"Ámen! :) A holnapi válaszodhoz még egy (bocs, kicsit hosszúra sikeredett) téma, ha már a Gitá van említve: "...Jógaszthah kuru karmáni." - Bg. II.48. „…A jógában [Egységben - Létben] megalapozódva cselekedj…” – úgy vélem, jobban a témához illik e Gitá-tanítás. Ez az elv írja le legtökéletesebben a jóga lényegét, és persze nem az ászanákról van szó. A belső csendbe (Létbe) húzódunk vissza, s célunk, hogy minden cselekvésünk (a cselekvést kiváltó gondolatokkal egyetemben) e szintre alapulóan történjen. A Lét statikus, állandó állapotként kell jelen legyen a „relatív” létezés, és tudatállapotok (alvás, álmodás, ébrenlét) minden szintjén, tanúskodva mindenről. Maharishi értelmezése szerint tehát a Létben megállapodva kell cselekedni (egyben ez a karma-jóga is): erről szól a TM is, a TM-Szidhi program pedig a Tiszta Tudat csendjére alapulóan működik: a gyakorló e szinthez közeli, végtelenül nyugodt, és csendes állapotból ad ki mentális utasításokat, végzi a gondolat-cselekvést, folyamatosan, lépésről-lépésre szoktatva elméjét a finomabb elmesíkon történő gondolkodásra.
A jóga egy állapot, ahogyan te is említetted, egy tudatállapot. Az, hogy ki mit csinál ebben a tudatállapotban, a természetétől és a karmájától függ. Én például ászanázni szeretek a jóga állapotában, meg kírtanozni. Ardzsúna harcolni szeretett, Albert Einstein pedig fizikai elméleteken szerette törni a fejét ugyanebben a tudatállapotban. Ne felejtsük el, hogy a jóga egy eszköz, ami nem predestinálja az alkalmazóját bizonyos konkrét célok elérésére, csak lehetőséget ad rá.
"Az egyes ászanákba történő „belenyugvás” is a Lét tapasztalatát kellene eredményezze, de a fájdalom megbontja az elme békességét, emellett a testben elváltozást (stresszt) okoz. A testnél viszont semmit sem nehezebb „betörni”, s tény, hogy az elme (durva) teremtése a test. Nem könnyű az elmét sem „betörni” (helytelen ez a szó, inkább: lecsendesíteni), viszont saját természetét kell megragadni, ami a nagyobb boldogság irányába történő spontán vonzódás. Nyilvánvalóan az elme számára vonzóbb a nagyobb boldogság finomabb állapota, mint a nagyobb fájdalom. A TM pontosan így működik. A majom természetével példázva: nem a leláncolás miatt nyugszik le, hanem ha olyan csemegét tesznek elé, amit szeret – pl. banánt. Mindenféle erőfeszítés nélkül abbahagyja az ugrálást – az elmével is ez történik, csak meg kell neki engedni, hogy saját természete kerüljön előtérbe."
Az elmével kapcsolatban helyes a felvetésed, Krisna is ezt mondja, ezért nem a semmin meditálunk, hanem Krisnán, mert Ő a legédesebb és a legvonzóbb. Az ászanákkal kapcsolatban meg nem értem, hogy miért hozod fel folyamatosan a fájdalmat. Én nem tapasztalok fájdalmat ászanázás közben, csak jóleső "munkazajt", amit akkor érez az ember, ha használja a testét. Az izomláz is hasonló dolog, nem olyan jellegű fájdalom, mint ami a sérülésekből vagy betegségekből fakad. Sőt, azt gondolom, hogy összességében egy rendszeres gyakorló sokkal több fájdalmat megspórol önmagának a teste egészségesen tartásával, mint amennyit elvisel a gyakorlás közben. Nem tudom, hogy neked milyen keserű tapasztalataid vannak az ászanákkal kapcsolatban, de ha ennyi fájdalmat érzel a legegyszerűbb ászanák közben, akkor lehet, hogy számos betegség gyötri a testedet, nem? És ennek nem a jóga az oka, hanem inkább annak a hiánya.
"Ha ez a feltétel egy módszer által teljesül, az elme önként, külön utasítás, vagy erőltetés nélkül lépdes saját forrása felé, s minél „mélyebbre” megy, annál nagyobb boldogságot, nyugalmat tapasztal. Persze a felszínre tör gondolat formájában, mivel nyugtalan, de megint megkapja a „banánt”, a mézesmadzagot. Olyat senki sem állított, hogy valaki leül, és hopp, 20 percig egyfolytában a szamádhiban van (ezt nem bírná ki az edzetlen fiziológia). Ebben épp a test, a testben lévő stresszek, merevségek, no meg az elmében lévő elváltozások is akadályozzák. Viszont az indiai kelmefestéshez (ruhát festékbe mártjuk, majd napra tesszük, s ezt sokszor ismételjük) hasonlóan, addig mártogatjuk az elmét bármilyen kicsi időre is az Önvalóba, majd jön a cselekvés, és újra az Önvaló, újra a cselekvés (a mindennapi élet), hogy az egyre inkább edzetté válik, s egyre többet tart meg az Önvalóból. Maharishi ezért tartja nagyon fontosnak a meditáció utáni cselekvést: az elmét, és persze a testet (idegrendszert) kell így edzetté tenni, mígnem eljő a nap, amikor a kelmét [az elmét, és a testet] már nem szívja ki a nap [a cselekvés], annyira beleivódott a rostjaiba a festék [az Önvaló]. Ekkor már az idegrendszer is képes lesz „elviselni”, fenntartani az Önvalót a nap 24 órájában – az emberi élet itt kezdődik, s hogy ki mit valósít meg ezt követően, az már más kérdés…"
Szép. Akkor ezek szerint te is úgy gondolod, hogy az ászanázás, meg a hétköznapi kötelezettségek végzése remek módon megfér a meditációval, sőt, elő is segíti annak mélyebb hatását.
"Szóval, valahogyan számomra nem illik a képbe a fájdalom, és a szenvedés – az ősrégi jóga-hagyomány tekintetében biztosan nem, s amúgy is, ki szeret szenvedni? Van elég testi-lelki fájdalom a mulandó anyagi világban – meg kéne hagyni a „mátrixnak” a fájdalmat, és a stresszt, a szenvedéssel egyetemben…"
Hát akkor azt hiszem elő kellene kapnod a Mahábháratát, a Rámájanát és a Puránákat, és megismerni a következő jógik életét: Rávana, Hiranjakasipu, Visvámitra. A klasszikus irodalomban a jóga gyakorlását tulajdonképpen azonosnak tekintik a tapasszal, vagyis az önszigor, vezeklés végzésével, és általában valamilyen misztikus képesség elérése érdekében végezték. Minél kíméletlenebb volt a tapasz, annál rendkívülibb eredményt lehetett elérni vele. Ehhez képest mi csak annyi tapaszt várunk el a gyakorlóktól, ami megóvja a testüket a betegségtől és az érzékeiket a helytelen ingerektől. Mindez elősegíti a meditációt és a magasabb spirituális célok elérését. És a végére a Bhagavad-gítá vers teljes fordítása:
jóga-szthah kuru karmáni szangam tyaktvá dhanandzsaja
siddhy-asiddhyóh szamó bhútvá szamatvam jóga ucsjaté (2.48.)
"Végezd kötelességed megingathatatlanul, óh, Ardzsúna, s ne ragaszkodj se a sikerhez, se a kudarchoz! Az ilyen kiegyensúlyozottságot hívják jógának."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése