A titokzatos Jóga-korunta

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"5. fejezet

Vamana Rishi és a Yoga korunta

A fejezet címében említett titokzatos jógaírással és még titokzatosabb szerzőjével kapcsolatban a következő “hivatalos verziót” olvashatjuk Eddie Stern tollából Pattabhi Jois Yoga malájának előszavában:

“Jois gyakran beszélt egy Yoga korunta nevű szövegről, ami az astánga jóga ősi kézirata, és amely azoknak a gyakorlati leckéknek az alapjául szolgált, amelyeket Krishnamacharya tanított neki. A Vamanának tulajdonított írás azon számos szöveg egyike volt, amiket Krishnamacharya hallás útján tanult meg kívülről azalatt a hét és fél év alatt, amit a tanárával, Rama Mohan Brahmacarival élve töltött. A “korunta” kifejezés csoportokat jelent, és a szöveg állítólag sok különböző csoportba rendezett ászanát tartalmazott, valamint eredeti tanításokat a vinyásza, dristi, bandhák, mudrák és a filozófia témaköreiben. Mielőtt Krishnamacharya búcsút intett gurujának 1924 körül, mestere azt mondta neki, hogy ha szeretné megtalálni ezt a szöveget, akkor a kalkuttai egyetem könyvtárában keresse. Jois szerint, aki sohasem látta a szöveget, és kétségbe vonja, hogy még mindig létezik, Krishnamacharya egyszer egy évet töltött Kalkuttában a könyv tanulmányozásával, ami nagyon rossz állapotban volt, és sok rész hiányzott belőle. A fennmaradó részeket átírta, és ezek tartalmazták a ma ismert kezdő, középhaladó és haladó ászanák csoportjait. Amikor Jois megkezdte tanulmányait Krishnamacharyával 1927-ben, akkor a Yoga koruntában található módszereket tanulta meg. Bár a könyv hitelességét ma már rendkívül nehéz lenne, ha nem lehetetlen igazolni, általában elfogadott tény, hogy ez az astánga jóga forrása, ahogy Pattabhi Jois tanította.”¹

A kérdés elsősorban nem az, hogy létezik-e még fennmaradt példánya ennek a rejtélyes jógaírásnak, hanem inkább az, hogy eleve létezett-e ez az írás, a szerzőjével együtt, annál is inkább, mert Krishnamacharya és Pattabhi Jois erre alapozva vezették be a napüdvözlet elemeire építkező dinamikus vinyászákat a jóga-gyakorlásba, ami előtte egyetlen iskolában sem volt bevett szokás, hiszen a tradicionális hatha-jóga iskolákban általában a pózok statikus kitartását részesítik előnyben. Egyelőre nézzük a “hívők” további kijelentéseit a Yoga korunta legendájával kapcsolatban, utána pedig áttekintjük a kételkedő szakértők álláspontját.

Ronald Steiner azzal a népszerű anekdotával egészíti ki a hivatalos álláspontot, hogy miután Krishnamacharya felkutatta a kézirat egyetlen fennmaradt példányát a kalkuttai egyetem könyvtárában, nem sokkal később a hangyák olyan mértékben elpusztították a pálmalevelekre írott művet, hogy lehetetlen volt megmenteni az utókor számára. Steiner hozzáteszi, hogy a mű minden információt tartalmazott a vinyászákról, bandháról, dristiről, és a hat sorozat ászanáiról, ahogyan azt ma is oktatják². Itt megjegyezném, hogy Manju Jois, Pattabhi Jois legidősebb fia azt mondta egy személyes beszélgetés során, hogy ha lett volna ilyen könyv, akár eredeti, akár másolt formában, akkor ő biztosan látta volna az apjánál, de nem látta. Emellett azt is kijelentette, hogy ő gyerekkorában összesen három sorozatot tanult az apjától, és ennyi volt a teljes astánga rendszer, vagyis igazából nagyon érdekes lenne megvizsgálni, hogy pontosan mit is tartalmazott ez a legendás írás."

1Jois 2003 Foreword, XV-XVI. old.

2http://www.ashtangayoga.info/practice/tradition/traditionsroots/