Láb a nyak mögött

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Láb-a-nyak-mögötti sorozat

A láb-a-nyak-mögötti pózok alkotják az aktív elemek második esszenciális sorozatát, és a jógapózok közül a legfontosabb, leghatékonyabb és leghasznosabb pózok. Fontosságuk abban a tényben is megmutatkozik, hogy minden progresszív ashtanga vinyásza sorozatban több láb-a-nyak-mögötti póz van, mint az előzőben. Míg az első sorozat csak egy láb-a-nyak-mögötti pózt tartalmaz, a második sorozat már hármat, a harmadik sorozatban hat van, a negyedikben pedig már nyolc láb-a-nyak-mögötti póz van, ami az egész sorozat harmada.

Minden láb-a-nyak-mögötti póz célja először is az, hogy megnyissa a csípőízületet, másodszor pedig az, hogy erősítse a gerincet és a mellkast. Mindezt bármiféle káros hatás nélkül el lehet érni, ha analizáljuk a pózt és körültekintően, de kitartóan haladunk előre. Ha fölösleges sietséggel haladunk, és nem értjük a mögötte fekvő anatómiát, akkor visszaeshetünk és hosszú távon sokkal lassabban fogunk haladni. majdnem minden nehéz pózt el lehet sajátítani, ha precízen lebontjuk alkotóelemeire, amint azt később tárgyaljuk ebben a részben.

A láb-a-nyak-mögötti pózok megnyitják a csípőízületeket, ami folytatódik a haladó sorozatban az extrém csípőcsavarások formájában. ez a folyamat kiszabadítja az életerőt nyugvóhelyéről a gerinc tövéből, melynek felemelkedése isteni involúciót eredményez.

(Az „evolúció” kifejezés a latin evolvere szóból származik, ami a volvere („gurulni” és az ex („ki”) elütag összetétele. Az evolúció, vagyis a fajok és az egész világ „kigurulása” a megnyilvánulatlanból a jóga szemszögéből egy „lefelé és kifelé taró” folyamat, a tudat (szahaszrára csakra) felől a föld elem (múládhára csakra) felé. E folyamat közben az isteni önvalóról szóló tudás elvész. E tudás visszaszerzése érdekében a jógi lehetővé teszi az életerő felemelkedését a csakrákon keresztül, hogy felismerje az isteni lényeget a szahaszrára csakrában. Mivel ez a befelé és felfelé tartó mozgás megfordítja az evolúció irányát, involúciónak nevezik.)

A láb-a-nyak-mögötti pózok a mellüregben található szervek (vagyis a szív és a tüdő) fejlesztésében is fontos szerepet játszanak, mivel erőssé és rugalmassá teszik a bordakosarat a ránehezedő súly és pneumatikus nyomás által.

És végül, a hátrahajlítással együtt a láb-a-nyak-mögötti pózok visszaadják a gerincnek a vibráló és fluidikus természetét, hogy a Shakti felemelkedésének útjává válhasson. A hátrahajlítás közben a gerinc kiterjed, de egy mély, haladó hátrahajításban el kell lazítani a törzsfeszítőizmokat, és a törzshajlító izmok azok, amelyek mélyebbé teszik a hátrahajlítást. A láb-a-nyak-mögötti pózok a középnehéz és haladó hátrahajlítások kontrapózai. Hacsak nem extrém módon hajlékony egy gyakorló, előre fogja hajlítani a törzsét. Azonban ezekben a pózokban a helyes akció az, hogy a hát és a nyak feszítőizmai segítségével visszahozzuk a gerincet a semleges vagy egyenes helyzetbe, a nyakunk mögött lévő láb előrehajlító ereje ellenében. Ezáltal a láb-a-nyak-mögötti pózok fontos tényezővé válnak a törzsfeszítő izmok edzésében."

Ardha-matszjéndrászana

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Ardha-matszjéndrászana

Dristi: oldalra

Áttekintés: Az ardha-matszjéndrászana egy nehéz póz könnyített verziója, ami a harmadik sorozatban bukkan fel. Itt a célja nem az, hogy kihívás elé állítsa a jógit, hanem az, hogy összekapcsolja és elkülönítse a hátrahajlításokat a láb-a-nyak-mögötti pózoktól, és hogy egy kevésbé intenzív időszakot alkosson, mielőtt a következő nehéz póznak nekiállunk.

Ellenjavallat: Ha szkolióziskunk van, akkor észlelni fogjuk, hogy az egyik oldalra könnyebben megy a gerinc-csavarás, mint a másikra. A kisízületek elfordulásának megfelelően a csavarás hozzáadódik a szkoliózis oldalsó ívéhez, és az egész gerinc egy olyan spirált alkot, ami még nagyobb terhelést ró az amúgy is megterhelt struktúrára. Ahelyett, hogy a teljes mozgástartományba vinnénk a csavarást a hajlékonyabb oldalon, csak azon dolgozzunk, hogy a kevésbé hajlékony oldalon növeljük a csavarást, hogy így javítsuk az egyensúlyt. Más szavakkal, figyeljünk oda rá, hogy nem mélyítsük el a tendenciát, hanem törekedjünk az ellensúlyozására.

Vinyásza számolás

Szapta: belégzésre ugorjunk előre dandászanába.

Astau: Kilégzésre hajlítsuk be mindkét lábunkat, és emeljük meg a térdünket a talajról. Helyezzük el a bal lábunkat a jobb fenekünk külső oldala mellett, a bal térdünket pedig a padlón magunk előtt, hogy a térdünk pontosan előremutasson. Húzzuk vissza a jobb csípőt, mintha a bal térdünkkel egy vonalba akarnánk hozni a két csípőt. Spicceltessük a bal lábunkat, és hozzuk a lábujjakat közelebb a jobb fenekünkhöz. Ne segítsük az egyensúlyozást a pózban a lábfej pipáltatásával. Helyezzük el a jobb lábunkat a bal comb külső oldala mellett, a térdünk mutasson felfelé.

Csavarodjunk ki jobbra, és vigyük ki a bal vállunkat a jobb térdünk külső oldalához. Fogjuk meg a jobb lábunk belső oldalát és a nagylábujjunkat a bal kezünkkel. Forgassuk a karcsontunkat befelé, hogy a könyök kifelé mutasson, és ne a lábunk felé. Ha kifelé fordul a könyökhajlatunk, abban az esetben nagyobb nyomás nehezedik a könyökünkre és hajlamosak leszünk hiperextendálni azt.

Nyúljunk hátra a jobb karunkkal és fogjuk meg a bal combunkat. Húzzuk lefelé a jobb ülőcsontunkat a talaj felé és forduljunk tovább a légzéssel együtt. Húzzuk lefelé a lapockákat a hátunkon, és emeljük a szegycsontot és a tarkónkat a plafon felé.

A tarkónk legyen egy vonalban a gerinccel, ne toljuk előre az állunkat.

Engedjük a gerincünket megnyúlni azáltal, hogy a fejtetőnkkel és az ülőcsontokkal ellentétes irányba nyújtózunk. Használjuk a karjaink erejét ahhoz, hogy mélyebbre menjünk a csavarásban. Nézzünk el a jobb vállunk felett, és vegyünk öt levegőt.

Az aktív elengedés technikája: Ugyanazt a technikát használjuk, mint a bharadvádzsászanában. Másodlagos erőfeszítésként aktiváljuk finoman a törzsizmokat, mintha ki akarnánk jönni a csavarásból, de ellensúlyozzuk ezt avval, hogy még nagyobb elsődleges erőfeszítést teszünk a karjainkkal. A törzsizmaink excentrikusan meg fognak nyúlni és képesek leszünk mélyebbre menni a csavarásban.

Kilégzésre forduljunk körbe és tegyük le a kezeinket mindkét oldalon, készen állva felemelkedni. Megtehetjük azt is, hogy egyenesen hátraugrunk a pózból, vagy a dandászanán keresztül megyünk hátra, arra törekedve, hogy a lábunk ne érjen le a padlóra hátraugrás közben.

Nava: Belégzésre emeljük ki magunkat kartámaszba és maradjunk ott a belégzés hátralévő részéig.

Dasa: Kilégzésre lebegjünk hátra csaturanga-dandászanába.

Ékádasa: Belégzésre fefelé néző kutya.

Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutya.

Trajódasa-astadasa: Ismételjük meg az ardha-matszjéndrászanát a bal oldalra is.

Megjegyzések: A csípőízületek elhelyezésénél az a szempont legyen a mérvadó, hogy mindkét ülőcsont és a jobb térdünk külső oldala is stabilan támaszkodjon a talajon. Így nem billen ki oldalra a medence a csavarásban. A karpozíció szinte minden ember esetében feszültséget okoz a könyökízületben, kivéve azokat, akiknek mát anatómiailag is hiperextendált a könyökük. Éppen ezért a további hiperextendáció elkerülése érdekében én a marícsjászanákból ismert karkulcsolós kéztartást szoktam ajánlani, a térd alatt átdugva a bal karunkat. Ez a kulcsolás segít a mellkas erőteljesebb nyitásában is, mivel a jobb karunkat a ballal megfogjuk csuklónál és előrehúzzuk, míg a klasszikus verzióban a jobb kézzel csak a combunkba (ritkább esetben a sípcsontunkba) tudunk kapaszkodni, és így kevesebb erővel tudjuk hátrafelé húzni a jobb vállunkat. Manju Jois úgy tanította, hogy először balra forduljunk ki, majd utána végezzük el a pózt jobb oldalra."

Integritás

Sokat gondolkodom azon, hogy mi az, ami a szememben értékessé tesz valakit, és nem tudtam még máshogy megfogalmazni, mint ezzel a nehezen értelmezhető szóval. Talán annyit tesz magyarul, hogy összefüggőség, következetesség, teljes körűség. Persze nem kötelező azzal foglalkozni, hogy mi az, amitől én értékesnek gondolok valakit, hiszen régen rossz, ha mások véleményét tekintjük mérvadónak saját életünk ér értékrendünk kialakítása során.

Mindazonáltal mégis csak fontos az elismerés, a bíztatás, a pozitív visszacsatolás, főleg, ha olyan emberektől jön, akiket mi magunk választottunk barátunknak, tanácsadónknak, példaképünknek, és valóban tartalmas kapcsolat fűz hozzájuk, nem csak felszínes, külsődleges, önző, esetleg érdekkapcsolat. Az integritás ellenpólusa ugyanis számomra a felszínesség. És ez nem csak azt jelenti, amikor valakiben nincs valódi tartalom, eredetiség, egyéniség, elhivatottság, küldetéstudat; hanem azt is, amikor azt látom valakinél, hogy a felszín, vagy a kifelé mutatott kép, "imidzs" bizony sokban eltér a belsőleg megélt valóságtól. Ez ugyanis a legtöbb esetben belső feszültségeket generál. 

Az integritás egyik fontos eleme a számomra, hogy legyen valami, amiért élünk-halunk, de persze a legjobb, ha ez egy olyan dolog, amivel nem bántunk senkit, és az emberiségnek is valamilyen pozitív értéket közvetítünk vele. Amikor úgy érezzük, hogy valami ellenállhatatlanul vonz, akkor tudjuk a legértékesebbet alkotni. Márpedig alkotni öröm, és alkotni kel, mert erre született az emberiség. Nem arra született, hogy túléljen, nem arra született, hogy birtokoljon, nem is arra született, hogy megoldja a problémákat, amiket saját maga kreált. Még csak nem is arra született, hogy létrehozza a tökéletes társadalmat, a tökéletes civilizációt, a tökéletes vallást vagy a tökéletes fajt. 

Az ember a maga esendőségében és tökéletlenségében is csodálatra méltó és gyönyörű. Arra születtünk, hogy meglássuk a szépséget önmagunkban, egymásban, a Világban, és kifejezzük azt. Arra születtünk, hogy lángoljunk, lobogjunk valamiért, és elhamvadjunk érte, áldozzuk fel magunkat, csakhogy újjászülethessünk a hamvainkból. Patadzsali szerint nem kell megváltoztatni a világot, hanem tanulni kell belőle, és amikor megvalósítottuk örök spirituális természetünket, akkor a tünemény világ káprázata már nem fog elvakítani. 

Érdekes módon még a spirituális keresők között is sok olyan esettel találkozom, amikor a valódi integritást valami mással próbáljuk helyettesíteni, mert elviselhetetlennek érezzük az űrt, ami a spirituális keresés hatására keletkezik bennünk. Nem akarjuk többé azonosítani magunkat azokkal a dolgokkal, amiket korábban fontosnak tartottunk, mert elveszítik az értéküket a szemünkben. Ugyanakkor kétségbeesetten elkezdünk keresni egy tökéletesebb, rokonszenvesebb spirituális identitást, ami gyakran vagy fanatizmusba, vagy a külsőségek hangsúlyozásába torkollik. A fanatizmus egy jó menekvés azelől, hogy szembe kelljen nézni valódi problémáinkkal, melyek bizony nagyon egyéniek és sok-sok aprólékos munkát igényelnek. A felvett spirituális identitás azonban meglehet éppen olyan felszínes marad, mint a korábbi, anyagi énünk. Amikor fontosabb lesz az, ahogy kinézünk, amit mondunk, ahogy viselkedünk, és amilyen pozíciót töltünk be mások szemében, mint az, amit valójában érzünk, akkor vakvágányra jutottunk.

Az integritás nem egy statikus állapot. Amikor jön a változás, akkor hajlandónak kell lenni változni. De ugyanakkor érezni kell a változás ritmusát, és eggyé kell válni a flow-val. Ilyenkor a természet erejét a saját épülésünkre tudjuk használni, és egyszerre át tudjuk adni magunkat annak a feladatnak, amire születtünk, anélkül, hogy az egónk túlzottan felduzzadna. Sokszor láttam embereket beleragadni egy-egy szerepbe, akár anyagi, akár spirituális azonosságba, és abban a pillanatban, amikor elkezdtek ellenállni a változás szelének, mert féltek, mert nem akarták feladni a látszólag biztosat a bizonytalanért, elveszítették valódi fényüket, valódi erejüket, és már csak az egójuk maradt. Ez mindannyiunkkal megtörténhet, akár többször is életünk során. Nem vagyunk mentesek a hibák elkövetésének lehetőségétől, de mindig van lehetőségünk arra, hogy újrakezdjük, vagy lezárjunk egy fejezetet, és elkezdjük a következőt írni az életünk könyvében, ahelyett, hogy az előzőt olvasnánk újra és újra, akár magunkat, akár másokat győzködve. 

A jógikus mondás, hogy "Élj a jelenben", nagyon mély jelentést takar, és a legtöbbször a félelmeink miatt foglalkozunk a jelen, a MOST helyett a múlttal vagy a megfoghatatlan jövővel. Régóta az az alapelvem, hogy "Nem kell foglalkozni egy probléma megoldásával, amíg a probléma még nem nyilvánult meg". Viszont, ha megnyilvánul, akkor nem szabad halogatni a megoldást, és meg kell tenni a szükséges erőfeszítést, meg kell hozni az áldozatot, mert életünk küzdelmek sora, és sokszor a végén nem az számít, hogy hány csatát nyertél, hanem az, hogy hogyan küzdöttél, és hogy nem adtad fel, akármennyi kudarc is ért. Az igazi harcos nem adja fel.

Jóga-korunta = Jóga-makaranda?

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"Mark Singleton alaposan körüljárta a kérdést¹, és Pattabhi egyes idősebb tanítványaitól még azt az állítást is hallotta, hogy Pattabhi Jois személyesen is jelen volt, amikor guruja a Yoga koruntát megtalálta és tanulmányozta Kalkuttában. Singleton azonban rámutat, hogy a logikus lépés az lett volna, ha vagy Krishnamacharya, vagy Jois lemásolják az egyetlen létező példányt, vagy legalább a Krishnamacharya által a gurujától, Ramamohan Brahmacaritól kapott szóbeli tanításokat papírra vetik. Ez egyébként nem lett volna elképzelhetetlen Krishnamacharya részéről, mivel a később említésre kerülő Yoga rahasya című művel is ezt tette.

Singleton kiemeli azt is, hogy Krishnamacharya meg sem említi a Yoga koruntát azokban a műveiben, amelyeket abban az időben alkotott (Yoga makaranda, 1935 és Yogasanagalu, 1941). De még abban a listában sem sorolja fel, amelyet a Yoga makaranda forráslistájaként megjelöl². Singleton azzal zárja eszmefuttatását, hogy Jois korai tanítványai szerint maga az “astánga vinyásza” név sem volt használatban egészen addig, amíg az első amerikai tanítványok meg nem érkeztek Mysore-ba. Még ha maga Jois is találta ki ezt a nevet, engedve a nyomásnak, hogy oktatási stílusát megkülönböztesse például más tanítvány-társai (Iyengar, Desikachar) stílusától, szerencsére túl általános nevet választott és nem próbált élete későbbi, világsikerrel övezett éveiben sem jogilag védett márkanevet faragni az általa alkotott jógastílusnak.

Srivatsa Ramaswami, aki Joissal ellentétben több, mint 30 évig tanult Krishnamacharya vezetése alatt, a következőképpen jellemezte Pattabhi Jois astánga rendszerét³: szerinte Jois Krishnamacharya Yoga makarandájára alapozva állította össze a sorozatokat, amely azonban csupán a töredéke volt annak, amit Krishnamacharya a mesterétől megtanult és az élete során átadott a tanítványoknak. Való igaz, hogy az astánga jóga hat sorozata, bár közönséges földi halandók számára egyáltalán nem olyan könnyen elsajátítható még egy egész életen át tartó gyakorlás során sem, csupán mindössze körülbelül 200 ászanát tartalmaz. Ramaswami azt mondja, hogy Krishnamacharya mintegy 700 ászanát tanult a mesterétől⁴, míg Desikachar szerint Ramamohan több, mint hétezer ászanát ismert, és Krishnamacharya legalább háromezret megtanult tőle. Maga Desikachar, Krishnamacharya fia harminc évnyi tanulás után körülbelül ötszáz ászanát sajátított el apjától⁵.

Ezek után érdemes megvizsgálni a Yoga makarandában ismertetett ászanákat, melynek címe egyébként kísértetiesen összecseng a misztikus Yoga koruntáéval⁶. Az ászanák mindegyike megtalálható az astánga vinyásza rendszer első négy sorozatának valamelyikében, bár a ma oktatott sorozatok más ászanákat is tartalmaznak azokon kívül, amiket Krishnamacharya felsorolt. A gyakorlatok sorrendje is más, mint a ma ismert sorozatokban. Mindazonáltal elképzelhető, hogy a könyvben található gyakorlatokat Pattabhi Jois kiegészítette azokkal, amiket Krishnamacharyától személyesen tanult, illetve a gurujával közösen összeállított sorozatokat adta tovább tanítványainak. Az egyes ászanák kivitelezésének leírásánál Krishnamacharya is az astánga rendszerben használatos vinyásza módszert követi. Az valószínűsíthető, hogy Jois nem vett be más, külső elemeket az oktatásába, vagyis az általa oktatott sorozatok minden eleme Krishnamacharyától származik. Emellett természetesen elképzelhető az, hogy ő csak azt az oktatási stílust vitte tovább, amit Krishnamacharya Mysore-ban kéviselt, és a fenntarthatóság és megjegyezhetőség érdekében rögzítette a gyakorlásra ajánlott ászanák sorrendjét és körét. Ezt a lépést több iskola is megteszi manapság, nevezetesen fix gyakorlatsorokat oktatnak például a Bikram, Sivananda, Synergy, Anusara stb. jógairányzatok mesterei."

1vö. Singleton 2010: 184-186. old.

2A lista a következő műveket tartalmazza: Hatha-jóga Pradípiká, Rádzsa-jóga-ratnakára, Jóga-tárávalí, Jóga-phala-pradípiká, Rávana-nádí, Bhairava-kalpa, Srí Tattva-nidhi, Jóga-ratnakaranda, Mahánárájaníja, Rudra-jámala, Brahma-jámala, Atharvana-rahaszja, Pátandzsála-jógadarsana, Kapila-szútra, Jóga-jágjavalkja, Gheranda-szamhitá, Nárada-pancsarátra-szamhitá, Szattva-szamhitá, Szúta-szamhitá, Dhjánabindúpanisad, Sándiljópanisad, Jóga-síkhopanisad, Jóga-kundaljupanisad, Ahirbudhnya-szamhitá, Nádabindúpanisad, Amritabindúpanisad, Garbhopanisad. Singleton 2010: 222. old.

3Ramaswami 2005: Preface XIV. old.

4Ramaswami 2005: Introduction XVII old.

5Desikachar 1998: 43. old.

6vö. Krishnamacharya 2006: 51-151. old.

Tíz hónapja tisztán

Éppen utánaszámoltam a minap, lassan tíz hónapja, tavaly március óta folytatódik a vegán kísérlet, vagyis akkor döntöttem el, hogy leállok a tejtermékek fogyasztásával, és rá egy-két hónapra Orsi rá- (illetve le-) beszélésére leálltam a szójával is. A finomított gabonákat és a cukrot már jóval korábban kiiktattam az étkezésemből, de a gabonák az egy külön téma, majd valamikor írok róla egy blogbejegyzést. Ami a legszámottevőbb változás, az az állati eredetű fehérje teljes elhagyása. Helyette még több zöldséget, gyümölcsöt, superfoodot tolok, illetve fehérjeforrásként főleg olajos magvakat, hüvelyeseket, pár féle gabonát, és vegán protein-port fogyasztok. Ez utóbbi kendermag- rizs- és borsóprotein keveréke. 

A húsról és a tojásról már 24 éve leálltam, 1990 tavaszán. Tejtermékből viszont nagyon sokat fogyasztottam egészen tavalyig, és valószínűleg a szervezetem megelégelte az iszonyú kazein-terhelést (ez kb heti 10 kiló tejterméket jelentett összességében joghurt, túró, sajt és proteinpor formájában). A kazein ugyanis az egyik leglassabban és legnehezebben emészthető fehérje, és számos krónikus betegség, (rák, csontritkulás, autoimmun betegségek) kifejlődését elősegíti. Emellett lelassította az emésztésemet, és az izomépítést is. Sokan azt gondolják, hogy ha nagy mennyiségű állati fehérjét fogyasztanak, akkor gyorsabban épül az izmuk, de ezt csak azért gondolják, mert nem próbálták ki a növényi fehérjét, ami sokkal jobban és könnyebben emészthető, és ahogy a metabolizmusunk felgyorsul, az izomépítő és renegerációs folyamatok is gyorsabbak lesznek.

Nos, mik a tapasztalataim eddig a vegán étrenddel? Sokkal frissebb vagyok, nem vagyok annyira fáredékony, és jobb a teherbírásom, gyorsabb a regenerációs időm. A testsúlyom is nőtt 2-3 kilót egy év alatt, ami főleg izomba ment. Ez volt az egyik fő kritérium, amit a kísérletnél megszabtam: ha hirtelen fogyni kezdek, akkor valami nem oké. Ekkora edzésterhelés mellett a fogyás arra utal, hogy az izmot égeti a szervezet a munkavégzés során, vagyis elégtelen a tápanyag-bevitel és a regeneráció. Nos, úgy érzem, haladok előre, lassan, de biztosan. Az erőnlétem jobb, a régi trikóimba már nem nagyon férek bele. A harcosok étrendjének megfelelően este eszem a legtöbbet, mégis meglátszanak a kockák a hasamon. Reggel pedig nem ébredek úgy, mintha gyomronlőttek volna, míg egy lisztet és sajtot tartalmazó vacsora után szinte mindennapos volt a "másnaposság-érzet". 

Áprilisban eltört a karom, ez is szépen meggyógyult a zöldturmixok és az algák segítségével. Közben Orsi terhes is lett, vagyis úgy látszik, a vegán étrend a termékenységet is elősegíti. Bár Orsi most néha megkívánja a tejterméket, és a gyerek elől sem fogjuk minden áron tiltani, én úgy érzem, hogy sikerült megszabadulnom a kazein-függőségtől. A kazein és az állati fehérjék ugyanis függőséget okoznak, és az ember elkezd ragaszkodni az ízükhöz, ami miatt újra és újra enni akar belőlük, akkor is, ha tudja, hogy nem tesz jót az egészségének. Az állati fehérje hirtelen megvonása pszichés elvonási tüneteket, sóvárgást szokott produkálni, mert valahogy a szervezetünk függővé válik az állati fehérje emésztése során keletkező toxinoktól, és amíg azok teljesen ki nem ürültek (ami pár hónapot jelent), addig a sóvárgás még fenn fog állni. Egyébként a tofuval és a szejtánnal (búzafehárje) is hasonló a helyzet. A vegánok húspótlónak használják őket textúrájuk és magas fehérjetartalmuk miatt, és mivel fogyasztásuk megdobja a dopamin-szintet az agyban, úgy érezzük, hogy laktatóbbak és több elégedettséget okoznak, mint egy olyan vegán étel, amiben nincsenek benne.

Az emésztésem felgyorsult, és a hüvelyesek vagy kafiolfélék is sokkal kevésbé puffasztanak, mint amikor ettem tejterméket. Ez talán annak tudható be, hogy a tejtermék eléggé odacsap a bélflórának, mivel sokáig rohad a beleinkben, míg a növényi ételek sokkal hamarabb emésztődnek, és rosttartalmuk miatt hamarabb továbbítódnak a tápcsatornában. A testszagom régebben sem volt kellemetlen, ebben nem észleltem különösebb változást, bár érzékeny vagyok a szagokra. A bőrömről sem tudom megmondani, hogy mennyit változott, talán külső szemlélő jobban látja. Minden esetre tavaly nyáron sokkal jobban lebarnultam, mint eddig bármikor, és szinte egyáltalán nem égtem meg. A napozásról meg a D-vitaminról is majd illene külön cikkben nyilatkozni, valamikor ráveszem magamat.

Talán vidámabb is vagyok, jobb a stressztűrő képességem, és képes vagyok a legsötétebb pillanatokban is látni a fényt az alagút végén. Ez szerintem azért fontos, mert az elménknek nagy hatalma van, hogy bevonzza a pozitív vagy negatív dolgokat, attól függően, hogy min meditálunk a legtöbbet. A táplálék minősége pedig erősen befolyásolja a gondolatainkat is.  

Amikor elkezdtem a vegán kísérletet, akkor megfogadtam, hogy nem fogok vallást csinálni belőle, és üldözni azokat, akik másképp táplálkoznak, mindenféle egészségügyi, erkölcsi, ökológiai meg egyéb érvekre hivatkozva (amik nem mellékesen szép számmal vannak, és igazak is). Azt is többször elmondtam, hogy mindenkinek másmilyen a testalkata, emésztése, genetikája, életvitele. Ezért nem jelenthetjük ki, hogy hajszálpontosan ugyanúgy kell táplálkoznia mindenkinek. Én folytatom a magam kísérletét, és ha ti is kedvet kaptok hozzá, akkor szintén érdemes nekilátni, és addig módosítgatni, amíg nem vagytok elégedettek az eredménnyel. 

Ki volt Vamana Rishi?

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"K. Desikachar is azt állítja nagyapja, Krishnamacharya életrajzában, hogy Ramamohan Brahmacari szóbeli formában megtanította Krishnamacharyának a Yoga koruntát és még sok más jógaírást. Ő azonban kételkedik abban, hogy a Yoga korunta lenne az astánga vinyásza rendszer „forgatókönyve”:

„Krishnamacharya tanulmányainak időtartama tanárával hét és fél év volt. Rama Mohana Brahmacari kívülről megtanultatta vele az egész Jóga-szútrát, Yoga koruntát (egy nepáli nyelvű szöveget) és más fontos jógaírásokat. Krishnamacharya szerint a Yoga korunta az információk kincsesbányája volt, beleértve azt, hogy az ászanákat és a pránájámát hogyan kell különböző személyek igényeihez igazítva módosítani, és hogyan kell különböző segédeszközöket használni a gyógyulás folyamatának elősegítésére. Krishnamacharya ezt saját maga írta erről a szövegről, amely azóta elveszett, és a szavai ellentmondanak annak a népszerű elképzelésnek, hogy a Yoga korunta volt az astánga vinyásza jóga alapja.”¹

Maehle szinén Krishnamacharya életrajzára hivatkozva egyenesen azt állítja, hogy a Yoga korunta nem csak a vinyászák csoportjait tartalmazta, hanem a Jóga-szútrákat is, a Jóga-bhásja kommentárral együtt, amit Vjásza írt. Mindezek a művek egy kötegben voltak abban a példányban, amit Krishnamacharya a könyvtárban talált. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy Patandzsali astánga-jógája és Vamana astánga vinyásza rendszere ugyanannak az éremnek a két oldala – elmélet és gyakorlat tökéletes kombinációja². Maehle azt is kiemeli, hogy az astánga vinyásza rendszer kifejezetten családos emberek számára lett megalkotva, így lehetővé téve a Jóga-szútra tanításainak gyakorlását azok számára is, akik nem élnek szerzetesi vagy remete-életet³.

Maehle indiai mestereinek kijelentéseire hivatkozva kb 4000 évvel ezelőttre teszi a Yoga korunta állítólagos szerzőjének, Vamana Rishinek korát. Ez azonban némi következetlenségre utal, mert ebben az esetben Vamana nem adhatott egy olyan rendszert, ami a majdnem 2000 évvel később élt Patandzsali Jóga-szútráinak gyakorlatba ültetését megkönnyítette volna az elfoglalt családos emberek számára. Természetesen minden, indiai történelemmel kapcsolatos datálási kísérletet fenntartásokkal fogad a történettudomány, úgyhogy talán el is tekinthetünk a két szerző időrendi sorrendbe állítására tett kísérletektől, annál is inkább, mert Vamana személyazonossága erősen vitatott. A legrészletesebb információ Vamana Rishiről szintén Steinertől származik:

“Azt mondják, hogy Vamana Rishi akkor született, amikor az astánga jóga majdnem a feledés homályába merült, és egy bölcs kellett hozzá, hogy visszaadja azt az emberiségnek. Vamana Rishi kifejezetten ebből a célból inkarnálódott. Mivel már az anyja méhében volt, neki saját magának nem volt fogalma az astánga jógáról. Ezért Visnun meditált, hogy segítséget kapjon tőle. Így az történt, hogy Visnu megtanította neki az astánga jóga rendszert az anyaméhben. Miután a kilenc hónap eltelt, Vamana még nem végzett a tanulmányaival. A legenda szerint nem volt hajlandó addig megszületni, amíg be nem fejezte az astánga jóga tanulmányozását.”⁴

Az anekdota forrása természetesen ismeretlen, de az ilyesféle történetek nem ritkák az indiai bölcsekkel kapcsolatban. Az első kérdés, ami azonnal felvetődik, hogy fellelhető-e más, a konkrét astánga-tradíción kívülről jövő utalás Vamana Rishi személyiségére vonatkozólag. A hindu hagyomány nem tart számon Vamana nevű bölcset, csupán Visnu avatáráját, Vamanát, a törpe bráhmanát, aki a Trétá-júgában jelent meg⁵. Feuerstein datálásában valahol Kr.e. 3300 körülre teszi Kasjapa Muni, Vamana apja létezését⁶, persze a tradíció szerint a Trétá korszak sokkal korábban volt. A szerző kiléte tehát még nagyobb talány, mint magának a műnek a létezése, ugyanis Vamana avatárának semmilyen írásművet nem tulajdonít a hagyomány. Most azonban lássuk, miként vélekednek a Yoga korunta létezését kétségbe vonó kutatók!"

1Desikachar 2005: 58-59. old. Desikachar a “Yoga Kuranta” átírást alkalmazza, de valószínűleg ugyanarra a műre utal.

2Maehle 2006: 1. old.

3Maehle 2006: 2. old.

4http://www.ashtangayoga.info/practice/tradition/traditionsroots/

5http://en.wikipedia.org/wiki/Vamana

6Feuerstein 2001: 258. old.

Ászanák és csakrák

Az  ászana-gyakorlás tudatosítása szempontjából nem elhanyagolandó az a kérdés, hogy melyik ászana melyik csakrát aktiválja. A legtöbb tradicionális gyakorlatsor, például az Ashtanga vinyásza jóga első sorozata is úgy van összeállítva, hogy nagyjából alulról fölfelé egymás után aktiválja a csakrákat. Ez a sorrend logikus, hiszen általában az anyagból, a gyökércsakrából indulunk ki, és fölfelé áramoltatjuk a pránát, a Kundalini energia is ébredése esetén lentről felfelé halad, a spirituális szint felé, amelyet a koronacsakra képvisel. 

Az első sorozatnál maradva, az álló pózok főként a múládhára (gyökér) csakrára hatnak. A sorozat további részében előrehajlításokat és csípőnyitó pózokat végzünk, melyek főként az alsó három csakrába (múládhára, szvádhisthána, vagyis szexcsakra, a köldök alatt és manipúra, azaz köldökcsakra, mely egyesek szerint a gyomor/napfonat magasságában helyezkedik el) áramoltatják az energiát. A második sorozatban található hátrahajlító pózok már a szívcsakrát is aktiválják, bár a második sorozat második felében ismét visszatérnek a csípőnyitó pózok. A befejező sorozatban a hátrahajlítások és a hidak a szívcsakrából a torkocsakrába áramoltatják a pránát, amit a szarvángászana (gyertyapóz) sorozattal teszünk intenzívebbé. A fejenállások a második sorozat végén és a befejező sorozatban egyaránt a koronacsakrát aktiválják. Amikor megérkezünk a lótuszüléshez, akkor az ágjá csakrára (harmadik szem) koncentrálva hozzuk létre az áramlást a múla bandha és a szahaszrára (koronacsakra) között.

Most azonban az Agni Flow gyakorlatsoron szeretném szemléltetni ugyanezt az elvet, hiszen itt is a csakrák fokozatos aktiválására törekedtem.

A sorozat napüdvözletekkel kezdődik, melyek aktiválják a szusumnát, és megnyitják az utat a prána számára a központi energiavezetékben. Mivel az ászanák elsősorban energetikai szinten hatnak, és nem csak fizikailag, nagyon fontos, hogy aktiváljuk a szusumnát és tudatosítsuk a légzést, illetve a bandha-munkát a gyakorlás elején. Anélkül az ászana-gyakorlás valóban csak fizikai hatásokat képes kelteni, és tornagyakorlattá degradálódik.

A napüdvözletek után álló pózokat végzünk, dominánsan terpeszben (trikónászana) vagy vírabhadrászanában (hercospózban). Ezek a terpesztett pózok laktiválják a kapcsolatot a talpcsakrák és a múla bandha között, és a combokra jutó erőteljesebb terhelés, valamint az egyensúlyozó pózok is elősegítik az energia begyűjtését a medencébe. Az álló gyakorlatok közötti utolsó gyakorlatsor féllótuszos pózokból áll. Ezek lezárják a gátcsakrát és a második csakra felé áramoltatják az energiát. A talajpózokat előrehajlító és csípőnyitó pózokkal kezdjük (pascsimóttánászana, upavista kónászana, kúrmászana és ezek kiemelt változatai), majd rátérünk a lótusz-gyakorlatsorra. Ez a sorozat is úgy van felépítve, hogy az alsó csakrából a szvádhisthána- és köldökcsakrába áramoltatja az energiát. 

Ezután a láb-a-nyak-mögötti sorozat következik, amely erős nyomást gyakorol a hastájékra, és így aktiválja a manipúra-csakrát. Ekkor a prána a köldök- és szívcsakra közötti területre gyűlik. Majd rátérünk a térdelő hátrahajlításokra, melyekkel a szívcsakrába áramoltatjuk a pránát. A hídban végzett hátrahajlításoknál a fej már alacsonyabban van a szívnél, így a prána tovább áramlik a torokcsakra felé. Ekkor következik a hanumánászana és az ékapáda-rádzsakapótászana, melyben a hátrahajlítást kombináljuk egy erősebb csípőnyitással. Így megerősítjük a prána felfelé áramlását a gát és a torokcsakra között. A sorozat végén jönnek a fordított pózok, vagyis az alkartámasz és a kézenállás. Ezekkel aktiváluk az ágjá (harmadik szem) és szahaszrára-csakrákat, majd levezetőnek a gyertyapóz változatait, és végül az ekét (halászana) végezzük. A dzsálándhára bandha alkalmazása a sorozat végén megakadályozza a feji csakrák túlaktiválását, ami zavaró lenne a relaxáció és a gyakorlás utáni pihenés során. 

Az Agni Flow-sorozat tehát, bár nem mondanám könnyű műfajnak, egyesíti magában az Ashtanga első és második sorozatának előnyeit, és energetikai szempontból teljes értékű gyakorlást biztosít másfél órában, aminek hatásait az életünk minden területén megtapasztalhatjuk. 

Bharadvádzsászana - vinyásza

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Forgassuk kifelé a bal combot, hogy leföldeljük a bal ülőcsontot. Csavarjuk a jobb combot (amely féllótuszban van) befelé és engedjük ki a combcsontot a csípővápából, hogy ellazulhassanak a combközelítő izmok. Aki kezdő a lótuszpózban, az gyakran reflex-szerűen beszívja a combját a csípővápába. Ez azonban megfeszíti a combközelítő izmokat, és csökkenti a hajlékonyságunkat a lótuszban. Ha nem szokunk le erről a reflexről, az gyakran jelenti a térdproblémák kezdetét. A reflex legyőzése érdekében engedjük ki a combcsontot a csípővápából minden lótusz- és féllótusz-pózban.

Nézzünk át a jobb vállunk fölött és lélegezzünk mélyen, engedjük a rekeszizmot leereszkedni a mellkasból, és a bordákat eltávolodni egymástól. Használjuk a kilégzést arra, hogy nyújtózkodunk, és engedjük a gerincnek a csavarodást jobbra. Húzzuk lefelé a lapockákat a hátunkon, és nyújtózkodjunk a fejtetőnkkel fölfelé, engedjük le az állunkat, és földeljük le az ülőcsontokat.

Az aktív elengedés technikája: Ebben a pózban az elsődleges erőfeszítésünk az, hogy a karokkal mélyebbre juttassuk magunkat a csavarásban. Csináljuk ezt addig, amíg el nem értük a maximális csavarást, közben fenntartva az érzékenységünket és anélkül, hogy a nyers erőhöz folyamodnánk. A csavarás erős elsődleges hatása mellett, a valamivel gyengébb másodlagos hatás az, hogy a törzsizmainkkal igyekszünk ellensúlyozni a karok hatását. Miközben a karokkal jobbra fordítjuk a törzset, hagyjuk, hogy a törzsizmok megpróbálják visszaforgatni balra, mintha próbálnánk kijönni a pózból. A törzsizmok most excentrikusan nyúlnak, és a csavarásunk mélyülni fog.

Vegyünk öt levegőt és nézzünk hátra a jobb vállunk fölött. Kilégzésre forduljunk vissza és tegyük le a két tenyerünket a lábaink mellett, készen állva a kiemelésre. Egyenesen ki is ugorhatunk a pózból.

Ellenjavallatok: Először is, ha kellemetlen érzet van a térdünkben, akkor egyenesítsük ki a jobb lábunkat, és úgy ugorjunk hátra, mint a krouncsászanából. Másodszor, ha szemernyi kétségünk is van afelől, hogy a jelenlegi hajlékonyságunknak megfelelő mértékű erőt építettünk fel, egyenesítsük ki mindkét lábunkat dandászanába, és készüljünk fel egy normális hátraugrásba, mint az első sorozatban, anélkül, hogy a lábunk a földhöz érne. Különösen nőknek ajánlom ezt a mozdulatot. Tegyünk erőfeszítést az erő és hajlékonyság közötti egyensúly létrehozására. Ne hajtsunk a túlzott hajlékonyságra, különösen ne azért, hogy jól nézzünk ki a pózokban! A túlzott hajlékonyság instabilitáshoz vezet, és sokkal nehezebb korrigálni, mint a túlzott merevséget. A megfelelő stabilitás nélkül az ismétlődő hátfájás megakadályozhatja a rendszeres gyakorlást.

Ha egyenesen kiugrunk a pózból, csalhatunk azáltal, hogy a bal lábunkkal ellökjük magunkat, aminek következtében a hasizmainkat nem dolgoztatjuk meg eléggé. Ezt a könnyítést csak akkor alkalmazhatjuk, ha már léggé erősek vagyunk. ha nem, akkor a hátraugrásnak ez a módja fokozatosan csökkenti az erőnket azok alatt az évek alatt, amíg a második sorozatot gyakoroljuk, mivel a több erőt igénylő első sorozatot csak heti egyszer fogjuk gyakorolni, ha már eleget adtunk hozzá a második sorozat pózaiból. Ez a második sorozat egyik fő csapdája, és el kell kerülni. Ha elveszítjük a core-erőt, akkor a második sorozat gyakorlása jógikus szempontból zsákutcába fog juttatni. Ha viszont egyensúlyba hozzuk az erőt és a hajlékonyságot, akkor a testünk ezt azzal fogja értékelni, hogy évtizedekig rendületlenül a szolgálatunkra áll.

Nava: Belégzésre emeljük ki magunkat lólászanába úgy, hogy a lábaink nem érnek e földhöz. Fejlesszük az erőnket azáltal, hogy minden nap hozzáteszünk néhány millimétert.

Dasa: Kilégzésre lebegjünk vissza csaturanga-dandászanába.

Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutya.

Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutya.

Trajódasa-astadasa: Ismételjük meg a bharadvádzsászanát a bal oldalra is.

Megjegyzés: Manju Jois úgy tanította, hogy először a bal oldalra csavarjuk a gerincet, és utána csináljuk a jobb oldalt. A második sorozat gyakorlása valóban kevésbé veszi igénybe a core-erőt, mint az első sorozaté, viszont a harmadikban pedig fokozottan szükségünk lesz rá. Éppen ezért érdemes hetente többször elővenni az első sorozatot, hogy nem gyengüljön el a core-izomzatunk attól, hogy csak a második sorozatot gyakoroljuk."

Bharadvádzsászana

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Megjegyzések a bakászanához: Gregor Maehle egyből a bakászana legnehezebb változatával kezdi a póz bemutatását. Abban az esetben, ha még nem stabil a bakászanánk, nyugodtan kezdjük azzal a változattal, amelyben a sípcsontok a felkarra támaszkodnak. Ez még mindig jobb, mint amikor csak a combunkat tudjuk a könyökünkre támasztani. Ebben az esetben ugyanis alig dolgozik a bandha. Eleinte érdemes a földről kezdeni a póz felvételét. Nyissuk szét kissé a térdeinket, a sarkunkat pedig fordítsuk egymás felé. Dugjuk ki a könyökünket a lábszárak alatt, majd emeljük meg a medencét és dőljünk előre a karjainkra. Amikor rátámaszkodunk a karokra, spicceljünk a lábfejekkel és a nagylábujjakat érintsük össze. Húzzuk be a bandhákat és emelüjk fel a medencét, amilyen magasra csak tudjuk. Törekedjünk arra, hogy a lábak minél kevesebb súllyal nehezedjenek a karokra, mert így aktiválni tudjuk a bandhákat és a kar-, váll-, törzsizmokat. Amikor ez már stabilan megy, elkezdhetjük gyakorolni a haladóbb változatot, melyben a térdeket támasztjuk a hónaljunk alá. Amikor lefelé néző kutyából ugrunk bakászanába, akkor is érdemes az előbbi sorrendet követni, vagyis először a sípcsonttal próbáljunk a felkarra ereszkedni, majd utána kísérletezzünk a haladó verzióval.

Bharadvádzsászana

Dristi: oldalra

Áttekintés: A bharadvádzsászana az a gerinccsavarás, ami első ránézésre nem nehezebb, mint az első sorozat csavaró pózai. Ez a póz választja el a hátrahajlító pózokat a láb-a-nyak-mögötti pózoktól és a kartámaszoktól, melyek ezután következnek.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre dandászanába és hajtsuk hátra a bal lábunkat, a lábszárunk eleje nézzen lefelé, mintha a krouncsászanát vagy a tirjang-mukha-ékapáda-pascsimóttánászanát csinálnánk. A levegőben is hátrahajlíthatjuk a bal lábunkat, mint ahogy a krouncsászana esetében leírtuk. Üljünk le úgy, hogy a behajtott bal lábunk párhuzamos legyen az egyenes jobb lábunkkal.

Astau: Kilégzésre helyezzük a jobb lábunkat féllótuszba, az „Ashtanga-jóga: gyakorlat és filozófia” című könyvben felsorolt óvintézkedéseket betartva (55. old.). Vigyük ki a jobb térdünket jobb oldalra, 90 fokos szöget létrehozva a két comb között. Helyezzük a bal kezünket lefelé néző tenyérrel és a bal térdi irányába mutat ujjakkal a jobb térdünk alá, és kezdjünk el jobbra csavarodni. Engedjük a bal ülőcsontot felemelkedni a talajról, ha szükséges. A jobb karral nyúljunk át a derekunk mögött, és fogjuk meg a jobb nagylábujjunkat.

Szilárdan nyomjuk a talajba a bal tenyerünket, aminek következtében a bal vállunk kimozdul jobbra. Használjuk a jobb karunkat, amellyel a nagylábujjat fogjuk, arra, hogy hátravigyük a jobb vállunkat és kivigyük balra. Folytassuk a csavarást a légzéssel, és dolgozzunk a bal ülőcsont leföldelésén."

Jóga esszencia - keep it simple!

Sokszor megesik, hogy az embernek csak fél órája marad gyakorolni, ne mondjátok, hogy veletek sohasem volt még! Mi a teendő ilyenkor? 

a.) Az ember legyint, hogy ez már úgysem elég egy rendes gyakorlásra és elpiszmogja még azt a fél órát is az életéből.
b.) Droidszerűen elkezdni a napüdvözleteket, és esetleg végigjut az álló gyakorlatokon, meg egy pár talajpózon.
c.) Van egy tuti kis gyakorlatsor a tarsolyában, ami pont fél óra, és teljes körűen mindent átmozgat, amit kell.

Te melyik vagy?

Nos, én összeállítottam magamnak egy ilyen Jolly Joker gyakorlatsort, amit bármikor bevethetek, ha szorít az idő hurka. Eddig vagy az a) vagy a b) opciók léptek ilyenkor működésbe, de mivel mindkettő frusztráló eredménnyel  jár, gondoltam, összedobok egy kis esszenciális gyakorlatsort, amit esetleg ti is kipróbálhattok. Előrebocsátanám, hogy az alábbi sorozat nem igazán kezdőknek való, és specifikusan az én igényeimre készült, vagyis azokat a területeket fejlesztem vele, ahol lemaradást érzékelek. Tehát ki lehet próbálni, ötletnek is lehet használni, de nem biztos, hogy nektek ez lesz a tuti esszenciális gyakorlatsor, illetve időről időre esetleg változtathattok rajta. Semmi sincs kőbe vésve. Én ezt most jónak találtam magamra nézve, de lehet, hogy később én is változtatok rajta. Persze ez nem azt jelenti, hogy mostantól leredukálom a gyakorlásomat napi fél órára, mert amikor tudok, teljes sorozatot gyakorlok, és igyekszem minden héten sort keríteni az 1., 2. és 3. sorozatra is. De ember tervez, Isten végez, mint tudjuk, vagy ahogy az angol mondja, "shit happens", úgyhogy néha ki kell cselezni a körülmények kényszerítő erejét, hogy ne essünk ki a gyakorlásból :-).

Jóga esszencia

Álló pózok: 5 légzés, a többi 10.

1. Napdvözlet A és B 5x
2. Álló sorozat a pársvóttánászanáig (ezt most nem részletezem, de a fenti képen láthatjátok a pózokat), utána egy vinyásza (álló helyzetből lefelé néző kutyáig).

3. Dragon A - jobb lábbal előrelépek, és a törzset beengedem a comb mellé/alá, előrenyújtózkodom.






4. Dragon B - Hátrahajlítom a törzsemet, a karokat nyújtom a fejem fölé. A bal lábat ilyenkor talppárnára lehet állítani a jobb egyensúlyozás érdekében. Hátralépek, majd bal lábbal is megcsinálom.





5. Bakászana gyakorlás: a) felveszek egy jó magas bakászanát és megpróbálom kiemelni kézenállásba. Ha sikerül, örülök, és visszaeresztem szép lassan, ha nem, akkor hátraugrok és csinálok egy vinyászát. b) Lefelé néző kutyából beugrás bakászanába, szép lassan. c) Kézenállásból beeresztés bakászanába. Ha az a) már megy, akkor lehet többször ismételni föl-le, jó fárasztó :-)

6. Salabhászana (sáska). Több verziót is lehet csinálni, nyújtott kézzel, alkartámaszban, vagy tenyértámaszban, amelyikről úgy érzed, hogy a legjobban fejleszti a hátrahajlításodat.

7. Pádángustha-dhanurászana. Egyelőre övvel megy nekem is. Körbetekerem a bokám körül, megfogom a két végét és a könyököket előrefogratva nyújtom a karomat és a lábamat, minél rövidebbre fogva a jógaövet.





8. Skorpió. Ideális esetben lefelé néző kutyából páros lábbal ugrok bele, és közelítem a talpamat a fejemhez. Minden eddigi póz után van egy vinyásza is.

9. Viparíta-dandászana (híd alkartámaszban). Itt viszont a skorpióból közvetlenül hátraeresztem a lábamat és beleérkezem a pózba. Minél közelebb sétálok a talpammal a kezeimhez, és kiemelem a fejemet. ha majd látom a sarkamat, az lesz ám a jó világ! Lehet még egylábas verziót is csinálni, és visszaflikkelni belőle lefelé néző kutyába, ha van rá időd meg képességed.

10. Spárga. Először a bal lábat viszem előre, megtartom függőleges törzzsel, majd előrehajolok. Utána átfordulok a jobb lábamra, végigcsinálom ugyanúgy az A és B változatot. Harmadiknak jön a Van Damme-spárga (szamakónászana), ezt próbálom anélkül gyakorolni, hogy nagyon előredönteném a felsőtestemet.

11. Jóganidrászana. Hogy legyen benne egy csípőnyitó is, a vinyásza után előreugrok, és hanyattfekvésben beteszem a két lábamat a nyakam mögé. Ideális esetben a bal megy előbb, és mögé a jobb,m de lehet variálni. Ha bent van a láb, akkor a derekam alatt kulcsolom a kezemet, és igyekszem minél inkább kiegyenesíteni a gerincemet és a nyakamat.

12. Fejenállás. Opciónálisan lehet egy kicsit tovább maradni az előző pózban, majd közvetlenül lefeküdni savászanába, vagy ha még jut idő, akkor lehet gyakorolni a támasz nélküli fejenállást, ami egy nagyon relaxáló (ámde haladó) gyakorlat. Zárt lábbal vagy terpeszben is érdemes próbálgatni, de csak ha a nyakunk már elég erős és jól megy a tenyértámaszos fejenállás.
13. Savászana, minimum 50 légzés.

Hát ennyi fér bele fél órába, drága barátaim, nyomás gyakorolni! 

A titokzatos Jóga-korunta

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"5. fejezet

Vamana Rishi és a Yoga korunta

A fejezet címében említett titokzatos jógaírással és még titokzatosabb szerzőjével kapcsolatban a következő “hivatalos verziót” olvashatjuk Eddie Stern tollából Pattabhi Jois Yoga malájának előszavában:

“Jois gyakran beszélt egy Yoga korunta nevű szövegről, ami az astánga jóga ősi kézirata, és amely azoknak a gyakorlati leckéknek az alapjául szolgált, amelyeket Krishnamacharya tanított neki. A Vamanának tulajdonított írás azon számos szöveg egyike volt, amiket Krishnamacharya hallás útján tanult meg kívülről azalatt a hét és fél év alatt, amit a tanárával, Rama Mohan Brahmacarival élve töltött. A “korunta” kifejezés csoportokat jelent, és a szöveg állítólag sok különböző csoportba rendezett ászanát tartalmazott, valamint eredeti tanításokat a vinyásza, dristi, bandhák, mudrák és a filozófia témaköreiben. Mielőtt Krishnamacharya búcsút intett gurujának 1924 körül, mestere azt mondta neki, hogy ha szeretné megtalálni ezt a szöveget, akkor a kalkuttai egyetem könyvtárában keresse. Jois szerint, aki sohasem látta a szöveget, és kétségbe vonja, hogy még mindig létezik, Krishnamacharya egyszer egy évet töltött Kalkuttában a könyv tanulmányozásával, ami nagyon rossz állapotban volt, és sok rész hiányzott belőle. A fennmaradó részeket átírta, és ezek tartalmazták a ma ismert kezdő, középhaladó és haladó ászanák csoportjait. Amikor Jois megkezdte tanulmányait Krishnamacharyával 1927-ben, akkor a Yoga koruntában található módszereket tanulta meg. Bár a könyv hitelességét ma már rendkívül nehéz lenne, ha nem lehetetlen igazolni, általában elfogadott tény, hogy ez az astánga jóga forrása, ahogy Pattabhi Jois tanította.”¹

A kérdés elsősorban nem az, hogy létezik-e még fennmaradt példánya ennek a rejtélyes jógaírásnak, hanem inkább az, hogy eleve létezett-e ez az írás, a szerzőjével együtt, annál is inkább, mert Krishnamacharya és Pattabhi Jois erre alapozva vezették be a napüdvözlet elemeire építkező dinamikus vinyászákat a jóga-gyakorlásba, ami előtte egyetlen iskolában sem volt bevett szokás, hiszen a tradicionális hatha-jóga iskolákban általában a pózok statikus kitartását részesítik előnyben. Egyelőre nézzük a “hívők” további kijelentéseit a Yoga korunta legendájával kapcsolatban, utána pedig áttekintjük a kételkedő szakértők álláspontját.

Ronald Steiner azzal a népszerű anekdotával egészíti ki a hivatalos álláspontot, hogy miután Krishnamacharya felkutatta a kézirat egyetlen fennmaradt példányát a kalkuttai egyetem könyvtárában, nem sokkal később a hangyák olyan mértékben elpusztították a pálmalevelekre írott művet, hogy lehetetlen volt megmenteni az utókor számára. Steiner hozzáteszi, hogy a mű minden információt tartalmazott a vinyászákról, bandháról, dristiről, és a hat sorozat ászanáiról, ahogyan azt ma is oktatják². Itt megjegyezném, hogy Manju Jois, Pattabhi Jois legidősebb fia azt mondta egy személyes beszélgetés során, hogy ha lett volna ilyen könyv, akár eredeti, akár másolt formában, akkor ő biztosan látta volna az apjánál, de nem látta. Emellett azt is kijelentette, hogy ő gyerekkorában összesen három sorozatot tanult az apjától, és ennyi volt a teljes astánga rendszer, vagyis igazából nagyon érdekes lenne megvizsgálni, hogy pontosan mit is tartalmazott ez a legendás írás."

1Jois 2003 Foreword, XV-XVI. old.

2http://www.ashtangayoga.info/practice/tradition/traditionsroots/