A kétélű fegyver

Az Astanga vinyásza jóga első sorozata hatalmas gyógyító erővel rendelkezik, ezért is nevezik jóga-csikitszának. Viszont az is igaz, hogy ha valaki nem helyesen használja ezt az eszközt, akkor különböző betegségeket is beszerezhet magának, többek között porckorong-sérvet. A tegnapi blogban azt ígértem, hogy elmondom, hogyan kell az egyes sorozatot úgy végezni, hogy elkerüljük a gerinc-panaszokat.

Nos, az első mozzanat, amire szeretném felhívni a figyelmet, a hátraugrás csaturangába. Azok, akiknek gyenge a derekuk és a törzs-izmaik, amikor hátraugranak, ösztönösen berogyasztják a derekukat. Ez a mozdulat az ütődéssel együtt rendkívül alkalmas az ágyéki csigolyák tönkretételére. Én azt szoktam javasolni, hogy emeljük a csípőt jó magasra, és próbáljunk lefelé néző kutyába érkezni, amikor a lábujjaink beleütődnek a talajba. legalábbis a csípő legyen magasabban, mint a vállak és a lábak. Innen ereszkedjünk le deszkapózba, majd csaturangába. A csaturanga-felfelé néző kutya tranzíciónál is jobb a hasat behúzva tartani és a farpofákat kissé megfeszíteni, mint ellazult derékkal lengedezni előre-hátra.

Utána jön egy csomó előrehajlító póz. Ezeknél, mint ahogy tegnap említettük, a medence billentésére kell figyelni. Ha a keresztcsont majdnem függőleges, akkor hiába visszük lefelé a hasunkat, terhelni fogjuk az alsó porckorongokat. A legtöbb embernek a hátrahajlító pózokban szokott megfájdulni a dereka. Bár a híd önmagában biztonságos, a hídból felállni és hátraereszkedni már korántsem veszélytelen, főleg, ha a torzs izmai, a hasunk és a combjaink nem elég fejlettek. Ebben az esetben sok teher megy a derékra, és mire a matszjászanához érünk a derekunk jól el is fárad.

Sokan szoktak panaszkodni a halpózban, és főleg az utána lévő uttánapádászanában a derékfájásra. Én eleve a másodiknál valamivel távolabb tolom a fejemet az ülőcsontjaimtól, és laposabb ívben csinálom a pózt, mint magát a halat. Fontos, hogy tartsuk a bandhát, és aktívan tartsuk a hasfalat. Ha a hasunk előrebukik, akkor szinte tuti a derékfájás. Különösen a köldök alatti területet és a medencén belüli izmokat tartsuk aktívan. A keresztcsontot billentsük laposabb szögben, hogy a derék és nyak területén el tudjunk érni egy kis nyújtást.

Eddig főleg a derékra koncentráltunk, de a nyakat is könnyű tönkretenni, főleg a szétubandhászanában, a gyertya-sorozatban, a fejenállásban és a halpózban. Ezeknél nem szabad a fejet teljesen hátrafeszíteni, inkább nyújtsuk a nyakunkat, és hosszan íveltessük hátra. Az előrehajlító pózoknál is hajlamosak vagyunk a fejünket behúzni a vállak közé a csuklyásizom feszítése által. Ehelyett nyújtani kell a nyakat és ellazítani a csuklyát. Ebben az esetben kevésbé csúznak össze a csigolyák. Ha valaki helyesen megtanulja az egyes sorozatot gyakorolni, akkor ugyanezeket az elveket és módosításokat a kettes sorozat ászanáinál is tudja alkalmazni, és így nagyon sok szenvedést megspórolhat magának.

Porckorong-jóga

Újabb vitatéma merült fel, még pedig az, hogy porckorong-sérvvel lehet-e jógázni, illetve ha lehet, akkor milyen pózokat érdemes végezni. Először hadd beszéljek a saját tapasztalataimról, aztán majd másokat is fogok idézni. A porckorong-sérv legtöbbször az alsó lumbális csigolyák között (L5-L4) szokott előfordulni, de egyes betegeknél a nyaki csigolyák között is kialakulhat, illetve ritkábban a háti gerinc-szakasz alsó részén. 


Az első pont, amit le kell szögezni, hogy a legtöbb esetben a prockorong-sérv kialakulása az ülőmunkára, a mozgásszegény életmódra és a túlsúlyra vezethető vissza. Az egyoldalú terhelés csak ehhez hozzáadódva válthatja ki. Az összes gerincprobléma kilakulása szerintem elsődlegesen arra vezethető vissza, hogy a csigolyák közötti tér beszűkül. Éppen ezért a legfontosabb terápiás beavatkozás a gerinc hisszanti nyújtása, és ezáltal a sérült porckorongok tehermentesítése. A csigolyatávok csökkenése elsődlegesen a gerinc tartóizmainak (csigolyaközi izmok, hosszanti hátizmok, széles hátizom, trapéz és a törzs elülső-oldalsó izmai) meggyengülése és görcsös állapota miatt következik be. Következésképpen a jógaterápiával az izmok nyújtására és megerősítésére törekszünk. 


Ha a porckorong elkezd kitüremkedni, akkor az már kóros elváltozásnak tekinthető. A külső rostos héj megnyúlása miatt a porcorong kiboltosodik. Ezt történhet befelé (a hasüreg felé), oldalra vagy hátrafelé is. Ez utóbbi okoz a leghamarabb panaszt, mivel a kiboltosuló porckorong nyomni kezdi a csigolyatestek között kilépő ideggyököket, és ez fájdalommal jár. Az átszakadt porckorongsérvet általában műtéttel kezelik.


Az én álláspontom szerint addig, amíg nem szakadt át a sérv, lehet jógázni, és regenerálni is lehet a porckorongot. A nyújtásnál eleve a vákuum miatt visszahúzódik a kocsonyás állomány és megszűnik a kiboltosulás. A porcokrong rostjait azonban a legjobban a gyengéd csavaró mozgással lehet megerősíteni. Nálam súlyos porckorong-betegek és műtéten átesettek is csinálják a gerinc-csavarásokat, sőt, még olyanok is, akiknek több csigolyájuk össze van csavarozva. A vizuális mozgathatóságot sok esetben jobban befolyásolja az izmok nyúlékonysága, mint konkrétan a gerinc-csigolyák mobilitása. 


A legtöbb beteg tartós javulásról számol be a rendszeres gyakorlás során, amit legfeljebb fizikoterápiával és gyógytornával érdemes kiegészíteni. Az ájurvédában is nagyon sok regeneráló kezelés van, de ezek nem mindenki számára elérhetők. Műtéti beavatkozás csak akkor indokolt, ha a beteg folyamatosan elviselhetetlen fájdalmat érez, és gyakori a lábak zsibbadása, elérzéketlenedése. A műtétet legjobb megelőzni vagy elkerülni, mert utána már csökkenni fog a gerinc mozgathatósága.


Most pedig nézzük meg, hogy milyen ászanákat javasol B.K.S Iyengar a porckorongok rendellenes elhelyezkedésére: Egyrésztaz álló pózókat, másrészt az előrehajlásokat is javasolja. Egy csomó hátrahajlítást is javasol, plusz a fordított pózokat és a parighászanát (oldalra hajlítás). Még a képen látható dvipada-viparíta-dandászanát is javasolja, de szerintem azért ez meggondolandó :-) Gerinc-csavaró gyakorlatot nem ír. Én azért hozzátenném, hogy ezeket a gyakorlatokat is az illető állapotának figyelembe vételével kell módosítani.  Némileg más megközelítést képvisel Roger Cole, aki szintén Iyengar-oktató, de modernebb felfogással kezeli a porckorong-sérv ügyét.


Nyilván Iyengar-oktató lévén, egy csomó segédeszköz használatát javasolja, amit szerintem néha túlerőltetnek az Iyengar-jógában. De egy pár közülük hasznos lehet némelyik póznál. Érdekes módon ő éppen a gyengéd csavarást emeli ki, mint terápiás gyakorlatot. Általános tanácsként azt javasolja, hogy ne dőljünk előre 90 foknál élesebb szögben. Kerüljük az ülve végzett előrehajlításokat, ha pedig bármely gyakorlat végzése közben fájdalmat, bizsergést, zsibbadást stb. tapasztalunk, akkor abba kell hagyni. 


A következő pózokaz javasolja: Savászana alátámasztott térdekkel, feltámasztott lábakkal. Javasolja a csavarós Marícsjászanát és a Bharadvádzsászanát, az álló pózoknál a Vírabhadrászana B-t, a trikónászanát és a pársvakónászanát, a felfelé néző kutyát, a szúpta-pádángusthászanát és a bálászanát is. Természetesen mindegyiket segédeszközökkel módosítva. 


Ezekből nekem az következik, hogy a gerinc összes mozgását végezehtjük óvatosan (hátrahajlítás, oldalra hajlítás, csavarás és legfőképpen hosszanti nyújtás), viszont az előrehajlítás (domoborítás) csak enyhén, blászanában végezhető. A többi előrehajlító póznál a medencét kell billenteni, és a keresztcsont síkjánál lejjebb nem szabad hajlítani a gerincet, mivel ez megterheli az L5 és a keresztcsont közötti porckorongot. A holnapi bejegyzésben arról fogok írni, hogy miképpen kell helyesen gyakorolni az Astanga 1. sorozatot, hogy ne tegyük tönkre a gerincünket. 

Bölcsességek Iyengartól

B.K.S. Iyengar 50 Arany szútrája a jógaoktatásról (a fordítás néhol kissé magyartalan, én is így kaptam. De a lényeg azért remélem így is átjön.)


1. Habár a jógaoktatás csoportban történik, a tanárnak mégis mindenkit egyénnek kell látnia.
2. A tanárnak mindig látnia kell, hogy a tanítvány lefordítja-e saját testére a tanár által elmondott instrukciókat.


Az oktató minősége


3. A tanár ezerszer magasabb szintű kell, hogy legyen a saját mozdulatában.
4. A tanárnak gyorsabbnak kell lennie a tanítványnál, hogy kijavítsa annak hibáit.
5. A tanítás művészetéhez türelemre és toleranciára van szükség.
6. A tanítványnak valamit magába kell szívnia abból, amit megmutatsz, mutasd meg hát magadon és ismételd többször is, ha szükséges. A tanárnak akár hatszor is meg kell mutatnia, a tanítványnak háromszor megcsinálnia: ez a szeretet.
7. A prédikáló propagandista, de a tanár vallással bíró személy.
8. A tanár sosem panaszkodhat a fájdalmairól. Együtt kell élj a fájdalmaiddal.
9. Ha a tanár nem tud szembenézni egy kis fájdalommal, mit tud tanítani? Ha te magad nem tudod helyesen végezni, másnak sosem fogod tudni megtanítani helyesen. Így hát le kell győznünk a fájdalmat és meg kell tanulnunk helyesen csinálni.
10. Járjon a tanárság és a tanítványság kéz a kézben.


A szerénységről és a büszkeségről


11. Légy belül szerény, de mutass erőt kifelé.
12. Légy szerény belül, de üvölts mint egy oroszlán, amikor tanítasz.
13. Ha a tanár nem belevaló, nem kérheti tanítványait, hogy legyenek azok.
14. Légy erős és pozitív a megközelítésedben. Ahogy kétséget mutatsz tanításodban, a kétség magvait hinted el tanítványaidban.
15. Légy megerősítő tanításod során, hogy bizalmat kelts tanítványaidban. Légy negatív belül, hogy reflektálj a saját munkádra.
16. Légy extrovertált tanításkor és introvertált gyakorláskor.
17. Ne kérd tanítványaidat, hogy olyat csináljanak, amitől Te is tartasz.


A tanítványok megközelítéséről


18. Mivel a tanítványoknak nincs fogalma az ászanákról, úgy kell bemutatnod, hogy fel tudják fogni az érzékeikkel és az elméjükkel, hogy felfogják a gyakorlásukban.
19. A tanítás művészetében mindig tanulóként kell dolgoznod. A tanárok tanítványaiktól tanulnak, mivel minden tanítvány más és más testben és elmében. A tanár kötelessége, hogy a különböző egyének testének és elméjének egységét segítse elő.
20. Segítsd elő a tanítványok fejlődését. Építsd őket fizikailag, mentálisan és spirituálisan a saját példád alapján és ne csak puszta szavakkal.
21. Többet ér néhányat őszintén jól tanítani, mint azzal büszkélkedni, hogy ezreket és ezreket tanítok.
22. A tanár az, aki lemászik a tanítványok szintjére és aztán lépésről lépésre építi fel őket, hogy elérjék a célt.
23. Ereszkedj le tanítványaid szintjére és vezesd őket lassan szeretettel és elhivatottsággal, amíg elérik a szintedet.


Az oktató gyakorlásáról


24. Az az oktató, aki gyakorlás nélkül tanít, erkölcstelen.
25. Kísérletezz magadon, mérd az előnyöket és hátrányokat. Figyeld, hogy van-e tisztaság a gondolataidban. Aztán vezesd a tanítványaidat.
26. Tanárként a saját tapasztalatodon dolgozz, a helyesen és a helytelenen, amit gondolsz és amit gondoltál, mielőtt ugyanezt megtanítottad a tanítványaidnak.
27. A tanároknak sokkal többet kell otthon dolgozniuk, mielőtt tanítanának, mielőtt egy egész órát levezetnének.
28. Dolgozz saját magadon, otthon csendben, hogy megtaláld, hol követtél el hibákat a saját magyarázatodban vagy a tanítványaid javításában.
29. Tapasztaljunk magunkon, mielőtt átadnánk tudásunkat, hogy tisztában legyünk, mit is akarunk tanítani.
30. Azok, akik valamit mondanak és mást csinálnak, nem kapják meg a jóga méltóságát.


A tanár mint tanuló


31. Légy oktató a tanítás alatt, de a szíved szívében maradj tanuló. Ez teszi lehetővé, hogy megtanuld a tárgy finomságait.
32. Szerény kell, hogy légy ahhoz, hogy azt mondd, hogy még mindig tanulod a művészetet. Sose mondd, hogy „tanár vagyok, ezért tanítok”. Ez büszkeség.
33. Próbálj meg új megközelítést minden órán. Habár elég haladó lehetsz a tanulmányaidban, mindig van hely a fejlődésnek.
34. Minél mélyebben próbálod, annál több friss pont jön napvilágra. Aztán válsz szerény, tiszteletnek örvendő és szerethető tanárrá.


Hibákról és hanyagságról


35. A tanár, bár elkövet hibát a tanítása során, de nem lehet hanyag vagy érzéketlen. A hanyagság és figyelmetlenség destruktívabb, mint egy súlyos hiba. A hibát az intelligencia hiánya okozza, de a hanyagság és az érzéketlenség tudatos felelőtlenségből fakad. A tanár teljesen és egyedül felelős érte. A hibát ki lehet javítani és meg lehet bocsátani.
36. A tanításban fellépő hanyagság és érzéketlenség megbocsájthatatlan bűn.
37. Ha más oktatók követnek el hibát, sosem kiabálok rájuk, de a saját oktató-tanítványaimat sosem engedem ilyen hibákat elkövetni. Nem tévedhetnek és nem lehetnek büszkék.
38. Ne erőszakold tanítványaidat egy ászanába. Az ászana nem jön erőszakkal. Ha a bőr nagyon kemény, először a mozgást kell megtaláld, hogy a bőr ellágyuljon, aztán kapod az akciót. Az akció akkor történik, amikor a bőr puha lesz. Ahhoz, hogy megtanuld az akciót, mindent puhává kell tégy. Meg kell különböztetned, kinek adsz mozgást és kinek adsz akciót. A bőr a tudás érzéke.


A tanítás művészetéről


39. Látni művészet. Ki kell fejleszd ezt a művészetet tanításod során.
40. A testnek meg van a saját intelligenciája, amit Neked, mint tanárnak a felszínre kell hoznod.
41. A tanításban muszáj, hogy legyen mind kommunikáció, mind közösség. Ha a kommunikáció a jnana (tudás) átadása, a közösség, ami a tanár és a tanítvány egysége, a szeretet útja a tanítványok felé.
42. A tanítás egy nehéz művészet, de a legnagyobb szolgálat, amit az emberiségnek tudsz nyújtani.


A tanítványok kezeléséről


43. Kezeld tanítványaidat belülről mint Istent, de kívül dirigálj és követelj.
44. Kívülről a tanárnak rendkívül erősnek kell lennie, de mélyen befogadóvá a tanítványai szükségére. Szolgáld a tanítványokat, akik eljöttek hozzád, mintha az istenit szolgálnád.
45. Kezeld mások testét szentebben, mint sajátodat. A tanítvány teste nem egy dolog a piacon, ahol azt mondod: „ Rendben, kidobhatom”. A tanítvány sokkal szentebb kell legyen számodra, mint Te magad.
46. Ha jönnek tanítványok, adj hálát Istennek, hogy küldte őket, hogy tanítsd. Ha nem jönnek, adj hálát Istennek, hogy van időd gyakorolni.


A saját tanításáról


47. Jógatanárként többet adok mint amennyit veszek. Ez az én etikám és a filozófiám.
48. Amikor tanítok, teljes mértékben ragaszkodom a tanítványaimhoz, máskor teljesen szenvtelen vagyok.
49. Ahogy mutatom tanítványaimnak, hogy mit kapok a szádhanámtól, szabad vagyok, üres maradok a fejemben és teli a szívemben, így nincs bűntudatom.
50. A legjobbat nyújtom a saját szintemen, hogy más embereket inspiráljak a jóga művészetére és tudományára. Ha a tanítványaim ezt küldetésként veszik fel, akkor ez a művészet sosem fog elhalványulni.

Bűn és bűnhődés

Pár embernek feltűnt esetleg, hogy miért használom a Punisher nickname-et. Nos, szeretném tisztázni az első körben: nem azért, mert egy szadista vandál vagyok :-), és örömömet lelem abban, hogy másokat kínzok, miközben az órán igazítom őket. De ahhoz, hogy ezt megérthessük, érdemes egy kicsit közelebbről megismerni a karma törvényét.

Mindannyian örök, tökéletes és transzcendentális lelki lények vagyunk, amelyek boldogsággal teliek és mentesek a szenvedéstől. Amikor azonban a lélek az anyagi világba kerül, akkor a karma törvénye kezd el hatni rá. Ez azt jelenti, hogy minden egyes döntésééért, tettéért felelősséggel tartozik. A karma törvénye adott, azon nem tudunk változtatni, viszont szabad akarattal rendelkezünk, vagyis mi dönthetjük el, hogy milyen tetteket követünk el, és milyen visszahatást kapunk meg a döntésünk következtében.

A Bhagavad-gítá meghatározása szerint háromféle tett létezik: a karma, az akarma és a vikarma. Az első a Védák előírásaival összhangban végzett tettekre utal, ezeknek általában kedvező, pozitív visszahatásuk van. A második a lelki tettekre utal, amikor is a munkánk eredményét felajánljuk a Legfelsőbbnek. Az ilyen cselekvésnek nincs visszahatása, sőt, ha eleget gyakoroljuk, akkor az anyagi tetteink visszahatásától is megszabadít. A harmadik kategória a vikarma, vagyis olyan tettek, amelyeket nem szankcionálnak a Védák. Ezeket általában bűnös tetteknek tekinthetjük, és a visszahatásuk szenvedés, például betegség.

A jógát a tettek művészetének is nevezzük, mert azon kívül, hogy a testünkkel kapcsolatos tudatosságunk fejlődni fog, miközben gyakoroljuk, fokozatosan elsajátíthatjuk azt az életmódot, mentalitást, amivel jelentősen csökkenthetjük a saját szenvedésünket. Nyilván az életmód, a szokások, a táplálkozás és a személyes kapcsolataink mind hozzájárulhatnak a betegségeink kialakulásához, és az egészségünk fejlődéséhez is. tehát nem elég az, hogy lelkesen jógázunk, hanem az életünk többi aspektusát is tudatosítani.

Szóval a szenvedés oka nem a Punisher, hanem a saját bűnös tetteink :-) Az a szenvedés, amit a jógaórán átélünk, csupán a vezeklés, az emlékeztető arra, hogy mit toltunk el az életünkben! Ha nem lennének bűnös visszahatásaink, akkor fájdalom és szenvedés nélkül simán meg tudnánk csinálni az összes ászanát és közben az elménk olyan nyugodt és hűs lenne, mint a Mana-sarovara tó Tibetben :-)

A gyakorlás közben átélt szenvedés tehát szolgáljon emlékeztetőül arra, hogyan is kéne élnünk, és inspirációul ahhoz, hogy változtassunk az életünkön! Mindig a kevesebb szenvedés és a több boldogság irányába kell haladni, de természetesen a lustaságot könyörtelenül száműzni kell az életünkből, mert minden más szenvedésnek az a kútforrása! A gyakorlás sohasem lesz könnyű, de mindig egyre több és több örömmel és sikerélménnyel fog szolgálni, és a matracunkon egybeolvadva a légzéssel érezni fogjuk az univerzum összes lényének szívét egyszerre dobbanni a miénkkel.

Én csak segíteni tudok ebben a folyamatban, de akarnia mindenkinek magának kell. Akit büntetünk óra közben, az csak az egó és az elme. Ez utóbbit is inkább szelídítjük, mert ha sikerül, akkor a legjobb barátunk lesz. A test és a lélek pedig igazán hálásak minden egyes gyakorlásért, már amikor a partizás helyett a jógaórát választjuk...

A gerinc mozgathatósága

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:

"A gerinc mozgathatósága

Az ágyéki gerinc-szakasz (L1-L5) strukturálisan alkalmatlan a csavarásra a csigolyatüskék elhelyezkedése miatt. Bár az ágyéki szakaszon korlátozott a csavaró mozgás lehetősége, az előre- és hátrahajlításban nagy mértékben részt tud venni. Ehhez képest a háti gerincszakaszban (T1-T11) a csigolyák közötti ízesülések sok forgatást tesznek lehetővé, de kevés előre- vagy hátrahajlítást. A hajlítást a bordáknak a csigolyatestekhez történő közvetlen kapcsolódása is akadályozza. (A tizenkét pár borda a tizenkét háti csigolyához kapcsolódik)."

A fentiekből két dolgot lehet leszűrni. Az egyik, amit Zsuzska is mondott a Bhaktin, hogy nem jó egyszerre hátrahajítani és csavarni a gerincet. Ez főleg az ágyéki szakasz porckorongjait terheli le szélsőségesen, és nagyon hajlékonynak kell lennie az egész gerincnek, hogy ezt veszélytelenül meg tudd csinálni. Szerencsére nem is ismerek ilyen ászanát a jógában. A másik konklúzió, amivel például a sáskapóznál találkozunk, hogy a két lapocka közé eső háti szakaszt a legnehezebb nyitni a teljes hátrahajlításokhoz. Legalábbis én ezt tapasztalom. A sáskában a derék viszonylag könnyen hátrahajlik, és a nyak is, de a háti szakasszal gondok lehetnek. Itt az egyetlen megoldás, hogy a vállnyitással és a lapockák hátrahúzásával kompenzáljuk a bordakosár kötött struktúrájából fakadó hátrányokat. Emellett a jó hátarahajlító képességűek sokat hozzá tudnak tenni még csípőből is, mivel a csípőízület elülső szalagjai jól nyújthatók. Egy teljes hátrahajlítás jól néz ki, de fontos megértenünk, hogy a fokok eloszlanak a vállízület, a derék, és a csípő között, és amint mondtam, még nyakból és a lapockákból is hozzátehetünk valamennyit.

Csavarásnál a vállakat és a mellkast kell forgatni főleg. A csípőt nem szabad belefordítani, mert akkor a teljes csavarás szöge lecsökken. Éppen ezért például a parivritta trikónászana és parivritta pársvakónászana esetében a csípők vízszintesen kell, hogy elhelyezkedjenek, és merőlegesen a matrac hosszanti középvonalára. Ha leejtjük vagy hátul hagyjuk a hátul lévő lábunk csípőjét, akkor a csavarást nem tudjuk teljesen egyenes gerinccel végrehajtani. Ehhez még hozzájön az, hogy többet tudunk csavarni (vagy éppen hajlítani a hátrahajlító pózoknál), ha közben teljesen meg is nyújtjuk a gerincet vagyis növeljük a távolságot a csigolyák között. Tehát a fejtető irányába is kell nyújtózkodni ezeknél az átfordított pózoknál.

A trikónászanák nevéről és terápiás hatásaikról még nem tettünk említést. A "trikónászana" azt jelenti, hogy háromszög-tartás. Én itt én nem a két láb és a föld között bezárt háromszögre asszociálok elsősorban, hanem inkább a három irányba kifejtett erő ugrik be: A gerincet hosszában nyújtjuk a fejtető és a farokcsont irányába, ez egy tengely. A karokat nyújtjuk két irányba, ez a vállakkal együtt egy másik tengely. És végül a harmadik tengely a talpak által kifejtett nyomásból adódik, mintha egy gerendán állnánk. Ez az utthita ("megnyújtott") és a parviritta ("átfordított") póz esetében is érvényes.

Lino Miele könyvében a következő terápiás hatásokat társítja ezekhez az ászanákhoz: Csökkentik a háj-lerakódást a derék körül, erősítik a hátat, csípőket és a lábakat. Ha a vázrendszerben torzulások (kifózis, lordózis, tyúkmell, szkoliózis, váll- vagy csípőízület torzulása) vannak, segít azokat kijavítani. Javul az emésztés, megszűnik a székrekedés, és megszűnnek a légzési nehézségek és légzőszervi problémák. A torok betegségeit megelőzik és javítják is ezek a pózok. Tonizálják az idegrendszert és megerősítik a gerincvelőt, a gerincoszlopot.

Kérdezni tudni kell!

Maradjunk annyiban, hogy mindenkinek a hozzáfűzéseit értékelem a blogomban, természetesen főleg azokat, amelyek valami értéket is hordoznak, nem csak frusztrációt. De a leginkább a kérdéseket értékelem, mert az arra utal, hogy valami megmozdult az olvasókban, felébredt bennük az érdeklődés, és többet akarnak tudni. A lelki tanítómesterem azt mondta, hogy arról lehet megállapítani, hogy ki figyelt az előadás közben, hogy ki az, aki jó kérdéseket tesz fel. És azt is meg lehet állapítani belőle, hogy mennyit értett meg abból, ami elhangzott. Nos, itt van néhány kérdés, amit Zsófitól kaptam a fészbukkon, és a válaszok rá:


"Szöszi kérdések, bocsi :)
Hol van a relaxáció és a meditáció határa - illetve a kettő teljesen más? Hol találok erről valamit?"


Hirtelenjében nem tudnék olyan könyvet mondani, ami ezt a témát érthetően megmagyarázza, úgyhogy inkább maradok a saját szavaimnál, illetve Patandzsali terminusainál. A relaxáció az elengedésről szól. Ilyenkor nem csak fizikai szinten, de mentálisan is igyekszünk elengedni a görcsöket, kiüríteni az elménket. Ezt a nyolcfokú rendszerben pratjáhárának neveznénk, ami azt jelenti, hogy visszavonjuk az elménket a külsődleges ingerektől, az érzékszervekből jövő benyomásoktól vagy az azokhoz kapcsolódó gondolatoktól. Ha például letörölsz egy táblát, akkor felkészíted arra, hogy írhass rá. A következő szint a dháraná, vagyis a figyelem összpontosítása. Ha megpróbálod a figyelmedet huzamosabb ideig (legalább néhány percig) eltérülés nélkül egy kiválasztott tárgyra rögzíteni, akkor a dháranát gyakorlod. Ez lehet  saját légzésed, az Óm mantra, a Guru, vagy Isten kiválasztott formája. A lényeg az, hogy eltérés nélkül rá koncentrálj. 


Ezek után jön a dhjána, vagyis a meditáció. Ebben az állapotban szerves kapcsolatba kerülsz a meditáció tárgyával, mondhatni összekapcsolódsz, eggyé válsz vele, de igazából ez csak azt jelenti, hogy belülről megtapasztalod a milyenségét. Szóval ez nem egy hétköznapi szint, és sokat kell gyakorolni, mire elérjük. 


"Minden astanga jóga vinyásza jóga?"


Eredeti értelmében véve az "astanga" szó azt jelenti, hogy "nyolc tag", és Patandzsali nyolcfokú jógájára utal. Ez az ászana mellett tartalmaz még hét másik elemet, vagy gyakorlatot. A jáma és nijáma (tiltó szabályok és előírások) mellett van az ászana, a pránájáma (légzőgyakorlatok), aztán a fenti három szint, és a végén a szamádhi. Pattabhi Jois rendszerében egyszerre gyakoroljuk mindezt, és a gyakorlás külső megjelenése az ászanák közötti összekötő mozdulatokból álló vinyászák sorozata. Az ászanák olyanok, mint a virágok, a vinyászák pedig az összekötő fonál, amelyre felfűzzük őket, hogy egy virágfüzért alkossanak. Szóval az "astanga vinyásza jóga" elnevezést általában arra a gyakorlási rendszerre használják, amit mi is követünk. Indiában azonban vannak olyan tanárok, akik "Traditional" astanga jógát oktatnak, ami tulajdonképpen a hatha-jóga és a meditáció, vagy rádzsa-jóga bármilyen jellegű keveréke lehet. 


"A csaturangát óra közben miért hívjuk vinyászának? Vagy nem is?"


A vinyásza szélesebb értelemben véve a légzéssel szinkronban végzett mozdulatot jelent. Tulajdonképpen bármilyen két kitartott ászana közötti átvezető mozgást vagy mozgássort nevezhetünk így. Pattabhi Jois rendszerében azonban a Napüdvözlet mozdulatait használjuk sztenderd összekötő elemként. Ezek közül az első az, hogy hátraugrunk csaturangába, aztán felfelé néző kutya, lefelé néző kutya, majd előreugrunk a következő pózba. Ezt nevezzük vinyászának óra közben. De felcserélhetően néha csaturangát mondok, mert utána egyértelműen úgyis következik a többi mozdulat. 

Óda a gyömbérhez

Az egyik méltatlanul elhanyagolt gyógynövény a kedvenceim közül, amit most már Magyarországon is széles körben lehet kapni (Tesco, Spar stb.) a gyömbér (Zingiber officinalis). Természetesen nem a Kotányi-féle gyömbérporra gondolok, hanem a friss gyömbérgyökérre. Igaz, hogy itthon nem őshonos, szóval az 50 kilométeres diétába nem igazán fér bele. Ez egyébként egy új irányzat, amelynek követői azt vallják, hogy csak helyben termesztett élelmiszereket szabad fogyasztani. Ennek valóban van némi globalizáció-ellenes hatása, illetve a helyi zöldségek, gyümölcsök esélyesebbek arra, hogy több tápanyagot tartalmazzanak, mint a zölden leszedett banán és ananász. Abban viszont nem hiszek, hogy a szervezetünk csak a születési helyének megfelelő éghajlaton termett növényeket képes maradéktalanul megemészteni. Mellesleg a gyömbér Magyarországon is megterem üvegházban, csak nem foglalkoznak vele.


Nos, lássunk először néhány receptet! A gyömbér remek étvágygerjesztő, fokozza az emésztési tüzet, oldja a nyálkát a gyomorban, és méregtelenít is. Éppen ezért kezdhetjük a napot azzal, hogy gyümölcsökből álló reggelink mellé vágunk néhány pálcika friss, lédús gyömbért, és elrágcsálunk 10-15 szem éjszakára beáztatott csicseriborsót. Nyers, vegán és tápláló reggeli. A nyersvegánoknak egyébként kifejezetten ajánlott a friss gyömbérgyökér fogyasztása a rostos ételek megemésztésének elősegítésére. Minden más étkezésnél is előételként vagy kísérőként fogyaszthatók a gyömbérdarabkák. 


A gyökér barna, bőrszerű héját le szoktam hámozni, mint a krumpliét, és a belső sárgásfehér gyökértörzset használom fel. A főtt ételekhez, levesekhez és zöldségételekhez is kiváló fűszer. Az indiai konyhában úgy szoktak fűszerezni, hogy ghíben vagy olajban enyhén megpirítják a fűszereket, ez kihozza az aromás vegyületeket, amik elősegítik az emésztést. Odaégetni persze nem szabad. Elsőnek a gyömbért szoktam beledobni az olajba, miután lereszeltem az apró lukú sajtreszelőn. Amikor kicsit odakapott az edény aljához, akkor jön rá a többi fűszer. Zöld erős paprikát is szoktam használni, de pl. száraz csilit sohase. A zöldpaprika is általában irritálja a váta és a pitta dósát, ellenben a gyömbér mindhárom testalkatnak megfelel, és jobban nyálkátlanít, mint a bors vagy a cayenne. 


A legjobb fogás azonban a gyömbértea. Téli időszakban folyamatosan ezt kortyolgatom. Sokkal jobban hat a forralt bornál. Forraljuk fel a vizet, majd reszeljük bele a friss gyömbért, a rostos részeket kivéve. Forraljuk még 5-10 percig, utána zárjuk le. Önmagában is nagyon jó, de lehet édesíteni nádcukorral, mézzel, vagy még citromot is tehetünk hozzá. Esetleg más gyógynövényekkel vagy teákkal is lehet keverni, Én például beleteszek egy-két filter koffeinmentes Earl Grey teát, és rendkívül kellemes italt kapok. Indiában a jógi-teákba más melegítő fűszereket is szoktak rakni, például fahéjat, szegfűszeget, kardamomot, esetleg édesköményt, sáfrányt. persze Indiában fele adag tejet tesznek a vízhez, ami nekem nem a kedvencem. Ez egy angol szokás, de már teljesen átvették az indiaiak is. Amúgy a tejhez adva is remek fűszer a gyömbér, segíti a tej megemésztését azoknak, akik laktóz- vagy tejfehérje-érzékenyek. 


Egyesek szerint nem csak a testet tisztítja, hanem a megvilágosodáshoz is közelebb visz, de az biztos, hogy remek módon felszítja a tüzet, így erőtlenség, megfázás, immungyengeség esetén is hatásos, sőt, utazási betegség vagy hányinger esetén is alkalmazható, bár ott kényelmesebb a gyömbér-kapszula, mint a friss gyömbérdarabok. Nosza, aki még nem kóstolta, próbálja ki, aki meg már evett, az illessze be gyakrabban az étrendjébe, főleg a téli hónapokban!

A mellékelt kép tanulsága szerint külsőleg is alkalmazható például bemelegítőkrémbe, bár nem tudom, hogy itthon kapható-e ilyen készítmény. Talán kevésbé csípi a bőrt, mint a paprika-tartalmú krémek. Én legutoljára a lóbalzsamot próbáltam ki, ami viszont tényleg olyan, mint a lórúgás, és legalább fél óráig izzanak a csontjaid is utána, ha bekened magad.  Izomkencék közül jelenleg nálam a Thai olaj vezeti a listát, az hamar beszívódik, nem csúszik a bőröd utána, viszont ha izzadt bőrre kened, az is marja egy kicsit.    

A kontrollált elme

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:

atha gadzsakarani:
udara-gata-padártham udvamanti pavanam apánam udírja kanthanálé
krama-paricsaja-vasja-nádi-csakrá gadzsa-karaníti nigadjaté hatha-dzsnyaih /38/

Az apána-vájut a torokba felemelve a gyomorban lévő ételt stb. kihányjuk. Ezáltal fokozatosan megismerjük a nádík rendszerét. Ezt Gadzsa-karanínak nevezik a hatha-jógában. 

A satkarma gyakorlatai közül a vamana, vagy kundzsala-krijá az egyik leghatékonyabb, viszont nem veszélytelen, ezért inkább szakértő irányítűsa alatt érdemes gyakorolni. Ez a folyamat nem csak a nyálkától tisztítja meg a mellkast és a fejet, hanem a nádíkat, az energiacsatornákat is tisztítja. Minél jobban sikerül megtisztítani a nádíkat a méreganyagoktól, annál jobban képesek leszünk tudatossá is válni róluk, illetve irányítani a prána áramlását bennük. A nádík tudatosítása előkészíti a szusumná felébresztését, ami pedig a kontrollált elmeállapot elérésének kulcsa. 

brahmádajó 'pi tridasáh pavanábhjásza-tat-paráh
abhúvannantaka-bhaját taszmát pavanam abhjaszét /39/
Brahmá és a többi félisten mind a pránájáma gyakorlatait végzik folyamatosan, és így megszabadulnak a halálfélelemtől. Ezért rendszeresen kell gyakorolni a pránájámát.
jávad baddhó marud déhé jávacs csittam nirákulam
jávad dristir bhruvór madhjé távat kálabhajam kutah /40/

Amíg a légzést megtartjuk a testben, amíg az elme nem zavart, és a tekitetet a két szemöldök közé tudjuk rögzíteni, nem kell félnünk a haláltól. 
vidhivat prána-szamjámair nádí-csakré visódhité
szusumnávadanam bhitvá szukhád visati márutah /41/
Amikor a nádík rendszere megtisztul a szennyeződésektől a prána helyes kontrollálása által, akkor a levegő könnyedén áttöri a szusumná bejáratát és beléhatol.
atha manónmaní:
máruté madhja-szancsáré manah-szthairjam pradzsájaté
jó manah szuszthirí-bhávah szaivávaszthá manónmaní /42/
Az elme szilárdsága akkor következik be, amikor a levegő szabadon mozog középen. Ez a Manónmaní állapot, amit akkor érünk el, amikor az elme elcsendesedik.
tat-szidhhajé vidhána-gjás csitrán kurvanti kumbhakán
vicsitra-kumbhakábhjászád vicsitram sziddhim ápnuját /43/
Ahhoz, hogy elérjék, a módszerekben járatos szakértők különböző kumbhakákat hajtanak végre, mert a különböző kumbhakák végzése csodálatos sikert eredményez.

Kocka has

Egy újabb gyöngyszem Lucas Rokcwoodtól, aztán az én kommentjeim:


"Van egy pár álomkép, amit a késő esti reklámszpotokban hirdetnek, és igazán jókat tudok nevetni rajtuk. Itt az egyik: Ülj a popsidon, nézd a tévét, csatolj a hasadra egy vibráló öv-kütyüt, és már nyár előtt kocka hasad lesz!


A másik: Vegyél egy szett "hogyan legyünk gyorsan gazdagok" DVD-t, nem is kell megnézni vagy bármit csinálni (csak tedd a polcra), és hat hét múlva, amikor felébredsz, annyi pénzed lesz, hogy akár vissza is mehetsz az iskolába költőnek. És a kedvencem: Nyújtózkodj egy párat tévénézés közben, és két hét múlva soványan fogsz ébredni.


De komolyan, mindenki ezt kérdezi tőlem: "Lehet a jógával fogyni?" A válasz egy nagy, kövér, ujjongó IGEN! Én magam több, mint 40 fontot (18 kilót) fogytam. DE! Nem lógattam a lábamat a tévét bámulva, vagy egy barlangban Ómozva. Hanem nagyon kemény ászana-gyakorlást végeztem, tényleg. A jógás világban van egy egész fitnesz-ELLENES mozgalom ... 
... De én azt mondom, hogy le a kalappal mindenki előtt, aki BÁRMIT is hajlandó megtenni, hogy javítson az életén.


Válj erőssé! Válj hajlékonnyá! Válj fitté! Válj vékonnyá! Ha mindezt meg tudod tenni, lefogadom, hogy a spirituális megvilágosodást és társait is sokkal könnyebben eléred!


Maradj hajlékony, Lucas."


Szeretem ezt a "Stay bendy" elköszönést. Én azt szoktam mondani, hogy "Keep bending." - azt hangsúlyozva, hogy nem szabad abbahagyni a gyakorlást és a fejlődést. A "Stay bendy" arra utal, hogy sok ember fiatal korában természetesen nagyon könnyen ki tudja fejleszteni a hajlékonyságot, utána már csak meg kell őrizni a rendszeres gyakorlás által. És a másik megfigyelés: nem láttam még egyetlen hajlékony akrobatát sem, aki kövér lett volna. 


Na jó. Mitévő legyen az, aki tényleg kocka hasat akar? 


1. Figyelj oda az étkezésedre. Minél több zöldséget és gyümölcsöt eszel, és minél kevesebb szénhidrátot és tejterméket (meg húst), annál alacsonyabb lesz a zsírszázalékod, és a derekad körül leég a háj. Ha ezt a mozzanatot kihagyod, akármennyit edzhetsz, nem fognak látszani a kockák.


2. Rendesen gyakorold a vinyászát. Ha felemelt és keresztezett lábbal ugrasz előre és hátra, lendület nélkül, és anélkül, hogy végigvonszolnád a bokáidat a földön, akkor az minden izmot megerősít a hasad körül és a medencében. Van, akinek csak ettől kocka hasa lesz, ez persze alkati kérdés is. Mellesleg a lényeg nem a hosszanti hasizom minél nagyobbra történő felpumpálása, hanem a hasizmok legbelső rétegének megerősítése a hasfal beszívása által, mert ezek az izmok vesznek részt a bandhában.


3. Felejtsd el a felüléseket. A hátradőlt, haránt és súlyzós felülések erőltetése a biztos módja annak, hogy tönkretedd a derekadat. Plusz, ha iszonyú módon megerősíted a két középsó hasizmot, akkor a hídban örülhetsz, ha egy asztal formáját fel tudod venni, mert az erős és rövid hasizom meg fogja akadályozni a hátrahajlítást. Mit tegyél akkor, ha mégis rá akarsz dolgozni a hasra?


4. 108 dropback! Ha hátra tudsz menni állásból hídba, és fel tudsz jönni, akkor gyakorold ezt minden nap 108-szor! Ez nagyon jól megerősíti a hasfalat, miközben nyújtja is a hasizmot. Emellett csinálhatsz még csónakpózt, ingapózt és utthita-dandászanát (vízszintes lábakkal kiemeled magad a tenyereden), és   ha nagyon nem férsz a bőrödben, akkor csinálj lassú lábemeléseket bordásfalon vagy húzódzkodó-rúdon! Húzd a lábaidat egészen fel a kezekig! Ez a legjobb gyakorlat a kocka has elérésére.


Természetesen egy pár év gyakorlás után a jógának nem a fitnesz és az alakformálás köré kellene koncentrálódnia, de nem árt, ha tisztában vagyunk vele, hogy a jóga ezt is tudja. És mellesleg, ahogy Lucas is mondta, kocka hassal is el lehet érni a megvilágosodást, nem?  

Sima vs keresztezett

Na ezt a témát is meg kellett már írni, bár a tegnapi névtelen meg álnéven futó kommentelők felhúztak egy kicsit. Nem is az idegesít, amit mondanak, mert megszoktam már, hogy itt nem csak az szólal meg, akinek van is némi épkézláb IQ-ja. Régen azt mondták, "Bölcs maradtál volna, ha meg se szólaltál volna", ma azt mondják: "Ha hülyeséget akarsz kommentelni, inkább tedd álnéven, az kevésbé ciki." Na mindegy, hagyjuk. Térjünk rá a vinyásza témájára. Két tábor látszik kirajzolódni: az egyik a nyújtott lábbal vinyászázók irányzata, a másik pedig azokból áll, akik a keresztezett lábra esküsznek. Gyorsan tisztázzuk le az elején, és a másodikhoz tartozom, és ki is fogom fejteni, hogy miért.


A gondolat azóta kering bennem, mióta olvastam Astangini bejegyzését, ahol ezt a témát érinti. A nyújtott lábbal vinyászázók egyrészt általában szer- vagy művészi tornász múlttal rendelkeznek, ahol előírás a spiccelő cövekláb, másrészt túl sokat nézték Lino Miele videóit, aki szintén ezt a fajta ELŐREUGRÁST kultiválja, illetve oktatja. Azért emeltem ki, hogy előreugrást, mert egy viszonylag megnyúlt hamstringgel rendelkező ember tulajdonképpen át tudja préselni a két lábát kinyújtott térddel is a karjai között, anélkül, hogy végigsúrolná vele a földet. Példának okáért itt van Petri Raisanen aképen, aki szintén Lino tanítványa.


VISZONT, és ezt lehetőleg ne hagyjuk figyelmen kívül: ki látta már Linót (vagy Petrit) nyújtott térddel hátravinyászázni? Senki, mert ezt a mutatványt csak egy-két elit tornász képes végrehajtani. Lásd a videót a bejegyzés alján. A nyújtott lábbal hátravinyászázáshoz nem csak hosszú hamstringek, de iszonyú bandha-erő is kell, amit pont hogy a nyújtott lábas előreugrás nem fejleszt. Második kérdés: Ki látott már nyújtott lábbal előreugró astangást lassan, kontrolláltan előrehozni a lábait, ahelyett, hogy lendületből előrecsapná, mint egy rugósbicskát?


Ezzel szemben a keresztezett lábas póz egy Jolly Joker, mert mindent lehet belőle csinálni: felmenni kézenállásba, lejönni a kézenállásból szinte bármelyik kartámaszos vagy egyéb jógapózba, sőt, az ügyesebbek az ülő helyzetből történő hátravinyászánál is fel tudnak menni akár kézenállásba is belőle. Nem mondom, hogy nyújtott lábbal ez lehetetlen, de hatványozottan nehezebb, mivel sokkal több a forgatónyomaték. Szóval ne nehezítsük meg a saját dolgunkat azért, mert láttunk egy cuki videót Linótól, amiben bemondta, hogy ez az egyedüli üdvözítő út. Tudtommal az összes tradicionális oktató a keresztezett lábas vinyászát oktatja, mert ez a járható út, és talán tíz év múlva majd gizdázhatsz nyújtott lábbal, ha akarsz.


Én a következő módszert követem: Az előreugrásoknál felemelem a csípőmet a fejem fölé, miközben a lábszárak keresztezve vannak, és a térdem hajlítva (sarok a fenékhez, térd a mellkashoz közelít, lásd a tegnapi blogban publikált képet), és innen lassan, kontrollálva engedem le a lábaimat, majd a csípőmet. Így ki tudom iktatni a lendületet, és erősödik a bandha. Ha kell, az előrehozott térdeimet le sem téve vissza is tudnék ugrani, míg a nyújtott lábas verziónál be kell hajlítanod, keresztezned kell és utána tudsz visszafelé haladni.


A hátraugrásnál szintén keresztezem a lábszárakat magam előtt, kiemelem magamat, és a csípőt a vállak körül hátrafelé és fölfelé forgatva próbálom minél magasabbra lendíteni, hogy legyen időm kinyújtani a lábaimat és leérkezni csaturangába. Ha keresztezett lábbal megy előre-hátra úgy, hogy csak a csaturangában és a végpózban ér le a lábad, az már nagyon jó szint. Szóval én keresztezett lábas vagyok, de ha majd sikerülni fog keresztezett lábbal ötször felmennem kézenállásba a návászanák között, akkor lehet, hogy a hecc kedvéért megnézem a nyújtott lábas hátraugrást is. Addig nézzük ezt a szép tornász-videót.

Overdose

Médiahét volt az elmúlt hét. Kedden fotózásra mentünk, az. 1. sorozat fotóit készítettük el, amiket majd a jegyzetben és a honlapon is használni fogunk. Íme egy kép a sorozatból. Kissé izomlázasak lettünk Ágival a majd' három órás jógázástól a hideg teremben. Azért szerdán rátettem még egy lapáttal, Rolandnál voltam Thai box edzésen. Jó kis intenzív zsákolós edzés sikeredett. Csütörtökön végre sikerült összekalapálnom egy úgy-ahogy elfogadható 3. sorozat gyakorlást, miközben egész héten jelentős tömegek voltak az órákon, ugyanis ez volt a Fitnesztermek hete. 


Szombaton tűzceremónia volt a templomban. A Bhagavad-gítá elhangzásának évfordulóját ünnepeltük, és kétszer felolvastunk az egész könyvet, miközben én ghít (tisztított vajat) ajánlottam a tűzbe. A majdnem kétszer négyórás procedúra így intenzív mantra-meditációs és csípőnyitó élménnyé fajult, a végefelé már nem tudtam, hogy szukhászanában, marícsjászanában, baddhakónászanában, bharadvádzsászanában vagy esetleg vírászanában üljek, így ezek között váltogattam folyamatosan. Ez volt a pihenőnapom.


Vasárnap reggel fél nyolcra behéveztem az Atma Budába, mondván, hogy gyakorlok egyet a jógaoktatói tanfolyam előtt, amit én tartottam aznap. Négyen voltunk a gyakorláson, köztük Fülöp Gábor, akivel Manju budapesti workshopján ismerkedtem meg. 14 éve astangázik, és már a negyedik sorozatnál jár, tudtommal egyedül Magyarországon. Mindemellett nagyon szerény és barátságos ember. Öröm volt nézni, ahogy gyakorolt, főleg, amikor a kúrmászana után betett egy csokrot a 3. sorozat csípőnyitó, láb-a-nyakban pózaiból. Ők még gyakoroltak, amikor én már kijöttem, mert kilenckor kezdődött a jógaoktatói tanfolyam.


Azzal kezdtem, hogy mindenkit jól leszidtam, hogy nem veszik elég komolyan a tanfolyamot. Tegnap is volt, aki egy órával később jött és egy órával korábban ment el, és a kettő között is elalélt zombihoz hasonló aktivitást fejtett ki. Volt, aki fél napot lógott el, de nem csak tegnap, hanem máskor is. A hét közbeni gyakorlásról nem is beszélve. Felvilágosítottam a társaságot, hogy a jógaoktatás nem szórakozás, bármennyire is annak látszik, hanem kemény munka, és ebbe beletartozik a gyakorlás és tanulás is, nem csak az óratartás.


Utána csináltunk egy ráhangolódást, és elkezdtük átvenni a hatvannégy klasszikus ászanát és igazításaikat. Egy kis ebédszünet után a Hatha-jóga Pradípiká első fejezetét tanulmányoztuk (amit a társaság fele sikeresen átaludt), majd csaptunk egy intenzívebb kétórás gyakorlást a meleg teremben. Délután ötre mindenki kellemesen elfáradt, köztük én is, de ekkor indultunk a Fitvideo.hu forgatásra Encivel. 


Egy 11. kerületi számítógép-nagykerben volt a forgatás helyszíne. Amikor megérkeztünk, éppen Kovács Attila, a Fitvideo szakmai vezetője tartott erősítő órát. Utána berendezték nekünk is a terepet. Smink nuku, úgyhogy remélem nem nagyon fognak látszani a kék karikák a szemem alatt :-). Az astanga 1. sorozat első felét nyomtuk le a maricsjászanákig, úgyhogy egy rendes, otthon gyakorolható vezetett óra lesz belőle, főleg, ha kijön majd a második rész is. Egyelőre azt ígérték, hogy kb. két héten belül fent lesz a videó a honlapjukon, és csekélyke havidíjért mindenki gyakorolhat otthon, ha nincs lehetősége órára jönni. Ez főleg a vidékieknek lehet nagy segítség, a budapestieket azért továbbra is várom jó kis igazításokkal.  


Úgyhogy ez volt a hétvégém. Fizikailag nem is fáradtam el annyira, de azért hiányzott az, hogy otthon tölthessek egy kis időt a családdal, és behozhassam egy kicsit azokat a munkákat is, amiket az óratartáson kívül még meg kell csinálnom. Mindenesetre itt az újabb hét, és lassan már elkezd érződni az embereken a karácsonyi hajrá, amikor mindenkinek az van a tudatában, hogy "nincs időm, nincs pénzem stb. jógára járni." Azért lehetőség szerint mindenki őrizze meg a nyugalmát, és ne pont az órákat hagyja ki az életéből év végéig. Ráadásul a két ünnep között sem fogunk leállni, hamarosan publikáljuk az ünnepi órarendet.

Mi a jóga?

Sok mindenről beszéltünk már itt a blogban, de néha nem árt visszatérni az alapdefiníciókhoz. A napokban T.K.V Deshikachar "Health, Healing & Beyond - Yoga and the Living Tradition of Krishnamacharya" című könyvét kezdtem el olvasgatni. Ebben a könyvben a következő értelmezését találhatjuk a "jóga" szónak:


"A "jóga" egy szanszkrit szó, ami India eredeti irodalmi és filozófiai nyelve. A szó a "yuj" tőből ered, aminek két hagyományos, kiegészítő jelentése ismert. Az első: "összehozni két dolgot, hogy találkozhassanak, egyesülhessenek." A második jelentés: "összhangba hozni az elmét". A legegyszerűbb példa a hétköznapi életből az autóvezetés. Nyomjuk a gázpedált, tekerjük a kormányt, miközben (remélhetőleg) a forgalomra és a körülöttünk lévő gyalogosokra koncentrálunk. Különböző mozdulatok találkoznak és összhangba hozzuk őket a figyelmünkkel. A világbajnok autóversenyzők valószínűleg azok között vannak, akiknek ismerősek a "jógában levés" pillanatai, még ha esetleg nem is így hívják.


Egy másik jelentés mág fontosabb lehet: "elérni egy pontot, ahol még nem voltunk korábban." Az, ami jelen pillanatban lehetetlennek tűnik, lehetségessé válik a jóga által. Ma a földön ülve alig tudom kinyújtani a lábaimat magam előtt. Néhány hét gyakorlás után nem csak arra leszek képes, hogy egyenesen üljek, hanem arra is, könnyedén előre tudjak hajolni, és egyenes térdekkel elérjem a lábujjaimat. Fokozatosan a lehetetlen dolgok is lehetségessé válnak. 


A legmélyebb szinten mindezek a jelentések önmaguk is összetalálkoznak. Az apám tanításainak forrását, és a jóga lényegét a nagy indiai bölcs, Patandzsali több, mint kétezer éve ebben a velős definícióban határozta meg: 


A jóga az a képesség, hogy az elmét kizárólagosan ráirányítsuk egy tárgyra és minden eltérülés nélkül fenntartsuk ezt az irányt.


A "tárgy" lehet valami kézzel fogható dolog, mint egy műalkotás, vagy olyan dinamikus, mint a futó versenye, vagy absztrakt, mint egy matematikai képlet. vagy lehet olyan személyes és bensőséges is valaki számára, mint annak a kérdésnek a felvetése, hogy "ki vagyok én?", vagy pedig olyan transzcendens, mint "az Úrral való egyesülés", tekintsük Őt akár egy névvel rendelkező Istennek, akár a név nélküli igazságnak."


Eddig az idézet, most néhány saját gondolat. Sok vita van arról, hogy lehet-e az ászanák végzése közben, főleg egy dinamikus gyakorlás közben meditálni. Véleményem szerint lehet, és az astanga rendszernek éppen ez a lényege, a "mozgó meditáció" Ráadásul az egymás utáni sorozatok újabb és újabb kihívásokkal bombázzák a gyakorlót, ha esetleg az egyes-kettesben már kezdené "profin" érezni magát az ember, és az elmének lehetősége lenne elkalandozni. Szerintem, ha valaki megtanul a legnehezebb ászanák végzése közepette is a jóga állapotában lenni, akkor bármilyen más élethelyzetben is könnyebben fog menni, sőt, a halál pillanatában is. Szóval érdemes odafigyelni, hogy mennyire vándorol az elménk gyakorlás közben, és arra is figyelni egy kicsit, nem csak az ászanára és a légzésre, bár e kettő automatikusan segíti az elme kontrollálását is.  

Józan Jóga

Mindenki szenved bizonyos függőségektől, köztük én is. Elsődlegesen astanga-, blog-, és facebook-függőségben szenvedek. Az összes többi függőséget (alkohol, dohányzás, drog, hús, szex, stb.) viszont sikeresen lehet kezelni a jógával. ne feledjük azonban, hogy Patandzsali az öt jamát és az öt nijamát azért fekteti le a jóga alapköveiként, mert ezek nagyon fontosak a magasabb lépcsőfokokon megtett fejlődés szempontjából. 


Az igaz, hogy aki lelkiismeretesen gyakorolja az ászanákat, az könnyebben, természetesebben képes lemondani ezekről a függőségekről, mivel a rendszeres gyakorlás már eleve egy szabályozott keretet ad az életünknek. de azért ne becsüljük le az elme erejét! Az erkölcsi tiltások és előírások pontosan azért léteznek, hogy szabályok közé tudjuk szorítani az elménket, amely olyan, mint egy kisgyerek - meg kell határozni a számára, hogy mit szabad és mit nem. A büntetéstől való félelem és a bűntudat is pontosan ezt a célt szolgálja. Éppen ezért nem képmutatás és önbecsapás az, ha valaki őszintén és komolyan törekszik arra, hogy a jóga erkölcsi előírásait is kövesse, és ne takarózzon azzal, hogy "az majd úgyis jön magától".


A napokban a Facebook-on és emailben kaptam meghívókat jógás bulikba. Az egyik stúdió megnyitójára sört és bort lehetett vinni a tulajdonos bátorítására (biztos ő maga sajnálta rá a pénzt, de szívesen sommelierkedne), a másik stúdió Mikulás-partyján vízizpipa-sarok várta a sejtelmes ködbe burkolózni vágyó himalájai szádhu-utánzatokat. Amikor felszólamlottam ezek ellen a Facebook-on, egyesek még nekem is estek, hogy hát a party az party, nem? 


Nos, engedtessék meg nekem, hogy még egyszer ismertessem az elképzeléseimet arról, hogy mi lenne az ildomos életforma egy jógaoktató számára, és mit kellene képviselnie a tanítványai előtt. nyilván azt, amit ő maga is gyakorol, mert az nem hat túl hitelesnek, ha cigivel a szájában, kitágult pupillával és vodkanaranccsal a kezében bátorítja őket a józan és mértékeltes életre. Nos, akkor lássuk. Az ideális jógaoktató legyen józan, kerülje a alkohol és drogok fogyasztását, valamint a dohányzást. Legyen vegetáriánus, és ne játsszon szerencsejátékot. Érdekes, hogy mostanában pont a Szerencsejáték Zrt folytat reklámhadjáratot a játékfüggőség ellen. Az sem túlzottan szimpatikus, ha a tanár minduntalan randizni hívja a tanítványait. Lehetőleg legyen monogám típus, még jobb, ha házas, vagyis a partnerkapcsolatában a felelősség vállalásával is példát mutat. 


Elfogadható, ha valaki nem tudja mindezeket száz százalékban egyből követni De legalább őszintén törekedjen rá, mutasson felfelé ívelő tendenciát, és képviselje ezt az értékrendet. Következésképpen, ha egy ilyen jógaoktató bulit szervez a jógastúdiójában, akkor evidens, hogy ott nem lesz alkohol, fű, vízipipa, állati hulladarabok és pucérkodás. Ez pedig úgy jön ide, hogy voltak már kísérletek a meztelen jóga bevezetésére hazánkban is. Megint csak úgy gondolom, a jógának nem ezt kellene képviselnie. Láttam én már elég pucér pasit meg nyanyát az Omszki-tó partján, nem is viszem arra sétálni a gyereket nyáron. 


Az embereknek nem kell mindenáron lehetőséget biztosítani arra, hogy megtalálják a rosszat, mert azt anélkül is megteszik. Alkoholizálni, révülni meg húst zabálni bármilyen buliban tudnak, egy jógás buliban inkább a spirituális rezgéseket kéne kidomborítani. A probléma abban rejlik, hogy azokat az embereket, akik biológiailag elérték a 18 éves kort, automatikusan tudatilag is felnőtt emberként kezeljük, és rájuk bízzuk, hogy mit választanak, a helyes vagy a helytelen dolgokat. Az eredmény azonban az akaratgyenge lúzerek tömkelege, akik mindenki mást hibáztatnak a kudarcaikért és szenvedésükért, mert a világ sohasem tanította meg őket arra, hogy felelősséget vállaljanak a döntéseikért, és sohasem védte meg őket a legnagyobb ellenségüktől a saját kontrollálatlan elméjüktől. 


A jóga arról szól, hogyan tudjuk ezt a legnagyobb ellenséget a legjobb barátunkká tenni, de ne felejtsük el, hogy az elme makacs és erős, ezért előbb be kell törni, és csak utána lehet idomítani. Ha az oroszlánidomár nem tartana fegyelmet és nem tartaná félelemben az állatokat, akkor elképzelhető, hogy hamar vége szakadna a pályafutásának.

Túlélési útmutató hot ashtangásoknak

Egyre többen jönnek Hot Ashtangára, talán a téli hideg miatt, talán azért, mert rákattannak, mint én. Sokan több éves (vagy legalább hónapos) jógamúlttal vágnak bele az Ashtanga kísérletbe, de vannak olyanok is, akiknek ez az első jóga-élményük. Nyilván ez egy vízválasztó lehet sokak számára, van, aki beveszi a kanyart, és utána már egyéb lájtosabb jógaórákkal nem is lehet meghatni, de olyanok is vannak, akik az első alkalom után rájönnek hogy számukra nem az Astanga a legjobb választás, és átnyergelnek valamelyik másik óratípusra vagy jógairányzatra. Én tartom magam ahhoz az állásponthoz, hogy a jóga mindenkié, de azon belül az Astanga nem biztos, hogy mindenkinek a legjobb választás.


Bár én magam is a gyakorlásomban az astangát helyezem előtérbe, mégis azon az állásponton vagyok, hogy érdemes néha más ingereknek is kitenni magunkat, még hogyha annyira szerelmesek is vagyunk az astanga-sorozatokba. Szerintem beszűkült az a gondolkodásmód, hogy csak az astanga az igazi jóga, és csak az a valódi űberjógi, aki azt a (vélt vagy valós) tradicionális módon űzi, bármi is legyen az (ezzel kapcsolatban lásd ayogi találó bejegyzését). Az ilyen hozzáállás csupán egy újabb réteget eredményez a hamis egóban, és a gyakorló a külsődleges formán túli valódi lényeget tévesztheti szem elől. Mindegy, vissza a témánkhoz.


Néhány olyan gyakorlati tanácsot szeretnék megosztani a mai napon, amit általában a dörzsöltebb jógások már tapasztalatból tudnak, a kezdők viszont megspórolhatnak vele jó pár keserű élményt.


1. Érkezz időben, és ha beléptél a terembe, maradj csendben. Ha elkésel az óráról, és a recepciós hazairányít, az nem egy kellemes élmény. Ha viszont az óra előtti perceket tereferélve töltöd a kellemes melegben a barátaiddal, akkor esélyes, hogy az egész gyakorlás alatt olyan lesz a tudatod, mint egy vasúti váróterem, és ezzel ugyanakkor másokat is zavarsz. Sokkal jobb, ha belépsz a terembe, lefekszel savászanába és próbálod egy kicsit kiüríteni, lenyugtatni az elmédet, mielőtt elkezdődik a gyakorlás


2. Semmiképpen ne edd tele magad óra előtt, mert akkor pokol lesz a következő két óra. Egy komolyabb ebéd és a gyakorlás között minimum 3-4 órának kell eltelnie, kisebb étkezést követően is érdemes hagyni két óra szünetet. Ellenkező esetben már a lefelé néző kutyában jó esély van rá, hogy viszontlátod az ebédedet a matracodon, vagy óra közben feladod, mert nem bírod a szenvedést, amit önmagadnak okoztál.


3. Hidratáció! A "tradicionális" astanga gyakorlók nem szoktak inni gyakorlás közben. Ezzel csak az a gond, hogy ha eleve alulhidratált állapotban érkezel, akkor nem fogsz tudni izzadni, és ha izzadsz, akkor úgy leesik a vérnyomásod, meg a vércukrod, hogy elkezdesz szédülni, rosszul leszel, vagy elmegy az erőd. Tehát érkezz jól hidratált állapotban, ami azt jelenti, hogy a nap folyamán megittál 2-3 liter tiszta vizet vagy gyógyteát. Minél több koffeint töltöttél magadba a nap folyamán, annál fontosabb mindez, mert a koffein elvonja a vizet a szövetekből. Természetesen a legjobb, ha nem fogyasztasz koffeint és más mérgező anyagokat. Ha nem meleg teremben van az óra, akkor még esélyes is, hogy kibírod ivás nélkül, de akkor is érdemes óra után sokat inni, főleg, ha izzadtál. Ha melegben van az óra, akkor viszont több, mint valószínű, hogy izzadni fogsz, méghozzá több litert, tehát ilyenkor inkább érdemes inni, mint hősködni. Ugyanis az alulhidratált állapot megnehezíti a méregtelenítést. Ha nem tudsz izzadni, akkor nincs, ami kihozza a méreganyagokat. És akkor legfeljebb csak bebüdösödsz óra végére, mint egy ázott kutya, ahelyett, hogy megtisztulnál.


4. Méregtelenítés. Mindenki, minden állapotban tud jógázni (lásd a Vodka-jóga albumot), de azért a legjobb, ha józanul érkezel az órára, lehetőleg nem másnaposan, kialvatlanul és mosdatlanul. A kábítószert is lehetőleg mellőzd, legalább az óra előtt, de még jobb, ha teljesen beszünteted. Csak azért mondom, mert láttam már egy-két kitágult pupillát óra közben. Az alkohol és a drogok mellett a dohányzást is érdemes beszüntetni. A dohányosok izzadságán, leheletén erősen érződik a nikotin meg a kátrány, és az biztos, hogy a tüdőben lezajló oxigén- és pránacsere hatékonyságát erősen rontja a dohányzás. A vegetáriánus étrendet is ezért szoktuk ajánlani, mivel nem mindegy, hogy az ember a tegnapi marhapörköltet izzadja ki, vagy a spenót zamatos szaftját :-). Szóval az a lényeg, hogy minél kevesebb méreganyagot viszel be, annál könnyebb lesz a méregtelenítés. Máskülönben a gyakorlásod olyan lesz, mint az elefánt fürdése, amint befejezte a fürdőt, meghempereg a homokban, és kezdheti elölről.


5. Légzés. A legtöbb kezdő jógás elfelejt levegőt venni, mert túlzottan el van foglalva az ászanákkal, plusz a nehezebb pózokban visszatartja a levegőt és összeszorítja a fogát. Ennek következtében egyrészt lekopik a fogzománc (ezt a fogorvosomtól tudom), másrészt a sejtek nem jutnak elegendő oxigénhez. Vagyis hamarabb kifáradunk, és másnap nagyobb eséllyel lesz izomlázunk. Szóval koncentráljunk a mély, hangos légzésre, és ne szégyelljük magunkat! Persze zihálni meg nyögni azért nem kell, de a tenger morajlását nyugodtan duplikálhatjuk!


6. Izomláz. A közhiedelemmel ellentétben az izomláz nem egy kívánatos dolog. Általában annak a jele, hogy nem megfelelő fokozatossággal gyakoroltunk, vagy nem lélegeztünk megfelelően. Az izomrostok nem jutnak elegendő oxigénhez, túlerőltetjük őket. Ez nem csak a fájdalomérzetet okozó tejsav lerakódásához vezet, hanem sokkal sérülékenyebbé is teszi az izmot. Emellett nem csak az izmok nyújtására és feszítésére kell odafigyelni, hanem arra is, hogy a pózban lazítsunk el minél több izmot. A gyakorlat hatékonyságát nem feltétlenül az fogja növelni, ha minél több izmot minél jobban megfeszítünk. Ez inkább görcsökhöz vezet, és megakasztja a prána áramlását.


7. Sérülések. A jóga célja nem az, hogy sérüléseket szerezzünk, sőt, nem is szükségszerű, hogy ezek bekövetkezzenek. Vagy a figyelmetlenség, vagy a gyakorlatok helytelen módon vagy mértékben történő kivitelezése, vagy a belső stressz, vagy a túlerőltetés miatt húzódhatnak meg az izmaink, a szalagjaink. Én nem ellenzem az otthoni gyakorlást, de annak nem szoktam örülni, amikor valaki azzal jön órára, hogy milyen sérüléseket szerzett otthoni gyakorlás közben. Oda kell figyelni a tanár utasításaira, és közben befelé is kell figyelni, és igazításnál jelezni a tanárnak, ha úgy érezzük, hogy nem bírjuk ki a nyomást sérülés nélkül.


8. Női dolgok. Vannak olyan jógások, akik a teljes menstruáció ideje alatt gyakorolnak. Szerintem ez nem helyes, bár nem vagyok nő. Érdemes egy pár napot pihenni, ahelyett, hogy túlerőltetnénk magunkat. A fordított pózokat kifejezetten kerüljük a menstruáció alatt, és a bandhákat sem kell teljes erőből szorítani, főleg ha alhasi görcseink vannak. A terhesség esetén (feltéve, ha észrevetted), az első három hónapban mindenképpen kerüld az astanga gyakorlását, és az agnit is érdemes módosítani. A beágyazódás után szabadabban lehet gyakorolni, bizonyos megkötéseket figyelembe véve. A legbiztonságosabb a kismama-jóga gyakorlása, de Agnit is csinált már nálam egy-két kismama, majdnem a terhesség végéig. Szóval itt sem kell ragaszkodni az elképzeléseinkhez, mert főleg az első terhesség sok mindent megváltoztathat az életünkben.


9. Betegségek. Ha megfáztál, de nem érzed magad erőtlennek, akkor jöhetsz melegben is gyakorolni. Az izzadás jót szokott tenni, csak utána gyorsan zuhanyozz le és öltözz fel rendesen. Persze nem kell feltétlenül teleköhögni a termet vírusokkal, ha például influenzád van. Ha lázas vagy, akkor a megerőltető ászana-gyakorlás nem javasolt, inkább várj egy pár napot, és kúráld magad! Más sérülések, betegségek esetén tájékoztasd a tanárt, hogy figyelembe tudja azt venni. Igazából nagyon kevés olyan orvosi körülmény van, ami lehetetlenné teszi a jóga gyakorlását, a legtöbb esetben inkább az elme használja fel a betegségeinket mentségként arra, hogy miért nem akarunk gyakorolni. Ha viszont eljössz az órára, akkor számíts rá, hogy a tanár meg fogja követelni a kemény munkát és a koncentrációt, mert nem strandolni jöttél, hanem jógázni. 100% intelligens, koncentrált erőfeszítés = 100% eredmény.