A mai vinyásza óra előtt elmeditálgattam, hogy milyen fejlődési perspektívák vannak még, ha már tökéletesen megy a hat sorozat. Persze nem abbéli félelmemben, hogy ez a közeljövőben be fog következni, csupán azért, mert a képzelet ugye szárnyal. Ehhez hozzájárult az is, hogy tegnap a Buda stúdióba menet láttam egy pár srácot a villamosmegállóban, akik egy kb másfél méteres kőoszolpra ugráltak föl-le midenféle cifra formációban. Azt hiszem, ezt Freerunningnak, vagy Le Parkournak hívják. Az egyik srác simán bemutatott egy vinyászát. Nekifutott, felugrott az oszlopra, letette a kezét, majd a két lábát átlendítette a keze között, és a másik oldalon földet ért. Mindezt úgy, hogy a lába nem is ért az oszlophoz. A másik egy oldalszaltóval ugrott le az oszlop tetejéről. Szóval, mindenféle kunsztokat tudtak. Tehát ha már megy a vinyásza a földön, akkor elkezdhetjük magaslatok tetején is gyakorolni.
Indiában is van ám ennek hagyománya, méghozzá nem is újkeletű. Amikor Krisnamácsárja Tibetben járt a gurujánál, Ramamohan Brahmacarinál, akkor kapott a guruja kislányától egy jegyzetfüzetet, amiben az ászanák ábrázolásai voltak. A füzetben voltak olyan képek is, amelyek azt mutatták, hogyan lehet köteleket, rudakat és oszlopokat használni a jóga közben. BKS Iyengar is valami ilyesmin dolgozik. Képzeljük csak el a vinyászát vagy egy gyakorlatsort egy függőleges rúdon, vagy egy oszlop tetején, esetleg egy vízszintes rúdon, vagy kötélen lógva!
Ezt Indiában Mallakhambnak nevezik, rá lehet keresni az Interneten. Ha már a földön minden jól megy, akkor föl lehet emelkedni a levegőbe! Az első képen egy Le Parkouros srác látható, amint éppen kézenállásban akar átlendülni a korlát fölött. Ez ugye ismerős az Úrdhva-dhanurászanából. Ha már álló helyzetből hátra tudsz droppolni, meg fel tudsz állni vissza, akkor el kell kezdeni a kézenállást, és abból átlendülni hídba, majd vissza. Korláton izgalmasabb! A második kép a Mallakhamb, vagyis a "Birkózó oszlopa". Indiában sokan jógáznak ilyen oszlopon, egy kicsit pontosabban kell a súlypontot elhelyezni, ha nem akarsz leesni róla. A jóga és a birkózás között elég szoros volt a kapcsolat, főleg ami a jóga erőteljesebb változatait illeti, mint pl. az Astanga. Ebből is látszik, hogy nem kell feltétlenül feladni a hajlékonyságot annak, aki erős akar lenni. Persze ha gépekkel és súlyzókkal edzel, akkor beszűkül az ízületek mozgási tartománya. De ha a test súlyát használod, meg a gravitációt, akkor sok mindent tudsz fejleszteni egyszerre (erőt, hajlékonyságot, egyensúlyérzetet).
A harmadik képen a kötél-jóga látható. Meglehetősen extrém gyakorlat, de felfüggesztett állapotban egy csomó más felhasználási módja is van a test súlyának és a gravitációnak, mint a földön. Ez már szinte cirkuszi mutatványnak tűnik, de szerintem elsajátítható. A kínai kung-fu iskolákban is a komolyabbak sokat edzenek kötélen, oszlopon, rudakon, és elképesztő hajlákonyságot meg egyensúlyérzetet képesek kifejleszteni. Szóval szerintem minden egy tőről fakad: jóga. Azután minden más kialakult ebből, ki-ki az igényei, szükséglete, testalkata alapján alkalmazta a jóga elemeit. A jógában az a szép, hogy egy szüntelenül alakuló, változó energiafolyam, és nem csak a történelem során, de egy gyakorló életében is a jóga mindig azt az arcát, aspektusát mutatja, amelyikre éppen szükség van. Még egy érdekes link búcsúzóul:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése