Adidas Jóganap Beszámoló

Elérkezett a nagy nap. Persze biztosan még sok ilyen nagy nap lesz az életünkben, de azért erre mindhárman készültünk. Valamivel kilenc után értünk ki a Népligethez. Legalább 20 percet kellet még begyalogolni, mire megtaláltuk az Építők SC-t. Vagy 30 éves, lepukkant komcsi sporttelep. Megtaláltuk Valicskó Ferit, az egyik főszervezőt, aki közölte, hogy megváltozott a program, és a szabadtéri színpadon leszünk 10-től. Tegnap már leégtem otthon a kertben, most még nem hiányzott egy napszúrás. Ráadásul a technikus srác bejelentette, hogy a fejmikrofonnal nem mehetek a hangfal elé (tehát az emberek közé), mert gerjed. Köszi. Végül kipróbáltuk, szerencsére működött. Már gyülekeztek az emberek, tisztes 5 méteres távolságban letelepedtek. Pár ismerős arc, és egy csomó új.

Sunny Ashtanga



A hőmérőm 29 fokot mutatott, veszettül sütött a nap. Végül nem mentünk fel a színpadra, mert a focipályán kívül volt, inkább beálltunk a fűbe az emberek közé. Ágit és Nórit direkt oldalt állítottam, mert úgy sokkal jobban látszik, hogy mit csinálnak. Ha valaha is jógabemutatót kell tartanotok, mindig oldalt álljatok, mert szemből szinte semmit nem látni belőletek, ez a tapasztalat. Szóval elkezdtük. 3-3 napüdvözlet, utána az álló sor végig, és a föld-gyakorlatok nagy része. Az órán kb 50 és száz közötti ember vett részt, nem volt időm megszámolni, de legalább 10 sorban álltak. A füves talaj egész jónak bizonyult, az egyik hátra vinyászánál majdnem ott is maradtam kézenállásban. Az emberek egész jól vették a kanyarokat, pedig pörgős óra volt. Egy pár gyakorlatot kihagytunk, hogy beleférjünk az egy órába, de így is egész kerek lett az óra. Pár férfi is volt, aminek nagyon örültem. Szerintem az Astanga elég férfias jógairányzat, simán járhatna rá több srác is. Volt egy fiú, félmeztelenül csinálta a vinyászákat, elég profinak tűnt, látszott, hogy már tudja a sorozatot. A többiek is lelkesen csinálták, csak a polifoam csúszott egy kicsit, amit a Wellonline-osok osztogattak. Lenyomtuk az órát, három híd is belefért, meg a befejező gyakorlatok egy része. A fejenállást kihagytam, nehogy elboruljanak. Utána Ági és Nóri körbeszaladtak a szórólapokkal, általában tetszett az embereknek. Csak a fényképezőgépet felejtettük el elővenni, úgyhogy a saját óránkról pont nincs képem. A fenti képet is később csinálta rólam az Ági. Szerencsére óra után odajött a Juventus rádió fotóriportere, hogy csináljunk egy pár jógaképet az egyik műsorvezetőjükkel. Megbeszéltem vele, hogy átküldi nekem a képeket, amiket óra közben csinált. Utánunk Ozorák Zsuzsi következett, kismama-jógát tartott a napfényes délelőttön. Róla azt kell tudni, hogy Iyengar-oktató, és szeptembertől nála fogjuk tanulni az ászanákat a Bhaktivedanta Főiskola jógamester-szakán. Bemutattam neki Ágit, mint leendő hallgatót, aztán hagytuk kibontakozni.



Keving Gardiner, ős-Iyengaros

Bevonultunk a tenisz-csarnokba, ott volt a fő színpad. Úgy döntöttünk, hogy többet ma nem megyünk ki a szabadtérre, elég volt az UV-ból. Itt Kevin Gardiner tartott órát, Magyarországra szakadt Amerika-fia, kb 60-70 éves lehet (vagy mit tudom én!) A barátnője, Répássy Erika viszont 30 körüli, ő fordította az órát. Tadászanával kezdtük, kb 10 percbe tellett Kevinnek, mire elmagyarázta, hogy milyen irányba feszítsük a talpbőrünket, és a sarkainkat milyen mélyre gyökereztessük a föld középpontja felé. Megcsináltunk egy pár álló gyakorlatot, hasonlóan részletes anatómiai magyarázattal kísérve. Kb úgy éreztem magamat, mint egy boncteremben. Ági élvezte, mert ő is anatómia-mániás. Az 5-10 percenkénti egy gyakorlat közben a karjainkat végig oldalsó középtertásban kellett tartani, úgyhogy a vállaim már kezdtek begörcsölni. A tipikus Iyengaros beugrást Tadászanából terpeszbe is elsütötte vagy ötször. Az a lényeg, hogy lelkes volt. Meg akartam hívni az ászana-bajnokságra bírónak, de kiderült, hogy Indiában lesz novemberben, így idén biztos nem fog bíráskodni. Óra után átzörgettünk a kézilabda-terembe Tom Hoppel Astanga-órájára. Jó kis bemelegítés a 13 órási bemutatóra, amit még a nagyszínpadon fogunk tartani.

Tom Hoppel és tolmácsa

Ennek a bejegyzésnek külön története van. Ma hívott fel Tom, hogy látta a blogot, és nem elégedett. Azt kérte, hogy vegyem le a képét, nem tudom, miért nem tetszett neki. Szerintem jó kép volt. Mindegy, feltettem egyet helyette, amit ő küldött a hírlevelében, remélem, ez ellen nincs kifogása. A többi részt is kicsit átírom, kérése szerint.

Tom Hoppel szintén amerikai állampolgár. Én nem értem, hogy ezek a bevándorlók, akik évek óta élnek Magyarországon, miért nem képesek megtanulni magyarul, biztos gizdaságból. Mindenesetre Hoppel is angolul beszélt, és a csaj, aki mellette állt a színpadon (asszem Tímeának hívják, ő mutatta az ászanákat) szintén nem sokat bírt lefordítani. "Érintsük a chint a chest-hez"- kb ilyen beszólásai voltak (már amikor fordított). Elismerem, nem könnyű egyszerre végigcsinálni egy Astanga-órát és még fordítani is. Mindenesetre Tom egészen aktív volt (önmagához képest), meglátszott, hogy éppen most gyakorolt két hónapot Indiában. Szóval Tom lelkesen emelgette a lábát, lótuszozott, csavarta a gerincét stb. Mindez az ő combméretével és hamstringjével nem kis mutatvány (erről persze senki nem tehet, születési adottság, és amúgy sem ez a test vagyunk). Régebben járt hozzám Agnira, onnan tudom. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem teszi oda magát. Igenis odateszi, azt kell hogy mondjam, tavaly szeptemberhez képest egy csomót fejlődött (azóta ismerem). Mindenesetre megcsináltatta velünk a tíz napüdvözletet, amitől most már a tricepszem is jól lefáradt, aztán csináltunk egy pár előrehajlítást. A végét egy kicsit összekuszálta, az utpluthi után csináltunk a befejezőkből egy párat, stb. Savászana nem volt, csak három Óm a végén, meg három Sánti. Elég sajátságosan nyomják az Óm-ot, A-óóóóóóm, és az ó-nál hirtelen felviszik a hangmagasságot vagy két hanggal. Vége volt, szaladtunk vissza a teniszcsarnokba, mert Ferinél kialkudtuk, hogy tarthassunk egy negyed órás bemutatót a nagyszínpadon ebédszünetben.

Remélem, így már jó lesz e bejegyzés. Még annyit tennék hozzá, hogy ma az internet és a szabad vélemény-nyilvánítás korában senki sem várhatja el, hogy az emberek ne mondják el róla a benyomásaikat. Én is vállalom minden nyilvános szereplésemet (és az összes jógaórámat), és ünnepélyesen megígérem, senkit sem fogok letorkolni vagy megutálni azért, mert elmondja a véleményét. Mellesleg az én blogomat is lehet kommentálni, bátorítottam is Tomot, hogy írjon egy kommentet, de nem volt hajlandó. Inkább úgy gondolom, hogy fejlődni tudok, ha odafigyelek mások megnyilvánulásaira, még akkor is, ha szubjektívek. A magam részéről azt gondolom, hogyha egy tanár egy ászanát tanít, akkor minimális elvárásként saját magának is meg kell tudnia csinálni, vagy legalábbis buzgón törekednie arra, hogy elsajátítsa. Nálam egy tanárnak az a sztenderdje, hogy mindennap gyakorol, és azt oktatja, amit gyakorol. Egy órán meg kell, hogy tudjon mindent rendesen mutatni, és meg kell, hogy tudja igazítani a gyakorlókat. Tudom, hogy egy Mysore órán a tanár nem mutogatja az ászanákat, de ez nem jelenti azt, hogy nem gyakorolja, és nem tudja megcsinálni. Persze kényelmesebb csak magyarázni meg igazítani, de szerintem nem becsületes dolog ezért elkérni a pénzt. 70 éves kor fölött megengedhető.

Astanga-bemutató - kisebb zökkenőkkel

A nagyszínpadon még éppen az Iyengaros csapat bemutatója zajlott, Kevin tanítványai nyomták a színpadon vagy öten. Amennyire néztem, egész jól csinálták. Volt egy srác is, az különösen szépeket csinált, íme egy kép róla.





Mikor lejöttek, felnyomultunk. Az utóbbi héten mindhárman kidolgoztuk a kis 15 perces bemutatónkat, egy párszor el is próbáltuk. Napüdvözlettel kezdtük, utána mindenki csinálta a maga kis sorozatát, kb 20-24 gyakorlatot, vinyászákkal. Én jó nehezet raktam össze, az elején egy csomó hátrahajlítással, utána kartámaszokkal, a végén lótuszos gyakorlatokkal. A kartámaszoknál már alig maradt erőm tartani magamat, az előző három jógaóra kissé megviselt. Valahogy azért végigcsináltam, fel is vettük videóra. Itt megnézhetitek a Youtube-on. Láttam, hogy a lányok már kifogytak a repertoárból, úgyhogy az utolsó Astavakrászana után én is inkább kihagytam a többit, és egy Jógamudrászanával befejeztem. Meghajoltunk, taps, gratulációk. Így utólag visszanézve a videót, nem vagyok annyira elégedett magammal. Nem baj, jövőre jobbak leszünk. Hoppel is írt egy sms-t, hogy tetszett neki. Ebédszünet lévén, úgy döntöttünk, hogy pihenünk és táplálkozunk egy kicsit. Nóri hazament tanulni, mi Ágival még maradtunk Pórffy Csaba délutáni Astanga-órájára.



Pórffy Csaba - Smiley Ashtanga

Beborultunk a kézilabda-terembe egy kicsit pihizni, éppen Pilates-óra zajlott. Elrágtam 1-2 műzli-szeletet, meg egy almát, hogy legyen még erőm. Nem tudtam, hogy ez a vigyorgós (vagy inkább mondjuk azt, hogy mosolygós?) srác fogja az órát tartani. Vagy kétszer volt nálam Astangán az Atmában, lelkesen csinálta, de még van mit fejlődnie. Felálltunk Tadászanába, a hangszórókból megszólalt Guruji (Pattabhi Jois) hangja. Óm ... Vandé gurúnám csaranáravindé ... Úgy hírlik, nincs mostanában jó bőrben Guruji, pár hete nem eszik, és magához hívta a fontosabb tanítványait a világ különböző részeiről. Legfrissebb képein elég sovány már, és 57 éves kora óta nem gyakorol.

Utána Csabi konnyed stílusban elkezdett minket az Uddzsájíra tanítani. Nos, én eddig azt hittem, hogy én rövideket lélegzem, de Csabi kb kétszer olyan gyorsan vette a levegőt, mint én. A belégzései rövidek voltak, és az orrában fütyültek, a kilégzését beledörögte a mikrofonba, mint Darth Vader. Szerintem az Uddzsájí nem csak a mennydörgésről szól, hanem a mélységről is. És azt mondta, hogy belégzésnél húzzuk be a hasunkat, ami szerintem nem jó, és talán magyarázatot is ad a rövid belégzésére, hiszen ha behúzod a hasadat, a belek felfelé nyomják a rekeszizmot, és a tüdő térfogata lecsökken. Így egy felszínes mellkasi légzést kapsz, aminek semmi kapcsolata nem tud lenni a bandhákkal. A Szúrja-namaszkár B-be egy légzésciklussal többet rakott, így nem jött ki 17-re a vinyásza. Nem tudom, hol tanulta ez az Astangát, de Mysore-ban biztos elhajtották volna. Nem csak Sarath, de még Ajay is. A vinyászák előtt szét kellett rakni a lábunkat lebegőülésben, ezt sem vágtam, hogy mire szolgált. Csináltatott egy úgynevezett "fél" vinyászát, ami maximum egy negyed volt, mert letetted a kezedet, szétdobtad a lábadat a levegőben, megemelted a csípődet, és vissza. Ez amolyan nyugdíjas változata a rendes fél vinyászának (hátraugrás, csaturanga, felfelé néző kutya, lefelé néző kutya és előreugrás). A teljes vinyásza pedig az, amikor felmész egészen álló helyzetbe, meg vissza. Szerintem egy kicsit elkomolytalankodta az órát, de végülis nem bántam, fotózgattam jobbra-balra. Fáradtak is voltunk már, úgyhogy óra után hazajöttünk. Voltak még mások is, akikről lemaradtunk (Velev Tomi Power-jóga, Németh Gergő Gerinc-jóga, és Vadász Ákos Iyengar) de őket már ismertem végülis. Folytatás a Wellbeach-en, június közepén. Egy pár képet még idebiggyesztek a végére.



Sorrendben: Ági, Nóri és egy fáradt lány a nap délutánján. Jólesett, holnap folytatjuk. Aki most ismerkedett a jógával, azt remélem, hogy még viszontlátom az Atmában, aki már gyakorol, azt meg a jógaversenyen.