A 6 kedvező és 6 kedvezőtlen dolog

Újabb részlet a Hatha-jóga-Pradípikából:

atjáhárah prajásas csa pradzsalpó nijamágrahah

dzsana-szangas csa lauljam csa sadbhir jógó vinasjati /15/

A következő hat tényező elpusztítja a jógát: a túlzott evés; a túlzott törekvés; a szükségtelen beszéd; a szabályokhoz való túlzott ragaszkodás vagy azok figyelmen kívül hagyása; a materialisták társasága és az ingatag lelkesedés.

A fenti hat tényezővel kapcsolatban egészséges egyensúlyra kell szert tennie a jóginak, ha sikeres akar lenni törekvésében. Ha túl sokat vagy túl keveset eszik, túlerőlteti a gyakorlást vagy éppen váltakozó lelkesedése miatt elhanyagolja, ha túlzottan ragaszkodik a jóga-írásokban lefektetett szabályok követéséhez, vagy éppen figyelmen kívül hagyja őket, túl sokat beszél a jógához nem kapcsolódó témákról, vagy túl sokat van azok társaságában, akiket nem érdekel a jóga, akkor a jóga útján való előrehaladása akadályokba fog ütközni. Éppen ezért gondosan kerülni kell ezt a hat tényezőt.

utszáhád száhaszád dhairját tattva-gjánács csa niscsaját

dzsanaszanga-paritjágát sadbhir jógah prasziddhjati /16/

A következő hat tényező elősegíti a sikert a jógában: lelkesedés, bátorság, kitartás, helyes megértés, eltökéltség és a világi személyek társaságának kerülése.

Ezek a tényezők a pozitív előírások, amelyeket kultiválni kell, a jámához és nijámához hasonlóan, ahol az előbbi az öt tiltó szabály, az utóbbi pedig az öt előírás (lásd a következő versben). A jóginak töretlen lelkesedéssel kell gyakorolnia a jógát, mindennemű zavaró tényező ellenében is. merésznek kell lennie, ugyanis a jóga a félelem legyőzéséről szól. Kitartónak és türelmesnek is kell lennie, mert a jógában nem lehet gyorsan és könnyen elérni a sikert. Ezzel együtt eltökéltnek kell lennie, hogy bármilyen körülmények között is van, folytatja a gyakorlását és tovább halad a jóga útján. A tattva-gjána, vagyis a helyes megértés azt jelenti, hogy tanulmányozzuk a jóga filozófiáját, elméletét, és az intelligenciánkat arra használjuk, hogy megértsük a jóga folyamatának jelentőségét és helyes alkalmazását. Ennek hiányában nem szerezhetjük meg a helyes motivációt a jóga gyakorlásához, és ez a motiváció nem lesz tartós. A dzsana-szanga-paritjága elv nem csak arra vonatkozik, hogy kerüljük azok társaságát, akiket nem érdekel a jóga, vagy nincs hitük benne, hanem arra is hogy válasszuk azok társaságát, akiket komolyan érdekel a jóga, és komolyan gyakorolják.

atha jamanijamáh:

ahimszá szatjam asztéjam brahmacsarjam ksamá dritih

dajárdzsavam mitáhárah saucsam csaiva jamá dasah /17/

A tíz jama (tilalom) a következő: ahimszá (erőszakmentesség); szatjam (igazmondás); asztéja (nem-lopás); brahmacsarja (cölibátus); ksamá (megbocsájtás); dhritih (kitartás); dajá (kegyesség); árdzsavam (szerénység); mitáhárah (mértékletes evés); és saucsa (tisztaság).

A Szvátmáráma által említett tíz elv némiképpen eltér Patanzsali felsorolásától a Jóga-szútrában. Emellett nincsenek határozottan különválasztva a jamák (tilalmak) és a nijamák (előírások). Nézzük meg összehasonlításképpen Patandzsali listáját: Az öt jama között az aparigrahát (nem-birtoklást) említi ötödikként a brahmacsarja után. A nijamák között csak a saucsa (tisztaság) egyezik, emellett Patandzsali a tapasz (lemondás), szvádhjája (az önvaló tanulmányozása), ísvara-pranidhána (önátadás a Legfelsőbbnek) és a szantósa (elégedettség) elveit említi. Ez utóbbihoz valamennyire kapcsolható a szerénység, illetve a lemondáshoz kapcsolható a mértékletes evés. A megbocsájtás és kegyesség olyan tulajdonságok, amelyek azokban alakulnak ki, akik átadják magukat a Legfelsőbbnek. A kitartás, mint tulajdonság, egyrészt szükséges mind a tíz szabály gyakorlásához, másrészt azok gyakorlása erősíti a kitartást. A fenti felsorolásból látható, hogy a hatha-jóga elsősorban a test és az érzékek szabályozásával foglalkozik, míg Patandzsali Astanga-jógája az elme és az önvaló kultiválásával is részletesen foglalkozik.

Ászana-elnevezések

A kommentálás és kontra-kommentálás jót tett a nézettségemnek, 22%-ot nőtt az elmúlt hónapban, pedig nyár van. Nade a népszerűség nem minden, lassan térjünk vissza a blog céljához, vagyis az Astanga-jóga elméletének és gyakorlatának és a hozzá kapcsolódó dolgoknak a minél mélyebb megismeréséhez. A Napüdvözlet A ismertetésének a végére értem a Maehle-könyv alapján, de egy-két aspektus kimaradt, úgy érzem. Például az ászanák nevének magyarázata, illetve az ászanák élettani hatásai.

Most maradjunk az elsőnél. Az ászanák nevei alapján sok mindent megérthetünk az archetipikus szimbolikájukból is, ami ugye Jung szerint egy generációkon és kultúrákon átnyúló dimenzió, és mivel azt gondolom, hogy a jóga mindenkinek való, történelmi kortól és földrajzi helytől függetlenül, amikor rendszeresen elkezdjük gyakorolni az ászanákat, akkor összekapcsolódunk ezzel az archetipikus jelentéstartalommal is, és ez hatással van a tudatunkra, illetve az elme koncentrálása a pózban a bandhákkal és a dristivel együtt egy energetikai és tudatállapotot hoz létre, amelynek során a testünk energetikai csatornái megnyílnak a magasabb tudatosság felé. Ezáltal válik a jógi képessé az elemek uralására és így jut különböző misztikus képességek birtokába. Akkor nézzük:

Tádászana - hegytartás. Az álló alappóz a Méru hegyre emlékeztet, amely az univerzum középpontjában található, és olyan, mintegy fagyistölcsér, vagyis fölfelé szélesedik. Az álló ember is a vállánál a legszélesebb, és a tádászana (vagy szamaszthiti) kiegyensúlyozottságot és stabilitást biztosít, amely egyúttal éberséggel is párosul. A vállak fölött nyugvó fej Brahmá székhelyéhez hasonlít, amely az univerzum legfelsőbb régiójában található. Brahmá a legintelligensebb félisten és az első teremtett lény az univerzumon belül. A szama (egyenlő) és szthiti (szilárd nyugvó helyzet) szavak összetétele is ezt sugallja.

Úrdhva-vriksászana - felfelé nyújtózkodó fapóz (amikor a tádászanában kinyújtjuk a kezünket a fejünk fölé). Én sokáig haszta-vriksászanának mondtam, amiben a haszta kezet jelent, de aztán rájöttem, hogy ezt inkább a kézenállásra szokták használni. A fapóz kifejezés használata érdekes, mert azokra az álló pózokra is használják, amikor az egyik láb féllótuszban van, vagy éppen betámasztva a belső combhoz, mintha ez a láb alkotná a fa lombkoronáját. A tálászana (pálmapóz) is hasonló, csak ott az ember a lábujjhegyein áll, és a magasba nyújtja a kezeit.

Uttánászana - előrehajlító póz. Ebben az esetben, mint sokszor máskor, a póz neve a test által felvett alakkal áll szorosabb összefüggésben, és más mitológiai tartalom nem mutatható ki nyilvánvalóan. Ez a helyzet az úrdhva-uttánászanával is (felfelé törekvő előrehajlítás.)

Csaturanga-dandászana - talán a legjellegzetesebb astangás póz. Csatur - négy; anga - végtag (a földön nyugvó tenyerekre és lábujjakra vonatkozik); danda - bot. A danda a törvényt, a bűntetést is jelenti, vagy a szabályokat. Ezt a pózt nem olyan könnyű szabályosan végrehajtani, de ha valaki sikeres benne, akkor képesé válik arra, hogy irányítsa a testrészeit, és a többi póz végrehajtásában is hamarabb éri el a sikert.

Úrdhvamukha-svánászana - svána a nőstény kutyára vonatkozik, amely nyújtózás vagy a hold ugatása során szokta ezt a pózt felvenni. Hallottam már olyanról, hogy valaki a pózok nevei alapján osztályozta őket, vagyis ha csak geometriára vagy állatokra utalnak, akkor alacsonyabb rendűek, viszont ha szentek vagy istenségek neveit viselik, akkor magasabb rendű pózokról van szó. Én ebben nem hiszek, mindenkinek magának kell megtapasztalnia az egyes ászanák energetikáját, és hogy mindez a sajátjával hogyan kerül összhangba.

A lefelé néző kutya (adhómukha-svánászana) ugyanaz, és Indiában szintén nagyon jól meg lehet figyelni a nyújtózkodó kutyákon. Persze lehet valami rejtett ezoterikus összefüggés a kutya és a hűség, alázat stb. fogalmai között, amik szükséges tulajdonságok lehetnek az astanga tartós gyakorlásához. Nosza, rajta, kutyálkodjunk a matracon minden nap!

Utolsó menet

Vajrayogi kommentjének utolsó részlete következik, és itt még reagálnék 1-2 kósza gondolatra, amiket az elmúlt napok bejegyzéseihez fűzött hozzá.

„Szerintem a legerőteljesebb tanítási módszer a példamutatás.”
Igen, pl. ha te is egyrészt a jámákról/nijámákról írsz, és arról, hogy szellemi céljaid vannak, közben meg folyton ellenségképeket keresel más jógairányzatokban, és gyakorlatilag nem tudsz úgy megnyilatkozni az astangáról, hogy ne fikáznád le az Etka-jógát vagy a Shivanandát, akkor én pl. elgondolkodnék azon, hogy tudnálak-e téged őszintén követni tanítóként.

Szerintem ne is gondolkodj rajta, mert én nem vagyok egy tökéletes mester. Éppen ezért nem várom el, hogy mások így tekintsenek rám, mivel mindez a hamis egó szintjén zajlana csupán, és akadályt jelentene egyrészt az én személyes fejlődésemben, másrészt azokéban, akik engem esetleg alaptalanul valamiféle képzelt tökéletesség szintjére emeltek, és a megnyilvánulásaimat folyamatosan a bennük megfogalmazódott ideálhoz próbálják viszonyítani. A minap a Facebook-on találtam egy idevágó idézetet Paulo Coelhotól:

"Mivel mindenki a maga módján látja a világot, a maga módján éli meg a nehézségeit és a sikereit. Tanítani annyi, mint megmutatni a lehetőséget. Tanulni annyi, mint élni a lehetőséggel."

Én örülök, ha a köztem és a "tanítványaim" közötti kapcsolat a szabadságnak ezen a szintjén mozog, mert nem szeretem manipulálni, megfélemlíteni, fanatizálni stb. az embereket. Többek között ebből fakadhat az a stílus, amiben más irányzatokról néha megnyilatkozok. Nyilván értékelem azt, amit valódi értéknek látok bennük, de a sallangokat, az eltúlzott guru-imádatot, a parasztvakítást már nem annyira értékelem, mert nem vezetnek el a valódi önvalóhoz. Őszintén szólva a guru posztja nagyon veszélyes, mert az embert bizonyos magatartási klisékre ösztönzi, és nagyon nehéz ebben a helyzetben megőrizni az alázatot és az egyszerűséget.

Éppen ezért, mivel nem tartom magamat alkalmasnak erre a szerepre, és nem is vágyom az eljátszására, nem szívesen használom a "tanítvány" szót azokra, akik az óráimra járnak. Nem várok el tőlük valamiféle hamis tiszteletet, kizárólagos hűséget és személyes imádatot. Csak azt várom el, amit magamtól, hogy legyenek őszinték önmagukhoz, és keményen dolgozzanak. Talán éppen ezért az "oktató" kifejezés megfelelőbb, és én azt próbálom oktatni, amit gyakorlok, azon tapasztalatok alapján, amiket szerzek a saját gyakorlásom és tanulási folyamatom közepette. Ha ez valaki számára ér valamit, akkor én már boldog vagyok, mert hozzájárultam az ő útkereséséhez. Még egy szösszenet Vajrayogi részéről az utóbbi napok terméséből:

"Természetesen nem kerülte el a figyelmemet a szellemi része sem a blognak. :) Bár őszintén szólva én azt tartom, hogy a jógafilozófiával kapcsolatos írásokat jobb egy-egy guru kommentárjaival olvasni, mivel én hiszek abban, hogy pl. a szútrák, a GSZ, HYP nem a széles közönségnek szólnak, hanem egy-egy magasabb szintű mester próbálja bennük a tapasztalatait kódolni. Ahhoz, hogy ez egy hétköznapi ember számára visszafejthető legyen, szükség van egy hagyományvonalra, ami továbbörökíti a saját értelmezését, ami más és más lehet.

Nem akarok az agyadra menni, de elgondolkodtam egy dolgon. Többször írtad, hogy ma a poweres jóga a trendi, a meditációra, pranajamára nincs igény. Én ezt máshogy látom, szerintem sokkal nagyobb a népszerűsége Magyarországon a relaxos-citromos-heverészős jógának. Szvámi Véda egy-egy meditációról szóló előadásán több százan szoktak lenni, de pl. a JMÉ nyári szemináriumán több ezren megfordulnak két hét alatt. Ezzel szemben azt látom, hogy az astanga vinyásza Mo.-n hat éve nem képes kitörni az underground státuszból. Ha jön egy élő astanga legenda, hányan szoktak lenni a szemináriumán? Szerintem optimistán becsülök, ha azt mondom, hogy 25-30-an. Jól látom? Ha igen, mi a véleményed ennek az okáról? Persze lehet, hogy én látom rosszul. Mondjuk szerintem a stílus nehézségén túl oka lehet annak, hogy az astangának sosem volt egységes oktatóképzése és oktatási módszertana, gyakorlatilag húsz ember húszféle dolgot húszféleképpen oktat astanga vinyásza néven. Ami egyrészről nem baj, mert nagyobb lehetősége van, hogy belevigye a saját személyiségét és elképzeléseit, de egyrészről nagy kockázat a gyakorlónak, hogy mi fogja várni az órán, és ha egy túlvállalósabb tanár órájára téved be, egy életre megutálhatja az irányzatot. Érdekelne a véleményed erről."

Jógafilozófia: Számomra a hiteles tanító Srila Prabhupada, az ő összes kijelentését szentigaznak fogadom el. A többi jógakommentátor magyarázatait azonban már fenntartásokkal kezelem, mert, bár technikaliag a éegtöbbször helyes információkat közölnek, a bhaktitól eltérő filozófiai iskolákat képviselnek, így a végső igazságra vonatkozó kijelentéseikben is vannak eltérések. Ez olyan, mintha egy keresztény ember egy muszlim sofőrtől tanulna vezetni. Amíg a vezetésről beszélnek, és nem arról, hogy ki az igaz próféta, addig értékes tudásátadás folyhat. Azon túl már csak hitvita. Ja, és még egyszer felemlegetném azt a gondolatot, hogy szerintem mindenkinek a saját útját kell járnia, és ezért az oktatónak is nagy toleranciával kell rendelkeznie azt illetően, hogy ki mit hogyan fog tudni befogadni és hasznosítani abból, amit ő adni képes.

De szerintem a jógafilozófia egy igenis praktikus dolog, és nem egy kiválasztott elithez szól, hanem a hétköznapok emberéhez. Éppen ezért veszem a szabadságot magamnak, hogy a saját megértésem alapján kommentáljam, természetesen a hiteles tanítók nyomdokaiban. Ugyanígy viszonyulok az Astangához is, bár vannak, akik azt mondják, hogy ez nem egy tömegsport, hanem csak egy "szűk réteg" privilégiuma, mintha valami titkos jedi-tanításról lenne szó. Én ezzel maximálisan nem értek egyet. Ha jó, akkor legyen mindenkinek joga részesülni az áldásaiból! Szerintem a számbeli összehasonlításnak nem sok értelme van, ez olyan, mint a politika, hogy melyik pártnak mikor mennyi híve van. A Jóga a Mindennapi Életben már vagy 30 éve jelen van Magyarországon. Nos, harminc év múlva visszatérhetünk arra, hogy hány astanga-jógaiskola van Magyarországon. Mellesleg, ha megnézed a Yogafinder.com-ot, akkor egyértelmű, hogy mennyire elterjedt irányzat az astanga, csak Magyaroroszág szokás szerint valahol hátul kullog. Gyuri épp a minap kommentelte, hogy Dublinban 30 astanga-stúdió nyílt az elmúlt években.

És az utolsó gondolatra, hogy mindenki másképp tanítja az Astangát. Én sok tanár óráján jártam már, és olyan jelentős differenciát nem tapasztaltam, lévén szó egy fix sorozatról. A legkevésbé lelkesítőnek Sharmilla óráját mondanám, aki Sharath nővére (vagy húga, nem is tudom). Ő folyamatosan azon lovagolt, hogy "csak egyféleképpen helyes, semmit nem szabad megváltoztatni", és mindultalan leszidot minket, hogy "ezt meg kitől tanultad, ezt nem így kell csinálni." Én éppen hogy élvezem azt a kis változatosságot, amit minden oktató beletesz a sorozatba vagy az igazításokba. A joghurt minden országban joghurt, de egy kicsit azért más az íze. Az pedig a tanár felelőssége, hogy úgy adja át az astangát, hogy az emberek megszeressék, ne pedig megutálják, mert meghúzódott mindenük.

Haladó ászana-fóbia

Vajrayogi kommentjének utolsó előtti darabja (utána már lekattanok a témáról, ígérem mindenkinek, aki unja):

"Haladó ászanák: még az Iyengar-hagyományvonal tanárai is elismerik, sok haladó ászana alkati adottságot igényel, tehát akárki nem tanulhatja meg őket. Arról nem is beszélve, hogy vannak a haladó ászanák között egyértelműen egészségkárosító gyakorlatok is, nem véletlen, hogy pl. Shivananda is egyszerűeket válogatott össze a hétköznapi emberek számára az egészségmegőrzéshez."

Na, kedvenc témámnál vagyunk. Én eleve nem értem, hogy mi ez a haladó ászana-fóbia. Az Astangások körében is van egy jó adag félelem a haladó ászanáktól, holott az, amit az egyes sorozatban csinálunk, már eleve a legtöbb másik iskola szempontjából bőven haladó. Szóval ez az, hogy a "haladó" fogalom egy viszonylagos dolog, én amúgy szeretem, mert azt fejezi ki, hogy az ember halad valahová, mint a folyó a tenger felé, és nem egy helyben toporog. Szóval az embernek mindig kell, hogy lebegjenek elérendő célok a szeme előtt. ha valamilyen ászana még nem megy, akkor addig gyakorolunk, amíg nem sikerül.

Szóval visszatérve az Astangára, nem értem itt sem, hogy mi ez a paráztatás a 2., 3. sorozattal kapcsolatban. Ha valakinek totál nem megy, akkor úgysem fogja gyakorolni, de ha már van hozzá némi adottsága, akkor miért ne próbálgassa! Természetesen szükséges a szakértő irányítás, és a tanár felelőssége, hogy mikor érzi a tanítványt alkalmasnak egy-egy haladó ászana megtanulására, illetve az, hogy helyesen tanítsa meg a kivitelezést. Szerintem az egy kifejezetten káros és demagóg kijelentés, hogy a "haladó ászanák között vannak egyértelműen egészségkárosító gyakorlatok". Egyetlen egy ászana sem káros, sőt, kifejezetten hasznos, ha megfelelően felkészült ember a megfelelő módon hajtja végre. Csak akkor lesz belőle sérülés, ha helytelenül csinálod, vagy még nem érted el a megfelelő erőnléti és koncentrációs szintet hozzá. Ekkor kell a rávezető gyakorlatokat igénybe venni. Sokan megsérülnek a mély hátrahajlásoknál vagy a térdüket tönkreteszik a lótusz erőltetésével, de ez, megint csak hangsúlyozom, hogy a helytelen gyakorlás miatt van, és nem az ászana lényegéből fakadó tökéletlenség.

Minden ászana tökéletes, és bár Siva csak 84-et, illetve 32-t választott ki az emberek számára, ezt nem azért tette, mert a többi nem tökéletes, hanem azért, mert az emberek nem azok. A szabadság fizikai szinten azt jelenti, hogy sokkal többet meg tudsz tenni a testrészeiddel, mint egy átlagember, akinek az ízületi mozgáshatárai baszűkültek. Ez jó esetben mentális nyitottsággal is együtt jár, míg a megkövesedett gondolkodásmódot általában a merev ízületek kísérik.

Az Iyengar-rendszerben sok olyan dolog van, amivel nem értek egyet. Én sohasem jógáznék széken, vagy napüdvözölnék egy falról lógó kötélbe csimpaszkodva. Mindazonáltal nem vagyok segédeszköz-ellenes, szeretem a bordásfalat, a mászókötelet, a vízszintes rudat meg egy csomó minden mást, és szeretem kreatív módon használni őket. De az alapvető ászanák teljesen máshogy hatnak, ha a test súlya, és a gravitáció segítségével végezzük, mint ha egy csomó párnával, övvel, pokróccal stb. mesterségesen belekényszerítjük az illetőt az ászanába. Lehet, hogy az inkvizítorok is az Iyengar-módszert alkalmazták?

Mindettől eltekintve azzal meg végképp nem értek egyet, hogy a haladó (vagy inkább maradjunk annál a megfogalmazásnál, hogy nehezebb) ászanák nem tanulhatók vagy taníthatók. És ha a tanítvány lelkes erre, akkor szerintem az az oktató szakértelmét bizonyítja, ha minél messzebb tudja vinni őket az ászanák szárnyán. Én nem érezném jól magamat, ha a jógabemutatókon csilivili ászanákat tudnék kivágni, miközben a tanítványaim össze-vissza bénáznának. De szerencsére nagyon sok olyan tanítványom van, akik még nálam is jóval ügyesebbek, és sokat fejlődtek az elmúlt évek során. Vagyis ők is érzik a"folyamot", és nem azt érzik, hogy állóvízben téblábolnak. Az is igaz, hogy van köztük sok, kedvező adottságokkal rendelkező ember, de remélem, azért az én kezem munkája is némileg hozzájárult a fejlődésükhöz, meg persze az ő kitartó gyakorlásuk is benne van.

Sivananda-jóga: Minden jógairányzatban a kezdő gyakorlatsorok természetszerűleg egyszerűbb gyakorlatokból állnak, én sem a kéz nélküli fejenállással kezdtem. Az Agni-sorozat és az Astanga egyes sorozat azért némileg nagyobb kihívás, de tanúsíthatom, hogy olyanoknak is van sikerélményük, akik életük első jógaórájára csöppennek be. Mi a kezdőket is keményen dolgoztatjuk, mert az elől nincs menekvés. Egyik oktatónk a minap tartott beugró órát a BHF jógaoktató-hallgatóinak nyári táborában, és kifeküdtek tőle. Ez van, a jóga nem a kényelmeskedőknek való. Ha egy jógaoktató nem szereti a fájdalmat és a kemény munkát, akkor szerintem hasonló mentalitású embereket fog vonzani, és lelkesen üldögélnek majd és veregetik egymás vállát, miközben azt gondolják a szép fehér ruhájukban, hogy "mekkora jógások vagyunk", de nem tudnak egyenes háttal és földre letett térdekkel ülni sem.

Még két reflexió: az egyik, amit tegnap kifelejtettem, hogy miért ég jobban a melegben a zsír. Hát aki sütött már ki zsírszalonnát (persze a jógik ilyet nem csinálnak, hehe), illetve próbált jéghideg vízben zsíros edényt mosogatni, az tudja. Aki nem, annak javaslom, hogy vegyen egy mosogatás-kurzust, hogy megtudja, hogyan változik a zsír halmazállapota a hő hatására. A másik, hogy mi a hatha-jóga irodalom szerint az ászana gyakorlásának a célja. A Hatha-jóga Pradípiká szerint a szilárd testhelyzet, az egészség és az anga-lághavatva (vagyis a test könnyűsége) a cél, tehát minél kevesebb zsírszövet, minél szálkásabb izmok, amik azért funkcionálisan jól tartják a testet. Még egy idézet ezzel kapcsolatban:

"A test kiteljesedése: szépség, kellem, erő és gyémántkeménység. (Jóga-szútra 3.46.)"

Szóval, ha valakinek nem gyémántkeménységű a teste, akkor ismétlem, jöjjön Iron jógára, vagy Astangára, megoldjuk :-).

És még két idézet, ami beugrott:

"Az, aki a fizikai testben élve nem gyakorolja a jógát, pusztán az érzéki élvezetek kedvéért él." (Siva-szamhitá 5.182.)

"A gyakorlás megkezdésétől a tökéletesség eléréséig bezárólag a jóginak mértékletesen és egyszerűen kell étkeznie, máskülönben, bármennyire okos is, nem érheti el a sikert." (Siva-szamhitá 5.183.)

Nnna. Pocak-jóga kizárva!

Kövér guruk?

Vajrayogi kommentjének egyik gyöngyszeme következik, ez igazán megihletett:

"De ha már itt tartunk, pl. Iyengar is már a könyvének fényképein elég szép fókahájat növesztett, mégsem mondanám, hogy elhanyagolta volna az ászanázást. De említhetném Satyanandát, Shivanandát, vagy az élő tanítók közül Maheshwaranandát vagy Véda Bháratít, valahogy nekik sincs szükségük arra, hogy a kockás hasukkal vagy csilivili ászanákkal vakítsák a parasztokat, mint a baksist remélő indiai „megélhetési szádhuk”. :))

(Csak megjegyzem, tudtommal Jois guruji is azért volt kénytelen abbahagyni az astanga-gyakorlást, mert az ötvenes éveiben már járni is alig tudott, nemhogy jógázni, a rossz nyelvek szerint épp a vinyásza-jellegű túlzott gyakorlással verte tropára az ízületeit.)"

A komment témáját két szálra osztanám: 1) jogos-e, indokolt-e, hogy egy befutott guru pocakot növesszen? 2) Miért hagyta abba a gyakorlást Pattabhi 57 évesen?

Nos, lássuk az elsőt! Az kétségtelen, hogy a hírnevesség egy bizonyos szintje után egy guru megengedheti magának, hogy elhízzon, annak a kockázata nélkül, hogy a tanítványok megszólják, és hiteltelennek tekintsék. De ez szerintem pontosan a parasztvakítás tipikus példája. A védikus tanítás szerint egy szentnek csak annyit szabad ennie, ami a testét és a lelkét összetartja, és a jógában különösen nagy hangsúlyt fektetnek a táplálék minőségére és mennyiségére is. Mint tudjuk, orvosilag az elhízás a mozgáshiány és a túlzott kalóriabevitel következménye, és ez a guruk esetében is igaz. Pénzük van, és Szvámi lévén az egyetlen legális élvezet számukra a pompázatos lakomák elfogyasztása. Mozogniuk már nem nagyon kell, mert így is elhiszik, hogy szentek, ráadásul Indiában van egy jó szokás, hogy a gurut gyaloghintón hordozzák körbe.

Iyengar talán kivételnek tekinthető abból a szempontból, hogy még most, 90 évesen is több órát gyakorol naponta, de ha valaki ismeri, hogy milyen statikus az Iyengar-jóga, az nem lepődik meg annyira azon, hogy Sundararaja (ez a keresztneve, annyit tesz, hogy az elbűvölők királya) nem képes lefogyni. Ja és persze a diétájáról nem tudunk sok mindent, mert az a sok háj azért nem jön elő a semmiből. Ha csak ülne és meditálna, de egész nap nem enne, akkor inkább a képen látható jógira hajazna, és nem Baines kapitányra. Na mindegy, ez mit sem von le a nagyságából természetesen, főleg azok számára, akik nem ezt keresik. Mindenesetre azért bennem mindig felrémlik az az elv, hogy a jóga a mértékletes evéssel kezdődik, illetve az, hogy aki kövér, az lusta, márpedig a lusták nem mennek sokra a jógával.

De azért nézzünk ellenpéldákat is, mielőtt elragadna bennünket a hév, és bedőlnénk a jó indiai szokásnak, ahol csak azokat a gurukat veszik komolyan, akiknek tekintélyes pocakjuk van (mert ugye csak a riksásnak nincs, ugyanis aki nem pocakos, az vagy szegény, vagy beteg :-)). Thirumalai Krishnamacharya, akit mindmáig a leghitelesebb személynek tartok a modern jóga történetében, sohasem hízott el, és 100 éves korában is vígan gyakorolgatott. De ha az elhízás ellenpéldáit keressük, akkor lelki tanítómesterem is jó példa rá, mert ő a napja nagy részét könyvírással tölti, de mindig vigyáz arra, hogy ne hízzon meg. Ha úgy érzi, hogy kezd lerakódni az úszógumi, akkor rááll csak salátaevésre, vagyis a legtrendibb nyersvegán jógi-étrendre. És emellett azért szokott sétálni és napi fél órát tornázni meg jógázni. Szóval szerintem egyáltalán nem szükségszerű, hogy egy jógi vagy egy guru megpocakosodjon, de ugyanakkor ezt sem gondolom, hogy a legtökéletesebb alakú jógaoktató a legfejlettebb is egyben. De azért szerencsére vannak párhuzamos esetek, amikor a belső értékek szemmel is látható eredményekkel párosulnak.

A második kérdés, miért hagyta abba Pattabhi Jois a gyakorlást? Hát az általad közölt feltételezést, miszerint tönkrementek az ízületei, én nem tartom túl megalapozottnak. Látva a 90 éves korában készült videókat, azt mondanám, hogy ízületileg tökéletes egészségnek örvendett, de persze a végére már kezdett meglátszani rajta a mozgáshiány. Akkor mégis, miért hagyta abba? Én is hallottam ezzel kapcsolatban egy megerősítetlen pletykát, de inkább nem közlöm. Ha nagyon furdalja az oldaladat a kíváncsiság, akkor keress meg egy-két ős-Astangást, mint pl. David Williams-et, és kérdezd meg tőle, hogy mi történt Ramesh Jois-sal. Mindenesetre a dolog fiziológiájánál maradva, Pattabhi képeit nézve fiatalkorából, 1978-ból és 2000-ből látható, hogy mi történik azzal, aki abbahagyja a rendszeres Astanga-gyakorlást (és közben ismert guru lesz, és lesz mit a tejbe aprítania). Biztosan ő is szálkásabban halt volna meg, ha folytatja a gyakorlást, és ne felejtsük el, hogy a gyakorlást mindig lehet módosítani az állapotunknak megfelelően. Én azt szoktam mondani, hogy amíg lélegezni tudunk, jógázni is tudunk. Persze igazítani anélkül is tud az ember, hogy minden nap gyakorolna, de megismétlem önmagamat, szerintem nem becsületes dolog.

Ászana és spiritualitás

A válasz folytatása Vajrayogi kommentjére:

"Az ötvenes ipsék – akiknek te cinikusan a pusztulását kívánod – pedig többnyire már letettek valamit az asztalra (valamilyen hiteles hagyományvonal képviselőiként), és esetleg olyan dolgokra van már rálátásuk a nagyobb tapasztalatból kifolyólag, amihez mi még csak később fogunk eljutni. Tehát javaslom nem fikázni őket, hanem tessék szépen beállni a kezdő óráikra (soha nem szégyen tanulni a tapasztaltabbaktól), persze csak ha az ember szeretne mélyebb ismereteket és tapasztalatokat szerezni a jógáról, nem pedig csak egy manipuceráj fitneszjóga-stúdióban edzeni. Abban tökéletesen igazad van, hogy testalkat terén többnyire nem versenyezhetnek egy jógát youtube-hagyományvonalon, meg innen-onnan szemináriumokról összeszedett/kiragadott tanítások alapján elsajátított macsó ászanás jógaoktatóval. Mondjuk nekem nem is szempont, hogy hogyan néz ki egy jógaoktató, mivel én nem fitneszedzőnek tekintem őt, hanem elsősorban egy mesterláncon keresztül közvetített szellemi tanítás átadójának."

Azt hiszem, itt valamit tisztázni kellene az én guru-képemet és spirituális hovatartozásomat illetően. Amikor először elkezdtem ismerkedni a jóga tanításaival, nagyon hamar a jóga spirituális aspektusánál kötöttem ki, méghozzá a bhakti-jógánál, ahogy a Krisna-tudatban gyakoroljuk. Közel húsz éve kaptam avatást lelki tanítómesteremtől, Srila Sivarama Swami Maharaja-tól, Srila Prabhupada tanítványától, és a személyében megtaláltam a tökéletes gurut, ahogyan Krisna a Bhagavad-gítában definiálja.

Srila Prabhupada sokszor említi, hogy a hatha- vagy astanga-jóga eszkösztára önmagában nemelegendő a Kali-korszakban az önmegvalósítás eléréséhez, csak akkor, ha bhaktival, vagyis odaadó szolgálattal egészítjük ki. Úgyhogy én a magam részéről a spirituális fejlődést a Hare Krisna énekléséből és az odaadó szolgálatból remélem, míg az egészséget és a stresszcsökkentést a jóga gyakorlásától. Természetesen nincs kizárva az, hogy a jóga, mint univerzális módszer, hozzásegíti azokat a gyakorlókat a spirituális megnyíláshoz, akiknek egyébként semmi kapcsolatuk nincs vele, de az biztos, hogy a fizikai és mentális egészségünket képes optimális állapotba hozni.

Szóval én a kettő dolgot nem tartom felcserélhetőnek, és az ászana gyakorlást nyilvánvalóan annak kézzel fogható, terápiás haszna miatt javaslom, és nem azért, mert egyenrangúnak vagy magasabb rendűnek gondolom, mint a meditációt. Tehát ilyen értelemben véve én is egy általam és sok mindenki más által teljesen hitelesnek tartott tanítványi láncolatot követek, nyilván túlzás lenne egyelőre azt mondani, hogy tökéletesen.

A jógával kapcsolatos tanulmányaimra sem mondanám azért, hogy a Youtube-ra támaszkodnak, bár ismerek olyan oktatókat és gyakorlókat, akik csak online források alapján komoly szintű jártasságra tettek szert az astanga külső és belső aspektusaiban is. Az igaz ugyan, hogy nem tölthettem éveket egy jógamester lábainál, mert amikor behatóbban elkezdtem foglalkozni az ászanákkal, már családom volt. Viszont azoktól a mesterektől, akikkel alkalmanként egy-két hetet tölthettem, nagyon sok mindent tanultam, amit a saját gyakorlásomban és oktatásomban is tudok kamatoztatni, és személy szerint elképzelhetetlennek tartom, hogy enélkül a személyes tapasztalat nélkül minőségi oktatást tudnék véghez vinni.

Azt azonban nem éreztem eddig egyik jógaoktatómmal szemben sem, amit a lelki tanítómesteremmel kapcsolatban érzek, hogy teljesen képesített arra, hogy eljuttasson a lelki tökéletesség legmagasabb szintjére. Én azonban ezzel békében is vagyok, mert nem ezt várom tőlük, sem Manjutól, sem Sheshadritól, sem Kamaltól, vagy Shivától vagy Ajaytól. Én általában azt várom tőlük, amit kapok is, hogy mesteri módon megtanítsák nekem az ászanákat, a pránájámát, a relaxációt és az igazításokat. A hatha és astanga filozófiáját pedig megtanulom a Bhaktivedanta Főiskolán, ahová éppen jógamester-szakra járok. Szóval akit éppen a papír érdekel, annak két év múlva olyan papírt tudok majd felmutatni, amihez foghatóval a világon kevesen rendelkeznek a BHF hallgatóin kívül. Mellesleg augusztus 16-ig még lehet jelentkezni az idén szeptemberben induló szemeszterükre, úgyhogy ha valaki igazán alapos elméleti képzésben szeretne részesülni, annak feltétlenül a figyelmébe ajánlom.

Úgyhogy remélem, ezek alapján megelőlegezhető a bizalom az Atma Centernek azok részéről, akik a jóga életmódjával, filozófiájával és mélyre ható, autentikus gyakorlatával szeretnének megismerkedni a mi oktatóink irányítása alatt. És persze a jó pap holtig tanul, úgyhogy én is szeretnék a jövőben is minden lehetőséget kihasználni arra, hogy tovább fejlesszem magam.

Gyakorlás és oktatás - válaszok

A minap Vajrayogi dörgedelmes kommentet fűzött a Gyakorlat teszi a mestert című bejegyzésemhez. Nos, a komment olyannyira tömény, illetve annyi, megosztásra érdemesnek talált gondolatot vetett fel bennem, hogy úgy éreztem, érdemes több részletben válaszolni rájuk, tehát ezekre fogok sort keríteni a következő napokban. A komment első része:

"Néhány észrevétel, persze ez szigorúan csak az én véleményem, és még ha nyersnek vagy bántónak hat is, leírnám.

A jógaoktató feladata – feltéve persze, hogy nemcsak egy fitnesztrendnek tekinti a jógát - alapvetően az, hogy eljuttassa a tanítványát a Jóga-szútrákban leírt tudatállapot megtapasztalásához. Az ászana ehhez csak egy eszköz, nem pedig olyan dolog, amit öncélúan gyakorolni kell. Ha valaki ezt megtapasztalta, és el tudja érni, át tudja adni a tanítványainak, akkor olyan mindegy, hogy ő maga pránajámát vagy ászanát vagy karma jógát stb. gyakorol (vagy hogy gyakorol-e egyáltalán a szó általunk használt értelmében). Azt viszont nagyon furcsának tartom, hogy a fényképen bájos mosollyal ölelgeted az illető úriembert, aztán a háta mögött ellenőrizetlen pletykákat közölsz tényként a magánéletéről, majd nyíltan lecsalózod. De hát te tudod. :))"

Hát lehet, hogy valamilyen szinten bántónak hat, mégsem érzem azt, hogy csupán a kötekedési vágy vezérelné soraidat. Úgy érzem, mögötte van a megértés vágya, amihez számodra és számomra is más út vezethet. A Jóga-szútrákban leírt tudatállapot, a szamádhi eléréséhez sokféle eszközt, módszert említ maga Patandzsali is. Tudvalevő, hogy az ő idejében, illetve egészen a Hatha-jóga-pradípiká keletkezéséig a meditácót tekintették a jóga elsődleges céljának és eszközének is egyben, és az ászanát csupán olyan eszköznek tartották, ami által az emberek megtanulnak helyesen ülni.

Tudjuk azonban, hogy manapság az emberek életmódja annyira eltér a természetestől, és annyira mozgáshiányosak, hogy a testükbe számos betegség és méreganyag befészkeli magát, és a beteg test nagy akadály az elme zavartalan koncentrációjában. A hatha-jóga gyakorlásában azonban az ászana kiemeltebb jelentőséggel bír, mint mondjuk a rádzsa- vagy bhakti-jógában. A Hatha-jóga pradípiká (1.19.) szerint az ászana gyakorlásának célja az, hogy szilárddá váljunk a pózokban, egészségre és könnyed (értsd: nem túlsúlyos) testre tegyünk szert. A Gheranda szamhitá szerint a jóga első lépcsőfokának gyakorlása az Abszolút Igazság megismeréséhez vezet. Azt is mondja, hogy a testet ellenállóvá kell égetni a jóga gyakorlása által, hogy megerősítsük és megtisztítsuk.

Tudvalevőleg én Krisna-hívő vagyok, tehát ha önmegvalósításról beszélünk, akkor egyértelműen a bhakti-jógát és a mantra-meditációt javaslom. Ha viszont egészségről beszélünk, akkor az ászanát nemigen lehet megkerülni.

Éppen ezért én nem hanyagolnám el az ászana gyakorlását, akármilyen fejlett spirituális tudatállapotban van is valaki. Van, aki azért gyakorol, mert szüksége van rá, van, aki pedig azért, hogy másoknak példát mutasson. Ha a fejlett jógik abbahagynák a gyakorlást, akkor a kezdők is hamar elképzelnék, hogy ők fejlettek, és ők is abbahagyhatják. De szerintem a legőszintébb dolog, hogy azt tanítja az ember, amit gyakorol. Ha az ászanát tanítja, akkor gyakorolja azt (is), ha a pránájámát, akkor azt, ha a meditációt, akkor azt. Iyengar is mindig azt mondta, hogy a gyakorlás alázatossá teszi az embert. Ha abbahagyod a gyakorlást, akkor az elme elkezd intellektualizálni (magyarul okoskodni), mert igazából már csak gondolati kapcsolatban marad a gyakorlással. És minél kevesebb a kapcsolatod a gyakorlással, annál fejlettebbnek kezded gondolni magad, mert az egó beltölti a rendelkezésre álló űrt :-).

Viszont az, aki minden nap gyakorol, az ezt lélegzi ki magából, együtt lélegzik a tanulókkal, együtt ver a szívük, és megérti, hogy min mennek keresztül. Én azzal sem értek egyet, ha az oktató nem mutatja az ászanákat az órán, csak dirigál. Ilyenkor a tanulóban egyből felmerül a kérdés: "ha olyan jó dolog, amit csinálunk, akkor a tanár miért nem csinálja, vagy miért nem tudja megcsinálni?" Így elég nehéz hitelesnek maradni. Persze okos dolgokat szinte bárki tud mondani, és főleg érthetetlen, titokzatos mondatokat össze lehet dobni, amitől marhe ezoterikusnak tűnsz a tanulók szemében.

Azt nem tudom, kire gondoltál, akit bájos mosollyal ölelgettem, mert Pattabhival nem találkoztam, csak Manjuval. Ő pedig gyakorol, mondjuk csak napi 40 percet, de azért még jó kondiban van 66 évesen. Mellette pránajámát nyom és mantra-éneklést. És ha rendesen végigolvastad a fenti bejegyzéshez fűzött kommenteket, én azért értékeltem mindkettejük munkáját, mert meg kellett küzdeniük azért, amit elértek. A motiváció és az elért anyagi javakhoz való ragaszkodás az már más kérdés. Erre tényleg nem vállalkozom, hogy a külsőségek alapján eldöntsem, vannak helyettem elegen, akik megteszik.

De ha valaki kifogásolha Manju Porsche-jét vagy úszómedencés házát, esetleg Pattabhi földbirtokait vagy Sharath bankszámláját, annak a saját érdekében azt javaslom, először önmagába nézzen, és elemezze, nem az irigység hajtja-e a felháborodását? Ha ő rendelkezne mindezekkel a dolgokkal, mennyire ragaszkodna hozzájuk? Minden helyeztből érdemes a legtöbbet kihozni saját fejlődésünk érdekében, mert az az elsődleges felelősségünk. Önmegvalósítás valaki-más-megvalósítás helyett. Ja és mellékanyarintok egy aranyfukszos képet a Klánról, remélem tetszik!

Acro Night egy hét múlva!

Az Ashtanga Night nagyszerű sikerére való tekintettel még egy éjszakai vörksoppot beillesztünk az amúgy nem kevésbé eseménydús augusztusi programba. Én augusztus 20-tól szeptember 5-ig nem leszek, mert jógatáborozunk, illetve utána Krisna-völgyben lesz egy hetes fesztiválprogram. De azért az órák többségét meg fogják tartani helyettem lelkes oktató-társaim. Szeptembertől pedig újra indul a verkli, emelt sebességgel! Több óratípus, több időpont mindkét stúdiónkban, de erről majd később közlünk részleteket.

Szóval augusztus 14-én este 9-től éjfélig tart az Acro Night. Írhatnánk Akrónak is, de én úgy vagyok vele, hogy ha a szóösszetétel egyik fele angolul van, akkor a másik is legyen úgy. Tehát akro-jóga lesz a terítéken, azaz páros gyakorlatok. A páros jóga-gyakorlatokat kontakt-jógának is nevezik (legalábbis a könnyebb műfajt). Ilyenek is lesznek az este folyamán, nehogy elkeseredjen az, aki még nem érzi magát akrobatának. Tehát napüdvözletekkel és könnyebb rávezető gyakorlatokkal kezdjük a mozgást, és azután térünk rá a kifejezett akro-gyakorlatokra.

Ezek igényelnek némi ügyességet, hiszen itt az egyik fél a levegőben van, a másik pedig őt tartja, többnyire a lábával, de néha a kezével és a lábával is. Mindenkinek azt ajánlom, hogy kipihenve (és józan állapotban :-)) érkezzen, mert az egyensúlyérzékünkre bizony szükség lesz! Az előző két-három akro workshop tanulsága szerint azonban a legtöbb ember sokkal többre képes, mint amennyit elhisz magáról, úgyhogy nem hiszem, hogy gond lesz a gyakorlatokkal.

Ha van partnered, akkor gyertek együtt (azonos testsúly és magasság előny), ha nincs, akkor majd kapsz ott helyben! A jókedv garantált, ezt minden csütörtökön tapasztalom, mivel az Iron jóga órán is szoktunk páros nyújtásokat végezni, és ez általában nagy hanggal jár, bár csitítgatom őket, mivel a szomszéd teremben síri csendben tolják párhuzamosan az Agni-jógát István vezénylete alatt.

Akik az eddigi órákon részt vettek, azt is mondták, hogy remek párkapcsolati terápia az együtt mozgás. Az egymásra utaltság érzése, a kölcsönös bizalomtól való függés nagyon sok gátat képes átszakítani, és a testünk segítségével sok mindent tudunk kommunikálni, amit más csatornákon keresztül nehezebb. Egy a lényeg persze, hogy a jóga felszabadítja a testet és a lelket is, és nagy öröm közösen megélni ezt az élményt!

Szóval, aki nem akarja már alkonyatkor a Szigeten kezdeni a szombat estéjét, azt szeretettel várjuk az Atma Budában, az Acro Night-on 9-től éjfélig. A VHK-koncertre még így is kiértek, a többi meg szerintem úgyis felejthető :-). A maximális létszám ezen a workshopon is 20 fő, szóval a hét folyamán jelentkezzetek és fizessétek be a 2000 Ft beugrót Meghánál Budán: 7860604, vagy 06304278287, illetve hotjoga108@gmail.com.

Még egyszer az infók:

Acro Night augusztus 14, 21.00-24.00,

Atma Center Buda (Bem rakpart 54. fsz 5.)

Jelentkezés: Meghamanjari 7860604,

vagy 06304278287, hotjoga108@gmail.com

További info: atmacenter.hu

A szenvedés vége

Gyakran látok az utcán vagy máshol olyen embereket, akik nálam jóval fiatalabbak, és mindenféle betegségek gyötrik őket, az arcuk minduntalan görcsbe rándul a szenvedéstől. Ilyenkor elgondolkodom, és befelé fordulok, hogy vajon én hogyan érzem magam? Tegnap például Astanga után teljesen fel voltam dobódva, mentálisan és fizikailag is úgy éreztem, hogy kifogástalan állapotban vagyok.

Természetesen ezt összefüggésbe hoztam a rendszeres astanga-gyakorlással, hoszen vissza tudok még emlékezni arra az időre, amikor nem jógáztam rendszeresen, és az ülő életmód miatt elhíztam, és már ülni sem tudtam fájdalom nélkül. Az ember a legtöbb szenvedést a helytelen életmódnak, a mozgáshiánynak és a nem megfelelő táplálkozásnak köszönheti. Ja és persze a stressznek, amiből azért még most is jócskán akad az életemben, de szerintem a jóga-gyakorlás segít abban, hogy azzal is könnyebben meg tudjak birkózni.

Szóval hálát adtam az égnek, hogy minden nap gyakorolhatok, és azért is, hogy másokat rávehetek arra, hogy megajándékozzák önmagukat ezzel a kivételes lehetőséggel. Ugyanakkor küldtem egy imát Krisnához, hogy lehetőleg a jövőben se jusson eszembe abbahagyni a gyakorlást, és őszintén adhassam át a tudásomat másoknak. Mindig eszembe jut a történet, hogy Iyengar gyerekkorában nagyon beteges volt, aztán Krishnamacharya, a sógora azt javasolta, hogy próbálja ki a jógát. Hát a kísérlet olyan jól sikerült, hogy Iyengar még most, 90 év fölött is remek egészségnek örvend, és vígan jógázik. Sőt, azt is tegyük hozzá, hogy Krishnamacharya 101 éves koráig élt, és ő is vígan jógázott még utolsó éveiben is.

Szóval amikor egy szenvedő arcot látok, én is azt mondom: "Próbáld ki a jógát, hátha rendbe jössz!" Szerintem megéri az a két óra küzdelem az elmével, meg a merev ízületekkel, mivel (szinte) az örökkévalóságot kapjuk cserébe. Vagy ez, vagy a vámpír harapása, más megoldás nem nagyon van:-)! Persze garancia nincs, mert ugye a jóginak meg kell küzdenie a lustasággal, ami valahogy ilyenkor nyárutón igencsak erőt vesz mindenkin. Valamint az is igaz, hogy az embernek van karmája, amit a jógával nem biztos, hogy el tudunk égetni, vagy csak részlegesen. Tehát egy jógi is kaphat esetleg rákot, és meg is halhat benne, de szerintem akkor is sokkal jobb minőségű (és vélhetőleg hosszabb) életet élt, mintha nem jógázott volna.

Az astanga szinte sejtről sejtre átprogramozza a testünket, de még a gondolkodásmódunkat is. Olvastam egy könyvben, hogy a 20. század eleji indiai jógik elkezdték hirdetni, hogy a jóga javítja a génállományunkat, vagyis, az, aki jógázik, jobb géneket örökít át, mint az, aki nem. Persze ez nem biztos, hogy tudományosan bizonyított tény, de mi a védikus tanítások alapján nem csupán úgy képzeljük el a gyermeknemzést, mint a szülők génállományának átörökítését, hanem a szülők tudata is nagy szerepet játszik abban, hogy milyen lelket vonzanak be. Emellett, ha a dohányzás, akolholfogyasztás és egyéb káros szokások képesek rontani a génállományt, akkor nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy a jóga képes javítani azt.

Na jó, most nem azt akarom ebből kihozni, hogy a jógik valamiféle űbermensch-ek, akiknek joguk van lenézni másokat és szerencsétlennek titulálni őket, de ahhoz szerintem simán joguk van, sőt, a kötelességük is, hogy másokat is meggyőzzenek a jóga pozitív hatásairól. Egyébként is a jóga pozitív hatásának elsősorban a jellemnevelés terén kellene megnyilvánulnia, vagyis a jógiban meg kell, hogy jelenjenek az alázat, erőszakmentesség, együttérzés, büszkeségnélküliség tulajdonságai, és ezeken keresztül válhat igazán értékes tagjává a társadalomnak. A fizikai fittség és egészség csupán olyan járulékos hatások, amelyeknél nem állhatunk meg, mert a jóga egy teljes egész, és akkor járunk a legjobban, ha hagyjuk, hogy a személyiségünk teljességére kiterjessze a hatását.

Hetedik titok: Sohase hagyd abba a nyújtást!

Lucas Rockwood hetedik titka: SOHASE HAGYD ABBA A NYÚJTÁST!

"Egyszer egy jógaoktató komolyabb sérülést okozott nekem. Egy öreg szakadt stúdióba jártam gyakorolni New York City East Village negyedébe, ahol a vezető tanár erőteljes igazításairól volt ismert. Kobra-pózban volta és a tanár odajött mögém hátulról, a térdét belenyomta pontosan a lapockáim közé, és egy igazán mély hátrahajlításba "térdelt" bele. És akkor egy reccsenést hallottam.

Szakadt már el csigolyaközi izmod? Elmondhatom, nem egy felemelő élmény! Csak egy mély levegővétel vagy egy könnyed kacagás, és olyan érzés, mintha kést döfködnének a hátad bal oldalába. Elvileg a jógának nem kéne fájnia, de bizony néha tud fájni! Úgyhogy kezelésbe vettem magamat természetes szerekkel. Hallottam a kénről, ami a szövet-regenerációt elősegítő legfontosabb ásványi anyag, és tudtam, hogy az MSM a legjobb forrása (az MSM szerves formában tartalmazza a ként, és a fenyőfából vonják ki). Viszont nem szedtem belőle eleget! A legtöbb MSM-kapszula 500 vagy 1000 mg-ot tartalmaz, ami még "aktív dózisnak sem számít. Kiderítettem, hogy a táplálék-kiegészítőket gyártó cégek azon spórolnak, hogy mikro-adagokat adnak el a vásárlóknak, amelyek valójában nem is hatnak.

Amikor ezt megtudtam, természetesen felháborodtam. A táplálkozási tanácsadóm azt javasolta, hogy 3-4 gramm MSM-et szedjek Cvitaminnal együtt a rendszeres egészséges diétám részeként. És mivel mindig szerettem kísérletezni (különösen a teljesen természetes és vízben oldódó tápanyagokkal), adtam neki egy lehetőséget. És tudjátok mit? Működött!

A sérülésem egész ideje alatt sohase hagytam abba a nyújtást (csak nagyon óvatosan mozogtam), és öt hét alatt olyan voltam, mint akit kicseréltek. Tehát itt a mai lecke - ha megsérülsz:

1. Ne hagyd abba a nyújtást, csak csináld nagyon lassan és finoman!

2. Szedj MSM-et C-vitaminnal. Az MSM a természetben található egyik legtisztább, szerves formában hozzáférhető forrása, és ha a szabadgyököket megkötő C-vitaminnal kombináljuk, akkor már majdnem megvan a tökéletes nyújtó formula

MEGYJEGYZÉS: A YOGABODY STRETCH FORMULA ideális megoldás azoknak, akik gyakorolnak vagy fájdalom, sérülés után akarnak regenerálódni. További részletek: yogabodynaturals.com."

Na szóval megvan a mögöttes motiváció: "Vegyétek és egyétek a YOGABODY táplálékkiegészítőt!" Hát akkor, ha már itt tartunk, belenéztem a honlapba, hogy mi is van ebben a csodakapszulában. Jó sok MSM, árpafűlé-kivonat, Spirulina, Chlorella, C-vitamin és ásványi anyagok. Biztos jó cucc lehet, de viszont a C-vitamin túladagolás sem mindenkinek jó,mert lerakódik a csontokon és szintén izomfájdalmakat okozhat. Egy havi adag negyven dolcsi, és Lucas szerint folyamatosan lehet szedni. A magyar MSM-készítményeken azonban azt az ajánlást olvassuk, hogy hat hétnél tovább ne szedjük egyhuzamban, mert hozzászokás alakul ki. Az tény, hogy akinek fájnak az ízületei, jól jöhet a készítmény, de egyéb esetben szerintem elég, ha a megfelelő gyakorlásra és a diétára koncentrálunk.

Azzal viszont egyetértek, hogy a sérülések miatt nem kell teljesen abbahagyni a gyakorlást, hanem szépen óvatosan folytatni kell. Szóval aki akarja, kipróbálhatja a YOGABODY formulát, de emellett azt hiszem, sok megfontolandó tanácsot is kaptunk. Keep bending!

Hatodik titok: A hajlékonyság nem genetikai adottság

Lucas Rockwood hatodik titka: A HAJLÉKONYSÁG NEM GENETIKAI ADOTTSÁG

" Nem érdekel, ha az anyukád merev, vagy az apukád nem éri el a lábujjait... a hajlékonyság nem genetikai adottság! A bátyám, Ryan, teljes angolspárgába tud leereszkedni, míg az öcsém, Mike nehezen éri el a lábujjait is. Genetikailag mindketten 99,9%-ban azonosak, de akkor mi a különbség oka? Az, hogy Ryan végez nyújtó gyakorlatokat, Mike meg nem. Ennyire egyszerű.

Felejtsd el a pletykákat: a hajlékonyság nem egy olyan dolog, ami vagy van, vagy nincs - mint a vörös haj vagy a gribedli az állon. A hajlékonyságot a fizikai gyakorlás és a helyes étkezés által lehet kifejleszteni, és sehogy máshogy. Mit jelent ez? Hát ha balettoztál és makrobiotikus étrenden éltél, akkor bizonyára könnyebben fognak menni a nyújtások. Mivel ez így működik: azok az emberek, akik rendszeresen nagy tartományon keresztül mozgatják a végtagjaikat, általában hajlékonyak... a többiek pedig merevek. tehát nyilvánvaló, hogy ha fejleszteni akarod a hajlékonyságodat, el kell kezdeni nyújtani. Ez valószínűleg nem újdonság a számodra, de ez lehet, hogy igen:

Először is, heti öt napon keresztül kell nyújtani, de naponta csak kb. 15 percet. Másodszor, hosszan kitartott gravitácós gyakorlatokat kell alkalmaznod, ami passzív nyújtás, és specifikus területekre irányul. MEGJEGYZÉS: Így van, csupán napi 15 percet. Ha egy gyors és hatékony nyújtó gyakorlatsor érdekel, akkor nézd meg a YOGABODY kézikönyvet, amelyben van egy ötnapos program, amely a test összes fő területére irányul. Tele van színes fotókkal és illusztrációkkal, és nagyon könnyen követhető, de hadd adjak egy példát a passzív csípőnyitásra amit azonnal kipróbálhatsz:

1. Állj csípőnél szélesebb terpeszbe

2. Guggolj le és kissé fordítsd ki a lábfejedet

3. A karokat hozd a térdeid belső oldalára

4. A kezeidet tedd a földre

5. Ejtsd le a fejed és lazíts

6. Lélegezz az orrodon keresztül"

Na jó, kezdjük a végénél. A gyakorlatnak se füle, se farka. Nem írja, hogy mennyi súly van a tenyereiden és a talpaidon, illetve abszolút nem világos, hogy ez a gyakorlat mitől nyitja a csípőt. ha úgy érzed, hogy kötött a csípőd, akkor inkább látogass el István csípőnyitó órájára, ott tényleg tanulhatsz hatékony csípőnyitó gyakorlatokat! Az alapfelvetés pedig megint reklámszagú. Nyilvánvalóan az adottság vs gyakorlás kérdésben a két extrám pont közül az egyik az, hogy mindent a genetika dönt el, úgyhogy aki nem hajlékony, annak fölösleges erőlködni. Valóban, én is találkozom olyanokkal, akik már eleve hajlékonynak születtek, de még ők is rá tudnak gyakorolni és fejleszteni a hajlékonyságukat.

A másik extrém pontot Luke képviseli, miszerint tökmindegy, hogy milyen az adottságod. Na azért nem, mert ha lépéshátrányból indulsz, akkor nyilván sokkal több gyakorlásra lesz szükséged, hogy ugyanazt a hajlékonyságot elérd, ami másnak töktermészetes. Ráadásul a példa, amit használ, szintén ne helytálló, mert a testvérek genetikája eleve nagyon eltérő lehet, és esetleg pont a hajlékonyságban nyilvánulhat meg ez a különbség.

Valamint aközött sincs összefüggés, hogy a szüleid tételesen hajlékonyak voltak-e vagy nem, mert a hajlékony gén bárhonnan jöhet a családban. Sőt, a védikus filozófia szerint a genetikai kód igazából az egyén karmájának a lenyomata, és ezért lehet, hogy az lesz születésileg eleve hajlékonyabb, aki az előző életeiben sokat gyakorolt. Ha nem rendelkezel ezzel a helyzeti előnnyel, de hajlékony akarsz lenni, akkor tényleg a gyakorlásra és a diétára kell koncentrálni.

Mindezek után nem lettem annyira lelkes, hogy beszerezzem Lucas YOGABODY című könyvét. A napi 15 perc meg végképp komolytalanná teszi az egészet. Ez olyan, mint a "Fogyj le és izmosodj ki egy hét alatt torna és diéta nélkül, csak ezt a csodaszert fogyasztva!" című reklámok. Aki bedől nekik, magára vessen. Az Astanga-sorozatban csak a napüdvözlet és az álló gyakorlatok fél órát vesznek igénybe, és akkorra kerülünk olyan állapotba, hogy jól tudjunk nyújtani az ászanákban. Lucas meg hideg szobában bemelegítés nélkül lógna vagy guggolászna napi 15 percet, és ettől várja a csodát! Ne feledjük, hogy a hajlékony akrobaták is napi 3-4 órát szoktak gyakorolni, úgyhogy a napi másfél-két óra az a minimum, és akkor a leghatékonyabb, ha hetente hat napot gyakorolunk. Itt a bizonyíték! Akkor holnap a hetedik titok!

Ötödik titok: a nyers ételtől hajlékony leszel

Lucas Rockwood ötödik titka: "A NYERS ÉTEL HAJLÉKONNYÁ TESZ"

"2002-ben abbahagytam az evést. Akkor New York City-ben éltem, és miután visszatértem az első tíznapos csendes Vipassana meditációs kurzusomról, kábultan leszálltam a metróról, és azt mondtam magamban: "Felejtsd el!" felejtsd el a húst, a tejterméket, az ivászatot és a cigit! Ott helyben mindenről leszoktam - csak így.

Az életem eme új, egészséges fejezetét ötnapos böjttel kezdtem. Répa, narancs, dinnye, uborka és hasonlók levét ittam. A fejem forgott, a hasam vékonyodott, és egy kis hang a fejemben azt mondogatta: " Luke, ebből lesz valami!"

Szóval amikor újra enni kezdtem, akkor csak nyers ételt ettem... és ez majdnem két évig kitartott! Ha esetleg nem tudnád, a nyers vegán étrendben gyümölcsök, zöldségek, olajos magok és egyéb magvak szerepelnek. Semmi más. Szerencsére én nagyon szeretem a növényeket (hmm...brokkoli!) A következő történt: nyolc hét alatt 18 kilót fogytam, és a ruhák úgy lógtak a vékony testemen, mint a ruhaszárító kötélen, és olyan őrült fény bújkált a szememben, mint annak, aki éppen hogy felfedezett egy titkot, és tényleg! Akarod hallani?

"Az étel a legerősebb gyógyszer ezen a bolygón!" Ha helyesen táplálkozol, akkor a tested világbajnok teljesítményt fog nyújtani száz évig, mint egy német dízelmotor. De ha a Mekiben szeretsz kajálni, akkor jobb, ha kötsz egy jó szerződést egy egészségpénztárral! Na és mi köze van ennek a hajékonysághoz? Hát, amikor ráálltam a növényi diétára, akkor nagyon gyorsan hajlékonnyá váltam, mert a növényi ételek minden másnál jobban elősegítik a test növekedését és változását.

Gyors tipp: Próbálj meg legalább naponta egy nyers étkezést beiktatni (egy nagy saláta teljesen megfelel), és ha lehet, az legyen az utolsó étkezésed a nap folyamán. Több, mint 140 emberrel megcsináltam ezt a kísérletet, és mindegyik ugyanazt mondta: a nyers ételtől hajlékonyabbak lettek. Emellett pedig egyébként is nagyon jót tesz! Viccesen működik, nem? Ha egészségesen táplálkozol, akkor úgy tűnik, hogy a tested jobban működik. Véletlen? Nem hiszem!"

Majdnem tizenöt éve foglalkozom a táplálkozás terápiás hatásaival. Az ájurvéda azt tanítja, hogy különböző testalkatú emberek vannak, és ezért különböző étrend lesz a számukra ideális. A fenti nyers vegán étrend jó méregtelenítő kúra, de nem mindenkinek felel meg hosszú távú étrendnek. Ha túlsúlyos vagy, és kapha vagy pitta alkatú, akkor lehet dominánsan nyers étrenden élni. Ha viszont vékonyka vagy, gyenge az emésztésed és váta alkatú vagy, akkor egyenesen büntetés megvonni magadtól a főtt ételt, a gabonát és a tejterméket. Ez utóbbiakra szükség van a szövetépítéshez, és ha például nem tudod megtartani magadat hídban, vagy csaturangában, akkor elképzelhető, hogy nem árt az izmokat is erősíteni.

A jól összeállított vegán étrend jó lehet, de a főzés a legtöbbször nagy segítség az emésztésben. Nem csak a hőkezelés miatt, hanem a fűszerek miatt is, amelyek olajban pirítva adják ki igazán a hatásukat. Persze aki boldog a nyers vegán koszttól, és nem alakul ki hiánybetegsége meg nem lesz anorex, az nyugodtan habzsolja a zöldségeket. Ez valóban hozzájárulhat a hajlékonysághoz (lásd az előző napi bejegyzéseket), de szélsőséges esetben szárazzá és merevvé teszi az ízületeket, és akkor meleg, olajos ételekre van szükség (pl. tej vagy leves), mivel a váta hideg és száraz. A fő dolog az egyensúly, de az eddigiek közül minden tényező hozzájárulhat vagy elvehet a hajlékonyságunkból.

Astanga éjjel-nappal

Kicsit megszakítom a hajlékonyság hét titkának tárgyalását, hogy beszámoljak a hétvégi eseményekről. Szombaton délután megbeszélést tartottunk több jógastúdió vezetőjével, egy szeptemberi eseménnyel kapcsolatban, amiről bővebben a jövő héten fogok majd értekezni. nagy buli lesz, annyi biztos!

Fél kilenc felé elkezdtek jönni az emberek az éjszakai workshopra. Tizennégyen gyűltünk össze velem együtt, így pont jól elfértünk a teremben. Volt három új vendég is, akik most astangáztak életükben először. Hát jó kis erős kezdés, az biztos. De mindenki becsületére legyen mondva, kitartottak a végsőkig, vagyis az éjféli zárómantráig, és becsülettel végigküzdötték az összes ászanát.

Szépen lassan kezdtük, megcsináltuk a napüdvözleteket, az állókat, közben egyesek már elkezdtek izzadni. Én megint csendesen leszűrtem magamban, hogy nem szeretek hidegben jógázni, bár rólam is szépen folt a víz a végére. Inkább csak az zavart, hogy a befejezők közben az emberre ráfagy a vizes ruha. Azért a végére simán lett 30 fok, és 85%-os páratartalom. Az első sorozat első felét dupla vinyászával csináltuk végig, csak hogy teljen az idő. Én azért nem szoktam erőltetni a dupla vinyászát az órán, mert ha mondjuk tíz vinyászával kevesebbet csinál meg az ember, de azokat rendesen megcsinálja a sorozat végéig, annak szerintem több értelme van, mint belenyomni egy csomó vinyászát, de közben csak vonszolod a lábaidat előre-hátra a matracon.

Az egyes sorozat végére már egész jól bemelegedtünk, és még mindig csak fél tizenegy volt, úgyhogy sebtiben át is tértük a kettes sorozatra. Sokan félnek tőle, merthogy "még az első sem megy", de az igazság az, hogy a kettes sorozat ászanái nem sokkal nehezebbek, mint az egyesben levők, csupán gyakorlás kérdése ez is. A pávapózig csináltuk a gyakorlatokat, az utolsó párat, a dvipada-sírsászanától kezdve párosával, hogy mindenkinek legyen sikerélménye. Utána áttértünk a befejezőkre, szépen lecsurgott az is. A savászana alatt egész csend volt az ablakon kívül is, nem is nagyon akaródzott senkinek felkelnie éjfélkor a záró mantrára.

Hajnali egy körül értem haza, és reggel még aludtam volna lelkesen, de a lányom nem igazán hagyott. Délelőtt egy kicsit tevékenykedtem otthon, majd ebéd után elnyomott a buzgóság, elvégre pihenésre való a hétvége vagy mi! Háromkor alig bírtam felkelni, hogy induljak a Millenárisra, még ott is várt rám egy Astanga óra. Ez volt a harmadik vagy negyedik alkalom, hogy órát tartottam ott, és most volt a legjobb az időjárás. Az előző alkalmakkor vagy az eső lába lógott, vagy hideg volt, most viszont frankó napsütés és 30 fok kísérte az órát. A tegnapi workshop kicsit megszórta a népet, meg talán a nyárvége is, mindenki még próbálja kinyaralni magát. De azért így is voltunk tizennégyen, bár egy páran közben feladták.

Viszont ott volt Roland, újdonsült jógásunk, aki mellesleg Muay Thai és K-1 bajnok. Mivel az Ashtanga Night-on nem sikerült fényképeket készítenem, gyorsan lefotózkodtunk vele a Milliben, íme a kép a mai bloghoz. Mellesleg a Muay Thai is pont ugyanazt jelenti, mint az Astanga, legalábbis szó szerinti fordításban: "nyolc testrész". Persze a Thai boxban az ütőfelületekre értik (ököl, könyök, térd és láb), a jógában pedig a nyolcfokú jóga egyes gyakorlataira, de azért érdekes nyelvészeti párhuzam. Holnap pedig folytatódik a munkahét, úgyhogy megyek pihizni!

Negyedik titok: a jóga nem működik !?!?

Na erre már én is felkaptam a fejemet. Lucas Rockwood negyedik titka: "A JÓGA (ÁLTALÁBAN) NEM MŰKÖDIK" Na jó, mielőtt végérvényesen lealázom kedves Lucas barátomat, hallgassuk meg, hogy mit ért ez alatt:

"Figyelmeztetés: ez megrázó lehet a számodra! A jógaórák ugyanis ritkán segítik elő a hajlékonyság kialakulását. Szomorú, de igaz. Hadd magyarázzam el, hogy miért! A legtöbb jógaórán 30-50 pózt gyakorolsz 90 perc alatt. Ez azt jelenti, hogy kevesebb, mint 30 másodpercet töltesz egy pózban. Nem vagyok egy matekzseni, de azt azért elmondhatom, hogy 20 másodperc az nem nagy idő! De 40 másodperc vagy egy perc sem!

Ha igazán hajlékonnyá akarsz válni (még ebben az évszázadban), akkor el kell kezdened 2-5 percig kitartani a pózokat. Őrülten hangzik? Akkor emeld be ezt: A legtöbb jógapóz inkább demonstrálja a hajlékonyságot, mintsem hogy fejlesztené. Ezét van az, hogy mindig a táncosok a sztárok a jógaórán, és a merev pasik (mint amilyen én voltam öt éve) inkább megbújnak hátul és imádkoznak a csodáért. Hát akkor hagyd abba az imádkozást, és kezdj el gyakorolni!

A hajlékonyság csodája az egyéni gyakorlásban van, otthon, amikor elég időt tudsz rászánni. Jógaoktató vagyok, és tudom, hogy miről beszélek. Ha hajlékonnyá akarsz válni, akkor meg kell tanulnod egy másfajta módszert a nyújtásra. Azt a módszer, amit én használok, gravitációs pózoknak nevezik, és NULLA erőfeszítést igényel, helyette egy tonna koncentrációt és mély légzést. Hadd adjak egy példát arra, hogy miről beszélek. Kötött hamstring (hátsó combizom) esetére:

1. Állj csípőszélességű terpeszbe

2. Enyhén hajlítsd be a térdedet

3. Fogd meg a könyökeidet, és hajolj előre a lábaidra

4. Lazítsd el a fejedet

5. Lélegezz be az orrodon keresztül és ki a szádon keresztül igazán mélyen (úgy értem, tényleg mélyeket lélegezz!)

6. Vegyél levegőt százszor és utána állj fel

*Megjegyzés: Ne hintázz és ne használj semmilyen erőfeszítést, csak hagyd, hogy a gravitáció végezze a dolgát!"

Nahát ez szenzációs! Jelentem, Lucas ismét feltalálta a spanyolviaszt! Mindazonáltal van valami abban, amit mond, de csak nagyon részlegesen!

1. pont: Ha hosszabb ideig tartod ki a pózokat, akkor tény, hogy jobban bele tudsz nyújtózni, ugyanis az izmok kb 5-6 légzés alatt képesek megnyúlni (ha elegendő mértékben feszítjük őket az antagonista izmokkal), viszont az ínszalagoknak ténylegesen szükségük van még vagy 15-20 légzésre. Éppen ezért az Agni-jóga órán 21 légzésig tartjuk ki a pózokat, ami azért átlagban másfél perc. Ez melegben már elég jó nyúlást eredményez. Nem véletlenül javaslom mindenkinek, hogy az Astangával párhuzamosan vagy alapozásnak gyakorolja az Agnit!

2. pont: Ha gravitációs nyújtást akarsz használni, akkor ne készülj fel túl gyors eredményekre! Ezt Jin jógának nevezik, és remek kiegészítője az erőteljesebb Jang változatoknak (Agni, Astanga, Iron), ahol viszont maximális erővel próbáljuk feszíteni az antagonista izmokat, sé ezáltal érjük el a teljes nyújtást. Ha valaki még nem elég érett, akkor az izomfeszítés általános belső feszültséggel fog járni nála, és nem képes megvalósítani az erő és hajlékonyság harmóniáját egy pózon belül.

3. pont: A gravitációs nyújtás nem a legjobb hajlékonyító gyakorlat, és erre az a legjobb bizonyíték, hogy a cirkuszi akrobaták is asszisztált nyújtást alkalmaznak, vagyis egy segítő belehajlítja őket a pózokba. Az viszont igaz, hogy 3-5 percet maradnak egy pózban, mielőtt csinálnának egy ellentétes irányú nyújtást.

4. pont: Nem véletlenül mondom négy éve, hogy jógázzatok melegben! Van, aki azzal védekezik, hogy még ha melegben hajlékony is lesz, de normál hőmérsékleten elveszíti a hajlékonyságát. Nos, ez jelentem, nem igaz! Lehet, hogy 10-20 százalékban kevésbé hajlasz 25 fokon, mint 36-on, de viszont aki rendszeresen melegben gyakorol, az 3-4-szer gyorsabban fejlődik eleve, mint a hidegben gyakorlók. Hálam a hot ashtangások simán kenik a 2-3. sorozatot is 1-2 éves gyakorlás után, míg azok, akiket ismerek, és mondjuk 3 éve gyakorolják az első sorozatot hidegben, még mindig annál rostokolnak, és folyamatos sérülésekkel küszködnek.

Persze megértem én, hogy nem mindenkinek kenyere a melegben jógázás, de fontos, hogy tisztázzuk a dolog fiziológiját. A szamurájkardokat is melegben edzik, és utána normál hőfokon is megtartják a rugalmasságukat, és törhetetlenek. Vagyis a melegben történő nyújtás olyan fiziológiai változásokat idéz elő az izmokban és a kötőszövetben, aminek a pozitív hatása normál hőfokon is megmarad.

És végső érvként megint hozzátenném, hogy az a hajlékonyság, amit Lucas a képei alapján elért, nekem annyira nem meggyőző. Az igaz, hogy az otthoni gyakorlás fontos, de azt már nem osztom, hogy attól fejlődik a legjobban a hajlékonyságod. Ahhoz egyrészt eleve hajlékonynak kell lenned, másrészt nagyon kell ismerned a gravitáció működését az egyes pózokban, hogy maximálisan ki tudd használni. Szóval szerintem egy szakértő tanár segítsége, igazításai, a plusz erő, amit a pózba belerak, igenis sokat segíthetnek. Mondjuk egy jógaórán maximum 5 légzésig igazít a tanár, de például magánórán sok mindent lehet csinálni, ami egy bizonyos terület hajlékonyságát jelentősen javíthatja, mert mindenkinek mással van problémája. Van, akinek a hamstringje kötött, van, akinek a válla, vagy a csípője, vagy a dereka, vagy más gerinc-szakasza.

Szóval egyelőre maradunk az izmok segítségével, melegben történő asszisztált nyújtásnál, és az 5 légzéses pózoknál. Azt hiszem, egy Jin-jóga órán mindenki meghalna az unalomtól. Ez leginkább a Sivananda vagy Etka-stílushoz hasonlít. De azért persze otthon nem tilos hosszabb ideig kitartani a pózokat, és jól belelazulni. Az is megfontolandó, hogy ha egy pózban nulla erőfeszítést teszel, akkor kb. nulla kalóriát égetsz el. És még mindig jobbnak tartom, ha az ember jóga közben égeti a kalóriát, mintha előtte vagy utána szigetköröket megy futni.