Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "x-akták" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "x-akták" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 27., vasárnap

X-akták 4. rész

"A khecsarí mudra tökéletesítése után a "mélanának" vagy "mauthunának" nevezett folyamat következik, ami a jóga egyik legféltettebben őrzött titka, a sakti-csalana mudrával együtt, ami által a felébresztett kundalinít fel tudjuk vezetni. A nyelvet itt metaforikusan lingamnak (fallosznak), a koponyaalapot pedig jóninak (vaginának) írják le.
Ez azonban több puszta metaforánál. Sigmund Freud elmélete szerint az újszülött csecsemő szopóreflexe lényegében egy erotikus indíttatású működés, és az nemi szervek kifejlődése során ez az erotikus érzés leereszkedik a nemi szervekhez. van egy nádí, amelyik összekapcsolja a nyelvet a szvádhisthána csakrával, vagyis a szex-központtal. Én megtapasztaltam az erotikus energia áttevődését a szvádhisthána zónájából a nyelv felé, bizonyára ez az, ami ilyen erőteljes mozgásra kényszeríti a nylevet. Őszintén szólva nem hiszem, hogy képes lettem volna legyőzni a hozzá kapcsolódó félelmet és fájdalmat, ha nem nyújtott volna ugyanakkor intenzív beteljesülést is.
Annak a ténynek, hogy a különböző sásztrák szexuális metaforákat használtak a khecsarí mudrá és a belőle kifejlődő folyamatok leírására, vannak nemkívánatos következményei is. Azok az emberek, akik úgy olvassák ezeket az idézeteket, hogy nem értik, mit is jelentenek valójában, arra a téves következtetésre jutnak, hogy valamiféle módosított vagy rituális szexuális aktust írnak le. Azok, akik ennek a félreértésnek a nyomán fogtak kísérletezésbe, néhány elképesztően bizarr szexuális praktikát fejlesztettek ki, amiket utána a kundaliní felébresztéseként vagy szamádhiként interpretáltak. Ennek következtében alakultak ki a "tantrikus szexuális jóga" különböző irányzatai, amelyek nyilvánvalóan rendelkeznek bizonyos marketing-előnyökkel azokkal szemben, akik megértik a brahmacsarja (cölibátus) jelentőségét és gyakorolják is azt.
Muniji leírása szerint a lágy szájpadlás egy gyűrűvé alakul, ami bezáródik, amikor a nyelv újra leereszkedik. A saját spekulációm szerint a dura mater nevű erős védőmembrán a helyén marad, és körülveszi a nyelvet, miközben az felfelé törekszik. Ez a nyomás az agy alsó részének közepére hat, amit limbikus rendszernek nevezünk. Rajarshi Muni leírta, hogy a nyelv egy "idegköteget" nyom, aminek az eredménye az, hogy az érzékszervi észlelés teljesen megszűnik. Az elhelyezkedése és a funkciója miatt azt gondolom, hogy a "köteg", amire Muniji utalt, a retikuláris aktiváló rendszernek nevezett struktúra felső része lehet, amelyek keresztül továbbítódik az összes érzékszervi információ a magasabb agyi területek felé.
Ez a pratjáhára, vagyis az érzékszervek tökéletes izolációjának teljes formája. A dhjána és szamádhi teljes formái, azoknak a sásztrákban leírt hatásaival egyetemben teljes mértékben a folyamat spontán módon történő beteljesítésétől függenek. Azt is vegyük figyelembe, hogy a khecsarí mudrának az agyalapi és tobozmirigyre kifejtett aktivitása nagyon mély hatással van az egész testre, egyfajta "fordított pubertásként" hat, ami az úrdhvarétasza-jógivá válás egy része. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a "nektár megízlelése" valamilyen kapcsolatban állhat ezzel. A legtöbb ember úgy tűnik, azt gondolja, hogy a "nektár" vagy édesség az orrüregbe nyomott nyelv által ízlelt váladék íze. De ez nem amrita!"
(Folyt. köv.)

2011. február 24., csütörtök

X-akták 1. rész

A pár héttel ezelőtti, Khecsarí-múdrával kapcsolatos bejegyzés iránti jelentős érdeklődésre való tekintettel úgy döntöttem, hogy lefordítok néhány részt abból az underground  honlapból, amire hivatkoztam a Khecsarí-múdra gyakorlásával kapcsolatban. Mielőtt előkerülnek a pengék, és otthon elkezditek nyiszálni a nyelvredőtöket, a figyelmeztetés továbbra is áll, ez egy nagyon magas szintű jóga-gyakorlat, és megfelelő előkészítés nélkül nem biztonságos a gyakorlása! Úgyhogy mindenki lehetőleg ebben a szellemben olvassa az alábbi sorokat. Mivel nekem magamnak még nincs jelentős tapasztalatom a Khecsarí-mudrával kapcsolatban, az idézett szövegek a szerzők véleményét, és nem feltétlenül az én álláspontomat tükrözik.


"FIGYELMEZTETÉS: Konzultáljunk orvossal, mielőtt az alábbi gyakorlatok bármelyikébe kezdenénk! Mindez az információ ismeretterjesztő célokat szolgál, és ha elég ostoba vagy ahhoz, hogy kipróbáld, akkor ne hibáztass másokat, ha kárt teszel saját magadban a folyamat közben. A figyelmeztetés elhangzott.
Miután több, mint 20 éve gyakoroltam a pránájámat minden nap az Iyengar hagyomány szerint, szükségét éreztem, hogy továbblépjek. Sok éve érdeklődtem a Khecsarí múdra iránt, de csak azt sikerült kiderítenem, hogy bár a legtöbb komoly jógi hallott róla, igazából egyikőjük sem tapasztalta meg. Miután az interneten is rákerestem, végül a haladó jógagyakrolatokról szóló honlapon rá is találtam, és elkezdtem kísérletezni vele. 
Először is egyből sikerült a nyelvet a nyelvcsap mögé dugni (2. szint), de ezen túl nem ismertem semmit. Ekkor egyszer bemetszettem a nyelvemet és minden nap nyújtottam. Körülbelül egy hétig kellemetlennek találtam a nyelvredő fájdalmát, és nem akartam még egyszer megcsinálni. Amikor a hét letelt, akkor képes voltam mélyen az orrgaratba dugni a nyelvemet, és úgy döntöttem, hogy csak gyakorlásra és nyújtásra lesz szükség. Azáltal, hogy kihúztam a nyelvemet megfogtam a kezemmel (miután némileg leszárítottam), és finoman lefelé, jobbra és balra húzogattam (vezetés közben) könnyedén sikerült megnyújtani a nyelvredőt, amennyire kellett. 
Utána azt gyakoroltam, hogy sok ideig tartottam a nyelvemet az orrgaratban, hogy felderítsem annak belső földrajzát. Úgy éreztem, hogy bezárul egy kör, mintha a negyedik bandha lenne, ami hiányzott a gyakorlásomból, és a gyakorlat a pránájáma és meditációs gyakorlatom belső részévé vált. 
A gyakorlásomat is megváltoztattam. Előzőleg naponta húsz perc pránájámát végeztem ülve, lótusz-pózban, most pedig hozzátettem egy gyakorlást a nap végén, és megváltoztattam a gyakorlás módját. Mostanában öt perc naulíval kezdek, ami lassan fejlődik. Meg tudom csinálni a középső naulit, de haskörzés egy kicsit nehéz, és egy ideig eltart, mire elsajátítom. Kitartok a napi kétszer öt percnél, ezért tudom, hogy meglesz. 
Ez után pedig 15 perc pránájámát végzek sziddhászanában, ahogy Yogani, a honlapon szereplő oktató javasolja. Ezalatt "dinamikus dzsálándhárát" végzek, ami azt jelenti, hogy a fejemmel is körzök, miközben a pránájámát végzem khecsarí múdrában. A gyakorlat abból áll, hogy először felemeljük nyelvünket a a khecsarí múdrába, utána kieresztjük a levegőt, és és ahogy lassan belélegzek, körözök a fejemmel. A belégzés végén megváltoztatom a körzés irányát és visszatartom a levegőt, amíg nem érzem a szükségét, hogy kilélegezzek, utána pedig kilégzés közben folytatom ugyanabban az irányban, amíg ki nem ürül a tüdő. Utána visszatartom a légzést üres tüdővel, ameddig bírom az uddíjána bandhával, majd belélegzek. 
Ezt mind úgy csinálom, hogy ugyanabba az irányba forgatom a fejemet közben, egészen a belégzés végéig, és amikor elkezdem visszatartani a légzést, akkor változtatom meg a forgás irányát. Ezt folyamatosan végzem 15 percig, majd öt perc bhásztrikát végzek, majd még 15 perc mantra-meditációt, mindezt khecsarí mudrával. Ez az erőteljes gyakorlás energiával töltött fel és nagyon lelkesen haladok előre benne."
(Folyt. köv.)

2011. február 25., péntek

X-akták 2. rész

"Számomra érdekes, hogy hirtelen felfedeztem a khecsarí mudráról szóló eszmecserét ebben a csoportban. Időnként gondolkodtam rajta, hogy előhozzam-e a témát, és meglepve láttam, hogy önmagától előjött. Nagy megkönnyebbüléssel írok róla, mert a khecsarí mudra a központi kihívás a gyakorlásomban az utóbbi pár évben. Mind a gurum, Swami Sri Kripalvananda, mind kijelölt utódja, Swami Sri Rajarshi Muni megtapasztalták ezt a mudrát. Tudom, hogy a mudra leírásai sok embert zavarba hoztak, és valószínűleg meg is rémísztették azokat, akik olvastak róluk a jóga-sásztrákban. Akiket érdekelnek a khecsarí mudráról szóló leírások a klasszikus jógairodalomban, azok találhatnak rövid (és nehezen értelmezhető) leírásokat a Siva Szamhitában, a Hatha-jóga Pradípikában és a Gheranda szamhitában is. A Jóga-Kundalini Upanisadban egy részletesebb leírás is található.
FIGYELEM: NE PRÓBÁLD KI EZT OTTHON! Az alábbi leírások azok számra szólnak, akik beavatást nyertek egy olyan jógairányzatba, amelyik ezzel a témával foglalkozik. A beavatás "titkos kulcsai" nélkül ezeket a könyveket lehetetlen teljesen megérteni. Az hogy késsel bemetsszük a nyelvünkert, csipesszel húzzuk és bedugjuk az orrüregbe, nem fogja azokat a hatásokat eredményezni, amikről a sásztrák írnak. Bár a sásztrák alkalmazzák ezeket a szimbolikus terminusokat annak a leírására, ami spontán módon jelentkezik, amikor valaki elegendő mértékben előrehalad a Saktinak való meghódolásban, viszont ha szó szerint vesszük ezeket a leírásokat, akkor megsemmisítjük a szamádhi elérésének esélyeit. 
Én magam is e végzetes hiba elkövetésének a határán voltam, amikor első ízben rábukkantam Swami Kripalvananda írásaira. Sok évet töltöttem azzal, hogy egy guru vezetése nélkül próbáltam a jógát gyakorolni. Abban a félreértésben voltam, hogy a jóga "titka" olyasvalami volt, amire rá tudok jönni, ha elolvasom és összevetem az összes ősi szöveget, amelyek a kezem ügyébe kerülnek, és ha azzal kísérletezek, amit az általuk adott utasításokként értelmeztem. Azt gondolta, milyen intelligens vagyok, hogy ezt csinálom, miközben elkerülöm a guru-tanítvány kapcsolatot, amiről úgy éreztem, hogy egy megalázkodó és kizsákmányoló kapcsolat. Azt gondoltam, hogy mennyire okos vagyok, de a valóságban annyira ostoba voltam, hogy majdnem az életembe került. 
Önkényes megközelítésem sok erőteljes megtapasztalást eredményezett, de egy idő múlva rájöttem, hogy van egy másik szint, amint képtelen vagyok elérni. Próbáltam valamit kitalálni (a beavatáson kívül), ami képessé tenne arra, hogy áttörjek ezen a szinten. Az egyetlen jelölt, aki szóba jöhetett e cél megvalósítására, a khecsarí mudra volt, aminek a kipróbálását nyilvánvaló okokból kifolyólag kerülgettem. 
Vettem egy kis kurkumát és tengeri sót, és odatartottam egy kést a nyelvredőmhöz. A fájdalomtól megriadva csupán a legkisebb vágást sikerült ejtenem a nyelvredőmön körülbelül egy órás habozás és próbálkozás után. A fájdalom ellenére is nagyon büszkének éreztem magamat a kis karcolás miatt, amit ejtettem. Csakis Isten kegyelmének tulajdonítom azt, hogy a kezembe került egy "Kripalupanisad" című könyv (ami azóta nem jelent meg nyomtatásban). Ez Swami Kripalvananda néhány, technikai részletekben bővelkedő írásának fordítása volt, amiket az egyik tanítványa gyűjtött össze és szerkesztett meg. Ugyanaznap kaptam meg, kicsit később,a mikor a nyelvredő metszésével próbálkoztam. Megálltam egy asramban, ami egy kicsit távol volt az én lakóhelyemtől, és szerettem volna venni egy új könyvet a jógáról, mivel már elolvastam az összeset, amit addig megvettem. Az volt a probléma, hogy a különböző mesterek számos könyve túl drága volt korlátozott bevételem szempontjából. A Kripálupanisad az akciós polcon volt, mivel nem akarták többször kiadni, a legtöbb ember számára túl nehéznek bizonyult a technikai leírások megértése. 
Nagyjából velem is ez volt a helyzet. Azok a részei azonban, amelyeket megértettem, azonnal megválaszoltak egy csomó kérdést, ami bennem kavargott, és leginkább elmagyarázta, hogy miért nem szabad sohasem megpróbálni a khecsarí mudrát úgy, hogy szándékosan elmetsszük a nyelvredőnket."
(Folyt. köv.)

2013. január 21., hétfő

Titkos tanok 1. rész


Miután tegnap az Agni-jóga oktatói tanfolyamon előkerült a khecsarí-mudrá, úgy gondoltam, hogy lefordítom annak az internetes cikkgyűjteménynek a hátralévő részét is, amit korábban már elkezdtem publikálni X-akták címszó alatt. Figyelem, csak ínyenceknek! Érdemes visszaolvasni a korábbi cikkeket, és utána belevetni magatokat a további információkba.
Néhány nyugati okkultista is rájött a khecsarí mudrá hasznára. DPAL Atya, egy nyugati okkult iskola tagja a következő kommentárt fűzte a khecsarí mudrához:
"A khecsarí mudrá az "összes jóga-mudrá királya". A következőképpen hajtják végre: fogjuk meg a nyelünket és toljuk fel a szájpadláshoz és hátrafelé, amíg be nem csúszik a lágy szájpadlás mögé. Nyomjuk tovább, amíg az orrsövény mögé nem kerül. Ha ezt el tudjuk érni, akkor bármelyik orrnyílásunkat el tudjuk zárni a nyelvünkkel belülről. Ha még tovább nyomjuk a nyelvünket fölfelé, akkor el fogjuk érni azt a csontnyúlványt, ami éppen az agyalapi mirigy alatt van. A felfelé emelkedő erő úgy áramlik a nyelv hegyéről, mint a lángok a tűzhelyen lévő fazék alatt. Itt történik a végső összekapcsolódás. Az agyalapi mirigy ingerlése által a tobozmirigy elkezd vibrálni, és a két erő magnetikusan vonzódni kezd, hogy összekapcsolódjon a lelki szem régiójában. Ehhez a művelethez gyakorlásra van szükség, mivel nem könnyű, de ha megtörténik, akkor fényeket és egységet, ánandát tapasztalunk."
Néhány komment a szerkesztőtől DPAL Atya idézetével kapcsolatban: Néhány pont világosabbá teheti a fenti idézetet. Először is, fontos megérteni, hogy a fizikai test két részből áll, a durva fizikai testből és a mögöttes energiatestből, amit egyesek étertestnek, vitális testnek vagy pránamaja kósának neveznek. Az energiatest, vagyis pránamaja kósa a fizikai test alapvető és meghatározó eleme. A durva fizikai test csupán egy gép, amely fizikai szinten visszatükrözi azokat a változásokat, amelyek az energiatestben (pránamaja kósa) megtörténtek. A vitális testet a gondolataink által is meg tudjuk változtatni. A legtöbb olvasó ismeri azt a mondást, hogy az energia a gondolatot követi. Ez az elv teszi működőképessé a krijákat, a csi kungot, akupunktúrát, Reikit, prána-gyógyítást, stb. Végső soron, amikor az orvostudomány meg tudja mérni az energiatestet, forradalmasítani fogja az orvoslást. A krijá-jógi teljességgel a pránamaja-kósára és a nádíknak nevezett energiacsatorna-hálózatra koncentrálja a figyelmét. A nádík azok a csatornák az energiatestben, amelyeken a prána áramlik. Ahol 21 csatorna kereszteződik, ott található a hét fő csakra egyike. Mivel a hét mirigy a hét csakra fizikai megfelelője, amikor a krijá-jógi, aki a pránamaja kósára koncentrál, stimulálja  a csakrát, az adott csakrának megfelelő fizikai mirigy is automatikusan stimulálva van. A khecsarí mudrá esetében a nyelv nádíján keresztül áramló energia közvetlenül stimulálja az ágjá csakrát, és ez a stimuláció a megfelelő mirigy, az agyalapi mirigy megnövekedett aktivitásában tükröződik. A lányeges pont, amire célzok, hogy a krijá-jógi egyáltalán nem koncentrál a durva fizikai test mirigyeire, hanem az energiatestre és a csakrákra koncentrál.
Az a tény pedig, hogy az agyalapi mirigyet stimuláció éri, sokféle módon elősegíti a test megfiatalodását. A Górakhnáth jógik egyik titka, akik hangsúlyozták a khecsarí mudrá gyakorlását, a kája sziddhi, vagyis az extrém élethossz volt. Az agyalapi mirigyet a test "mester-mirigyének" nevezik, mivel a hormonok kiválasztását irányítja. Ezek az anyagok drámai és változatos módon hatnak az anyagcserére, növekedésre, érési folyamatra, szexualitásra, szaporodásra és más fontos testi funkciókra. ahogy öregszünk, kevesebb hormon választ ki a szervezetünk. Az idősebb emberekben a növekedési hormon csak nyomokban fordul elő. Elképzelhető, hogy a Górakhnáth jógik képessége, hogy megfiatalítsák a testüket, és meghosszabbítsák az életüket, abban a képességükben rejlik, hogy a khecsarí mudrá gyakorlása által stimulálják az agyalapi mirigyet. Manapság sok idősebb ember próbálja megfiatalítani a testét olyan szerek alkalmazásával, amik stimulálják a növekedési hormon termelődését, vagy növekedési hormont szednek.
A khecsarí mudrának van egy másik aspektusa is. Azt tanultuk, amint fent, úgy lent. Ha drámai változások következnek be a fizikai testben az agyalapi mirigy stimulálása miatt, akkor biztosak lehetünk abban, hogy hasonlóan drámai változások történnek a pránamaja kósában (finom testben), és a pránák keringésében, mert a fizikai test csupán visszatükrözi a finom fizikai test változásait. Valójában a khecsarí mudrá gyakorlásának egyik haszna, hogy az elme csendesebb, és könnyebb koncentrálni. Röviden, a khecsarí mudrá változásokat okoz a prána áramlásában, a tudatunkban és a fizikai testünkben is. Gyakorlása által megtapasztalhatjuk az élet elixírjét, az amritát. (Folyt. köv.)

2011. február 26., szombat

X-akták 3. rész

"Szeretném hangsúlyozni, hogy a khecsarí mudrával kapcsolatos személyes tapasztalataim korlátozottak. Megtapasztaltam a folyamat elejét, egészen a nyelvredő spontán (esetemben részleges) szakadásáig. Mivel az életkörülményeim azt diktálják, hogy jelen pillanatban korlátozzam a szádhanám intenzitását, általában "behúzom a féket", amikor a prána kezdi felgyorsítani a folyamatot. A következő annak az összefoglalása, amit az én hagyományom mesterei leírtak ezzel kapcsolatban.
Tíz mudra van, amelyek specifikus sorrendben fejlődnek ki, és szervesen hozzájárulnak a felébresztett Kundaliní felemeléséhez. Akkor nyilvánulnak meg, amikor a prána általában lefelé és kifelé irányuló mozgása megfordul, és és elkezdenek felfelé áramlani a szusumná mentén. A khecsarí mudrá sorrendben az ötödik, a múla bandha, uddíjána bandha, dzsálandhára bandha és a sakti-csalana után.
A khecsarí mudrát specifikusan három folyamat előzi meg: a dzsihvana krijá, a dólana krijá és a nábhó mudra. A Dzsihvana krijá azokra a spontán mozdulatokra vonatkozik, amelyek miatt a nyelvredő megnyúlik vagy elszakad. Az első repedés általában akkor következik be, amikor a nyelvet maximálisan kinyújtjuk, és jobbra-balra mozgatjuk az alsó fogsorunkon,  mint egy fűrészen. Amikor ez nálam is kezdett bekövetkezni, megdöbbentem, hogy ez a mozdulat mennyire emlékeztet a tardív diszkenéziában szenvedő betegek mozdulataira (az évek során több pszichiátriai intézetben is dolgoztam, ami némileg hozzásegít ahhoz, hogy neurológiai szinten is tudjam értelmezni e folyamatok hatását.
Ismét hangsúlyoznom kell, hogy ezek a mozdulatok mindenféle erőltetés nélkül következnek be. Amikor elkezdődnek, az ember kísértést érez, hogy szándékosan "elősegítse" a folyamatot, de ez katasztrófához vezethet. A nyelv megerősítésére irányuló gyakorlatok kifejlesztése segíthet, de nem szükséges, és valamennyi nézeteltérés van azzal kapcsolatban is, hogy ezek akadályozni fogják-e a meditációt a későbbiekben. 
Az ujjainkkal megfoghatjuk a nyelvünket és tovább növelhetjük a kezdeti bemetszést. Egyes olvasók számára rejtély lehet, hogyan következhet be egy ilyen dolog anélkül, hogy az illető szándékosan meg akarná csinálni, ezért még egy párhuzamot szeretnék vonni az ideggyógyászattal. Bizonyos jellegű kényszeres zavarok esetén a beteg erős késztetést érez arra, hogy egy bizonyos testrészét megcsípje vagy húzza. Ez a késztetés a belső feszültség állapotából fejlődik ki, amin utána a kényszeres viselkedéssel enyhít. A Saktinak történő meghódolás meditációja során is hasonló dolog történik, azzal a különbséggel természetesen, hogy bármikor tudjuk kontrollálni, és a meditációs gyakorlat végén a késztetés megszűnik. Azonban az megdöbbentő, hogy a fájdalomérzetet megkönnyebbülésként éljük meg, miközben a nyelvredő elszakad, mintha egy viszkető érzésen enyhítenénk. Természetesen a megkönnyebbülés érzése nem lesz ott a továbbiakban, amint a meditációnak vége aznapra, és a nap többi részében egészen kellemetlenül érezhetjük magunkat (illetve a nyelvünket - a szerk.).
A nábhó mudra abból áll, hogy a nyelvet viszatekerjük a szájpadlás felé olyan módon, hogy megnyújtsa a nyelvredőt. Ez a kis mudra más folyamatok részeként is történhet, de ebben az esetben kifejezetten azért végezzük, hogy növeljük a nyelvredő szakadását. Amikor a dzsihvana krijá kiszabadítja a nyelvet a szájüreg aljából, akkor elkezdhetjük megvalósítani a dólana krijá célját, vagyis rendkívüli mértékben megnyújtani és megerősítani a nyelvet. A prána irányítása alatt ez olyan módon történik meg, hogy a kötőszövetek, az inak stb. erősek maradnak, miközben megnyúlnak. Amikor az emberek akaratlagosan próbálják kinyújtani, akkor a kötőszövetek megsérülnek. Ennek következtében a nyelvet olyan sérülések érik, hogy sohasem leszünk tökéletessé tenni a khecsarí mudrát. 
Maga a khecsarí mudra akkor kezdődik, amikor az átalakult nyelv képes visszatekeredni, mind a nábhó mudrában, de most már fel tudjuk dugni a lágy szájpadlás mögé. Ezen a ponton találkozuk a koponyaalap csontjával. A Jóga-kundaliní Upanisad a Brahman Kapujának nevezi, és azt állítja, hogy még a félistenek is képtelenek megnyitni. Más szövegekben a "tizedik kapunak" nevezik.
Ilyenkor az történik, hogy a megnyújtott és megerősített nyelv erőteljesen elkezdi nyomni ezt az ízesülést, és tulajdonképpen megnyitja azt. Amikor ez megtörténik, a nyelv képes behatolni a koponyaalapba és közvetlen nyomást gyakorolni az agy különböző részeire."


(Folyt. köv.)