Ez a hét is eseménydúsan telt, és ez még csak a felvezetése a vasárnapi Jógafesztiválnak, ami minden bizonnyal nagyot fog szólni. Hétfőn még azon nyavalyogtam, hogy a vállam mellé még egy hátsérülés is bejött, és a többiek a Facebook-on meggyőztek, hogy pihenjek egyet. Hétfőn amúgy is sok rohangásznivaló volt a fesztivállal meg egyéb dolgokkal kapcsolatban, úgyhogy végülis csak órát tartottam, és közben végig éreztem a meghúzódott izmot a hátamban, ami miatt a savászana meg a hátrabukfenc sem igazán akartak menni.
Keddre viszont csodák csodája, elmúlt a hátfájásom, és már egész normálisan tudtam gyakorolni Panni óráján. Szerdán a 2. sorozatot gyakoroltam, majd tartottam egy Agni-órát két lánynak. Szerintem több, mint két éve nem volt olyan, hogy csak ketten lettek volna. Mág nyáron sem, most meg már szeptember van. Valahogy meg vannak bolydulva az emberek. Úgy látszik, ahhoz, hogy rendszeresen járj órára, szabályozott jógi elme kell. Viszont ez a két lány jól járt, mert minden ászanában igazítottam mindkettőjüket vagy tíz légzésig. A végén már sírva könyörögtek a savászanáért. Egy ilyen óra után az ember két döntést hozhat: vagy ne jön soha többet, vagy hoz magával még egy pár embert, hogy kevesebb idő jusson rá az órán.
Az esti Astanga 2-esre már négyen jöttek, de belőlük kettő még nem nagyon ismerte az 1 sorozatot sem, ezért inkább azt csináltuk. Így is jó alapos volt, elidőztünk egy-két részletnél. Közben a másik teremben 8-tól még 108 napüdvözlet volt, úgyhogy egyszerre végzett mindenki 9 körül. Lassan csak beindul azért az őszi szezon itt az Atmában is.
Csütörtökön megtartottam az első hivatalos magánórámat Petinek, aki a jógatáborban is ott volt velünk. A napüdvözlet és az állók után már annyira kifáradt, hogy csak egy-két ülő és befejező gyakorlatot vettünk a végére. De örült a részleteknek, amikre felhívtam a figyelmét az ászanák helyes végrehajtásával kapcsolatban. Amikor befejeztük, lights out - lekapcsoltam a villanyt, hogy Peti tudjon relaxálni, én pedig csendben elkezdtem gyakorolni. Végig is nyomtam lassan, komótosan a 3. sorozatot, ami ahhoz képest egész jól ment, hogy már hetek óta nem vettem elő a vállsérülésem miatt. Jó lenne most már ezt is visszahozni heti kétszer.
Utána astanga, majd Iron jóga következett. Röviden ennyi a hét. Ma mág egy utolsó egyeztetés a Westendben, és utána vasárnap döngetjük a Jógafesztivált. Ki ne hagyjátok! Hoppá, most jöttem, rá, hogy négy órát fogok tartani a nap folyamán, egyet a nagysátorban 9-től, és hármat az Atma sátorban. Hát unatkozni nem fogunk, az biztos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése