjük az egyes gyakorlatok, tanítások lényegét, és azt a saját életünkre, alkatunkra igazítjuk. Így több jutalmat remélhetünk a gyakorlásunkból, mintha vaskalaposan ragaszkodnánk bizonyos elvekhez, anélkül, hogy azok lényegét megértenénk. 

   

Pránájáma - a jóga lélegzete

Új könyv fordításába kezdtem, remélem örültök majd neki :-). Gregor Maehle Pránájáma-könyvéről van szó, melyet a legjobb összefoglaló műnek tartok e témakörben. Úgyhogy fogadjátok szeretettel, remélem ti is hasznos információkat találtok majd benne!

Gregor Maehle: Pránájáma – a jóga lélegzete

"Invokáció

Ajánlom a Legfelsőbb Tanítónak, e legszentebb és ősi tanítás eredetének és forrásának. Neked, aki kinyilvánítja az univerzumok végtelen sokaságát minden világkorszak kezdetekor, és könnyedén fenntartja őket egész létezésük alatt, anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is befolyásolná e hatalmas erőfeszítés. És aki utána rendületlenül visszavonja őket Saját Magába, megsemmisítve őket Brahmá öröknek tűnő éjszakájára, mely alatt a jóga eme örök és legértékesebb, felszabadító tudása a te intellektusodban lebeg. Leborulok Előtted, Aki utána ismét megnyilvánítja az univerzumok sokaságát az új világkorszakban, Bramá újabb nappalának dicsőséges hajnalán. Neked, Aki minden világkorszakban megnyilvánítja a jóga e felszabadító ékszerét. Neked, aki megtanította ezt legfontosabb tanítónknak, Patandzsalinak, és mindenki másnak, aki előttem járt ezen az úton. Neked, Aki tanítványaid legalacsonyabbika, e szerző útmutató lámpása is vagy.

Ha bármi igazság van a jógáról szóló írásaimban, akkor ez csakis Neked köszönhető, aki az intellektusom ragyogó világosságát alkotod, és a tanáraimnak. Ha bármi igaztalanság van az írásaimban, az csakis a saját hibáimnak köszönhető, melyeket múltbeli helytelen tetteim okoztak félrevezetett elmémben. Mert a jógában nincs hiba vagy csúfság, hiszen Benned örök tökéletességben marad, óh minden tanító legfontosabbika és legősibbje!

Figyelmeztetés

Ez a könyv nem minősül orvosi tanácsadásnak. Konzultáljunk egy orvossal, aki eldönti, hogy alkalmasak vagyunk-e ezen jógikus gyakorlatok végzésére.

A pránájámát nem lehet olyan közvetítőkön keresztül megtanulni, mint ez a könyv, amely nem tud visszacsatolást adni, ezért egy képesített tanártól kell megtanulni. Ezt a könyvet csak tanulmányi célzattal lehet használni és a személyes utasítások kiegészítéseképpen. A tanárok számára pedig kiegészítő képzésként szolgál.

A könyv az átlag gyakorlók számára készült, akik csak elméletben léteznek. A valóságban a tanárnak hozzá kell igazítania a gyakorlatot az egyénhez. Az itt leírt pránájáma-gyakorlatok az olyan, átlagos egészséggel rendelkező emberek spirituális megértését hivatottak elősegíteni, akik már megalapozott ászana (jógapóz)-gyakorlattal rendelkeznek. Bár a pránájáma számos terápiás haszonnal bír, az itt leírt pránájáma nem kifejezetten a betegségek megszüntetését célozza."

Mi a különbség a férfiak és a nők között?

Elvont okoskodás helyett nézzünk egy kézzelfogható példát:

"Képzeljük el, hogy egy Feri nevű fiúnak megtetszik egy Márti nevű lány. Meghívja moziba, ő pedig igent mond, és nagyon jól érzik magukat együtt. Néhány nappal később meghívja vacsorázni, és akkor is jól érzik magukat. Továbbra is rendszeresen találkoznak, és egy idő múlva egyikőjük sem találkozik senki mással.

Egyik este, amikor hazafelé mennek autóval, Márti fejében megjelenik egy gondolat, és anélkül, hogy belegondolna, ki is mondja hangosan: "Észrevetted, hogy pont ma este van hat hónapja, hogy találkoztunk?"

Utána csend van az autóban.

Márti számára nagyon hangosnak tűnik ez a csend. ezt gondolja magában: Vajon zavarja, hogy ezt mondtam? Lehet, hogy úgy érzi, korlátozza a kapcsolatunk, vagy esetleg azt gondolja, hogy valamiféle elkötelezettség felé próbálom nyomni, amit nem szeretne, vagy nem biztos benne.

Feri pedig ezt gondolja: Istenem, hat hónap!

Márti ezt gondolja: De hát igazából én sem vagyok biztos benne, hogy ilyen jellegű kapcsolatot szeretnék. Néha arra vágyom, hogy több terem legyen, és legyen időm azon gondolkodni, hogy valóban én is azt szeretném, hogy úgy haladjunk, ahogyan haladunk, szilárdan előre, de hát hová is tartunk? Lehet, hogy ezután is az intimitásnak ezen a szintjén maradva randevúzgatunk majd? Vagy össze fogunk házasodni? Gyerekeink lesznek? És egész életünket leéljük együtt? vajon készen állok-e az elköteleződés ilyen szintjére? Ismerem-e egyáltalán, hogy ki is ő valójában?

Feri pedig ezt gondolja: ...akkor ez azt jelenti...nézzük csak...februárban kezdtünk járni, ami pont azután volt, hogy elhoztam az autót a kereskedésből, ez pedig azt jelenti...hadd nézzem csak a kilométerórát... Hajjaj! már rég olajat kellett volna cserélni.

Márti pedig ezt gondolja: Ki van bukva. látom az arcán. lehet, hogy teljesen félreértem a helyzetet. Lehet, hogy többet akar a kapcsolatunktól, több intimitást, több elköteleződést; lehet, hogy megérezte, még mielőtt én megéreztem volna - hogy visszafogott vagyok vele. igen, biztosan ez jár a fejében. Ezért nem akar beszélni az érzéseiről. Fél a visszautasítástól.

Feri pedig ezt gondolja: És megnézetem a sebességváltót is. Nem érdekel, mint mondanak azok a fajankók, biztos, hogy nem vált rendesen. És jobb, ha meg se próbálják a hideg időre fogni! Milyen hideg idő? harminc fok van odakint, a kocsi meg úgy vált, mint egy kukásautó, és 600 dollárral lehúztak azok a tökéletlen tolvajok.

Márti pedig ezt gondolja: Biztos mérges. És nem hibáztatom ezért. Én is mérges lennék. Olyan bűntudatom van, hogy ennek teszem ki, de nem tehetek arról, hogyan érzek. Csak nem vagyok biztos magamban.

Feri pedig ezt gondolja: Biztos azt fogják mondani, hogy csak kilencven nap a garancia...a zsiványok!

Márti pedig ezt gondolja: lehet, hogy csak túlzottan idealista vagyok, és arra várok, hogy megérkezzen egy lovag hófehér lovon, miközben egy tökéletesen jó ember mellet ülök, akivel szeretek lenni, aki őszintén érdekel, és akit úgy tűnik, én is őszintén érdeklek. Akinek fájdalmat okozok az egoisztikus, romatikus tinilány-fantáziáimmal.

Feri pedig ezt gondolja: Garancia? Garanciát akarnak? Majd adok én nekik garanciát, és feldugom a...

"Feri!" - mondja Márti hangosan.

"Tessék?" kérdezi Feri meglepődve.

"Kérlek ne kínozd magad" - mondja ő, könnybe lábadó szemekkel. "Lehet, hogy sohasem kellett volna...Istenem, annyira..." - és kitör belőle a zokogás.

"Tessék?" - mondja Feri.

"Olyan hülye vagyok" - szipog Márti. "Úgy értem, tudom, hogy nincs lovag. Tényleg tudom. Ez butaság. Nincs lovag, és ló sincs."

"Nincs ló?" - kérdezi Feri.

"Most hülyének nézel, mi?" - kérdezi Márti.

"Dehogyis!" - mondja Feri, örülve, hogy végre tudja a helyes választ.

"Csak...csak...egy kis időre van szükségem." - mondja Márti.

(Itt tizenöt másodperc szünet következik, ami alatt Ferinek villámsebesen jár az agya, hogy valami megnyugtató válasz jusson az eszébe. Végül azt válaszolja, amiről azt gondolja, hogy jó lesz.)

"Igen." - mondja. (Márti, mély megindulásában megérinti a kezét.)

"Ó, Feri, valóban így érzel?" - mondja.

"Hogy érzek?" - válaszolja Feri.

"Hát az idővel kapcsolatban!" - mondja Márti.

"Ó igen!" - mondja Feri. (Márti szembefordul vele és mélyen a szemébe néz, amitől Feri nagyon ideges lesz, mert nem tudja, mit fog most Márti mondani, főleg, ha ló is lesz benne. De legalább beszél."

"Köszönöm, Feri!" - mondja.

"Én köszönöm." - mondja Feri.

Utána hazaviszi, ő pedig az ágyán fekszik, és tépelődve, kínlódva zokog hajnalig, miközben Feri hazaér, kibont egy zacskó chipset, bekapcsolja a tévét és azonnal elmerül egy kosárlabdameccs ismétlésében, melyet kér Dél-Dakotai egyetemi csapat játszik, akikről még sohasem hallott. Egy kis hang az elméje legtávolibb hátsó csücskében azt mondja neki, hogy ott a kocsiban valami komoly dolog zajlott le, de eléggé meg van győződve róla, hogy sohasem értené meg, mi volt az, így arra a következtetésre jut, hogy jobb nem is gondolkodni rajta.

Másnap Márti felhívja a legjobb barátnőjét, vagy lehet, hogy kettőt is, és hat órán keresztül egyhuzamban erről beszélnek. A legparányibb részletekbe menően végigelemzik, hogy mit mondott ő, mit mondott Feri, újra és újra kezdve az egészet elölről, minden egyes szó, kifejezés és gesztus összes lehetséges árnyalatát és jelentését fontolóra véve.

Heteken, vagy akár hónapokon keresztül újra előjön a téma, és sohasem jutnak határozott következtetésre, de mégsem unják meg a dolgot.

Közben Feri, miközben egyik nap fallabdázik egy barátjával, aki Mártit is ismeri, adogatás előtt megáll egy pillanatra, összeráncolja a homlokát és azt kérdezi: "Norm, Mártinak volt valaha lova?"

Szóval ez a különbség a nők és a férfiak között."

Persze talán akadnak kivételek, például racionálisan, logikusan gondolkodó és kommunikáló nők, illetve szentimentális, gátlásos férfiak, de azt azért érdemes megjegyezni, hogy a férfi és a nő két teljesen különböző faj, és akkor tud jó kapcsolat kialakulni közöttük, ha képesek elfogadni és tolerálni ezt a másságot egymásban, sőt, még  vonzónak is találják azt, hogy a férfi mindig azt gondolja, amit mond, a nő pedig mindig azt érzi, amit nem tud szavakba önteni. 

Az eredeti cikket Dave Barry írta.