Kedden órára készültem éppen, mikor bejött egy srác, tisztára indiainak nézett ki. Nagyon ismerős volt az arca. Azt mondta, ki akarja próbálni a jógát, még nem jógázott sose. "Nem fogsz átejteni"-gondoltam magamban, biztos Sharath Rangaswamy jött el inkognitóban, hogy kipróbálja az órámat. Aztán kiderült, hogy nem indiai, hanem portugál, és nem Sharathnak hívják, hanem Rubennek. Azért egész jól ment neki, saját bevallása szerint élete első jógaórája volt. Az Agnit próbálta ki. Mondjuk sokat röplabdázott, meg kung-fuzott, úgyhogy van egy kis alapja. A jógában az a szép, hogy 30-40 évesen sem késő elkezdeni, és akkor is egészen magas szintre lehet fejlődni, ha kitartó vagy. Óra után megkértem, hogy fényképezkedjünk le együtt. Nem értette, miért. Aztán beavattam a titokba, hogy megszólalásig hasonlít egy híres indiai jógaoktatóra. Meg is mutattam neki az interneten, és ő is meglepődött, mennyire hasonlítanak. Csak a hajvonala egy kicsit magasabban kezdődik, mint indiai hasonmásának. Leíratta velem Sharath nevét, honlapját, meg az Ashtanga-jógát. Megígérte, hogy azt is kipróbálja majd. Én pedig megígértem neki, hogy ha elég kitartó lesz, akkor belőle is olyan ügyes jógit faragok, mint Sharathból.
Itt egy szép kép: együtt a család. Pattabhi, a nagypapa, Manju, a fia és Sharath, az unoka. Mindhárman tradicionális papi ruhában vannak.
Amúgy Sharath-tal mindketten 71-esek vagyunk. A különbség annyi, hogy neki volt egy szenzációs nagypapája, aki 17 éves kora óta nyüstöli, és gyakoroltatja minden nap. Én meg csak 30 éves koromban kezdtem rendszeresebben gyakorolni. Nem baj, ami késik, nem múlik, még behozhatom.
Addigis belinkelek egy jó kis Youtube-os videót Sharathról, amint a back-bendinget gyakorolja éppen. Még van mit fejlődnöm idáig! Főleg a Tírjang-mukhóttánászanája nagyon szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése