"2. fázis – a bal láb megfelelő elhelyezése
A
következő fázisra csak akkor térjünk rá, ha a jobb lábunk
stabil helyzetben van, mélyen a féllótuszban. Emlékezzünk, hogy
amikor a földön ülünk és a padmászanát végezzük, soha
nem helyezzük be a második lábunkat, mielőtt az első nincs a
megfelelő helyzetben, úgyhogy ezt kartámaszban se tegyük meg.
Máskülönben veszélybe sodorhatjuk a felül lévő lábunk
térdízületét.
Helyezzük
a bal lábunkat lótuszpózba azáltal, hogy erősen kifelé
forgatjuk a bal combot. A legtöbb gyakorló számára segítség
lehet az, ha lendületet használ a láb behelyezéséhez, különösen,
ha vastagok és erősek a combjai. Amikor a bal láb a megfelelő
helyzetben van, akkor felváltva távolítsuk és közelítsük
egymáshoz a két combot. Amikor egymás felé mozdítjuk a térdeket,
erősen rotáljuk befelé a combcsontot (ez hasonlít a
szúpta-vadzsárszana kilencedik vinyászájában
végzett comb-mozdulathoz). Ezzel semlegesítjük az előző kifelé
rotálást, és mélyebbre tudjuk vinni a lábunkat a lótuszban.
Mindkét lábnak közel kell lennie a csípőhajlathoz, a sarkainknak
pedig egymáshoz közel, a comboknak pedig majdnem párhuzamosnak
kell lenniük ahhoz, hogy a kárandavászana következő
fázisába léphessünk.
Ha
új még a pozíció a számunkra, akkor érdemes öt légzésig
benne maradni, utána pedig lassan újra kinyújtani a lábainkat a
pincsha-majúrászanába, és a kilencedik vinyászájának
megfelelően kijönni a pózból. Gyakoroljuk ezt egy ideig, mielőtt
átlépünk a következő fázisra. Ez az első kettő fázis csak a
csípőízület mozgásával foglalkozik.
3. fázis – a lábak leeresztése vízszintesig
Ha
már tapasztalt gyakorlók vagyunk, akkor lassan hajlítsuk be a
csípőnket, amíg a combjaink párhuzamosak nem lesznek a talajjal,
illetve a térdeink ugyanabban a magasságban vannak, mint az
ülőcsontjaink. Ennek érdekében ki kell egyenesíteni a hátunkat
ugyanabba a helyzetbe, amiben az úrdhva-dandászanában van,
vagyis a vízszintes lábbal végzett fejenállásban. Az
úrdhva-dandászana kitartása hosszú ideig jó rávezetés a
kárandavászanára. Mint ahogyan az úrdhva-dandászanában
is, a kárandavászana ezen fázisa alatt az ülőcsontjainkat
a tarkó fölé kell hozni. ennek a fázisnak a meghatározó
momentuma az, amikor határozottan megjelenik az ív a derekunkban.
Egyensúlyozzunk
itt öt légzésig vagy még tovább, ha erőt akarunk fejleszteni.
Ezután lassan emeljük vissza a térdeinket a mennyezethez, vegyük
ki a lábainkat a padmászanából, és jöjjünk ki a pózból
ugyanúgy, mint a pincsha-majúrászanából. Ebben a fázisban
hozzátettük a hát feszítését a csípőízület mozgásához."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése