A gyakorlás három fő rétege

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

Bevezetés

Ez a könyv a pránájámával kapcsolatos majdnem húszévnyi kutatás és gyakorlás eredménye. Különböző hagyományokból és forrásokból kaptam személyes tanítást a pránájámával kapcsolatban Indiában, amiből a leginkább kiemelném a nyolc hónapnyi napi, legtöbbször négyszemközti tanítást Sri B.N.S. Iyengartól, Sri T. Krishnamacharya tanítványától. Ez nagy érdeklődést ébresztett bennem a pránájáma mélyebb kutatása iránt. Részletesen tanulmányoztam az ősi jógikus szövegeket (sásztrákat) és egyre inkább átültettem a tanításaikat a pránájáma-gyakorlásomba. Számos kifinomult jógikus tanítást már nem adnak tovább többé szemtől szembe, hanem a szentírásokban vannak elrejtve, hogy megtalálhassák azok, akik készen állnak a kutatásra. Ebben a könyvben nem egy bizonyos hagyományt vagy tanárt képviselek; hanem inkább abbéli törekvésemet tartalmazza, hogy a szentírások lényegét átültessem a gyakorlatba.

Ezt a könyvet abban a szellemben írtam, hogy továbbadjam azt, amit a tradicionális indiai jóga tanít a pránájámáról, ahelyett, hogy valami újat találtam volna ki. Meg kellett azonban találnom a módját, hogy az eredeti tanításokat olyan módon mutassam be, hogy a modern közönség is be tudja fogadni őket anélkül, hogy a lényegük elveszne.

Amennyire lehetséges, autentikusan próbáltam közvetíteni azt a közeget, amelyben én megkaptam a pránájámát Indiában, anélkül, hogy felhígítottam volna. Amikor kétségeim támadtak, akkor az eredeti formához ragaszkodtam inkább, mintsem hogy abba a kísértésbe estem volna, hogy a könyvet túlzottan modernné és eladhatóvá tegyem. Emiatt azt találhatjuk kezdetben, hogy a könyv egyes témái valamennyire váratlanok, de tartsunk ki, és kincset fogunk találni ezeken az oldalakon. Attól tartok, hogy minél inkább modernizáljuk és profanizáljuk a jógát, annál inkább hajlamosak vagyunk elveszíteni a lényegét. Az a misszióm, hogy hozzájáruljak az eredeti és valódi jóga reneszánszának felébresztéséhez, a modern edzésmánián és karcsú, szexi testideálon túl.

Miért nem elég sem az ászana, sem a meditáció, sem a kettő kombinációja

Bár a jógának nyolc ága van, a gyakorlást három fő rétegre oszthatjuk, melyeknek a többi az alkategóriája vagy kiegészítő technikája. Ez a három réteg a pózok (ászana), légzőgyakorlatok (pránájáma) és a meditáció (dhjána). Ezek közül kettőt, a pózokat és a meditációt manapság széles körben gyakorolják, de általában nem kapcsolódnak össze. Azok az iskolák, amelyek jógapózokat tanítanak, vagy nem tanítják a meditációt, vagy pedig ha tanítanak meditációs technikákat, akkor gyakran olyanokat, amelyek történelmileg nem kapcsolódnak a pózok gyakorlásához, mint például a Buddhista meditáció vagy a vipasszana. azok az iskolák, amelyek a meditációra specializálódnak, általában teljességgel elvetik az ászana-gyakorlást, vagy összetévesztik azzal az egyszerű felfogással, hogy a törzset, nyakat és fejet egy vonalban kell tartani. Jelenleg a világon csupán néhány olyan tanár van, aki úgy tanítja a jógát, ahogy az tervezve volt, ami azt jelenti, hogy a fejlett ászana-gyakorlást technikailag kifinomult pránájámával és a jóga részletes és erőteljes Kundaliní-ébresztő technikáival együtt tanítja.

Miért törődnénk azzal, hogy három teljesen különböző technikai réteget gyakorolunk? nem okoz ez túl nagy nyomást a tanárokra és a gyakorlókra? Nem túl nagy elvárás-e az oktatóktól, hogy váljanak járatossá három különböző technikában és a gyakorlóktól, hogy gyakorolják őket?