Patanjali élete - 2. rész

Családi és születési körülmények:

Úgyszólván semmi sem ismert Patanjali születésével kapcsolatban, és még a legalapvetőbb életrajzi adatok is vitathatók. Ezen kívül az ismert adatokat is legtöbbször valamilyen mítosz lengi körül.

A Patanjali születésére és életére irányuló találgatások is több évezreddel térnek el egymástól. Néhány szakértő szerint Patanjali az i. e. negyedik évszázadban élt és alkotott, még mások szerint valószínűleg az i. u. hatodik században. Az eltérő vélemények és időzítések közötti hatalmas különbség egyik oka az abban az időben világszerte elterjedt, jóformán közös hagyomány volt. Eszerint egy adott értéket képviselő dolgot – ami érdemleges lehet az elkövetkező nemzedékek számára – a tradíció egy olyan nagyszerű személynek tulajdonítja, akit a kor már eleve elismer és mintaképnek tart (ez a jelenség megtalálható volt az akkori, kortárs görög társadalomban is, ami pedig mind a mai napig végeláthatatlan akadályokat okoz a történészeknek egyes események és személyek pontos meghatározásában). A későbbi gondolkodók abból a megfontolásból, hogy hozzászólásukat, véleményüket elfogadhatóbbá tegyék, valamint elméletüket valamiféle fémjelzéssel lássák el, és szakmai hozzáértésükről tanúskodjanak, gyakran megelégedtek azzal, ha véleményük megegyezett az őket megelőző hírneves elődeik, egyike-másika által megállapított adatokkal. Ebből kifolyólag e jogelődök meghatározása, nézete túlzottan hosszú élettartamúvá vált. Ekképpen szembesülve az egymásnak ellentmondó bizonyítékokkal a legjobb, amit most tehetünk, hogy egy mindenki számára elfogadható, általános megegyezésre jutunk Patanjali születésének és halálának időpontját illetően. Mivel Patanjali legismertebb műve, a Yoga Sutra tömör aforizmák sorozatából áll, amely időszámításunk előtt néhány évszázaddal volt gyakori kifejezési forma, ezért nagy valószínűséggel a szóban forgó mű is az i. e. negyedik és második évszázadban kerülhetett lejegyzésre. Ebben az időben az aforizmákat használó írásmód nemcsak elfogadott volt, hanem ez a stílusirány akkor érte el csúcspontját. A fennmaradt művek közül Patanjali alkotását széles körben elismerik, és úgy tartják számon, mint a sutrákban való közlésmód legkifinomultabb példáját. Emiatt, figyelembe véve az egy-két évszázados eltérés hibalehetőségét, a legjobb meghatározás az i. e. 250 körüli évek időpontja.

 

További gondot okoz Patanjali szüleinek meghatározása. Az egyik legenda szerint, Patanjali apja Angiras, aki Brahma, a teremtő félisten tíz fia közül az egyik; és anyja Sati, az Úr Siva kedvese. Ha ez így van, akkor Patanjali nemcsak a Teremtőnek az unokája, hanem egyben Brihaspati testvére is, aki a bölcsesség és ékesszólás félistene, valamint az áldozatok fő felajánlója is.

 

Egy másik monda szerint röviddel azelőtt, hogy Patanjali megszületett, az Úr Visnu kígyója, Adisesa csuklyáin pihent (tulajdonképpen Adisesa az Úr Visnu számtalan inkarnációja közül csupán az egyik). Miközben ilyen mód ült, az Úr Visnut olyannyira elbűvölte az Úr Siva tánca, hogy teste elkezdett remegni, ami miatt Adisesa úgy érezte magát, mint akit vadul ütlegelnek és következésképpen nehezen viselte a kellemetlen helyzetet. Amikor a tánc befejeződött, az Úr remegése is nyomban megszűnt. Adisesa rögtön megkérdezte az Urat, mi okozta ezt a remegést. Amikor a Legfelsőbb Úr elmagyarázta neki a történteket és miután Adisesa hallott az Úr Siva táncáról, neki is nagy kedve támadt, hogy megtanuljon táncolni és ily módon elégedetté tegye az Urat. Az Úr Visnura kellő benyomást gyakorolt Adisesa őszinte vágya és megjövendölte, hogy egy napon az Úr Siva áldásában részesíti majd magatartása és odaadása miatt, minekután Adisesa megtestesül az anyagi világban. Így Adisesa egyrészt áldásában részesítheti az emberiséget, illetve másrészt beteljesítheti vágyát és a tánc mesterévé válhat. Ezek hallatán Adisesa rögtön eltűnődött, vajon ki fogadja majd őt fiává, ki lesz az édesanyja. Ugyanebben az időben egy erényes nő, akit Gonikának hívtak – aki minden idejét a jógának szentelte – imákkal fordult az Úrhoz, mert fiúgyermekre vágyott. Gonika olyan utódra vágyott, akinek átadhatja azt a tudást és megvalósítást, amire a jóga gyakorlása által szert tett. Mivel igencsak aggódott, hogy kevés ideje van már hátra, gyermeke pedig még nem született elhatározta, hogy a Naphoz fohászkodik segítségért, ami világosságot nyújt az embereknek és Isten földi megnyilvánulásának tartják. Miután leborult a Nap előtt, áldozati felajánlásként felemelte vízzel teli tenyerét – hisz ez volt az egyetlen ajándék, amire szert tudott tenni –és egy fiúgyermekért könyörgött hozzá. Ezek után meditációba merült és a Napon merengve előkészült, hogy bemutassa egyszerű, de ugyanakkor szívből jövő felajánlását. Látván mindezt Adisesa – az Úr Visnu nyugvóhelye – felismerte, hogy ő lesz az édesanyja, akit annyira keresett. Amint Gonika arra készült, hogy felemelje kezét, és felajánlja a tenyerében levő kis vizet a Napnak, rápillantott saját kezére és megdöbbenve vette észre, hogy egy pirinyó kígyó kúszik benne. Természetesen még jobban megrökönyödött, amikor néhány pillanat múlva az apró méretű kígyó emberi formát öltve jelent meg előtte. Az ekképpen megtestesült Adisesa viszont rögvest földre borult Gonika előtt és megkérte fogadja őt gyermekévé.

 

Születési hely

Az a kérdés sem tisztázott, hogy hol is született valójában Patanjali; ezen felül az sem ismert, hol élt. A Meru hegy a világmindenség középpontjában áll… és általában az emberi gerinc jelképeként értelmezik. A Meru hegyet hét földrész veszi körül – a központi sziget a Jambudvipa, amely teljes egészében körülveszi a Meru hegyet. A sziget a Jambu (jambózafa) után kapta a nevét, mert ezek a fák szép számban megtalálhatók e szigeten. Egy ilyen különleges jambózafa áll a Meru hegy tetején. A fa gyümölcseit és virágait a földrész minden pontjáról jól lehet látni és a sziget összes lakosa igencsak kívánatosnak tartja őket. Jambudvipa kilenc (egyesek szerint hét) varshából vagy tájékból áll, amelyek egymástól egy-egy hegyvonulattal vannak elválasztva. Ez a kilenc varsha a következő: Bharata, Ilavrita, Hari, Kuru, Hiranmaya, Ramyaka, Ketumala, Bhadrasva és Kimnara. Magát Indiát olykor Jambudvipának tekintik, de legtöbbször úgy emlegetik, mint Bharatavarshát. Ebből kifolyólag itt, ezen a területen élnek Bharata leszármazottai, vagyis a bharaták. Bharataról azt tartják, hogy ő nem más, mint Agni, a tűz félistene és a Rig Veda szerzője; a bharaták pedig nem mások, mint azok a papok, akik a felajánlást viszik az áldozat színhelyére. Csupán Bharatavarsha területén létezik a négy yuga vagy kor (Krita, Treta, Dvapara és Kali), emiatt egyedül itt múlik „szabályszerűen” az idő és itt van lehetőség ledolgozni a kiérdemelt karmát. De miközben Bharata Varsha közönséges helynek számít az idő, a cselekvés és visszahatás megléte miatt – amiként azt mi is jól ismerjük – mindazonáltal ezen a helyen sok istenhívő is él, akik pontosan, szolgálatkészen és odaadóan végzik az előírt vallásos folyamatokat és lelki vezekléseket. Mindez pedig a lelki üdvösség reményével tölti el az itt lakókat. Összegzésül tehát, habár Bharata (vagy Bharatavarsha) egy közönséges hely, ugyanakkor mégis a legkiválóbb. A másik nyolc varsha lakói olyan élőlények, akikre nem érvényesek az idő és a karma törvényei, és akik evégett mást sem tesznek, minthogy élvezik a jelenlegi és múltbeli életük tetteiből származó eredmények gyümölcsét.

 

Azonban a hagyomány szerint Patanjali nem Bharatavarsha területén – vagyis egy közönséges helyen – született, hanem egy egyedülálló helyen, Ilavrita Varshán. Néhány kutató amellett érvel, hogy Ilavrita nem egyike Jambudvipa területének, hanem egy mennyei hely. A leírások szerint olyan félistenek és szellemi lények népesítik be, akik a mindenekfölött álló lelkiségnek és a transzcendenciának a megtestesülései. Ebből kifolyólag Ilavrita nem szerves része Indiának, vagy bármelyik más evilági országnak, hanem egy földöntúli és angyali lakhely.

 

Azért, hogy megnyugtassuk mindazokat, akik a szó szerinti értelmezés hívei és nem elégszenek meg mással csak az igazolható tényekkel, a legbölcsebb elismerni, hogy mindezen elbeszélések Patanjali születéséről és valószínű lakhelyéről feltételezhetően allegóriák. Tehát ezen leírások minden valószínűség szerint burkoltan arra céloznak, hogy Patanjali is – szintúgy, mint számos más rishi és látnok, akik földi jelenlétükkel hozzájárultak az emberiség jólétéhez – egy teljesen más szférából jött el ide, a Földre. Célja már pediglen az volt, hogy világossá tegye az általa hirdetett tudást Bharata azon lakói számára, akik még mind a mai napig lelkesednek annak befogadására és elsajátítására, s teszik mindezt mindattól függetlenül, hogy a könyörtelen idő, a létért folytatott küzdelem, valamint az ok és okozat törvényei sújtják őket.

 

Életrajz

Bárhol és bármikor is született Patanjali végül is leszögezhetjük: azért jelent meg, hogy beteljesítse az önmaga által kijelölt rendeltetését. Nem meglepő az sem – ha figyelembe vesszük családfáját –, hogy nem egy átlagos gyermekkora volt. Képes volt teljes mértékben kommunikálni másokkal attól a pillanattól kezdve, hogy megszületett. Nemcsak, hogy megosztotta gondolatait másokkal, hanem mind párbeszédeinek témái, mind az értelem és lendület, amellyel mondandóját közölte, olyanok voltak, amelyek általában a bölcsekre, rishikre és látnokokra jellemző. Ezen kívül Patanjali nem csupán hozzáértő módon és hibátlanul elemezte és értelmezte a jelen dolgait, de olyan témákról is szót ejtett, amelyek a régmúltban történtek, valamint teljes pontossággal és éleslátással tárta fel a közeli és távoli eseményeket is. Szemei, elméje és szája olyan energiákkal rendelkeztek, hogy egy alkalommal amikor Bhotabhandra lakosai megzavarták Patanjalit vallásos vezeklése közben, valamint ki is csúfolták emiatt, a nagy bölcs pillanatok alatt hamuvá égette őket, pusztán szavai erejével és a szájából előtörő tűzzel. A házasságára vonatkozó adatok is mesebeliek. Egy napon a Sumeru hegy (ami, a mennyei megvilágosodás hegyének csúcsa) északi ereszkedőjén, egy öreg fa odvában Patanjali rálelt egy páratlan és elbűvölő szépségű hajadonra, Lolupára. Azon nyomban feleségül vette, és immáron elszakíthatatlan kötelék fűzte szellemi útkeresésének gyümölcséhez, akivel aztán boldogan élt együtt öregkoruk végső napjáig.

Forrás: http://www.kofibusia.com/level_2_patanjali/patanjali.html